Beltér
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 8:16 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 8:42 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 7:44 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 6:10 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 6:03 pm ✥


Témanyitás ✥ Beltér •• Pént. Jún. 15, 2018 7:48 pm

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Beltér •• Hétf. Jún. 18, 2018 10:12 pm



Edward & Alexis
Beérve a házba elgondolkodok a pár perccel ezelőtti szavain, majd mikor már bennem is mondattá formálódik a helyes válasz, megszólalok.
- Igen, mindig sikerül vissza találnom ide, amíg van miért, és amíg teszel érte. - Jelentem ki, majd ledobom minden cuccomat a kanapéra, utána pedig felpattanok a pultra, és várom hogy Ő is mellém érjen a konyhába. - És amíg kényeztetsz minden téren. Na meg amíg tudsz főzni, addig pocak sem hajlandó lemondani rólad.
Mire beér a konyhába, a pulton csücsülve már fülig is ér a szám. Sokkal jobb a kedvem. Először nem értem mire mondja hogy eszembe se jusson, csak a homlokomat ráncolom, de aztán ahogy a zene dallamai a tudatomba szöknek, azonnal ezer meg ezer vadító emlékkép árasztja el az agyam, ahogy Magic Mike-ként nyomott le nekem egy magán táncot anno. Akaratlanul is felkuncogok hangosan, és ő is nevet, egymásra nézünk, majd beharapom az alsó ajkam.
- Elviselném megint... amúgy jó lesz az omlett, ne tökölj a bécsi szelettel most. Majd holnap, ha van kedved... - Felelem célzásképpen hogy igen, szeretnék estére nála maradni.
Előveszem a telefonomat, és dobok egy üzit a szomszéd öreglányra aki már-már a legjobb barátnőm így kulcsot is cseréltünk vészhelyzet esetére -  amúgy Ed helyett/mellett a második fő oka annak, hogy még nem haltam éhen -, hogy Yodát vigye el sétálni és lássa el, cserébe pedig ha hazamentem beugrok hozzá egy kis borral, úgysem dolgozok.
- Kóóókuszkooockaaa?! - Kérdezem, majd még mindig a pulton ülve a hűtőbe nyúlok, és nem csinálva több mosatlant Ednek tányér és villa nélkül azonnal elkezdtem a számba tömni kézzel. Ah, isteni. Még hogy nem vár engem, chh. Biztos véletlenül ugrott a kedvenc süteményem a hűtőjébe.  - Köfönöm szépen! - Mormogom teli szájjal, miközben kis híján elélvezek, majd a harmadik után vissza rakom a többit a helyére, hogy maradjon hely a vacsinak is. Azt hiszem fogytam pár kilót megint, sajnos. Még mindig nem vagyok a konyha ördöge, és lusta is vagyok. Ed-nek is akkor csináltam régen hétfogásos svédasztalt, ha valami nagy alkalom volt, vagy ünnepeltünk.
- Ez nem lehetőség, hanem a szolgáltatás része, még ha sorsodat is kísérti! - Jelentem ki színész felháborodottsággal, majd azonnal egy határozott mozdulattal a lábaimat a dereka köré kulcsolom még mindig a pulton ülve, hogy ne tudjon szabadulni, és egy határozott mozdulattal kibújtatom az imént említett ruhadarabból. Akaratlanul is egy sóhaj szökik fel a torkomból, és nem tudom megállni, hogy a tenyeremet ne tegyem kemény mellkasára, a szíve felé. - Amúgy az apró betűs részben az is szerepelt amikor ezt a szolgáltatást kértem, hogy ez sem lesz rajtad - Húzom kicsit lejjebb célzásképpen a nadrágját, a szemeibe nézve.


 YOUTUBE┃örökké a nyakadon leszek┃




A képet nézd elfogulatlanul,a könyvet olvasd nyílt szívvel,
mint a tied, az életedet meg éljed, ez az egész.

avatar
● ● Posztok száma :
32
● ● Reag szám :
24
● ● karakter arca :
Amber Heard


Témanyitás ✥ Re: Beltér •• Hétf. Jún. 18, 2018 10:49 pm

To Alex

- Nem mellékesen, de te is ki szoktad valahogy érdemelni a maradásodat mindig – vonom meg az egyik szemöldökömet játékosan. Kár lenne tagadni, hogy megvannak a módszerei, amivel mindig képes rávenni arra, hogy maradhasson. Ez az olyan ritka alkalmak egyike, mikor nem szexuális módon teszi ezt. Sokkal inkább lelki terrorral, de nem baj. Pont így szeretem őt. Néha én teperek neki ezerrel, néha ő, szeretjük ezt a kis játékot űzni a másikkal. Most én vagyok a soros, úgy néz ki. Jól tudja, hogy ha ilyen állapotomban vagyok és kedvem is van hozzá, akkor aligha fog tudni panasszal kilépni azokon a bejárati ajtókon. És most is vannak terveim. A tánc viszont nincs köztük. Nem, az most nagyon nem menne. Abban az értelemben most ő lenne a soros. Azt hiszem… igen, biztosan.
- Értettem, asszonyom! – szalutálok még neki mosolyogva, mielőtt kiszedném a tojást és a szükséges hozzávalókat még a hűtőből és szépen elkezdeném összekeverni az alapokat. Közben megemlítettem persze, hogy van itt a kedvencéből is a hűtőben, ami nem ritka jelenség nálam. Már fel vagyok készülve az ilyen váratlan alkalmakra, és ha épp nem én csinálom, akkor rendelek valahonnan. Ezeket mondjuk saját kezemmel készítettem. És tisztában vagyok vele, hogy ezt tudja is. Mesteri ügyessége van ahhoz, hogy különböztesse meg az én készítményeimet, meg ha valahonnan veszek akármit. Mosolyogva nézek hátra, ahogy tele szájjal köszöni meg nekem. Hiányoznak néha az ilyenek. Hogy naponta képesek vagyunk mi ilyen kedvesek, aranyosak lenni a másikkal. De azt már láttuk, hogy ez nem működik. Egy ideig igen, de aztán… hát nem tudom. Aligha gondolom azt, hogy ha újra megpróbálnánk valami ilyesmit, akkor most jobban menne. De erre kétlem, hogy egyhamar sor kerülne, hogy ilyesmi megforduljon komolyabban is a fejünkben.
Még szerencse, hogy épp nem volt a kezemben semmi, mert valószínűleg magamra is borítottam volna mindent, mikor magához ránt a lábaival, satuba zárva engem. Félig felhúzott szemöldökkel és féloldalas mosollyal nézek rá, ahogy elkezdi leszedni rólam a ruhát. Van abban is valami kínzóan kellemes, hogy láthatom így vágyakozni irántam, mikor nem kaphat meg. Bár ne szaladjunk ennyire előre… Tartom a szemkontaktust vele végig, ahogy végigsimít mellkasomon és aztán nadrágomat is elkezdi kicsit lentebb húzni. Megtámaszkodok mellette a pulton mindkét oldalt, és kicsit előrébb dőlök. – Miket meg nem teszek én érted. Csak ezek után nehogy panasz érje a ház elejét – mosolyodom el újfent, majd nyomok egy puszit az orrára, és a kedvéért megfogom a nadrágom szélét és megszabadulok tőle. Nincs olyan szerencséje, hogy ne legyen alatta semmi.
Végül kiszedem magamat a fogásból, hogy visszaállhassak és folytathassam az eredeti tervemet. A serpenyőt elővéve és egy kis olajat öntve rá mindjárt meg is csinálom neki az omlettjét. Ő pedig közben nyugodtan elbambulhat. Nem az egyik lengébb, lazább boxerem van rajtam, inkább a kellemesen testhez simulós. Igaz, ami igaz, ezt tényleg miatta vettem fel. Bár nem gondoltam volna, hogy így kell hasznosítanom. Néhány perc múlva el is készül a vacsorája, amit kirakok egy tányérra, és hozzátéve egy villát és kést nyújtom oda Alexnek. – Hölgyem, a vacsora elkészült. Várj! – majd pedig elkezdek keresgélni a polcokban, fiókokban, míg egy hallelúja felkiáltással ki nem veszek belőle valamit. Egy Zippo gyújtó. Meggyújtom és lehelyezem mellé. – Tessék. Gyertyafényes vacsora! – mosolyodom el jókedvűen. Nem vagyok normális, aláírom, de elég leleményes tudok lenni, ha muszáj.
- Na és mesélj… mit szeretnél a vacsora után? Hadd hallom– dőlök neki a pultnak, és úgy figyelem őt. Egyik kezemet közben combján pihentetem, a biztonság kedvéért. Csak ellenőrzöm, nincsen semmi gond vele.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit



A hozzászólást Edward Fabrice Vipond összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 19, 2018 11:16 pm-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
73
● ● Reag szám :
59
● ● Keresem :
My ex-wife
● ● karakter arca :
Jesse Williams


Témanyitás ✥ Re: Beltér •• Hétf. Jún. 18, 2018 11:43 pm



Edward & Alexis
- Hát szoktam én panaszkodni? - Biggyesztem le az ajkaimat,majd felnevetek. Az igazság az, hogy tényleg nem vagyok hálátlan, mindig nagyon megbecsülöm a legkisebb erőfeszítést is, amit értem tesznek az emberek. Szeretem ha fontos vagyok másoknak, és ha körbeugrálnak, ez tény, de mindig viszonozom is a kedvességet, de ha mégsem, az biztos, hogy mélyen az emlékezetembe vésem, ha valaki jót tesz értem.
Megpuszilja az orromat, én pedig égek a vágytól, hogy belecsókolhassak édes ajkainak félmosolyra húzódó sarkába, de nem tehetem, mert olyan gyorsan elhúzódik, hogy már hozzá érni se tudok a távolságtól. Kicsit elszontyolodom, de hamar lekerül a nadrágja, és az alhasam olyan hirtelen szorul görcsbe, hogy megborzongok.
- Így máris jobb - Állapítom meg bólogatva miután felocsúdtam, és meggyőztem magam, hogy nem lesz semmi, hiába spanolom fel magam.
- Lezuhanyzok amíg kajcsit csinálsz, ha nem gond.
Leugrok a pultról, majd a hatalmas fürdőszobába veszem az irányt, amivel úgy gondolom, életem végéig nem fogok tudni betelni. Egy egész táncparkettnyi hely tárul elém, amibe még bele sem tartozik a kád és a zuhanyzó, mert az üvegfallal elkerítve foglal el egy majdnem egész szobányi teret. Direkt nyitva hagyom az ajtót hogy beszűrődjön a zene, és miközben vetkőzök, táncra perdülök. A hajamat kontyba fogom ami már a medencézés óta megszáradt, majd beugrok a zuhany alá, és énekelni kezdem az éppen aktuális erotikus benyomású számot.
- Cause when I'm around you, I tend to keep changin' my mind...
Vágyakozva nézek a kádra, olyan rég fürödtem benne, hogy már idejét sem tudom. Nekem otthon csak egy zuhanyzóm van, a fürdőszobám meg szerintem egészében akkora, mint itt ez az elszeparált rész a zuhanyzónak. - I promise, I promise myself not to slip back into old habit... 'Cause heartbreak is savvy and love is a bitcccch...
Hát ez a szöveg illik most ránk...- állapítom meg.
Miután végeztem kiszolgálva magam kiveszek egy törülközőt, majd nem izgatva különösebben magam a szárítóra teszem, és a hálószobáig meztelenül vonulok át. Ott Ed fiókjából kiveszem egy régről itt felejtett tangámat a fiókból - sóhajtva nyugtázom hogy ez az egyetlen, és senki másét nem tartogatja -, majd felkapom az egyik felsőjét mint a régi szép időkben, megfésülködöm, és kimegyek a konyhába hozzá. Ezúttal a székre ülök, és felhúzom az egyik lábamat mint a kisgyerekek, majd mosolyogva nézem, ahogy bravúrozik. A gyertyafényes vacsorájára felkacagok, majd megrázom a fejem.
- Nagyszerű vagy! - A szemébe nézek, majd folytatom. - Amúgy nincs semmiféle Carlos... eleve veled szerettem volna tölteni az estémet... csak rosszul esett, hogy azt mondtad egész nap kurváztál, és úgy éreztem, vissza kell valamivel vágnom, hogy nem csak te teheted. De úgy láttam, nem különösebben hatott meg téged - Nem annyira, mint engem... de ezt már nem teszem hozzá a vallomásomhoz, csak mosolygok rá, majd lezárom a gyújtó tetejét. - Erre nincsen szükség. Tudod hogy nem vagyok ilyen típus.
Nekilátok az omlettnek. Jobban esne ha mellettem vacsorázna Ő is, de nem így van, viszont kárpótlásul meleg ujjai a combomon pihennek. Ez is őrülten finom, akárcsak a sütemény, én pedig már olyan rég ettem a főztjét, hogy egy pillanatra majdnem meg is fordul a fejemben, hogy ezúttal én kérem meg a kezét. Egy elégedett hümmögést hallatok, ezúttal annyira teli a szám hogy nem tudom megköszönni.
Jól esne egy pohár bor, és egy cigi végre. Mikor megkérdezi hogy mit szeretnék, egymillió tabu dolog jut eszembe, amit Ő most nem akar, úgyhogy teljesen meglőve csak vállat vonok.
- Nincs kedved velem folytatni az iszogatást? Neked mihez lenne kedved?


 YOUTUBE┃örökké a nyakadon leszek┃




A képet nézd elfogulatlanul,a könyvet olvasd nyílt szívvel,
mint a tied, az életedet meg éljed, ez az egész.

avatar
● ● Posztok száma :
32
● ● Reag szám :
24
● ● karakter arca :
Amber Heard


Témanyitás ✥ Re: Beltér •• Kedd Jún. 19, 2018 6:06 pm

To Alex

- Szépen is lennénk, ha panaszkodásba kellene kezdened itt nálam – mosolygok vissza rá. Most jelen esetben én voltam az, aki nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna, így rajtam a sor, hogy kedveskedjek neki. Jelenleg ennyit tudok csak neki felajánlani, amiket már elmondtam. Jelenleg, de mivel maradni akar, ez nem fog végig így lenni, ezt már most tudom. Lehet nem jönne utána egy jó ideig… ami lássuk be, egyszerre lenne áldás és átok is. Mert akármennyire is az agyamra tud menni, imádom ezt a nőszemélyt, kívül-belül.
Nem felelek semmit, mikor a zuhanyzást felveti. Kíváncsi voltam, vajon leesik-e neki, amit még anno mondtam neki egy forma-forma hasonló helyzetben. De miután hallom, hogy záródik az ajtó, és elkezd énekelni, hümmögök egy pár sort, aztán folytatom a vacsorájának elkészítését. És türelmesen várom, hogy visszatérjen. Azt viszont bánni fogom, hogy nem ilyen lenge ruhába lesz, mint ahogy előbb volt, csak a fehérneműjében, de talán jobb is, ha így van. Elég ha egyik részről kísértjük csak a sorsot. Közben eszembe jut azért persze a közös fürdőzéseink emléke, és félig-meddig nehezemre is esik, hogy megmaradjak a konyhában, de egyhamar véget is ér ez az érzet, mert újra hallom a lépteit közeledni felém.
Megrázom a fejemet sóhajtva, mikor azt mondja, nem volt rám semmilyen hatással a Carlosos megnyilvánulása. – Nem erről van szó, Alexis. Zavar, persze hogy szokott zavarni, hogyha a többi nagy hódításodról beszélsz. De elfogadtam már, mert az nyilvánvalóvá vált néhány év alatt, hogy én magam egyedül nem vagyok elég – nincs ebben semmi önsajnálat, vagy bármi hasonló, mindketten tudjuk, hogy ez az igazság. Én is vágytam kicsit arra, hogy másokkal legyünk, de ő is, jobban mint én, ezt le merem fogadni. Közös döntés volt, amibe belementünk mind a ketten. Onnan meg aztán már nem volt visszaút.
- Végül is, de. Ihatunk valamit. Koktél, gondolom. Zombie jó lesz? – itthon aztán mindig van pia, főként mert tudom, hogy Alex is mennyire oda meg vissza tud lenni a koktéloktól. Ha pozitív a válasza, akkor végül felállok és elballagok a pultig, ahol elkezdem megcsinálni mindkettőnknek az előbb említett italt. Közben megszólalok. – Miért is van az, hogy én nekem meg kellett szabadulnom a felsőmtől és a nadrágomtól is, te viszont még mindig ennyi ruhában flangálhatsz? Ja, bocsánat. Ez nem volt benne az apró betűs részben! – fordítom felé vigyorogva a fejemet, majd folytatom, amibe belekezdtem.
- Egyébként… csodálkozom, hogy nem emlékeztél arra, amit vagy két éve mondtam még neked – ekkor viszont félbehagyva a folyamatot megfordulok és nekitámaszkodva a pultnak mosolygok rá. Ha nem érti, miről beszélek – már pedig az előbbiekből úgy tűnt -, akkor elmagyarázom. – Az egyik fürdőszobai felajánlásodnál mondtam, hogy: Van egy pisztoly a hálószobában a komód legalsó polcában. Ha erre a kérdésre nemmel felelek valaha is, használd. Nos… Ma sem kellett volna megkeresned – a szövegelésem végéhez érve pedig gonosz vigyorral fordulok végül vissza az alkoholokhoz, hogy befejezhessem a koktélokat.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
73
● ● Reag szám :
59
● ● Keresem :
My ex-wife
● ● karakter arca :
Jesse Williams


Témanyitás ✥ Re: Beltér •• Szer. Jún. 20, 2018 1:15 am



Edward & Alexis
Miután tele lettem és az utolsó morzsát is elpusztítottam a tányérról, elégedetten dőlök hátra mint egy jól lakott kismacska. Hálásan pillantok Edwardra, szavak nélkül is látszik rajtam, hogy ez most nagyon kellett már, hiányzott.
- Ühm, nem smoothiet kértem. Inkább legyen vodka martini.
Ujjai szinte égetnek a combomon, és meglepő módon alig várom, hogy elvegye onnan őket. Az az igazság hogy eddig tényleg nagyon jól tudtam türtőztetni magam, és beletörődtem abba, amit kért tőlem, de ahogy most a varázstevő ujjai rajtam pihennek, hirtelen minden vágyam egyszerre akar kirobbanni belőlem, és leteperni Őt.
Miközben várom hogy a csodaital elkészüljön, kinyitok egy ablakot, és úgy döntök, hogy a meló óta először végre rágyújtok. Addig sincs a közelemben, és lehiggadhatok. Nem reagálok rögtön azokra amiket mondd, előbb átgondolom mit szeretnék mondani, és hagyom, hogy megemésztődjön bennem. "Nyilvánvalóvá vált néhány év alatt, hogy én magam egyedül nem vagyok elég". A mondat újra és újra elismétlődik az agyamban. Az igazat megvallva, lehet hogy régen így volt, de mostanra kezdem teljesen máshogy látni a dolgokat. Talán ennyi idő és élmény kellett ahhoz, hogy benőjön a fejem lágya, és lenyugodjak. Mondjuk huszonöt éves koromra azért illik is már. Ó, ha tudná, mi az igazság! Hogy az utóbbi időbe ráeszméltem, hogy ő maga egyedül felér mindenkivel! Még hogy nem elég... még több is, mint amit megérdemlek. Nem is értem, hogy kötelezhette el magát régen mellettem. Nem tudom komolyan gondolom-e ezeket, vagy csak a magány beszél belőlem, de az biztos, hogy egyre inkább úgy érzem az idő múlásával, hogy már nem tudnak az apró örömök boldoggá tenni. És ez új érzés, megrémiszt. Néha arra gondolok, elcsesztem, amikor úgy döntöttem jó ötlet a válás... néha pedig úgy érzem, jót tett. Hogy segített megérni az elkötelezettségre, hogy így már sokkal határozottabban ki tudnám jelenteni, hogy kiéltem magam, és az állandóság felé húz a szívem most már.
Nem merem bevallani neki, amin töprengek. Nem akarom elrontani az estét, és félő Ő nem így érez, úgyhogy inkább nem akarom megtudni, mi lenne a reakciója.
- Azóta sok minden változott... már huszonöt éves vagyok. - Csak ennyit mondok. Talán kiérződik belőle némiképp a mondanivalóm, de lehet nem lát bele semmit, és csak elengedi a füle mellett.
Felállok hogy kihajoljak az ablakon, háttal állok Ed-nek. Újra letüdőzöm a cigit, majd lassan kifújom. Átjár a nyugodtság, teljesen ellazulok. Jól érzem magam... - és ekkor megszólal.
- Milyen apró betűs részben? Neked nem is voltak kéréseid az irányomba, csak nekem. Egyébként ledobhatom, amúgy is melegem van. De minek, ha nem akarjuk a sorsot kísérteni? - Kérdezem felvont szemöldökkel, bár nem láthatja, mert háttal állok neki tökéletes kilátást nyújtva még mindig a fenekemre. Hát ez most meglepett. - Most akkor fáradt vagy, és uncsi, vagy azt akarod hogy meztelen legyek? Az következményekkel jár. Döntse el Mr. Vipond, mert a kettő nem jár együtt!
Mikor újból megszólal hallom ahogy félbehagyja amit csinál, és érzem hogy rám néz. Nem értem miről beszél. Mit mondott két éve? Mi van?
- Nem emlékszem. Felvilágosítasz?
Elnyomom a cigit, és megfordulok hogy én is ránézhessek. Csak nézzük egymást, én pedig a homlokomat ráncolom. Elfeledkezik arról a bizonyos tényről, hogy elszívtam az agyam, tehát nem tudom hogy várhatja, hogy emlékezzek mindenre, amiket mondott. Amúgy is nőből vagyok, szelektív a hallásom.
- Ja, már rémlik, igen.. várj, mi? Hogy mi a picsa?! - Bukik ki belőlem fékezhetetlenül, és eltátom a számat. - Ne szórakozz velem Edward, egész este azt hallgattam mennyire moslék vagy és uncsi, és tudod jól engem ismerve, mennyi energiámba került beletörődni hogy nem lesz semmi. Erre most  ilyenekkel jössz, hogy elszalasztottam az alkalmat, mikor már mindegy. Na tudod kivel szó... - De nem fejezem be a mondatomat, mert a hirtelen harag úgy elönti az agyamat, hogy nem tudok tisztán gondolkodni. Csak előre dőlök, és már ott is vagyok, a pultnak lököm, körmeim a hátába mélyednek hogy minél közelebb húzzam magamhoz Őt, a nyelvemet pedig olyan mohón, éhesen, és vadul nyomom le a torkán, hogy abban minden visszafojtott vágyam megmutatkozik. Semmi finomság nincs abban amit csinálok, még az alsó ajkát is megharapom talán erősebben is a kelleténél, megérdemli amiért szenvedtet engem.
Bal kezemmel megfogom az Ő kezét, és a póló alá csúsztatom hogy markolja meg a mellem, a jobbom viszont már el is kalandozik délebbi tájakra, aztán megpihen a fenekén, amit jó erősen meg is markolok. Hangosan nyögök, és a csípőmmel nekifeszülök, aztán amilyen hamar nekiestem, olyan hamar el is hátrálok tőle.
- Ne szórakozz velem Edward, mert előbb-utóbb tényleg előkerül az a pisztoly! - Ismétlem meg nyomatékosítva amit mondtam az előbb is lihegve, de mosolyogva.


 YOUTUBE┃örökké a nyakadon leszek┃




A képet nézd elfogulatlanul,a könyvet olvasd nyílt szívvel,
mint a tied, az életedet meg éljed, ez az egész.

avatar
● ● Posztok száma :
32
● ● Reag szám :
24
● ● karakter arca :
Amber Heard


Témanyitás ✥ Re: Beltér •• Szer. Jún. 20, 2018 2:00 am

- Vodka martini akkor. Én viszont valami mást csinálok akkor magamnak – nem különösebben vagyok oda a martiniért. A vodkát viszont szeretem, ehhez kétség sem fér. Ahogy ahhoz sem, hogy nem különösebben szoktam inni csak úgy magamtól. Ha itt van viszont Alex le-lecsúszik valami szinte mindig. Túlzás lenne azt állítani, hogy csak úgy tudjuk elviselni egymást, mert ez egyáltalán nincs így. Csak ha már valamivel megkínálom, egy kis alkohol sosem árthat. Mértékkel fogyasztva, persze. Na mindegy is.
- Én meg 35. Lényegében már egy öregember – felelem neki mosolyogva. Nem teljesen értem, mit akart ezzel mondani, találgatni pedig nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé. És ezt ő is tudhatná már. Most pedig különösen. Nem vicceltem azzal, mikor azt mondtam, hogy teljesen ki vagyok mára égve. Örülök, hogy eddig nem mondtam semmi nagy hülyeséget – bár már egyszer majdnem kiviharzott innen. De épp ezért sem akartam semmi olyasmibe belemenni, ami komolyabb fizikai vagy mentális megerőltetéssel járna. Nem véletlenül akartam megtudni, marad-e egész estére, vagy még holnapra is, akkor már kutya bajom sem lesz.
- Hm. Úgy látom, megtaláltad a tangádat – jegyzem meg, ahogy egy pillanatra felé fordulok, élvezve pár pillanatig a kilátást. Lássuk be, amit kint mondtam, egyáltalán nem hazugság volt. Tényleg képes lennék a végtelenségig is elnézegetni őt. Bár aligha bírnám ki, hogy ne érjek hozzá. Őszintén szólva abban is van valami izgató, ha nem olyan hosszú távról van szó. – Fáradt vagyok és uncsi. Ez még továbbra is áll – mondom neki teljességgel komolyan. Habár azzal is tisztában vagyok, hogy ha eddig nem is, most aztán tényleg a sorsommal játszadozok. Amit mondani fogok, biztosra veszem, hogy kicsit fel fogja kavarni. De nem baj, szeretem, mikor kicsit bevadul.
Magamban csak nevetek, neki háttal állva, mikor realizálódik benne, miről is beszéltem. Igen, valami ilyesmi reakcióra számítottam. Na arra mondjuk már én sem számítottam, hogy néhány pillanat alatt már közel ott fogunk járni, hogy egy hajszál választja el attól, hogy a földre teperjen.
Mégis, nagyokat vigyorogva viszonzom a csókját, és élvezem a kellemes fájdalmat, ahogy körmeivel a hátamba mar kicsit. Kezemet vezeti, én viszont nem adom meg neki az örömöt, hogy megmarkoljam őt ott, ahogy azt szeretné. Ettől függetlenül ujjaim hegyével néhány pillanatra megsimogatom mellbimbóját. Fenekembe markol és már kezdek én is egyre inkább afelé hajlani, hogy folytassuk még ezt. Ó, egek. Jobb, ha ezt a részét inkább magamban tartom, hogy megint milyen közel jártunk ahhoz, amire annyira vágyik.
- Inkább ne kerüljön az elő – felelem ugyanolyan örömteli mosollyal az arcomon, de mielőtt bármit is tenne, odanyújtom neki az italát. - Ettől függetlenül tudom, milyen nehezedre esik, de csak türelem. Reggel, amint sikerül kicsit több élettel megtöltenem magam, megkapod a kárpótlásodat. Olyan módon, amilyennél utána sírva fogod megköszönni, hogy ennyire várakoztattalak – mindeközben kezemmel arcát simogattam lágyan, de egy komisz mosoly ott figyelt még mindig az arcomon. Nem konkrétan gondoltam azt, hogy sírva fogja megköszönni, de tudom, hogy neki most ez mennyire kurva szar, hogy így türtőztetnie kell magát. És épp ezért is fog megkapni tőlem minden törődést, amire csak vágyhat reggel. Délelőtt. Délben. Délután. Amíg van bennem lélekerő.
Felkapom végül én is a saját italomat – Sex on the Beach, színéből és illatából szerintem rájöhet Alex is. A választás egyébként nem véletlen, de ezzel is csak húzni akarom kicsit őt. – Na, jössz? Kis kellemes filmezés, masszázs és hajsimi. Amit csak szeretnél. Nos... majdnem. Szóval? – kérdezem tőle, ahogy elsétálok mellette és próbálom betalálni a hálót. Legalábbis ha engedi. Nem fog sok kelleni, hogy elaludjak, de amit megígértem, ahhoz tartom is magam.
avatar
● ● Posztok száma :
73
● ● Reag szám :
59
● ● Keresem :
My ex-wife
● ● karakter arca :
Jesse Williams


Témanyitás ✥ Re: Beltér •• Szer. Jún. 20, 2018 1:53 pm



Edward & Alexis
Imádom az érintését az arcomon. Libabőrös leszek.
- Úgy gondolod reggel több életet tudsz magadba tölteni? Én ebben erősen kételkedek, öregember. - Heccelem azzal, amit az előbb mondott, hogy 35 évesen gyakorlatilag már öregember. Külsőre nagyon is határozottan nem, de lelkileg, belül teljesen Férfivá érett Ő is a megismerkedésünk óta. Ez részben fáj, mert imádtam a vad, fáradhatatlan huszonnyolc éves énjét. De örülök is neki hogy kissé megkomolyodott. Bánom hogy elkapkodtuk a házasságot, mert én is igazán csak most értem meg arra, hogy elkötelezzem magam, és megállapodjak. Lehet hogy Ő nem így gondolja, de tudom, ha most történne minden, valószínűleg sosem engednénk már el egymást. De minket is gondolok? Valószínűleg ez már sosem fog bekövetkezni. Ő már határozottan nem akar engem. Pedig lassan eljön az idő, hogy családot alapítsak, mert bizony én is vágyok rá... de nem. Nem állok készen arra, hogy elengedjem. Hogy mással legyek. Valószínűleg még hetven évesen se fogom tudni elengedni.
- Amúgy sem esik nehezemre semmi, én sem kívánlak! - Legyintek a kezemmel, majd a koktélomat a kezemben tartva bevonulok a hálószobába. Azért kíváncsi leszek arra a reggeli bravúrra, vajon csak nagy-e a szája. Mindenesetre ez arra ösztönöz, hogy türelmes legyek, úgyhogy direkt nem is adom semmi jelét annak, hogy kívánom. Az előbb még az is megfordult a fejemben, hogy ráborítok valamit a konyhában, csak hogy zuhanyoznunk kelljen, de el is hessegettem az ötletet. Játssza csak akkor ezt a kőszobrot, ha ehhez van kedve! Én nem könyörgök. Majd Ő fog.
Elterpeszkedek az ágyon amíg beteszi a kedvenc sorozatunkat, majd pár korty után az éjjeli szekrényre teszem az italomat. Ezt az ágyat sem fogom tudni megszokni sosem, azt hiszem.
- Azt mondtad, amit csak szeretnék. És ha én azt szeretném, hogy kivételesen én kényeztesselek téged, hogy viszonozzam a sok kedvességedet, és jobban aludj?
Megpaskolom magam mellet az ágyat. Ha igent mond, az esetben a feneke felé térdelek, és nekikezdek az igazi tervemnek. Én imádom, mikor valaki nekem ezt csinálja, úgyhogy úgy ahogy nekem jól esne, elkezdem rajta művelni.
Lágyan a forró ajkaimmal csókolgatom a lapockáját, aztán egyre lejjebb haladva a nyelvem hegyét végigsimítom a gerincének vonalán. Mindenhol elárasztom puszikkal ahol csak érem, lassan, és erotikusan. Néha még a körmeimet is gyengéden végighúzom a bőrén. Az egésztől én is benedvesedek, de nem adom tudtára. Csak kényeztetem tovább. Hol a nyakát csókolom meg, néha pedig a fülcimpáját veszem a fogaim közé. Megpuszilom az arcát, aztán visszatérek a hátára, majd pár perc után abbahagyom, és feltérdelek. Lefekszek mellé, és ránézek. Persze ezzel semmi rossz szándékom nem volt. Nekem az is jó, ha csak hozzábújok, és cirógat. De félek tőle. Félek hogy túl jól fog esni, és aztán egy kicsit összetör lelkileg, mert nem akar tőlem többet. Félek hogy többet fogok belelátni, mint amennyi. Erre a szeretgetésre vágyok már oly' régóta, és ha most megkapom a sok testi szórakozás után, akarni fogom Őt. Nem lehet.
- Na álmos vagy, drágám? - Simogatom meg a hátát felvont szemöldökkel.


 YOUTUBE┃örökké a nyakadon leszek┃




A képet nézd elfogulatlanul,a könyvet olvasd nyílt szívvel,
mint a tied, az életedet meg éljed, ez az egész.

avatar
● ● Posztok száma :
32
● ● Reag szám :
24
● ● karakter arca :
Amber Heard


Témanyitás ✥ Re: Beltér •• Szer. Jún. 20, 2018 2:33 pm

To Alex

Csak vigyorgással felelek az állítására. Nyerjen a jobbik, gondolom magamban, de ki nem mondom. Viszont a mosolyom valószínűleg elég sokatmondó. Meglátjuk, hogy melyikünknek lesz igaza. Azt ne felejtse azért el, hogy én vele ellentétben nem szoktam túl sokáig aludni és általában ahogy felkelek, visszaaludni már nem tudok és elég hamar sikerül éberséget kölcsönöznöm magamnak. Kölcsönöznöm, mert nem feltétlen tart ez be a nap végéig. Attól függ, mit kell csinálni napközben. Ha egész nap fuvarokat kell intéznem, akkor hamar agyilag zokni szintre kerülök. De a többi esetben nem különösebben. Kivéve persze, ha Alexszel vagyok. Akkor valahogy mindig sikerül kifárasztanunk egymást úgy, hogy utána mozdulni is alig bírjunk. Nem egyszer keltem már fájdalmas izomlázzal egy vele együtt átmulatott éjszaka után.
Halk nevetéssel és fejrázással nyugtázom feleletét, magamban elnyögve egy „na persze” szöveget. Eddig aligha tűnt úgy, mintha ez igaz lenne. De ki tudja, lehet az előbbi kis húzásaim miatt már teljesen kikívánkozott belőlem. Nem, kétlem, hogy így lenne. Egész egyszerűen csak kíváncsi, hogy mégis miről is beszélek én reggel. Hogy képes leszek-e vajon tartani magamat ahhoz, amit annyira ígérek, vagy csak a levegőbe beszélek. Elhiheti, az előbbi lesz a helyes megfejtés. Úgysem mostanában volt, hogy ilyesmi ébresztést kapott volna tőlem. Kétlem, hogy utána bármi panaszra is oka lehetne.
Amint mindent elintéztem, már épp nyitnám a számat, hogy akkor kezdjük el azt a masszázst, mikor ő megelőz vele. Felhúzott szemöldökkel nézek rá, majd elmosolyodom. – Hát jó. Én mondtam, hogy szinte akármit, amit csak akarsz. Ha ezt szeretnéd – tárom szét a karjaimat megadóan, majd pedig helyet foglalok az ágyon úgy, ahogy szeretné.
Ő rám ül és máris belekezd. És egek… miért is gondoltam, hogy ez olyan roppant jó ötlet? Csókjai egész egyszerűen perzselik a bőrömet és nagyon nagy erőfeszítéseimbe telik, hogy ne mozgolódjak alatta, mert annyira élvezem. Érzem ám rajta is, hogy kezd kicsit beindulni, de ez másik részről – az enyémről – sincs másképpen. A vérem kicsit lentebb kezd szállingózni, tekintve amilyen erotikusan és lágyan csinálja mindezt. Bassza meg, kikészít ez a nő teljesen, a lehető legjobb értelemben. Hogy nekem mennyire hiányzik az ilyesmi minden áldott nap. De tartok attól, hogy ez a hajó már elúszott előlünk. Jólesően sóhajtok végül fel, hangot is adva az érzésnek, ahogy a nyakamba csókol bele, majd a fülcimpámmal játszadozik. Jól tudja már, hogy hol vagyok elég érzékeny, ez a két pontom pedig mindenképp az elsők között van.
Áldásnak és átoknak fogom fel, hogy lekászálódik rólam. Felé fordítom az arcomat, és sóhajtva fújom ki a levegőt a számon, úgy nézek őrá. – Teljesen ellazultam. Isteni vagy – mondom neki mosolyogva, mielőtt tarkójáért nyúlnék, hogy finoman, és se nem röviden, se nem hosszan megcsókolhassam őt. – Lesz mi teendőm reggel mindezek után – nevetek fel halkan pár pillanat erejéig, mielőtt egy újabb csókot nyomnék a homlokára. Végül átfordulok a hátamra és húzom magamhoz őt. – Gyere ide – kérem, és remélhetőleg eleget is tesz a kérésemnek. Ha igen, akkor magamhoz ölelem őt, finoman cirógatva egyik kezemmel a felkarját, másikkal a haját. Nyomok egy csókot a feje búbjára, mielőtt viszont elhajolnék onnan, elsuttogok pár szót. – Örülök, hogy itt vagy. Tényleg – mondom neki őszintén, mielőtt egy újabb puszival ajándékoznám meg, majd magunkra húznám a takarót valamennyire. A hangerőt fentebb veszem a tévén, hogy hallhassuk is, aztán ha nincs ellenére, csendben és nyugalomban figyeljük a sorozatot. De előbb-utóbb viszont továbbra is finoman simogatva őt elalszom. Ahogy az várható volt.
[…]
Reggel szokás szerint korábban ébredek fel, mint ő. Ránézve az órára azt látom, hogy olyan 8 óra van még csak. Nincs annyira reggel, de késő sem. Alex viszont láthatóan még mindig békésen szunyókál. Néhány perc múlva kicsit sikerül magamhoz is térnem, ekkor viszont úgy érzem, itt az idő.
Lágyan csókolom meg az arcát, és árasztom el még többel a nyakát, miközben egyik kezemmel végigsimítok a ruha alatt az oldalán, combján, fenekén. Kicsit kényelmesebb pozíciót veszek fel, és oldalamra fordulva folytatom, amibe belekezdtem. Ha eddig viszont nem látnám azt, hogy megébredt volna, akkor kicsit rásegítek, néhol megharapdálom a bőrét, és halk szavakkal is ösztönzöm, amit fülébe suttogok. – Ébresztő, drágám. Hasadra süt a nap – kezemmel közben betalálok a felsője alatt a melléig, ahol tegnappal ellentétben most ténylegesen meg is markolom őt, és finoman masszírozgatom. Csak mikor már azt látom, kicsit kezd magához térni, akkor csúsztatom lejjebb a kezemet a testén, egészen be a tangája alá, ahol a csiklójára simítok rá lágyan. Csókolgatom a füle tövét, arcát, nyakát és ajkaira is adok pár puszit, miközben körkörösen elkezdem mozgatni ujjaimat a csiklóján. Egyáltalán nem vadul, vagy sietősen. Ráérünk, itt lesz az egész reggel nekünk. És szeretném, hogy örömmel telve teljen el neki. Tudom, hogy néha mennyire szereti, ha ilyen gyengéd vagyok vele, ahogy azt is, mikor lesöpörve mindent az asztalról teszem fel rá és semmi visszafogás nélkül esek neki. Most az előbbit kapja. Aztán ki tudja, hova fog ez még fokozódni.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
73
● ● Reag szám :
59
● ● Keresem :
My ex-wife
● ● karakter arca :
Jesse Williams


Témanyitás ✥ Re: Beltér •• Szer. Jún. 20, 2018 8:26 pm



Edward & Alexis
Csak fekszek mellette, és ahogy a szemeibe nézek, mintha megszűnne a világ hirtelen. Tudom ez olyan elcsépelten hangzik, de tényleg annyira értékes és ritka pillanat, hogy az ilyesmiket valahogy örökre az eszembe vésem. Nem hívogat senki, nincs munka, nem bömböl át a falon keresztül a szomszéd öregasszony mulatós zenéje még este tízkor is, és nem vijjognak az autók akárcsak a lakásomban a vékony ablakok miatt. Teljesen elszeparálva a külvilágtól csak Ő, és Én. Aztán megcsókol. Egyszerű csók, de korántsem hétköznapi. Olyan mint amit a szerelmes párok váltanak minden nap egymással, csak sokkal több ereje van, hosszú évek emlékei tükröződnek vissza benne, és a visszafojtott vágy kopogtat az ajtaján. Aztán még mielőtt többet jelentene, elhúzódik.
Oda húzódom szorosan hozzá miután megkér, bár magamtól is erre készültem, csak még egy kicsit nézni akartam az arcát. Oldalt fekve az egyik tenyeremet a mellkasán pihentetem, a másikkal pedig átkarolom a derekát. Nem akarok háttal lenni neki, és kísérteni a sorsot ahogy Ő jellemezte, és ez így számomra amúgy is sokkal személyesebb.
Cirógatása olyan érzéseket vált ki belőlem, amikre semmi - és senki - más nem képes. Nem csak testileg, hanem lelkileg is. Rögtön libabőrös leszek, a szívem pedig táncot jár a mellkasomban. Érzem ahogy egy remegő sóhaj kíséretében minden feszültség amit eddig észre sem vettem hogy bennem van elillan, és olyan boldogság és nyugalom jár át, amiért minden nap hálát adnék az égnek, ha megkapnám.
- Örülnék, ha minden napom ilyen lenne. - Felelem arra amit mondott.
Feljebb veszi a hangerőt, de én már nem akarom nézni a tévét. Csak jól akarok aludni végre hosszú idő óta először a karjaiban, és puszijainak tengerében.
- Köszönöm, hogy vagy nekem... - Suttogom még, mielőtt elnyom az álom.

*16+*
Arra ébredek, hogy valaki hozzámér. Először arra emlékeztet, amikor Yoda rajtam ugrál reggelente, meg bökdös az orrával, de hamar rájövök hogy ez annál kellemesebb érzés, és a nyakam sem fáj, úgyhogy ez ezer százalék hogy nem az én ágyam. Az agyamat emlékképek rohamozzák meg a tegnap estéről, így hát rögtön felkelek, de még mindig csukva a szemem. Akaratlanul is elvigyorodok.
- Edward... - Csak ennyit vagyok képes sóhajtani, mégis minden érzés benne van. Kinyújtom a nyakam, és forgatom a fejemet hogy mindenhol érjen ajkainak lágy érintése. Kiélvezek minden puszit. - Nem akarok felkelni, ha ezt folytatod...
Drágám. Így hív. Vajon véletlen? Kurvára beindít!
Amikor matatni kezd a ruhám alatt azonnal ki is nyitom a szemeimet. Ránézek, és a számat a nyakára tapasztom, majd azonnal vissza is fekszek és élvezem ajkának érintését az erogén zónáimon, illetve ujjának táncát a legérzékenyebb részemen.
- Vagy mégis, ha azt akarom, hogy több legyen. Istenem, Ed, szívem, minden reggel így akarok kelni! - Jelentem ki határozottan miközben a szemeibe pillantok, majd hosszan megcsókolom finom puha ajkait. Ha nem bánja, akkor a kezemmel én is a férfiasságáért nyúlok, és elégedetten veszem észre, hogy már készen áll rám. Pedig még nem is csináltam semmit. Kiveszem a nadrágjából, és lassan elkezdem cirógatni, fel-le húzogatni neki. Éberségem a tetőfokára hág, úgyhogy azonnal felé kerekedek, a csípőjére ülök, ledobom a haszontalan felsőmet magamról, majd én is a nyakát kezdem csókolgatni. Istenem mennyire páratlan ez az érzés, ahogy a meztelen mellkasa az enyémnek nyomódik!


 YOUTUBE┃örökké a nyakadon leszek┃




A képet nézd elfogulatlanul,a könyvet olvasd nyílt szívvel,
mint a tied, az életedet meg éljed, ez az egész.

avatar
● ● Posztok száma :
32
● ● Reag szám :
24
● ● karakter arca :
Amber Heard


Témanyitás ✥ Re: Beltér •• Szer. Jún. 20, 2018 9:02 pm

To Alex

+18
Elgondolkodtat azzal, amit mond. Örülne, ha minden napja ilyen lenne. Én örülnék neki, ha minden olyasmi lehetne, mint régen volt? Lássuk be, nagyon jól megvoltunk egymással, még a kisebb ellentétek ellenére is. Néhanapján hiányzik is, hogy nincs mellettem, de a válás előtt megbeszéltük, hogy ez nyilvánvalóan nem működik így. Ő is vágyott még egy kis kalandra az életében és én is. Most meg itt vagyunk 25 és 35 évesen, imádjuk az egész helyzetet, amiben most vagyunk, mégsem tudunk mindig meglenni egymás mellett. Sok mindenen kellene javítani, ha mi valaha is újra működőképessé akarnánk tenni ezt, de akkor sincs garancia rá, hogy hosszabb távon működne. Volt sok ehhez hasonló esténk, mikor csak nyugodtan pihentünk egymás karjaiban, de ezek egyszer-egyszer voltak csak, nem szinte napi rendszerességgel. Én magam sem tudom, hogy mit kellene tenni. Szóval ezt a napirendi pontot nem ártana szerintem napolni egy kis időre.

Látom és hallom is, hogy felébred. Elég hamar világossá válik, mennyire kellemes érzés tölti el ezzel az egésszel, én pedig ott és úgy csókolom a nyakát, ahogy fordítja és ahogy jól tudom, szereti. – Akkor ne tedd. Én egész nap el tudnám ezt csinálni – felelem neki halkan és szép lassan, ahogy tovább ingerlem ajkaimmal és ujjaimmal az egész testét, ahol csak érem.
Nyakamba csókol és érezve, mennyire elkezdett benedvesedni odalent, nekem is elkezd valami feszülni az egy szál boxeremben, ami még rajtam van. Ajkait enyémre tapasztja, én pedig szenvedélyesen viszonzom a csókját, és halkan felsóhajtok, mikor az alsómból kiveszi, és elkezdi húzogatni rajta a bőrt. Ó, bassza meg, de hiányzott már ez. Meglepetten figyelem, ahogy hirtelen fölém mászik és megszabadul a felsőmtől. Istenem, még mindig nem tudok betelni ezzel a testtel. Újra rátér a nyakamra, ekkor én fenekébe markolok bele, és úgy engedek egy kicsit neki is, hadd csináljon, amit szeretne.
De ez nem tart tovább néhány pillanatnál. Eljön ugyanis az ideje, mikor váltani akarok és akármennyire is szeretem, mikor maga alá gyűr, nagyobb és erősebb is vagyok nála, aligha tudna megakadályozni. Álla alá nyúlok, és magamra fordítom tekintetét. Megcsókolom röviden, majd alsó ajkát is fogva tartom utána pár másodperc erejéig, míg kicsit megnyugszom. – Megígértem valamit tegnap este – mosolygok rá, majd pedig ellentmondást nem hagyva fordítok a helyzeten, szépen áttolom őt a hátára, és fölé emelkedem.
Ráhajolok nyakára, és apró csókokkal hintem be. Kezeimmel közben a bugyijáért nyúlok, amit lehúzok róla, és valahova távolra félredobok. Kezemmel újra megtalálom csiklóját és simogatni kezdem odalent. Ajkaimmal lentebb haladok, bebarangolva testének szinte minden szegletét. Állára hintek pár csókot, kulcscsontjára, a mellei közti részre, majd visszatérek a melleihez. Mellbimbójához érintem a nyelvemet és finoman játszadozni kezdek vele, közben fel-felnézve rá, hogy mennyire élvezi – mert tudom, hogy így van, a mértékre vagyok kíváncsi. Végül tartva vele a szemkontaktust szívom meg az egyiket és térek át a másikra, ahol hasonlóan járok el. Megszívom, kicsit nyelvemmel körözök rajta, mosdatom a bimbóját, és végezetül még kicsit meg is karistolom fogaimmal. Valahol azon a ponton, ahol a fájdalom és az élvezet euforikus érzetét tudom neki kölcsönözni. Ujjaim közben nem állnak le a csiklójának kényeztetésében. – Olyan gyönyörű vagy még mindig. Mi több, napról napra egyre inkább az leszel – mert jól tudom, hogy az ilyesminél neki is számít, ha nem csak a tetteim, de a szavaim is arról árulkodnak, hogy mennyire nagy boldogságot akarok okozni neki.
Végül ajkaimmal egyre lentebb indulok, a továbbra sem különösebben tetsző ékszert megkerülve kicsit, de leérek a legérzékenyebb pontjához. Ujjaimat elveszem onnan és mosolyogva pillantok fel rá. Ahelyett, hogy odahajolnék, először a combjaihoz csúszok lentebb, amit lágy csókokkal ajándékozok meg, szépen lassan haladva egyre fentebb, de nem érve el továbbra sem élvezetének forrását. Szeretem, ha szinte teljesen megőrül.
Előbb-utóbb viszont elég lesz a sokból nekem is, és ráhajolok csiklójára, amit egy csókkal köszöntök. Nyelvemmel kezdem ingerelni, finoman nyalogatom, ízlelgetem, ahányféleképpen csak tudom. Mindeközben egyik kezemet felvezetem mellére, ahol tovább gyurmázom a formás halmait. Próbálom tartani vele mindeközben a szemkontaktust, és ahogy korábban, úgy most sem engedem neki, hogy fordítson a helyzeten, vagy bármi ilyesmivel próbálkozzék. Szabad kezem két ujjával végül szép lassan nyomulok bele hüvelyébe és kínzó lassúsággal kezdek el mozogni benne, miközben továbbra sem állok le a csiklójának csókolgatásával sem. Egyre inkább érzem, hogy közeledek a válaszfalhoz, mikor el kell döntenem, hogy így akarom-e őt átjuttatni a csúcsra, vagy még szeretném, ha kicsit kínlódna. Mindkettő kellően csábító. Még egy kis ideig ujjazom és ingerlem odalent, de aztán átadom neki a döntés lehetőségét, hogy ha akarna, akkor most már felhúzhat magához. Vagy ha arra vágyik ennyi kínszenvedés után, hogy végre átadhassa magát az orgazmusnak, állok annak is elébe. Egy valami viszont biztos, ezt a boxert igazán leszedhettem volna magamról teljes egészében, mert kicsit kényelmetlen a helyzet. De őérte bármit.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
73
● ● Reag szám :
59
● ● Keresem :
My ex-wife
● ● karakter arca :
Jesse Williams


Témanyitás ✥ Re: Beltér •• Csüt. Jún. 21, 2018 12:46 am



Edward & Alexis

Hogy miért jó Ed-el?
Erre pofonegyszerű választ adni. Mert ismer. Ismeri a testem összes erogén zónáját, tudja mit mennyire erősen, és hogyan szeretek. Tudja mit mikor kell abbahagyni, és hogy mire fordítson inkább több figyelmet. És mert a teste teljes mértékben passzol az enyémhez.
Vannak férfiak, akik vicc nélkül, komolyan el sem tudnak vinni. Van aki szájjal, de van aki amúgy se, sehogy. Azt is utálom ha magamhoz kell nyúlnom aktus közben. De Edwarddal... nem is tudom. Ez nem csak kialakult, de mintha már az elejétől fogva így lett volna. Ő vele minden annyira más, olyan páratlan. Sosem kell magamra is figyelnem, csakis rá, neki pedig énrám. Élvezem minden egyes mozdulatát, és az a legrosszabb az egészben, hogy akármennyit is ad magából, sosem elég. Képtelen vagyok megunni. Betelni vele... annál inkább.
Nem panaszkodom, amikor az egész testemet behinti a csókjaival. A tegnapi után hálás vagyok minden érintéséért, és nem sürgetem, ki akarom élvezni minden másodpercét. Nem állíthatom, hogy ez az Ed jobban tetszik... mert a tegnapit is imádom. Nem csak testileg tud kielégíteni, hanem lelkileg is. Nála tölteni egy napot felér egy wellness hétvégével egy rekreációs központban.
- Imádom amikor bókolsz nekem, senkitől se esik ilyen jól! - Felelem, miközben érzem, ahogy arcom kissé kipirul a szép szavaktól. Olyan ritka az olyan férfi, aki ilyen nyíltan és őszintén bókol aktus közben, pedig minden nőnek igénye lenne rá szerintem. Legalább is nekem nagyon is segít abban, hogy elengedjem magam. Na nem mintha el kéne vele szemben. Azért is tökéletesek az együttléteink, mert sose voltunk egymással szemben szemérmesek. Sosem feszengtem, mert nem vagyok tökéletes, és sosem féltünk bevallani egymásnak a titkos vágyainkat.
Mire leér a lábaim közé már úgy lüktetek, mint a kurvaisten. Teljesen meztelenül fekszek előtte, széttárulkozva, és olyan természetes az egész, mintha csak újra férj, és feleség lennénk. Szokás szerint húzza az agyam, és ez most rohadtul nem esik jól, főleg hogy talán hónapok is elteltek a legutóbbi együttlétünk óta, szóval elég rég mentem el úgy istenigazából. De még mindig nem mondok semmit, egy panasz nem hagyja el a számat. Türelmesen várom, hogy a lényegre térjen, és amúgy is talán jobban is ismeri a saját testemet, mint én magam. Érti a dolgát. És... ó! De mennyire hogy érti. Az ajka máris a csiklómon, a keze pedig a mellemen, és hirtelen mindez olyan elsöprően hat rám, hogy nem bírom visszafogni magam, és egy óriásit nyögök.
Rosszallom hogy nincsen haja amibe belemarkoljak, de megoldom azzal, hogy a fejét fogva még erősebben nyomom lejjebb az arcát magamba. Nem fogom sokáig bírni, túl rég kaptam meg ezt az érzést, és most annyira intenzív... és aztán rátetéz az ujjaival...
- El fogok menni... - Sóhajtom, vagy inkább nyögöm, miközben a hasizmom megfeszül, és Ő egyre gyorsabban kezd el dolgozni rajtam. - El fogok... Ed... el akarok menni!
Elengedem a fejét, és belemarkolok az ágyneműbe a testem két oldalán. Felemelem a csípőmet, a testem ívben megfeszül, és akkorát élvezek, hogy legalább fél percig eltart az érzés. - Szeretlek Ed! - Mikor már azt hinném ez a vég, hát még intenzívebb lesz az orgazmusom, míg végül a testem remegni nem kezd, és teljesen elgyengülök.
Szere... mi? Mit mondtam? Kimondtam hangosan?! Úristen, remélem nem hallotta! Nem akarom elrontani!
Nem bírom fenntartani a lábaimat, teljesen megpihentek. Ez óriási volt! Vagyis... az óriási még csak ezután jön.
Nagy nehezen felülök, és a szájára nyomom az enyémet. Beindít a saját ízem az ajkain. Lassan meghúzom az alsó ajkát a fogaimmal, majd megszívom csodatevő nyelvét. Aztán végre felé kerekedek, lehúzom azt a szart róla, majd minden finomkodás nélkül lejjebb csúszok, és azonnal a számba veszem a férfiasságát. Nyelvemmel köröket táncolok a makkján, miközben ajkaimat le fel mozgatom a tövétől a hegyéig, és vákuumot képezve rajta szívom is egyben. Néha elengedem, és a golyóit is megnyalogatom, de nem viszem el, nincs választása. Ettől - azt hittem már nem lehet jobban - még nedvesebb lettem, úgyhogy feljebb húzódom, és a mellkasára támaszkodva a farkára ülök teljesen. Ő az egyetlen, akivel gumi nélkül szeretkezem.
Megcsókolom a nyakát, és közben a csípőmet és a fenekemet le fel mozgatom rajta ülve. A gyönyörű szürke szemeibe nézek, és elolvadok.
Ezt akarom örökké.
Vele.
Csak vele!


 YOUTUBE┃örökké a nyakadon leszek┃




A képet nézd elfogulatlanul,a könyvet olvasd nyílt szívvel,
mint a tied, az életedet meg éljed, ez az egész.



A hozzászólást Alexis Louvier összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 21, 2018 2:52 pm-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
32
● ● Reag szám :
24
● ● karakter arca :
Amber Heard


Témanyitás ✥ Re: Beltér •• Csüt. Jún. 21, 2018 1:30 am

To Alex

+18

ERészben ezért is jó, hogy régen annyiszor voltunk együtt. Kiismertük már, hogy mit és hogyan szeret a másik. Mondjuk már az első alkalmakkor sem volt különösebb okunk a panaszra, ha valakit kedveltem, arra az ágyban is gondos odafigyeléssel fordultam. Sokszor ezért is helyeztem előtérbe a másik élvezetét, semmint a sajátomat. Alex esetében viszont mindig is úgy volt, hogy már nekem is élvezetet okozott az, ahogy hallhattam nyögéseit, sóhajait, érezhettem meg-megránduló testét, ahogy reagál minden érintésemre. Néhány szót elsuttogok még neki, kimondom amit gondolok, amit érzek, és erre jelenleg nem is tudtam volna jobb alkalmat találni. Ezt a piercinget továbbra sem tudom hova tenni, de nem is erről van szó. Szerencsére nem egy túl csicsás darab, hogy hosszú centikben lóg még lefelé, hanem kis egyszerű, de nagyszerű – már akinek. Ezért sem esik nehezemre ezt figyelmen kívül hagyni. De nem is csak a külsőségekre értem ezt, hanem mindenre, ami ő. Ami Alex. Az ilyen meghitt pillanatokban jövök csak rá igazán, mennyire hiányzik is nekem ő, hogy mennyire boldog voltam mindig, mikor mellettem volt. Hogy mikor hazaértem, szinte a nyakamba ugrott, félbehagyva, akármit is csinált. Vagy ahogy képes volt nyugton hagyni, hogyha tényleg látta rajtam, valamit el kell intéznem és koncentrálnom kell. De még sorolhatnám. Az ilyen kis apróságok azok, amiket el tud hamar felejteni az ember. Nem én. Én nekem mind ott vannak az emlékeim között. Csak jó mélyre eltemetve. Érthető okokból.
Ahogy meghallom szavait, csak megadóan gyorsítok a tempómon, hogy átlendíthessem ezen a ponton. És őszintén szólva enyhén meglepődök, hogy milyen intenzív és hosszas az orgazmusa, amit sikerült kicsalnom belőle. Mindezt mosolyogva nézem végig és érzem ujjaimon, meg a számon is. Aztán olyat mond, amire végképp nem számítottam. Nem tudom, mit kellene erre reagálnom. Enyhén lesokkolt ez a fajta vallomása, így a semmiből. És látszólag ő sem fogta fel teljesen, egész egyszerűen csak kicsúszott belőle. Ami úgy érzem, még inkább valóssá teszi a mondandóját. Semmi gondolkozás, semmi elővigyázatosság, hanem ami a szívén, az a száján.
Mosolyogva hagyok neki pihenőt, fölötte támaszkodva figyelem őt. Nem törlöm le a számat sem, hisz tudom, mennyire képes beindítani őt, ha érezheti rajtam a saját ízét. Most átadom neki a gyeplőt, hogy azt tehessen, amit csak akar. Tudom, hogy néha mennyire irányításmániás tud lenni, és ez is egy olyan dolog, amit igazán tudok szeretni benne. De napestig tudnám sorolni ezeket.
Hagyom magam hátra fordítani és segítek megszabadulni a kényelmetlen ruhadarabról. A hirtelenségtől és az érzéstől egyszerre nyögök fel halkan és mélyen, mikor minden finomkodás nélkül kapja be férfiasságomat. Kezemet tarkójára simítom, hajába markolok és részben segítem a mozgását is. Álla alá nyúlok, hogy közben nézzen rám, mert csak még jobban beindít, ha közben engem figyel és láthatom rajta, ő is mennyire be van indulva és hogy mennyire élvezi ezt. Mikor teljes egészében elnyeli férfiasságomat, kicsit megmozdul a csípőm az érzéstől és egész végig mély, szakadozott sóhajok törnek fel torkomból.
Aztán hirtelen abbahagyja. Pár röpke pillanat erejéig levegőt is tudok venni rendesen, de aztán magába fogad. Elkezdi mozgatni rajtam a csípőjét, és ahelyett, hogy hagynám, a nyakamat csókolgassa, arcára simítom kezeimet és nyelvét hívom inkább táncba az enyémmel. Vadul, szenvedélyesen csókolom, minden vágyamat, érzésemet sűrítve bele ebbe az együttlétbe, miközben a levegőt próbálom kapkodni a mozgásának és az érzésnek köszönhetően.
Kezemet mellére helyezem, és masszírozom egy jó ideig, majd mellbimbójával kezdek el játszadozni, finoman csippentve ujjaim közé, és morzsolgatva azt. Teljesen fel vagyok tüzelve és érzem, hogy ő sincs ezzel másképpen.
Felülök vele együtt, és kicsit én is mozgatni kezdem a csípőmet. Elszakadok egy pillanatra ajkaitól, fenekét markolászom másik kezemmel, és a nyakát kezdem el szívogatni, szép kis nyomokat hagyva ott neki. Végül újra visszatérek, és elveszek pár másodperc erejéig a tekintetében. – Én is szeretlek, Alex. Elmondhatatlanul. Még mindig – felelem végül a korábbi vallomására, teljességgel őszintén. Ha néhány pillanatra kizökkenteném ezzel és megállna, akkor csak csókkal ösztönzöm arra, hogy folytassuk. És én is elkezdem mozgatni a csípőmet, próbálva a vágtájával tartani az iramot, több-kevesebb sikerrel.
Egyre inkább érzem közeledni a véget, és ekkor a testem is egyre többször rándul meg az érzésnek köszönhetően, ahogy továbbra is mozgatom benne a csípőmet, segítve a mozgást. Mivel akarom, hogy egyszerre élvezzünk el – vagy nagyjából – még besegítek és ujjaimmal közénk nyúlok, hogy forró csiklójával lökhessem még inkább az orgazmus felé.
Végül csak előtte sikerül elmennem. Végigszáguld az érzet az egész gerincem mentén, izmaim megmerevednek, majd forrón, sűrűn és hosszasan engedem belé magamat heves lüktetéssel. Én nekem sem mostanában volt az utolsó partnerem, és minden ilyen Alexszel felér egy mennyei csodával.
Fogalmam sincs, mennyi idő telik el, mire rájövök, hogy még mindig nem veszek levegőt. Lihegve szívom be végül jó mélyen, és úgy próbálok kicsit emberibb szívverést és légzést intézni magamnak. Bár aligha megy. A közelében sosem.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
73
● ● Reag szám :
59
● ● Keresem :
My ex-wife
● ● karakter arca :
Jesse Williams


Témanyitás ✥ Re: Beltér •• Csüt. Jún. 21, 2018 2:39 pm



Edward & Alexis

Ed rabul ejti az ajkaimat az övével, én pedig akaratlanul belenyögök a szájába, miközben csókol. Apait-anyait belead az egészbe, minden porcikájából és mozdulatából üvölt a vágy, a birtoklás, és a nyers, színtiszta érzelem.
Miközben rajta mozgok, és olyan szorosan összesimulunk hogy egy hajszál sem férne közénk, csókjai után ujjaival is tetézi az eufóriát, amint kőkemény bimbóimmal játszadozni kezd. Az egész testemet kényezteti, egy porcikámnak sem lehet panaszra oka, ahol csak tud mindenhol cirógat, mintha nem tudna betelni velem. Nem hibáztatom, ez az érzés határozottan kölcsönös.
Nem vadulunk, szeretkezünk, de olyan érzelmesen és egymásnak átadva magunkat, hogy úgy érzem, az utóbbi időben a hónapok alatt egészében nem voltam olyan boldog, mint most, ebben a pillanatban. Mintha nem is éltem volna nélküle, amíg nem láttam egy ideig, mintha most újra Ő egészítene ki, a másik felem. Mikor a nyakamra tapasztja az ajkait, egy rohadt hangos nyögés szakad fel a torkomból, és érzem, hogy kezd elborulni az agyam. A fal, ami a vad b@szástól választ el, egyre vékonyodik, készen arra hogy átszakadjon minden egyes pillanattal egyre inkább, miközben a fenekemet markolássza.
Ekkor a szemembe néz... és megszólal.
– Én is szeretlek, Alex. Elmondhatatlanul. Még mindig.
Hogy mi a fasz? Ez volt az első reakcióm. Még levegőt is elfelejtek venni, nem hogy mozogni. Hirtelen kizökkenek a ritmusból, és az egész testemen libabőr fut végig. Még a szám is tátva marad, de nem sokáig mert Ed újra megcsókol, mintha ezzel kérlelne, hogy folytassuk tovább. Azt hiszem az agyam még mindig nem fogta fel teljesen amit mondott, de talán nem is baj. A testem viszont felismerte ezeket a szavakat, a szívem vadul verni kezd a mellkasomban, és úgy érzem hirtelen, sosem voltam energikusabb.
- Kicsim... - Csak ennyit sikerül a szájába nyögnöm.
És ekkor átszakad a fal és hagyom, hogy teljesen elboruljon az agyam a szavainak hallatára. El akarok menni még előtte még egyszer, hogy aztán mindent beleadva Őt is a csúcsra lendíthessem. Begyorsítok, és sokkal keményebben mozgok rajta mint eddig, a körmeimet a hátába vájom, a másik kezemmel pedig a nyaka köré szorítom vékony ujjaimat. Teljesen leizzadok, és a combom is begörcsöl, de nem érdekel semmi ebben a pillanatban, csak Ő és az érzés, amivel megajándékoz.
- Ne menj el...! - Suttogom, de talán nem is hallja. Érzem, hogy közel neki a vég, ezért kérlelem. Már majdnem elélvezek, amikor  újra a csiklómhoz ér, és aztán minden finomkodás nélkül átadja magát nekem, és belém élvez forrón, remegve. Ez az a pont amitől már én sem bírom tovább és reszketve járja át testemet az orgazmus.
Talán percek is eltelnek mire a lábamban keletkezett görcsös érzés felold, és sikerül annyira kifújnom magam, hogy megszólaljak. Átölelem őt, és a mellkasának döntöm a fejemet még mindig az ölében ülve. Már kitisztult az agyam az eufóriától, úgyhogy letaglóz az imént történt tette. Muszáj elmondanom neki.
- Ed... én... én már nem... nem szedek gyógyszert... akartam szólni... de olyan gyorsan történt... de semmi baj!-  Még mindig nem nézek fel rá, csak halkan folytatom remélve, hogy éretten kezeli, és nem kezd el kiabálni. - Csak addig amíg rendszeresen össze jártunk de én rajtad kívül senki másnak nem engedem, hogy óvszer nélkül nyúljon hozzám.
A  homlokomat ráncolva ekkor felnézek rá megoldást várva, és a nyakát átkarolom, majd két apró gyengéd puszit nyomok az arcára.
- Szóval tényleg szeretsz? - Bukik ki belőlem megfékezhetetlenül.


 YOUTUBE┃örökké a nyakadon leszek┃




A képet nézd elfogulatlanul,a könyvet olvasd nyílt szívvel,
mint a tied, az életedet meg éljed, ez az egész.

avatar
● ● Posztok száma :
32
● ● Reag szám :
24
● ● karakter arca :
Amber Heard


Témanyitás ✥ Re: Beltér •• Csüt. Jún. 21, 2018 4:08 pm

+18

Most érződik csak meg igazán, hogy mennyire régen is voltunk már együtt ilyen értelemben. Nem vadul estünk egymásnak, de ettől még mindig majdnem kézzel tapintható a felgyülemlett feszültség, de leginkább a vágyak. Mindkettőnk beleadja magát teljes mértékben, másra sem gondolunk jelen pillanatban, mint egymásra. Várom már, hogy végül elsöpörjön minket az az érzés, ugyanakkor szeretném, ha ennek a pillanatnak sosem lenne vége. Jól esett hallani, amit mondott, ugyanakkor kellett néhány percnyi gondolkodási idő, mire én is képes lettem ezt felfogni, elfogadni és átgondolni. És akármennyire is próbálnék mást állítani, képtelen vagyok rá. Elég csak arra gondolni, mennyire örülni tudok az esetek túlnyomó részében, hogy itt van – még annak ellenére is, hogy egy hatalmas faszkalapként viselkedek vele, meg néha mennyire az idegeimre megy. Vele ellentétben én szeretem átgondolni azokat, amiket mondok, ezért is kellett ez a kis idő. De nem bánom meg, hogy kimondom.
Teljesen elképed Alex, és valami ilyen reakcióra is számítottam tőle. Valami hatalmas megkönnyebbüléssel hajolok vissza ajkaira, és próbálom az előbbi állapotot visszaidézni – de inkább valami annál is jobbat -, ezért mozgatom tovább a csípőmet.
Látom, ahogy egy másik érzelmi állapotba kerül, itt pedig mindjárt gondolom, hogy aligha lesz megállás. Nem is szeretném, hogy legyen. Vele együtt nyögök és sóhajtozok, ahogy egyre gyorsabban mozog rajtam, már nekem is néha úgy kell kapkodnom a levegőt, annyira elveszi az eszemet az együttlétünk, és a tempó, amit diktál. Nem hiszem, hogy túl sok erőnk lesz ez után bármihez is.
Hallom ugyan, amit mond, de a tempójából egyszerűen képtelen vagyok tovább tartani magam. Inkább őt is ingerelni kezdem, hogy minél inkább afelé a pont felé lökdössem őt. Felnyögök, ahogy hátamba váj és nyakamat szorongatja. A végén nem ő lesz az, aki az élvezettől sírva fog fakadni, hanem én. De komolyan, bassza meg, nem hittem volna, hogy ilyesmiben fog lenni részem egyhamar.
Végül hevesen élvezem el, aminek következtében őt is elönti az orgazmus, hasonlóan intenzíven, mint az előbb. De talán még jobban is. Bár ami a fejében is lejátszódhat most, amiatt biztos máshogy élte meg ezt, mint mikor az előbb juttattam el a csúcsra.
Nem tudok mozdulni még hosszú percekig, csak ebben a pozícióban maradunk, egymásnak dőlve, szinte eggyé válva. Végül ő töri meg a csendet. Kíváncsian nézek a szemeibe. Felhúzom egyik szemöldökömet, de nem rosszallásból, csak hogy most ezt miért kell ilyen óvatosan mondania, azt nem értem. Nincs ebből semmi baj. Arcára simítok. – Tudom, hogy így van. És tudod, hogy nekem is te vagy az egyetlen, akinél megengedem ezt a luxust. Talán pont ezért is volt mindig annyira jó veled lenni – mondom neki mosolyogva, majd belecsókolok a nyakába, gyógyító puszit nyomva a nyakára, ahová sikerült egy-két foltot kreálnom. – És ne aggódj, van itthon esemény utáni. Mégiscsak díler vagyok, vagy mi – nyugtatom meg kicsit őt, de lehet ő is így értette, mikor azt mondta, hogy semmi baj.
Élvezem a puszijait, amiket arcomra ad. – Igen. De jó mélyen el volt ez temetve. Viszont amikor belőled véletlenül kibukott… nem is tudom. Felszínre tört – próbálok érthetően fogalmazni, remélem sikerül is, nem csak én hiszem úgy.
- Egy fürdő igazán ránk férne. Mindenestül. De az ágyneműt sem ártana ezek után kimosni – nevetek fel halkan, mielőtt vállára hajtanám pár pillanatra a fejemet. Aztán, ha nincs ellenére, valahogy megpróbálok felállni, úgy hogy közben őt is az ölemben tartom, fenekébe markolva tartva a magasságomban. Fürdőbe érve belépek a kis elkerített részbe, ahol megnyitom a zuhanyt, hogy egy kicsit átnedvesíthessük magunkat, mielőtt a kádba ülnénk. Ekkor viszont leteszem őt, ha úgy látom, legalább kicsit meg tud állni a lábain. A kádba megindítom a vizet, egy kis habfürdőt is teszek bele, mert miért ne, és visszatérek hozzá, miközben felülről folyik ránk a víz. Megcsókolom őt, gyengéden, érzelmesen. És jó hosszan. – Mit gondolsz? Megérte a tegnapot valahogy kibírnod? – kérdezem tőle jókedvűen mosolyogva, mielőtt elzárnám a zuhanyzóból ömlő vizet, és a kád felé invitálnám őt, amibe először én mászok bele és csak utána húzom őt is magammal, hátát a mellkasomnak támasztva próbálva elhelyezkedni vele. Egyik kezem hasán pihen, másik pedig a combján. Még mindig alig sikerült magamhoz térni az előbbiek után, és már én is kezdek érezni egyfajta izomlázat. Hát még Alexis…
avatar
● ● Posztok száma :
73
● ● Reag szám :
59
● ● Keresem :
My ex-wife
● ● karakter arca :
Jesse Williams


Témanyitás ✥ Re: Beltér •• Pént. Jún. 22, 2018 1:30 am



Edward & Alexis
- Velem a legjobb lenni? - Kérdezem rezzenéstelen arccal. Egyrészt mindig fáj belegondolni abba, hogy más is hozzáér ehhez a testhez. A szívem szorul össze ha elképzelem, hogy édes ajkai mást kényeztetnek, és ujjai sem engem cirógatnak. Talán az érzelemmentes szex nem is hagyna bennem fájdalmat, de ha elképzelem, hogy ugyanilyen gyengéd, törődő, és szeretni való mással is, menten sírni tudnék. Ő az enyém, csak az enyém!
Puszijai után én is az apró csókokkal hintem be az arcát. Olyan finom, olyan törékeny. Akármennyire is erős, és férfias, az én szememben mindig egy baba marad, egy vakmerő, ámde sérülékeny bújós maci. Talán ez a szerelem. Hogy én meglátom ezt az arcát is. Hogy  tudom milyen az, amikor sebezhetően bújik a mellkasomhoz, csókot kérve. Hogy milyen igazából, őszintén, a nyers valódi énje. A másik oldala.
- Rendben. - Bólogatok, és örülök, hogy nem csinál belőle nagy ügyet.
Mikor kifejti, hogy miért mondta nekem Ő is viszont azt hogy szeret, csak őszintén, csupa szívvel rámosolygok, de nem felelek semmit. Úgy érzem mintha ragyognék, azt hiszem, én vagyok a világ legboldogabb embere. Nem érdekel ha kócos vagyok, és az sem, ha karikásak a szemeim. Ed miatt a leggyönyörűbb nőnek érzem magam a világon.
A tegnapi nap óta minden a feje tetejére állt, és bevallom őszintén, erre nem számítottam. Talán egy kicsit meghalasztotta bennem a reményt tegnap, de úgy örülök hogy tévedtem, és még mindig akar engem!
A fürdésre választ adva már éppen nyitnám az ajkaimat hogy szóljak, nincs erőm kimászni a fürdőig, amikor akár egy félisten az ölébe kap olyan lazasággal akárcsak egy párna lennék, én pedig átkarolom a nyakát, a lábammal pedig a csípőjét. Testének melege, és feszes izmai hatására a testem válaszul újra kívánja Őt, emlékszik erre a pozícióra, sokszor alkalmaztuk az évek alatt. Felkuncogok, bár magam sem tudom miért, és miközben kicipel a zuhanyzóig, fogaimmal az alatt meghúzom telt alsó ajkát.
A zuhany alá érve hálásan fogadom a meleg vizet ami eláztatja a hajamat, és végigfolyik a testem minden szegletén. Imádom ahogy megcsókol, ez a kedvencem, amikor hosszan és lágyan teszi, annyira érzelmes, teljesen elbódít. Ha tehetném, egész nap így csókolnám, de nem tehetem, mert nem vagyunk együtt. És csak a saját szívemet fájdítanám.
A kádba ülve ahelyett hogy ellazulnék, neki dőlve hirtelen lesújt minden érzelem. A szívem hevesen kezd verni és összeszorul, a torkomba óriási gombóc nő.
- Nem érte meg. Vagyis igen, de... Tegnap is akartalak, nem volt fair hogy semmit sem kaptam. Hiszen ismersz. - Felelem, bár már alig várom, hogy a lényegre térjek. Érzem, hogy mindjárt kibukik minden belőlem. - Csodálatos volt az előbbi. Annyira... össze illünk. Biztosan ugyanazt érezted, amit én. Ez nem csak testi kielégülés volt. Viszont a tegnapit is szerettem, arra már nagyon régóta szükségem volt. - Válaszolom arra célozva, amikor törődően cirógatott, és édesgetett engem.
Végül mély levegőt veszek, majd hagyom, hogy minden kiömöljön belőlem, ami csak megfordul az eszemben. Amire gondolok, azt rögtön ki is mondom, ez mindig is így volt, és most is így lesz. Az arcomon könny kezd el csorogni, örömkönnyek. Talán nem veszi észre, éppen olyan mintha a hajamból szöktek volna meg az arcom felé a cseppek. megfordulok, csillogó szemekkel ránézek, egyenesen bele a világ leggyönyörűbb, legvonzóbb szempárjába ami csak létezik.
- És megint el akarod mélyre temetni? - Célzok a szobájában mondottakra. - Ha kisétálok az ajtón, megint nem látlak hetekig? - Ekkor újabb könny buggyan ki a szememből. Még mindig nem a szomorúságtól. Olyan boldog vagyok, hogy egyszerűen nem tudom féken tartani az érzelmeimet, rég ért ennyi törődés. Csordultig vagyok szeretettel, ami bennem is újra felszínre tört, mintha csak egy régen beforrt sebet teljesen felszakított, újra felhasított volna tegnap óta.
- Ed, eddig úgy ahogy boldog voltam a saját kis életemben. Elvoltam, mondjuk így. De ez most... ez az este, és az előbbi... ráébresztett arra, hogy csak túléltem. Nélküled félember vagyok Edward. Nem tudok ragyogni, nem tudok túllépni. - Megrázom a fejemet. - Nem tudok tovább úgy tenni, mintha jól lennék. Szenvedek, ha nem vagy a közelemben. Már nem tudnak mások lekötni, minden férfi untat. Eddig nem tudtam mi hiányzik a mindennapjaimból, amitől nem tudtam teljes lenni, de most ráébredtem, miközben cirógattál, simogattál, és nevetgéltünk. Ez az, amire minden nap szükségem van.
Lesütöm a szememet, és hirtelen teljesen pánikba esem. Elszégyellem magam.
Egek, mit tettem! Nem kellett volna semmit mondanom. Még magam sem tudom, komolyan gondoltam-e őket. Mi van, ha csak a pillanatnyi kielégült állapotom beszél belőlem elégedettségében? Ó, a francba. Nyílj meg alattam lefolyó, kérlek, kérlek!
Újra a szemébe nézek kétségbeesetten, majd kissé messzebb húzódom. Kell egy cigi, most azonnal. És aztán haza akarok menni, bebújni az ágyamba, a fejemre tenni a párnámat, és elbújni előle. Úristen, mit fog reagálni? Elrontottam mindent.
- Izé, lehet még be vagyok rúgva, csak vicceltem az előbb. Kíváncsi voltam milyen fejet vágsz. Vicces volt, nem? - Elnevetem magam, majd felállok a kádban, távozásra készen. - Főzök egy kávét vagy mi, akkor dupla cukorral kéred? - Kilépek a kádból. El kell futnom jóóóó messzire.

 YOUTUBE┃örökké a nyakadon leszek┃




A képet nézd elfogulatlanul,a könyvet olvasd nyílt szívvel,
mint a tied, az életedet meg éljed, ez az egész.

avatar
● ● Posztok száma :
32
● ● Reag szám :
24
● ● karakter arca :
Amber Heard


Témanyitás ✥ Re: Beltér •• Pént. Jún. 22, 2018 1:20 pm

To Alex

- Veled a legjobb lenni. Semmi és senki nem ér fel hozzád – felelem neki mosolyogva. Szeretem őt így látni. Ilyen boldogan. Nem gondoltam volna legmerészebb álmaimban sem, hogy mi valaha is így fogunk még lenni, ilyen helyzetben. Nem arra értem, hogy ilyen érzelemdúsan elégítjük ki a másikat, hanem hogy ilyen szavakat fogunk a másiknak mondani, és ezt ténylegesen komolyan gondolva. Viszont örülök, hogy végül megtört a jég és engedtünk kicsit az érzéseinknek. De leginkább annak, hogy neki véletlenül kicsúszott a száján az az egy szó, ami aztán mindehhez vezetett. Izzadás, és egy kis idő múlva majdnem elviselhetetlen izomláz. És hogy én is kimondhattam, amit gondolok, érzek.
Halkan nevetek fel a mondandójára. Igen, túl jól ismerem már. Ettől függetlenül továbbra sem érzem, hogy bármi rosszat tettem volna vele. Megkapott engem, méghozzá olyan módon, amire ő sem hiszem, hogy számított volna egyhamar. Talán a külvilágnak úgy tűnhettünk néha, mint egy rossz házaspár, akik amúgy jól megvannak, csak néha olyan hülyeségeken is össze tudnak kapni a másik makacssága miatt, nem tudom. Viszont túl nagyot nem tévedtek ezek szerint. Mínusz a házasság, annak már véget vetettünk. De minden másnak képtelenek voltunk, mint azt a képlet is mutatja. – Örülök, hogy megadhattam neked. Boldoggá tesz, ha te is az vagy – mondom neki őszintén, miközben nyomok egy puszit az arcára.
Ami ez után következik, arra viszont aligha számítottam. Hirtelen könnyes lesz a szeme, én pedig nem tudom először eldönteni, hogy ez miért van. Örömkönnyek talán? Bánatos? Vagy mi. De látom, hogy mondani akar valamit, csak a szavakat keresi. Így hát nyugodtan várom ki, közben hasán pihenő kezemmel kicsit letörölve az arcáról a könnycseppeket. Megrázom a fejemet, mikor végül meghallom kérdését. – Nem, nem így lesz. Ezt megígérhetem neked. És tudod, hogy úgy vagyok vele, egy ember annyit is ér, amennyit az ígérete – ez egy viszonylag pozitív tulajdonságom volt, hogy ha valami ügyben a szavamat adtam, akkor azt be is tartottam. Aligha lehetett rá apelláta. Csak nagyon, de nagyon körülményes esetekben. Tehát, ha most beütne a krach, és az ő biztonsága érdekében nem tudnék a közelében lenni, akkor muszáj lenne megszegnem. De mindezt a nagyobb jóért. És hogy ő neki ne lehessen semmi baja.
Végül kitör belőle minden. Mikor azt mondom minden, akkor tényleg úgy is értem. Kicsit meg is lepődök rajta, ez pedig meglátszódik a tekintetemen. Hirtelen jött vallomását jelen pillanatban nem tudom teljesen hova rakni, mert nem számítottam erre – még egy a listában. De végül halványan elmosolyodom, ahogy monológja végéhez közeledik. Ez, amire minden nap szüksége van. Jól esik ezt hallani. És azt is, hogy így érez. Na ki hitte volna, hogy előbb-utóbb Alex is képes lesz úgy igazán felnőni és átértékelni magában a dolgokat ilyen téren. Oké, nem gondoltam, hogy ne jönne el ez az idő neki is, mert ez előbb-utóbb megmutatkozott volna 90%-os eséllyel, de hogy alig három évvel a válásunk után. Úgy fest, ennyi kellett neki, hogy kiélje magát teljes mértékben.
Kétségbeesett magyarázkodásán csak sóhajtok egyet és megforgatom a szemeimet nem túl látványosan. Sejthettem volna, hogy ezt fogja csinálni. A szívéből beszél, semmint egyedülállóan az eszéből, és ez megrémiszti. Meg hogy ilyen csendben fogadtam a monológját, csak egy mosollyal. Bár ami neki valószínűleg percek nélküli csendbe burkolózásnak tűnt, míg ő elmondta és felállt a kádban, az körülbelül 5-10 másodpercnyi idő volt a valóságban.
Kiteszi egyik, majd másik lábát a kádból és megindulna valamerre, de én utána nyúlok és csuklóját megfogom, megállásra késztetve. – Alex, várj már. Gyere ide, kedvesem – mondom neki mosolyogva, míg kiülök a kád szélére és közelebb húzom őt magamhoz. Másik kezemmel arcára simítok és úgy csókolom meg őt egyfajta nyugtatásképpen. Majd pedig mosolyogva nézek rá. – Na, gyere – és kicsit a csuklóját simogatva és enyhe húzással próbálom visszaterelni őt a kádba, a jó meleg vízbe. Remélhetőleg teret ad a kérésemnek, és egy kis idő múlva újra visszatér ő is a kádba, és rajtam pihenve. Homlokára csókolok, mielőtt megszólalnék. – Tudom, hogy nem csak vicceltél. A tekinteted mindent elmondott. Nem is értem tehát a kétségbeesésed indokát. Semmi okod nincs rá. Ahogy mondtam, én nekem is vannak érzéseim még irántad, amiket ugyan eltemettem, de most… most érzem csak igazán, hogy az elmúlt években a hiányod miatt mennyire erősebbek lettek ezek az érzelmek – komolyság érződik a hangomból, nem véletlenül. Tényleg így gondolom, ezt pedig láthatja is, hogyha rám néz. Ha nem ellenkezik, újabb csókra invitálom őt, csak utána szólalva meg. – De ha ezt akarjuk csinálni, akkor tiszta fejjel kell belekezdenünk. Nem csinálhatjuk azt, mint legutóbb, hogy fejvesztve belerohantunk mindenbe. Ha csinálni akarjuk, akkor jól is csináljuk. Szóval, ha komolyan gondolod ezt, akkor szerintem néhány napig adjunk ennek egy kis gondolkodási időt, és ha továbbra is így érzünk… nos, akkor meg lehet próbálni ezt hosszabb távon is – vetek fel egy lehetőséget, ami szerintem egy teljesen járható út. Hogy az egyetlen-e, azt nem tudom. De jelenleg most csak erre látok lehetőséget, ha nem akarjuk, hogy néhány év múlva csak elvesztegetett időként gondoljunk vissza minderre. – Viszont ezt ne ma kezdjük el. Ma csak élvezzük ki egymást. Az érzelmeket, a vágyainkat, tegyünk úgy, mintha a világ csak ránk lenne beszűkülve, semmi gondok, semmi bajok, csak mi. Mit szólsz? – kérdezem tőle féloldalasan elmosolyodva, ahogy újra arcán simítok végig gyengéden, szeretetteljesen.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
73
● ● Reag szám :
59
● ● Keresem :
My ex-wife
● ● karakter arca :
Jesse Williams


Témanyitás ✥ Re: Beltér •• Szomb. Jún. 23, 2018 5:06 pm



Edward & Alexis
A szemeimmel a ruháimat keresem egy pillanatra amikor rájövök, hogy meztelenül fuvaroztak a fürdőszobáig. Már indulnék ki, amikor inkább a szó megtorpant, semmint ujjainak kulcsolása a csuklómon. A szó lágyan, őszintén szökött ki a száján. Kedvesem. Mintha minden nap így hívna, olyan természetesen. Furán csengett, idegenként. A múltat juttatta eszembe.  
Kihasználva hogy megálltam kimászik, és úgy próbál visszanoszogatni magához a meleg vízbe. Nem tudok mit mondani, úgy érzem elfogytak a szavak. Az agyam a számra parancsolt hogy ne beszéljen többet, így is túl sokat fecsegett, úgyhogy most némán meredek rá, miközben megköszörülöm a torkom. Mikor vissza ül, alig észrevehetően tétovázok, aztán vissza bújok hozzá, de ezúttal nem a mellkasának dőlve, hanem szembe ülve vele, hogy láthassam az arcát.
Összeszorított ajkakkal várom az ítéletet, fel vagyok készülve, jöhet a hideg zuhany. Ehelyett csak megpuszil, és kellemes nyugtató hangol megszólal.
Nem érti a kétségbeesésem okát. Hát, ez vagyok én. Alexis, a heves érzelmi megnyilvánulások, és az örök túlspilázás Istennője.
Hallgatom tovább a szememet végig az övéin tartva, hogy lássam minden érzelmét. A szem a lélek tükre, szokták mondani, és én ezt meg is fogadva nem szakítom el a tekintetemet az övétől. Azt mondja, újra előjöttek az érzelmei, akárcsak az enyémek, és minden amit mondd valóban komolynak is tűnik. Nem tudom mit felelhetnék, ezért inkább újfent nem mondok semmit. Kettős érzelmek cikáznak bennem. Az egyik részem ezzel a kedves szeretetcsomaggal hirtelen nem tud mit kezdeni, csak megrémül, és eliszkolna. Ez a felem olyan sokáig volt magányos, és szingli, hogy el se tudja képzelni mi lenne vele bulik, meg egy éjszakás férfiak nélkül. Nem tudja elképzelni milyen az, amikor másra is felelősséggel van, nem csak önmagára, és hogy milyen az, ha nem szarhatod le hogy nincs kaja főzve se kitakarítva mert úgyis csak egyedül élsz, a kutyád meg szeret bárhogyan. Hogy milyen az ha megszakad a szíve mert csalódást okoznak neki. Hogy milyen érezni.
A másik felem, ami azt hiszem évek múltán tegnap szökött meg a lelkem legmélyén elhelyezkedő Azkabanból, most intenzíven és elsöprő érzelmi hullámokkal tajtékzik bennem, ahogy hirtelen teljes egészében tört elő belőlem. Nem tudom kezelni, elfelejtettem hogy ez mennyire csodálatos érzés, és egyben törékeny. Ez a felem a bizalmába akarja fogadni Ed-et, és egy közös házat berendezni vele. Élete végéig ezzel a férfival akar élni aki most velem szembe ül és csoda szép szavak hagyják el ajkait. Örökké csak vele szexelni, sírni és nevetni, gyereket nevelni, és megöregedni.
Félek.
Bólintok a szavaira, de belül újból megoszlanak bennem az érzelmek. Az agyam egyik felem azt gondolja, mi az hogy nem akar fejvesztve bele rohanni mindenbe?! És mire kell a pár napos gondolkodási idő? Most akkor biztos magában, vagy nem, hát döntse már el. Most abban a pár napban el akar búcsúzni a jelenlegi szexpartnereitől? Még gyorsan meg akar húzni pár nőt? Vagy nem akarja elrontani a jelenlegi pillanatot, ezért ezzel ráz le, hogy két nap múlva véget vessen ennek? Most mi van?!
Mire válaszul a másik felem: Ugyan már Alex, térj észhez, ezek egy férfi szavai! Éretten gondolkodik és megfontoltan, hát nem erre van szükséged, egy biztos pontra az életedben? Vedd már észre milyen cuki, még időt is engedd hogy átgondold mire van szükséged. Látod, komolyan tervez veled hosszú távra. Most mi bajod van mi? Mit nyígsz?
- Teljesen egyetértek veled. - Bólogatok komoly arccal. - Igen, igen, éljünk a mának! - Jelentem ki megkönnyebbülten hogy ezt lezártuk, és elfelejtette az érzelmi kitörésemet és a szerelmi vallomásomat, majd mivel már kevésbé akarok eltűnni a Föld felszínéről, közelebb húzódom hozzá.
- Nekem sosincs semmi gondom, sem bajom, teljesen stresszmentes az életem. - Felelem. Megsimítja gyengéden az arcomat, mire bele csókolok a tenyerébe, majd a számba veszem az egyik ujját és megnyalom. - Hogy mit szólok?
Közelebb hajolok és szenvedélyesen lesmárolom. - Szeretlek! - Sóhajtom ajkaiba, aztán a nyelvem vadul tör utat az övéhez, és a nyelvével játszadozva, simogatva csókolom meg Őt, majd az alsó ajkát megszívom, és kimászok a kádból, ezúttal én húzva Őt magammal.
- De ha te stresszes vagy, azt hiszem, tudok rá egy megoldást.
Mikor kiszáll követve engem, a mellkasára feszítem a tenyeremet, és leültetem a kád szélére feltüzelten és szenvedélyesen. Elmosolyodom, majd az gyengéden megharapom a fülcimpáját, és belesuttogok.
- Jó fiú!
Aztán a lábai széttárom, és közé guggolok. Az számba veszem a férfiasságát tövig, majd addig szívom és nyalogatom, amíg kőkemény nem lesz. Előre hátra mozgatom az ajkaimat, miközben felnézek rá mert tudom hogy imádja ha ezt csinálom. Eleinte néha elengedem, és a nyelvemmel nyalogatom akár egy jégkrémet, de aztán nem szórakozom többet vele, és ritmusosan, tempósan kényeztetni kezdem, néha-néha teljesen lenyomva a torkomig.
- Azt akarom, hogy rám élvezz! - Parancsolom neki. Hogy aztán Ő így akar-e a csúcsra jutni, vagy szeretné, ha bedőlnék neki, az csakis rajta áll.


 YOUTUBE┃örökké a nyakadon leszek┃




A képet nézd elfogulatlanul,a könyvet olvasd nyílt szívvel,
mint a tied, az életedet meg éljed, ez az egész.

avatar
● ● Posztok száma :
32
● ● Reag szám :
24
● ● karakter arca :
Amber Heard


Témanyitás ✥ Re: Beltér •• Vas. Jún. 24, 2018 3:47 pm

To Alex

+18

Le se tudná tagadni Alex, hogy mennyire nagy vívódásban van most. Én viszont próbálom szavakkal és egy kis gyengéd közeledéssel nyugtatni és elmondani, én mit gondolok erről az egészről. Időt kérek, mert tudom, hogy ez a helyes dolog, ezt kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy működjön. Jelenleg én magam sem tudom, hogy pontosan mit akarok, hogy akarom, miért akarom, és ezért is kell véleményem szerint mindkettőnknek egy kis gondolkodási idő. Hogy Alex néhány nap múlva képes lesz elfogadni, ez mikkel járna, mikről kellene lemondania. Mindig ez volt velünk, mióta ismerjük egymást. Se veled, se nélküled kapcsolat. Bár mint azt a mellékelt ábra is mutatja, jelen helyzetben inkább az utóbbi dominál. Nem voltunk együtt néhány hónapig, és amit nemrég átéltünk egymással… hát, az semmihez sem hasonlítható. Még mindig teljességgel megőrjítjük a másikat, nem untunk rá egymásra és akármennyire is faszok tudunk lenni néha, csak vágyunk arra, hogy láthassuk a másik felet. Tudom, hogy milyen Alex, mennyire túl tudja gondolni a dolgokat, mennyire tud kombinálni és hogy milyen heves… úgy minden értelemben. Tetteiben, meg ahogy a gondolatok cikáznak a fejeiben. Hazudnék, ha azt mondanám, nem ez az egyik tulajdonsága az, amit rettentően imádok benne. Kinek-mi imponál, én szeretem, hogy a kapcsolatunk mennyire nem zökkenőmentes. Sose unatkozunk legalább.
Boldogan mosolyodom el, mikor rábólint a javaslatomra. Egyik ujjamat a szájába veszi és már ebből is van egy sejtésem, mire gondol legbelül. Kimondja azt az egy szót újra, amit sosem hittem volna, hogy valaha is fogunk még egymásnak mondani. Ha valaki megkérdezi ezt tőlem egy hete, akkor biztos azt mondtam volna, hogy teljesen megőrült. De a tegnap és ma történtek fényében a világ legbölcsebb emberének nevezném az illetőt. Nyelvével nem kér engedélyt a számba, vadul tör utat, én pedig egy pillanatra sem állítom meg őt. Helyette hajába túrva csókolom őt vissza, minden érzelmemmel. Jó ezt hallani tőle, mindig tud egyfajta löketet adni nekem.
Nem különösebben vagyok stresszes, nem erről van szó, de inkább meg sem szólalok. Helyette csak mosolygok rá és belemegyek a játékba, hagyom hogy kihúzzon magával a kádból. Leülök engedelmesen, mire belesóhajtja a fülembe a dicséretet. Halkan nevetve nézek rá, lábaimat széjjelebb tárom, ahogy kéri, és élvezettel figyelem, ahogy leguggol előttem. Csodálkozom, hogy van ennyi ereje, előbb még majd megszakadt az izomláztól. De az is igaz, hogy tudom, milyen Alex, mikor teljesen be van indulva, akkor ő kétszáz százalékban van jelen. Esetemben legalábbis biztosan. Hogy másnál ez hogy van, fogalmam sincsen, és őszintén szólva nem is akarom megtudni. Nekem az számít, hogy velem milyen, hogyan áll hozzám. Vagy mondhatjuk úgy, hogyan guggol hozzám? Tudom, ez nagyon rossz volt.
Meg kell kapaszkodnom valamiben, így egyik kezemmel a kád szélét markolom meg, próbálva valami fogást találni rajta, több-kevesebb sikerrel. Másikkal pedig hajába túrok, ahogy nézem ügyködését odalent. Tökéletes tehetsége van, hogyan játsszon a testemmel, ezért nem is kell sokat várnia, míg újra teljes pompámban meredezek a szájában. – Egek, de imádlak – mondom neki sóhajtva, ahogy végig engem figyelve kezdi el élvezettel nyalogatni farkamat. Lágyan masszírozom tarkóját, és le sem veszem róla a tekintetem. Érzem, hogy akármennyire is érzékeny vagyok most az előbbiek után, nem fog sok kelleni, hogy újra eljuttasson a csúcsra. Hangosabban nyögök-sóhajtok fel, amint teljes egészében elnyeli férfiasságomat, és nem is egyszer, hanem egymás után többször. Örülök neki, hogy még mindig így tud bánni velem, meg hogy aligha vannak tabuk a kapcsolatunkban, ami a szexet illeti. Meg úgy még sok mást is. Szeretünk új dolgokat kipróbálni és ha még kicsit kényelmetlen is valami, akkor is megtesszük a másikért, ha tudjuk, hogy mennyire élvezi. Bár neki már aligha okoz gondot, hogy ilyen mélyre fogadjon a torkában.
Felhúzott szemöldökkel nézek le rá, ahogy rám parancsol. Sok folytatás megfordult a fejemben, de aligha tudnék neki nemet mondani. És rég volt már, hogy a kezétől élveztem volna el. Biztatásként, hogy folytassa bólintok egyet és hajában eltűnt kezemmel kicsit megsimogatom a fejét.
Hangosan sóhajtozok, ahogy egyre inkább közeledem a vége felé, csípőm is mozgásba lendül és egyre inkább dagad a férfiasságom is az ujjai közt. Ó baszki. Mindjárt, mindjárt! Nem bírom már sokáig, pedig próbálkozom, esküszöm próbálkozom még tovább élvezni simításait, de nem megy. Megfeszül testem, és lüktetni kezd a farkam, hosszú, meleg sugarakban élvezve Alexre, ahol csak tudom. Megy az arcára, egy kevés a hajába is, de még mellkasát is sikeresen betalálom. Jesszus, nem hittem volna, hogy ekkora adagot fogok kitermelni magamból. Mondjuk ezzel sosem volt baj, ha Alex volt, aki eljuttatott erre a pontra. Már ha ránézek meztelenül, attól is teljesen beindulok és aligha volt probléma azzal, hogy felálljon nekem rá. De tudom, hogy ez fordítva is így van, és ő is képes elég hamar benedvesedni tőlem. Hihetetlen, hogy még mindig kívánjuk egymást, ennyire és ennyi év után. – Nyalogasd le! – vele ellentétben én nem parancsolom, hanem csak kérem, hogy a megjelölésemmel kicsit foglalkozzon. Tudja jól, hogy mennyire be tud indítani, és hogy ezt mennyire erotikusnak tudom tartani. Főleg, ha ő csinálja. Ha látom, hogy elkezdené, akkor egyből kibújik belőlem pár szó. – Istenem, megőrjítesz, te nő – mondom neki halkan, szakadozottan nevetve.
[...]
Néhány perc múlva, miután kicsit sikerült mindkettőnknek összekapnia magát, megfogom a kezét és az ölembe húzom őt. Minden további nélkül csókolok bele szájába, vadul, érzelemdúsan simítva végig újra és újra nyelvét. Fenekébe markolok közben, és még közelebb húzom magamhoz, hogy érezhessem a hasamon a lenti nedvességet. Áttérek arcára, fülcimpájába játékosan beleharapok egy kicsit, aztán az álla vonalán csókolgatom végig. Nyakára térnek át ajkaim, miközben mint valami stresszlabdát markolászom a fenekét. Imádom az összes formáját, idomát.
Mellkasánál járok már, de néhány pillanat múlva máris melleinél állapodok meg. Körbecsókolgatom mindenestül, aztán mellbimbójára térek át. Megnyalom, élvezettel telve és a lehető legtöbb örömet próbálva neki okozni. Szám közé veszem és úgy kezdem el szívogatni hosszasan, miközben tovább nyalogatom, miközben mindvégig őrá nézek, hogy aztán mikor elveszem a számat, cuppanjon egy hangosat. Áttérek a másikra, amit megkaristolok fogaimmal és azok közé véve húzom meg egy kicsit a bimbóját. Hosszú ideig elvagyok itt, játszadozva vele külön-külön módokon, miközben az egyik kezem végigsimít hasán és beenged tévedni közénk, de leginkább az ő lábai közé. Aztán nem is kell sok, hogy két ujjamat belemélyesszem hüvelyébe, amit lassan elkezdek benne mozgatni, még inkább próbálva kikészíteni őt. Ahogy ő örömet okozott nekem az előbb, én is ilyesmire pályázok most.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
73
● ● Reag szám :
59
● ● Keresem :
My ex-wife
● ● karakter arca :
Jesse Williams


Témanyitás ✥ Re: Beltér •• Kedd Júl. 17, 2018 11:09 am



Edward & Alexis

El sem tudtam volna képzelni egy hete még a porlepte lakásom ócska kanapéján füvezve, hogy azon kívül bármi is jobb kedvre tud deríteni majd a közeljövőben. Lusta voltam, és kedvtelen. Már nem leltem semmiben sem egy ideje az örömömet. Ki voltam éhezve, mégsem vágytam senkire, és muszáj volt elterelnem a gondolataimat arról az egy személyről, akiért a szívem és az alhasam egyszerre lüktetett ritmusosan, ha a férfiasságára gondoltam magamban.
És most itt vagyok a tiltott személy méregdrága fürdőjében térdelve, és habár a lábaim remegnek, és alig bírom tartani magam még mindig a kielégülés elgyengítő utóhatása miatt, most mégsem tudok semmi másra gondolni, csak hogy életem szerelmének örömet okozzak. A lábam között újra forróság önt el hangos nyögéseinek hallatán, és ahogy azt sóhajtja mennyire imád, csiklóm pedig az ő legbecsesebb testrészével együtt lüktet, amikor a gyönyöre tetőfokára hág és beterít élvezetének forró bizonyítékával. Senkinek soha nem engedtem hogy ezt utána csinálja, nem érdemelték meg, viszont Eddel szemben ez sosem volt megalázó, sőt, teljesen feltüzelt engem is, és teljesen beindított, akárhányszor megízlelhettem gyönyörének termékét a nyelvemmel.
Miután eleget teszek kérésének, rámosolygok, majd vállat vonok nemes egyszerűséggel.
- Az a dolgom, hogy megőrjítselek minden téren. - Nevetek fel kicsit én is.
[...]
Egy alapos zuhany illetve hajmosás után, és miután elégedetten vettem tudomásul hogy még mindig nem dobta ki az itt tanyázó saját fogkefémet - mintha számított volna előbb-utóbb az érkezésemre -, megmostam a fogamat is.
Már éppen alábbhagyott a gerjedésem, amikor heves csókjával újra arra késztet, hogy lángra lobbanjon folyton parázsló buja vágyam. Imádom mikor csókokkal halmoz el, ám ez most inkább érzelmesen esik jól, mintsem előjátékként. Felsóhajtok mikor az egyik erogén zónámra, a fülemre tér, és kuncogva fogadom puszijait az arcomon, majd a nyakamon. Mikor az államhoz ér én is viszonozom lágyan, lassan és gyengéden a csókját inkább szerelmesen, mintsem szenvedélyesen.
Hagyom hogy a melleimmel játszadozzon, élvezem szüntelen mosollyal ahogy dicsőíti a testem. Gyönyörűnek érzem magam, már-már királynőnek ahogyan bánik velem, mintha minden egyes ajakérintésével imádatát fejezné ki felém. Boldogan kuncogok fel pont amikor ujjaival belém hatol, ekkor pedig egy hatalmas sóhaj tör fel belőlem. Tudom hogy arra készül hogy kikészítsen, és ez mindig be is válik, de most nem akarom hagyni neki, hogy a csúcsra juttasson. Kis ideig még élvezem ahogyan kényeztet, kiélvezem ezeket a perceket, majd mielőtt még bele élné magát felállok az öléből. Karjaimat a nyaka köré fonom, és csókot nyomok a homlokára, majd leguggolok és még egyszer utoljára puszit nyomok a férfiasságára. Aztán elhúzódom tőle, és a szemébe nézek.
- Ha mindent ma teszünk meg, rám fogsz unni. Hagyjunk az elkövetkezendő együtt töltött napokra is élvezetet! - Utasítom el ezúttal a kényeztetését magamhoz mérten kivételesen. Nem akarok mindent megadni neki ma, azt akarom hogy őrjítően vágyjon rám a közeljövőben, ehhez pedig ma már nem szabad egymásba temetkeznünk.
- Mit szólnál inkább egy romantikus reggelihez egy erős kávéval, szerelmem? Itthon az én főztömmel, vagy menjünk el valahová? Mint a normális párok. - Nevetek fel, majd nem bírom ki még egy puszit nyomok az ajkaira.

Ezután kilépdelek a fürdőből kényszerítve magam hogy a testem lenyugodjon és csillapodjon az őrült vágy, majd felkapom a ruháimat, bekapcsolom a zenelejátszót, és a konyhába leülve várom hogy a félistenem utánam jöjjön.


 YOUTUBE┃örökké a nyakadon leszek┃




A képet nézd elfogulatlanul,a könyvet olvasd nyílt szívvel,
mint a tied, az életedet meg éljed, ez az egész.

avatar
● ● Posztok száma :
32
● ● Reag szám :
24
● ● karakter arca :
Amber Heard


Témanyitás ✥ Re: Beltér ••

Ajánlott tartalom

Beltér
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Beltéri teniszpálya

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Edward háza-