Benzinkút kávézóval
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek


✥ Today at 6:21 pm ✥

✥ Yesterday at 9:11 pm ✥

✥ Yesterday at 9:05 pm ✥


✥ Vas. Aug. 12, 2018 10:59 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 9:24 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 8:53 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 4:09 pm ✥

Párizs lakói

Benzinkút kávézóval



Témanyitás ✥ Benzinkút kávézóval •• Szomb. Júl. 15, 2017 9:57 pm

Forrás: google

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2251
● ● Reag szám :
1467
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Benzinkút kávézóval •• Kedd Márc. 06, 2018 11:34 pm

to Mr. Who?

A munkanélküliség legelőnyösebb és egyben legvonzóbb oldala, hogy kevés esetben kell időre menni valahova. Még kevesebb esélye van annak, hogy valami szerencsétlen időpontban kitalálja a kretén főnököd, hogy márpedig most rögtön legyél ott, lehetőleg vasalva illatozva, mint a tavaszi tulipán. Nyugodtan lehet aludni és figyelni a pénz csorgását a bankszámláról. Hmm, pedig mostanában nem is költöttem nagyon semmire. Jó, ez így mondjuk nem igaz. Most is költöttem. De az a ruha! Azt nem lehetett ott hagyni. Komolyan nem. Fogalmam sincs egyelőre, hogy mikor és hová fogom felvenni, de meg fog történni. És különös egyvelege a véletlenek játékának, hogy ismerősökkel is találkoztam. Ki hinné, hogy nem mindenki a taposómalomban lépked, vagy nem otthon nevel gyereket ilyenkor? És becsszó, egy koktélt ittam meg. Másfelet. A fél azonban csak egy sóhaj volt, semmi gond. Vezettem már rosszabb állapotban is. Sokkal-sokkal rosszabban. A bevásárlótáskákkal együtt mosolyogva hagyom el a bár épületét és a kocsimhoz sétálok. Mindent belökök hátra, kulcs be, gyújtás rá és mehet a menet. Bár talán nem közben kellene kapcsolgatnom a rádiót, de ha egyszer a füleim zokognak ezektől a hülye daloktól! Jó, lehet, hogy egyszer félrerántottam a kormányt. Kétszer. És lehet, hogy a megtalált dal ritmusa, energiája egy kicsit megnyomta a lábamat a pedálon. Egy kicsit. Igazán kicsit. A forgalom viszont engedi, hogy haladjak így aztán? Probléma nulla. A külváros meg hahm, nem pont a megható részleg. Feltehetően nem itt fog elém ugrándozni anyuka a három gyerekkel, vagy apuka átsávolni két busz között. Eltűzök egy kocsi mellett, bár azért egyszer visszanézek, nem-e mértek, mert nincs kedvem szeretetcsomagot adományozni a rendőrségnek. Az azért túlzás lenne. Hangosan énekelek a rádióval egyetemben és az eldugott kávézóm felé tartok. Véletlenül egy buli után találtuk ezt a helyet és olyan kávéjuk van, hogy kedve lenne az embernek házasodni a géppel ami csinálja. Mert ahonnan a tökéletes kávé származik, ott a legjobb reggelek kulcsa. Közben ránézek a kis vacakra ami a tankban rejlő mennyiséget mutatja és noha tudom, hogy a számláló gyakorta hazudik, még nem jutottam el odáig, hogy megnézessem. Pedig éppen ráérnék, de akkor lehet taxiznom vagy tömegközlekednem kéne legalább egy napig az meg, nem pont a kedvemre való opció. A kocsi szabadság. A fűtött ülés pedig a mámor mellé. Azon két dolog összessége amihez magam is a legjobban ragaszkodom. Mindegy is, tankolnom kell. Az a biztos.
Főleg mert röpke 15 perc elteltével már fel is villan a piros jelzés, hogy erősen kifogyóban. Sorolgatom mormolgatom az összes imát amit ismerek, hogy csak ne a külvárosi semmiben haljon le, mert ki a fenét hívjak ilyenkor, hogy ugyan kapjon már össze és húzzon be egy kútig? Vagy járjon felém egy kanna diesellel segítségképp. Az se baj ha csővel szívja ki valahonnan máshonnan. Ezért nem veszem le a lábam a pedálról, mert ha lassítok és elszórakozom a váltóval, az csak falja az üzemanyagot. Hirtelen lassítok és kanyarodok a kútra. Érkezik is a formátlan zöld munkaruhában szegény srác és kedvesnek tűnő "minek kellett neked is idejönni" mosollyal érdeklődik segíthet-e. Persze, hogy! Addig is szerzek be egy szendvicset, meg még egy utolsó doboz cigit, mert amúgy nem dohányzom csak akkor ha A, stresszelek; B, szexeltem; C, buli van; D, Silassal lógok. Egyéb opció nincs, tehát pusztán unalomból nem csinálom. Most meg stresszelek, de nehéz lenne szavakba önteni, hogy miért. Mire végzünk és fizetek, csak annyi a dolgom, hogy a parkolóhoz álljak a kávézónál, de az előbbi kocsi ott van és a mellette álló alak nagyon is nekem integet és lóbál a kezében valamit. Na ezt ne. Nem lehet, hogy rendőr. Remélem korai nyugdíjazású! Lemondó sóhajjal megállok és lehúzom az ablakom.
- Segíthetek valamit? - segítek, mindenben még ebédet is veszek neki csak ne legyen rendőr, légyszi ne legyen rendőr. De ahogy végigmérem neem, nem lehet rendőr. Lehet csak Jehovás. - Nem magát láttam pár km-rel arrébb az út szélén? - kérdezem kedves hangon, de nem akaródzik kiszállni a kocsiból, sőt igazából túlságosan közel se akarok hozzá lenni, ugyanis ittam. És ha most kezdenék rágózni az furán hatna. A cigi vajon mennyit segít. Kevés híján kigördül a számon a kérdés, hogy netán követett-e, de a végén megsértem az önérzetét. Azt pedig nem kellene. Ejnye. Gyerünk, ártatlan arccal. Általában a próbálkozásaim bejönnek. Remélem nem ő lesz az isteni kivétel. - Mit lóbál a kezében? - teszem fel óvatosan a kérdést.

■ ■ Zene ■ ■Ha nem tetszik, PM! ■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
105
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Benzinkút kávézóval •• Kedd Márc. 13, 2018 11:15 am



To: Princess
„There are no coincidences”


Vannak napok, amikor kifejezetten szeretek a rendőrfőnök fia lenni, és vannak, amikor nem. Leginkább nem. Bűnöző voltam, nem is piti, illetve nem kispályás. Az én jövőm akkor meg volt írva, amikor apám fiaként láttam meg ennek az ocsmány világnak a szürke színeit.  Azt hisszük, hogy ránk idekint a csoda vár, de valójában amit mi kapunk az az örökös harc, a küzdelem, hogy jók legyünk, vagy éppen a legrosszabbak. Nem akarunk mellékösvényeken járni, középszerűek, kitűnni vágyunk, így vagy úgy. Sosem csak egynek lenni a milliókból, hiába is vannak, akik szürke kisegerek, köztük is akarnak valakik lenni. Olyanok, akik tartanak valahova, indultak valahonnan.
Nézzünk meg engem! A legrosszabb úton jártam, mint Dresden, cserébe kést szúrtak a számba, a szemembe, a szívembe, kipukkadtam, mint egy lufi, elmúltam, hogy új életet kezdjek akként, aki most vagyok.
Elkötöttem a rendőr kocsit, mert elbuktam egy fogadást. Estére be kell gyűjtenem 3 büntetést, mindegy, hogy miért. Lehet az bármilyen szabályszegés, csak mutassam fel és segítenek elsikálni, hogy apám ne kapjon agyfaszt, noha néha egészen jól áll neki. Imádom felcseszni az agyát, valahol ez nekem egy visszavágás a bűnért, amit el kellett követnie, pedig valójában nem ő követte el.
A radar kapást jelez, csakhogy nem gyorshajtást, illetve nem kiugrót. A beérkező adatok szerint az előttem elszáguldó kocsi rendszámához tartozik egy bejelentés egy kettős gyilkossá helyszínéről.
Füttyentek egyet és utána indulok, nem hajszolom, nem veszem üldözőbe de a nyomában maradok egészen addig, míg lehajt egy benzinkútnál. Besorolok mögé, az ügyet egy éve lezártuk, de sosem kizárt, hogy új nyomra bukkanunk, valamire, ami előkapartat velünk egy lezárt aktát, és talán valakinek a kezén egy bilincs csattan, kezdődnek újra a perek.
Azonban a rendszám csak részben egyezik, nem mehetek biztosra és most örülök, hogy a sofőr gyorsan is hajtott.
Előhalászom a jelvényem, nem teszek még bejelentést, előbb látni akarom ki a sofőr és mennyire együttműködő, esetleg a kocsit lehet fél éve vette és nekem nem sok nyomom lesz, azonban felgöngyölíteni egy ilyen estet, az dobna a megítélésemen.
Mégsem akarom itt parkolva ellenőrizni, főleg, mert nagyon nem hivatalosan vagyok itt, nekem ez egy játék, amiből lehet valami nagyon jót kihozni, csak óvatosan kéne. Visszaülök a kocsiba, kipördülök a kúttól, erősen sejtem, hogy nem visszafelé fog haladni, így elé vágok.
Fütyörészve kiszállok a kocsiból, majd leintem. Mintha stoppolnék, akkor talán nem dolgozik bennem a veszett harag a világ felé, nem agyalok azon, hogy miért bukkant fel az életemben Timothy? Arról sem álmodok nyitott szemmel, hogyan tudnék a vérében dagonyázni, mint egy disznó.
Nem kell sokat várnom, hogy megjelenjen az autó, leintem. Kiosztok egy piros pontot, hogy nem hajt el, meg sem próbál legyűrni, bár lehet azt hiszi, hogy védőitalt osztogatok.
A sofőrüléshez sétálok, bevigyorgok az ablakon. Nem tűnik gyilkosnak, még simán tévedhetek is.
- Szép napot hölgyem. – felvonom a szemöldököm. Hát de cuki, még ő akar nekem segíteni, szolgálunk és vétünk.
- Meglep, hogy látott annál a sebességnél. – na nem mondom, hogy elsöpört volna, de az biztos, hogy a korlátot sem tartotta. Okkal intettem le.
Elnevetem magam, halkan, hitetlenül, intek, hogy szálljon ki és zsebre vágom a jelvényem. Mázli, hogy nem nézte meg jobban. Még az is lehet, hogy randira hívom, hát milyen jól néz már ki? Gyengéim a szőkék, meg a vörösek is, egy kis szex is jól jönne, lehet cserébe elengedem a büntetését.
- Mit gondol mennyivel hajtott? – komolyságot erőltetek az arcomra, pedig valószínűleg nem is az ő kocsiját keressük, de ha más nem, bezsebelek egy kis kenőpénzt.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Benzinkút kávézóval •• Csüt. Márc. 15, 2018 1:38 pm

to Mr. Who?

Az élet néha meglepően érdekes és szar fordulatokat tár elénk. Hogy ezt valami nagykönyv vagy vallás az Úr próbatételeinek nevezi-e azt nem tudom, de nekem néha az agyamra mennek. Mármint ki ne szeretne egyszerű életet amiben minden halad a maga kis olajozottan sikamlós útján, mi pedig a checkpointoknál learatjuk és kiélvezzük mindazt amit kapunk..hát ehhez képest mi marad? A folyamatos, semmiből feltűnő hajtűkanyarok és dönthetünk, mindig dönthetünk abban a pár tizednyi pörgő másodpercben, hogy levesszük-e a lábunkat a pedálról és bevesszük a kanyart várva az újat, vagy belerohanunk az árokba és ki tudja mi lesz velünk. Átültetve ezt a mai napra: Nem terveztem ilyesmit, sem a külvárost, sem az iszogatást, egyszerűen csak mentem volna a dolgomra, lebegtem volna a jótékony semmittevésben, talán elkeveredtem volna szaunázni meg úszni, lévén nem csak a tengert imádom, hanem bármit ami víz. Egyébként pedig az alapos szex mellett ez tartja legjobban kondiban a testet. És ha már 15 éves korom óta ugyanaz a bugyiméretem, akkor nem árt néha valami lépéseket tenni azért, hogy ez így is maradjon. Dee mivel egyesek úgy el tudnak tűnni, mint a kámfor, maradnak a vizes fizető örömök, mert nem állok sorba kegyért és nem is könyörgök. Maximum bizonyos feszítetten édes helyzetben. Most viszont vallásossá kell válnom, mert ezek a csúfos kis véletlenek a tornádóban nagyon egyfelé rezegnek. Csak ne most kapjak már a nyakamba egy kékruhást. Nem akarok se bírságot, se pontlevonást a jogsimra, semmi ilyesmit. Becsszó jó kislány voltam az elmúlt pár hétben, még kihágásom sem volt! Erre ne. Ma ne. Most ne. Istenemre egy ördögi hangocska azt suttogja bennem, hogy hagyjam itt a francba. Lehet, hogy nem is zsaru hanem sorozatgyilkos, pszichopata vagy netán szatír. Megboldogult édesanyám és a két bátyám összes intelme bennem dobog. Ne álljak szóba idegenekkel, ne beszéljek idegenekkel, ne húzzam le az ablakot idegeneknek. És megannyi, amit zsenge tiniéveimben folyattak a fejembe. Pedig ha tudnák milyen jó dolgokat lehet művelni egy nyitott kocsiablaknál hmmm. Lapozzunk, most nem a színes álmaimnak van itt a helye.
- Magának is! - varrom magamra a professzionálisan üres mosolyt, nehogy aztán az terheljen vétségként, hogy azért öltek meg/ástak el/vertek szét/erőszakoltak meg mert tahó voltam. Mindig a tiéd a varázsos két perc amíg felmérheted az embereket. Kinél milyen eszközhöz kell nyúlni a végtelennek nevezhető tárházból. Megnyugvás lehetne az, hogy fiatal. Más részről pedig ez lehet az aggasztó vonzat, egy bácsit hamarabb puhára főzök némi kedvességgel. A huszonéveket taposó pasiknál mindig jelen van a tesztoszteron és az a törékeny védpáncél amit hímegónak nevezünk. Hozzájuk nehezebb nyúlni ebből a szempontból.
- Nem is mentem gyorsan. - nyílnak tágra a szemeim, jó talán ráléptem egy icipicit vehemensebben a pedálra, de nem szakadozott fel mögöttem a beton, nem vasaltam ki a farháttal balról érkező görgőskocsis nénit sem. Csak kicsit siettem na, el kellett érnem a kutat. A tank rosszabban funkcionál mint egy gyerek, mert ha éhes és nagyon éhes megmakacsolja magát és minden leáll, te meg pusztulj el valami útszélen nyugodtan. A gyereket meg megeteted. Biztos úr kérem, hát éhes volt a kocsim! És pech mert villan a jelvény, oh mindenekre amik szentek miért nekem kell mindig a szopótandemen vágtáznom? Rajtam kívül tele van a város mindenféle olyan alakkal, akiket másért is lehetne üldözni. Például lehet a sarkon egy drogtanya, a zöldséges bácsiról meg kiderülhet, hogy egy kartell tagja. És pont engem kell megállítani t. biztos úr? Ez nekem nem tetszik, piszkosul.
- Talán 60-al.. - lehetett az plusz mínusz kicsit több is, de ég áldja meg. Ráadásul int, hogy szálljak ki. Oh én én, szegény én. Sóhaj kíséretében csatolom ki a biztonsági övemet. Kiszállok és lesimogatom a ruhámat. Ha most előjön a szondával, megharapom és elszaladok. Minimum. De az is lehet, hogy sikerül ezt megúsztatni némi szóbeli ejnye-bejnyével. Ebben őszintén reménykedek. Alsó ajkamba harapok, mint mindig ha feszültséget próbálok kicsit oldani. Hová szépítsem? Olyan, mintha az ítélőszék előtt állnék egy kivégzett test felett és véres kézzel bizonygatnám, hogy de nem én voltam! - Most meg akar büntetni vagy mi? - pillantok fel rá szempilláim sűrűjéből - Nem is csináltam rosszat.. - ezzel a hangszínnel szoktam Fredet és Francot is rávenni arra, hogy gondolják csak át szépen a lebaszós hangnemet, hát istentelenül cuki vagyok meg angyali meg minden és rám nem lehet haragudni. - Rendben egy kicsit siettem, de csak azért, mert már villogott a jelzés, hogy kifogyott az üzemanyag. Féltem, hogy itt ragadok a külvárosban. - magyarázom és még a szemeimet is lesütöm a végén, lássa bűnbánatomat. Amit amúgy nem érzek, de ha nyílt tekintettel néznék rá valószínűleg ezt világosan levehetné. Ah döntések, döntések mindenkor és mindenhol. - Nem lehetne csak egy kis ejnye-bejnye? - nézek végül rá hamiskás mosollyal, mintha többrétegű lehetne a kérdés, mert nyilván nem arra kívánok célozni, hogy leül, felfekszem az ölébe és elfenekel minden plusz értékért amennyivel túllépem a megengedettet, mert hát az is lehet, hogy ő szeretne ilyesmit. De elszánt törekvésem az iránt, hogy egy centtel se szaporítsam az állam kasszáját elég stabil. Szóval t. biztos úr, alkudjunk meg! Valamiként.

■ ■ Zene ■ ■Ha nem tetszik, PM! ■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
105
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Benzinkút kávézóval •• Csüt. Márc. 22, 2018 10:28 am



To: Princess
„There are no coincidences”

Nincs is ma kedvem semmihez, haza szeretnék menni, és nem, ne aggódjon a nagyérdemű nem magamra húzni a takarót, nem vagyok én depresszív sem szuicid hajalmokkal megáldva, de éhes vagyok és mint 0-ás vércsoportú ilyenkor kicsit harapós. Mióta az az apám, aki, azóta kicsit többet engedhetek meg magamnak, mint azt ildomos lenne, de tekintve, hogy majdnem megmurdáltam. Hahah. Na mindegy is, Dresden el Jamie lábhoz.
Várakozom a nőre, elszívok egy fél cigit. Mekkora fogás lenne már egy kettős gyilkos nyomára bukkanni, vagy a csajt beráncigálni ide a bokrok mögé. Mit kéne villantanom egy jó szopásért? Ha mázlim van, akkor a punci nem valami politikus csivavája, és a végén még én leszek az aki lepippantja magát, mert bajba keveredik, de akinek nagykutya az apja az merjen vállalkozni. Ej öcsém, de élveztem volna ezt az életet még az előzőben, lehettem volna rossz fiú, úgy igazán. Nyúlhattam volna a rendőrségi raktárból a csempészet drogot, talán akkor nem késelnek halálra, vagy pont de.
Eldobom a fél bagót, ahogy feltűnik az autó és intek neki, mint egy kedélyes stoppos. Bepillantok a vezetőfülke ablakán, mosoly szalad az arcomra. Jó bőr, szó sem róla, amúgy is imádom a szőkéket, vajon odalent is szőke?
- Máris szép! - mormogom az orrom alatt, esküszöm a hatalom megrészegít, jobb, mint a szar drogok, na a kokainnál, meg a heroinnál nem jobb. De emiatt talán nem is szúrnak szíven, csak a nők, az örök átkaim, mert a szívem egy zavart tinédzseré, magam sem tudom merre dobban. Majd egy szép napon eldöntöm, és ha rossz irányba, eret metszek, na persze nem magamon, hanem azon, aki nem fogadja el a szerelmem. Ej, de jó a kedvem. Se.
Nem szemrevételezem feltűnően, míg látja. Igazából meg nem is tudom, imádom a szép nőket, vagy buták, de könnyen kaphatóak, vagy okosak és lehet vadászni rájuk, de a szerelem, meg a megfogni és együtt járni, na az nem nekem való. Marha unalmas háromszor ugyanaz a bringa. Tolja valaki más.
Aprót elhúzom a számat, míg állok a kocsija mellett, agyamban pörög a rendszáma, le kéne futtatni.
- Nem? Végül is, mi számít gyorsnak. A kresz szerint mi, mondjuk ezen az útszakaszon? - lehet nincs vele tisztában, de mint tudjuk, a nem tudás semmi alól sem mentesít. Az útra mutatok, ahonnan jött, hát határolja már be nekem, hogy mennyivel lehet itt száguldani. Az én véleményem szerint minimum 30-cal kevesebbel, mint amivel ő tépett.  Persze akár szemet is hunyhatnék efölött, ha nem lógna a szemem előtt a lehetősége annak, hogy valami nagyot dobbantok és nem unatkoznék, mint a picsa, akkor lenne jobb dolgom is. Morajlik bennem a fájó energia, tenni vágyás tombol az ereimben.
Kiszállítom a kocsiból, ha más nem akkor kiszórakozom magam, nem hinném, hogy a szőkének köze lehet a kettős gyilkosságomhoz, pedig elég szép feketeözvegy lenne. Végig pillantok rajta. Áh, hát lássuk be, hogy nem rossz, a seggére is adnék olyan 8 pontot, az én ízlésemnek nagyon vékony, de egy menetre teljesen jó lenne. Felsóhajtok, ő pedig az ajkát harapdálja, tehetné az enyémmel is. Pontosan érzem, hogy a testi fölényét használná, vagy az erejét és van is neki.
Most jöhetnék a szar szöveggel, kiskegyed modell, esetleg színésznő? Mondja csak, van barátja? Férje? Vőlegénye? Csaja? Manapság az sem kizárt. Még csak bajom sem lenne vele, megnézhetem? Álmodik a nyomor, noha az előző életemben volt ilyen kalandom, nem is egy, és nem is kettő, számtalan, de az már rég volt, olyan 5 éve, mielőtt a véremben dagonyáztak.
Kíváncsian felvonom a szemöldököm a kérdésére. Áh nem, nem akarom megbüntetni.
- Ja nem, csak gondoltam elkérem a telefonszámát. – ha már lúd akkor legyen cinikus. Hangom sem arról mesél, hogy ténylegesen ez lenne a célom. A vezetőfülkéhez sétálok, benézek a kocsiba, közben azért szemmel tartom a csajt, sosem lehet tudni, hogy lapul-e a zsebében egy fegyver, noha nem hinném, de a világ nem kerek, sosem lehet tudni ki miben sántikál, róla sem állítható egyöntetűen. Még az is lehet, hogy kettős gyilkos.
- Értem. Szóval azért hajtott közel százzal… - jelzem, hogy picit azért ez több, mint a 60, mellé én még mértem is, azt a büntetést ziher, hogy megkapja, de még hiheti, hogy lekenyerezhet. – mert a kicsi kocsi néha éhes? – sajnos a hangom megint cinikusra sikeredik, pedig esküszöm nem szeretném. Mégis játszani szeretnék, míg lepötyögöm a rendszámot és a kocsi márkáját, hogy visszajelezzenek, ezt keressük –e a kettős gyilkosságban?
- Ejnye-bejnye? – felhorkanok, nem sok híja van, hogy elnevetem magam. Ohó szóval itt tartunk?
- Kifejtené hölgyem? – el sem hiszem, hogy megpróbál egyezkedni velem, pedig csak húzom az időt, azért persze simán megbüntetem, hol is vannak a papírjaim?
Tekintetem végig fut rajta, kissé kihívóan csak, ha esetleg félre értettem, ne legyen belőle probléma.
Becsukom a kocsija ajtaját, nekidőlök, várakozom, mit kínál fel.
- Csak mert tudja, elég tetemes a büntetés, ha beleszámítom a figyelmen kívül hagyott stoptáblát is. – blöffölök, de neki ezt nem kell tudnia.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Benzinkút kávézóval •• Hétf. Márc. 26, 2018 11:06 pm

to Mr. Who?

A szopásnak fokozatai vannak, de nem élvezeti skálában mérve. Ott kezdődik, hogy amikor megállítanak a fakabátok és joggal. Nem mintha feltámadna a bűn érzete a hamvas lelkemben. Eddig még nem volt olyan helyzet amiből ne dumáltam volna ki magam igazság szerint, úgyhogy hőn mormogom az imamalmot, hogy a fiatalsága ne a köcsögségi skálával mozogjon ellentétesen. És még fánkra sem hívhatom meg, a végén kiderül, hogy sakktáblát tart a hasán és féltené az edzőteremben elizzadt órákat. Azonban hiába vágy meg akarat azt tekintve, hogy kimosolygom magam a szituból, már érzem, hogy a bankkártyám izzani kezd a tartójában. Kopasztani kell. Ajh, nem akarom! Ne már! Bezzeg ha lenne vagy 60, megilletődhetne a mosolygásomtól is! Viszont feleannyi, sőt még annál is kevesebb. Nem mondom, hogy visszataszító látvánnyal kínálkozik szemeimnek, de a hatósággal szemben még a flört is jelenthet legalább olyan rossz lépést, mintha fegyvert fognék rá. A végén megvádol, hogy megpróbáltam a bájaimra terelni a figyelmét. Ügyes a keresztkérdés, táblák nélkül a franc se tudja mennyivel lehet itt menni. Általában 50-nel szoktam de ha meg az is rossz válasz akkor magamat tolom a gödörbe. - A 60 biztosan sok, ha már volt kedves eljönni idáig, hogy megállítson. - mosolyom kedves, professzionális. A bátyáimnak tartogatom, meg azoknak akiknek az igazamat és a renomémat bizonygatom. Még mindig nem tudom mennyivel jöttem, mert nemesen egyszerűvel leszartam. Siettem, igen. Nem mintha vállalnám. Bár van egy olyan érzésem nem kellene a szópárbajt abban vívni, hogy bizonyítsa az állítását. Eegek, de utálom a rendőröket emiatt!
És állok előtte mint akit kivégzésre szánnak a mennybemenetel helyett. Nem mintha esélyes lennék szárnyakra vagy ilyesmire, ahhoz túlságosan kettős vagyok és alkalmasint léha meg figyelmetlen, de na. Ne most. Kérdésem bizonyára naiv, mert ha már időt veszteget rám bokros teendői között, mondjuk, hogy igazi tetves bűnözőket kapdosson össze akkor esélyesen most csak annyiban tudok dönteni, hogy lazítok és nem fog fájni, vagy rágörcsölök és sikítani is fogok. Felvonom a szemöldököm a vaskos cinizmust hallva. - Csak zaklatóknak adom meg, legyen már valami élvezeti érték benne. - beszélek az oldalának míg a kocsimban nézelődik. Na de biztos úr, ez is hozzátartozik? Mindjárt megyünk laborra is? Motozás még mellé? - Legyen már nagylelkű, kérem. - hangom kedves, kérlelő. Emelek neki szobrocskát a lelkemben, bár fogalmam sincs, hogy hogy hívják és egyébként is elfelejteném egy hét múlva, de azért bőszen készen állok arra, hogy nagy és semmis ígéreteket tegyek. Mégis lemondóan forgatom a szemeimet. Milyen közel száz? Eltökélt egy példány annyi szent. Egyik lábamról áthelyezem a másikra a testsúlyomat mintegy várakozásképp. - Nézze.. - sóhajtok, nehogy a vérmérsékletem legyőzzön - nem akartam ezen a környéken lerohadni a kocsival. Viszketek a helytől nem mellesleg annyira nem lógok erre, az üzemanyagot meg csak nyeletem ha lassítok-gyorsítok a végstádiumban. Szóval mentségemre mondom, hogy közel 65-nél - nem, azt a száz körüli értéket akkor se vallom ha billogot nyom a seggemre - csak az ártatlan és egyedül utazó nő egy lerohadt kocsival képe jelent meg előttem. - tárom szét a kezeimet, amúgy még akkorát nem is hazudok. Csak félig van így, az igazság, hogy éhes vagyok, siettem is, tankolni is kellett és ennyi. Hajamba túrva fújom ki a levegőt. Jaj de kötjük azt a bizonyos ebet, jaj de kötjük! Végigmérem, nem látványosan, nem túl kihívóan. - Amolyan első figyelmeztetés jelleg meg minden. Sose volt még egy parkolási bírságom sem... - nézek rá teljesen ártatlan arccal - maximálisan törvénytisztelő állampolgár vagyok  és bírságszűz - kivéve amikor nem, mert tündérpor, meg sok alkohol, meg a szex meg a sorolhatnám még de ez most őt tekintve zárójeles információhalmaz, ráadásul fehérrel írva a lapon, tehát semmi köze hozzá. - Én csak szeretnék egy kávét. Komolyan meghívom, akkor rám olvashatja undorító közúti bűncselekményeim sorát és elengedhet. - teszek ajánlatot, nyilván egy kávéval nem fogom kiváltani de nekem szükségem van rá. Na meg odabent fincsi kaja illat és kávé, még az ördög érzékeire is hat. Itt relatíve sokan megfordulnak pár percekre, hogy aztán tovább ingázzanak a belváros felé, vagy kifelé Párizsból. Kihaltan forgalmas. Két pasi is most megy be, egy nő meg egy kissrác meg kijönnek. Ilyen ez, arcok a tömegből. - Nos? Enged egy kávét, vagy helyben kivégez? - billentem oldalra a fejemet kíváncsian méregetve, huh még majdnem randira hívom. Kár, hogy nem randizok. Nem hiszek benne. A fele csak bemelegítő smúzolás mert mindkét fél akarja a szexet. Hiszen önmagában ha csak meg akar valaki ismerni akkor beszélgetünk, nem visz mindenféle puccos, félpuccos helyekre, nemde? Hibátlan gondolatmenet. - Ez vissza nem térítendő összegnek minősül és nem veszem úgy, hogy hajlott arra, hogy megkenjem. Ó, és - hajolok közelebb - nem mondom el senkinek.

■ ■ Ettől mindig jó kedvem van ■ ■Ha nem tetszik, PM! ■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
105
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Benzinkút kávézóval •• Szer. Jún. 06, 2018 7:46 am

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2251
● ● Reag szám :
1467
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Benzinkút kávézóval ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Benzinkút kávézóval
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Las Vegas külterülete, egy útszéli benzinkút a sivatagban, a várostól nem messze.

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-