Castor Club
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 2:25 pm ✥
✥ Today at 2:14 pm ✥
✥ Today at 1:30 pm ✥


Témanyitás ✥ Castor Club •• Hétf. Ápr. 23, 2018 8:58 pm

Forrás: google



Forrás: google

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Castor Club •• Szer. Ápr. 25, 2018 12:01 am

A hátul tépőzáras csokornyakkendő valószínűleg a divatvilág legtahóbb ruhadarabja lehetett, legalábbis a főnököm arckifejezése határozottan erről árulkodott, mikor lemondó sóhajjal az ajkán végül úgy döntött, hogy nem firtatja a proli ízlésficamom, és rám hagyja. Pont, mint három hete a nadrágtartó esetében, valószínűleg ebből is meddő vita született volna, amiben Ő ragaszkodik hozzá, hogy az alkalmazottai elegánsan felöltözve álljanak a pult mögött, én pedig ahhoz, hogy a hózentróger, ahogy arról elnevezésének utolsó két szótagja is árulkodik, csak egy újabb hasztalan hipster csicskaság, amit nem vagyok hajlandó felvenni. Azért persze hordtam, mert az a fajta kutya vagyok, aki kurva hangosan ugat ugyan, de azért szenvedélye nem éhen halni, szóval meg akarja tartani a munkáját, és az sajnos együtt jár azzal, hogy nem nyomja a főnöke vérnyomását kritikus magasságokba azzal, hogy kinyitja a száját. Na, meg, mert volt valami bizarr módon szórakoztató abban a csattanásban, mikor az óvatlan munkatársak testére visszacsapódik a hátrafeszített gumiszalag, és az azt követő káromkodós visításban, aminek hála műszakonként legalább négy új csúnya szóval bővült a nemzetközi nyelvtudásom.
Most viszont egyedül voltam, tépőzáras fekete csokornyakkendőre cseréltem a nadrágtartót, és egyéb lehetőség híján pöttyös ingre a fehéret, amire tegnap ráöntöttem egy feles pohárnyi kávélikőrt – mert ilyet valamiért tényleg isznak emberek – ami valószínűleg már soha nem fog kijönni belőle. A pult alatti kishűtőből meghívtam magam egy redbullra, és mélységes gyűlölettel teli tekintetemmel ítéltem el mindenkit, aki rendelni merészelt tőlem, mielőtt még elfogyaszthattam volna. Alapjáraton utáltam mindenkit, akik a késő délután és koraeste közötti időintervallumban érkeztek, mert ez általában azt hozta magával, hogy valami közelben lévő bulira alapoznak, tehát még józanok, és aki józan, az kötekedik. A részegek csak szimplán parasztok, esetleg szerethetően idegesítőek, de a józanok jobban tudják, hogyan kell Long Island-et keverni, és erőszakosan állítják, hogy kiérzik a különbséget az olcsó és a minőségi whiskey között. Nem érzik, de nekik hála havonta jelentős összeget spórolunk italbeszerzésen.
Pulttörlés közben szemeim szüntelenül kalandoznak újra és újra a pincelejárat irányába, remélve, hogy Sophie, a Rakétacsapat határozottan szebbik fele – ha figyelembe vesszük, hogy a másik én vagyok - lassan felbukkan valahol a lépcsősor aljában, közben igyekszem elnyomni magamban a kényszert arra irányulóan, hogy ostoba macskás gifekkel tűzdelt zaklató üzenetekkel terrorizáljam facebookon, amiért még nem ért ide, holott valójában nem is volt késésben. Nem mintha ez biztosíték lett volna arra, hogy nem örökölte azt a Wrighton gént, aminek következtében sokunk még onnan is hajlamos elkésni, ahová nem időre megy, a legfelsőbb bíróság is jogosnak ítélné az aggodalmam, pedig ezek a szervek aztán nem szeretnek egyetérteni velem…
avatar
● ● Posztok száma :
12
● ● Reag szám :
8
● ● karakter arca :
jake hold


Témanyitás ✥ Re: Castor Club •• Hétf. Május 14, 2018 11:38 pm


Ace & Sophie


Ha valaki tíz évvel ezelőtt megkérdezi a kicsi Szofit arról, hogy mennyire elégedett az életének azzal a részével, hogy az összes rokona pasi, elképzelhető, hogy nem nyilatkozott volna túlságosan pozitívan - különösen azon a hétvégén, amikor Rod bátyja lefejezte az összes babáját. De még szerencse, hogy senki nem kérdezett tőlem ilyeneket kilenc éves koromban, meg hogy azóta már meg is nőttem és bizony megvilágosodtam azzal kapcsolatban is, hogy miért jó ha csak bátyáim és unokabátyáim vannak. Mert ha csak belegondolok abba, hogy mi lenne, ha rendelkeznék egy nővérrel, akinek az lenne a hobbija, hogy az én ruhásszekrényemből öltözködik, akkor valószínűleg nem lennék olyan nyugodt állandóan. Bár akkor már tuti rendelkeznék egy széffel, ami meg valljuk be, elég menő lenne. Nem mintha egyébként bármelyik bátyámnak - legyen az szimpla bátybáty vagy unokabáty - ne lenne adott a lehetőség, hogy megszállja a gardróbom és kirámolja, aztán hordja a ruháimat. De mondjuk nehéz elképzelni Ace-t abban a mélyen dekoltált piros ruhában, amit múlthéten vettem. Bár őszintén szólva nem tudom mi venné rá, hogy magára kapja a ruhámat. Gondolatban felírom magamnak, hogy ne felejtsem majd el megkérdezni tőle, hogy mennyit kellene neki fizetnem azért, hogy az elképzelésem valósággá váljon.
És ha már a Rakétacsapat menőbbik fele jár a fejemben, gyorsan a telefonomra pillantok, vajon nem írt-e már nekem utálkozó üzenetet arról, hogy mennyire nem lehet rám számítani, hiszen ha már azt ígértem, hogy megérkezem egy adott időpontban, akkor mégis miért állok le a szomszéd kutyáját simogatni a lépcsőházban indulás után. De mivel se üzenet, se a kutyás szomszéddal nem találkoztam, valamelyest nyugodtabban dőlök hátra a taxi hátsó ülésén.
Egészen addig a pillanatig sikerül megőriznem ezt a nyugalmat, amíg a hatezredik piros lámpánál állva a sofőr feljebb nem csavarja a rádió hangerejét, és az egyik - számomra érdektelen - közúti balesetről szóló hírnél oda nem kottyantja nekem, hogy az alig pár sarokra tőlünk történt, és bizony ezért haladunk olyan gyorsasággal, mint egy csiga gyök kettőben. - Tudja mit? Inkább sétálok.-  Egész hamar sikerül erre az elhatározásra jutnom, mert hát mégis mit pihentessem itt a hátsómat a taxiban, amikor már az unokabátyámmal is tölthetném az időmet?
Már akkor mosoly kúszik az arcomra, amikor megpillantom a klub neon színben világító nevét az utca túloldalán, és az életem kockáztatása árán is bevállalom, hogy magassarkúban átszaladjak a négy sávos úton - mert hát minek is egy zebra a közelbe? - hogy végre láthassam a vörös hajkoronát, meg persze a tulajdonosát, mert anélkül nem sokat érne csak a haja. - Na mit lehet itt ingyen kapni? -  Támaszkodom rá a pultra Ace mellett. - Másszak be, vagy kijössz megölelni? Vagy az már nagyon ciki lenne ennyi idősen? - Jókedvű nevetés tör ki belőlem. - Amúgy szia.


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Castor Club •• Csüt. Júl. 05, 2018 6:53 pm

Azonnal széles vigyor csúszik az arcomra, ahogy Sophie magas sarkain végigkopogja magát egészen a bárpultig. Pillanatok tört része alatt felejtem el, hogy épp utáltam a munkám, az embereket, magát a létezésem tényét, és dobok el mindent a kezemből – ami mondjuk egyetlen törlésre szolgáló konyharuhadarabot takar – hogy a világ legcukibb emberének nyakába ugorjak.
- Neked? Bármit. De előbb azért szeretnék látni egy személyi igazolványt. – mosolygok rá, majd eleget téve a kérdésnek álcázott kérésének, leveszem a kötényem, és már ki is nyűglődöm magam a pult mögül, hogy utána, ahogy a nagytesók csinálják a kistesóikkal, felkapjam a szerencsére nem túl nagyra nőtt Sophie-t, és párszor megpörgetve kiölelgessem belőle az összes szuszt. – Végre, hogy itt vagy, azt hittem már nem is jössz, épp készültem a világ összes hülye macskás gifképével elárasztani a postaládádat.
Óvatosan visszateszem a földre, és amíg meg nem bizonyosodom afelől, hogy megáll a sarkain, és nem okoztam benne maradandó kárt, el sem engedem. Majd utána, mintha ez egy teljesen megszokott, napi rutin lenne, amit a kedvenc vendégeim kivétel nélkül megkapnak, visszavonulok a pultom mögé, újfent a nyakamba akasztom a kötény pántját, és laza csomóra kötöm a hátam mögött.
- Válassz kedvedre egy széket, nagyjából mind ugyanolyan kényelmetlen. – jobbom egy lendületes mozdulattal felkínálja a bárpult mellett húzódó, vörös bársonnyal borított öt szék bármelyikét, majd a mozdulat végével megragadom a redbullos dobozom, és felhajtom a tartalmát. – Tényleg kérsz valamit inni? Kávét, teát, valami erősebbet? Tudok egy csomó ronda, rózsaszín, lányos koktélt keverni. Vagy ihatót is, ha elég bátor vagy.
Nekitámaszkodok az italos polc szélének, karjaim pedig lazán keresztbefonom a mellkasom előtt. Egy erős becslés alapján úgy két hét és másfél évezred közé raknám, valahová félúton az utolsó találkozásunk időpontját, habár emiatt is az én nevem mellé kerülne éppenséggel feketepont, miután én voltam eltűnve az utóbbi hetekben, ami miatt Silas már megejtette a véget nem érő, ámbár jogos szemrehányását.
Ugyanakkor a viszontlátás öröméhez vegyült némi bűntudat is részemről, miután a társasága mellett az istenadta grafikai tehetségét is szerettem volna kihasználni, de mivel Ő valami megmagyarázhatatlan csoda folytán az a fajta ember volt, aki élvezte a társaságom, úgy voltam vele, hogy ez még mindig lehet áldás, átok helyett. Meg kicsit azért javított a dolgon, hogy Sophie mégiscsak grafikus volt, aki pokolian értett mindenféle alkotótevékenységhez, és valami csoda folytán amellett, hogy piszkosul jó volt benne, még élvezte is a munkáját. Na meg az is, hogy végre egyszer esélyünk volt egy olyan itallap tervre, ami egyszerre szép és olvasható is, mert ezt egyébként még az égegyadta világon senkinek sem sikerült megvalósítani.
- Vaaagy esetleg szeretnéd végiginni az itallapot, mielőtt felvarázsolod a krétafalakra?

avatar
● ● Posztok száma :
12
● ● Reag szám :
8
● ● karakter arca :
jake hold


Témanyitás ✥ Re: Castor Club •• Szomb. Júl. 28, 2018 6:29 pm


Ace & Sophie


- Akkor ezt a kijelentést szeretném kérni írásban, két példányban. A tanúk nem fontosak, csak hogy bármikor az orrod alá tudjam nyomni - magyarázok vigyorogva. Vannak azok az emberek, akiket ha bármihez lehetne hasonlítani, akkor azok a napsugarak lennének, amik egy hét felhős időjárás után dugják elő a képzeletbeli orrukat. Na szóval lényegében Ace is egy ilyen ember. Ha nem próbálkozna, akkor is képes lenne mosolyt csalni az arcomra. Mert a helyzet az, hogy képtelenség elfelejteni azt az arcot, amit Ace vágott, amikor rájött, hogy Silas meg én hajfestéket kentünk a törölközőjére. Bár valószínűleg számára is ugyanolyan szép emlék az, amikor egyszer (teljesen véletlenül) homlokon lőtt a játék dugós puskájával. - Mindjárt húsz leszek, nem ovis - nézek rá vigyorogva. Nem mintha olyan nagyon kellene dicsekednem a korommal, de bőven a korhatár fölött vagyok.
Meglepett és meglehetősen erőtlen sikoly bukik ki belőlem, ami rögtön nevetésbe is bukik át, amikor Ace felkap, és úgy kapaszkodom a nyakába, mintha az életem múlna rajta. Amikor letesz és újra két lábbal állok a földön, hirtelenjében nem tudom eldönteni, hogy vajon azért nem kapok-e levegőt, mert úgy megszorongatott, vagy mert emellett még rendesen nevettem is. - Ne sértegess. Már hogy a viharba ne jöttem volna? - Forgatom a szemeim, mellé pedig játszva a gyerekesen sértődött felet, összefonom magam előtt  a karjaimat és felhúzom az orromat. Ennyit arról, hogy húsz évesen már olyan rettenetesen felnőttnek érzem magam.
- Megszegtem én valaha is a szavamat? - Teszem fel a kérdést kíváncsian, miközben nekem is el kell gondolkoznom, fordult-e már elő olyan, hogy ígértem valamit Ace-nek és végül mégsem tartottam be. - Mert ha igen, akkor bocsi... - teszem hozzá gyorsan. - De ki nem hagytam volna a mait.
Amíg Ő újfent elfoglalja a helyét a pult mögött, addig én az ajánlatának eleget téve huppanok le az egyik székre a pult előtt. - A tulaj miért szereti ennyire a háttámla nélküli székeket? - Bukik ki belőlem a kérdés. Habár jobban belegondolva nem akarom tudni kinek milyen fétisei vannak és pontosan miért is. Ew, mindegy is.
- Mmm. - Felkönyökölök a pultra és a kezeimbe támasztom az államat, úgy gondolom végig Ace javaslatait, mintha legalábbis a világ sorsáról kellene döntést hoznom. - Gondolom Te nem ihatsz velem... - húzom el a számat, fintoromból egyértelműen sejteni, hogy mennyire nem tetszik a dolog. - Deee.. a kérdés az, hogy mennyire leszek részeg a végére? - Teszem fel a rettenetesen fontos kérdésemet nevetve. - Csak mert van egy pont, ami után már lehetetlenség felhasználni a rajztudásom - toldom meg a mondandómat. - Bár a helyzet az, hogy akármit mondasz, az utolsó opciót fogom választani. Mi lenne, ha amíg te készíted az italt, én elkezdeném rajzolni mondjuk a poharát, aztán kóstolás után kiderül hogy érzek iránta és felkerül a falra. És így tovább. Na?



avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Castor Club •• Kedd Aug. 21, 2018 7:54 pm

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Castor Club ••

Ajánlott tartalom

Castor Club
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Transzvesztita Club
» Shine Party Club

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-