Libreria
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 9:07
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥




A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. 13 Márc. 2017 - 23:05-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
1
1
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
3
4
Oktatás
12
6
Média, művészet
9
5
Civilek
3
3
Elit
2
4
Törvényen kívüliek
1
3
Összesen
32
28
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Libreria



Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Libreria •• Vas. 12 Márc. 2017 - 17:03

[Only admins are allowed to see this image]
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

707
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Abigail Daray Blake tollából
Témanyitás Re: Libreria •• Vas. 12 Márc. 2017 - 19:02

Érzem, ahogy valami elpattan bennem, ahogy a tükörben azt a fekete árnyszerű valamit nézem. Gyerekként is láttam már, bár ritkán, csak akkor nézett vissza rám, mikor haragos voltam. Mindig ott volt, de sosem csinált semmit, csak állt és nézett, azokkal az átható aranyló szemeivel. Sokszor játszottam a gondolattal, hogy megérintem, hogy vajon érezném e, vagy csak a tükör hideg simasága feszülne az ujjaimnak, de nem voltam elég bátor… eddig nem.
Visszafojtom a levegőt és tenyerem a tükörnek nyomom. Egyszerre mozdul velem, egyszerre érünk oda. Egyszerre… nem történik semmi…
Csak a tükör hűvössége amit érzek. Nincs varázslat, nem nyúl ki értem, nem ránt magával. Emma ordítás ránt vissza.

-Abigail Daray Blake! Hányszor mondtam neked hogy… - fejem a hang irányába fordítom, ahogy lépteit is meghallom – Abigail nem is figyelsz te rám, sosem figyelsz! – fejem visszafordítom a tükör felé, de csak önmagam látom. Eltűnt, egyszerűen eltűnt, vagy ott sem volt? Én képzelem be magamnak? Olyan mint a gyerekek képzeletbeli barátja, de nem vagyok már gyerek.
Keze a csuklómra fonódik.
-Abigail? – hangja már sokkal visszafogottabb, mégis sérti a fülem a név, engem nem így hívnak, mért szólít így? Kezem remeg, zsibbad, mi a fene ez az egész? – A szemed! – elhúzódna de nem eresztem, most már az én kezem szorítja az övét. Mikor változott a helyzet?
-Abigail eressz el! Eressz el!
Az arcát figyelem, ahogy elmélyülnek a ráncai, mintha minden perccel öregebbnek látszana. Káprázat?
-Hol az a könyv? Hol a könyv amiből gyerekként olvastál nekem? Látni akarom! Tudni akarom a történet végét, ki volt az a nő? Valami szörny volt? Én is az vagyok? Mért van a tükörben egy fekete árny?
Emma arca elsápad, mint akinek most esik le egy másodperc alatt az egész életének minden történése, mintha most találná meg a puzzle utolsó darabját, hogy megláthassa a képet teljes egészében.
-Abigail, nagyon kérlek eressz el… - térdre rogy, és én vele ereszkedem a földre, fejem kissé oldalra fordítom érdeklődve figyelem az arcát, de tekintetem csakhamar megakad a szemein. Könnyek gyűlnek benne, de képtelen vagyok eldönteni hogy a fájdalomé, vagy a szánalomé e.
-Tudnom kell, kérlek mondd, mondd el, volt nála más is? Mondott mást is? Mi vagyok én? Mi ez az egész? Tudom hogy én vagyok a gyerek, tudom hogy a meséd nem csak egy kitaláció. Ugye nem az?!- ujjaim görcsösen markolják Emma csuklóját, érzem hogy minden perccel gyengül. Nem értem mi történik körülöttem, de akarom a válaszokat.
-Te vagy az Abigail... Te... vagy... a gyermek. - hangja szaggatott, mintha nehezére esne minden szót kimondani.
-De mi vagyok én?
-Nem... nem tudom...

Elengedném, eltávolodnék tőle, de nem megy, fogva tart az érzés, a mélyről jövő forróság, ami minden apró zugot a testemben kitölt, amiben megfürödhetek. Egyszerre rémít halálra, és tölt el a legmélyebb nyugalommal. Szemeim lehunyom, úgy érzem mintha nem lennének korlátaim, nem lenne testem, mintha életemben először szabad lennék. Nem hasonlítható sem a kismadarakhoz, sem a szomszéd cicájához, amik furcsa mód aszaltszilvaszerűvé váltak a karjaim között, ez sokkal több, sokkal mélyebb.
-Anya… félek…
Szabad kezével megérinti az arcom, ujjaim az ujjai közé siklanak.
-Minden rendben lesz Daray...
Fekete-fehérben látom a világot, a színek eltűnnek, csupán az a halvány aranyló fény marad, ami most az ujjaimon át Emma testéből az enyémbe áramlik.
Döbbenten vizslatom majd az ajtó csapódására kapom csak fel a fejem. A színek visszatérnek, én pedig rémülten fordítom fejem az alattam fekvő egykori anyám felé, majd vissza a könyvesboltba frissen betért idegenre.
Azt hiszem most kellene azt mondani hogy ez nem az aminek látszik. De minek is látszik? És ha nem az akkor mi?
Lassan állok fel, ahogy a vadász oson ha nem akarja elijeszteni a vadat, vagy a befogó a kóbor kutyát. Nem lesz semmi baj, nem lesz … persze hogy nem, csak meg kellene szólalnom, csak mondanom kellene valamit.
-Üdv a Libreriában… amit nálunk nem talál az nem is létezik… - a begyakorolt sablon duma, kár hogy egy aszott hulla fekszik a lábaim között. – Oké, akkor ez nem az aminek látszik… azt hiszem…

Nem sikított, még nem, csak áll ott mint egy fa szent. Vajon lélegzik még, vagy szimplán kővé dermedt? Nem vagyok én Medusa... ugye nem?
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

8
● ● Posztok száma :
Sygin Crown
● ● karakter arca :


Szeretettel Deirdre C. Breen tollából
Témanyitás Re: Libreria •• Csüt. 16 Márc. 2017 - 17:14

Nem tudom mit remélek, nem tudom mit fogok találni. Különös, de..nem hiszek, nem hihetek a múltkori pasasnak. Mégis megszállottan próbálom összeilleszteni a kirakós darabkáit, lenyelni a lehetetlent, miszerint én..miszerint én már nem vagyok ember. Csak külsőleg. És nem, nem tudom megemészteni, emiatt jobban szét vagyok esve mostanában mint az elmúlt években bármikor. Egyre-másra visszatérnek ezek a gondolatok. Mondhatnánk, hogy modernizált 21. századi világunkban már mindenre találok választ az interneten, de mégsem vigasztal. Találtam..dolgokat, de nem igazán valósak. Egyre-másra vizslatom a tükörképemet is, de semmi változást nem látok. Hogy lehetek nem ember, ha egyszer semmit se változtam? Egyáltalán semmit. Ugyanúgy fáj ha elesem, ugyanúgy le tud törni a körmöm. Semmi különlegeset nem látok magamon, pedig vasárnap meztelenül nézegettem magam a tükröm előtt pár órát. És..semmi. Tényleg.
Gondterhelt léptekkel járom az utcákat órák óta, hátha valamire rájövök, vagy csak hátha sikerül megnyugodnom egy kicsit. Az idegállapotomon az sem sokat javít, hogy Logan a városban van. A múltkori találkozásunk elég élénken él bennem. Nem számítottam rá, meglepett és igen, bevallom illedelmesen, hogy teljesen megborultam lelkileg. Pedig azt hittem minden rendben, hogy hat éve lezártam, hisz elváltunk és mindenki rálépett a saját útjára a másik nélkül. Kár, hogy ezt csak az agyam gondolta így. Annak is csak az egyik fele. Szóval nem, nem érzem azt, hogy egységben lennék az univerzummal jelen pillanatban. Inkább úgy érzem, hogy az összes bolygó rám vetíti a negatív energiákat én pedig csak állok tehetetlenül, várva, hogy vajon mi a fene zuhanhat még a nyakamba.
A belváros forgataga szokásosan tobzódik körülöttem. A fülhallgatóm miatt nem hallom az embereket, ami nem feltétlenül probléma.Táncos lévén, mindenem a zene, emiatt pedig ha fülhallgató van nálam..azaz majdnem mindig, a dalok kapcsán valami furcsa képsorozat zajlik a fejemben, melyet jobb ha senki nem szeretne megnézni. A tekintetem egy cégéren akad meg: Libreria. Nem tudom, talán az egész külseje, talán az, amit áraszt magából az vonz be ennyire. Kisebb téblábolás után lenyomom a kilincset és belépek. Elmosolyodom a könyvek illatára és a csendre. Egy hely, ahol nincs akkora nyüzsgés. És ahol talán nem fognak Twilight őrült tinédzsernek gondolni, hogy ilyen témában keresnék valamit..bármit. Az elém táruló jelenet azonban földbe gyökereztet, majdnem szó szerint.
Egy árny, nem..egy test. Árnytest. Fekete árny test és egy aszott hulla. Száraz hulla. Egy múmia. A könyvesboltban. Itt. Előttem. Menekülnöm kellene, elrohanni a világ végére nem pedig itt állni mint egy fasznak. És mégis képtelen vagyok megmozdulni, csak állok itt a számat tátva. Mi van ezzel a várossal? Mit látok? Az agyam képtelen feldolgozni a látványt, filmbe illő klisével megdörzsölöm a szemeimet. Szerintem csak nem aludtam eleget, vagy..vagy nem tudom. Mire újra látok, már sehol az árnytest, egy normális babaarcú nővel, lánnyal nézek farkasszemet, aki nagyon is emberi hangon szólal meg. Egy hullával a lába között. És üdvözöl. Megnyertem a sátán lottót? Utál az univerzum? Mi a fene történik itt?
- Nem? - nyögöm ki nagy nehezen - Van egy..mumifikálódott holttest a padlóján. Ami gyanítom nem valami horrorsorozathoz készült viaszbaba. - találok rá a hangomra - Ki a fene maga?
Idegesen járkálni kezdek a saját körömön belül. Valahogy nem akaródzik közelebb menni ehhez a ..valamihez. Ezek szerint nem csak képzeltem? Tényleg árnyteste volt? Akkor most miért emberi teljesen? És ki ez a hulla? A kérdések fájó nyilakként ostromolják az agyamat, meg kell nyugodnom, vagy hívnom kell a rendőrséget. De mit mondjak? Nem láttam semmit. Nem tudok semmit.
- Mi a fene vagy te? - le is tegezem rögtön, nem tudom miért - Én..én..láttalak.
Ez valószínűleg legalább annyira bénán hangzott, mint amennyire szerencsétlenül. Mert most is látom, másként. Emberként. Mint magamat. Leblokkolok, a szívem is kihagy egy ütemet. Mi van ha, ő is olyan mint én? Ő is más. De én..én nem láttam még ilyen halottat. Kinéz messziről legalább 120-nak. Tenyerembe temetem az arcomat. Mi a fenébe tenyereltem már megint bele..
- Édes istenem! - járkálok tovább - Mondj valamit! Mondd, hogy..nem tudom. Mauzóleumot tartasz fenn a pincédben. Akármit! Csak azt ne, hogy ezt te csináltad! - kétségbeesem, mert tudom, hogy ő csinálta. Csak nem értem. Nem értem!


[Only admins are allowed to see this image][Only admins are allowed to see this image]
So baby take my hand, you'll be all right  Surrender all your dreams to me tonight They'll come true in the end..
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

18
● ● Posztok száma :
Bryana Holly
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Libreria •• Kedd 30 Május 2017 - 20:07

[Only admins are allowed to see this image]
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

707
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Libreria ••

Tell me your secrets


Libreria
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Belváros-