Cece és Fred
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 8:42 pm ✥
✥ Yesterday at 7:44 pm ✥
✥ Yesterday at 6:10 pm ✥
✥ Yesterday at 6:03 pm ✥
✥ Kedd Nov. 13, 2018 8:28 pm ✥


Témanyitás ✥ Cece és Fred •• Pént. Május 04, 2018 10:52 pm

2023, május


I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..


A hozzászólást Cécile Romily összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Május 11, 2018 11:33 am-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: Cece és Fred •• Pént. Május 04, 2018 10:58 pm

To My Love


A családi nyaralásaink még izgalmasabbak, amióta megvannak a lányok. Boldog vagyok, hiszen tökéletes családom van, szerető férjem és három egészséges, gyönyörű kislány édesanyja. Nehezek a mindennapok, a munkámra szinte már nem is tudok figyelni, minden időmet leköti az, hogy tökéletes anyja legyek a gyerekeimnek. Te is ezt várod el tőlem, és én sem elégednék meg az átlagos anya megnevezéssel. Imádom a közös nyaralásokat, hogy ilyenkor végre egész nap együtt lehetünk, pihenhetünk és gyönyörködhetünk a lányokba. Szép kis családot hoztunk össze, nem gondolod? Amikor rájuk nézek, az öt évvel ezelőtti félelmeim alaptalanok, boldog szülő vállt belőlünk és szerencsére a házasságunk is egyre boldogabb. Gondoltad volna valaha, hogy eljutunk eddig? Hogy ilyen boldogok és sikeresek leszünk az élet minden területén? Csodálatos apa vagy, nálad jobbat nem kívánhatnék a gyerekeim számára, és odaadó férj. Az elmúlt években nagyon sokat változtunk mindketten, egyértelműen jó irányba, ami Céline születése után kezdődött el. Nem mondom, hogy mindig könnyű, sokszor elfáradok, sokszor érzem azt, hogy nem bírom tovább, kikapcsolódásra és pihenésre vágyom, de akkor jössz te, és átölelsz, szavaiddal biztatsz és bármennyire is vacakul érzem magam, jobban leszek. Szeretlek, még mindig szerelmesen tekintek rád, még mindig ugyanolyan hatással vagy rám, mint tíz évvel ezelőtt amikor megismertelek. Az érzéseim az évek során nem gyengültek, hanem napról napra erősödnek. Amikor látom, hogy milyen csodálatos apa vagy, amikor a gyerekeim miattad nevetnek, amikor az én arcomra is mosolyt varázsolsz, újra és újra beléd szeretek. Szeretjük a közös nyaralásokat, amióta megvannak a lányok, igaz, hogy sokkal mozgalmasabb és sokkal kevésbé pihentető, de semmi pénzért nem cserélném le ezeket a napokat.
Szokás szerint ma is korán keltem, az ikrek sírva ébresztenek. Megtapogatom az ágyat magam mellett, de az üres. Ezek szerint te még korábban ébredtél, csak tudnám, hogy mit csinálsz hajnalban ezen a gyönyörű szigeten. Kidörzsölöm az álmot a szememből és egy ásítás kíséretében megyek át a gyerekek szobájába. A nap már magasan az égen jár, a tengeri sós levegő beáramlik a nyitott ablakon keresztül. Lehet, hogy még sincs olyan korán?
- Jó reggelt szépségeim, látom ma sem bírtatok sokáig aludni. lépek oda a kiságyakhoz ahol a lányok máris abbahagyják a sírást ahogy megpillantanak.
- Céline, kérlek vedd fel a ruhádat jó? nyomok puszit elsőszülött kislányom homlokára.
- Apa hol van? Azt akarom, hogy segítsen...
- Nem tudom hol van a papa, vedd fel szépen a ruhádat, aztán megyünk és sütünk neki palacsintát, segítesz? Néhány másodpercig még durcásan néz rám, majd sóhajtva próbál belebújni a ruhácskába. Ő a legapásabb, folyton rajtad lógna, Ha tudnád, hogy tíz percenkét érdeklődik utánad, soha nem mozdulnál el otthonról. Úgy csüng rajtad, mint alma a fán, te vagy a világa, a szuperhőse, amikor a közelünkben vagy én mindig láthatatlan vagyok neki, folyamatosan rajtad mászkál. Szerintem néha féltékeny is a kicsikre, ha éppen őket babusgatod.
Nagyon összetörtem lelkileg, amikor a második terhességem negyedik hónapjában elveszítettük a fiúnkat. Azt hittem sosem heverem ki, sosem leszek elég erős ahhoz, hogy talpra álljak, de te mindvégig mellettem voltál. Támogattál, szerettél, és értetek legyőztem a depressziómat. Egy év múlva terhes lettem, és a sors duplán ajándékozott meg minket. Azóta újra teljes az életem Felöltöztetem a lányokat. Most már kezdek aggódni, nem tudom hová mehettél el? Vajon úszni? Vagy kocogni egy kicsit?
- Ki segít palacsintát sütni?
- Éééén... rohan Céline a konyha irányába.
Clara csendesen játszik az etetőszékben egy kanállal
Chiara valamit bámul a TV-ben, Céline pedig lelkesen áll mellettem és várja, hogy segíthessen nekem.
- Anya, apa mikor jön haza?
- Nem tudom kis szívem, de szerintem sietni fog, tudja, hogy vársz rá. kezébe adok egy fakanalat, felállítom magam mellé egy székre, és csendben fogunk neki a palacsinta tésztájának elkészítéséhez. Néha, néha kérdez valamit, rólad érdeklődik, de a palacsinta sütése lefoglalja a gondolatait, így nem hallom minden másodpercben azt, hogy apa. Fél szemmel az ikreket figyelem, de annyira lefoglalja őket a rajzfilm, hogy szinte nem is pislognak.
- Meguntam anya... mászik le a székről Céline.
- Akkor menj, ülj le szépen a játssz a húgaiddal.
- Nem akarom, inkább várom apát. és már el is rohant a nappaliba, hogy az ablak elé térdelve, orrát az üvegnek nyomva várjon rád. Mostmár én is kezdek nagyon aggódni, mégis hol a francba lehetsz?
- Apuciiiiii töri meg kislányunk hangja a csendet, azzal már rohan is az ajtó felé, hogyha belépsz a karjaidba tudjon ugrani. Megkönnyebbülten, és mosolyogva fordítom meg a palacsintát.

■ ■■ ■ love ■ ■[/url]credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
avatar
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: Cece és Fred •• Hétf. Május 07, 2018 3:07 pm


to my love, Cece


Annyira szeretlek. És soha sem lehetek majd elég hálás neked amiért apává tettél, amiért megtanítottad azt, hogy hogyan legyek az a férfi akivé válnom kellett. Nélküled nem tartanék itt, nélküled nem lenne egy gyönyörű családom. Nélküled nem lennének gyerekeim. Nélküled nem lennék most itt, nem lennék veletek. Annyiszor szeretném neked meghálálni mindazt amit adtál nekem: megtanítottál kortalannak lenni amikor elcsavartad a fejemet, megtanítottál megbocsátani, s kilépni a saját hiúságom béklyóival. Megtanítottál hibázni, s a hibáimért bocsánatot kérni. Megtanítottál erősnek lenni a legrosszabb időkben. Megtanítottál férfinek lenni, s hagytad, hogy melletted mindeközben kiteljesedjek. Megtanítottál feltétel nélkül szeretni, s elfogadni a valóságot.
Mindig próbálom neked viszonozni mindezt, de tudom, hogy lehetetlen. Én bármennyire is töröm majd magamat, nem adhatok neked annyit, mint amennyit én kaptam tőled.
Tudtad, hogy Céline azt szeretné, hogy én legyek majd a férje? Mert szerinte olyan a tökéletes férj mint én, mert én vagyok apa. De Céline azt nem tudja, s hiába magyarázom el neki, még nem érti, hogy miattad vagyok ilyen. Hogy te tanítottál meg mindenre amit most tudok, s habár vitatkoznék azzal, hogy én tökéletes vagyok, abban biztos vagyok, hogy te az vagy.
És a tökéletes nő, a tökéletes anya és feleség nem csak akkor tökéletes amikor anyák napja van, nem csak a házassági évfordulónkon tökéletes. Minden egyes nap, még akkor is ha ő nem érzi magát annak.
Szóval reggel elmentem futni. Na nem azért mert a tökéletességedet akartam tesztelni, hanem mert az életünk annyira sűrű az ikrek születése óta, hogy nem igazán van időm arra, hogy fussak. Pedig régen rendszeresen jártam, néha rávettelek arra, hogy gyere el velem, de te sosem élvezted annyira, hiszen mindig lehagytalak. A én tempóm túl gyors volt neked, a tied pedig túl lassú számomra.
Szóval inkább nem feküdtem le este aludni. Te hamar kidőltél, én pedig még hosszan bámultam a tévét. Céline egyszer átbotorkált a szobánkba, és nekem vissza kellett kísérnem. Aztán pisilnie kellett, és éhes lett, szóval titokban fagyit ettünk, és azt ígérte nem mondja el neked mert nem szeretné, hogy morcos legyél. Aztán Céline elaludt, én pedig dolgozni kezdtem. Nagyon el vagyok maradva a munkáimmal, és habár azt ígértem neked, hogy kipihenjünk magunkat, nem tehetem meg. Reggel öt körül elmentem aztán futni. Egészen hosszan. Végig a lágy homokon, el egészen a szállodáig, ki a partra, ahol aztán fürödtem egyet, s elindultam visszafele.
Ahelyett, hogy a kis bungallóba igyekeztem volna, a szállodához mentem ahol addig erősködtem a recepción, amíg nem szereztek nekem egy csokor virágot. Körülbelül másfél órán keresztül rostokoltam ott mire sikerült a szomszéd faluból hozatni egyet.
Biztosan látták rajtam, hogy mennyire elszánt vagyok, hogyha kell elfutok én addig a másik faluig, ha kell magam szedem le a virágokat, s addig állok itt amíg nem lesz a kezemben a tökéletes virágcsokor.
Visszafelé azért már nem futottam, s habár roppant fiatalnak érzem magamat a gyerekek mellett, tudjuk, hogy azért nem vagyok már harminc - és tudod, hogy ezt utálom a legjobban, hogy gyűlölöm a születésnapomat. -szóval golfkocsival vandálkodtam egyet amíg nem látod, és amíg nincsenek itt a gyerekek.
Ácsorgok egy picit a bejárati ajtó előtt, és magam sem tudom, hogy miért. Csak jólesik belegondolni abba, hogy mi vár bent. Hogy ott leszel te, és ott lesznek a kislányaink. Jól esik arra gondolni, hogy ha rád nézek még mindig azt a nőt látom akiben beleszerettem, hogy odabent a gyermekeim édesanyja fogad majd, akinek tényleg sohasem lehetek elég hálás. Soha.
- Apuciiiiii -
Céline úgy röpül a karjaimba, mint egy kis tornádó, s nekem éppen van időm a csokrot letenni, mielőtt belekapaszkodna. Fölemelem - nagyon elkapatom a gyerekeinket, tudom - s hagyom, hogy kicsi karjait a nyakam köré fonja, a homlokát meg az enyémnek nyomja, úgy ahogyan tőlünk látja, s ezen felkuncogom.
- Nagyon csinos vagy ma Céline. -
Megdicsérem. Kiköpött te vagy, te meg azt mondod, hogy rám hasonlít, de nem hinném, hogy én ennyire szép vagyok. A lányunk egyszerűen tökéletes. Gyönyörű és már most nagyon okos és ravasz, viszont borzalmasan makacs. Csak nem a mi gyerekünk?
A kezemben Célinenel odasétálok az ikrekhez, és megszeretgetem őket - Céline meg egyfolytában sóhajtozik - de mivel a legidősebb lányunk nem hajlandó letenni a lábait, így nem veszem fel a piciket. Céline néha nagyon akaratos, már most tudja, hogy az egész világ az övé lehet. De mit várunk, hiszen nem erre neveljük?
A csokorral a kezemben, meg Célinnel a másikban odamegyek hozzád.
Tudom nem hiszed el, de nagyon szexi vagy, és nekem tökéletes.
- Nézd csak mit találtam itt a küszöbön, valami titkos hódolód hagyhatta itt.. -
Kuncogok föl és feléd nyújtom a csokrot, közelebb hajolok és nyomok egy gyors csókot, aztán a füledhez hajolok.
- Szeretlek. -
Tanultam a hibáimból. Régen nem biztosítottalak elégszer afelől, hogy én csak téged szeretlek, nem bizonyítottam eleget.
- Apa, társaságban nem illik sugdolózni! -
Céline rám szól, mire én elmosolyodom és arrébb húzódom.
- Igazad van, ne haragudj. -
Simítom meg a haját.
- Nem haragszom, de ilyet ne csinálj többet, különben nem ehetsz majd édességet. -
Felnevetek. Céline annyira nem eszik jól, mindig csak finomságokat akar enni, s a rendes ételből csak falatozik. Ez valószínűleg azért van, mert én  - de csak ha nem vagy ott- megengedem neki, hogy azt egyen amit szeretne, és ha ő éppen csokitortát szeretne, akkor csokitortát ehet. Viszont ha te ott vagy, igyekszem jó apja lenni a gyereknek, s úgy próbáljuk rávenni hogy egyen, hogy édességmegvonással dobálózunk.
- Jó, megígérem, hogy többet nem csinálok ilyet. Mert akkor nem is reggelizhetnék. -
Nézek a palacsinta halomra, s közben hallom, hogy Céline arról kezd el csevegni, hogy ő is segített, de én már rád figyelek.
- Arra gondoltam, hogy a jövő hónapban, az évfordulónkon elmehetnénk valahova. Csak ketten. Szerinted anyád vigyázna rájuk egy pár napot? -
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Cece és Fred •• Kedd Május 08, 2018 8:14 pm

To My Love


Boldog vagyok. Boldoggá teszel, szavakban sem tudom kifejezni, hogy milyen békés és nyugodt melletted az életem. Szeretlek. Megkaptam tőled mindazt, amire mindig is vágytam, szerelmet, nyugalmat, családot. Az elmúlt években nagyon sokat változtunk, nagyon sokat tanultunk egymástól, én legalábbis biztosan tanultam tőled. Már nem is emlékszem, hogy milyen volt az életem nélküled. Piszkosul fiatal és naiv voltam még amikor megismertelek. Melletted lettem igazán nő, melletted tanultam meg hogyan szeressek, hogyan legyek türelmes, hogyan álljak ki magamért, és melletted tanultam meg igazán élni. Szeretlek, és számomra te vagy a tökéletes férj és apa. Minden nap boldog vagyok, hiszen mellettem vagy, együtt nevelhetjük a gyerekeinket, és ez legfontosabb. Azt hiszem Céline születése után döbbenetünk rá igazán, hogy mennyire fontosak vagyunk egymásnak. Sok hibát elkövettünk az életben, de a legjobb dolgokat is közösen éltük meg. Szeretlek, jobban, mint ahogy azt szavakba tudnám önteni. Szeretem a családunkat, a gyerekeinket, az életünket, téged, és általad saját magam is. Mindig ösztönöztél a tökéletességre és bár én elég gyakran bukom el, elég gyakran érzem, hogy elvesztettem az irányítást, te mindig ott vagy és támogatsz. Talán egy kicsit elfogult vagy, nem gondolod? Elmosolyodom ahogy hallom lányunk reakcióját az érkezésedre. Imád téged, szerintem ha tehetné folyton melletted lenne. Imád modellkedni neki, legszívesebben folyton a kamerád előtt állna. Eben nem hasonlít rám. Makacs, gyönyörű és nagyon okos kislány, aki pontosan tudja már most, hogy egyetlen mosolyával levesz téged a lábadról. Azt hiszed nem tudom, hogy mennyire elkényezteted? Hogy titokban édességgel tömöd és ha én nem vagyok a közelben azt csinálhat amit csak akar? Néha kellene határokat szabni neki is, ha így folytatod keserves éveink lesznek amikor kamaszodni kezd. A pasikat nem győzöd majd elkergetni mellőle, főleg az olyanokat, amilyen te is voltál mielőtt megismerkedtünk. A legveszélyesebb fajta. Imádom, hogy ennyire szereted a lányainkat, tudom, hogy még egy év és az ikrek is folyton rajtad fognak lógni. Kicsit félek, hogy mivel én szabályokat próbálok állítani, te meg nem, folyamatosan harcolni fognak velem a lányok. Túl engedékeny vagy. Hálás pillantásokat küldök feléd, és elveszem tőled a csokrot. Gyönyörű. Megleptél, honnan szereztél virágot? Inkább jobb is, ha nem gondolok bele.
- A hódolóm nagyon korán kelt ma...hiányzott az ébredésnél. És köszönöm szépen, életem, csodálatos. Honnan szerezted?  átveszem a különböző színekben pompázó csokrot és megszagolom, isteni illata van. Átölellek, - amennyire a ficánkoló lányunk engedi – és megcsókollak.
- Én is szeretlek. Nagyon. suttogom füleidbe, majd visszafordulok a palacsinták felé, hogy az utolsó darabot is a tányérra pakoljam. Céline-nel folytatott beszélgetésed hallva elmosolyodom. Hát van ennél jobb és boldogabb érzés a világon?
- Valaki így is büntetést fog kapni, mert megdézsmálta a fagyi készletet. Nem tudjátok ki volt az? nézek rád, majd a kislányunkra.
- Apa volt. neveti el magát, majd a következő pillanatban már el is szalad. Legalább közelebb léphetek hozzád, hogy megcsókoljalak.
- Csak te meg én? Hosszú napokra? Kettesben? Istenien hangzik. Beszélek anyával, de biztosan nem lesz gond, alig várja már, hogy a lányokkal legyen egy kicsit. mikor is voltunk utoljára együtt kikapcsolódni? Csak te meg én? Azt hiszem még az ikrek születése előtt.
- Ötleted is van, hogy hova szeretnél menni? És remélem nem az a terved, hogy hárman jövünk haza.  felnevetek. Néha úgy érzem, hogy folyamatosan gyereket szeretnél, de azt hiszem három kislánynál megállhatunk. A tányérokat, és a palacsintákat az asztalra pakolom.
- Céline gyere édesem, reggelizz. kiáltok a lányunk után, majd az ikreket ültetem az etetőszékekbe.
- Még felöltözni sem volt időm. Segítesz a lányoknak? Megyek és lezuhanyozok. Ha lesz két perced gyere, mosd meg a hátam. kacsintok rád, és Céline-nek is nyomok egy puszit a homlokára mielőtt eltűnök a fürdőszobában. Nem hiszem, hogy szabadulni fogsz, hogy utánam gyere.
- Apa, ma építünk együtt homokvárat? Csak te és én? Anya addig itthon maradhat Claraval és Chiaraval, ők még úgyis olyan kicsik és uncsik.

■ ■■ ■ love ■ ■[/url]credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
avatar
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: Cece és Fred •• Csüt. Május 10, 2018 2:10 pm


to my love, Cece


Elmosolyodom. Mióta Céline megérkezett az életünkben sokkal vidámabb és kisimultabb vagyok. Pedig voltak nehézségeink, nem is egy. Céline születésénél mindketten kezd szülők voltunk, szinte semmihez sem értettünk, s én mindig annyira féltem, hogy bármi baja lesz a kislányunknak. Hiszen olyan kicsi volt, elveszett a karomban, és olyan törékeny is, a fejét kellet mindig fogni, s ha öltöztettem féltem, hogy rosszul nyúlok hozzá. Nagyon sok kihívás volt őt nevelni, hiszen honnan tudhattuk volna, honnan tudhatnánk, hogy mindent helyesen csinálunk, hogy helyes döntéseket hoztunk? És amikor terhes lettél, az ikrekkel, s kiderült, hogy a pocakodban nem egy, hanem kettő baba lakik, na hát akkor sem sikerült megnyugodni. Mert igen akkorra már volt némi sütnivalónk azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell bánni egy gyerekkel, de hát ki tudja, hogy mi lesz ha egyszerre nem egy, hanem kettő kisbabáról kell gondoskodnia? Nagyon nehéz volt, még most is az, pedig már nem csecsemők.
De azért mindig sokat mosolygom, úgy érzem az életem kiteljesedett - habár én még szeretnék legalább egy gyereket, ezt neked még nem igazán hangoztatom, lehet, hogy kivágnál - és úgy érzem, hogy jobban nem is alakulhatott volna az életem.
Nem fogom neked megmondani, hogy dolgoztam az éjjel, hidd csak azt, hogy igazán korán keltem.
- Futni voltam. A kora reggel az egyetlen olyan időpont amikor ezt megtehetem, -
Nincs harag a hangomban, se negatív él, egyszerűen ez csak tény. Céline miatt sohasem tudnék nap közben egy óránál többre kimozdulni a házból, mert vagy borzalmasan hisztizne, hogy velem akar jönni, vagy neked hisztizne amiért itt hagytam. Meg amúgy is, eleget vagy te hárman a lányokkal, tudom, hogy megterhelő és borzalmasan nehéz, hiszen ugyan ritkábban, mint te, de én is szoktam velük maradni, s nekem igazi kihívás olyankor. Az ikrek már járnak, nagyon oda kell rájuk figyelni, hogy ne pakoljanak el minden olyan dolgot amire az embernek szüksége van, Céline pedig minden figyelmet magának akar.
- A szállodában kértem meg a recepcióst, hogy szerezzen. Nem tudom honnan hozták. Gondolom ahonnan a gyönyörű asztaldíszeket. -
Megrántom a vállamat, mintha ez egyáltalán nem számítana, és nekem ez tényleg nem számít. Bárhonnan hozhatták volna, tényleg bárhonnan.
Rád mosolygom. Hiszen lebuktunk, s Céline rögtön rám fogja, én pedig a legjobb partnere vagyok ebben.
- Én voltam, éjszaka megéheztem, és fagyit akartam enni.. bocs drágám. -
Kuncogva adok neked még egy gyors puszit a szádra, egyfajta bocsánatkérésként, hogy füllentettem, de csak egy egészen picit. Hiszen én is ettem abból a fagyiból, nem csak a lányunk.
Átölelem a derekadat, s csak egy rövid időre csókolok vissza, hogy aztán beszélgethessünk.
- Mhh, kettesben. Csak te meg én. Olaszországba vagy Ciprusra is elmehetnénk akár. Válassz te, nekem bármi megfelel. -
Kisimítok egy tincset az arcodból.
- Anyád csak azért ilyen lelkes, mert az ikrek legutóbb még nem jártak olyan biztosan, mint most...-
Három gyerekkel tényleg nehéz. És ez nem az a fajta nehézség amit egy komolyabb matematika példa megoldása jelent, nem ez valami más. Ez olyasfajta nehézség, mint hogy a repülőutat végigordítják, s mi csak ott járkálunk velük föl és alá, közben meg bocsánatkérő pillantásokat küldünk az utasok felé, ez úgy nehéz, hogy Céline nem akar az ikrekkel soha sem segíteni,de közben teljes mértékben elvárja, hogy ellássuk őket és vele is foglalkozzunk, úgy nehéz, hogy az étteremben az ikrek minden asztalhoz oda akarnak menni, és nem tudunk nyugodtan enni. Úgy nehéz, hogy közben szép.
- Hát pedig.. -
Közelebb nyomom hozzád a csípőmet. Én nem mondanék nemet még egy gyerekre. Gyönyörű vagy terhesen, s mióta édesanya vagy, szebb vagy, mint azelőtt. Imádom a gyerekeinket, imádom nézni ahogy egy kis békából egy csoda formálódik. És igen, azt hiszem szeretnék még egyet, vagy kettőt.
- Túl jól áll neked a terhesség. -
Végigsimítok a csípődön. Nagyon szexi vagy terhesen.
- Mhh, megpróbálok utánad menni.. -
És elengedlek, nézem ahogy tényleg ellépkedsz, aztán a lányok felé fordulok. A kicsiknek összevágom a palacsintát, és eléjük teszem, ők meg enni kezdenek, borzasztó lassan és gusztustalanul, Céline sokkal kulturáltabb, de ő is tiszta maszat lesz a végére.
- Apa, kaphatok hozzá fagyit? -
És sajnálom bébi, de képtelen vagyok neki nemet mondani, így a hűtőhöz lépek és egy egész kanálnyit rakok a palacsintája mellé, én magam pedig állva eszem a fagyis palacsintát.
- De a palacsintát is meg kell enned.. -
Nézem ahogy a fagyi fogy és fogy, a palacsinta meg ott marad.
- Jó csak előbb a fagyit, nem akarom, hogy elolvadjon. -
Megeszem még egy palacsintát, mire ő neki kezd a sajátjának.
- Drágám nem fogjuk itthon hagyni anyáékat, de attól függetlenül építünk ketten egy homokvárat jó? Megbeszélem anyával, hogy menjünk le reggeli után, és akkor az ikrek majd alszanak a nyugágyon az árnyékban, mi meg nyugodtan építünk egy óriási várat, rendben? -
Céline egy kicsit gondolkozik a dolgon, aztán bólint.
- Megyek megbeszélem anyával, te addig figyelj rájuk, rendben? -
És mielőtt Céline frappánsan azt mondaná, hogy nincsen hozzá kedve, inkább ő is jön, utánad megyek, gyors mozdulattal csusszanok be a fürdőszobába, lekapkodom a ruháimat, s belépek melléd.
Tudom, hogy nincs sok időnk, hiszen Céline körülbelül tíz perc alatt befejezi a reggelit, de addigra már az ikrek elkezdenek játszani az étellel és azzal ő már nem tud mit kezdeni. Nyöszörögni fognak, hogy ki akarnak jönni az etetőszékből.
Mögéd állok, és teljesen neked simulok.
- Szóval, csinálunk még egy kisbabát? -
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Cece és Fred •• Csüt. Május 10, 2018 11:17 pm

To My Love


A gyereknevelés nem mindig könnyű, nem csak felhőtlen nevetés és vidámság. Néha nagyon nehéz, fárasztó és sokszor érzem azt, hogy legszívesebben kitépném az össze szál hajamat. Imádom a lányokat, szeretem a családunkat, maga a csoda, hogy ők megszülettek, hogy látom őket nap mint nap, hogy egyre több dolgot tanulnak meg, ahogy felfedezik a világot. Imádok anya lenni, szeretem ahogy a gyerekeim rám néznek, imádom amikor hozzám bújnak és álomba szenderülnek a karjaimban. De nagyon sok minden hiányzik az anyaság mellett, például a munkám. Tudom, hogy a cég így is nagyszerűen működik, hogy otthonról irányítom, de hiányzik a terep, hogy elmenjek, saját szememmel nézzem meg a munkát, megtervezzem, megrajzoljam, majd megépíttessem. Nem  mondtam neked soha, de igazából reméltem, hogy fél év múlva ismét munkába állhatok. Nem merem mondani, mert félek a reakciódtól. Persze, a gyerekeink mindig elsők lennének, de biztos vagyok magamban és tudom, hogy sikerülne helyt állnom mindkét területen.
- Köszönöm.  hálás vagyok neked, és nem csak most ezért a csokorért, hanem általánosságban mindenért. Azért, hogy vagy nekem. Mert fantasztikus vagy, csodálatos, és ha lehet azt mondani most még jobban szeretlek, mint ez elmúlt években. El tudod hinni, hogy már tíz év van a hátunk mögött? Tíz éve lobbantottad lángra a szívem s én tíz éve töretlenül szeretlek. Felnevetek. Nagyon ravaszak vagytok ti ketten.
- Akkor apa, ma este dupla adag brokkolit fog kapni... koppintok rá játékosan az orrodra. Nehéz úgy szabályokat felállítani, ha te folyton megszeged őket, de tudd, nem haragszom rád, már elkönyveltem magamban, hogy én leszek a szigorúbb szülő, mert neked vajból van a szíved.
- Legyen akkor Róma. Régen nem voltunk már ott. simítok végig arcvonásaidon. - Szerintem a gond nem az ikrekkel lesz, hanem Céline-nel. Nem fog csendben lenni, hisztizni fog utánad, de any is felnevelt három gyereket, biztosan elboldogul az unokáival is. igazából nem is voltunk még több mint egy napot távol tőlük, biztos vagyok benne, hogy elsőszülöttünk nehezen fogja viselni. De hozzá kell szoknia.
Magasba szalad a szemöldököm. Céline születése óta, te vagy az aki folyamatosan bővítené a családot. Nem is tudom, én olyan bizonytalan vagyok. Biztos, hogy elbírunk még egy gyerekkel? Fel vagyunk készülve arra, hogy négy gyerek életét egyengessük? Nem félsz? Én rettegek. És igen, talán meg kellene állnunk három gyönyörű kislánynál.
- Frederico Romily, így akarsz rávenni arra, hogy beadjam a derekam neked? megborzongok ahogy ujjaiddal végigsimítasz a csípőmön. Még ennyi év távlatából is egyetlen érintésed elég ahhoz, hogy lángra lobbantsd bennem a szenvedélyt. Sokat sejtető pillantásokat küldök feléd miközben a fürdőszoba felé sétálok. Igazából nem látok sok esélyt arra, hogy utánam gyere, hiszen valószínűleg Céline miatt el sem tudsz majd mozdulni. Nem sietek a zuhanyzással, tudom, hogy egyedül is boldogulsz a lányokkal, nekem pedig jól esik egy kicsit a csend és a magány, legtöbbször csak a fürdőszobában vannak magányos óráim. Elmosolyodom amikor mégis belépsz a fürdőszobába és hozzám simulsz.
- Hogyan érted el, hogy a lányod nem jött el utánad? szembefordulok vele, hogy szemeidbe nézhessek és csókot lopjak ajkaidról.
- Tényleg szeretnél még egy babát? kulcsolom át kezeimet a nyakad körül. Ha tényleg akarod, akkor nem fogok neked nemet mondani. Azt szeretném, hogy boldog legyél, én pedig örömmel szülök neked még egy gyereket, ha igazán arra vágysz.
- Akkor ma már nem veszem be a tablettámat... suttogom ajkaidra a szavakat, majd ujjaimmal végigszántom felsőtested.
- Gyorsnak kell lenned, különben Céline ránk töri az ajtót. csillan fel szememben a vágy.

■ ■■ ■ love ■ ■[/url]credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
avatar
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: Cece és Fred •• Kedd Jún. 05, 2018 10:09 am


to my love, Cece


Játékosan Célinere fintorgok a brokkoli adagom hallata miatt, ő pedig a szája elé kapva a kezét kuncog. Annyira aranyos, hogy el kell mosolyognom magamat. Imádom a gyerekeinket, egyszerűen a legtökéletesebb dolgok ezen a világon. Csodásak, és ténylegesen sohasem tudok majd neked elég hálás lenni azért mert megadtad nekem őket. Mert lehetőséget adtál arra, hogy apa legyek, s mert nem hagytad, hogy annak idején elrontsak mindent.
Belegondolni abba, hogy én sohasem akartam Célinet.. azóta is szörnyű bűntudat gyötör emiatt. Talán azért is vagyok olyan megengedő, hogy kárpótoljam azért amiket akkoriban tettem és mondtam. Visszagondolva borzalmas, hogy bennem megfogalmazódtak azok az érzések az első lányunk születése előtt, s téged sem értelek igazán: miért nem pofoztál föl, miért nem rángattál vissza  a valóságba?
Mielőtt Céline elrohanna, még gyorsan nyomok egy bocsánatkérő puszit a homlokára. Talán te sem veszed észre, hogy több van benne, mint apai szeretet, hogy Céline felé minden mozdulatom maga a vezeklés, és hogy magamban néha azért könyörgök, hogy meg tudja majd bocsátani egyszer nekem, hogy bennem egyáltalán megfogalmazódott a gondolat, hogy nem szeretném őt.
Krákogok egyet, hogy sikeresen visszahúzzam magamat a valóságba, s elkapjam a fonalat amiről előbb beszélgettünk.
- Akkor majd megszervezem. Vagy megszerveztetem Élodieval. -
Ha esetleg nekem nem lenne időm arra. Sokat kell dolgoznom, és apaként és férjként is helyt kell állnom. Meg szeretnék felelni itthon és a munkámban is, ez pedig borzalmasan nehéz.
- Tudom. Céline hisztirohamot fog kapni amiért téged viszlek magammal és nem őt. -
Kuncogok föl, a kezemet pedig finoman a fenekedre csúsztatom. Felelős szülőként - legalábbis te biztosan az vagy - csak lopott időnk jut egymásra, de azok a lopott idők csodálatosak. A nyakadhoz hajolok és belecsókolok, elveszem az illatodba, s megkívánlak. Mindig megkívánlak még ennyi idő után is. Ezerszer vonzóbb lettél számomra mióta édesanya vagy, mióta az én gyerekeim édesanyja vagy.
Beléd markolok és megrántom a vállamat. Most nem igazán tudok arra koncentrálni amit kérdezel, mert az illatod már elkábított, és csak egy dolog tud a szemem előtt lebegni: a meztelen tested látványa. Így hát kapva-kapok az alkalmon, hogy utánad lopózhassak, s Célinet sikerül is rávennem, hogy hagyjon egy csöppet magunkra.
- Csak megígértem neki, hogy ráveszlek valamire. -
Lépek be mögéd, s bújok rögtön hozzád. Teljesen hozzád simulok, s hagyom, hogy a bőrünk összesimuljon, hogy ettől valami elképesztően erős szikra pattanjon kettőnk között, és csússzon végig a nedves testünkön.
A szemedbe nézek. Próbálok rájönni arra, hogy te mit gondolhatsz.
- Szeretnék... de.. -
Kicsit hátrább húzódom.
- Te szeretnél bébi? -
Összeráncolom a szemöldökömet.
- Tudom, hogy hiányzik neked a munkád, és hogy néha megőrülsz otthon. Nem szeretnélek erre ítélni, hogyha te nem szeretnéd. Én mindennél jobban szeretnék még egy kislányt, de ha te még nem állsz rá készen.. akkor.. -
Megrántom a vállamat. Na nem mondom, hogy nem esne rosszul, hogy nem akarsz, de azt hiszem megérteném. Hosszú ideje vagy itthon már a lányokkal, s néha nagyon kiborító tud lenni.
Mindazon által én annyira nem kezdek el tiltakozni a tabletta elhagyása végett.
- És amúgy is.. szerettem volna mondani valamit. -
Fordítom komolyra a szót.
- Szeretnék elköltözni. Szeretném ha a lányaink nem a belvárosban nőnének föl egy bérlakásban. Szeretnék valahova kijjebb költözni, fák közelébe, ahol nyugodtan kimehetnek a kertbe, és önmaguk lehetnek. Ezen régóta gondolkozom, és most hogy a lányaink egyre nagyobbak, és lehet, hogy csinálunk még egy kisbabát.. szóval most aktuális. És én már kinéztem egy-két telket. -
Megköszörülöm a torkomat.
- És szeretném ha a lakásunkat, az otthonunkat te terveznéd meg. Hogy egy kicsit visszacsempészhessem a munkát az életedbe. -
Azt persze még nem gondoltam ki, hogy addig mi lesz a lányainkkal, de azt hiszem tudnék elfoglaltságot találni számukra. S lenne rá jelentkező is, hogy ki vigyázzon rájuk amíg te dolgozol egy kicsit.
- Azt hiszem nem lesz gond a gyorsasággal. Egész tegnap bámulnom kellett téged abban a fürdőruhában. És észveszejtően dögös voltál. Tetszettél ám a fiatal srácnak is mellettünk.. -
Csókollak meg újból, és nem késlekedem, a nyakadba harapva csúszom közelebb hozzád, hogy megmártózhassak benned.
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Cece és Fred •• Szer. Jún. 27, 2018 8:56 pm

To My Love


Mondtam már, hogy te vagy a legtökéletesebb apa, akit a gyerekeimnek kívánhatnék? Mondtam, hogy mennyire örülök, hogy ilyen csodálatos és szép, nagy családunk van? Hogy veled oszthatom meg a hétköznapjaimat és veled nevelhetem a gyerekeimet? Tudod, igazad volt, amikor Céline születése előtt azt mondtad, hogy minden meg fog változni, hogy egy gyerek mindent megváltoztat,  így is lett, az életünk fenekestül fordult fel. Megtanultunk szülőnek lenni, megtanultunk jobb embernek lenni, örülni a mindennapokban és tűzön - vízen át kitartani egymás mellett. Azt hiszem a szülőséggel jobb emberek is lettünk. Igaz ami igaz, amíg csak ketten voltunk sokkal több időnk volt egymásra, de nem jobb ez a néhány lopott óra? Nem sokkal szenvedélyesebb és sokkal romantikusabb az a napi néhány óra ami kettőnknek jut? Néha mégis előfordul, hogy azt kívánom bárcsak egy hétre eltűnhetnénk, hogy csak te meg én legyünk, minden gond és felelősség nélkül, de akkor Céline rám mosolyog, vagy az ikrek átölelnek, és ismét azt érzem, hogy minden percet csak velük akarok tölteni, amíg megtehetem, amíg még kicsik és van rá esélyem. Az idő egy szempillantás alatt tovaszáll és azt vesszük észre, hogy már tinédzserek és fiúk sorakoznak az ajtó előtt. Belegondoltál te abba valaha, hogy a lányok mellett mennyi udvarló lesz? Három kislány, háromszor annyi pasi, háromszor annyi hiszti, aggódás, félelem, és minden más ami a kamaszkortól az életünk része lesz. Megcsóválom a fejem, hogy a hirtelen negatív gondolatokat messzire űzzem a fejemből. Rád mosolygok, azzal a féloldalas, kíváncsi, szexi és őrjítő mosolyommal amit annyira szeretsz.
- A lányunk hisztirohamot fog kapni, hogy engem viszel magaddal. De, édesem...őszintén mondom, hogy boldog vagyok, amiért ilyen sok szép hölgy közül én leszek az útitársad. Hosszú, gondtalan, összebújós napok várnak ránk... hintek egy gyors csókot nyakad vonalára. Őszintén bevallom, egyre izgatottabb leszek ahogy elképzelem a mi kis közös nyaralásunkat és bár biztosan iszonyatosan fognak hiányozni a lányok, de minden percet ki fogok és ki akarok használni, amit veled, kettesben tölthetünk.
Azt hiszem néha alábecsüllek. Céline úgy csüng rajtad, mint egy kismajom a gorillán, de mégis minden alkalommal sikerül elérned, hogy néhány percig vagy óráig leszakadjon rólad. Komolyan, meg kellene tanítanod, hogy mi a trükköd. Rád mosolygok a víz sugarai közül, átfonom a kezem a nyakad körül és megcsókollak. El sem tudod képzelni milyen jól esik most veled lenni egy kicsit, milyen jó érzés ahogy a vizes testünk összeér és bőrünk szinte szikrázik az érintéstől.
- Azt szeretném, hogy boldog legyél. Azt szeretném amit te, mert attól boldog vagyok. Igen, hiányzik a munka, néha nagyon is. Nem elég az a napi lopott néhány óra amíg az ikrek alszanak és Céline oviban van. Hiányzik, hiszen azért tanultam olyan hosszú éveken keresztül, hogy a legjobb legyek a szakmában, de aztán sorra jöttek a gyerekek és le kellett mondanom az egyik álmomról, hogy a másikban tökéletes legyek. Ezt egy percig sem bánom, imádom őket, imádom a családunkat. Félek is. Tudod, hogy már az ikrek alatt is mennyire rettegtem, hogy valami baj történik velük. A fiúnk elvesztése nem volt könnyű és félek, hogy megismétlődik. őszinte vagyok veled, tudom, hogy megérted az aggodalmaimat.
- Félek, de ugyanakkor szeretném. Szeretném, ha lenne még egy babánk. Egy utolsó. És aztán elköttetem magam. közelebb hajolok hozzád és ismét megcsókollak. Mindig is nagy családra vágytam és azt hiszem, négy gyerek után majd behúzhatjuk a féket. Figyelmesen hallgatlak és ahogy beszélsz a mosoly az arcomon egyre szélesedik. Régen, még az ikrek születése előtt volt szó arról, hogy elköltözünk, de soha nem tudtunk megegyezni így elnapoltuk a témát, nem tudom és nem is akarom leplezni a hirtelen rám törő örömet és boldogságot.
- Frederico Romily, folyamatosan meg tudsz lepni, újra és újra. Természetesen örömmel megálmodom álmaink házát, ha nagyon gyors leszek, akkor ősszel már be is költözhetünk. Ehhez szükségem lesz a telkek rajzáról, és ha visszatértünk neki is fogok a tervrajzoknak. Anya és Yves majd besegítenek a lányokkal. Kell legalább öt szoba, három fürdőszoba, neked egy kis stúdió, hogy többet lehess otthon, mert négy gyerek mellett minden kézre szükség lesz, egy kis iroda nekem, nappali, konyha és egy hatalmas kert. Medencével. Csodálatos lesz. és ahogy beszélek lelki szemeim előtt megjelenik az új otthonunk teljes pompájában. Imádni fogod. Felnevetek.
- Milyen fiatal srác? Nem is láttam, hogy volt még ott valaki. hajolok közelebb hozzád, hogy csókokkal hintsem be nyakad vonalát.
- Megmutathatnád, hogy mennyire voltam dögös...pontosan... tapasztom ajkam a tiedre, táncba hívva a nyelved és ujjaim fürgén táncolnak végig csupasz testeden, hogy aztán a férfiasságod köré fonódhassanak.
- Tudod mi a legjobb a gyerekcsinálásban? A próbálkozás. Nagyon sokszor kell próbálkozni, hogy sikerrel járjunk. kényeztetem tovább férfiasságod ujjaimmal, nem viccelek, tényleg csak öt percünk maradt, mielőtt Céline dörömbölni kezdene az ajtón, vagy az ikrek fakadnának sírva az etetőszékben.

■ ■■ ■ love ■ ■[/url]credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
avatar
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: Cece és Fred •• Hétf. Júl. 09, 2018 7:08 pm

hát mondjuk legyen plusz tizennyolc de az a gyenge fajta



to my love, Cece


Felkuncogok. A lányunk a leghisztisebb kislány a világon, s biztos vagyok benne, hogy ez csakis az én hibám, hiszen úgy elkapattam ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Nem szeretném hogyha bármelyik gyerekünk számára lennének határok az életben amiket esetleg nem mernek meglépni. Mindegyikük megérdemli, hogy bármit megtehessenek és bármit megkaphassanak, mindent igyekszem megadni nekik, nektek, s a lehető legtöbb helyre eljuttatni titeket, hogy lássátok a világ változékony, s bárhol lelhetünk otthonra, csak az számít, hogy nyitottak legyünk a körülöttünk lévő dolgokra és egymás mellett legyünk. Szeretném hogyha ezt a lányaink is tudnák, meg persze szeretnék én a kedvenc szülőjük lenni titkon. Legyen csak a tied a házsártos sárkány szerepe, egészen jól áll neked a szigorúság, csak hát Céline egy kicsit sem tudja értékelni, hogy milyen szexi vagy közben, ő rögtön kicsapja a hisztit ha nem engedsz neki valamit, s máris rohan hozzám árulkodni.
Végigcirógatom az arcodat.
- Céline egész végig duzzogni fog anyádnak.. de tudod mit? Nem érdekel. Szeretlek és szeretnék már veled kettesben is eltölteni egy kis időt. Úgy, mint régen. Várost nézni, sokáig aludni, összebújni, sokáig fönt lenni, vacsorázni menni.. hiányoznak ezek a dolgok. -
Nincs keserűség a hangomban, inkább egy kis nosztalgia, hiszen a lányok mellett ilyenekre aligha van időnk: folyton meg kell felelnünk előttük, jó szülőnek kell lennünk s minden más kötelességünket is el kell végeznünk. Kényeztetni akarlak egy kicsit, a kedvedre tenni, meghálálni mindent amit értünk tettél, amit feláldoztál a családunkért.
Végigcsókolom a nyakad vonalát, egészen a válladig, a nyelvemmel végigsimítom a kulcscsontodat, aztán összeráncolt szemöldökkel egyenesedem fel, méregetlek.
- Tudom, hogy ez a terhességed, az ikrekkel nehéz volt a múltbéli dolgok miatt, és én ezért sem szeretném rád erőltetni, azt szeretném, hogy ne kelljen rettegned, hogy tökéletes terhességed legyen, olyan amilyen még sohasem volt. Célinnel miattam az ikrekkel meg a fiúnk miatt. De figyelj csak. Szeretlek. Nagyon szeretlek, akárhogyan is döntesz. -
Az állad alá nyúlok s hosszan csókollak meg, hogy aztán újból elhúzódhassak, messzebb, mint eddig, s gondterhelten, majdhogynem szomorúan nézhessek rád.
- Viszont nem fogom engedni, hogy elköttesd magad. Fiatal vagy még Cécile, sokkal fiatalabb, mint én. Elköttetem magamat majd én. És erről nem fogok veled vitatkozni. Tudod hogy én hamarabb leszek öreg, mint te, és azt akarom, hogy legyen második esélyed, hogy ne bánd majd meg ezt az egészet, és ha úgy hozza a dolog, akkor lehess mással, szülhess majd még gyerekeket. -
Eszméletlenül fáj belegondolni, hogy ez meg fog történni, hogy el kell képzeljelek mással, de ezzel mindig is számoltam, s neked is számolnod kellett. Sohasem hagynám, hogy eljátszd az esélyeidet, ahhoz túlságosan szeretlek.
Imádlak boldognak látni, s imádom, hogy miattam lehetsz az, így hát én is elmosolyodom, újra közelebb lépek hozzád, a kezembe zárlak és olyan szorosan ölellek ami még nem okoz neked fájdalmat. Sohasem engednélek el ha rajtam múlna.
- Mindent úgy ahogyan szeretnéd. -
Sutyorgom a füledbe. Minden úgy lesz ahogyan szeretnéd, ezt megígérhetem.
Kuncogva vonom föl a szemöldökömet.
- Óóó hát tudod.. nekem is az a kedvenc részem benne, hogy sokszor kell próbálkozni, és aztán ki tudja mikor járunk sikerrel. Tiszta zsákbamacska az egész. -
Ujjaimat óvatosan bevezetem a combjaid közé, hogy aztán kevésbé óvatosan kezdjek el játszani velük, hogy ostromoljalak ameddig csak lehetséges, közben pedig a csípőmet olyan közel nyomom neked amennyire ez fizikailag megtörténhet. Férfiasságomat már rág meggyőzted, elég volt csak rád pillantanom, néznem ahogyan a vízcseppek végig szánkáznak a melleiden, máris kész voltam tőled.
Nem hagyom, hogy bármibe belekezdj, hogy velem játssz vagy hogy ujjaid a hasamnál lejjebb csússzanak, hirtelen merülök el benned, talán túl erős döféssel, de bébi nem hibáztathatsz érte, kurvára kívánlak már, és azt hiszem az egyik lányunk nyöszörögni kezdett.
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Cece és Fred •• Pént. Júl. 27, 2018 2:01 pm

To My Love


Lehunyom a szemem és úgy képzelem el, az általad felsoroltakat. Olyan nagyon régen nem voltunk már csak kettesben, hogy már szinte nem is emlékszem milyen délig aludni, milyen az ágyban reggelizni, milyen a naplementét bámulni egy padon, órákat feküdni az ágyban és nem csinálni semmit. Milyen egész éjszaka szeretkezni, összefonódva álomba szenderülni. Persze, imádok anyának lenni, imádom a lányainkat, a családunkat, azt ami lett belőlünk, de ugyanakkor nő is vagyok és feleség, és igen, önző módon hiányoznak nekem ezek a dolgok. Hiányzik, hogy ne kelljen osztozkodnom rajtad, hogy ne csak lopva csókolhassalak, hogy ne kelljen bezárni éjszakára a hálószoba ajtaját, ha szerelmeskedni akarunk, hogy egész nap meztelenül feküdjünk egymás mellett az ágyon, ha éppen ahhoz van kedvünk. Hiányzik, hogy nem legeltethetem izmaidon a tekintetem és nem mászhatok rád, akkor amikor csak szeretnék. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ez az utazás csodálatos ötlet, és minden percét hasznosan fogjuk kihasználni ígérem.
- Hmm...csodálatos tervek, bárcsak már ott lennénk. csókollak meg és a hirtelen támadt gondolatokól hirtelen minden apró porcikám bizseregni kezd. Ennyi év után is még mindig ugyanolyan hatással vagy rám, még mindig megőrjítesz és még mindig minden percben veled akarok lenni. Olyan távolinak tűnik, már minden gond, minden félelem és minden kétségbeesés, ami nekünk jutott. Távolinak tűnnek, a hibák, a botlások, Francesco. Olyan, mintha mindig is tökéletesek lettünk volna együtt, és tudod mit? A zok is voltunk, minden emberi gyarlóságunkkal együtt, mi szuper csapat vagyunk, a legjobb. S bár volt idő amikor eljátszottam a gondolattal, hogy mi lett volna, ha nem téged választalak, hanem Christ, mi lett volna, ha elhagylak, mi lett volna, ha nem megyek hozzád, mi lett volna, ha Francot választom, mostanra viszont el sem tudom hinni, hogy valaha elbizonytalanodtam, hogy azt hittem nekem jobb is kijut, hiszen te vagy a tökéletes társam, a másik felem, a férjem, a gyerekeim apja és nélküled egyetlen percet sem élnék túl. Rád mosolygom.
- Semmitől sem vagyok boldogabb, annál, ha téged boldognak látlak. Olyan sok éven keresztül, mindent megkaptam tőled amit szerettem volna, én mégis sokszor átgázoltam rajtad. Semmi sem tenne boldogabbá, mint szülni neked még egy gyereket. És Fred, minden terhességem tökéletes volt, mert ott voltál velem, és mert a te gyerekeid növekedtek a szívem alatt. A mi, csodálatos kislányaink. Szeretlek. fonom át karjaimat a nyakad körül és viszonozom a csókot, amit ajkaimra hintesz. Tökéletes vagy nekem. Felsóhajtok. Tekintetembe szomorúság költözik. Tudod, hogy nem szeretek erről beszélni, nem szeretek belegondolni abba, hogy egyszer majd nem leszel mellettem. Átpillantok a vállad fölött és a zuhanyfüggöny mintáját bámulom. Csak akkor pillantok rád ismét, amikor befejezted a monológod.
- Fred. A korod csak egy szám. Nem tudhatod, hogy melyikünk hagyja itt hamarabb a másikat. Mi van, ha holnap elgázol egy autó? Vagy ha két év múlva valami idióta lepuffant, vagy mi van, ha öt év múlva lezuhanok az emeletről. Nem tudhatod. És ha egyedül maradsz a lányokkal, megismersz majd valakit, aki gyereket akar tőled. A lányoknak anya kell, megbeszéltük már, hogy ha én megyek el előbb, keresel magad mellé valakit. És, édesem, nincs az a férfi, akinek én még egyszer gyereket szülnék. Az egyetlen olyan férfi, akinek megtenném ezt az őrültséget, már kapott tőlem három csodálatos kislányt. Senki másnak nem fogok szülni. arcvonásaim elkomorodnak. Komolyan gondolom, és bár utálok ilyesmiről beszélni, de biztos lehetsz abban, hogy én még egy férfit nem fogok találni akinek szívesen szülnék gyereket. Te vagy az a férfi, és ha már nem leszel, a lányaimé lesz az életem, ahányszor rájuk nézek majd, mindig te jutsz eszembe és az a szerelem, ami köztünk volt, és amit még a halál sem vehet el. Bármennyire is haragszol a gondolat miatt, de nekem nem lesz még egy férfi az életemben. Az kizárt.
Mindig is értettél ahhoz, hogyan tereld el a gondolataimat, hogyan felejtess el velem mindent, és hogyan érints meg ahhoz, hogy minden negatívum kimenjen a fejemből. Felsóhajtok ahogy ujjaiddal a legérzékenyebb pontom érinted. Mintha már hosszú, hosszú ideje nem lett volna erre alkalmunk. Alsó ajkamba harapok, körmeimet kíméletlenül mélyesztem a hátadba. Nyelvemre kell harapnom, abban a pillanatban, ahogy érzem keménységed elmerülni bennem, hogy ne sikítsak fel. Egyik lábam átkulcsolom a derekad körül, hogy még intenzívebben, még mélyebben érezhesselek magamban. Ott csókollak ahol érlek, a nyakad vonalát, ajkaidat, mellkasod, a csúcshoz közeledve ajkaimat a nyakad puha bőréhez nyomom és óvatosan megharaplak. Lihegve, ereszkedem rá ismét kissé remegő lábaimra.
-  Imádom ezeket a lopott perceket. Este ismételünk? nevetek fel halkan, miközben gyors mozdulatokkal mászom ki a kádból.
- Menj, ki a lányokhoz. Tíz perc múlva én is ott vagyok. Kimegyünk a partra? pillantok rád, miközben magam köré csavarok egy törölközőt, kell még néhány perc, amíg lesz annyi erőm, hogy ismét a lányok szeme elé kerüljek, Céline amilyen szemfüles biztos szinte azonnal kiszúrja, hogy anya túlságosan izgatott.

■ ■■ ■ love ■ ■[/url]credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
avatar
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: Cece és Fred •• Hétf. Aug. 13, 2018 9:05 pm

hát mondjuk legyen plusz tizennyolc de az a gyenge fajta



to my love, Cece


Várom már hogy kettesben legyünk, hogy egy kicsit visszarepüljünk az időben, hogy újra csak te legyél meg én. Imádni fogjuk, mindig is imádtuk azokat a napokat, meg volt a saját szépségük, gyönyörű korszak volt csak veled lenni, de ez is mesés, ennyi nővel és szeretettel körülvéve. Semmiért nem cserélném el, egy pillanatát sem cserélném vissza, hiszen ez így tökéletes. Minden így tökéletes ahogyan megtörtént. Minden hibánkkal, minden ballépésünkkel együtt. Hiszem azt, hogy minden azért történt így, mert azokat a lépéseket tettük meg, azokat a döntéseket hoztuk meg amiket meghoztunk. Persze vannak olyan dolgok amiket szeretnék örökre elfelejteni, de azt hiszem nagyon sokat hozzátettek ahhoz akik igazából mára lettünk. Örülök, hogy akkor nem hagytam, hogy azzal az íróval gyere össze, és örülök, hogy te mindig engem választottál. Hiszen tudjuk bébi, hogy mindig volt jobb esélyed: előbb Chris aztán a testvérem. Mindig választhattál volna valaki jobbat, de aztán valahogyan mégis csak mellettem kötöttél ki amiért én sohasem lehetek majd elég hálás neked.
-Szeretlek. -
Ölellek magamhoz jó szorosan. Nem is tudod elképzelni hogyan és mennyire szeretlek. Nem úgy ahogy a lányainkat, őket egészen másfajta szeretettel szeretem: őket ösztönösen, mélyről jövő, belém ültetett szeretettel. Velük nem volt választás, nincs mellélövés. Téged meg kellett tanulnom szeretni, meg kellett érdemelnem szeretni téged, s meg is kellett tartanom. Ez igazi szerelem, olyan féltve őrzött, gyengéden ápolgatott fajta. Éppen ezért, azért mert így szeretlek, nem hagyhatom neked, hogy ebben te dönts. Látom a szemedben az elszántságot, de te az enyémben láthatod, az ellenkezést. Tudod jól, hogy az én véleményem teljesen más: szerintem én hagyom el ezt a világot előbb, mert ez így van rendjén. Azt akarom, hogy neked tökéletes életed legyen majd akkor is, egy perét se bánd majd, és soha ne szomorkodj. Tudom nehéz kérés, nem is fárasztalak még vele.
- Majd később megbeszéljük rendben?-
Zárom le, mielőtt egészen belefolynánk, mielőtt vita pattanna belőle. Amúgy is, van jobb dolgunk, mint az emberi múlandósággal törődni. Itt van például a köztünk lévő vágy. Belénk ékelődik, meghasítja a bőrömet, szeretne felszívódni benned, otthont akar találni. Hagyom, hogy ez vezéreljen, az irántad érzett mérhetetlen szerelem és vágy, hagyom, hogy minden mozdulatomat ez irányítsa, hogy minden érintésemet ez itassa át.
- Pihend ki magad bébi, este egészen keveset alhatsz majd. -
Nyomok gyors csókot a szádra, s miután magamat gyorsan megmosdatom, a törölközőt a derekam köré tekerem.
- Persze, Céline úgy is hatalmas homokvárat szeretne építeni. -
Mosolygok vissza rád, aztán kislisszanok a fürdőszobából, a hálóban gyorsan magamra kapok egy fürdőnadrágot.
- Apaaaaaaaaaaaaaaaaaa ez nagyon hisztizik már! -
Céline hangja is egészen elvékonyodott már, biztos vagyok benne, hogy pánikba esett. Nem igazán tudja vigasztalni az ikreket ha sírnak, s mi talán jobb szeretjük ha nem is teszi. A mozgása és az érintése még nem olyan kifinomult.
- Itt vagyok már. De figyelj csak, mi az, hogy ez? Ő vagy Clara nem? -
Borzolom össze a haját, aztán előbb Clarát veszem ki az etetőszékből aztán Chiarát emelem magam mellé, tiszta maszatok, apró kezecskéjük, ami persze tiszta szirup és csokoládékrém a vállamba, mellkasomba kapaszkodnak. Nevetve viszem őket a szobájukba, Céline természetesen követ, arról beszél, hogy milyen régen engedtük már meg neki, hogy Peppa Pig-et nézzen, és hogy mennyire nagyon szeretné ha ma az epres fürdőruhájában lehetne.
- Jól van cica, vegyed az epreset. -
Egyezem bele, nekem aztán, tudod, teljesen mindegy miben van. Clarát leteszem a földre, Chiarát pedig a pelenkázóra fektetem, hogy a pelenkáját vízállóra cseréljem és felhúzzam a fürdőruhájukat.
- Apa, akkor anya itt marad az ikrekkel? -
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Cece és Fred ••

Ajánlott tartalom

Cece és Fred
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» [Speciális játékos küldetés] Five Night at Fred's

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 05. Különlegességek :: Alternatív játékok :: Alternatív jövõ :: befejezett játékok-