Deschanel Szalon - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek


✥ Today at 8:16 am ✥

✥ Today at 2:00 am ✥

✥ Yesterday at 11:25 pm ✥

✥ Yesterday at 11:18 pm ✥

✥ Yesterday at 9:31 pm ✥

✥ Yesterday at 9:24 pm ✥

✥ Yesterday at 8:54 pm ✥

✥ Yesterday at 8:32 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Deschanel Szalon •• Hétf. Ápr. 30, 2018 9:18 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google


Forrás: google


Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2167
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


SzerzőÜzenet

✥ Szeretettel Cora Sorensen tollából
Témanyitás ✥ Re: Deschanel Szalon •• Vas. Jún. 10, 2018 6:52 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

L é o n i e & C o r a

Amikor már az összes ruhásszekrényedet áttúrod egy rendes darabért, de nem találsz semmit, nem mintha tobzódnék a szoknyás holmikban, de úgy emlékeztem, több van, vagy jobb. Mármint volt is, csak nekem volt más az elképzelésem. Már pedig Amelia meghívott valami estre, nem kéne farmerban és pólóban betendálni. Bár lehet, annyira felhúzom magam a dolgon, hogy a végén megteszem. Nem azt mondom, nem estélyire vágyok, de valami elegáns, szép darabra, ami jól áll és nem 3-4 évvel ezelőtt hordtam. Imádom a farmot, de rendkívül elszigetel és ezt csak ilyenkor veszem leginkább észre, a nagyváros elrohan mellettünk. Mikor voltam én utoljára ilyen esten? Itt vagyok 28 évesen, és érdekes, annyira nem vágyok rá, pedig 10-12 évvel ezelőtt majd meghaltam, hogy Párizst elhagytuk és egy farmon kötöttem ki. Különös, de ettől még nem veszett el az ízlésem, csak éppen a nagy és szép és elegáns ruhák a háttérbe kerültek, sokkal inkább lettek nagyon is különlegesek a szemembe, mert csak különleges estéken vettem fel őket. De most valami újra vágytam, valami lenyűgözőre, valamire, amire azt mondom, igen, nem csak farmer vagyok, hanem A Nő is. Hiúság, te pokolfajzat, mérgezed az elmémet!
Sóhajtva dőltem neki a szekrénynek, legyen a kék? Az jól állt nem mondom, de hogy jobban fejezzem ki magam, biztos van olyan, ami jobban áll rajtam.
Nem mondanám magamat hiúnak, de most kicsit feltámadt bennem, és már galoppoztam is le a lépcsőn, hogy kirimánkodjam a kocsit Muire kezéből. Esküszöm, duplám mehet ezután vele, csak most az egyszer. Jól van, költői túlzás, hogy rabszolgahajcsár lenne, szerintem az új ruha ötlete akár az ő fantáziáját is átmozgatja kicsit. Lehet nagyon is.
A Mustang pedig az enyém is lett, sietve vágódtam bele, és indultam Párizsnak. Kis izgalom vegyült a dologba, hogy új ruhám lesz, szerintem így a világháborúk idején örültek a nők, pedig nem mondanám magamat rossz helyzetbe valónak, csak másképp élünk mi, mint a nagyvárosiak. Egy farmon nem lehet koktélruhában dolgozni, bár egyszer lehet ki kéne próbálni, hogy mennyire is lesz katasztrófa a helyzet. A filmekben szeretik a nőket így dolgoztatni, mert lehet hogy rendkívül csábító, de borzalmasan kényelmetlen - egyrészt leégés, másrészt összekaristolja az ember magát, harmadrészt egyfolytában figyelni kell rá, nehogy szakadjon, sérüljön az anyag és stb, stb.
Leparkoltam a kocsival és nekiálltam az utcákat járni-kelni, hogy végül egy szimpatikus bolttal ismerkedjek meg, nem is kellett sokat sétálnom hozzá.
Deschanel szalon. Belépve a fehérséggel találtam szembe magamat - tiszta volt, elegáns, nem túl csicsás, de kellően szép, hívogató és kellemes, nem olyan, ahol tudod, hogy itt egy ruhát a torkodon nyomnak le. Tetszett a stílusa a berendezkedésnek, bárki is volt, eltalálta az én ízlésemet. Ez lesz a hely! Tudtam, jó helyen járok.
- Jó napot! - köszöntem, amint gyorsan körbenéztem, majd máris újra nekiláttam nézelődni. Hol is kezdjem? Hirtelen kézzelfogható ötletem sem volt hozzá, mert elég sok minden a szemem elé került, elvonta a figyelmemet és hirtelen még az is eszembe jutott, hogy lehet új farmert kéne újítanom, vagy az a póló? Áhh, ne már, mindjárt elmegy az eszem! De megkönnyítette a helyzetemet, hogy valaki észrevette bizonytalanságomat és felém tartott. Kellemes, megnyerő vonások, fürkésző tekintet, sugárzott belőle a nyugalom és a magabiztosság. Ami elnyomta a pánikoló izgalmamat, máris jobban éreztem magamat a szalonban. - Elnézést, Cora vagyok és... Igen, egy ruhát keresnék magamnak valami elegáns, átlagos estére, ami nem tűl díszes, de... - kezdtem bele és egy szőke tincset a fülem mögé tűrtem, hogy hogyan is fogalmazzam meg pontosan elképzeléseimet.


A hozzászólást Cora Sorensen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 19, 2018 9:20 pm-kor.
avatar
Civilek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
18
● ● Keresem :
M y farmer
Aki el akar tenni lábalól
● ● karakter arca :
✥ Margot Robbie ✥


✥ Szeretettel Léonie N. Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Deschanel Szalon •• Vas. Jún. 10, 2018 8:19 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Cora && Léonie
Jelmezekkel elkészültünk határidőre, amit az a banda rendelt meg tőlünk, ahogyan a legtöbb bálnak is végeszakadt már, mind az iskolákban, mind az elit körökben, így kisebb pihenő nekünk is kijutott a szalonban. Soha nem bántam, ha zajlik az élet, de miután majdnem elváltunk a férjemmel tavaly, míg a lányunk közbe nem lépett úgy, amit még a filmesvilágban is simán leadhatnának, majd kiderült, hogy még valami fiatalkori botlásból a férjemnek van egy másik gyereke is, aki már velünk él…. Mondhatjuk azt, hogy nem unatkoztunk és kész csoda, hogy nem lett teljesen deres már a hajunk. S akkor nem is említettem azt, hogy pár hónappal korábban miként is veszítettem el a gyermekünket, mert elvetéltem. Sokáig még ez is titok volt, de végül erre is fényderült és túlzottan nagybotrány nem is lett belőle. Azóta pedig édesanyám állapota se hagy minket nyugtatni, és emiatt nem is szívesen akarok elmenni arra az üzleti megbeszélésre, hiába mondja Rafi.
Tudom, hogy csak a legjobbat akarja nekem, meg a gyerekekkel se lesz gond, mert ha mégis, akkor még mindig ottvannak az ő szülei és tudnak segíteni neki. A házat se fogják felgyújtani, hiszen most, hogy már szinte vége az iskolának Rosie is egyre több időt tölt el a lovardában, mert ő akar lenni a legjobb. Szerencsések vagyunk, hogy megengedhetjük magunknak ezt, hiszen nem két fillér, hogy a lányunk lovagolni tanuljon. Szerencsére Samuel meg kijön Gui lányával, és sokat tanulnak együtt. Természetesen olykor már kicsit gyanús ez a sok együtt tanulás, de ha apa azt mondja, hogy nincs mitől aggódni, akkor nem is tartok attól, hogy netán idő előtt nagymama lehet belőlem és tényleg csak tanulás megy Minou és Samuel között.
Mia volt ma bent velem az üzletben, hiszen mind a két alkalmazottam még egyetemista volt, de szerettek volna már tudást és tapasztalatot szerezni. Én pedig örömmel vettem a lelkesedésüket és segítettem abban, hogy idővel ne bukjanak el a nagyvilágban, ha kikerülnek a padból. Nekem mindegy volt, hogy éppen ki van bent velem, csak legyen itt mindig, hiszen nekem is akadhat olykor egy-egy váratlan tárgyalásom, megrendelőm, így a többi vevővel is muszáj valakinek foglalkozni. A könyvet meg remekül vezették, hogy éppen melyikük van itt. Azt is mondtam, hogy kimegyek én az ebédért, de inkább ő akart menni, én pedig idővel feladtam azt, hogy meggyőzzem az ellenkezőjéről. Nem az a fajta főnök voltam, aki ugráltatná ilyen téren az alkalmazottait. Sőt, olykor igazából ha ők nem lettek volna, akkor lehet az ebéd a kelleténél többször maradt volna el nálam.
Éppen egy-két megrendelésről szóló paksamétát rendszereztem, amikor meghallottam a csengőt, hogy valaki bejött az üzletbe. Sietve csuktam be az irodám ajtaját és indultam el az üzlet felé. Pár lépést követően pedig már meg is pillantottam a szőkeséget. Kíváncsian fürkésztem, hogy mit kereshet ennyire, de megijeszteni se akartam, így próbáltam nem túlhangosan megszólalni, de azért úgy, hogy még biztosan hallja amit mondok.
- Jó napot! – viszonoztam a köszönést, de továbbra se zavartam meg. Esélyesen percek teltek el így. Inkább nyári partikra volt egy-két ruha kint, egy vagy két estélyi, ami megmaradt a szezonból, meg inkább olyan ruhákkal volt most tele az üzlet, amit az emberek hétköznap vennének fel. Megszoktam már, hogy az elegáns ruhákból jobb szereti a többség az egyeditervezést, így emiatt se roskadozott tőle egyik fogas se. – Esetleg segíthetek valamiben? Van konkrét dolog amit keres? – tudakoltam meg illedelmesen, amikor úgy éreztem, hogy kicsit talán elveszett, vagy nem találja azt, amit szeretne. Még nem láttam korábban az üzletben, de ez nem jelent semmit se. Lehet csak nem én foglalkoztam vele, hanem a két leányzó közül valamelyik.
- Semmi baj. Léonie, de sokan csak Léanak hívnak. – mutatkoztam be mosolyogva. Kíváncsian hallgattam, hogy mit is mond. Néha aprót bólintottam, hogy figyelek. – Mennyire átlagosról lenne szó? A báli szezon lement, de még két ruhánk megmaradt abból az időből, vagy inkább valami nyáripartiról lenne szó? – manapság ez se ritka, hiszen ilyenkor is van jó pár összejövetel az elitebb körökbe. Soha nem hiányzott az a környezet, de panaszom nem lehet rájuk. Szerencsére eddig mindig a normálisabbakkal akadtam össze egy-két kivételt, akiknek néha 5x kellett újra varrni egy ruhát. – Az se baj, ha egyik ruha se olyan, amilyenre gondolsz, de ha van benne olyan részlet, vagy netán a színe miatt tetszik, akkor nyugodtan mond. Semmiből se tart az, hogy netán megrajzoljuk az elképzelésedet. – vetettem fel ötletnek, hátha így bátrabb lesz. Igaz, ha inkább utóbbi állt fent, akkor biztosan egy-két perc türelmet kell kérnem tőle, míg elmegyek a papírjaimért és a ceruzámért, hogy skicceljek majd.


■ ■     ■ ■credit

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
28
● ● karakter arca :
Rebecca Louisa Ferguson


✥ Szeretettel Cora Sorensen tollából
Témanyitás ✥ Re: Deschanel Szalon •• Vas. Jún. 10, 2018 10:25 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

L é o n i e & C o r a

Ahogy a bolt is, maga a hölgy is nagyon elragadó, mármint kedves, és ez tényleg nyugtató. nem is tudom, miért izgattam fel magam ennyire a ruha miatt, nem szokásom, bár talán, mert nem sokára itt lesz az alkalom, másrészt pedig mert Muireval megyek, harmadrészt, mert Ameliát sem akarom kínos helyzetbe hozni, hogy ráteszek eggyel a farmer sztereotípiákra. Nem éppen azt kéne, hogy azokat keresztbe töröm? De igen, talán pont ezért zavart, hogy a ruháit külön precízséggel válasszam meg. Nem lehet akármi, nem lehet túl sok, túl kevés sem, túl merész, túl lanyha sem... Már pedig ilyen bő ruhatárral azért nem rendelkeztem, hogy kényem-kedvem szerint rántsak ki belőle egyet, hogy na ez erre, na az arra és stb.
- Rendben, akkor Léa - szép neve volt, olyan különleges, amivel nem sokan dicsekedhettek, így aztán rögtön emlékezetes is marad a számomra személye, no meg mert nem néz hülyének, bármennyire is úgy tűnhetek, mint egy kétségbeesett liba, akinek fogalma sincs,  hogy hol kezdje, de azért mégis csak örülök, hogy egyedül jöttem, sem Muire, sem Amelia nem tud beleszólni a dolgokba és maga intézkedni. Ez most teljesen rajtam múlik, én döntök, én fogom a végső darabra azt mondani, hogy igen ez lesz az!
- Nem, nem báli szezon - hála a jó istennek, nem is tudok táncolni... de ezt csak magamban tettem hozzá. - Egy művészest lenne, és arra kéne illendően kiöltöznöm. Igen, valami nyáripartiszerű, mert ilyen fiatal diplomások lesznek ott, csak annál talán egy picivel talán vagy  remélem, hogy elegánsabb. - Igyekeztem a lehető legjobban megfogalmazni, még ha ez az is jelentette, hogy folyamatosan beszéltem. Néha a sok beszélgetés szokott helyrerázni, de ahogy mondtam, úgy könnyebbültem meg, és árasztott el egyfajta jókedv, elképzeléseim egyre szilárdabb talajon álltak.
- Semmiképp sem szeretnék vöröst és sárgát, sem túl merészet, főképp dekoltázs részen - pillantottam körbe. - Színekben lehet fekete, vagy krémszínűek, esetleg a fehér is, de zöld, kék is akár és ha lehet ne legyen tüll szoknya és könnyen lehessen fel és levenni - leginkább ezek voltak az én szabályaim, ezen belül simán lehetett garázdálkodni - csipke, felskiccelt szoknya, gombok, bő vagy szoros. Minden ruha mást ad hozzá a személyiséghez, mást emel ki. Így látatlanban én nem látom ezt, de nem is az én dolgom, hanem egy ruhaboltosé. Ők értenek ehhez leginkább, ahogy én is ahhoz, milyen növény terem a kertbe, milyen állat nyoma van a fűben. Mindenki máshoz ért, és érződött, hogy a nő nem nem egy ma kezdő amatőr. - Nem tudom, ehhez van ruha, vagy akkor teljesen egyedi lesz? - nem mondom, utóbbi nagyon csábított. Teljesen rám szabott, tökéletes darab, amiből nincs több. Oh my god, ezt érezheti a hercegnők minden reggel mikor felkelnek! És mire újra körbenézek, tudom, hogy már pedig ez külön lesz tervezve, úgyhogy hagyom, hogy elmenjen ceruzáért és papírért, addig próbálom megfoghatóbb formába önteni a halovány képet, mely csak dereng még az elmém falai között. Újdonság ereje eltölt, és az, hogy együtt kreálunk valami szépet. Igen, ezért akartam formatervező lenni, de... az egyetemig sosem jutottam el. Elnyomtam magamban egy sóhajt, erre most nincs idő, máskor kesergek ezen, de most ruhát tervezünk! Vajon mi áll jól nekem? Ez itt a nagy kérdés... - Önnek mi a véleménye, Léa? Mármint például a fazonról? - Persze, ha ehhez több információra van szüksége, vessen csak keresztkérdések garmadái közé, állok szolgálatára. Egy jó ruház idő és energia kell.  
avatar
Civilek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
18
● ● Keresem :
M y farmer
Aki el akar tenni lábalól
● ● karakter arca :
✥ Margot Robbie ✥


✥ Szeretettel Léonie N. Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Deschanel Szalon •• Hétf. Jún. 11, 2018 5:42 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Cora && Léonie
Automatikusan jött az, hogy elkezdtem tegeződve beszélni. Soha nem szerettem azt, ha magázva kell beszélni, sokkal közvetlenebb szerintem és azt is megfigyeltem, ha inkább partnernek, barátnak tekintünk egy-egy ügyfelet, akkor sokkal könnyebben feloldódnak és bátrabbak is lesznek. Részben taktika volt, másrészt meg ilyen voltam. Szerettem kedves és barátságos lenni. Meg annyira vénnek se éreztem magam, hogy állandóan azt kelljen mondani, hogy „Ön” vagy éppen „Önök”. Szerintem tök fárasztó lehet állandóan erre figyelni. Természetesen a hivatalos tárgyalások megint másabb esetek voltak, de most nem voltunk ott. Főleg, hogy már a bemutatkozáson is túlestünk.
- Remélem nem baj, hogy tegeződve kezdtem el beszélni. – pillantottam rá kérdőn, hiszen lehet számára fura ez, de eddig hallva őt nehezen tudtam elképzelni azt, hogy zavarhatja ez a dolog. Sokkal személyesebb volt így, mintha magázódva beszélnénk folyamatosan, főleg, hogy nem kellett őt beszédterén félteni. Mosolyogva hallgattam, hiszen igazán aranyosnak találtam, hogy ennyire könnyedén adta elő, hogy mit is szeretne. Sokszor annyira nehéz valóra váltani egy-két ember elképzelését, mert szavakba se tudja önteni, de azért találja ki az ember, hogy mit is szeretne.
- Értem. – gondolkoztam el egy pillanatra, hiszen ez még nem jelent semmit se. – Hosszabb ruhára gondoltál inkább, vagy olyanra, ami térdig ér, netán rövidebbre, vagy hosszabbra, de mégse földig? – pillantottam rá újra kérdőn, hiszen ez is eléggé lényeges tud lenni. Főleg a ruhaszabását nézve, hogy mi jöhet szóba, de elnézve őt nehezen tudom elképzelni, hogy bármi is rosszul állna neki. Szerencsésnek mondanák sokan az alkata miatt és mellé igazán bájos arc is társult, amin talán mindig mosoly ül, de ez megint csak tipp volt a részemről.
- Ezt örömmel hallom, már úgyis kezdtem unni, hogy minden ruha legyen egyedi, de azért köldökig kivágva. - alig hallhatóan még kuncogtam is a szavaim mellé, pedig volt bőven igazság a szavaimban. – Hmm, szerintem az égkék jól menne a szemed színéhez és a hajadhoz. Ha jól látom, akkor zöldes, ugye? Az ég, a fű és a nap találkozása. – gondolkoztam hangosan. Lehet már ezerszer hallott ilyeneket és klisésnek fog tűnni, de szerintem egészen természetes hatást lehetne elérni. – Világosabb színt szeretnél, vagy sötétebbet? Este, vagy nappal lesz a parti? – érdeklődtem továbbra is, hiszen az is befolyásolhat dolgokat. Ha én döntenék, akkor inkább sötétebb kéket mondanék, amit fel lehetne dobni egy-két gyémántra emlékeztető kővel is, mintha csak csillagok lennének. Természetesen csak mértékkel, de úgyis az ügyfél dönt, én meg maximum több ruhát fogok végül lerajzolni, mert megszállt az ihlet neki köszönhetően.
- A ruhákból csak az van, ami megtalálható. A hétköznapi ruhákból is csak pár darab található meg méretenként, mert nem tucatgyártással készülnek. Az elegánsabb ruhákból pedig csak ez az öt. Jobb szeretem inkább mások álmát valóra váltani, hogy azt viselhessék, amiben ténylegesen jól érzik magukat.  – léptem közelebb az állványhoz, mielőtt elindultam volna a füzetemért és a ceruzámért. – Bocsánat, egy pillanat és jövök. – kértem sietve elnézést, hogy magamhoz vegyem a felszerelésemet. Egy-két korábbi, soha el nem készített ruha vázlatát is magammal húztam, de azt egyelőre a pultnál hagytam, inkább csatlakoztam a leányzóhoz. – Esetleg akad köztük olyan, amiben valami tetszik? Testhez simuljon, vagy inkább legyen majd lenge? – persze ezt megint befolyásolja a kívánt hossz is, de sok mindent meg lehet oldani. Csak fantázia kérdése és rutiné. Az egykori mentorom is azt mondta, hogy ahogyan a festőknek se szabhat határt senki se, úgy nekünk se, csak merjünk álmodni és halljuk meg azt, ahogyan az agyagok is beszélnek hozzánk.

■ ■      ■ ■credit

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
28
● ● karakter arca :
Rebecca Louisa Ferguson


✥ Szeretettel Cora Sorensen tollából
Témanyitás ✥ Re: Deschanel Szalon •• Hétf. Jún. 11, 2018 10:12 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

L é o n i e & C o r a

Közvetlensége csak egy röpke pillanatra zavart meg, nagyon változó, hogy kivel milyen hangnemet ütök meg, de jobb szeretem én is a tegezést. Nem mintha bármi baj lenne a magázással, mert azzal átjön a kellő tisztelet, de valamivel könnyedebb egy beszélgetés, ha engedélyezett a tegezés. Legalábbis számomra, valószínűleg a királyi családba meg evidens a magázás! Kinek mi...
- Egyáltalán nem, sőt, örülök neki - vettem egy mély levegőt, mielőtt még túl gyorsan kezdenék elbeszélni, van, mikor belelendülök, és akkor többször el kell ismételnem, mert más nem biztos, hogy megérti.
- Hát, jobban örülnék a hosszabbnak, combközép a minimum, annál hosszabb, az csak jobb. Főképp hosszabb - Nem akartam, hogy mindenem ki legyen, az olyan olcsó benyomást kelt. Vannak nagyon szép hosszú szoknyájúak, persze, most nem egy báli nagyságúra gondoltam, hanem a se nem rövid, se nem hosszú vagy inkább se nem sok, bár fazontól is függő ez, ha szorosabb, sztreccsesebb anyag, abból mindenképp a rövidebb jó, mert utána lépni sem lehet benne. Hát igen, szeretek praktikumokra rámenni, talán ez a kertészesdi dolog hátulütője.
Megkönnyebbülten elmosolyodtam, hogy érti, mire gondolok, és hogy ez azt jelenti szívesen is foglalkozna a dologgal, nem pedig csak azért, mert el kell adni.
- Igen, zöldesszürke - ennek hatására szemébe is néztem. Kedves pillantásával és kifejezéseivel emlékezetes lett a számomra. Ég, a fű és a nap? Érdekes volt, vagyis inkább kedves a vizuális hatása mondandójának. Olyan hozzám illő, mire csak az apró zavartól egy újabb szőke tincset varázsoltam a fülem mögé.
- Az árnyalat talán sötétebb vagy a nagyon világos, szinte fehéres, olyanra gondoltam, ami élénk szín, mármint, hogy erős kontrasztot alkot hozzám képes, ami picit kiemel, nem csak szimplán ráolvad az emberi bőrre. - Van ilyen hasonlat? Mostantól lesz, jobban nem tudtam megfogalmazni. A dilemma leginkább ott volt számomra, ha egyszer odakerülünk a ruhához, hogy sok vagy kevés benyomást kelt, különösen kéne figyelnem rá, azt hiszem, egy bálra könnyebben találnék egy ruhát, mint most erre az alkalomra.
- Áh, értem. - Igen, nem vagyok annyira járatos a szalonokba, de lejött az ideje, hogy az legyek, és a Deschanel jó választásnak tűnt is. Addig nézelődtem, míg elsietett, valóban nem volt sok termék kinn, de azok nem olyanok voltak, amit minden második ruhaboltban megtalál az ember, így el lehetett nézelődni. Végül is, ezt a napot ennek szánom, majd napnyugtakor befejezem a farm körüli dolgokat.
Így nézelődve kapott el az a nosztalgia roham, mikor még először jártam Párizsba, mennyire a szívemhez nőtt, és ahhoz képest, mennyire eltávolodtam tőle. Más lenne az életem, ha ebben a forgatagban nőttem volna fel... Mi lett volna ha... Nem érdemes rajta agyalni...
- Hmm, valamivel talán testhez simulósabb, legalábbis felül, a szoknyaesés az már lehet lenge is akár. Hmm, ha lehet, akkor pántos legyen valamilyen módon, akár felkar, váll, nyak - nem akarom magamon húzkodni, de ezt csak magamban tettem hozzá. Szépek azok a ruhák, de mindig olyan érzést keltenek, mintha le akarnának csúszni. - Lassan és biztosan haladtunk csak a jövő ruhája felé, de türelem rózsát teremt, és elhiszem, hogy alapok nélkül nem lehet semmit sem teremteni. - És legyen rajta valami, csipke, vagy akár vékony berakott rész, vagy valami motívum, ne sok, csak valami nagyon kevéske, ízléses mennyiség - Azt hiszem, nem éppen könnyítem meg a helyzetét, lehet hogy csak a variációk még egy végtelen skáláját nyújtottam neki. De megküzdünk vele, vagy legalábbis valami hasonló... - Hajamat valószínűleg fel fogom kötni, úgyhogy akár a hátrészén is lehet garázdálkodni, nem feltétlenül nyakig cipzárosra gondoltam.

avatar
Civilek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
18
● ● Keresem :
M y farmer
Aki el akar tenni lábalól
● ● karakter arca :
✥ Margot Robbie ✥


✥ Szeretettel Léonie N. Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Deschanel Szalon •• Kedd Jún. 12, 2018 10:03 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Cora && Léonie
- Akkor szerintem maradjunk a földig érőnél. Az ilyenkor is divat még, a szabásával és színével lehet bőven játszani, hogy az adott alkalomhoz jó legyen. – hangomból is érezhető volt a mosolyom és a jókedvem. Igazán szimpatikusnak találtam a lányt. Tetszett, hogy vannak tervei, de mégse lehetetlen dolgot szeretne kérni, mint egy-két ezüstkanállal a szájában születő. Róla nem tudtam, hogy honnan is valósi, de a lelkesedése könnyedén rántott engem is magával, ahogyan a jókedve is. Szerintem az emberek többsége is azt mondaná rá, hogy olyan, mint egy napsugár. Vidámságot és boldogságot visz amerre csak jár.
- Igazán szép. – pillantottam rá, hiszen tényleg kicsit szürkés volt. Sokszor az én szemem színére is rácsodálkoznak és mennyiszer megkapta, hogy tuti ezzel a kékséggel nyertem meg magamnak Rafit. Igazából neki volt nehezebb dolga, nem is nekem, hiszen mennyi ideig nem adtam be a derekamat, hogy randizzunk, vagy az a találkozó már annak számít. – Bocsánat, nem akartalak zavarba hozni. Inkább csak szakmai ártalom a részemről, hogy jobban megfigyelek színeket és próbálok az illetőhöz megfelelő színeket találni. – hadartam el gyorsan, miután rájöttem, hogy akár félre is értheti. Nincs bajom azokkal, akik a saját neműket szeretik, de én nem ezek közé tartoztam. Boldog voltam a férjemmel és igazából másabb férfival nagyon el se tudtam volna képzelni a hátralévő éveket.
- Hmm, akkor én a sötétre szavaznék. Szerintem az jobban kiemelné a szemedet és a hajad színét is, illetve a bőrödhöz is passzolna, de mégse kelten sápadt hatást. De ha gondolod, akkor szerezhetek be világos és sötétebb anyagokat is, hiszen biztosan később fel tudom használni bármelyiket és akkor jobban tudsz majd dönteni? – akadtak raktáron most is, de ami szerintem hozzá illene olyan most nem volt. Holnap viszont simán el tudok menni és beszerezni, kutakodni. Egyébként se arról voltam híres, hogy könnyedén feladnám, ha valamit a fejembe veszek.
- Régóta élsz egyébként Párizsban? – kérdeztem meg tőle, miközben egy-két dolgot lepakoltam a pultra és szemmel láthatóan kicsit el is merenget. Sokszor láttam már ilyet, hiszen megesik, hogy egy-egy ruha miatt valami régebb emlékkép feldereng az embereknek.
Néha bólintottam egyet, miközben ő beszélt, hogy figyelek rá és értem, hogy mire céloz. Nem lesz két perc megcsinálni, de mindig is imádtam a kihívásokat és ő már abból a szempontból is annak számított, hogy még soha nem találkoztunk. Így pedig meg kell ismernem őt ahhoz, hogy meg tudjam tervezni neki a tökéletes ruhát.
- Hmm, ha elől zártabb is lenne, akkor mit szólnál, ha netán hátul lenne nyitott? – közben pedig elő is túrtam egy korábbi vázlatot. Nem a teljes ruha volt a lényeg, hanem csak a kivágott hátrész. – Vagy ez is már túlzásnak számítana? – pillantottam rá kérdőn. – Ha ilyen lenne a hátulja, akkor elől lehetne zárt, esetleg hangyányi csipkével megspékelve a mellrésznél, míg végül a nyaknál kellene összefogni. Az lehetne gombosi, de az ilyeneknél jól mutat a masni is, aminek a szalagja kicsit rálóg a hátadra. De a masni alatt is lehet gomb biztonsági okokból. – ha nem ment át teljesen, hogy mire is gondolhatok, akkor sietve skicceltem fel a felsőrészét a ruhának, meg azt, ahogyan hátul összefogná és a masni miként is mutathatna ott. – Ha a sötét ruha mellett döntesz, akkor szoknya részt fel lehet dobni gyémántokra hajazó kövekkel is, mintha csillagok lennének. Persze nem túlzásba esve, csak mértékkel. – tettem még hozzá, majd sietve pillantottam körbe, hogy akad-e olyan ruha, amilyen olyan kövek vannak, amire gondolok, de nem volt, így pedig újra eltűntem, hogy kisebb dobozkával térjek vissza és megmutassam neki. De akár simán lehet valami másabb minta is. Ez teljesen rajta áll. – Vagy akadt olyan ruha, amit láttál az interneten és megtetszett a mintája, hogy olyasmit szeretnél? – ugyanolyan nem lesz, hasonló is necces, mert nem szeretném, ha azt hinnék koppintottam már munkáját, de ha van miből kiindulni, akkor tovább tudom gondolni.


■ ■      ■ ■credit

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
28
● ● karakter arca :
Rebecca Louisa Ferguson


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Deschanel Szalon ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Tell me your secrets

Deschanel Szalon
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» Tetováló szalon

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-