városi uszoda
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 2:14 pm ✥
✥ Today at 1:30 pm ✥
✥ Yesterday at 11:06 pm ✥


Témanyitás ✥ városi uszoda •• Hétf. Május 07, 2018 5:09 pm

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: városi uszoda •• Szer. Május 09, 2018 10:51 am

Tiki&&Mori
Hey stupid!


Úgy érzem, hogy kezd egyhangúvá válni az életem, és ettől rettegek. Utálom a megszokást, hogy van rendszer az életembe. Nem akarok az átlag ember unalmas hétköznapjaiba süllyedni. Én nem vagyok átlagos, nem akarok átlagos, unalmas dolgokat csinálni. Az átlagos szó is unalmas. Élni akarok, őrültségeket művelni és olyan szabad lenni, mint régen, mint néhány hónappal ezelőtt. Imádom Tikit, a bolond fejét, vele tölteni az időmet, de a szívem megbénítja amit iránta érzek, az pedig hülye jeleket küld az agyam felé és már hetek óta nem vagyok önmagam. Ez pedig nem tetszik nekem, nagyon nem, egyetlen emberi érzésnek sem szabadna ennyire gúzsba kötnie. Emiatt kerülöm Őt napok óta, nem válaszolok a hívásaira, az üzeneteire, és éppen csak annyit beszélek vele ami feltétlenül szükséges. Előfordult az is, hogy éjszakára sem mentem haza, azt hiszem az egész lelkem megbénító érzést hiánynak nevezik. Hiányzik, de rettegek a kötöttségtől, attól, hogy nem leszek önmagam, ha felfedem előtte mindazt amit érzek. Attól, hogy megsebez, kihasznál, rádöbben, hogy nem kellek neki. Hangosan soha nem mondanám ki, de rettegek.
Gondolataimba merülve ülök a parkban, kezemben egy spanglival és egy doboz sörrel. Haza kellene mennem, de kurvára nincs kedvem hozzá, szinte látom magam előtt, ahogy Tiki otthon vár, és félek belenézni a szemeibe. Nem akarok válaszolni a kérdéseire. A ma este a szórakozásé, az őrültségeké. Ma nincs helye semmilyen fölösleges érzelemnek. Egyszerűen csak jól akarom érezni magam és kész. Az üres dobozt elegánsan ejtem le a pad mellé a finomszemcsés homokba, a másik három üres doboz mellé. Beleszívok a cigibe és élvezem ahogy a kannabis hatása lassan, de biztosan hatással van a szervezetemre. Már nem gondolkodom, nem járnak Timothy körül a gondolataim, csak élvezem az ürességet, a gondtalanságot, a könnyedséget. A nap már lemenőben van, én pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve felpattanok a padról, magam mögött hagyva a kiürített sörös doboz halmot és céltalanul sétálok a macskaköveken. Magamban egy nagyon kedvelt dalt dúdolgatok, élvezem a jó időt, a madarak csicsergését, az egyedüllétet és a gondtalanságot. Fogalmam sincs merre megyek, a lábaim visznek előre, a házak, a táj, az utcák, már rég nemk ismerősek, de most még az ismeretlen is annyira tetszetős, annyira vagány. Azt hiszem többször kellene sétálnom, felfedeznem a világot, de ez még mindig nem elég izgalmas számomra. Egy ismeretlen épület lépcsőjére ülök le, hogy kipihenjem az előbbi másfél órás séta fáradalmait és, hogy rágyújtsak egy cigire. Ezúttal simára.
- Mondtam, hogy induljunk el hamarabb, mert nem fogunk ideérni zárás előtt. A honlapon világosan feltüntették, hogy ma korábban zár. Soha nem tudsz rám hallgatni, akkora barom vagy néha. kábán figyelem az előttem játszódó jelenetet, ahol egy középkorú nő, lelkesen szidja a mellette csendben álldogáló, nagy szakállú férfit. Vajon miről beszélhetnek? Figyelem őket ahogy lelépnek, majd én is felállok, és szemügyre veszem az épületet. Ismerősnek tűnik, mégsem tudom hirtelen, hogy hol a fenében vagyok. Közelebb sétálok az ablakokhoz, hogy betekinthessek rajta.
” Kedves érdeklődők, az uszoda technikai okok miatt a mai nap hamarabb bezárja ajtóit a látogatók előtt. Az úszóleckék elmaradnak. Megértésüket köszönjük és elnézést kérünk az esetleges fennakadások miatt”. háromszor olvastam el, amíg megértettem a szöveg lényegét. Azt hiszem ez a tökéletes program nekem, megmártózom a medencében. Körbejárom az épületet, abban bízva, hogy találok valahol egy hátsó ajtót, ha az elsőt feszegetném valaki biztosan észrevenne még mielőtt bejuthatnék. Szerencsém van. Az épület hátsó felében, egy fehér ajtó hirdeti, hogy ő bizony Staff bejárat. Kihúzok a hajamból egy hajtűt és gyakorlott mozdulatokkal illesztem a vékony felét a zárba. Óvatosan forgatom benne, amíg a zár megadja magát, hangos kattanással nyílik ki az ajtó. Ez nem is volt nehéz. Belépek. A telefonom kijelzőjével világítok, nem akarok lámpát kapcsolni, félek, hogy valaki meglátna. Vajon mennyi biztonsági kamera lehet itt? Vajon mennyi idő, hogy valaki felfedezze a betolakodót? Vagy mennyi idő alatt érne ki a rendőrség? Remélem lesz arra időm, hogy legalább  megmártózzak mielőtt bárki is idejönne.
Betörtem a városi uszodába. Éppen meztelenül lubickolok, gyere csatlakozz, különben itt várom meg a rendőröket. A hátsó bejárati ajtó nyitva. küldök egy gyors SMSt annak az embernek aki napok óta kerülök, majd a medence szélén hagyom a telefonom, ledobálom a ruháimat és beleugrok a medencébe. Ez a pillanat megéri a kockázatokat.  

■ ■** ■ ■hug■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
61
● ● Reag szám :
47
● ● karakter arca :
Madeline Rae Mason


Témanyitás ✥ Re: városi uszoda •• Hétf. Május 28, 2018 3:14 pm



Morgane & Timothy

Még emésztek. Két dolgot is. Előléptettek nyomozónak. Teljes értékű tag vagyok. Már csak fegyvervizsgát kell tennem és tuti lesz az egész. Időpontot is kaptam, de segítség kell, Anselre gondoltam és Christinre, csak képzettebbek fegyverfogásból és ilyenekben.
Mindez ez jó érzés. A másik oldalról meg annyira nem, mert elárultam Morgane-t, a kezdetek óta ami azt illeti. A családomnak sincs ínyére mindez, hiszen nem az ő általuk kijelölt útjukat követem, hanem más felé indultam. Egy általam meghatározott felé. Ami csak nekem plusz pont. Nem akartam senkit sem hallgatni ilyen téren, hogy mit és merre választottam, így leléptem otthonról. Morgane-t választottam és hát lassan már két hete nem beszéltem a családommal. Még Darren-el sem, pedig őt aztán napi szinten szoktam zargatni. De neki sem tetszett ez az egész kalamajka…  Most meg Morgane-al viaskodok… azt hiszi van másom is rajta kívül…ha lenne is semmi köze hozzá. Ugyanúgy ahogy neki is lehet rajtam kívül bárkije, nekem sincs sok közöm egymáshoz. Együtt vagyunk, de ez szerintem nem olyan kapcsolat, mint más szerelmeseké. Ez szexre alapul, egy kis lazulással, ilyenekre, de az hogy megosztotta velem azt, hogy szeret…nem épp a bizalom jele. Mert nem bízik bennem. Miért is tenné? Most sincs otthon, szóval én is leléptem. Egyelőre titokban Darren forgatását lesem, hiszen számomra fontos ő is. Még ha nem is tudja, hogy jelen vagyok. Nem is baj. Jó ez így. Ugyis mielőtt kiderült ez az egész munkám… állandóan a nyakán lógtam, most keressen ő, de most jobban leköt a rendőrségi munka. Ez az egész ügy a lánnyal…. nehéz kettős életet élni. Bár ezt Ansel is megmondta. De túljutok majd rajta. Mindketten. Elmélkedésemből a telefon rezgése ébreszt fel. Morgane SMS-e. Meg is nyitom… és ahogy elolvasom…csak pislogok. Az uszodába? Meztelenül? Miért nem tud egyszer nyugton megmaradni a seggén? Még oda pillantok a bátyámra egy apró mosoly kíséretében, majd megindulok az éjszakába. Megőrült ez a lány nincs mit tenni. Ennyire csak nem unatkozhat.
Nagyjából 10 perc alatt érek oda kicsit sietve az uszoda területére. Hogyan is írta? Hátsó bejárat….és tényleg nyitva. Most komoly? Megindulok be azon keresztül…a lebukási esély hatalmas, már tuti riasztották a rendőröket…nem maradhatunk sokáig. Ha engem is elkapnak… lebukok… és Morgane megöl. A medencékhez mentem, volt egy úszó és egy másik fajta. Hát a lány nem volt képes megvárni, már bent lubickolt. Tarkót vakartam, mikor a ruhákat is észrevettem.
- Ugye tudod, hogy ebből nagyon nem tudunk kimászni, ha a zsaruk csendben érkeznek… - pillantok a lány felé, majd a vízre siklik tekintetem. Miféle őrült terve van…ráadásul pont engem hív…mintha nem lennének barátai.
- Nem tudsz talán aludni… ezért mész bele ilyen őrültségekbe, igaz? De tudod, olcsóban is megúszhattad volna, ha vársz hat órát és fizetsz erre 12 dolcsit… és nem a rendőrségen kell töltened az idődet, vagy épp kifizetni 2000 dollárt… - sóhajtottam, majd sután körülnéztem. Tiszta őrült, nem is értem mi az ami ennyire tetszik benne.




avatar
● ● Posztok száma :
117
● ● Reag szám :
103
● ● karakter arca :
Lucky Blue Smith


Témanyitás ✥ Re: városi uszoda •• Pént. Jún. 15, 2018 7:34 pm

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: városi uszoda •• Vas. Júl. 22, 2018 4:30 pm

Lumi & Pascal


A nyári szünet elkezdődött. Végre nem kellett egyedül legyek. Bár az iskolában is gyakorlatilag olyan vagyok, mint egy szellem, nem feltűnősködöm, mégis megnéznek az emberek a kinézetem miatt. Bár ez már kevésbé zavar, mint annak idején. Megtanultam elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok. Ígyis lehet boldog az ember lánya. Eldöntöttem, hogy meg fogok tanulni úszni a nyáron. Balettozni járok, tudok zongorázni is, de úszni azt nem. Pedig szinte minden ember tud már úszni. És nem akarok ismét kellemetlen helyzetbe kerülni emiatt a testnevelés órákon, mikor úszás van. Már elég sokszor kijátszottam a rosszul vagyok, fáj a pocim, pirosbetűs napok jöttek kártyáimat, már lassan nem fogok tudni mit kitalálni. Ezért még a thaiföldi körút előtt szerettem volna megtanulni nem megfulladni a vízben. Még suliidőben bejelentkeztem egy úszóedzőhöz és a reggeli 8 órás időpontra iratkoztam fel, biztos, ami biztos alapon. Abban az időben még a fű sem nő, a diákok még nagyban álmodnak. Shelly örült az ötletemnek, így el is kísért fürdőruhát venni. Kellett egy egyberészes, mert csak bikinim van, utoljára kislány koromban hordtam egyberészest, de az már mellben szűk lenne arról nem is beszélve, hogy anyu nem engedne el valami divatjamúlt fürdőfelszerelésben. Másnap a megbeszélt időpontban meg is jelentem az edzésen. Kicsit ideges voltam. Mi van, ha nem sikerül megtanulnom úszni? Badarság! Nem létezik, hogy ne sikerüljön! Szerencsére az uszoda kihalt volt, csak pár fitt nyugdíjas élvezte a reggeli felfrissülés örömeit. Még az edző is kedves volt, bár szerintem arcpirítóan fiatalnak tűnt, nem lehetett sokkal idősebb nálam. Eddig én teljesen máshogy képzeltem el az úszóedzőket, negyvenes, szálkás, napbarnított barna hajú férfi jutott eszembe piros síppal a nyakában. Talán túl sok Baywatchot nézett anyu annak idején. Egy óráig elbohóckodtam a vízben, próbáltam mindent úgy csinálni, ahogy az edző mutatta, bár sokszor kellemetlenül éreztem magam, hogy hozzám ért. Nem szerettem, ha idegen férfiak megérintettek, kirázott tőle a hideg is. De azzal is tisztában voltam, hogy nem szánt szándékkal nyúlkált hozzám, így nem tartottam semmitől sem, sőt rá tudtam fókuszálni az úszásra, jobban mondva a kapálózásra. Miután végeztünk, az edző megdicsért, én pedig kiültem a medence szélére, hogy kicsit kifújjam magam. Szépen sütött a nap, de tudtam, hogy nem sokáig maradhatok a ragyogó napsütésben, mert a bőröm extra érzékeny volt, ha nem vigyázok, könnyen bőrrákot is kaphatok. A szememmel is így van, érzékeny vagyok a fényre és gyenge a látásom is, de ezt nem mérik dioptriában, mert ha jól tudom, a 100-nak csak a 8%-a. Úgy döntöttem, hogy elidőzöm még egy kicsit a medence szélénél, majd utána nyalok egy fagyit. Lehunyt pillákkal döntöttem hátra a fejem, miközben a pucér lábaimmal lapátoltam a kristálykék vizet.
avatar
● ● Posztok száma :
5
● ● Reag szám :
1
● ● karakter arca :
Nastya Zhidkova


Témanyitás ✥ Re: városi uszoda •• Hétf. Aug. 06, 2018 12:11 am


Lumiére&& Pascal

Egyedül tanultam meg úszni. Soha se segített senki, egyszerűen csak megtörtént. Igaz velem a dolgok általában így esnek meg. Nem azt mondom, hogy holmi zseni vagyok, aki mindent az első pillanattól kezdve tud, hanem sokkal inkább, hogy a dolgokat egyedül szeretem elintézni. Legtöbbször egytagú csapatban játszok. Csak pár ember társaságára van szükségem, de azokra nagyon is.
Nem sportolok alapvetően semmit, amit könnyen be is tudok bizonyítani, ha leveszem a felsőmet és meglátjátok a testemen felgyülemlő “rengeteg” izmot. De azért némi testmozgást higyjétek el, hogy én is néha végzek. Nem megerőltető módon, de ügyelek, hogy nem váljak ennél is lustábbá.
Az úszás pedig jó, segít kikapcsolódni és nem csapat sport, amik nekem nem igazán szoktak menni. Egy ilyen uszoda a nyár egy ilyen forró napján, pedig furcsa módon szinte teljesen üres. De ezen én meg sem tudok igazán lepődni. Az emberek nagy része jobban szereti a légkondival rendelkező szobákat. Meg tudom érteni őket nagyon könnyen.  
Belevetem magamat az enyhén hűvös – de ettől nagyon is kellemes – vízbe, majd miután nagyjából megszoktam elkezdem leúszni a köröket. Körülöttem senkivel sem foglalkozok, csak a magamban tomboló indulatokkal. Talán ez sikerül elfeledtetni egy pillanatra az életemet… Csak egy pillanatot kérek. Semmi többet. De ma se jön el ez a pillanat. Ma sem szűnik meg a szorítás az egész testemben. Érzem. És ez a szorítás egyre erősebb, napról napra. Egyszer össze fog törni tudom, de az rosszabb lesz mint ez. Mert nem egyszerűen összetör, hanem darabokra tör...török. Talán már meg is történt csak én nem veszem észre. Folyamatosan ordítanék. Még most is, de nem teszem.
Ahogy az elmémen a gondolatok átveszik az irányítást úgy megtörténik a testemmel is. Egyre gyorsabban úszok, túlhajszolom magamat. Muszáj megállnom, csak egy pillanatra. Bárcsak az életben is kaphatnék egy pillanatot.
Hirtelen abbahagyom az úszás és csukott szemmel lebukok a víz alá – az úszószemüvegemet otthon hagytam. A medence aljához simulva lassú mozdulatokkal haladok előre és minden porcikámmal próbálok arra figyelni, hogy minél tovább kibírjam levegő nélkül. Persze nem vagyok egy hal, így rövidesen muszáj felúsznom a felszínre.
Ott fent a fejem valaminek nekiütközik, de csak azután fogom fel, hogy egy lábnak miután a tüdőm megfelelő mennyiségű oxigénhez jutott.
– HALI. – Köszönök a láb tulajdonosának kicsit lihegve – REMÉLEM MOST NEM HISZED AZT, HOGY LÁBFETISISZTA VAGYOK.

■  ■ credit ■  
avatar
● ● Posztok száma :
38
● ● Reag szám :
25
● ● karakter arca :
Leonardo DiCaprio


Témanyitás ✥ Re: városi uszoda ••

Ajánlott tartalom

városi uszoda
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-