Aurora Construction Company
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 2 Bots

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 8:16 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 8:42 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 7:44 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 6:10 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 6:03 pm ✥

Aurora Construction Company



Témanyitás ✥ Aurora Construction Company •• Vas. Szept. 16, 2018 8:00 pm

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Aurora Construction Company •• Vas. Szept. 23, 2018 9:31 pm



Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem készít ki ez a titkolózás. Iszonyatos lelkiismeret-furdalásom van Diana miatt, mert, ő annyira nagyon szerelmes abba a szarházi Jessenben, odáig, meg vissza van érte, és boldog a leánykérés miatt, és úgy tervezi az esküvőt, mintha csak három hónap múlva lenne, holott még másfél év van addig. És másfél év múlva összeházasodnak, ha törik, ha szakad. Volt olyan periódus az ismertségünk során, amikor óva intettem őt Luke-tól, amikor figyelmeztettem őt, nem egyszer, és nem kétszer, hogy nagyon meg fogja szívni a férfivel, mert rondán pofára fogja ejteni, átveri, kihasználja, aztán eldobja, épp úgy, mint sokakat előtte. És én nem akartam, hogy a legjobb barátnőmnek, aki szinte olyan, mintha a tulajdon húsom, a vérem lenne, szinte a testvérem, fájdalmat okozzon egy olyan igazi ősbunkó fasz, mint, amilyen Luka. De, persze, ki vagyok én, Nicole Sullivan? Ki vagyok én, hogy megmondjam neki, hogy mit csináljon, és mit ne? Ki vagyok én, hogy bárkitől is eltiltsam?
Egy utolsó, rohadt áruló. Egy házasságtörő eljegyzéstörő ribanc. Ez vagyok én.
Az Aurorában könnyű, azt leszámítva, hogy minden nap Luke szemébe kell néznem, annak tudatában, hogy látott meztelenül, hogy levetkőztem, és levetkőztem minden gátlásomat is, és pontosan tudja, hogy milyen erős a szorításom, hogy milyen illata van a hajamnak, hogy milyen a bőröm tapintása, vagy, hogy mégis... hogy nyögök, hogy sóhajtom a nevét, hogy kérek még, többet, és többet, és többet. Annak tudatában is, hogy boldog párkapcsolatban él – a legjobb barátnőmmel, Dianával. De az Aurorában jó. Még akkor is, ha sok a fényes, tükröződő felület, annyira sok, hogy szinte lépten-nyomon tükörbe kell néznem, és szembesülnöm kell azzal az emberrel, aki lettem, akivé váltam e miatt a botlás miatt, és ez a nő a tükörből emlékeztet arra, hogy milyen mocskos dolgot követtem el. De az Aurorában mégis jó, mert az Aurorában dolgozhatok, és dolgozok is, csak azért, hogy ne kelljen otthon ülnöm, és kattognom. Vagy, ha mégis, mert, hát muszáj hazamennem, és nem túlórázhatok annyit, hogy itt találjon rám a hajnal, és már ne is legyen érdemes hazamennem. De otthon lenni, az üres lakásban, valódi tortúra. Soha nem marad annyi munka, hogy otthon lefoglaljam magamat este, és éjszakába nyúlóan dolgozzak, és már ne vágyjak másra, csak egy kellemes fürdőre, meg, hogy beájuljak az ágyba. Nem. Mindig vannak tér-, és időbeni üresjáratok, amik tökéletesen alkalmasak arra, hogy agyaljak, pörögjek, kattogjak mindazon, ami történt, amit tettem, amit tettünk.
Nem tudom, hogy meddig fog ez tartani. Megérdemelném, hogy életem végéig szenvedjek a titok, a közös titkunk miatt, és hátralévő életem minden napján tükörbe-, és Di szemébe kelljen néznem, úgy, mintha semmi sem történt volna, és mindezt úgy, hogy belül igenis fáj, és érzem, ahogy a szívem-, és a lelkem rozsdás fogaskerekei rozsdásan pörögnek, és mállik le róluk az a fényes festék, míg teljesen fel nem őrülnek.
Luke-tól sem tudok szabadulni, mert a közös projektünk miatt nem lehet, nem tehetem, nem léphetek ki, mert az olyan lenne, mintha egyszerűen átadnám neki, vagy valaki másnak az esélyt arra, hogy előléptessék végre, és elbúcsúzhatnék a főnöki széktől, még mielőtt azt mondanám, stabil alátámasztás. Szóval hallgatom... egész nap, kénytelen vagyok meghallgatni, és elviselni a jelenlétét, ránézni, ha hozzám beszél, és szemrebbenés nélkül válaszolni – mintha semmi sem történt volna, csupán annyi, hogy jobban utálom őt, mint magamat. Nem, mintha csak és kizárólag az ő hibája lenne, de könnyebb még megvetendőbben ránézni, mint azt valaha tettem.
A késődélutáni órákban már csak páran lézengünk az irodában, a többség már hazament, vagy már éppen a holmiját szedi össze. Péntek van, mindenki korán le akar lépni; ki a család miatt, ki azért, hogy elmenjen lazulni valamelyik belvárosi bisztróba, vagy bárba. Élénkvörös, cikázó villámra leszek figyelmes, éppen csak a szemem sarkából, és rajtam kívül nem sok vörös nőszemély rohangál az Aurora berkein belül – sőt, nőszemély sem annyi, jobb, ha ennyiben maradunk.
Opálos lélektükreimet a fiatal nőre vonom, és elmosolyodok, amikor találkozik a két, hasonszín szempár. Mondanám, hogy Roe a kedvenc unokahúgom, de egyetlen-egyből nem nehéz annak lenni, még akkor sem, ha időnként elviselhetetlen vagy. De van köztünk ez a furcsa, és megmagyarázhatatlan, ugyanakkor nagyon erős kötelék, ami többet ér annál az utálatnál, amit a testvérem – azaz az apja -, vagy az anyja irányába érzek. Van bennem ez a valami, ami úgy szikrázik a szívemben, mint egy ragyogó csillagszóró; afféle vitathatatlan, szűnni nem akaró, megmásíthatatlan szeretet. És az én szívem már nagyon-nagyon kicsi, és csupán csak pár karátos, és nagyon-nagyon kicsi, ezért nagyon-nagyon kevés embernek van hely odabent. Roe ezek között az emberek között pózol – megváltoztathatatlanul, tegyen bármit is.
- Hát, te? – pillantok fel rá ültemből. Voltaképpen, ha felállnék a székből, akkor is fel kellene néznem rá, legalább egy kicsit, magas sarkú ide, vagy oda. – Hamarosan végzek, utána elmehetnénk valahova kávézni, ha van kedved és időd – finoman megvonom a vállamat. Tudom, hogy az unokahúgom, fiatal kora ellenére pimaszul sokat dolgozik. És legalább ennyit szórakozik is, szóval nem akarom rabolni azt a kevés szabadidőt, ami neki adatott, hogy utóbbira fordítsa. – Mi újság? Ugye nincs baj?




avatar
● ● Posztok száma :
4
● ● Reag szám :
1
● ● karakter arca :
jessica chastain


Témanyitás ✥ Re: Aurora Construction Company •• Szer. Okt. 24, 2018 9:53 pm


fagyasztás miatt
avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Aurora Construction Company ••

Ajánlott tartalom

Aurora Construction Company
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Hiányoztál nyuszi - Aurora & Aaron
» Aurora de Martel

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-