Nappali
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Yesterday at 11:57 pm
Yesterday at 11:46 pm
Yesterday at 10:26 pm
Yesterday at 9:24 pm
Yesterday at 9:04 pm
Yesterday at 9:03 pm
Yesterday at 9:02 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

nincsen



A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. Márc. 13, 2017 11:05 pm-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
-
-
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
2
-
Oktatás
4
3
Média, művészet
3
1
Civilek
-
1
Elit
1
1
Törvényen kívüliek
1
-
Összesen
12
8
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Nappali •• Pént. Ápr. 07, 2017 12:35 am

Charlotte | Lucifer
Nem tudom miért, de soha nem szerettem a kutyákat. Olyan... nem is tudom őket mihez hasonlítani. Állandóan bűzölögnek és ha ez nem elég, még a saját árnyékukat is képesek megugatni. Reméltem, hogy Charlotte kutyája ez esetben nem ilyen. Ha meg még is, probléma egy szál se! Felragasztom a plafonra aztán semmi gond!
Míg undorral telt mosollyal simogattam a blökit, hirtelen léptekre leszek figyelmes, majdan felkapom a fejemet, hogy a léptek forrása felé tekintsek. Ekkor egy szelíd, még is bájos mosoly bukott ki arcomra szélesen, mint egy ártatlan bárányka. Életemben nem mosolyogtam talán ilyen szépen, elvégre a rám jellemző mosoly inkább őrült, rideg, bestiális. Gyilkos.
A guggolásból végül felálltam kiegyenesedve, és amint a közelembe ért, én csak segítettem azon, hogy még közelebb kerüljön hozzám. Nemes egyszerűséggel fogadtam őt karjaimba, viszonylag talán ragaszkodóan is. Merthogy én őt soha nem fogom elengedni.
- Vacsorát? - kérdezem tőle meglepve, mikor is annyira elhúzódom tőle, hogy a szempárába tekinthessek mélyen. - Ez fura. Nem mostanában hallottam ilyent. - Mostanában... egész életemben nem volt részem a törődésben. Inkább megtapostak, lenéztek, de egy jó szót is a számomra, nos, soha senki sem ejtett. Most igazából a hátam közepére sem hiányzik a jó szó, sem pedig a szép bánásmód, ám akkoriban amikor még valóban ártalmatlan voltam, lehet, hogy jól esett volna. De nem gond, elvégre akik ezzé tettek, megkapták a méltó büntetésüket; leszámítva a húgom, akit jelenleg is keresek. De most egyelőre beugrottam Charlottehoz, hogy megnézzem mi a helyzet, nem -e találok itt rajtam kívül más férfit, mert akkor bizony nem törődnék az én kis álcámmal... ha kell Char előtt szedném le a pasas fejét. Még élvezném is!
- És mi jót alkottál? Megvallva én a legkevésbé sem konyítok a konyhához, úgyhogy bármennyire is illendő lenne, de én nem tudom a vacsicsinálást kölcsönösen visszaadni. Jobbik esetben az egész konyhát felgyújtanám hanem az egész házat, de lehet, hogy a kajának semmi baja sem lenne! Sőt, akár szép aranybarna lenne! - Mosolygok őrülten, elvégre belegondoltam az egészbe. Felgyújtanám egy palacsinta végett az egész házat, de a palacsinta tökéletesen elnyerné az esztétikáját. Az a helyzet, hogy tőlem kitelik. Már csak szórakozásból is. De azt a saját házammal kéne tennem, nem pedig az övével. Az őrültségemet jobb, ha itt félreteszem nehezen.
- De ha gondolod, megtaníthatsz. Igaz, hogy reménytelen vagyok főzés terén, de legalább fejlődök. - A vigyor továbbra sem szublimált arcomról, ám ekkor végül is csak érzékien nyakába csókoltam, miközben tenyereim a derekára siklottak. Milyen aaaaranyos!

coded by elena
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Nappali •• Pént. Márc. 24, 2017 9:47 pm

to Lucifer

Egész héten vártam már a mai estét, hogy jöjjön Lucifer. Reggel elmentem a boltba, és vásároltam mindenfélét a vacsorához, hogy este meleg átellel várjam őt. Ebédre főztem magamnak valami egyszerű gyors ételt, és amíg megettem,az e-mailjeimet és a facebookomat böngészgettem. Egy kicsit tudtunk beszélni Luciferrel, hogy lehet késni fog, de próbál ideérni hozzám. A tálat beraktam a mosogatóba, de nem mostam el, mert azt az egyet felesleges elmosnom most, ha főzni fogok,akkor még több mindent összekoszolok úgy is. Leültem a konyhaasztal melletti kis dolgozós asztalomhoz, és elkezdtem dolgozni.
- Elsa kérlek, hagyj most anyának dolgoznia kell. Van kirakva neked enni, meg inni, és a játékaid is ott vannak. Had dolgozzak kérlek szívem! - úgy beszélek ehez a kutyához, mintha megértené, és egy kétéves gyerek lenne legalább.
Felálltam a laptoptól és abbahagytam a munkát, mert már fél 5 van, és nekem még vacsorát kell főznöm. Kapcsoltam be zenét, hogy szóljon valami a főzéshez. Nem akartam nagy vacsorát csinálni, csak valami egyszerűbben, amivel könnyen megvagyok, ezért a spagetti mellett döntöttem.
Főzés közben dalolásztam, meg táncolgattam, és jó kedvűen főztem, és vártam az estét, hogy láthassam végre Lucifert. Pont készen lettem a vacsorával, amikor csörögni kezdett a telefonom. Lucifer volt az, hogy későn ér csak ide, és nem akar zavarni, majd holnap átjön valamikor reggel. Csalódott voltam, mert vártam nagyon, még főztem is neki. Visszaültem a laptopom elé, és folytattam a munkámat. Észre sem vettem, hogy már nagyon elment az idő, és már hajnali fél 2 van.  Kikapcsoltam a laptopot, a spagettit beraktam a hűtőbe, és csak átöltöztem a pizsamámban, és mentem aludni.
Reggel sokáig aludtam. Vagyis terveztem volna, de Elsa felébresztett 8-kor. Tegnap már nem bírtam, és nem adtam szegénynek vacsorát. De még volt előtte pedig. Kimásztam nagy nehezen az ágyból, adtam neki enni, meg vizet, aztán valamit ettem én is. Tegnap nem fürödtem le este, ezért elmentem letusolni. Épp,hogy végeztem és kiszálltam a zuhanyzóból, hangokat hallottam a nappali felől. Gyorsan magamra kaptam a köntösömet, és siettem megnézni,hogy ki lehet az. Reméltem, hogy Lucifer lesz az, és igazam volt.
- Itt van a tündérke gazdája. - mentem oda hozzá mosolyogva, és rögtön egy csókkal üdvözöltem, aztán szorosan hozzábújtam.
- Hiányoztál. Vacsorát is főztem pedig neked, úgy vártalak, hogy gyere. - mormogtam alig hallhatóan, mert a fejemet belefúrtam a mellkasába, közben pedig édes parfümjének az illatát magamba szívtam, mert rég éreztem már.

■ ■ Zene ■ ■Nyuszi  edi  ■ ■credit

avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Nappali •• Csüt. Márc. 09, 2017 10:25 pm


Charlotte &&  Lucifer
- Ekkora hülyeséget! - morgom magamban alig hallhatóan, miközben az újságot figyelem kissé zaklatottan. Atlantai újságról van szó, hozzáteszem. Annyit említ meg, hogy egy ház került elő a város nyugati részénél, amit elkezdtek újjáépíteni. A földet felásták, ugyanis a nyomozókutyák találtak valamit, amitől egyszerűen vérszemet kaptak. Tehát; felásták a felszínre a családom összes tagját, kivétel a húgomat, mert hát őt még nem öltem meg. De persze, ami késik az nem múlik!
Ezzel mindössze annyi a bökkenő, hogy keresik azt, aki őket leásta. Ha jobban belegondolok, annak már húsz éve. Talán csak nem kötök ki a sitten. Az bizony igen csak rontana a kedélyállapotomon, nem is kicsit. Jelenleg így sem vagyok túlságosan idill hangulatomban, ugyanis a húgom... hogy is mondjam, halottnak kellene már lennie.
Egyszer csak megállok az utca végén, és kissé dühösen, de hamar összegyűrtem az újságot, és azzal a lendülettel gyújtottam fel a kezemben minden elővigyázat nélkül. A helyén már csak fekete darabkák keringenek a levegőben szerte. Kissé hisztisen, de ellegyeztem magam körül a darabjait, majd gyorsabb tempóban újra megindulok.
Eszembe jutott újra a húsz év. Bosszútálló szellemekkel együtt élni addig, pokoli volt. Azt hittem, hogy soha nem jutok ki onnét élve. Miért nem öltek meg?
Kissé lehiggadva ugyan, de belépek egyszerűen az ajtón, ahol sejtelmeim szerint majd Charlotte is lesz. Mire ideértem, próbáltam magamat megemberelni, ugyanis  a szemében nem egy őrült sorozatgyilkos vagyok, hanem csak egy egyszerű fiatal húsz éves fiú, aki jelenleg egy távoli egyetemen tanul rangos rendőrként. Én rendőrként? Még egy alternatív világban sem! Mást nem találhattam ki. Nekem pedig szükségem van rá. És tisztában vagyok azzal, hogy sokáig úgy sem marad a hazugság hazugságnak, mert egyszer fény derül arra, hogy mi vagyok valójában. De én akkor sem fogom őt elengedni. Betegesen ragaszkodom ő hozzá. Ő az én pirulám a beteges hajlamaimra.
Amint beléptem, szinte azonnal elkezd engem megugatni ez az elemmel működő szőrös akármi. Persze, csak egy kutyáról volt szó, de olyan kicsike vakarék vékony hanggal, hogy mindjárt az elemet is kitudnám venni belőle.
- Inkább azt mondd el, tündérkém, hogy hol a gazdád. - Simítottam végig a kutya hátán pusztán barátkozásból. Soha nem voltam oda a kutyákért, én inkább mindig is macska párti voltam. Ördögi teremtmények a macskák.

■ ■ Kara & Mon-el ■ ■ szívi ■ ■credit
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Nappali •• Csüt. Márc. 09, 2017 9:39 am

[Only admins are allowed to see this image]
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

585
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Nappali ••

Tell me your secrets


Nappali
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Charlotte lakása-