Faház az erdõben - Page 3
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 1:03 pm ✥

✥ Pént. Okt. 19, 2018 4:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 6:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 2:45 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 9:15 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 8:40 pm ✥

✥ Kedd Okt. 16, 2018 11:04 am ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 8:05 pm ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 10:24 am ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Faház az erdõben •• Szomb. Júl. 15, 2017 10:05 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

First topic message reminder :

Forrás: google



A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 24, 2018 4:38 pm-kor.
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Pént. Feb. 16, 2018 4:47 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Panda & Seth

Őrülten fog hangzani. Hát igen. Egy ilyen paranormális dolog csak őrülten hangozhat, de én hinni fogok neki. Hinni akarok neki mindenféleképpen. Tudni akarom, hogy mégis mi történt, hogy élte meg ezt az egészet? Hogy ki tud erről az egészről? Csak hallgatom őt és figyelek rá, a rezdüléseire és szavaira. Próbálom elképzelni, hogy mégis mi történt, magam elé akarom rántani azt a múltat, hogy lássam hogyan is történt, mégis miért? Az isten egyik ajándéka a sok közül? Vagy miért történt mindez? Lehet hogy több ilyen egyén is létezik, aki a halála után más testben ébredt évekkel ezelőtt, vagy akár mostanában? Miért van ez?
Ahogy mondja, hogy eltüntek a teste emlékei, hogy csak az övéi vannak meg…ezért fogják az amnéziára. Igen, volt már ilyen esetem, mind ezt mondták, hogy semmire nem emlékeznek. Nehéz lehet tettetni magad annak, aki nem vagy, belerázódni az ő életébe és elfelejteni a múltat.
- Én elhiszem. - aztán lehet, hogy ő nem hisz nekem, de tényleg hinni akarok. Tudom, hogy létezhet ilyesmi és itt van előttem az egyik, aki átélte az ilyet. Meghalt és mégis életben van egy teljesen idegen testben. Volt a sírjánál, látott minket… megfacsarodhatott a szíve, ahogy látta a családját, ott roskadhatott össze. Ha akkor tudom, amit ezt, akkor már abban a pillanatban csókoltam volna és magamhoz vontam volna a testét. Ott akartam lenni vele, hogy együtt vészeljük át ezt az egész lélek kalamajkát.
Nagyon kellemetlen és szív facsaró lehet hogy senkinek sem mondhatsz semmit és olyan életet kell folytatnod, amit sose csináltál. Olyan emberekkel kell jópofiznod, akiket sose ismertél és ki kell találnod, hogy ki mit szeret, ki mit dolgozik és ki kicsoda a családban.
Csak ülök mellette mozdulatlanul és próbálom egybe rakni a képet, hogy összeálljon ez az egész. Egy teljes képet, egy összetettebbet. Átkarolom a vállát és magamhoz húzom, sírja csak ki magát. Ne kérjen bocsánatot, maga miatt csinálta, hogy az őrültnek való dolgot elhagyják. Hogy senki se nézze hülyének, szóval jól döntött, nem kell erről beszélni senkinek sem. Már az is csoda hogy nekem elmesélte mindezt. Hiszen ez nagy dolog, nagy előrelépés.
- Nem érdekel, hogy ez mekkora őrültség… hiányoztál. Rettentően. Mindennap gondoltam rád, érezni akartalak… és most hogy visszakaptalak ilyen bonyolult módon…nem akarlak elereszteni. – vallom meg neki, mert igen, hiányzott ő maga, az hogy mindennap lássam, halljam és érezzem. Ez egy nagy dolog most mindkettőnk életében.
- Nem élném túl, ha most hirtelen ellöknél magadtól. Én hiszek neked, együtt is tudok élni ezzel… - legalábbis gondolom.
- Képes lennénk rá? Együtt lenni?
Beleszerettem ebbe a testbe, kit Pandorának hívnak, főleg így, hogy Jasmine...még vonzóbbá tette a dolgokat. Forróbbá tette a hangulatot kettőnk között és nem szeretném eldobni magamtól mindezt. Képesnek kell lennünk rá, arra hogy együtt megbirkózzunk vele. Amikor Jas meghalt, akkor arra gondoltam folyamatosan, hogy miért nem léptünk feljebb a kapcsolatban? Nem csak egy futó szia és titkon csókok lettek volna, hanem igenis felvállaltuk volna az egészet. Most ezt kéne tenni. Felvállalni egymást. Együtt lenni, elfogadtatni magam a szüleivel, a családjával....közös családot akarok vele. Vagy ez egy nagyon gyors dolog lenne? Már magam sem tudom mit kéne tenni, de nem akarom őt távol tartani magamtól. Segíteni szeretnék neki megbirkózni ezzel az egésszel.  



Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
74
● ● Reag szám :
65
● ● Keresem :
A Bátyám Fia
A Fiam
● ● karakter arca :
Sebastian Stan


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Pént. Feb. 16, 2018 6:12 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Panda & Seth

Sose hittem volna azt, hogy valaha valakinek el fogom árulni a titkomat, azt pedig még inkább nem, hogy pont olyan személy lesz, aki ismeri a múltamat, azt, aki hajdanán voltam. Hogy lesz olyan, aki képes lesz a tettek és szavak mögé látni, így pedig idővel megneszelni azt, amit lassan 3 éve próbálok titkolni. Mély levegőt veszek, de szinte reszketek, a kezem megremeg, majd a testem is. Fogalmam sincs, hogy vajon a félelem miatt van-e, vagy csak a sírás rázza ennyire a testemet, vagy netán hirtelen itt is ennyire hideg lenne? Reszkettem, a káosz pedig nem tűnt el. Az áhított megkönnyebülés se, még annak ellenére se, hogy azt mondta elhiszi…
Tényleg ennyire egyszerű lenne? Nem, az kizárt! Vajon én is ennyire könnyedén el tudnám fogadni, vagy csak ezt mondja, de valójában ez számára is túl sok és káoszos, de nem akar megbántani? Vajon fordított esetben nekem feltűnt volna, hogy valami nem stimmel, vagy még ehhez is túl szar nyomozó lettem volna? Meghaltam… Eme emléknek köszönhetően pedig újra éreztem azt, hogy milyen érzés is megfulladni a sajátvéredben, míg végül a világzaja egyszerűen megszűnik létezni és nem marad más, mint a ridegség, míg végül érzed, hogy még egy utolsó dobbanás és eljön a vég… egy utolsó dobbanás, utolsó gondolatokkal…
Amikor megérzem az érintését, akkor melegség jár át, majd szorosan bújok hozzá. Nem sokszor láthatott sírni, mert ha valami bajom volt régebben, akkor mindig mindenkit ellöktem magamtól és egyedül akartam lenni. Erős akartam lenni, nem akartam azt, hogy bárki lássa a könnyeimet, vagy éppen erre emlékezzenek, ha már nem leszek, de most? Most egyszerűen nem akartam távolabb szaladni tőle, inkább csak bújni, mintha az lenne a gyógyír erre az őrületbe, amibe csöppentem, vagyis most már csöppentünk.
- Tényleg ennyire egyszerűen képes vagy elfogadni ezt a totálisan őrültnek és valami idióta könyvbe való történetet? – pillantok fel rá kisírt szemekkel. Sietve törlöm le a könyveimet, ahogyan felülök , kicsit távolabb tőle és őt fürkészem kérdőn. – Mi van akkor, ha ez csak most a hirtelen hevében tör rád, de ráébredsz egy napon, hogy azt a Jast már többé nem kaphatod vissza? Hisz elég csak rám nézni, alacsony helyett magas. Szőke helyett barna, míg kéklő szempár helyett barna… És ez még a külsőség. Talán az elmúlt évek alatt túl sokat változtam ebben a hazugságban. – remek meg kicsit a hangom, miközben vélhetően egy szomorú őzikére hasonlító tekintettel fürkészem őt. Félek attól, hogy egyszer tényleg ráébred, hogy mégse képes ezzel együtt élni, hogy az új változatom már annyira nem is csábító számára… A félelem pedig túlzottan is lelkembe mar ahhoz, hogy magamban tudjam tartani és inkább most derüljön ki, mintsem a hónapok múlásával, mert akkor talán az még jobban megtörne, mint most…
- Nem mondhatod el senkinek se… - pillantok rá komolyan és aggódóan. Kezem arcára siklik és gyengéden simítom meg. Szeretnénk hinni abban, hogy nem fog még nagyobb káoszt csinálni az, hogy még valaki tudja a titkomat, de mégis félek, hogy talán ostobaságot tettem.
- Szeretnénk hinni benne, hogy igen, de félek… félek, hogy talán ez a titok túl sok, vagy egy szép napon ráébredsz arra, hogy képtelen vagy egy olyan nővel együtt lenni, mint én. – lesütöm a pillantásomat, az ölemben heverő kezeimre siklik a tekintetem. Régebben sokkal felszabadultabb és gyerekesebb is voltam talán olykor, ha éppen nem munkáról volt szó. Igaz, sokkal fiatalabb is voltam, de mi van akkor, ha az, ami most közelebb ránt minkent, az fog idővel inkább távolabb rántani minket és árkot verni közénk. Lopva pillantok fel rá. – Hiányoztál, el se tudom mondani, hogy mennyire. Talán ezért is voltam képtelen bárkit is valaha igazán szeretni ebben a második életben, mert sose tudtalak feledni. – nyálasan hangzó, valami giccses romantikus filmbe illő szöveg, de ez volt az igazság. Kimondtam, de mégse volt olyan súlya és olyan érzések mögötte, mint amikor neki mondtam valaha és mondanám. – Biztos ezt szeretnéd? – pillantok rá hatalmas őzike szemekkel.




Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
799
● ● Reag szám :
324
● ● Keresem :
My Mom
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Vas. Feb. 18, 2018 4:48 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Panda & Seth

Kemény napjai voltak. Keményebbek, mint amire bárki is számíthatott. Szóval minden eddigi tudós képlet megbukott, hogy a lélek tovább kering a föld és ég között, mert dolga van. Ha fódolga van, akkor másik testbe kerül. De ez elképesztő, ez megmozgatja az ember fantáziáját és egyben rémisztő lehet. Úgy felkelni, hogy amnéziád sincs és senkit sem ismersz magad körül. Főleg ha a dolog visszafordíthatatlan. De tényleg. Mennyi az esélye, hogy pont a nagy szerelmed az, aki eléd toppan egy idegen testben? Nagyjából nulla és erre itt van előttem életnagyságban.
- Ez nem csak egy fellángolás Jas, könyörögtem az égieknek, hogy minden ami történt veled, forduljon vissza, meg nem történté kell válnia. Nem fogadom könnyedén a dolgot, de beletörődőm, mert mi mást tehetnék? - kérdőn pillantok rá, szavakat keresek, bármit amivel el hiheti, hogy ő kell nekem, mert többé nem akarom őt elveszíteni. Túl sok minden fűz hozzá, hogy csak így elengedjem miután visszatért. Nem érdekel a külsőség, hogy miben változott, tudom, hogy ő lapul meg ebben a testben. Túl sok volt az ismerős mozdulat, vagy szójárás és nem csupán nyelvbotlásként lehet rá hivatkozni.
Ahogy kiejti a szavakat, a titoktartást, csak szigorúan tekintek vissza rá. Tartom a szám, mégis kinek mondanám el? Ki hinne nekem? Ebből nem csak nekem lenne bajom, hanem neki is és ezt nem akarom. Szavai éket próbál verni közénk, jómagam hinni akarok, hogy képesek leszünk rá, hogy együtt képesek leszünk ezen a hídon átmenni és nem csupán felégetni azt, mi meg a két végén ott ragadtan. De nem lehet így vége, nem akarok úgy véget vetni ennek, hogy meg sem próbáltam. Tenni akarok valamit, hogy mi ketten túléljük ezt a furcsaságot, nem veszíthetem el újból, azt már végleg nem élném túl.
- Ezt szeretném, persze ha ellene vagy, akkor nem, akkor nem szeretnélek még jobban a kínok mezsgyéjére léptetni. Tudom, hogy még te sem emésztetted mindezt meg eléggé, hogy túllépj rajta… - hajoltam közelebb hozzá, hogy homlokomat az övének döntsem, hogy szemébe nézzek mélyen.
- Egyedül nem dönthetek erről. De ha ellöksz, meg tudom érteni a miértjét, még ha ketté is szakadok is, akkor is távol fogom tartani magam tőled… - nyelek egyet óvatosan, mert mindezt nem szeretném. Távol maradni tőle ezek után? Képtelen lennék elfogadni, beledöglenék a negatív érzésbe, pont úgy, mikor meghallottam azt, hogy meghalt. Még egy ilyen csapás… a teljes káoszba vezetne.  Végigpereg előttem minden kín, veszteség és szenvedés, amit el kellett szenvednem az évek folyamán.
Szükségem van rá, nem? Vajon neki is szüksége van rám? Én nem akarom őt elveszíteni.Én nem akarom, hogy ez megtörténjen. Ha nem hinnék neki, ha nem kapaszkodnék az első, utamba akadó reménybe, akkor kiderülhetne: hogy talán nem is akarom igazán. De hiszek neki, ebben az egészben.



Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
74
● ● Reag szám :
65
● ● Keresem :
A Bátyám Fia
A Fiam
● ● karakter arca :
Sebastian Stan


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Hétf. Feb. 19, 2018 10:05 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Panda & Seth

Amennyire békés volt kint a táj, annyira nem volt semmi békés idebent, legalábbis ami a lelkemet illeti és a szívemet. Minden annyira káoszos és zűrzavaros lett hirtelen. Itt volt egy karnyújtásnyira az a személy, akit egykoron is szerettem és most is, mégis annyira távolinak és hihetetlennek tűnt ez az egész. Ez pedig megrémisztett. Egyszerűen lebénultam attól, hogy egy szép napon netán úgy gondolja, hogy ez az egész őrültség és nem lehet igaz, hogy ő ebben mégse akar részt venni. Távol lenni tőlük is éppen elég kínzóérzés volt,  az újbóli elvesztése pedig még inkább az lenne. Nem akarom érezni azt az érzést, ami az újbóli elvesztésével járna.
- Fogalmad sincs, hogy én mennyiszer kérleltem az égieket, hogy felébredjek ebből az őrületből, amibe keveredtem. Mennyiszer vágytam arra, hogy újra láthassalak, hogy úgy néz rám, mint egykoron tetted. Hogy a szüleimnek azt mondhassam itt vagyok és ne sirassanak. Nem kellett eltemetni a lányukat… - csuklik el a hangom, majd elfordítom a pillantását, mert nem tudom tovább fürkészni a kérdőpillantását. Egyszerűen nem megy. – Nem tudom, csak megrémít ez az egész, hogy mégse az vagyok, aki már voltam és erre ráébredve most te fogsz kisétálni az ajtón. – vallom be, de gyerekes módon nem tudok rápillantani. Tudom, hogy mennyire őrülten hangzik az, ami velem történt. Még egy imposztor se lenne képes ekkora mesét kitalálni szerintem, a tetteim, a hanglejtésem pedig még inkább elárul abban, hogy minden egyes szó, ami elhagyja az ajkamat az igaz.
Szavaira újabb könnycsepp jelenik meg a szemem sarkában, a pillantásuk egymásba fonódik és mintha némán, szavak nélkül beszélnénk. Mintha a lelkünk súgna a pillantásunkon keresztül, hogy amit annyi ideig elveszettnek hittünk, az valójában itt van és nem foszthatjuk meg tőle önmagunkat, a másikat. Kezem arcára siklik, majd a pár centit lecsökkentve, ami arcunk között volt megcsókolom őt. Szükségem van rá, szeretem őt és vele talán ez az egész őrület is könnyebb lehet.
- Nem akarlak ellökni, de félek, hogy akaratom ellenére is meg fog történni és egyszer arra ébredek, hogy kisétálsz az ajtón... – suttogom ajkai felett, majd ha engedi, akkor befészkelem magam az ölelésébe, ahogyan régebben is tettem, ha néztünk valamit, vagy éppen olyan dolgokról beszélgettünk. – Szeretlek Seth, ez sose múlt el. Ha veled lehetnék, akkor minden könnyebb lenne, vagy legalábbis jobb lenne, míg nélküled igazán kínokkal övezet lenne az utam. – hangom alig hallhatóan csendül, mintha egy titkot árulnék el neki. De ez volt az igazság, nem akartam többé nélküle élni ezt az új életemet. Főleg most nem, hogy ő is inkább azt szeretné, ha együtt lennénk. – Szükségem van rád és biztos vagyok abban, hogy még sok nehézség áll előttünk. Elég csak megnézni azt az életet, amibe belecsöppentem. – nevetem el magam keserűen, hiszen régebben nem egyszer hordtam el az ilyen családokat mindennek és piszkosnak, mert biztosan mindent a pénzzel simítanak el mindent, erre nem pont az egyik ilyen családba keveredtem bele..."kicsit" ironikus még az élettől is...  – Köszönöm, hogy nem nézel teljesen őrültnek és próbálsz hinni nekem. Nem tudom, hogy valaha teljesen el fogom-e tudni fogadni, ha 2,5 év alatt nem ment, de veled együtt átvészelni ezt könnyebb lesz, veled minden csak jobb lehet, mint amilyen volt ebben az új életemben. Egy részét visszakaphatom annak az életnek, amire vágytam és aki annyira hiányzott. – nyomok egy puszit ajkára, majd őt fürkészem kíváncsian, hogy vajon az ő fejében mi jár. Egyikünk se tudja, hogy mire vállalkozott, de talán most még inkább hinni akarunk ebben az egészben, mint egykoron tettük, hogy együtt működhet ez a dolog, hogy mi ketten együtt erősebbek vagyunk az akadályoknál, amikkel szembe kell nézni. - Szeretném, ha megpróbálnánk. - fúrom pillantásomat az övébe, miközben reménykedően csendül a hangom.




Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
799
● ● Reag szám :
324
● ● Keresem :
My Mom
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Szer. Feb. 21, 2018 11:30 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Panda & Seth

Ő is kérlelte az égieket, hogy ez az egész egy rossz álom legyen, hogy megtudja lépni az igazsághoz vezető utat, de az nem mehetett könnyen. Senki sem tudja azt, amit jelenleg én tudok. Piszkosul fáj ezt hallanom, igen, de ha beledöglök is mellette fogok maradni. Akármilyen nehéz is és kellemetlen, mellette fogok maradni ezek után, mert mindketten belefogunk őrülni a magányba és erre pont hogy nincs szükségem.
- Nem sétálhatok ki semmilyen ajtón sem, nem szokásom faképnél hagyni senkit. Téged meg eddig sem hagytalak, nem igaz? - nem volt mosoly az arcomon, minden szavam totálisan komolyan csengett ebben a szobában. Ahogy ő az igazat szavalja, addig én is azt, hiszek neki, neki is hinnie kell abban, hogy nem hagyom csak úgy magára. A csókjára csókkal felelek, hosszú csókkal, még tenyerem is az arcára téved, hogy még érzékibb legyen. Az ölelésembe fészkelte magát, magamhoz öleltem, a szívem pulzált a bőröm alatt, őt érezve még könnyedebb lett ez a dolog. Szeret és csak ez számít, jómagam meg nem akarok lelépni mellőle. A nehézségeket együtt kell átugranunk, mint egy falat, mint egy akadályt. Nem létezhet olyan erő, ami megállíthat minket.
- Az akadályok nem lehetek előttünk akadályok. Szeretlek és képes vagyok keresztül menni ezeken a problémákon. Miattad. Miattunk. - suttogtam ajkaira, mialatt újból csókkal hintettem azokat. Hiszek neki, láttam a jeleket és nem tudok rajtuk átsiklani, nem nézhetem őket láthatatlannak, túlságosan hívogatóak voltak. De itt van, velem akar lenni és azt hiszem erre bőven van időnk, bőven be tudunk pótolni mindent, ami eddig kimaradt. Két és fél év hihetetlenül sok év volt nélküle.
Nem akartam elveszíteni. Mennyire féltem, mennyire fájt a pillanat. Gombócból válik görccsé a rettegés. De most már itt van, itt mellettem, életben van ilyen mód és ez sokkal több, mintha sehogy sem lenne itt.
- Megfogjuk próbálni, édesem, megfogjuk. Veled lenni a világ egyik legjobb dolga. - mosolyodom el könnyedén, miközben figyelem a tekintetét. Nehéz lesz, de sosem érdekelt, ha nehézségekbe ütköztem, mindig átugrottam, ez is könnyedén el fog telni, könnyedén tiporjuk alá a falakat, hogy még közelebb jussunk a másikhoz. Imádom ezt a nőt, imádom Jas-t és sose mondtam le róla. Most sem lennék rá képes. Újra ajkaira hajolok, hogy csókot lopjak tőle, de aztán...
- Egyél valamit, jó? - suttogom ajkaira, miközben nagy nehezen elválok tőle, de újabb csókot hintek rá, majd fejemmel a tálca felé bökök.



Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
74
● ● Reag szám :
65
● ● Keresem :
A Bátyám Fia
A Fiam
● ● karakter arca :
Sebastian Stan


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Szer. Feb. 21, 2018 5:43 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Panda & Seth

Szavaira csak némán bólintottam, hiszen ő tényleg soha nem sétált ki az ajtón. Helyette olykor megtettem én, amikor a bűntudat túl erős lett, hogy nem lenne szabad olyan férfiba beleszeretnem, akinek felesége van. Még akkor is, ha idővel elváltak és tudtam, hogy azokban az időkben se volt Seth boldog vele. Még is olykor a bűntudat túl erősen emésztett belülről, de sose eléggé ahhoz, hogy ténylegesen hosszabb ideig távol tudjak marandi tőle. Ahogyan az új élet se volt képes elérni azt, hogy elengedjem és hagyjam azt, hogy netán mással lehessen boldog. Talán igazak mégis az idősek történetei, amelyek arról szólnak, hogy olykor akadnak olyan kapcsolatok, amiket nem lehet csakúgy elszakítani és az idő megpróbáltatásait is kiállják.
Ölelésében elveszni túlzottan is mámorító volt és ezen a helyen még inkább meghittebb lesz ez az egész egymásra találás, mintha tényleg hirtelen túl békéssé vált volna a világ, de ez most mégse zavart. Sőt, jó érzés volt végre kimondani az igazságot, bevallani valakinek azt, hogy ki is vagyok valójában, hiszen az őszinteség mindig is fontos volt számomra és ismerve magam tudom, hogy nem lettem volna képes még neki is hazudni. S csak az számított, hogy szeretjük még mindig egymást és együtt fogjuk átvészelni azt, ami még előttünk áll.
Csókba belemosolyogtam a szavainak köszönhetően. Kezem arcára siklott és hagytam, hogy rövid időre elvesszünk a csókban. – Túlzottan is mázlista vagyok, hogy egykoron sikerült elcsavarnom a fejed és még most is megy. – mosolyom pedig árulkodó volt, hogy boldog vagyok, viszont komolyan gondoltam azt, amit mondtam. Bár abban nem vagyok biztos, hogy tényleg én csavartam el az ő fejét és nem éppen fordítva történt, hiszen kár lenne tagadni, hogy hajdanán is túlzottan is megnyerő egyéniség volt.
Mielőtt magammal húzhatnám csók közben az ágyba el is szakad ajkaimtól, mire meglepetten nézek rá, de szavaira csak megcsóválom a fejemet és az ételre pillantok. – Ezek szerint máris azon vagy, hogy újra visszanyerjem a régi alakomat? – kérdeztem tőle játékosan, miközben orrára koppintottam szintén játékosan, majd leültem mellé az ágyban és ölembe vettem a tálcát, hiszen kár lenne tagadni, hogy nem voltam éhes. Az pedig tény volt, hogy alacsonyabb voltam és kicsit gömbölydebb is, legalábbis egy-két helyen biztosan, de ilyen téren már szerintem soha semmi se lesz ugyanolyan.  Lassan enni kezdek, majd két falat közben újra megszólalok, mert sose szerettem teliszájjal beszélni.
- Mi történt veled az elmúlt 2,5 évben? Szeretnék tudni mindent. – pillantok rá kérlelően, mert tényleg szeretném tudni, hogy miről is maradtam le, majd sietve nyelem le az újabb falatot utána. – Illetve ez mennyire is publikus, pláne azok után, hogy a testvéred és én ennyire jóban vagyunk. Vagy mi lenne a történet, hogy mégis mi miként keveredtünk ennyire közel, mert azt hiszem egynapos túra kicsit hihetetlennek tűnne még számára is…. – jut eszembe egy fontos részlet, mert nem lenne gond, ha inkább egyezne a történetünk, mert az igazat nem mondhatjuk el, hogy egy régelveszett szerelmet kaptunk vissza, hiszen az azzal járna, hogy kibukna a dolog, hogy nem Pandora vagyok, hanem Jas. És nem feltétlenül  lenne ez jó dolog. Közben pedig tovább falatoztam, majd belekortyoltam a teába, amin elmosolyogtam, hiszen még mindig emlékezett, hogy milyen ízesítéssel l is szeretem, vagy csak figyelt, amikor korábban elmondtam.  




Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
799
● ● Reag szám :
324
● ● Keresem :
My Mom
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Csüt. Feb. 22, 2018 3:56 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Panda & Seth

Nos igen, sikerült neki az, amit a feleségemnek soha nem sikerült. Oké, szerettem őt is, dúlt a szerelem mikor 18 éves voltam, de nem vonzott hozzá semmi más. Max a fiunk. De mivel már elég régóta lelépett az életemből, nem is vágyódok vissza hozzá, nem vágyom rá, nem akarom szeretni.
Nem is tudok jelenleg másra gondolni, mint Jas-re és az új testére, de nem is érdekel, hogy új testet kapott. Az érdekel, hogy itt van. Hogy nem félt bevallani az érzéseit irányomba. Hogy én sem félek folytatni ezt az egészet, mert akarom őt mindennél jobban. Hiszen visszakaptam, furcsa a sors iróniája. Egyszer elveszi tőlem, aztán visszaadja, de azt hiszem jobb is így.
Elmosolyodtam a mosolyán és azon, ahogy enni kezdett, végre valamit a mai nap folyamán. Jól esett ahogy láttam enni, hogy miképp is tömte magába a kissé már kihűlt ételt. De nem bántam meg semmit sem vele kapcsolatban.
- Az elmúlt 2,5 évben? Hát… nem sok minden… összeszűrtem a levet a főnökökkel, a bátyám megszökött a börtönből. A fiam utál. Egy komolyabb esetnél meglőttek… mi volt még? - sorolom fel a fontosabb eseményeket kissé elgondolkozva az egészen, hogy melyik a fontosabb sztori, amit őt is érdekelne. Az unalmas dolgokkal, hogy kétszer ittam le magam a halála után és hogy egyszer szedtem le az egyik emeletesről egy öngyilkost.. nos ezeket hagyom. Kissé lelkiző mindkettő, hiszen mindkét helyzetben majd megőrültem annyit magyaráztam a szeretett nőről, aki már nem lehet mellettem. Sok minden történt, ami nem volt fontos, a sok veszekedés Ser-el, mondjuk nem akart az sem veszekedésbe átmenni, de hát így jött ki, ezt hozta a sors. Újabb kérdése…hát igen, erre már végképp nem számítottam. Csak megvakarom a tarkóm és elpirulok. Hogy mi legyen a közös sztori. Hogy hogyan keveredtünk össze…mert ez itt túl hirtelen történet lenne. Igen, és hihetetlen is. Hogy csak úgy megtörtént köztünk a vibrálás. A szikra.
- Nos…ezen még nem gondolkodtam. - nevettem el magam, majd hátra dőltem.
- Kilenc év van jelenleg közöttünk… - gondolkodom hangosan, hiszen ezt még ő is tudja, ráadásul nemrég költöztünk ide, akkoriban aligha ismertem Pandorát…sőt semmi közöm nem volt a lányhoz.
- Neked van valami használható ötleted? Amit el is hinnének? - pillantottam rá, hiszen hátha nő létére több mindenre tudna választ adni. A társkereső szar dolog, azon fent sem vagyok, egyiken sem, szóval az kuka. De mennyire hihető sztorit kéne találnunk? Nem elég az, hogy eljöttünk ide és egymásba zúgtunk eléggé ahhoz, hogy tudjuk ez örök szerelem? Áh, hát fogalmam sincs, tényleg.
- Nehéz dolog ez. - simítottam végig Pandora hátán, gerince vonalán, figyeltem ahogy iszik, ahogy falatozik és melegség járt át. Olyan, ami még soha, vagyis hasonlítható ahhoz, amit akkor éreztem, mikor megpillantottam Jasmine-t. Első látásra beleszerettem. Sosem gondoltam arra, hogy ma viszontláthatom őt és ha ez mégis megtörténik, akkor mit mondunk egy két embernek.



Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
74
● ● Reag szám :
65
● ● Keresem :
A Bátyám Fia
A Fiam
● ● karakter arca :
Sebastian Stan


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Csüt. Feb. 22, 2018 5:30 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Panda & Seth

- Meglőttek? – pillantok rá komolyan és túlzottan is talán aggódóan. – Jobban is vigyázhatnál magadra!-  csúszik ki ajkaim között, pedig én voltam az, aki bele is halt egykoron egy lövésbe, így lehet inkább hallgatnom kellene. De lévén azt se tudom, hogy miként keveredhettem egy másik testbe, és amúgy se akarom, hogy hasonlóan végezze, mint én egykoron. – Csak vigyázz magadra és ne okozz túl sok fejfájást a főnökeidnek, vagy még mindig túlzottan sügérek, mint hajdanán voltak? – kérdezem megkét falat között, mert azért régebben is voltak gondok az őrsön belül. Igaz, másabb osztályokon voltunk legtöbb esetben, de attól még semmi se az ott se legtöbb esetben, mint aminek látszik. Nekem nem kell bemutatni azt, ami ott zajlik, de arról fogalmam sem volt, hogy a halálom óta miként is változtak meg a dolgok.  
Nem kerüli el a figyelmemet, hogy miként sikerült olyat kérdeznem, amire nem számított. Látom a zavarát és azt is, ahogyan elpirul. Újabb falatot tűntetek el, mert tényleg farkaséhes vagyok és sose voltam az, aki koplaltatná magát. Türelmesen várok a folytatásra.
- Nem is értem, hogy miért nem ez járt a fejedben a reggeli készítése közben. – forgatom meg a szemeimet játékosan, mert valahogy meg tudom érteni. Egyikünk se úgy jött el kirándulni, hogy egy párként távozunk, vagyis gondolom azok volnánk, nem?
- Látom, utána jártál az adataimnak. – nevettem el magam, még kicsit a fejemet is megingatom. – Régebben is ennyi volt közöttünk. – teszem még hozzá, hiszen hajdanán se zavart túlzottan a korkülönbség egyikünket se. Újabb korty tűnik el a pohárból, majd megköszörülöm a torkomat a kérdését hallva.
- Úgy nézek ki, mint aki rászokott a szappanoperák világára, hogy ihletet tudjak meríteni? – sandítottam rá kicsit szórakozottan, mert valljuk be ezen még én se gondolkoztam, de ha tele a bendő, akkor talán jobban beindulnak az agytekervények is. Igazából nem tudom, hogy mit hisznek el az emberek és mit nem, de 2,5 év évet már túl éltem részben hazugságaimnak köszönhetően, akkor ez se lehet olyan nehéz, nem?
- Nehéz, de tessék összekapnia magát Nyomozókám. Bűnügyeket megoldod, akkor ez is menni fog. – ahogyan pedig gerincem vonalán simított végig jól eső bizsergés járt át. Még kicsit libabőrös is lettem, de jó értelemben. Közelsége még mindig részegítő volt. Miután végeztem az evéssel és ivással, megtöröltem a számat, majd felkelve az ágyból, belebújtam a fehérneműmbe, majd a pólójába, ha nem nyúlta le korábban. Utána visszamásztam az ágyba és kíváncsian pillantottam rá.
- Hmm, esetleg az esküvő? Ott úgyis táncoltunk, vélhetően sokan láttak minket együtt. Mr. Martichon nem bírt magával, így még olykor összefutottunk, aminek köszönhetően eljöttünk kirándulni és kicsit tovább léptünk? Hó és a hely romantikushangulata megtette a hatását? – billentettem oldalra a fejemet, mert fogalmam sem volt arról, hogy mennyire is egyszerű ez a történet, vagy hihető. – Ez túl bénán hangzik? Azt hiszem kifogytam a hazugságaimból. – rántom meg kicsit szomorúan a vállaimat, majd ölébe ülök, ha tudok és megcsókolom őt. – Mi lenne számodra hihető? – tettem fel a kérdést, majd kíváncsian pillantottam hátra, amikor meghallottam kutyája mormogását. Elmosolyodtam, majd megpacskoltam magunk mellett az ágyat, mire boldogan ugrott fel, hogy oda feküdjön mellénk. – Még mindig imádnivaló, mint a gazdája. – hangom boldogan csendült és megvakargattam kicsit a füle tövét a kutyának.




Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
799
● ● Reag szám :
324
● ● Keresem :
My Mom
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Hétf. Feb. 26, 2018 5:14 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Panda & Seth

Meglőttek. Meg. Vállaltam a veszélyt, ami a küldetéssel járt, persze nem volt súlyos, ráadásul vigyáztam magamra. Nem eléggé. Plusz egy olyan társat is kaptam magam mellé, aki azt se tudja, hogy hányadán áll a veszéllyel. No de ez már elmúlt.  Újabb kérdésére csak bólintok, az emberek sose változnak, szóval ugyanolyanok maradtak, mint anno 2-3 éve. Az ilyen főnökféle emberek meg úgyis csak a saját igazukkal vannak elfoglalva. Köztük az enyémek is.
Akadnak kérdések viszont, amikre nem lehet hirtelen válaszokat adni. Gondolkodni kell rajta eleget, hogy választ adhassak. Ez a közös téma is az. Sok minden jár bennem, de ilyesmik ma meg sem fordultak a fejemben…túl nagy meglepetés volt. Túl nagydolog csöppent most körénk, túl nagy dolog ez, hogy elszúrjunk valamit. Fontos nekem. Ahogyan én neki és tényleg megszakadna a szívem, ha őt hibbantnak titulálnák ez miatt. Szóval amig tudok, vélhetően hosszú ideig, addig hallgatok.
- Hát nem ártott volna rászokni… - ingattam meg a fejem, szavaim játékosan csendültek.
- De megoldjuk ezt is… majd elválik, hogy ki mit sejt abból, hogy távolságot tartunk kis ideig, míg kigondolom ezt az egészet…. - hangosan gondolkodom, de hát nem jut eszembe semmi használható ötlet sem. Figyeltem mozdulatait, ahogy az ágyból kimozdult, ahogy a alsóneműjét vette vissza, végig néztem a testén, követtem minden mozdulatát. Aztán visszamászott mellém a pólómban.
Újabb ötlete támadt, kíváncsian hallgattam hát. Az esküvő óta. Hát… ez egy gyors randi lehetett, de nem lehetetlen. Kis finomhangolásra még kapható, szóval belefér. Talán a húgom is elhiszi, bár nem hülye… szerencsére. De ez még akkor is kevéske… nah majd rögtönzők.
- Hihető, majd kiötlök mellé még valamit, hiszen még randink sem volt igazán. - pillantok rá, a mosolyom kissé huncutul hat, de hát kihozza belőlem. Nincs mit tenni. Még mindig szeretem. Akár új test…a természete a régi. És én még mindig oda vagyok érte.
- Fogalmam sincs. - nevettem el magam röviden, majd a plafonra pillantottam.
- Majd haza felé még gondolkodok rajta… - a pillantásom a kutyámra siklik, aki épp megjelent az ajtóban egy morranással, majd a hívásra jött is. Elfeküdt mellettünk, farkát ugyan nem csóválta, de a pofájára volt írva a boldogsága.
- Jó ez a terv és még hihető is. Az esküvőn kissé elbeszélgettünk és találkoztunk erre arra, majd itt kötöttünk ki… de mondom, még haza felé gondolkodok egy másik alternatíván. A biztos siker érdekében. - pillantottam Pandorára, majd a kutyusra, de aztán egy hosszas csókkal tetőztem ezt az egészet. A lány ajkai csak úgy vonzottak, szerelmesebb vagyok, mint eddig bármikor. De aztán magam elé vettem a tányérom és falatozni kezdtem, olykor egy- egy falatot Baine-nek adtam.



Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
74
● ● Reag szám :
65
● ● Keresem :
A Bátyám Fia
A Fiam
● ● karakter arca :
Sebastian Stan


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Hétf. Feb. 26, 2018 7:55 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Panda & Seth

Nem örültem annak, hogy meglőtték és nem vigyázz magára eléggé, de tisztában voltam azzal is, hogy mivel jár a munkánk, vagyis most már csak az ő munkája. Az pedig nem kérdés, hogy nem arra akarok egyszer ébredni, hogy azonosítsam őt, mert nem volt elég óvatos. Szerintem azt nem bírnám ki, hiszen hosszú évek után még csak most kaptam vissza őt és nem akarom elveszíteni. Egykoron se akartam, de most még inkább nem.
- Hmm, ha így gondolod életem, akkor lehet ideje lesz együtt pótolnunk a lemaradásunkat az aktuális szappanoperák terén. – pillantok rá cukin, mert én se gondolom komolyan. Bár azért vicces lenne, hogy melyikünk is menekülne el hamarabb a tévé elől, ha erre kerülne sor.
- Ráérünk, mert remélhetőleg nem tréfának szánta a sors a találkozásunkat. – otromba tréfának, de ezt inkább megtartottam magamnak. Nem akartam arra gondolni, hogy netán esetleg mégis csak ennyi adatott meg nekünk. Ez az egyetlen nap, mert ez nem lehet egyben a köszönés és a búcsú is. Szükségem van rá, ahogyan neki is rám. Meg fogunk mindent oldani idővel, most pedig szerintem nem akkora bűn, hogy inkább kicsit élvezni szeretnénk az újra egymásra találást, mert belegondolva tényleg számomra is megkönnyebbülés volt, hogy egy számomra fontos személy előtt nem kell megjátszanom magam.
Követtem a pillantását, miután elnevette magát, mert tudtam, hogy nem a világ legjobb ötlete, de hirtelen csak ennyire futotta. Kijöttem már a cselszövések gyártásából, hiszen egykoron azért bőven meg kellett oldani az emberek hazugságait és átlátni rajtuk. Mosolyogva figyelem őket, miután Baine is csatlakozott hozzánk. Imádtam őket. Bólintottam egyet a szavaira.
- Rendben van. Majd kitalálunk valamit, de most inkább csak élvezzük azt, hogy itt vagyunk a világvégén és csak miénk ez a faház. – pillantottam rá sokat sejtető mosollyal. Csókot viszonoztam, majd eldőltem az ágyban, ami elsőre jónak tűnt, de végül talán mégse volt a legjobb ötlet, mert Baine könnyedén nyalt képen, mire csak elnevettem magam. Oldalamra fordultam és Sethet fürkésztem, miközben szokásukhoz híven együtt reggeliztek meg. Utána pedig miénk volt az egész este és talán még a délelőtt is holnap. Szerintem nem fogunk unatkozni…  


Köszönöm a játékot!
Nagyon imádtam! ahwie hug


Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
799
● ● Reag szám :
324
● ● Keresem :
My Mom
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Hétf. Feb. 26, 2018 7:59 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Pént. Márc. 23, 2018 1:45 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Gyűlöltem a kocsit, amivel a szerpentines utak végeláthatalan kanyarulatait hagytuk magunk mögött. Persze nem tehetett arról, hogy ilyen butácskán nézett ki, de amíg francia kezek szerelték össze és elektromos motor hajtja, addig meg tudok barátkozni azzal, hogy így néz ki. Nacionalizmus és környezettudatosság, ha lenne egy ilyen párt, biztosan a tagja lennék.
- Négyszáz méter múlva forduljon balra, majd megérkezett a célállomáshoz. - a beépített GPS hangja szólalt meg a hangszórókon, én pedig már készültem arra, hogy teljesítsem az utasítását, de előtte még egy lopott pillantást vetettem a mellettem ülő nőre. Gyönyörű volt, s annyira sajnáltam, hogy nem tudtam szavakkal kifejezni, mennyire szeretem. Hogy mennyire vágyom rá, mennyire epekedem csókjai után, mennyire repes a szívem, amikor hangját hallom és milyen szélesre húzódnak ajkaim, amikor őt látom mosolyogni. Mennyire jó lenne elmondani neki, hogy mennyire felvillanyozta az életemet, hogy fenekestől felforgatta az addig nyugodtan csordogáló mindennapokat...
- Mindjárt ott vagyunk. - hangom mélyen búg, nyugodt tónusokkal rezegteti meg a levegőt a kocsi belterében, majd jobb kezem combjára teszem, s félszeg simogatásokkal vonzom magamra tekintetét, ha addig másfelé nézett. - Szeretlek Shana Dumont!
Nevetem el magam, majd már éppen azon vagyok, hogy megállok egy pillanatra a kocsival, csak azért, hogy csókot csenjek dús ajkairól, a navigációs rendszer azonban közbeszól és újra figyelmeztet arra, hogy nemsokára kanyarral zárul utazásunk.
Bella felmorog, amikor megébred a hátsó ülésen, majd száját cuppogtatva kezd hozzá a ki tudja honnan származó rituáléhoz. Nyüszít egyet, morog kettőt, megvakarja a nyakörvét és próbál hozzámbújni. - Vissza Bella, vissza!
Adom ki a vezényszavakat, ő pedig hisztis kislányként vakkantja el magát, színjátéka azonban nem hat meg, hiszen mintha mi sem történt volna, úgy fordulok be a létesítmény parkolójába. Apró, eldugott hely volt ez, pavilon szerűen szétszórt faházak egy központi parkoló körül. Amint leparkoltam, kikapcsoltam a biztonsági övet, majd közelebb hajoltam a szeretett nőhöz, és csókkal halmoztam el ajkait, az olyannyira vágyott száj húsos íveit. - Ha emeletes ágyat kapunk, én alszok felül...
Nevetem el magam, majd kiszállok és a nagyságos asszonynak is kinyitom az ajtót. Bella kiugrik, majd hatalmasat nyújtózik, melynek példáját én is követem, azonban majmolásom itt abba is marad, hiszen vadnak ható szőrrázását már nem tudnám leutánozni.
- Hozd Bella-t, én viszem a csomagokat. - először az én aprócska kézitáskám kerül elő az autó csomagtartójából, majd a hátitáskám, hogy azután a hajóláda méretű bőröndje következzen. Nem volt nehéz, csak kezelhetetlen volt a méretei miatt, de pár ügyes mozdulattal megszelidítettem és engedelmeskedett az akaratomnak.
- Azóta beszéltél a szüleiddel? Mit gondoltak rólam? - nevetem el magam, majd a főépület felé indultam, hogy elkérjem a faházunk kulcsait.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Vas. Márc. 25, 2018 7:49 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Franco && Shana



Már nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára ennyire boldog, mikor éreztem azt amit most, mikor dobbant meg a szívem és mikor szerettem utoljára. Az elmúlt egy hónap olyan volt, mintha a mennyországban élnék, minden Francescoval megélt pillanat egy darabka földi paradicsom. Örülök, hogy esélyt adott kettőnknek, hogy esélyt adott arra, hogy végre újból szerethessek, hogy őt szerethessem. Szavakkal ki sem lehet fejezni azt amit érzek, a boldogságot és a mérhetetlen szerelmet. Hat kínkeserves év után ismét elmondhatom, hogy szerelmes vagyok, szeretek valakit és ő viszont szeret. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek, rettegek, hogy elveszíthetem őt, hogy ismét egyedül maradok. Elrontok valamit, ő pedig szépen kisétál az életemből, félek attól, hogy egy idő után nem leszek elég jó neki, hogy ráébred nem az vagyok akire szüksége van. Ezeket a gondolatokat természetesen hangosan soha nem mondanám ki, de amikor rám szakad a magány gondolataim közé gyakran beférkőzik a kétségbeesés és félelem.
Fogalmam sincs mióta gurulunk már az úton, teljesen magával ragadott Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése. Nagyon régen nem olvastam már, teljesen érthető, hogy a mű varázsa és az író csodálatosan használt szófordulatai teljesen levettek a lábamról, a külvilág megszűnt és Szentpéterváron járok, szorosan Raszkolnyikov  nyomdokaiban. Nagyon régen olvastam még ezt a művet és emlékszem, hogy akkor is mennyire lekötötte a figyelmem, de gyerek voltam, mindezek jelentése nem ért el annyira a tudatomig, mint most. Csak akkor pillantok fel a lapok fogságából amikor a mellettem ülő férfi kezét érzem combomon. Összecsukom a könyvet és rápillantok a férfire, arcomra széles mosoly terül. Olyan jó boldognak látni őt, boldoggá tenni és szeretni.
- Én is szeretlek Francesco Romily. érintem meg kézfejét. Egy bő hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy én még valaha ezt a szót fogom mondani bárkinek is, hogy ezt fogom érezni. A könyvet a kézitáskám mélyére csúsztatom a többi női csecsebecse közé, és igen, ott lapul valahol mélyen egy kis tasak fehér porocska is. Megígértem neki, hogy leszokom, hogy nem élek többé drogokkal, de egyszerűen nem megy. Még nem vagyok képes rá. Ritkábban használom ugyan, mint Franco előtt, hiszen időnk nagy részében együtt vagyunk, de teljesen elhagyni nem tudtam. Amikor nem használom elvonási tüneteim vannak, izzadok, félek, hevesebben verdes a szívem és a fél életem odaadnám egy szippantásért. Tudom, hogy a tűzzel játszom és azt is tudom, hogyha a szeretett férfi rájön talán örökre elveszítem, de nem vagyok annyira erős, hogy függőségem egyik pillanatról a másikra hátrahagyjam, bármennyire is szeretném. Szenvedélyesen viszonozom csókját, amiből sosem elég. Ajkaim folyton ismétlés után követelőznek, mindig érezni szeretném nyelvének játékát, puha ajkait, érezni szeretném ahogy szívem gyorsabban verdes odabent csak azért mert megérint.
- Akkor én alszom Bella-val. nevetek fel, miközben kiszállok az autóból, hogy elgémberedett végtagjaim kinyújtózzanak egy kicsit. Még mindig fáj a karom a támadás óta, a pánik is néha rám tör még álmaimban, de már sokkal jobban érzem magam, csak idő kérdése és a karomat ért vágás is teljesen begyógyul. Talán majd csak egy heg fog emlékeztetni arra a szörnyűségre ami történt. Mosolyogva figyelem ahogy előszedi a táskákat a csomagtartóból, majd lehajolok Bella után, hogy a kis izgő-mozgó négylábút az ölembe vegyem. A kislány hisztisen vakkant egyet, majd kihasználva az alkalmat nyaldos végig a kézfejemen.
- Indulás előtt felhívtam, hogy megkérdezzem minden rendben van-e Buddyval. Anya nagyon örül, hogy végre találtam magam mellé valakit, azt mondta szimpatikus vagy neki, de reméli, hogy tudod nem fogod megúszni a családi ebédet miután visszatérünk, és üzeni, hogy nagyon vigyázz rám. foglalom össze nagy vonalakban az édesanyámmal történt rövid de annál tartalmasabb beszélgetést. Szerintem nincs a világon náluk boldogabb ember, hogy végre van mellettem valaki, hogy újra látnak mosolyogni és tudják, hogy szeretve vagyok. Szerintem már teljesen lemondtak rólam, és most madarat lehetne velük fogatni, amiért újra visszaköltözött a boldogság az életembe. Némán haladunk egymás mellett tekintetemmel alaposan végigmérem a pavilon szerűen elrendezett házakat az erdő közepén. Milyen barátságosnak tűnik ahogy az emberek által épített kunyhók beilleszkednek a természet nyújtotta csodába. Gyors mozdulatokkal forgatom el a kulcsot a zárban, hogy még ezzel is ne Franconak kelljen foglalkoznia, majd belépek a házikóba. Otthonos, nem túl nagy, de hármunknak tökéletesen megfelel.
- Nincs szerencséd, elég szép, kényelmesnek tűnő franciaágyat kaptunk. nevetek fel, majd leteszem az ölemből Bellat, hogy k9rbeszaladgálhasson egy kicsit ideiglenes otthonunk padlóján.
- Köszönöm, hogy elhoztál ide. bújok hozzá, és apró puszikkal halmozom el nyakának vonalát.
- Négy napnyi pihenés vár ránk. Mit szeretnél csinálni? Kezdetben talán begyújthatnál a kandallóba hideg van. huppanok le az ágyba és játékosan simítok végig Bella buksiján.

■** ■  iloveu■ ■credit

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
114
● ● Reag szám :
67
● ● karakter arca :
Dua Lipa


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Kedd Márc. 27, 2018 12:14 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

- Szóval szimpatikus? Pedig meg voltam győződve róla, hogy rosszul indítottam, amikor azonnal a mosdót kerestem. Még mindig nem tudom, hogy mivel csaptam el annyira a hasam... Lehet, hogy az idegesség és az aggódás jött ki így rajtam. - elharaptam a mondandó végét, majd recepció, kulcsfelvétel és megérkezés a kabinhoz. S közben egyetlen apró pillanatra sem tudtam levenni róla a szememet, hiszen annyira hihetetlen volt, hogy mi most itt ketten, együtt ... illetve hármasban, szóval mint egy működő párkapcsolat vagy több éve együtt élő házasok. Mégis, mikor fog képen röhögni a Sors és a karmával együttműködve elvenni tőlem ezt az egészet?
- Pedig a foglalásban emeletes ágyat kértem, de ez sem túl rossz. Majd alszom rajtad. - nevetem el magam, s amikor hozzám bújik, olyan természetességgel ölelem át, mintha mindig is a részem lett volna ez a nő. Mintha évtizedek óta ismerném, mintha nekem teremtették volna, mintha minden kínt és fájdalmat azért kellett volna átélnem eddigi életemben, hogy őt kiérdemeljem. A pesszimista és meggyötört énem azonban pontosan tudta, hogy kell valaminek történnie, ami ezt az egész álombuborékot szétpukkantja. - Köszönöm, hogy eljöttél.
Csókolom meg, majd hagyom, hogy birtokba vegye az ágyat.
- Van pár túraösvény, egyet-kettőt kipróbálhatunk, ha van hozzá kedved. - lehajolok a kandallóhoz, majd néhány odakészített újságpapírt összegyűrok és apró halomba gyűjtök. Gyújtóst is találok, piramis szerűen állítom őket hadrendbe, majd gyufával gyújtok alá az egésznek és még pár pillanatig kivárok, amíg az apró fadarabkák elkezdenek pattogni. - Utánanéztem és a környéken van néhány kiváló étterem is, ha véletlenül megéheznénk...
Nevetem el magam, majd a gyújtósoknál vastagabb, kisebbre hasogatott kuglikat teszek, s amikor kiegyenesedem, Shana-ra nézek, miközben beharapom alsó ajkamat. - Annyira gyönyörű vagy.
Szakad ki belőlem a felismerés, majd levetem a zakómat és még a cipőmból is kilépek, hogy utána befeküdjek mellé az ágyba. Szorosan simulok mellé, kezemmel a fejemet támasztom meg, majd kíváncsi ujjam a mellkasán feszülő gombsoron húzom végig.
- De az is lehet, hogy bezárkózunk a házba, Bella-t becsukjuk a mosdóba és négy napig kefélünk, mint a nyulak... - sosem beszéltem még előtte trágárul, s most is furcsán hat, még számomra is, hogy így fejezem ki magam, de talán nem kapok tőle taslit, mint annak idején anyámtól a csúnya beszéd miatt. - Neked melyikhez lenne kedved?
Mosolygok rá, majd a legfelső gombot oldva pillantok rá riadtan. - Ez ki volt?
Nézek körbe egy pillanatra, majd elkerekedett szemekkel figyelem, hogy az önálló életre kelt ujjaim egy újabb, sőt aztán egy következő gombot bújtatnak át az anyagon, fehérneműt villantva elém, egy gyönyörű fekete csipkecsodát.
- Ezt még nem láttam rajtad, levennéd, hogy jobban megnézhessem? - nevetem el magam, s még két gombot oldok ki, hogy utána széthajtsam rajta az ing habkönnyű anyagát.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Kedd Márc. 27, 2018 6:09 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Franco && Shana



Olyan természetes hogy most mi itt vagyunk, hogy együtt vagyunk, mintha ez a csoda évek óta tartana már. Pedig még csak most bontogatja szirmait a szerelmünk, csak most találtunk egymásra, csak most kezd teljesen kibontakozni amit egymás iránt érzünk. Szeretem őt és bármennyire is erős bennem a félelem, hogy valami rossz dolog fog történni, hogy elveszíthetem, hogy elhagy, és aztán ismét egyedül maradok mégsem tudom nem szeretni. Minden lélegzetvételemmel egyre jobban szeretem és bár egy hónappal ezelőtt még a létezéséről sem tudtam, most nem tudom elképzelni az életem nélküle. Hiszek a szerelem első látásban, hiszen annak idején a vőlegényemmel is szinte egy pillanat estünk bele egymásba, de most, amikor olyan hosszú ideje nem éreztem már semmit csak ürességet, a Franco iránti érzelmeim szinte ledöntenek a lábaimról. A rettegés eltörpül a szerelmem mellett. Figyelem mozdulatait, ahogy gondosan és hozzáértően tüzet lobbant a kandallóban. Mosolyognom kell, akárhányszor rápillantok ajkam édes görbületet ölt. Bárcsak képes lenné arra, hogy megállítsam az időt és örökre így maradjunk, ketten, távol a gondoktól, a munkától és mindenki mástól, csak ő és én.
- Túrázhatunk. De ne nevess ki, vannak errefelé medvék, vagy farkasok? Vagy bármilyen ragadozó állatok akik gyorsabban szaladnak nálunk? mire befejezem a mondatot hangos nevetésben török ki. Erre egészen eddig nem is gondoltam, pedig utána nézhettem volna az erdő vadvilágának, vagy túlságosan paranoiás lennék?
- Zavarba hozol... mindig talál arra alkalmat, hogy bókjaival halmozzon el, én pedig minden alkalommal fülig vörösödök és zavarba jövök szavai hallatán. Még mindig mosolyogva nézem őt, ahogy közelebb lépked hozzám, ahogy megszabadul a fölösleges ruhadaraboktól, majd mellém fészkeli magát. Olyan szorosan bújok hozzá amennyire csak lehetséges, a sarokból hallani lehet Bella vakkantását, engem azonban ebben a pillanatban semmi más nem érdekel, csak az, hogy a szeretett férfi mellettem fekszik és elveszhetek tekintetében újra meg újra. Szavai hallatán először csak pislogok, majd hangos nevetésben török ki. Nem szokott előttem így beszélni, de engem aztán nem zavar, sőőt, egészen csábító a gondolata és tetszik, hogy mennyire telhetetlen.
- Azt hiszem te ezt már eldöntötted. figyelem ahogy ujjaival óvatosan de annál határozottabban gombolja ki ingem gombjait. - Francesco Romily, mióta beszélsz te így? Büntetést szeretnél kapni? arcomon széles, kihívó mosoly terül szét, és gondolataim azonnal elkalandoznak, megannyi módon képes lennék büntetést szabni rá, édes és szenvedélyes büntetést. Mélyet sóhajtok ahogy a gombsor végére ér és félresöpri az ingem leheletnyi anyagát. Alsó ajkamba harapok, ezt a fehérneműt még valóban nem láthatta, direkt erre az alkalomra tartogattam, kényelmes, szexi és észrevétlenül simul testemre a ruha alatt.
- Akkor figyelj... állok fel lábaimra, kibújok az ingből, aminek anyaga halkan találkozik a padlóval. - Biztos, hogy látni szeretnéd? húzom még egy kicsit az időt, majd félelmetesen lassú mozdulatokkal gombolom ki farmernadrágom gombját, és még kínzóbb, még lassúbb  mozdulatokkal tolom le a fölösleges ruhadarabot, felfedve előtte amit idáig   rejtegetett.
- Na, hogy tetszik? Pördülök meg előtte, de közben egyetlen pillanatra sem veszem le róla a tekintetem, látni akarom megszületni a szenvedélyt a szemében, felcsillanni a vágyat tekintetében, azt akarom, hogy már pillantásával szétszedjen és felperzselje bőröm. Közelebb araszolok hozzá, hogy csókot hinthessek kívánatos és annyira vágyott ajkaira.
- Büntetést érdemelsz Francesco.... suttogom szavaimat nyakának vonalára, majd apró puszikkal halmozom el a puha bőrt.

■** ■  iloveu■ ■credit

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
114
● ● Reag szám :
67
● ● karakter arca :
Dua Lipa


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Szer. Márc. 28, 2018 7:15 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

- Büntetést? Nem  értem, hogy mire gondolsz...  - kuncogom el magam, de arcomon azért láthatja, hogy némi komolyságot kölcsönzök a vonásaimba. Hiszen bármennyire is örömteli ez a helyzet, lépésről-lépésre egy olyan világba sodorjuk egymást, ahol a szenvedély és kéj csapjait megnyitva fogunk elveszni egymásban. S ahogyan kérdését feltette, úgy látom szemeiben, hogy egy pillanatra most más húrokat pengetünk, eddig felfedezetlen területre tévedünk és bár az első másodpercben furcsának és ismeretlennek hat az egész, mégis ahogyan figyelem őt, úgy járja át mindenemet a bizalom. - Igen, látni akarom!
Egyre mélyebben vettem a levegőt, ahogyan felállt és csábító mozdulataival fejtette le magáról a ruháit. Az inggel nem kellett sokat vesződnie, hiszen a munka dandárját már elvégeztem helyette, de amikor ledobta a ruhaneműt, a lélegzetem bennakadt, úgy figyeltem a testén feszülő melltartó csodálatos csipkéjét. Valóban nem láttam még rajta, de olyan csodálatos volt benne, hogy csak nagy erőfeszítések árán voltam képes nyugton maradni, hiszen olyan forróság, eszeveszett vágy ébred újra bennem, amit minden tekergő mozdulata egyre csak fokozott.
S majdnem bele kellett harapnom a saját öklömbe, annyira sóvárogtam iránta, amikor nadrágjának gombját oldotta ki, amikor azzal a lassú, nagyon-nagyon lomha mozdulatokkal bújt ki a testére öntött farmerből, hogy megvillantsa a melltartóhoz tartozó bugyit és a fehérneműt tökéletessé varázsoló combfixet. Sóhajjal mértem végig, forgott előttem egyet vagy talán kettőt, már nem is számoltam, hiszen nem is volt lényeges. Csak ő létezett ebben a kabinban, csak ő töltötte be minden érzékszervem, csak róla szólt minden vággyal fűtött gondolatom, ő volt az, aki a világot jelentette ebben a percben. És szerettem őt, amikor fejszámolásnál egy pillanatra elfelejt levegőt venni és az eredményt apró sóhajjal mondja ki, amikor Bella vakkantó ellenállására aprót dobbant a lábával és mutatóujjával próbálja fegyelmezni a kutyát, amikor alvás közben néha lehúzza rólam a takarót és igen komoly munka visszaszerezni tőle legalább egy falatnyit az anyagból ... amikor bizonytalanságát egy mosollyal próbálja szertefoszlatni, mely apró grimaszt most is látni vélem kérdése közben.
- Én pedig azt hiszem, te meg felkészültél az előző döntésemre. - nevetem el magam csillogó szemeimmel, majd kezemet nyújtom felé, hogy jöjjön közelebb. - Gyönyörű vagy szerelmem!
Ajkaiba suttogom a szavakat, amikor csókja érinti a számat, s miközben újra meghallom hangját, elnevetem magam. - Talán rossz fiú voltam? Ha úgy gondolod, tényleg büntetést érdemlek!
Csókolom újra, majd egy pillanatra becsukom a szememet és sóhajjal fogadom az kicsiny puszikat, amiket bőrömre mér. Mindig is volt bennem egyfajta vonzalom a domináns nők iránt, szexuális érdeklődés az engem uraló partnerekkel szemben, de életem során sosem tudtam kiélni ezt a fantáziát, sosem jutottam el addig egy kapcsolatban, hogy bízzak annyira valakiben, hogy ezt megosszam vele, s lám Shana-val elég volt egy hónap, az év tizenketted része, hogy megtegyem, hogy meg merjem tenni, amit a szívem diktál.
Hátsójára suhintok, nem fogom vissza magam, hallani akarom tenyerem csapását a gömbölyded formán, s ha az érzettől felszisszen, csak pajkos mosolyt láthat szélesedni az arcomon. - Azt hiszem, ezt is felírhatjuk a számlámra... Van egy másik nyakkendő a kézi táskában, és ha jót akarsz magadnak, erős csomót köss, különben elszabadulok!
Remélem, érti, hogy mire gondolok, hogy mit szeretnék tőle, hogy mennyire vágyom arra, amit az előbb felfestettem vázlatszerűen. Mert vele akarom ezt először átélni, tőle akarom megkapni ezt az ajándékot, vele akarom beteljesíteni a fantáziámat, mert soha többé, senki mással nem akarom ezt átélni, csak vele. Most és mindörökké...
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Szer. Márc. 28, 2018 6:57 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Franco && Shana


+18

Mondania sem kell semmit, pillantása, szenvedélytől fűtött tekintete beszél helyette. Imádom amikor így néz rám, amikor alig bírja visszafogni magát. Vele minden más, minden jobb, s lehet, hogy szentimentálisnak tűnök, de amióta ismerem Francescot minden érzés amit összetört szívemmel és meggyötört lelkemmel érezni vagyok képes sokkal intenzívebben és sokkal mélyebb, mint bármikor ezelőtt. Szeretem őt, bátran kijelenthetem, hogy szerelmes vagyok belé és bár rettegek attól, hogy ez a csoda hirtelen véget érhet, de minden pillanatát meg szeretném élni. A kezdeti zavart immár teljesen felváltotta a mindent elsöprő vágyakozás és a szenvedély heve. Egész testem bizsereg a lassan teljesen elhatalmasodó vágy miatt, akarom őt, csókolni, érinteni, szeretni. Mosolyogva lépek hozzá közelebb, hogy ajkaira csókot lehelhessek. Azt sem bánom, ha elkövetkező napokban nem dugjuk ki az orrunkat az ajtón, minden mit csinálunk, mindegy mit szeretne és társa leszek benne.
- Hogyan is mondhatnék nemet az ajánlatodra? fogaim közé fogom alsó ajkát és ráharapok, nem túl durván, de ahhoz elég erősen, hogy érezze és esetleg egy kicsit bizseregjen utána.
- Remélem tudod, hogy ma mindenben engedelmeskedned kell nekem... suttogom füleibe a szavakat. Volt már példa arra az életemben, hogy nekem jutott a domina szerepe és igazán élveztem minden pillanatát, az, hogy most mindezt vele élhetem meg még inkább fokozza bennem a már amúgy is csillapíthatatlan vágyakat. Felszisszenek ahogy fenekemre csap és alsó ajkaimat beszívva mérem végig.
- Ejnye, nagyon rossz fiú vagy! eltolom magam tőle, fel emelkedem és gyors, határozott mozdulatokkal oldom ki nyakkendőjén a csomót. Ha játszani akarsz Francesco, én benne vagyok. Még egy utolsó szenvedélyes csatába hívom ajkait és nyelvét, majd hátat fordítok neki, hogy az előbb említett táska irányába vegyem az irányt.
- Amíg visszaérek vetkőzz le! nem kérem, hanem utasítom, ahogy egy királynő utasítaná az alattvalóját, fenekem jobbra-balra riszálva hagyom őt magára, hogy megszerezzem a játékunk utolsó darabkáját.
- Könyörögni fogsz ma nekem azért, hogy engedjelek el...könyörögni fogsz azért, hogy megérinthess. fordulok hátra, hogy megnézzem időközben teljesíti-e a parancsomat. Teljesen belelkesedem és lelki szemeim előtt már látom, hogy mit fogok vele elművelni, hogy hogyan fogom kényeztetni, hogyan lesz az alattvalóm néhány óra elejéig. Kezemben immár a két nyakkendővel fordulok vissza és széles mosollyal az arcomon közeledek felé. Ha nem vetkőzött még le, akkor a megmaradt ruhadarabokat minden szó nélkül tépem, rántom le róla, amíg végre anyaszült meztelenül áll előttem.
- Indulhat a játék? válaszát meg sem várva döntöm hátra az ágyban, óvatosan ereszkedem a hasára, majd először a jobb kezét kötözöm agy ágy rácsaihoz, aztán meg a balt. A tőlem telhető lehető legszorosabb csomót bogozok a csuklói köré és csak remélni tudom, hogy elég erősre sikeredett és ki fog tartani. Rámosolygok, majd gátlástalanul mérem végig meztelen alakját, szívom magamba a látványt, és egyre inkább elhatalmasodik bennem a vágy. Érinteni akarom, csókolni és magamba fogadni. Mély levegőt veszek, hogy csillapítsam a bennem tomboló vihart, nem akarok semmit elsietni, teljes mértékben ki akarom használni a pillanatot és ezt az ismeretlen de olyannyira vonzó pillanatot. Közelebb hajolok hozzá, egészen közel, amíg ajkaim végre érinthetik puha bőrét, csókokkal halmozom el nyakának vonalát, a mellkasát, a hasát, majd vissza. Kezemmel rámarkolok férfiasságára és nem túl erőszakosan, de az eddigi alkalmaknál mindenképp kissé durvábban kényeztetem férfiasságát. Fáradhatatlanul dolgozik odalent a kezem, miközben egy pillanatra sem hagyom pihenni ajkait. Ráharapok a puha bőrre kulcscsontjánál.
- Hallani akarom, hogy kívánsz. ellököm magam az ágytól, a földön heverő nadrágom zsebéből előveszem a telefont, és rövid keresgélés után elindítom rajta a zenét. Rákacsintok kikötözött kedvesemre és a zene ritmusára lépkedek előtte, a tőlem telhető legszexisebb mozgásokat vetem be, hol a fenekem, hol a melleimet rázom neki, csípőm pedig fáradhatatlanul köröz. Vállamon lecsúsztatom a melltartóm egyik, majd másik pántját és hagyom, hogy a fehérnemű felsőrésze koppanjon a padlón. Mutatóujjaimat beakasztom a bugyim két oldalánál és úgy tolom egyre lejjebb és lejjebb magamon, míg végül csak a harisnyakötőben állok előtte.
- Ugye most már szeretnél megérinteni?

■** ■  iloveu■ ■[/url]credit

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
114
● ● Reag szám :
67
● ● karakter arca :
Dua Lipa


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Csüt. Márc. 29, 2018 7:05 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

+18

- Engedelmeskedem ... úrnőm! - nehezen álltak rá ajkaim, hogy kimondják azt a bizonyos második szót, hiszen olyan hihetetlen volt, hogy pont vele, pont neki teszek ilyen fogadalmat. Egy hónapja még nem is ismertem, egy hónapja még magába húzott a szenvedés feneketlen mocsara, egy hónapja még gyászoltam, s most... Soha ne érjen véget ez a délután, tartson örökké kettősünk csodálatos együttléte.
Parancsára nem tudok nemet mondani, s ahogyan csókol, úgy viszonoztam én is a mozdulatot, majd figyelem, ahogyan nyakkendőmet oldja gyakorlott mozdulatokkal. S ahogyan fölém tornyosul, ahogyan látom szemeiben azt a misztikus, csalárd játékot, amit szavaim, tetteim váltanak ki belőle, kedvem lenne ölelni, magamhoz húzni, bőrének puha vonásait simítani, de türelmes vagyok, rettentő nagy önuralmat gyakorlok magamon, nehogy véletlenül már az elején elrontsam a hirtelen jött játékot.
S akkor is majdnem utána nyúlok, amikor távolodik ágyunktól, amikor látom ringó csípőjét pajkos köröket leírni, ahogyan hátsójának gömbölyded formája mintha szavakat suttogva pattogna fel és alá. S már majdnem magával ragadott a látvány, majdnem elfeledtem az előző utasítást, de hatalmasat nyelve álltam fel az ágyról, majd megszabadultam a ruháim legtöbbjétől. Az én mozdulataim nem voltak szexik, inkább gyakorlatiasan dobtam le magamról az inget és a nadrágot, s már a zokninál tartottam, amikor újra előttem állt. Széles mosolya, mint mindig, úgy most is megigéz, kalandba hívja a lelkemet, vággyal tölti meg a szívemet és szenvedéllyel fűti a testemet, s miközben érzem puha ujjainak határozott fellépését, amivel szinte letépi rólam a bokszer alsót, úgy érinteném újra kívánatos alakját, de megelőzött, s az ágyra lökött.
- Tudod, hogy nem szoktam könyörögni... Lássuk, el tudod e nálam érni! - adtam neki engedélyt, hogy elkezdje a huncut játékot, s ahogyan először az egyik, majd a másik csuklómat kötötte az ágyhoz, hogy nőtt bennem egyre a vágy, úgy perzselt egyre a szenvedély, mely miatta és érte égett bennem. Apró szisszenéssel fogadtam a karomra szoruló nyakkendők húsba maró jelenét, s miközben végigmér, úgy fürkészem én is csodálatos testét. Magamba szívom a fehérnemű látványát, mely oly tökéletesen áll rajta, mely kívánnivaló és megfoghatatlanul érzéki bájat kölcsönöz neki. A pillanatnyi szünet azonban nem tart sokáig, hiszen csókjait érzem magamon, ajkai felsőtestem érzékeny zónait érintik, hiszen már ismert, tudja melyek azok a pontok, melyek őrületbe kergetnek, melyek szenvedéllyel ostoroznak, melyek pajkos érintései nyomán lendületbe űznek. S amikor ujjai a farkamra kulcsolódnak, amikor csuklójának üteme erőszakos tempót kényszerít férfiasságomra, sóhaj szakad ki belőlem, s érzem béklyóim újra beleharapnak a húsomba, hiszen vágyom megérinteni, akarom őt a két kezemben tartani.
- Kívánlak Shana, mindennél jobban akarlak. - engedelmeskedtem neki, de nem azért, mert csalárd módon hazugságot hintek a szemei elé, hanem tényleg így gondoltam, tényleg vágytam erre a nőre, tényleg megtettem volna bármit, hogy a magamévá tegyem. Szemeimben őrült sóvárgás csillámlott, ahogyan elemelkedett tőlem, majd látom valamit matatni a padlón, s nem is értem honnan zenét hallok felcsendülni. Ismert dallamok, ismert jelenet egy mára klasszikussá váló filmből, de elengedem a gondolatot, s csak őt figyelem. Mozgása higany szerű, lágy és sejtelmes, hatalmasat nyelek, s csak arra tudok gondolni, hogy ez a csoda csak az enyém, ez az élmény csak engem illet, a pajkos játék csak és kizárólag nekem szól. Ajkaim cserepessé válnak, s egy pillanatra elfelejtek levegőt venni, ahogyan kibújik a melltartóból, s ahogyan melleit rázza, számra mosolyt fest a látvány. Húzza a percet, lassítja az időt minden egyes elnyújtott mozdulata, ahogy forog és táncol előttem, úgy hajt egyre a gyönyör eddig felfedezetlen bugyraiba, hiszen most tapasztalom először milyen az alávetni valakinek magad. Most érzem először, milyen feladni mindent, elengedni magad teljesen, s ezt neki köszönhetem, csak neki tartozom hálával.
A zene még mindig szólt, még mindig érdesnek hatott az előadó hangja, de elcsendesült minden körülöttem, amikor ujjai a csipkébe kapaszkodtak, s ahogyan lassan, őrült és kínkeserves tempóban fejtette le magáról bugyiját, úgy ütött szíven a reflex, mellyel ki akartam robbanni az ágyból, hogy magamhoz szorítsam, magamhoz öleljem, a kötések azonban nem engedtek. Mintha keresztre feszített volna, úgy kellett elviselnem kínzó hiányát, úgy kellett hallanom játékos kérdését, úgy zárultak ökölbe izzadt tenyereim, úgy meredt farkam az égnek...
- Igen, akarlak ... gyere közelebb! - magabiztosságom egy pillanatra messzire vándorolt, elhagyta a testemet, hiszen csak arra vágytam, az után sóvárogtam, hogy újra az enyém lehessen, hogy bőrének selyme hozzámérjen, hogy ujjai, szája, ajkai merev szilajságomat kényeztesse. - Kérlek Shana... Kérve kérlek!
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Csüt. Márc. 29, 2018 11:24 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Franco && Shana


+18

A játék és a közös kalandozás vágya mindkettőnket felemészt, olyan ismeretlen és mégis csábító terep ez, aminek egyikünk sem nemet mondani jelen helyzetben. Egy hónapja ismerjük csupán egymást és mégis itt tartunk és bár nem akartunk gyorsan, nagy lépésekkel haladni mégis viszonylag rövid idő alatt jutottunk el erre a szintre. Kölcsönösen szeretjük egymást és kölcsönösen bízunk egymásnak, olyan érzés ez, amit nem tud fölülírni semmilyen földi vagy égi hatalom. Testem egyre inkább átjárja a vágyakozás és elég csupán rám néznie, elegendő látnom szemében a tüzet és máris benedvesedem, máris képes lennék magamba fogadni. Egész testem beleremeg a vágyba, a szenvedélybe. Érezni akarom őt, eljuttatni a csúcsra, rajta lihegni és szerelmesen összeforrni. Miközben táncolok neki, átadom magam a zene ritmusának, mozdulataim szinte maguktól születnek meg, de lelki szemeim előtt már máshol járok. Képzeletben már ajkaimmal kényeztetem őt, már merevségén folytatom tovább a táncot. A valóságban viszont nem sietek ennyire, ki akarom élvezni ennek a szituációnak minden másodpercét, fokozni akarom a szenvedélyt, felkorbácsolni a vágyakat. Azt akarom, hogy minden mozdulatom után egyre jobban és jobban vágyjon rám, azt szeretném, hogy annyira szétfeszítse a hév, hogy a nevem üvöltsem. Vágyom arra, hogy ha majd megszabadítom kezeit a nyakkendők fogságából úgy érintsen meg és úgy csókoljon, mint az előtt még soha, hogy mocskosul szeressen, kihasználja a testem és kikefélje belőlem minden ellenállásomat. Igen, most nem akarok romantikát, nem akarok gyengéd érintéseket, az állati énjét szeretném látni, azt, hogy már nem bír magával és szétszakítja a nyakkendő anyagát csak azért, hogy megérinthessen, hogy nyelvével ízlelhessen. Mély levegőt veszek és szívem egyre vadabbul verdes a mellkasomban, nagy önuralomra van szükségem, hogy ne másszak rá most azonnal, hogy ne foglaljam el helyem férfiasságán, hogy kitartsak eredeti elhatározásom mellett.
- Ez nem volt túl meggyőző Monsieur, kérhetném egy kicsit meggyőzőbben? arcomra pajkos mosoly ül, miközben mellé térdelek, hosszú másodpercekig csak nézem vágytól csillogó tekintetét arcának vonásait, majd óvatosan, nagyon lassan érintem meg nyelvem hegyével férfiasságát. Egyenlőre nem veszem teljesen ajkaim közé a farkát, csak nyelvemmel játszadozom rajta. Érzem ahogy egész testében megfeszül, nem tagadom egyre inkább magával ragad a kéj és a mérhetetlen vágyakozás amit iránta érzek. Rámarkolok farkára, és lassú, kínzó mozdulatokkal kényeztetem, hosszú percekig játszom merevségével, mielőtt teljességgel a számba venném. Mindent meg akarok adni neki, mindent, mindenkor, hogy soha többé ne vágyjon más nőre, hogy ezentúl csak engem lásson maga előtt, az én csókjaimra, az én kényeztetésemre áhítozzon. Egyre gyorsul csuklóm és ajkaim játéka, élvezem ahogy farka kitölti a számat, ahogy egész testében megremeg attól amit most tőlem kap. Arra azonban nem adok lehetőséget, hogy elélvezzen, még nem, még játszadozni akarok vele egy kicsit. Hirtelen, minden előzmény nélkül fejezem be kényeztetését, rápillantok és az előbbi csábos mosoly ismét visszaköltözik arcomra.
- Lássuk csak...meddig bírod még az édes kínzásomat. Elhátrálok tőle, és olyasmire készülök ami számomra is teljesen ismeretlen, de annál inkább vonzó. Ujjaimat lassan húzom végig melleim között, a hasamon keresztül egészen a legérzékenyebb pontomig, majd gondolkodás nélkül csúztatom be mutatóujjam szeméremajkaim közé.
- Ezt akár te is csinálhatnád...ha nem lettél volna rossz fiú. fogalmam sincs mi járhat a fejében, tapasztalataim szerint a férfiakat beindítja ha a partnerük maszturbálását nézhetik, én ezelőtt még soha nem próbáltam ezt a technikát, de bízom benne, hogy valóban olyan hatásos ahogy a női magazinokban olvasni lehet. Egyre gyorsabban és mélyebben döfködöm magamba ujjaimat, szabad kezemmel pedig a mellemmel játszadozom, alsó ajkamra harapok és felnyögök...Vajon mennyi időbe telik, hogy Francoból kitörjön a vadállat? Vajon meddig képes még nézni a műsort, és vajon mikor lesz az a pont amikor mindent szétszakítva mag körül esik nekem?
- Most igazán segíthetnél... nyögöm felé szavaimat, de egy pillanatra sem hagyom abba saját magam kényeztetését. Szeretek a végletekkel játszani és igazán érdekel, hogy a szeretett férfiban vajon a türelem és alázatosság győzedelmeskedik vagy a vadállati ösztönök.

■** ■  iloveu■ ■[/url]credit

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
114
● ● Reag szám :
67
● ● karakter arca :
Dua Lipa


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Csüt. Márc. 29, 2018 1:34 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

+18

Nem voltam elég meggyőző? A vágy helyét szememben átvette a düh, a harag és olyan elemi akarat, ami le akarja tépni a láncaimat. Próbálom oldani a nyakkendők okozta marasztalást, s ahogy táncol előttem, ahogy érzéki bájai kalandba hívnak, úgy vadulok el pillanatok alatt, úgy tépném el magam az ágytól, hogy végre a magamévá tegyem. Nem tudom, mi ütött belém, milyen halatom kerített az uralma alá, de tudtam, hogy minden másodperc, amit kikötözve töltök, exponenciálisan fűti a bennem gyűlő szenvedélyt és akarást. S az sem csillapítja a vágyat, sőt inkább hergeli a bennem munkálkodó fenevadat, hogy nyelve érinti hímtagom. Annyit viszont elért vele, hogy ne mozgolódjak, hogy csípőm ne emeljem el az ágyról, hogy élvezzem a nekem osztott gyönyört, s amikor újra rámarkol pattanásig feszült izmomra, még jobban kívánom, még inkább akarom őt. Elveszek ajkai között, mintha először részesülnék ilyen csodálatos élményben, mintha ő lenne számomra az első, akivel megtapasztalom az orális mámor mindent felülíró boldogságát, s valamilyen szinten így is volt, hiszen ennyire mélyen még senkiben nem voltam. Ennyire mély érzéseket még senki iránt nem tápláltam, szívem még senki után nem epekedett ennyire. Azonban mindennek végeszakadt, amikor eltávolodott, s csak mosollyal arcán pillantott rám.
- Ne, ne, kérlek ... gyere vissza Shana, kérlek! Könyörgök! - szavaim azonban nem hatották meg, hiszen egyre csak távolabb került tőlem, egyre csak messzebb került kéjben fürdő alakja tőlem, s amikor láttam, hogy ujjai lassan vonulnak végig testének vonalán, vágytam arra, hogy én tehessem ezt vele. - Igen, akarom... Akarom!
Elveszítettem minden kontrolt magam felett, s azt sem vettem észre, hogy a kötés annyira belevágott a csuklómba, hogy egy hosszú sebből vér serkent és folyt alá könyököm irányába. Nem törődtem vele, csak az ösztöneim vezettek, s amikor egyre mélyebben merült el magában, olyan erő lett úrrá rajtam, hogy mindkét nyakkendő egyszerre pattant szét. Egy pillanatra megálltam, mintha nem ennek kellett volna történnie, de a bennem élő vadság azonnal átvette a hatalmat és mintha rúgóból lőttek volna ki, úgy ugrottam ki az ágyból és nem törődve azzal, hogy mit vérzek össze, teremtem előtte.
- Nem kellett volna játszadoznod velem! - szemeimben gyikos vágy lesz urrá, s nyakát szorongatva taszítom a legközelebbi falhoz. - Ki mondta, hogy abbahagyhatod?
Kérdezem tőle, ha véletlenül úgy gondolja, hogy elfelejtheti önmaga kényeztetését, s ha még ez sem bátorítja eléggé, hogy ujjai visszacsússzanak a helyükre, akkor én csúsztatom a farkam az ajkai közé. Erővel támadom ölét, arcomra szigorú vonásokat öltök, mintha éppenséggel meg akarnám ölni őt, mintha minden ösztönöm azon munkálkodna, hogy gyilkossá válja. - Ezt akartad, ugye? Sikítsd a fülembe, sikíts nekem szuka!
Vége volt mindennek, szemeim elől lehullott a rózsaszín fátyol, s nem marad más, mint az állat, a fenevad, a késztetés arra, hogy magamévá tegyem. S ahogyan a kulcscsontjába harapok, ahogyan erősítek nyakának fogásán, úgy fúrom magam egyre mélyebbre benne, úgy hatol farkam egyre erősebben hüvelyébe.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Faház az erdõben
Second Chance frpg
3 / 4 oldal

Similar topics

-
» Fenyőerdők
» Mindenes Faház

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-