Cora Knowles
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Yesterday at 11:57 pm
Yesterday at 11:46 pm
Yesterday at 10:26 pm
Yesterday at 9:24 pm
Yesterday at 9:04 pm
Yesterday at 9:03 pm
Yesterday at 9:02 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

nincsen



A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. Márc. 13, 2017 11:05 pm-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
-
-
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
2
-
Oktatás
4
3
Média, művészet
3
1
Civilek
-
1
Elit
1
1
Törvényen kívüliek
1
-
Összesen
12
8
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás Re: Cora Knowles •• Vas. Ápr. 23, 2017 4:49 pm

Üdvözöllek nálunk!

Kedves Cora!

Köszöntelek az oldalon, úgy tűnik, Muiredach hirdetettjei tényleg kapósak, hogy ilyen hamar gazdára lelt egy újabb is Smile

Kimondottan szimpatikus karaktert hoztál, a selkie mindig is az egyik kedvencem volt az oldalon lévő fajok közül, úgy emlékszem, talán az került az elsők közt kidolgozásra, kombózva ezzel a farmer életmóddal, szerintem egyszerűen telitalálat!

Sosem könnyű az, ha valaki csonka családban nevelkedik, pláne úgy, hogy édesanyádról még csak emlékeid sincsenek, ezek után el tudom képzelni, hogy édesapád elvesztése milyen nehéz lehetett számodra. Ami pedig apád barátját illeti, nos... igazán kedves tőle, hogy ilyen önzetlenül segít, de azért kíváncsi lennék, hogyan fogadnád azt, ha megtudnád, a múltban mivel kereste a kenyérre valót? Rolling Eyes

Érdekes ez az állapot, amiben az elmúlt évek teltek, milyen lehetett felnőni mellette, vagy éppen az érzések hogyan kezdenek barátiból vonzalommá alakulni? Kíváncsi vagyok, hogy mivé alakul majd, lángra kap-e a szikra, vagy közbeszól az élet, más tervekkel? Mert ami most van, szinte már túl boldog ahhoz, hogy igaz legyen, nem igaz?

Tovább nem is húznám az időt, mivel a karakterlapoddal kapcsolatban mindent rendben találtam, így természetesen elfogadva! Gratulálok hozzá! Irány foglalózni, aztán játékostársakat keresni, arra is mérget vennék, hogy Muiredach már biztosan vár! Wink


avatar
Oktatás
Tell me your secrets

116
● ● Posztok száma :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


Szeretettel Cora Knowles tollából
Témanyitás Cora Knowles •• Szomb. Ápr. 22, 2017 4:36 pm

Születési idő:
Születési hely:
Foglalkozás:
Karakter arca:
Választott faj (rang):
1989. december 30.
Galway, Írország
munkás egy farmon
Ashley Benson
selkie


Cora Knowles

Édesanyám meghalt, mikor még egészen kicsi voltam, így róla nincs túl sok emlékem. Néhány fényképen és régi ruhán kívül másom nem is maradt tőle. Vagyis... maradt még valami, ami sokkal nagyobb eszményi értékkel bír számomra, mint bármi más a világon. Egy ezüstmedál, amit apám adott neki az esküvőjük napján. Az az egyetlen féltve őrzött kincsem, amit minden áldott este, mielőtt álomra hajtanám a fejemet, megcsókolok, majd gondosan visszacsomagolok egy rózsás kendőbe. Ez már-már egy rituálévá vált számomra, egészen azóta, mióta apám odaajándékozta nekem.
Sajnálatos módon édesapám sem az élők táborát erősíti, idestova tíz éve. Viszont hozzá ezer és ezer emlék köt, melyekre boldogan gondolok vissza ennyi év távlatából is. Hiába kellett néha a munkája miatt elutaznia, a kapcsolatunk a legjobb volt. Mindig bátorított, arra sarkallt, hogy küzdjek az álmaimért és megtanított arra, hogy sose hunyászkodjak meg senki előtt sem. Igen is merjek kiállni a saját véleményem mellett, higgyek magamban és ne hagyjam, hogy bárki is a földbe tiporjon.
A halála után, mindössze tizenkilenc évesen, teljesen egyedül maradtam. Hisz nagyszülők, testvérek és további rokonok híján nem volt senki, akihez tartozhattam volna. Egészen addig, amíg apám legjobb barátja, Muiredach fel nem bukkant a színen.
Amikor pedig felajánlotta, hogy menjek vele Dublin-ba és dolgozzak a farmján, nem tudtam nemleges választ adni neki. Apa sokszor beszélt a férfiról, hangja mindig tiszteletet, becsületet tükrözött, s jól tudtam, ha ő rá merte bízni az életét is, akkor nincs okom azt feltételezni az addig csak hírből ismert férfiról, hogy átverne. Megbíztam apám ítélőképességében, így hát fogtam a legfontosabb dolgaimat, eladtam a házat, s Dublinba költöztem, hogy új életet kezdhessek.
Azóta pedig Muiredach-ot tekintem a családomnak, még akkor is, ha elég furcsa viszonyt ápolunk. Tudom, hogy sose bántana, ahogy azt se hagyná, hogy bajom essen, tudom, hogy kölcsönösen megbízhatunk egymásban, s ennél többre nincs is szükségem. 


Egyszer volt, hol nem volt...

Ha tíz évvel ezelőtt valaki megkérdezte volna, hogy mivel szeretnék majd a későbbiekben foglalkozni, biztos nem azt feleltem volna, hogy állatokat gondoznék és földet művelnék. Most azonban mégis ezt teszem, sőt, mi több, egyenesen imádom. Mivel sosem éltem egyszerű, halandó életet, így mindig is tudtam, hol a helyem, nem kalandoztam túlságosan sem a világban, sem pedig az élet egyéb területein. Fogalmazhatunk úgy is, hogy nem feltétlenül érdekelt a jövőm - meg úgy amúgy más sem -, amíg vízközelben tölthettem a mindennapjaimat. Apa halála után azonban a világ összes problémája mázsás súlyként nehezedett a vállamra, egészen addig, míg Muiredach meg nem jelent az ajtómban. Nem kényszerített erre az életre, sem arra, hogy Dublinba költözzek, mégis olyan ajánlatott tett, amit nem tudtam visszautasítani. Most pedig, ahogy visszatekintek az elmúlt évtizedre, semmi más nem tölt el, csupán nyugodtság és elégedettség. Egyszer sem bántam meg, hogy ide jöttem, s mára az egész birtok, az egész itteni életem olyannyira a szívemhez nőtt, hogy semmi áron nem tudnám hátrahagyni.

A verandán állva élveztem, ahogy a napsugarak óvatosan cirógatták a bőrömet. Muiredach a tegnapi hazatérése óta szinte megállás nélkül a farmon szorgoskodott. Mire felébredtem, addigra ő már többször körbejárta a birtokot, szabadon engedte az állatokat és friss ivóvizet is adott nekik. Én pedig nem csináltam mást, mint a verandán állva szürcsölgettem a kávémat és legeltettem a szemeimet az izmos felsőtestén. Vétek lett volna tagadni a vonzalmamat iránta és a vágyakat, amiket bennem ébresztett, mégis voltak olyan gondolataim, amiket igyekeztem visszafogni és csúnya szóval mondva eltitkolni. Így hát némán álltam, egy szót sem szólva és csak néztem az elém tárulkozó látványt. Amikor azonban leteszi a vödröket és elindul felém, ajkaimra automatikusan mosoly húzódik.
- Mindent rendben találtál? - Tudom, hogy megbízik bennem, de ismerem már annyira, hogy azzal is tisztában legyek, hazatérése után szereti saját szemével is nyugtázni a birtok sértetlenségét. Ezért egyébként cseppet sem hibáztatom. A farm jelen állapotában maga a tökéletesség, a béke szigete és vele egyetemben én is roppant mód dühös lennék, ha valaki megpróbálná bemocskolni annyira imádott otthonomat.
- Éhes vagy? Készítek neked valami reggelit. - Azzal a lendülettel be is indultam a házba, s egészen a konyháig meg sem álltam. Ahogy azonban kinyitottam a hűtő ajtaját, Muiredach rögtön mögöttem termett és kíváncsian nézett körbe a polcokon. Feszélyezve éreztem magam, amiért ennyire közel állt hozzám, hogy szinte éreztem a leheletét a nyakamon. De ez a feszélyezettség nem félelemből táplálkozott, sokkal inkább abból a jófajta, jóleső izgatottságból. Örültem, hogy itt volt. Habár nem féltem álomra hajtani a fejem, míg kilométerekre volt innen, mégis jobban éreztem magam most, hogy itt volt.
Emlékszem, mikor pár éve betévedtem a legközelebbi kis vegyesboltba, az ottani eladónő meglepődött, mikor megtudta, hol élek. Még azt is megkérdezte, fogva tart-e "az az ember" vagy önszántamból élek-e vele. Az emberek olyan könnyedén tudnak ítélkezni. Engem is, minden probléma nélkül egy tinilánynak hitt az az asszony, s ezért tért ki majdnem a hitéből is, mikor felvilágosítottam, hogy szabad akaratomból tartózkodom ott, ahol. Viszont Muiredach volt az egyetlen, aki sose kezelt engem gyerekként, még akkor sem, mikor a tizennyolcadik születésnapom előtt ideköltöztem. Mindig is barátjaként nézett rám, majd később el kezdett nőként is tekinteni rám, s talán attól a pillanattól kezdve változtak meg a dolgok.
A legtöbb korombeli nővel ellentétben nekem nem tölti ki minden gondolatomat az, hogy mikor mehetek majd férjhez vagy mikor alapíthatok saját családot. Engem ezek a dolgok hidegen hagynak, hisz pontosan tudom mennyi szörnyűség és sötétség lakozik a világban. S habár a mindennapjaimat nem szorongva, sírva, a sarokban ülve töltöm, attól függetlenül nem hiszek a tündérmesékben. Egészen egyszerűen élvezem, amit az élet nyújt, kihasználom a lehetőségeket és jól érzem magam a bőrömben. Nem mondom, hogy egy nap majd ez kevés lesz, mert sohasem tudhatom, hogy mit hoz a jövő. Most viszont tudom, hogy egyelőre ez az élet, ez a furcsa "kapcsolat" Muiredach és köztem tökéletesen megfelel a számomra. Boldog vagyok, kiegyensúlyozott és senki mással, még csak egy percre sem cserélnék helyet. Jó helyen vagyok, jó életem van és ezért hálás vagyok.


hirdetés hozott ● Keresett karakter

avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

22
● ● Posztok száma :
♢ Emilia Clarke
● ● karakter arca :

Cora Knowles
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Tony Knowles Ösvény

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Elfogadott karakterek :: Selkie-