A ház - Page 4
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek


✥ Today at 8:16 am ✥

✥ Today at 2:00 am ✥

✥ Yesterday at 11:25 pm ✥

✥ Yesterday at 11:18 pm ✥

✥ Yesterday at 9:31 pm ✥

✥ Yesterday at 9:24 pm ✥

✥ Yesterday at 8:54 pm ✥

✥ Yesterday at 8:32 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ A ház •• Szer. Ápr. 26, 2017 9:55 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

First topic message reminder :


A ház maga


Konyha és étkező


Fürdőszoba


Hálószoba


A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 28, 2017 6:42 pm-kor.
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2167
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


SzerzőÜzenet

✥ Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás ✥ Re: A ház •• Szer. Jún. 13, 2018 2:57 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

+18

Biztosra veszem, hogy tisztában van vele, én is mennyire vágyom rá és hogy inkább ilyen módon érhessük el a kielégülést. De azt is jól tudja, hogy szeretem őt kényeztetni, érezni és hallani a reakcióit egy-egy érintésemre, ahogyan a testén barangolom be kezeimmel, ajkaimmal. Szeretem kicsit kínozni is, de ezt csak átmenetileg, hogy aztán olyan módon törleszthessek neki, ami tudom, hogy jóval inkább kedvére van. Ezért is ez a kis előjáték még, akármennyire is már azelőtt készen álltam rá, hogy elmerülhessek benne. De ezt is kamatostul visszakaptam. Meg is érdemeltem.
Ahogy ő sem tudja, hogy miben kapaszkodjon, úgy én is hasonlóan vagyok. Érintem őt mindenhol, csípőjénél, fenekénél, hasánál, melleinél, néhol pedig a vállára is téved a kezem, miközben a mozgás egy pillanatra sem hagy alább. Elemi erővel hat rám minden együttlétünk, ez alól a mostani sem kivétel. Nincs olyan számomra, hogy mi a kedvenc pózom, milyen a legjobb összefekvésünk, mert mindért oda meg vissza vagyok. Ahelyett, hogy ez a kezdeti szikra ami miatt először kerültünk egymás alsóneműje alá kialudt volna, csak felerősödött. Minden múló pillanattal egyre inkább vágyom rá, egyre többet akarok belőle, megízlelni őt újra és újra, érezni rángásait, rezdüléseit, amit csakis én tudok kihozni belőle. Örömet okozni neki, ahogy más nem lenne rá képes. Hisz túl régóta ismerjük már egymást, kitapasztaltuk a másikat, mire-hogyan képes reagálni. Egy-két helyzetben még majdhogynem jobban ismerjük a másik testét, mint a sajátunkat. Ezért sem vagyok rá képes, hogy ha egyszer belekezdünk valami ilyesmibe, akkor kihátráljak, akármilyen okoknál fogva.
Hajszolom mindkettőnk élvezetét, néha Corával együtt nyögök fel mélyebben és halkabban valamivel, testünk tökéletes összhangban egészíti ki egymást. A végefelé közeledve végül teljesen közel csúszik hozzám, már közvetlen a fülem mellett hallom nyögéseit, amiket az én mély sóhajaim egészítenek ki. Felizgat, teljesen megőrjít, ahogy reagál rám. Még közelebb húzódom hozzá én is. Csókolom, mintha nem lenne holnap, mintha ez lenne az életet jelentő levegő számomra, és egyszerűen megszűnik minden körülöttünk. A kint dúló vihar, az állatok a farmon, minden, amit felépítettünk. Most csak mi vagyunk ebben a pillanatban, és ezt a világon semmiért sem cserélném el. Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy itt van nekem Cora. Nélküle nem lenne ugyanolyan az életem.
Fogalmam sincs meddig vagyunk csendben. Egymásnak dőlve pihenünk egy ideig, míg csókra nem invitálom őt. Próbálom rendezni a légzésem, ami részben sikerül is, viszont a szívem még mindig majd kiugrik a helyéről. – Mint ahogy te is – jegyzem meg neki, mire én inkább a nyakába csókolok érzékien. Aztán homlokának támasztom az enyémet, kezemmel lágyan cirógatom közben oldalát, majd combját. Szavait felfogom, de csak hümmögök pár sort. Viszont arra képtelen vagyok rávenni magam, hogy ebből a helyzetől elmozduljak. Csak még egy kicsit… Még egy kicsit maradjunk így, annyira jó.
- Támogatom – kurtán szólalok meg csupán, de még mindig próbálok kicsit magamhoz térni. Viszont egyet kell értenem, tetszik nekem is ez a gyertyafényes helyzet. Nem hittem volna, hogy ilyen érzéki lesz, ha ilyen helyzetbe kerülünk. De tetszik, meglehetősen tetszik. – Vevő vagyok mindkettőre – felelem neki vigyorogva. Kezem arcára siklik, és csókért hajolok ajkaihoz. Finoman ízlelgetem, és húzom, ameddig csak lehet. De aztán ellépek, hogy végül Cora is le tudjon szállni. Kezemet nyújtva sétálok be a fürdő részre, és nyitom meg a csapot, hogy elkezdhessen zuhogni ránk a víz. Kezét továbbra sem engedem el, csak közelebb húzom magamhoz, mikor felé fordulok vissza, hogy újra megcsókolhassam. Előtte viszont még elmormolok pár szót neki. – Olyan boldog vagyok, hogy vagy nekem – jegyzem meg teljesen komolyan. A csók közben szorosan húzom magamhoz, hogy teljesen egészünkben egymás testéhez simulhassunk. Szeretem az ilyen nyugodt pillanatokat, mikor nem kell semmivel sem foglalkoznunk, csak egymással.
Végül egy kicsit később már a tusfürdőjéért nyúlok, amit kezembe nyomok. Na nem, szép is lenne, ha bejövünk ide közösen fürdeni, akkor majd egyedül képes lesz tisztálkodni. Illetve lássuk be. Mással kellene kezdeni, mint a testünkkel, az elménk az ami jelen pillanatban is nagyon piszkos.
Rásimítok vállaira, nyakára, finoman dörzsölve, masszírozva bele bőrébe, majd áttérek karjaira, ahol hasonló gyengédséggel folytatom cselekvésem. – Kíváncsi leszek erre a kis rendezvényre, milyen lesz. Mennyire fogjuk tudni türtőztetni magunkat – mondom neki halkan nevetve, ahogy kezeim mellkasára tér át. – Nem is tudom, milyen ing lenne jó választás oda. Meg öltöny. Egy teljesen fekete szerelés mindig tud kellően elegáns lenni. Vagy majd segítesz a döntésemben. Bár ki tudja, a meglepetés lehet élvezetesebb lenne neked – ez egyben egy kérdés és kijelentés is a részemről. Pénzügyileg nem fogok nyilván kiadni több ezreket erre az egy estére, de nem is fogom a legalsó kategóriát kifizetni. Mondjuk az is badarság, hogy csak erre az egy estére lennének ezek jók, mert kétlem, hogy később ne kerülnének elő. Amúgy is van egy-két olyan ruhadarabja Corának, meg nekem is, amiket aligha vennénk fel nemhogy rendezvényekre, de Párizs utcáira sem. Jók azok, ahova valóak – házon belülre. – Hogy én minek is fürödtem le először. Ez így sokkal jobb – mondom neki mellékesen. Bár akkor még valószínűleg idáig sem jutottunk volna el, hogy csak egy kis tisztálkodás is sorra kerüljék. Tudom, mert nem először volt már hasonló, hogy egy kis kihagyás után itt estünk egymásnak.
Kicsit lejjebb érek kezeimmel, és melleire nagyobb figyelmet fordítok, ami ezt illeti most – milyen meglepő. Viszont már aligha elég a kezemre nyomott adag, így amivel eddig foglalkoztam, azt a zuhanyfejet kezembe véve öblögetem le róla, közben lágy csókkal ajándékozva meg őt. Végül visszateszem a helyére, ahol újra jobban ránk zuhoghat a kellemesen meleg víz. Végigtekintek rajta, alsó ajkamba harapva önkéntelenül, ahogy a látványt még ilyen félhomályban beiszom magamba. Látom én tökéletesen őt, de azt is aláírom, hogy sötétebb van, mintha a villany égne. Majd pedig tettetett csodálkozással pillantok fel vissza rá. – Hoppá. Itt még mindig kicsit piszkos vagy. Várj, kisegítelek – majd pedig kicsit lentebb hajolok, és rácsókolok mellbimbójára, majd kicsit megszívom. Majd pedig nyelvemmel kezdem el lágyan nyalogatni, de mondjuk inkább úgy, hogy mosdatni. Hogy panaszra se lehessen ok, egyhamar áttérek a másikra is, ott se maradjon el a tisztálkodás. Közben fel-felnézek rá, magamban pedig csak gonoszul vigyorgok. Ő hívott ide be, magára vessen.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
119
● ● Keresem :
A gyönyörű Corám
● ● karakter arca :
Jason Momoa

A ház
Second Chance frpg
4 / 4 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Párizsi agglomeráció :: Muiredach farmja-