Deschanel Szalon - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 1:03 pm ✥

✥ Pént. Okt. 19, 2018 4:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 6:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 2:45 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 9:15 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 8:40 pm ✥

✥ Kedd Okt. 16, 2018 11:04 am ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 8:05 pm ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 10:24 am ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Deschanel Szalon •• Hétf. Ápr. 30, 2018 9:18 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google


Forrás: google


Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Deschanel Szalon •• Vas. Jún. 10, 2018 6:52 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

L é o n i e & C o r a

Amikor már az összes ruhásszekrényedet áttúrod egy rendes darabért, de nem találsz semmit, nem mintha tobzódnék a szoknyás holmikban, de úgy emlékeztem, több van, vagy jobb. Mármint volt is, csak nekem volt más az elképzelésem. Már pedig Amelia meghívott valami estre, nem kéne farmerban és pólóban betendálni. Bár lehet, annyira felhúzom magam a dolgon, hogy a végén megteszem. Nem azt mondom, nem estélyire vágyok, de valami elegáns, szép darabra, ami jól áll és nem 3-4 évvel ezelőtt hordtam. Imádom a farmot, de rendkívül elszigetel és ezt csak ilyenkor veszem leginkább észre, a nagyváros elrohan mellettünk. Mikor voltam én utoljára ilyen esten? Itt vagyok 28 évesen, és érdekes, annyira nem vágyok rá, pedig 10-12 évvel ezelőtt majd meghaltam, hogy Párizst elhagytuk és egy farmon kötöttem ki. Különös, de ettől még nem veszett el az ízlésem, csak éppen a nagy és szép és elegáns ruhák a háttérbe kerültek, sokkal inkább lettek nagyon is különlegesek a szemembe, mert csak különleges estéken vettem fel őket. De most valami újra vágytam, valami lenyűgözőre, valamire, amire azt mondom, igen, nem csak farmer vagyok, hanem A Nő is. Hiúság, te pokolfajzat, mérgezed az elmémet!
Sóhajtva dőltem neki a szekrénynek, legyen a kék? Az jól állt nem mondom, de hogy jobban fejezzem ki magam, biztos van olyan, ami jobban áll rajtam.
Nem mondanám magamat hiúnak, de most kicsit feltámadt bennem, és már galoppoztam is le a lépcsőn, hogy kirimánkodjam a kocsit Muire kezéből. Esküszöm, duplám mehet ezután vele, csak most az egyszer. Jól van, költői túlzás, hogy rabszolgahajcsár lenne, szerintem az új ruha ötlete akár az ő fantáziáját is átmozgatja kicsit. Lehet nagyon is.
A Mustang pedig az enyém is lett, sietve vágódtam bele, és indultam Párizsnak. Kis izgalom vegyült a dologba, hogy új ruhám lesz, szerintem így a világháborúk idején örültek a nők, pedig nem mondanám magamat rossz helyzetbe valónak, csak másképp élünk mi, mint a nagyvárosiak. Egy farmon nem lehet koktélruhában dolgozni, bár egyszer lehet ki kéne próbálni, hogy mennyire is lesz katasztrófa a helyzet. A filmekben szeretik a nőket így dolgoztatni, mert lehet hogy rendkívül csábító, de borzalmasan kényelmetlen - egyrészt leégés, másrészt összekaristolja az ember magát, harmadrészt egyfolytában figyelni kell rá, nehogy szakadjon, sérüljön az anyag és stb, stb.
Leparkoltam a kocsival és nekiálltam az utcákat járni-kelni, hogy végül egy szimpatikus bolttal ismerkedjek meg, nem is kellett sokat sétálnom hozzá.
Deschanel szalon. Belépve a fehérséggel találtam szembe magamat - tiszta volt, elegáns, nem túl csicsás, de kellően szép, hívogató és kellemes, nem olyan, ahol tudod, hogy itt egy ruhát a torkodon nyomnak le. Tetszett a stílusa a berendezkedésnek, bárki is volt, eltalálta az én ízlésemet. Ez lesz a hely! Tudtam, jó helyen járok.
- Jó napot! - köszöntem, amint gyorsan körbenéztem, majd máris újra nekiláttam nézelődni. Hol is kezdjem? Hirtelen kézzelfogható ötletem sem volt hozzá, mert elég sok minden a szemem elé került, elvonta a figyelmemet és hirtelen még az is eszembe jutott, hogy lehet új farmert kéne újítanom, vagy az a póló? Áhh, ne már, mindjárt elmegy az eszem! De megkönnyítette a helyzetemet, hogy valaki észrevette bizonytalanságomat és felém tartott. Kellemes, megnyerő vonások, fürkésző tekintet, sugárzott belőle a nyugalom és a magabiztosság. Ami elnyomta a pánikoló izgalmamat, máris jobban éreztem magamat a szalonban. - Elnézést, Cora vagyok és... Igen, egy ruhát keresnék magamnak valami elegáns, átlagos estére, ami nem tűl díszes, de... - kezdtem bele és egy szőke tincset a fülem mögé tűrtem, hogy hogyan is fogalmazzam meg pontosan elképzeléseimet.


A hozzászólást Cora Sorensen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 19, 2018 9:20 pm-kor.
Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
29
● ● Reag szám :
22
● ● Keresem :
M y farmer
Aki el akar tenni lábalól
● ● karakter arca :
✥ Margot Robbie ✥


Témanyitás ✥ Re: Deschanel Szalon •• Vas. Jún. 10, 2018 8:19 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Cora && Léonie
Jelmezekkel elkészültünk határidőre, amit az a banda rendelt meg tőlünk, ahogyan a legtöbb bálnak is végeszakadt már, mind az iskolákban, mind az elit körökben, így kisebb pihenő nekünk is kijutott a szalonban. Soha nem bántam, ha zajlik az élet, de miután majdnem elváltunk a férjemmel tavaly, míg a lányunk közbe nem lépett úgy, amit még a filmesvilágban is simán leadhatnának, majd kiderült, hogy még valami fiatalkori botlásból a férjemnek van egy másik gyereke is, aki már velünk él…. Mondhatjuk azt, hogy nem unatkoztunk és kész csoda, hogy nem lett teljesen deres már a hajunk. S akkor nem is említettem azt, hogy pár hónappal korábban miként is veszítettem el a gyermekünket, mert elvetéltem. Sokáig még ez is titok volt, de végül erre is fényderült és túlzottan nagybotrány nem is lett belőle. Azóta pedig édesanyám állapota se hagy minket nyugtatni, és emiatt nem is szívesen akarok elmenni arra az üzleti megbeszélésre, hiába mondja Rafi.
Tudom, hogy csak a legjobbat akarja nekem, meg a gyerekekkel se lesz gond, mert ha mégis, akkor még mindig ottvannak az ő szülei és tudnak segíteni neki. A házat se fogják felgyújtani, hiszen most, hogy már szinte vége az iskolának Rosie is egyre több időt tölt el a lovardában, mert ő akar lenni a legjobb. Szerencsések vagyunk, hogy megengedhetjük magunknak ezt, hiszen nem két fillér, hogy a lányunk lovagolni tanuljon. Szerencsére Samuel meg kijön Gui lányával, és sokat tanulnak együtt. Természetesen olykor már kicsit gyanús ez a sok együtt tanulás, de ha apa azt mondja, hogy nincs mitől aggódni, akkor nem is tartok attól, hogy netán idő előtt nagymama lehet belőlem és tényleg csak tanulás megy Minou és Samuel között.
Mia volt ma bent velem az üzletben, hiszen mind a két alkalmazottam még egyetemista volt, de szerettek volna már tudást és tapasztalatot szerezni. Én pedig örömmel vettem a lelkesedésüket és segítettem abban, hogy idővel ne bukjanak el a nagyvilágban, ha kikerülnek a padból. Nekem mindegy volt, hogy éppen ki van bent velem, csak legyen itt mindig, hiszen nekem is akadhat olykor egy-egy váratlan tárgyalásom, megrendelőm, így a többi vevővel is muszáj valakinek foglalkozni. A könyvet meg remekül vezették, hogy éppen melyikük van itt. Azt is mondtam, hogy kimegyek én az ebédért, de inkább ő akart menni, én pedig idővel feladtam azt, hogy meggyőzzem az ellenkezőjéről. Nem az a fajta főnök voltam, aki ugráltatná ilyen téren az alkalmazottait. Sőt, olykor igazából ha ők nem lettek volna, akkor lehet az ebéd a kelleténél többször maradt volna el nálam.
Éppen egy-két megrendelésről szóló paksamétát rendszereztem, amikor meghallottam a csengőt, hogy valaki bejött az üzletbe. Sietve csuktam be az irodám ajtaját és indultam el az üzlet felé. Pár lépést követően pedig már meg is pillantottam a szőkeséget. Kíváncsian fürkésztem, hogy mit kereshet ennyire, de megijeszteni se akartam, így próbáltam nem túlhangosan megszólalni, de azért úgy, hogy még biztosan hallja amit mondok.
- Jó napot! – viszonoztam a köszönést, de továbbra se zavartam meg. Esélyesen percek teltek el így. Inkább nyári partikra volt egy-két ruha kint, egy vagy két estélyi, ami megmaradt a szezonból, meg inkább olyan ruhákkal volt most tele az üzlet, amit az emberek hétköznap vennének fel. Megszoktam már, hogy az elegáns ruhákból jobb szereti a többség az egyeditervezést, így emiatt se roskadozott tőle egyik fogas se. – Esetleg segíthetek valamiben? Van konkrét dolog amit keres? – tudakoltam meg illedelmesen, amikor úgy éreztem, hogy kicsit talán elveszett, vagy nem találja azt, amit szeretne. Még nem láttam korábban az üzletben, de ez nem jelent semmit se. Lehet csak nem én foglalkoztam vele, hanem a két leányzó közül valamelyik.
- Semmi baj. Léonie, de sokan csak Léanak hívnak. – mutatkoztam be mosolyogva. Kíváncsian hallgattam, hogy mit is mond. Néha aprót bólintottam, hogy figyelek. – Mennyire átlagosról lenne szó? A báli szezon lement, de még két ruhánk megmaradt abból az időből, vagy inkább valami nyáripartiról lenne szó? – manapság ez se ritka, hiszen ilyenkor is van jó pár összejövetel az elitebb körökbe. Soha nem hiányzott az a környezet, de panaszom nem lehet rájuk. Szerencsére eddig mindig a normálisabbakkal akadtam össze egy-két kivételt, akiknek néha 5x kellett újra varrni egy ruhát. – Az se baj, ha egyik ruha se olyan, amilyenre gondolsz, de ha van benne olyan részlet, vagy netán a színe miatt tetszik, akkor nyugodtan mond. Semmiből se tart az, hogy netán megrajzoljuk az elképzelésedet. – vetettem fel ötletnek, hátha így bátrabb lesz. Igaz, ha inkább utóbbi állt fent, akkor biztosan egy-két perc türelmet kell kérnem tőle, míg elmegyek a papírjaimért és a ceruzámért, hogy skicceljek majd.


■ ■     ■ ■credit

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
39
● ● Reag szám :
31
● ● karakter arca :
Rebecca Louisa Ferguson


Témanyitás ✥ Re: Deschanel Szalon •• Vas. Jún. 10, 2018 10:25 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

L é o n i e & C o r a

Ahogy a bolt is, maga a hölgy is nagyon elragadó, mármint kedves, és ez tényleg nyugtató. nem is tudom, miért izgattam fel magam ennyire a ruha miatt, nem szokásom, bár talán, mert nem sokára itt lesz az alkalom, másrészt pedig mert Muireval megyek, harmadrészt, mert Ameliát sem akarom kínos helyzetbe hozni, hogy ráteszek eggyel a farmer sztereotípiákra. Nem éppen azt kéne, hogy azokat keresztbe töröm? De igen, talán pont ezért zavart, hogy a ruháit külön precízséggel válasszam meg. Nem lehet akármi, nem lehet túl sok, túl kevés sem, túl merész, túl lanyha sem... Már pedig ilyen bő ruhatárral azért nem rendelkeztem, hogy kényem-kedvem szerint rántsak ki belőle egyet, hogy na ez erre, na az arra és stb.
- Rendben, akkor Léa - szép neve volt, olyan különleges, amivel nem sokan dicsekedhettek, így aztán rögtön emlékezetes is marad a számomra személye, no meg mert nem néz hülyének, bármennyire is úgy tűnhetek, mint egy kétségbeesett liba, akinek fogalma sincs,  hogy hol kezdje, de azért mégis csak örülök, hogy egyedül jöttem, sem Muire, sem Amelia nem tud beleszólni a dolgokba és maga intézkedni. Ez most teljesen rajtam múlik, én döntök, én fogom a végső darabra azt mondani, hogy igen ez lesz az!
- Nem, nem báli szezon - hála a jó istennek, nem is tudok táncolni... de ezt csak magamban tettem hozzá. - Egy művészest lenne, és arra kéne illendően kiöltöznöm. Igen, valami nyáripartiszerű, mert ilyen fiatal diplomások lesznek ott, csak annál talán egy picivel talán vagy  remélem, hogy elegánsabb. - Igyekeztem a lehető legjobban megfogalmazni, még ha ez az is jelentette, hogy folyamatosan beszéltem. Néha a sok beszélgetés szokott helyrerázni, de ahogy mondtam, úgy könnyebbültem meg, és árasztott el egyfajta jókedv, elképzeléseim egyre szilárdabb talajon álltak.
- Semmiképp sem szeretnék vöröst és sárgát, sem túl merészet, főképp dekoltázs részen - pillantottam körbe. - Színekben lehet fekete, vagy krémszínűek, esetleg a fehér is, de zöld, kék is akár és ha lehet ne legyen tüll szoknya és könnyen lehessen fel és levenni - leginkább ezek voltak az én szabályaim, ezen belül simán lehetett garázdálkodni - csipke, felskiccelt szoknya, gombok, bő vagy szoros. Minden ruha mást ad hozzá a személyiséghez, mást emel ki. Így látatlanban én nem látom ezt, de nem is az én dolgom, hanem egy ruhaboltosé. Ők értenek ehhez leginkább, ahogy én is ahhoz, milyen növény terem a kertbe, milyen állat nyoma van a fűben. Mindenki máshoz ért, és érződött, hogy a nő nem nem egy ma kezdő amatőr. - Nem tudom, ehhez van ruha, vagy akkor teljesen egyedi lesz? - nem mondom, utóbbi nagyon csábított. Teljesen rám szabott, tökéletes darab, amiből nincs több. Oh my god, ezt érezheti a hercegnők minden reggel mikor felkelnek! És mire újra körbenézek, tudom, hogy már pedig ez külön lesz tervezve, úgyhogy hagyom, hogy elmenjen ceruzáért és papírért, addig próbálom megfoghatóbb formába önteni a halovány képet, mely csak dereng még az elmém falai között. Újdonság ereje eltölt, és az, hogy együtt kreálunk valami szépet. Igen, ezért akartam formatervező lenni, de... az egyetemig sosem jutottam el. Elnyomtam magamban egy sóhajt, erre most nincs idő, máskor kesergek ezen, de most ruhát tervezünk! Vajon mi áll jól nekem? Ez itt a nagy kérdés... - Önnek mi a véleménye, Léa? Mármint például a fazonról? - Persze, ha ehhez több információra van szüksége, vessen csak keresztkérdések garmadái közé, állok szolgálatára. Egy jó ruház idő és energia kell.  
Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
29
● ● Reag szám :
22
● ● Keresem :
M y farmer
Aki el akar tenni lábalól
● ● karakter arca :
✥ Margot Robbie ✥


Témanyitás ✥ Re: Deschanel Szalon •• Hétf. Jún. 11, 2018 5:42 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Cora && Léonie
Automatikusan jött az, hogy elkezdtem tegeződve beszélni. Soha nem szerettem azt, ha magázva kell beszélni, sokkal közvetlenebb szerintem és azt is megfigyeltem, ha inkább partnernek, barátnak tekintünk egy-egy ügyfelet, akkor sokkal könnyebben feloldódnak és bátrabbak is lesznek. Részben taktika volt, másrészt meg ilyen voltam. Szerettem kedves és barátságos lenni. Meg annyira vénnek se éreztem magam, hogy állandóan azt kelljen mondani, hogy „Ön” vagy éppen „Önök”. Szerintem tök fárasztó lehet állandóan erre figyelni. Természetesen a hivatalos tárgyalások megint másabb esetek voltak, de most nem voltunk ott. Főleg, hogy már a bemutatkozáson is túlestünk.
- Remélem nem baj, hogy tegeződve kezdtem el beszélni. – pillantottam rá kérdőn, hiszen lehet számára fura ez, de eddig hallva őt nehezen tudtam elképzelni azt, hogy zavarhatja ez a dolog. Sokkal személyesebb volt így, mintha magázódva beszélnénk folyamatosan, főleg, hogy nem kellett őt beszédterén félteni. Mosolyogva hallgattam, hiszen igazán aranyosnak találtam, hogy ennyire könnyedén adta elő, hogy mit is szeretne. Sokszor annyira nehéz valóra váltani egy-két ember elképzelését, mert szavakba se tudja önteni, de azért találja ki az ember, hogy mit is szeretne.
- Értem. – gondolkoztam el egy pillanatra, hiszen ez még nem jelent semmit se. – Hosszabb ruhára gondoltál inkább, vagy olyanra, ami térdig ér, netán rövidebbre, vagy hosszabbra, de mégse földig? – pillantottam rá újra kérdőn, hiszen ez is eléggé lényeges tud lenni. Főleg a ruhaszabását nézve, hogy mi jöhet szóba, de elnézve őt nehezen tudom elképzelni, hogy bármi is rosszul állna neki. Szerencsésnek mondanák sokan az alkata miatt és mellé igazán bájos arc is társult, amin talán mindig mosoly ül, de ez megint csak tipp volt a részemről.
- Ezt örömmel hallom, már úgyis kezdtem unni, hogy minden ruha legyen egyedi, de azért köldökig kivágva. - alig hallhatóan még kuncogtam is a szavaim mellé, pedig volt bőven igazság a szavaimban. – Hmm, szerintem az égkék jól menne a szemed színéhez és a hajadhoz. Ha jól látom, akkor zöldes, ugye? Az ég, a fű és a nap találkozása. – gondolkoztam hangosan. Lehet már ezerszer hallott ilyeneket és klisésnek fog tűnni, de szerintem egészen természetes hatást lehetne elérni. – Világosabb színt szeretnél, vagy sötétebbet? Este, vagy nappal lesz a parti? – érdeklődtem továbbra is, hiszen az is befolyásolhat dolgokat. Ha én döntenék, akkor inkább sötétebb kéket mondanék, amit fel lehetne dobni egy-két gyémántra emlékeztető kővel is, mintha csak csillagok lennének. Természetesen csak mértékkel, de úgyis az ügyfél dönt, én meg maximum több ruhát fogok végül lerajzolni, mert megszállt az ihlet neki köszönhetően.
- A ruhákból csak az van, ami megtalálható. A hétköznapi ruhákból is csak pár darab található meg méretenként, mert nem tucatgyártással készülnek. Az elegánsabb ruhákból pedig csak ez az öt. Jobb szeretem inkább mások álmát valóra váltani, hogy azt viselhessék, amiben ténylegesen jól érzik magukat.  – léptem közelebb az állványhoz, mielőtt elindultam volna a füzetemért és a ceruzámért. – Bocsánat, egy pillanat és jövök. – kértem sietve elnézést, hogy magamhoz vegyem a felszerelésemet. Egy-két korábbi, soha el nem készített ruha vázlatát is magammal húztam, de azt egyelőre a pultnál hagytam, inkább csatlakoztam a leányzóhoz. – Esetleg akad köztük olyan, amiben valami tetszik? Testhez simuljon, vagy inkább legyen majd lenge? – persze ezt megint befolyásolja a kívánt hossz is, de sok mindent meg lehet oldani. Csak fantázia kérdése és rutiné. Az egykori mentorom is azt mondta, hogy ahogyan a festőknek se szabhat határt senki se, úgy nekünk se, csak merjünk álmodni és halljuk meg azt, ahogyan az agyagok is beszélnek hozzánk.

■ ■      ■ ■credit

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
39
● ● Reag szám :
31
● ● karakter arca :
Rebecca Louisa Ferguson


Témanyitás ✥ Re: Deschanel Szalon •• Hétf. Jún. 11, 2018 10:12 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

L é o n i e & C o r a

Közvetlensége csak egy röpke pillanatra zavart meg, nagyon változó, hogy kivel milyen hangnemet ütök meg, de jobb szeretem én is a tegezést. Nem mintha bármi baj lenne a magázással, mert azzal átjön a kellő tisztelet, de valamivel könnyedebb egy beszélgetés, ha engedélyezett a tegezés. Legalábbis számomra, valószínűleg a királyi családba meg evidens a magázás! Kinek mi...
- Egyáltalán nem, sőt, örülök neki - vettem egy mély levegőt, mielőtt még túl gyorsan kezdenék elbeszélni, van, mikor belelendülök, és akkor többször el kell ismételnem, mert más nem biztos, hogy megérti.
- Hát, jobban örülnék a hosszabbnak, combközép a minimum, annál hosszabb, az csak jobb. Főképp hosszabb - Nem akartam, hogy mindenem ki legyen, az olyan olcsó benyomást kelt. Vannak nagyon szép hosszú szoknyájúak, persze, most nem egy báli nagyságúra gondoltam, hanem a se nem rövid, se nem hosszú vagy inkább se nem sok, bár fazontól is függő ez, ha szorosabb, sztreccsesebb anyag, abból mindenképp a rövidebb jó, mert utána lépni sem lehet benne. Hát igen, szeretek praktikumokra rámenni, talán ez a kertészesdi dolog hátulütője.
Megkönnyebbülten elmosolyodtam, hogy érti, mire gondolok, és hogy ez azt jelenti szívesen is foglalkozna a dologgal, nem pedig csak azért, mert el kell adni.
- Igen, zöldesszürke - ennek hatására szemébe is néztem. Kedves pillantásával és kifejezéseivel emlékezetes lett a számomra. Ég, a fű és a nap? Érdekes volt, vagyis inkább kedves a vizuális hatása mondandójának. Olyan hozzám illő, mire csak az apró zavartól egy újabb szőke tincset varázsoltam a fülem mögé.
- Az árnyalat talán sötétebb vagy a nagyon világos, szinte fehéres, olyanra gondoltam, ami élénk szín, mármint, hogy erős kontrasztot alkot hozzám képes, ami picit kiemel, nem csak szimplán ráolvad az emberi bőrre. - Van ilyen hasonlat? Mostantól lesz, jobban nem tudtam megfogalmazni. A dilemma leginkább ott volt számomra, ha egyszer odakerülünk a ruhához, hogy sok vagy kevés benyomást kelt, különösen kéne figyelnem rá, azt hiszem, egy bálra könnyebben találnék egy ruhát, mint most erre az alkalomra.
- Áh, értem. - Igen, nem vagyok annyira járatos a szalonokba, de lejött az ideje, hogy az legyek, és a Deschanel jó választásnak tűnt is. Addig nézelődtem, míg elsietett, valóban nem volt sok termék kinn, de azok nem olyanok voltak, amit minden második ruhaboltban megtalál az ember, így el lehetett nézelődni. Végül is, ezt a napot ennek szánom, majd napnyugtakor befejezem a farm körüli dolgokat.
Így nézelődve kapott el az a nosztalgia roham, mikor még először jártam Párizsba, mennyire a szívemhez nőtt, és ahhoz képest, mennyire eltávolodtam tőle. Más lenne az életem, ha ebben a forgatagban nőttem volna fel... Mi lett volna ha... Nem érdemes rajta agyalni...
- Hmm, valamivel talán testhez simulósabb, legalábbis felül, a szoknyaesés az már lehet lenge is akár. Hmm, ha lehet, akkor pántos legyen valamilyen módon, akár felkar, váll, nyak - nem akarom magamon húzkodni, de ezt csak magamban tettem hozzá. Szépek azok a ruhák, de mindig olyan érzést keltenek, mintha le akarnának csúszni. - Lassan és biztosan haladtunk csak a jövő ruhája felé, de türelem rózsát teremt, és elhiszem, hogy alapok nélkül nem lehet semmit sem teremteni. - És legyen rajta valami, csipke, vagy akár vékony berakott rész, vagy valami motívum, ne sok, csak valami nagyon kevéske, ízléses mennyiség - Azt hiszem, nem éppen könnyítem meg a helyzetét, lehet hogy csak a variációk még egy végtelen skáláját nyújtottam neki. De megküzdünk vele, vagy legalábbis valami hasonló... - Hajamat valószínűleg fel fogom kötni, úgyhogy akár a hátrészén is lehet garázdálkodni, nem feltétlenül nyakig cipzárosra gondoltam.

Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
29
● ● Reag szám :
22
● ● Keresem :
M y farmer
Aki el akar tenni lábalól
● ● karakter arca :
✥ Margot Robbie ✥


Témanyitás ✥ Re: Deschanel Szalon •• Kedd Jún. 12, 2018 10:03 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Cora && Léonie
- Akkor szerintem maradjunk a földig érőnél. Az ilyenkor is divat még, a szabásával és színével lehet bőven játszani, hogy az adott alkalomhoz jó legyen. – hangomból is érezhető volt a mosolyom és a jókedvem. Igazán szimpatikusnak találtam a lányt. Tetszett, hogy vannak tervei, de mégse lehetetlen dolgot szeretne kérni, mint egy-két ezüstkanállal a szájában születő. Róla nem tudtam, hogy honnan is valósi, de a lelkesedése könnyedén rántott engem is magával, ahogyan a jókedve is. Szerintem az emberek többsége is azt mondaná rá, hogy olyan, mint egy napsugár. Vidámságot és boldogságot visz amerre csak jár.
- Igazán szép. – pillantottam rá, hiszen tényleg kicsit szürkés volt. Sokszor az én szemem színére is rácsodálkoznak és mennyiszer megkapta, hogy tuti ezzel a kékséggel nyertem meg magamnak Rafit. Igazából neki volt nehezebb dolga, nem is nekem, hiszen mennyi ideig nem adtam be a derekamat, hogy randizzunk, vagy az a találkozó már annak számít. – Bocsánat, nem akartalak zavarba hozni. Inkább csak szakmai ártalom a részemről, hogy jobban megfigyelek színeket és próbálok az illetőhöz megfelelő színeket találni. – hadartam el gyorsan, miután rájöttem, hogy akár félre is értheti. Nincs bajom azokkal, akik a saját neműket szeretik, de én nem ezek közé tartoztam. Boldog voltam a férjemmel és igazából másabb férfival nagyon el se tudtam volna képzelni a hátralévő éveket.
- Hmm, akkor én a sötétre szavaznék. Szerintem az jobban kiemelné a szemedet és a hajad színét is, illetve a bőrödhöz is passzolna, de mégse kelten sápadt hatást. De ha gondolod, akkor szerezhetek be világos és sötétebb anyagokat is, hiszen biztosan később fel tudom használni bármelyiket és akkor jobban tudsz majd dönteni? – akadtak raktáron most is, de ami szerintem hozzá illene olyan most nem volt. Holnap viszont simán el tudok menni és beszerezni, kutakodni. Egyébként se arról voltam híres, hogy könnyedén feladnám, ha valamit a fejembe veszek.
- Régóta élsz egyébként Párizsban? – kérdeztem meg tőle, miközben egy-két dolgot lepakoltam a pultra és szemmel láthatóan kicsit el is merenget. Sokszor láttam már ilyet, hiszen megesik, hogy egy-egy ruha miatt valami régebb emlékkép feldereng az embereknek.
Néha bólintottam egyet, miközben ő beszélt, hogy figyelek rá és értem, hogy mire céloz. Nem lesz két perc megcsinálni, de mindig is imádtam a kihívásokat és ő már abból a szempontból is annak számított, hogy még soha nem találkoztunk. Így pedig meg kell ismernem őt ahhoz, hogy meg tudjam tervezni neki a tökéletes ruhát.
- Hmm, ha elől zártabb is lenne, akkor mit szólnál, ha netán hátul lenne nyitott? – közben pedig elő is túrtam egy korábbi vázlatot. Nem a teljes ruha volt a lényeg, hanem csak a kivágott hátrész. – Vagy ez is már túlzásnak számítana? – pillantottam rá kérdőn. – Ha ilyen lenne a hátulja, akkor elől lehetne zárt, esetleg hangyányi csipkével megspékelve a mellrésznél, míg végül a nyaknál kellene összefogni. Az lehetne gombosi, de az ilyeneknél jól mutat a masni is, aminek a szalagja kicsit rálóg a hátadra. De a masni alatt is lehet gomb biztonsági okokból. – ha nem ment át teljesen, hogy mire is gondolhatok, akkor sietve skicceltem fel a felsőrészét a ruhának, meg azt, ahogyan hátul összefogná és a masni miként is mutathatna ott. – Ha a sötét ruha mellett döntesz, akkor szoknya részt fel lehet dobni gyémántokra hajazó kövekkel is, mintha csillagok lennének. Persze nem túlzásba esve, csak mértékkel. – tettem még hozzá, majd sietve pillantottam körbe, hogy akad-e olyan ruha, amilyen olyan kövek vannak, amire gondolok, de nem volt, így pedig újra eltűntem, hogy kisebb dobozkával térjek vissza és megmutassam neki. De akár simán lehet valami másabb minta is. Ez teljesen rajta áll. – Vagy akadt olyan ruha, amit láttál az interneten és megtetszett a mintája, hogy olyasmit szeretnél? – ugyanolyan nem lesz, hasonló is necces, mert nem szeretném, ha azt hinnék koppintottam már munkáját, de ha van miből kiindulni, akkor tovább tudom gondolni.


■ ■      ■ ■credit

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
39
● ● Reag szám :
31
● ● karakter arca :
Rebecca Louisa Ferguson


Témanyitás ✥ Re: Deschanel Szalon •• Pént. Aug. 03, 2018 12:18 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

L é o n i e & C o r a

- Rendben, akkor hosszú! - A ruhák világa hatalmas volt, mivel nem éppen dőzsöltem benne, így azért nem voltam jártas annyira benne, hol tart a trend, hogyan változtak a szabások, színek, formák, mikkel lehet valaki sok, kevés, és sorolhatnám. Ezért is akartam formatervező lenni mindig is, érdekelt az alkotás utáni vágy, hogy valamit én álmodhatok meg, én csinálhatok meg. De hát... erre nem valószínű, hogy sor fog kerülni, marad egy szép álom a farm közepén. Nem mintha bajom lenne azzal a világgal, csak az ember mindig akar valamit, ami elérhetetlen a számára. Szép álom, mely álom marad, de legalább megmosolyogtat.
- Jajj, nem, persze, természetesen - nyögtem fel, hogy nem akartam őt sem kényelmetlen helyzetbe hozni, és nem is volt semmilyen hátsó szándékom, csak Muire-n kívül nem szoktak dicsérni, így hát aztán nem éppen vagyok ezekhez hozzászokva. Istenem, mennyire el vagyok szigetelve minden ingertől, most pedig olyan, mintha nyakon öntenének vele.
- Rád bízom magam - mosolyodtam el. Mégis csak ő a tervező. - Akkor legyen sötétebbek - mondjuk nem gyászruhát akartam, de itt az szóba sem került. Sötét színekből és formákból is lehet elragadót készíteni. Kék, zöld, vörös, szürke, bár még a fekete is, ha éppen olyan a szabása... Hmm...
- Hát, 10 éve érkeztem, igaz, azóta Párizs mellé költöztem, úgyhogy mondhatni régóta - bólintottam egyet kizökkenve. - Írországban éltem régen, ahhoz képest a francia vidék teljesen más. Jó magad, ha nem tolakodás? - vettem kézbe a vázlatot. Az ötlet tetszett, kimondottan. - Hmm - mosolyodtam el magamban, de Léa is érezhette, hogy most teljességgel egyetértek, végre elkezdtünk haladni valamerre. - Igen, legyen ilyen - vágtam azért rá lelkesen.
- Nem, nem túlzás. Nekem tetszik, mert valahol szolid és valahol nem, apró mezsgye a túl sok és a túl kevés között. - ellenkeztem azonnal vele. - A csipke lehet, finom mennyiségben, és a masni is, viszont annyira ne lógjon rá a hátra - ráncoltam a szemöldökömet, ahogy elképzeltem, hogy miként is lenne, és az furán nézne ki. Mármint leoldani teljesen rendben van, de hogy a szalagja lapockámig érjen...? Vagy lehet, én határolódtam el nagyon már a trendektől... ki tudja. - Szerintem gomb nem kell, egyszerű est lesz, nem annyira mozgalmas, hogy attól kellene félnem, hogy kioldódik - inkább valaki más kioldja, maximum. De nem fogom hagyni Muire-nak.
Léa jól sejti, nekem kell, hogy vizuálisan is felfogjam, mert fantáziám ilyen témán messze mögötte jár. Még bele kéne rázódnom ebbe a világba, hoyg felvegyem a tempót. - Úgy lehetnének a kövek, hogy valami apró mintát alkotnak, nem pedig csak elszórva a szoknyán véletlenszerűen ? - pillantottam az az anyagra. Kis csillogós lenne, de nem a túl sokként... - Virágmintázatból bármi, főképp a kacskaringós, csipke pont ezért lehet, meg a kövek, mondjuk a közepükre akár, csak szalagavatói beütést nagyon ne keltsen. Szerintem, ennél több nem is nagyon kell rá, hisz akkora est azért nem lesz - inkább magamnak mondtam mint neki. Igaz, hogy milyen alapokkal jöttem, de képes volt velem elszaladni a ló, és nem akartam túl csicsás lenni. Jajj, de vonzanak ezek a ruhák... - Maradjunk annál  vagy csipke, vagy kövek, a kettő együtt nem biztos - ráncoltam a homlokomat. Persze, készítőtől is függ, milyen hatást kelt, de lehet a kettő már túllép egy határt. Elbűvölő akartam lenni, nem a királynő, de ezt így nem lehet kimondani, mert előrébb ezzel nem jutunk.
Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
29
● ● Reag szám :
22
● ● Keresem :
M y farmer
Aki el akar tenni lábalól
● ● karakter arca :
✥ Margot Robbie ✥


Témanyitás ✥ Re: Deschanel Szalon •• Szomb. Aug. 11, 2018 10:23 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Cora && Léonie
- Biztosan szép hely lehet Írország, remélem, hogy egyszer majd láthatom is és nem csak könyvekből, esetleg filmekből ismerhetem meg. Gondolom néha van honvágyad, vagy már teljesen megszoktad ezt az új helyet? – nem akartam továbbra se tolakodó lenni, de tényleg érdekelt a dolog, hiszen én csak egyik városból a másikba költöztem és még azt se volt egyszerű. Pedig a kultúra ugyanaz maradt, csak kicsit zajosabb és még egy-két dologban másabb volt Párizs ahhoz képest, ahol felnőttem. -  Franciaországban, Bordeaux városában születtem, egyetem miatt Párizsba jöttem és végül itt is ragadtam. – mosolyodtam el. Tisztán emlékszem arra, hogy miként csavarta el egyetem alatt a fejemet, ahogyan arra is mennyire bepánikoltam, amikor rájöttem terhes vagyok, aztán jött az esküvő… Sok minden történt velünk az elmúlt 15-16 évben. Sok jó és megannyi rossz is, de kitartottunk egymás mellett. Remélhetőleg ez mindig is így lesz. Számomra ők jelentenek mindent.
Viszonoztam a mosolyát, amikor a skicc alapján elmosolyodott. Annak meg végképpen örültem, hogy nem csak arcának rezdülései árulkodtak arról, hogy tetszik neki a látott vázlat, hanem még ki is fejezi. A lelkesedése képes volt engem is még inkább magával ragadni. Így volt jó alkotni, amikor a vevő is pontosan annyira lelkesedett a dologért, mint a tervező.
- Akkor azt hiszem a kiindulási alap kezd is kirajzolódni. – lelkesen csendült a hangom. Szerettem mindig is új ruhát tervezni. Emlékszem arra, amikor még én is tanultam az egészet, akkor sokszor még magamnak terveztem a ruhákat, vagy a kishercegnőnknek. Még mindig megvan egy-két egyedi babaruhája. Gyakorlásnak tökéletes volt és sokat segített az is, hogy kaptam pozitív megerősítéseket idegenektől is. – Rendben van, akkor inkább hagyományos masni lesz. – pár pillanatra elgondolkoztam, miközben ő beszélt. Szavaira bólintottam, hogy akkor a gombok is kilőve, ha szerinte nem kell. – Hmm, nem tudom, hogy lesz-e olyan, aki netán szépen megcsinálja a masnit, így akár lehet azzal csalni is, ha gondolod. A masnit előre megformáljuk és patentot rejtünk alá. – vetettem fel neki egy alternatívát. Nem sokat tudtam még róla, de akadt már olyan vevőm, aki inkább ezt a megoldást választotta, mert biztosra vette, hogy ha ő köti meg a masnit, vagy a férje, akkor az biztosan nem fog olyan szépen állni, mint kéne.
Sietve firkantottam fel pár szót a papírra, ahogyan egyre inkább elmerültünk abban, hogy körülbelül mi is mutatna jól a ruhán. Első dolog úgyis az lesz, hogy majd megrajzolom különféle változatokban, hogy az elmondottak alapján miként is lehetne kivitelezni, vagy ha jön még ötlet, akkor az is lerajzolom. Általában 3-4 skicc, rajz biztosan születik ilyenkor, aztán pedig a vevő megnézi őket, dönt és akkor utána jöhet a megvalósítás is. – Igen, az is megoldható, hogy a virágokba rejtjük el a köveket, de akár lehet kisebb csillagmintát is kirakni velük és azt elrejteni a virágok közé, fölé. – ugrott be egy másik lehetőség is és ki tudja, hogy még mennyi fog, mire eldől, hogy akkor melyiket is kellene megvalósítani. Erről pedig eszembe jutott az is, hogy nem rémlik mikorra is kellene ruha, vagyis mennyire kell felpörgetni majd a dolgokat. – Rendben van. Első fázis az lesz, hogy megrajzolom őket, hogy te is lásd azt, hogy körülbelül milyen variációk jöhetnek szóba a megbeszéltek alapján. Aztán a rajzok alapján döntesz, hogy melyik lenne jó, vagy lehet még kombinálni a dolgokat. Ha ez megvan, akkor méreteket veszünk és életre keltjük azt a ruhát, amit együtt megálmodtunk. – avattam be a dolgokba, de valójában legtöbb esetben megesett már az is, hogy ilyenkor is vettem méretet és alkotás előtt is. Legalább láttam azt is, hogy van-e pár centi eltérés, vagy nagyobb, amivel nem árt készítéskor is számolni, hogy netán abban az időben is történik-e változás még. – Mikorra is kell pontosan? – remélhetőleg nem holnapra, hanem legalább egy hetem lesz rá, mert akkor holnap után jöhet is a vázlatokat megnézni, aztán pedig nincs más hátra mint alkotni.


■ ■      ■ ■credit

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
39
● ● Reag szám :
31
● ● karakter arca :
Rebecca Louisa Ferguson


Témanyitás ✥ Re: Deschanel Szalon •• Szomb. Szept. 08, 2018 2:32 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

L é o n i e & C o r a

Szép hely Írország? Ez egy borzalmasan relatív kérdés volt, és számomra... nem szép. Persze, ott nőttem fel, ott volt a családom. A szívem egyik zuga, de az igazi szépségét sosem láttam, mert minden dolog mögött ott rejlett a félelem, hogy egy nap eljönnek értünk. Apám ugyan kivont a dologból, miután látta, hogy nem vagyok vevő arra, hogy valaha is egy lépéssel közelebb kerüljek ennél a gyilkosságaihoz, de ez nem jelentette azt, hogy a munkája örök veszedelmet ne jelentett volna. Bérgyilkosnak lenni? Egyenlő azzal, hogy bármikor meghalhatsz, akár van családod, munkád, stabil életed... Bármikor. És ez a sötét árnyék minden napomat végig kísérte, csak most, mióta eljöttünk, mióta Mui is felhagyott, azóta érzem azt, hogy felszabadultam e lánc alól... Lezártuk és hátrahagytuk, talán és remélhetőleg örökre...
- Egy kevéske honvágyam örökké lesz szerintem, mert azért mégis csak ott nőttem fel, de... Franciaország sok mindenben kárpótolt - mosolyogtam továbbra is. Örültem, hogy tudtunk beszélgetni, pedig igazán nem volt kötelessége a munkáján kívülre helyezni, de volt benne valami nagyon megnyerő, ami csak még inkább ösztönzött, hogy bizony igen, vele csináltassam meg a ruhát - mert ha ugyan, nem is teljesen ismer, mégis precíz szakértelemmel és megértéssel fordul felém és "elképzelésem" felé. Ő az, aki ezt valóra válthatja. - Párizs sok mindenkit megfog valamilyen módon. Világváros - néztem el a vonásait, ahogy egy pillanatra elgondolkodott. Talán emlékek, vagy valamit eszébe juttattam, de nem olyat, ami miatt keservességbe torzult volna.
Megkönnyebbültem, hogy lassan kezdünk haladni, így aztán a kezdeti frusztráltság és izgatottság is lehullott rólam. Jókedvvel és lelkesedéssel álltam hozzá, hogy minden kérdését megválaszolhassam és ne kelljen egy helyben toporognia velem. Mégis csak az én ruhám lesz! De meg fog lepődni Mui...
- Ez nem is rossz ötlet. Legyen a patentos, és akkor az legalább biztos a helyén is marad és szép is lesz - értettem egyet a feldobott ötlettel.
Figyelem, ahogy az ötlet kezd a fejében formát ölteni, ahogy ezzel párhuzamosan cselekszik és elmerül a munkában. Igen, látszik, hogy szereti azt, amit csinál. Kicsit el is gondolkodtatott, hisz magam mit csinálok? Elengedtem az álmom, hogy ipari formatervező vagyok, helyette inkább farmerkodom. Nem mintha ne szeretném csinálni, de más az, mikor a saját álmod válik valóra a saját kezeid között. Elnyomtam csak egy bágyadt mosolyt magamban.
- Oh, rendben - az előbbi elgondolkodásomat elfújta a szél, ahogy ecsetelte a következő lépéseket. Egyre és egyre közelebb a ruhához, ami hasonlóan, mint benne, bennem is csak most kezdett tiszta képet alkotni. Nem mindig értettem meg, mi ez egyeseknél a ruha utáni vágy, de most teljesen átragadt rám és magával rántott. - Kíváncsian várom. A rajzok majd mostanában meglesznek, vagy jöjjek be máskor? Esetleg valami, amire kíváncsi vagy még? - próbáltam a lehető legsegítőkészebb lenni, most, hogy az alkotás küszöbén álltunk. -Nem, nem sietős, vagy legalábbis remélem, azért akartam a városba jönni előbb. Két hét múlvára, péntek estére, remélem addig, ha nem nagy gond - haraptam be az ajkamat. Csak elég... ? Vagy későn jöttem? Ki tudja mennyire lehet teli munkákkal... Hááát, de az nem is olyan közeli. Ha kell, nekem az is jó, ha aznap előtte készül el, ha elkészül. Az mindegy, mikorra, ha meglesz. Már pedig nagyon kíváncsi vagyok a ruhára. De ha nem, az sem baj, máskor is fel tudnám venni, csak nah... Hát igen.

Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
29
● ● Reag szám :
22
● ● Keresem :
M y farmer
Aki el akar tenni lábalól
● ● karakter arca :
✥ Margot Robbie ✥


Témanyitás ✥ Re: Deschanel Szalon •• Vas. Szept. 09, 2018 11:37 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Cora && Léonie
- Az számít, hogy itt is jól érzed magad és megtaláltad a számításaidat, vagyis az otthonodat. – mosolyodtam el újfent. Úgy tartják, hogy csak az számít, hogy hol leljük meg az otthonunkat és nem pedig az, hogy honnan is jöttük. Elég régóta itt élek már, ez a hely az otthonom, honvágyam pedig már régóta nincs. Sok minden idekötött már, és miközben elveszítettem a saját családomat egy másikra leltem a férjemnek köszönhetően. Hálás vagyok azért, hogy a Deschamps család ennyire befogadott és mindenben támogatott, nem pedig az ellenséget látták bennem, amiért idejekorán babát vártam, vagy amiért a fiúk elvett engem ennek köszönhetően még hamarabb, mint esetleg tervezte. Vajon ha nem jön Rosie, akkor is elvett volna, vagy ez hozta meg ennek a löketét? Ez mindig is érdekelt, de soha nem kérdeztem meg, mert az elmúlt évek kárpótoltak mindenért. Több mint 16 éve együtt vagyunk már, ez a mai világban alapból is ritkaság, amennyi házasság tönkre megy. Majdnem a miénk is zátonyra futott, de szerencsére kitartottunk egymás mellett.
- Akkor ez is pipa. – közben pedig sercegett a ceruza a papíron, amit hoztam. Rajz mellé firkantottam fel egy-két dolgot, hogy ne felejtsem el. Nincs gond a memóriámmal, de attól még jobb biztosra menni. Főleg, mert megeshet, hogy más megrendelés is beesik ma még vagy a következő napokban. Rend a lelke mindennek.
- A rajz nem lesz ma készen. Általában készítek 2-3 vázlatot is, hogy lehessen választani, hiszen az elképzelésnek köszönhetően is több ötlet megszülethet. – avattam be barátságosan, mivel én is amikor elkezdtem ezt, akkor meglepődtem, hogy akár 5 variáció is mennyire könnyedén képes kialakulni az ember fejében, ha nincs minden egyes centiméter kőbe vésve. Azóta meg szeretek én is többet a vevő elé rakni, hogy biztosan azt kapja, amelyik számára a legjobb és ne csak egy elé legyen állítva, mintha nem lenne választása. – Az teljesen rendben lesz. 2-3 nap és a vázlatok elkészülnek. Ha szeretnél, akkor be is jöhetsz megnézni őket, de ha van e-mail címed, akkor el is tudom küldeni. Aztán választasz, hogy melyiket szeretnéd és akkor 1-1,5 hét alatt kész is lesz, vagyis pár nappal az esemény előtt biztosan megkapod. Annyi, hogy majd egyszer mindenképpen be kell jönnöd, hogy megnézzük a félkész mű miként is áll rajtad. – tettem még hozzá sietve. Ha pedig nem volt más kérdése, akkor még az adatait felvéstem, meg a méreteit, aztán el is köszöntem tőle. Nem akartam feleslegesen feltartani. Biztosan akad még más dolga is, nekem pedig ideje akkor elkezdeni újra az alkotást.


Köszönöm a játékot, részemről ez záró lenne, ha más már nincs. Kérlek, majd a zárás topikba dobd be, mert nem kértem rá, mivel nem tudtam írsz-e még rá, vagy nem. Smile  ■ ■credit

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
39
● ● Reag szám :
31
● ● karakter arca :
Rebecca Louisa Ferguson


Témanyitás ✥ Re: Deschanel Szalon •• Pént. Szept. 21, 2018 8:05 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Deschanel Szalon ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Deschanel Szalon
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» Tetováló szalon

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-