Eden // Roux
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 8:23 pm ✥


✥ Today at 6:13 pm ✥

✥ Today at 5:17 pm ✥


✥ Today at 4:32 pm ✥


✥ Today at 10:53 am ✥

✥ Today at 10:53 am ✥

Párizs lakói

Eden // Roux



Témanyitás ✥ Eden // Roux •• Szer. Május 16, 2018 5:54 pm

Eden Dequan
I found myself in ways I couldn't help.

általános jegyzet
» Anyja neve: Camille Laurent // Jacqueline Rogue  
» Apja neve: Maxime Dequan // Lucian Chevalier  
» Testvérek: Roxanne Dequan // x
» Egyéb hozzátartozók: A jelenlegi családomat még nem ismerem teljesen, az eredeti családomban pedig csak hárman voltunk.  


Nehéz kapcsolatokról beszélni, miközben nem érzem magam teljesnek a balesetem óta. Még mindig nem fogtam fel, mi történt, még mindig a választ keresem, s próbálom elhitetni magammal, hogy nem őrültem meg, bármennyire is lehetetlen a helyzet, amibe kerültem.
Volt egy családom, akik születésem pillanatától neveltek. Egy teljesen más világba születtem bele, mint amibe most kényszerültem. Anyám egy rendkívül híres divattervező, míg apám egy hatalmas cég vezetője. Mondanom sem kell, hogy ezáltal sosem szenvedtem hiányt semmiben. Leszámítva a szüleimet, akik reggeltől estig dolgoztak, én pedig egyke voltam. Szinte nem is ismertem a szüleimet, ahogy ők sem engem. Kár lenne tagadni, hogy elkényeztetett voltam, mégsem gondolom, hogy rossz ember lettem volna. Bárkinek segítettem, ha szükség volt rá, s talán részben ezért kaptam egy második esélyt.
A Dequan család teljesen más, mint amit én megszoktam. A hangsúly pedig nem a rangokon, vagy az anyagi helyzeten van, hanem azon, hogy őket tényleg hívhatom egy családnak. Minden reggel közös reggelik, este pedig többnyire közös vacsorák. Családi programok, közös filmezős esték. Mindenki meghallgatja a másikat, a szülők megkérdezik, hogy telt a napunk, és tisztán érezhető a törődés. Tényleg megvan az az idilli kép, amit leginkább csak a filmekben látni, s amiről én eddig csak álmodozni tudtam.
Egyik napról a másikra egy teljesen más világban ébredtem, valaki más életét élve, s úgy érzem, mindeközben elveszítettem önmagam.  
tudj meg többet
» Születési hely: Párizs, Franciaország // Párizs, Franciaország
» Születési idő: 1996. 02. 14. // 1996. 04. 21.
» Mikor érkezett a városba: Születésemtől kezdve itt élek.

Eden // Roux
KJ Apa
22
Egyetemista - Visszatérő

Hol vagyok? - kúszott elmémbe a gondolat, mikor hirtelen magamhoz tértem. Legalábbis már voltak gondolataim, emlékeim, és öntudatra ébredtem. A szemeimet azonban még képtelen voltam felnyitni, bárhogy is próbálkoztam. Tompa, egyenletes csipogást hallottam az egyik oldalamról, de a sötétség elborított mindent, s képtelen voltam rájönni, hova kerülhettem.
Hirtelen a semmiből bevillant előttem egy kép. Egy vértócsa volt az. Rengeteg vér. Minden vörös volt. Aztán amilyen gyorsan jött, úgy a másodperc tört része alatt el is tűnt.
Hallottam egy hangos dörrenést. Egy kiáltást, aztán még egyet. Hirtelen visszhangzó szavak sokasága töltötte meg elmémet, melyet egy összefüggő mondatot alkottak. De nem értettem tisztán.
A szívem hevesebben kezdett verni, homlokom ráncba szaladt, s mindennek hatására sikerült megmozdítanom minimálisan a jobb mutatóujjam, mintha csak azzal küzdenék, hogy felébresszem önmagam teljesen.
Mellettem a gép pittyegő hangja egyre gyorsabbra váltott. Úgy éreztem, ez nem jelenthet jót.
Hirtelen elöntött a félelem, mintha csak egy rossz álomba keveredtem volna, ami valahogy mégis csak valóságosnak tűnt.
Megtörtént volna?
Hol vagyok?
Gyors léptek hangja ütötte meg fülem, tompán hallottam némi párbeszédet, de semmi kivehetőt. Szép lassan kezdett lecsillapodni körülöttem, s bennem is minden. Szemhéjaim nehezek voltak, de végre sikerült felnyitnom őket, s bár látásom homályos volt, de megnyugodtam, mert végre nem az ijesztő semmi tárult elém.
Körülöttem ismeretlen arcok.
Egy nő boldogan tört ki zokogásban, míg egy fiatalabb lány a nyakamba borult, az ágy végében pedig egy férfi mosolygós arca köszönt vissza rám. Felnéztem a nővérre, akinek ajkai szavakat formáltak, de nem értettem, mit mond.
Egyedül akartam lenni.
Ezt próbáltam szavak nélkül, az ijedt tekintetemmel sugallva mindenki tudtára adni, de szerencsére nem kellett túl sokáig próbálkoznom, mert a nővér úgy érezte, pihenésre van szükségem, és kitessékelt mindenkit. Akkor végre egyedül maradtam.
Lassan próbáltam megemelni a kezeim, hogy tenyereim kezdjem vizsgálgatni, s bár még mindig nem láttam túl jól, azt így is meg tudtam állapítani, hogy ezek nem az én kezeim.
A szívverésem ismét felgyorsult, ahogy értetlenül másztam feljebb az ágyba, majd letéptem magamról mindent, amivel az átkozott gépekre voltam kötve. Zavarodottan álltam fel, de erősen kellett kapaszkodnom ahhoz, hogy ne essek össze.
Elkezdtem tapogatni a mellkasom, a hasam és a vállam, valamiféle seb után kutatva, de nem találtam semmit.
Meglőttek.
Az a rengeteg vér az enyém volt.
Mi a franc történik?!
Úgy éreztem, a föld megmozdul alattam. Kapkodtam a levegő után, miközben attól kezdtem félni, hogy a szívem kiszakad a helyéről. Szédültem, a kezeim remegtek, az elmémben meg megannyi szörnyű emlék kavargott újra, és újra, és újra...
Valahogy elbotorkáltam a fürdőszobáig, majd a mosdókagylóra támaszkodtam mindkét kezemmel. Hosszú másodpercek teltek el, ahogy próbáltam lenyugtatni magam. Hideg vízzel mostam meg az arcom, hátha attól felébredek, és észhez térek. Végül felnéztem a tükörbe, de az arc, ami visszaköszönt rám, nem az az arc volt, amit megszoktam.
Ez a valóság, vagy csak álmodom? - Merült fel bennem a kérdés, s szinte fel sem fogtam először, amit látok.
Óvatosan megérintettem a tükörképem, és végighúztam ujjaim a tükör sima felületén, majd teljes sokkban kezdtem hátrálni, és egy pillanatig sem tudtam levenni tekintetem az ismeretlen arcról.
Végül kirontottam a kórteremből. Zavartan és ijedten fordultam körbe, mintha keresnék valamit. Aztán elindultam valamerre gyors léptekkel, miközben minden egyes szobára ránéztem, hátha meglátom valahol a nevem, vagy bármi ismerőst. De semmi.
Mikor elértem az információs pulthoz, vagy recepcióhoz, vagy... igazából bánom is én, mi az, csak egyetlen kérdést tettem fel, de hamar rájöttem, hogy kár volt, mert a válasz, amit kaptam rosszabb volt bárminél.
- Meg tudná mondani, melyik szobában van Roux Chevalier?
- Sajnálom uram, de... Roux tegnap éjjel még a helyszínen meghalt.
Fordult velem a világ.
Értetlenül lépdeltem hátrébb, mint aki rémeket látott, aztán hirtelen újból elsötétült előttem minden.
Meghaltam...

Biztosan mindenki gondolkozott már azon életében legalább egyszer, vajon hányan mennének el a temetésére, és vajon mit mondanának róla utána mások, milyen hatással lenne a környezetükre. Nos, én megtudtam.
Egész éjjel forgolódtam a saját temetésem előtti éjszakán. Nem akartam elmenni, mégsem hagyott nyugodni a tény, hogy láthatom a szüleimet és a régi barátaimat még egyszer, talán utoljára. És el akartam búcsúzni önmagamtól, azt hiszem. Bármennyire is hangzik ez abnormálisan.
Nem mentem túl közel. Megálltam egy fa mellett, és csak távolról figyeltem a temetést, ahogy beteszik a koporsót a sírba, aztán anyámék odasétálnak, hogy rádobjanak egy szál virágot. Hallgattam, ahogy elbúcsúztak tőlem, és láttam az arcokat. Aztán ahogy szép lassan betemették a sírt.
Hirtelen elkapott a hányinger, ahogy a gyomrom bukfencezett egyet a jelenet láttán. Micsoda klisé volt, ahogy közben elkezdett esni az eső is, mire vége lett az egésznek. Megvártam, ameddig mindenki elment, aztán odasétáltam a sírhoz, és gyengéden végigsimítottam a kőtáblán feltüntetett néven és dátumon.
- Mindig is azt szerettem volna, hogy inkább elhamvasszanak... - motyogtam halkan, ahogy kínomban el is mosolyodtam kissé, mindeközben pedig hagytam, hogy egy könnycsepp legördüljön az arcomon.

Azon az estén nem nekem kellett volna meghalnom.
Nem engem akartak lelőni, egyszerűen csak rosszkor voltam rossz helyen, s talán ezért is kaptam egy második esélyt az élettől. De ennek örülnöm kéne? Elvégre milyen áron folytathatom az életem... Már ha ezt mondhatom a magaménak.
Már napok óta semmi más nem jár a fejemben, csak hogy megtaláljam a gyilkosom és végezzek vele. Kerül, amibe kerül. Többet már úgysem vehetnek el tőlem, s lehet, hogy pont a bosszúra kaptam egy esélyt, mikor nem rég felébredtem Eden több, mint egy hónapos kómájából. De erre azt hiszem, sosem fogok választ kapni. Ehhez még a pszichológusom is kevés...

Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
Ajánlás || Saját
Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
2
● ● Reag szám :
0
● ● Keresem :
my killer
● ● karakter arca :
● KJ apa ●


Témanyitás ✥ Re: Eden // Roux •• Kedd Jún. 05, 2018 4:58 pm

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Eden,

Köszöntelek téged is köreinkben, öröm volt látni, hogy egy újabb visszatérő karaktert köszönthetek a köreinkben. Igaz, ilyenkor mindig van félsz bennem, hiszen nem egyszer esett meg, hogy sajnos hibás lapba futottunk már bele, de szerencsére itt minden a helyén volt ilyen téren is. edi
Érdekes volt olvasni, hogy legfőképpen mit is emeltél ki ellentétnek a két családnál, hogy az új életedben mennyivel könnyebben nevezhetők egy családnak, mintsem régebben. Biztos vagyok abban, hogy ez talán a legkisebb szokatlan dolog az új életedben, hiszen más valakinek az életébe belecsöppenni úgy, hogy csak a saját emlékeid vannak meg és egy idegen arcot látni a tükörben nem lehet könnyű. Biztosan akadna olyan, akinek menekülést jelenthetné, de nálad esélyesen nincs erről szó. Inkább áldozat voltál, aki végül mégis kapott egy második esélyt. nyau A történetedben remekül sikerült lefesteni azt, hogy milyen érzés is lehetett elsőre ráébredni arra, hogy egy idegen testbe keveredtél. Soraid könnyedén szippantottak be és magukkal is ragadtak. Remekül átadtad a karaktered érzéseit, gondolatait azokban a pillanatokban. Az pedig, hogy még a saját temetéseden is jelen voltál. Nos, egyszerre lehetett pokolian nehéz, de mégis talán kicsit segíthet abban, hogy lezárd valamennyire a múltadat és élj az új lehetőséggel. Kíváncsi vagyok arra, hogy a bosszú mire fog rávenni, hogy vajon el fogod-e tékozolni a második esélyedet, vagy idővel netán rájössz, hogy az életben vannak fontosabb dolgok is. edi
A történeted kellemes kikapcsolódást nyújtott, tetszetős, ahogyan fogalmazol, a visszatérős dolog is teljesen helyén volt, egyedül talán azt hiányoltam, hogy miután kiszöktél a kórházi ágyadból, akkor senki se talált rád, a gépek csipogása nem jelzett senkinek se. doboz Kíváncsi vagyok arra, hogy merre fog sodorni az élet, kik lesznek a segítőid, kikkel találkozol az új életedben és miként befolyásolják a történéseket, vagy netán te másét. lufi

Nem is húznám tovább az időt. Sipirc foglalózni, majd téged is vár Párizs. Jó szórakozást kívánok!  




Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
Online
● ● Posztok száma :
771
● ● Reag szám :
297
● ● karakter arca :
✶ Gal Gadot

Eden // Roux
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Karakterlapok-