városi uszoda
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 8:05 pm ✥

✥ Yesterday at 4:19 pm ✥

✥ Yesterday at 2:09 pm ✥

✥ Yesterday at 1:49 pm ✥

✥ Yesterday at 10:29 am ✥

✥ Yesterday at 10:24 am ✥

✥ Yesterday at 10:20 am ✥

✥ Szer. Május 23, 2018 10:58 pm ✥

✥ Szer. Május 23, 2018 10:28 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ városi uszoda •• Hétf. Május 07, 2018 5:09 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2092
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Morgane Aya Galland tollából
Témanyitás ✥ Re: városi uszoda •• Szer. Május 09, 2018 10:51 am

Tiki&&Mori
Hey stupid!


Úgy érzem, hogy kezd egyhangúvá válni az életem, és ettől rettegek. Utálom a megszokást, hogy van rendszer az életembe. Nem akarok az átlag ember unalmas hétköznapjaiba süllyedni. Én nem vagyok átlagos, nem akarok átlagos, unalmas dolgokat csinálni. Az átlagos szó is unalmas. Élni akarok, őrültségeket művelni és olyan szabad lenni, mint régen, mint néhány hónappal ezelőtt. Imádom Tikit, a bolond fejét, vele tölteni az időmet, de a szívem megbénítja amit iránta érzek, az pedig hülye jeleket küld az agyam felé és már hetek óta nem vagyok önmagam. Ez pedig nem tetszik nekem, nagyon nem, egyetlen emberi érzésnek sem szabadna ennyire gúzsba kötnie. Emiatt kerülöm Őt napok óta, nem válaszolok a hívásaira, az üzeneteire, és éppen csak annyit beszélek vele ami feltétlenül szükséges. Előfordult az is, hogy éjszakára sem mentem haza, azt hiszem az egész lelkem megbénító érzést hiánynak nevezik. Hiányzik, de rettegek a kötöttségtől, attól, hogy nem leszek önmagam, ha felfedem előtte mindazt amit érzek. Attól, hogy megsebez, kihasznál, rádöbben, hogy nem kellek neki. Hangosan soha nem mondanám ki, de rettegek.
Gondolataimba merülve ülök a parkban, kezemben egy spanglival és egy doboz sörrel. Haza kellene mennem, de kurvára nincs kedvem hozzá, szinte látom magam előtt, ahogy Tiki otthon vár, és félek belenézni a szemeibe. Nem akarok válaszolni a kérdéseire. A ma este a szórakozásé, az őrültségeké. Ma nincs helye semmilyen fölösleges érzelemnek. Egyszerűen csak jól akarom érezni magam és kész. Az üres dobozt elegánsan ejtem le a pad mellé a finomszemcsés homokba, a másik három üres doboz mellé. Beleszívok a cigibe és élvezem ahogy a kannabis hatása lassan, de biztosan hatással van a szervezetemre. Már nem gondolkodom, nem járnak Timothy körül a gondolataim, csak élvezem az ürességet, a gondtalanságot, a könnyedséget. A nap már lemenőben van, én pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve felpattanok a padról, magam mögött hagyva a kiürített sörös doboz halmot és céltalanul sétálok a macskaköveken. Magamban egy nagyon kedvelt dalt dúdolgatok, élvezem a jó időt, a madarak csicsergését, az egyedüllétet és a gondtalanságot. Fogalmam sincs merre megyek, a lábaim visznek előre, a házak, a táj, az utcák, már rég nemk ismerősek, de most még az ismeretlen is annyira tetszetős, annyira vagány. Azt hiszem többször kellene sétálnom, felfedeznem a világot, de ez még mindig nem elég izgalmas számomra. Egy ismeretlen épület lépcsőjére ülök le, hogy kipihenjem az előbbi másfél órás séta fáradalmait és, hogy rágyújtsak egy cigire. Ezúttal simára.
- Mondtam, hogy induljunk el hamarabb, mert nem fogunk ideérni zárás előtt. A honlapon világosan feltüntették, hogy ma korábban zár. Soha nem tudsz rám hallgatni, akkora barom vagy néha. kábán figyelem az előttem játszódó jelenetet, ahol egy középkorú nő, lelkesen szidja a mellette csendben álldogáló, nagy szakállú férfit. Vajon miről beszélhetnek? Figyelem őket ahogy lelépnek, majd én is felállok, és szemügyre veszem az épületet. Ismerősnek tűnik, mégsem tudom hirtelen, hogy hol a fenében vagyok. Közelebb sétálok az ablakokhoz, hogy betekinthessek rajta.
” Kedves érdeklődők, az uszoda technikai okok miatt a mai nap hamarabb bezárja ajtóit a látogatók előtt. Az úszóleckék elmaradnak. Megértésüket köszönjük és elnézést kérünk az esetleges fennakadások miatt”. háromszor olvastam el, amíg megértettem a szöveg lényegét. Azt hiszem ez a tökéletes program nekem, megmártózom a medencében. Körbejárom az épületet, abban bízva, hogy találok valahol egy hátsó ajtót, ha az elsőt feszegetném valaki biztosan észrevenne még mielőtt bejuthatnék. Szerencsém van. Az épület hátsó felében, egy fehér ajtó hirdeti, hogy ő bizony Staff bejárat. Kihúzok a hajamból egy hajtűt és gyakorlott mozdulatokkal illesztem a vékony felét a zárba. Óvatosan forgatom benne, amíg a zár megadja magát, hangos kattanással nyílik ki az ajtó. Ez nem is volt nehéz. Belépek. A telefonom kijelzőjével világítok, nem akarok lámpát kapcsolni, félek, hogy valaki meglátna. Vajon mennyi biztonsági kamera lehet itt? Vajon mennyi idő, hogy valaki felfedezze a betolakodót? Vagy mennyi idő alatt érne ki a rendőrség? Remélem lesz arra időm, hogy legalább  megmártózzak mielőtt bárki is idejönne.
Betörtem a városi uszodába. Éppen meztelenül lubickolok, gyere csatlakozz, különben itt várom meg a rendőröket. A hátsó bejárati ajtó nyitva. küldök egy gyors SMSt annak az embernek aki napok óta kerülök, majd a medence szélén hagyom a telefonom, ledobálom a ruháimat és beleugrok a medencébe. Ez a pillanat megéri a kockázatokat.  

■ ■** ■ ■hug■ ■credit

avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
60
● ● karakter arca :
Madeline Rae Mason

városi uszoda
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-