A ház
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Yesterday at 11:57 pm
Yesterday at 11:46 pm
Yesterday at 10:26 pm
Yesterday at 9:24 pm
Yesterday at 9:04 pm
Yesterday at 9:03 pm
Yesterday at 9:02 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

nincsen



A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. Márc. 13, 2017 11:05 pm-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
-
-
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
2
-
Oktatás
4
3
Média, művészet
3
1
Civilek
-
1
Elit
1
1
Törvényen kívüliek
1
-
Összesen
12
8
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás A ház •• Szer. Ápr. 26, 2017 9:55 pm


A ház maga


Konyha és étkező


Fürdőszoba


Hálószoba


A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 28, 2017 6:42 pm-kor.
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

585
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás Re: A ház •• Szer. Ápr. 26, 2017 11:43 pm

Miután sikeresen elintéztem a városban a dolgaimat, úgy gondoltam, ideje lesz visszatérnem a farmra. Úgy is vagy három napja voltam itt utoljára. De most úgy is az lesz valószínűleg, hogy ha nem jön semmi közbe, akkor hetekig el sem fogok innen mozdulni, hanem segítek, és szorgoskodok. Mégiscsak az én földem. Na jó, ezt azért így parasztság lenne még a részemről is kijelenteni. Főleg, mivel Cora szerintem jóval többet dolgozott összességében a földön, mint amennyit én. Lehet ez is egy kicsit túlzás, de nem vennék rá azért mérget. Sokszor elszólított már a kötelesség, ő pedig szinte mindig itt van. Mondtam neki számtalan alkalommal, hogy menjen nyugodtan a városba, kapcsolódjon ki, intézem én az itteni dolgokat. De ő nem tágított, és maradt itt. Biztosra veszem, hogy ez a hely olyan már neki, mintha az otthona lenne. És végül is nem jár messze az igazságtól. Aki tudná a felszíni dolgokat rólunk Corával, hogy mik szoktak itt történni meg hogyan, tuti azt vonnák le, hogy biztos ez valami családi farm, mi meg valami házaspár vagyunk. Már csak a kölkök hiányoznának. Viszont nem, ez áll az egyik legtávolabb az igazságtól. Tudja jól Cora is, hogy én nem vagyok olyasvalaki, aki el tudná kötelezni magát bárki mellett is. Vagy legalábbis következtethet rá, hogy én inkább élvezem az életet, és nem ragadok le egyvalakinél. Ettől függetlenül a kelleténél akkor is jobban törődök vele. Hogy ne essen véletlenül se bántódása.
Viszont sokat változtak a dolgok az elmúlt tíz évben. Eleinte voltak még olyanok, akik nagyon meg akarták keseríteni az életemet, és rám törtek, de igazából már el is felejtettek. Főként, mert tudják, nincs esélyük ellenem. Plusz erről a helyről senki nem tud rajtunk kívül (meg egy-két személyen kívül nyilván), így végképp nem tudnák felhasználni ellenem Corát, ha akarná is bárki.
Valahol este 11 körül fordulok be a kocsimmal, és rakom le a ház mellett. Kiszállok belőle, aztán pedig meglepetten nézek teljesen körbe. Csend. De olyan, amit nem szoktam ám gyakran hallani. Ha valami gond lenne, azt már zsigerből megéreztem volna. Hm. Gondolom Cora ma rekordidőket futott, vagy nem tudom, jól álltak a csillagok, hogy ilyen korán már ilyen nagy csend van. A jószágok alszanak, és egyedül a kellemes kis szellőt lehet hallani. Vállat vonok, aztán pedig bemegyek a házba. Legalább nem lesz nekem sem már dolgom mára. Ledobom a kocsi kulcsát az egyik asztalra, majd leveszem a kabátomat és felakasztom. Hallom, ahogy a zuhanyzóban csorog a víz. Akkor gondolom nem rég végezhetett csak, ha még most fürdik le. Benyitok az ajtón, és nekidőlök az egyik falnak, úgy figyelem Corát. Kétlem, hogy nagyon elkezdene pironkodni, mert így látom őt. De szerintem még ő is meglepődne ezen… Karba teszem a kezem, és úgy szólalok meg. - Szia szöszke. Hazajöttem. Na méghozzá milyen látványra. - Füttyentek egyet játékosan, aztán pedig folytatom is nem sokkal később. - Muszáj megkérdeznem, hogy mégis hogy a rákban csináltad ezt, hogy már 11-kor ilyen nagy csend és nyugalom van odakint? Valamihez nagyon értesz, te leány - mosolygok rá jókedvűen. Bizony ám, ez egy elismerés volt a részemről. Nem mintha olyan ritkán hallana tőlem ilyesmit. De amúgy elnézve most Corát... rám is lehet rám férne egy fürdés.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

72
● ● Posztok száma :
Cora
● ● Keresem :
Jason Momoa
● ● karakter arca :


Szeretettel Cora Knowles tollából
Témanyitás Re: A ház •• Csüt. Ápr. 27, 2017 9:05 pm

Csend és nyugalom honol a birtokon, mialatt én az utolsó simításokat végzem a pajtában. A lovak előtt ott a széna, a friss víz sem hiányzik az itatójukból, így már csak a vasvillát és néhány vödröt kell a helyére raknom. Végigsétálva a farmon mély lélegzeteket veszek, s élvezem a kellemes, lágyan fújó szellőt. A tornácon megállok pár pillanat erejéig, hogy még egyszer utoljára tekintetem körbejárhassa a birtokot, ám miután azt tapasztalom, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van, besétálok a házba.
Nem szeretek egyedül lenni. Nem mintha halálosan rettegnék egy esetleges betolakodótól, de azt nem tagadhatom, hogy jobb szeretem, ha Muiredach is itthon tartózkodik. Emlékszem, mikor a közeli kis csemegeboltban megkérdezte az eladó néni, hogy a férjem mikor jön haza, mert olyan keveset látni. Akkor hangosan kitört belőlem a nevetés, hisz hirtelen nem tudtam, miért gondolják azt, hogy mi házasok vagyunk. Ahogy azonban jobban átrágtam magam az elméletükön, számomra is világossá vált. Hiszen csak ketten élünk itt, ráadásul egyértelmű, hogy nem ugyanaz a vér csörgedezik az ereinkben. Ennyi pedig már elég is volt nekik ahhoz, hogy elkönyveljenek minket házastársaknak. Ugyan kijelentettem, hogy nem vagyunk azok, de ennek ellenére nem hiszem, hogy másnak gondolnának minket. De lényegében nem is igazán érdekel, hogy mit gondolnak.
Az emberek úgy gondolják, hogy bűnös az, aki házasság vagy csak egyszerűen szerelem nélkül összeköti valakivel az életét. Talán nekik van igazuk, nem tudhatom, egyedül azzal vagyok tisztában, hogy a mi helyzetünk és a mi kapcsolatunk eléggé bonyolult. Vagy legalábbis bonyolult lenne elmagyarázni. Az emberek nem értenék meg, hogy nem vagyunk halálosan belezúgva a másikba. Nem értenék, hogy ennek ellenére miért is töltünk olyan sok időt együtt és miért csak ketten élünk itt. Nem tudnánk elmagyarázni a közöttünk lévő köteléket, de a legjobb az egészben az, hogy nem is tartozunk senkinek sem számadással. Bár... néha mégis úgy szeretném megértetni a külvilággal, hogy mi is ez; mégsem tudom.
A ház üres és csendes. Ugyan még csak három napja vagyok egyedül, s bőven volt már több napig, hétig is távol Muiredach, most mégis ez a pár nap is egészen soknak tűnik. Fáradtan, kissé talán szomorkásan vonulok be a fürdőszobába, hogy lemossam magamról a mai nap minden szennyét. A vizet épp megnyitnám, amikor meghallom az udvarba forduló kocsi hangját. Ezt a Mustang-ot kilométerekkel arrébb is megismerem, annyira jellegzetes hangzása van. Ajkaim rögtön mosolygásra húzódnak, s talán le kellene sétálnom elé, hogy megfelelően köszönthessem itthon, mégsem tántorodom el eredeti célomtól. Úgyis, ha meghallja a víz zúgását, feljön majd hozzám.
Megnyitom a csapot, s míg lopva a víz hőmérsékletét ellenőrzöm, addig a ruháimat a szennyeskosárba dobálom, majd be is lépek a zuhany alá. Pár rövid perccel később nyílik is a fürdőszoba ajtó, mosolyom pedig csak szélesebbre terül az arcomon, még mielőtt meg is láthatnám a ház urát. A vízsugarak kellemesen masszírozzák a fejbőrömet, a hajamból kifolyó vízcseppek pedig hátamat végigsimítva lezuhannak a padlóra.
A füttyentésére elnevetem magam, majd végre a vállam fölött felé pillantok, mikor is meglátom, hogy az egyik falnak dőlve már kényelembe is helyezte magát. - Szia! Örülök, hogy ilyen hamar haza is jöttél. - Változó, hogy mikor, mennyi időre szólítja el a kötelesség, de tényleg örültem annak, hogy most viszonylag hamar visszajött. Így azért minden más. A "látványhoz" fűzött bókjára mosolygással feleltem. Hiába nem alkottunk egy párt és nem volt szükség semmiféle udvarlásra, azért a jól megválogatott bókjainak nagyon tudtam örülni.
Kérdését hallva ismét felnevettem, miközben ujjaimmal végigszántottam a hajamat. Nem hiszem, hogy bármit is másképp csináltam volna a mai nap folyamán, mint ahogy eddig tettem, így aztán különleges titokba se tudtam beavatni őt. De válaszolnom mégse ártott volna. - Azt kéred, hogy fedjem fel a titkomat? Ó, nem, nem, még a végén rájössz, hogy nem is vagyok annyira értékes munkaerő, aztán ki tudja mi lesz... - Hangszínemből kihallhatja, hogy viccelődöm csupán. Tényleg nincs titkom, illetve azt sem hiszem, hogy egyik nap azzal fogadna, hogy ki vagyok rúgva és megkérne arra, hogy szedjem össze a cuccaimat, s menjek, amerre látok.
Lassan felé fordulok, teszek egy apró lépést oldalra, hogy kinyithassam a zuhanyzó üvegajtaját. Kihajolok felé és bájosan csilingelő hangon szólalok meg. - Én nagyon is sok mindenhez értek, kikérem magamnak. - Méghogy "valamihez" értek. Még ilyet. Persze ez az apró kötözködésem is mindössze viccelődésből született meg, egy cseppnyi komolyság sem tartozott hozzá.
- Végig ott fogsz állni vagy esetleg csatlakozol? - Kérdeztem kíváncsian, aztán, még mielőtt válaszolt volna, már be is csuktam a zuhanyzó ajtaját, jó magam pedig visszaálltam a zuhanyrózsa alá. Ha csatlakozik, akkor talán még egy igazi "üdv itthon" köszönést is kap, ha nem, hát... az már az ő baja. Mindenesetre míg eldönti, hogy mit szeretne, addig én nyomok egy kis tusfürdőt a kezembe, majd végigsimítok a nyakamon és a karjaimon. Utána pedig pár másodpercig csak lehunyt szemekkel relaxálok, míg a meleg vízcseppek is végigsimítják a bőrömet.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

22
● ● Posztok száma :
♢ Emilia Clarke
● ● karakter arca :


Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás Re: A ház •• Csüt. Ápr. 27, 2017 9:49 pm

Jó volt újra itt lenni a farmon. Egyáltalán nem bántam meg, mikor anno, bő tíz évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy megveszem ezt a telket, és elkezdek itt kialakítani egy olyan helyet magamnak, ami csakis az enyém, és el van szeparálva az emberektől. A legtöbb indok, amit kitűztem magam elé ezzel a hellyel kapcsolatban, meg is valósult. Egy kivételével, hogy egyedül az enyém ez a hely. De nem sokkal az után, hogy elkezdtem a ház felépítését, már csicsergett is egy madárka, hogy mi történt Knowles-szal. Muszáj volt odamennem, mert megígértem neki valamit, és nem vagyok olyan, aki nem tartja be a szavát. Szóval nem is igazán tudom, hogy milyen lett volna az élet itt, ha nem történik meg ez a kellemetlen eset a barátommal. Nem hiszem, hogy ilyen rugalmasan tudnék mozgolódni, mint ahogy most. Rettentő nagy segítség Cora, és örülök, hogy itt van. Mikor idehoztam, akkor még szinte a nullán álltam az egész hellyel, egy-két kisebb elképzelést és megvalósított dolgot leszámítva. Aztán pedig, ahogy teltek-múltak az idők, egyre inkább sikerült olyanná tennünk ezt a helyet, mint amit megálmodtam. Sőt, még ebben is nagy segítségemre volt a szöszke, mert volt egy-két olyan ötlete neki is, amivel nagyon sok időt meg tudtunk spórolni. Vagy szimplán csak jobbá tettük az egész életet itt a tanyámon. Egyre megy igazából.
Nyugodtan jelenthetem ki szerintem, hogy a ház nagyon is jó lett, még úgy is, hogy az építésben szerintem maximum, ha két ember segédkezett Corán kívül. Nem olyan fényűző, mint a városi lakásom, de ezt legalább egyes magam hoztam létre, konkrétan a semmiből. A ház összedőlésének veszélye sem fenyeget egy pillanatig sem, mert nagy gondban tartom a házat, és már a kezdetekkor is kiváló alapanyagokkal dolgoztam.
- Annyit mászkáltam mostanában a városba, meg városon kívül, hogy elegem lett belőle. Szóval szerintem jó ideig fogok most itt maradni. A terv legalábbis ez, és leszögeztem tudodkinek is, hogy most hagyjon békén - utalok a tudodki alatt a rendőrfőnökre. Jól tudja Cora, hogy milyen a viszonyom vele. Ő az egyik olyan személy az életemben, aki szinte mindent tud rólam, legalábbis az életemről. De azt pedig tudja jól, hogy akármilyen veszélyes is voltam akkoriban (és vagyok még most), ő hozzá nem nyúlnék ilyen szinten, és nem tenném ki felesleges veszélynek, csak ha az utolsó utáni vagy inkább az utáni lehetőségem lenne csak.
Megmosolygom azt, amit mond, de nem felelek rá semmit. Tudja jól, hogy nem raknám ki őt innen semmiképpen sem. Ez már az ő otthona is, ugyanannyira (még talán jobban is kicsit), mint nekem. Szeretem az egész farmomat, a termőföldet, az állatokat, és tudom, hogy Cora is így van mindezzel. Én viszont akármennyire is szeretnék, nem tudok itt lenni minden egyes alkalommal. Az pedig nem megoldás, hogy a rendőrfőnöknek ártsak, vagy a kis csicskájának. Fogalmam sincs, hogy milyen óvintézkedéseket tett, és ez bosszant. Ha tudnám, akkor nem kellene ezzel foglalkoznom már, és végleg itt maradhatnék. De ez sem most fog eljönni, az biztos.
Mikor megfordul, akkor jól láthatóan végig mérem őt tetől talpig, aztán pedig újra az arcán áll meg a tekintetem. - Ó, tudom én azt. Láttalak már akcióban - gondoljon ezalatt arra, amire csak akar, én úgy egyben mindenre értem ezt. Ugyanúgy a farmon lévő szorgoskodására, mint a házon belülire. Hogy szépen fogalmazzak.
Mosolyogva vonok vállat, aztán pedig ellököm magam a faltól, és elkezdem leszedni magamról a felsőmet, és a többi ruhadarabot. Bedobom őket a kosárba, aztán pedig besétálok Corához. Odalépdelek mögé, szorosan hozzásimulok hátulról, és nyomom ágyékomat a fenekéhez, ahogy a combján simítok végig egyik kezemmel lágyan. Néhány lágy csókot nyomok a nyakára, és jelenleg a tusfürdő ízére is fittyet hányok inkább. Baromság lenne a részemről ezen fennakadni. - Túlteljesítettél már így is. Esetleg segítsek a tisztálkodásban? - duruzsolom a fülébe, aztán még meg is harapdálom kicsit a fülcimpáját. Majd pedig érte nyúlok a tusfürdőért, hogy nyomjak a kezeimre. A kérdést szerintem bőven be lehet költőinek tudni. Nem éppen úgy ismerem Corát, aki egy ilyesmit visszautasítana. Hátára kezdem el először dörzsölni a tusfürdőt, kellemesen simogatva őt. Aztán pedig egyre lejjebb haladok, és a formás kis fenekénél időzök el egy ideig. Finoman simogatom, bele-bele markolok kicsit, keverve a kellemeset a hasznossal. Miután ott eljátszadoztam vele, a csípője két oldalára csúsznak kezeim, és aztán pedig a hasára. Vagyis… lejjebb egy kicsivel. Olyan helyre téved a kezem, ahová lehet nem kéne, de nem teszek semmi különlegest, mert kíváncsi vagyok, hogy meddig fogja ezt még bírni a szöszke. Érezve egyébként, milyen jó meleg odalent, nos… meglátjuk.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

72
● ● Posztok száma :
Cora
● ● Keresem :
Jason Momoa
● ● karakter arca :


Szeretettel Cora Knowles tollából
Témanyitás Re: A ház •• Pént. Ápr. 28, 2017 12:12 am

Szerettem a farmot és az itteni életemet. Tudom jól, hogy akik kamaszként ismertek, jóformán el sem tudtak volna képzelni egy ilyen helyen. A volt osztálytársaim szinte egytől-egyig egyetemet végeztek, mára többen családot is alapítottak. Engem azonban valahogy egyik sem vonzott. Talán egyszer majd vágyni fogok ilyen dolgokra is, de úgy érzem, messze van még az én időm. Mikor az első barátommal fél éves együttlétet ünnepeltünk, akkor annyit beszélt az általa elképzelt jövőről. S habár akkor jól esett, hogy engem is beleszőtt a terveibe, valahogy mégsem tudtam elképzelni magam abban a szerepben, amibe szánt engem. Persze megértem, miért tervezett olyan bőszen, hisz a családja romokban hevert, éppen ezért némiképp megnyugtathatta őt az, ha a jövőjét a saját, szerető családja körében álmodta meg. De én akkor sem fértem a képbe háztartásbeli anyaként. Alapvetően a tudat, hogy mást sem kellene csinálnom, mint otthon lennem, már az kikészített. A gyerekszülésbe és aztán nevelésbe már inkább bele sem gondoltam. Nem azzal volt a gond, hogy nem szerettem a gyerekeket, mert akadt néhány igazán aranyos kicsi, akivel találkoztam az évek alatt. De addig tűrtem meg őket, míg csupán ideig-óráig kellett a társaságukat "élveznem", aztán mehettek is vissza a szüleikhez. Na de lapozzunk, mert újból borsódzik a hátam ettől az egész témától.
- És sikerült mindent elintézned, amit szerettél volna? - Kíváncsiskodom, holott megfogadtam, nem fogom munkaügyben zaklatni. - De egyébként helyes. El tudom viselni a gondolatát annak, hogy a közelben maradsz. - Távol állt tőlem a nyálas beszéd vagy épp a szerelmes pillantás, így a hangomból leginkább tényleg a színtiszta boldogságot, örömöt lehetett kihallani. Ha itt volt, akkor éreztem igazán otthon magam és tudtam, az ég világon semmi bajom sem eshet. Nem mintha alapvetően minden nap valaki a fejemet akarná venni, mégis... Muiredach jelenlététől a biztonságérzetem egészen az egekig ugrott. Hisz, elég csak rá nézni és máris értelmet nyer ez a reakcióm.
Mosolygok, ahogy tekintetével egyértelműen végigmér. Ha a városban sétálok, s valaki ugyanígy végignéz rajtam, az rettentően ki tudja verni nálam a biztosítékot. De nála más a helyzet. S habár jól tudom, milyen kapcsolat is van kettőnk között, s ha szeretném, akkor akár a világ összes férfijával is lefeküdhetnék, hisz nem fogadtunk monogámiát, én akkor sem tenném. Ő valószínűleg nem veti meg a szép nőket, de engem ez túlságosan nem érdekel. Addig legalábbis nem, míg valamelyiket el nem hozza ide.
Ajkaim újból mosolyra húzódnak, ahogy hallom az ajtó nyitódását, majd a következő pillanatban érzem, ahogy teljesen hozzámsimul. Már a közelségétől kellemes bizsergés fut végig a gerincem mentén. Na és erről beszéltem eddig. Hiába van "megengedve", hogy mással is összeszűrjem a levet, ha nekem pontosan Ő a zsánerem. Nem kevés centiméterrel magasodik fölém, erős, izmos és végtelenül férfias. Nekem pedig pont ez tetszik. Hol találnék mostani férfiak között még egy hozzá hasonlót? Szerintem sehol, éppen ezért nem is keresek, hisz nekem bőven elég, amit Ő tud nyújtani nekem. Tudom, furcsa vagyok. De nekem az egyéjszakás kalandokkal csak addig nincs problémám, míg nem egy vadidegennel kell átélnem. Így pedig, a mi különös életvitelünkkel egyetemben, valahogy mégis mindketten nyerünk. Legalábbis remélem, hogy Ő is hasonlóképpen vélekedik.
Ahogy a nyakamat csókolja, újból az a kellemes libabőr fut végig rajtam. A bőrömön érezni a leheletét a világ összes kincsével felér. Kérdésére még válaszolni sem jut időm, már rögtön finoman, lágyan simogatni kezdi a hátam, na nem mintha ellenkeznék éppen az érintései ellen. Sose tettem, s valószínűleg soha nem is fogom.
Halvány mosoly szökik vissza az ajkaimra, mikor meg-megérzem, ahogy néha belemarkol a fenekembe. Sose értettem, miért annyira fenék-mániások a férfiak, de amíg Muire velem szándékozik játszadozni, addig nem is nagyon érdekel a válasz. Ahogy hatalmas, erős kezei a csípőmre csúsznak, úgy nyomom ki a fenekemet, hogy a férfiasságához simulhasson. Lassan mozgatni kezdem a csípőmet, éppen csak enyhén ingerelve őt, legalábbis egyelőre. Keze hirtelen téved a hasamra, majd szinte rögtön lejjebb is csúszik a lábaim közé, torkomból pedig egy halk nyögés szakad fel. Hihetetlen, hogy egyetlen érintésével olyannyira meg tud babonázni, hogy egyből többet és többet akarjak... A fenekemmel tovább cirógatom a férfiasságát, mígnem hirtelen megfordulok, hogy szembe kerülhessek vele.
- Most már tudom, miért hiányoztál annyira. - Lehelem az ajkaira, miközben végigsimítok azokon a csodálatosan kidolgozott izmokon, amik a felsőtestét fedik. Lábujjhegyre kell állnom, hogy kezemmel megsimíthassam a tarkóját, hogy aztán követelőzően magamhoz húzhassam és megcsókoljam. Vadul csókolom, mintha már ezer éve nem érezhettem volna az ajkai ízét, s mintha ez adná egyedül az éltető erőt a számomra. Hátrébb lépek, míg a hátam a hideg falnak nem ütközik, s a csókkal Muire-t is húzom magammal. Csak egy pillanatra szakítom meg a csókot és azt is csak azért, hogy a szemeibe nézhessek, mikor az eddig a hasfalán tétlenkedő kezem vándorútra indul, s határozottan rámarkol a férfiasságára. - Szeretem, mikor itthon vagy. - Igen, valóban sokkal szórakoztatóbb, ha Ő is a háznál van és nem csak a képzeletemre vagyok hagyatkozva.
Óvatosan végigsimítok a férfiasságán, miközben alsó ajkamat beharapva huncut mosoly jelenik meg az arcomon. Szeretem, ha szenved (jó értelemben). Már nem a fájdalomtól, hanem a vágytól. És szeretem, ha látom a tekintetében mennyire akar engem. Az a legjobb, ha legalább annyira akar engem, mint én Őt. A helyzet jelenlegi állását nézve pedig ezzel semmi probléma, sőt, kifejezetten jó irányba tartunk. De nem akarok elkapkodni semmit sem, minden apró kis részét ki akarom élvezni a pillanatnak, hisz ki tudja, ki tesz keresztbe legközelebb és szólítja el a kötelesség itthonról Muire-t... Most viszont, ebben a pillanatban, csak az enyém volt, s nem szívesen akartam visszaadni őt egy darabig. Remélhetőleg ez neki sem volt ellenére.
Még egy apró simítás, még egy apró csók a mellkasára, majd fejemet hátradöntöm a falnak, ám arra gondosan ügyelek, hogy még véletlenül se eresszem el őt. Az "őrületbe" akarom kergetni, bármennyire is gonoszul hangzik. Mi nők szeretjük azt látni, ha egy férfi elveszíti a fejét miattunk. (Természetesen átvitt értelemben.) Én pedig most erre hajtok, nagyon is.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

22
● ● Posztok száma :
♢ Emilia Clarke
● ● karakter arca :


Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás Re: A ház •• Pént. Ápr. 28, 2017 5:27 pm

+18

- Igen, sikerült. Ha nem így lenne, akkor tudod, hogy nem lennék itt. Utálom az elvarratlan szálakat - mondom neki egy kisebb vállrándítással. A korábbi életemből, mint bérgyilkos, a mai napig sok mindent megőriztem. Ahogy akkor éltem, amilyen normarendszer szerint… végigkísér mai napig. Ha valamibe belekezdek, akkor szeretek a végére pontot is tenni, és nem csak úgy félbehagyni az egészet, legyen itt szó akármiről is. Egyre inkább próbálom a hátam mögött hagyni a korábbi életemet, és nem visszacsöppeni bele újra, mint akkoriban, sok-sok évvel ezelőtt. Akkoriban még nem voltam olyan tapasztalt, mint most, és azt is megtanultam, hogy a bizalmamat nem szabad csak úgy odaadni senkinek sem. Bár még mindig elszomorító valamilyen szinten, hogy pont az apám volt az, aki ilyen szinten elárult engem. Gondolkozhatnék, álmodozhatnék azon, hogy mi lett volna, ha nem így történnek a dolgok, de nem teszem ezt. Hogy miért? Mert mi értelme van? Őt, ha akarnám sem hoznám már vissza. Ugyanakkor nem akarom elfelejteni sem az akkor történteket. Mégiscsak életem legboldogabb időszaka volt az a rövid idő, míg együtt voltunk. És mivel most is teljesen magam mögött akarom hagyni ezt az életet, muszáj is emlékeznem rá, hogy ne történhessen meg semmi olyasmi, ami visszaránthatna abba az életbe. Számtalan ember vesztette már életét miattam, de ebből kettő volt az, amit mai napig sem tudtam teljes mértékben megemészteni. Próbálom elkerülni a harmadikat, amennyire csak lehet.
Valamilyen szinten jól esik egyébként, hogy akármennyire is mondom Corának, hogy menjen el kicsit szórakozni, élvezni az életét, ő inkább itt marad velem a farmon. Attól nem félek, hogy esetleg szerelmes lenne belém, akkor nagyon nem így viselkedne. Meg már a kezdetekkor is leszögeztem, valahol az első lepedőakrobatikánk idején, hogy ilyenre ne számítson tőlem, hogy viszonozni tudnám. Persze, törődök vele, és meg akarom védeni, de voltam már szerelmes. És pont ebből is tudom, hogy ami köztünk van, az nem az.
Alighogy tovább haladok a kezeimmel, ő már nyomja is hozzám a fenekét, és elkezdi lágyan ringatni a férfiasságomhoz. Elmosolyodok ezen, és nagyon is élvezem. De hogy ő is érezhesse a törődést, én is kicsit megsimogatom az ő lába közét. Halk nyögése zene füleimnek, de nem különösebben lepődök meg rajta. Tudom, hogy milyen hatással vagyok rá, és ő is tisztában van vele, hogy ez visszafele mennyire hasonlóan van. Na meg gondolom mennyire jó lehet neki most megint, hogy valaki más ér ott hozzá, mert a legutóbbi ittlétem alatt sem(ami néhány napja volt) fordítottunk erre időt, hogy így kiélvezzük a másikat. Van már szerintem bő egy-másfél hete is, hogy utoljára együtt voltunk ilyen értelemben. Ez pedig csak még inkább feltüzel engem is, mert jól emlékszem, hogy mennyire jó szokott vele lenni. Meg hogyha elkezdjük, akkor aztán fáradásig csináljuk…
Kihívó tekintettel nézek le rá, és meg sem fordul a fejemben, hogy elhúzódjak, mikor a tarkómért nyúl, és magához húz megcsókolni. Követelőzésén jót szórakozok, és én is hasonló beleéléssel viszonzom a csókját. A fallal találkozik Cora háta, én pedig közelebb simulok hozzá, jómagam és a csempe közé szorítva őt. Kezem a combját és fenekét simogatja. Örülök neki, hogy ő sem tétlenkedik túl sokat, és hasonlóan várta már a hazaértemet, mint amennyire én. Szavain elmosolyodok, aztán tarkójára simítok, és most én húzom közelebb magamhoz, hogy újra érezhessem az ajkait. Elkezd mozogni a keze a férfiasságomon, én pedig egy mély sóhajjal jelzem a tetszésemet. Elég néhányszor végighúznia ujjait rajtam odalent, máris régi barátként mered rá legbecsesebb szervem. A kényeztetését egy pillanatra sem hagyom félbe, mert nem ment el az eszem, mikor pedig nekihajtja fejét a falnak, akkor elkezdem a nyakát csókolgatni, és egyik kezem a formás mellén állapodik meg, úgy kezdem el masszírozgatni, meg játszadozni a mellbimbójával. Meg tudok néha őrülni ettől a nőtől. Pontosan jól tudja, hogy mit szeretek, és hogyan. Imádom, mikor a kezeit használja, imádom, mikor a nyelvét és a puha ajkait, ahogyan azt is, mikor még a mellét is beveti. De meglepőnek kéne lennie, hogy ennyi idő alatt kiismertük már egymást ilyen téren is? Mégiscsak volt rá vagy tíz évünk. És még mindig ugyanolyan hatással tudunk lenni a másikra, mint először. Ha nem még nagyobbal.
Egy idő után viszont már, miután úgy éreztem, elég lesz egy kicsit nekem a jóból, ráfogok a csuklójára, amivel a férfiasságomat kényeztette, és elveszem onnan. - Most pedig hadd mutassam meg, mennyire jó újra, hogy itt vagyok. Mind neked, mind nekem - mondom neki mosolyogva, mielőtt egy utolsó csókot lopnék még tőle. Kezem végigsiklik a testén, gyengéden simítva végig a hasát, hogy odalent állapodjon meg a legérzékenyebb pontjánál. Szép lassan elkezdem a csiklóját ingerelni, és én is elkezdek egyre lejjebb csúszni. Az egyik mellbimbója köré záródnak ajkaim, és úgy szívom meg kicsit, majd kezdem el nyalogatni, hogy még inkább őrületbe kergethessem őt. Mindeközben egy pillanatra sem áll meg a kezem mozgása odalent. Felesleges azzal próbálkoznia Corának, hogy visszahúzzon magához, mert tudja jól, ha valamit a fejembe veszek, akkor szeretem is véghez vinni – ahogy néhány perccel korábban is mondtam neki. Miután eleget időztem a mellénél, folytatom lejjebb az utamat. Lágy csókokkal hintem a hasát, mielőtt ledobnám az egyik térdemet a földre, és leérnék a legérzékenyebb pontjához. Rácsókolok a csiklójára, aztán pedig megszívom azt, és ezt követően pedig nyelvemmel kezdek el körözni rajta. Combját markolászom a szabad kezemmel, ahogy finoman ízlelgetem őt odalent. Már a kezdetekkor is éreztem, hogy milyen kellemesen meleg odalent, de így még annál is jobb. Egy ideig csak a számmal, nyelvemmel kényeztetem őt odalent, aztán pedig ujjaimmal beléhatolok, és el is kezdek mozogni benne. Feltett szándékom, hogy eljuttassam őt az orgazmusig, így ahelyett, hogy lassítanék az idő múlásával, csak egyre inkább gyorsítok a tempón, és addig űzöm a játékomat, míg azt nem érzem, hogy sikeresen át tudtam őt lendíteni azon a ponton. Ezt egyszerűen képtelen lennék megunni, mármint érezni a számon azt, mikor elélvez…
Aztán pedig elkezdek felállni, és kezem újra visszatéved a mellére, amire csak egyszerűen rámarkolok. Odahajolok Corához, és először a nyakára adok néhány csókot, aztán az ajkaihoz találok el, és úgy csókolom meg őt hosszasan, ráérősen. - Te is örülsz neki, hogy itthon vagyok, ugye? - kérdezem tőle mosolyogva, aztán még oda is bökném neki legszívesebben, hogy akkor mutassa meg, mennyire. De szerintem tudja ám ezt ő is. Ehelyett csak odanyomakodok hozzá az felajzottságommal, hadd érezze, mennyire vágyok már én is az érintéseire. Szeretek odalent ténykedni, mert a kiváltott reakciók rám is nagy hatással vannak, ezt pedig Cora első kézből tudhatja már – szó szerint.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

72
● ● Posztok száma :
Cora
● ● Keresem :
Jason Momoa
● ● karakter arca :


Szeretettel Cora Knowles tollából
Témanyitás Re: A ház •• Pént. Ápr. 28, 2017 8:29 pm


Ó, azok a bizonyos elvarratlan szálak. Nos igen, ezek az egész életünket belengik vagy így-vagy úgy. Egyikünk se az a fajta, aki félbehagyja a dolgokat, legyen szó akármiről. Meg tudnék őrülni, mikor valamit muszáj félbehagynom, s csak később tudok visszatérni az adott feladathoz. Hisz addig minden elveszik. A tempó, a lendület, az akarat... És szerencsére Muire is ugyanígy vélekedett, éppen ezért, ha nem volt feltétlenül szükséges, akkor sose szakítottuk félbe a másikat, míg éppen valamin ügyködött. Ez amolyan kimondatlan szabály volt kettőnk között, ami tökéletesen is működőtt. Jó dolog lehet az a hírhedt multitasking, csak éppen a figyelem osztódása hibákhoz vezethet. Mi pedig nem engedjük meg magunknak ezeket a hibákat.
Ugyanebből az okból kifolyólag nyugtáztam egy elégedett mosollyal, mikor belépett a zuhanyzóba. Hiszen az előbbi példát könnyedén rá lehetett húzni a ház körüli teendőkre, de ugyanúgy érvényes volt ez a "szabály" a magánéletünkre is. S amint mögém lépett és hozzám simult, tudtam, hogy végre megfelelően üdvözölhetjük egymást, hisz nincs mára semmi egyéb tennivaló, ami miatt esőnapot kellene találnunk.
Bármennyire is előrehaladott világban élünk, az még mindig nem elfogadható, hogy igen is a férfiak mellett a nőknek is vannak szexuális szükségletei. Nem, ez jóformán istenkáromlásnak minősül, vagy tudom is én minek. Nem vagyok vérbeli feminista, de kifejezetten utálom a kettős mércét. Már miért kellene engem elítélni azért, mert kicsit nagyobb szexuális étvággyal rendelkezem? Ez miért is olyan nagy bűn? Hisz még csak azt sem lehet mondani, hogy minden este más férfi ágyában kötök ki, mert ez egészen egyszerűen nem így van. Összesen két férfi (na jó, az első inkább egy kamaszfiú) volt az életemben, mégis előszeretettel ítélnének el amiatt, hogy annyiszor ágyba bújom Muire-val. Azt képzelik, hogy kihasznál engem. Abba már bele sem gondolnak ebben a rendkívül nyitott és felvilágosult mai világban, hogy mi van akkor, ha éppen én használom ki őt? Tudom, hogy nem teszem, de akkor is... Megint: kettős mérce. Még jó, hogy zárt ajtók mögé nem látnak be, Muire-val pedig nem szokásunk "hálószoba"titkokat (nem sokszor maradunk a hálószobában) kifecsegni, hogy bárhonnan is megtudhatná bárki, mi is folyik egészen pontosan közöttünk.
A csókja éget, s ez a hőhullám, ami végigfut a testemen hirtelen találkozik a hideg csempe áramlatával és azonnal libabőr jelenik meg rajtam. Bármit is csinál velem, élvezem, s mindig izgatottan várom a következő lépését. Tétlenkedni nekem sem szokásom, hisz szeretem ugyanúgy, ugyanolyan tempóban felhevíteni őt is, mint ahogyan Ő csinálja velem. Ajkaimat megnedvesítem, majd alsó ajkamat beszívom és úgy mosolygok rá, amint megérzem egyre jobban keményedő férfiasságát a kezemben. Már maga a tudat, hogy ilyen hatással vagyok rá, az felizgat engem is, de amint a nyakamat kezdi csókolgatni, a mellemet pedig masszírozni, úgy végképp elveszítem a fejem. Hangosabban, szaporábban veszem a levegőt, csípőm szinte magától emelkedik meg, s csak arra vár, hogy Muire végre odalent is kényeztessen. Mély sóhaját hallva még jobban megkívánom Őt, s hirtelen meg is lepődöm, mikor férfiasságát megvonja tőlem. De nem kell sokáig aggodalmaskodnom, mert ami ezután következik az maga a mennyországba vezető út.
Egy utolsó csókot lehel az ajkaimra, miközben keze egyre lejjebb és lejjebb csúszik, míg végül meg nem állapodik a csiklómnál. Óvatosan, lassan izgat, de az i-re a pontot azzal teszi fel, ahogy a mellemmel kezd játszadozni. Hangosabb sóhajok hagyják el a számat, miközben egy pillanatra mosoly jelenik meg az arcomon. Hihetetlen, mennyire tudja, mikor, hogyan kell hozzám érnie, hogy a legtökéletesebb hatást váltsa ki belőlem. Nem elég, hogy a kezével odalent kényeztet, még a melleimtől sem szabadul, aminek kifejezetten örülök. Imádom nézni, ahogy a szájába veszi, megszívja kicsikét a melleimet és imádom, hogy Ő is imádja ezt a mutatványt.
Ahogy azonban ajkaival is leér a csiklómhoz, s megérzem, ahogy nyelvével kezd kényeztetni, halkan felnyögök, amikor pedig ujjaival belém hatol és mozgatni kezdi bennem őket, úgy egy hangosabb nyögés szakad fel a torkomból. A csípőm magától mozog, főleg ahogy egyre gyorsít a tempón és egy pillanatnyi időt sem hagy a szusszanásra. Jól tudom, hogy mire megy ki a játék és ettől csak még inkább felhevülök. Lassítanék, hogy kiélvezhessem minden apró pillanatát ennek az érzésnek, de ahogy lenézek rá, nem tudok nem mozogni az ujjain. Még többet akarok belőle, még mélyebben, még gyorsabban... még. Hirtelen megremeg az egész testem, itt-ott összerándulnak az izmaim és nagyot felnyögök, ahogy eljuttatott a csúcsra.
Mikor felemelkedik, csak egyszerűen hozzáér a mellemhez, de még abba is beleremegek. Ahogy a nyakamra adott csókokba is. Viszont mikor az ajkaimra talál, sikerül némiképp lenyugtatnia az izgatottságomat a hosszú csókkal. Mikor elhúzódik, óvatosan megharapom az alsó ajkát, kérdésére azonban nem válaszolok. Elmosolyodom, ahogy hozzám nyomja az ágyékát, én pedig, mielőtt viszonoznám az előbbi kényeztetését, óvatosan végigsimítok párszor kemény, merev férfiasságával a lábam között, ahol egy perce még a nyelvével izgatott. Miután ez az apró simítás megtörtént, úgy leguggolok elé, közben végig tartom vele a szemkontaktust. Először csak óvatosan, lassan húzogatom a vékony bőrt, majd nyelvemmel teljes hosszában végignyalom. Ezt elismétlem párszor, de mivel nem akarom a teljes őrületbe kergetni, így egyszer csak bekapom a férfiasságának a hegyét. Körkörösen nyalogatom, csókolom, majd egyre többet kapok be belőle. A fejemet és a kezemet egyszerre mozgatom, először lassan, érzékien, majd egyre gyorsabban és gyorsabban. Mégis az őrületbe akartam kergetni... De nem tudtam lassítani a tempón. Én is élveztem, ahogy a számban érezhettem Őt, s másra sem tudtam gondolni, csak arra, milyen jó érzés lesz ha végre majd az ölébe ülhetek. De ott még nem tartottunk.
Ha időszűkében lennénk, talán most abbahagynám, hogy rögtön máshol is magamban érezhessem, de mivel nem siettünk sehova, így azon foglalatoskodtam, hogy ezúttal én juttassam el Őt a csúcsra. Ahogy pedig közeledett ehhez a bizonyos ponthoz, kicsit sem lassítottam a kényeztetésén, sőt, inkább még gyorsabb tempóra váltottam. Mikor pedig Ő is elélvezett, elégedetten álltam fel és néztem a barna szemeibe.
- Kielégítő volt a válaszom? - Mosolygok rá kacéran, de a kezemet nem áll szándékomban levenni a legbecsesebb testrészéről, hanem továbbra is óvatosan simogatom. Tudom, hogy kell egy pár pillanat, míg újraindul a rendszer, de mivel motivációban nem szenvedünk hiányt, így nem gondolom, hogy problémánk adódna. Az este pedig még túl fiatal ahhoz, hogy ennyiben hagyjuk. Hisz ez még csak a felvezetés volt az igazi élvezetekhez...
Ahhoz pedig, hogy visszaidézhessünk egy bizonyos állapotot, hátat fordítok neki, fenekemet ismételten az ágyékához nyomom és lágyan ringatni kezdem a csípőmet. Fejemet hátradöntöm a vállára, a kis mutatványommal viszont egy pillanatra sem állok le. Egyik kezét a mellemre húzom, érintései hatására pedig halkan újra nyögdécselni kezdek. Így remélhetőleg nem is kell sokat várnunk, hogy újra ágaskodni kezdjen a férfiassága és végre teljes nagyságában magamban érezhetem majd. Már a puszta gondolattól is kellemes bizsergés fut végig rajtam, na majd még akkor, ha el is jutunk odáig.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

22
● ● Posztok száma :
♢ Emilia Clarke
● ● karakter arca :


Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás Re: A ház •• Szomb. Ápr. 29, 2017 12:11 am

+18

Nem először fordul ez elő, hogy egy jó ideig nélkülöztük egymást ilyen téren. Ha az igazat akarom megvallani, akkor muszáj azt mondanom, hogy szeretem azért az ilyeneket, és nem bánom, hogy néha-néha előfordul. Pusztán csak azért, mert ha eljön az ideje, akkor a beteljesedés akkor lesz csak aztán az igazi. Többször kellett már elmennem hosszú hetekre, volt hogy két hónapig sem tudtam itt lenni Dublinban, mert… lényeg a lényeg, nem láttam előre néhány dolgot, aminek következtében jóval elhúzódott a kis kiküldetésem. Na de miután hazajöttem… őszinte leszek, nem láttam még nőt úgy kiéhezve, mint akkor Corát, pedig azért nem egy succubusszal volt már dolgom az évek során. Azon az estén sem volt túl sok alvás, annyi már biztos. Na nem mintha ezzel bármi gondom is lenne, sőt. Csak hát egy idő után én is elfáradok, pláne ha már alapból kimerülten kezdünk bele. Szerencséjére azon az estén olyan top formámban voltam, mint amennyire csak lehettem.
Most is kifejezetten könnyű dolgom volt Corával, mert tudom, hogy mennyire nagy étvágya tud lenni, pláne ha ezek a kihagyások túlhaladják a néhány napot. De akármennyire is tisztában voltam ezzel, még mindig ugyanolyan élvezettel figyeltem, ahogy a teste szinte táncot jár már az ügyködéseimnek köszönhetően, és hallgattam kéjes nyögéseit, valamint egyre hevesebb légzését.
Mindig is szerettem a másikat kényeztetni. Szeretem azt a tudatot, hogy én tudok irányítani teljes mértékben. Ha valami új nőszeméllyel találkozok és beszélem bele magamat a bugyijába, akkor is elég gyorsan sikerül feltalálnom magamat, hogy mégis miként tudom az őrületbe kergetni őt. Akármilyen furán is hangozzék, ezt is a munkámnak köszönhetem. Na nem szó szerint ezt, hanem azt, hogy a legapróbb jelekre is éles szemmel kapok. Szükségem volt néha rá, ha mondjuk valahova be kellett szivárognom és úgy figyelni me… de nem akarok a munkáról beszélgetni. Jelenleg nem. Visszatérve a témához: Corával még ennél is könnyebb dolgom van, mert őt már régóta ismerem, és néha – nyilván kis túlzással élve – már kezdem úgy érezni, hogy szinte jobban ismerem a testét, mint ő maga. Pláne, mikor ilyen helyzetben vagyunk.
Gondolkoztam azon, hogy kicsit lassabbra fogjam, hogy kiélvezhesse minden egyes pillanatát a kényeztetésének. Mondjuk még így is elég jót időt futok, úgy érzem. Na meg egyébként közrejátszik az is, hogy tudom, miután őt sikerült eljuttatnom az orgazmusig, valamiféle viszonzást fogok ám kapni tőle is. Így megy ez mifelénk, az adok-kapok játék szabályai elég gyakran szoktak érvényesek lenni. Hangosabb nyögéseinek hallatán pedig amolyan válaszreakcióként csak gyorsítok az ujjaim játékán, hogy még gyorsabban el tudjam őt juttatni arra a pontra. Nem sokkal később pedig már meg is remeg az egész teste, én pedig felállok, jelezve folytatás iránti szándékomat.
Amit ez után művel a férfiasságommal a lába között, azzal nagyon is sikerül még feljebb korbácsolnia a vágyaimat. Nem lesz neki sem nehéz dolga eljuttatnia arra a pontra – már ha ezt akarja. Én sem voltam már egy ideje mással, szóval ugyanúgy várom én is a kielégülésre, mint ahogy ő nem is olyan régen. Sőt, ő talán még jobban. Türkizkék szemei mai napig képesek megbabonázni – na nem a szó szoros értelmében -, és ez most sincs másképpen. Tartom vele a szemkontaktust, mert imádom nézni, ahogy odalent ügyködik. Mélyen fújom ki a levegőt az orromon, ahogy újra és újra végignyalja férfiasságom teljes hosszát a nyelvével. Tudom, látom rajta, hogy ő is mennyire élvezi ezt az egészet. Amennyire én, ő is ugyanúgy szereti, ha a kezében van az irányítás, és ezt a mostani dolgok sem mutatják jobban. Szőke fürtjeibe túrok ujjaimmal a tarkójánál, mikor végül bekapja, és úgy kezdi el szopogatni. Tekintetemmel továbbra is fogva tartom őt, és már pusztán a látvány, ahogy csinálja, az is csak olaj a tűzre. Jól tudja, hogy én aztán nem fogom megállítani, de elnézve őt, szerintem neki sincsenek ilyen tervei. Kezét és fejét egyszerre mozgatja, én pedig teljesen elvesztem a fejemet. Mikor egyre inkább gyorsít, úgy segítek rá én is a kezemmel a tarkójánál, hogy még mélyebben érezhessen a szájában. Amint pedig már azt érzem, hogy nagyon közel a vég, akkor egy pillanatra hátrahajtom a fejemet, és nem sokkal később pedig elér engem is az a pont egy mély, érces nyögéssel jelezve. Ekkor kicsit erősebben markolom a fürtjeit, valamennyire meghúzva azokat, ahogyan a szájába eresztem magamat, és megkönnyebbülök.
Hevesen emelkedik a mellkasom továbbra is, mikor feláll, de próbálom rendezni a légzésemet, amennyire csak tudom. Most válasz helyett én döntök egy másik megoldás mellett, és húzom őt közelebb a tarkójánál továbbra is fogva tartva, hogy megcsókolhassam. Vadul, követelőzően – ahogy szoktam általában. Tudom, hogy ezzel az egésszel még nincs itt vége, ezt pedig Cora is a tudtomra adja azzal, hogy próbál máris újra formába hozni. Jól is teszi, szükségem van egy kis ösztönzésre jelen pillanatban, nála jobban pedig nem tudja senki sem, ezt hogy érheti el a leghatásosabban.
Felvonom a szemöldökömet, mikor hátat fordít nekem, de hamar megértem, mit akar ezzel. És ahogy említettem, tényleg ő tudja a legjobban, hogyan billentsen vissza a top formámba. Ha nem nyomulna így hozzám, én magam húznám magamhoz ilyen közel. Imádom, ahogy a kezemet az egyik melléhez vezeti, és átadja a stafétabotot. Két ujjam közé csippentem a mellbimbóját, és úgy morzsolgatom egy kicsit, miközben másik kezemmel pedig a lába közé csúsztatom be az ujjaimat, hogy ezzel is segítsünk mindkettőnkön. Ő neki nem lehet oka panaszra, se most, se később. Főként, mivel ez az én izgatottságomon is csak segít. Újra elkezdem masszírozgatni a mellét, miközben a nyakát kezdem el csókolgatni, és harapdálgatni.
Nem is kell valami sok tehát, hogy újra teljes pompámban meredezzek előtte. A kezem kicsúszik a lábai közül, és a férfiasságomra markolok rá, és a helyzeten nem változtatva túl sokat kezdem el hátulról hozzá dörzsölni a férfiasságomat a legérzékenyebb pontjához, ezzel is próbálva csak még inkább az őrületbe kergetni a szöszit. Végül megfordítom őt, és egyik lábát feljebb húzom, és megfogom a kezemmel, aztán pedig szépen, lassan beléhatolok, és elkezdem mozatni a csípőmet. Azért fordítottam a helyzeten, mert az ajkait is birtokba akarom venni mindeközben. Így is teszek hát, és vadul, szenvedéllyel tele falom az ajkait, ahogyan a mozgásomat is fokozatosan növelem. Ettől függetlenül teljesen ritmusosan mozgok, miközben a kezemmel, amivel nem a lábát fogom, a mellét masszírozgatom továbbra is.
Miután egy bizonyos pontig eljutottunk, de még nem értünk el a beteljesülés határvonalához, hirtelen lassítani kezdek, és megállok. Ha valami értetlenség ülne ki az arcára – teljesen jogosan -, akkor egy csókkal tüntetem el róla azt, és ülök le a zuhanyzó csempéjére, magammal/magamra húzva őt is. Csak hogy ne egyedül elégítsem ki az irányításbeli vágyainkat, átadom neki a gyeplőt. Na meg elég nagy ez a zuhanyzó akárhogy is nézem.
Corának pedig szinte biztosra veszem, hogy nem lesz ezzel szemben semmi ellenvetése. Elkezdem csókolgatni a mellbimbóját, miközben ő – remélhetőleg – már a csípőjét ringatja rajtam. Így legalább még inkább ki lehet tolni ezt az egészet. Ha akarja, akkor folyatom tovább a melleinek ingerlését, vagy akár az ő ajkait csókolom, amennyiben viszont inkább a hátamra akar tessékelni, azzal sem lesz semmi ellenvetésem. Viszont akárhogy is lesz, akár még mindig ülök, akár már a hátamon fekszem, magamhoz húzom őt, és elkezdem őt csókolni, mikor már nagyon közel van a vége. Beharapom alsó ajkát, mikor elér végül az orgazmus, és beléengedem magamat, forrósággal töltve meg őt belülről. Ezt követően sem engedem el őt magamtól, túlzottan is szeretem benne érezni magamat, hogy ezt csak úgy hagyjam. És tisztában vagyok vele, hogy ő is hasonlóan vélekedik erről.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

72
● ● Posztok száma :
Cora
● ● Keresem :
Jason Momoa
● ● karakter arca :


Szeretettel Cora Knowles tollából
Témanyitás Re: A ház •• Szomb. Ápr. 29, 2017 4:13 pm


Nem szerettem, ha sokáig távol volt tőlem, még akkor sem, ha mindig édes volt a viszontlátás. Emlékszem, mikor két hónapig Dublin közelébe sem tudott jönni, akkor már odáig fajultak a dolgok, hogy kissé túlfűtött üzeneteket hagytam a számára. Mondjuk meg is lett mindennek a gyümölcse, hiszen amikor hazaért, már a tornácon elkezdtük letépni a másikról a ruhát. Csak a küszöböt kellett átlépnünk, a bejárati ajtónak kellett becsapódnia mögöttünk és már ott helyben, minden egyéb felvezetés nélkül élveztük is egymást. Meg aztán még többször azon az éjszakán. Alvás szóba se jöhetett, s talán a kelleténél jobban le is fárasztottam, de nem úgy tűnt, mintha nagyon bántotta volna a dolog, sőt, éppen hogy tetszett neki. De mindketten olyan típusúak voltunk, akik sose lehettek elég fáradtak ahhoz, hogy kihagyjanak egy lehetőséget. Másnap pedig nem panaszkodtunk a fáradtságra, hisz az előző éjszaka eseményei bőven megérték. S most is hasonlóan élvezetes éjjel elé nézünk, bár nem áll szándékomban kifulladásig kínozni, ha csak Ő nem akarja...
Szerettem az összes reakciót, amit képes volt kiváltani belőlem. Néha még a pillantása is perzselte a bőrömet, de a csókjai, az érintései végképp el tudták venni az eszemet. Mint ahogy példa erre az is, miként játszadozik most az ujjaival. Nyögéseimet sose csitítottam, hisz jól tudtam ezek rá is mekkora hatással voltak, meg amúgy is lehetetlenségnek tartottam csendben élvezkedni. Főleg, ha Ő kényeztetett.
Tetszett, hogy pontosan tudta, mikor, hogyan kell megérinteni, megcsókolnia, hogy mennyire ismerte már a testem minden apró rezdülését, amivel könnyen irányított és végül a csúcsra repített. De szerencsére én is nagyon jól tudom, mik azok, amik Őt tudják beindítani se perc alatt. Például, ha tartom vele a szemkontaktust, miközben a férfiasságát kényeztetem. Ettől tényleg el tudja veszíteni a fejét, hisz a látvány nem egy elhanyagolható dolog, remekül fel tudja korbácsolni a kedélyeket. És még én is élvezem, amit csinálok, hiszen perzselő tekintetével csak olajat önt a tűzre. Libabőr fut végig a nyakamon, ahogy kezét a hajamba túrja és óvatosan irányítja a fejemet. Nem erőszakosan, hanem finoman, hogy minél mélyebben érezhessem a számban. Pillanatokon belül Ő is eljut a csúcsra, amit én egy elégedett mosollyal nyugtázok, s ahogy kicsúsztatja kezét a fürtjeimből, úgy fel is állok, hogy szembe kerüljek vele. Heves lélegzetvétele zene füleimnek és alig várom, hogy végre magamban érezhessem és teljeskörűen, hagyományainknak megfelelően üdvözölhessem itthon.
Kérdésemre heves és vad csókkal felel, aminek első másodpercébe bele is mosolygok, de utána ugyanúgy viszonozom a csókjait. Követelőzően falom az ajkait, valósággal úgy, mintha csak oxigént bocsátana ki és Ő lenne az egyetlen reményem az életben maradásra. Amikor nyelvem óvatosan végigsimít az övén, hosszú percekig fogságban tartom, s hagyom, hogy érzéki táncot lejthessenek.
Mikor elhúzódom tőle és megfordulok, látom az értetlenkedését egy pillanatra, de tudom, amint hozzásimulok, megnyugszik. Nem, nem terveztem ennyivel lezárni a mai estét. Egyik keze a mellemet, másik a lábam között kényeztet, fejemet újra a vállának támasztom. Most minden pont érzékenyebb, ezért nem is kell túl sokáig ingerelnie, hogy újra teljesen felhevüljek. Csípőmet tovább ringatom, az izgatottságomat pedig csak fokozza, mikor csókolgatni kezdi a nyakamat. Újra kéjes nyögések hagyják el az ajkaimat, főleg miután megérzem, hogy ismételten teljes készen áll Ő is. Nem akarom, hogy abbahagyja a kényeztetésemet, de mégis megvonja tőlem a kezét, ám szerencsére jó okból teszi. Férfiasságával végigsimít a lábam között, egészen a legérzékenyebb pontomig, amit mikor elér még hangosabb nyögést hallatok. De ez most másfajta. Továbbra is izgató, de talán egy kicsit türelmetlen is. Elég volt a különféle eszközökből, praktikákból, most már teljes egészében magamban akarom érezni Őt. Gondolataimban olvas, mikor megfordít és feljebb húzza az egyik lábamat. Jól tudom, mi következik. Lábammal, ahogy tudom, még segítem is a kis tervét azzal, hogy közelebb húzom Őt magamhoz. Ahogy pedig lassan, s egyre mélyebben belém csúszik, úgy hallatok újra egy hangosabb, elégedett nyögést, miközben fejemet egy pillanatra hátravetem. Aztán vissza is hajtom, hogy birtokba vehessem az ajkait, amivel szinte felfal. Néha meg-megszakítom a csókot, hogy kifújjam a levegőt, mindeközben egyszerre mozogva vele, hogy mikor elhúzódik azzal a szándékkal, hogy újra elmélyülhessen bennem, elébe menjek, s így szabályosan visszanyomjam rá magamat.
Amikor lassít és megáll, értetlenkedve nézek rá. Nem akarom, hogy abbahagyja. Nem. Látva a döbbenetet rajtam, azonnal megcsókol és magával húzva leül a zuhanyzó padlójára. Ja jó, ezt szabad. Hihetetlen, hogy mennyire kiismert az elmúlt évek alatt...
Óvatosan ringatom a csípőmet, amíg a mellemet csókolgatja, de aztán egy apró lökéssel a hátára fektetem. (Talán egy kicsit én is irányításmániás vagyok...) Még szerencse, hogy ilyen nagyra építettük a fürdőszobát, holott akkor még nem is sejtettük milyen élményekben lesz itt részünk.
Amint a hátára fekszik, kezeim a mellkasára támaszkodnak, majd csípőm ütemesen mozogni kezd előre és hátra. Gyorsabb tempót diktálok, mikor szinte teljesen lecsúszok róla, majd hirtelen vissza, hogy teljes hosszában magamba foglalhassam a férfiasságát. Minden egyes újabb lökést egy nyögéssel kísérek, hisz egyszerűen képtelen vagyok visszafojtani a hangomat. Fejemet hátrahajtva élvezem a rajta való lovaglást, ám mikor közeledünk a teljes kielégüléshez, lehúz magához, hogy újra birtokba vehesse az ajkaimat. Én azonban visszahúzom ülő helyzetbe, mialatt kezeimet összekulcsolom a nyaka körül, s melleimet a mellkasához nyomom. Éreznem kell, ahogy eljut a csúcsra, ahogy megremeg, ahogy még ezek után is mozog bennem, hogy én is utána repülhessek.
Miután az én remegésem is csillapodik, tovább ülök rajta, hisz tudom, mennyire szereti (ahogy én is), ha még ilyenkor is bennem van. Óvatosan megmozdítom a csípőmet, míg egy apró csókot lehelek az ajkaira, játékosan pedig végighúzom a körmeimet a hátán.
- Még mindig nem tudtam segíteni a tisztálkodásban... - Suttogom neki, tekintetemmel rögtön a tusfürdőjét keresve. S amint megpillantom a tubust, lassan felállok, hogy odaléphessek érte. - Vagy megvárjalak az ágyban? Vagy az étkezőasztalon? - Visszalépek hozzá, letérdelek elé, ha még mindig a földön ül. Ha viszont már Ő is felkelt, akkor csak elé állok. - Csak mondd, hogy mit szeretnél. - Suttogom, miközben csókokat lehelek a nyakára és a mellkasára. Jól tudja, hogy szinte bármit megteszek, csak hogy minél jobban érezhesse a viszontlátásának az örömét.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

22
● ● Posztok száma :
♢ Emilia Clarke
● ● karakter arca :


Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás Re: A ház •• Szomb. Ápr. 29, 2017 11:51 pm

+18

Jelenleg valahogy képtelenségnek tartom még elképzelni is, hogy bárkire is úgy tudjak nézni, mint anno a menyasszonyomra. Olyan szinten változtatta meg az életemet az a néhány hónap, mint ahogy azt korábban gondolni sem mertem volna. Ezt úgy értelmezi mindenki, aki akarja, és szándékosan nem mondtam konkrétumot. Mert való igaz, hogy életem egyik legjobb időszaka volt az, viszont mikor láttam a szemem láttára egy ártatlant meghalni… nem, azt az én gyomrom sem tudta teljesen befogadni. Lehet, hogy egy alja ember vagyok. Sőt, tuti. Biztosra merem venni, hogy ha létezik is a Pokol, én ott fogok rothadni az idők végeztéig, miután meghaltam. Már megszámolni sem tudom, hogy hány emberéletet vettem el, és egyik után sem érzek megbánást, szomorúságot, vagy bármi ilyesmit. Ártatlanok vére sosem szennyezte azelőtt a kezemet, mint mikor apám ővele végzett. Nem én tettem meg, ez való igaz, de miattam volt. Mindegyik megbízásom, akivel végeztem, az teljes mértékben megérdemelte. Nagyon óvatos voltam mindig, hogy ne legyenek felesleges áldozatok. Ugyan teljes magabiztosságot mutatok a külvilág felé, sőt még magam felé is, és azt próbálom mondogatni magamnak, hogy túlléptem rajta, de… nem fogom átverni magamat, mert ezt a keresztet a mai napig hordozom, csak jó mélyre eltemettem. Erre a legjobb példa a mostani életemben Cora. Nem akadályozná semmi azt, hogy ő és én olyan értelemben is együtt legyünk, én viszont már a puszta gondolatát is próbálom a legtávolabbra elhessegetni. Na igen… sosem állítottam, hogy egy könnyen kiismerhető személyiség vagyok, és ez még csak a jéghegy csúcsa, ami azt illeti…
Mert hát lássuk be, imádom ezt a nőszemélyt, ahogy van, de egyszerűen képtelen vagyok szerelmet érezni felé, vagy akárki más felé. A csókunk közben szinte levegőt sem kapunk, mert továbbra is annyira kívánjuk egymást, mint a legelső alkalomkor – de mint megjegyeztem már korábban, még lehet annál is jobban. Nem is hülyeség egyébként. Főként, mivel tudjuk, hogy milyen élvezeteket tudunk nyújtani a másiknak, így azért már epekedve tudjuk várni, hogy újra elrepíthessen a másik minket a mennyek kapujához.
Egyszerűen nem tudom megunni, ahogy a nyögéseit hallgathatom újra és újra. Túl jól ismerem már Corát is ahhoz, hogy tudjam, ezeket nem csak azért csinálja, hogy az én vágyaimat korbácsolja fel – mert azzal is biztos tisztában van, hogy ezekkel rám is milyen hatással tud lenni -, hanem mert tényleg élvezi azt, amit csinálok vele. Nem hiszem, hogy addig kellene süllyednünk valaha is, hogy színlelnie kelljen bármit is. Na meg az is pluszpont, hogy itt aztán nem kell meghúzódzkodva viselkednünk. Egy elég sok kilométer sugarú körben nincs is szomszédunk, hacsak nem vesszük bele az állatokat.
Volt már elég sok nővel dolgom az évek során, és sajnos nem egyszer fordult már elő, hogy… fogalmazzunk úgy, rosszul választottam. Vagy túl részeg volt a csaj, vagy szimplán csak olyan volt személyiségre, és kb elvárta, hogy csináljak én mindent, ő meg feküdt csak ott, mint egy fadarab. Nem volt gyakorta ilyen szerencsére, mert hát azért lássuk be, értek én a dolgomhoz ezen a téren is, de megesett. Cora – hála égnek – nem ilyen, ő még akkor is kiveszi a részét ebben az egészben, mikor nem ő irányít. Ahogy újra belélökném magamat, ő elébem tolja a csípőjét, én pedig továbbra sem tudok mást tenni, mint örülni neki, hogy újra itthon vagyok. Számos előnye van az ittlétemnek, és akármennyire is azt szoktam mondogatni, hogy a csend miatt vagyok itt, ez csak részben igaz. Mert azért lássuk be, most sem vagyunk éppenséggel olyan nagy kussban. Az ő kéjes nyögéseit az én mély élvezetekkel teli nyögéseim és sóhajaim egészítik ki, ahogyan újra és újra feszegetjük egymás határait.
Sejtettem, hogy ilyesmi reakciót fogok kiváltani belőle, mikor megálltam hirtelen. Elmosolyodva csókolom meg, de közben már mozgolódok is, hogy új pozíciót vegyünk fel. Melleit továbbra is élvezettel csókolgatom, és játszadozom velük, aztán egy pillanatra meglepődök, ahogy a hátamra lök engem elég erőteljesen. Nyilván elengedem én is magamat mindeközben, így azért könnyebb dolga is lehet. Azért lássuk be, ha nagyon nem akarnám, akkor bizony nem tudna maga alá gyűrni. Kezeim végül csípőjére siklanak, és úgy élvezem a látványt, valamint követem a csípőjének mozgását. Imádom, mikor így akar irányítani, mint ahogy most is. Na meg ezt a pozíció is eléggé kedvemre való, mert nem vagyok képes megunni a látványt, ahogy újra és újra meglovagol engem. Mikor már érzem, hogy vészesen közeledik a vég, én is elkezdem hevesen mozgatni a csípőmet, már amennyire ebben a pozícióban lehetséges, miközben az ajkaira tapadok rá, mint egy már túlzottan régóta éhező teremtés. Nem bánom, hogy inkább felhúz ülő helyzetbe, sőt, rettentően élvezem is, ahogy mellei súrolják a mellkasomat, és nem sokkal később pedig az összehúzódásait a férfiasságom körül.
Felhúzom egyik szemöldökömet egy félmosollyal, mikor körmeivel a hátamat kezdi el kicsit karistolni. Vele együtt állok fel én is ülő helyzetünkből, és elveszem tőle a tubust. Jól esik, hogy tényleg képes lenne bármit megtenni azért, hogy nekem jó legyen az ittlétem. De tudjuk jól, hogy ha nekem jó, akkor elég nagy valószínűséggel neki sem lesz egy szállal sem rosszabb. Elég csak a mostani hazajöttömre gondolnunk. Csókjai közben hajába simítok, és kicsit belemarkolva húzom vissza a tekintetét magamra, mikor már a mellkasomnál járt. Nem vagyok durva, egyáltalán nem. Néhány pillanatig csak fogva tartom őt a tekintetemmel, elmélázva valamin, aztán pedig egy csókot lehelek az ajkaira. - Ezt inkább egyedül fejezem be, ha nem gond. Menj nyugodtan az étkezőbe addig, ha gondolod - mondom neki teljesen komolyan, mielőtt egy újabb röpke csókkal ajándékoznám meg őt. - Viszont! Most nem az lesz, hogy én mit szeretnék. Hanem, amit te. Egy kérésem viszont van, hogy egy kis pihenési időt azért hadd kaphassak. Legalább, míg megtisztálkodom. Bár ki tudja, hogy milyen hamar kell majd visszajönnöm még ide, mert úgy megizzasztjuk egymást. Na de sipirc addig is! - mondom neki mosolyogva, aztán pedig már el is lépek mellette, az utolsó mondatomnál meg azért játékosan rácsapok még a fenekére – nyilván nem túl erősen.
Ha kimegy, már bele is kezdek a tisztálkodásba, hogy kicsit rendbe kapjam magamat, és újult erőre kelhessek. Kicsit fáradt voltam, mikor hazaértem, a mostaniak pedig a lehető legjobb értelemben merítettek ki még ezen túl. De ez a kis nyugalmas fürdő jót fog most tenni, én is felfrissülök általa, és Corának is jobb éjszakát nyújthatok ezáltal.
Amint végzek, megtörülközöm, és rátekerem a csípőmre a törülközőt, majd pedig hajamból is kicsavarom egy kicsit a vizet, amit aztán hátul felkötök. Kicsit megropogtatom az ízületeimet, mielőtt aztán kilépnék az ajtón. Meg is indulok a helyiség felé, ahol reményeim szerint úgy fog várni Cora, ahogy azt felvetette még korábban – az étkezőasztalon. Ha így van, akkor még végig is mérem őt a tekintetemmel – akár van rajta azóta valami, akár nem -, és közelebb mászok hozzá. Megtámaszkodok a két oldalán, és úgy hajolok egész közel hozzá, pofátlanul közel az arcához és ajkaihoz, de nem csókolom meg őt – még. Helyette csak halkan megszólalok, ahogy kék íriszeit keresem. - Szóval… mit szeretnél, egyetlen Corám?
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

72
● ● Posztok száma :
Cora
● ● Keresem :
Jason Momoa
● ● karakter arca :


Szeretettel Cora Knowles tollából
Témanyitás Re: A ház •• Vas. Ápr. 30, 2017 7:10 pm


Tíz évvel ezelőtt elképzelni sem tudtam volna, hogy valaha még jó dolgok fognak történni az életemben. Apa halála tényleg az utolsó csepp volt a pohárban, s miután eltemettük, minden olyan fakóvá vált. Nekem ő volt az egyetlen rokonom, a halála pedig értelemszerűen egy űrt hagyott bennem. Fogalmam sem volt, mihez kezdek majd és a tervek kidolgozásában apa korábban megírt végrendelete sem segített sokat. Minden vagyona rám szállt, mégsem tudtam mit csináljak, amíg fel nem bukkant Muire és ajánlatott nem tett. Akkor féltem elfogadni azt, mégis megtettem, s tíz év távlatából bizton állíthatom, hogy akkor jó döntést hoztam. Mondjuk furcsa volt az ország másik végébe költözni egy olyan emberhez, akit addig csak apám meséiből ismertem. De tudtam, hogy benne megbízhatok, hisz apám se véletlenül nevezte legjobb barátjának. Talán voltak apróbb súrlódások a kapcsolatunk elején, de ezt betudhattuk annak, hogy a farmja építése közepette a nyakába szakadtam én, mint újdonsült árva, aki épp a leglázadóbb korszakát élte. Ám mégis, viszonylag hamar megtanultam, hol a helyem, mikor pedig egyre több és nagyobb részt kivettem a farm kialakításában, a ház építésében, az állatok nevelésében, úgy Muire is más szemmel kezdett tekinteni rám. Biztos akkor tudatosult benne, hogy levetkőztem a tinédzserkort és dolgos felnőtt nővé értem.
Emlékszem az első estére, amit együtt töltöttünk. Alig múltam tizennyolc, ennek örömére egy üveg sörrel a kezemben ültem kint a verandán, ahova aztán Ő is csatlakozott. Akkor beszélhettünk először, úgy teljesen igazán a jövőről. A jövőmről. Érdeklődött, hol, hogyan képzelem el a későbbi életemet, s talán akkor fogalmazódott meg mindkettőnkben a gondolat, hogy talán nem is volna rossz, ha végleg a farmon maradnék. Akkor este vontam először a bűvkörömbe, habár mintha akkor némi ellenállásba ütköztem volna. Talán az állíthatta meg egy pillanatra, hogy nem tudott elvonatkoztatni attól, ki is vagyok. Vagyis attól, hogy épp a néhai legjobb barátjának a lánya próbálja elcsábítani. De végül is jó érveket állítottam elé, ügyesen hízelegtem és nem utolsó sorban megértettem, hogy ebből semmi több nem lesz. Az "alku" hamarosan megszületett és utána már indultunk is a hálóba. Az volt az első alkalmunk, de semmiképp sem az utolsó. Szerintem ezt már akkor mindketten igazán jól tudtuk.
A dolgok pedig nem sokat változtak azóta sem, csupán összecsiszolódtunk, kiismertük egymást és minden egyre jobbá vált. Ahogy erre az újratalálkozásunk szokásos ceremóniája is példa. Nem kell felesleges szavakkal bíbelődni, nem kell lefutni azokat a köröket, mint mondjuk egy bárban egy idegennél. Nem kell leszögezni, hogy ez csak szex, semmi több. Így hát nem pazarlunk egy apró másodpercet sem. Az pedig a legjobb, hogy nem idegen számunkra a másik teste. Nem most kell kitapasztalgatni, mi az, amit a másik szeret, tudjuk, hogy épp hol kell megérinteni, megcsókolni a másikat, hogy a lehető legnagyobb élvezetet nyújtsuk a számára.
Komolyan, mindent szeretek az életünkben. Nyilvánvalóan a kedvenceim ezek a túlfűtött, forró pillanatok, de azért más miatt sem panaszkodhatom. Azt is szeretem, hogy nincs senki a közelünkben, szinte már-már olyan, mintha egy saját kis világban élnénk. Minden bizonnyal beleőrülnék, ha egy kis lakásban élnénk a belvárosban, minden oldalról szomszédokkal körülvéve. Bár lehet, már nem is lennének szomszédaink az örökös hangoskodás miatt... Legalább nem kiabálunk egymással, az szerintem rosszabb lenne. Ezek a hangok jók és igen élvezetesek is. S akkor a legjobb, mikor nem csak a saját, egyre hangosodó nyögéseim töltik be a teret, hanem amikor Ő is bekapcsolódik. Külön szeretem érezni a leheletét a bőrömön, vagy mikor a szemembe néz és szinte a tekintetével is felfal. Őszintén nem értem azokat a nőket, akik képesek még fejfájást is színlelni csak azért, hogy ne kelljen ágyba bújniuk a pasijaikkal. Érdekes. Szerintem ez az élet egyik legjobb része, aki pedig máshogy vélekedik, nos, Ő biztosan csak rossz élményekkel van tele. Erről én ugyanis nem tudnék lemondani. Arról, hogy erős karjaival felemeljen, hogy végigsimítson a hátamon, hogy csókokkal halmozza el bármelyik porcikámat... Nem, ilyenről képtelenség volna lemondani.
Most is, ahogy rajta ülve ritmikusan mozgok, kezei a csípőmre csúsznak, s érzem, ahogy kellemes bizsergés fut végig a bőrömön. Tudom, hogy ezért a pozícióért nem csak én vagyok oda, hisz tekintetét egy másodpercre sem emeli le rólam. Mosollyal nyugtázom, mikor megérzem, hogy megemelkedik a csípője és amint felül, már falni is kezdem a puha ajkait. A csókot muszáj megszakítanom, az újbóli csúcspont elérésekor, hisz nem tudom magamban tartani a feltörni vágyó nyögéseimet.
Elmosolyodom, mikor azt mondja, egyedül fejezné be a fürdést, ha nem gond. Persze, hogy nem gond. Szeretem én a szexet, főleg vele, de szünetre nekem is szükségem van. Talán azért is szeretek többször a bűvkörébe kerülni, ha hazatér, mert jól tudom, hogy egyszer úgyis el kell utaznia megint, s azokra a magányos estékre bizony jól tudnak jönni ezek az emlékek. (Az sem elhanyagolható tény, hogy szeretem ha a figyelme középpontjában vagyok, azt meg még inkább ha én adhatok neki bizonyos élvezeteket.)
Míg kifejti válaszát és újabb rövid csókot lehel az ajkaimra, addig félig visszamerészkedek a zuhany alá, hogy a kellemesen meleg víz ismételten végigsimítsa a bőrömet. Felfokozott érzékekkel most még a testemen való vízcseppek versenyzése is kifejezetten mámorító érzés.
- Kaphatsz egy kis pihenési időt. - Felelem neki nevetve, amíg kicsavarom a vizet a hajamból. Már csak azért mosolygok ezen jót, mert teljesen úgy hangzik, mintha a főnökétől kérne egy kis szusszanásnyi időt. Jó múltkor pont láttam egy amerikai filmet, amiben Jennifer Aniston egy szexmániás főnöknőt alakított. Na, azt nem szabad megmutassam neki, mert biztos azt mondaná, pont olyan vagyok. Nem mintha bármi ellenvetése lenne az ilyen fajta étvágyam ellen. - Á, tiszta vízpocsékolás lenne, ha minden egyes megizzasztás után visszajönnél. - Mosolygok sejtelmesen, majd arrébb sétálok, hogy odaférjen a zuhanyhoz. - Hééé! - Tettetett durcáskodással felelem, bár a hangomon érezhető, hogy nem vettem zokon, hogy játékosan a fenekemre csapott.
Kilépve a zuhanyzóból megtörölközöm, s lekapom a fürdőszoba ajtón lévő vékony köntösömet és felveszem. A hajamat is törölközőbe tekerem, s csak így lépek ki a fürdőből, hogy aztán a konyha felé vehessem az irányt. Útközben többször megdörzsölöm a hajamat, hogy a törölköző leszívja a legtöbb nedvességet, majd le is húzom azt a fejemről és az egyik szék támlájára terítem száradni. A lenti tükörbe nézve még megigazítom a tincseimet, hogy viszonylag jól álljanak, majd felülök az étkezőasztalra és játékosan lóbálni kezdem a lábaimat. Nem sok ideig kell nélkülöznöm Muire társaságát, hisz eléggé hamar meg is jelenik a helyiségben. Alsó ajkamat alig láthatóan beszívom, miközben tekintetemmel végigmérem. Tudom, hogy a pasik jobban be tudnak indulni a látványtól, de azért... nem hiszem, hogyha egy nő végigpillantana Muire kidolgozott, erős felsőtestén, akkor nem fogná el valamiféle vágyakozás arra, hogy megkaparinthassa magának. Eddig keresztbe font lábaimat, automatikusan szétbontom, ahogy Muire megindul felém. Az imént arcomra kiülő mosoly csak szélesedik, ahogy megtart közöttünk egy-két milliméternyi távolságot. Kezem reflexszerűen nyúl a hasfalához, hogy lassan végigsimíthasson azokon a tökéletes kockákon - amit a tekintetem is végigkövet -, s végül a nyakánál állomásozzon egy kicsit. Pillantásomat sikeresen elkapja, s fogságban is tartja, de nem zavar, néha ugyanis túl könnyedén el tudok veszni a szemeiben.
Lábaimat a dereka köré, kezeimet a nyaka köré kulcsolom és csak azért is alapon megcsókolom. Lehet, hogy Ő tudja tartani a távolságot, viszont nekem ez sajnos nem megy. Nagyot sóhajtok és úgy teszek, mint aki nagyon gondolkozik a következő lépésen, hogy aztán hirtelen megszólalhassak. - Enni! Farkaséhes lettem... Te kérsz? Lasagne-t készítettem ma. - Kíváncsian figyelem a reakcióját, hisz nem éppen erre a válaszra számíthatott a felvezetést követően. Ha engedi, akkor leszállok az asztalról és elő is halászom az ételt, ha viszont nem engedi, akkor azt hiszem a világ legjobb csapdájába kerültem. - Talán jól jönne egy kis muníció, nem gondolod? - Kérdezem, utalva erre az est további eseményeire. Na meg aztán szerintem képesek vagyunk az asztalnál ülve, kultúráltan étkezni, anélkül, hogy ne nyúlnánk másfajta viszonylatban egymáshoz. Vagyis... csak sikerül. Végül is ez egy étkezőasztal. Ideje lenne a rendeltetésének megfelelően használni. Vagy az még várhat?
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

22
● ● Posztok száma :
♢ Emilia Clarke
● ● karakter arca :


Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás Re: A ház •• Vas. Ápr. 30, 2017 9:35 pm

Nem is nagyon emlékszem már, hogy hány éves lehetett Cora, mikor idekerült hozzám. Ha az emlékeim nem csalnak, akkor 16 körül lehetett, de nem vennék rá mérget. Akkoriban tényleg úgy vettem magamhoz, hogy vigyázok rá, aztán pedig ha már valamennyire benő a feje lágya, akkor akár útjára is engedem. Még tinédzserként került ide hozzám, és bizton állíthatom, hogy a lehető legrosszabb korszakában. Többször is megfordult már a fejemben, hogy kirakom innen, és szarok arra, amit megígértem még korábban. Néha olyan szinten elviselhetetlen volt, hogy szinte le mertem volna fogadni, hogy tesztelget engem, vajon meddig bírom nyugodtan kezelni a helyzetet. Egyszer volt olyan alkalom, mikor úgy lebasztam volna (nem fizikailag értve, hanem szavakkal), hogy utána valószínűleg megszólalni sem mert volna többet ezen a helyen. Jobb esetben, rosszabbikban elszökik, ami szintén nem lett volna ajánlatos. De akkor is lenyugodtam, mert rájöttem, hogy nem éri meg.
Szerencsére, ahogy teltek-múltak az évek, és a farm is egyre inkább kezdte elnyerni mai formáját, mi is úgy kezdtünk el egyre inkább összekovácsolódni, és neki is idővel már benőtt a feje lágya. Volt egy nagy beszélgetésünk még 18. szülinapját követő hetekben. Megkérdeztem tőle, hogy mit akar csinálni. Mármint a jövőben. Mielőtt válaszolhatott volna, én még előtte elmondtam neki a véleményemet erről az egészről, hogy szerintem jobban tenné, ha maradna. Itt nagyon szívesen van látva, már ekkor vagy két éve élt már ott ő is, és láttam rajta is, hogy élvezte az egész ottlétet, az állatokkal való foglalkozást, a természet lágy ölét. Az elszigeteltséget. De mindettől eltekintve hallani akartam azt is, hogy neki milyen mondandója van ezzel kapcsolatban. Örülök neki, hogy úgy döntött, inkább itt marad. A döntést pedig egészen kellemesen pecsételtük meg. Ugyan eleinte vonakodtam a dologtól, de pusztán csak azért, mert nem akartam tényleg, hogy annál többet beleképzeljen a dolgokba, mint ami van. Szerencsére megértette, és elfogadta ezt, aztán pedig olyan éjszakában részesítettem, amit aztán biztos vagyok benne, hogy mai napig nem felejtett még el. Kicsit tesztelgettem, hogy mire hogyan reagál a teste, és hát akkor este sem volt valami sok alvás.
- Aha, szóval engedélyezed. Köszönet érte - válaszolom neki jót szórakozva ezen. Viszont azért mondtam úgy ezt, mert ha annyira akarta volna a következő menetet, én aztán kapható lettem volna arra is. Csak most azért még nagyobb ösztönzésre lett volna szükségem. Bár nem kétlem, hogy ő minden tőle telhetőt megtett volna, hogy kisegítsen. - Ne hézgess itt nekem! Tudom, hogy szereted, ha ezt csinálom! - szólok utána, miután kilépett a zuhany alól. Nem szoktam vele durván bánni egyébként, van egy határ, amit én sem szeretek átlépni. Persze volt már rá példa többször is, hogy kérte tőlem, ne kíméljem, de akkor sem mentünk át szado-mazóba, csak egyszerűen jóval intenzívebb volt az egész, mint ahogy általában szoktuk ezt a tevékenységet folytatni. Mondjuk az ilyenek alkalmakat szerintem mind a ketten ugyanannyira élvezzük. Nem egyszer fordult már elő, hogy véresre vagy majdnem véresre karistolta a hátamat, amit én a legkisebb mértékben sem bántam. Az élvezet, meg a kisebb fájdalom olyan szinten keveredtek, ami csak még inkább dobott a hangulatomon. Na meg szerintem az övén is.
Hamar befejezem a zuhanyzás maradék részét, és aztán meg már indulok is ki hozzá az étkezőbe. Megmosolygom, mikor a keresztbe tett lábait szinte egyből szétteszi a megindulásomkor. Ki tudja, lehet szándékosan csinálta, lehet reflexszerűen. Mindenesetre tudom, hogy még közelről sincs vége a ma estének. S bár a látványt így is élvezem, el tudtam volna képzelni elég sokféleképpen a bejövetelemet. Mosolyogva pillantok le a kezeire, mikor a hasamon kezd el felfelé megindulni. Tudom jól, hogy ugyanannyira oda van ő az én testemért, mint ahogy ez viszont is igaz. Közelebb húzása ellen nem mutatok ellenállást, és csókját is viszonzom. Kíváncsi voltam, hogy meddig bírja vajon ezt a túlzott közelséget, mielőtt tenne valamit. A megoldás: nem sokáig. De nincs ezzel semmi baj. Imádom, hogy ilyen kis akaratos, hogy még ennyi idő után sem képes betelni velem a legkevésbé sem. Félmosoly kúszik az arcomra, mikor végül olyan ötlettel áll elő, amire számítottam. Mármint nem konkrétan erre, csak hogy nem feltétlenül fogja olyan könnyen adni magát, mint az előbb. Mikor mászna le – nem valami nagy erőlködéssel, szerintem most ő próbál tesztelgetni engem -, akkor csak azért is hagyom neki. - Akkor hát együnk. Addig én is felkapok magamra valamit. Hacsak nem vélekedik a ház asszonya másképp a dolgokról - teszem szét a kezeimet kérdőn, továbbra is mosolyogva. Ha úgy dönt, hogy ad egy esélyt nekem, és elmehetek felkapni magamra valami rövidnadrágot vagy ilyesmit, akkor úgy teszek. Ha úgy véli, jól vagyok így, akkor csak vállat vonok, és helyet foglalok. Ha soknak gondolja még így is a ruházatomat, akkor viszont neki kell leszednie rólam a törülközőt, ezt pedig jól tudja.
Így vagy úgy, de nem fogom hagyni neki, hogy eltérítsen az eredeti tervétől, és bizony enni fogunk. Részletkérdés, hogy én miben. Ha hozza az ételt, akkor pedig megszólalok, mielőtt elvenném tőle. - Idejét sem tudom már, hogy mikor használtuk ezt az asztalt úgy, ahogy kellene… nem most volt, annyi biztos - vonok vállat egyszerűen. Nem mintha ez a legkisebb mértékben is zavarna, sőt. Még egy jó étvágyat megszólalást odanyögök Corának, mielőtt elkezdenénk enni. Néhány falat után ismét megszólalok. - Szöszke… te túlzottan elkényeztetsz engem. Zuhanyszex, aztán pedig ilyen finom vacsora. Úgy érzem, sok pótolnivalóm lesz, hogy egálban legyünk - mondom neki egy kisebb vállrándítás közepette, aztán visszafordulok a vacsorámhoz, amit egész gyorsan be is nyomok. Oké, nem sietünk sehova, de hát ha egyszer szeretem ezt a kaját, és Cora pedig ilyen jól főz… Ő neki még van egy kevés, de én viszont arrébb tolom a tányért, és rákönyökölök az asztalra, és úgy támasztom meg a kezemmel a fejemet, és őt figyelem. A másikkal pedig a térdét kezdem el simogatni, és szépen lassan egyre feljebb csúsztatom a kezemet a combján, becsúszva a köntös alá. - Na és a kaján túl miben állhatok még szolgálatodra? - kérdezem tőle egy félmosollyal az arcomon, és a kezem sebessége továbbra sem gyorsult be, sőt csak lelassult. Bár már így is elég közel vagyok azon pontjához, és szinte biztosra veszem, hogy már beindultak nála is a fogaskerekek. Na de kíváncsian várom, hogy mit fog vajon tenni, mondani. Ahogy említettem, most ő mondja meg, hogy mit akar csinálni, én meg… alkalmazkodom.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

72
● ● Posztok száma :
Cora
● ● Keresem :
Jason Momoa
● ● karakter arca :


Szeretettel Cora Knowles tollából
Témanyitás Re: A ház •• Hétf. Máj. 01, 2017 12:46 am


Pontosan a zuhanyzóban történtek miatt mondom mindig azt, mennyire unalmas tud lenni a farm, ha csak egyedül vagyok itthon. Természetesen dolog és munka napközben mindig akad, de amint lement a Nap, mindenre csend ereszkedik. Akkor is elütöm az időt, hisz mást úgysem tehetek, de így, Muire társaságában azért mégis csak élvezetesebb minden.
- Egy angyal vagyok, tudom. - Mosolyogva válaszolom, miközben lassan lépdelek kifelé a zuhanyzóból, s nyelvet öltök rá, mikor az utolsó mondatát intézi felém. De főleg azért, mert igaza volt. Tényleg voltak olyan helyzetek, amikor kicsit szenvedélyesebbek voltunk, de úgy hiszem, azokban a pillanatokban pont arra is volt szükségünk. Ha pedig bármelyikünknek nem tetszene valami, azt úgyis mondjuk, a szégyenlősséget és a pironkodást évekkel ezelőtt magunk mögött hagytuk. Valahol az első lepedőgyűrés környékén és hát az se tegnap volt már. A fene se gondolta volna, hogy ennyi év távlatában még mindig ugyanúgy fogjuk kívánni egymást, ha nem jobban. Az emberek mindig arról beszélnek, hogy kihunyt a szikra, unalmassá váltak a hétköznapok... Persze, ha valaki befásul, az ne is várja, hogy jól teljenek az együttlétek. De nem is aggódom ez miatt, hisz szerencsémre nekünk nincs ilyen problémánk.
Erre példa az is, hogy alig öt, maximum tíz perce válhattunk el egymástól, s most, hogy újra milliméterek választanak el minket, nem bírjuk levenni egymásról a kezeinket. Nem nevezném elterelő hadműveletnek a vacsorázás felajánlását, bár őszintén meglep, hogy enged leszállni az asztalról. De jól tudom, mire megy ki a játék. Addig nem tesz semmit, amíg én nem mondom, hogy mit tegyen. Az apró bökkenő ezzel csupán az, hogy én ugyan szívesen adok iránymutatást, de a legjobban az tud felizgatni, ha látom rajta, mennyire nehezére esik távol tartania magát tőlem. Hogy mennyire nehéz, hogy nem érhet hozzám, ha pedig végre mégis elér, akkor aztán szinte azt sem tudja, éppen hol simogasson, hol csókoljon. És erre mondom, hogy jobb, mint a szerelem. Nyilván persze az is nagyon jó tud lenni... De érezni azt, hogy valaki minden apró porcikájával kíván és szinte fizikai fájdalmat érez, ha távol kell tartania magát tőlem, na ez az igazán mámorító.
Leszállva az asztalról, felvont szemöldökkel nézek rá, mikor megpedzegeti, hogy akár magára is kaphatna valamit. Hát szerintem meg nem kellene. - Így pont jó. Egyelőre. - Óvatosan megpaskolom a hasfalát, s önmagam és vágyaim kordában tartása érdekében ráharapok az alsó ajkamra. Muszáj ugyanis valamilyen szinten emlékeztetnem a tudatomat arra, hogy miért is indultam. Leemelem róla a kezem, hogy a sütőből előhúzhassam a lasagne-t. Két tányért előszedek és tálalok is rá, hogy mielőbb vissza is érjek az asztalhoz. Muire megelőz és mielőtt letehetném elé a tányért evőeszközöstül, már el is veszi tőlem. Mondandóját hallgatva ülök le a mellette lévő székre, a mosolygást pedig nem tudom abbahagyni. - Hát, pedig néha ennünk is kellene rajta, ha már egyszer szegény egy étkezőasztal. Jó étvágyat neked is. - Szerettem ezt az asztalt, de ez nem volt túl meglepő, hisz az egész farmot a szívemben őriztem, minden apró kiegészítőjével együtt. Még akkor is, ha sok bútort nem teljesen a rendeltetésének megfelelően volt szokásunk használni. De legyen ez a mi hóbortunk vagy épp hobbink. Hiszen szerintem az elmúlt tíz évben, amire rá lehetett ülni, amiben meg lehetett kapaszkodni vagy épp neki támaszkodni, nos... annak mind-mind megtaláltuk egy másik használati módját. Egy sokkal kellemesebb, élvezetesebb és kielégítőbb módját. Bár ki tudja... talán más ember annak örül, ha egy hosszú nap után becsukhatja maga mögött az ajtót, mi viszont az ajtónak támaszkodva estünk egymásnak és téptük le a másikról a ruhát.
- Pedig nem is tudtam, hogy ma jössz haza. Képzeld el mi lett volna, ha még készülök is... - Félmosolyra húzódnak ajkaim. Az este eddigi része fantasztikusra sikeredett, s még közel se értünk a végére. A dicséretnek vagy inkább bóknak viszont kimondhatatlanul örültem.
A vacsorát hamarabb befejezte, mint én, bár azt a pár falatot, ami a tányéromon maradt, már nem igazán tudtam megenni, így pár pillanattal később már én is arrébb toltam a tányéromat. A gondolataim ugyanis teljesen más irányba kezdtek járni, köszönhetően ezt annak, hogy megéreztem kezét a térdemen. Ahogy szépen lassan feljebb csúsztatta a kezét, óvatosan széjjelebb nyitottam a lábaimat. A köntös alá nem volt nehéz dolga bejutni, hisz ez egy éppenhogy valamit takaró, vékony anyagból készült ruhadarab volt. Nyilván az ilyen helyzetekre készítve, nem pedig arra, hogy valakinek az éjszaka közepén ajtót nyisson az ember.
Kérdését meghallva elmosolyodtam, s enyhén megráztam a fejem. Utóbbi valójában nem is válaszként funkcionált, hanem inkább cseppnyi értetlenkedés volt a részemről. Olyan lassan simított végig a combomon, hogy az szinte már fájt. Amikor pedig megállt, akkor sóhajtanom kellett. Tökéletesen értett ahhoz, hogy miként lobbantsa lángra a vágyaimat annyira, hogy kezdjem elveszíteni a fejem. Előrébb csúsztam a széken, pont annyira, hogy kezével elérjen. Csípőmet óvatosan felé mozdítottam, hogy érezhessem az ujjait a legérzékenyebb pontomnál. Egyik kezemmel megsimítottam az állkapcsát, míg másikkal a tarkójánál a hajába túrtam és úgy tessékeltem közelebb magamhoz. - Kezdetnek mondjuk jó lenne, ha elkezdenéd használni az ujjaidat és simogatnál... - Suttogom kettőnk közé, végig állva a pillantását és türelmetlenül várva, hogy megmozdítsa a már amúgy is a lábam között vándorló kezét. - Magamban akarom érezni. - Lihegem, ahogy újra közelebb tolom felé a csípőmet. Kezemmel közelebb húzom magamhoz a tarkójánál fogva és szenvedélyesen, akaratosan csókolom meg, mialatt remélhetőleg az ujjaival sem tétlenkedik. Kezem lecsúszik a törölközőjére és a derekánál lévő kötést kiengedem, hogy széthúzhassam rajta. Tudom, hogy "egálba" szeretne kerülni és engem akar kényeztetni, de nem tudok nem hozzá érni. Hacsak nem löki el a kezemet, márpedig remélem, hogy nem teszi, akkor végig is simítok a férfiasságán, amit most is ugyanúgy kívánok, mint nemrég a zuhany alatt.
Megszakítom a csókot, hogy felgyorsult légzésemet megpróbáljam kiegyenlíteni, de érthető okoknál fogva ez igen nehezemre esik. - Szerintem a köntös már nem kell. - Lihegem továbbra, míg homlokomat a homlokának támasztom és várom, hogy széthúzza rajtam a ruhadarabot. Amúgy is szeretem, ha Ő vetkőztet, s habár most nem lesz nehéz dolga, attól függetlenül is úgy érzem ez mégis csak olaj lesz a tűzre. Ahogy pedig az est csillagainak állását nézem, nagyon úgy tűnik, hogy az étkezőasztalt ismételten nem arra fogjuk használni perceken belül, mint amire kellene. Vagy ki tudja. Nekünk most pont ágypótléknak kell majd.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

22
● ● Posztok száma :
♢ Emilia Clarke
● ● karakter arca :


Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás Re: A ház •• Hétf. Máj. 01, 2017 8:04 pm

+18

Felhorkantok jókedvűen arra, mikor azt próbálja bemesélni nekem, hogy egy földre szállt angyal ő. Ohó, mind a ketten tudjuk, hogy közelről sem olyan angyali, mint azt próbálja beállítani. Elég csak azokra az időkre gondolni, mikor valamiért ideges volt rám – volt már rá példa, de hogy mik, arra már nem emlékszem, az első években fordult csak elő -, és szintén hasonló szituációba kerültünk. Úgy ingerelt, hogy már tényleg teljesen elvesztettem a fejemet, aztán mielőtt elérhettem volna azt a pontot, ő inkább úgy döntött, hogy elég volt már a jóból, és inkább elsétált. Tudom, hogy csak meg akart leckéztetni, és hogy valószínűleg neki is milyen nehezére esett felállnia és elsétálnia előlem. Na aztán kamatostul vissza is kapta ezt. Mondjuk én nem sétáltam el, csak olyannyira elhúztam az egészet, hogy már tényleg láttam rajta, hogy mindjárt megőrül.
- Értettem, asszonyom! - még egy teljesen határozott szalutálást is kap tőlem, jelezvén, hogy megértettem. Bár kíváncsi lettem volna, hogyha lekapja rólam a törölközőt, akkor vajon meddig jutottunk volna az eltervezett vacsora tekintetében. Főként, mert jó közelre ült le mellém – nem véletlenül. Ha egy-két falatig eljutottunk volna, na az lett volna csak aztán a nagy szó. De jobb is ez így, hogy nem sietjük el. Más élvezeteknek is adóznunk kell, és egy lasagne-t, mint vacsorát az életben nem utasítanék vissza. Mondjuk elég hamar benyomom azt a nem kis adagot, amit elém tesz Cora, de hát valóban farkas éhes voltam már – erre a kajára most pláne, mert még egész friss is volt, és úgy az igazi, mint bármelyik másik. Az meg, hogy Cora egy jó nagy adagot rakott le elém, nos… ismer már engem. Tudja jól, hogy mekkora adagokat képes vagyok magamba tömni, és emellett attól sem kell tartania, hogy esetleg eltűnnének a számára oly’ imádott kockáim, mert bőven ledolgozom mindazt a kaját, amit megeszek. Néha pont vele…
- Hm… legközelebb mindenképpen előre hazaszólok, hogy készülhess valami meglepetéssel - mondom neki mosolyogva, ahogy visszagondolok egy néhány pillanatra ezekre az esetekre. Nem egyszer volt, hogy előtte szóltam már neki, hogy jönni fogok, pláne, mikor hosszabb időkre kell elmennem, mint mondjuk hetekre, vagy egyszer hónapokra. És annyit bizton állíthatok, hogy nagyon is jól tudja, hogyan üdvözöljön itthon kellőképpen. Na meg lássuk be, ő sem jár rosszul egyáltalán, sőt!
Egyszerűen nem tudom megunni, ahogy pusztán ilyen kis érintések hatására is ilyen reakciókat tudok kiváltani belőle, mint ahogy most. Sóhajtása zene füleimnek, és látom rajta, hogy valami eszeveszett nehezen tudja türtőztetni magát. Elmosolyodom, mikor közelebb húzódik a kezeimhez, hogy lerövidítse ezt a kínzóan hosszú utat a legérzékenyebb pontjáig. A vigyor továbbra is ott figyel az arcomon, mikor közelebb húz magához, és elkezd beszélni. Szép lassan el is kezdem mozgatni a csiklóján az ujjaimat, elég ráérősen kényeztetve őt. Nem sietünk mi sehova, én legalábbis biztosan nem. Mikor alig néhány másodpercnyi ingerlés után újra közelebb csúszik hozzám, és mondja, hogy magamban akarja érezni az ujjaimat, nos… elég hamar eleget is teszek a kérésének, és belé is csusszanok két ujjammal, aztán máris elkezdem benne mozgatni azokat. A csókunkat ugyanolyan szenvedélyesen, vágyakkal tele viszonzom, ahogy kapom, miközben szabad kezemet becsúsztatom a köntöse alá, és rámarkolok a mellére. Hagyom neki, hogy a törülközőmtől megszabadítson, de pusztán csak azért, mert kezd egyre kényelmetlenebb lenni, nem elhanyagolható okokból. Viszont, mikor férfiasságomhoz nyúlna, az eddig mellét markolászó kezemet elveszem onnan, és rámarkolok csuklójára, aztán pedig kaján vigyorral rázom meg a fejemet, hogy „nem-nem”. Most nem. Érzem, ahogy egyre és egyre nedvesebb lesz odalent, miközben ujjaimmal továbbra is benne mozgok. Kicsit gyorsítok a tempón, a lihegésén pedig jót szórakozok. Mikor megszólal, akkor elgondolkozok egy pillanatra, hogy teljesítem a kérését, de aztán belegondolok, és másra jutok. Ujjaimat kihúzom belőle, és szeme láttára nyalom le az ujjaimat, ezzel is megízlelve őt. Aztán pedig már szinte egyből nyúlok is a feneke alá egyik karommal, hogy felemelhessem őt, miközben másik kezemmel pedig arrébb söpröm a tányérokat, hogy legyen helyünk. Felültetem rá Corát, aztán pedig csókra hajolok hozzá. Nyelvünk őrült táncra kél egymással, és képtelen vagyunk szinte elszakadni egymástól.
Tudom jól, hogy mennyire szereti, mikor én vetkőztetem őt, mondjuk mikor már úgy felizgatott, hogy nehezen tudtam kontrollálni magamat, akkor nem kevés ruhadarabja bánta már ezt. Többek között a bugyijai is, amiket ilyen esetekben konkrétan a fogammal szoktam letépni róla, mert egyszerűen már nincs türelmem ahhoz, hogy lejjebb húzzam rajta, és azonnal meg akarom őt ízlelni. Szóval ezért is voltam úgy vele, hogy ne aggódjon, meg fogja kapni azt, amit annyira akar, de nem azon nyomban.
Ehelyett bármiféle ceremónia nélkül vágom magam ismét féltérdre, és bújok be a köntöse alá a lábai közé, hogy elkezdjem őt a nyelvemmel és a számmal kényeztetni. Nyelvem játékát ujjaimmal társítom, és hevesen kezdem el mozgatni benne magamat. Szabad kezemmel felnyúlok hozzá, és a köntösön keresztül markolok rá a mellére, mellbimbójára, amit ruhán keresztül is érzek, hogy milyen kemény és peckes. Na, így szeretem ezt. Megakadályozni nem nagyon tudná a kényeztetésemet, mert ha meg is próbálja, nem mozdulok, továbbra is csak ingerlem őt odalent. Többször is érzem azt, hogy vészesen közel van a vég már neki, de ekkor lelassítok, hogy nyerjek még egy kis időt, őt meg egy kicsit kínozhassam a lehető legélvezetesebb értelemben. Ezt eljátszom még legalább háromszor, mielőtt aztán teljesen megállnék. Érzem rajta, hogy túlzottan be van indulva, főként, mert már túl sokszor volt közel az élvezetek kapujához, de én egyszer sem engedtem átlendülni rajta. Kíváncsian várom tehát, hogy vajon mit fog tenni. Mielőtt azonban bármit is megnéznék ez ügyben, már vadul oldom is ki a köntöse csomóját, hogy széthúzhassam rajta a ruhadarabot. Ajkaihoz hajolok vadul, követelőzően, hadd érezze csak a nyelvemen önmagát is, hátha ez csak még jobban feltüzeli, és ezáltal teljesen elveszti a fejét.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

72
● ● Posztok száma :
Cora
● ● Keresem :
Jason Momoa
● ● karakter arca :


Szeretettel Cora Knowles tollából
Témanyitás Re: A ház •• Kedd. Máj. 02, 2017 12:01 am



Minden bizonnyal jó ötletnek tűnt, hogy Muire-t az asztalhoz parancsoltam olyan öltözékben, amiben éppen volt. Nem kellettek rá felesleges ruhadarabok, ám kevesebb se, hiszen akkor még a vacsoráig se jutottunk volna el. Tudom, tapasztalatból beszélek. De a hazatérte utáni első nap, az mindig is ilyen intenzíven telt. Nem mintha a többi napokon mellőztük volna egymás társaságát, de akkor azért volt bennünk annyi önmegtartóztatás, hogy visszafogjuk magunkat pár órára. Ám amikor hazajött... Nos, akkor egy napig nem igazán tudtunk elmozdulni egymás mellől, s ahogy sejtem, ez most se lesz másképp.
Széles mosolyra húzódik a szám, mikor megjegyzi, hogy legközelebb hazaszól, hogy készülhessek meglepetéssel. Nem mintha a mai nap nem sült el volna felettébb jól, azért mégis más, mikor tudok készülni arra, hogy hazaér. Bár nem a kedvenc fehérneműmmel, annyi szent, különben azzal a lendülettel, ahogy letépi rólam, úgy könnyes búcsút is vehetnék tőle.
Hihetetlen, hogy egyetlen apró érintéssel milyen azonnali és intenzív reakciót tud kiváltani a testemből. És pont ezek miatt, képtelen vagyok akár egy másodpercnél is többet várni, hogy végre ujjaival elérje a célt, ahová eddig is tartott, míg lassan egyre feljebb és feljebb csúsztatta a kezét a combom belső részén. A pimasz vigyort legszívesebben letörölném a képéről, de nincs hozzá erőm. Ő azt élvezi, hogy ennyire vágyom rá, én pedig azt, hogy igencsak nehezére esik távol tartania tőlem magát. Ahogy a kérésemnek eleget tesz és végre elkezd simogatni, halkan nyögdécselni kezdek, néha el-elnyújtva a kiadott hangokat. Nem ingerel sokáig, hisz közelebb csúszok hozzá, majd újfent "engedelmeskedve" nekem, belém csúsztatja két ujját, s azonnal mozgatni is kezdi bennem. Zihálva lélegzem, minden erőmet a csókunkba fojtva, mialatt szabad keze vándorútra kel, majd megállapodik a mellemen. Túl sok helyen ingerel egyszerre, amit én túlságosan élvezek is, olyannyira, hogy nem vágyom másra, mint arra, hogy itt az asztalon azonnal magáévá tegyen. A törölközőjétől sikeresen meg is szabadítom, de mielőtt legbecsesebb testrészéhez érhetnék, elkapja a kezem. Fejrázását mosollyal nyugtázom, majd lihegve még azért odaszólok neki. - Gonosz vagy... - Mámorítóan gonosz, de ezt Ő is tudja. De nem baj, később majd visszakapja... Addig is tovább ringatom a csípőmet, azonos ütemben, ahogy az ujjait mozgatja bennem. Amivel nem mellesleg az eszemet is elveszi. Már előre látom, hogy holnap alig lesz erőnk bármihez is, de ha valaki megkérdezné, biztosra veszem, hogy mindketten azt felelnénk: maximálisan megérte ennyire lefárasztani magunkat. Megbabonázva nézem, ahogy lenyalja az ujjait, de csak arra tudok gondolni, hogy mennyire kívánom és akarom Őt. Újra.
Semmi nehézséget nem okoz neki az, hogy felemel és az asztalra ültet, hiszen erős karjaiban valósággal elveszek. A puszta ölelésébe is beleremegek, hisz nincs is annál jobb, mint azt érezni, hogy egy erős férfi körülölel. Olyan mértékű biztonságot sugároz a tartása, mintha az ég adta világon semmi rossz dolog nem érhetne. Csókjai után is ugyanúgy epekedem, mint érintései után és alig várom, hogy ajkai végre ajkaimhoz érjenek. Amikor ez bekövetkezik, szokásomhoz híven követelőzően vonom közelebb magamhoz és nem szívesen engedem meg neki, hogy elszakadjon tőlem. De mégis sikerül kihúznia magát a csókból, ám legalább jó indokból teszi. Mire észbekapok, már le is térdelt, széjjelebb húzva a lábaimat, hogy újra a legérzékenyebb pontomhoz kerülhessen, ezúttal a szájával. Amint megérzem a nyelvét a csiklómon, azonnal hangos nyögés hagyja el az ajkaimat, amelyek az intenzív izgatás következtében egyre csak fokozódnak és sűrűsödnek. Egyre többször juttat el a csúcs közelébe, de nem hagyja, hogy elérjem azt, ilyenkor már-már reflexből emelkedik meg a csípőm, de nagyon is érti a dolgát. Amikor ezt többször eljátssza velem, kénytelen vagyok az asztal szélébe megkapaszkodni, mert egyre inkább azt érzem, hogy elhagy az erőm.
Kibontja a köntösömet, én meg egy apró vállendítéssel segítek, hogy a ruhadarab lecsúszhasson rólam. Tarkójánál fogva húzom közel magamhoz, s ugyanolyan hévvel viszonzom a csókját, amilyennek Ő adja, miközben meg-megremeg néha, vágyakozva a további érintéseire. Ám inkább újra átveszem az irányítást. Hasát simítva, férfiasságára csúszik a kezem, s belemosolygok a csókunkba, mikor érzékelem, hogy az előbbi mutatványai nem csak rám voltak észvesztő hatással. Bármennyire szeretem én is kényeztetni Őt, annyiszor kijelentette már az elmúlt percekben, hogy most a "kiegyenlítés" zajlik, hogy úgy döntöttem önző leszek. Na nem mintha később nem kapna mégis egy kis meglepetést, mondjuk egy óracsörgésnél sokkal élvezetesebb ébresztést.
Tettre kész férfiasságán többször végighúzom a kezem, miközben igyekszem, hogy egy pillanatra se szakítsam meg a csókunkat. Az asztal szélére csúszok, hogy könnyebben hozzám férjen és férfiasságával többször végigsimítok a lábam között, aprón érintve a legérzékenyebb pontomat, ami igen csak felfokozott állapotban várakozik. Lábaimat a derekára kulcsolom, kezeimmel a hátába kapaszkodom, majd hirtelen ráhúzom magamat a legkedvesebb testrészére, ami jelen pillanatban szinte szétfeszít. Persze a kéjes nyögésem sem maradhat el, amit a szájára lehelek, hisz ezen mutatvány erejéig kénytelen voltam megszakítani a csókunkat. Lábaimmal ritmusosan újra és újra közelebb vonom Őt magamhoz, hogy minél mélyebben elmerülhessen bennem. Körmeimmel óvatosan, alig érezhetően megkarcolom a hátát, minden egyes lökésnél pedig újabb és újabb nyögés hagyja el ajkaimat. Mégis azt szeretem a legjobban, mikor a gyors tempó után lassabbra vált, s óvatosan kijjebb húzza magát belőlem, hogy aztán egy hirtelen mozdulattal mélyen visszalökhesse magát. Az első ilyennél szinte felsikítok, a másodiknál már el kell engednem, hogy hátradőlhessek az asztalon. Egyik kezemmel a hajamba túrok, másikkal a mellemet masszírozom, mindvégig pedig fogságban tartom a tekintetét. Amikor már érzem, hogy közelítek a csúcshoz, felülök és elhúzódom tőle. Tudom, tőlem nem ezt szokta meg, de most nem egy gyors menetet akartam, hanem annyira el akartam húzni, amennyire csak lehetséges volt. És reméltem, hogy ezzel nem csak magamat sodrom az őrület szélére, hanem Őt is.
Csókjaimmal halmozom el, még mielőtt megharagudna, hogy félbeszakítottam az együttlétünket. Újra közelebb csúszok hozzá, arra kényszerítve őt, hogy egy fél lépést hátrébb lépjen az asztaltól, majd ha ezt megteszi, akkor leszállok és elé állok úgy, hogy a fenekemet az ágyékának tolhassam. Óvatosan ringattam a csípőmet, lassan ingerelve Őt, ám most rá vártam, hogy Ő mondja, mikor akar újra elmélyülni bennem. Ha ismét belémhatolt, akkor a fejemet a vállára döntöttem és kifújtam a levegőt. Ahogy újra mozogni kezdett bennem, úgy az egyik kezét a lábam közé vezettem, hogy ismét simogatni tudja a csiklómat is. Ez volt az a kettősség, amitől végképp el tudtam veszíteni a fejem, s ahol már nem a nyögéseim, hanem a halk sikolyaim kísérték minden egyes lökését. Innentől kezdve pedig azt csinálhatott velem, amit akart. Én élvezkedve toltam elé a csípőmet, hogy minél hamarabb vissza tudjon csúszni belém, az ujjaival való plusz kényeztetés pedig a levegő kapkodására és némi remegésre kényszerített. Alig vártam, hogy felrepítsen a csúcsra, de ha más pozícióban, máshol akarta befejezni, amit elkezdett, én azzal is meg voltam elégedve. Amíg én voltam a figyelme középpontjában és csakis rám vágyott, addig nem számított, meddig akarja húzni ezt az édes kínzását mindkettőnknek.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

22
● ● Posztok száma :
♢ Emilia Clarke
● ● karakter arca :


Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás Re: A ház •• Kedd. Máj. 02, 2017 1:20 pm

+18

Érzem rajta a kettősséget, hogy egyszerre akarja azt, hogy szépen lassan haladjunk, valamint azt, hogy itt és most máris belelendüljünk, semmi finomkodás, előjáték nélkül. De szerencsére nem akadályozza meg – nem is hiszem, hogy tudná -, hogy kényeztessem őt, én viszont így teszek. Mikor rámliheg, hogy gonosz vagyok, akkor a mosolyom egyre szélesebb lesz. Tudom, hogy az vagyok. De hát szeretem magamat is kínozni kicsit, hogy aztán annyival is élvezetesebb legyen a végkifejlet. Elmondani sem tudom, hogy mennyire vágyom arra, hogy újra hozzám érjen odalent, szóval nekem sem valami könnyű ez, hogy csak úgy ráfogjak a csuklójára és mielőtt hozzám érhetne, eltoljam onnan. Ha hagyom neki, hogy hozzám érjen, nem biztos, hogy megállítani is képes lettem volna. Most viszont nem is akartam ezt megkockáztatni, és azt akartam, hogy a teljes figyelmemet ő kapja meg. Amit látszólag nagyon is élvez.
Alig tudunk elszakadni egymástól, olyannyira magához próbál láncolni a csókunk közben, de végül muszájnak érzem megszakítani ezt a csókot, akármennyire is élveztem. Bár elhiheti, nem véletlenül teszem azt, amit. Most jön csak a java még, és szerintem néhány pillanattal később már el is felejti azt, mennyire vágyott a csókunkra, ahogy ledobom magam elé, és bárminemű felvezetés nélkül hajolok közel a legérzékenyebb pontjához, hogy olyan kényeztetésben részesítsem, amit igazán megérdemel. Nyögései zene füleimnek, és mindeközben érzem, ahogyan egyre merevebb leszek én is odalent. Ahogy csípőjét mozgatja az én ütememre, ahogy az asztalba kapaszkodik, mert már annyira nem bírja… Legszívesebben én sem tökölnék már túl sokat, és újra elmerülnék benne. Viszont úgy néz ki, hogy most valami eszméletlen nagy önuralmam van, és próbál ki is tartani mindemellett, hogy a lehető legnagyobb élvezeteket tudjam nyújtani neki – ahogy magamnak is. És néha azért önsanyargatást is kell tanúsítanunk. Nem a kedvencem, de aztán mindig belegondolok, hogy utólag mennyire áldani fogom az eget, hogy sikerült, ezért kitartok, amennyire csak tudok.
- Még mindig gyönyörű vagy - hízelgek kicsit neki, mikor a köntösét lebontja magáról és a csókunk is abbamarad egy pillanatra. Tudom jól, hogy egy-két kisebb bók mindeközben mennyire fel tudja korbácsolni a már amúgy is egekben lévő vágyakat. Mélyen ajkaiba sóhajtok, mikor rámarkol férfiasságomra, amin érezheti, hogy mennyire vágyom már én is őrá. És ahogy sejtettem, tényleg nem tudom megállítani őt ebben, egyszerűen képtelen lennék ellökni magamtól, akkor végképp, mikor elkezdi mozgatni rajta a kezét. Ahogy legérzékenyebb pontjához érinti és azt simogatja, csak még inkább elvesztem a fejemet, és szinte vele együtt mozdulok, és fogok rá a derekára, hogy magamhoz húzhassam, és újra elmerülhessek benne. Egy jóleső mély nyögés szakad fel ekkor a torkomból, ahogyan egyre beljebb csúszok benne. Érezni, hogy mennyire forró odalent, és hogy mennyire vágyakozik utánam… elmondhatatlan érzés. Nem csigalassúsággal, de elkezdek benne mozogni szinte egyből, nem tökölve el semmit. Egyik kezemmel a hajára markolok rá, és úgy feszítem hátra a fejét, hogy a nyakát csókolgathassam, miközben fokozatosan gyorsítom a tempót. Néha már a csókokra is képtelen vagyok, mert levegőhöz kell jutnom, ekkor pedig meleg leheletemet érezheti a bőrén. Egy ideig így mozgok benne, de aztán két okból is visszalassítok. Egyik, hogy nem akarom 2 percen belül befejezni, másik pedig, hogy tudom mennyire szereti az ilyet, mikor lassan csusszanok ki belőle, hogy aztán újra belé hatoljak jó mélyen. Felsikkantásával együtt én is nyögök egyet, tovább folytatva ezt a mozdulatsort. Ahogy hátradől az asztalon, kezeim a csípője két oldalára siklanak, és úgy mélyülök el benne újra és újra. Mikor elkezdi saját magát ingerelni, az pedig csak olaj a tűzre. Látva, mit csinál, nekem is kedvem támad játszadozni vele, ezért egyik kezemmel én is előrenyúlok a szabad mellére, hogy finoman elkezdhessem kényeztetni őt ott is. Ahogy újra felül, és látszólag húzódna el, még gyorsan elkapom, és egy csókra magamhoz invitálom, amit követően meg is szólalok. - Imádom, mikor magadat kényezteted - lihegem az ajkaiba, aztán pedig hagyom neki, hogy eltávolodhasson kicsit tőlem. Nem teszek ellene semmit, mert így legalább kétszáz százalékig biztos lehetek benne, hogy ő is ugyanúgy el akarja húzni ezt a mostani aktusunkat, amennyire csak lehet. Én pedig állok elébe.
Imádom, ahogyan próbál mindeközben is engesztelni, hogy még véletlenül se sértődjek meg, vagy valami ilyesmi. Kérésére Követelésére hátrébb lépek, hogy le tudjon szállni az asztalról. Változtat a felálláson, nekem pedig nagyon is kedvemre való az, ahogy ezt csinálja. Finoman simogatám a fenekét, miközben élvezem a csípőjének ringását, és szándékosan nem is merülök még el benne egy kis ideig. Kíváncsi voltam, hogy átadja-e a lehetőséget nekem, hogy ezt eldönthessem, vagy ő akarja. De érezve, mennyire vágyakozik utánam, és hogy a csípőjének ringásán túl nem tesz semmit, világossá válik számomra, hogy csakis rám vár. Rajtam pedig ne múljék. Most szép lassan hatolok belé, hogy érezhesse minden egyes centimétert, ahogy belécsúszok. Kezemet a csiklójához vezeti, én pedig vadul elkezdem mozgatni az ujjaimat, legjobb tudásom szerint ingerelve a csiklóját, miközben a csípőmmel is elkezdek mozogni, szintúgy elég vad tempóban. Szabad kezemmel ráfogok én is az ő egyik kezére, és a melléhez vezetem, hogy kényeztesse úgy magát, mint az előbb. Egy néhány pillanatig még én is rásegítek, de aztán átadom neki a gyeplőt ezen a téren. Újra és újra elmélyülök benne, nagyon gondolkozva azon, hogy itt és most befejezzük, de ha már ennyi ideig toltuk mindkettőnk élvezetét, akkor megtoldhatjuk még egy kicsivel.
Szép fokozatosan lelassítom a tempómat, és kihúzódok Corából, hogy aztán magam felé fordíthassam őt. Újra feneke alá nyúlok, és bármiféle megerőltetés nélkül kapom fel a magasságomba, amire ő remélhetőleg már kulcsolja is össze a lábait a derekam körül. Szerintem mindkettőnknek hasonlóan alig van már erő a lábában, hisz rettentően intenzív ez a mostani. Tényleg csak kellett ez a kis muníció, mert akkor nem hiszem, hogy így bírnánk. Elindulok a háló felé mindenesetre, miközben vadul falom az ajkait, de az ajtóig jutunk csak el. Vagyis még addig sem. Mellette nekicsapódunk a falnak, gondosan ügyelve arra, hogy Corának se fájjon túlzottan, ahogy a háta találkozik a fallal. - Megőrülök érted - lihegem ajkaira, miközben egy pillanatra megszakítottuk a csókunkat, és máris újra elmerülök benne, amit követően pedig egyből mozgatni is kezdem a csípőmet. Újra benne akartam érezni magamat, és ezt a néhány pillanatot sem bírtam ki, míg eljutunk az étkezőtől a szobáig… ez is mutatja, hogy mennyire el tudjuk veszteni egymásért a fejünket. Viszont egy röpke idő után már nyúlok is a mellettünk lévő kilincsért, hogy kinyithassam az ajtót, és ott fejezhessük be, ahol akartam. A mozgásomat abbahagyom, de gondosan ügyelek arra, hogy véletlenül se csusszanjak ki belőle, miközben bemegyünk a szobába, és Corát a hátára fektetem az ágyon, én pedig fölé magasodok. Újra úgy kezdek el mozogni, ahogy azt ő igazán szereti, tehát szépen lassan kihúzódok belőle, hogy aztán újra belélökhessem magamat. Kell egy kis lassítás, hogy még tovább bírjuk… de csak egy kicsit. Miután kicsit rendeződtek soraink, úgy érzem, hogy most már eleget sanyargattuk magunkat, és ideje lesz átlépni ezt a határt. Vadul markolászom a mellét, és csókolom, miközben vad és gyors tempóban hatolok belé újra és újra, és aztán pedig amint elérne az a pont, kihúzódok belőle viszonylag lassan, és újra beléhatolok jó mélyen. Ezzel együtt pedig el is ér az a pont, egy érces és hosszú nyögés szakad fel a torkomból, ahogyan szinte minden izmom megfeszül, és mikor a legmélyebben vagyok Corában, beléeresztem magamat és forrón, sűrűn belélövellve töltöm meg az ölét. Még vagy kétszer-háromszor eljátszom ezt a kihúzódok belőle és belélököm magamat az orgazmus után is, mielőtt aztán újra legmélyebben megállnék benne. Vállára hajtom a fejemet, és közben amennyire képes vagyok rá, csókolom a kulcscsontját. Na az biztos, hogy ez a menet most olyan volt, amit már nagyon régen élhettünk át. Olyan intenzív, hogy konkrétan megmozdulni is alig bírok. Nem mintha a beteljesülés utáni pillanatokban nagyon mozogni akarnék, mert továbbra is élvezem, ahogyan benne vagyok. Kétségem sincs afelől, hogy őt is átjárta az a pont, és mikor a férfiasságom körül valamennyire csillapodnak az ő összehúzódásai is, akkor pedig odahajolok Corához, és megcsókolom őt, nem tagadom, kissé még mindig rendezetlenül, széthullva. - Jó újra… itthon lenni – mondom neki lihegve egy félmosolyra húzva ajkaimat, miközben továbbra sem mozdulok meg róla egyáltalán. Úgy érzem, hogy a mostani teljesítményemet követően már több, mint egálban vagyunk… Sőt, könnyen lehet, hogy ez a mérleg már át is billent a másik oldalra. Na nem mintha erről szólna ez az egész, és most pedig végképp nem vagyok képes erre gondolni. Egyszerűen csak élvezem ezt a pillanatot, amennyire csak lehetséges.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

72
● ● Posztok száma :
Cora
● ● Keresem :
Jason Momoa
● ● karakter arca :


Szeretettel Cora Knowles tollából
Témanyitás Re: A ház •• Szomb. Máj. 06, 2017 3:43 pm



Sohasem voltam egy átlagos nő. Nekem nem számítottak a gyertyafényes vacsorák, a romantikus séta, meg az egyéb, hasonló baromságok. Mivel a szerelem úgyis elmúlik, így sose vágytam rá. Az összetartozás érzése sokkal fontosabb, de a tudatlanok e mögé is igyekeznek gyengéd érzelmeket bemagyarázni. Persze, nyilvánvalóan szeretem Muire-t, hisz ha nem szeretném, nemhogy nem feküdnék le vele jóformán napi szinten, de holt biztos, hogy nem laknék vele egy fedél alatt sem. Ő inkább családtagnak számít a szememben, de se nem testvéremként, se nem apa-pótlékként tekintek rá. Ami valljuk be így tökéletes, hisz ha a kettő közül valamelyik szerepet próbálnám ráhúzni, nos az nem kicsit lenne beteg és perverz, tudatában annak, hogy miket is szoktunk művelni egymással. Ő az egyetlen ember ezen a Földön, akiben teljes mértékig megbízom és akiről tudom, hogy sohasem árulna el engem. Ez természetesen fordítva is igaz, hisz ha az életem múlna rajta, akkor se mondanék semmit Muiredach-ról senkinek. Mondhatjuk, hogy ez egy biztos lábakon álló, stabil partnerszövetség, nem elhanyagolható extrákkal társítva. Nekem pedig ez sokkal többet jelent bármi másnál. És nem hiszem, hogy valaha is képes lennék feláldozni a vele való életemet bárki vagy bármi kedvéért.
Ebben a döntésemben vagy inkább célomban pedig igen könnyen újra és újra megerősít az, amit egymással művelünk, mikor itthon tartózkodunk. Elég csak a mai napra gondolni. Reggel még fogalmam sem volt arról, hogy este ennyi kényeztetésben lesz részem, s aligha tévedek, ha azt mondom, életem egyik legjobb napjává lépett elő ez a mai. Egyszerűen mindenért odavagyok, amit tesz velem, nem tudnám megmondani, hogy mi a kedvenc momentumom. Szeretem, mikor a kezével végigsimít a hátamon, ahogy a fenekemet masszírozza, ahogy az ujjaival kényeztet, ahogy megcsókol, ahogy közelebb von magához, ahogy minden apró rezdülésemet figyelemmel kíséri... Igen, önző vagyok, ha úgy nézzük, mert szeretem, ha csak velem foglalkozik. De cserébe én is neki szentelem teljes figyelmemet, s remélem, hogy ez számára is elegendő. Bár nem mintha eddig panaszkodott volna bármire is.
Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy a számra sóhajt, mikor határozottan rámarkolok a kemény férfiasságára. Látom a szemeiben tükröződni a pillanatot, mikor már nem bírja tovább visszafogni magát és velem együtt mozdul, hogy végre újra bennem lehessen. Pont ugyanolyan hévvel, mint ezelőtt, pont úgy, mintha hetek óta nem kapott volna belőlem. S az, hogy ennyire vágyik rám, csak még inkább feltüzel engem is. Amint rögtön mozogni kezd, kéjes nyögések hagyják el ajkaimat, hisz annyira isteni érzés, ahogy teljesen kitölt engem, hogy képtelen is lennék néma csendben élvezkedni. Sose vetem meg, ha kissé határozottabban ér hozzám, mivel teljes mértékig megbízom benne és tudom, sose tenne olyat, amivel fájdalmat okozna, így az sem zavar, ahogy a hajamba markol és annál fogva húzza hátra a fejemet. Én továbbra is a tarkójába kapaszkodom és élvezem, ahogy csókjaival elhalmozza a nyakamat. A lökései gyorsulásának megfelelően az én nyögéseim is gyorsulni kezdenek, ahogy pedig megérzem Muire leheletét a bőrömön, úgy szinte rögtön kellemes bizsergés fut végig rajtam. Lassítanunk kell, egyszerűen muszáj, hogyha minél tovább ki akarjuk élvezni a másik által nyújtott örömöket. A kedvenc mozdulatsoromat mikor elkezdi, kénytelen vagyok hátradőlni az asztalon, máskülönben nem bírnám ezt az édes kínzást. Éppen csak hozzáérek a mellemhez, meglátom azt a tüzet a tekintetében, s szinte azonnal Ő is a mellem után nyúl. De így se jó. Vagyis pont ellenkezőleg, nagyon is jó, s ha így folytatjuk, túl hamar vége lesz ennek a mámorító aktusnak. Felülök, hogy elhúzódjak, de helyette közel von magához és megcsókol. Szinte nem is hallom, amit mond, mert az köti le a figyelmem, ahogy a számra liheg. Szeretem és végképp fel tud izgatni, ha tudom, hogy miattam ver hevesebben a szíve, miattam veszi szaporábban a levegőt.
Közte és az asztal között állva nem sietek el semmit. Lágyan ringatom a csípőmet, ingerelve ezzel a férfiasságát. De hazudnék, ha azt mondanám, nem akarom újra magamban érezni. Ezért is gyorsul fel a légzésem, mikor érzem, hogy lassan csusszan vissza belém, s csak akkor nyögök fel, mikor teljes hosszában elmerült már bennem. Amint az egyik kezét a csiklómra helyezem, abban a pillanatban kezdi el vadul mozgatni a csípőjét, s ezzel egyidejűleg ugyanolyan intenzív módon izgatni a legérzékenyebb pontomat. Amint a lökései mellett az ujjaival is kényeztetni kezd, hosszú nyögés szakad fel a tüdőmből, majd már csak az egyre szaporább és szaporább lélegzetvételeimet hallani. Amikor a kezemet a mellemre tolja és velem együtt ingerli azt, egy percre se hanyagolva az előbbi mutatványait, akkor érzem azt, hogy nagyon közel vagyok az extázishoz. S igazából már csak rajta múlik, mikor és hogy fejezzük be, én már ugyanis olyannyira elveszítettem a fejemet, hogy a kéjes, egyre hangosodó és szaporább nyögéseimen kívül alig bírok másra koncentrálni. Bár azt korántsem tudom figyelmen kívül hagyni és nem is akarom, ahogyan mozog bennem és mindeközben még ingerli a csiklómat is. Ahogy lassítja a tempót, úgy tudatosul bennem, hogy még tovább akarja húzni a szenvedésünket, de egy szavam sincs ellene. Minél hosszabb ideig kapok belőle, annál jobb és élvezetesebb. Óvatosan elhúzódik tőlem, maga felé fordít, a következő pillanatban meg már fel is emel. Lábaim automatikusan kulcsolódnak össze a dereka körül, kezeim pedig a nyaka körül. Amint elindul velem, úgy rögtön rátapad az ajkaimra, amit az első pillanatban még meg is mosolygok. De a mosoly hamar abbamarad, ahogy nyelve követelőzően utat tör magának. Szeretem ezt. Szeretem, hogy egy pillanatra se tud elszakadni tőlem és hogy attól függetlenül, hogy már nem egyszer megkapott az este folyamán, még mindig szüntelenül vágyik rám.
Kinyitom szemeimet, mikor a falnak csapódunk. Hát... a hálószobáig nem sikerült eljutni, de végül itt is tökéletes. Talán nem is létezik olyan hely a házban, ahol ne lenne megfelelő a számunkra. De ahogy hirtelen megszakítja a csókunkat, megijedek. A suttogott szavai azonban megnyugtatnak és mosolyt varázsolnak az arcomra. Felelnék, hiszen egyértelmű, hogy én is megőrülök érte, de hirtelen újra belém hatol, aminek köszönhetően szavak már kevésbé, egy mélyről jövő nyögés viszont annál inkább kicsúszik a számon. Körmeim óvatosan, de azért észrevehetően a hátába mélyednek, ahogy pedig a csípőjét rögvest mozgatni kezdi, még szélesebb mosolyra húzódnak ajkaim. Ha egy cseppnyit is kételkedtem volna előbbi szavaiban (nem tettem), most biztos meggyőzött volna az igazáról, hiszen még ezt a pár métert se bírta ki nélkülem, amíg eljutottunk a hálószobáig. Az ajtó kinyílik, a következő pillanatban meg már a puha ágyon fekszem, ő meg felém magasodik. Ez a pozíció sincs éppen ellenemre, sőt, kifejezetten szeretem a megfeszülő izmain legeltetni a szemeimet, már amennyire jelen erőmből egyáltalán telik még arra, hogy koncentráljak ilyesmikre. Hiszen túlságosan közel vagyok már ahhoz a ponthoz, amit egészen eddig olyan szépen halasztgattunk. De valószínűleg Ő neki sem kell sok, mivel általában akkor vált lassabb tempóra, ha szüksége van egy kis időnyerésre. Annak viszont külön örülök, hogy újra visszagyorsít, kicsit sem sanyargatva magát, sem engem tovább. A légzésem rendszertelen, gyors, a szívverésem szinte százszorosára gyorsult, s habár mindennél jobban szeretném magamhoz húzni és újra megízlelni az ajkait, nem marad rá erőm. Fejemet hátravetem, szemeimet lehunyom és az utolsó lökésénél elé tolom a csípőmet, mert úgy érzem, hogy egy másodpercig se bírom elviselni a hiányát. Ahogy Ő eléri a csúcspontot és megremeg, úgy rajtam is végigzúdul ez a mindent elsöprő gyönyörteljes érzés, amit egy hosszabb nyögés is kísér, bár egy-egy másodpercre elakad a hangom. Még kétszer-háromszor kihúzódik belőlem, hogy aztán újra visszacsusszanjon ezzen pedig eléri, hogy a lehető legtovább élvezhessem a kielégülést. Még most is remegek, jól eső libabőr fut végig a testemen, főleg, mikor apró csókot lehel a kulcscsontomra. A légzésemet nem sikerül addigra rendbe szednem, mire odahajol hozzám, hogy újra az ajkaimat vegye birtokba. Nehezen lélegezve nevetek halkan a kijelentésén, miközben lábamat összekulcsolom a dereka körül, ezzel is segítve, hogy még egy kicsit magamban érezhessem. - Ezzel csak... egyet érteni tudok. - Mondom kissé szakadozottan, de nem hiszem, hogy firtatná a beszédstílusomat, mivel csak neki köszönhetem, hogy ilyen "állapotba" kerültem, no nem mintha bármi problémám lenne ezzel. - Még mindig remegek. - Suttogom az ajkaira, miközben egyik kezemmel elsimítom a homlokomra tapadt nedves tincseimet. Nyelek egyet és kifújom az imént beszívott levegőt, hogy némiképp próbáljam normális tempóra visszaállítani a szívverésemet is. - Csak ez ne hagyjon el minket soha... - Gyengéden végigsimítok a hátán és csak remélni tudom, hogy a karmolásaim nem hagynak majd nyomot. Igaz, eddig se nagyon hagytak, legalábbis pár napon belül mindig elmúltak, most meg végképp próbáltam visszafogni magam, úgyhogy talán megúszta ezt a menetet e nélkül. - Akkor még nincs újabb időpont, hogy mikor kell elmenned itthonról, igaz? - Kérdezem reménykedve, miközben még mindig a hátát és a vállait simogatom. - Remélem nem mostanában, mert fogalmam sincs, hogy bírnám ki nélküled... főleg ezek után. - Eddig is nehezemre esett nélkülözni a társaságát, az érintéseit, a csókjait, a kényeztetését, de ez után a mostani, intenzív, vad és sikeresen hosszabbra nyújtott együttlét után ezerszer nehezebben tudnék egyedül itt maradni a négy fal között. Persze tudom, hogy néha elszólítja a munka és neki a farmon kívül is van élete, de ettől függetlenül én vágyom a közelségére. Ez csak nem lehet akkora baj, nem?
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

22
● ● Posztok száma :
♢ Emilia Clarke
● ● karakter arca :


Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás Re: A ház •• Vas. Máj. 07, 2017 8:33 pm

+18
Nem éppen mindennapi a kapcsolatunk Corával. Hazugság lenne azt mondani, hogy mindez pusztán csak kötöttségek nélküli szexen alapszik, mert azért azt mind a ketten bőven beláthatjuk, hogy ez még féligazságnak sem menne el. Ugyan nem vagyunk szerelmesek, de ettől függetlenül olyan szinten törődünk a másikkal, ahogy senki mással. Vannak nagyon jó barátaim is, de mindegyiket képes lennék Cora mögé helyezni, ha a helyzet úgy hozná. Az apja volt az utolsó olyan személy az életemben, akinek ekkora bizalmat és barátságot tudtam adni, talán pont ezért is. Nem akartam, nagyon nem akartam, hogy valakivel ennyire törődjek, mint a szöszkével, de csak sikerült. Szerencsére ezek a gondolatok nem kapnak el túl gyakran, mivel tudom, hogy ez a hely olyan biztonságos, amilyen csak lehet. Itt nem eshet baja se neki, se senki másnak – már ha egyáltalán hoznék is ide valakit. Mindemellett szeretnék is megadni Corának, amit csak tudok. Így is számos dolgot kapott már tőlem. Egy otthont, egy munkát, és még sorolhatnám.
Eme kijelentésemet pedig szépen tükrözi az is, amit most csinálunk. Nem csak magamnak akarok örömet okozni, távolról sem. Azt szeretném, ha neki is ugyanolyan, vagy még jobb lenne, ezért is állítottam meg még a széken ülve, hogy kicsit viszonozni tudjam ezt az egészet. Tudom-tudom, őt is ugyanolyan élvezettel tudja eltölteni, ha engem kényeztethet, mint valószínűleg fordítva. Miután a lábaihoz odahajoltam az asztalra ültetését követően, már akkor tudtam, hogy ez nem lesz most olyan gyors menet, mint a korábbi. Nem, távolról sem, itt bizony kő kövön nem fog maradni. Minél tovább húzzuk ezt az isteni kínzást, annál jobb lesz, mikor végre megkönnyebbülünk. Bár abban biztos vagyok, hogy amint eljutunk erre a pontra, mozdulni is alig fogunk már bírni.
Ezt már akkor éreztem, mikor eltolt magától, és elkezdte hozzám dörgölni ismét a fenekét, lágyan ringatva a csípőjét. Ujjaimmal nem túl hevesen, inkább ráérősen kényeztetem, ahogy végül beléhatolok és elkezdek benne mozogni. Folyamatos nyögései hallatán egyre jobban fokozódik bennem a vágy, hogy most azonnal fejezzük ezt be, és ne kínozzuk tovább egymást. De ekkor újra és újra felmerül a gondolat bennem, hogy egy kis szenvedés – ami amúgy nem mellesleg túlzottan élvezetes – még belefér, hogy aztán olyan érzések járjanak át bennünket, amit ki tudja, még lehet nem éreztünk át egyszer sem korábban. Húztuk már el a dolgokat nem egyszer, de azon esetekkor végül csak megadtuk a másiknak – vagy magunknak – azt, amire vágytunk már egy ideje, de ilyen intenzív és hosszú még egyszer nem volt még szerintem. Kezét a mellére vezetem és kicsit vele együtt ingerlem még ott is, miután aztán elengedném és hagynám, hogy önmagát kényeztesse. Imádom, mikor ezt csinálja, és ő is nagyon jól tudja, mennyire oda vagyok ezért, mikor előttem kezd el játszadozni önmagával. Én meg próbálom türtőztetni magamat addig, ameddig csak tudom – vagy pedig minél hamarabb rávetem magamat. Mikor már azt érzem, hogy nagyon a határon táncol – és én is -, akkor visszalassítok, és végül megállok. Kényeztetése közben is óvatosan ügyeltem arra, hogy nehogy véletlenül elélvezzen. Azt akarom, hogy mindkettőnknek jó legyen és azt, hogy amennyire csak lehet, egyszerre éljük át ezt a felemelő érzést.
Alighogy eljutnánk a szobáig, a falnál egyszerűen képtelen vagyok már távol tartani tőlem magam, újra érezni akarom ágyékának melegségét, ezért hát annak a néhány szónak elsuttogása után megint magamévá teszem Corát. Jólesően felnyögök, mikor a hátamba karmol határozottan mégis óvatosan. Igen, ezt szeretem, mikor ennyire nem tudja már türtőztetni magát ő sem, hogy elkezdi karmolászni a hátamat. Ilyenkor tudom, hogy már tényleg egy új állapotba érkeztünk el, aminél már a gondolkodás az egyik legelhanyagolhatóbb tényező, és csak arra törekszünk, hogy kifejezzük az érzéseinket, vágyainkat. De csupán néhány lökés, aztán viszont már az ágyon dőlünk el. Innen viszont már nem volt megállás, egyszerűen képtelen lettem volna még egyszer eljátszani azt, amit eddig már megszámolni sem tudom hányszor. De azért próbáltam még néhány másodpercnyi időt nyerni, ezért is kezdtem el Cora kedvenc mozdulatsorában mozogni kis időre. Aztán viszont újra vad tempóban kezdtem el mozgatni a csípőmet, ahogy mellével játszadoztam egyik kezemmel. Újra és újra magamévá tettem a szőkeséget, aztán mikor tövig voltam benne, akkor pedig elengedtem magamat, és belé élveztem. Imádom, ahogy néhány pillanatig egy hang sem tud kijönni a torkán, olyannyira erős ez az impulzus, ami átjárja mind őt, mind engem. Összehúzódásait érezve a férfiasságom körül nekem is rásegítenek, hogy még tovább érezhessem ezt a mindent felülmúló érzést. Ezért is mozgok még kicsit benne néhány kisebb lökésnyit. Amint csak egy kicsit is csillapodtak a kedélyek, viszont kénytelen vagyok megszólalni. Mosolyom le sem lehetne törölni, mikor ugyanolyan szakadozottan szól vissza nekem, mint ahogy én mondtam neki előbb a mondandómat. - Én pedig alig bírok mozdulni. Na nem mintha ez túl nagy gond lenne. Nagyon szeretek így lenni - ez a szex utáni néhány perc, míg szinte mozdulni sem bírunk a kielégültségtől… nem is nagyon tudnék jobb dolgot mondani. A mostani után viszont tényleg egyszerűen kiment az összes erő mindenemből. Ilyen intenzív orgazmusunk szerintem még egyikünknek sem volt korábban, mint amilyen most. Csak bólintok a következő megszólalására, miközben élvezem a simogatását. Remélhetőleg, ha valami, ez nem fog változni köztünk egyszer sem… azt egyszerűen nem tudnék elfogadni – ahogy ő sem. Megrázom enyhén a fejemet a kérdésére, a következő szavai viszont nagyon jól esnek. Odahajolok hozzá, és gyengéden, érzékien csókolom meg őt, kellemesen hosszasra elnyújtva a pillanatot. Csak utána szólalok meg. - Nem fogok sehová sem menni, emiatt ne aggódj - mondom neki halkan, ahogy egyik kezemmel végigsimítom az arcát. Nagyon is jól tudom, hogy mennyire szereti, ha itthon vagyok, és a saját közelében tudhat. Én is ugyanígy vagyok ezzel. Néha ezért is olyan nehéz elszakadni ettől a farmtól, ha esetleg elszólítana a munka. A többi beszélgetést megelőzve pedig a legjobb módját választom a csendben maradásnak – elkezdem csókolni az ajkát. Ha nem szakítja meg ezt a tervemet, akkor pedig képes vagyok akár két-három percig is csak ennyit csinálni, és semmi mást. Finoman falom az ajkait, nyelvemmel simogatom az övét, és kezem tarkója alatt tartja a fejét.
Egy idő után viszont abbamarad ez, én pedig megszólalok. - Mit szólnál ahhoz, ha eltennénk magunkat inkább mi is holnapra? Mert nekem már nincs erőm semmihez sem, hogy őszinte legyek - vallom be neki, és szerintem ő sincs különösebben másképpen. Eléggé kimerítő volt ez mindkettőnk számára. Ha rábólint erre, akkor még egy újabb csókot lopok tőle, mielőtt aztán melléfordulnék az ágyra. Oldalra fordulva figyelem őt, és simítom a haját a füle mögé. - Legutoljára mikor voltál a tengerparton? Most jó ideig tervezek itt maradni, majd elmehetnél valamelyik nap. Nem mintha nem imádnám a társaságod, de nem akarom, hogy bármi bajod legyen még a végén, fókalány - kérdezem tőle és mondom neki őszintén. Oké, van egy közeli tó, ami elég nagy, de azért az mégsem ugyanaz a selkie-knek, mint a tenger vize. - Na, gyere ide - húzom őt közelebb, hogy magamhoz ölelhessem, aztán a takarót magunkra ránthassam. Még jó lassan megcsókolom őt. - Aludj jól, Cora - én biztos, hogy mindezek után nagyon is jól fogok. Aztán ki tudja, még lehet kapok valami kis ébresztőt is, aminek aztán biztos, hogy nem lennék ellenére, sőt. Amúgy is régen volt már ilyenben részem. Legutóbbi itthonlétemkor mondjuk őt egyszer pont így ébresztettem, mert már fent voltam egy ideje, nem tudtam aludni, és hát… igen. Szorgos kis kezeim vannak, annyi biztos. Na de mindegy is. Fejemet hátravetem a párnámon, szemeimet lehunyom, és nem sokkal később pedig már el is alszok. Elég kimerítő napom volt, annyi biztos. Azért volt egy-két elintéznivalóm városban is, de az elmúlt egy óra eseményei bőven túltesznek az egész napos teljesítményemen. De örülök ennek. Nem cserélném el semmire.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

72
● ● Posztok száma :
Cora
● ● Keresem :
Jason Momoa
● ● karakter arca :


Szeretettel Cora Knowles tollából
Témanyitás Re: A ház •• Kedd. Máj. 23, 2017 8:35 pm



Különleges kapcsolat volt a miénk. Olyan, amit más nem is érthetett volna, éppen ezért adtam minden nap hálát annak, hogy ennyire elszigetelten éltünk. Talán azért, mert túl korán veszítettem el a családtagjaimat, átértékelődtek bennem bizonyos dolgok. Sose vonzott például az, hogy péntek este belevessem magam az éjszakai életbe, döntsem magamba az alkoholt és hajnalig bulizzak. Ha valamiért mégis ilyen vágy kapott el, akkor csak bekapcsoltam a rádiót és feltekertem a hangerőt és táncoltam. Hol a szoba közepén, hol a dohányzóasztalon, ahol éppen kedvem támadt. Muire pedig hiába nem volt oda azokért a dallamokért, mégis mosolyogva figyelte a tánclépéseimet. Akkor meg aztán még inkább díjazta a mozdulataimat, amikor elkezdtem ledobálni magamról a ruháimat. A lényeg annyi, hogy sohasem éreztem úgy, hogy kimaradnék bármiből is, ami épp a korombelieknek kijutott. Jó életem volt itt, szerettem is és eszem ágában sem volt, hogy elmenjek innen. És ugyanezt érzem a mai napig is.
Amit pedig Muire nyújt... az ellen végképp nem lehet semmilyen kifogásom, semmilyen értelemben sem.
Már akkor tudtam, hogy életem legjobb szexuális élményében lesz részem, amikor közelebb húzódott hozzám vacsora után. Határozott, finom érintéseivel másodpercről másodpercre egyre jobban feltüzelt, olyannyira, hogy már akkor se nagyon tudtam gondolkozni, mikor felültetett az asztalra és a nyelvével kezdett kényeztetni. Ami pedig ez után következett, az tényleg maga volt a mennyország. Egyszerre érezni őt magamban, s közben élvezni az ujjai simogatását, ahogy legérzékenyebb pontommal játszadozott és ingerelte azt... erre az érzésre nincsenek is szavak. Annyira el akartam már, hogy érjük a csúcsot, de ő türelmesebb volt nálam, az édes kínzást pedig jobban el tudta nyújtani, mint amennyire tőlem telt volna.
A hálószoba ajtaja mellé túl hevesen érkezünk meg, de ezzel mit sem törődök. Élvezem, hogy ennyire vágyik rám, hogy egy percet se bír már ki nélkülem és ahogy hirtelen, határozottan újra belém hatol és teljesen kitölt. Pár lökés csupán, amit egyelőre kapok, de mégis épp annyira volt szükségem erre az érzésre, mint magára a levegőre. Hangos nyögés hagyja el ajkaimat, amint az ágyra dőlünk. Innen már nem lesz megállás, igaz, nem is vágyom erre. Épphogy az ellenkezőjére van szükségem, hogy végre elérjem azt a pontot és őt is magammal húzhassam az élvezetek fellegvárába. Hátraszegem a fejem, amint a mellemhez ér, hogy azzal is játszadozzon egy kicsit. Mindig is imádtam, ahogy megérintette őket, ahogy megcsókolta, ahogy masszírozta, ezek sokkal jobban fel tudtak izgatni, mintha például csak a nyakamat csókolta volna. Nem mintha nem szeretném ott érezni puha ajkait. Valójában egy apró porcikám sincs, ahol ne élvezném a csókjait.
A mellemről a lepedőre csúszik a kezem, ahogy egyre gyorsabb tempóra vált, hisz kénytelen vagyok "megkapaszkodni" valamiben. Valósággal megvonaglok alatta, amikor elélvez, hisz szinte azonnal követem őt én is a csúcsra.
Egy pillanatig még hang se jön ki a torkomon, de aztán csak felszakad belőle egy hangosabb, megkönnyebbülést és kielégülést jelző nyögés.
- Azt elhiszem. - Lihegem mosolyogva. Meg is sértődnék, ha nem érezné kényelmesen magát ebben a helyzetben. A mennyei kielégülés után alig pár másodperccel, még mindig rajtam fekve. Én is szerettem, hogy attól függetlenül, hogy nem épp romantikus kapcsolatban álltunk, mégse szokott azonnal lemászni rólam. Valahogy szükségem volt nekem is erre a közös "lenyugodásra".
Örömmel fogadom édes csókját, külön boldogsággal tölt el, hogy ilyen hosszúra elnyújtja és az ajkait az ajkaimon érezhetem. - Ez esetben nagyon is szép napok elé nézünk. - Mosolygok rá, ajkamba harapva, mintegy megjósolva következő napjaink programjait. Habár a munka és a tennivaló rengeteg, olyanra még nem volt példa, hogy ne tudtunk volna szakítani időt a kedvenc közös elfoglaltságunknak, s reméltem, ezzel most sem leszünk másképp.
Nem mintha túlságosan beszédes kedvemben volnék, de kifejezetten örömömre szolgál, amilyen módon megakadályozza, hogy meg tudjak szólalni. Egyik kezem a hátára simul, másik a nyaka és az állkapcsa találkozásánál pihen, miközben mézédes ajkait kóstolgathatom. Szomorúan konstatálom, hogy vége szakad a csóknak, de hát nem lehetek ennyire telhetetlen, ha már ezt a napot amúgy is túlteljesítettük, méghozzá nem is akárhogy.
- Ez egy remek ötlet. - Suttogom mosolyogva, majd egy utolsó csókot követően tekintetemmel végigkövetem, ahogy elhelyezkedik mellettem. Kíváncsian hallgatom, hova is akar kilyukadni a kérdésével, de aztán a pillanatnyi komoly arcomon újra mosoly díszeleg, ami végül tettetett döbbenetté alakul. - Na szépen nézünk ki! Legalább várhattál volna pár órát, mielőtt elküldesz magad mellől! - Nem sikerül durcás hangon végigmondanom, mert elnevetem az egészet. De egy pillanatra látom az aggódást is megcsillanni a szemeiben, ezért gyorsan válaszolok a kérdésére, ezúttal komolyan. - Úgy másfél hónapja lehettem, de már pont terveztem, hogy ellátogatok oda valamelyik nap. Nem lesz semmi bajom. - Lágyan mosolygok, míg biztosítom őt az épségem felől. Nem csak szex közben, de azon kívül is szeretem, ahogy magához húz, hisz az egész lénye biztonságot sugároz. És még be is takar, hát ezen még inkább mosolyognom kell. A mosolyt végül egy újabb édes és finom csók tünteti el az arcomról. - Jó éjszakát, Muire. - Válaszolom, fejemet a vállára döntve, egyik lábamat az ő lábára fonva, s már le is hunyom a szemeimet, az álom eljövetelére pedig nem is kell sokat várnom.

Hamarabb megébredek, mint szoktam, mégis sokkal kipihentebben. Nyilvánvalóan ennek az az oka, hogy nyugodtabban tudtam aludni, köszönhetően Muire jelenlétének. Óvatosan mászom le róla, hisz szinte teljesen ugyanabban a pózban ébredek, ahogy este elaludtam. Búcsúzásképpen egy apró csókot nyomok az arcára és hangtalanul kibújok a takaró alól.
Némán, lábujjhegyen tipegek ki az étkezőbe, ahonnan mosolyogva húzom le az asztalról a köntösömet, hogy gyorsan magamra ölthessem. Elveszem az ott maradt tányérokat és rövid idő alatt elmosom őket a meleg víz alatt. A mosogatás előtt beindított kávéfőző, addigra meg is ajándékoz a fekete, éltető folyadékkal, mire a tányérokat a szárítóra helyezem. Töltök magamnak egy kisebb bögrével, hogy aztán gyorsan a verandáról körbenézhessek a farmon. Mindenhol csend honol, gondolom az állatok is még alszanak. Ezt a kis időt megnyerve magamnak visszalopózom a házba, s habár eredeti terveimben az szerepelt, hogy ledőlök még az ágyra, a hálószoba ajtajában megtorpanok és az ajtófélfának dőlve legeltetem idebent is kicsit a szemeimet.
Régen nem értettem, a nők miként képesek végigstírölni a férfiakat. Hát... most már mindent értek. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy azelőtt nem is találkoztam hozzá foghatóval. Az a tökéletesen kidolgozott felsőtest, a kockák, az izmok... szerintem nemes egyszerűséggel bele is halnék, ha többet nem érinthetném őket. Óvatosan leteszem a kávés bögrémet a komód tetejére és végül csak visszamászom az ágyba, Muire mellé. Közel húzódom hozzá, csókokkal hintve a vállát, a nyakát, a mellkasát. Kezem pedig lágyan, mégis határozottan csúszik be a takaró alá, hogy elérje még szunnyadó férfiasságát. Lassan, finoman simogatom, éppen csak ébresztgetem. Pár simítás bőven elég ahhoz, hogy merevedni kezdjen, ez pedig mosolyt csal az arcomra. Szeretném azt hinni, hogy ez nem csak egy reflex, hanem én váltom ki belőle ezt a reakciót, de áltatni azért nem áltatom magam, hisz ez csupán egyszerű biológia. Plusz azt szeretném, ha a lehető legélvezetesebbre sikerülne az első itthoni ébredése.
Kezem mozgatását nem hagyom abba, még addig sem, míg csókjaimmal egyre lejjebb és lejjebb haladok a testén. Lehúzom róla a takarót, hogy könnyebben hozzáférjek, majd lassan, érzékien végignyalok a legkedvesebb testrészén. Gyengéden megcsókolom a tetejét, majd óvatosan bekapom és egyre mélyebbre és mélyebbre engedem a számba. Érzem, ahogy egyre keményebb lesz a mesterkedésemnek köszönhetően, s ez engem is jócskán felizgat. Mikor már eléri teljes merevségét, úgy kicsit gyorsítok a tempón, s a számmal való kényeztetése közben a kezeimmel is rásegítek. Érzem, hogy Muire megmozdul, tudom, hogy felébredt, még szinte a tekintetét is érzem magamon, de most nem nézek rá, amúgy is majdnem háttal vagyok neki. Most csak kedvemre játszadozok vele, remélhetőleg egyúttal az őrületbe kergetve őt (és sajnos magamat is).
Ahogy meghallom szaporább lélegzetvételét, úgy helyezkedem, hogy felnézhessek rá, s egy pillanatra abba is hagyom a mutatványomat. - Jó reggelt. - Mondom mosolyogva, mialatt kezemmel tovább ingerlem őt, hogy aztán a szemkontaktust végig tartva vele, újra visszahajolhassak és a számmal kényeztethessem őt tovább, míg el nem jut a csúcsra és ez nem lesz élete egyik legjobb reggele.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

22
● ● Posztok száma :
♢ Emilia Clarke
● ● karakter arca :


Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás Re: A ház •• Szomb. Máj. 27, 2017 4:38 pm

+18

Szerintem egyikünk sem számított rá, hogy ez lesz a „közös életünk” legjobb éjszakája, de hogy bánjuk-e? Nagyon is kétlem. Kezdődött az egész azzal, hogy korábban hazaértem, és megláttam őt a fürdőben. Már akkor olyan szinten megkívántam őt, hogy tudtam, ha nem fog ellenére lenni – mert nem erőltetném magamat rá, mind a ketten jól tudjuk ezt -, akkor ma bizony sokáig fent fogunk lenni. Hogyha a legelsőhöz hasonló menetekben lett volna részünk, amiben tényleg nem játszottunk másra, csak hogy minél gyorsabban kielégítsük egymást, akkor még valóra is válhatott volna ez a tervem, és szerintem még három óra múlva is a ház és bútorok strapabíróságát tesztelgettük volna – vagy ki tudja, lehet kimentünk volna kicsit a közeli tóhoz, mert rég fürödtünk már abban is egy közöset. Nem is értem, hogy miért járok újra és újra vissza a városba, keresni tovább az élvezeteket, és a kalandokat, miközben akkor vagyok a legboldogabb, akkor érzem magamat a legszabadabbnak, mikor itt vagyok a farmomon Corával, az állatokkal, a terméssel, de úgy összességében a szabadban. Mondjuk szerencsére én sem vagyok olyan, aki minden áldott éjszaka más nőnek az ágyába bújik bele, de ha felmerül a lehetőség, akkor élek vele. De az olyasmi, mióta a szöszivel együtt szoktuk az ágytornát végezni, nem igazán volt, hogy valakivel egy bárban összeakadtunk, és fél órán belül már máshol voltunk. Előfordult, de nem olyan gyakran, mint korábban, mikor még teljesen szabad életet éltem, sehol nem voltam letelepedve, nem volt senki, akivel törődnék valamilyen szinten. Azt pedig több, mint jól tudom, hogy Cora ugyan szereti ezt az egész helyet, ahol él, de a legjobban mégis akkor tud aludni, mikor én itt vagyok. Tudom, hogy mennyire szereti, ha este odabújhat valakihez, ha tudja, míg ott van az a valaki, addig nem eshet bántódása. Az évek múlásával mindez egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, és ha másról lett volna szó, valószínűleg csírájában elfojtom, de őszintén? Jobban imádom ezt, mint kéne.
Nem kellenek ide szavak. Elég csak egymásra figyelnünk, hogy tudjunk kommunikálni a lehető legélvezetesebb módon – esetünkben ki tudja, talán a legvilágosabb módon is. Itt is kiderül számára, hogy mennyire törődök vele, és nem akarom, hogy neki rossz legyen egyáltalán. Ugyan kicsit durvulunk bizonyos esetekben, de ott is, ha azt érezném rajta, hogy túl sok, akkor visszalépnék – még talán elnézést is kérnék a dolgokért. Volt már rá példa egyébként, de olyan ritkán, mint a fehér holló, nem kell egy kezem sem, hogy meg tudjam számolni az ilyen eseteket. Jól szórakozok rajta, mikor látom, hogy szinte egy hang sem tud kijönni a torkán, míg végül felnyög. Imádom, mikor képes vagyok így elállítani a szavát, a lélegzetét a tetteimmel – na nem mintha ez visszafelé ne történne meg soha. Tud azért ő is olyanokkal előrukkolni, aminél szavakhoz sem tudok jutni. Elég csak arra gondolni, mikor elkezd valami kis lágy muzsikára táncolgatni, aztán pedig úgy gondolja, hogy én is kaphatok egy kis műsort, mert miért is ne. Nem ér hozzám odalent, mégis olyan szinten képes felizgatni mindazokkal a dolgokkal, amit csinál, hogy elképzelni sem hittem volna, az ilyesmi lehetséges.
Nem válaszolok nyilvánvalóan tettetett felháborodására, csak nézem rá, mert komolyan kérdeztem, amit. Nem akarom, hogy baja legyen ebből, még véletlenül sem. Szerencsére észreveszi, hogy ezt most jobb nem elviccelnie, és válaszol rendesen is. – Jó, jól van. Majd kimegyek én is veled valamikor, mikor nem lesz itt dolgom. Rég voltunk már ott amúgy is - bár ha jobban belegondolok, elég sok olyan dolog van, amit már nagyon régen csináltunk együtt. A mostani mutatványok, amikben részünk volt, na azt valahogy sosem felejtettük el, vagy kezdtük el mellőzni. Bár ha belegondolok, ez a mostani utolsó menet normál esetben legalább háromra vagy négyre osztódhatott volna, mi mégis egyben csináltuk végig… nem csodálom, hogy így le vagyunk fáradva. De tényleg elég csak belegondolni… mikor az asztalra felültettem, aztán a következő, mikor háttal állt nekem, és úgy tettem magamévá. A harmadik, mikor a falnál folytattuk, és a záróakkord meg az ágy. Ha így csináltuk volna, kisebb-nagyobb pihenőkkel, akkor tényleg kinéztem volna magunkból, hogy még két óra múlva is ezt csináljuk, csak már ki tudja hol. De ehelyett, amennyire csak lehetett, lefárasztottuk magunkat, mikor meg elért minket a megkönnyebbülés, szinte minden erőnk kiveszett, ami fikarcnyi még maradt bennünk. Ezért is gondolom a legjobb ötletnek, amit most csinálhatunk, hogy alszunk egyet, holnap újult erővel kezdve a napot. Az egyetlen személy, akitől egyáltalán nem bánom, hogyha becézget, az pont Cora, ezért sem harapok egyáltalán rá. Eleinte, mikor még csak kis pisis volt, és állandóan az idegeimre ment, akkor még mondtam neki rendesen, hogy ne becézgessen engem. De mióta közelebb kerültünk egymáshoz elég sok téren, azóta igazából semmi gondom vele. Sőt, így legalább tudom, hogy minden okés köztünk is.

Valamennyire megébredek, mikor felkel, és nyom egy csókot az arcomra, de aztán mikor kimászik az ágyból, átfordulok másik oldalamra, és szinte azonnal vissza is alszok. Vagy legalábbis nagyon ellazulok, de az álomig nem jutok el – vagy nem tudom, fogalmam sincs mennyi idő telhetett el a következő felébredésem és a legelső között.
Mikor újra kinyitom a szemem, épp annyit látok csak, hogy Cora félrehúzza rajtam a takarót, és végignyal érzékien a férfiasságomon. Még kicsit homályosan látok, mert nem igazán tértem még magamhoz, a makkomra adott csókját és később ahogy a szájába veszi legbecsesebb testrészemet, azt viszont egytől egyig érzékelem. Még mindig nem értem el a teljes nagyságomat, de nagyon közel járok hozzá. Imádom az ilyesfajta ébresztőket, túlzottan is. Nem sokkal később az én látásom is kitisztul, és ekkorra már elég merev is leszek. Figyelem őt, ahogy ujjaival is besegít, ahogy szép lassan fonódnak kemény férfiasságom köré azok, és szinkronban folytatja a szájával, nyelvével a kényeztetésemet. Ekkor már én is kicsit megmozdulok önkénytelenül. Mivel nagyon közel van hozzám hátulról, ezért kicsit feljebb húzom rajta a köntöst, hogy szép és formás fenekére adhassak egy csókot, aztán fejemet visszavethessem a hátára, és hüvelykujjammal kicsit elkezdhessem a csiklóját dörzsölgetni. Kíváncsi vagyok, hogy vajon hogy fog reagálni erre. Vajon még így is befejezi a kényeztetésemet, vagy váltunk valami másra – esetleg kisegíti önmagát közben vagy utána. Mutatóujjammal belényomakodok egy kicsit, és egy nagyon rövid ideig mozgatom is benne az ujjaimat. Légvételem sokkalta szaporább lesz, mire ő pedig elkezd mozgolódni, én meg elhúzom onnan az ujjaimat, és lágy mosollyal az arcomon pillantok le rá, mikor köszönt engem. Csak engem figyel, de egyszerűen megőrjít, ahogy látom, és érzem, a kezével tovább folytatja a kényeztetésemet.
Eztán pedig el sem szakadva a tekintetemtől hajol vissza a férfiasságomhoz, és kapja be merev tagomat, tovább ingerelve engemet a kielégülés felé. Egek, de imádom ezt a csajszit, annyira jól tudja, mit és hogyan szeretek. Egyik kezemmel szőke fürtjeibe túrok, és finoman simogatni kezdem a tarkóját, ahogy őt nézem és a játszadozását. Pusztán a látvány is olyan hatással van rám, amit senki más nem tud kiváltani belőlem, csak ő. Kicsit hátrahajtom a fejemet, miközben egy aprót megfeszül a testem is, de még nem élvezek el. Próbálom is kicsit tartogatni magamat. Ahogy visszahajolok Corához, úgy szólalok meg vele együtt. - Használd kicsit a melleidet is, drága Corám - hangnemem nem követelőző, kérlelő, és remélem is, hogy eleget tesz a kérésemnek. Ha/Amint kibontja a köntöséből a melleit, csak lágyan elmosolyodom, ahogy őt nézem, egyfajta köszönetet tükröződve a tekintetemben. Ha pedig mellei közé veszi férfiasságomat, akkor újra hátravetem a fejemet, és egy hosszabb nyögés szakad fel a torkomból. Nem értem egyszerűen, hogy képes valaki ennyire megőrjíteni, mint ahogy a szöszi teszi.
Akármi is van, tovább élvezem a ténykedését, ha melleit használja, akkor pedig időben jelzem, hogy elég lesz, mert nem így akarok elmenni. Érezni akarom a szájának melegségét, finomságát, mikor elérem azt a pontot. Na meg egyébként is azt kértem, hogy csak egy kicsit használja a formás, kerekded kebleit. Sóhajaim, és kisebb férfias nyögéseim egyre szaporábbak lesznek, és csípőm is egyre jobban mozogni kezd, ahogy közeledek a végéhez, és végül pedig az egész testem megfeszül. Sűrűn és forrón engedem magam a szájába, megkönnyebbülésemet jelezvén, nem kis adaggal „megadományozva” őt, mert már így is túl sokáig türtőztettem magamat – de most már nem bírtam egyszerűen, ahhoz túlságosan is intenzív volt az egész. Mellkasom hevesen emelkedik, lihegésem alig hagy alább, és hajamba is túrok, mert egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy mivel érdemeltem ki ezt az ördögi szöszit.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

72
● ● Posztok száma :
Cora
● ● Keresem :
Jason Momoa
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: A ház ••

Tell me your secrets


A ház
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Külváros :: Muiredach farmja-