Omladozó kastély
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Fontos hír


Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Yesterday at 10:55 pm
Yesterday at 10:50 pm
Yesterday at 9:04 pm
Yesterday at 8:30 pm
Yesterday at 7:47 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Szept. 02, 2017 9:11 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Omladozó kastély •• Szomb. Júl. 15, 2017 10:04 pm

*******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

846
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Darren Bleu Meyer tollából
Témanyitás Re: Omladozó kastély •• Vas. Szept. 10, 2017 11:18 am

Serge & Darren

Körülbelül egy hete települtünk ki ebbe az elhagyatott kastélyba. Igazából én mindig is szerettem terepen lenni, bírom a természetet, az állatokat, a virágokat, és mindenféle sportot, amit itt kell csinálni. Talán épp ezért fura, hogy bár tőlem egyáltalán nem áll ez messze, Théo azért egészen nehezen viseli a napi dolgokat, a rutint, amit itt kell eltölteni. Mindig is tudtam hogy nem egy falusi fiú, azonban valójában csak most bizonyosodtam meg erről. A tengerimalac után mondjuk nem kellett volna mindenféle elvárásokkal nekiindulnom, azonban egészen jól szórakozom, mikor mindenféle szúnyog betámadja és azokat hajkurássza. A kondíciójával nincs gond, jobb mint egy kaszkadőr, és ő az talán meg én, akik mindig kerüljük az ilyen segítő embereket és ha lehet saját magunk oldjuk meg a feladatokat. És most a nap végén, mikor már csak neki vannak jelenetei én szívesen odamennék és megcsókolnám és elmondanám hogy büszke vagyok rá, azonban ezt nem tehetem. Muszáj tartanom a három lépés távolságot, hiszen megkért rá, és bár akármennyire is belehalok félig megteszem a kedvéért.
Az egyik fa lenyúló ágai alatt állok izzadtságtól nedvesen. Hiszen nem olyan régen lett vége az utolsó jelenetemnek és még meg akartam nézni mit alkot a kedvesem. Kedves, milyen fura szó, és mennyire megmelengeti a szívemet. Arcomra kába és bugyuta vigyor ül ki, miközben Théo mozdulatait figyelem. Hajlékony, kecses, és úgy lő az íjjal, hogy eltátom a számat. Nem hiába hajtotta magát az elmúlt hónapokban, most kezdem látni teljes egészében, hogy mennyire sokat is dolgozott ezért a szerepért, ezt pedig csak egy jó kis bólogatással nyugtázom. Majd ha kettesben leszünk megdicsérem, hiszen úgyis szereti ha az egóját kicsit legyezgetik.
A gondolatokból egy reccsenő faág szakít ki, ami közvetlenül mögöttem csendül fel, én pedig lassan hátrafordulok hogy lássam a közeledőt. Magas termet, formás alak és hasonló szemek, mint a Théoé. Igza személyesen még soha nem találkoztam a bátyjával úgy érzem most épp itt az ideje. A gyomrom egy másodperc töredéke alatt zsugorodik mogyoró méretűre, és próbálok nem azon kattogni, hogy muszáj jó benyomást keltenem. De ha egyszer muszáj jó benyomást keltenem! Azt tudom, hogy a családjának egy része ismeretlenül is bírja a fejemet, de jó lenne ha a személyes találkozás után is hasonló maradna az álláspont. Mert nekem ez fontos, mert tudom hogy neki is fontos, még akkor is ha nem tudnak arról, hogy mi tulajdonképpen egy párt alkotunk.
- Szia! - nyújtom felé a kezemet és arrébb húzom az egyik nagyobb ágat, hogy végre mellém kerüljön és ő is tökéletes szögből szemlélhesse Théo akcióját.
- Egészen kikupálta magát az elmúlt napokban, ugye? - kérdezem mosolyogva, majd veszem a bátorságot és bemutatozom.
- Darren Meyer. Te pedig ha jól sejtem Théo testvére!
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

92
● ● Posztok száma :


Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás Re: Omladozó kastély •• Szomb. Szept. 16, 2017 8:30 am



Darren & Serge

Kopp, kopp… pattan a száraz leveleken a cipőm talpa, miközben a megadott hely felé lépdelek. Théo megadta a következő helyszínt, ahol a próbálnak, vagy már a darabot forgatják? Nem tudom pontosan. Lassan elmaradoznak mellőlem az épületek, sokasodnak a fák. A fodros lombozatú tölgyek és kőrisek helyét méregzöld fenyőgúlák veszik át. Az utcai lámpák száma is megfogyatkozik.
Néhány száz, zöldövezetben megtett méter után, épp mikor már erőteljesen kezdek ráunni az immár túlontúl hosszúra nyúlt andalgásra, megpillantom végre a helyszínt. Romos kastély, düledező falakkal és régmúlt idők meséivel. Ha ezek a falak beszélni tudnának, bizonyára sok érdekes történetet tudnának velem megosztani. Ideális környezet lenne egy horrorfilm forgatásához, de ez most nem az a sztori. Látom az öcsémet, kiváló teljesítményt mutat be, én meg közeledem, hogy jobban lássam. De egy alak… ő lenne a sokat emlegetett?
Megállok mellette, óvatosan végig mérem, ahogy felém fordul és bemutatkozik.
- Helló. - köszönök én is, majd kezet nyújtok jómagam is egy férfias kézfogásra.
- Igen. Szemet gyönyörködtető a munkája. - mosolyodom el szélesen, még pont rápillantva az öcsémre, majd visszapillantva a szemben lévő fiúra bemutatkozom utána.
- Igen. Serge. Örülök, hogy megismerhetem végre a "csesztető feltörekvőt". - mosolyom szélesedik, csupán az öcsém szavait idéztem, hiszen amikor iszogattunk és a kedves kollégáról kérdeztem, ezeket a válaszokat kaptam viszonzásul.
- Szóval Darren. - bólogatok lassan gondolkodóan, majd az öcsémre vetek egy pillantást.
- Köszönöm, hogy segítesz neki. Még ha én nem is lehetek itt vele, mint színésztárs, jó, hogy akad valaki, aki napi, vagy heti szinten kioktatja a helyzetről és segítő mancsot is nyújt….  - szavaim jókedvűen de mégis komoran törnek elő. Nem vagyok rosszkedvű egyáltalán, csak néha belefeledkezek pár dologba és úgy hagyom azokat.
- Na és te? Épp kit játszol? - pillantok vissza rá felhúzott szemöldökkel. Az arca különböző tőlünk, a szemével egyetemben, de talán ezért is különleges.
- Kitalálom. Szabad? - érdeklődök egy keveset a hovatartozását illetően. - Japán vonások is akadnak rajtad. - persze hogy feltűnt, de nem zavar. Sose zavart, ha egy ember kicsit ez meg az. Legalább különbözőek vagyunk.
- Na és te mióta vagy benne ebben az egész színészi dologban? - érdeklődöm tovább, hiszen mindent tudni vágyom arról, aki az öcsém oldalán díszeleg, mint társ.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

52
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


Szeretettel Darren Bleu Meyer tollából
Témanyitás Re: Omladozó kastély •• Szomb. Szept. 16, 2017 7:06 pm

- Csesztető feltörekvő? Hát ez érdekes. Mostanában pedig nem szokta ezt az oldalamat túl sűrűn emlegetni. - húzom el a számat tettetett sértettséggel, és szinte már imaként mondogatom magamnak, hogy, ne felejtsem majd ezt megemlíteni a kedves barátnőmnek, és lehetőleg mindezt mondjuk szex közben, ahol durva bosszút tudok állni. Természetesen jó erősen rászorítok Serge kezére, hiszen hiszem azt, hogy az egyenes ember többek között a határozott kézfogásról ismerszik meg.
- Egy barát ott segít ahol tud. Tudod hogy van ez... ha kell fenéken billent, ha kell megdicsér. Bár Théodoret nem kell nagyon dícsérgetni, ő tökéletesen elvan a saját adottságaival, és mint ahogy a példa is mutatja csak gyerekes viselkedést produkál, ha az ember rászól. Szóval inkább manapság meghagyom a jelenlegi formájában, így az arca sem nő gömb nagyságúra, és hiszti sincs... - vigyorgom játékosan, és ha Serge rám néz, láthatja, hogy valójában csak viccelődöm, egyáltalán nincs bennem sértettség vagy harag. Legalább is vele, de majd Théoval... ()
- Egy mágust játszom egyébként, aki .. hogy is mondjam... - akadnak el bennem a szavak. Hiszen most kellene kinyögnöm, hogy valójában én vagyok a szerelme, és amúgy nem csak a vásznon, hanem az életben is. Vagyis remélem. Vagyis nekem ő.. de hát ehhez egyelőre nem sok mindenkinek van köze.
- Szóval egy warlock vagyok és a Théo által játszott karakter a szerelmem. Elég összetett szerep, bár azt hiszem ez tőle nagyobb odafigyelést igényel mint tőlem. Az ő szerepe jobban megkívánja a színészi teljesítményt, a fejlődést, szóval szerintem igazán jó ötlet volt erre őt választani. Tehetséges... - mondom halkan, miközben fél szemmel a kastély felé pislogok.
Kezében az íj játszi könnyedséggel feszül meg, arcára az összpontosítás és a figyelem árnyéka vetül. Tekintete megvillan, ujjai közül kireppen a nyíl, és nem kétséges, hogy telibe talál bármit, bárkit mértani pontossággal. Magamban szerelmesen felsóhajtok, napokig tudnám nézegetni csodálatos alakját, arcának játékát, tekintetét és minden mozdulatát. Nem kétséges, még akkor is odavagyok érte, mikor egyébként meg kibeszélt a hátam mögött. Az áruló...
- Igen, az édesapámtól örököltem a japán vonásokat. Hárman vagyunk testvérek, és persze pont nekem jutott a húzott szem sötét haj kombináció. Látnád az öcsém... Szőke és kék szemű... mintha nem is egy család lennénk... - morranok fel mosolyogva, majd a figyelmemet Serge-re irányítom.
- Na és hogy megy a zenélés mostanában? Már egy ideje nem jelentkeztél új albummal. Dolgozol valamin? - kérdezem teljesen őszintén. Szeretem a zenét, nincs is rossz hangom, és például tökre elbírnék képzelni valami közös pengetést majd akkor, mikor már őszinte lehetek mindenkivel...
- Ó hát már gyerekkorom óta vonzott a színészet. Sokat dolgoztam színházban, musicalekben. Egész jól éneklem, és kicsit játszom zongorán és gitáron is. - vigyorgom rá aztán felvetem az előző agyamba pattant ötletemet.
- Egyszer ha van időd zenélhetnénk kicsit... már persze ha nem gond. Amióta a sorozaton dolgozom, nem nagyon van időm a zenére, pedig kikapcsolja az agyamat...
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

92
● ● Posztok száma :


Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás Re: Omladozó kastély •• Vas. Szept. 17, 2017 5:24 pm



Darren & Serge

Darren-nel mosolygok, nem pedig rajta, hogy az öcsém mit panaszkodott róla napokkal ezelőtt. A tyúkszemébe léphetett, nem tudhatom, nem igaz? De ki nem állhatta, mára meg a segítője… remélem Théo is el tudja majd fogadni, hiszen senki nem akar neki rosszat. Csak ő úgy van vele, hogy egyedül megoldja, ha nem…akkor nagy nehezen de kér segítséget. Az öcsém ilyen, ezer tanácsot adok neki, ezerszer megfogadja. Rám hallgat, a családja vagyok, aki segíti őt.
- Egyszerű dolog, nem igaz? - nevetem el magam a megjegyzésére, miszerint hogy nincs hiszti, nincs probléma. No igen, ha a srác neki áll, akkor ott nem marad egybe senki, mindenkinek okoz egy kis halláskárosodást. Főleg ha odahaza még Céci is beindul és ők ketten eladják a házat…. képesek rá. Szóval ezzel nem mondott újat a srác, még ha viccből is mondta, no meg nem is hiszti az amit levág, hanem sajátos vélemény kinyilvánítás.
- Szóval mágus… warlock. Izgalmas lehet. Bírom ezt a varázsvilágos természetfelettis műsorokat… - akár sorozat, akár film, de ez jobb, ezt az öcsém szerepelteti. Ő a főszereplő.
- Már várom, hogy lássam a teljes élő adásotokat. - billentettem oldalra a fejem mosolyogva, miközben az öcsémet figyeltem.
Elidőztem egy pár mozdulatán, le nyűgöz. Jobb mint én bármikor is lehettem volna. Nem vagyok féltékeny, örülök a sikerének. Még ha ez egy szerelmi dolog is az egész, a színészet megkövetel dolgokat. Én nem smárolnék le se egy idegen nőt, faszit meg pláne nem. Nem ítélkezem, nem ítélem el azokat, akik a saját nemükhöz vonzódnak…nekik ez jó? Csinálják, hát elférnek. Nagy a világ.
A család érdekes téma, nálam nagyon fontos, mind a ketten fontosak számomra. Főleg hogy a legidősebb vagyok és kiforrott bennem az aggódás értük. Nem szűnök meg értük aggódni még így felnőttként se. Tudom hogy tudnak magukra vigyázni, de ott akarok minden bajuknál vagy örömüknél lenni. Elnézve őt, eltudom képzelni édesapját, de szavaiban felcsendül pár szó az öccséről.
- Szőkés… - húzódnak fel szemöldökeim, hiszen általában a haj az, ami totálisan megegyezik a testvéreknél. Ugyanaz a haj, a szem… max a magasság ami beüt, meg az arc forma. Dehogy egy egész karakter…. érdekes kapcsolatuk lehet.
- A lényeg, hogy szeretitek egymást, nem? - vagy náluk nincs ilyen összetartás, mint ami nálunk is van?
A zenémre kitérve… - Albumborítón dolgoztam, meg közbejött pár családi ügy is…szóval úgy beütött minden, amiért még nem jelentkeztem egy újjal. De már készülődik az új is, nincs para. – felelem totál komolyan, miközben az öcsémet figyelem, micsoda kombinációkat dob be a lövés sorozatba.
- Meg magamhoz vettem egy tanítványfélét is. 17 forma srác, jól zenél, a hangjával sincsen gondja… külön külön elviselhető, de egybe már nem tud rákoncentrálni… alakulunk. - magyarázok egy szuszra.
- Igen, láttalak pár darabban, mikor ráértem elmenni, vagy épp a tv-t bekapcsoltam és leadták ott. Emlékszem rád. - mosolygok szélesen, miközben a srácot figyelem. Tiszta klasszul nyomta már akkor is, gondolom mostanra már gyémánttá csiszolódott némiképp. Nem volt időm mostanában ilyesmire, de remélem akad majd egy kis szabad időm…akad, ha fordítok rá, igaz?
- Együtt zenélni? Profi ötlet lenne. Már régóta vágyom egy ilyesmire. A napokban meg is ejthetnénk egy ilyesmit.



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

52
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


Szeretettel Darren Bleu Meyer tollából
Témanyitás Re: Omladozó kastély •• Yesterday at 2:46 pm

- Azért ezt elég nehéz ám megállni, pláne ha Théodore-ról van szó... - jegyzem meg vigyorogva és cinkosan, hiszen ki más tudhatná, hogy milyen fafej tud lenni, ha épp nem a saját testvére, akit mindennél többre tart?! Tény és való Théonak is van egy stílusa, és nehéz néha megállni, hogy ne szóljon be neki az ember, de hát hogyan is lehetne haragudni rá? Teszem fel magamban a költői kérdést, és a választ inkább nem is keresem. Helyette rugalmas testét pásztázom, ahogy röhögve fetreng a többi szereplővel, vagy ahogy épp izzadtan rohan egy démon után. Tökéletes választás volt a szerepre, és ezt mindinkább meg kell állapítanom. Mint ahogy azt is, hogy Magnus karaktere hogyan is lehetett szerelmes épp belé.
- Nem rossz, igen. Mindig izgalmas feldolgozni egy híres könyvet és várni a visszajelzéseket, mert tudod ez egy könyvadaptáció. És nyilván nem ugyanazt adja vissza a sorozat, mint amit a könyv. Persze igyekszünk... - mondom érdeklődve, és izgatottan, bár nem hinném, hogy Serge valaha is olvasta azt a könyvet. Sőt abban sem vagyok biztos hogy egyáltalán olvasott könyvet. És ez nem rosszindulat vagy bántás akar lenni, de nekem ő tipikusan az a férfi, akinek volt a gitárja, dalok a fejében, és soha nem látta szükségét annak, hogy tanuljon, mert mindig is tudta mit akar, és hogy ő ebből fog megélni. Túl elcsépelt vagyok és skatulyákat aggatok az emberekre. Erről még le kellene szoknom, hiszen biztos nem így van. Biztos tévedek... de majd megkérdezem erről Théot is.
- Lassan jó pár részt be kell pótolnod, mert ahogy halad az első évad, úgy vagyunk egyre jobban felkapottak. Ne tudd meg milyen rajongó csoportok alakulnak, és hogy hányan ismernek fel minket az utcán. Bár mondjuk ezzel biztos nem mondok újdonságot, hiszen a zenélés is egyfajta áldozat a színpadhoz. CSak ki így teszi, ki úgy. És tuti téged is lépten nyomon vigyorgó lányok csordája talál meg autógrammért. - mosolygok rá és tulajdonképpen én is így tennék az ő helyükbe. Igazán kedves és udvarias férfi. Lehet hogy már megjárta a hadak útját, és sokat változott az elmúlt időszakban, azonban az bizonyos, hogy én is örömmel kérnék egy autogrammot. Ha már lány lennék, a mellemre kérném. Az mindig jó...
- Szőkés. Az arcformánk, a termetünk hasonló, még talán az orrunk is kicsit, de a hajunk és a szemünk nem egyezik. Timo anyám vére. Igazi északi. Épp csak szeplői nincsenek. Bár ilyenkor mindig elgondolkodom hogy vajon az én vágott szememhoz hogy passzolna az ő világos haja. Észbontó... - kacagok fel az öcsémet felemlegetve. Mindig is jól kijöttünk. Legalább is vele. Susan már más tészta. De talán egyszer majd róla is ilyen jól tudok nyiltakozni.
- Ja, a szeretet megvan... - mondom kissé kimérten, és inkább nem is feszegetem a témát tovább. Hiszen elmondhatnám, hogy azért a mi családunk nem épp olyan összetartó és hogy sok a széthúzás. Hogy nem vagyunk teljesen őszinték egymással de ezt épp elegendő Théoval megbeszélnem, hiszen egyelőre ő az egyetlen akivel erről nyiltan és szókimondóan tudok értekezni.
- Ó a tanítványok fogadása jó ötlet! Imádtam énektanárhoz járni... olyan jó tanulni valami újat, vagy csak fejlődni! - lelkendezem, majd szinte már óriási, csillogó, boci szemekkel nézek rá, mikor azt mondja benne van a zenélésben.
- Komolyan? Hát nem is gondoltam volna, hogy esetleg lesz hozzá kedved. Mármint én nem akarok ám tolakodó lenni, gondolom van életed, párod, családod és még én is programokat találok ki... szóval tényleg csak akkor ha nem gond....
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

92
● ● Posztok száma :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Omladozó kastély ••

Tell me your secrets


Omladozó kastély
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Obszidián Kastély
» [Játékos Küldetés] A rejtvények kastélya
» [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya
» [Event] Cupido Kastélya
» Loki kastélya

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-