de Vision
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek


✥ Yesterday at 7:25 pm ✥

✥ Yesterday at 6:59 pm ✥

✥ Hétf. Szept. 17, 2018 6:54 pm ✥

✥ Hétf. Szept. 17, 2018 5:46 pm ✥

✥ Hétf. Szept. 17, 2018 4:36 pm ✥

✥ Vas. Szept. 16, 2018 8:04 pm ✥

✥ Vas. Szept. 16, 2018 8:01 pm ✥

✥ Vas. Szept. 16, 2018 8:00 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ de Vision •• Hétf. Május 07, 2018 6:57 pm

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2322
● ● Reag szám :
1528
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Hétf. Május 07, 2018 8:17 pm


to my love, Cece


Két hét. Háromszázharminchat óra. Húszezer-százhatvan  perc. És ezt akkor számoltam ki amikor az örökmozgó szerkezetet bámultam az íróasztalomon. Aztán akkor amikor minden tizedik percben lebámultam a telefonomra, hogy írjak-e neked, vagy sem. Aztán akkor amikor éppen lefeküdtem aludni az irodám hatalmas, de nem olyan nagyon kényelmes kanapéján. Meg akkor amikor úgy bámultam az irodám rendetlenségét, mintha arra készülnék, hogy rendet tegyek a sok szanaszét heverő ruha, és minden olyan dolog között ami arról árulkodott, hogy én ott lakom. Persze nem raktam rendet, inkább kiszámoltam azt, hogy hány perce vittelek haza, szedtem össze a cuccaimat és jöttem el ide, hogy hány perce jöttem el ide,és csináltam úgy, mintha jó lenne nekem itt. Mintha nem lenne borzalmasan kényelmetlen és magányos a bőrkanapén feküdni, amihez az ember olyan kellemetlenül odaizzad, főleg ha az ember meztelenül alszik, mintha nem lenne elég kínos, hogy Yves rákérdezett, és én beadtam, hogy felújítunk - a vadi új lakásunk - és te anyádnál vagy mert terhesen csak nem rángatlak ide. Mintha nem azon kattognék, hogy tényleg anyádnál vagy.
Mintha amúgy nem lenne szar.
Pedig az. Nem is kicsit. Hanem nagyon. A kanapé tényleg nagyon kényelmetlenné vált, úgy az első két éjszaka után, az irodám tényleg borzalmasan kupis, és nincsen tévé. Két hete pizzán és kínain élek, két hete a mekiben reggelizem, két hete nem mostam hajat, két hete nem beszéltünk. Pedig minden este lefekvés előtt majdnem felhívlak. Azért csak majdnem, mert nem akarom megszegni azt az ígéretet amit magamnak tettem: hogy hagylak gondolkozni, hagylak agyalni és hagylak élni.
Közben én is sokat gondolkoztam, és arra jutottam, hogy az élet nélküled elég szar, és nem csak azért, mert senki nem tesz rendet utánam, mert hát olyat bárhol találhatnék aki rendet csinál, hanem azért is, mert hiányzik egy csomó minden belőled.  Például a hangod, az hogy folyton beszélsz, és hogy sosem áll be a szád, hogy mindig mindenre van valami mondandód, még akkor is ha én nem mondok rá semmit. Hiányzik az ahogy nevetsz, és ahogy megnevettetsz. Hiányzik az ahogy a fagyit eszed, az ahogyan vezetsz. Hiányzik az ahogy zsörtölődsz a rendetlenségen, ahogy arra invitálsz, hogy fürödjek veled. Még az is hiányzik, hogy veszekedj velem, mert az is jobb, mint ami köztünk van. Mert köztünk most nincs semmi a levegőn és a téren kívül.
Egészen késő van már, úgyhogy megfürödtem valamennyire, pedig régen sosem fürödtem meg nyolckor. Mert régen mindig volt mit csinálnom, most meg a munkán kívül nincs semmi. És rajtam kívül nincsen itt senki akivel elüthetném az időt.
Meztelenül fekszem a bőrkanapén, amihez a hátam csak azért nem izzadt hozzá, mert leterítettem egy pokrócot rá, azt amivel takarózom, és bámulom az örökmozgót az íróasztalon. Húszezer-százhatvanöt perc.
És nyílik az ajtó, nekem meg összeszalad a szemöldököm.
- Yves mondtam már, hogy most nem jöhetsz ide be.., -
Pattanok föl, s jobb híján magam elé rántok egy párnát.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Hétf. Május 07, 2018 10:34 pm

To My Love


Hiányzol. Minden percben egyre jobban. Két hete nem beszéltünk, két hosszú és gyötrelmes hete nem tudom mi van veled. Időt kértem, arra volt szükségem, hogy átgondolhassam a kapcsolatunkat, a házasságunkat, azt, hogy mit akarok tőled. Átgondoltam és nem bírok nélküled élni. Nem élet az, amiben nem vagy benne, ahol nem te vagy a középpontban, ahol nem hallom a hangod, nem látom a nevetésed. Veled akarok lenni, dacára a veszekedéseinknek, a piszkálódásoknak. Veled akarok lenni és azt akarom, hogy a gyerekünk is melletted nőjön fel.
Hiányzol. A nevetésed, a rendetlenséged, a morgolódásod. Úgy érzem nem bírok ki még egy napot nélküled, nem bírok ki egyetlen órát sem, hogy ne lássalak.
Hiányzol. Az illatod a párnámról, a fogkeféd az enyém mellől. Hiányzik a szétszórt zoknid, a közös filmezések. Mennyire hülye voltam, hogy egyáltalán kitaláltam a külön költözést, hogy engedtem, hogy összecsomagolj és lelépj. De még hülyébb voltam, hogy a második gyötrő nap után nem hívtalak fel könyörögve, hogy gyere haza.
Hiányzol. Az ölelésed, a csókjaid, a vicceid, az érintésed, a hangod, a leheleted amivel a nyakam simogatod, a hangod, a rendetlenséged, a látványod. A közös fürdőzések, az esti összebújások. Hiányzol, és azt hiszem tovább egy perccel sem bírom nélküled. Csak reménykedni tudok abban, hogy te is hasonlóan érzel, hogy visszafogadsz, hogy hazajössz és végre olyan boldogok lehetünk amit megérdemlünk. Mert igazán megérdemeljük.
Annyit dolgoztam az elmúlt napokban amennyit tudtam, megpróbáltam kihasználni minden percet, mert sem gondoltam arra, hogy hibát követtem el. Szabad időmben takarítottam. Kitakarítottam a lakást, aztán főztem. Megfőztem a kedvenc ételeidet, megsütöttem a kedvenc sütid. Mindig fel akartalak hívni, de nem tettem. Bánatomban ettem, a maradékkal pedig sorra megleptem a szomszédokat. Azt mondtam, hogy túl sokat készítettem. Szerintem már ők is teljesen bolondnak néznek. Aztán ismét takarítottam. Elölről kezdtem mindent, mert borzalmasan zavart, hogy lisztes maradt a pult, vagy, hogy a kagylóban maradt egy kiskanál. Aztán mostam. Újra és újra kimostam a ruháidat, mert mindig láttam egy foltot a pólódon, mert a zoknid társaid nem találtam. Vasaltam. Minden otthon maradt inged kivasaltam, gondosan betettem a szekrénybe és ott várják, hogy újra használatba vedd. Aztán csak a TV előtt ültem és a szex és New Yorkot bámultam, és elképzeltem, hogy mennyire utálnád, ha most itt lennél. Azt hiszem begolyóztam olyan nagyon hiányzol. Nézegettem a fotóidat. Milyen sok képet készítettél rólam, milyen boldog mosoly van mindig az arcomon. Egy család vagyunk, nem hagyhatom, hogy kisétálj az életemből.
Vártam. Arra, hogy hívj, hogy betoppanj az ajtón, hogy virágot küldj, hogy üzenj, bármit, csak lennél már mellettem.
Eddig bírtam. Vissza akarlak szerezni, bocsánatot kérni és elmondani neked, hogy sajnálom. Tegnap megsütöttem a kedvenc sütidet – ismét - , hogy meglepjelek vele. El tudom képzelni, hogy két hete gyorskaján, egészségtelen vackokon élsz. Biztos, hogy nem ültél be egyedül valamilyen puccos étterembe, kényelmesebb inkább pizzát rendelni vagy benyomni egy burgert az autóban. Ismerlek.
Izgatott vagyok, alig várom, hogy újra lássalak, de egy kicsit félek is, mi van akkor, ha visszautasítasz? Ha ebben a két hétben én rájöttem nem tudok nélküled élni, te meg rájöttél, hogy nem tudsz velem? Óvatosan vezetek. Mindig is óvatos sofőr voltam, most, hogy már a gyerekünk életéért is felelek még óvatosabb vagyok. Félek. Mi van, ha látni sem akarsz? Ha megkérsz, hogy távozzak, vagy a kezembe nyomod a válási papírokat? Azt nem bírnám ki. Ugye nem akarsz elválni?
Megállok az ajtód előtt. Veszek egy mély levegőt. Hallgatózok, de néma csend honol. Lehet, hogy itt sem vagy. Talán még nem lenne késő hazamenni. A kezem külön életet él, rámarkolok a kilincsre és benyitok. Hangot azonnal megtöri a csendet.
- Én vagyok az. fordulok meg, hogy szembetaláljam magam veled. Meztelenül áll velem szemben, tekintetem pedig azonnal végigjáratom kidolgozott felsőtesteden. Annyira imádott izmaidon, mellkasodon. Látod? Ez is hiányzott?
- Bejöhetek? Hoztam neked sütit. lépek hozzád közelebb, arcomra mosoly ül.
- Nincs szükség arra a párnára. Láttam már amit rejtegetni próbálsz. ismét rád mosolygok, majd körbenézek a stúdióban. Szétszórt ruhák mindenhol, üres kajadobozok. Nem is te lennél, ha rendet tartanál magad körül. Közelebb sétálok, és átnyújtom neked a lefóliázott tányért. Ha elveszed tőlem lehajolok és mániákusan szedegetem össze a földről a ruháidat. Nem tudom mit kellene mondanom. Kezemben egy farmerrel, pólóval, egy pár zoknival és gatyával nézek rád ismét.
- Hiányzol. azt hiszem – remélem – ez mindent elmond.

■ ■ ! ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
Keresk. és szolg.
avatar
Online
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Szer. Május 09, 2018 9:32 pm


to my love, Cece


Egy pillanatig nem hiszem el, hogy tényleg te vagy az, hiszen nem is írtál, s semmilyen égi jelet nem küldtél, hogy jössz. Meglepődöm. Őszintén mondom, hogy nem gondoltam volna, hogy eljössz, s csak így, némán, bevallom neked, hogy hazamentem volna. Mint egy rossz kutya, fülemet-farkamat behúzva sündörögtem volna be, s igyekeztem volna úgy tenni, mintha ez a két hét nem lett volna. Mert szeretlek, és mert nem vagyok hajlandó téged elveszíteni.
Nézlek téged, mintha ezer éve nem láttalak volna. Sokat változtál ám azóta. A hajad nőtt egy picit, az arcod meg egy kicsit kerekebb lett, a hasad finoman gömbölyödött egy picit, mintha túlságosan sokat ettél volna, de még mindig olyan gyönyörű vagy, mint mindig. Legeltetem rajtad a szememet, jól esik neki téged látni. Olyan nagyon rég láttalak, bár a stúdióm veled van tele, akárki jön ide téged lát, s nem egyszer volt, hogy egy nevesebb menedzser rólad kérdezett: hogy ki ez a modell, s kinél van leszerződtetve, hátha jobb ajánlatot tudnak tenni. Én mindig igyekeztem őket kiábrándítani: nálam jobb ajánlatot nem igazán kaphatsz. De ebben persze nem csak az egoizmus volt benne, hanem a félelem is: mert mi van ha te nem utasítod vissza a Guccit, mi van ha többé nem én fotózlak, hanem egy másik férfi fotós csinálja rólad a Woman Secret képeket, ha más fotós is rád mozdul ahogyan én egykor, s ő is elkápráztat? Mindig is féltem attól, hogy el kell veszítselek, mert jelen álláspontom szerint azt képtelen lettem volna rendesen feldolgozni. Valószínűleg a nyakadra jártam volna, s egyfolytában zaklattalak volna magammal, amíg már rendőrségi eljárást nem kérsz ellenem, amíg már meg nem unsz annyira, hogy rendesen elküldj.
Úgyhogy megkönnyebbülök, hogy itt vagy, rád mosolygom.
- Hiányoztál. -
Mondom én is neked, de nem mozdulok feléd, csak nézlek tovább. Nem tudom mit is mondhatnék, vagy mit kellene tennem. Olyan furcsa most ez a helyzet, hiszen ezelőtt csak akkor tartottunk szünetet amikor kiderült, hogy te és Franco..
- Persze, gyere. Üdvözöllek a rezidenciámon. -
Viccelem el, de a mosoly az arcomon csak félszeg. Tényleg nem tudom hogyan viselkedjek.
Fél kézzel veszem el a süteményt, még mindig takargatom magamat.
- Süteményt sütöttél? Nekem? -
Annyira jól esik, hogy azt te el sem tudod képzelni. Régen, amikor összejöttünk folyton megleptük egymást valamivel: te süteményt sütöttél, vagy főztél, én virágot küldtem, bonbont vettem neked, vagy valami aprósággal leptelek meg. Most ez arra emlékeztet engem.
Lenézek a párnára. Nem fogom eldobni, hiszen ez most annyira kínos, hogy én álljak itt előtted meztelenül, összemenve - mármint érted -, te pedig itt vagy talpig díszben.
Inkább leteszem a süteményt az asztalról, és elveszem a kezedből a ruhákat, hogy aztán leüljek a kanapéra - ami ugyebár az ágyam is egyben - és gyorsan felrángassam a legalább két napos alsónadrágot, meg a ronggyá gyűrött pólót. Így azért már ezerszer jobb, nem is vesződöm azzal, hogy a farmert magamra rángassam, vagy a zoknikat.
És elveszem a tányért, leemelem a tetejét.
- A kedvencemet csináltad! -
Szólók föl, és egy szeletet rögtön a számba tömöm, egybe akarom lenyelni, vagy nem is tudom, de annyira finom, és annyira imádom, hogy nem bírok lassan enni.
- Kérf efet? -
Nyújtom feléd teli szájjal a tányért, és egy két morzsa ki is esik a számból.
Nagyot nyelek, majdnem megakad a torkomon a falat.
- Nem ülsz le? -
Mert azért nem kell úgy csinálnunk mintha idegenek lennénk. Elvégre a feleségem vagy.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Csüt. Május 10, 2018 2:07 pm

To My Love


Már sokkal hamarabb el kellett volna jönnöm hozzád, nem is tudom miért vártam ilyen hosszú ideig. Talán arra vártam, hogy néhány nap után hazajössz, szerettem volna azt hinni, hogy kettőnk közül te adod fel hamarabb a küzdelmet és jössz haza, de szívem mélyén, valahol tudtam, hogy nem így lesz, te sokkal makacsabb vagy annál, hogy te tedd meg a kezdő lépést. Már a második kínzó nap után szerettelek volna felhívni, tulajdonképpen néhány egyedül töltött óra után biztos voltam abban, hogy nem akarok nélküled élni. Mégis két hét röppent el a fejünk fölött és ezt a két hetet már nem tudjuk bepótolni. Hosszúnak tűnő percekig állok az ajtóban és nézlek. Nézlek, mintha nem láttalak volna már hosszú évek óta és iszom magamba vonásaidat. A szemed csillogását, mosolyod, meztelen tested látványát. Baszdmeg, olyan baromira hiányoztál, hogy szavakba sem tudom önteni. Most ahogy itt állok előtted, úgy érzem magam, mint a legelső alkalommal amikor ruha nélkül láttalak. Zavarban vagyok, nem merek a szemeidbe és iszonyatosan megérintenélek. Pont ugyanaz a kislányos vágyakozás kerített hatalmába, ami a legelső alkalommal is amikor csókkal hintetted be testem. Tudtam, hogy nem fogok tudni sokáig nemet mondani neked, csak húztam az időt, tudod miért? Ne azért, mert nem szerettem volna, hogy kényeztess, hogy megtapasztaljam amit nyújtani tudsz, csak attól féltem, hogyha megtesszük nem leszek már érdekes neked. Attól rettegtem, hogy ugyanolyan leszek, mint a többi nőcske és nem fogsz többé keresni. El sem tudtam képzelni, hogy ne halljam a hangod, hogy ne bosszants fel a pimaszságoddal.
Rád mosolygok, kicsit félszegen, kicsit bátortalanul, de annál őszintébben. Nem gondoltam volna, hogy egy kis sütivel ilyen meglepetést okozok neked. Szeretem látni ahogy az örömtől felcsillan a tekinted.
- Igen, neked sütöttem. Gondoltam, hogy hiányoznak az otthoni ízek. és mert ez is része a bocsánatkérésemnek, amivel hozzád jöttem. Tartozom neked annyival, hogy bocsánatot kérek és ha kell könyörgök azért, hogy hazagyere, hogy újra velem legyél.
Mániákusan szedegetem össze a ruhákat a földről, megpróbálom elterelni valamivel a figyelmem, kitölteni az űrt, és a kettőnk között tátongó csendet. Annyira megölelnélek, megcsókolnálak, de nem teszem, helyette csak figyelem ahogy elveszed tőlem a koszos ruhákat és felöltözöl. Magamban mosolygok rajtad. Mi ez a kislányos zavar? Megrázom a fejem.
- Nem kérek. Én ettem mielőtt eljöttem. Folyton éhes vagyok, és mostanában nagyon kívánom a savanyú dolgokat. pillantok rád mosolyogva. Igazság szerint szinte folyamatosan tömöm magam valamivel, próbálok nem felfalni mindent ami az utamba kerül, de folyamatosan éhség gyötör. Olyan dolgokat kívánok meg, amiket azelőtt nem ettem meg, és amiket nagyon szeretek már nem szeretem.
- DE. bólintok és elsétálok a kanapéig, hogy leülhessek. Össze kell szednem a gondolataimat, nem ülhetek itt melletted némaságba burkolózva, zavarban, mint egy szűz lány az első randiján. Az nem én lennék, hiszen tudod, hogy folyamatosan beszélek és beszélek.
Veszek egy mély levegőt.
- Fred, azért jöttem ide, hogy megkérjelek gyere haza velem. Nagyon sajnálom, hogy úgy viselkedtem, mint egy kislány. Sajnálom, hogy mindig elégedetlen vagyok, hogy folyamatosan a hiányosságaidra hívom fel a figyelmed, pedig rengeteg minden van benned amit szeretek. megfogom a kezed.
- Szeretem a kitartásod, hogy mindig megpróbálsz a kedvemben járni. Szeretem, hogy elkötelezett vagy, hogy komolyan veszed a munkád. Szeretem, hogy megpróbálod helyrehozni a hibákat, még akkor is, ha néha csak rontasz a dolgokon. Szeretem ahogy rám nézel, ahogy megcsókolsz. Szeretem a türelmed. Szeretem, hogy szeretsz, szeretem azt aki lettem melletted. Miattad. Szeretem a házasságunkat, a makacsságod, a rendetlenséged. rád mosolygok. Látod? Most nem sírok, visszafogom a könnyeimet, mert tudom, hogy az mennyire bosszantana.
- Szeretem, hogy te vagy a férjem, és azt akarom, hogy ez így is maradjon. Meg tudsz bocsátani nekem? Hazajössz velem?

■ ■ ! ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
Keresk. és szolg.
avatar
Online
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Csüt. Május 10, 2018 3:08 pm


to my love, Cece


Megleptél, és nem is kicsit, hanem nagyon. Nem vártam arra, hogy beállítasz, és habár piszkosul szerettelek volna látni, piszkosul hiányoztál, nem gondoltam volna, hogy tényleg megjelensz. De jól esik hogy itt vagy, és még sütit is csináltál nekem. Tudod, hogy mivel tudsz levenni a lábamról, az egyszer már biztos - és most akaratlanul kúszik a gondolatomba az, hogy vajon milyen fehérneműt viselsz -és a süti is olyan piszkosul finom, hogy kapásból nem is egyet eszem hanem legalább kettőt, és közben hümmögök, mintha ezer éve nem ettem volna. Bár szerintem ebben a pillanatban mindketten nagyon is jól tudjuk, hogy én amióta eljöttem csak szemét kaján élek, valami gyorsétteremből rendelek valamit, vagy a recepciós Éloide-t küldöm el érte. Szóval igen, egészen jól esik az, hogy hoztál magaddal valamit, valamit amit te készítettél, és nekem készítetted. Annyira finom és én most annyira örülök ennek.
- El sem tudod képzelni, hogy valójában mennyire. Két hete kínait, pizzát és gyors kaját eszem. -
Vallom be. Szerintem híztam is legalább két kilót az egészségtelen ételektől.
Két hete zöldséget és gyümölcsöt egyáltalán nem láttam, levest meg még annyira sem. Amúgy sem vagyok olyan nagy leveses, sokszor belém kell imádkozni, hogy egyek, de most kifejezetten jól esne. Bármi jól esne ami nem gyors és egészségtelen.
- Végre eszel rendesen.. -
Jegyzem meg. Mindig is úgy gondoltam, hogy te nem eszel eleget, mert hát mindig sokkal kevesebbet ettél, mint én, én pedig rettegtem attól, hogyha anyád meglát majd a fejemhez vágja, hogy nem tartalak jól. Nem akartam vele veszekedni, és annak ellenére, hogy sohasem ápoltam vele jó viszonyt, mindig is tiszteltem amiért megszült téged.
- És Ő jól van? -
Bökök a fejemmel a hasad felé.
Két hetem volt, hogy gondolkozzak, és én gondolkoztam. Próbáltam a lehető legtöbbet kihozni ebből a gondolatmenetből, mert hát végül is egy gyerek nem rossz dolog,  de még mindig nem érzem azt, hogy bármit is tudnék vele kezdeni. Nem akarok ilyen lenni, szeretni akarom és örülni neki, de még mindig rettegek attól, hogy miatta elveszítelek, s hiába biztosítottál az ellenkezője felől a szigeten, most is miatta töltöttünk két hetet külön. Nem akarok erre gondolni, s ki soha, semmi körülmények között nem mondanám, de attól még ez így van. Ott a gyerek a hasadban aki a tied, és te úgy örülsz neki, mintha én kapná meg a világ legjobb kameráit és hozzá az összes kiegészítőt, de annak is csak én örülnék, te megpróbálnál nem arra gondolni, hogy emiatt többet dolgozom majd.
Nem tudom mit kellene csinálnom, mit kellene változtatnom, hogy máshogy gondolkozzak. És hidd el, én nagyon próbálkozom, de ott van az a nyomorult de...
Olyan kínos ez így, mintha szakítottunk volna, mindketten zavarban vagyunk, s úgy ülünk így egymás mellett, mint akik karót nyeltek.
Figyelmesen hallgatlak, s őszintén jól esnek a szavaid. A kezemet a tiedhez érintem, s örülök neki, hogy így gondolkodsz, hogy ennyi minden jut eszedbe, hogy ilyen következtetésekre jutsz, és mindezt ki mered mondani nekem. Nagyon jól esik, hogy megnyílsz és felmered vállalni mindazt ami benned van.
- Szeretlek Cécile, tényleg nagyon szeretlek, és örülök, hogy most itt vagy, és arra kérsz, hogy menjek haza veled. Mert haza szeretnék menni, már rég haza szerettem volna menni, csak időt akartam hagyni neked arra, hogy mindent átgondolj, hogy biztosan jól dönts. -
Hátradöntöm a fejemet és úgy nézlek.
- Nem kell megbocsátanom, mert igazad volt. Oda kellett volna időben érnem, fontosabbnak kellett volna lenned, minthogy a Diort fotózzam, és én esküszöm, hogy megpróbálok ezen változtatni, rendben? Igyekszem jó férjed lenni, és támogatni téged a terhességed során és utána is. Nem akarom, hogy tönkremenjen az ami kettőnk között van. Szeretem azt ami kettőnk között van, és én már nem hiszem hogy tudnék mással lenni, és ha tudnék is, ha lehetséges is lenne, én akkor sem akarnék. -

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Csüt. Május 10, 2018 4:49 pm

To My Love


Néha olyan nagyon ostoba vagyok. Ha példákat kellene sorolnom az ostobaságomra, akkor valószínűleg holnap estig itt álldogálnék csak sorolnám, hogy hányszor voltam ostoba az elmúlt évek alatt amióta együtt vagyunk. Rengetegszer. Te mégis mindig megbocsátottál nekem. Megbocsátottad a bizonytalanságomat, az apró  füllentéseimet, a gyengeségem. Megbocsátottad, ha véletlenül odaégett a vacsora, vagy ha éppen nem volt kedvem szexelni. Megbocsátottad, ha éjfélig dolgoztam és emiatt lemaradtunk valamilyen közös programról. Megbocsátottad ha gyerekesen viselkedtem, ha szex és New Yorkot bámultam a TV-ben, pedig te ezerszer megkértél, hogy kapcsoljak el. Megbocsátottad, ha kiakadtam valamin, akkor is, amikor füves cigit szívtam, amikor berúgtam és szégyenkezned kellett. Megbocsátottad, hogy beleszerettem az öcsédbe. Én mégis, minden alkalommal amikor nem tetszik valami kiakadok és indokolatlan hisztikbe fogok. Meg sem érdemlem, hogy a társam vagy, hogy szeretsz, hogy kitartasz mellettem. Sokkal jobbat érdemelnél nálam. Tudom, de nem tudlak elengedni, nem tudom elképzelni nélküled az életem, és nem szeretném, hogy a gyerekünk nélküled nőjön fel. Inkább próbáljuk meg rendbe hozni a házasságunkat, menteni amíg még lehet és szeretni egymást.
- Tudom. Ha hazajössz két hétig párolt zöldség lesz a vacsora. kuncogok fel. Elképzelem ahogy ült az asztal mellett, tekinteteddel hol a brokkolit, hol pedig engem nézel, és próbálod kitalálni, hogy ez most komoly? Csak tartanánk már ott, hogy együtt ebédeljünk, együtt feküdjünk le aludni és együtt ébredjünk. Ha innen hazamegyünk három napig nem is engedlek kilépni az ajtón, remélem ezt tudod.
- Túl sokat is eszem. Olyan leszek, mint egy bálna. Még néhány hónap és undorítóan hájas leszek. és akkor nem leszek vonzó neked, és akkor majd keresned kell egy fiatal modellt, aki készségesen szétteszi majd lábait, mert a feleséged úgy néz, mint aki éppen lenyelt egészben egy dinnyét. - Brr...remélem, hogy csak a gyerek miatt fog gömbölyödni a pocakom és nem fogok úgy kinézni, mint egy zsírpárna. nevetek fel, de most a nevetésem nem őszinte. Hallhatod, hogy tényleg rettegek attól, hogy nem leszek elég vonzó neked. Elég sok olyan esetről tudunk, hogy a férj fűvel-fával csalja a terhes feleségét, mert az felszedett néhány kilót.
- Igen. Jól van. Már lassan négy napja csak néhány órát voltam bent az irodában, nem akarom túlságosan leterhelni magam. Én úgy érzem, hogy kislány lesz. mosolygok rád, ezúttal őszintén miközben lehuppanok melléd a kanapéra. Most, ahogy itt ülünk és téged nézlek, tudom, hogy minden rendben lesz, hogy ezt is megoldjuk, mert mi együtt mindig mindent megoldunk. Ezért vagyunk mi igazán jó páros. Ezt mindketten tudjuk. Szavaid hallatán egyre szélesebb mosoly terül el az arcomon, pontosan tudom, hogy komolyan gondolod, hogy minden szavad őszinte, és, hogy aszerint fogsz cselekedni ahogy ígéred. Tudom, és abban is biztos vagyok, hogy minden rendben lesz. Mindent megoldunk.
- Rendben. Én csak arra kérlek, hogy kevesebbet dolgozz és többet légy otthon velem. Hiányoznak a közös programok. Menjünk moziba, sétáljunk, vagy csak öleljünk meg néhány fát. Főzzünk közösen, táncoljunk. Bármit édesem, csak ketten csináljuk. Rendben? közelebb araszolok hozzád.
- Én cserébe megígérem, hogy kevesebbet hisztizek, hogy megpróbálom türelmesebb lenni és nem kiakadni minden apróságon. Azt nem tudom megígérni, hogy egyáltalán nem fogunk veszekedni, hiszen...ismerjük magunkat, de megpróbálom. ismét rád mosolygok. Most olyan nagyon boldog vagyok, hogy azt szavakba ki sem tudom fejezni. Az öledbe fészkelem magam, átölellek és gyengéd csókot lopok tőled. Mennyire hiányzott ajkadnak puhasága.
- Nagyon szeretlek, és soha többé nem akarok eltölteni nélküled ilyen hosszú időt. ismét megcsókollak.
- Van még tiszta felsőd? Tudod...most nagyon érzékeny a szaglásom. felnevetek. Remélem nem haragszol, de mostanában tényleg mindent kiszagolok. Mindent.
- Vagy tudod mit? Nem is kell... próbálom meg lerángatni rólad a pólót. Hozzád bújok, és nem csinálok semmit csak hallgatom szívverésed.

■ ■ ! ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
Keresk. és szolg.
avatar
Online
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Csüt. Május 10, 2018 9:42 pm


to my love, Cece


Te gondolkoztál már azon, hogy hol tartanál most az életedben, hogyha nem találkozunk, vagy ha találkozunk, lefekszünk egymással de aztán elengedjük a másikat? Én nem szívesen gondolkozom ilyeneken, mert szeretlek, s borzalmas nehéz elképzelni azt, hogy milyen lenne élni nélküled, de ebben a két hétben megtettem. Az én elképzeléseim szerint visszamentél volna Chrishez, s talán azt az egy éjjelt el sem mondtad volna neki, talán könyörögtél volna hogy visszafogadjon, s mivel te azért elég főnyeremény vagy, ő megtette volna. Mostanra már biztosan nem dolgoznál, mert Chris olyan pasi lehet aki ezt nem hagyná, valószínűleg luxus feleség lennél, és Chris más lányokkal csalna, te meg szemeznél a sofőrrel. Lenne legalább egy gyereketek, aki fiú lenne, de nem hiszem hogy boldog lennél, legalábbis én így akarom elképzelni a te életedet nélkülem, kegyetlenül és gonoszul, boldogtalannak. Pedig mélyen legbelül tudom, hogy sokkal jobb lenne az életed nélkülem, hogy olyan férjet találhatnál aki jobban bánik veled mint én, S hogy az én életem milyen lenne? Valószínűleg még mindig egy éjszakás kalandok másznának ki reggel az ágyamból, valószínűleg ezek a kalandok huszonéves lennének, mert a velem egykorúaknak már rég komoly párkapcsolata van, s legalább két gyereke. Szóval igen, elég nagy szívás lenne az életem, s ez a két hét erre pont jó volt, hogy rádöbbenjek minderre. Hogy lehet bármilyen nehéz, mégis csak ezerszer jobb, hogy vagy nekem, mintha nem lennél.
-Akármilyen furcsa, de azt hiszem meg tudnék most enni egy kis párolt cukkinit..-
Egyszer. De nem két hétig. Azt hiszem akkor nem tudnék mit kezdeni a helyzettel. Mármint én meg a zöldségek jóban vagyunk ha van ott egy kis hús is, vagy egy kis tészta, de hogy csak zöldséget egyek.. köszönöm nem.
- Sosem voltam még bálnával, de azt hiszem mindent ki kell egyszer próbálni.. -
Kuncogok, és igen én ezen olyan nagyon jót szórakozom, de tudom, hogy te nem fogod értékelni a poénomat, így próbálom visszatartania  nevetést, s gyorsan hozzáteszem, mielőtt túl késő lenne, hogy:
- Amúgy nem hinném, hogy zsíros lennél. Mármint az normális ha a terhes nő felhízik. Yves azt mondta, hogy akár húsz kiló is felszaladhat rád, és ez simán lehet normális is. Igazából szerinte fontos, hogy hízzon a kismama. Egyébként Yves nagyon várja, hogy megszülessen a gyerek. -
Yves alig várja, hogy babázhasson a gyerekünkkel, szerintem ő jobban örül, mint én. És ez azért borzalmasan gáz.
- Mellesleg tök mindegy hogy fogsz kinézni. Nem a tested miatt szeretlek. -
Nyilván szeretem a testedet de nem ez a kiinduló pontja annak, hogy miért vagyok veled. Ez csak hozzátesz ahhoz, hogy megkívánlak, és hogy büszkélkedem veled. Mert egyértelműen nagyon szexi vagy, jól tartod magad és fiatal vagy, de a szeretetem irányodba nem fog változni, ha meghízol ha lefogysz.
- Szuper. -
Akármennyire is szeretnék ehhez nem tudok többet hozzátenni. Örülök, hogy jól van és hát nem tudom, hogy örülök-e annak, hogy kislány lesz. Nem is gondolkoztam azon, hogy mit szeretnék, mert azt sem tudom, hogy mennyire szeretném ezt az egészet. Veszek egy nagy levegőt. Megígértem neked még ott a liftben, hogy változtatom és ha valami problémám lesz, elmondom.
- Cece én még mindig félek ettől. Próbáltam nem félni, mert megígértem neked a szigeten, de... nem ment. Sajnálom. -
Összefonom az ujjaimat az ölemben, és nem merek rád pillantani. Nem akarom ezt most így, ebben a pillanatban, de muszáj elmondanom. Muszáj, mert megígértem, hogy megteszem.
- Megpróbálok, bár tudod, hogy sok felkérésem van, de igyekszem többet rábízni másokra. Néha esetleg ha szeretnél, bejöhetsz velem. Yves és Éloide is hiányol. De megígérem neked, hogy igyekszem sokkal többet veled lenni, mert nem szeretnélek elhanyagolni. Nem szeretném ha a házasságunk tönkremenne. Olyan hosszú ideje vagyunk együtt, hogy adnunk kell magunknak annyit legalább, hogy próbálkozunk. -
Bólintok komolyan, ujjaimat a derekad köré fonom ahogy az ölembe ülsz, magamba szívom az illatodat és csak örülök neki, hogy itt vagy. A hajad a nyakamba kúszik, és csiklnadoz, de ebben a pillanatban úgy érzem, hogy otthon vagyok. Mert az otthonom ott van, ahol te vagy.
- Én is nagyon szeretlek. -
Suttogok a szádba a csókunk közben.
- Szóval most azt mondod, hogy büdös vagyok, vagy csak így akarsz utalni arra, hogy vetkőzzek, mert eszeveszettül kívánsz? -
Kuncogva hagyom, hogy lerángasd rólam a pólót, még egy kicsit segítek is, aztán ahogy visszabujsz, a hátadat kezdem el cirógatni. Annyira jól esik most így maradni, hogy örökre beleragadnék ebbe a percbe.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Vas. Május 13, 2018 9:28 pm

To My Love


Kegyetlen két hét van a hátam mögött, tudom, én kértem, hogy tartsunk szünetet, mert azt hittem, hogy így lesz a legjobb mindkettőnknek. Talán nem is volt olyan rossz ötlet, mert így mindketten ráébredtünk arra, hogy nem tudunk egymás nélkül élni. Én legalábbis biztosan nem bírok meglenni nélküled, soha többé nem akarok a szükségesnél több időt eltölteni nélküled. Üres lenne az életem, és hiányod okozta fájdalomból sosem gyógyulna fel a lelkem. Idővel talán csillapodna, hiszen az idő minden sebet begyógyít, de teljesen soha nem gyógyulna be. Nem szeretek arra gondolni, hogy milyen lenne az életem nélküled. Milyen lenne, ha elválnánk, ha utána csak a gyerek miatt találkoznánk. Ha nem ölelhetnél, csókolhatnálak, nem ébredhetnék melletted, azt hiszem nagyon megviselne, talán soha nem tudnék túllépni rajta. Nem tudnék úgy tenni, mintha a szerelem közöttünk soha nem létezett volna, mintha az a szoros kötelék ami összeköt szétszakítható lenne. Nem is akarok erre gondolni, mert elszomorodom és még a végén sírva fakadok. Olyan érzékeny vagyok a terhesség miatt, képzeld a múltkor azért sírtam, mert véletlenül kifelejtettem a hagymát a levesből. Borzasztó volt. Persze ezt neked nem mondom el, mert téged ismerve kinevetnél és nagyon jót szórakoznál a figyelmetlenségemen és érzékenységemen.
- Van otthon főzve egy kis gyümölcs leves, rakott karfiol, spagetti, van még süti és puding is. Túlzásba estem tudom. Jaa, és a fánkot még meg sem említettem. szégyenlős pillantok el rólad. Nem tehetek róla, a magányos óráimat főzéssel na meg takarítással töltöttem. Addig is kevesebbet gondoltam rád, mert lefoglaltam gondolataimat. Már - már kényszeresen cselekedtem, hogy csillapítsam a bennem tomboló fájdalmat.
Mondtam már, hogy egyáltalán nem vagy vicces? Én rettegek, hogy elhízok, hogy nem leszek már vonzó neked, hogy nem fogsz majd nőként nézni rám, te pedig nevetsz rajtam. Csúnyán nézek rád.
- Hééééé. Ez nem vicces. lebiggyesztem ajkaimat, hogy lásd rajtam egyáltalán nem talállak viccesnek. Most nem.
- Húsz kiló? Neeem. Remélem Yvesnek nincs igaza. Az tuti, hogy én nem fogok felszedni annyit. Most komolyan? Nézz rám, hol férne el rajtam húsz kiló? azt hiszem, hogy öt kilóval még kibékülök, talán mégy nyolccal is, de húsz kiló az borzalmasan soknak tűnik és szinte elképzelhetetlennek. Elmosolyodom, jól esik, hogy Yves ennyire lelkes a gyerekünk miatt. Igazából ő a leglelkesebb a társaságunkból. Mindenki más aggódik, vagy egyáltalán nem is örül a hírnek, és ez fáj.
- Akkor van egy önkéntes bébiszitterünk? Yves nagyon jó apa lesz... Bárcsak fele annyira lennél lelkes, mint amennyire Yves. Bárcsak látnám rajtad, hogy örülsz az apaságnak. Bármennyire is szeretném azt hinni, hogy várod a gyerek születését, szívem mélyén tudom, hogy ez nem így van.
- Nem a testem miatt? Nahát...akkor ezt sem fogod szeretni... fogom meg a kezed és egyenesen a melleimre teszem a tenyered. - Tudod...a terhességnek van előnye is... utalok arra, hogy bizony megduzzadtak a melleim, és legalább a duplájára nőttek. Kicsit még érzékenyek, de ha óvatosan érinted meg őket már nem sajognak. Rád mosolygok kihívóan. Szavaidat hallva azonban elhúzódom egy kicsit. Tudtam, éreztem, hogy téged ez még mindig bánt és nem tudod elfogadni, de így hangosan kimondva jobban fáj, mint azt el te tudod képzelni.
- Értem. Akkor ne beszéljünk a gyerekről. akkor nem mondom el, hogy a vendégszobát át kell alakítani, akkor nem mutatom meg a tervrajzokat, akkor nem hívlak el a következő időpontra, akkor úgy csinálok, mintha ez normális lenni és akkor nem mondom el, hogy ez mennyire fáj.
- Akkor...csináljuk azt, hogy heti kétszer eljövök veled ide, te azokon a napokon amikor későig dolgozol mindig velem ebédelsz, és legyenek a hétvégék közösek. Áll az alku? rád mosolygom és őszintén remélem, hogy sikerül majd több időt töltenünk egymással. Nem akarlak elveszíteni. Hozzád bújok, csókollak és élvezem, hogy itt vagy velem, hogy szerethetlek és hallgathatom szíved dobbanását. Felnevetek.
- És mi van akkor ha is-is? Büdi a pólód, de téged eszeveszettül kívánlak. Mikor is értem hozzád utoljára így?... húzom végig ujjaimat immár csupasz mellkasodon, majd apró csókokkal hintem be nyakad vonalát. Túlságosan hiányoztál...

■ ■ ! ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
Keresk. és szolg.
avatar
Online
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Szer. Május 30, 2018 4:16 pm


to my love, Cece


Összeráncolom a szemöldökömet, hirtelenjébe nem tudom hova tenni a kánaánt amivel elárasztottad az otthonunkat, és szívesen megkérdezném, hogy kinek főztél te ennyit, ha nincs aki megegye, de ahelyett, hogy akadékoskodni  kezdenék valami szarságon megint, inkább csak elmosolyodom.
- Sok food networkot néztél? Vagy valaki hatalmas mennyiségű szakácskönyvvel ajándékozott meg? -
Nem tudnám eldönteni, hogy melyik történt meg, de hirtelenjében igazán éhes leszek, s olyanra vágyok ami otthoni, aminek olyan íze van mint az otthonunknak, kellően édes, de sohasem émelyít, néha kicsit keserű, néha meg kicsit savanyú, de te csináltad, és az otthonomra emlékeztet.
- Te ilyen finomságokat ettél, én meg kínain és KFC-nél éltem hosszú-hosszú napokig. Szerintem felszedtem vagy öt kilót..-
És ebbe nem is igazán szeretnék belegondolni. Mármint komolyan.. mindig is kényesen ügyeltem arra, hogy hogyan nézek ki. Fotósként fontosnak tartom, hogy olyan állapotban tartsam magamat ami megfelelő ahhoz, hogy a mindennapokban új emberekkel találkozhassak: persze sohasem mentem el olyan messzire, hogy szépségkapszulát szedjek, de azért mindig is jártam futni, és rendben tartottam magamat. Borzalmas belegondolni, hogy a terhességeddel együtt nem csak te, hanem én is hízni fogok..
Vészesen hamar el kell kezdenem valamit.
Igyekszem visszafogni magamat, de azért neked is be kell látnod, hogy ez azért nagyon vicces.
- De ez tényleg vicces. Mármint akkor soha többé nem kell aggódnom, hogy egy huszonéves csődör lecsap a kezemről! -
Rád kacsintok játékosan, s nem szeretném ha ebbe most valami rosszat látnál bele. Nagyon sokat dolgozom azon, hogy ne legyek féltékeny, s ha őszinte szeretnék lenni veled: örülök, hogy Franco lelépett, bár te erről valószínűleg még semmit sem tudsz, de aztán lehet, hogy te már régóta tudtad, hogy el fog tűnni, hiszen mindig olyan nagyon közeli kapcsolatban voltatok. Nem akarok erre gondolni, mert nem akarom, hogy ez bélyeget nyomjon a békülésünkre, szóval gyorsan elhessegetem a kéretlen és kegyetlen gondolatokat, addig amíg még el lehet őket hessegetni.
Rád nézek amikor arra kérsz, és félredöntöm a fejemet.
- Szóval akkor eljött az ideje annak, hogy közös sport után nézzünk?-
Régen mindig futni akartalak vinni, hiszen tudod: én imádok futni. Hosszú kilométereket bírok megállás nélkül kocogni, s ha valahova elutazunk, egészen biztos lehetsz benne, hogy csak úgy elindulok valamerre, s csak órák múlva érkezem. A futás engem felszabadít és ellazít, de ha ketten akartunk menni annak mindig veszekedés lett a vége: te nem bírtál az én tempómban, én pedig a tiedben futni. De ha kitalálsz valamit amit szívesen csinálnál, talán rá is vehetsz. Ma nagyon jó hangulatomban vagyok.
Biccentek, mert nem tudom, hogy mit mondhatnék. Yves király apuka lesz, én pedig borzalmas. Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Csak sajnállak téged és a kisbabát, hogy hozzám tartoztok. Jobbat érdemelnétek.
Régóta nem voltam veled, és hát tudod azért ez piszok nehéz. Mert a pornó menő dolog, de az ember megunja, hogy mindig magát kell elintéznie, meg hát eleve, tudod, hogy igényes vagyok, és ahhoz, hogy olyat találjak ami a kedvemre való.. Szóval képzelheted mit érzek most, hogy ilyen nyíltan táncba hívsz. Nyelek egy nagyot.
- Áll az alku, de tudod, így a melleden a kezemmel bármire rá tudnál venni, szóval ezt inkább majd akkor beszéljük meg amikor képes leszek gondolkodni.. -
És közben egészen elmélázva fogdoslak és csókolgatlak, kiráz a hideg ahogyan hozzám érsz.
- Ne is mondd bébi.. pornón éltem két hétig.. -
Magamhoz vonlak, az ölembe húzlak, türelmetlenül húzom föl a pólódat, hogy gyorsan megszabadítsalak a ruháidtól. Minél hamarabb akarlak meztelenül látni, s ahogy a póló lekerült, vagy legalább felhúztam a melledig, máris odahajolok, hogy a számmal kényeztesselek. Őrülten kívánlak és mihamarabb veled akarok lenni, épen ezért türelmetlen vagyok és vad, egyszerre akarlak téged megszabadítani a ruháidtól és magamat.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Csüt. Jún. 14, 2018 1:32 pm

To My Love


Annyira ostoba vagyok, hogy hagytam, hogy hosszú két hét teljen el úgy, hogy semmit nem tudtam rólad, hogy meg kellett küzdenem a hiányoddal, hagytam, pedig legszívesebben már az első külön töltött éjszaka után felhívtalak volna. De most az egyszer azt szerettem volna, hogy te lépj, te gyere haza, kérj bocsánatot és akarj ismét az életem része lenni. Azonban ahogy az lenni szokott, ismételten én tettem meg az első lépést. Most, hogy itt vagyok veled, ezt nem is bánom. Hiányoztál, szeretlek és nem számít mi történt, azt akarom, hogy újra melletted ébredjek fel minden áldott reggel.
- Egyik sem. Főzéssel vezettem le a fölösleges energiámat és minden nap vártam, hogy belépj az ajtón. Fel akartam készülni. A szomszédok biztosan örültek a kis szünetünknek, elhalmoztam őket minden jóval. elmosolyodom. Igazából nem vagyok biztos abban, hogy tényleg öröm volt az arckifejezésükön, vagy sokkal inkább néztek hülyének, de ez az apró kis információ ebben a helyzetben nem igazán érdekel. Máskor sem.
- Tökéletesen nézel ki. Nyoma sincs annak a rengeteg vacaknak amit magadba tömtél. De ha már rendeltél, normálisabb kaját is szerezhettél volna, tudod jól, hogy mennyire nem tesz jót az egészségednek a sok olajas meg zsíros, szénhidráttal telített szar. Aztán meg panaszkodsz, hogy fáj a gyomrod vagy a mellkasod, én meg a gyerekünk mellett érted is aggódhatom. nincs semmi szemrehányás a hangomban, sokkal inkább csak aggodalom és félelem, nem viselném el, ha bármi bajod lenne. Ha őszintén a jövőnkbe tekintek, akkor rettegés fog el, mert fogalmam sincs, hogy mi lesz velünk. Mármint...egyértelmű, hogy nem akarod a gyereket, hogy még ennyi idő eltelte után is kiráz a hideg a gondolatától annak, hogy apa leszel. Most még úgy tehetek, hogy ez nem baj, hogy majd alakulsz, de versenyt futunk az idővel és rettegek, hogy nem fogsz változni és nekem ténylegesen választanom kell majd. Ha a gyerekünk megszületik, a karjaimba foghatom és érezhetem, hogy milyen anyának lenni, nem téged foglak választani, úgyhogy igazán remélem, hogy megváltozol a hátralévő hónapokban.
- Fölöslegesen aggódsz. A huszonéves csődörök messziről elkerülnek. Terhes vagyok életem, szerinted ebben ki lát valami vonzót? meg hát, amúgy is...pontosan tudod, hogy nekem nincs szükségem egyetlen éretlen taknyos kölyökre sem, te vagy az egyetlen férfi az életemben és ez így is marad. Egyetlen egyszer kacsintottam félre és ha tehetném visszafordítanám az időt és soha többé nem tenném.
- Igen. Mondjuk sakkozhatok, az edzi az agyat. Fontos. felnevetek, majd közelebb hajolok hozzád, hogy puszit nyomjak az arcodra.
- Én jövőhéttől mindenképp megyek terhes tornára, jót fog tenni a mozgás nekem is és a picinek is. Te...menj kondizni, vagy futni. Azt úgy is szereted. sajnálom édesem, de a közös sportolás eddig sem volt része az életünknek, és valószínűleg ezután sem lesz, hiszen valljuk be, nem lenne a legésszerűbb döntés ha most kezdenék szaladni. Az árthat a babának? Megcsóválom a fejem, gondolni sem akarok arra, hogy esetleg valami baja lehet a méhemben növekvő kis csodának. Éppen miatta dolgozom lényegesen kevesebbet, pihenek többet, még úgy is, hogy néha az őrület határán járok és igyekszem a doki minden szavát megfogadni és betartani, még akkor is, ha néha nehezemre esik. Szinte hihetetlen, hogy mindig ugyanolyan hatással vagy rám, hogy ugyanazt érzem, mint amikor először érintettél meg, felperzseled a bőröm és a szívem éppen kiugrani készül a mellkasomból. Mindened hiányzott, a hangod, az érintésed, a csókod, a tekinteted, a lényed. Szeretlek és soha többé nem akarok nélküled lefeküdni vagy felkelni. Felnevetek.
- Tudom...a mellem a csodafegyverem. hajolok közelebb hozzád, hogy megcsókolhassalak, hogy érezhessem nyelved játékát, hogy egyre szaporábban kapkodjak levegő után ahogy megérintesz. Szenvedélyesen szeretlek és ez soha nem fog megszűnni, te vagy nekem a tökéletes férfi. Egyre szaporábban veszem a levegőt, ahogy szenvedélyesen és egyre hevesebben szabadítjuk meg egymást a ruháktól, felsóhajtok ahogy nyelved a meztelen melleimen kalandozik. Eddig a pillanatig nem is tudatosult bennem, hogy mennyire hiányzott a szex. A szex veled. Körmeimmel végigszántom a bőröd, csókjaimmal halmozom el nyakad vonalát.
- Hééé, haver, gondoltam, hogy unatkozol, lenne kedved kártyázni? Hoztam pizzát... csapódik hátra az ajtó és jelenik meg hűséges csatlósod. - A picsába...annyira sajnálom. fordít azonnal hátat nekünk, de mintha földbe gyökerezett volna a lába, nem mozdul.
- Csodálatos. húzom magamra a pokrócot. Ez egyszerűen fantasztikus.

■ ■ ! ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
Keresk. és szolg.
avatar
Online
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Csüt. Jún. 14, 2018 7:30 pm


to my love, Cece


Hát legalább sikerült lefoglalnod magadat, csináltál valami számodra is hasznosat és nem agyaltál. Amíg én dolgoztam addig te főztél és amikor te abbahagytad na én akkor is inkább dolgoztam, minthogy agyaltam volna. Azt hiszem képtelen lettem volna elviselni a saját gondolataimat rólunk. Seggfejnek éreztem magamat így is amiért nem értem oda időben és amiért megint olyan nagyon összevesztünk. Yves pedig mondta hogy ilyenkor nyugalomra és békességre van szüksége neked is és a kisbabának is, hogy minden rendben legyen. Szeretetre és törődésre vágytok, nekem pedig ezt kellene nektek adnom. Csakhogy én képtelen vagyok túllépni a saját önzőségemen, és képtelen vagyok belenyugodni a helyzetbe. Sokat beszéltem erről egyébként Yvesszel, a félelmeimről és arról amit érzek. Szerinte hülye vagyok, és ő az én helyemben minden pillanatot megragadna hogy veled élhesse meg a terhességet. Szerintem te is ezerszer jobban járnál hogyha nem én lennék a gyerek apja, ha valaki olyan csinált volna föl, mint Yves aki tökéletes apuka típus, aki szakértő a témában már most, s minden könyvet amit felhalmoz az asztalomon a terhességgel kapcsolatban, ő már elolvasott. Szerintem ha arra kerülne sor, a szülésedet is simán levezetné.
- Akkor legalább jól laktak ebben a két hétben. -
Elmosolyodom. Piszkosul jól főzöl csak ne csempésznél mindig egy kis zöldséget a tányéromra. Visszaélsz azzal, hogy nem akarlak megbántani, és magamba tuszakolom a brokkolikat, a cukkinikat és a karfiolokat. Na meg a répákat. Utálom a répát.
- Inkább csak rég láttál, s majdnem elfelejtetted hogy hogyan nézek ki. -
Dünnyögök egy sort a hasamat vizslatva. Én esküszöm neked bébi, hogy látom a kis zsírpárnákat a csípőmnél, és elborzadok.
- És honnan rendeltem volna? Tudod hogy nem szeretem a no name helyeket bébi. Mi van ha gyomorrontást kapok a nem friss hústól és egyedül kell itt szenvednem? -
Utálok beteg lenni, és rossz beteg is vagyok. Folyton a halálomat jósolgatom és végrendeletet akarok veled írattatni miközben azt szeretné hogy elkényeztess és ápolj és rendszerint ilyenkor összekapunk azon, hogy én ápolós szexet szeretnék te meg nem.
- De jól vagyok. Esküszöm. Nem kell aggódnod. -
Elkapom a kezedet és nyomok egy csókot a kézfejedre. Annyira jól esik, hogy így törődsz velem és hogy melletted megtaláltam a társamat az életben.
- Hát mondjuk szerintem vonzó vagy, és biztos vagyok benne, hogy vannak olyan emberek akik erre élveznek. -
Kuncogok. Ma már mindenféle pornót talál az ember. Szóval jobb félni, mint megijedni.
Megköszörülöm a torkomat, és eszembe jut Yves könyve a terhes tornáról. Összefonom az ujjainkat.
- Szeretnék veled elmenni a terhes tornára. -
Fújom ki hangosan a levegőt. Kimondtam hangosan és egészen könnyű volt. Bár azt te biztosan nem tudod, hogy inkább a te kedvedért szeretnék, mintsem magamért, de szeretném ha megbíznál bennem és nem éreznéd magadat egyedül a terhességed során. Még akkor sem hogyha én nem érzem azt hogy apának való anyag vagyok.
Szerencsére eltereljük a gondolatainkat, nekem nem kell az apa témán tovább görcsölnöm mert egymásnak esünk. A kezünk végigsiklik a másikon, mintha most érintenénk egymást először. Simogatlak, csókolgatlak, örömet szeretnék okozni neked. De ekkor kivágódik az ajtó és összerezzenek. Haragudni akarok Yvesre, de nem tudok. Túl sokszor volt itt nekem az utóbbi időben.
- Hééé, heló. -
Rád nézek bocsánatkérően és felrángatom magamra a pólót.
- Cece és én éppen kibékültünk, úgyhogy haza költözöm. -
Rád mosolygok miközben feltápászkodom és köszönök Yvesnek.
- Éppen ideje volt. Fred elviselhetetlen volt, és.. úristen Cécile! Annyira gyönyörű kismama vagy! Megfoghatom a pocakodat? -
Yves rád néz és látszólag cseppet sem zavarja az hogy ránk tört. Beleveti magát a baba-mama témába amiben annyira jártas. Én meg az ajtóból bámullak titeket keserédesen. Tényleg jobban járnál vele.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Kedd Jún. 19, 2018 10:22 am

To My Love


Annyira szeretném azt kérni tőled, hogy ígérd meg soha többé nem leszünk távol egymásól. Annyira szeretném, hogy megígérd ezt nekem, de nem kérhetlek rá. Nem akarom, hogy olyasmit kelljen megfogadnod nekem, ami miatt rosszul éreznéd később magad. Ez a két hét elég volt arra, hogy rájöjjek nem tudok és nem is akarok nélküled élni, mindezek ellenére viszont tisztában vagyok a félelmeiddel, azzal, hogy nem akarsz még családot, gyereket, és úgy érzem önzőség lenne, ha az ígéreteddel akarnálak magamhoz láncolni. Komolyan gondolod, hogy két hét elég lenne ahhoz, hogy elfelejtselek? Nagyon jól ismerlek. Pontosan tudom hol van az a pici anyajegy ami egy félholdra emlékeztet, tudom hogy van néhány ősz hajszálad amit mindig megpróbálsz elrejteni, tudom, hogy kényesen ügyelsz a megjelenésedre, hogy melyik a kedvenc inged, hogy hangulatodtól függő nyakkendőt vagy pólót viselsz. Tudom, hogy szereted a frissen vasalt inget, hogy már már mániákusan figyelsz a súlyodra, és a legapróbb nem tetsző dolog miatt is kiborulsz és hetekig korábban kelsz majd fel, hogy elmenj szaladni. Ezek olyan dolgok, amiket soha nem tudnék elfelejteni, és hiába mondom most azt neked, hogy plusz öt kilóval is te vagy a legdögösebb és legszívesebben minden percben rád vetném magam, most nem hinnél nekem. Nem hinnél, mert elsősorban magadnak hinnél, másodsorban csak neked, és te már szinte megszállottként hiszed azt, hogy én majd lecseréllek egy fiatalabbra. Valljuk be, adtam okot arra, hogy kételkedj bennem.
- Én sem voltam még bálnával... nevetem el magam, és játékosan megpaskolom a pocakod. Ne haragudj szivi, nem bírtam ki, hogy ne játsszam be ezt a lapot. Alsó ajkamra harapok, hogy elfojtsam a további kitörni vágyó nevetést. Nem akarlak megbántani.
- Ugyan már, ne gyerekeskedj. Szerintem sokkal valószínűbb a gyors kajától ételmérgezést kapni, mint egy éttermitől. Arról nem is beszélve, hogy minden tocsog az olajban. Szerinted mikor cserélik le az olajat? Biztos lehetsz benne, hogy nem két használat után. Inkább ne is beszéljünk róla, rosszul vagyok már attól is, ha bele gondolok. Nem akarok álszent lenni, hiszen néha, nagyon ritkán nekem is jól esik egy burger krumplival, de az, hogy minden nap ezt egyem, az valahogy nem fér bele az életembe. Szerintem két nap után rosszul lennék és egy többé egy falat sem csúszna le a torkomon.
- Naaa ffuuj, ezt most hagyd abba. tudod jól, hogy nem szeretek belegondolni abba, hogy az embereknek milyen fura szexuális szokásik vannak, vagy éppen nincsenek. Nem érdekel ki milyen pornót néz, és abba sem szeretek belegondolni, hogy esetleg valaki, - rajtad kívül – miattam érjen magához. Ne nem, ebbe nem akarok még véletlenül sem belegondolni.
Nézem az összefonódó ujjainkat és bevallom, kell néhány másodperc amíg szavaid eljutnak a tudatomig. Hirtelen olyan nagyon hálás vagyok neked, el sem tudod képzelni, hogy milyen boldoggá tettél most. Tudom, hogy mennyire nehéz lehet neked, hogy talán mennyire nincs kedved ehhez az egészhez, mégis megteszed értem. Értünk.
- Tényleg? Komolyan eljönnél? egy pillanatra a szemeidbe nézek, de tényleg csak egy másodpercre, hogy ne láthasd a könnyeket amik összegyűltek a szemem sarkában. Ne lásd, hogy mennyire meghatódtam miattad.
- Köszönöm. annyira idiótának érzem magam, hogy tényleg megfordult a fejembe, hogy esetleg már nem szeretsz, hogy valaki más van az életedben, olyan ostobának érzem magam. Csókollak, úgy ahogyan már nagyon régen nem, mintha most érintenék ajkaidat először az enyémek, mintha eddig még soha nem fedezték volna fel ujjaim meztelen tested. Ennyi év távlatából is, még mindig olyan hatással vagy rám, ami mindig képes ledönteni a lábaimról. Szeretlek, és ha néha kétségeim is támadnak, te mindig lépsz valami váratlant én pedig újra és újra szerelmes leszek beléd. Ijedten húzom magamra a takarót ahogy kivágódik az ajtó és meghallom Yves hangját. Haragudni szeretnék, de nem teszem, mert tudom, hogy az elmúlt hetekben ő volt minden nap melletted, és abban is biztos vagyok, hogy megpróbált jobb belátásra bírni a gyerekkel kapcsolatban. Gyorsan visszarángatom magamra a hiányzó ruhadarabokat, bár látszólag rajtam kívül senki mást nem zavar, hogy félmeztelen vagyok. Mondjuk, őszintén, nem tudom, hogy engem miért zavar, hiszen az irodád falai már így is tele vannak a félmeztelen fotóimmal. Hozzászoktam, hogy mindenki engem lát először amikor betoppan ide.
- Köszönöm. Persze, gyere csak. rád mosolygom, miközben a barátod keze gyengéden megérinti a pocakomat. A pocakot, amit te még nem érintettél meg.
- Van néhány ultrahang képem, szeretnéd látni? a táskámért nyúlok, és előveszek három képet.
- Ezen a képen még csak egy kis pötty. Látod? Itt van. Ez az első felvétel róla. Itt már nagyobb, és ez a mostani. Az utolsó. Ugye milyen szép? jól esik, hogy van valaki akivel beszélhetek erről, akinek dicsekedhetek egy kicsit. Túlságosan sok negatív reakciót kaptam már a terhességem miatt.
- Fred éppen most mondta, hogy eljön velem terhes tornára. büszkén dicsekedek veled, tudom, hogy Yves is pontosan olyan büszke rád, mint én. Széles mosollyal az arcomon figyellek hol téged, hol pedig a haverodat. Kezem a hasamhoz kapom.
- Freed, gyere gyorsan. Ezt érezned kell. Mocorog. Megmozdult. Végre megmozdult, gyere már ide. Te is érzed Yves?

■ ■ ! ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
Keresk. és szolg.
avatar
Online
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Kedd Jún. 19, 2018 8:32 pm


to my love, Cece


Veled együtt nevetek. Ügyesen lecsaptad a magas labdát cica, és tökre meg is érdemeltem, miután én is a te súlyoddal viccelődtem. Nem sértődöm meg rajta, holott a kapcsolatunk elején egészen biztosan így tettem volna. Mindig hiú voltam, magammal szemben túl nagy elvárásokat állítottam és ezt rád is kivetítettem. Tökéletesnek akartam tűnni előtted, mindig azt akartam, hogy makulátlanul fessek melletted, hogy minden de tényleg minden tökéletes legyen bennem. Mostanra már megtanultam melletted hogy akkor sem fogod kevésbé finomra főzni a vacsorát ha reggel elfelejtek megborotválkozni.
- Hát akkor reméljük hogy nem bálna bébi fog születni. -
Kuncogok, és tudod bébi, a hülye kis poénjaimon mindig olyan nagyon jól szórakozom.De azért azon nem szórakoznék olyan jól hogyha egy hatalmas gyerekünk születne.  Akkor tuti kitörne a frász.
Összevonom a szemöldökömet, és rád nézek, elgondolkozva és meglepődve, mintha nem tudnám, hogy a gyors éttermekben az olajat ritkán cserélik, és hogy a hús ott sem mindig friss. Kicsit talán meg is sértődöm amiért ezt most így nekem vágod, és hirtelenjében mindjárt el is fog kezdeni fájni a gyomrom, tudod, hogy a bolhából elefántot csinálok ha valamim fáj. Olyankor máris hívnám a papot, és kérném hogy temess el majd ha meghalok.
- Ez badarság. A gyors kajától semmi bajom nem lehet.. -
Dünnyögök az orrom alatt és most ténylegesen nem tudom eldönteni hogy inkább téged győzködlek vagy magamat.
Felkuncogok és húzogatni kezdem a szemöldökömet. Tudod hogy az egyik kedvenc témám az hogy mire élveznek az emberek és mi izgatja őket, az pedig pláne szórakoztat hogy te így reagálsz. Hiszen ebben nincsen semmi furcsa, még a TLC-n is nyomtak késő este egy ilyen műsort, amit mindig titokban néztem miközben aludtál. Szerintem tök érdekes lehet, és nagyon furcsa, mármint ha tudnád hogy mik mennek ott, egészen biztosan sokkot kapnál.
- Sokat vagy rosszul? -
Vakarom meg a fejemet amikor rájövök arra hogy jóformán semmit sem tudok rólad és arról, hogy mi van a babával a hasadban. Elszégyellem magamat, mert egészen biztosan nem voltam jó férjed, nem tartottam ki melletted, hanem a saját fejem után mentem, pedig akkor amikor elvettelek örök hűséget és támogatást ígértem neked, erre meg nézd meg. Nem támogatlak.
Sajnálom, és ezt igyekszem belesűríteni a csókunkba, szeretném hogy érezd, hogy mennyire szeretlek, és hogy mennyire nagyon nem akarlak elveszíteni. Hülye vagyok amiért csak magamnak akarlak, de nem tehetek róla. Szeretlek és szeretem azt aki velem vagy, szeretem azt hogy csak az enyém vagy, és nem nagyon szeretnék osztozkodni rajtad. És bánt, hogy muszáj lesz, és előre rettegek attól, hogy olyan szülők leszünk, mint a filmekben lévők: unalmasak, akiknek sosincsen idejük egymásra mert ott a sok munka és a gyerek. Félek ettől, hogy befásulunk egymás mellett, és a kapcsolatunk megmérgeződik.
- Komolyan. És ígérem, hogy most időben oda fogok érni. -
Muszáj elfogadnom a tényt, hogy hárman leszünk, még akkor is ha nem örülök neki. De ez van, nem tudunk már rajta változtatni, a gyerek meg fog születni és ha nem fogadom el el kell, hogy veszítselek. Tudom, hogy mindig őt választanád, és ez így is van rendjén.
Végigsimítok a hajadon, ezt meg sem kellene köszönnöd, természetesnek kellene lennie, hogy támogatlak a terhességed alatt.
Egészen forróra sikeredhetne a hangulat ha hirtelenjében nem törnék ránk az ajtót és nem jelenne meg hűséges barátom. Nem tudok rá haragudni, hiszen végig támogatott és sokat beszélt vele róla és a magzatról, így hát nem küldhetjük el. Sajnáolm.
Nézlek téged és Yvest, és egy kicsit elszomorodom. Annyira sokkal jobban járnál vele, hiszen nézd meg hogyan örül, hogyan érdeklődik. Ha megfeszülnék sem tudnék ilyen lenni, mint ő, és e elszomorít.
Amikor az ultrahang felvételeket mutatod közelebb lépek - persze észrevétlenül, mint egy kaméleon - és én is megbámulom azt amit neki mutatsz. Hiába erőlködöm, nem igazán látok rajta sokat, gyerekformát meg pláne nem.
Megvakarom a fejemet. Arról nem is igazán volt szó, hogy te ezt most így mindenkinek el fogod mondani, és kezdem magamat zavarban érezni ahogyan mindketten engem néztek. Éppen azon töröm a fejemet, hogy kiszivárgok a mosdóba és ott is maradok addig amíg Yves le nem lép, de aztán megszólítasz, és megkérsz, hogy menjek közelebb. Én pedig már nem léphetek le, szóval odakullogok hozzád, és tanácstalanul nézem a pocakodat amit immáron te is és Yves is nagy csodálattal néztek. Kicsit kívülállónak érzem magamat, de az undokságommal semmiképpen nem akarlak megbántani. Szóval odalépkedek, és melléd ülök, aztán pedig egy kicsit nézed a pocakodat, ami tényleg hullámzik egy kicsit, ahogy bent mozog a baba. A babánk.
Nagy levegőt veszek és olyan óvatosan ahogyan azt csak lehetséges hozzányúlok a hasadhoz.
Azt hiszem ezt a pillanatot sohasem fogom elfelejteni. Ahogy a hasadhoz érek, érzem ahogyan valaki bentről finoman mocorog, és elképzelem ahogyan a kicsi élet odabent a kezét pontosan oda nyomja ahova én az én tenyeremet, és ettől furcsán izgatott leszek. A babánk ficánkol, én pedig elmosolyodom.
- Cece, szerinted hall minket? -
Suttogok és felpillantok rád, a kezemet pedig nem húzom el, egyfolytában a hasadat bámulom, és mint aki valami csodát látott, képtelen vagyok elmozdulni.

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Szer. Jún. 27, 2018 6:43 pm

To My Love


- Ne nevezd a gyerekünket bálnának. Egyszerűen csodálatos lesz, a legszebb baba a földön. Remélem a te szemeidet örökli majd. el tudom képzelni a még meg nem született gyerekünk arcát, gyönyörű kék szemekkel, amikbe ha belenézek mindig téged látlak. Azt hiszem nagyon is szeretném, hogy rád hasonlítson, hogy egy szemmel látható és érinthető darabka belőled mindig ott legyen velem. Szeretném, ha olyan csodás kék szemei lennének, mint neked, teljesen megbabonáztál a tekintetteddel már hosszú évekkel ezelőtt és a varázsod egyáltalán nem halványul.
Esküszöm neked, hogy még a makacsságod is hiányzott. Hogy tudsz ennyire önfejű lenni? A világ minden vagyonáért cserébe sem ismernéd be, hogy az általad annyira imádott gyors kajának mennyi káros hatása van a szervezetedre nézve, tudom, hogy te is tudod, de egyszerűen annyira makacs vagy, hogy nem ismered el az igazam. Úgy döntök, hogy az a helyes lépés, ha figyelmen kívül hagyom ezt a beszélgetést és elengedem a fülem mellett a szavaidat. A következő napokban, majd sok zöldséget és gyümölcsöt csempészek a kajákba, hogy kompenzáljam az elmúlt időszak zsíros kajáit. Nem szeretném, ha néhány év múlva elvinne a szívroham, tudom, hogy te nem figyelsz az ilyesmire, de én igen, és a lehető legkalóriaszegényebb és legvidamindúsabb étrendet fogom az asztalra pakolni. Ráérek nem igaz? Szeretném, ha ennek a babának nem csak anyja, hanem apja is lenne. Így szépen elhatározom magamban, hogy bizony minden akaratod ellenére karfiolt, répát, brokkolit és egyéb zöldségeket fogsz enni, továbbá mellőzve lesz a sajt és még a krumpli is. A fejemben gyorsan lefuttatom, hogy miket fogok neked főzni, és mivel kevesebbet dolgozom, elhiheted, hogy bőven lesz rá időm. Tudom, hogy minden szó nélkül magadba fogod tömni az ételt, csak azért, hogy ne bánts meg, és hidd el bébi, később majd hálás leszel, amiért figyelek az egészségedre. Megcsóválom a fejem.
- Nem, vagyis már nem. Eleinte minden nap rosszul voltam, sokat hánytam és alig tudtam enni, a kaja illatától is fordult egyet a gyomrom. Most már sokkal de sokkal jobban, csak néha vagyok rosszul, émelygek, de hányni szinte már soha. Illetve...ritkábban. rád mosolygom, jól esik, hogy érdeklődsz, hogy tényleg érdekel mi van velem. Sokszor zokogtam a WC csésze mellett, mert nem voltál ott, mert a munkában a recepciós fogta a hajam amikor nagyon rosszul voltam, mert ő főzött nekem teát, érdeklődött 10 percenként és az első pisszenésnél vagy sóhajnál szabaddá tettem a napomat. Nem haragszom rád, elfogadtam, hogy neked időre van szükséged, de azért szerettem volna, ha ott vagy mellettem. Ha este hazaérsz és megkérdezed milyen napom volt. De általában te nagyon későn értél haza, én pedig nem tudtalak ébren megvárni, legtöbbször elaludtam mielőtt beszélhettünk volna. Valahol mélyen legbelül remélem, hogy most már változni fognak a dolgok, hogy mindkettőnknek jót tett ez a kis szünet és változtatunk, mert nem akarom, hogy menthetetlen legyen a házasságunk.
Tudom, hogy remek apa leszel majd, mert férjnek is kiváló vagy, és bár néha elbizonytalanodom, de idővel mindig rádöbbenek arra, hogy nálad jobbat nem is kívánhatnék magamnak. Még azok után is teljes vállszélességgel állsz ki mellettem, amit tettem. Hűtlen voltam hozzád és ezt soha az életben nem tudom majd megbocsátani magamnak, bármennyire is szeretném, és hálás vagyok neked, amiért te megpróbálsz túllépni a dolgokon, megígérem neked, hogy én is jobban fogok próbálkozni.
Annyira hiányoztál, hogy szinte remegek az érintésed alatt, de nem sokáig élvezhetem a kényeztetést, mert Yves úgy robban be az ajtón, mint egy tornádó és néhány bocsánatkérő pillantás kíséretében már mellettem is terem, hogy kezét a pocakomra helyezze. Ebben a percben egyáltalán nem bánom, hogy pont most kellett felbukkannia, amióta tudom, hogy gyereket várunk és elmeséltem a barátoknak, a családnak, neked, senki nem örült igazán annak, hogy szívem alatt növekszik ez a csöppség. Yves az első olyan ember, aki tényleg boldog és ha a pocakomra pillant a mosolya őszinte, ez jól esik nekem. Büszkén mutatom neki az ultrahang képeket, tekintetemmel hol téged, hol a fotót figyelem. Már éppen szólásra nyitnám a szám, amikor fura és szokatlan mocorgást érzek odabentről. A doki mondta, hogy most már hamarosan éreznem kell őt, és hogy először nagyon furcsa lett. Elmondta, hogy eleinte csak nagyon gyengéden fogom érezni a mocorgást, majd ahogy nő és erősödik egyre intenzívebb lesz a mozgás odabent. Szinte már megbabonázva figyelem ahogy hullámzik a hasam. Azt hiszem ezt a pillanatot soha nem fogom elfelejteni. Nyelek egy nagyot, hogy megfékezzem a feltörni vágyó könnyeim, ahogy tenyered a hasamra fekteted. Most először a terhességem során. Tudod te, hogy mennyire vártam ezt a pillanatot? Úgy érzem most valami megszületett benned, valami pozitív és csodálatos. Rád mosolygom.
- Szerintem igen. Mármint, én azt olvastam, hogy a babák érzékelik a külvilágot és megismerik a szüleik hangját. Először az anya hangját ismerik fel, aztán az apáét is, ha az beszél velük. Én szoktam neki esténként mesét olvasni és szoktam énekelni is. Nagyon sokszor beszélgetek vele. szeretném elhinni, hogy amiket a könyvekben vagy a neten lehet olvasni arról, hogy a magzat érzékeli a körülötte történteket igaz, azt akarom, hogy igaz legyen.
- Fred...nem akarsz mondani neki valamit? Bármit mondhatsz neki... szemem sarkából Yvesre pillantok aki mosolyogva bólint, majd a lehető legóvatosabban áll fel mellőlem a kanapéról és kihátrál az irodából. Magunkra maradtunk.
- Tuti picikém, már nagyon várjuk, hogy megszüless, bizony. Apa is és én is. Mindketten nagyon szeretünk és alig várjuk, hogy magunkhoz öleljünk. simogatom meg a pocakom és intézem felé a szavaimat, példát mutatva neked és remélve, hogy most talán megtörik a jég. Odabent egy újabb mozgáshullám keletkezik.

■ ■ ! ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
Keresk. és szolg.
avatar
Online
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Pént. Jún. 29, 2018 4:04 pm


to my love, Cece


Játékosan az égnek emelem a szemeimet. Mintha komolyan gondoltam volna, hogy bálna lesz a babánk.. de Yves-től nagyon jól tudom, hogy a terhes nők sokkal érzékenyebbek az átlagnál és teljesen kifordulnak önmagukból. Azért azt nem szeretném, hogy mindenen behisztizz, mert azt hiszem azt képtelen lennék kezelni, de az ilyen apróságok fölött simán elsiklom. Talán én is megsértődnék hogyha én érezném azt amit te a babánk iránt. Mégis csak benned növekszik. És azt hiszem ebben a pillanatban szeretnék úgy érezni ahogyan te, szeretném ugyan azt az elragadottságot és szeretettel való vágyakozást érezni, mint amit te érzel, de rettenetesen félek. Mi van akkor ha nem fog menni?
Te nem tudhatod, hogy milyen érzelmi hullámvasúton megyek keresztül, hogy milyen belső aggodalmak akarnak felemészteni, pedig egyszer neked is bele kellene gondolnod a dologba. Már bőven középkorú vagyok, te pedig még olyan fiatal vagy. Hiába vettelek feleségül, még mindig úgy gondolom, hogy neked nem kellene komolyan lekötnöd magadat mellettem. Szeretlek, igazán szeretlek, de azért valljuk be, hogy jobb lenne neked valaki mással, valaki olyannal aki korban közelebb áll hozzád, és rendesen megbecsül. Olyan kis fiatal voltál amikor megismerkedtünk, és nézd meg már mennyi idődet vesztegetted el rám. Ez pedig így kicsit sem helyes. Chrisszel kellett volna maradnod.
Figyelmesen hallgatlak, elraktározom az összes információt amit mondasz
- Örülök, hogy már jobban vagy. És nagyon remélem, hogy rendesen eszel, mert ha nem.. akkor remélem tudod, hogy csúnyán össze fogunk veszni. -.
Biccentem félre a fejemet. Tudod, hogy mindig is háklis voltam arra, hogyha nem ettél rendesen, vagy ha csak csipegetsz, mert az evést mindig is fontosnak tartottam, most pedig, hogy nem csak magadról kell gondoskodnod, hanem egy kicsi életről is ami benned növekszik, nem játszhatod a hattyúk halálát. Felelősnek kell lenned magadért és a magzatért, nekem pedig értetek. Még akkor is ha azt hiszed, hogy nem érdekeltek.
Yves olyan nagyon jól elbeszélget veled, olyan nagyon sok minden tud kérdezni, és olyna jártas a témában, hogy egy pillanatra kívülállónak érzem magam veletek. Egy pillanat erejéig ki szeretnék hátrálni a szobából, és neki akarlak adni téged is, meg a babát is, hiszen annyival jobban járnátok vele. Yves olyan nagyon rendes és figyelmes, amilyen én sohasem leszek. Mindig mindennek alaposan utána jár, örökké vigyázna rátok, nem akarna hülyeségekbe belerángatni, mindig ti lennétek neki az elsők. Én pedig nem vagyok biztos benne, hogy magamról elmondhatom ugyan ezt. Szeretném elmondani, de nem akarok hazudni. Mi lesz, hogyha nem tudok megváltozni?
- Akkor ez biztosan igaz is. A baba fel fog ismerni téged Cécile, ebben biztos vagyok. Tökéletes édesanyja leszel. -
Végigsimítok az arcodon, hogy aztán egy egész pillanatig keserű mosollyal bámuljam a pocakodat. Abban ugyan biztos vagyok, hogy tökéletes szülő leszel, de hogy én milyen leszek.. azt megígérem neked, hogy próbálkozni fogok, nagyon-nagyon erősen fogok próbálkozni, hogy olyan apja legyek a gyerekünknek amilyet szeretnél, és amilyet a baba megérdemel.
- Hát nem is tudom.. -
Vakarom meg a fejemet tanácstalanul, de azért eszem ágában sem lenne elvenni a kezemet a pocakodról. Hosszú percekig gondolkozom, végighallgatom, hogy te mit mondasz neki, és egyszerre elszégyellem magamat. Borzalmasan rosszul viselkedtem veled, és a kisbabánkkal, amikor ti semmiről sem tehettek, s ha lenne esély arra, hogy a te hibád legyen bármi, ő akkor is ártatlan. Egy ici-pici ártatlan kis lélek, akivel nagyon csúnyán viselkedtem.
Elképzelem, hogy anya és apa mit szólna hozzá ha megtudnák hogy unokájuk lesz, s elképzelem a reakciójukat, hogy ők mit gondolnának az én reakciómról. Hatalmasat csalódnának bennem.
Hatalmasat csalódtam magamban.
Neked is csalódnod kellett bennem.
Közelebb hajolok a pocakodhoz, egészen odahajtom a fejemet.
- Szia kis marslakó! Milyen érzés odabent lenni? Furcsa mi? -
Simogatom a pocakodat, mintha nem is a hasad hanem a baba lenne ott.
- Figyelj csak! Sajnálom. Annyira nagyon sajnálok mindent. És remélem, hogy egyszer mg tudod majd bocsátani ezt nekem, de hogyha nem, akkor én azt is megértem. Annyira nagyon sajnálom! -

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Csüt. Júl. 26, 2018 2:13 pm

To My Love


Ez a két hét szünet arra is ráébresztett, hogy nélküled csak fél ember vagyok, olyan szerves része vagy életemnek, hogy semmi és senki nem tudná pótolni a hiányodat. Igen, néha baromira kiakaszt a makacsságod, a birtoklási vágyad, de tudom, hogyha már nem akarnál velem lenni azt nem tudnám elviselni. Nem könyörögnék neked, nem mutatnám, hogy mennyire fáj, de ha nem látnád akkor minden bizonnyal összezuhannék és azt érezném az életemnek vége. De tudom, hogy nem lehetek gyenge, nem engedhetem, hogy a félelmek átvegyék a hatalmat fölöttem, mert a gyerekünk egész anyát igényel, úgyhogy szépen kizárom a negatív gondolatokat az életemből és csak a pozitívumokra gondolok. Arra, hogy gyerekünk lesz, igazi család válik belőlünk és te is vagy nekem, itt vagy és soha nem is mész sehova. Tudom. Érzem.
Sokszor belegondolok, hogy milyen a baba, hogy kire fog hasonlítani, milyen lesz a hangja, sokat fog-e sírni, vagy inkább vidám lesz. Félek, hiszen egy babával nem csak öröm jár együtt, hanem kemény munka, fáradtság és egy életen át tartó kötelesség. Mégis, ha rád, és a gömbölyödő pocakomra pillantok érzem, hogy minden rendben lesz, és olyan boldog és kiegyensúlyozott lesz a házasságunk amilyen talán még soha nem volt. Így kell lennie. Lebiggyesztem ajkaimat.
- Még csak most békültünk ki és te máris veszekedni akarsz? ártatlan tekintettel pillantok rád. - Rendesen eszem, ne aggódj, nézz rám, még egyszer egy akkora vagyok, mint két hete. Jó ez talán egy kis túlzás, de ahhoz képest, hogy életeben soha nem volt hasam, vagy soha nem volt ennyire vastag combom, a fenekemről meg nem is beszélve, jogosan érezhetem úgy maga, mint egy bálnabébi. Csak nézlek téged, kezem a pocakomon pihentetem, érzem, ahogy odabent táncol a lányunk és ebben a percben minden gondom olyan távolinak tűnik, olyan megfoghatatlannak és nem is létezőnek. Örülök, hogy most kezdett el mocorogni, hogy te is részese vagy ennek a csodálatos érzésnek, tudom, hogy ez majd segíteni fog abban, hogy jobban elfogadd, hogy végre talán sikerülhet legyőznöd a félelemeidet és elfogadni Őt. Biztatóan rád mosolygom, szinte már látni lehet arcvonásaidon a benned tomboló érzéseket, a vívódást. Ujjaimmal a hajadba túrok ahogy közelebb bújsz a pocakhoz és hajszáladdal játszadozom. Nyelek egy hatalmasat, hogy visszatartsam a feltörni vágyó könnyeimet, tudod te, hogy milyen régóta várok erre a pillanatra? Úgy érzem, hogy most végre átszakadt benned valami és tudom, mélyen legbelül érzem, hogy most már minden rendben lesz. El sem tudom képzelni mit érezhetsz most, milyen lelki vívódáson kell keresztül menned, hirtelen annyira önzőnek és ostobának érzem magam.
- Drágám... hajolok közelebb, hogy puszit nyomhassak a fejedre.
- Nem haragszunk. A lányod sem én sem. Minden rendben van. Nem kell bűntudatod legyen. Szeretünk téged. nyomok még egy puszit, és mintha odabent a kicsi tényleg értené amit mondunk mocorogni kezd, pontosan a tenyered alatt.
- Látod? Nem haragszik rád, szeret. Már most biztosan táncikál odabent. Vagy szalad. Lehet, hogy már készül arra a pillanatra amikor szaladgálni fog veled a parkban. Imádni fog a lányunk. Meglátod. Pontosan annyira fog szeretni, amennyire én is szeretlek. többet kellett volna foglalkoznom azzal amit érzel, megpróbálni megérteni, de én csak a saját érzéseimmel voltam elfoglalva. Kettőnk közül én vagyok az önzőbb.
- Hazaviszel? Útközben pedig kitalálhatnánk, hogy mi legyen a neve, a marslakó egy kissé extrém, nem gondolod? nevetek fel, próbálva oldani kicsit a hangulatot.
- Otthon pedig...befejezhetnénk végre amit itt elkezdtünk...remélhetőleg nem töri ránk senki az ajtót. suttogok a füledbe, majd csókot hintek ajkaidra.

■ ■ ! ■ ■ love ■ ■credit



I didn't come here to tell you that I can't live without you. Actually, I  can. I just don't want to..
Keresk. és szolg.
avatar
Online
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
128
● ● karakter arca :
Giza Lagarce


Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Kedd Aug. 14, 2018 6:21 pm


to my love, Cece


Nehezen de lenyelem a választ, nem vágom rá, hogy igen, ha kell, akkor újból összeveszem veled, hiszen még csak most békültünk ki. A kezemet megemelem, az arcodhoz érintem, végigfuttatom a bőrödön, mindig meglepődöm rajta, hogy mennyire selymes és puha, mennyire felvillanyoz ha csak hozzád érhetek, mintha tele lennél energiával, én pedig abból töltődhetnék fel.
- Na nem mintha bárkinek is számítana hány kiló vagy. Ezerszer elmondtam már, nyolcvankilósan is szeretnélek. -
Kacsintok rád, imádlak cukkolni. Soha, semmilyen körülmények között nem lennél nyolcvan kiló, ezt nagyon jól tudom, de neked meg azt kellene már megértened, hogy ez engem nem érdekel. Persze-persze imádom ahogyna kinézel, nagyon szexi és csinos vagy, de úgy gondolom plusz tíz vagy tizenöt, netalántán húsz kilóval is olyan észveszejtő tudnál lenni, mint a plusz kilók nélkül.
Belefúrom a tenyeredbe a hajamat miközben a pocakodhoz beszélek. El sem tudod képzelni, hogy mit érzek most, hogy mennyire megbántam mindent amit mondtam vagy tettem, borzalmasan viselkedtem veletek, pedig ti aztán semmiről sem tehettek.
Óvatosan simogatom a pocakodat, mintha összetörhetne, vagy legalábbis ez segíthetne a bajomon. Puszit nyomok rá, még a szememet is lehunyom közben. Borzalmasan bánom a dolgokat, nem tudom, hogy valaha képes lesz-e a lányunk megbocsátani azt amit vele kapcsolatban éreztem. És te vajon képes leszel nekem megbocsátani? Nem kérném, hogy felejtsd el mit mondtam és miket tettem, de szeretném hogyha egyszer megbocsátanád. Akkor is ha most azt mondod nem haragszol, és a marslakó sem haragszik odabent, én úgy gondolom ez nem igaz. Fordított esetben én is haragudnék rád.
- Szeretlek titeket.És én tényleg nagyon sajnálom ezt az egészet bébi. Nem érdemelted meg. -
Nézek föl rád.
- És Ő sem. Fel kellett volna pofoznod. -
Sóhajtok. Legalább egyszer, ha nem többször, hogy térjek végre észhez.
Nem vagyok benne biztos, hogy a lányunk ténylegesen úgy fog szeretni ahogyan te szeretsz engem, nem csodálkoznék rajta ha nem, meg sem érdemlem. De azt megígérem neked, hogy én őt mindennél jobban fogom szeretni.
- Hazaviszlek. Hát nevezhetjük bálnabébinek is... -
Kacagok föl, aztán nyújtózkodva a pólómat keresem, nem tervezek összepakolni.
- Holnapra hívsz nekem egy takarítót? Nem jövök be dolgozni, szóval.. egész este és egész nap azt csinálunk amit csak akarunk.. -
Nyújtom feléd a kezemet. Ideje végre hazamenni.



Köszönöm, imádtam! <3
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
94
● ● Reag szám :
84
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: de Vision •• Kedd Aug. 21, 2018 4:41 pm

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2322
● ● Reag szám :
1528
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: de Vision ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

de Vision
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-