Sziklás öböl
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Fontos hír


Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Yesterday at 10:55 pm
Yesterday at 10:50 pm
Yesterday at 9:04 pm
Yesterday at 8:30 pm
Yesterday at 7:47 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Szept. 02, 2017 9:11 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Sziklás öböl


Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Sziklás öböl •• Vas. Május 07, 2017 9:28 pm

*******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

846
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Nora Wellner tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl •• Hétf. Május 08, 2017 9:40 am

to Daan Van Der Vaart
[Only admins are allowed to see this image]


Ma én maradok ki éjszakára. Ezt el is mondtam az újdonsült lakótársamnak, ne aggódjon, ne keressen. Alkotói válságban vagyok úgyhogy kicsit drasztikus módszerhez folyamodtam. Száműztem magam Dublin határába. Hideg élelemmel, pokróccal és persze a két kutyámmal. Délután egéeszen addig autóztam amíg magam mögött hagytam a város magas épületeit, a sok turistát, a nyüzsgést és zivalyt. A járgányom csak úgy gyűrte maga alá az aszfaltot ahogy elsuhantam az élénk zöld erdő mellett. Majdnem egy hete semmit nem írtam a blogomra és ha ez így megy tovább jelentős bevételtől fogok elesni. Ezért most kicsit visszatérek az amúgy eddig megszokott nomád életmódomhoz, ami azt jelenti, hogy a szabad ég alatt a kocsim platóján fogok éjszakázni a kutyáimmal, messze minden zajtól és civilizációtól. Jobb kezem a kormányon, a bal kissé kilóg az ablakon, a sós levegőjű szél felreppenti sötét gesztenyebarna fürtjeimet. Lefordulok a part felé, és egészen közel a vízhez leállítom a motort majd nem mozdulok. Hallgatom a tenger egyenletes moraját, ahogy a hullámok kifutnak a partra majd lustán visszahúzódnak, vagy ahogy messzebb a a szirtekhez csapódnak. Mennyire messze eljutottam te jó ég. Konkértan Európa másik végében vagyok, teljesen a másik végén üldögélek most. Oroszország most rettentően messzinek tűnik, de mégsem kap el a honvágy, még a halvány fuvallatta sem. Ez baj lenne? Valahogy úgy érzem az én szívem folyton úton lenne és a világ minden táját és szegletét az otthonának tekinti. Alice izgatotta nyüszög a hátsó ülésen, a tenger és a hosszú part látványától bizányára bezsongott. Kiveszem a kocsikulcsot, kiszállok majd kinyitom a hátsóajtót is. A két négylábúm boldogan ugrik ki az autóból, nagy tappancsaik sötét lábnyomokat hagynak a homokban. Mindketten boldog ugrándozásba kezdenek egymás körül. Nekivetem a hátam az ajtónak és úgy nézem egy hosszú pillanatig őket. Tekintetem végigfutattom a messzi tenger horizontján. Ideje lőnni már klassz képet a beszámolómhoz, úgyhogy előszedem a gépemet a hátsó ülésre tett egyik táskámból. Legalább tíz percig eltűnődve nézem ahogy a két állatt önfeledten játszik a parton. Egymás nyakába ugranak, kergetőznek boldogan vakkantgatnak. Amikor a nap elkezd a tenger messzi vonala alá süllyedni én a kocsi hátsó platóján állva a tengerparti szelet élvezve üvegből kortyolgatom a bort, miközben a kocsiből üvölt a zene. Misoda látvány lehetek de tényleg. Egy csaj aki titanicos lányt játszik a kocsi tetején, s talán a bor hatására vagy talán azért mert alapból zakkant vagyok az agyamon átfut a gondolat, hogy megmártózzak a tengerben. A hullámok ugyan hevesek de jó úszónak tartom magam, és mindemelett felelőtlen is könnyelmű is vagyok ez tiszta sor. Az üveget az első ülésre teszem, attól nem félek, hogy bárki megpróbálná elvinni a kocsit hiszen egyből két óriási farkaskutyával találná szemben magát. Leveszem a pulóverem ami alatt egy sötétkék top van, majd gyorsan letolom a farmerom. A homok még kellemesen meleg a talpam alatt. Nincs rajtam fürdőruha így miután a ruhám a motorháztetőre tettem, toppban és egy short bugyiban lassan sétálni kezdek a víz felé. Nem sietek, élvezem azt a pillanatot ahogy az első hullám eléri a lábamat. A víz hűvös nem kifejezetten strandidő van de egy kis megfázás megéri az élményt.

[Only admins are allowed to see this link]



[Only admins are allowed to see this image] [Only admins are allowed to see this image]
No past, no future ... just the moment.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

96
● ● Posztok száma :
My russian handsome soulmate.
● ● Keresem :
Lily Collins
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl •• Szer. Május 10, 2017 10:41 am

A víz meglehetősen hűvös volt, de már hozzászoktam a frissítő úszásokhoz. Otthon, Hollandiában sem igen volt melegebb a tenger, amiben gyerekkorom óta annyit úsztam. Most pedig éppen kifejezetten igényeltem, hogy valami lehűtsön, képletesen is, hogy levezethessem a fölös energiáimat.
Alig pár órája raktam össze a képet a fejemben, hogy könnyen lehet, hogy a volt barátnőm, akiről kiderült, hogy seelie, apám elől menekült ide, Írországba, mikor olyan hirtelen búcsút vett tőlem. Merthogy az öregem meg vadász…
Nagyon remélem, hogy nem így áll a helyzet, mindenesetre eléggé besokalltam, és úgy éreztem, szükségem van némi figyelemelterelésre. Ezért is jöttem le egy kis esti fürdőzésre.

Már éppen azon gondolkodom, hogy ki kéne jönnöm a vízből, mielőtt teljesen átfagyok, mikor arra leszek figyelmes, hogy két hatalmas farkaskutya száguld felém az országút felől. Olyan megtermettek, hogy először azt hiszem, tényleg itt elevenedik meg előttem a temészetfeletti, és farkasemberek is színesítik Írország mágikus teremtményeinek listáját. A két eb azonban ártatlanul és lelkesen kezd játszani egymással, összeugranak, kergetőznek, játékos közelharcba keverednek és természetesen a vízben is megmártóznak.
Miközben mosolyogva figyelem a jámbor fenevadakat, néhány éles villanásra leszek figyelmes, mintha valaki fotókat lőne. Csak remélem, hogy nem rólam, ahogy egy szál átázott boxeralsóban kutatok a törülközőm után. Bár elég jó formában vagyok, meg kell hagyni, de nem szeretem, ha a tudtom nélkül fotóznak. Aztán eszembe jut, hogy valószínűleg a kutyák gazdája lehet a fotós.
Ordító zene hatol a fülembe, és amint a törülközővel szárítgatva magam feljebb sétálok a parton, megpillantom a zaj forrását is.
A közeli út szélén egy fiatal, barna hajú lány a pick-upja hátulján ropja a ritmusra, egy üveg borral a kezében, amiből több hiányzik, mint amennyi még benne van. Eléggé filmbeillő jelenet. Valami kellemes, végtelen szabadságérzet fog el, ahogy nézem az egyébként igen szemrevaló lányt, aki valószínűleg mit sem tudva arról, hogy figyelik, egyszerűen csak elengedi és jól érzi magát, átadva magát a tengerillatú szélnek, a vörös naplementének, na, és nem utolsó sorban a kellemesen savas vörösbornak.
Mikor vetkőzni kezd, megfagy bennem a vér. Vagyis, ha őszinte vagyok, sokkal inkább felpezsdül. Mikor csak egy kis spagettipántos top és egy franciabugyi marad rajta, leugrik a kocsiról és a part felé sétál.
Lehet, hogy sok problémám van, rengeteg dolog jár a fejemben, de nem lennék egészséges, fiatal srác, ha az elmúlt percek mozivászonra illő jelenetei után nem húzódna hamiskás félmosolyra a szám, és nem indulnék el felé, remélve, hogy nem éri majd kellemetlenül, hogy társasága akad.

Pár méter választ már csak el minket egymástól, mikor észrevesz. Tényleg kifogástalanul néz ki, meg kell hagyni. Nem vagyok olyan pofátlan suttyó, hogy látványosan végigmérjem, de volt időm felmérni a terepet, ahogy közeledett felém.
Éppen megszólítanám, mikor a két farkaskutya felénk iramodik. Egyikük lelkesen rám rázza csuromvizes, tömött bundáját, értelmetlenné téve ezzel az eddigi, gondos törülközést, a másik pedig kettőnk közé áll, mintegy védve a gazdáját és kettő rövid, figyelmeztető ugatást hallat. „Majd akkor smúzolhatsz a gazdámmal, ha én engedélyt adok rá, és ha ő is akarja, remélem, világos, kishaver” – üzeni a tekintete.
Szeretem és tisztelem a kutyákat és a hűségüket, ezért megállok és tisztes távolból köszönök rá a lányra.
- Nocsak, akad még valaki, aki híve rajtam kívül a hűvös, esti fürdőzésnek? Ha maradt még valami abban a palackban, nagyon jólesne egy korty, ha nem vagyok nagyon pofátlan. - Tényleg el bírnék viselni egy korty jó bort. - Gyönyörű állatok. Ha jól sejtem, veled vannak.
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Nora Wellner tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl •• Szer. Május 10, 2017 11:52 pm

to Daan Van Der Vaart
[Only admins are allowed to see this image]


Hűvös van, ez tény, de engem nem zavar. A szél élénkítően hat rám, a sós víz illatától pedig egyenesen borzongok. Megrészegít a szabadságnak ez a mámoros érzése. A tudat hogy senkinek nem tartozom magyarázattal, hogy snekiért nem vagyok felelős, nincs akihez igazodjak, és talán vannak olyanok akik rögtön kongatják a vészharangot és azt skandálják, hogy igen ám de biztosan magányos vagyok, a lehető legbiztosabban állíthatom, hogy nem. Soha nem érzem magam magányosnak és nincs honvágyam. Úgy látszik a magamfajta szabad madarak már csak ilyenek. Mélyet szippantok a fuvallatból ami egy pillanatra körbeölel, nézem ahogy a hullám lustán elnyújtózik a parton és finoman simogatja a talpam. Már éppen ott lennék, hogy beljebb gyalogolok a vízben amikor Axel figyelmeztető ugatására kapom fel a fejem. Igen, természetesen megismerem mikor hogyan ugatnak, hiszen mégis csak az én kutyáim. Én neveltem őket és velem vannak immár 2 éve éjjel nappal folyamatosan. A hang irányába fordulok és meglepetésemben nagyokat pislogok. A parton egy srác közeledett az én kis falkámhoz amit Axel hevesen adott a tudtomra. Tettem egy pár lépést a kutyám felé, csak hogy biztos legyek benne hallja majd a hangomban megbújó szigort amikor rászólok. A testtartása merev és feszült, szemét le nem veszi az idegenről, fülei hegyesen merednek az ég felé, Alice pár méterre mögötte csendben figyel, de egyik kutya sem agresszív, csupán jelzik, hogy az idegennek, hogy ott állj és ne tovább ha jót akar.
- Axel! - hangom élesen csattan a hullámok moraja között. - Hagyd! - szólok rá a hímre, erősen és határozottan de nem mégis nyugodtan. Axel felém fordítja nagy fejét majd egy pillanattal később vissza a srác felé, de márnem ugat csupán figyel. Ennyi azonban már elég a testvérének ahhoz, hogy kíváncsian meginduljon felé s orrával erősen szimatolva előre lassan lassan elérje az idegent. Most, hogy a kezdeti feszkó lecsillapodni látszott végig pillantok a srácon és nyelek egy nagyot. Hát ez a farmer reklámba illő nyakiglábot meg honnan szalajtották?
- Úgy néz ki, hogy akad! - válaszolom könnyedén és elmosolyodom mert azért valljuk be mennyi esély volt rá, hogy itt összefutok valakivel? Amikor látom, hogy Alice végre félénken megböki a srác kezét gyorsan hozzáteszem.
- Nem bántanak, - egy gonosz mosoly suhan át az arcomon amint folytatom a mondatot. - ha csak én nem adom az a parancsot! - tudja azért, hogyha esetleg bármivel is próbálkozna akkor egyből ráugranak. - És igen velem vannak! - mosolyodom el simét ahogy a két állatra pillantok. - Aki épp kíváncsian haverkodik veled ő Alice, ez a mrogó meg, - a borosüveggel a kezemben a bátyjára mutatok. - Axel. - azóta, hogy elhallgatott meg sem moccant melőllem, fürkésző szemeit viszont végig a veülnk szemben álló idegenen hagyta. A kérdésre a bal kezemre kapom a szemeimet és meglepődve látom, hogy a kocsin lejtett táncom óta szorongatom a borosüvegemet. Ezzel indultam volna be a tengerben? Hajj ajjj lehet kezdek becsípni! Elnevetem magam, odasétálok hozzá és szótlanul felé tartom az üveget. Fejem félre billentem, újra végignézek rajta. De most komolyan egy ilyen pasi honnan pottyan ide?
- Csobbanni indultam. - jelentem ki játékos csilingeléssel a hangomban. - Jössz? - nézek rá kérdőn vidámán mint egyik gyerek a másikra amikor játszani hívják egymást. A meglepődés utána kezd tetszeni a gondolat, hogy társaságom akad. Ráadásul van a srácban valami furcsa, valami furcsán ismerős. Ugyanazt a szabadságszeretet sugárzik belőle is mint belőlem. Létezhet, hogy két ilyen szabad lélek összetalálkozna a nagyvilágban? Még a nevét sem akarom tudni, elég ha úgy marad meg amint a srác a partról, vagy a ki tudja az este folyamán adok neki egy becenevet. Csak a társaságát akarom élvezni. Térdig gyalogolok a vízben, libabőrös leszek ahogy a hideg egyre feljebb kúszik a testemen. Ez hűvös lesz már most érzem. Egy hullám egészen a mellkasomig csap fel, így a víz már eléri a hajamat is ami nedves tincsekben tapad a testemhez. Mély levegőt veszek és egy merész elhatározás után fejjel előre elmerülök a vízben. Kegyetlen hideg és a testem minden porcikáját elárasztja de minden pillanat elteltével kevésbe borzasztó. Felbukok s újra nagy levegőt veszek, a lábam már nem ér le így hevesen tempózom miközben hátra fordulok és pillantásom az idegent keresi. Vajon utánam jön? Remélem. Gyorsúszással megteszek még pár métert beljebb aztán csak élvezem ahogy a hullámok dobálnak ide oda. Ha ő is beljebb jön amiben nagyon bízom akkor szembe fordulok vele és egy percig csendben figyelem az arcát. Szívesen megkérdezném, hogy miért jött ide? Miért akarta kiszellőztetni a fejét, hiszen egy ilyen helyre csak ilyesmiért jöhet az ember egyedül. Ám van egy olyan érzésem, hogy a hely , a spontán úszás ez az egész helyzet és az alkohol rábírja majd a beszédre. Egy ismeretlennek úgyis könnyebb beszélni, hiszen valószínűleg soha többé nem látjuk egymást akkor meg nem mindegy hogy miről locsogunk egymásnak? Nem szólok, minek? Mit mondjak? Mit kérdezzek? Hagyom, ha szólni szeretne bármit itt vagyok, de inkább csak élvezem a helyzetet, néha fogvatartom a pillantását máskor picit arrébb úszom, lebukom és feljövök, hagyom hogy a hullámok sodorjanak, nézem ahogy a nap teljesen eltűnik a horizonton. Minek ezt elrontani felesleges beszéddel? Viszont hiába a heves tempózás szinte érzem ahogy az ajkaim elkékülnek. Ha hagyja akkor közelebb úszom hozzá, fél kézzel a bal vállára támaszkodom, hogy egy pillanatra szusszanjak.
- Megfagyok! - mondom remegő ajkakkal, majd gyorsan hozzáteszem, - verseny a parta? - ahogy az utolsó szó elhagyja a számat el is lököm magam tőle s a tőlem telhető legnagyobb tempóval igyekszem kifelé. Tudom, tudom, csaltam de valószínűleg így is simán le fog hagyni, nekem viszont jót tesz egy kis hajrá legalább nem leszek jégtömb mire kiérek. A vége felé így is akadnak gondok. A hullámok többször ledöntenek a lábamról amikor végre felállnék a vízben. Marha vicces látvány lehetek. Végül aztán nagy harcok árán kikeveredek és lihegve elvágodom a aprton pihenni. A mellkasom hevesen jár fel le ahogy levegő után kapkodok.
- Átöltözöm az autóban, - fordulok hozzá amikor feltápászkodom. - aztán... én úgy készültem, hogy itt a parton fogok vacsizni, ha van kedved... csatlakozhatsz! - ebben a pillanatban odaér hozzám a két kutyám és mostmár másodszor terülök el a homokban ahogy ledöntenek a lábamról. Nevetve lökdösöm el magamtól mindkettőt. Két kis hülye. Csak a vízbe mentem be de úgy örülnek most hogy újra látnak mintha egy hétre mentem volna el. Ismét felállok, s kérdőn pillantok a srácra, hogy miképp döntött.
- Borom is van még!

[Only admins are allowed to see this link]



[Only admins are allowed to see this image] [Only admins are allowed to see this image]
No past, no future ... just the moment.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

96
● ● Posztok száma :
My russian handsome soulmate.
● ● Keresem :
Lily Collins
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl •• Csüt. Május 11, 2017 12:12 pm

Ahogy a szemrevaló lány nyugalomra inti a kutyát, látszik, milyen összhangban van az állatokkal. Négylábú testőre, akit ezek szerint Axelnek hívnak, rögtön megnyugszik, de szemmel láthatóan továbbra is éberen figyel, a biztonság kedvéért.
- Úgy látom, jól kezeled a pasikat. – Mosolyogva vonom fel a szemöldököm, miközben megvakargatom a másik kutyus füle tövét, miközben az érdeklődve megszagolgat. – Jogos, végülis baltás gyilkos is lehetek itt este, az elhagyatott parton – felelem, mikor a lány burkoltan közli, hogy addig jó nekem, amíg jófiú vagyok. Sóhajtok egyet és elhessegetem a képet a fejemből, amiben nem éppen jófiús fantáziák röpködnek.
Mire kettőt pislogok, már úgy úszkál a hűvös vízben, mintha oda született volna. Ugyan most végeztem jópár hosszal, nem bírom kintről nézni, ahogy átadja magát a tengernek. Hosszú, gesztenyebarna haja nedves tincsekben keretezi finom vonású arcát. Olyan szép és törékeny, de ahogy rám néz azokkal a nagy, kerek, mélybarna szemeivel, szabadságot, kalandot, merészséget látok bennük.
Így hát meghúzom a palackot, amit a parton hagyott és a nyomába eredek. Ahogy elérem, a víz alá bukik és csak méterekkel odébb bukkan fel.  Szóval fogócskázni akarsz? Néhány játékos kör után hozzám sodródik és megkapaszkodik a vállamban. Látszik rajta, hogy már nagyon fázik. Én csak ebből jövök rá, hogy milyen hideg is van, mert őszintén szólva abban a pillanatban, ahogy nedves bőrünk egymáshoz ér, még az egyre hidegebb, vadul hullámzó tengerben is elönt a forróság. A derekára teszem a kezem, hadd tudja elengedni magát és fújni egyet. A vékony kis top nedvesen simul rá karcsú derekára, és ahogy a teste lágyan ringatózik szorosan mellettem, tudom, ha most felnézne rám, és találkozna a tekintetünk, nem hiszem, hogy a jófiú jófiú tudna maradni. Habár nézőpont kérdése. Nem akarnék én neki semmi rosszat, sőt, épp’ ellenkezőleg…
Akárhogyis, Szexi Lány egy hirtelen lökéssel eliramodik tőlem, miközben versenyre hív. Kell egy másodperc, mire felocsúdom, és széles vigyor terül el a képemen. Ez a csaj tiszta bolond. Komótosan tempózok mögötte, nem akarom én lehagyni, legyen csak a szemem előtt, annál többet látok belőle. Ahogy ügyetlenül kievickél a partra, majd a helyzet maradék eleganciáját is elveszítve ledöntik a lábáról a kutyái, akik két lábra állva legalább akkorák, mint ő maga, hangosan felnevetek.
- Szép kis család vagytok ti, mondhatom. – többet nem mondok, mert ahogy előttem fekszik, magáról megfeledkezve nevet, ahogy a kutyák összevissza nyalogatják, nedves felsője felgyűrődik, láttatni engedi a hasát, és ő csak nevet és nevet, eláll a szavam. Aztán, ahogy a kezem nyújtom neki, amikor feltápászkodik, és huncutul a szemembe nézve megkér, maradjak vele kajálni, megint elfog az a csodálatos szabadság érzés.
Ennek a cserfes kis barnának köszönhetően hónapok óta először érzem, hogy fiatal vagyok, férfi vagyok, és amellett, hogy nagyon összejöttek a dolgok, semmi nincs, amit ne lehetne majd valahogy megoldani. Ma estére félreteszem a gondokat, és csak újra jól akarom magam érezni. Ahogy felnézek az országút szélén álló kocsira, amiben látom a körvonalait, ahogy magára kap valami száraz cuccot, úgy érzem, ez a szexi és őrült csaj sokat tudna segíteni ebben. Így, vagy úgy, de a társasága nagyon feldob és visszahoz az életbe ma este. És ennyi már önmagában is bőven elég. A holnapon majd ráérünk holnap gondolkodni.
Felkapom a parton hagyott palackot és lehúzom a maradék korty italt, miközben Alice jó kutyaszokás szerint szaglászik egy kicsit, Axel pedig az üres palackot veszi szemügyre.
- Akkor ne felejtsd ott az utánpótlást! – Célzok a következő üveg borra, miközben magamra rángatom a pólómat és a farmeromat. – És mit főzöl ma este, drágám? – húzom az agyát, miközben látom, hogy a csomagtartóban matat. – Nagyon elfáradtam ma a melóban, úgyhogy remélem, a kedvencem lesz vacsorára!
Elrendezem a faágakat, amiket még azelőtt gyűjtöttem, mielőtt egymásba botlottunk. Én is úgy terveztem, hogy a szabad ég alatt töltöm az éjszakát, és ahhoz most még nem árt egy kis tűzmeleg.
Közben ő már felém tart a kezében pár cuccal. A kutyái nem bírják kivárni, míg ideér, lelkesen rohannak felé, hogy félúton találkozzanak. Az arcom már fáj a szüntelen mosolygástól. Az éledő tűz mellé telepedek és bevárom három újdonsült ismerősömet.
Fura, szeles, édes, csípős, huncut, farkasokkal táncoló lányba botlottam és jobbat nem is kaphattam volna mára a sorstól.
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Nora Wellner tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl •• Csüt. Május 11, 2017 10:03 pm

to Daan Van Der Vaart
[Only admins are allowed to see this image]


A sós hidegvíz csak még jobban fepezsdít mielőtt fájdalmas hideggel árasztja el a végtagjaimat. Ezen viszont némiképp segítenek azok a kis szikrák amik köztem és az ismeretlen srác között pattognak. Vagy annyira még sem ismeretlen? Egyedül van, valami azt súgja, hogy valamelyest magányra vágyik, szabadságra és egy kellemes önfeledt estére amikor nem kell semmivel sem foglalkozni és semmiért sem kell aggódni. Hát itt vagyok, ha másban nem ebben segíthetek és úgy látom, hogy ő is partner a dologban. A homokszemek nedvesen tapadnak a lábamra és karomra miközben a kutyáimmal bírkózom. Ezzel a két csodálatos és elképesztő állattal akik immár több mint 2 év vannak mellettem. Soha nem találtam volna jobb társat náluk. Vagy talán mégis? Talán Ő velem jött volna, ha megkérem. De láttam az arcán, éreztem minden porcikáján, hogy nem áll rá készen, hogy elhagyja az országát ahol 22 éve élt. Odaköti minden és nem tud csak úgy világgá menni mint én, hátra sem nézve, mindent elhagyva, beleértve Őt is. Engem viszont nem lehetett visszatartani és I inkább levágta volna a karját mintsem marasztaljon engem, még így is... így, hogy minden új helyen, szírten, varázslatos kis városban vagy nyugodt kis faluban megállíthatatlanul átfut az agyamon, hogy milyen lenne ha Ő is itt lenne. Néha minden vágyam, hogy megosszam vele azt amit látok, érzek és hallok. Mosolyogva kapaszkodom a srác felém nyújtott kezébe s ezzel együtt újra visszatérek a jelenbe. Elsietek a kocsimig, a hátsó ülésről gyorsan veszek ki pár ruhát, bepattanok és átöltözöm majd egy törölközővel átdörzsölöm a vízes tinceim. Messziről hallom a hangját ami most keveredik a hullámok halk kellemes morajával. Hogy lehet az, hogy alig tíz perce találkoztunk és ennyire könnyedten csevegünk sőt ő már poénkodik is? Mintha évek óta ismernénk egymást, félelmetes. Jóízűen felnevetek majd színlelt szomorúsággal a hangomban kiabálok neki.
- Hát... a marha sült és a steak burgonya ma este elmarad... - gyorsan kotorászni kezdek a csomagtartóban, kiveszek pár gyümölcsöt, üdítőt és még a lakásban összecsomagolt pulykás és mozzarellás szendvicset. A hónóm alá vágok még egy zacskó chipset, bal kezemben egy pléd, jobban pedig egy bontatlan bor. Szépen felpakolva egyensúlyozok vissza hozzá és meglepődve látom a tüzet ami már pattogva ropog a parton.
- Húúú... tarzan gyújtani tüzet! Jane most örül! - kacagok fel és egy elismerő pillantást küldök felé. Leterítem a plédet, aminek az egyik sarkára Alice már rá is telepszik, mellette feszült figyelemmel ül a bátyja, hátha leesik egy két falat majd neki is.
- Nos... - lapakolom a muníciót a pléd közepére majd törökülésbe leülök. - Van itt alma, banán, narancs, pulykás és mozzarellás szendvics meg némi nasi... - azzal nyúlok is egy almáért majd nagy étvággyal beleharapok. - Vegyél bátra amit csak megkívánsz! - szólok oda neki s bár ő még nem tudhatja de ez az egyik dolog amit rettenetesen szeretek. Mármint egy idegennel enni, nem tudom miért valahogy az, hogy a földön ülve kint a természetben megosztod az ételt egy ismeretlennel sokkal közelebb hozza a két illetőt. De lehet ezzel csak én vagyok így. A furgonomból még mindig szól a zene smost az egyik kedvenc számom csendül fel, ami a parti szél messze visz. Halkan dúdolni kezdem a refrént miközben csócsálom az almát és nézem a végtelen tenger mögött teljesen eltűnő napot. Lusta bársonyos szürkeség borul a tájra amit a tűz játékosan táncoló narancssárga fénye tör meg. Az autóban hosszú ujjú bordó pulóvert és farmert vettem fel, viszont a lábamat amin se cipő se zokni a tűz közelébe nyújtom melegért. Eltűnődve fordulok a sráchoz.
- Sportoló vagy? - kérdezem halkan ismét finoman végigfutattva rajta a tekintetem. Egyfajta bóknak is veheti, hiszen a sportolók jól néznek ki, ő meg tényleg nem csúnya. Fogalmazzunk úgy, hogyha nem lenne hol aludnia én befogadnám...
- Ha nem akkor ne segíts, megpróbálom kitalálni... - mosolyogok rá aztán újra  tengerre nézek s egy percig vadul töröm a fejemet.
- Esetleg... egy zenekar frontembere? - sandítok rá. Na nem rock banda, hiszen se tetkó se bőrdzseki.
- Azt ne mond, hogy ingatlanügynök, vagy könyvelő... - nyögök fel de a szám sarkában ott bújkál a mosoly. - Bár se szemüveged se magas homlokod úgyhogy a számviteli pályától el is búcsúzhatsz! - viccelődöm újra s amíg a válaszát várom újra harapok egyet az almából.



¤ Mjúúúúúúúúzik■[Only admins are allowed to see this link]



[Only admins are allowed to see this image] [Only admins are allowed to see this image]
No past, no future ... just the moment.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

96
● ● Posztok száma :
My russian handsome soulmate.
● ● Keresem :
Lily Collins
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl •• Pént. Május 12, 2017 12:36 am

Ahogy a kajával közeledő lányt figyelem, egy pillanatra hirtelen eszembe jut Gwen, és az, ahogy pár hónapja rejtélyesen eltűnt az életemből. Azóta nem éreztem magam ilyen jól nővel, pedig kb. annyiból áll eddig a történet, hogy összefutottunk, úsztunk egyet, és most harapunk valamit. Mégis, van ebben a lányban valami, ami felkelti az érdeklődésem, és tényleg feledtetni tudja a bánatom.
Látom, hogy értékeli, hogy szépen lobogó tábortűz fogadja, mire visszaér, én meg büszkén húzom ki magam. Mi, férfiak olyanok vagyunk egy nő mellett, akinek imponálni szeretnénk, mint az ötéves kisfiúk. Lepakolja elém a gyümölcsöket, szendókat meg egyebet, én meg a bicskámon lévő dugóhúzóval kinyitom a bort és felé nyújtom.
- Hölgyeké az elsőbbség. Pohárral nem szolgálhatok, de igyunk a váratlan találkozásokra, a normálisnál nagyobb kutyákra, és egy gondok nélküli estére.
Miközben ő egy almát kezd rágcsálni, én bocsánatkérő, amolyan „nekem ebből ez az igazi kaja” pillantással lenyúlom a pulykás szendvicset. Talán nevetséges, de kellemesen személyesnek érzem, hogy a saját magának készített szendvicsét kóstolhatom meg.

Valami ritmusos, nyáréjszakák bulijaira íródott szám tombol a kocsiból, Kutyás Lány pedig természetesen együtt dúdolja a lejátszóval. Azt hiszem, az a típus, aki nem bír nyugton maradni, ha zenét hall. Nem bánom, én is így vagyok vele.
Ahogy közelebb húzódik a tűzhöz, észreveszem, hogy vérzik az egyik lábujja. Nem vészes, valószínűleg megkarcolta egy kagyló. Hátranyúlok a hátizsákomba egy sebtapaszért. A fogammal feltépem a papírját, közben finoman megfogom a bokáját és megemelem a lábát.
- Mielőtt elvérzel itt nekem – mosolyogva leragasztom az aprócska sebet. – Észre sem vetted, hogy megvágtad magad, te szeleburdi nőszemély?
Remélem, nem bánja, hogy fejsimi kíséretében adok a szendvicsemből egy-egy falat pulykahúst a két kutyának is.
Mikor megkérdezi, sportoló vagyok-e, és közben a karomon fut végig a tekintete, ösztönösen megfeszítem a bicepszem. Vadító a gondolat, hogy úgy néz ki, tetszik neki, amit lát.
- Mindig is sokat sportoltam, imádok mozogni és nem a négy fal között lenni, de nem vagyok hivatásos sportoló. Találgathat tovább, kisasszony.
Mikor rocksztárt említ, grimaszt vágok, és metálvillát mutatok, amikor a könyvelővel viccelődik, elnevetem magam, és fontoskodó mozdulattal megigazítom képzeletbeli szemüvegem és nyakkendőm.
- Igazán bánt, hogy nem tartasz alkalmasnak ezekre a gyönyörű hivatásokra... – vigyorogva tömöm be a pulykás szendvics utolsó falatját. - Egyébként sportriporter vagyok, szóval először nem jártál messze az igazságtól. Nagyon sokáig fociztam és úsztam, csak volt egy térdsérülésem, ezért a sportkarriernek lőttek, viszont nem tudtam magam mögött hagyni ezt a világot, ezért döntöttem úgy, hogy kommentátor leszek. De nagy álmom még az is, hogy egyszer legyen egy műsorom, amiben körbeutazom a világot, és minden meglátogatok, megkóstolok, megtanulok, megmutatok és kipróbálok, amit az adott országokban érdemes.

Sajnos nem igazán tudom lekötni magam a saját karrierterveimmel, egyre csak arra koncentrálok, milyen szépen emeli ki az alakját a testresimuló pulóvere. Majdnem elszégyellem magam, mikor a gyümölcsöket nézve az a nem túl eredeti, de örökzöld fantázia tolakodik a fejembe, hogy mi lenne, ha az alma után egy banánt fogna, hámozna és enne meg… mentségemre legyen mondva, az elmúlt néhány, kaotikus hónapban a szexuális életem kevésbé volt sűrű és kielégítő, mint általában.
- És te mivel foglalkozol, ha már itt tartunk? – kérdezem, hogy eltereljem a gondolataimat. Remélem, hogy nem nővérke, tanár néni, vagy hasonló, mert akkor nem sok sikerrel járok ezügyben.
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Nora Wellner tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl •• Pént. Május 12, 2017 11:58 am

to Daan Van Der Vaart
[Only admins are allowed to see this image]


- Egy gondok nélküli estére! - ismétlem utána egy apró fejbiccentéssel majd eveszem tőle az üveget a jobb kezemmel és iszom egy kortyot miközben végig őt nézem. Nehezemre esik rendesen inni mert olyan makacs vigyor költözött az arcomra, hogyfélő leiszom a pulcsimat. Az édes bor jólesően végigmarja a torkomat, szerencse, hogy most eszünk valamit különben rövid időn belül a fejembe szállt volna. Bátorítóan nézek rá, amikor  a szendvicsért nyúl, a pillantásom azt sugalja vidd nyugodtan, férfinak férfi kaja kell tiszta sor.
- Jó étvágyat! - szólok oda és egy pillanatig nézem ahogy élvezettel beleharap a szendvicsbe aztán egy ideig csak csendben ülök mellette, melegedem a tüz mellett és nézem a tengert. Csak akkor fordulok újra felé amikor megmozdul és hátranyúl a táskájába. Egy szó nélkül nézem, hogy mi kerül elő és a legnagyobb meglepetésemre szinte majdnem felnyögök ahogy foga felszakítja a papírcsomagolást. Ez a srác alapból viselkedik ennyire ... hogy is mondjam gerjesztően vagy én vagyok nagyon kiéhezve? A kelleténél kicsit tovább bámul az ajkait és döbbentem veszem észre, hogy már azon gondolkodom vajon hogyan csókolhat. Megszólal s rögtön utána hozzám ér az én furcsa és pajzán gondolataim pedig szétrebbennek. Noha váratlanul ér az érintése nem húzódom el, sőt a gyomrom kissé összerángdul ahogy a bőrünk össze ér. Mi a fneét művel velem? Nem, nem a ragtapaszra gondolok, hanem a vibráló sejtjeimre.
- Köszönöm! - lehelem amikor sikerül végre teljesen visszarángatnom magam a valóságba.
- Háh! Rájöttem! Mentős vagy! Sőt vizimentős, egyenesen a Baywatchból, ugye? - próbálom gyorsan elpoénkodni a számomra túlfűtött helyzetet ami már csak azért is vicces mert mennyire lehet erotikusan túlfűtött egy ici pici elsősegélynyújtás egy vérző lábujj miatt, amit szinte észre sem vettem.
Nem kerüli el a figyelmem az az apró rezdülés ami véggifut rajta, s ebből tudom hogy csak jólesett neki a sportolós tippem. Félholdas mosolyra húzom a számat miközben hallgatom.
- Ezzel én is így vagyok, nem szeretek sokáig egyhelyben maradni... - ő még nem is tudja mennyire. Olyannyira mehetnékem van, hogy gyakorlatilag a furgonomban élek és 1 éve nem maradtam meg 2 hétnél tovább egy helyen. Találgatni kezdem a hivatásást hol komolyan hol pedig abszolút elviccelve a dolgot és boldogan veszem észre, hogy a srácnak van humora. Nevetve figyelem ahogy minden tippemhez imitál valami jellegzeteset és a szakmára jellemzőt.
- Jajjj ugyanmár! Neked ezek a munkák túl unalmasak lennének! - pillantok rá oldalról, s szinte biztosra veszem, hogy így van. A szemöldököm viszont felszalad amikor választ ad a kérdésemre.
- Hűha! - ennyi hagyja el egyenlőre a számat, de inkább hallgatom tovább miközben a morajló hullámokat nézem. Egészen addig a pillanatig amíg úgy nem kezd el beszélni mint én 1 évvel ezelőtt. Még a hangsúlya is ugyanaz, a lelkesedés ott cseng a mondataimban és átjárja mind egyes szavát. Lassan elámulva emelem rá a tekintetem ami számára talán furcsa lehet.  Szinte mellkason rúg a felismerés, hogy ebben mennyire hasonlítunk.
- Hihetetlen! - nyögöm ki végül egy kis kacajjal. - Csodaszép tervek, kívánom, hogy sikerüljön, világot látni egyszerűen leírhatatlan és egy életre szóló élmény! - szavaimat áthatja valamifél bölcs kedves hangsúly amiből sugrázik, hogy ismerem az érzést amiről beszél, a vágyat hogy új helyeken járjon és magába szívja az ottani kúltúrát , megízlelje a helyi fogásokat és új emberekkel találkozzon. Óh, nagyon nagyon ismerős. Mireészbe kapok már vissza is dobja a kérdést én pedig gonoszan elnevetem magam.
- Van tipped? - nyúlok a mozzarellás szendvicsért, kicsomagolom majd kérdőn pillantok rá miközben beleharapok. Jobban szeretem a sajtokat mint a húsokat, mondhatni majdnem vega vagyok és kevés jobban összeillő dolgot tudok elképzelni a paradicsomnál és a mozzarellasajtnál.
- Én kérlek... - kis hatásszünet után büszkén bedobom a válaszomat. - Elrettentő példa vagyok! - vigyorgok tovább immár csak csukott szájjál mert közben jóízűen tömöm magamba a szendvicsem, csak akkor fejtem ki bővebben amikor végre le is nyelem.
- Viccet félre téve ... - próbálok kicsit komolyabb hangot megütni - nem is tudom mi vagyok... vagy, hogy van e hivatalos kifejezés arra amit csinálok. 2 éve otthagytam a sulit, amiért a szülei örjöngtek, elmentem dolgozni, hogy összegyűjtsem a pénzt a kocsimra, - hüvelykujjammal a piros terepjárómra bökök a hátun mögött. - Utána magamhoz vettem Alice-t és Axel-t, aztán... - egy levegővételnyi szünet - nekivágtam Európának. Körülbelül egy éve vagyok úton, többnyire vadkempingezek, néha kiveszek egy motel szobát, de olyan is volt, hogy befogadtak idegenek. Erre főleg Svájcban és Franciaországban volt példa. 3 hetet töltöttem egy francia kis faluban ahol segítettem egy idősebb házaspárnak felújítani az istállójukat, cserébe lakhattam a vendégszobájukban. - mesélem eltűnődve és visszagondolva a rednyős ablakokra, kis balkonokra és a muskátlikra az ablakban. Szerettem azt a kis gönygyszemet a francia riviérán. - Az utamról blogot vezetek, ebből van a bevételem nagyrésze. - teszem hozzá gyorsan mielőtt még egy unatkozó millimos csemetének nézne, bár kétlem, hogy az olyanok képesek lennének napokig sátrazni vagy az autóban aludni.
- Szóval elrettentő példának nevezném magam, hiszen nem fejeztem be a fősulit, egyedül utazom ebben a csúnya gonosz nagyvilágban, nomádkodom, nem tudom lekötni magam... - a szavaimból egyértelműen gyún csendül ki, kissé a szemeimet is forgatnom mert szinte hallom apám hangját a fejemben. Se "munkám" se jövő képem. Ejj ejj.
- Én magamat inkább utazónak érzem , egyszerűen.- rántom meg a vállam végül picit komorabb. Szerencsére a kocsimból egy újabb klassz szám csendül fel, a lábfejem már mozog is az ütemre. Mr. Jóképű Idegenre pillantok mellettem. Arcát már csak a tűz lángjai világítják meg, de még így is látni hogy veszettül jól néz ki.
- Tudsz táncolni? - kérdezem hirtelen, utána iszok egy kortyot majd magam mellé teszem az üveget kissé belenyomva a homokba, hogy biztosan megálljon. Nem tudom megállni hogy halkan ne énekeljem a számot.
- Say, boy, let's not talk too much , grab on my waist and put that body on me... - talpra állok a kezem pedig felé nyújtom. A szemem úgy csillog mint egy tini lányé aki megszökött otthonról, hogy egy tengerparti buliba menjen. Semmi feszkó nincs abban hogy táncra hívom, nem akarok egy tökéletesen kivitelezett keringőt járni vele csupán nem bírok megmaradni a fenekemen, ez szám pedig egyszerűen nagyszerű. Ritmusosan lüktet a kora esti levegőben. Már azt sem érzem, hogy hűvös lenne. Ha keze az enyémbe simul akkor egy finom húzással közelebb húzom magamhoz, a kézet nem engedem el sőt tenyerünket összesimítva a zene ritmusáraa fejünk fölé tolom a kezeinket. Lassan lépkedem a langyosan meleg puha homokban jobbra és balra. Mikor felnézek rá arcomon egy hálás mosoly suhan át amiért hajlandó velem itt a parton a tűz mellett táncolni. Egyik kutyám sem mozdul mintha ösztönösen éreznék, hogy ebbe a pillanatba most nem rondíthatnak bele azzal, hogy összeugrálnak minket. Ha engedi és partner a dologban akkor lassan megfordulok a keze alatt majd kinyújtva mindkettőnk karját eltávoldom tőle s végül bravúrosan befordulok egészen a mellkasáig, hagyva hogy a karja körém fonódjon. Önfeledten felnevetek  ezzel egyidőben elismerően pillantok rá.
- Jól táncol, Mr. Sportriporter!



¤ Dance dance dance■[Only admins are allowed to see this link]



[Only admins are allowed to see this image] [Only admins are allowed to see this image]
No past, no future ... just the moment.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

96
● ● Posztok száma :
My russian handsome soulmate.
● ● Keresem :
Lily Collins
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl •• Pént. Május 12, 2017 1:13 pm


Miközben beszélgetünk, egyre inkább nehezemre esik két értelmes szót egymás után tenni, ahogy meghúzza a borosüveget, közben egyfolytában fogva tartva a pillantásával, már azon is csodálkozom, hogy képes vagyok eltalálni a számat a szendviccsel.
Elég nővel voltam életemben ahhoz, hogy ne legyek könnyen zavarba hozható, de ez a lány minden sejtjével sugározza magából az életigenlést, a határtalan szabadságot és a forró szexualitást. Az az eset, ahol a nőtől nem mint eszköztől akarja a férfi a szexet, hanem fordítva; többek között a szexen keresztül akarja magát a nőt, úgy ahogy van, csak őt, de őt teljes egészében.
Amikor azt mondja, túl unalmas lenne hozzám az irodai munka és látom rajta, mennyire átérzi, miért vágyam bejárni a világot, konkrétan csak az tart vissza attól, hogy megragadjam és addig csókoljam, amíg levegőért nem kezd kapkodni, hogy felemeli a sajtos szendvicset és enni kezd.

Ahogy beavat az elmúlt éveibe, hogy hogyan szakadt le a szüleiről és vette nyakába Európát annyi cuccal, amennyi egy kocsiban elfér, tiszteletet ébreszt bennem. Az a típusú ember, akiben van bátorság tényleg meg is valósítani az álmait. Emellett még jobban elkezd érdekelni, miután megtudom, hogy gyökértelen életet él. Saját példámból tudom, hogy az ilyen emberben ott él az örök kíváncsiság, a felfedezés tüze, nem kötik le a hétköznapi szerepek, a hétköznapi emberek, a kényelmes, de unalmas jólét. Az ilyen ember sokkal nehezebben talál olyan barátokat, vagy társat, akivel tényleg szívesen tölti az idejét, főleg hosszútávon, de ha egyszer rálel, akkor… nem is beszélve a szenvedélyes pillanatokról, amiket nem fél megélni és élvezni, miközben felfedezi önmagát. A saját vágyaimat látom tükröződni a szemében, és ez elképesztően felizgat.
- Hát, sok mindent el tudok képzelni, amit csinálhatnál velem, de elrettenteni biztos nem tudnál – felelem ravasz mosollyal, de mégis teljesen komolyan, mikor arról beszél, hogy tekintenek rá sokan mások, például az apja.

Mikor felcsendül a népszerű Ed Sheeran szám, rögtön felpattan és énekelve táncra hív. Egy sereg felfegyverzett katona sem tudna visszatartani attól, hogy kövessem. Magához von, aztán játékosan eltaszít, kettőnknek köszönhetően a homokban táncolva megelevenedik a dalszöveg. Megragadom a derekát, érzem, ahogy a melle hozzám simul, nyelek egy nagyot. Ahogy újra ellöki magát és keze kisiklik a kezemből, szinte fáj, hogy nem érzem a bőrét és a közelségét. Megbabonázva nézem, ahogy pörög-forog, úgy érzem, szó szerint kitáncol magából és vele együtt belőlem is minden feszültséget, ami felhalmozódhat egy emberben. Hát ilyen egyszerű az egész. Csak találj magadnak egy különbejáratú őrült csajt, aki piros terepjárón érkezik, együtt úszik, együtt táncol, megosztja a szendvicsét és a borát veled, feledtetve múltat és jövőt, ezzel kitüntetve a pillanatot, ami nem több és nem kevesebb, mint amennyinek lennie kell. Egy pillanat, egy hangulat, egy kép, egy este, ahol egy rövid ideig egymás társaságát élvezve nincs helye kétségeknek, kérdéseknek, csak bizonyosság és válaszok vannak.

Ahogy újra mellém kerül, magamhoz rántom és ezúttal elég erősen szorítom ahhoz, hogy még ne tudjon megszökni előlem. Ahogy a rádióból az a sor szól, hogy „ múlt éjjel nálam voltál és az ágyamon most a te illatod érzem…” kezembe fogom az arcát és kérlelőn nézek a szemébe, majd felrobbanva a vágytól, hogy csókoljam puhán és gyengéden, aztán keményen és szenvedélyesen, amíg véget nem ér ez a dal.
Aztán a következő. És az az utáni…
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Nora Wellner tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl •• Pént. Május 12, 2017 2:00 pm

to Daan Van Der Vaart
[Only admins are allowed to see this image]


Van abban valami hihetetlenül pezsdítő ahogy egymásra nézünk és itt most nem arról a rettentő erős kémia vonzódásról beszélek ami miatt alig tudunk megülni egymás mellett. A rokonlelkek néznek így egymásra amikor felismerik a másikat. Mennyire hirtelen találkoztunk és mennyire hasoníltunk. Ez lenne a sors? Jóleső melegség önt el belül miközben beszélgetünk. Tetszik, hogy nem kell megmagyaráznom miért élek úgy ahogy, hogy mit szeretek benne mert látom a szemében, hogy megért és ugyanúgy érez mint én. Mennyire de mennyire jó is ez az érzés. Nincs felesleges beszéd, elég egy pillantás vagy egy fél mondat és tökéletesen érti, hogy miről beszélek. Esküszöm nem érzetem így mióta elhagytam Oroszországot és még utoljára éjjel a lépcsőházban izgatottan meséltem neki a terveimről miközben ültünk a hideg betonon és olcsó sört ittunk. A megjegyzésére felfigyelek és szándékosan félreértem ami látszik az arcomon. Őszintén megvallva lenne pár ötletem, hogy mit is csinálhatnék vele, de ezt egyenlőre nem kötöm az orrára csak sokat sejtetően és szinte vérforralóan végignézek rajta. Ah, ez nekem sem tesz túl jót már ami a vérnyomásomat illeti. Az ég tudja, hogy mi van ebben a pasiban ami miatt ennyire vonz szexuálisan, de lassan megőrülök. Az a fajta elemi vonzalom ami azonnal fellép ahogy a két illető találkozik és nem csillapodik amíg egymásnak nem esnek. Basszuskulcs azért remélem megmaradunk így és nem teperjük le egymást itt a homokban. Bár mekkora sztori lenne belőle a blogomon... hozná a nézettséget az tuti. Anyám meg hátravágódna a székkel miközben otthon olvassa.
Amikor táncolni kezdünk lassan már szédülök. Nem, nem a pörgés forgástól. Tőle. Valahogy annyira képtelen szép ez a pillanat, hogy filmre kellene venni. A hullámok zajával keveredő zene, a bőrének forrósága, a puha homok és a ropogó tűz minden érzékemet pattanásig feszíti. Hiába szalad végig a parton a hűvös szél, belekapva a már száradó hajamba a levegő izzik körülöttünk. A testünk most először ér össze ennyire s én elfelejtek levegőt venni, A pillantásom ide oda cikázik a szeme és az ajka között aztán mielőtt még hülyeséget csinálok gyorsan kipörgök és szó szerinte kit táncolok a helyzetből. Istenem mennyire jó érzes. Minden porcikámban érzem az életet és ez az érzés megrészegít, jobban mint a vörösbor amit még pár pillanattal ezelőtt kortyolgattunk. Mire észbe kapok már a karjában tart, forró kipirult arcom a két tenyere között, elgyötört pillantása engedélyéért könyörög. Erőtlenül elmosolyodom, beszippantom az illatát ami most a sós tengeri levegővel keveredik. Érzem a testéből áradó hihetetlen forróságot. A lélegzetem felgyorsul az egész pillanat kimerevedik és az idő megállni látszik. Én pedig... elhúzódom egy gonosz mosollyal a szám sarkában. Csak még egy picit, még egy kicsit szenvedély szépfiú, látni akarom ahogy robbansz ahogy az eszedet vesztve átadod magad a vágynak. Úgyis menthetetlenek vagyunk, tisztán érezzük mindketten. Nem menekülünk addig amíg birtokba nem vettük a másik testét, nem ízleltük a bőrét és halljuk a sóhajait. Úgyis végünk van, egy kis várakozástól csak még édesem lesz ez a szenvedélyes halál. Kezem a mellkasára csúsztatom és finoman eltolom magamtól, a csípőm pedig lassú táncot jár körbe a zene ütemére. Hátat fordítok neki, újra hozzá simulok s végül elnevetem magam. Pár könnyed lépéssel visszamegyek a plédhez és leülök, pillantásom őt keresi s várom, hogy mellém üljön. Ha megteszi szótlanul hosszan nézek rá, átható fürkésző pillantással. Igyekszem arcának minden vonalát megjegyezni, hogy soha ne felejtsem el ki az az ismeretlen akivel ezt az éjszakát töltöm egy ír tengerparton. Finoman és óvatosan mintha attól félnék elijesztem közelebb hajolok hozzá. A zenét már csak távolról hallom, fülemben a saját szívdobogásom lüktet. S merthogy névtelennel nem csókolozóm szinte az ajkaira lehelem a nevemet.
- Nora. A nevem Nora. - nézek utoljára a szemeibe, aztán már csak azokat a hívogató ajkakat figyelem, de nem mozdulok. Reszketek a vágytól de tartom magam, s csak remélni tudom, hogy él ezzel a soha vissza nem térő alkalommal amit most felajánlok neki.



¤ Dance dance dance■[Only admins are allowed to see this link]



[Only admins are allowed to see this image] [Only admins are allowed to see this image]
No past, no future ... just the moment.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

96
● ● Posztok száma :
My russian handsome soulmate.
● ● Keresem :
Lily Collins
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl •• Pént. Május 12, 2017 6:13 pm

Végtelennek tűnő pillanatig simulunk egymáshoz, ahogy kezembe fogom az arcát, rabul ejt a tekintete. Gyönyörű, meleg, csokoládébarna szeme van, az írisz belsején aranyszínű mintákkal. Úgy érzem, sosem felejthetően ég belém ez a kép, ahogy csak állunk, és csoda, hogy lángra nem kapunk, úgy szikrázik köztünk a levegő.

Már szinte a számon érzem az ízét, amikor hozzám hajol, ám ahelyett, hogy enyhítené a szenvedésem, játékosan eltol magától és táncolni kezd. Beletúrok a hajamba és mély levegőt veszek. Próbálok magamhoz térni, de ez sokkal nehezebb, mint reméltem. Különösen úgy, hogy ez a kis bestia tánc közben újra hozzám simul, érzem a formás fenekét, és mire felocsúdom, már újra ellibben tőlem.
Fél órával ezelőtt még zavart volna, ha észreveszi, amit most, hozzám dörgölőzve kizárt, hogy nem érzett, de már nem érdekel. Az az igazság, hogy már azóta folyamatosan harcrakész vagyok, mióta abban a kis topban és a franciabugyijában felém libegett a tengerparton.
Mikor visszatelepedik a tűz mellé, nem tudom rögtön követni. Nem akarom letámadni, de ha nem adok magamnak egy kis időt, kizárt dolog, hogy lesz önuralmam. Meghúzom a vörösbort, és egy percig csukott szemmel állok, élvezve a hűvös szellőt és a tenger zúgását.

Körülbelül ennyi ideig bírtam nélküle. A következő pillanatban már szemben ülök vele és szótlanul nézzük egymást. Filmbeillően tökéletes, ahogy a finoman pattogó lángok vörös fénnyel világítják meg ezt a gyönyörű arcot, mintha egy lélegzetelállító, alvilági csábító lenne.
De nem, neki semmi földöntúli varázserőre nincs szüksége ahhoz, hogy rabul ejtsen.
Meg sem merek mozdulni, nehogy megtörjön ez a pillanat.
Lassan közelebb hajol hozzám. Egyre közelebb és közelebb, míg az arcomon érzem gyümölcsillatú leheletét.
Ahogy a számra leheli a nevét, tudom, hogy mindennek vége.
Nora… Nora… számomra most a leggyönyörűbb név, amit valaha hallottam. „A nevem Nora…”
- Aha, az jó. Én Daan vagyok. - Semmi többre nem vagyok képes és semmi többre nincs is szükség, ami a szavakat illeti. A hajába markolok, és úgy csókolom, mintha évek óta várnék már rá. Belém nyilall az érzés, hogy ez talán így is van.

Ahogy megérzem a számon puha, forró, édes ajkait, nem tudok magamról többé. Olyan mámorító az illata, nem bírom ki, hogy ne szívjam mélyen magamba. Ajkammal végigsimítom a nyakát és puhán végigcsókolom.
- Gyönyörű vagy. Őrülten gyönyörű, ugye tudod? – sóhajtom a fülébe.
Nem bírom tovább az ajkai nélkül.  Annyira vágyom rá, hogy majdnem szétrobbanok, de erővel visszafogom magam. Tudom, hogy a jutalmunk nem marad el, ha nem sietjük el a dolgot, hanem minden egyes édes pillanatát kiélvezzük.
Nyelvem az övét keresi, érezni akarom az ízét, érezni akarom, hogy úgy kíván engem, ahogy én őt, minden feltétel nélkül, semmi másra nem vágyva, mint feloldódni benne, a szemeiben, a csókjában, a teste forróságában.
- Akarlak, Nora. Itt és most magamnak akarlak.
A kezem elkalandozik. Végigsimítok a karján, a derekán, majd felfelé haladva a mellén...
Hangosan felnyögök, és egy gyors mozdulattal megszabadulok a felsőmtől. Jobb kezem a hátára téve finoman megdöntöm, és remélve, hogy hagyja magát, fölé kerülök.
- Ki vagy te? Hogy tudtad egy szempillantás elvenni az eszem? – suttogom a fülébe rekedten, miközben kezem a pulóvere alá csúszik és felfedezőútra indul, miközben egyre csak csókolom, mintha az életem múlna rajta. Abban a pillanatban úgy érzem, valóban bele is halnék, ha el kéne engednem.

Azt, hogy ez valóban milyen kellemetlen is lehet, Alice és Axel segít bebizonyítani, akik hirtelen hangos ugatásba fognak, kíméletlenül belegázolva ezzel a kettőnk forrón intim játékába.
Felnézek, fogalmam sincs, mi zavarta meg a kutyákat. Norára pillantok, és magamban veszettül káromkodom.
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Nora Wellner tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl •• Szomb. Május 13, 2017 7:00 pm

to Daan Van Der Vaart
[Only admins are allowed to see this image]


Ki vagy te? Ki? Hogy merészeled? Hogyan? Honnan? Miért? Miképp vagy minderre képes? A pillantásától az érintésétől felforrósódik a bőröm, rég elfeledett gyerekes izgalom járja át a gyomrom. Olyan izgatott vagyok mintha csak az első csókom lenne. Pedig nem, óh nagyon nem, de mégis ez az első amiben... teljesen elvesztem önmagam, amiben megsimmisülök, feloldódom és apró darabokra hullok. Az a hihetetlen feszültség ami miatt minden porcikám remegett egy pillanatra most hirtelen robban ki belőlem, csak hogy helyét az édes katarzis vegye át. Ujjait érzem a hajamba szaladni, a szemeim lehunyom mert nem bírok a vággyal ami a szemhéjamra is ránehezedik. A testem elnehezül a bennem tomboló szenvedéstől amit csak a csókja csillapíthat. S mégis amikor megtörténik és végre az ajkaink összeérnek megveszett állat módjára követelőzöm. Hevesen csókolok vissza jobb kezemmel az arcát fogva. Úgy falom az ajkát mintha az éltem múlna rajta. Mondanék valami ritka hülye választ a kérdésre de ahogy a szám szétnyílik csak egy remegő sóhaj jön ki rajta. Az egész part forogni kezd velem, ahogy végigcsókolja a nyakam. Ennél felfokozottabb már nem lehetne a helyzet. És mégis. A szánk újra találkozik, játékos nyelve az enyémet hívja táncba én pedig viszonzom a csókját, olyanannyira hogy közben szorosan hozzásimulok szinte az ölébe mászom, kezeim pedig öntudatlanul indulnak el és simítják végig a mellkasát a hátát a nyakát, majd ujjaim a hajába túrnak, hogy véletlenül se húzódhasson el tőlem amíg a lelket is kicsókolom belőle. A hangja már úgy hat rám mint egy drogosra a kokain. A nevét hallva fátyolos tekintetemet ráemelem. Látnom kell, látnom kell az arcot amihez ez a név tartozik: Daan. Ki a fene vagy te Daan? Mit tettél velem? Belerángatsz életem legtúlfűtöttebb őrült éjszakájába. A puszta látványától olyan gondolataim támadnak, hogy magamra sem ismerek, ám amikor ez a csók végre elcsattan majd bársonyos vágytól elfulló hangja ott búg a fülemben a végtagjaim remegni kezdenek. Szerencse, hogy már ülök különben a térdeim rég felmondták volna a szolgálatot. Egyre csak többet és többet akarok belőle, elgyötörten felnyögök amikor felsője a puha homokra esik s így félmeztelen teste megbabonáz. Jézusom végem van, megőrülök érte hiába próbálnám leplezni bárhogyan. Miért is kellene leplezni? Itt vagyunk mi, két fiatal akik érdekes különös módon a sorsnak köszönhetően találkoztak és olyan kémia és vibrálás van köztünk ami már ép ésszel fel sem fogható. A szemeimmel felfalom ahogy végignézek rajta, a lényemnek egy része már majdnem könyörög, hogy ez a teste hozzám simuljon, a homokba préseljen és csillapítsa ezt a vágyat ami tombol bennem. Daan pedig mintha gondolatolvasó lenne, a keze hátamra siklik mi pedig a plédre kerülünk. Szorosan ölelem magamhoz egy pillanatra sem akarom elengedni őt, ujjaim újra végigsiklanak a tarkóján majd kissé vadabbul belemarnak rövid hajába. Az eszemet vesztve csókolok vissza, hátam öntudatlanul kihomorít ahogy keze a pulóverem alá siklik. Pillanatokon belül könyörögni fogok érte, hogy kíméletlenül szedje le rólam a ruháimat is itt azonnal húzzon magára. Amikor aztán duzzad férfiassága a csípőmnél a farmeremhez simul egész testemben megremegek.
- Jézusom... - nyögöm a vállaiba legyőzötten érces hangon. A torkom már rég kiszáradt a levegő kapkodásától, a bőröm tűzforró és annyira kívánom őt, hogy homályosan látok. - Mit művelsz velem?! - húzom végig az ajkaim a nyakának érzékeny bőrén de ennél többre nincs időm mert szája ismét vadul követelőzik csók után.
Éles hang hasítja ketté a szenvedélyes pillanatot. Olyan hang amit azonnal felismerek bárhol bármikor. A kutyáim heves aggodalmas ugatásba kezdenek, nekem pedig a szemem felpattan, testem megfeszül Daan tagjai között. Bocsánatkérően nézek fel rá, két kezem arcán nyugszik, tekintetem az ő pillantásába kapaszkodik. Megköszörülöm a torkom mielőtt megszólalok.
- Ne haragudj, szokatlan nekik... - nézek a kutyáimra akik most feszült figyelmükkel Daan tűntetik ki, Axel ugrásra készen áll mellettem s tartása csak akkor enyhül amikor lágyan megvakargatom a fületövét. Mélyet sóhajtok ahogy felülök s kissé távolabb húzódom a vágyam tárgyától. Hátradobom a nedves hajamat, ugyan a pillanat oda de az egész éjszaka előttünk van, ha csak ezek után nem akar lelépni. Igazán fájó csalódás lenne számomra. Na nem azért mintha egy kis reményem is lenne arra, hogy most itt örök hűséget fogadnánk egymásnak, megjegyzem eszem ágában sincs, csak kicsit rosszul esne, hogyha egy sima tengerparti numerát akarna s most hogy egy kis gubancs lépett fel gyorsan kereket old hiszen nem kíván ennél több energiát belefektetni a dologba.
- Gyere! - állok fel és azzal a lendülettel a farmerem hátsó zsebébe nyúlok. Bízom benne, hogy követni fog, ahogy a két farkaskutyám is azonnal ugrándozni kezd mellettem. Ujjaim között a furgon kulcsait forgatom, de nem szállok be előre, helyette amikor odaérek megfordulok és Daan felé dobom.
- Ha nincs jogsid nem baj... - cinkos vigyor jelenik meg az arcomon. - Benzinnel megy nem jogsival! - kacsintok rá miközben bal kezemmel megütögetem kétszer a kocsi oldalát. Én a platóra mászom fel majd két nagy lépéssel a járgány vezetőfülkéjéhez lépek és felülről rátámaszkodom. Alice és Axel követi a példám mindketten felugranak hátra. Menjünk. Nagyot szippantok a levegőbe, remélem, hogy hamarosan indul a motor és kigurulunk az aszfaltra ahol aztán átadhatom magam a majdnem repülés közeli élménynek. A két karom széttárom, arcom az ég felé fordítom és hálásan felnevetek amikor a kocsiból egy másik csodás zeneszám csendül fel. Azonnal énekelni kezdem a szöveget és várom, hogy induljunk.


[Only admins are allowed to see this link]



[Only admins are allowed to see this image] [Only admins are allowed to see this image]
No past, no future ... just the moment.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

96
● ● Posztok száma :
My russian handsome soulmate.
● ● Keresem :
Lily Collins
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl •• Vas. Május 14, 2017 4:02 pm

Teljesen felkorbácsolja bennem a vágyat, ahogy ő is a hajamba markol és olyan szenvedéllyel csókol vissza, hogy nincsenek bennem kérdőjelek többé. Nincs a világon izgatóbb egy férfi számára, mint amikor őrülten kíván egy nőt, és az a nő visszatükrözve a vágyát, oda akarja magát adni neki.
Ahogy hozzám nyomja a testét, és háta ívbe feszül, csak azt tudom, hogy ő a leggyönyörűbb teremtmény, aki valaha a világra született, és mindent megadnék érte, hogy az enyém legyen ma éjjel. Adni akarok neki. Örömet szerezni minden elképzelhető módon, feledhetetlenné téve számára ezt az éjszakát, beleégetve magam a fejébe, a testébe, hogy még akkor is eszébe jussak majd, mikor ez a pillanat mindkettőnk számára már egy távoli emlékfoszlány lesz csupán.

Még soha életemben nem éreztem magam olyan szó szerint fájón kielégületlennek, mint amikor felhangzik a kutyaugatás és zavartan kibontakozunk egymás öleléséből.
Ahogy zihálva véve a levegőt próbálok magamhoz térni, látom, hogy eszelős vágyaim tárgya Axel fülét vakargatja, hogy nyugalomra bírja a feszülten figyelő állatot.
Olyan kemény vagyok, hogy muszáj valahogy elvonnom a figyelmem a kellemetlen feszítésről, ezért felállok, és játékosan megveregetem a kutya oldalát.
- Hát, haver, most nem loptad magad éppen a szívembe, de teljesen megértelek. Én se bírnám elviselni, ha másvalakivel kéne látnom a csajt. – bökök mosolyogva Nora felé, eljátszva Axellel a „férfi a férfival” társalgást.
Szerencsére ő sem hagyja, hogy kínos csöndbe fulladjon az este, felpattan és a kocsija felé indul. Eloltom a tüzet, hátamra dobom a hátizsákom és gondolkodás nélkül követem. Tök mindegy, hol és mit csinálunk, vele csak jobb lehet, mint nélküle.
Kicsit meglepődöm, mikor a kutyákkal együtt felpattan a kocsi platójára, a kulcsot pedig odadobja nekem.
- Van jogsim – nyugtatom meg, bár nem úgy néz ki, mint aki rászorul. – Hmm… azt hittem, az a fajta vagy, aki nem egykönnyen adja ki a kezéből a járgánya kulcsát. Köszönöm a megtiszteltetést. – Vigyorogva felnézek rá, és ahogy ott áll nyughatatlanul, útra készen, azt kívánom, bárcsak vezetné el magát a kocsi, és én is ott állhatnék szorosan mellette…
Megrázom a fejem, mielőtt az éppen csak feloszlott köd újra ráereszkedne az agyamra, és nem bírnék magammal. Megkerülöm a Rangert és beülök a volánhoz. A rádióból, mintha ránk hangolódna, felcsendül a The Chainsmokerstől a Don’t Let Me Down. Mire az első refrén beindul, már a tenger mentén hasítjuk az országutat. Hátulról hallom, ahogy önfeledten énekel, és élvezi az arcába süvítő szelet. Jobb kézzel tartva a kormányt, én is kiteszem a karom a teljesen letekert ablakon. Az arcomról le sem lehet törölni az idióta vigyort, ahogy hallom felszabadult hangját, ahogy a sorokhoz ér: „I need you right now, please don’t let me down now”.
Nem fogsz csalódni, ígérem...

Legalább húsz perce száguldunk már így, egyik számot a másik után tombolva végig, amikor hirtelen ötletem támad. Szóval szereted a száguldást, mi? Akkor hajrá!
Mikor lekanyarodom a főútról a tengerpart felé, amitől már vagy egy kilométernyire eltávolodtunk, egyetlen sor erejéig felfüggeszti a torkaszakadtából való kiabálást, ebből tudom, hogy elgondolkodik, mire készülhetek. De nem csalódom benne. Nem kérdez semmit, hagyja magát sodródni az ismeretlen felé, és egy pár pillanat múlva újra énekelni hallom.
Tíz perc múlva leállítom a kocsit a parton lévő faház mögött.
- Nem ér lesni! – figyelmeztetem, és remélem, hogy becsukja a szemét, és mikor egy perc múlva visszatérek hozzá, hagyja magát kézen fogva levezetni a partra, nem rontva el a meglepetést.
A vízhez érve megállok, és megkérem, hogy még egy percig tartson ki. Ahogy elkészülök, kisfiús izgalommal a hangomban szólok neki, hogy kinyithatja a szemét.
Abban a pillanatban felbőgetem a frissen bérelt motorcsónak motorját és kérdőn nézek rá.
- Ahogy te is, én is szeretem a sebességet és a szabadságot. Nem tegnap vezettem utoljára ilyen kicsikét, de elég jó vagyok benne. – Reménykedem, hogy az élmény újszerű lesz neki és nem motorcsónakozott azelőtt már kétezerszer. – A tulaj egy haverom ismerőse, nagyon jófej tag, azt mondja, a kutyák csípni szokták a dolgot, de ha nem szeretnénk, szívesen vigyáz is rájuk. Bár, szerintem, ha más kutyák azok, akkor ők meg tuti elég tökösek hozzá. Már bocs a kifejezésért, Alice… - fordulok a szelídebbik négylábúhoz, majd újra Norára nézek. - Nos, mit szólsz? Kész vagy magad mögött hagyni a szárazföldet és felhasítani velem a nyílt tengert, Kalandvágyó Kisasszony…?
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Nora Wellner tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl •• Vas. Május 14, 2017 6:25 pm

to Daan Van Der Vaart
[Only admins are allowed to see this image]


Az este folyamán most ütközik ki az arcomra némi kislányos zavar ahogy meghallom a bókják miközben Axellel beszélget. Nem szoktam egykönnyen elvörösödni de most mégis megtörténik, ezért nagy zavaromban az alsóajkam rágcsálva bánulok a tűzbe. Lassan mindkét kutyám megnyugszik s már mi sem zihálunk úgy mint egy pillanattal ezelőtt a pléden feküdve...egymás...csókolozva...
Ahogy a képek átvillanak a még mindig kótyagos fejemen szinte majdnem felnyögök és minden erőmmel azon vagyok, hogy visszatartsam magam attól, hogy egy kiéhezett dög módjára rávessem magam. Helyette inkább a kocsim felé veszem az irányt s átadom neki a kulcsokat.
- Nem tévedtél, - pillantok le rá a járgány hátuljáról. - Az a fajta vagyok, - egy másodpercnyi szünet után viszont komoly átható hangon hozzáteszem. - De benned megbízom. - lehet, hogy ez életem legnagyobb hiábja de üsse kő. Az egész eddigi utam során a legnagyobb élményeimet a feltétlen bizalmamnak köszönhettem és ezen most sem kívánok változtatni. Azt a fájdalmasan idealista és mások szerint bután naív nézetet vallom, hogy amíg én nem bántom és kedvesen viselkedem addig ő is jófej lesz velem, s bár ahogy az lenni szokott persze, hogy volt rá példa és átvágták a fejem, nem akarok megtörni és elveszteni az emberi mivoltom ezen részét. Egy pillanattal később már indít is, én pedig a magasba emelem a karjaim, énekelni kezdek miközben a hűs és sós tengeri levegő az arcomba csap. A kocsi fényszórója az aszfaltra vetül két hosszú csíkban, a lustán felfelé araszoló Hold ezüstös csillogást szór a víz felszínére. Képtelenül boldognak és szabadnak érzem magam. Alice mellettem vidám ugatásba kezd, hiszen érzi a belülünk sugárzó pozitív energiákat. Felnevetek majd hosszú elnyújtott vonyítást hallattok s a hatás nem marad el, a két négylábú mellettem felváltva ereszti ki a hangját ezzel mély hosszú farkasordítással bolygatják meg az amúgy csendes tengerpartot. Hirtelen irányt változtatunk, mire én a kocsi tetejébe kapaszkodom. Nem kérdezek csupán figyelek, s látom hogy újra a tengerpart felé tartunk. Izgalom fog el, mert érzem hogy forgat valamit a fejében és ez rettenetesen tetszik. Ismét énekelni és táncolni kezdek, a ritmus beférkőzik minden sejtembe, minden procikámba és mozgásra késztet. Képtelen vagyok ellenállni. Amikor megállunk tőlünk nem messze mintha egy ház körvonalait látnám de már a sötét miatt nem vagyok benne biztos. A kutyáim izgatottan ugranak le és kezdenek szimatolni, ám amikor én megmozdulnék Daan rámszól s én megdermedek.Felnevetek, majd jobb kezemmel eltakarom a szemeimet. Mosolyogva fülelek hátha hallok valamit de csak a puha homok hangját ismerem fel amikor újra felém közeledik. Kezeim őt keresik, a pillanat törtrésze alatt felismerem a karját, a vállát a bőrét és nem tudom megállni, hogy kicsit végig ne simítsak a mellkasán. Szó szerinte vakon követem és közben lázasan töröm a fejem, hogy hová jöttünk. Hallom a tengert, érzem a szelet finom szorítom forró kezét. Rájövök, hogy tulajdonképpen nekem már ez is bőven elég. Megállok amikor ő is, egészen addig tartom a kezét amíg lassan ki nem csúszik a z ujjaim közül s ujjbegyem utoljára simítja végig a csuklójának vékony bőrét. Lehunyt szemekkel várok s bevallom majd szétvet az izgalom és a kiváncsiság. Aztán meghallom a hangját. Egy motor, a víz, a hullámok, olyan furcsán ismerős. Belémhasít a felismerés, felpattanak a szemeim.
- Ááááh! Nem hiszem el! - kiáltok fel örömömben s szökkenek kettőt a homokban. Azonnal fel akarok szállni d emegtorpanok. Figyelmesen hallgatom végig amit mond.
- Sajnos Alice nem csípi a vízet túlzottan, stresszel ha be kell jönnie... - nézek a mellettem álldogáló nősstényre és már látom a riadt pillantást ahogy a tengerre néz. - A bátyja meg elég nyugtalan lesz ha el kell hagynia a húgit! - hát így van ez, tesók és eddig állandóan együtt voltak. Axel elvan a vízben és a vízen de Alice valamiért azonnal iszkol kifelé. A parton is csak addig hajlandó bejönni amíg a hullámok el nem érik a mellkasát és már rohan is kifelé. Szomorú pillantást vetek Alicre.
- Ne haragudj kislány, - simítom meg a fejét gyengéden. - itt hagylak egy kicsit a bátyáddal! - mások is voltak már egyedül azért nem új dolog nekik sem, viszont mielőtt belépnék a csónakba még egy kérdést intézek Daanhez.
- Tényleg bízom benned, remélem rendes pasi a tulaj és nem lesz gáz ha vele maradnak! - nem agresszívak ezek a szavak a szememben mégis meglobban egyfajta sötét rémisztő tűz ami még az éjszakában is jól látszik. Ha valamiért ölni tudok az akét kutyám. Ahogy felbőg a motor a két állatt izgatott ugatásba és ugrálásba kezd, de nem tesznek egy lépést sem a víz felé.
- Én mindig készen állok! - suttogom hálásan közel az arcához és úgy csillognak a szemeim mint még talán soha. Az a pasi csupa meglepetés, csupa izgalom és színtiszta szexualitás. Teljesen önmamgam vagyok mellette és mégis úgy érzem hogy kifordulok magamból és megőrülök érte. Furcsaérzés ahogy a lábam alatt megmozdul a hajó. Soha nem voltam még így kint a tengeren. A csónak oldalába kapaszkodom amíg megtalálom az egyensúlyom és képes vagyok talpon maradni. Nem szeretnék belepottyani a vízbe, bár akkor Daan játszhatna vizimentőset ahhoz meg le kell vetkőznie és hmmm...
Mellékesen megjegyzem ez a csónak nem épp csónak. Hegyes orra masszívan csapódik újra és újra a víz felszínére, kétoldalat ezüstösen csillogó habok csapnak fel. A korlát fémes fénye szikráózan csillog a holdfényben. Ez túl szép, hogy igaz legyen. Még lépek, s óvatosan, hogy véletlenül se zavarjam meg a kormányzásban hátulról átölelem. Több hála és a köszönet ebben a mozdulatban mint erotika. Fejem a lapockájára hajtom, beszívom az illatát majd lábbujhegyre állok és forró hálával suttogom a fülébe a szavakat.
- Köszönöm! - a karjaim lassan és simogatva engedik el a testét. Remélem, hogy nem fog rámkiabálni amiért előremászok a hajó orrába. Ritmikusan mozog az egész járgány fel le, én próbálok vele együtt mozogni és nem belefordulni a tengerbe. Amikor már biztosan állok akárcsak a kocsim hátulján itt is széttárom a kezemet. A hajam tincsei megállíthatatlanul lobognak a szélben, a pulóverem anyaga is hangos ruhasusogással redőződik. Ebben a pillanatban kint a nyílt tengeren a legklasszabb pasival akivel valaha találkoztam úgy érzem holnap meg is halhatnék, már azt sem bánom. Lassítunk, majd lusta ringatózó mozgás marad csak. Visszalépek Daan mellé, szorosan mellé, s felnézek rá. Egy pillanatog szótlanul.
- Tudod... - kezem halkan suttogva egy pillanatra sem eresztve a tekintetét. - Először úgy gondoltam, hogy megírom majd ezt az estét, népszerű lesz a blogon, zabálni fogják a romantikára vágyó kiscsajok otthon. Aztán... - szemem furcsán villan, még magam sem értem miért döntöttem úgy, hogy megtartom magamnak a ma éjszaka történéseit. - Meggondoltam magam, Inkább önző módon megtartom magamnak minden egyes pillanatát. Túl szép és túl bensőséges, hogy kiteregessem. - a szavak végén alsó ajkam lehelett puhán érinti az ő felső ajkát. Megremeg a saját mozdulatomtól. Iszonyú a kísértés, hogy csókot lopjak tőle. Lehunyom a szemeim, kezem keresztbe a pulóver két oldalára vándorol majd egy laza mozdulattal a hajó padlójára dobom, és most jön ami még nem volt, alatt nincs semmi sem, hiszen a vízes toppomat az autóban hagytam s fölé csak ezt a pulóvert húztam. Kigombolom a farmerom és a fekete bugyimmal együtt egy gyors mozdulattal letolom. Ott állok előtte teljesen meztelnül egy szó nélkül. Számon gonosz mosoly, szememben pajkosság. Teszek egy lépést hátra, majd még egyet s végül fellépek a hajó vékony korlátjához, átlépek rajta és mielőtt még bármit szólhatna fejest ugrom. Partner vagy ebben is Daan? Leszel annyira merész? Annyira bevállalós? Meg mersz nyílni előttem ennyire? A hűvös tengeri víz azonnal körülölel, majd nagy súllyal rámtelepszik. Anélkül, hogy feljönnék hosszú karcsapásokkal a hajó hátsó részéhez úszom s a lehető leghalkabban jövök fel a motor takarásában. Rettenetesen mocsok dolog tőlem amiért így ráhozom a frászt de képtelen vagyok kihagyni ezt a tréfát. Feszülten figyelek, hogy időben újra lebukjak a sötét víz alá hátha hátrajönne.

[Only admins are allowed to see this link]



[Only admins are allowed to see this image] [Only admins are allowed to see this image]
No past, no future ... just the moment.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

96
● ● Posztok száma :
My russian handsome soulmate.
● ● Keresem :
Lily Collins
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl •• Vas. Május 14, 2017 8:00 pm

Ahogy lesegítem  a kocsi hátuljáról ezt a mosolygó kis vadócot, aki engedelmesen eltakarja a szemeit, ahogy másik kezével a vállamra támaszkodik, megint olyan forróság önt el, amit képtelen vagyok megmagyarázni. Ez a lány folyamatosan olyan férfiösztönöket és elemi érzéseket vált ki belőlem minden egyes pillantásával, mozdulatával, szavával, sőt, az illatával, a bőre puhaságával, a puszta létével, amiket még sosem éltem meg ilyen intenzíven.
Ahogy a partra vezetem, érzem, hogy milyen vonakodva engedi csak el a kezem, és abba az érzésbe, amit ezzel az aprósággal is ébreszt bennem, egész testemben beleremegek. Amikor látom, hogy őszintén meglepődik és vevő az ötletre, önkéntelenül olyan büszkén húzom ki magam, mintha legalább olimpiai aranyat nyertem volna éppen.
Kettős érzéseim vannak, ahogy elmondja, hogy Alice nemigen szereti a vizet, Axel meg nem szívesen hagyja magára őt. Egyrészt sajnálom, hogy az ebek nem tarthatnak velünk, tudom, mennyire közel állnak Nora szívéhez, közben pedig hihetetlen melegséggel tölt el a tudat, hogy milyen mély bizalmat fektet belém azzal, hogy hátrahagyja őket egy embernél, akiben az én szavamnak köszönhetően bízik csak meg, és velem jön kettesben. Ha nem bíznék meg teljesen a kapcsolatomban, akinek köszönhetően ismerem a fószert, sosem hagynám rá azokat a kutyákat, akikről tudom, hogy ennek a lánynak fontosak.

Egy perccel később már a nyílt vízen bőg alattunk a motor. Először megfagy az ereimben a vér, ahogy észreveszem, hogyan egyensúlyoz a hajó különböző részein, már most kiszemelve magának az orr-részt. Aztán inkább csak megrázom a fejem és elmosolyodom. Ő nem az a fajta lány, akiért aggódnom kéne. Igazából meg is lepett volna, ha nyugton marad a fenekén, és ülve élvezi az utat. Abszolút nem az a típus. De ez a típus észveszejtően izgalmas számomra…
Ahogy mögém lép és átkarol, fülembe suttogja a köszönetét, megint úgy érzem, mintha enyém lenne a világ. Istenem, hogy lehet valaki ennyire, minden ízében NŐ, csupa nagybetűvel…
Ahogy enged az ölelésből, finoman megcsókolom a hüvelyk-, aztán a mutatóujját.
Ahogy gondoltam, máris a hajó orrában terem.
- Repülsz, Rose! Tényleg repülsz! – kiáltom oda neki, ahogy kitárja a karját a hajóorrban, és a szél felkapja hosszú haját, gondolva, hogy felismeri a filmet, amire célzok.
A következő pillanatban, ahogy leállítom a motort, újra mellettem van.
- Nem írod meg? Talán nem vagyok elég jó a romantikára éhes kislányoknak? – ütöm el viccesen a dolgot, de ahogy ajka az enyémet érinti, már nincs mosoly az arcomon, csak lobogó tűz a szememben.

Ahogy ellép tőlem és kibújik a pulóverből, akkorát dobban a szívem, hogy azt hiszem, kiugrik a mellkasomból. Mélyet nyelek, felállok és felé lépek.
Ami ezek után jön, a legmerészebb álmaimat is felülmúlja. Kínzóan szexi mozdulattal kibújik a farmerből, a bugyijából, és egyszercsak ott áll előttem teljesen meztelenül.
Most nem vagyok képes kontrollálni magam, nincsenek szellemes megjegyzések, egyszerűen csak tátott szájjal bámulom gyönyörű testét. Annyira meglepett, hogy csak akkor mozdulok, mikor szirénes mosollyal a száján fejest ugrik a tengerbe.
Rólam ne higgye, hogy nyuszi vagyok belemenni a játszmába, egy pillantással később már nincs rajtam sem a pólóm, sem a farmerem. Boxeralsómat magam mögé hajítva utána vetem magam a hűvös habokba.

Azonnal a felszínre rúgom magam és a tekintetemmel őt keresem, de sehol nem látom. A hajó orra felé tempózok, de semmi jele, hogy feljött volna a felszínre.
- Marha vicces! – nevetek fel, de a jókedvem a következő pillanatban már nem őszinte. – Hé, Nora! Nora, hallasz??
Lebukom a felszín alá, és úszva megkerülöm a motorcsónakot, de sehol nem találom. Mire feljövök, pont akkor pillantom meg  a hajó hátsó részénél a haját törölve, mikor komolyan kétségbe esnék. Két rúgással ott vagyok és felmászom.
- Ez a poén most annyira nem talált be nálam. – Nem haragszom rá igazán, csak hirtelen rájövök, mennyire féltettem.
Ahogy nagyjából megnyugodnak bennem a kedélyek, rájövök, hogy anyaszült meztelenül állunk egymással szemben.
-       Meg kéne, hogy büntesselek, ugye tudod? Nagyon megérdemelnéd… - a szememben a dühös aggodalom maradéka keveredik a határtalan vággyal. Közelebb lépek hozzá, kiveszem a kezéből a törülközőt és elhajítom. Megragadom a felkarját és nem durván, de határozottan magamhoz rántom. Érzem, ahogy a melle hozzám simul, és kétlem, hogy ő ne érezné, ahogy én simulok ott őhozzá… - Ne csinálj többet ilyen hülyeséget - suttogom a fülébe rekedten, és finoman megharapom a fülcimpáját. Olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy a nyakamon érzem a lélegzetét. Kezem lassan lejjebb vándorol, és megmarkolom a fenekét, miközben másik kezemmel az állánál fogva magamhoz emelem az arcát és a finomsággal ezúttal nem sokat törődve úgy csókolom, ahogy csak bírom.
-     Mit gondolsz, hogy kéne megbüntetnem téged, Nora? - lehellem a szájába immár megjátszott komolysággal. Imádom kimondani a nevét. Nora, Nora, Nora... add nekem magad!
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Nora Wellner tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl •• Vas. Május 14, 2017 8:54 pm

to Daan Van Der Vaart
[Only admins are allowed to see this image]

+16
- Épp ellenkezőleg, - nézek rá komolyan. - túl jó vagy! - zárom rövidre mert nem akarok ennél jobban belemenni. Nem volt még ilyen, egyszerűen csak nem akarom megosztani ezt senkivel. Egy kedves kis helyre akarom elzárni a szívembe, hogy majd ha csak egy pillanatra is felidézem bármelyik mozzanatát selytelmes mosoly költözzön az arcomra. Olyan mosoly amit a nő csak egy férfinek tartogat, és nem az általában nem a férje vagy a szerelme. Az egy olyan férfi akit elnyel és elbújtat a múlt. A vele töltött idő épp azért annyira értékes annyira édes mert múlandó és soha vissza nem térő. Egy szeretőé, egy törékeny felfokozott pillanaté.
Gonosz kis tréfám után érezhetnék bűntudatot,de pont nem erről vagyok híres, így csak ördögi módon kuncogok amikor meglát a fedélzeten.
- Hallak persze! - nevetek rá fentről,miközben gyorsan mozdulatokkal törölgetem a hajamat. Ahogy felmászik mellém és látom a harag egy enyhe szikráját villani az íriszeiben félholdas mosolyra húzom a számat és elkapom róla a tekintetem. Csak nem féltesz Daan? Szavai hallatán dacos ellenállás költözik az szemeimbe, amolyan "azt szeretném én látni" pillantást küldök felé. Nagyon nem az a fajta vagyok aki csak úgy hagyja magát leigázni, főleg egy ennyire felfokozott vágyakkal teli helyzetben mint ez. A maradék víz lassú cseppekkel folyik végig a testemen le a hajó padlójára. Érdekes módon egyáltalán nem fázom. Hirtelen csak arra eszmélek fel, hogy a törölköző érdes anyaga kicsúszik a kezeim közül majd megérzem szorítását a karomon. Amikor a mellkasom nekiütközik az övének meglepődött sóhaj szalad ki a számon. Zavartan kapkodom végig a tekintetem testének különböző pontján. Olyan erős és határozott ebben a pillanatban amilyennek még nem láttam, bár pár órája ismerem csak, mégis ez a szokatlan változás, a magabiztosság ami sugárzik belőle s az, hogy úgy érzem itt helyben képes lenne elvenni tőlem azt amire már a parton is annyira vágyott... kikészít.
- Nem akarsz te engem megbűntetni... sőt...! - nézek ismét gonoszan a szemeibe amiből csak a vegytiszta szenvedélyt láthatja csillogni. Nem tudok magamhoz térni, egyre csak sokkol azzal a vadsággal amivel letámad. A térdem megremeg ahogy hallom a hangját a fülembe búgni, kénytelen vagyok a karjába kapaszkodni ha nem akarok összerogyni. Túl gyenge vagyok, túl gyenge, hogy ellenálljak. Ujjai fürgén siklanak lejebb a testemen majd megállapodnak a fenekemen. Megremegek, s ezzel egyidőben érzem, hogy a vér már teljesen másol összepontosul a testében. A kinzó vágy villámcsapásként ér és szinte szétszakítja a testem. Hallom a szavait csak épp felfogni nem tudom őket,száraz torokkal nyelni próbálok de lassan már az sem megy. Végem, nem bírom tovább. Akarom őt, soha ennyire még férfit nem akartam.
- Akarlak! - szökik meg a gondolat a fejemből és hagyja el remegő ajkaimat. - Akarlak, akarlak... akarlak! - ismétlem egyre csak miközben az eszemet vesztve csókolom, hol az ajkát, hol nyakát majd a vállát. Kezeim a mellkasán majd a hasán siklanak végig, majd felfelé haladva óvatosan hozzáérnek forró lüktető farkához. Én mint aki a maradék józan eszét is a purgatóriumba taposta újra megcsókolom s közben amennyire egy akkora nőtől mint én kitelik, beljebb lököm a hajón. Kényszerítem, hogy leüljön mindegy hová. mindegy csak hadd másszak az ölébe, simuljak hozzá ölelhessem és csókolhassam. Karjaim átfonom a nyakán, csípőm lassú mozgásba kezd, érzem magam alatt forró kemény hímtagját és hangosan felnyögök a gondolattól, hogy semmi, de semmi nem választ el tőle. Képtelen szavak és gondolatok cikáznak a fejemben. Elvette az eszem, kifordított önmagamból. Itt ülök az ölében, meztelenül és minden erőmre szükségem van, hogy nehogy olyan mocskos szavak hagyják el a számat amiket eddig soha ki nem ejtettem. Elhúzódom egy pillanatra, most az én pillantásom könyörög mindennél jobban, elgyötörten, vágytól fulladozva, hogy végre, végre tegyen a magávé, olvadjunk össze és semmisüljünk meg egymásban.
- Kérlek... - lehelek egy finom csókot az ajkaira. - kérlek... - majd az arcára, - kérlek... - s végül a nyakára. Azt hiszem ennél nagyobb elismerés nem is létezhet egy férfi számára, mint amikor a nő remegve könyörög a karjaiba.


[Only admins are allowed to see this link]



[Only admins are allowed to see this image] [Only admins are allowed to see this image]
No past, no future ... just the moment.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

96
● ● Posztok száma :
My russian handsome soulmate.
● ● Keresem :
Lily Collins
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl •• Vas. Május 14, 2017 10:18 pm

Látom a szemében, ahogy egymást váltja benne a vágy és rosszallás, amit uralkodó magatartásommal vívok ki. Nem az a fajta nő, aki elviseli, ha parancsolgatnak neki, ő annál sokkal függetlenebb, erősebb, öntörvényűbb. És Isten látja lelkem, nem is akarok én mindenáron felülkerekedni, valószínűleg feleennyire sem vonzana, ha egyszerű eset lenne, de ez most más.
Feldühített és századszor korbácsolja fel a vágyaimat egy este alatt. Egyszerre akarom helyre tenni és a kedvében járni. Egyszerre irányítani és behódolni neki. Mindent akarok tőle, amije csak van, és én is feltétel nélkül neki adnám mindenem. Yin és yang vagyunk. Fekete és fehér. Különbözőek és mégis teljesen egyformák. Egy férfi és egy nő, két szív, két lélek, de ugyanaz a legyőzhetetlen vágy. A vágy arra, hogy elvesszünk a másikban.

Érzem, ahogy megremeg, mikor megérzi, milyen keményen és robbanásra készen kívánom őt. Ahogy a csókja közt azt rebegi, „Akarlak”, teljesen elgyengülök és egyúttal mégis olyan erővel tölt fel, amit talán még sosem éreztem. Ebben a furcsa kettőségben lebegve érzem, hogy végigsimít a testemen, és ahogy a kezébe vesz, felnyögök, és eszelősen hátravetem a fejem.
Ahogy az egyik ülésre lök, szemernyi kétségem sincs afelől, hogy ebben a pici, vékony nőben ott van a mindenség összes ereje, és minden megvan benne ahhoz, hogy a világ összes férfiját egy szempillantás alatt megbolondítsa és leigázza egyetlen szavával, egyetlen pillantásával, vadmacska-testével és ölének forró mélységével.
Ahogy rajtam ülve szinte táncol az ölemben, tudom, hogy vége a játéknak. Ha most nem lesz az enyém, akkor ne legyen soha.
- Ohh, édes, csak egy kicsit… várj… - képtelen vagyok beszélni, csak lenyúlok az ülés mögött lévő hátizsákomba. Fogaim feltépik az óvszert és gyorsan felhúzom, vagy hagyom, hogy ezt ő tegye meg...

Mikor meghallom, hogy utánam sóvárog, elvesztem minden eszem. Megragadom,  csípőjénél fogva könnyedén megemelem és magamra húzom.
Felordítok, ahogy eltűnök benne. Annyira forrón vesz körül, olyan természetességgel fogad magába, mintha egy szerkezet két, tökéletesen egymásba illő darabja lennénk. A csípőjét és a fenekét markolom, és vad ütemben mozgatom magamon. A combjába kell mélyesztenem a körmeimet, hogy legyen erőm lassítani és engedni neki, hogy irányítson, ahogy neki a legjobb. Elszántan vetekszik bennem egymással az állati ösztön, hogy vadul kiéljem magam rajta és az édes vággyal teli tisztelet, hogy hagyjam, tegyen velem, amit akar, hogy olyan örömet szerezhessek neki, amit soha más férfitól nem kap majd meg.
Fejemet hátravetve hangosan élvezem, ahogy lovagol rajtam, miközben a melleit cirógatom. Szenvedélyesen csókolgatni kezdem, finoman nyalogatom édes, rózsaszínű mellbimbóit. Nem bírok magammal, a száját is akarom.  
Felállok, vigyázva, nehogy egy pillanatra is kicsússzak belőle, és karomban tartva folytatódik a vad ritmus. Az ajkaink most szinte egy magasságban vannak, az övéi valamivel feljebb. Nyelvemmel újra felfedezem magamnak, és közben élvezem, hogy a karomban tartom, hogy egymásban, és teljesen egymáséi vagyunk.

Komolyan kell uralkodnom magamon, hogy illendő ideig visszatartsam a robbanást. Olyan hatással van rám, hogy minden szexuális tapasztalatom ellenére, tizenöt éves önmagamat meghazudtoló erőfeszítést igényel, hogy ne csak egy gyorstüzelő legyek az emlékeiben. Ezért lassítok a tempón, homlokomat egy pillanatra mellkasára döntöm, majd onnan nézek fel rá, ahogy finoman leengedem, hogy velem szemben álljon.
Elengedni képtelen vagyok, és égetőn vágyom újra benne lenni valahogy, sürgető pillantással hatalmazom fel a démonomat, hogy folytassuk, ahogy csak kívánja...
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Nora Wellner tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl •• Vas. Május 14, 2017 11:39 pm

to Daan Van Der Vaart
[Only admins are allowed to see this image]

+18

- Kérlek... - ez az egyetlen egy szó amit még értelmesen ki tudok nyögi ahogy az ölében remegek. Érzem, hogy teljes teste megfeszül alattam, semmi mást nem hallok mint a saját őrült szívverésem dübörgő hangját a fülemben. Amikor türelemre int minden eddiginél elgyötörtebben nyögök fel. Nem bírok ki már egy pillanatot sem s, hogy ezt a legbiztosabban a tudtára adjam nedves ölemmel újra lassan hozzá simulok. Figyelem a mozdulatot majd mikor az apró csomagot a szájához emeli a kezemmel megállítom. Elkapom a pillantását, szemeim bizalmat és komolyságot sugároznak. Átható tekintetem remélem nyomatékot ad a követező szavaimnak.
- Bízol bennem? - kérdezem suttogva, miközben kezem az övébe csúszik ujjaim ügyesen elveszik az óvszert és egy laza mozdulattal a hátam mögé dobom. Nem szándékom elcseszni az életét, sem a sajátomat. Én maximálisan bízok benne és minden porcikámmal vágyom azt, hogy ő is ennyire bízzon bennem. A modern bogyóknak köszönhetően, nem fogok teherbe esni, bár meg kell hagyni szép és valószínűleg remek sportoló gyerkőceink lennénk. Én viszont teljesen egészében akarok az övé lenni, mindenféle latex elválasztóvonal nélkül és remélem nem nézi ki belőlem azt, hogy mindenkivel összefekszem és ezzel összeszedek egy klassz kis nemibetegséget. Így vagy úgy remélem, hogy elnyerem a bizalmát és hajlandó erre az utolsó vad, hirtelen és őrült tettre ma éjszaka. Megemelkedem, mélyen beszívom az illatát de a levegő bentreked a mellkasomba. Végre, itt az a pillanat amiért mindketten oly nagyon sóvárogtunk. A test testnek feszül remegő izgalom lesz úrrá rajtam amikor felfogom, hogy pillanatokon belül belémhatol. Érzem ahogy hozzám ér, megmozdul majd egyetlen mozdulattal magára ránt. Az egy hosszú pillanatig megmerevedik az egész testem, a mostanáig benttartott levegő pedig egy hosszú megkönnyebbült sóhajjal hagyja el a mellkasom. Fejem a nyakához hajtom, forró lehellettem beteríti a bőrét. Újra felnyögök ahogy teljes hosszában magamba fogadnom. Könyörtelenül és erősen tartanak a karjai érzem mennyire kikészült a várakozástól és mennyire akarta már ezt, akárcsak én. A fájdalommal keveredő elképesztő kéj elemi szinten rázza meg a testem. Ujjai a bőrömbe marnak, tudom, hogy nyoma marad a fehér bőrömön és ez valamiért csak még jobban feltüzel. Ő pedig csak mozog és mozog bennem, vadul, felszabadultan, engedve állatias ösztöneinek. Viszont nem kerüli el a figyelmem, hogy lelassít. Istenem, hogy lehetsz ennyire férfi? Férfi a legjavából, aki figyel a nőre, nem műveli hanem megéli a szexet és képes szenvedve visszafogni magát, hogy ne tiporja el a partnerét. A belsőmet egy ismeretlen érzés kedzi mardosni. Egy ijesztően mély érzés amit most jócskán tombít a mámoros együttlét érzése, de attól még vészjóslóan ott van. A karjaiban ringatózva kint a nyílt tenger miközben a legszebb és legcsodálatosabb forró táncot járják összesimult csípőink, elfog egy elképesztően kellemes melegség. Rájövök, hogy imádok a karjaiban lenni, imádom ahogy ölel s, hogy ilyenkor úgy érzem semmi és senki nem bánthat. Sugárzik minden rezdüléséből, hogy figyel rám úgy mint még soha senki ez pedig földöntúli boldogsággal tölt el. Lassan kínzóan mozgok rajta fel le, karjaimmal átkulcsolom a nyakát, füle még apró csókokat hintek egésze le a válláig. Tudom, hogy megőrül én is teljesen kikészültem de nem akarok semmit elsietni. Élvezni akarom amíg csak lehet, hiszen mire a reggel idér mi elválunk és valószínűleg soha többé nem látjuk egymást. Csak ez az egy esténk van. Nem több. Mire feleszmélek már felemelkedünk viszont még mindig egymásba forrva mozgunk. A lélegzetem is eláll attól amit művel velem. Az ahogy könnyeddén tart és újra és újra minden egyes lökéssel és mozdulattal jobban és jobban birtokba veszi a testem már szinte kezd sok lenni. A sejtjeim csordultig telnek kéjjel, a torkom megint kiszárad, minden porcikám kívánni kezdi az édes beteljesülést. Önkéntelenül is erősebben szorítom a karját, a csendes vízfelszín felett ott viszhangzik ahogy a testünk heves csattanásokkal összeér. Egyre erősödő sóhajaim halk kiáltásokká alakulnak. Egy lélegzetvételnyi időm akad amikor visszahelyez a földre én pedig már tudom is, hogy hogyan fogom végleg leigázni és megsemmisíteni őt. Kezem a mellkasára teszem, lassan hátratolom, vissza oda ahol az előbb ült ám ezúttal nem simulok ismét az ölébe. Óh, nem, egy másik játékot tervezek játszani. Ha leült lassan térdre ereszkedem a lábai előtt, s akár egy vadászó macska óvatos mozdulatokkal kétoldalt mellé támaszkodom az ülésre. Apró puha csókot hintek a mellkasára, majd lejjebb és még lejjebb, egyszer felpillantva az arcára. Látni akarom a reakcióját, a felismerést amikor rájön, hogy mi követekzik. Ajkaim útját a kezeim követik, bejárják a hasát a combjait. Ajkaim vészesen közelednek testének legérzékenyebb pontjáig ám egyenlőre csak annyit teszek, hogy alsó ajkammal teljes hosszábban végigsimítok rajta. Puha ajkaim óvatosan ölelik körbe a tetején, nyelvem játékosan táncolja körbe ahogy kissé beljebb engedem a számba. Ördögien lassú minden mozdulatom, azt akarom, hogy elveszítse a kontroll, hogy semmi se számítson. Jobbkezem ujjait gyengéden körékulcsom s így mostmár könnyedén játszhatnak rajta ajkaim, olyan odaadással és selymes szenvedéllyel amillyennel még sohasem, hogy aztán szinte az utolsó pillanatban elengedjem a kínzó kielégítetlenséget hagyva csak magam után. Egy könnyed mozdulattal felállok, átsétálok a hajó másik oldalába és az ülésre támaszkodom neki háttal és csak remélni tudom, hogy az előző kis akcióm és ez a mostani látvány megteszi a hatását.


[Only admins are allowed to see this link]



[Only admins are allowed to see this image] [Only admins are allowed to see this image]
No past, no future ... just the moment.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

96
● ● Posztok száma :
My russian handsome soulmate.
● ● Keresem :
Lily Collins
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl •• Hétf. Május 15, 2017 12:58 am

Ahogy az óvszer a háta mögött landol, minden egyes csepp fenntartás, önuralom, és kétség is a tengerben landol vele együtt.
Megőrülök a puszta gondolattól is, hogy úgy érünk egymáshoz, hogy nincs köztünk semmi akadály. Úgy leszek benne, hogy semmi nem választ el minket egymástól. Az, hogy ennyire megbízik bennem, megerősíti bennem az érzést, hogy nem véletlenül került az utamba ma éjjel.
Ahogy beléhatolok és hangosan, minden gátat átszakítva élvezzük egymást, olyan érzés fog el, ami teljesen ismeretlen számomra. Minden ehhez hasonló, amit eddig éreztem, nevetséges, gyenge, jelentéktelen mása volt csupán annak, ami most bennem lobog.
De nem akarom. Ezt nem. Nincs értelme, hiszen tudom, hogy ez nem erről szól. Nem szabad erről szólnia...

Ahogy ott állok vele szemben, nedvesen, izzadtan, ágaskodva a vágytól, mélyen a szemébe nézek, és remélem, szavak nélkül is megért.
Szabadíts fel! Feledkezzünk meg mindenről! Éljük meg most a pillanatot a legforróbb lángokban égve úgy, hogy közben mégis belehalunk az egymás iránti eszelős vágyba. Add ezt meg nekem!” – kérlelem őt szótlanul, és tudom, hogy tisztában van vele, mit érzek.
Ahogy finoman visszatol a székbe, és végigsimítja, végigcsókolja a testem, átadom magam annak az élvezetnek, hogy nézhetem őt.
Mikor leesik, hogy mire készül, ökölbe szorítom a kezem és önkéntelenül az ajkamba harapok. Ezt nem hiszem el… lehetetlen...
Ahogy a szájába vesz, öntudatlan állapotba kerülök. Ahogy szó szerint a markában tart, ahogy érzem magamon nedves, forró ajkait, úgy egyszerre szívja ki belőlem minden erőmet és tölt fel friss energiával.
Nem bírom nem nézni, ahogy csinálja. Gyönyörű. Lehetetlen… mivel érdemeltem én ezt ki…?
- Ez nagyon jó… így… óhh, Istenem, ez az…. még… csináld, kérlek… - kezemmel a haját érintem, simogatom. – Ne, kérlek, ne hagyd abba… - romokban hagy ott, ahogy feláll és a szemben lévő korláthoz sétál. De jogos. Még nem viszonoztam…

Minden maradék erőmet összeszedve követem. Áthatóan nézek rá, szám csak némán formálja meg a szót: „Köszönöm”.
Kézen fogom és a hajó hátsó részébe vezetem, ahol a napozóágyra fektetem. Egy mozdulattal fölé kerülök, olyan érzékiséggel csókolom, amiben benne van minden hálám amit csak egy férfi érezhet az elmúlt percekhez hasonlók után.
Csókjaim egyre lejjebb vándorolnak a testén, eljátszom hófehér, hosszú nyakán, melle gyönyörűen ívelt oldalsó domborulatain, nyelvem a köldökével játszik. Ajkaimmal követem a hasát, egészen a szeméremdombjáig. Ujjaim önálló életet kezdenek, mintegy véletlenül érintve a csiklóját. Ajkammal finoman rálehelek, majd megállok egy percre és én is előveszem ördögi mosolyomat.
- Mondd, hogy akarod. Csak ki kell mondanod, és megkapod.
Reménykedve a megerősítő válaszban nyelvem finom, hozzáértő táncba kezd a csiklóján, miközben először a mutató, majd a középső ujjamat is felcsúsztatom nedves, forró hüvelyébe. Megrészegít az íze, az illata, a nedves melegsége. Adni akarok neki, hallani a kéjes sikolyait, amiket én idézek elő belőle, hallani akarom a nevem a szájából, eggyé akarok válni vele.

Egyszerűen nem bírom tovább, újra beléhatolok. Karom, amivel támaszkodom, végig libabőrös az érzéstől.
Vége… kérlek, engedd, hogy könnyebb legyen… nem bírom tovább, szétfeszít a vágy… felrobbanok!
- Nora… - lihegem a fülébe, és elmegyek benne. Úgy hörgök, mint egy vadállat, ahogy beleengedem magam, és végre mámoros extázisban válok súlytalanná.
Közben figyelem, és tudom, hogy ő is velem tart. Nem is tudtam volna úgy kielégülni, hogy neki ez ne adasson meg.
Ahogy egy perc múlva kihúzódom belőle, hirtelen úgy érzem, mintha tíz fokot hűlt volna a levegő. Vágyunk forró, nedves, színes, szagos, sikamlósan gyönyörű buborékja kipukkant, ahogy a csúcsra jutottunk.

Nem tudom otthagyni. Még nem. A könyökömön támaszkodom, egymás mellett fekszünk a nyugágyon, hátrasimítom arcába tapadt gesztenyebarna tincseit. A szemei csukva, ajkán kiismerhetetlen mosoly játszik.
Leheletfinoman megcsókolom a szája sarkát, majd felülök és felveszem a boxeralsóm.
Ahogy ott ülök a nyugágyon, soha nem tapasztalt boldogságot és elégedettséget érzek, amibe azonban most valami megmagyarázhatatlan üresség is vegyül.
A pirkadat lassan bíborszínűvé enyhíti a horizont tömény feketéjét.

Ahogy lassan egy új nap kezdődik, úgy egy éjszaka hamarosan véget ér…
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Nora Wellner tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl •• Kedd Május 16, 2017 2:42 pm

to Daan Van Der Vaart
[Only admins are allowed to see this image]

+18

Az a pillantás, az a hihetetlenül perzselő és vágytól fűtött tekintet egyenesen a lelkemig hatol és úgy érzem ketté hasít. Létezhet, hogy egy ilyen elképesztően jóképű férfi akinek minden porcikájából sugárzik az erő és a szexuális energia engem kívánjon ennyire? Engem a sátras nomád kislányt? A farkasokkal táncolót? Csak nézem azokat a gyönyörűen csillogó sóvárgó íriszeket és nem tudok betelni vele. Adni akarok neki, olyan odaadóan és érzékien ahogy még senki sem. Ellenmondást nem tűrve, türelmetlenül tolom vissza az ülésre hogy ajkaim olyan táncba kezdjenek a férfiasságán amitól talán még a maradék eszét is elveszti. Lágyan, finoman majd egyre vadabbul engdem nedves ajkaim közzé, amikor pedig meghallom ahogy felnyög belőlem is egy sóhaj tör fel. Hogyan képes csak a hangjával beindítani? Mélyen és lágyan búgó szavai hallatán megremegek, simogató kezébe pedig úgy simulok bele akár egy macska. Imádom, imádom hallani, ahogy élvezi amit teszek vele, bevallom én pedig azt élvezem, hogy ilyen hatással vagyok rá. Egyszerre esik jól és részegít meg.
Gonoszan elmosolyodom amikor arra kér, ne hagyjam abba s én mégis megteszem. Ehhez már hozzászokhatott, odavagyok ha láthatom egy kicsit szenvedni.

Követem őt és engedelmesen lefeszek a nyugágyra, ismét elfelejtek levegőt venni ahogy fölém magasodik, kiszolgáltatottnak és kicsinek érzem magam alatt. Ahogy megcsókol megállíthatatlanul bukik fel belőlem egy sóhaj egyenesen az ajkai közé. Alig ért hozzám és én már egész testemben remegek. Kezeim a tarkójára csúsznak amikor lejjebb halad. Egy pillanat múlva ráébredek, hogy viszonozni fogja az előbbi kis játékomat.
- Óh istenem... - nyögök fel kétségbeesve ahogy az ujjai hozzám érnek, majd elgyötörten felnevetek amiért kínoz. Érzem forró lehelletét a dombjaimon és mindent megadnék érte, ha végre azzal a csodás nyelvével is hozzáérne, ami már bejárta a testem minden porcikáját kivéve ezt. A hátam kihomorít kínomban pedig a nyugágy széleit szorongatom. Legyőzött... elérte amit akarta, végem és képes vagyok neki könyörögni.
- Kérlek... könyörgöm... - kissé megemelem a csípőm, - Akarom... annyira ak... - szavaim megkönnyebbült sóhajba csapnak át ahogy nyelve olyan táncba kezd a csiklómon amitől a vérem felforr és soha nem tapasztalt kéj söpör végig a testemen. Hát ilyen az igazi, gátlások nélküli szenvedéllyel fűtött szex... minden más amit eddig megéltem a nyomába sem ér ennek. Már nem tudom kontrollálni a végtagjaimat, ujjaim a hajába túrnak, soha nem akarom elengedni... legalábbis addig nem amíg végre a csúcsra nem érek. Mikor már éppen újra könyörögni kezdenék levegőt venni sincs időm olyan gyorsan tesz újra a magáévá. Teljes hosszábban magára húz és az ágyhoz présel. Két karommal átkulcsolom a nyakát, közel húzom magamhoz. Kettőnk reszkető hangja hallatszik csak az éjszakában. Egy pillanattal később érzem, hogy nincs tovább. A hangja az illata, az az őrült és mégis szenvedélyes mozgás, a finom mozdulatai amiből érzem, hogy figyel rám már túl sok. Nem bírok vele... nem...
Minden porcikám megfeszül, szinte már fájóak a kielégülés előtti pillanatok. Körmeim a vállába mélyednek, levegővételem iszonyúan fegyorsul, sóhajaim halk sikolyokká erősödnek, majd hirtelen elakad a lélegzetem. Olyan elementális erővel csapnak le rám a kéj hullámai, hogyha nem alatta feküdnék minden bizonnyal összeesnék a gyönyörtől. Egész testemen libabőr fut végig, minden sejtem megrázza a remegés. Újra erősen felnyögök amikor megérzem ahogy pulzál bennem, ahogy ritmikusan összehúzódik, ahogy a nevem hagyja el remegő ajkait.
- Jézusom...Daan. - meggyötört extázisban lebegő testemnek már túl sok a látvány, ahogy érzem és hallom őt elmenni. Soha nem akarom elfelejteni, minden mozzanatára emlékezni akarok.
Lassan lenyugszom, verejtékes bőrömön most sokkal jobban érzem a tenger hideg fuvallatát. Megmozdulni képtelen vagyok, végtagjaim még mindig zsibbadnak, arcomon boldog kis mosoly fut át. Akkor sem mozdulok meg amikor érzem ujjait a hajammal játszani, majd ajkát az én ajkaimhoz érni. Csak fekszem élvezve a csodás szeretkezés utolsó pillanatait.

Először a pulóveremet veszem fel, majd az alsóneműmet s végül belebújok a farmeromba. Tekintetem a horizontra siklik ahol már látni az első halvány erőtlen narancssárga sugarakat. Elmúlt. Vége van. Már nem remegek. Kifürkészhetetlen pillantásom rá függesztem miközben öltözik. Arcán furcsa árnyékokat látok átsuhanni. Vajon ő is érzi ezt a furcsa sajgó tompaságot a mellkasában? Mikor újra rámnéz hálás mosollyal nézek vissza rá, majd a hajó kormánya felé bökök a fejemmel.
- Szabad? - kérdezem izgatottan. Majd megveszek a vágytól, hogy vezethessek egy ilyet. - Segítesz? - lépek a szerekzethez majd visszapillantok rá nagyon kérlelő szemekkel. Ha igent mond, figyelmesen követem miden mozdulatát és minden szavát, néhol értően hümmögve. Gyermekien őszinte nevetés tör fel belőlem amikor a hajó megindul alattunk, úgy hogy én vezetem. Egyszerre rémít meg kissé és tölt el büszkeséggel. Kint a nyílt tengeren legalább nem kell attól félnem, hogy nekimegyek valaminek. Gyorsítok egy kicsit remélve, hogy a tanárúr nem szól rám nagyon. Ismét megérzem a sós tengeri levegőt ahogy az arcomba csap. Minden bizonnyal ilyen a szabadság illata. Végül egy "köszönömmel" és egy puszival amit az arcára adok visszadom neki az irányítást, én pedig kissé távolabb leülök az egyik ülésre, bal kezemmel felkönyökölök a korlátra és szótlanul élvezem a visszautat. Lehet, hogy csak én képzelem be magamnak, de mintha lassabban értünk volna vissza a partra. Nem hagyok neki egy pillanatra sem alkalmat, hogy a hajón tartson. Határozott gyors lépésekkel kiugrom a sétégre majd visszapillantok rá, a mosoly még mindig ott játszik az arcomon. Tudnia kell, hogy nem menekülök előle, nem bánom azt ami történt, óh dehogy, nem bírnám ki ha ezt az egészet most búcsúzkodással elrontanánk. A homokba lépve már szürkés homály borítja a partot. A két kutyám ugatva és ugrálva közeledik felém a kis házból. Hálásan megsimogatom mindkettő fejét, Alice pedig nagy meglepetésemre miután üdvözölt engem Daanhoz is odarohan vidáman. Ez a kislány igazán megkedvelte őt... és ezzel sajnos nincs egyedül. Barna íriszeimet Daanra emelem. A tekintetem ugyanúgy csillog de most a mélyén a legeslegmélyén szomorú komorság ül amit csak akkor vehet észre ha nem csak a szemembe de lát is. Belém lát. De ugyan egy egyéjszakás kaland után létezhet, hogy egymásba lássunk? A kocsimhoz lépek kinyitom a hátsó ajtót, hogy Axel és Alice azonnal beugorjanak.
- A város felé megyek, elvigyelek? - kérdezem kedvesen, már nyoma sincs a komorságnak ami egy pillanatra rámtelepedett. Ennyi járt nekünk. Neki szüksége volt egy nőre, éreztem rajta. Szüksége volt egy éjszakára ahol nem kell gondolkodnia és gyötörnie magát, bármi miatt is emésztette magát mielőtt odajött hozzám. Látom és érzem rajta, hogy kellett neki ez a felszabadult érzékiséggel teli este. Én pedig megtudtam neki adni ezt és ez valamiért boldogsággal tölt el.


[Only admins are allowed to see this link]



[Only admins are allowed to see this image] [Only admins are allowed to see this image]
No past, no future ... just the moment.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

96
● ● Posztok száma :
My russian handsome soulmate.
● ● Keresem :
Lily Collins
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Sziklás öböl ••

Tell me your secrets


Sziklás öböl
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» Sziklák, emelkedők

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Külváros-