Étterem
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 7:28 am
Today at 12:13 am
Yesterday at 11:55 pm
Yesterday at 11:40 pm
Yesterday at 10:09 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. Márc. 13, 2017 11:05 pm-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
-
-
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
-
-
Oktatás
4
1
Média, művészet
2
-
Civilek
-
1
Elit
1
1
Törvényen kívüliek
1
-
Összesen
9
5
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Étterem •• Kedd. Ápr. 25, 2017 11:10 am


to Gwenllian
Derűs mosoly, mintha csak tényleg örülne a jelenlétemnek. Igazi profi, szinte el is hiteti velem, naiv nosztalgikussal, hogy tényleg örül nekem. A mosolya az övé, majdhogynem kényszerítenem kell magamat, hogy tudatosuljon bennem, csak udvarias. Mégis, az én félmosolyom, szerényen ugyan, de szívből jön. Még, így ismeretlenül sem vagyok képes idegenként kezelni őt. Hogyan is menne, hisz még a test számára ismert, de általam ismeretlen arcokat sem vagyok képes olyan kimért ridegséggel kezelni, ahogyan az elődöm! Sophie ugyan óvva int, hogy maradjak a szerepemben, de túlságosan is messze áll tőlem a karót nyelt, rideg üzletember. Ugyan, néha sikerül szimulálnom, de sosem azokkal, akikkel szükséges lenne. Viszont, nevezzük sikernek, hogy az alkalmazottaim kezdenek megszokni, láthatóan jobb eredményeket értem el kedveltség terén mint az eredeti Cilian. viszont, még így is több téren kell bizonyítanom, jelen pillanatban itt, az étteremben. Muszáj jobb képet kialakítanom ahhoz, hogy esetleg szóba elegyedhessek vele.
- Jó estét, Ms O'Hara... - biccentek óvatosan, egy röpke pillantást megengedve magamnak, ismételten. - Csak remélem, hogy jól tudom kegyed nevét. Ne haragudjon meg, ha tévednék. -
Aztán hallgatom, miközben egyenest az asztalra meredek. Micsoda fényűzés... Régen még csak nem is álmodozhattam ilyesmiről, most pedig majdnem mindennapos az étlapomon az osztriga, a bélszín. Zavar, bűntudat mardos, de képtelen vagyok ellenállni neki. A nélkülözés után ilyen helyzetbe kerülni kellemes meglepetés, egy visszautasíthatatlan ajándéknak érzem. De nem túl egoista dolog lenne kihasználni mindezt?
- Előételnek valami mást... Vitello tonnato, ha még nem fogyott el - csukom össze az étlapot, amit még sebtében magam elé vettem, ahogy a felsorolás vége felé közeledett. Nem olyan különleges, mint az osztriga, de közel sem olyan egyszerű, ami ennek az embernek az igényei alá esnének. Én ellenék előétel nélkül is, sőt. Anno örültem, ha valamilyen étel az asztalra került. Ugyan, az utána következő években jobb helyzetbe kerültem, de ott sem voltam olyan szerencsés, mint ezen helyzetben. Még bőven meg kell szoknom ezt a helyzetet, hogy a bizonytalanságom múlni kezdjen. Egy kissé meg is könnyebbülök, amikor távozik, elvégre, ő a zavartságom és a bizonytalanságom egyik fő oka. Arra viszont képtelen vagyok, hogy ne figyeljem a távolodó alakját. Az emlékek áradata mindig-mindig magával ragad és kényszerít. Gyenge vagyok, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy, amint ismét felém indul, másfelé szegezem a figyelmemet. Egy brosúrát kezdek vizsgálni, pontosabban, a sajátomat. A cég nem rég adott ki egy újabb kötet, még a baleset előtt, Sophie kötelezett, hogy a jövő hétig tanuljam be. Feleltetni fog... Nevetséges a gondolat, de a nő képes megfélemlíteni. A jelleme olyan erős, mint amilyen az enyém sohasem volt, képes még engem is irányítani.
Ahogy viszont Ms O'Hara ismét megszólít, még nem emelem fel a fejemet a kötetből. Így is elég feltűnően követtem őt a szememmel, ha most rögtön rászegezném a szememet, valószínűleg csak tovább rontanám a helyzetet... Bár, lehet, hogy a test előző tulajdonosának viselkedését végre tudnám szimulálni, de az egyszerűen nem én lennék, képtelen vagyok rá, így csak bólintok. A kérdését viszont nem tudom figyelmen kívül hagyni, illetlen dolog is lenne részemről. ami megint csak szembemegy az elveimmel.
- Köszönöm kérdését, fizikailag már határozottan jobban vagyok, vissza is tértem a posztomra. Már csak azért járok vissza vizsgálatokra, hogy a kiesett emlékeket valahogyan visszahozzák. Állítólag lehetséges, de eddig még nem láttam hatását a kezeléseknek. - Egy hét telt el azóta, amióta visszaköltözhettem és elkezdtem pszichológushoz járni. Egyértelmű, hogy nem lehet még hatása, de Cilian cinikus, türelmetlen részét a jellemének még képes vagyok előadni.

■ ■ Call of Destiny ■ ■ elnézést a csúszásért, csak a suli... ■ ■credit

avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Étterem •• Hétf. Márc. 27, 2017 5:38 pm

Cilian &&  Gwenllian

Gwenllian csípőre tett kézzel tekintett körbe az étteremben, habár a hely nem az ő tulajdona volt, mégis óvó gondoskodással ügyelt arra, hogy minden zökkenőmentesen zajlódjon. Tekintete büszkeséget sugárzott, ahogy végigpillantott a helyiségen: a vendégek vidáman cseverésztek az asztalaiknál, a pincérek pedig szorgosan hordták a különféle étkekkel és italokkal megrakott tálcákat. Kivételesen a konyhafőnök is jó hangulatban volt a kuckójában. Gwen nem is kívánhatott volna ennél szebb napot.
Mindig izgatottsággal töltötte el, amikor egy új vendéget köszönthetett, most viszont a belépőre döbbenten pillantott. Nem szokta meg, hogy az étterem felett lévő vállalat vezetője ennyiszer meglátogassa őket egy héten. Arról nem is beszélve, hogy sok pincérnő őrzött „kellemes” emlékeket a férfival kapcsolatban. Az egyik kollégája egyenesen rettegett a férfitól, így Gwen egy sóhaj kíséretében elővette a jegyzettömbjét, és vállalta az áldozat szerepét.
‒ Jó estét, Mr Egan! Micsoda öröm magát látni ‒ lépett a férfi asztalához egy elbűvölő mosoly kíséretében. Habár nem zárta a férfit a szívébe, mégis képes volt jókedvűnek tettetnie magát a jelenlétében. A hivatása megkívánta ezt a jóindulatú álszentséget.
‒ Előételnek osztrigával tudunk szolgálni, a főétel ír bélszín burgonyával, gombával, elzászi fekete szalonnával és némi sült hagymával. Desszertnek pedig klasszikus madagaszkári bourbon vanília crème brûlée-t szolgálunk fel. A konyhafőnök 2009-es Sauternes-t ajánl a fogyasztáshoz. Mindez megfelel Önnek, Mr Egan? ‒ sorolta fel a napi ajánlatot, majd a jegyzetfüzete mögül kérdően pillantott a vendégre. Elvégre, amennyire ismerte a férfit, biztos volt benne, hogy úgyis talál majd valamit a menüben, amibe beleköthet.
Furcsa érzése volt az üzletemberrel szemben. Nem szokott ennyire visszafogott lenni senki jelenlétében, Gwennek most mégis valami azt sugallta, hogy Mr Egan zavarban volt a jelenlétében. Így miután sikerült egyeztetniük a menüt, Gwen visszatért a konyhába, hogy leadja az úr rendelését.
Útközben sokat töprengett, hogy mi lelhette a férfit, hiszen ő maga ugyanolyan maradt. Egy egyszerű pincérnő, aki rengeteget mosolygott, szórakoztatta a vendégeket. Még a ruhája miatt se volt ok arra, hogy megbámulják, hiszen a szokásos egyenruháját és kötényét viselte. Fodrásznál sem járt, csupán egyszerűen kontyba kötötte a haját. Így nem értette, hogy mégis mi lehetett rajta olyan szokatlan.
A konyhaajtón belépve megkönnyebbülten nyújtotta át Mr Egan rendelését tartalmazó cetlit. Feszélyezve érezte magát. Hallotta, hogy mi történt a vendégükkel, mégis most inkább tartózkodott a férfitól, mint amikor még flörtölt vele. Váltott még pár szót a bent lévő kollégákkal, aztán visszatért az úr asztalához.
‒ Szíves türelmét kérnénk, amíg elkészül a vacsorája ‒ állt meg Mr Egan mellett. Nem sok kedve volt az udvariaskodáshoz, mégis remekül játszotta a szerepét. ‒ Mondja, uram, hogy érzi magát? Mindannyian értesültünk arról a szörnyűségről, amely érte. Néhányan még aggódtak is magáért ‒ tartotta szóval a férfit, és nem is hazudott olyan nagyot. Akadt itt egy-két pincérnő, aki abba a tévhitbe ringatta magát, hogy egyszer majd Mr Egan felfigyel rá, és gondoskodik majd a sorsáról. Nos, Gwenllian nem tartott ezen dolgozók közé, mégis érdeklődést mutatott, hiszen tisztában volt vele, hogy miként lehet az ideszokott vendégeket megtartani.

■ ■ Zene ■ ■Még nekem is bele kell rázódnom, de remélem, tetszik :3 ■ ■credit

avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Étterem •• Szomb. Márc. 25, 2017 10:53 pm


to Gwenllian
A hétvége ellenére öltönyben jelenek meg az étteremben. Nyúzott arccal pillantok körbe, kereső tekintetem mégsem ragad meg egy arcon sem. Mindenki ismeretlen, a test előző tulaját célzó rideg pillantások pedig egyenest ijesztőek. Nem is futja többre, mint egy torok köszörülésre, míg helyet a szokott asztalomnál, lehetőleg minél feltűnés mentesebben. Hihetetlen, hogy hogyan képes valaki így megutáltatni magát másokkal. Szinte minden egyes alkalommal, amikor betérek vacsorázni, egyre több kíváncsi szempár kísér végig az itt töltött idő alatt. Valamint, a néha-néha felém tévedő, enyhén megkérdőjelezhető szakmájú hölgyemények sem segítenek a hozzáállásukon. Elítélnek, pedig én nem tettem semmit ellenük. Sophie szerint csak türelmesnek kell lennem, hogy elterjedjen a híre a balesetnek. Hinni akarok neki, de akkor is nehéz.
- A napi ajánlatot, ha kérhetem... - pillantok fel a pincérnőre, a kérdése hallatán, de, szinte azonnal elkapom a tekintetem. Már megint ő... Mintha csak Aislinget látnám, az viszont egyenesen lehetetlen. Még, ha életben is van, mostanra már megöregedett. Bár, azok között a körülmények között nem tudom, hogy mennyi ideig húzhatta, hogy vajon talált-e második férjet... Fogalmam sincs, ott hagytam őket, elmenekülve minden felelősség elől. Ez a lány pedig minden egyes pillanatban emlékeztet erre a bűnömre. Ez a másik fele annak, hogy nem szeretek idejárni, viszont, mondhatjuk, hogy az egyik indoka is, hogy mégis így teszek. A bűntudat mellett ott lapul még a nosztalgia érzése is. Hamar eszembe jutnak a régi emlékek, a mosolya... Nem bírom ki, hogy ne kövessem a szememmel a konyha felé  távolodó alakját, míg el nem tűnik a rendelésemmel.

■ ■ Call of Destiny ■ ■ meg bele kell rázódnom, de remélem megfelel így elsőre doboz ■ ■credit

avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Étterem •• Pént. Márc. 17, 2017 9:36 pm

[Only admins are allowed to see this image]
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

556
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Étterem ••

Tell me your secrets


Étterem
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Fáradt ninja étterem
» Uroniko étterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Egan Ingatlan Vállalkozás-