Mexikó
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek


✥ Today at 8:16 am ✥

✥ Today at 2:00 am ✥

✥ Yesterday at 11:25 pm ✥

✥ Yesterday at 11:18 pm ✥

✥ Yesterday at 9:31 pm ✥

✥ Yesterday at 9:24 pm ✥

✥ Yesterday at 8:54 pm ✥

✥ Yesterday at 8:32 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Mexikó •• Szer. Jún. 06, 2018 3:56 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2167
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Silas Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Mexikó •• Szer. Jún. 06, 2018 6:35 pm

+16 a szóhasználat miatt??


pree && silas

A fejemet belehajtom a tenyerembe, a szememet meg becsukom, mert igazából úgy is hulla mindegy, hogy nyitva van-e vagy csukva, úgyis szétdrogoztam a fejemet, és úgy is egyedül ülök ezen a szaros reptéren, a fejem mindjárt szétrobban, tuti, hogy bealszok és akkor lekésem a hülye repülőt, és sehogy sem tudok eljutni majd Mexikóba, csak ha ráfizetek, de én biztosan nem fizetek pluszba, akkor inkább befekszem a saját ágyamba és minden este vízzel fürdés helyett a saját önsajnálatomban mártózok meg. Mert az menő, és mert nincsen jobb dolgom.
Valamit elbasztak Ace és Szofi repjegyével, szóval felajánlották nekik, hogy utazzanak az első osztályon, ami miatt legszívesebben megrugdostam volna Acet - mert csak úgy kapott egy első osztályra szóló jegyet, hol itt az igazság?  - aki lelépett, hogy Szofival szerezzenek egy-két finomságot, aztán az elsőbbségi lehetőségükkel élve hamarabb beszálljanak a rohadt gépre.
Ha szemmel ölni lehetne, és ha nem lenne rajtam a napszemüveg, hogy a véreres szemem ne ijesszen meg mindenkit, és ne vágja le a kedves légiutaskísérő kisasszony, hogy totál szét vagyok csapva, akkor már mindenki halott lenne aki rám néz. Mert hogy semmi kedvem az emberekhez. Dupla műszakot nyomtam le az autószerelő műhelyben, és reggel hazaugrás után elugrottunk Szofiért, hogy most már két órája a reptéren legyünk, és ne csináljunk semmit, azon kívül, hogy ők ketten az idegeimre mennek, mert egy pillanatra sem tudják befogni a szájukat. Tényleg egy pillanatra sem. Úgyhogy nem is igazán zavar hogy elhúztak az áfa mentes övezetbe, mert legalább addig lehet mondjuk öt-tíz perc csendem, és nem kell bámulnom Ace elégedett fejét amiért ő első osztályon repülhet több mint tíz órán keresztül.
Mielőtt totálisan elaludnék, és tényleg lekésném a járatot fölállok, hogy elinduljak a kapu felé, hogy tényleg véletlenül se maradjak le, és hogy a sok ember között én is feljussak a nyamvadt gép nyamvadt turista osztályára.
Miközben a kapuhoz igyekszem, ötször jönnek nekem, háromszor taposnak telibe és kétszer húzzák át a lábamon a bőröndjüket az emberek, mire én próbálok mosolyogni, de a végére a mosoly olyan gyilkossá fagy az arcomon, hogy a tükörbe félek belenézni.
Már csak remélni tudom, hogy a gépen nem kisgyerekek közelébe kell leülnöm, hanem nyugodtan mondjuk egy idős pár mellé kerülök a gépen és simán végigalhatom a hosszú-hosszú utat.
Kérlek sors most az egyszer legyél kegyes hozzám!
És talán a sors tényleg meghallgatta az imáimat, és talán tényleg úgy gondolja, hogy megérdemlem a kegyességét, hiszen csupa jót cselekedtem: hatalmas mennyiségű drogot adtam el, hogy az unokahúgomat elhozhassam Mexiküba. Dupla műszakokat nyomtam a cégnél, és itt vagyok, minden megteszek annak érdekében hogy eljussunk a nyaralásra.
Valószínűleg ezért megy olyan zökkenő mentesen a becsekkolás, ezért sikerül aránylag hamar feljutnom a gépre, elhelyezkednem, felraknom a kézipoggyászomat, kibámulni az ablakon, félredönteni a fejemet, alvó pozícióba vágni magamat..
Csak hogy a sors velem nyilván nem kegyes: mert hát kurva sok drogot adtam el!
És egyetlen egy illat kúszik az orromba ami csak szemfényvesztés lehet: Princess drága parfümjének bódító eszenciája.
Felpattan a szemem, és ott van Ő teljes valójában.
Hátakurvaeget. Így egybe.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
69
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


✥ Szeretettel Princess Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: Mexikó •• Csüt. Jún. 07, 2018 3:38 am

To Sil..

Lábujjaimat tornáztatva bámulom a faliórát. Még három óra. Mikor hívott Szoff? 12 órája, nagyon édes és lelkes hanggal hívott el magukkal Mexikóba. Amit ugye én egy héttel ezelőtt egyszer elfogadtam már, majd utána tíz perccel vissza is utasítottam. Ezt persze nem mondhattam el neki, így egyszerűen töröltem a fejezetet a könyvből, mintha nem szerepelt volna soha benne. Imádtam és szabadkozott, hogy jegy az nincs, mert hárman készültek, de azért mormogva sóhajtozva mondtam, hogy nem anyagi akadálya lenne. És kerestem kifogást, jó bénát, amit vadászkutya mód szagolt ki, mondván ne legyek fosos, Mexikó nem a világvége. Végül is. Ráhagytam, meglátom. Nem, nem fogok elmenni.
Mégis a fürdőruháimat lökdöstem az ágyra fél órán keresztül, keresve a mixelhető darabokat, hát odaát dögmeleg van, ruha sem kell.
De hát nem mész Princess...
Ugyan, hess, ezek csak fürdőruhák! Strandszezon jön, legalább látom a készletet. Akkor döntöttem úgy, hogy bekapcsolom a laptopot, hátha most ajánlják valahol a világ leghosszabb sorozatát, részenként másfél órás futamidővel az olyan lúzereknek, mint én. Majdnem sikeres is lesz a projekt, mert aki keres az talál, de közben azért nekiállok kilakkozni a lábkörmeimet, hiszen a parton elég bénán mutat a seszínű semmilyenség.
De hát nem megyek velük...
Ugyan, szandál szezon van, elkél a jó pedikűr, és legalább hallgatom ezt az akármit amit néznem kellene. És ha már itt járok akkor megnézem passzol-e a kezemhez a lábam, mert az összhatás lényeges, pláne amikor az embernek egy fürdőruhányi esélye van a jól kinézésre. Két kő, két pici és tökéletes.
De hát nem megyek...
Elmélkedés és lakkszáradás végén a korábban megmosott hajammal próbálok valamit kezdeni, hisz odaát erős nap van, erősebb mint itt és hamar szénakazal lehet. Mármint itt, itt van már meleg és egyébként is, mit érdekel engem, hogy milyen idő van Tequila földön? Majd Szofisz felhív és elmondja. Tweetel. Feltölti valahová a képeket, az olyan hülye libáknak, mint én.
De hát nem...
Kihúzom a bőröndömet, a közepest. Csak, hogy beleférne-e minden ha netán terveznék egy kiruccanást. Nem kell a nagy, nem síelés. Nyár van, bármiben elboldogulok és bármilyen XXL-es pólóból képes vagyok ruhát alkotni két ollóval meg pár darab szegeccsel. Berakom a fürdőruhákat, ó bőven van hely vagy háromszor ennyinek is. Akkor egy ruha befér, na jó kettő. És a vackaim. Azok kellenek. Amolyan, umm, próbának csak.
De hát...
Megrezzen a telefonom és a "Gyereeee" üzenetet látva felsóhajtok. Egy héttel és egy nappal ezelőtti hévben én lettem volna az, aki már előző este meglepte volna a díszes kompániát valami felkészítő kajával-piával. Most nem. Mert most itt vagyok, itthon. Nem, nem megyek.
De..
De elmegyek. Mert el akarok menni, azóta el akarok menni, hogy Sil kiejtette a száján. Bár az lenne a jó, a helyes, ha éppen a csengőmön tenyerelne, hogy el fogunk késni mert én tetvészkedek és egyébként is minek flancolni, hogy mibe megyek ha egyszer 11 órát fogok ülni. Milyen igaz..felöltözöm és összehajítva a maradék kézibe tartozó dolgomat már a liftben hívom a taxit és némi felárral a last minute jegy is elintézve. Tuti most fogom lekésni a gépet. Kérlek légyszi ne késsem már le. Szofi kedvéért, az enyémért. És kevés híján söprök át, hogy a check-in marhaságokon átessek, az indulóváróba pedig már futva megyek. A nő kezébe nyomom a beszállókártyát és némi fejcsóválás kíséretében elirányít, hogy foglaljak szépen helyet. Megyek, nekem nem kell kétszer mondani. Keresem őket, pontosabban a zsivalyt, a nyüzsgésüket, de semmi. Illetve egy megvan. Silas. Enyhe - úgy 9-es földrengés erősségű - sokként ér a látványa, mert mármint tudtam, hogy jön csak..látni és a sors fintora, hogy mellette bezzeg van hely. Odasétálok hát és feltolom a napszemüvegem. - A többiek? - nézek le rá kérdőn és most jön a megtorpanás pillanata. - Mindig én ülök az ablak mellett. Esetleg...? - ez most baromira ovisan hangzik, de akkor is így van. Vonat, busz, hátsó ülés, mindegy. Ablak mellett. Ismer már, attól, hogy mert éppen a nulla környékén lebeg a viszonyunk tartománya, még nem tudok kibújni a bőrömből. Ha feláll, akkor csak bepréselődöm, ha nem, akkor integetve a térdének próbálom magam becsusszantani az üléssorok között úgy, hogy ne essek rá, beérjek a saját helyemre és leüljek, a kézitáskával együtt - nincs az az isten, hogy felrakjam. Épp csak annyira vagyok képes hajolni is, hogy még ne fejeljem le a másik ülés támláját és kényelembe is helyezkedem. Amennyire tudok. Halkabbra fogom a hangom, hogy ne hallja az egész gép azért. - Mielőtt bármit kérdeznél. Sophie felhívott és nem az a típus aki hagyja, hogy nemet mondjak neki. - rakom keresztbe a lábaimat és már megint rettenet közel vagyunk egymáshoz. - Wrighton vonás.. - ezen azért elmosolyodom, magamban - És nem tud semmit az egészről. - teszem hozzá azért, bár gyanítom ezt tudja is.

■ ■Narrálás lvl 100 ■ ■ itsmine ■ ■credit

avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
100
● ● karakter arca :
Alexis Ren


✥ Szeretettel Silas Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Mexikó •• Csüt. Jún. 14, 2018 11:48 am

+16 a szóhasználat miatt??


pree && silas

Szóval bazdmeg ez tényleg igaz. Kurvára igaz, hogy itt áll, mintha egy kibaszott magazinból lépett volna ki és mozog a szája, és bámul - és ln valahol itt jövök rá, hogy ezeket nekem célozza, mármint nekem szól és engem bámul - szóval összeszedem magamat egy kicsit, feljebb tolom magamat az ülésen, és összeráncolom a szemöldökömet. Válaszolnom is kellene, nem?
- Milyen többiek? -
Tök rekedt a hangom.
- Vagyunk itt elegen, nem? -Mormogok, mert kifejezetten haragszom Acere amiért itt hagyott. Mert Szofit megértem, őt ki ne akarná elültetni az első osztályra, de azt a fasz arcút?
Fáradtan megdörzsölöm a szememet. Tök rossz kedvem van, és erre még ez is..
- Amúgy meg az első osztályon vannak.. -
És azért elég bosszúsan vetem ezt neki oda, mert tényleg borzalmasan bosszant, és jelen pillanatban és állapotban esélytelen hogy túl tudjak ezen a sorscsapáson lépni.
Azért engedelmesen felállok és hagyom, hogy benyomakodjon a helyemre az ablak mellé, közben meg elnézek oldalra, mert nem akarom látni ahogy a formás kis teste végigcsúszik az enyémen.
Aztán leülök és visszacsúsztatom a napszemüveget a szemem elé azzal a céllal, hogy akkor innentől nem szólunk egymáshoz, én aludni próbálok - ami nyilván nem jönne össze - ő meg csak ülne mellettem és irritálna hogy nem szól hozzám, szóval jól összevesznék vele.
De ő nyilván hozzám szól.
- Semmit sem akartam kérdezni. -
És amúgy tényleg nem akartam. Én csak csendben akartam itt ülni, átaludni a nem tudom hány órát, és puffogni.
Sóhajtok egyet, egy jó nagyot, és felé fordítom a fejemet így napszemüvegestől.
- Jól van. -
Bólintok. Most erre mi a szart mondjak? Nyilván én sem mondtam el Szofinak.
- Nem is tudtam, hogy ti ennyire jóban vagytok.. -
És ennek is morcogós a hangulata. Mert jelen pillanatban gyűlölöm a világot.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
69
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


✥ Szeretettel Princess Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: Mexikó •• Pént. Jún. 15, 2018 12:24 am

To Sil..

Nem hiszem el. Így egyszerűen. Hogy nem hallom sehol Szofesz nevetését, nem látom Ace vörös sörényét, de helyettük, mintegy kárpótlásul itt van Silas teljes életnagyságban. Ráadásképp abban a napszemüvegben amit egyszerre utálok, mert nem látom a kifejező kék szemeit, másrészt meg imádok mert nyálcsorgatóan jól áll neki. Még jó, hogy nem ragadok le a részleteknél. Hogy meg sem látom az össze-vissza túrt haját..én? Soha. Kérdezem és mikor nem érkezik rögvest válasz előrébb hajolok, hogy ébren van-e, vagy csak szimplán elúszott a fülei mellett a hangom.
Nem úszott. Feltolom a szemüvegem.
- Vajon.. - most komolyan ezt a kört fogjuk futni? Nem tudok még elbizonytalanodni sem azt illetően, hogy Szofiék mégsem jönnek. Mert Ace itt lenne. Nem hagyná elmenni az öccsét egyedül csak úgy. Felhorkanok. Hát nem hiszem el, hogy nem képes nekem válaszolni! Mi van ezzel a sráccal? - Pontosan tudod, hogy kikre gondoltam. - fonom keresztbe karjaimat a melleim alatt. Mire végre megérkezik a vágyott információm kis híján arra a következtetésre jutok, hogy inkább leszállok a jegyemet meg egye meg aki gondolja. - A kis mocskos mázlisták. - húzom mosolyra végül az ajkaimat. - Akkor ezért duzzogsz? - igen, kivigyorgom. Ő húzta a pakliból a maradsz a seggeden lapot. Ki mondja, hogy nincs karma? Végül mégiscsak feláll, én meg megpróbálok tisztességesen beoldalazni mellette és amennyire lehet kényelembe is helyezni magamat. Hozzászólok, mert valamit muszáj mondanom ehhez az egészhez. Bár leforráz.
- Akkor tekintsd plusz információnak. Ahogy gondolod. - vonok vállat, mert legyünk most bármilyen - leginkább semmilyen - viszonyban attól még rohadtul izgatott vagyok. Sosem jártam Mexikóban és ezt Mr. Duzzogógép sem fogja nekem elrontani. Rendes lány módjára keresztbe rakom a lábaimat és felé fordulok, már csak a Sophie kérdés kapcsán is és szeretném, nagyon nagyon szeretném levenni a napszemüvegét, hogy lássam a szemeit.
- Köszönöm. - mondom komolyan. Tényleg komolyan. Visszahúzódom a saját térfelemre és kihorgászom a táskámból az újságomat is. Reményeim szerint majd elalszom rejtvényfejtés közben. A felét úgyse tudom, ő szokta tudni, a végénél meg csalunk. - Úgy bizony. Nagyon szeretem őt, meg a bátyját is bírom. Emlékszel amikor februárban üzentetek Acey-vel, hogy fussunk össze a sztripbárban de leléptetek? Ó, mi odamentünk. - vigyorodom el sötéten az egyébként helyrerakott emléken, de esélyesen sejtem mit kapnék, szóval kussolok. - Ne duzzogj már, nyaralni megyünk. - fészkelek be és nekiállok a rejtvénynek de marha nehéz úgy gondolkodni, hogy itt szuszmókol mellettem. Anno simán félig átmászott volna az én felemre, hogy simogassam a haját míg alszik. De most töretlen a jókedvem szóval chipset veszek elő. Kicsit ugyan hangos, de hát enni csak szabad, nem? Mindig eszem ha utazok. Meg amúgy is. Csoda, hogy nem vagyok disznó. Érzékelem, hogy megmozdul és az orra alá dugom. - Kérsz?

■ ■Narrálás lvl 100 ■ ■ itsmine ■ ■credit

avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
100
● ● karakter arca :
Alexis Ren


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Mexikó ••

Tell me your secrets

Mexikó
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 05. Különlegességek :: Városhatáron túl :: Észak-Amerika-