Tisztás
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Fontos hír


Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Yesterday at 10:55 pm
Yesterday at 10:50 pm
Yesterday at 9:04 pm
Yesterday at 8:30 pm
Yesterday at 7:47 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Szept. 02, 2017 9:11 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Tisztás •• Szomb. Jan. 14, 2017 11:29 pm

[Only admins are allowed to see this image]
Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

846
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Tisztás •• Pént. Márc. 17, 2017 4:20 am

Brian & Eliza
❝The marks humans leave are too often scars.❞



✗ Szószám: 301 ✗ Outfit: ♡♡♡ ✗ Dal: Stay ✗ Egyéb:Kezdőkben nem vagyok jó, lesz ez még jobb is, ígérem!  doboz  


- Elmentem! Majd jövök!
Kiáltom az emelet felé, mintha bármi értelme lenne. Egyedül vagyok. Eliza, kezdesz bedilizni, komolyan. Megrázom a fejem a hülye kis habitusomon, miközben meggyőződök róla, hogy nem hagytam nyitva semmilyen ablakot vagy ajtót. Lekapcsolom az előtérben a lámpát, végül pedig kilépve a házból a bejáratot is kulcsra zárom.
A tavasz érkeztével végre kimozdulhatok a házból ahelyett, hogy a tv előtt kuksolnék hat takaró alatt melegedve. Szabadnapom van, ezért egy hosszú futás mellett döntöttem. Az otthoni edzések mozgásban tartottak, de mostanra eléggé ellustultam.
Összekötöm a hajam és nyújtok egyet még indulás előtt. Az útvonalat már jóval előre kinéztem magamnak; egy tisztás felé vezető járatlan, csendes ösvényen keresztül futok egy kört, amin aztán visszakanyarodok a város felé. Tökéletes.
Beraktam a fülhallgatóimat és elindítottam egy ritmusos lejátszási listát. A lejátszómat az övtáskámba csúsztattam és elindultam.
Bár elhanyagoltam a legtöbb sporttevékenységet, nem volt megerőltető a több kilométeres út. Sose szerettem, ha néznek, miközben futok vagy edzek. Ez olyan dolog, amit az ember egyedül tud a legjobban űzni. Magára figyel, befelé,  a légzésére és a gondolataira. A kora reggeli órákban egy lélekkel sem találkoztam a lakónegyed környékén és ez egészen így volt az út három negyedéig.
Számot váltottam, amikor perifériából láttam elsuhanni az úton előttem valamit. Épp, hogy csak érzékeltem a mozgást, ezért még csak azt sem tudtam volna megmondani, hogy embert vagy állatot láttam, de a meglepetés ereje kellően hatott rám. Satufékből seggre ültem a poros úton. A fülemből kirántottam a zenét, ami még hosszú percekig szólt. Szuszogva figyeltem a tőlem pár méterre lévő bokrokat. A légzésemet rendeztem, mikor pedig további mozgást nem érzékeltem, hangosan szóltam.
- Gyere elő, nem bántalak!
Feltápászkodtam, gyorsan leporoltam magam és az idegen rejteke felé indultam azzal a szándékkal, hogy megnézzem mi vagy ki is volt az.  Az is lehet, hogy csak egy rókát vagy őzet láttam. Jobb biztosra menni.

avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás Re: Tisztás •• Pént. Márc. 17, 2017 11:22 pm

[Only admins are allowed to see this image]
Először jó ötletnek tűnt farkas alakot öltve felfedezőútra indulni. Először... nem előszor fordul elő, hogy így teszek, már a város peremterületeire is bemerészkedtem nem egyszer, igaz, azt inkább az alkonyat utáni órákban, de egyszer sem akadt semmi baj belőle. Bezzeg most!
A múltkori kelpie-gyilkosság ügyében próbáltam elindulni az egyik nyomon, és egész jól is haladtam a kutakodással, egészen addig, amíg egy csapat vadászba nem botlottam. Egyetlen szerencsém volt csupán, hogy elég fiatalok és tapasztalatlanok voltak, így sikerült meglépnem előlük, igaz, mielőtt kijutottam volna a városból, több sebet is sikerült beszereznem. Egy autó is elgázolt kis híján, igaz, azt megúsztam néhány zúzódással, ellenben amikor fennakadtam egy drótkerítésen, az már sokkal neccesebb volt, ennyi fegyveressel a nyomomban.
Nem, nem tört végül semmim, és még csak a lábamat sem kellett lerágnom azért, hogy mentsem az irhámat, de egy lövedék áthatolt a combomon, és még a drót is csúnyán felsértette a a lábszáramat. Szinte már magam sem értem, hogyan sikerült ilyen állapotban kijutnom a városból, de amint sikerült, egyenesen az erdőbe vetettem magam.
Kár, hogy a kengyelfutó gyalogkakukk nem őshonos Írországban, mert akkor biztos annak a tempójában húztam volna el a csíkot, nem pedig három lábon botladozva, vérezve, szédülve, émelyegve. Elképzelésem sincs, mennyit futottam, vagy hol járok éppen, ahogy az adrenalin alább hagyott, úgy kerített egyre inkább hatalmába a sokk, mígnem lassan már mint valami félholt, úgy botorkáltam.
És még így se lehet nyugtom! Amikor érzékeltem, hogy egy ember is van a közelben, már csak arra maradt időm, hogy az első bozótosba vetődjek, kimerülve, hogy abban reménykedjek, nem vett észre. Ha most, ilyen állapotban érnének utol az üldőzőim, azt hiszem, vethetném a keresztet eddigi pályafutásomra.
A francba...
Úgy tűnik, hiába, észrevett a nő, így csak döglök-szenvedek mozdulatlanul a hangásban, ami valljuk be, nem esik nehezemre. Amikor azonban közeledő léptek zaja csapja meg a fülemet, mellé pedig az az ismerős illat is belopja magát a szaglójáratomba, csak próbálom felidézni, hogy honnan, miért is annyira ismerős? Basszameg... hát persze, Miss Asher, az új kolléganőm, ilyen az én formám. Az meg hirtelen eszembe sem jut, hogy míg én tisztában vagyok az ő kilétével, visszafelé ez nem feltétlenül ilyen egyértelmű.
avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets

262
● ● Posztok száma :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● Keresem :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Tisztás •• Szomb. Márc. 18, 2017 10:41 pm

Brian & Eliza
❝The marks humans leave are too often scars.❞



✗ Szószám: 401 ✗ Outfit: ♡♡♡ ✗ Dal: Paris ✗ Egyéb: Remélem tetszik edi  


A bokorhoz érve bármire számítottam, csak arra nem, ami szemeim elé tárult széthúzva az árnyékoló gallyakat. Egy farkast pillantottam meg. Csapzott bundáját vér áztatta. Ahogy végigpillantottam leharcolt testén rájöttem, hogy a vér az övé. A combjából eredt a vörös nedv.
Talán meg kellett volna ijednem, de úgy éreztem, nem akar bántani. Látszólag túl fáradt is volt ahhoz, hogy a torkomnak ugorjon, ami egyébként sem jellemző rájuk. Pár pillanatig csak aggódva figyeltem az állatot, hezitáltam, főként az zavart össze, hogy Írország területén nem élnek farkasok. Nincs már erdő, ahol meghúzzák magukat, pár száz éve kihaltak.
- Na jó. – Szóltam halk, lágy hangon. Attól, hogy egyelőre úgy tűnt nem akar nekem ártani, még nem mertem volna rábízni az életemet. Átbújtam az ágak közt, lassan és kimérten. A térdeimre ereszkedtem az állat előtt és kinyújtottam felé kezemet, hogy megszagolhassa. Tartottam a hangsúlyt.- Segíthetek rajtad?
Ha nem kóstolta meg a kezem fellélegezve simítottam végig fején. A szőre puha volt és fényes, látszólag jól volt tartva. Előkerestem a mobilomat, az állatkórház telefonszámát nem tudtam és a semmi közepére sem tudtam volna kihívni őket. Az egyetlen embert kerestem ki a névjegyzékemből, aki úgy gondoltam, segíthet. Dr. Flannery-t.
Hosszú percekig csörgettem, természetesen hiába.
- Ahj, Brian. – Mérgelődtem magamban.- A te telefonod is csak dísznek van!
Csalódottan nyomtam ki a telefont és visszanéztem a farkasra.
- Nem vagyok állatorvos, és a felettesem is elfoglalt, de most rám vagy utalva.
A tekintete egész emberi volt, szinte beszélt hozzám. Már egyáltalán nem féltem az állattól, közelebb kúsztam és kipakoltam az övtáskám tartalmát, mire végre megtaláltam a késemet. Ez volt apám egyetlen ajándéka, amolyan ereklye volt, ami vadászról vadászra szállt. Még egyszer a farkas arcára pillantottam, mielőtt elhúztam a sebtől a szőrt, hogy megvizsgáljam. Hunyorogva hajoltam közelebb lábához.
- Nagy szerencséd volt, pajtás. Vannak veszélyesebb teremtmények a környéken, mint pár puskával hadonászó gyilkos. Igazán erős vagy.
Némiképp megnyugodtam. Apró mosoly húzódott ajkaimra, tekintve, hogy nagyobb baja nem esett néhány karcolás és egy golyó ejtette seben kívül.
Levettem a pulcsimat, nem törődve a korai hűvös levegővel, sem pedig azzal, hogy csak a sportmelltartóm volt alatta, felfedtem a testemet borító különböző fehér hegeket, amiket a kiképzések alatt szereztem. Nem volt szép látvány és nem is akartam róluk magyarázkodni az átlagos embereknek. Nem értették volna.
Csíkokat kezdtem vágni a pulóverem anyagából, hogy majd kivehessem a golyót, beköthessem az állat lábát, elláthassam sebét és kitapogassam a szervei sérüléseit. Eddig egész barátságosnak tűnt. Remélem, nem gondolja meg magát időközben a viselkedését illetően.

avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás Re: Tisztás •• Vas. Márc. 19, 2017 8:00 pm

[Only admins are allowed to see this image]
Miközben a hangásban döglődöm szusszanok, és majdnem minden erőmmel azon vagyok, hogy ne vérezzek el, addig a maradékban csak mantrázom magamban, hogy menj innen, menj innen, menj innen!
Ám hiába minden, ahogy hegyezem a fülemet, hallom, hogy csak nem megy, épp ellenkezőleg, jön a drága kollegina, én pedig, jobb híján csak tettetem a halottat, hátha mégis meggondolja magát. A baj csak az, hogy valószínűleg nem alakíthattam túl meggyőzően, miután még mindig kifulladva, levegő után kapkodva próbáltam a szívemet valami normális tempóra kényszeríteni.
Ez most komoly...? Tényleg megsimogatott?!
A meglepettségtől még pislogni is elfelejtettem, nem hogy acsarogva rámorogni, hogy elijesszem, amikor azonban a telefonja után keresgél, újfent ismét görcsbe rándul a gyomrom. Hát még amikor meghallom a nevemet, szerintem a szívem is kihagyott minimum két ütemet.
Ne aggódj, nem tudja, hogy te vagy. Csak némi plusz munkát akart rádtukmálni. Semmi baj. Hála az égnek, hogy ilyenkor nem hordok magammal telefont, bár érdekes is lenne, ha farkas, vagy épp szarvas alakban ott lógna egy telefon a nyakamban. Kicsit sem lenne lebukás-veszélyes, mi? Bár ha itt is lenne a telefon, felvenni akkor sem tudnám, válaszolni meg pláne nem, szóval... Vissza a jelenbe, Brian, nem szoktál te ilyen értelmetlen baromságokon agyalni. Látszik, hogy itt a vég.
Ha emberi alakomban lennék, valószínűleg most szaladna a szemöldököm úgy a homlokom közepéig, így azonban csak kétségbeesett tekintettel nézek a szőkeségre. Én naiv, hogy is reménykedhettem abban, hogy elhúzza a csíkot? Műtős, más emberek vérében fürdik nap mint nap, honnan a fenéből gondoltam, hogy némi vér látványától majd berezel, és itt hagy? Másrészt meg, elvonatkoztatva attól, hogy most épp én szorulok segítségre... ez komoly? Ezentúl tényleg erre számítsak? Hogy képes munkaidőn kívül csak azért felhívni, hogy valami út széli haldokló kóborkutyát műtsek meg neki?
Ahogy előkerül a kése, nem tehetek róla, de egyből az engem üldöző vadászok jutnak az eszembe, s akaratlanul tör elő a halk, figyelmeztető morgás a torkomból, s nem is csillapodik, amíg távolabb nem rakja tőlem. Az pedig már mondhatni, természetes reakció részemről, hogy mint valami támadásra készülő vad, feszülnek meg az izmaim, amíg a keze ügyében látom. Az ember fia sosem lehet elég óvatos, pláne ebben a világban, pláne, ha a fajtársai célkeresztbe kerülnek és rejtélyes oknál fogva hullani kezdenek.
Úgy tűnik azonban, hogy esze ágában sincs a kollégának rövidre zárni a történetemet azzal a késsel, ami azért roppant mód megnyugtató... az pedig, amikor még vetkőzni is kezd előttem, hát, hogy is mondjam... nehéz lesz ezek után úgy együtt dolgozni, vagy akár szót váltani, hogy ne jelenjen meg a kép lelki szemeim előtt. Egyrészt, mert mégiscsak pasi vagyok, és épp egy nő vetkőzik előttem, másrészt meg... basszus. Honnan a fenéből ez a sok heg? Mármint... akad nekem is, nem kevés, de az talán nem meglepő, tekintve, milyen életmódot űzök. De neki mi a magyarázata? Kár, hogy sajnos ez is olyasvalami, amiről nem az ebédszünetben kávézgatva fogunk elcsevegni, lévén, eszem ágában sincs felfedni magam előtte.
avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets

262
● ● Posztok száma :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● Keresem :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Tisztás •• Csüt. Május 18, 2017 9:21 pm

[Only admins are allowed to see this image]
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

846
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Tisztás ••

Tell me your secrets


Tisztás
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Tisztás terület
» Tisztások és környékük

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Külváros-