Logan C. Frewen
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Yesterday at 11:57 pm
Yesterday at 11:46 pm
Yesterday at 10:26 pm
Yesterday at 9:24 pm
Yesterday at 9:04 pm
Yesterday at 9:03 pm
Yesterday at 9:02 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

nincsen



A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. Márc. 13, 2017 11:05 pm-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
-
-
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
2
-
Oktatás
4
3
Média, művészet
3
1
Civilek
-
1
Elit
1
1
Törvényen kívüliek
1
-
Összesen
12
8
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás Re: Logan C. Frewen •• Csüt. Márc. 09, 2017 9:53 pm

Üdvözöllek nálunk!

Kedves Logan!

Gyűlnek, gyűlnek, gyülekeznek! Olyan szépen gyülekeznek a mindenféle fajba tartozó játékosok, hogy már kezdtem megijedni, hogy pont az oldal egyik fő mozgatórugóiból, a vadászokból kell hirdetni néhányat, úgyhogy külön öröm részemről, hogy azért titeket sem kell félteni

Szimpatikus karaktert alkottál, bár azt kell mondjam, egy sötét sikátorban nem szívesen futnék össze veled, tekintve, hogy pont a magamfajtákra vadászol. Tetszik, hogy egy ilyen elszánt, céltudatos, erős karaktert alkottál, ahogy azt is érdekes volt látni, hogy a családi háttér és a múlt bemutatásával szemben a jelenre mennyire sokat változott a karaktered, jellemet tekintve. Bár érzékletesen sejtetve volt, hogy a természetfeletti lényeknek "köszönheted", hogy a szüleid és a bátyád már csak az emlékeidben él tovább, szívesen olvastam volna még arról, hogy mi is történt velük pontosan - vagy talán ez is egy olyan titok, amire majd a játéktéren derül fény, ha eljön a megfelelő alkalom?

Ilyen múlttal a hátad mögött azonban már az is pozitívum, hogy ahelyett, hogy teljesen magadba zuhantál, vagy összeomlottál volna, képes voltál új célt találni az életben. Még ha az év legjobb apukája díját valószínűleg nem is neked ítélik majd...

Tetszik az írásstílusod, bár számomra kissé újszerű a párbeszédeknek ez a fajta írásmódja, de egyáltalán nem volt zavaró az olvasásban, az pedig kimondottan hangulatos, ahogy a hosszabb, leíró, merengő módból váltottál át erre a könnyedebb, beszédesebb részre, ízelítőt adva ezáltal mindkettőből.

Nem is húznám tovább az időt, mivel kivetni valót nem találtam az előtörténetedben, így természetesen a karakterlapod elfogadva, gratulálok! Smile Amennyiben még nem tetted volna, úgy megkérlek, hogy foglalj magadnak avatart és munkát, utána pedig nincs más dolgod, mint belevetni magad a város életébe. Jó játékot kívánok! Smile


avatar
Oktatás
Tell me your secrets

116
● ● Posztok száma :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


Szeretettel Logan Caevan Frewen tollából
Témanyitás Logan C. Frewen •• Csüt. Márc. 09, 2017 9:22 pm

Születési idő:
Születési hely:  
Foglalkozás:
Karakter arca:  
Választott faj (rang):  
1983. július. 20
Dublin
civilben autószerelő
Charlie Hunnam
vadász


Logan Caevan Frewen

Család? Mindössze néhány poros kép emlékeztet arra, hogy valaha voltak közeli hozzátartozóim. Gondosan őrizgetem őket és mindig magamnál tartom. Az egyik fotón édesanyám és apám látható, kezükben egy újszülött csecsemővel. Velem. Anyám arcáról sugárzik a boldogság, szőke fürtjeit lobogtatja a szél. Apám vöröslő szakálla megcsillan a napfényben. A második képen az öcsémmel tanulunk biciklizni. Játékos kissrác volt, barátságos. Sosem volt köztünk irigység, sem balhé. Jó testvérek voltunk. Apa volt a példaképünk, keményen dolgozott, szép jövőt akart nekünk. Anyát a tenyerén hordozta, mindent megtett értünk. Harmadik és egyben utolsó képen pedig  egy szőke, menyasszony áll mellettem. Akkor még élt bennem a szentimentális énem, képes voltam elvenni valakit. Mára már a szeretet bármely megnyilvánulására képtelen vagyok.
Igen, valamikor volt egy családom akik szerettek és akiket viszont szerethettem, mára már viszont csak az emlékeim és ez a néhány kép maradt. Mindig emlékezni fogok anyám mosolyára, simogató ölelésére, dorgáló szavaira. Emlékezni az esti mesékre, az értem mondott imáira és fáradozásaira. Hogyan felejthetném el apám autózsíros kezét, az motorok iránti szenvedélyét? A tanításai mai napig vezetik az utam...és az öcsém...nem tudnám elfelejteni kivörösödött arcát, a nevetését, vicceit...
Aztán ott van a kedves. Szerelem volt, szerelem ami mindent felégetett, de amilyen nagy lángon égett úgy ki is aludt. Elmúlt a varázsa, elhidegültünk. Mindkettőnknek jót tett a válás.
Mindez már csak palackba zárt múlt, amit szívem egyik fiókjában őrzök, gondosan elrejtve a külvilágtól. Elvették őket tőlem, szörnyetegek, természet fölötti lények, akik nem ismernek könyörületet. Én maradtam, és a bosszúm...-


Egyszer volt, hol nem volt...

Az élet mindig tartogat számunkra meglepetéseket. Néha az emberek a legváratlanabb helyzetekben bukkannak fel az életünkben, olyankor amikor a legkevésbé számítunk rá. Mi csak bábok vagyunk, amiket a sors láthatatlan keze irányít, lehetnek céljaink, elképzeléseink, és természetesen sokat tehetünk azért, hogy mindent megvalósítsunk amit eltervezünk, de akaratunk ellenére is egy láthatatlan kéz beleszól életünk történéseibe. Ez jellemző minden ember életére, mindegy,  hogy tenni akarunk ellene vagy nem. A megváltoztathatatlan szellemként lebegi be egész létezésünk. Két dolgot tehetünk tehát, vagy megpróbáljuk a legjobbat kihozni a kiszámíthatatlan szituációkból is vagy pedig behúzzuk fülünket farkunkat és menekülünk. Én mindig megpróbálok élni az élet adta lehetőségekkel, megpróbálom a javamra fordítani a meglepetéseket. Ezt teszem most is. Nem számít, hogy mi lesz később, hogy utamba akadt emberek átmenetileg lesznek részei létezésemnek vagy benne ragadnak. Egyetlen dolog számít igazán, élni a lehetőségekkel és megpróbálni mindig csak előre nézni.  Mondhatják rám, hogy vakmerő vagyok, akaratos vagy átgázolok mindenkin, de én csak a lehetőségeimet használom ki. Mindig van választásunk, vagy eltipornak vagy pedig mi gázolunk át másokon, kegyetlennek tűnhet, de az élet már csak ilyen. Ölsz vagy megölnek, és ha már választani lehet, akkor inkább az én kezemben legyen a fegyver. Nem félek attól amitől mások zokogva vonulnak a sarokba vagy dobják el saját életüket, nem rémisztenek meg az ismeretlen dolgok. Ez vagyok én, egy kitartó, foggal-körömmel harcoló férfi. Vagy talán egy kicsit még ennél is több. 
Harcolok, saját magam és a világ ellen. Egyedül vagyok, de néha sokkal többet érek mintha egy hadsereg állna a hátam mögött. Tudom, hogy a tűzzel játszom, bármikor megégethetem magam, de a bosszú erősebb mindennél. Az évek alatt, amióta az igazamért harcolok ugyanolyan szörny lettem mint akiket ki akarok írtani. Nem ismerek sem Istent sem embert, nincseneke barátaim, nincsen családom, senki akihez ragaszkodnék. Mégsem vagyok egyedül, az egész világ az enyém. Azt csinálok akkor és ott amit akarok. Nincsenek korlátok sem szabályok.
A világ egy nagy játszótér, az olyan férfiaknak mint nekem.
Gondolataim kusza fonalából a telefonom csörgése rángat vissza. A kijelző ismeretlen számot mutat. Unottan húzom ujjamat a zöld kagyló felé.
- Mit akarsz? szólok bele a kagylóba, mintha tudnám ki van a másik végén.
- Logan...Miriam vagyok.
- Ki a tököm az a Miriam? ülök fel kanapém kényelméből. Fogalmam sincs ki szórakozik velem, nem rémlik, hogy lenne ilyen nevű ismerős a listámon. Azt az öt embert meg tudom jegyezni.
- Ne légy fasz...egy hónappal ezelőtt találkoztunk. Rémlik? Amikor megdugtál még tudtad a nevem... hiába gondolkdom fogalmam sincs, hogy ki ez a liba.
- Most szórakozol? Tudod te, hogy hányat megdöngettem már azóta? Nem emlékezhetek mindnek a nevére. sétálok az ablakhoz és gyújtok rá egy cigire.
- mindegy. Terhes vagyok. Gondoltam, hogy tudnod kell. És...mielőtt lebeszélnél róla...igen. Megtartom. Talán nem lesz akkora pöcs mint az apja. néhány pillanatra elfelejtek levegőt venni. Mi a francról beszél ez a liba, megszállta egy szellem vagy mi a picsa? Ritkán fordul elő velem, hogy a meglepetés erejétől nem jutok szóhoz. Ép ésszel nem sikerült még felfognom, hogy mi történ, hogy képes voltam felcsinálni valakit, akinek már az arcára sem emlékszem.
Szólni szeretnék, de a vonal tulsó vége már süket. Leroskadok a kopott fotelba és átkozom a saját hülyeségem. Logan Caevan mint apa. Nevetséges.
Nem is értem miért stresszelem magam, azt sem tudom ki ez a picsa, persze, majd fejvesztve rohanok, hogy megkeressem. Az sem biztos az enyém az a gyerek, nem ejtettek a fejemre, nem fogok még több gondot venni a nyakamba. Nem érdekel. Oldja meg.
Felpattanok a motoromra, friss levegőre van szükségem, a szaguldásra. Ki kell szellőztetnem a fejem, hogy eltereljem gondolataimból ezt a nőcskét. Vagy az lenne a legjobb, ha találnék egy vadállatot akit kedvemre megskalpolhatok.


Ajánlás ● Saját



A hozzászólást Logan Caevan Frewen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 15, 2017 10:26 pm-kor.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

26
● ● Posztok száma :
Charlie Hunnam
● ● karakter arca :

Logan C. Frewen
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Elfogadott karakterek :: Vadászok-