Violette Fabron
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 8:05 pm ✥

✥ Yesterday at 4:19 pm ✥

✥ Yesterday at 2:09 pm ✥

✥ Yesterday at 1:49 pm ✥

✥ Yesterday at 10:29 am ✥

✥ Yesterday at 10:24 am ✥

✥ Yesterday at 10:20 am ✥

✥ Szer. Május 23, 2018 10:58 pm ✥

✥ Szer. Május 23, 2018 10:28 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Violette Fabron tollából
Témanyitás ✥ Violette Fabron •• Csüt. Május 17, 2018 8:53 pm

Violette Nalini Fabron
You were given this life because you are strong enough to live it.

általános jegyzet
» Anyja neve: Shanti Mala Bhatia
» Apja neve: Barnabé Clovis Fabron
» Testvérek: Iris Raveena Fabron
» Egyéb hozzátartozók: Válasz helye  

Bővebb leírás kivel milyen a viszonyod. Család leírása... Bővebb leírás kivel milyen a viszonyod. Család leírása...
tudj meg többet
» Születési hely: Párizs
» Születési idő: 1997.09.11.
» Mikor érkezett a városba: itt született

Vio
Naomi Scott
Karakter kora
20

Tisztelt Hallgató!
Tájékoztatjuk, hogy általános orvos (MEDSORPAR) képzésén önköltségi díj 517,10 EUR összeggel befizetési kötelezettsége keletkezett. A 2017/18/1 félév fizetési határideje hamarosan lejár.....


- Fabron! - a mély hang egészen irritálja a dobhártyámat. Nem azért, mert nem szeretem hallani a nevemet, sokkal inkább a hanglejtés az oka. Mint mikor sokadjára szólnak valaminek és a zengő baritonban a türelmetlenség cseppet sem titkolt éle is jól érzékelhető.
- Igen, professzor?! - vágom zsebre azon nyomban a kezemben tartott telefonomat és vele együtt a gondjaimat is, hogy végre újra a gyakorlatra tudjak koncentrálni. Hülye e-mail. Mintha nem tudnám magamtól is, hogy pénzt kell teremtenem záros határidőn belül.. Hülye telefon, a szabályokhoz igazodva az öltözőben kellett volna hagynom, ahogy tették ezt a többiek is. Most még csak annyit sem tudok mit kérdezett, mégis közelebb lépek, igyekszem leplezni, hogy bármi oda nem illő tárgy lenne a fehér köpenyem zsebében. Ha az intenzíven volnánk, ez súlyos fegyelmi vétség lenne és megrovásban részesítenének, de most más a helyzet és előttem láthatóan nem egy eszméletlen és magatehetetlen ember fekszik. Sokkal inkább mellkasi fájdalomra panaszkodik.
A gyakorlatvezetőn viszont tisztán látszik, hogy nem pont ezt a választ várta tőlem, érzem magamon a szúrós tekintetet, és nem csak az övét, párat a gerincem vonalán is végigfuttatnak a mögöttem állók. Hát persze, elveszem előlül a lehetőséget, és még csak arra sem emlékszem, hogy mit is kellene csinálnom.
- Vizsgálja meg a beteget, de mintha élne! - adja ki ismét az utasítást, talán a hezitálásomat betudja annak, hogy ez az első hivatalos gyakorlatom a nagyközönség előtt. Talán. Remélem.
A következő pillanatban már a gumikesztyűt húzom a kezemre és minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy ne írjon le teljesen a fickó.
- Üdvözlöm, a nevem Violette Fabron. Ha nem bánja, megvizsgálom és felteszek néhány kérdést. Kérem dőljön  enyhén hátra. - úgy csinálok mindent, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Szépen, körültekintően, a nyakamban lógó sztetoszkópot a szívéhez tapasztom első körben, majd ezután a tüdejéhez, vérnyomásmérés után elektrokardiográfia vizsgálatot javasolnék teljes nagylaborral, de a történet itt még korántsem ér véget. - Mikor kezdett fájni? - A fizikai vizsgálat ugyanis nem merül ki annyiban, hogy légzést hallgatok, ami egyébként enyhén sípol, nyomásérzékenységet is nézek, majd a gyakorlatvezető átveszi tőlem a terepet, hogy a további vizsgálatokat - a félrediagnosztizálás elkerülése érdekében - ő végezze el. Néhány további kérdése van csupán, de elismerően bólogat, néha hümmög egyet, majd felém fordul, én pedig azonnal veszem is a lapot.
- A tünetekből, a betegség lefolyásából arra következtetek, hogy hörghurut vagy tüdőgyulladás, javasolnék egy röntgen vizsgálatot... - kezdek bele a megfigyeléseim ismertetésébe, de megállít.
- Jó lesz, Fabron! - de azért egy apró mosoly megbújik a szája sarkában. Elég szigorúnak tűnik, talán arra számított, hogy nem ismerem fel a jeleket, vagy a közönség előtt lebőgök. De úgy tűnik egészen gyorsan és meglepően jól vettem az első akadályt.

Nincs már sok hátra, az elköszönő szavak és intelmek után a csoport java része megindul az öltözőbe, hogy a holnapi órára készüljön, néhányan a professzort igyekeznek elkapni néhány szó erejéig, hogy az ő nevüket is megjegyezze, bár valószínűsítem, hogy a keresztnevekkel soha nem bajlódik és a hátralevő időben Fabron, Mercier és Dupont leszünk, nem Violette, Monique és Tessa. De talán egyszer majd annak is eljön az ideje. Mint annak, hogy a fehér köpenyemet kihasználva, immár a szabályokat is követve beöltözzek és meglátogassam a legjobb barátomat. Bár nem lát, nem hall, és borzalmasan fest, ahogy csak fekszik magatehetetlenül, de talán érzi a jelenlétemet. Talán ha minden nap megszorítom egy kicsit a kezét, az erőt ad neki is egy újabb napra. És talán egyszer eleget gyűjt ahhoz, hogy fel is ébredjen.. Nevetséges miket gondolok, mint valami rossz tündérmese, amit közel két hete játszok. Pedig pontosan tudom, hogy nincs vele kapcsolatom, lélegzik, a szíve működik, táplálható, de a külső környezetre nem reagál - rám sem. Kreol bőre most egész sápadt, gyógyulófélben lévő sérüléseinek nyomatai még tarkák, majdnem mindenhol érte ütés. Elég egy pillantást vetnem a kórlapjára, hogy saccra megállapítsam, a helyzete nem javult, bár még elég távol állok attól, hogy minden szót értelmezni tudjak a leírtakból. Talán jobb is, ha próbálok elvonatkoztatni most a tényektől és a reményre hagyatkozni.

***

Ránézek a fehér bőrére, vizsgálom a sérüléseit, de az undor félreértelmezhetetlen jelei kiülnek az arcomra, mert tudom, hogy miatta van. És az eszemmel azt is tudom, hogy mindkettejük ugyanazt az ellátást érdemelné, ugyanannyi joguk van az élethez, de a pénz nagy úr. Itt is, most is. Az orvos a hozzátartozóihoz is másképp beszél, csak mert multimilliomos. Az ok és okozat mégis egymás mellett fekszik, csak az egyik éppen már nem lélegzik. Bennem pedig érik a vád, amit szeretnék a fejére olvasni, ami leendő orvoshoz nem méltó módon fűti bennem az összes ellenérzést a társadalom elitjeinek irányába. Csak mert tönkrementünk, csak mert apa elbukta az összes pénzét, mert alig tudjuk kigazdálkodni a tandíjra valót, pedig mind keményen küzdünk, de az élet csak elvesz minden kapaszkodót, és a végén belénk rúg még egyet. Az anyagi csőd az életem eddigi velejárója volt, de ez a mostani veszteségérzet sokkal nagyobb és nem csak azért, mert friss és mert nem tudok mit kezdeni vele. Ravi az életem szerves része - vagy legalábbis az volt. A családom volt, sokkal közelebb állt hozzám, mint a tulajdon nővérem, aki évek óta váltig állította, hogy a srác belém van zúgva, és buzdított, hogy sokkal jobbakat találhatnék, amúgy is felesleges időpocsékolás minden perc, amit pasizás helyett a szomszéd sráccal töltök.


Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
Miként jutottál ide || Keresett
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1
● ● karakter arca :
Naomi Scott

Violette Fabron
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 02. Karakter részleg :: Karakteralkotás-