vízparti ház
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 7:28 am
Today at 12:13 am
Yesterday at 11:55 pm
Yesterday at 11:40 pm
Yesterday at 10:09 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. Márc. 13, 2017 11:05 pm-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
-
-
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
-
-
Oktatás
4
1
Média, művészet
2
-
Civilek
-
1
Elit
1
1
Törvényen kívüliek
1
-
Összesen
9
5
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
vízparti ház



Szeretettel Admin tollából
Témanyitás vízparti ház •• Szer. Márc. 15, 2017 12:04 pm

[Only admins are allowed to see this image]
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

556
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: vízparti ház •• Szer. Márc. 15, 2017 12:05 pm

zene
Ezerszer hívtam már…kicseng a nyomorult telefon, de válasz nem érkezik. Újra megérintem a telefon kijelzőjét, tárcsázok. Üzenetrögzítő…
- Seb, kellesz! Most…indulj, amint meghallod az üzenetemet! – hangom parancsoló, ellentmondást nem tűrő. Tudnia kell, hogy csak akkor hívom, ha szükségem van rá, most mégse tudom elérni. A címet leírom neki smsben.
Idegesen rakom el a zsebembe a mobilt, majd tengelyem körül megfordulva, a lángokba boruló házra emelem a tekintetemet. Édes, gonosz mosoly húzódik, vörössel mázolt ajkaimon. Lehunyom a szemeimet…kezeimet magam elé tartom, szám elnyílik, hogy a mágia rezonálása szökjön ki rajta. A lángok mindent elemésztenek. Egyre magasabbra szöknek, megbontják a falakat, az ablakok hangos robbanással zuhannak ki a helyükről.
Még hallom a sikolyt, ami az emeleti szobából érkezik. Fejemet oldalra döntve figyelem, gyönyörűséges alkotásomat. Magamba szívom a füstös levegőt, elengedem az összes, bennem rejtőző erőt. Kezeim apró mozdulataira, a lángok mintha csak kéjes táncot járnának…kecsesen mozdulnak, növekednek, pusztítanak el mindent, ami csak él és mozog…
Sötétlő hajfürtjeimbe belekap az éjszaka szele. A víz felől érkező hűvösség magához ölel. Tüzességemet azonban képtelen csillapítani. Lehunyom szemeimet. Újabb éles robbanás…leomlik az egyik tartófal. Mintha csak egy kártyavárat néznék, amiből kivettem a legfontosabb kártyát, az Ászt…itt forgatom az ujjaim között!
Nem irgalom, nincs kegyelem. Szerződést kötött velem, nem teljesítette az abban foglaltakat. Tartozott nekem. Ezerszer megkért áldozattal. Ideje hát behajtani a tartozást! A magam módján, természetesen…
Hiába sikolt a lángok között, a közelben nincsen semmi, nem, hogy ház, még egy lélek se. Csak a víz idegesítő zubogása és a lángok pattogása hallatszódik. Elnémul odabent…mosolyom kiszélesedik.
Fáradtan rogyok a földre. Kimerülten emelem pillantásomat a romhalmazra, ami a házból maradt. Az üvegszilánkok még engem is elértek. Egyet az ujjaim között forgatva, a csillagok fénye felé tartok. Csak nézem és halkan pihegek. Megnyalom ajkaimat.
Telefonom megrezeg…utána kapok, kézbesítési jelentés. Akkor már úton van! Ideje, hogy újra megmutassa azt, amihez a legjobban ért! Takarítani utánam. Hiszen erről szól minden, nem? Ő az, aki eltusolja az összes ügyemet!
Ismerős autó kanyarodik be mellém a sóderes útra. Lassan állok fel a földről, pillantását keresem.
- Sikerült ide érned? El se hiszem, komolyan…megtiszteltetés, hogy láthatlak! – köpöm elé a gúnyos szavakat, miközben közelebb lépek és végignézek rajta. Halovány, elégedett mosoly rajzolódik ajkaimra. – Ne maradjon nyom, Sebastian…ne tudjon senki róla! – billentem oldalra a fejem. Hangom ismét parancsoló. Erőszakos és akaratos.
Pár másodperccel később, már arra sem méltatom, hogy ránézzek..mást figyelek. A porrá lett épület felé lépdelek, hiszen valahol a romok alatt, ott fekszik a nő élettelen teste.
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: vízparti ház •• Csüt. Márc. 16, 2017 6:00 pm


Bolyhos nyuszitappancs &&  Szexidög
A tárgyalást a telefonom folyamatos rezgése zavarja meg. Persze rajtam kívül senki más nem veszi észre, engem mégis kimondottan idegesít. Mintha nem tudnák, hogy itt vagyok, és éppen dolgozom. De az tuti, hogy ha egyszer kimegyek ebből a teremből, és megnézem kinek hiányzom ennyire, annak beverem az orrát. Illedelmesen, rezzenéstelen arccal hallgatom végig a vallomást, majd a felszólításra a többiekkel együtt kivonulok az előtérbe. Első utam a férfi vécébe vezet, ahol - hála Istennek - nem én vagyok az egyetlen.

- Csá tesó! - köszön a férfi. Végig nézek rajta. Elég nyeszlettnek tűnik, a szeme alatt karikák éktelenkednek, de ezen kívül egészségesnek tűnik. Kicsit megdöntöm a fejemet, majd a következő pillanatban már a vállába meresztem a fogaimat, és kiszipolyozom belőle az összes vért. Elernyedve rogy össze alattam, feje nekikoccan a csempének, aztán előre bukik, mint egy rongybaba. Elégedetten törlöm meg a számat egy darabka vécépapírral, amit aztán lehúzok a kagylóban, majd megigazítva az ingemet kilépek a helyiségből. Miután elhangzik a végítélet - három év és nyolc hónap letöltendő - már az előtt kint vagyok a hivatal előtti parkolóban, mielőtt megtalálnák a holttestet, amit magam után hagytam. Nem tehetek róla, muszáj volt. Beülök a kocsiba és három sarokkal odébb hajtok. Megnézem a telefonom, és elégedetlenül nyugtázom, hogy Katherine keresett, de legalább negyvenszer. Láttamozom az sms-t a címmel majd elindulok.

Már messziről látom a lángokat, és azt a töméntelen füstöt, amit ez váltott ki. Már akkor ideges vagyok, amikor leparkolok a kocsival, kiszállok és becsapom magam mögött az ajtót. Az hangosan csattan mögöttem. Rá se hederítek a fülbemászó szavaira.
- Mi a f*szt csináltál, Katherine?! - kérdezem kikelve magamból, miközben odarohanok mellé, és bámulom az égő házat - ne parancsolgass nekem, mert én a férjed vagyok, és nem a rabszolgád. - Szólok rá teljesen nyugodtan, miközben tárcsázom az irodát.

- Srácok, kigyulladt egy ház a tóparton. Messziről látszik a füstje. Küldjétek ki a tűzoltókat, meg a mentőket, bár nem hiszem, hogy maradtak túlélők. Úgy tűnik, hogy valami kigyulladt odabent... - mondom megjátszott aggodalommal, majd elköszönők és leteszem a telefont. Katherine felé fordulok és szemrehányó pillantásokat vetek rá - legalább megvárhattál volna. Tudod, hogy milyen régen jutottam már vérhez.
■ ■ Wildfire | Bonenzo| ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: vízparti ház •• Pént. Márc. 17, 2017 6:36 am

zene

Elégedetlenül morranok rá, mikor mellém ér. Jelezve neki, hogy nincs hangulatom jelenleg a baromságaihoz. Szinte vigyorogva nézek a szemeibe, átadva magam a haragjának, ami a bőrömet nyaldossa. Fel akarom dühíteni? Mindennél jobban...most nálam van az aduász, édesem! Tombolj, mert tudod, úgyse tudsz megállítani...próbálj megfékezni!
- Tényleg ez a fontos Seb? Inkább válaszold már meg nekem...mi a jó francnak van neked telefonod? Hm? Dísznek? Kerestelek! - kiáltok felé mérgesen és érzem, a bensőmben tomboló düh, hamarosan a külvilág felé is meg fog mutatkozni. Másodpercek kérdése csupán. A ház körül az egyik fenyő füstölni kezd, hangosan pattogzó tűznyalábok lepik el.
Közelebb lépek férjemhez. Testem, szinte az övéhez ér. Figyelem. Látni akarom a haragját. Meg akarok fürödni benne.
- Ha még egyszer így beszélsz velem, kitépem a nyelved! - suttogom a fülébe, ahogy arcához hajolok, de, csak azért, hogy állára szorítsak, magam felé fordítsam a fejét. - Értetted, ugye? - hirtelen engedem el, hátrálni kezdek.
Tekintetemet a romokra függesztem. A fáról közben átterjed egy másikra a tűz. Mágikus tárgyat keresek, nem sérülhetett meg a tűzben. Marie-nak védenie kellett valamivel. Gondolataimba mélyedve járom körbe a házat, mint egy éhes fenevad. Érzem, hogy itt van valahol! De mégis...merre?
A kitört, elégett ajtón keresztül belépek a hamu borította épületbe, jobban mondva, a törmelékei közé. Lehunyom szemeimet. Határozottan indulok el, félre lökve pár megégett tárgyat.
Pár pillanat múlva, megállásra késztet a látvány, ami elém tárul. Marie...édes kis Marie-m. Hát elért a végzeted?
Figyelem a lábaim előtt heverő nőt, a megégett arcát, a sikolyt, ami az ajkaira forrt. Gyors mozdulattal hajolok le hozzá, kitépve az ékszert a nyakából. Meg van, amit kerestem. Hát persze...a szíve fölött viselte.
Ha Sebastian követett, akkor most felé fordulok. Ha nem, vissza sétálok a ház elé, hogy felmutassam, győzelmem apró jelét, s ha kell, kijjebb húzom, a friss levegőre.
- Ha vérre van szükséged, bárhol megkaphatod...nem hiszem, hogy az én ügyfeleim - elgondolkodok, pimasz mosoly ül ki arcomra - bocsánat, volt ügyfeleim, vérére kellene pályáznod. Ha pedig nem lennél ekkora f*szfej, talán még én is adnék neked! - vetem oda neki foghegyről és az autójának támaszkodok. Figyelem. A maga módján iszonyatosan dögös...ha nem csak az üzlet kötne minket össze, lehet, most mást is tennék vele, mint, hogy haragomat zúdítom fejére.
- De mit is várhatnék tőled...? - tettetett csalódottsággal nézek a szemébe. Beleharapok alsó ajkamba, majd a fenyők felé fordulok. Elalszik a tűz.
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: vízparti ház •• Csüt. Máj. 18, 2017 9:21 pm

[Only admins are allowed to see this image]
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

556
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: vízparti ház ••

Tell me your secrets


vízparti ház
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Külváros-