Part menti sétány
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Fontos hír


Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Yesterday at 10:55 pm
Yesterday at 10:50 pm
Yesterday at 9:04 pm
Yesterday at 8:30 pm
Yesterday at 7:47 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Szept. 02, 2017 9:11 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Part menti sétány



Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Part menti sétány •• Szomb. Jan. 14, 2017 10:55 pm

[Only admins are allowed to see this image]

[Only admins are allowed to see this image]
Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

846
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Part menti sétány •• Csüt. Márc. 09, 2017 12:48 pm


Sebastian &&  Perséphone
[Only admins are allowed to see this image]
[Only admins are allowed to see this image]
Egy újabb nap jött el a Paradicsomban, vagy legalábbis biztosan az lenne, ha turistaként érkeztem volna ide és nem kellene elviselnem minden egyes nap Kingsley nyomozót. Persze, egyikünk se éppen egyszerű eset, de szerintem ő mindenkit képes lenne az őrületbe kergetni a stílusával. Megint kaptunk egy új esetett, valakit partra sodort a víz, így remekül indul ez a hajnal is. Még be se értem az őrsre, amikor már telefonáltak is, hogy hova menjek pontosan. Nem érdekelt igazán most még az se, hogy ez gyilkosság vagy csak szerencsétlenül járt az illető. Lyanna halála miatt voltam itt, de még semmit se tudtam meg arról az esetről. Vagyis annyit tudtam, hogy az egyik helyi étteremben esett össze egyszer csak és már nem lehetett megmenteni, de semmi nyomát nem lelték annak, ami arra utalt volna, hogy csak baleset lenne. Viszont valahogy belőle se tudok kihúzni semmit se, pedig emiatt érkeztem a világvégére több héttel ezelőtt.
Nem mindig egyszerű hazudnom, de még se tehetek mást. Nem jogosan vagyok itt, vagyis magánemberként az lenne, de mint nyomozó. Igazából a karrieremmel szórakozom, ha kiderül, hogy csak önkényesen helyeztettem át magamat. De egyelőre szerencsére ez a veszély nem fenyeget, mert eddig senki se jött rá a turpisságra és nincs is olyan személy, aki ismerné eme titkomat és lebuktathatna. Így talán kicsit fel is engedhetnénk.
Sietve parkoltam le a közelben, majd felmutattam a jelvényemet is máris bejárást kaptam a holttesthez, de persze később kellett megérkeznem, mint neki. Már vártam az újabb kedves megnyilvánulását. Mindig van valami frappáns köszöntője. Főleg akkor, ha ő érkezik meg hamarabb egy bűntény helyszínére.
- Milyen ügyünk van? – kérdeztem meg kicsit unalmas hangon, amikor már hallótávolságon belülre értem.  Ahogyan pedig egyre közelebb értem feltűnt az is, hogy egy fiatal női holttestet vetett partra a víz. Ennél rosszabb pedig nem is lehetne, hiszen a víz képes szinte minden bűntényre utaló jelet eltűntetni. – Gyilkosság vagy öngyilkosság? – jött az újabb kérdés tőlem, mielőtt még megvizsgálhattam volna jobban a holttestet, illetve bármilyen köszönés helyett. Sőt, ha még volt kávéja, akkor az se kizárt, hogy pofátlanul kivettem a kezéből egy „Nem kellett volna, köszi” arckifejezéssel, hiszen mindig is egymás idegein táncoltunk. Az első pillanattól kezdve, így nem most változtattam volna ezen.


■ ■ Lesz még jobb is. doboz  ■ ■[Only admins are allowed to see this link]


[Only admins are allowed to see this image]
[Only admins are allowed to see this link]
avatar
Elit
Tell me your secrets

433
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Part menti sétány •• Csüt. Márc. 09, 2017 6:04 pm


To Sunshine
Fáradtan kászálódok ki az ágyból, és végzem el a napi rutinomat. Átöltözöm, hangoskodással felkeltem az én bájos feleségemet, majd elcsodálkozom - ahogy minden nap - hogy reggelente is milyen gyönyörű. Megeszek három szelet pirítóst, megiszom a szokásos reggeli kávémat, feketén, két cukorral, fogat mosok, majd felmarkolom a mustang kulcsait, és már tépek is el otthonról, a munkahelyemre. Az irodába. Hiszen mégis csak nyomozó vagyok, vagy mi. Vigyorral eltelített pofával lépdelek be, és felkészülök arra, hogy ma is ádáz szócsatát vívjak az én drága kis ,,társammal". Perszikével. Egyébként a neve Perséphone, de ki az a hülye aki azt meg tudja jegyezni, illetve minden alkalommal, fáradtságot nem tűrve ki is mondja. Bleh.
Ahogy benyitok, már veszem is a levegőt, hogy köszöntsem, de odabent egy lélek sincsen. Még a szellemek sem kísértenek - persze az átvitt értelemben. Kelpieként tisztában vagyok vele, hogy nem örülnék, ha egy szellemecske is megfordulna az ÉN irodámban. Unottan pakolom le testemet a forgós székembe, és már épp nyúlok a gombhoz a számítógépen, hogy bekapcsoljam, mikor az ajtóban megjelenik a főnököm. Ő afféle mítosz a kollégáim körében. Nem sokszor mutatkozik meg az alkalmazottjai között, szóval én csak elkerekedett szemekkel bámulok rá.
- Kingsley!
- Főnökúr! - biccentek, s fordulok egyet a székkel, miközben a lábammal lököm magam. Megvárja, míg újra a szemébe nem nézek, s egy nagy levegővétellel folytatja.
- Találtunk egy hullát.
- Ó, a héten már a második - csodálkozom és megvakargatom az államat. Szívesen közbevetnék valami frappánsat, de visszafogom a kitörni kívánkozó feketehumort, hiszen mégis csak a főnököm áll előttem.
- Egy fiatal hölgy. A partra sodorta a víz. Lehet, hogy csak egy szimpla öngyilkosság, de azért nem árt óvatosnak lenni. Menjen a helyszínre. Hepburn merre kószál? - kérdezi az üresen tátongó helyre tekintve.
- Biztos beakadt a tamponmadzagja a kávégépbe - mondom vigyorogva, miközben felállok az asztaltól. Szerencsém van, hogy a főnököm érti a humort, mert elmosolyodik.
- Maga után küldöm, ha megérkezik - mondja, én csak intek, és már el is tűnök az irodából.
A partra érve már a sárga szalagok, meg a rendőrök, helyszínelők várnak, így gyorsan felmutatom a jelvényemet, és már bent is vagyok a helyszínen. A tetem nem túl szép látvány, még nekem sem, pedig én igazán szeretem a morbiditást. A bőre teljesen elkékült, s itt-ott már fel is puffadt. Lerí róla, hogy nem egy-két órája vetette vízbe magát. Leuggolok, és próbálom figyelmen kívül hagyni a szagot, ami egyre csak tör felfelé az orromban. Felállok, és kiszellőztetem a fejemet, mikor meglátom a tömegből előbukkani a társamat.
- Na mivan? - kérdezem vigyorogva - leszakadt már a bugyid a látványomtól? Mint láthatod, hulla jó a buli - sandítok az előttem fekvő lényre, ami egykoron lány volt - Még nem volt időm megnézni rendesen, teljesen eltorzult a víztől. De az biztos, hogy már napok óta hullámsírban van. Ma nagyon jó vagyok a szójátékokban - vakarom meg az állam és a társamra sandítok, majd várom a válaszát.  



avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Part menti sétány •• Csüt. Márc. 09, 2017 9:55 pm


Sebastian &&  Perséphone
[Only admins are allowed to see this image]
[Only admins are allowed to see this image]
Úgy érzem, mintha valami mázsás súly nem akarna elengedni és egy hang azt súgná, hogy inkább menjek el ebből a városból, de nem akarok, vagy nem tudom. Igazából fogalmam sincs. Talán ez még se teljesen már csak Lyannaról szól, hanem rólam is. Valami nem stimmel, de még mindig nem jöttem rá, hogy mi nem és ezen a seggfej társam se segít. Bár amíg nem kutakodik utánam és nem jön rá arra, hogy nem hivatalosan vagyok itt, addig egy gonddal kevesebb. Például az, hogy elaludtam, mert baromira nem ébresztett az ébresztő. Sietve próbáltam kikászálódni az ágyból, amikor csörgött a telefonom, hogy jelenésem van. Még egy fekete pólót is lenyúltam, ami nadrágba tűrve egészen jónak tűnt, így legalább az se szúrhat szemet, hogy nem is a saját felsőm van rajtam, majd egyszerűen távoztam.
Talán jobb is volt, hogy nem voltam az irodában, mert nem kellett elviselnem a reggeli elmés megszólalásait. Egy dolgot legalább kihúzhattam a mai listáról, amivel az idegeimen tud táncolni. Komolyan az asszony nem bírja kifárasztani őt, vagy előtte is ilyen stílust enged meg? Hah, ki tudja, de inkább nem is akarom tudni, de ha így folytatja, akkor komolyan én utalom be valami olyan helyre, ahol rendesen kifáradhat és elmegy a kedve az idióta beszólásaitól és az idegeimen való táncolástól. Az se lendített a kedvemen, hogy a partra kellett kimenni. Az egyik legrosszabb tetthely szokott lenni, szagok és a test látványa. Ennyi idő után se lehet hozzászokni, de talán addig jó, amíg nem szokja meg az ember az ilyen dolgokat.
- Sajnos még nem eléggé jó, talán majd akkor leszakad a helyéről, ha a te holtestedhez hívnak, és éppen emiatt lejtek örömtáncot. – mellé pedig villantottam egy igazán elbűvölő mosolyt is. -  Ne félj, majd azért ejtek pár műkönnyet is, hogy ne csak bugyi szaggatás legyen. – toldottam még meg, majd közelebb sétáltam, miközben a dzsekit összehúztam magamon, hiszen még eléggé hűvös volt az idő. – Ha ennyire jó, akkor miért nem kéred fel egy táncra? Pukedlizni ne felejts el, ha már ő nem tud, na meg várd meg kérlek azt is, hogy igent mondjon. – majd pedig közben felhúztam a kesztyűt is a kezemre és óvatosan söpörtem arrébb a haját, miközben a szagok kegyetlenek voltak. – Szerintem senki se szokta a saját nyakát előtte agyon nyomkodni. – utaltam a foltokra, amit okozhatott valami tárgy is vagy kéz. Ahhoz túlzottan is pocsék állapotban van a test, hogy elsőre meglehessen állapítani, majd lassan felálltam és a vizet fürkésztem, mintha csak azt akarnám megtudni, hogy honnan is jöhetett szegény ártatlan teremtés és miért kellett így végeznie. – Súlyok nem voltak rá kötve esetleg? – a bokáját meg se néztem, de hát nahh eléggé gyomorforgató tud lenni egy ilyen látvány és helyszín…  

■ ■ [Only admins are allowed to see this link]


[Only admins are allowed to see this image]
[Only admins are allowed to see this link]
avatar
Elit
Tell me your secrets

433
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Part menti sétány •• Pént. Márc. 10, 2017 10:33 am


To Sunshine
Bámészkodva nézelődök a parton, de rajtam kívül senki nem közelíti meg a hullát. Csak én vagyok annyira bátor, hogy még le is guggolok hozzá, de az aromája nem éppen kedves az orromnak. A szőkeség befutása után már ketten guggounk tanácstalanul a test mellett, és menőn révedünk a távolba, mintha bármit is megtudnánk a kék éen unottan araszoló bárányfelhőktől.
- El kell keserítselek, kell még jó pár év ahhoz, hogy én meghaljak - mosolygok rá selytelmesen. Szeretek kétségeket felépíteni az emberekben, de azt is tudom, hogy nem bukhatok le. Ismét a hullára szegezem a pillantásomat, és mikor felhívja a figyelmemet a lány nyakán éktelenkedő foltokra, kesztyűt húzok. A fekete latex csattan a csuklómon. Egy könnyed mozdulattal elfordítom a fejet, és megszemlélem a véraláfutásokat.
- A nyomok alapján valamiféle tompa tárgynak ütközhetett. Mintha beverte volna a nyakát, egy hajó korlátjába. Sajnos, a boncolásig nem fogjuk tudni, hogy fulladásos halála volt e... de én mégis meg merném kockáztatni, hogy nem magától ugrott ki - állapítom meg, és elgondolkodva nézek a társamra. Majd tovább folytatom az utamat, és körüljárom a testet törpejárásban. Be kell valljam, elég hülyén nézhetek ki. Ahogy éppen a ruháját stírölöm megakad a szemem a csuklóján. Két picike folt éktelenkedik rajta, sebek. Körülöttük alvadt vér. Érzem ahogyan vágyakozok utána, még akkor is, hogyha egy ilyen undorító körítéssel kapom. Már egy hónapja nem táplálkoztam, és ez nem nagyon tesz jót az egészségemnek. A sebhelyek nagyon emlékeztetnek azokra, amiket magam is hagyok az áldozatokon. Ezt egy kelpie tette. Megdöbbentő, mert nem igazán hittem, hogy ebben a városban rajtam kívül élnek más kelpiek is. Sokáig morfondírozok  a seben, majd meg is vizsgálom. Határozottan kelpie tette. Nagyot nyelek.
- Megmarhatta egy kígyó - mondom sietősen, hogyha a társam érdeklődik az észrevételem iránt.  



avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Part menti sétány •• Pént. Márc. 10, 2017 4:18 pm


Sebastian &&  Perséphone
[Only admins are allowed to see this image]
[Only admins are allowed to see this image]

- Valóban? Ha csak ez az akadály, akkor szólj és lehetek az a személy, aki sok évszázadtól megszabadít. – és a hecc kedvéért még a fegyveremet is megérintettem a kezemmel. Szívesen lelövöm én, ha csak ezen múlik. A mosolyát látva pedig csak megforgatom a szemeimet és legszívesebben véletlen megbotlanék úgy, hogy megcsókolja a hullát. Végülis ilyen egy remek kapcsolat két nyomozó között, nem? Szerintem csoda, hogy még mind a kettőnknek van haja és nem parókát kell viselnünk. Bár a kapitányt se értem, hogy miért nem választott már minket szét. Lehet élvezi a műsort, ami néha jobb, mint bármelyik szappanopera a tévében.
- Az ember nem szokott úgy megbotlani, hogy a nyakát beveri, majd átfordul a korláton. – szólaltam meg egy kisebb hallgatás után, miután felálltam, majd ismét végig mértem a lányt. – Olyan 170 cm maga lehet így első ránézésre, a korlátok viszont jóval alacsonyabbak, vagy tévednék? – nem voltam én annyira otthon ilyen téren a hajókkal, közben pedig az agytekervények forogtak. – Mi van akkor, ha menekült, közben elkapták, meglökték, a nyak a korlátot érte és utána a vízbe dobták? – persze ez mind csak elmélet volt, de hát elsőre simán lehetne ez is, de az tuti, hogy nem öngyilkos lett. Ezt már szerintem mind a ketten eldöntöttük annak ellenére, hogy még nem is volt vizsgálat. Hamarosan pedig újabb lépések közeledtek felénk, de mielőtt ideért volna a kedvenc halottkémünk ismét megszólalt a társam. A kijelentésére könnyedén nevettem el magam.
- Persze, egy kígyó, mert itt annyi szaladgál. Itt él gondolom a legtöbb belőle. Vagy miért nem inkább azt mondod, hogy ideköltözött a Loch Ness-i szörny? – kérdeztem tőle gúnyosan, mert a világért se hagytam volna ki azt, hogy húzzam őt és néha én is beszóljak neki. De aztán a belsőséges nézelődésünket megzavarta a halottkém.
- Naa, mit sodort a partra a víz? Szegény gyermek. – kezdett is bele Tim, mire én csak sóhajtottam egyet, majd ismételten közelebb mentem.
- Gyilkosság igaz? – kérdeztem meg szemrebbenés nélkül, hogy haladjunk már.
- Igazán szólhatna a társának, hogy ne siettessen, ha pontos információkat akar már most is kapni. – pillantott Kingsleyre , mire összefontam a karomat és türelmesen vártam arra, hogy haladjunk már valamerre. Itt alig ha kapunk oly sok információt, talán csak morzsákat és akkor is szerencsések lehetünk.
 

■ ■ [Only admins are allowed to see this link]


[Only admins are allowed to see this image]
[Only admins are allowed to see this link]
avatar
Elit
Tell me your secrets

433
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Part menti sétány •• Csüt. Márc. 16, 2017 4:56 pm


To Sunshine
Teli szájjal vigyorgok rá vissza, de valahogy nem lenne kedvem a fegyverétől elhullani. Még akkor sem, hogyha tudom, hogy nem egy lövésébe kerülne ha el akarna tenni láb alól. Úgy teszek, mintha port söprögetnék le a vállamról, majd ráfüggesztem hatalmas, sötét szemeimet.
- Nem lennél képes rá Kedvesem, ki lenne olyan hülye, hogy kivégezze a titkos szerelmét? - kérdezek rá élesen, de azon nyomban meg is mosolygom magam, majd, mintha mi sem történt volna tovább vizsgálgatom a hullát. Következő igazán elmés megjegyzésére csak úgy válaszolok. Rá se nézek, inkább a testre koncentrálok.
- Igen drágám, pont erre próbáltam célozni - közlöm nyersen. Mostanra teljesen biztossá vált a számomra, hogy ez nem öngyilkosság volt. Vagy gyilkosság, vagy baleset - Százhetven centi, igen, és ahogy elnézem a testét, valahol hatvan és hatvanöt kiló körül lehet. Nem tudom hogy lehet úgy elesni, hogy pont ezeken a helyeken üsse meg valaki a nyakát. Főleg nem halálosan... - mondom, miközben a gumikesztyűvel újra a zúzódásokhoz érek, amik leginkább az egykori lány tarkóján, és nyakának két oldalán láthatóak. Perszikére nézek, tanácstalan vagyok - ez egyre bonyolultabbnak tűnik - sóhajtom.
- Ha menekült volna a teste többi részén is lennie kell zúzódásnak - mondom elmélkedve. A lelki szemeim előtt lejátszódik, ahogy ez a fiatal lány, élete teljében, egy hajó fedélzetén rohan. Félelem ragyog a szemében, liheg, megmarkolja a korlátot, és azon vacillál, hogy vízbe vesse e magát. A tettes a nyomában, elkapja a csuklóját, visszarántja, s a dulakodás közepette meglöki a lányt, aki nekiesik a hajókorlátnak.
A társam gunyoros megjegyzésére csak megszívom a fogamat. A két pont a lány csuklóján árulkodó jel volt. Én tudtam, hogy mi képes ilyet tenni, de egy embernek nem magyarázhatom el, hogy a tettes valószínűleg pont az én fajtámból való.
- Ha nem hiszed el, akkor gyere ide, és nézd meg magad - mondom, mire befut Tim, a halottkém. Még mindig ott guggolok a test előtt, onnan nézek fel rá - Jó napot! - köszönök. Elvigyorodom, mikor megszólít a féri, bár igazából az oka mulattat.
- Hallottad Heburn, ül! - szólok rá vicceskedve, majd lassan felállok és odaállok a társam mellé, mint valami jólszituált biztonsági őr.  



avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Part menti sétány •• Vas. Márc. 19, 2017 11:47 am


Sebastian &&  Perséphone
[Only admins are allowed to see this image]
[Only admins are allowed to see this image]

Lemondóan sóhajtok egyet és még a szemeimet is megforgatom. Ez még viccnek is  rossz lenne, inkább mennék világgá, mint valaha bármennyire is kedveljem őt.
- Ki tudja, lehet, hogy én így fejezném ki a szeretetemet irányodba. Erre még nem gondoltál? Úgyis úgy tartják, hogy a szerelem fájdalmas tud lenni. – mellé pedig persze, hogy egy igazán édes és tündéri mosolyt is villantottam. Miért nem löktem meg korábban, mennyivel mulatságosabb lett volna, mint hallgatni őt, de tényleg. legalább rövid időre befogta volna még és ha szerencsém lett volna, akkor még egy fénykép is készült volna róla. Jaa, aztán legalább lett volna min röhögnie az egész őrsnek.
- Nos, ha gondolod, akkor kerítünk egy hajót és te leszel a próbababa. Kicsit behajlítod a lábad, a súlyodtól meg eltekinthetünk. Annyira talán még se lesz halálos, ha nincs aki megfojtana közben. – örömmel vállalnám a szerepet, hiszen amekkora tapló tud sokszor lenni. Kész csoda, hogy még egyáltalán szerintem rendőr. Nem is értem, hogy miként sikerült megtartania a székét ennyi ideig, vagy eltitkolnia bárki elől is, hogy mennyire egy idegesítő személy. Nem csoda, hogy nem volt eddig társa. – Vigyázz, még a végén aggódni fogok, hogy nem tudsz majd aludni, mert ez túl nagy falat számodra. – grimasz pedig könnyedén jelent meg az arcomon, hogy utána rövid időre kicsit hátat fordítsak a holttestnek. Nem volt szép látvány és ezt megszokni se lehet, legalábbis remélem, hogy soha nem fogom megszokni teljesen, mert legalább így tudom, hogy egy kis emberség tuti maradt bennem.
- Istenem, ennyire ne legyél már ennyire hülye. Hol szerezted a jelvényedet? Netán vetted vagy loptad? – végül egy kisebb sóhaj keretében közelebb sétáltam, hogy megnézzem azt a bizonyos kígyómarást. Pár pillanat erejéig haboztam, majd egy aprót sóhajtottam. – Van egy harapás nyomunk, ami szerintem kígyóhoz képest túl nagy lenne, így kár lenne túl korán ítéletet hozni. – alig, hogy felálltam meg is jött a másik kedvenc. Persze, hogy még tőle is bezsebelhettem egy kedves beszólást.
Kapd be Kingsley, nem vagyok a kutyád! – pillantottam hátra a vállam felett, miközben vártam a jelentést. Hamarosan kiderült az is, hogy olyan 16-20 órája lehet halott, de jelenleg nem tud pontosabbat mondani, ahogyan legalább arra is választ kaptunk, hogy gyilkosság, de a pontosabb diagnózisokért jobb lenne, ha megvárnánk a boncolást.
- Remek, akkor végre mehetünk innen? Egyébként semmi személyes tárgy? – miért ne lehetne? Volt már olyan, amikor előkerült egy táska is. Mennyivel egyszerűbb lenne, mint megpróbálni majd valahogy beazonosítani őt. Sokszor még be se jelentik azt, hogy valaki eltűnt. Remek nap elé nézünk, már előre látom.
 

■ ■ [Only admins are allowed to see this link]


[Only admins are allowed to see this image]
[Only admins are allowed to see this link]
avatar
Elit
Tell me your secrets

433
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Part menti sétány •• Vas. Ápr. 02, 2017 1:01 pm


To Sunshine
Felnézek rá a vállam felett, és elvigyorodom. Imádom, hogy ilyen éles a nyelve, és azt is, hogy átalában olyan nyilvánvaló oltásokkal áll elő, amit könnyű lereagálni.

- Édesem, ha a testemet akarod, csak egy Szavádba kerül. Nem kell ilyen lírikusan fogalmazni - kacsintok rá. Elképzelem, ahogyan összefonódik a testünk, de nem bírom ki, hogy ne nevessem el magamat. Szerintem a világ legintimebb pillanatában is egymást basztatnánk. Látom magam előtt, ahogy a méreteimet pedzegeti, én pedig a technikáját szidom. Beszólását eleresztem a fülem mellett, szeretném minél hamarabb kideríteni ezt az ügyet, és megenni egy jó, zsíros hamburgert.

- Ha elkapták, a csuklóján, vagy a derekán is kellene lennie zúzódásnak - mondom ismét, kissé komolyra fordítva a szót, lelki szemeim előtt még mindig a hamburger képe lebeg. Mikor mellém áll, hogy megnézze a harapást amiről eddig magyaráztam felnézek rá. Szinte örömmel nyugtázom az arcán megjelenő elbizonytalanodást - te mire tippelsz, ha nem kígyóra? Talán egy vámpír? - kérdezem tettetett aggodalommal, majd elvigyorodtam. Tudom nem szép dolog viccet csinálni egy embertársam halálából, de meg kell védenem a fajtámat, főleg akkor, hogyha a húgom áll a dolgok hátterében.

- Hova rohansz, Hepburn?  Ha nem bírod a hullát, minek jössz terepre? - kérdezem. Persze engem is megvisel, hogyha ilyesmit látok, mégis, én már valahogy megszoktam. Ez az élet rendje, nem? Megszületünk, élünk, aztán meghalunk, és alaktalan hullákká leszünk. Nem egyet láttam már, és nem egy került ilyen helyzetbe az én közbenjárásom miatt. Felnézek a kollégára - Tényleg, nem találtak nála személyes tárgyat? Vagy bármit, ami utalhat a kilétére?



avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Part menti sétány •• Vas. Ápr. 02, 2017 2:30 pm


Sebastian &&  Perséphone
[Only admins are allowed to see this image]
[Only admins are allowed to see this image]

- Hmm, pedig kezdtem azt hinni, hogy te erre gerjedsz? Vagy inkább arról, ha elárulnám, hogy milyen kis fülledt álmaim szoktak lenni veled kapcsolatban? – persze, hogy egyik szót se gondoltam komolyan, de néha már tényleg annyira idegesítő tudott lenni, hogy legszívesebben bevertem volna az orrát, aztán foglalkozzon azzal. Legalább addig is lenne egy pár perc nyugtom. – Másrészt meg úgy érzed, hogy tudnál bármi újat mutatni és levenni olyan értelemben a lábamról? – vontam fel kicsit kihívóan a szemöldökömet, hiszen kötve hiszem, de nem is mi lettünk volna, ha nem terelődik bármi hasonló irányba a beszélgetés. Ohh, nem ez volt az első szexszel kapcsolatos évődésünk, de sose léptük át azt a határt. Valószínűleg semmi jó nem sülne ki belőle, hiszen tuti még akkor is egymás vérét szívnánk. Na, meg úgy rebesgetik, hogy van felesége is… Meg amúgy se vonzott ilyen értelemben, nem vagyok vak, de azért nálam is vannak határok.
- Akkor halljuk a teóriádat a kígyón kívül. Úgyis mindig szereted hangoztatni, hogy te mindig mindent tudsz. Hát gyerünk, akkor mutasd meg a képességeidet, életem! – mosolyodtam el csöppet se angyalian, hiszen tényleg így volt. Szeretet mindenről véleményt mondani és hangoztatni azt, ha megoldott egy ügyet, hogy mekkora egy zseni, vagy éppen észrevett a nyomott. Végül könnyedén guggoltam le mellé, hogy szemügyre vegyem a sérülést. – Hmm, nem is rossz ötlet. Lehet éppen vámpírok bálját tartották és szerencsétlenek kicsit túl sokat ittak és azt hitték tényleg azok. – szavaim mellé meg egy kisebb grimaszt is kapott, de akkor se gondoltam azt, hogy kígyó lenne. Fogalmam sincs, hogy miért voltam ebben annyira biztos, de így volt. Kíváncsian pillantottam Sebastianra, de a kép megint kezdett mosódni és a fura árnyszerű ízé megjelenni. Sietve törzsöltem meg az arcomat, mintha csak a hullaszaga zavarna, majd felálltam és mély levegőt vettem. Csak ne lennének ezek a bizarr jelenések, de tényleg…
- Ennél jobb szöveget nem tudsz villantani, Seb? – pillantottam hátra rá kérdőn, majd egyre közelebb sétáltam a vízhez és körbepillantottam, miközben vártam arra, hogy valaki válaszoljon a kérdésünkre. Végül a stégek irányába fordultam és indultam el. – Olyan, mintha arra felé lenne valami. – persze mi nincs arra? A szemét és a sok kosz könnyedén akad fent ott, de hátha ott meglesz a táska is. Pár lépés után végül megálltam és hátra néztem rá. – Jössz, vagy inkább megvárod, amíg már csak járókerettel közlekedhetsz? Bár azt megnézném, hogy miként esel el vele itt a parti homokban. – mellé még egy kacsintást is kapott, ahogyan intettem egy-két rendőrnek és helyszínelőnek, hogy jöjjenek velünk. Lehet, hogy nem volt túl közel, de attól még nem értettem, hogy miként nem nézhették át.


■ ■ [Only admins are allowed to see this link]


[Only admins are allowed to see this image]
[Only admins are allowed to see this link]
avatar
Elit
Tell me your secrets

433
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Part menti sétány •• Vas. Ápr. 02, 2017 3:52 pm


To Sunshine
Mutatóujjammal megemeltem a fejét az álla alatt, s egésze közel hajoltam hozzá. Féltem, hogy megüt, bár a fájdalmon kívül nem hiszem, hogy bármit sebezne rajtam egy tőle kapott balhorog.
- Rawr - morgom az arcába, majd eleresztem - bár eddig sem fogtam szorosan - hogy szétnézhessek. Nem akarok túl messzire menni, bár ez még közel sem jár ahhoz, amit olyankor leművelek, mikor kettesben vagyunk. Nem tehetek róla, szeretem nézni ahogy szenved tőlem - plusz húsz centi újdonságot biztosan - kacsintok rá. Ha ketten vagyunk olyanok vagyunk, mint a gyerekek. Csípősebbnél csípősebb megjegyzéseket teszünk egymásnak. Talán éppen ezért is szeretem, hogy ő a társam, más már rég bemártott volna a főnöknél szexuális zaklatás vádjával.
- Életem egyetlen kicsi virágszála - kezdek bele az előttünk álló nagy monológba - szerinted, hogyha lenne más ötletem, akkor először a kígyót dobtam volna be a kalapba? Nem vagyok egy biológus, de szerintem kígyó volt, és ha tippelhetnék, a Belcher-tengeri kígyót mondanám - magyarázom. Sokszor találkoztam már ezzel az állattal, hiszen mikor még fiatal voltam rengeteget utazgattam a világban. Persze tudom jól, hogy ez az állat a Timor-tengerben, északnyugat Ausztrália partjainál, Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Új-Guineában, a Salamon-szigeteken, és kisebb Csendes-óceáni szigetek körül fordul elő, reménykedtem benne, hogy Perszike nem tudja.

- Nem hiszek a mitologikus lényekben, és azt is elítélem, hogyha valaki azt gondolja magáról, hogy az... de ezzel a lánnyal csúnyán végeztek, és hogyha kell bejárom Írország összes Conját, hogy megtaláljam a tettest - mondom magam elé a levegőbe, és hagyom, hogy szavaimat elsodorja a szellő. Csak figyelem egy darabig, ahogyan befelé gázol a hideg vízbe, majd mikor rám szól, hogy mozogjak már elmosolyodom. Sosem kedveltem a vizet. Ez nem afféle kelpie dolog, egyszerűen víziszonyosnak születtem. Hiszen nincsen kegyetlenebb gyilkos a víznél.

- Megyek már anyu! - vetem oda neki, s már indulok is utána. Fejemben viszont csak az a kép mozog, amikor megtörölte az arcát. Kezdem azt hinni, hogy nem egy sima emberrel akadt dolgom.




avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Part menti sétány •• Hétf. Ápr. 03, 2017 11:17 pm


Sebastian &&  Perséphone
[Only admins are allowed to see this image]
[Only admins are allowed to see this image]

Nem tetszett az, ahogyan felemelte az állam alá csúsztatva ujját a fejemet, de ennek ellenére nem tettem semmit se, legalábbis nem ütöttem meg, még ha nagyon is viszketett a kezem. Inkább csak kihívóan pillantottam rá.
- Rawr? Ennyit tudsz? – kérdeztem meg pimaszul, miközben a kezem pontosan oda siklott, ahova nem kellett volna, mintha csak elgondolkoznék azon, amit mondott. Hahh, én se voltam éppen szent és pont nem érdekelt, hogy mennyien bámulhatnak minket amiatt, amit művelünk egy hulla közelében. – Hmm, nem azt hiszem inkább csak a szád nagy, de az nem. – húztam el a kezemet, majd ha engedte, akkor a fejemet is elfordítottam, hogy utána távolabb sétáljak tőle. – Remélem, azért tudsz még továbbra is az ügyre figyelni, és nem terelte el túlzottan a gondolataidat a kezem érintése. – direkt úgy mondtam, hogy mások is esetleg hallhassák. Persze ez már lehetett volna szexuáliszaklatás is, de egyikünk se volt olyan, aki emiatt szaladt volna a kapitányhoz. Természetesen legtöbb esetben hasonlókat akkor műveltünk, ha nem volt nézőközönségünk, de most úgy nézett ki, hogy egyikünket se érdekel ilyen téren a dolog, hogy ki látja vagy hallja ezt a fajta évődésünket.
- Vigyázz, még a végén azt fogom hinni, hogy meg akarod kérni a kezem. – pillantottam rá egy pimasz mosollyal az arcomon a felvezetése után. Tudtam, hogy ő neki van felesége, arról meg gőzöm se volt, hogy kb. 25 éve már nekem is van férjem. Valahogy ezt anya elfelejtette említeni és még a történeteiből is kihagyta. – És akkor biztos, hogy nem vagy biológus? – majd kérdőn pillantottam a halottkémre is, hogy őt miért nem szedi le a 10 körméről, hogy feltételezésbe bocsátkozik. Ő pedig csak széttárta a kezét és inkább jelezte, hogy ideje lenne indulni a holttesttel. – Pedig kezdtem azt hinni, hogy ez csak hirtelen valamiféle fura fellángolás a kígyók iránt. Tudod, amolyan új szerelem.
- Miért érdekel annyira ez a hulla? Sose láttalak még ennyire elszántnak. Esetleg ismerted az áldozatot? – ki tudja, lehet valamit felismert, ékszert vagy bármit, hiszen az arca eléggé felismerhetetlen lett már. Kész csoda, ha sikerül majd azonosítani őt. Persze közben már újra talpon voltam és újabb nyomot kerestem, miközben a cipőmtől is megváltam, mert reménykedtem benne, hogy ott találhatunk valamit.
- Nahh, ha már olyan szépen bemelegedtél korábban, akkor megengedem, hogy megfogd a kezemet. – majd megragadtam a kezét, ha ő nem tette volna, mert nem volt kedvem belezuhanni még jobban a vízbe, mint muszáj miközben próbáltam megszerezni a táskát, ami felakadt az egyik móló lábára. Nyújtózkodom, végül mire sikerül megfognom, addigra meg is csúszom, [Only admins are allowed to see this link]Jobb, mintha magammal rántottam volna. – Erre mondják, hogy aki keres az talál is. Már csak az a kérdés, hogy az övé lehet-e. – pillantottam a társamra, majd kicsit arrébb hessegettem, mert nem volt kellemes a hideg vízben állni. Sőt, baromira hideg volt és kezdtem félni, hogy le fog fagyni a lábam, ha még sokáig kell benne állnom, vagy esetleg meg fogok betegedni. Egyikre se vágytam.


■ ■ Remélem nem baj, hogy dobtam kockával rá. edi [Only admins are allowed to see this link]


[Only admins are allowed to see this image]
[Only admins are allowed to see this link]
avatar
Elit
Tell me your secrets

433
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Part menti sétány ••

Tell me your secrets


Part menti sétány
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Folyó Part
» A Tópart mentén
» Ház és tópart
» Part 14 / 4
» Part 14 / 8

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Külváros-