Faház az erdőben
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 2:30 pm ✥
✥ Today at 2:11 pm ✥
✥ Today at 2:05 pm ✥
✥ Today at 1:11 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Faház az erdőben •• Szomb. Júl. 15, 2017 10:05 pm

Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1223
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Christopher Ramsay tollából
Témanyitás ✥ Re: Faház az erdőben •• Szer. Szept. 27, 2017 7:52 pm

Chicalány

Ma egy iszonyat laza napom van, mondjuk lényegében szinte az összes ilyen. Éjszakai bagolynak tartom magam és ez nem is csoda, hiszen éjjel általában programom van, így hát a délelőttöket szoktam ágyban tölteni. Ma is ez volt, egész délelőtt döglöttem. Amióta egyedül élek így tolom. Élvezem minden percét az életnek és egy pillanatig sem gondolom azt, hogy ez nem jó így!
~ Éhes vagyok! ~  Még szinte ki sem nyitottam a szemem, de már nyomom is a gyorshívót a telefonomba és rendelek egy f*sza pizzát. Amíg kihozzák, addig nagy nehezen kimászok az ágyból és elmegyek lezuhanyzok. Már éppen törülközöm amikor csengetnek.
~ Basszus! ~ Nem vagyok én szívbajos, szóval elslattyogok az ajtóig, közben pedig a derekamra csavarom a törcsit, félpucéran nyitok ajtót, hát persze hogy a futár az.
- Pillanat, hozom a lóvét. - Elcsoszogok a pénzért, majd miután kifizettem becsukom magam mögött az ajtót és elmászok a TV elé.*
~ Vajon miért somolygott ennyire? ~ Oké, hogy csaj volt, én meg pasi és jóformán egy szál f*szban, de akkor is. Aztán mielőtt ledobnám magam a kanapéra leesik a tantusz.
- B*sszameg!- Kivolt a hátsóm félig-meddig. Jót röhögök a saját hülyeségemen, aztán benyomom a Tv-t és megkajálok.
Miután benyomtam majdnem az egész pizzát magamra kapok egy fekete inget, meg egy farmernadrágot. Befújom magam a kedvenc parfümömmel, amit én! reklámozok, majd felkapom az utazómat, ami tele van minenféle gönccel és elhagyom a lakást.
- El fogok késni! - Egy fotóssal van találkozóm. Apám új parfümjéhez kellene néhány kép, de nem tudom mennyira profi a csaj. Csinosnak csinos, azt meg kell hagyni, de hoyg mennyire tudunk majd összedolgozni az kérdéses. Ha nem megy a téma, akkor majd iderepül Marcus és meglesz a fotósorozat, de az többe kerülne, mint így megoldani, ezért róbálkozunk ezzel a verzióval. Egy biztos, én megpróbálom minél jobban érezni magam és tojok a kötöttségekre nagyívből.
Még szinte meg sem állok a műterem előtt, már nyomom is a dudát, mert nem látom kint a két dudát, ami a csajszikához tartozik.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■Járgány

avatar
Elit
Tell me your secrets
18
● ● Posztok száma :
Ian Somerhalder
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Chantrice Havre tollából
Témanyitás ✥ Re: Faház az erdőben •• Szer. Szept. 27, 2017 9:07 pm

to Chris
Néha nehéz egyik életből a másikba szaladni. Kifejezetten az. Azonban eltökélt szándékom apám és a családom nélkül karrierbe kezdeni, mert csak így érezhetem, hogy én én én értem el valamit. Én én én tettem le valamit az asztalra. A gyakorlati helyet is én választottam ki, egyedül könyörögtem a főnöknek, hogy adjon esélyt. Bizonyítani szeretnék. Nekik. Apának. És legfőképp magamnak. Persze ettől még nem áldozom fel az egész életem ennek oltárán, példának okáért nem költöztem el a kényelmes házból, nem mondtam le a partikról sem, csupán megosztottam az életfolyamom. Odabenn úgy tudják, hogy egyedül élek valahol, teljesen átlagos vagyok és imádom a divatfotózást. Ez persze nem teljesen így van, de kiindulásnak tökéletes. Megtörtént a nyitány is, érkeztek új modelljeink az országból és külhonból is. Többféle kampány kezdődik el ősszel, így egyikünk sem alszik valami sokat. Néha testem már sikítozik egy frissítő masszázsért vagy legalább egy aromaterápiás kezelésért valahol a világtól távol, azonban nem tehetem meg. Nem nyomhatom le a stop gombot. Még nem. A nyilvánvalón túl pedig, egészen más szemmel is tekintek a modellekre. Magabiztosságom pedig az adja meg, hogy nem érintkezem velük közvetlenül. Mindig közöttünk van a gép, mintha egy digitális istenség lenne, akinek én vagyok a szócsöve. Mégis én mondom, mit akarok látni. Mit közvetít az agyam, mi az, amit látni szeretnék a képen. Megszoktam azt is, hogy sokan rohangálnak ilyenkor körülöttem. Ma azonban külső helyszínre megyek, de fogalmam sincs kivel. Az idő jó, ettől én sem látom borúsan a napot, nem kap el a félelem, hogy nem lesz felettem kontroll tekintet és mi van ha hibázom. Nem fogok, erre vágytam. Alkotói szabadság egy elméletileg tökéletes személlyel a fókuszban.
Besietek a műterembe, ahol a főnököm harsogását már hallani lehet. Mindenki ezt vigye, azt vigye amazt vigye és itt a lista, meg a kitől mit vár és mikorra. Két oldalnyi elvárás. Valaki ma nagyon nagylelkű. Azonban a modell nevét látva, végigfut rajtam a hideg is. Christopher Ramsay. Sok időmbe nem telik, hogy felidézzem magamban. Azok a szemek..nem kétség, hogy sikeres. És, hogy buknak rá a nők. Én pedig csak egy fotós vagyok, ráadásul a profi titulust sem birtoklom. A helyszínre pillantok a lapokon. Remek. Köszi főnök, zavarj ki vele az erdőbe. Gyerünk Chani, nézd szakmai szemmel! Nézd úgy, mint egy gyönyörű és kívánatos csiszolatlan műalkotást, amit te fogsz megalkotni, formázni. Végül valaki más pedig eladja. Remélném, hogy időbe ideér és nem nekem kell kicuccolni mindent, de azt mondják a pasi nem a pontosságáról híres. Nos, két nap velem és ezt majd átértékeli.
Átgondolom mit szeretnék, bár legtöbbször ez hirtelen ötletből jön és erősen a pillanatnyi kedélyemtől és a modelltől függ. Parfümhöz kellenek a képek, persze mintát elméletileg ő hoz. Gyakorlatilag meg remélem. Harmadjára is fordulok a cuccokkal, negyedjére pedig a papírért megyek vissza. Ő pedig sehol. Visszaúton már hallom a dudát. Még dudál. Eszem megáll! Kilépek az épületből, csípőre tett kézzel nézem a kocsit. Jelzek, hogy tekerje csak le az ablakot.
- Ha nem sikerült megtanulni, szívesen elmondom, hogy kell leolvasni az órát. - kezdem a köszöntést, bár nem tudom jó ötlet-e, hogy rögtön elkezdem lecseszni, azonban na, mindenkinek van valami amire allergiás. Én így vagyok a pontossággal. Hátrasöpröm hajam a vállamról és behajolok a kocsiba, átnyújtva a papírt. - Ide fogunk menni. Nyiss nekem csomagtartót légyszi. - ha megteszi, elkezdem bepakolni a motyókat. Nem haragszom meg ha segít, azért sem ha nem. Lévén nem borzasztó nehezek, csak én felkészülök mindenre. Végeztével beülök mellé és bekötöm a biztonsági övet.
- Lenyűgöző ez a kocsi. - ismerem el, hangosan is, egyébként pedig minden férfi szerelmes a járgányába, ez amolyan íratlan szabály sokszor, mintha így lennének programozva. - Menjünk Christopher, minél előbb szeretnék odaérni. - csillan fel a szemem, míg végül rápillantok.
Atyaisten, mennyi mindent..lehetne, lehet..szóval valóban fotogén, biztos imádja a kamera. De valamiért mégis úgy érzem, hogy akkor együttműködő ha éppen olyanja van.
- Remélem elég ruhát hoztál magaddal, holnapig biztos ott leszünk. - nézek ki az ablakon sóhajtva, babrálva a hajam végével. Ez munka jesszus, nincs ebben semmi rossz. Nem vagyok már gyerek, egyébként meg akiknek kellett hazudtam a hollétemről, szóval gond egy szál sem.
- Remélem nem igényelsz túl sok alvást. - pillantok rá újból - Telihold van ma. - nem mintha ez bírna számára bármilyen produktív mondanivalóval, nekem azonban annál többel.


■ ■ Zene ■ ■Remélem tetszik. :3■ ■credit


avatar
Elit
Tell me your secrets
11
● ● Posztok száma :
Madelaine Petsch
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Christopher Ramsay tollából
Témanyitás ✥ Re: Faház az erdőben •• Szer. Szept. 27, 2017 9:49 pm

Chicalány

Nem szeretek késni, de egyszerűen nem tudom beosztani az időmet, felmérni mi meddig tart elkészülni, elindulni, odaérni, stb. Nem tudom ki találta fel az órát, de én egész biztosan máshogy osztanám be. Amikor megérkezek a helyszínre látom, hogy van valami cucc a földön, de a csajszit nem, így mindjárt rányomok a dudára. Lehet rossz szokás, de egyáltalán nem izgat.
Amikor kilép a vöröske az ajtón, mindjárt jobb lesz a kedvem és arcomon elterül a tőlem megszokott sármos mosoly, de úgy tűnik nem hatja meg, elég mérgesnek tűnik. Mutogat, hogy eresszem le az ablakot, én pedig meg is teszem, mert ez a plusz lyuk – csípőre tett kéz – egyáltalán nem hiányzik egy nőről sem. Amikor megszólal először kicsit meglepődöm, hogy mindjárt leteremt, de annyira nem hat meg.
- Hiányoztam a suliból amikor tanították! – Vágom rá rögtön, majd miután kezembe nyomta a paksamétát, kipattanok a kocsiból, hogy segítsek berakni a cuccát. Én is egy jó nagy utazóval készültem, de ő még rajtam is túl tesz, mondjuk ezen nem lepődöm meg annyira, nőből van.
- Nem sok ez egy kicsit?  - Szólalok meg ismét arra célozva, hogy én ennyire nem készültem fel. Miután becuccoltunk az anyósülés oldalához lépek és kinyitom neki az ajtót.
- Kisasszony! – Az udvariasság sosem árt, aztán meg valahogy próbálok jó pontot szerezni nála, nem szeretném, ha rányomná a bélyegét az elkövetkezendő időre a pontatlanságom.  Miutén beszállt becsukom az ajtót és átsétálok a vezetői oldalra, bevágom magam a kocsiba és bepötyögöm a címet ahová megyünk.
- Szerintem is jó választás. – Lényegében illik hozzám, férfias, gyors és megbízható. Bár lehet néhányan nem ezt mondanák rólam. Mondjuk én sose hazudok, max füllentek.
- Ahogy óhajtja! – Szándékosan magázom, ez is egyfajta bókolás a részemről. Még mielőtt rányomnék a gázpedálra rá pillantok, de csak egy fél pillanatra sikerül elkapnom a tekintetét. Kiteszem hát az indexet és már indulok is. Végre egy határozott nő!
- Ha elfogy a repertoár jöhetnek a pucér képek! – Jegyzem meg szemrebbenés nélkül, miközben kiérünk a külvárosba. A vezetési stílusom hagy némi kívánnivalót maga után. Sorban előzöm az autókat, ha kell jobbról is. Igazi versenyzőnek képzelem magam ebben a kocsiban. Balesetem még nem volt, de egyesek szerint ez lesz a vesztem.
- Az attól függ, miért nem hagynak aludni! – Vágom rá gondolkodás nélkül. Sokszor mondták már, hogy számoljak el tízig mielőtt megszólalok, de valahogy ez sose volt az erősségem. A külváros házait hosszú fák váltják fel és az út minősége is rosszabb lesz, így az én sebességem lassabb. Féltem azért a kicsikét, ha magamat nem is.
- Szóval ma nem alszom otthon, az sose hátrány. – Igazából elég sokszor ébredem máshol. Vagy haveroknál, vagy nőknél. Bárhol képes vagyok elaludni, ha eléggé elfáradok. Mondjuk amióta Párizsba érkeztem még csak egy ilyen alkalom volt.
- Tudsz főzni? – Nyilván nem várom el, hogy főzzön. Már azt is tudom honnan fogok rendelni vacsorát, de azért kíváncsi vagyok mit reagál erre. Közben lekanyarodom egy még rosszabb minőségű, szinte már földútra, így átváltok csigatempóra. Lassan megérkezónk.


■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■Járgány

avatar
Elit
Tell me your secrets
18
● ● Posztok száma :
Ian Somerhalder
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Chantrice Havre tollából
Témanyitás ✥ Re: Faház az erdőben •• Csüt. Szept. 28, 2017 6:35 pm

to Chris

Nem áll jogomban azon a szinten leteremteni, hogy közösen kell dolgoznunk és hivatásos minőségben én csupán egy fotós vagyok, ő pedig a kampány arca lesz. Ráadásképp elég az autót végigmérnem, hogy lássam kivel van dolgom. Néha sajnálatos, hogy nem vértezhetem fel magam saját társadalmi státuszommal, de végtére is én döntöttem így. Egyszerű, teljesen hétköznapi fiatal nőként nagyobb a diadalom ha sikert aratok, mert így ez nekem szól. Az én érdemem és nem apámé, vagy a nagyanyámé. Kevés híján megingat az arcán megjelenő mosoly. Ez a pasi veszélyes. Veszélyesen helyes. Nem nehéz a hatása alá kerülni, azonban még mielőtt beleestem volna az ismeretlenül észveszejtő csapdájába, kicsit informálódtam róla. Akár egy matróz. Ahány kikötő, annyi nő. Eszerint könnyed kis kolibriként szálldos egyik virágról a másikra, jóllakva mindenhol. És a jelenlegi legfontosabb kérdés, hogy ugyan miért foglalkozom én mindezzel? Ez munka. Együtt töltünk két napot az erdőben, egy faházban, megcsinálom a képeket, ő teszi szépen amit mondok és ilyen egyszerű.
- Azt látom. - mormogom az orrom alatt, az autóba hajolva mégis megérzem az illatát. Mintha neki keverték volna. Begolyózok. Munka Chani, munka! A pasi teljes mértékben tabu.
Meglep, hogy kiszáll segíteni. Bár ha jól rémlik a biográfia alapján, akkor angol. Ők pedig elméletileg úriemberek még akkor is, ha éppen az oly utált franciáknál vendégeskednek. Bár a drága Mr. Ramsay francia-angol baráti oldalát ugyan nem ismerem, de a segítséget mindenesetre értékelem. Ketten egyébként is gyorsabban megy. Arckifejezését látva kis híján felnevetek. Ajkamba harapva nyomom el a kuncogást is.
- Nem csak egy fényképezőgéppel indulok neki két napnak, mindenre felkészültem. - mosolyodom el végül elégedetten. Aksik, pót aksik, állványok, rendszer vakuk, mindent hoztam. Ruhát is, de azt kivételesen nem vittem túlzásba, hiszen nem egy romantikus hétvégére utazom el a szerelmesemmel. Azon pedig, hogy kinyitja nekem az ajtót, legalább ennyire meglepődöm. Kezdem nem érteni őt. És még el sem indultunk. Jól van, biztos nem lesz semmi baj. Az autó dicsérete magának a járműnek szól, mert valóban lenyűgöző. Félő, ha véletlen megkarcolnám még ki is rakna belőle. Vagy ha nem is, de biztos szép summámba fájna, meg egy adag rosszalló tekintetet megkapnék a gazdájától.
- Eszerint nem félted, ha már behozod az erdőbe. - jegyzem meg gonosz kis mosollyal, már nem titok előtte hová megyünk. Külön szeretném ha nem az a típus lenne, aki rögtön rosszul van ha füvet ér a meztelen talpa, de csak mert..szeretném így látni. Mármint képeken. Szigorúan képeken.
- Készséges.. - mosolyodom el - nem is mondták, hogy sofőrködést is vállalsz. - magáz én pedig tegezem, ez a kettősség szülhetne némi kellemetlen zavart, de ha neki így kényelmesebb, engem nem zavar. A végén még szégyellni fogom magam amiért rosszakat feltételeztem róla elsőre. Vagy beigazolja a gyanút. Ajh, fenét sem érdekli, hogy úriember-e vagy sem. Nem nászéjszakára megyünk, ahol ő töltené be a friss férj szerepét s én a szűzlányét. Mulatságos lenne minden bizonnyal, de nem színészek vagyunk.
- A legnagyobb örömmel. - sugárzik felé egy félmosoly - Bár lehet az erdőben nem annyira kultiválnád, de - mérem végig - mindent megoldok ha szükséges. - nem kellene vele magabiztosnak lennem, hisz a munkahelyemen nem így ismernek. Hanem álmodozóként. Néha már magam is kezdek eltévedni a saját fejemben. Szétesni sem szoktam senki mellett. Tényleg senki mellett. Nehéz az igaz, hogy nem tudom apával mi van. Kapcsolatban állok a konzulátussal, de semmit nem mondanak. Engem pedig felőröl a várakozás. Bíznom kell abban, hogy életben van. Különben árva maradnék a világ szemében és a saját szememben is. Legalább egy testvérem lenne, akire tudom, hogy számíthatok.
- Szerinted miért nem hagynálak? - vonom fel a szemöldököm, de nem tudom akarom-e hallani a választ, jobb híján legyintek - Ha tiszta marad az idő, megnézném az éjszakai képeket. Pont úgy kéklik a szemed.. - nyelek egyet félrenézve, ez kellemetlen kicsit, khm - szóval úgy, hogy szerintem jól érvényesülne. - tegyük vissza professzionálisabbra a figurát.
Suhannak mellettünk a házak, az utcák és egyre gyérülnek is. Hamarosan kihajtunk a városból. Nagy a kényszere annak, hogy megforduljak és vágyakozó tekintetem pillantsam Párizs forgataga felé, de nem teszem. Nem érdekel. Christopher Ramsay is csak egy pasi. Túléljük a két napot, mert túl kell élni. A képei pedig akkor is tökéletesek lesznek, ha egyikünk sem alszik egy szemhunyásnyit sem.
- Amíg velem dolgozol, biztosan nem. Más talán belemenne, hogy hazamenj éjszakára, de mivel a pontosság nem kenyered, így ezt inkább nem bíznám a véletlenre. Maradsz. Maradunk. - mondom határozottan és noha lehet, hogy munkamánnak tűnök, muszáj kicsit felállítgatnom a határokat. Mit szeretnék, mit várok el. Mint mondtam, ő egy gyönyörű és az én kezeim által még meg nem csiszolt gyémánt. És azt akarom, hogy ragyogjon.
- Persze. - hazudok, dehogy tudok. Miért is tudnék? Van szakácsunk és egyébként sem töltöttem soha a konyhában többet a szükséges 3 percnél. Csak nem lehet nehéz. Vagy majd főz ő. Már ha tud. Lehet, hogy meglep. Elérjük az erdőséget, letekerem az ablakot. Szeretek itt lenni. Megnyugtató, inspiráló. Egy szebb világ érzetét adja. Feltűnik előttünk a ház. Mikor a motor leáll, kicsatolom a biztonsági övemet és kiszállok. Mélyeket szippantok a levegőbe és körbenézek. Tökéletes.
- Istenem, mennyeien szép. - mosolyodom el szívből - Tökéletes helyszín. Ugye hoztál a parfümből mintát? - nézek rá, szerencsémre megfelelő távból. - Na, pakoljunk be. - adom ki az újabb utasítást és a csomagtartóhoz sétálok, hogy vállra vegyem amit tudok - Segíts kérlek, menjen be egy körrel. - nézek rá majdhogynem esdeklő tekintettel.
■ ■ Zene ■ ■Remélem tetszik. :3■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets
11
● ● Posztok száma :
Madelaine Petsch
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Christopher Ramsay tollából
Témanyitás ✥ Re: Faház az erdőben •• Csüt. Szept. 28, 2017 8:04 pm

Chicalány

Szóval így elsőre sikerült elkésnem zsigerből. Nem is én lennék. Az mindenesetre meglep, ahogy reagál. Nem számítottam rá, hogy mindjárt kapom az ívet, pedig elméletileg mi fizetjük. Meg hát, ha nem lennék most nem lenne lehetősége egy fél Istennel eltölteni két napot az erdő közepén. Igazán romantikus két nap is lehetne, de valahogy így elsőre nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán lesz benne valami romantika, bár ha rajtam múlik akkor lesz!
- Mindenre? Biztos vagy ebben? - Muszáj leütnöm az ilyen magas labdákat, nem tehetek róla, a lényemből fakad. Örülnék, ha sikerülni elkapnom a pillantását egy rövid időre, de nem biztos, hogy össze is jön.
Becuccolunk, majd elindulunk, hogy itt hagyjuk a város forgatagát. A telefonom közben persze folyamatosan pittyeg, de vezetés közben nem igazán szoktam nyomkodni. Balesetveszélyes.
- Igazából annyira nem, ez is csak egy tárgy, csak megvan az ára. - Tényleg nem érdekel, ha összekarcolom vagy valami, majd megcsinálják, de azért nyilván örülnék annak, ha épségben megúszná a kicsike.
- Hát, az attól függ, ha van a közelemben valami szúrós, akkor nyilván nem, egyébként nincs ellene kifogásom. - Nem készültek rólam aktképek, de nem viszolygom a gondolattól. Egy szál gatyában meg már sok ember látott, nem ő lesz az első.
- Én azt nem tudhatom, de nekem lenne pár ötletem. - Jegyzem meg egy kaján vigyorral az arcomon, közben pedig rápislogok egy pár pillanatig.
- Rendben, ha szerinted még jobb képek születnek a holdfényben, nincs ellene kifogásom! - Vágom rá egyből. Az elsődleges cél, hogy kreatív, egyedi, férfias képek szülessenek. Én az alany vagyok, ő pedig az aki megmunkálja az anyagot, így teljes mértékben rá hagyatkozom.
Nem vagyok én abban annyira biztos, hogy tud főzni, én meg még egy rántottát se tudok összedobni, de majd megoldom én a kajakérdést, valaki biztos hoz nekem, ha megkérem. Tipikus férfi vagyok, kaja legyen meg nő és akkor már minden jó!
Közben megérkezünk és kiszállunk a járgányból. Igazából nem sűrűn járok ilyen helyeken, ezért mindig elvarázsol. Szeretem a természetet, de nem sűrűn van lehetőségem kilátogatni, viszont így annál jobban élvezem amikor ott vagyok.
- Ha te mondod! Naná, elhoztam egy bontott és egy bontatlan üveget is! - Még kicsit ácsorgok és bámészkodom, majd felszólít, hogy pakoljunk be. Még szép, hogy segítek.
- Rendben. - Bólintok, majd összeszedek annyi cuccot amennyit csak tudok és elkezdek feltrappolni a házikóba. Az ajtó előtt kicsit megtorpanok, hogy hol is lehet a kulcs, aztán rájövök, hogy konkrétan be van téve az ablakba. Igazán rendes emberek élhetnek erre, hogy így ki merik rakni a kulcsot az ablakba. Miután sikeresen kinyitom az ajtót belépek és rögtön ledobom a cuccokat, hogy forduljak még egy kanyarért. Mindent összeszedek amit találok a csomagtartóban, majd kiveszem az én cuccomat is és bezárom a kocsit.
- Na akkor, romantikázásra fel! - kis hatásszünet - Ja, nem.- Szólok oda a csajnak, aki igazából még nem is tudom, hogy hívhatnék, de mindenképpen meg fogom kérdezni. Felcaplatok a második kanyarral is, majd leteszem a cuccost.
- És most? - Megtorpanok tőle 1-2 méterre, kék szivárványhártyáimat tekintetébe fúrom és úgy pislogok rá tanácstalanul. Gondolom először ki fogunk pakolni, de nem vagyok benne biztos. Az tuti, hogy lekapom magamról a kabátot és felakasztoma  fogasra mielőtt még belerohadnék. Az én táskámban elrejtettem egy üveg pezsgőt is, azt mindenképp be akarom rakni a hűtőbe, még mielőtt felmelegszik.
- Hogy szólíthatlak? - Ő nyilván tudja az én nevemet, de nekem fogalmam sincs hogy hívják, bár legszívesebben Szépségnek, Cicalánynak, Drágaságnak szólítanám, de félek, hogy tolakodásnak venné így rögtön az elején. Persze bulihelyszíneken más, de most inkább visszavaveszek kicsit magamból.


■ ■ Zene ■ ■Nem jutott jobb eszembe! ■ ■Járgány

avatar
Elit
Tell me your secrets
18
● ● Posztok száma :
Ian Somerhalder
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Chantrice Havre tollából
Témanyitás ✥ Re: Faház az erdőben •• Pént. Szept. 29, 2017 8:30 pm

to Chris

Korántsem vagyok biztos abban, hogy mindenre felkészültem és folyamatosan emlékeztetnem kell magam arra, hogy ez a pasi a munkám része. Ha úgy tetszik most vagyok kint egyedül először egy modellel, nem kezdhetek róla álmodozni, hogy én hogyan látnám szívesen. Nem önálló a dolog, a cég rakott be mellé. Így aztán teljességgel értelmetlen lenne bármilyen ostoba vágynak felülni. Olvastam róla, láttam a randilistáját is, isten áldja a szennylapok tartalmát. Valószínűleg mindenkire így mosolyog. Acéloznom kell a lelkem, vagy randiznom kellene valakivel komolyabban. Kár, hogy ez egyik életemben sem túl egyszerű dolog. Miért vagyok ilyen szerencsétlen?
- Egészen biztos. - vonom fel egyik szemöldököm, gondolva itt mindenféle felszerelésre. Bár az igaz, hogy özönvízre, viharra, tűzesetekre nem csináltam haditervet, de csak nem lesz olyan az időjárás, hogy egy házban kelljen kuksolnunk. Talán le is fújná az egészet. Talán tenném én. Felsóhajtok, mintha az kitisztítaná a gondolataimat és nem terelgetné vissza semmi Christopher felé.
- Ennek a tárgynak az árából vehetnék egy lakást. - jegyzem meg, noha nem sajnálom tőle, sőt ha máshonnan nézem apám is megadja a módját az ilyesminek, de most a fényképész vagyok, nem a felső tízezer tagja. Mondjuk szerencsémre nem kellett még senkinek megmondanom pontosan, hogy hol élek, kivel, milyen körülmények között. Mindenki annyit tud, hogy munka után eltűnök. És ez elég is.
- Ha kérésed, akkor megpróbálok neki eleget tenni. Noha a kampánynak nem a része. De ha már ott vagyunk.. - megvonom a vállam, igyekszem leplezni zavarom amint bevillan a kép, hogy miként tükröződne vissza az ezüst hold fénye testének ruhátlan vonalairól. Megrázom a fejem, istenem, legalább lenne csúnya. Vagy ostoba. A mindkettő lenne a legjobb.
- Javíthatatlan vagy. - nézek bele szemeibe, amit megint csak nem kellene, de úgy látszik az ésszerű lépések óráját elkerültem. Persze rólam is sokat elmond, hogy rögtön olyasmire gondolok amit optimálisan ágyban szokás csinálni és nagyon együtt, ő pedig lehet a..nem is tudom, ég a ház, vagy hasonló jellegűre. Valószínűsítem, hogy többet él meg a vágyaiból, mint én a sajátjaimból.
- Ennek örülök. - ragyogtatok rá egy hálás mosolyt, hiszen az engedélye nélkül az a képsorozat nem tudna megszületni. Gondolatban már el is kezdem tervezni az egészet. Tökéletes lesz, bár senki sem fogja látni, legalábbis egyelőre nem. Neki pedig majd azt mondom, hogy egyik sem sikerült jól, így megtartva a kizárólagos felhasználás jogát, valamint így azt alkothatok utólag belőlük amit szeretnék. Na jó, a készségességéért egyet ajándékba adok neki. Egyet.
Mielőtt még kezdenék elgémberedni, vagy csak arra gondolni, hogy túl kicsi ez az autó kettőnk jelenlétének, meg is érkezünk. Igaz hazudtam neki a főzést illetően, de végül is modell, ha azt mondják neki, hogy ne egyen akkor nem eszik. Csak két nap. Tiszta hülye vagyok, na mindegy valahogy csak megoldjuk. Nyilván az erdő közepén is kellene lennie  vagy 4G-nek legalább és valahol el kell kezdeni. Egy Jack London regényben, most nem lóval érkeznénk, hanem lovaskocsival. És nem dolgoznék vele, hanem a lenyűgözően helyes férjem lenne, akit itt várnék haza. Kiszállok gyorsan, fenébe már az álmodozással! Nem kosztümös filmet fogunk forgatni, még mindig nem vagyunk színészek. Egyébként is kit érdekelnek az én álmaim? Senkit, szóval szépen bezárjuk őket egy dobozkába, ahova a többi lényegtelen gondolatot. Gondolatfoszlányt. Ha lenne írói vénám, valószínűleg inkább ezzel tölteném az időt egy ilyen helyen. Regényeket írnék, a fantáziámban élnék. Néha így is teszem.
- Ha már pontos nem, legalább alapos vagy. - biccentek felé, mondhatni elismerésül, bár ez nem fedné le teljesen, hisz csupán két üveg parfüm, ami szükséges a reklámhoz. Kíváncsi lennék ha mindent vele pakoltattam volna be, meglennénk-e hiánytalanul. Nem épp férfi tulajdonság, hogy eltekintsenek a "csak a lényeget" elvtől. Hálás mosolyra húzódnak ajkaim amikor kipakolja a cuccokat és elindul velem együtt fel a házhoz. Végső soron hölgyeim, csak csúnya és ostoba férfiakkal kellene szóbaállnunk, akkor nem fenyegetne minket semmilyen érzelmi vagy vágy alapú veszély. Követem a házhoz, igyekszem nem túlságosan lenyűgözött arcot vágni. A környezet, az egész hely annyira tetszik..Míg ő a kulccsal bűvészkedik és elmegy a második kanyarért, nézelődöm.
- Más körülmények között még romantikus is lenne ez a hely. - ismerem el, elengedve a flört élét a fülem mellett, határt feszeget Chris, komolytalan határt - Nem bizony, munka van nagyfiú.
Belépve a házba, körülnézek és egy alkalmas helyen a nappaliban lepakolom a rajtam lévő táskákat. Körbenézek. Otthonos, kellemes. Talán máskor is el fogok jönni ide, ha éppen magányra vágyom. Úgysem keresne itt senki. Ez a tökéletes feltöltődő hely, ami nincs is messze a várostól, könnyedén visszasiethetünk tehát életünkbe, mégis kicsit távol van mindentől, hogy önmagunk lehessünk, legalább az ittlét alatt. Mentesen mindentől. Kérdését hallva felpillantok, tekintetünk találkozik. Bele tudnék veszni ezekbe a szemekbe, nos, többféle helyzetben is. Mégis kényszerítem magam, hogy félrepillantsak csak azért, nehogy a végén még közelebb is menjek hozzá mint kellene, illene.
- Szeretnék körülnézni a környéken. Annyira nem ismerem ezt a helyet. Nem szeretném ha fölöslegesen cipekednénk körbe-körbe, míg megtalálom az ideálisat. - hadarom el mintegy, képzeletben pedig próbálok nem nagyon elrugaszkodni, mármint elvárások terén. Meg kell szagolnom azt az illatot, hogy nekem mit idéz az eszembe. Láthatatlan ékszer, tehát úgyis kell feltálalni, hogy akarják. Legjobb lenne ha rá fújatnám, hisz az ő arcával fogják majd népszerűsíteni és eladni is. Hajamat összekötöm, hogy ne zavarjon odakint, majd meglepve nézek rá újra. A nevem? Nem mutatkoztam volna be neki amikor megérkezett?
- Justine. - mondom ki azt a nevet, amin mindenki ismer a munkahelyen. Más körülmények között az igazit mondanám, de ezek nem más körülmények, annyira pedig nem ismerem, hogy megbízzak benne ilyen téren. Vagyis pontosítok semennyire sem ismerem. Még nem. - Velem jössz? - nézek rá már az ajtóból, mert attól, hogy én helyszínt keresek lehet ő relaxálna, inna valamit, aludna egyet, nem tudom. Láttam már háklis modelleket.
Vele, vagy nélküle kilépek a házból és a tisztás közepére, vagyis kb. a közepére sétálok, párszor körbe- körbe fordulva, hogy merre látnám a kívánt útvonalat. A főnököm jegyzetét elővéve megnézem miket emelt ki. Ne slampos, legyen szép és festői. Oldd meg JuJu. Jól van, a nem létező Justine mindent megold, persze. Tudom, hogy van itt erre valami kis patak, hát elindulok arra. Nem vagyok valami nagyon tapasztalt erdőjáró, de itt annyi turista közlekedik, hogy az ösvényt világosan lehet követni. A kicsi sziklavízeséseket látva elmosolyodom.
- Tökéletes! - leguggolok és bele is nyúlok a vízbe, ugyan hidege végigborzongat, de remek lesz - Kabát biztos, hogy kelleni fog. - jegyzem meg, mert ha olyan képek készülnek amiket hirtelen elterveztem nos, szegény tüdőgyulladással mehet haza. De biztos nem az én levesemet akarja majd eszegetni közben. - Egy helyszínnek megfelel. A második szabadon a tisztáson lesz, a harmadik... - nézek előre tanácstalanul - azt még ki kellene találnom.
Most jut eszembe, hogy talán ami van nálunk, az ásványvíz, de abból van bőven. Kitikkadni biztos nem fogunk. Szervezésből azért én sem vagyok makulátlan, na. Általában szállodákban szállok meg, nem faházakban az erdő közepén.
■ ■ Zene ■ ■Upszi..megszaladt a kezem ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets
11
● ● Posztok száma :
Madelaine Petsch
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Christopher Ramsay tollából
Témanyitás ✥ Re: Faház az erdőben •• Vas. Okt. 01, 2017 4:09 pm

Chicalány

Általában könnyen megy az ismerkedés, szinte minden nőt le tudok venni a lábáról, de egyelőre úgy tűnik, hogy ő nem ebbe a kategóriába tartozik. Nem látom azokat a csillogó szempárokat, bizonytalan mosolyokat, kipirult arcszínt. Mintha egyszerűen immunis lenne rám, pedig én igyekszem minden megtenni, hogy megkedveltessem magam vele. Szeretek udvarolni, lételemem a bókolás, a cirógatás, az ölelés, egyszerűen ezek nélkül nem is én lennék. Nyilván nem fogom feladni, valahogy meg akarom puhítani, de úgy látszik nem fogja könnyen adni magát, persze ez nem biztos, hogy negatívum.
- Hmm, ebbe bele sem gondoltam. - Kicsit elmélázok azon amit mondott, igazából nekem sohasem voltak anyagi gondjaim, szóval nem igazán érzem a pénz súlyát. Ezzel szemben ő, aki fényképezéssel foglalkozik nyilván nem keres annyit.
- Majd meglátjuk. - Igazából nem ragaszkodom annyira a meztelen képekhez, csak gondoltam, hogy ha szívesen megnézne pucéran akkor ez remek lehetőség lenne számára, de ezek szerint annyira nem vevő az ötletemre.
~ Nehéz menet lesz! ~ Nem könnyű eset a csaj, de azért nem fogom feladni ilyen könnyen, még jó, hogy hoztam pezsgőt, gyertyákat meg egész biztosan fogok ott is találni, aztán majd meglátjuk mit tudok kihozni az estéből.
Végre sikerül elkapnom a pillantását és egy pár másodpercre magával ránt, valamiféle bizsergető érzés fut végig rajtam. Szeretem ezt az érzést, a vágyat, a vonzalmat. Egy pillanatra, mintha ő is meginogna.
- Valaki biztos meg tud javítani. - Újabb sármos mosoly. Most már ideje lenne az útra koncentrálni, mert bizony nem szeretném összekarcolni a járgányt.
A holdfényben fotózás kifejezetten tetszik, talán ha majd abban csillognak a szemeim jobban sikerül elvarázsolni. Komolyan mondom várom, hogy elkezdjünk dolgozni, legalább akkor kénytelen lesz engem nézni és nem mindenféle hülyeséget.
- Most is romantikus, csak mi nem készültünk ilyesmire. - Vagyis én készültem, de ő egész biztosan nem. Kíváncsi vagyok mit fog szólni a kis vacsoránkhoz, de persze előtte még meg kell rendelnem úgy, hogy ne bukjak le.
Miután becuccolunk én tanácstalanul pislogok rá, hogy mégis mi a terve így elsőre. Én azt hittem, hogy kipakolászunk és aztán körülnézünk. Na, a kipakolás rész úgy tűnik kimarad. Viszont sikerül megint elkapnom a pillantását, aminek igazán örülök, kár hogy nincs hozzám nagyon közel. Kár, hogy összefogta a haját, nekem sokkal jobban tetszett kiengedve, de biztos nem akarja, hogy zavarja.
- Justin? Szép név. - Igazából nem tetszik és szerintem nem illik hozzá, majd kitalálok inkább valami becenevet neki, ha már kicsit jobban megkedvelt.
- Fél perc és már ott is leszek melletted! - Vágom rá, mielőtt kilép az ajtón, majd gyorsan előkotrom a táskából a pezsgőt és beteszem a hűtőbe. Nem akartam, hogy meglássa. Felkapom a kabátom és indulok is utána, ő már az egyik ösvényen lépked, úgyhogy felgyorsítom a tempót, hogy beérjem.
- Kabát? Minek? - Nem igazán értem, hogy mire kellhet a kabát, de van egy olyan sejtésem, hogy köze van a vízhez. Nincs ellene kifogásom, ha beküld, de akkor előtte tuti gyújtok tüzet a kandallóba, hogy fotózás után legyen hol melegednem.
- Keresehetnénk valami különleges fát, sok indával! - Nem igazán akarok beleszólni a munkájába, meg nem is értek annyira ehhez az egészhez, de attól még nekem is lehetnek jó ötleteim. Én leszek Tarzan, ő meg Jane. Milyen jó, hogy nem lát bele a fejembe...


■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■Járgány

avatar
Elit
Tell me your secrets
18
● ● Posztok száma :
Ian Somerhalder
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Chantrice Havre tollából
Témanyitás ✥ Re: Faház az erdőben •• Pént. Okt. 06, 2017 6:08 pm

to Chris

Akaratlanul is elmosolyodom szavain. Igaza van végeredményben, ez a hely romantikus. Párban vagy egyedül, megvan a maga visszafogott szépsége, ami egész mássá teszi a lelket. Itt feltöltődni lehet, kicsit megállni a rohanásban. Lopva pillantok Christopherre. Talán más körülmények között, másképpen, jézusom másokként nekünk is lehetne az, de nem így van. Gyertyák, vacsora, összebújás és szeretkezés nélküli két nap, két lényegében teljesen idegen között. Mert hiszen, igen, szemet gyönyörködtetően helyes, de munka. Nem vagyok már gyerek, bár néha úgy érzem még mindig a királylány vagyok a toronyból, aki rácsodálkozva ámul a világ dolgait látva. Mindenesetre megfogadtam amit megfogadtam, senkitől nem fogok hanyatt esni azért, mert szép a mosolya. Akkor sem ha nehéz nem hanyatt esni.
- Ebben igazad van. Romantikázni nem a teljes munkafelszerelésemmel indulnék el. - zárom inkább rövidre, mert ebben még nekem is gyanúsan sok kiskapu van hagyva. Hiszen azt mindig lehet, mindenhol, a párnak kell hozzá megfelelőnek lenni. Mármint a helyzetnek. Mindegy. Nem tudom minek gondolkodom ilyeneken. A modellem, nemde? El kell engednem ezeket a gondolatokat és kész. Nem lehet olyan nagyon nehéz. Ugye nem? Meglep, hogy a Justine számára szép név. Azért választottam a munkajelentkezésnél, mert hétköznapi itt és emiatt vagy könnyen elfelejtik, vagy megjegyzik de nem fog senkiben túlságosan maradandó nyomot hagyni.A valódi nevem nem tömeg, se nem tucat, lévén édesanyám valami régi könyvben bukkant rá. Viszont egyáltalán nem hasonlít a bemondotthoz, úgyhogy félrehallani sem fogom. Biccentéssel nyugtázom a dicséretet. Név, csak egy név amin szólíthat. Inkább lépek ki, tovább, hogy addig se álljunk egymással szemben zárt térben. Nézzünk körül, a sok cucc majd ráér utána is. Ugyan nem tudom mit akar benn csinálni. igyekszem nem kérdő tekintettel ránézni.
- Rendben. Odakint leszek. - felelem és ki is lépek.
Relatíve hamar utolér, bár azért az a fél perc sem annyi volt. Egek, mindig a részleteken tudok én is lovagolni ugye? A környezet viszont lenyűgöz, noha fogalmam sincs pontosan arról az illatról amit reklámozunk, pedig nagyrészt az én fantáziámon fog múlni a dolog. A kérés csak annyi volt, hogy ne üzletemberes és ne a tipikus klubjelenetes sármőr image köszönjön vissza. Ezért gondoltam hát ide és csak remélni tudom, hogy ha megszagolom azt a parfümöt, akkor nem egy fülledt hálószoba, vagy egy füstös klubhelység fog eszembe jutni.
A víz hideg ugyan, annyira amennyire ilyenkor kell, arcomra mégis sötét kis mosoly kúszik. Szerintem tökéletes. Még akkor is, ha monsieur Ramsay kicsit fázni is fog. Azonban a hideg is kicsalhat olyan mimikát, olyan őszinte megnyilvánulást, melyet mesterséges környezetben nem tudnék így megteremteni. Be is ér. Kihúzom a kezem a vízből és felállva felé fordulok.
- Azért, hogy ne fázz meg. - felelem úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy az ősz közepén belemásztatom egy patakba, de hát elvileg profi. Én pedig dolgozom azon, hogy az legyek. Így aztán mindketten teszünk ebbe a projektbe valamit.
- Miért szeretnél fát indákkal? - nézek rá kérdőn - Szeretnél rá felmászni? - mosolyodom el újra. Elgondolkodva fordulok körbe. Nem tudom ez az indás dolog mennyire lehetne valós, ez az erdő nem igazán ez a jelleg, de ha mindenáron szeretné magát látni egy fán, akkor megoldhatom neki.
- Viszont nem tudlak szerintem megfelelően kibiztosítani. És ha leesel nem tudlak hősnő módon elkapni. - mondom komolyan, de a mosoly ott marad az ajkaimon - De megcsinálhatjuk. Mindenképpen. - bólintok is rá egyúttal.
Viszont gyorsan fog sötétedni, szóval talán ideje lenne akkor az első próbasorozatnak. Nyilván nem itt fogom késszé és tökéletessé tenni a képeket, de sose lehet tudni mit fogok találni. Gondolatban tervezek, helyszíneket látok, őt látom. Különböző helyzetekben.
- Kezdenünk kellene kedves modell úr. Az alap Canon gépemre szükségem lenne. És még egy-két dologra. Ó, és mindenképp meg kell szagolnom a parfümöt. - nézek rá várakozón, hogy induljunk vissza - Semmibe nem tudok belehelyezkedni, ha nem dolgozik a saját fantáziám. - ezt meg nem tudom miért mondom. Vagy, hogy érdekli-e egyáltalán. Elindulunk visszafelé, gondolatban pedig szedem azért össze, hogy mire lehet szükségem. Kicsit lemaradok, hogy lássam őt egészben. Alakjában. Megjegyzem, hogy tökéletesen kerek feneke van. Bár ezt talán nem kéne így megállapítanom, khm.
- Régóta modellkedsz? - szalad ki a kérdés, sajnos én is rendelkezem némi sztereotipizáló tulajdonságról, persze róla is olvastam a neten, de azért kíváncsi is vagyok milyen ő.
A házba érve sorba szedem a gondolataimat. Kell a gépem, felveszem a táskám. Veszek elő törölközőt, egy pokrócot, egy plusz vakut és egy optikát is. Ilyenkor teljesen belemerülök abba, amit csinálok, de bevallom őt nehéz figyelmen kívül hagyni. Mire úgy érzem, hogy megvagyok rájövök, hogy neki viszont nem mondtam semmit.
- Melegebb ruhát hozz azért ha van, de viszek neked pokrócot is azért. - jegyzem meg terhelő gondolatokkal kísérve. - Készen állsz? - állok meg végül előtte, várakozó tekintettel.

■ ■ Zene ■ ■Bocsáss meg.. :3■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets
11
● ● Posztok száma :
Madelaine Petsch
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Christopher Ramsay tollából
Témanyitás ✥ Re: Faház az erdőben •• Vas. Okt. 08, 2017 8:38 pm

Chicalány

- De azért egy fényképezőt csak hoznál magaddal akkor is. - Én valahogy úgy képzelem a fényképészeket, hogy mindig van náluk legalább egy szerkezet, hogy ha bármi olyat látnak le tudják fotózni. Nem hinném, hogy ő nem olyan lenne. Ezzel persze nincsen semmi gond, alapjáraton én is szeretek fényképezni, persze nekem sose fog úgy menni, mint annak aki tanulta, talán ezért is vagyok én a lencse másik oldalán. Visszatérve a romantikázásra... továbbra sem fogom feladni, igenis szánt szándékom, hogy valamiféle romantikát belevigyek ebbe a helyzetbe. Nem érdekel, ha most még úgymond tiltakozik, akkor is meglesz az a fránya pezsgő, meg egy pár gyertya, plusz a vacsora.
~ Basszus, vacsora. ~ Már elég késő van, mármint pár óra múlva sötét lesz és a kajának még ki is kell érnie. Szerencse, hogy szert tettem már itt is pár kapcsolatra, nem meg ugye pénzért bármit. Így miközben ő a helyszíneket nézegeti, én meg úgymond koslatok utánna, közben nyomkodom a telómat és Dannel beszélek, hogy mit is legyen a mai menü és legyen szíves szállítsa ki nekem ide a semmi közepére, bőségesen megfizetem.
- Talán most róla kellett volna képet készíteni! - Tetszett az a kis mosoly, amit elengedett és olyan szép ez a zöld környezet, a vörös hajzuhatagával a víznél olyasmi képet fest előttem, mint Ariel. Igen, ismerem én a Disney meséket tisztességesen, persze azt nem igen vallanám be senkinek, hogy valahol szeretem is őket.
- Nem haragszom meg érte, ha te melegítesz fel! - Kabát helyett, persze azt már nem teszem hozzá. Nincs mit tenni, a véremben van a csajozás, nem tudok leállni még akkor sem, amikor dolgozom.
- Felmászni? Úgy nézek én ki? - Igazából kötelet jól mászom, indával még nem próbálkoztam, de az sem lehet sokkal nehezebb, csak félő, hogy leszakad. Egy törés meg nem igazán jön jól ebben az iparban.
- Fekete cuccban, zöld háttérrel szerintem lehetne pár előnyös képet készíteni. - Magyarázom meg az előző hozzászólásomat. Igazából nem tudom mennyire jó ötlet, ezt rá bízom. A következő megjegyzésére elmosolyodom, szeretem a viccelódós nőket, azt azt jelenti van humorérzékük.
- Akkor cseréljünk, majd én elkaplak. Ezzel a csodaszép vörös hajaddal, te még szebb lennél a zöldben! - Persze azt nem garantálom, hogy készülnek majd értékelhető képek, de sose lehet tudni. Az, hogy modell úrnak hív ismét csal egy mosolyt az arcomra. Nem lesz rossz ez a két nap, érzem. Amikor elmondja, hogy lassan kezdés és hogy mire van szüksége én csak bólintok néhányat, miközben visszaindulok vele.
- Hát, ha nem érezted az illatát lehet mégsem kéne forgalomba hozni! - Igazából azza fújtam tele magam mielőtt elindultam. Nyilván ezt ő eddig nem tudhatta, de azért az biztos, hogy megérezte. Miközben visszafelé sétálunk, ő lemarad picit. Gondolom meg akarja nézni mit lehet velem kezdeni, úgy egészben.
- Körülbelül 2 éve, amikor apám cégének egyik parfümjéhez kellett egy reklámarc. Igazából személyi edző vagyok. - Bár itt még csak 4-5 nő jár hozzám rendszeresen, tőbbre egyelőre nincs időm, de nem fogom abbahagyni, mert imádom nézni őket edzés közben. Közben visszaérünk és ő összeszedi amit szeretne, én meg ha már van egy kis időm lebeszélem mikorra érjen ide a kaja. Persze ugyanúgy messengeren, ahogy az előbb is. Amikor közli, hogy vigyek valami meleget én leakasztom a kabátomat, igazából inkább csak ingekkel, nadrágokkal készültem, nem meleg ruhadarabokkal.
- Mit vigyek? - Átveszem tőle szívesen, ha ad valamit, majd újabb kérdést teszek fel.
- Hol kezdjünk? - Bízom benne, hogy nem akar rögtön eláztatni, hogy aztán vacogva fotózhasson az est további részében, de persze ha szerinte azzal kell kezdeni akkor sem fogok nemet mondani.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■Járgány

avatar
Elit
Tell me your secrets
18
● ● Posztok száma :
Ian Somerhalder
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Chantrice Havre tollából
Témanyitás ✥ Re: Faház az erdőben •• Hétf. Okt. 09, 2017 7:54 pm

to Chris

Elmosolyodom, lévén nem tudok mást tenni. Valóban hoznék magammal. Nem vagyok egy csapból folyatott mániákus önfényképező, mert magamról nem tárolgatok képeket és egyébként is inkább az apró, finom részletek hívének mondom magamat, semmint öngyönyörködő sznobnak. Néha erősebben hat rám a hajtincseken játszó napfény, egy távolba révedő tekintet, vagy egy szép kéz, mint saját magam. Nem, nem vagyok önimádó egyáltalán. Talán ezért is választottam a fényképészetet. Legális álomvilág. Egy kis része annak, amit én látok. Talán igaza van Mae-nek, hogy inkább kiállításra kellene törekednem nem ilyesmire, de arra még nem állok készen. Nem tartom magam elég jónak.
- Általában mindenhová viszek egyet. - ismerem el, még ha ez talán nyomin is hangozhat a fülének - Persze egészséges keretek között. Vacsorázni nem vinnék gépet. Nem mintha járnék. - ez hülyeség, mit gagyogok itt mint egy idióta? Mit érdekelnék az én anti randizási szokásaim? Vagyis mondjuk ki Justine nem randizik, Chani meg más kérdés. Azonban ő most a fotóslánnyal van, akit a munkahelyen kívül nem sokan látnak. És nekem ez addig jó, amíg nem különösebben kíváncsiak az életemre. Keresni egy kamu lakást? Bonyolult lenne.Nem lehetetlen, de bonyolult. A nagyi nem kérdez utána ilyen dolgaimnak, már valószínűleg apa sem tenné.
- Rólam semmiképpen. - tiltakozva megrázom a fejem, sosem lennék jó modellnek, bár volt már, hogy valaki tényleg annyira hozta az ihletemet, hogy igen, montázsoltam magunkat, de otthon, a négy fal között. És az is pusztán saját gyönyörűségemre volt, nekem szólt. Nem tudnám magam elképzelni így. Úgy pedig pláne, hogy őt látom közben. Megenne a zavar, vagy valami ahhoz hasonlatos. Ámbár Mr. Flörtölő lehet megérdemelne egy kis leckét ezzel kapcsolatban.
- Szándékomban is áll. - szalad rajta végig tekintetem, hogy végül szemeibe nézhessek - Azért hozom a kabátot és a pokrócot. - vágom is el a saját lelkesedésem is a dologgal kapcsolatban. Nehéz így, ha flörtöl. Nehéz, mert nem tehetem meg, hogy tényleg reagáljak rá. Nem szabad. Mellesleg csak a jó ég tudja hány lánnyal csinálja meg ugyanezt. Vagy számít ez most egyáltalán? Lehet csupán ártatlan, vagy jön belőle, én pedig rosszul értelmezem. Jaj, ez a rejtély. Jaj, mekkora hülye vagyok.
- Azt hittem azért keresel pont egy ilyen fát, Tarzan. - mosolyodom el megint, szeretem a történetet, megvan a maga vad romantikája és ennél fogva bizonyos fokú lehetetlensége is. Chris mondjuk nem épp ez a karakter, bár lehet meg tudna lepni. Hozzá valami pimaszabbat, pikánsabbat tudnék elképzelni. Ő lehetne a démon, aki fülledt éjszakán a halandó lány fülébe suttog, bűnös vágyakat ébresztve. Fekete cuccban, zöld háttérrel. Ó, igen. Nagyon igen.
- Nem rossz meglátás. - rázom ki magam a gondolatok sátáni mélységeiből - És a fekete elég kirívó is ilyen környezetben, vagy éjszaka pont, hogy nagyon is beleolvad. Szeretném. Kérdőn nézek rá. Most én másszak fel a fára? Felmászom. Komolyan. De én csinálom a képeket, a modellkedés tőlem távol áll ilyen téren. A bókot azonban őszintének hallom. Kedvesen mosolygok rá, köszönetképpen. És talán tényleg el is kapna. Szép kis kontraszt lennénk. Zöldben a vörös és a fekete.
- Ha sor kerül ilyesmire, annak a biztos tudatával fogok felmászni, hogy elkapsz. - bólintok, bár nem tudok különösebben mit felelni. Ennek gondolata nekem különös. De nem is számít. Megsürgetem kicsit az indulást, mert nem utópisztikus nap van, a világrend nem változott meg. Még mindig én vagyok a fotós, ő a modell. A melót pedig meg kell csinálni, vagy az a drága főnököm leordítja a hajat a fejemről. Megilletődve nézek fel. Szóval rajta van a parfüm. Akkor hát nincs mit elfinomkodni. Közelebb lépek hozzá, mondhatni túlságosan közel. Nyakához hajolva lehunyom szemeimet és magamba szívom illatát, a bőrkabát illatát és a parfümét is. Betódulnak képek, vagyis jobban mondva ezek inkább érzések megjelenései, melyekkel tudok dolgozni a továbbiakban. Fantasztikus, férfias és mégis könnyed. És oké, elég lesz. Köhintek, hátra lépve induljunk meg szépen előre. És lemaradva, megnézve őt egészben is, ezek a képek csak erősödnek. Felteszem a semmis kérdést, bár gyanítom pontosan tudja miért maradtam le. Kicsit talán gáz ahogyan végigmérem. Az én hibám, ez van.
- Akkor gondolom már mindenféle helyzetbe belecsöppentél fotózások alkalmával, szóval semmi újdonságot nem fogsz velem megélni. - igyekszem tárgyilagos, szenvtelen hangon közölni, valahol azonban jó lenne, ha nem felejtené el. A személyi edzőn kicsit meglepődöm. Na, még csak ez kellett. Az én alakom kicsit távol van az edőztermi tökélytől, bár sportoltam, a sérülésem miatt, ezt jelenleg teljesen nélkülöznöm kell.
- Na ezt nem gondoltam volna. - ismerem be - Szóval egyik feledben modell világ, a másikban pedig csinosítod és egészségessé teszed az embereket. Vagy mondjam azt, hogy a nőket? - nevetem el magam és belépek a házba.
Összeszedem amire szükségem van, ami jelen esetben azért nem jelent több tonna cuccot. Kicsit különös tekintettel nézek rá, végül átnyújtom neki a táskát amibe a pokrócot és a törölközőt tettem. A gépem önmagában a táskájában nem nehéz, az állvány pedig szintén könnyű. - Ezt. - újabb mosoly.
Visszasétálunk a fák közé, szóval visszatérünk a vízhez. Ott van helyem lepakolni is mindent. A nyakamba akasztom a gépemet, a fölösleges holmikra egyelőre nincs szükség.
- Gyere sétáljunk. Nem fogom minden mozdulatod behatárolni, de ne csodálkozz ha néha közelebb, néha távolabb leszek közben tőled. Beszélgessünk modell úr, mesélj nekem magadról. Mintha épp egy merőben romantikus sétán lennénk és ismerkednénk, mint férfi a nővel. - indulok meg előre, hogy előtte lehessek, menetben visszafordultamból csinálok róla képeket. Nem nézem őket vissza, eleinte sosem teszem. Majd egyben. Az egészet.
- Állj meg annál a fánál - mutatok előre jobbra - Ha kívánhatnál valamit, mi lenne az? - folyatom a beszélgetés kezdeményezését, már csak azért is, mert a gondolatok ki tudnak ülni az ember arcára némely esetben olyan finoman, hogy ötven képből kettőn lehet elkapni, de nekem ezek kellenek. A gondolatai. Az érzései.

■ ■ Zene ■ ■Beszélgessünk ...:3■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets
11
● ● Posztok száma :
Madelaine Petsch
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Christopher Ramsay tollából
Témanyitás ✥ Re: Faház az erdőben •• Szer. Okt. 11, 2017 8:29 pm

Chicalány

Úgy tűnik ráhibáztam, de hát nem is csoda. Nyilvánvaló, hogy egy fényképész nem csak akkor fényképész, amikor "tényleg" dolgozik, hanem mindig. Ez egy ilyen szakma, így nem volt nehéz kitalálnom, hogy mindig van nála legalább egy gép, amivel alkothat, nincs is ezzel semmi baj.
- Sejtettem, szakmai ártalom. - Jegyzem meg egy sármos félmosollyal, ami kicsit az arcomra fagy a következő megjegyzésénél. Nem jár vacsorázni? Te jó ég? Kivel hozott engem össze a sors!? Jól néz ki, normális, határozott és nem viszik el őt vacsorázni? Milyen világ ez kérem?! Vagy talán ő nem akar menni sehova? Még az is benne van a pakliban, de inkább nem kérdezek vissza, nem akarok bonyodalmat, sem túl személyes dolgokba nem szeretnék belemenni még így az elején, talán majd máskor. Amikor felvetem az ötletet, hogy lefotózom eléggé tiltakozik, pedig szerintem simán elmehetne modellnek ilyen arccal.
- Mert? Biztos, hogy tudnék rólad jó képet csinálni! - Mondom határozottan, bár nem vagyok egy nagy művész, de jó alanyról nem nehéz jó képet csinálni és amikor mosolyog, olyankor tényleg nagyon szép, nem értem miért nem tetszik az ötletem.
- Végre egy jó hír! - Arcomon megjelenik az a sármos mosoly, amivel a nők 90%-ára tudok hatni. Még szerencse, hogy bármikor tudok ilyen arcot vágni. A kabáthoz és a pokróchoz nem fűzök inkább hozzá semmit, én teljesen más felmelegítésre gondoltam. Mondjuk arra, hogy hozzám bújik, miután megfagyasztott.
- Ha szeretnéd lógva látni, akkor felmászom a kedvedért! - Vágom rá kapásból, de az tuti, hogy akkor gatyára vetkőzöm, elvégre Tarzanon is csak egy alsó volt és úgy hódította meg Janet. Tanulságosak ezek a mesék, talán ezért is szeretem őket. Persze nem nézem űllandóan, de már elég sokat láttam egynél többször. a következő mondatra csak bólintok egyet, ezen nincs mit tovább ragozni.
- De azt nem ígérem, hogy utána el is eresztelek! - Vágrom rá rögtön, gondolkodás nélkül. Eddig úgy tűnt bírja a gyűrődést és nem gond neki, ha flörtölgetek, így bátrabbra veszem a figurát. Mondjuk ki nyíltan, bejön ez a csaj! Amikor közelebb lép és beszippantja a belőlem áradó illatokat én is megérzem az ő illatát, vagyis igazából a haja illatát, egy pillanatra el is gyengülök, de aztán ellép és mintha semmi nem történt volna.
- Azért biztos tudsz valami újat mutatni! - Kacsintok rá egy újabb sármos mosoly kíséretében. Szerintem minden fotózás más, pláne, ha nem műteremben készül. Igazából ilyen vízeséses, erső fotózáson még nem vettem részt. Fotóztak már garázsban, edzőteremben, szerelőműhelyben, ház tetőt, színpadon, kifutón, hajón, de kifejezetten ilyen környezetben még nem.
- Maradjunk a nőknél! - És tényleg, egyetlen férfi ügyfelem volt eddig, az is az egyik haverom. Nyilván a nőket részesítem előnyben ilyen téren is. Közben visszamegyünk a házba és összeszedjük a cuccokat.
- Rendben. - Bólintok és elveszem tőle a nekem szánt "melegítőket", aztán indulunk is vissza ki. Sürget az idő. Visszasétáunl a vízhez, amikor lepakol én is azt teszem, elvégre gondolom nem pokróccal a kezemben fog fényképezgetni. Aztán jöhet a menet, azt mondja sétáljunk és én sétálok. Aztán azt mondja álljak meg az egyik fánál, így megállok, közben kérdez.
- Egy óriás pizzát! - Persze az ismert mosoly és a csibész tekintet most sem maradhat el. Nem akarok belemenni komolyabban az érzéseimbe, így elpoénkodom inkább a választ.
- Neked mi a vágyad? - Kíváncsi vagyok válaszol-e egyáltalán, remélem azért valami olyan amit akér itt is meg tudok oldani.

■ ■ Zene ■ ■Elnézést a várakoztatásért! ■ ■Járgány

avatar
Elit
Tell me your secrets
18
● ● Posztok száma :
Ian Somerhalder
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Chantrice Havre tollából
Témanyitás ✥ Re: Faház az erdőben •• Kedd Okt. 24, 2017 6:12 pm

to Chris

Nem kételkedem abban, hogy tudna jó képet csinálni ha akarna. Nem kételkedem abban, hogy képes rá, vagy én képes legyek arra, hogy ne vágjak debil arcot. Azonban a fénykép mindig valami megjelenéshez társul a fejemben és ennyi hazugság, mint ami körülöttem van kicsit visszatart bármi ilyesmitől. Meg aztán, nem azt szeretem ha engem fényképeznek, hanem én szeretek másokat. Mindegy milyen jellegűek a képek, bár aktot még nem vállaltam. És nem is tudom ez miért pont most jut az eszembe. Talán mert a kedves modell úr úgy flörtöl, mintha csupán levegőt venne? Meglehet. Minden meglehet.
- Nem igazán szeretem ha fényképeznek, maradjunk annyiban. - mosolyom halvány, bár ha igazából ismerne éppen ilyen-olyan rendezvények képein megtalálhatna estélyiben és ebben-abban, de nem hinném, hogy ilyesmit böngészne, vagy megjelenne mondjuk a nagymamám kórházi gáláin. Vagy ha netán mégis, kevés az esély rá, hogy pont egymásba fogunk botlani. Annyi ember...hess hess, engedjük is el ezt szépen.
- Mit hittél, hogy hagylak megfagyni? - vonom fel az egyik szemöldököm a kérdéssel egyetemben. Akkor sem tennék ilyet ha egyébként mondjuk megérdemelné, vagyis lehet ez így elhamarkodott gondolatfoszlányba ugrik. Bár talán, taláán nem ugyanabban a felmelegítésben gondolkodunk. Szarvashiba lenne monsieur Ramsay, gondolom ezzel tisztában vagy. Mármint részemről lenne az, lévén a munkám részét képezed ebben a két napban. Megrázom a fejem, csak ne lenne ilyen..eszeveszettül helyes. El tudnék veszni a tekintetében és félő be is következne, de ennél keményebb fából faragtak. Néztek már rám hasonló mosolyokkal és a legtöbb ugyanarra halad: szex és aztán felejtsük el egymást. Ezzel önmagában nem feltétlen lenne problémám, csak valahogy munkatárssal elég faramuci helyzetek kerülhetnek ki.
- Igazán? Minden ötletemre ilyen készségesen mondanál igent, mondd csak? - válik pillantásom kérdően kacérrá. Rendben, talán valamilyen szinten én is flörtölök vele, de egy ilyen pasit nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni. Miért nem lettem inkább tájfotós? Vagy jobbat mondok, esküvői fotós? Miért a modellekkel kellett nekem kezdenem? Ráértem volna mondjuk úgy 40 éves koromban az ilyesmire. Akkor nem flörtölnének én pedig nem akarnék annyira belemenni a dologba.
- Itt terveznél velem ácsorogni a fa alatt, hős úr? - simogatom el az élét az egyébként rettenetesen félreérthető mondatának. Egyszersmind folytatom is a flörtöt, hisz az, hogy nem enged el, magában foglal más, érdekesebb dolgokat is, akár itt kinn, akár benn a házban. Chanii, nem szabad! Nem, nem! Nem kell ilyesmikkel eljátszadozni, nem egészséges. Mi lesz este? Nem merek lefeküdni aludni, vagy elbarikádozom magam, hogy ha netán hozzám szólna akkor ne tudjak odajutni semmi esetre sem? Néha a saját életemet nehezítem meg. Voltaképpen ártatlanul flörtöl és az sem biztos, hogy ez annyira mélyen nekem szól, talán bárki mással ezt tenné.
- Meglátjuk, ezt mondod-e a végén is. - mosolyodom el, mintegy felelve a kacsintására. Így nyitva is hagyom neki a választ, bevallom nem néztem át az összes munkájának az összes képét ami készült, így maximum az én egómat fényezné ki előre, ha azt hinném majd most én leszek az első aki kiviszi a herceget a természetbe meztelenkedni. Ha pedig mégis, akkor legalább biztos lehetek abban, hogy valamiben én lehettem számára az első és emiatt emlékezni is fog rám.
- Nem lepődtem meg. - nevetek fel, bár ezzel nem a személyi edzőkénti ténykedését akarom leblamálni, csak valahogy nem tudom elképzelni, hogy ezzel az énjével túlsúlyos srácokat tart edzésben. Bár lehet még érhetnek meglepetések, a végén kiderül, hogy nem egy akkora puncivadász mint amilyennek elsőre tűnik. Hmm hmm. És ez már megint miért is lényeges nekem? Ha lefektet heti 20 csajt vagy épp nem, nekem ahhoz aztán semmi közöm nincsen. Eddig sem volt, ezután sem lesz. Milyen elmés lettem a természetben igaz-e?! Visszamegyünk, felpakolunk és megint visszaindulunk. Kezd kissé monotonná válni, de a fenéknek mindig jót tesz egy kis séta. És idekint gyönyörű, meseszép, lenyűgöző.
Irányítom kicsit, adok instrukciókat. Nekem az a fontos, hogy könnyed legyen. Mintha tényleg akkor készültek volna a képek amikor csak sétálni ment. Teljesen spontán és véletlen az összes. Majdnem az összes. Ezért próbálom őt kérdezni, bár válaszát hallva a fejem csóválom. Szóval így monsieur Ramsay? Különös mosoly jelenik meg ajkaimon. Hogy nekem mi a vágyam?
- Az, hogy megcsókolj. - és a válasz beérkeztét követően csinálok három képet, hogy a reakció látszódjon. Meglepődik? Magától értetődőnek veszi? Kihúzza magát, netán elutasítóvá válik? Szeretem az ilyen hirtelen képeket. Nem kiszámolhatók, nem tud időben elrejtőzni senki a kamera elől. Előlem.
- Pizzát sajnos nem ígérhetek neked, de gyerünk tovább. - indulok meg előre, lépdelek még mindig háttal az újabb képek reményében - És mit kellene még rólad tudnom? Modell, személyi edző, sereg nő és még? Ki vagy te Christopher? - kérdezem és igyekszem nem hanyatt esni a fűben. Nem lenne túl csodálatos látvány.

■ ■ Zene ■ ■Nagyon bocsiiiiii!■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets
11
● ● Posztok száma :
Madelaine Petsch
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Christopher Ramsay tollából
Témanyitás ✥ Re: Faház az erdőben •• Vas. Okt. 29, 2017 12:34 pm

Chicalány

Kicsit meglepődöm amikor közli, hogy nem szereti, ha képek készülnek róla. Első ránézésre nem olyan lánynak tűnt nekem, aki nem szeret kamera elé állni. Ráadásul különleges a megjelenése, amit szerintem a képek is vissza tudnának adni. Mióta akarok én egyáltalán fényképezni? Eddig mindig rólam csináltak és nem volt ellene semmi kifogásom.
- Az nagy kár, szerintem fantasztikus képeket lehetne csinálni rólad. - Jegyzem meg egy félmosollyal, közben persze fejben már félig-meddig le is vetkőztetem. Ez lehet kiül kicsit az arcomra, de hát nincs mit tenni, szerintem jó teste van és hát kíváncsi lennék rá milyen kevesebb takarásban.
- Dehogy!- És tényleg nem, elvégre ki lenne képes hagyni megfagyni egy ilyen testet?! Na jó, lehet van olyan, de ő biztosan nem. Kedves lánynak tűnik, szóval nem hiszem, hogy lenne szíve megfagyasztani akárkit is. Kicsit meglep a következő kérdése, pontosabban nem is a kérdése, hanem az ahogyn felteszi. Kacérkodik velem és kifejezetten tetszik nekem. Tovább növeli a bókolás iránit vágyaimat.
- Elég sok mindenre! - Vágom rá szinte rögtön és arcomra valamiféle kaján vigyor ül ki.  Gondoljon amit csak szeretne, de az biztos, hogy ha az ágyban lennének bizonyos óhajai készségesen állnék a rendelkezésére.
- Ha azt szeretnéd, akár órákig a karomban tartalak! - Persze azért nekem lennének jobb ötleteim is, mint a fa alatti ácsorgás, mondjuk egy kis romantikázás, hogy finoman fogalmazzak, de nem tudom mennyire lenne rá vevő, majd kiderül. Abban már most egészen biztos vagyok, hogy meg fogom próbálni megcsókolni és kétlem, hogy ellenkezne, de ha így is lesz mit veszíthetek?
Sétálás közben teljesen természetesen viselkedem, nincs bennem semmi feszültség, már megszoktam a gépeket és az embereket magam körül. A modellkedés előtt sem voltam szívbajos amikor fotóztak. Mindig is szerettem produkálni magam, ha kellett. Most épp nem kell, így olyan vagyok mintha tényleg csak sétálgatnék. Néha a fákat, bokrokat nézem, aztán visszapillantok a kamerába. Válaszok amikor kérdez, közben próbálom kimutatni az érzéseket amiket kivált belőlem, aztán visszakérdezek, de erre a válaszra egész biztos nem számítottam, így kizökkent egy kicsit. Első pár pillanatban a meglepődés látszik rajtam, aztán valamiféle elégedett mosoly rajzolódik ki a képemen. Úgy nézek rá, hogy tényleg meg akarjon csókolni és közben kacsintok is egyet.
- Nem egészen erre a válaszra számítottam. - Szólalok meg végül a pillanatnyi lefagyottság után. Azt hittem sablonost választ kapok, például házat, autót, ruhát, esküvőt, szerelmet, stb. Vajon tényleg szeretné azt a csókot vagy csak szórakozik? Most már teljesen biztos, amint lesz rá mód elkapom! Újabb érdekes kérdést tesz fel, miközben tovább sétálunk. Beletúrok a hajamba.
- Az vagyok akit szeretnél. - Újabb sármos mosoly kúszik az arcomra. Ha úgy kívánja én leszek Casanova, aki elrabolja a szívét aztán elhagyja, vagy ha már szerelemnél tartunk lehetek a szőke hercege is, aki fehér lovon érkezik és boldogan élünk míg meg nem halunk. Lehetek a vad motoros akivel órákig száguldozik egy vasparipán. Lehetek bájgúnár, ha éppen azokat szereti. Lehetek romantikus, kedves, szelíd, vad, őrjítő, sármos, nagydumás, mégis jó hallgatóság. Ez mind én vagyok, meg még sok minden más is.

■ ■ Zene ■ ■Elnézést a várakoztatásért! ■ ■Járgány

[/i]
avatar
Elit
Tell me your secrets
18
● ● Posztok száma :
Ian Somerhalder
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Faház az erdőben ••

Tell me your secrets

Faház az erdőben
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-