Nora && Seb || Franciaország, 2016
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 7:28 am
Today at 12:13 am
Yesterday at 11:55 pm
Yesterday at 11:40 pm
Yesterday at 10:09 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. Márc. 13, 2017 11:05 pm-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
-
-
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
-
-
Oktatás
4
1
Média, művészet
2
-
Civilek
-
1
Elit
1
1
Törvényen kívüliek
1
-
Összesen
9
5
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Nora && Seb || Franciaország, 2016



Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Nora && Seb || Franciaország, 2016 •• Pént. Márc. 10, 2017 11:34 am


To Nora
Franciaország. Bagette illat, virágok, furcsán beszélö, idegesítő emberek. Nem is értem mit keresek itt. Vagyi tudni tudom, csak valahogy nem akarok itt lenni.. Kath szülei pontosan olyan kiábrándítóak, mint a lányuk, de legalább kedvesek és vendégszeretőek. Évente egyszer eljövünk ide, egy hétvégére, pár napra. Hagy lássák azt, hogy a lányuk boldog családban él, egy szerető, és igazán sármos férjjel. És még be is veszik a mesét.

A sétálók tömve vannak emberekkel, ránézek a hatalmas templomra, a Notra Dame-ra, és visszaemlékszem anyám meséire, a szörnyszülöttről, a felemás fiúról akit Quasimódónak neveztek. Mosolyogva emlékszem vissza gyermekkorom estéire, mikor még volt családom, aztán belém hasít a felismerés, hogy soha nem lesz már az életem ugyan olyan.

Szomorú mosollyal az arcomon ülök le az egyik szökőkút padkájára, s kezembe veszem a mobilomat. Fura kis szerkezet, de meg kell valljam, sokkal könnyebb tartani a kapcsolatot vele, mint a régi időkben. Zsebredugom, s azzal a lendülettel előhalászom a zsebemből a cigarettámat, egy szálat helyzezek a számba, és rágyújtok. Nyugodtan veszem le, érzem, ahogyan a nikotin szétárad a tüdőmben, majd lassan kifújom a füstöt, mint valami gőzmozdony.



avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Nora Wellner tollából
Témanyitás Re: Nora && Seb || Franciaország, 2016 •• Pént. Márc. 10, 2017 12:36 pm

[Only admins are allowed to see this image] [Only admins are allowed to see this image]

Franciaország! Uram isten hát ide is elérkeztem! Ujjaongva hajtok át a határon miután minden papírom megmutattam a határőröknek. Hiába, azért egy ilyen orosz rendszámú autó, benne két kutyával igencsak szemetszúr. Feltekerem a hangerőt, lehúzom az ablakot hiszen kellemesen tavaszias az idő és talán kicsit korai még pólóra vetkőzni de egye fene ez most így annyira jó. A hajam csapkodja a szél, Alice az első ülésen ül, Axel hátul alszik. Jellemző. Mindig is Alice volt az aktívabb, játékosabb, úgymond a falka bohóca, ezzel szemben Axel nyugodt megfigyelő de robban ha úgy érzi a falkája veszélyben van.
- Don't say a word while we dance with the devil, you brought a fire to a world so cold! - éneklem a zenével együtt. Alice a hangomra rámfüggeszti mélybarna kíváncsi szemeit és fejét ide oda forgatja.
- Értem a célzást! Befogtam! - paskolom meg a kutya oldalát majd újra az utat nézem. Gondolataim a következő úticélom körül forog. Jól esne már egy szálloda, egy kád víz és egy kiadós vacsora. Az elmúlt napokban megint sokat nomádkodtam. Átautózva Svájcon többször sátraztam mint eddig összesen. Ám  a hely és a kilátás mindenért kárpótolt. A hegyek között töltöttem egy hete, előttem völgyek nyúltak el felettük kelt fel a nap, a levegő friss és csípős volt. Egy olyan gyönöyrű helyen inni a reggeli kávét egyszerűen felbecsülhetetlen! Rápillantok a műszerfalra, ideje tankolni, és ebédelni, és megmozgatni ezeket a lustaságokat. Még 100-150 kilométer Párizs. A csodás mesébe illő Párizs, a szerelem városa. Nem maradhat ki úgyhogy kissé rátaposok, hogy minél hamarabb odaérjek. Borvidékek és lankás dombok mellett haladok el miközben üvölt a járgányból a zene és én egy százwattos mosollyal szorongatom a kormányt.
- A quarter tank and almost gone, pretending we're in love, but it's never enough... - énekelem újra rázva a fejemet. Egy óra dalólászós vezetés után feltűnik Párizs a horizonton. Mérhetetlen büszkeség tölt el ahogy behajtok a városba. Egyedül, nőként, egy autóval és sátorral meg némi spórolt pénzzel jutottam el idáig, úgy hogy közben csodás helyeken álltam meg és hihetetlen emberekkel találkoztam. Mint például Ausztriában az a férfi aki felköltözött a hegyekbe és 3 elképesztő napot töltöttem nála teljesen elzárva mindentől. Meglepő volt tapasztalni, hogy mennyire megnyugtató tud lenne ha elvonul az ember egy kicsit. Mondom ezt én aki amúgy is egy örök magányos farkas, lásd a mostani sátras cirkusz életmódom. Az A4-es úton megyek be és meg sem állok a központik, ahol aztán jó 10 percet keringek mire találok egy parkolóhelyet a Notre Dame-hoz közel. Na ná, hogy az az első amit megnézek! Leállítom a motort, telefont és némi pénzt veszek magamhoz, majd kiszállok.
- Hopp hopp, skacok, gyertek városnézés van! - szólok a két kutyámnak akik azonnal ugranak is kifelé majd kíváncsian körbeszagolják a kocsit, ám messzebb egyikőjük sem mozdul. Nem teszek rájuk próázt, remélem nagyon kötekedő francia rendőrrel sem fogunk találkozni akit esetleg ez zavarna. Ráérősen sétáluk a hihetetlen épület felé két oldalamon Axellel és Aliccel. Így a napsütésben sétálva meg kell mondaom, hogy egész meleg van, szerencse, hogy egy fehér póló és egy vékony farmernadrág van rajtam, kényelmes tornacipővel. Az ilyen életvitelhez mint az enyém nem passzol a koktélruci tűsarokkal. A hajam laza lófarokba fogom, nem kizárt, hogy több helyen szanaszét áll de pont nem érdekel. Megállok a tér közepén és felnézek az épületre. Még a karomat is széttárom. Még most sem hiszem el, hogy itt vagyok. A kutyáim óvatosan szaglásznak körbe, pár járókelőhöz is odamennek de nem tolakodnak, hála annak a rengetek és hosszú nevelésnek. A farmerem zsebébe nyúlok, majd körbefordulok a tengelyem körül. Keresek valakit. Valaki aki elég szimpatikus ahhoz, hogy megkérjem, készítsen egy képet. Hamarosan publikálnom kell valamit ha további bevételt szeretnék elérni az írásaimmal, ahhoz pedig képek kellenek. A tekintetem megakad egy férfi aki a szökőkút patkáján ülve épp most engedi ki a cigarettafüstöt az ajkai közül. Valahogy kicsit nem illik bele a bohókás francia férfiak közé. Komoly tekintettel mered a távolba s ezért kicsit viszakozom, hogy odamenjek hozzá. Végül elindulok, a két kutya azonnal mozdul is velem.
- Helló! - kezdem angolul és nagyon remélem, hogy nem francia mert köztudott, hogy ők még ha beszélnek angolul akkor is inkább összevarják a szájukat mint hogy megszólaljanak azon a nyelven. Odanyújtam felé a telefonomat egy kedves mosollyal.
- Ha nem nagy kérés, készítenél rólunk egy képet? - pillantok Axelre és Alicere. Alice azonnal kiváncsian megszaglászta az idegen férfi lábát, Axel inkább távalobbról figyelte. A cigaretta látványára nekem is nikotinvágyam támad. Ha csinál rólunk egy fotót akkor gyorsan odahívom magamhoz a kutyáimat, legugolok közéjük és egy széles mosollyal az arcomon várom, hogy a kép elkészüljön, majd egy köszönöm szépen kíséretében visszaveszem a telefonom és már kutatok is a zsebemben a cigarettám után. Cigit még csak találok de öngyújtót már nem. Nevetve fordulok ismét a férfihoz.
- Tudom, hogy rettentő pofátlan vagyok amiért egyből két szívességet is kérek... de adnál tüzet kérlek? Az öngyújtom a kocsiban maradt és meghalok egy cigiért! - sóhajtok fel kissé drámain, remélem megsajnál és hamarosan már szippanthatok is bele a nikotinrúdba.


|| Music music music


[Only admins are allowed to see this image] [Only admins are allowed to see this image]
No past, no future ... just the moment.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

92
● ● Posztok száma :
My russian handsome soulmate.
● ● Keresem :
Lily Collins
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Nora && Seb || Franciaország, 2016 •• Vas. Ápr. 16, 2017 11:23 am


To Nora
A Notre Dame-ról sok mesét hallottam gyermekkoromban. Éppen ezért is voltam annyira kíváncsi erre a helyre mindig is. A púpos harangozó története, valahogy mindig magamra emlékeztetett egy kicsit. Egy gyermek, akiknek a szülei meghaltak, s akit a világ kitaszított csak azért, mert más volt. Mert csúf volt, s rémisztő. Egy toronyban kellett laknia élete végéig, mert az emberek nem fogadták el őt. Féltek tőle, s bántották. Olyan volt, mint én. Szörnyeteg. Pont olyan, mint én.
A cigarettával a számban bámulom a hatalmas templomot, ami egykoron oly' sok embernek nyújtott menedéket, hogyha menekülőre fogta valaki, vagy valami elől. Elképzelem, ahogyan a szörnyeteg, aki nem pusztán a mesékben élt, a vízköpőknek énekel, s a tornyokon ugrál. Elmosolyodom. Talán ő is kelpie volt, vagy valami mégrosszabb.
Még egy mély slukkot szívok a cigarettából, majd messzire, egészen az egyik szökőkútig pöckölöm a még füstölő csikket. Ráesik a beton peremre, majd onnan pattan bele a vízbe. Bámészkodok még egy kis ideig, s csak később veszem észre a lányt, aki felém közeleg. Két kutyával az oldalán. Összehúzott szemöldökkel követem az útját, amíg elém nem ér. Mikor megszólít nagyot sóhajtva, megnyugodva konstatálom, hogy nem francia. Ugyanis franciául egy kukkot sem tudok.
- Szervusz! - veszem elő a legjobb modoromat, és még egy mosolyt is erőltetek a nemigen bájos arcomra - Persze, szívesen - mondom, és elveszem tőle a telefont. Megvárom még felveszik a megörökíteni kívánt pózt, majd elkattintom a telefont, nem is egyszer, hanem kétszer, hogy bizonyosan legyen legalább az egyik fotó, majd vissza adom neki a készüléket.
Ahogy meglátom, hogy előveszi a cigarettát, én is rágyújtok újra. Nem vagyok én láncdohányos, csak egy kicsit.
- Ismerem az érzést - nevetek fel, gyorsan elkattintom az öngyújtót, hogy meggyújtsam a cigarettát a szájában. Ha sikerül a sajátomhoz emelem, s az is meggyújtom, majd lassan letüdőzöm a nikotint. Bent tartom, miközben megkérdezem.
- És, mi járatban vagy itt Franciaországban?
.



avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Nora Wellner tollából
Témanyitás Re: Nora && Seb || Franciaország, 2016 •• Pént. Máj. 05, 2017 8:38 pm

[Only admins are allowed to see this image] [Only admins are allowed to see this image]


Fotó. Fotó. Fotó. Mindenhol ezer meg egy képet készítek, hiszen kellenek a kézzel fogható emlékek vénlány koromra, hogy majd az öregek otthonában tudjam bizonyítani ,hogy én valóban jártam ezeken a csodás helyeken. Bizony. Szinte látom magam ahogy ülök a többi vén tyúkkal az asztal körül, pókerezünk, kuncogunk és a dugi piát isszuk közben én arról mesélek miképp kempingeztem végig egyedül nőként a francia riviérát. Elmosolyodom ahogy fejemben megjelenik ez a kép. Mélyet szippantok a cigiből, a füst égeti a tüdőmet, ajkaim között aztán lassan száll fefelé. Az idegenre nézek, szám sarkában cinkos mosoly bújkál. Kis nikotinfüggő ő is. Az egyetlen káros szenvedélyem, a folytonos bolyongáson kívül a nagyvilágban. A kérdést hallva felnézek a kék égre, s egy pillanatog eltűnődöm mit válaszoljak. Egyik kezem a másik alá teszem s így újra szippantok egyet a jobb kezemben lévő cigiből.
- Menekülök. - mondom nemes egyszerűséggel és nem túl feltűnően végigmérem. Figyelem mit reagál erre a kijelentésre. Meghökken? Fürkészve pillant rám? Talán megretten? Bár kétlem hogy egy ekkora nőt mint én veszélyesnek találna. Hozzátehetném, hogy a menekül a gyilkos hétköznapokból, a monotonitástól vagy bármi mástól, de kíváncsi vagyok mit rak össze magában ebből az egyszerű válaszból. Megpöckölöm a cigi végét, újra beleszívok közben a szám már mosolyra húzódik.
- És te? Nem tűnsz tipikus turistának... - jegyzem meg most már látványosan végigpillantva rajta.
- Kényszerpihenő? - kérdezem miközben kissé oldalra billentem a fejem a kezemet leeresztve.
- Vagy csak nagyon laposra sikerült a nyaralás...- nem tudom megállni, hogy ezt ne tegyem még hozzá. Valahogy látszik a merev ám határozottan markáns és férfias vonásain, hogy nincs a legjobb hangulatban. A szemei érdektelenül tompán csillognak, semmi szikra semmi öröm vagy pezsgés amit egy nyaraláskon szokott érezni az ember. Hozzátehetném persze, hogy fel lehetne dobni és van is pár ötletem, mindenféle hátsószándék és huncut gondolat nélkül de egyenlőre most befogom a számat és kíváncsian rápillantva várom mit felel.


|| Music music music


[Only admins are allowed to see this image] [Only admins are allowed to see this image]
No past, no future ... just the moment.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

92
● ● Posztok száma :
My russian handsome soulmate.
● ● Keresem :
Lily Collins
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Nora && Seb || Franciaország, 2016 ••

Tell me your secrets


Nora && Seb || Franciaország, 2016
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Népszámlálás 2016!
» Éjtündék Bálja (2016)
» Búcsú [2016. április]
» FRPG Top Sites jutalmak, 2016 április
» Halloween-i szerepcsere [2016.]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Rejtélyes múlt-