Raphael Goodwin
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 7:28 am
Today at 12:13 am
Yesterday at 11:55 pm
Yesterday at 11:40 pm
Yesterday at 10:09 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. Márc. 13, 2017 11:05 pm-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
-
-
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
-
-
Oktatás
4
1
Média, művészet
2
-
Civilek
-
1
Elit
1
1
Törvényen kívüliek
1
-
Összesen
9
5
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Raphael Goodwin



Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Raphael Goodwin •• Kedd. Márc. 14, 2017 7:43 pm

Üdvözöllek nálunk!

Kedves Mr. Goodwin!

Köszöntelek téged is köreinkben és kíváncsian vártam azt, hogy egy ilyen pofihoz milyen történet is párosulhat. edi

Bocsi, de muszáj megemlítenem a zenéket, amiket választottál, mert remek hangulatot adtak a történetnek. A második pedig személyes kedvenc is, tudom, ez biztosan nem érdekel téged, így térjünk is rá a lényegre. Embarassed Nagyon tetszett az, ahogyan bemutattad a karakteredet. Már a családod bemutatásának is volt egy fajta varázsa, ami képes volt felkelteni az ember érdeklődését és az is biztos, hogy te is remekül tudsz bánni a szavakkal. A rövidke leírás vége pedig igazán remek lett és ütött a végén. woo Tudom, nem illene, de én jót mosolyogtam rajta és hát biztos vagyok abban, hogy nem akarnék a vacsorád lenni. lufi Kíváncsian vártam, hogy életed mely pontjait fogod kiemelni, s azt kell mondanom, hogy remek történet és stílus által mutattad be azt, hogy milyen is Mr. Goodwin.  Érdekes volt látni azt, hogy az első gyilkossága milyen hatással volt rá és azóta miként vélekedik az „evészetről” Ahogyan azt is, hogy ki állt hozzá igazán közel, ki volt az, aki képes volt lenyugtatni őt akkor, amikor a balesetet megtörtént. edi
A történeted második fele pontosan azt mutatta be, hogy milyenné vált a karakter. Mindig is szerettem megismerni azt, hogy az élet miből mit formált, de úgy érzem, hogy még sok meglepetést tartogatsz te is. Ahogyan meglepő volt látni azt, hogy a gyerekek irányába miként érzel, vagy éppen az idősebbek felé. Na, meg ritka az a férfi szerintem, aki ennyire szereti a táncot, úgy érzem, hogy a te karid életében mégis valamennyire fontos szerepet játszik, vagy csak ott van a véredben. edi Kíváncsi vagyok arra, hogy kinek az életét fogod felforgatni fenekestül, vagy éppen ki fogja a te életedet.

Nem is szeretnélek tovább feltartani, mert már így is túl sokat szövegeltem, - amiért bocsi-, hess foglalózni és irány a játéktér. Jó szórakozást kívánok!




***
avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

227
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Raphael Goodwin tollából
Témanyitás Raphael Goodwin •• Hétf. Márc. 13, 2017 9:34 pm

Születési idő:
Születési hely:
Foglalkozás:
Karakter arca:
Választott faj (rang):
1867. október 29.
Nápoly kikötője
Playboy
Matthew Bomer
Kelpie


Raphael Goodwin

A nagyapám Giacomo Costa alapította azt a céget, amely mind a mai napig családi kézben nyugszik. Jelenleg én vagyok a tulajdonos, és jobb időtöltésem nem lévén, hajóról hajóra járok pihenni. Nagyszabású póker esteket rendezek vagy épp bálokat, mert megtehetem. De mindig is ügyeltem arra, hogy az üdülőhajóinkon egyetlen vendégnek se essen baja, éppen ezért a megálló helyeinken egy-egy helyinek kélt lába mindig a habok között. Giacomo pár éve halt meg, az apámnak pedig kevés üzleti érzéke volt, sőt nem is érdekelték őt az efféle dolgok, édesanyám pedig szerető dolgos házasszony volt mindig is. Rejtély, hogy hogyan találkoztak, vagyis… lenne egy két tippem… Éjjel… a habok között, közös vacsorázás egy kisebb turistacsoportból. Nincs is ennél romantikusabb, ha kelpiekről van szó. Apámék visszavonultan élnek valahol a Karib- szigetek környékén, én folyamatosan utazok, én vagyok a legidősebb testvér a sorban, utánam csak fiatalabbak következnek. Miután megszülettem nagyon rááltak a baba projektre, nem is értem miért. Amíg a papa élt, több időt töltöttem vele és a mamával, ezért több értelem és üzleti érzék szorult belém, mint az apámba; aminek igazán örülök.
Jelenleg tizenöt hajót tudhatok a magaménak, a menedzserekkel nem igen találkozom, noha megvan az önuralmam, hála a folytonos utazgatásoknak, amik alkalmával ki tudom elégíteni a folytonos éhségem, ezt az idők folyamán inkább már megszokásból és azért teszem, hogy több erőm legyen. Egy időben a nagyanyám nyomására próbáltam visszafogni magam, hogy nem táplálkozom folyamatosan, csak évente kétszer, de nem szeretek gyengébb lenni, éhezni. Vagy azt sem akarnám, hogy váratlanul érjen egy-egy vadász támadása. A kistestvéreimmel időnként találkozom a Karib-szigetek környékén.
Ideig - óráig voltam szerelmes, míg az áldozatomat el nem csábítottam a habok közé. Ezért hihetetlen és lehetetlen a számomra, hogy bárki is lekössön, abból úgyis vacsora, vagy ebéd , netán reggeli lesz. Míg te az omletted eszed addig én a nyers húst részesítem előnyben.


Egyszer volt, hol nem volt...



18.

Ennyi idős voltam akkor, amikor megtörtént az első. A nagyanyám óva intett attól, hogy a partra menjünk szórakozni. De én mindig is jól éreztem magam ott, addig már jó párszor változtam át, így tudtam, hogy semmi gond nem lesz. Egyébként is ők etettek, ők voltak azok, akik a véres húst, vagy a „szörpöt” letették elém az asztalra és sosem kérdeztem, hogy hogyan, csak ettem, amikor kellett. Ez általában tavasz, húsvét környéke és tél, karácsony környéke volt mindig. Akkor még elég volt kétszer ízlelnem a vért, tizennyolc éves koromig.
A Karib-Szigetekre utaztunk, már itt voltam fél éve, magántanárokhoz jártam, és ha megtanultam mindent, annyi szabadidőm volt, mint senki másnak. A helyiek pedig gyönyörű teremtések voltak a zene mindig is pezsgett ezen a környéken, itt tanultam meg a tangót és a salsát, reggeatont, merenge-t, számos táncot, amelyet mind a mai napig imádok.

Elkanyarodtam. Az első. Tudom, hogy mindig erre vagytok kíváncsiak. De csitt! Maradj csöndben. Ne rontsd el a mesém, kérlek!

Valaki esküvőjét ünnepeltük, én is részt vehettem rajta, ritka az ilyen, főleg abban az időben, az 1900-as évek elején.
Az éjszaka fülledt volt, és mindenhonnan a fülledt kubai számok szóltak, az érzelmek magával rántottak, mi már rég nem a tömegben táncoltunk, hanem a parton. Körül ölelt a természet hangja és a távolról dübörgő zene hangja, a tenger víze a bokánkat mosta, együtt hullámoztunk a tengerrel. Hol távolodtunk, hol közeledtünk egymáshoz. Az ajka az enyémhez ért, csak egy kis szisszenés volt, s folytattam. Mennyei volt, finom. Sosem érzett gyönyör, amelyet eddig átéreztem és átéltem. Sikolya elhalt a rengetegben és jóleső morgásom együtt morajlott tovább a tenger habjaiban. Fémes ízt éreztem a számban, vér borította be a testem, a kezeimben tartott lány pedig élettelenül hullott alá a karjaimban. Az első. Még meleg volt, éreztem, ahogy az életenergiája átáramlik belém. Beletelt némi időbe, mire ráeszméltem, hiszen addig ettem, amíg ki nem pukkadtam majdnem. Kétségbeesett üvöltés hagyta el a torkom és a part felé iramodtam, immár négy patás lábammal, és rohantam, mint az űzött vad. Miután megismertem, a nagyszüleim többször itattak velem vért, hogy elkerüljük az ilyen végkimenetelt, és eddig a pillanatig működött is.
Vérhabosan és csatakosan álltam meg a nagyszüleim birtokán, és fel alá járkáltam a kertben, a kis csikó felnőtt, igazi csődőr vált belőle, de milyen áron? Nyihogásommal az egész ház népét felébreszthettem volna, de elővigyázatosságból, csakis kelpiek dolgoztak nekünk, az a három darab, még a nagyanyámon és a nagyapámon kívül, szintén felébredt. Kétségbeesetten hívtam a nagyanyám, hogy segítsen. Pár lépés után megérezték a vérszagot körülöttem, nem bírtam lenyugodni, ott toporzékoltam és ágaskodtam, ráztam a fejem, mint egy engesztelhetetlen gyermek.

A nagyanyám jött végül lecsillapítani, átölelte a hatalmas busa fejem és a mellkasára szorította, az ő szívének dobogása engem is megnyugtatott, végül egy halkan hüppögő vértől ragacsos testű ifjú voltam a karjai között, akit a kertészünk vitt fel megfürdetni. A jeleket el kellett tüntetni, így míg a többiek az ex kedvesem testének maradványain dagonyáztak, én otthon maradtam a nagyanyámmal. Cápa támadás volt, bika cápa, az kimerészkedik addig ahol rátaláltak. Másnap az a hír fogadott, hogy Isobelle cápatámadás áldozata lett. Csak maroknyian tudtuk, hogy én voltam az igazi tettes.
Maradj csöndben, nem szeretem, ha sír a préda. Attól megváltozik a hús íze… Sssh.

Napjainkban


- Mr. Goodiwn örülök, hogy újra a fedélzeten találkozunk – a hajóskapitánynak biccentettem, az inasok a csomagjaimat hozták fel a hajóra. A legjobb lakosztály lesz az enyém, mint mindig. Fehér galléros drága pólót viseltem, fehér nadrággal, a zsebre dugtam, hagytam, hogy a szél összeborzolja a hajam és tovább indultam. Pár lépés után a derekamnak ütközött egy test, lehajoltam, és kipillantottam a szemüvegem felett.
- Hát te? – térdeltem le és mosolyogva borzoltam össze a gyermek haját.
- Elfújta a szél a labdám! A bácsi nem látta errefelé? – körbepillantottam és megráztam a fejem.
- Nem, és a szüleid? Őket is elhagytad a nagy labda üldözésben? Hogy hívnak? – a kezemet nyújtottam a gyermeknek, és elindultam vele a játszótér felé. Mert bizony az efféle luxus üdülő hajókon ilyesmi is van, hogy ne unatkozzon az ifjabb korosztály.
Ahogy haladtam úgy erősödött a gyerek zsivaly és kezdett zavarni az a káosz ami arra utalt, hogy nem vigyáz a gyerekekre senki sem. S igazam volt, az animátor valahol ellébecolt. Ezért képtelenség felfogadni animátornak egy embert, képtelenek vigyáznia gyerekekre!
Elengedtem a kisgyerek kezét, és befutotta többiek közé. Hamarosan egy kis csapat gyűlt körém, megszoktam már, de ez nem az a fajta áhítat volt, amelyet a felnőttek közelében éreznek. Egyszerűen csak tudják, hogy történjék bármi, megvédeném őket, bármi áron.
Ahogy telt az idő, úgy gyűlt egyre több gyermek körém.

- Bizony, Poszeidon a görög tengerek istene gyönyörű lovakkal lovagolta meg a tengereket és óceánokat, félig ló testtel és félig hal testtel rendelkeztek, mint a tengeri csikók. – hogy hányszor meséltem el Poszeidon legendáját a gyerekeknek? Magam sem tudom. Csak azt, hogy addigra az asszisztensem végre megtalált, s kétségbeesetten figyelte, ahogy a földön ülök számtalan gyermek gyűrűjében, ki alszik, ki pedig még mindig velem beszélget a félig hal testű teremtmények legendáiról.
- Uram… el fog késni a táncóráról! – lassan felpattantam a földről. – Az itteni animátor helyett kerítsenek egy másikat, lehetőleg fajtánk bélit. Az emberek megbízhatatlanok. – vonakodva hagytam ott a gyerekeket és siettem a táncórára.
- Az idősek már várják magát, táncoltassa meg őket nagyon! – ez hobbi volt a számomra, sosem azért csináltam, mert kötelező lenne. Ráadásul nem hivatásos táncos voltam, de képtelen voltam úgy ücsörögni a hajón, hogy nem látom őket is boldognak. Csakis nyugdíjas táncórákat voltam hajlandó oktatni. A többi órát oldják meg az emberek.

Ugye mennyivel nyugodalmasabba a jelenlegi életem? Te sem sírsz már… Minek álcázzuk a halálod? Fóka támadásnak? Neeem… itt… túl távol élnek a fókák. Kutya… Kellett neked kufircolnod ahelyett, hogy jöttél volna a gyerekekre vigyázni a hajón, és ha a te hibádból bármelyiknek is baja esett volna? Persze, te nem tudnál erről… nem is fogsz tudni. Szép álmokat!



Hogyan jutottál el ide? Hirdetés ● Saját karakter

avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

16
● ● Posztok száma :
Matt Bomer
● ● karakter arca :

Raphael Goodwin
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Elfogadott karakterek :: Kelpie-