» Egykét táppont, amit bátran kiszínezhetsz:
Kedves kicsi Jasmine, az egész iskola veled együtt gyászolt egy évvel korábban, hiszen egy tragikus balesetben veszítetted el a szüleidet. Hogy te miként is viselted? Talán míg könnyeket és szomorúságot mutattál a világ számára, addig mélyen legbelül az ártatlan pofi mögött öröm táncot jártál, hogy végre nincsen többé a gonosz bátyád, ahogyan a szüleid se. Te voltál a legkisebb, de talán pont emiatt minden rajtad csattant. Apád nem egyszer bántalmazott, ami miatt iskolába se mehettél, a bátyád pedig nem egy lányt erőszakolt már meg és te lettél volna a következő, hiszen elmebeteg volt, jobban mint az apád. Pontosan tudtad, így talán a kocsi talán nem is véletlen hibásodott volna meg? Elit család vagytok, hiszen a nagyszüleid tiszteletben tartott polgárai régóta Dublinnak. Ők mégis mit sem sejtettek az egészről, vagy csak behunyták volna a szemüket? Netán egyszer nekik már volt lány gyermekük, akik hasonló sort szenvedett el, amit neked kellett, de ő nem élte túl? Valóban jó kezekbe kerültél volna? Végre tényleg úgy érezheted, hogy biztonságban van, vagy még se véletlenül lett olyan az apád, amilyen vagy a bátyád, akire gyerekként annyit vigyáztak? Vajon mi történik, ha végre lepergett teljesen a gyász? Vajon, ha mesélnél, akkor valaki hinne neked? Valaki még menthet téged, vagy már nincs is mitől?