de Vision
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 8:05 pm ✥

✥ Yesterday at 4:19 pm ✥

✥ Yesterday at 2:09 pm ✥

✥ Yesterday at 1:49 pm ✥

✥ Yesterday at 10:29 am ✥

✥ Yesterday at 10:24 am ✥

✥ Yesterday at 10:20 am ✥

✥ Szer. Május 23, 2018 10:58 pm ✥

✥ Szer. Május 23, 2018 10:28 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ de Vision •• Hétf. Május 07, 2018 6:57 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2092
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Frederico Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Hétf. Május 07, 2018 8:17 pm


to my love, Cece


Két hét. Háromszázharminchat óra. Húszezer-százhatvan  perc. És ezt akkor számoltam ki amikor az örökmozgó szerkezetet bámultam az íróasztalomon. Aztán akkor amikor minden tizedik percben lebámultam a telefonomra, hogy írjak-e neked, vagy sem. Aztán akkor amikor éppen lefeküdtem aludni az irodám hatalmas, de nem olyan nagyon kényelmes kanapéján. Meg akkor amikor úgy bámultam az irodám rendetlenségét, mintha arra készülnék, hogy rendet tegyek a sok szanaszét heverő ruha, és minden olyan dolog között ami arról árulkodott, hogy én ott lakom. Persze nem raktam rendet, inkább kiszámoltam azt, hogy hány perce vittelek haza, szedtem össze a cuccaimat és jöttem el ide, hogy hány perce jöttem el ide,és csináltam úgy, mintha jó lenne nekem itt. Mintha nem lenne borzalmasan kényelmetlen és magányos a bőrkanapén feküdni, amihez az ember olyan kellemetlenül odaizzad, főleg ha az ember meztelenül alszik, mintha nem lenne elég kínos, hogy Yves rákérdezett, és én beadtam, hogy felújítunk - a vadi új lakásunk - és te anyádnál vagy mert terhesen csak nem rángatlak ide. Mintha nem azon kattognék, hogy tényleg anyádnál vagy.
Mintha amúgy nem lenne szar.
Pedig az. Nem is kicsit. Hanem nagyon. A kanapé tényleg nagyon kényelmetlenné vált, úgy az első két éjszaka után, az irodám tényleg borzalmasan kupis, és nincsen tévé. Két hete pizzán és kínain élek, két hete a mekiben reggelizem, két hete nem mostam hajat, két hete nem beszéltünk. Pedig minden este lefekvés előtt majdnem felhívlak. Azért csak majdnem, mert nem akarom megszegni azt az ígéretet amit magamnak tettem: hogy hagylak gondolkozni, hagylak agyalni és hagylak élni.
Közben én is sokat gondolkoztam, és arra jutottam, hogy az élet nélküled elég szar, és nem csak azért, mert senki nem tesz rendet utánam, mert hát olyat bárhol találhatnék aki rendet csinál, hanem azért is, mert hiányzik egy csomó minden belőled.  Például a hangod, az hogy folyton beszélsz, és hogy sosem áll be a szád, hogy mindig mindenre van valami mondandód, még akkor is ha én nem mondok rá semmit. Hiányzik az ahogy nevetsz, és ahogy megnevettetsz. Hiányzik az ahogy a fagyit eszed, az ahogyan vezetsz. Hiányzik az ahogy zsörtölődsz a rendetlenségen, ahogy arra invitálsz, hogy fürödjek veled. Még az is hiányzik, hogy veszekedj velem, mert az is jobb, mint ami köztünk van. Mert köztünk most nincs semmi a levegőn és a téren kívül.
Egészen késő van már, úgyhogy megfürödtem valamennyire, pedig régen sosem fürödtem meg nyolckor. Mert régen mindig volt mit csinálnom, most meg a munkán kívül nincs semmi. És rajtam kívül nincsen itt senki akivel elüthetném az időt.
Meztelenül fekszem a bőrkanapén, amihez a hátam csak azért nem izzadt hozzá, mert leterítettem egy pokrócot rá, azt amivel takarózom, és bámulom az örökmozgót az íróasztalon. Húszezer-százhatvanöt perc.
És nyílik az ajtó, nekem meg összeszalad a szemöldököm.
- Yves mondtam már, hogy most nem jöhetsz ide be.., -
Pattanok föl, s jobb híján magam elé rántok egy párnát.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
81
● ● karakter arca :
tom hardy


✥ Szeretettel Cécile Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Hétf. Május 07, 2018 10:34 pm

To My Love


Hiányzol. Minden percben egyre jobban. Két hete nem beszéltünk, két hosszú és gyötrelmes hete nem tudom mi van veled. Időt kértem, arra volt szükségem, hogy átgondolhassam a kapcsolatunkat, a házasságunkat, azt, hogy mit akarok tőled. Átgondoltam és nem bírok nélküled élni. Nem élet az, amiben nem vagy benne, ahol nem te vagy a középpontban, ahol nem hallom a hangod, nem látom a nevetésed. Veled akarok lenni, dacára a veszekedéseinknek, a piszkálódásoknak. Veled akarok lenni és azt akarom, hogy a gyerekünk is melletted nőjön fel.
Hiányzol. A nevetésed, a rendetlenséged, a morgolódásod. Úgy érzem nem bírok ki még egy napot nélküled, nem bírok ki egyetlen órát sem, hogy ne lássalak.
Hiányzol. Az illatod a párnámról, a fogkeféd az enyém mellől. Hiányzik a szétszórt zoknid, a közös filmezések. Mennyire hülye voltam, hogy egyáltalán kitaláltam a külön költözést, hogy engedtem, hogy összecsomagolj és lelépj. De még hülyébb voltam, hogy a második gyötrő nap után nem hívtalak fel könyörögve, hogy gyere haza.
Hiányzol. Az ölelésed, a csókjaid, a vicceid, az érintésed, a hangod, a leheleted amivel a nyakam simogatod, a hangod, a rendetlenséged, a látványod. A közös fürdőzések, az esti összebújások. Hiányzol, és azt hiszem tovább egy perccel sem bírom nélküled. Csak reménykedni tudok abban, hogy te is hasonlóan érzel, hogy visszafogadsz, hogy hazajössz és végre olyan boldogok lehetünk amit megérdemlünk. Mert igazán megérdemeljük.
Annyit dolgoztam az elmúlt napokban amennyit tudtam, megpróbáltam kihasználni minden percet, mert sem gondoltam arra, hogy hibát követtem el. Szabad időmben takarítottam. Kitakarítottam a lakást, aztán főztem. Megfőztem a kedvenc ételeidet, megsütöttem a kedvenc sütid. Mindig fel akartalak hívni, de nem tettem. Bánatomban ettem, a maradékkal pedig sorra megleptem a szomszédokat. Azt mondtam, hogy túl sokat készítettem. Szerintem már ők is teljesen bolondnak néznek. Aztán ismét takarítottam. Elölről kezdtem mindent, mert borzalmasan zavart, hogy lisztes maradt a pult, vagy, hogy a kagylóban maradt egy kiskanál. Aztán mostam. Újra és újra kimostam a ruháidat, mert mindig láttam egy foltot a pólódon, mert a zoknid társaid nem találtam. Vasaltam. Minden otthon maradt inged kivasaltam, gondosan betettem a szekrénybe és ott várják, hogy újra használatba vedd. Aztán csak a TV előtt ültem és a szex és New Yorkot bámultam, és elképzeltem, hogy mennyire utálnád, ha most itt lennél. Azt hiszem begolyóztam olyan nagyon hiányzol. Nézegettem a fotóidat. Milyen sok képet készítettél rólam, milyen boldog mosoly van mindig az arcomon. Egy család vagyunk, nem hagyhatom, hogy kisétálj az életemből.
Vártam. Arra, hogy hívj, hogy betoppanj az ajtón, hogy virágot küldj, hogy üzenj, bármit, csak lennél már mellettem.
Eddig bírtam. Vissza akarlak szerezni, bocsánatot kérni és elmondani neked, hogy sajnálom. Tegnap megsütöttem a kedvenc sütidet – ismét - , hogy meglepjelek vele. El tudom képzelni, hogy két hete gyorskaján, egészségtelen vackokon élsz. Biztos, hogy nem ültél be egyedül valamilyen puccos étterembe, kényelmesebb inkább pizzát rendelni vagy benyomni egy burgert az autóban. Ismerlek.
Izgatott vagyok, alig várom, hogy újra lássalak, de egy kicsit félek is, mi van akkor, ha visszautasítasz? Ha ebben a két hétben én rájöttem nem tudok nélküled élni, te meg rájöttél, hogy nem tudsz velem? Óvatosan vezetek. Mindig is óvatos sofőr voltam, most, hogy már a gyerekünk életéért is felelek még óvatosabb vagyok. Félek. Mi van, ha látni sem akarsz? Ha megkérsz, hogy távozzak, vagy a kezembe nyomod a válási papírokat? Azt nem bírnám ki. Ugye nem akarsz elválni?
Megállok az ajtód előtt. Veszek egy mély levegőt. Hallgatózok, de néma csend honol. Lehet, hogy itt sem vagy. Talán még nem lenne késő hazamenni. A kezem külön életet él, rámarkolok a kilincsre és benyitok. Hangot azonnal megtöri a csendet.
- Én vagyok az. fordulok meg, hogy szembetaláljam magam veled. Meztelenül áll velem szemben, tekintetem pedig azonnal végigjáratom kidolgozott felsőtesteden. Annyira imádott izmaidon, mellkasodon. Látod? Ez is hiányzott?
- Bejöhetek? Hoztam neked sütit. lépek hozzád közelebb, arcomra mosoly ül.
- Nincs szükség arra a párnára. Láttam már amit rejtegetni próbálsz. ismét rád mosolygok, majd körbenézek a stúdióban. Szétszórt ruhák mindenhol, üres kajadobozok. Nem is te lennél, ha rendet tartanál magad körül. Közelebb sétálok, és átnyújtom neked a lefóliázott tányért. Ha elveszed tőlem lehajolok és mániákusan szedegetem össze a földről a ruháidat. Nem tudom mit kellene mondanom. Kezemben egy farmerrel, pólóval, egy pár zoknival és gatyával nézek rád ismét.
- Hiányzol. azt hiszem – remélem – ez mindent elmond.

■ ■ ! ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
134
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


✥ Szeretettel Frederico Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Szer. Május 09, 2018 9:32 pm


to my love, Cece


Egy pillanatig nem hiszem el, hogy tényleg te vagy az, hiszen nem is írtál, s semmilyen égi jelet nem küldtél, hogy jössz. Meglepődöm. Őszintén mondom, hogy nem gondoltam volna, hogy eljössz, s csak így, némán, bevallom neked, hogy hazamentem volna. Mint egy rossz kutya, fülemet-farkamat behúzva sündörögtem volna be, s igyekeztem volna úgy tenni, mintha ez a két hét nem lett volna. Mert szeretlek, és mert nem vagyok hajlandó téged elveszíteni.
Nézlek téged, mintha ezer éve nem láttalak volna. Sokat változtál ám azóta. A hajad nőtt egy picit, az arcod meg egy kicsit kerekebb lett, a hasad finoman gömbölyödött egy picit, mintha túlságosan sokat ettél volna, de még mindig olyan gyönyörű vagy, mint mindig. Legeltetem rajtad a szememet, jól esik neki téged látni. Olyan nagyon rég láttalak, bár a stúdióm veled van tele, akárki jön ide téged lát, s nem egyszer volt, hogy egy nevesebb menedzser rólad kérdezett: hogy ki ez a modell, s kinél van leszerződtetve, hátha jobb ajánlatot tudnak tenni. Én mindig igyekeztem őket kiábrándítani: nálam jobb ajánlatot nem igazán kaphatsz. De ebben persze nem csak az egoizmus volt benne, hanem a félelem is: mert mi van ha te nem utasítod vissza a Guccit, mi van ha többé nem én fotózlak, hanem egy másik férfi fotós csinálja rólad a Woman Secret képeket, ha más fotós is rád mozdul ahogyan én egykor, s ő is elkápráztat? Mindig is féltem attól, hogy el kell veszítselek, mert jelen álláspontom szerint azt képtelen lettem volna rendesen feldolgozni. Valószínűleg a nyakadra jártam volna, s egyfolytában zaklattalak volna magammal, amíg már rendőrségi eljárást nem kérsz ellenem, amíg már meg nem unsz annyira, hogy rendesen elküldj.
Úgyhogy megkönnyebbülök, hogy itt vagy, rád mosolygom.
- Hiányoztál. -
Mondom én is neked, de nem mozdulok feléd, csak nézlek tovább. Nem tudom mit is mondhatnék, vagy mit kellene tennem. Olyan furcsa most ez a helyzet, hiszen ezelőtt csak akkor tartottunk szünetet amikor kiderült, hogy te és Franco..
- Persze, gyere. Üdvözöllek a rezidenciámon. -
Viccelem el, de a mosoly az arcomon csak félszeg. Tényleg nem tudom hogyan viselkedjek.
Fél kézzel veszem el a süteményt, még mindig takargatom magamat.
- Süteményt sütöttél? Nekem? -
Annyira jól esik, hogy azt te el sem tudod képzelni. Régen, amikor összejöttünk folyton megleptük egymást valamivel: te süteményt sütöttél, vagy főztél, én virágot küldtem, bonbont vettem neked, vagy valami aprósággal leptelek meg. Most ez arra emlékeztet engem.
Lenézek a párnára. Nem fogom eldobni, hiszen ez most annyira kínos, hogy én álljak itt előtted meztelenül, összemenve - mármint érted -, te pedig itt vagy talpig díszben.
Inkább leteszem a süteményt az asztalról, és elveszem a kezedből a ruhákat, hogy aztán leüljek a kanapéra - ami ugyebár az ágyam is egyben - és gyorsan felrángassam a legalább két napos alsónadrágot, meg a ronggyá gyűrött pólót. Így azért már ezerszer jobb, nem is vesződöm azzal, hogy a farmert magamra rángassam, vagy a zoknikat.
És elveszem a tányért, leemelem a tetejét.
- A kedvencemet csináltad! -
Szólók föl, és egy szeletet rögtön a számba tömöm, egybe akarom lenyelni, vagy nem is tudom, de annyira finom, és annyira imádom, hogy nem bírok lassan enni.
- Kérf efet? -
Nyújtom feléd teli szájjal a tányért, és egy két morzsa ki is esik a számból.
Nagyot nyelek, majdnem megakad a torkomon a falat.
- Nem ülsz le? -
Mert azért nem kell úgy csinálnunk mintha idegenek lennénk. Elvégre a feleségem vagy.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
81
● ● karakter arca :
tom hardy


✥ Szeretettel Cécile Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Csüt. Május 10, 2018 2:07 pm

To My Love


Már sokkal hamarabb el kellett volna jönnöm hozzád, nem is tudom miért vártam ilyen hosszú ideig. Talán arra vártam, hogy néhány nap után hazajössz, szerettem volna azt hinni, hogy kettőnk közül te adod fel hamarabb a küzdelmet és jössz haza, de szívem mélyén, valahol tudtam, hogy nem így lesz, te sokkal makacsabb vagy annál, hogy te tedd meg a kezdő lépést. Már a második kínzó nap után szerettelek volna felhívni, tulajdonképpen néhány egyedül töltött óra után biztos voltam abban, hogy nem akarok nélküled élni. Mégis két hét röppent el a fejünk fölött és ezt a két hetet már nem tudjuk bepótolni. Hosszúnak tűnő percekig állok az ajtóban és nézlek. Nézlek, mintha nem láttalak volna már hosszú évek óta és iszom magamba vonásaidat. A szemed csillogását, mosolyod, meztelen tested látványát. Baszdmeg, olyan baromira hiányoztál, hogy szavakba sem tudom önteni. Most ahogy itt állok előtted, úgy érzem magam, mint a legelső alkalommal amikor ruha nélkül láttalak. Zavarban vagyok, nem merek a szemeidbe és iszonyatosan megérintenélek. Pont ugyanaz a kislányos vágyakozás kerített hatalmába, ami a legelső alkalommal is amikor csókkal hintetted be testem. Tudtam, hogy nem fogok tudni sokáig nemet mondani neked, csak húztam az időt, tudod miért? Ne azért, mert nem szerettem volna, hogy kényeztess, hogy megtapasztaljam amit nyújtani tudsz, csak attól féltem, hogyha megtesszük nem leszek már érdekes neked. Attól rettegtem, hogy ugyanolyan leszek, mint a többi nőcske és nem fogsz többé keresni. El sem tudtam képzelni, hogy ne halljam a hangod, hogy ne bosszants fel a pimaszságoddal.
Rád mosolygok, kicsit félszegen, kicsit bátortalanul, de annál őszintébben. Nem gondoltam volna, hogy egy kis sütivel ilyen meglepetést okozok neked. Szeretem látni ahogy az örömtől felcsillan a tekinted.
- Igen, neked sütöttem. Gondoltam, hogy hiányoznak az otthoni ízek. és mert ez is része a bocsánatkérésemnek, amivel hozzád jöttem. Tartozom neked annyival, hogy bocsánatot kérek és ha kell könyörgök azért, hogy hazagyere, hogy újra velem legyél.
Mániákusan szedegetem össze a ruhákat a földről, megpróbálom elterelni valamivel a figyelmem, kitölteni az űrt, és a kettőnk között tátongó csendet. Annyira megölelnélek, megcsókolnálak, de nem teszem, helyette csak figyelem ahogy elveszed tőlem a koszos ruhákat és felöltözöl. Magamban mosolygok rajtad. Mi ez a kislányos zavar? Megrázom a fejem.
- Nem kérek. Én ettem mielőtt eljöttem. Folyton éhes vagyok, és mostanában nagyon kívánom a savanyú dolgokat. pillantok rád mosolyogva. Igazság szerint szinte folyamatosan tömöm magam valamivel, próbálok nem felfalni mindent ami az utamba kerül, de folyamatosan éhség gyötör. Olyan dolgokat kívánok meg, amiket azelőtt nem ettem meg, és amiket nagyon szeretek már nem szeretem.
- DE. bólintok és elsétálok a kanapéig, hogy leülhessek. Össze kell szednem a gondolataimat, nem ülhetek itt melletted némaságba burkolózva, zavarban, mint egy szűz lány az első randiján. Az nem én lennék, hiszen tudod, hogy folyamatosan beszélek és beszélek.
Veszek egy mély levegőt.
- Fred, azért jöttem ide, hogy megkérjelek gyere haza velem. Nagyon sajnálom, hogy úgy viselkedtem, mint egy kislány. Sajnálom, hogy mindig elégedetlen vagyok, hogy folyamatosan a hiányosságaidra hívom fel a figyelmed, pedig rengeteg minden van benned amit szeretek. megfogom a kezed.
- Szeretem a kitartásod, hogy mindig megpróbálsz a kedvemben járni. Szeretem, hogy elkötelezett vagy, hogy komolyan veszed a munkád. Szeretem, hogy megpróbálod helyrehozni a hibákat, még akkor is, ha néha csak rontasz a dolgokon. Szeretem ahogy rám nézel, ahogy megcsókolsz. Szeretem a türelmed. Szeretem, hogy szeretsz, szeretem azt aki lettem melletted. Miattad. Szeretem a házasságunkat, a makacsságod, a rendetlenséged. rád mosolygok. Látod? Most nem sírok, visszafogom a könnyeimet, mert tudom, hogy az mennyire bosszantana.
- Szeretem, hogy te vagy a férjem, és azt akarom, hogy ez így is maradjon. Meg tudsz bocsátani nekem? Hazajössz velem?

■ ■ ! ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
134
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


✥ Szeretettel Frederico Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Csüt. Május 10, 2018 3:08 pm


to my love, Cece


Megleptél, és nem is kicsit, hanem nagyon. Nem vártam arra, hogy beállítasz, és habár piszkosul szerettelek volna látni, piszkosul hiányoztál, nem gondoltam volna, hogy tényleg megjelensz. De jól esik hogy itt vagy, és még sütit is csináltál nekem. Tudod, hogy mivel tudsz levenni a lábamról, az egyszer már biztos - és most akaratlanul kúszik a gondolatomba az, hogy vajon milyen fehérneműt viselsz -és a süti is olyan piszkosul finom, hogy kapásból nem is egyet eszem hanem legalább kettőt, és közben hümmögök, mintha ezer éve nem ettem volna. Bár szerintem ebben a pillanatban mindketten nagyon is jól tudjuk, hogy én amióta eljöttem csak szemét kaján élek, valami gyorsétteremből rendelek valamit, vagy a recepciós Éloide-t küldöm el érte. Szóval igen, egészen jól esik az, hogy hoztál magaddal valamit, valamit amit te készítettél, és nekem készítetted. Annyira finom és én most annyira örülök ennek.
- El sem tudod képzelni, hogy valójában mennyire. Két hete kínait, pizzát és gyors kaját eszem. -
Vallom be. Szerintem híztam is legalább két kilót az egészségtelen ételektől.
Két hete zöldséget és gyümölcsöt egyáltalán nem láttam, levest meg még annyira sem. Amúgy sem vagyok olyan nagy leveses, sokszor belém kell imádkozni, hogy egyek, de most kifejezetten jól esne. Bármi jól esne ami nem gyors és egészségtelen.
- Végre eszel rendesen.. -
Jegyzem meg. Mindig is úgy gondoltam, hogy te nem eszel eleget, mert hát mindig sokkal kevesebbet ettél, mint én, én pedig rettegtem attól, hogyha anyád meglát majd a fejemhez vágja, hogy nem tartalak jól. Nem akartam vele veszekedni, és annak ellenére, hogy sohasem ápoltam vele jó viszonyt, mindig is tiszteltem amiért megszült téged.
- És Ő jól van? -
Bökök a fejemmel a hasad felé.
Két hetem volt, hogy gondolkozzak, és én gondolkoztam. Próbáltam a lehető legtöbbet kihozni ebből a gondolatmenetből, mert hát végül is egy gyerek nem rossz dolog,  de még mindig nem érzem azt, hogy bármit is tudnék vele kezdeni. Nem akarok ilyen lenni, szeretni akarom és örülni neki, de még mindig rettegek attól, hogy miatta elveszítelek, s hiába biztosítottál az ellenkezője felől a szigeten, most is miatta töltöttünk két hetet külön. Nem akarok erre gondolni, s ki soha, semmi körülmények között nem mondanám, de attól még ez így van. Ott a gyerek a hasadban aki a tied, és te úgy örülsz neki, mintha én kapná meg a világ legjobb kameráit és hozzá az összes kiegészítőt, de annak is csak én örülnék, te megpróbálnál nem arra gondolni, hogy emiatt többet dolgozom majd.
Nem tudom mit kellene csinálnom, mit kellene változtatnom, hogy máshogy gondolkozzak. És hidd el, én nagyon próbálkozom, de ott van az a nyomorult de...
Olyan kínos ez így, mintha szakítottunk volna, mindketten zavarban vagyunk, s úgy ülünk így egymás mellett, mint akik karót nyeltek.
Figyelmesen hallgatlak, s őszintén jól esnek a szavaid. A kezemet a tiedhez érintem, s örülök neki, hogy így gondolkodsz, hogy ennyi minden jut eszedbe, hogy ilyen következtetésekre jutsz, és mindezt ki mered mondani nekem. Nagyon jól esik, hogy megnyílsz és felmered vállalni mindazt ami benned van.
- Szeretlek Cécile, tényleg nagyon szeretlek, és örülök, hogy most itt vagy, és arra kérsz, hogy menjek haza veled. Mert haza szeretnék menni, már rég haza szerettem volna menni, csak időt akartam hagyni neked arra, hogy mindent átgondolj, hogy biztosan jól dönts. -
Hátradöntöm a fejemet és úgy nézlek.
- Nem kell megbocsátanom, mert igazad volt. Oda kellett volna időben érnem, fontosabbnak kellett volna lenned, minthogy a Diort fotózzam, és én esküszöm, hogy megpróbálok ezen változtatni, rendben? Igyekszem jó férjed lenni, és támogatni téged a terhességed során és utána is. Nem akarom, hogy tönkremenjen az ami kettőnk között van. Szeretem azt ami kettőnk között van, és én már nem hiszem hogy tudnék mással lenni, és ha tudnék is, ha lehetséges is lenne, én akkor sem akarnék. -

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
81
● ● karakter arca :
tom hardy


✥ Szeretettel Cécile Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Csüt. Május 10, 2018 4:49 pm

To My Love


Néha olyan nagyon ostoba vagyok. Ha példákat kellene sorolnom az ostobaságomra, akkor valószínűleg holnap estig itt álldogálnék csak sorolnám, hogy hányszor voltam ostoba az elmúlt évek alatt amióta együtt vagyunk. Rengetegszer. Te mégis mindig megbocsátottál nekem. Megbocsátottad a bizonytalanságomat, az apró  füllentéseimet, a gyengeségem. Megbocsátottad, ha véletlenül odaégett a vacsora, vagy ha éppen nem volt kedvem szexelni. Megbocsátottad, ha éjfélig dolgoztam és emiatt lemaradtunk valamilyen közös programról. Megbocsátottad ha gyerekesen viselkedtem, ha szex és New Yorkot bámultam a TV-ben, pedig te ezerszer megkértél, hogy kapcsoljak el. Megbocsátottad, ha kiakadtam valamin, akkor is, amikor füves cigit szívtam, amikor berúgtam és szégyenkezned kellett. Megbocsátottad, hogy beleszerettem az öcsédbe. Én mégis, minden alkalommal amikor nem tetszik valami kiakadok és indokolatlan hisztikbe fogok. Meg sem érdemlem, hogy a társam vagy, hogy szeretsz, hogy kitartasz mellettem. Sokkal jobbat érdemelnél nálam. Tudom, de nem tudlak elengedni, nem tudom elképzelni nélküled az életem, és nem szeretném, hogy a gyerekünk nélküled nőjön fel. Inkább próbáljuk meg rendbe hozni a házasságunkat, menteni amíg még lehet és szeretni egymást.
- Tudom. Ha hazajössz két hétig párolt zöldség lesz a vacsora. kuncogok fel. Elképzelem ahogy ült az asztal mellett, tekinteteddel hol a brokkolit, hol pedig engem nézel, és próbálod kitalálni, hogy ez most komoly? Csak tartanánk már ott, hogy együtt ebédeljünk, együtt feküdjünk le aludni és együtt ébredjünk. Ha innen hazamegyünk három napig nem is engedlek kilépni az ajtón, remélem ezt tudod.
- Túl sokat is eszem. Olyan leszek, mint egy bálna. Még néhány hónap és undorítóan hájas leszek. és akkor nem leszek vonzó neked, és akkor majd keresned kell egy fiatal modellt, aki készségesen szétteszi majd lábait, mert a feleséged úgy néz, mint aki éppen lenyelt egészben egy dinnyét. - Brr...remélem, hogy csak a gyerek miatt fog gömbölyödni a pocakom és nem fogok úgy kinézni, mint egy zsírpárna. nevetek fel, de most a nevetésem nem őszinte. Hallhatod, hogy tényleg rettegek attól, hogy nem leszek elég vonzó neked. Elég sok olyan esetről tudunk, hogy a férj fűvel-fával csalja a terhes feleségét, mert az felszedett néhány kilót.
- Igen. Jól van. Már lassan négy napja csak néhány órát voltam bent az irodában, nem akarom túlságosan leterhelni magam. Én úgy érzem, hogy kislány lesz. mosolygok rád, ezúttal őszintén miközben lehuppanok melléd a kanapéra. Most, ahogy itt ülünk és téged nézlek, tudom, hogy minden rendben lesz, hogy ezt is megoldjuk, mert mi együtt mindig mindent megoldunk. Ezért vagyunk mi igazán jó páros. Ezt mindketten tudjuk. Szavaid hallatán egyre szélesebb mosoly terül el az arcomon, pontosan tudom, hogy komolyan gondolod, hogy minden szavad őszinte, és, hogy aszerint fogsz cselekedni ahogy ígéred. Tudom, és abban is biztos vagyok, hogy minden rendben lesz. Mindent megoldunk.
- Rendben. Én csak arra kérlek, hogy kevesebbet dolgozz és többet légy otthon velem. Hiányoznak a közös programok. Menjünk moziba, sétáljunk, vagy csak öleljünk meg néhány fát. Főzzünk közösen, táncoljunk. Bármit édesem, csak ketten csináljuk. Rendben? közelebb araszolok hozzád.
- Én cserébe megígérem, hogy kevesebbet hisztizek, hogy megpróbálom türelmesebb lenni és nem kiakadni minden apróságon. Azt nem tudom megígérni, hogy egyáltalán nem fogunk veszekedni, hiszen...ismerjük magunkat, de megpróbálom. ismét rád mosolygok. Most olyan nagyon boldog vagyok, hogy azt szavakba ki sem tudom fejezni. Az öledbe fészkelem magam, átölellek és gyengéd csókot lopok tőled. Mennyire hiányzott ajkadnak puhasága.
- Nagyon szeretlek, és soha többé nem akarok eltölteni nélküled ilyen hosszú időt. ismét megcsókollak.
- Van még tiszta felsőd? Tudod...most nagyon érzékeny a szaglásom. felnevetek. Remélem nem haragszol, de mostanában tényleg mindent kiszagolok. Mindent.
- Vagy tudod mit? Nem is kell... próbálom meg lerángatni rólad a pólót. Hozzád bújok, és nem csinálok semmit csak hallgatom szívverésed.

■ ■ ! ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
134
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


✥ Szeretettel Frederico Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Csüt. Május 10, 2018 9:42 pm


to my love, Cece


Te gondolkoztál már azon, hogy hol tartanál most az életedben, hogyha nem találkozunk, vagy ha találkozunk, lefekszünk egymással de aztán elengedjük a másikat? Én nem szívesen gondolkozom ilyeneken, mert szeretlek, s borzalmas nehéz elképzelni azt, hogy milyen lenne élni nélküled, de ebben a két hétben megtettem. Az én elképzeléseim szerint visszamentél volna Chrishez, s talán azt az egy éjjelt el sem mondtad volna neki, talán könyörögtél volna hogy visszafogadjon, s mivel te azért elég főnyeremény vagy, ő megtette volna. Mostanra már biztosan nem dolgoznál, mert Chris olyan pasi lehet aki ezt nem hagyná, valószínűleg luxus feleség lennél, és Chris más lányokkal csalna, te meg szemeznél a sofőrrel. Lenne legalább egy gyereketek, aki fiú lenne, de nem hiszem hogy boldog lennél, legalábbis én így akarom elképzelni a te életedet nélkülem, kegyetlenül és gonoszul, boldogtalannak. Pedig mélyen legbelül tudom, hogy sokkal jobb lenne az életed nélkülem, hogy olyan férjet találhatnál aki jobban bánik veled mint én, S hogy az én életem milyen lenne? Valószínűleg még mindig egy éjszakás kalandok másznának ki reggel az ágyamból, valószínűleg ezek a kalandok huszonéves lennének, mert a velem egykorúaknak már rég komoly párkapcsolata van, s legalább két gyereke. Szóval igen, elég nagy szívás lenne az életem, s ez a két hét erre pont jó volt, hogy rádöbbenjek minderre. Hogy lehet bármilyen nehéz, mégis csak ezerszer jobb, hogy vagy nekem, mintha nem lennél.
-Akármilyen furcsa, de azt hiszem meg tudnék most enni egy kis párolt cukkinit..-
Egyszer. De nem két hétig. Azt hiszem akkor nem tudnék mit kezdeni a helyzettel. Mármint én meg a zöldségek jóban vagyunk ha van ott egy kis hús is, vagy egy kis tészta, de hogy csak zöldséget egyek.. köszönöm nem.
- Sosem voltam még bálnával, de azt hiszem mindent ki kell egyszer próbálni.. -
Kuncogok, és igen én ezen olyan nagyon jót szórakozom, de tudom, hogy te nem fogod értékelni a poénomat, így próbálom visszatartania  nevetést, s gyorsan hozzáteszem, mielőtt túl késő lenne, hogy:
- Amúgy nem hinném, hogy zsíros lennél. Mármint az normális ha a terhes nő felhízik. Yves azt mondta, hogy akár húsz kiló is felszaladhat rád, és ez simán lehet normális is. Igazából szerinte fontos, hogy hízzon a kismama. Egyébként Yves nagyon várja, hogy megszülessen a gyerek. -
Yves alig várja, hogy babázhasson a gyerekünkkel, szerintem ő jobban örül, mint én. És ez azért borzalmasan gáz.
- Mellesleg tök mindegy hogy fogsz kinézni. Nem a tested miatt szeretlek. -
Nyilván szeretem a testedet de nem ez a kiinduló pontja annak, hogy miért vagyok veled. Ez csak hozzátesz ahhoz, hogy megkívánlak, és hogy büszkélkedem veled. Mert egyértelműen nagyon szexi vagy, jól tartod magad és fiatal vagy, de a szeretetem irányodba nem fog változni, ha meghízol ha lefogysz.
- Szuper. -
Akármennyire is szeretnék ehhez nem tudok többet hozzátenni. Örülök, hogy jól van és hát nem tudom, hogy örülök-e annak, hogy kislány lesz. Nem is gondolkoztam azon, hogy mit szeretnék, mert azt sem tudom, hogy mennyire szeretném ezt az egészet. Veszek egy nagy levegőt. Megígértem neked még ott a liftben, hogy változtatom és ha valami problémám lesz, elmondom.
- Cece én még mindig félek ettől. Próbáltam nem félni, mert megígértem neked a szigeten, de... nem ment. Sajnálom. -
Összefonom az ujjaimat az ölemben, és nem merek rád pillantani. Nem akarom ezt most így, ebben a pillanatban, de muszáj elmondanom. Muszáj, mert megígértem, hogy megteszem.
- Megpróbálok, bár tudod, hogy sok felkérésem van, de igyekszem többet rábízni másokra. Néha esetleg ha szeretnél, bejöhetsz velem. Yves és Éloide is hiányol. De megígérem neked, hogy igyekszem sokkal többet veled lenni, mert nem szeretnélek elhanyagolni. Nem szeretném ha a házasságunk tönkremenne. Olyan hosszú ideje vagyunk együtt, hogy adnunk kell magunknak annyit legalább, hogy próbálkozunk. -
Bólintok komolyan, ujjaimat a derekad köré fonom ahogy az ölembe ülsz, magamba szívom az illatodat és csak örülök neki, hogy itt vagy. A hajad a nyakamba kúszik, és csiklnadoz, de ebben a pillanatban úgy érzem, hogy otthon vagyok. Mert az otthonom ott van, ahol te vagy.
- Én is nagyon szeretlek. -
Suttogok a szádba a csókunk közben.
- Szóval most azt mondod, hogy büdös vagyok, vagy csak így akarsz utalni arra, hogy vetkőzzek, mert eszeveszettül kívánsz? -
Kuncogva hagyom, hogy lerángasd rólam a pólót, még egy kicsit segítek is, aztán ahogy visszabujsz, a hátadat kezdem el cirógatni. Annyira jól esik most így maradni, hogy örökre beleragadnék ebbe a percbe.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
81
● ● karakter arca :
tom hardy


✥ Szeretettel Cécile Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Vas. Május 13, 2018 9:28 pm

To My Love


Kegyetlen két hét van a hátam mögött, tudom, én kértem, hogy tartsunk szünetet, mert azt hittem, hogy így lesz a legjobb mindkettőnknek. Talán nem is volt olyan rossz ötlet, mert így mindketten ráébredtünk arra, hogy nem tudunk egymás nélkül élni. Én legalábbis biztosan nem bírok meglenni nélküled, soha többé nem akarok a szükségesnél több időt eltölteni nélküled. Üres lenne az életem, és hiányod okozta fájdalomból sosem gyógyulna fel a lelkem. Idővel talán csillapodna, hiszen az idő minden sebet begyógyít, de teljesen soha nem gyógyulna be. Nem szeretek arra gondolni, hogy milyen lenne az életem nélküled. Milyen lenne, ha elválnánk, ha utána csak a gyerek miatt találkoznánk. Ha nem ölelhetnél, csókolhatnálak, nem ébredhetnék melletted, azt hiszem nagyon megviselne, talán soha nem tudnék túllépni rajta. Nem tudnék úgy tenni, mintha a szerelem közöttünk soha nem létezett volna, mintha az a szoros kötelék ami összeköt szétszakítható lenne. Nem is akarok erre gondolni, mert elszomorodom és még a végén sírva fakadok. Olyan érzékeny vagyok a terhesség miatt, képzeld a múltkor azért sírtam, mert véletlenül kifelejtettem a hagymát a levesből. Borzasztó volt. Persze ezt neked nem mondom el, mert téged ismerve kinevetnél és nagyon jót szórakoznál a figyelmetlenségemen és érzékenységemen.
- Van otthon főzve egy kis gyümölcs leves, rakott karfiol, spagetti, van még süti és puding is. Túlzásba estem tudom. Jaa, és a fánkot még meg sem említettem. szégyenlős pillantok el rólad. Nem tehetek róla, a magányos óráimat főzéssel na meg takarítással töltöttem. Addig is kevesebbet gondoltam rád, mert lefoglaltam gondolataimat. Már - már kényszeresen cselekedtem, hogy csillapítsam a bennem tomboló fájdalmat.
Mondtam már, hogy egyáltalán nem vagy vicces? Én rettegek, hogy elhízok, hogy nem leszek már vonzó neked, hogy nem fogsz majd nőként nézni rám, te pedig nevetsz rajtam. Csúnyán nézek rád.
- Hééééé. Ez nem vicces. lebiggyesztem ajkaimat, hogy lásd rajtam egyáltalán nem talállak viccesnek. Most nem.
- Húsz kiló? Neeem. Remélem Yvesnek nincs igaza. Az tuti, hogy én nem fogok felszedni annyit. Most komolyan? Nézz rám, hol férne el rajtam húsz kiló? azt hiszem, hogy öt kilóval még kibékülök, talán mégy nyolccal is, de húsz kiló az borzalmasan soknak tűnik és szinte elképzelhetetlennek. Elmosolyodom, jól esik, hogy Yves ennyire lelkes a gyerekünk miatt. Igazából ő a leglelkesebb a társaságunkból. Mindenki más aggódik, vagy egyáltalán nem is örül a hírnek, és ez fáj.
- Akkor van egy önkéntes bébiszitterünk? Yves nagyon jó apa lesz... Bárcsak fele annyira lennél lelkes, mint amennyire Yves. Bárcsak látnám rajtad, hogy örülsz az apaságnak. Bármennyire is szeretném azt hinni, hogy várod a gyerek születését, szívem mélyén tudom, hogy ez nem így van.
- Nem a testem miatt? Nahát...akkor ezt sem fogod szeretni... fogom meg a kezed és egyenesen a melleimre teszem a tenyered. - Tudod...a terhességnek van előnye is... utalok arra, hogy bizony megduzzadtak a melleim, és legalább a duplájára nőttek. Kicsit még érzékenyek, de ha óvatosan érinted meg őket már nem sajognak. Rád mosolygok kihívóan. Szavaidat hallva azonban elhúzódom egy kicsit. Tudtam, éreztem, hogy téged ez még mindig bánt és nem tudod elfogadni, de így hangosan kimondva jobban fáj, mint azt el te tudod képzelni.
- Értem. Akkor ne beszéljünk a gyerekről. akkor nem mondom el, hogy a vendégszobát át kell alakítani, akkor nem mutatom meg a tervrajzokat, akkor nem hívlak el a következő időpontra, akkor úgy csinálok, mintha ez normális lenni és akkor nem mondom el, hogy ez mennyire fáj.
- Akkor...csináljuk azt, hogy heti kétszer eljövök veled ide, te azokon a napokon amikor későig dolgozol mindig velem ebédelsz, és legyenek a hétvégék közösek. Áll az alku? rád mosolygom és őszintén remélem, hogy sikerül majd több időt töltenünk egymással. Nem akarlak elveszíteni. Hozzád bújok, csókollak és élvezem, hogy itt vagy velem, hogy szerethetlek és hallgathatom szíved dobbanását. Felnevetek.
- És mi van akkor ha is-is? Büdi a pólód, de téged eszeveszettül kívánlak. Mikor is értem hozzád utoljára így?... húzom végig ujjaimat immár csupasz mellkasodon, majd apró csókokkal hintem be nyakad vonalát. Túlságosan hiányoztál...

■ ■ ! ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
134
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: de Vision ••

Tell me your secrets

de Vision
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-