Hol is kezdjem? Mondjuk a végén, ha rossz, akkor meg még mindig kezdhetjük előről!
Vadászok vagyunk mindketten, csak míg én okostojás csodabogár tudós, addig neked inkább valami vagányabbat tudnék elképzelni, fejvadász, kém... de ha inkább kiképzőként villognál, vagy dokiként, én azzal is ki tudok békülni.
Bár mára „csak” barátok vagyunk, egy pár évig jártunk is egymással. Hogy pontosan mi vetett véget a kapcsolatnak? Belefáradtál a rigolyáimba, ciki, hogy okosabb vagyok tőled (éljen a fotómemória!) még ha mellé olyan kétballábas is vagyok, hogy párom nincs a városban... Eltérően képzeltük el a jövőnket? Vagy esetleg másba szerettél bele idővel? Semmi sincs kőbe vésve, elképzelésem akad bőven, így ötletelhetünk is, de ha neked támadt valami tuti ötleted, hát ne kímélj! Akármiért is váltak el útjaink, egész jól sikerült kijönnünk belőle, aminek roppant örülök, mert egyrészt jó, ha akad egy ember, akire bármikor számíthatsz, másrészt te voltál az, akinek köszönhetően most az vagyok, aki.
Igen, bizony! Ha te nem lennél, én sem erősíteném most a vadászok táborát, s bár a mai napig rejtély számomra, hogy miért is figyeltél fel rám, nem bánom, hogy kb. 10 éve felfigyeltél rám
Várlak nagyon, ha bármi kérdésed lenne, írj nyugodtan, és együtt kitalálunk valamit. Csak annyit kérnék, hogy mivel fontos vagy az életemben, ne tűnj el szó nélkül!
*Az avatar csak ajánlás, nyugodtan választható helyette más, korban passzoló színész is, csak kérlek, szólj előtte!