Sunshine McCreery
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 7:28 am
Today at 12:13 am
Yesterday at 11:55 pm
Yesterday at 11:40 pm
Yesterday at 10:09 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. Márc. 13, 2017 11:05 pm-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
-
-
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
-
-
Oktatás
4
1
Média, művészet
2
-
Civilek
-
1
Elit
1
1
Törvényen kívüliek
1
-
Összesen
9
5
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Sunshine McCreery



Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás Re: Sunshine McCreery •• Vas. Máj. 21, 2017 4:05 pm

Üdvözöllek nálunk!

Kedves Sunshine!

Először is szeretnénk megköszönni, hogy a kért módosításokat elvégezted, admin társammal együtt úgy gondoljuk, hogy hiába csak apró javításokat eszközöltél, mégis jót tett a történetnek, sokkal kerekebb, egységesebb lett ezáltal. Smile

Ahogy azt már az üzenetben is írtam korábban, személy szerint nekem tetszik ez a koncepció, amivel elindultál. Bőven akad benne lehetőség, amit később a játéktéren is kihasználhatsz, vagy éppen történetszál, amin elindulhatsz, legyen szó akár az életben maradt bátyád felkutatásáról, akár a "szörnyüldöző' karrierről. Remélem, hogy lesz alkalmad és lehetőséged minél többet megvalósítani belőlük!

Az biztos, hogy ilyen fiatal karaktert nem mindig egyszerű alakítani, kijátszani... ahogy te is említetted, nem könnyű a tinédzser és felnőttkor peremén egyensúlyozni, még hétköznapi halandóként sem - hát még amikor az ember lányának a sulin kívül más elfoglaltságai is akadnak, mint a különféle sulis szakkörök! Kíváncsi vagyok, hogyan sikerül majd mindezt összeegyeztetned játékon belül, megtalálni a tökéletes egyensúlyt úgy, hogy az ne menjen Sunshine jellemének rovására Smile Megfelelni a szülőknek, de közben a saját véleményedet is kialakítani az élet nagy dolgairól...

Nem lehetett könnyű olyan családban felnőni, mint amilyen a karakterednek is megadatott. Egy testvér elvesztését feldolgozni sohasem egyszerű, amikor pedig ezek után az ember szülei is a munkába temetkeznek... Valahol szívfacsaró volt belegondolni, hogy hogyan romlott meg Sunshine viszonya az édesanyjával, mindezzel ellentétben azonban kimondottan aranyos volt az apa-lánya pillanatokat olvasni Smile

Nem is húznám tovább az időt, miután a javításokat követően kivetni valót nem találtunk a történetedben, így az természetesen elfogadva, gratulálok! Smile Ahhoz pedig szintén, hogy az activity check óta te vagy az első elfogadott karakter! Wink Úgy is elkélt már némi erősítés a vadászokhoz is, igencsak megfogyatkozott a létszám Smile Sipirc foglalózni, aztán nincs is más hátra, mint játékostársakat keresni és rászabadulni a városra! De azért csak óvatosan, kisasszony, mert akadnak bőven olyan természetfelettiek is, akik még számodra is túl nagy falatnak bizonyulnának Wink


avatar
Oktatás
Tell me your secrets

110
● ● Posztok száma :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Sunshine McCreery •• Vas. Máj. 21, 2017 1:06 pm

Sunshine McCreery
Kicsi a bors, de erős Wink

általános jegyzet
» Anyja neve: Cathriona Moll-McCreery
» Apja neve: Edmund McCreery  
» Testvérek: Tristan McCreery ( hét évvel idősebb báty), Brody McCreery (öt évvel idősebb báty, halott)  
» Egyébb hozzátartozók: …  

Apám. Apám. Apám.
Így tudnám leírni, mit jelent számomra a család.
Ő számomra a minden. A szülő, a barát, a tanító, a példakép. Kiskorom óta apás vagyok, szinte egyedül nevelt fel, ő törődött velem legtöbbet, hozzá köt a kevéske gondtalan, harsányan kacagós gyerekkori emlékem, ő állt mellettem, mikor úgy éreztem, összeomlik a világ, mikor csalódtam magamban, vagy, ami még szörnyűbb, nagy ritkán kudarcot vallottam az edzések során.
Anyámra is felnézek valamilyen szinten. Elképesztően erős asszony, ritka nagy tehetség a vadászok között. Rengetegen tisztelik őt, azonban nem tudhatják, hogy egy ilyen hideg, kemény nő családanyának nem éppen ideális. Az igazsághoz hozzátartozik persze, hogy nem volt olyan szörnyű, mielőtt a bátyám, Tristan el nem hagyta volna a családot, és vissza nem utasította volna, hogy vadász legyen.
Onnantól fogva anyámat egyre kevesebbet láttuk. Csak a munkájának szentelte az életét, agresszívan, mániákus vérszomjjal űzte a mágikus lényeket. Talán úgy érezte, szakadár fia helyett is neki kell teljesítenie.
Tekintélyét a vadászok közt sikerült is megőriznie. Gyermeki szeretetemet azonban szép lassan elveszítette.

Ó, igen, a testvérek. Volt egy kisebbik bátyám, hármunk közül a középső gyerek, akit nem ismertem. Egy évvel azelőtt halt meg ugyanis, mielőtt én megszülettem. Egy unseelie ölte meg a szüleim és nagyobbik bátyám szeme láttára. Onnantól fogva vált az akkor hatéves idősebb testvérem, Tristan kiképzése militarista keménységűvé, elsősorban anyám elvakultságának köszönhetően, de apám jóváhagyásával.
Nem tudom, mit érzek azzal kapcsolatban, hogy Tristan itthagyott minket és ezt az életet. Megértem, hogy szabadságra vágyott. Megérthetném azt is, hogy nem akarta egész életét halott testvére emlékének és egész fajok kiirtásának szentelni. De ez csak ritkán sikerül.
Én ugyanis tervezett gyerek voltam. A legjobb, legprecízebb, legeredményesebb, leghidegfejűbb vadásznak terveznek, mire felnövök. Most pedig leginkább csalinak használnak. A bájos, nagy szemű, szőke kislány, aki már hétévesen úgy tanult számolni, hogy hány seelie, unseelie, és egyéb mágikus teremtmény meggyilkolásához használták már fel így, vagy úgy.
Ezért választották a nevem is: fényes, ragyogó, de veszélyes és égető, mint a napfény...
Számomra ez természetes. Belém oltották a gyűlöletet, a bosszúvágyat kisebbik bátyám kegyetlen halála okán, akit, jóllehet, nem is ismertem.

Ahogy cseperedem, most, 14 évesen, már megfogalmazódnak bennem a kérdőjelek. Minden helyes, amit teszünk? Ez a valódi életcélom? Tényleg erre születtem?
Azonban látva anyám tébolyát, apám bánatát, a családom széthullását, ott ég bennem a keserű, vad vágy az elégtételre, a bosszúra. És amíg apám másként nem akarja, teszem, amit mondanak, amit jónak látok.

Mert vadász vagyok,  méghozzá nem is akármilyen.
tudj meg többet
» Születési hely: Cork  
» Születési idő: 2002.07.01  
» Mikor érkezett a városba: 2017.05.15

Becenév: meg ne próbáld
Avatar Alany: Marta Krylova
Karakter kora: 14
Választott faj és esetleges rang: Vadász, tanonc

Pár hét múlva betöltöm a tizenötöt. Egy itteni vadászcsoport által bérelt háromemeletes ház egyik szobája mellett, ahová költöztem, egy jóhírű, dublini magániskola lesz a második otthonom a következő négy évben, most, hogy megkezdem a középiskolát. Azonban a gólyatábor előtt még akad pár elintéznivalóm a nyáron.

Az alapvető természetesen az, hogy ahol szükség van rám, segítsek az itteni vadászközösségeknek az elszaporodott mágikus lény létszám ritkításában.
Eddig jobbára szervezett akciók keretein belül öltem, leggyakrabban sötétlelkű unseelie-ket, rosszakaratú szellemek által megszállt szerencsétleneket. Méreg az italba, apró szúrás egy mérgezett tűvel, testhez álló praktikák, ami egy hozzám hasonló tanonchoz illik… én viszont egyre inkább várom, hogy kiléphessek a korlátok közül.

Ehhez azonban tanulnom kell. Mélyen legbelül tudom és elismerem, hogy rengeteg munka vár még rám, de hiszem, hogy átlagon felüli alapokkal indulok. A vadászat a véremben van. És hol máshol fejlődhetnék idővel Írország legjobb fejvadászává, ha nem a bűntől és konfliktusoktól hemzsegő fővárosban?
Amit a szüleim át tudtak, vagy át akartak adni, már magamba szívtam. Szívesebben járnám a magam útját, mennék a magam feje után, de nem okozhatok apámnak csalódást. Ha ő megbízik az itteni ismerőseiben, akkor kénytelen én is együttműkődő lenni.
Ha apa ezt kívánja tőlem, hát megteszem.

Nagyon hiányzik. Az egyedüllétet fiatal korom ellenére megszoktam, sok küldetésben vettem már részt, amikor kulcshelyzetekben nem lehetett mellettem senki, és egyedül kellett megoldanom a problémákat, de ez sosem tartott tovább pár napnál, egy-két hétnél, és tudtam, hogy utána apám a karjaiba kap, azzal a határtalanul büszke tekintettel néz rám, és utána együtt elmegyünk kempingezni, kirándulni, evezni, vagy valami hasonló klassz apa-lánya cucc.
Tudom, hogy körülöttem, részben nyíltan, részben észrevétlenül vadászok vigyáznak. Apám a végtelenségig bízik bennem, de sosem hagyna magamra teljesen. Megkaptam a neveket, akikhez fordulhatok, ha kérdésem van, vagy segítségre, társaságra van szükségem. Tapasztalt vadászok nevének sora ez, akik nálam sokkal jobban kiismerik magukat Dublinban, jobban tisztában vannak az itteni helyzettel, és remélem, valóban sokat tanulhatok tőlük, és valódi képességeimet nem alábecsülve bíznak meg feladatokkal. Talán általuk  még sikeresebb, valóban  hírhedt vadásszá fejlődhetek.

Emellett van még egy saját, titkos célom is azzal, hogy idejöttem tanulni. Meg akarom találni Tristant. A szemébe nézni és magyarázatot kapni, hogy hagyhatta ott a családunkat, mind szűk, mind tágabb, vadász értelemben.
Egyik nap meg akarom büntetni, másik nap vele akarok tartani. Nagyon szerettem a nálam hét évvel idősebb bátyámat. Meg akarom érteni. Vissza akarom kapni.
Magamnak és az ügyünknek egyaránt.

Kíváncsi vagyok, mit tartogat számomra a főváros, és a teljes önállóság, most, hideg fejjel, de ébredező női lélekkel egyensúlyozva a gyereklét és a felnőttkor határán…
.

Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
Miként jutottál ide || Saját
avatar
Vendég
Tell me your secrets


Sunshine McCreery
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Elfogadott karakterek :: Vadászok-