Faház az erdõben - Page 4
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 1:03 pm ✥

✥ Pént. Okt. 19, 2018 4:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 6:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 2:45 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 9:15 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 8:40 pm ✥

✥ Kedd Okt. 16, 2018 11:04 am ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 8:05 pm ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 10:24 am ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Faház az erdõben •• Szomb. Júl. 15, 2017 10:05 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

First topic message reminder :

Forrás: google



A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 24, 2018 4:38 pm-kor.
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Csüt. Márc. 29, 2018 3:20 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Franco && Shana


+18

A vágyakozáson túl valami más, valami eddig ismeretlen is felcsillan a szemében, és a másodperc töredékéig meglepődöm azon amit szemében vélek felfedezni. Érzékelem, hogy egyre nehezebben viseli az alárendelt szerepét, hogy nehezen tűri már, az édes büntetésem, mégsem tudok leállni, mégsem tudok kizökkenni a szerepemből. Látom akarom, hogy milyen amikor bevadul, hogy képes-e annyira átszellemülni, hogy egy másik személyiségét mutassa nekem. Bele sem gondolok abba, hogy játékomnak más következményei is lehetnek, hogy amennyire tüzeli a vágyait, annyira korbácsolhatom benne az ellenállás és harag érzetét is.
Számba veszem merevségét és egyre jobban izgatom a vágyait, élvezem ahogy farka kitölti a számat, ahogy teste és izmai engedelmeskednek könyörtelen parancsomnak. Túl egyszerű és túl könyörületes lenne, ha engedném, hogy számba élvezzen, ha addig hajszolnám a kielégedés felé míg át nem lépi az orgazmus határát. Természetesen szeretném, vágyom arra, hogy kielégíthessem minden vágyát, de ha már belementem ebbe a játékba, akkor nem fogok visszalépni, nem fogok engedni akaratának. Elengedem fülem mellett könyörgő szavait, csak mosolygok és mit sem törődve könyörgésével lépek még egy szintet játékunkban. Úgy nyúlok magamhoz ahogy eddig még soha, olyan élvezettel simítok végig testem vonalán ahogy arra csak képes vagyok. Egyetlen pillanatra sem veszem le róla a tekintetem, látom ahogy egész testében megremeg, ahogy szemében felcsillan az akarat és ellenállás. Hatalmasakat sóhajtok miközben ujjaimmal egyre mélyebbre hatolok magamban, de ahogy őt nézem tudom, hogy nincs visszaút, tudom, hogy egy olyan szintre tévedtem amit már nem lehet visszacsinálni, innen már csak egyetlen út van, eltűntek a mellékösvények. Pillantok tört rész alatt szakad a nyakkendő anyaga, majd szinte ugyanazzal a lendülettel már előttem is áll, teljesen életnagyságában. Megszeppenve figyelem indulattól szikrázó tekintetét, arcának vonásait, már éppen szólásra nyitnám a szám, megdorgálnám amiért kiszabadította saját magát, de olyan lendülettel ragadja meg a nyakam, hogy az eddig oly hatalmas magabiztosságom pillanatok alatt száll tova. Hátam a falnak csapódik, minden erőmet összeszedve próbálom eltolni magamtól, úgy érzem, hogy ez a játék, még annál is jobban sikerült, mint ahogy azt terveztem.
Úgy tűnik, hogy valóban van egy vadállati énje, ott szunnyadozik benne az oroszlán és én most sikeresen felébresztettem, felpiszkáltam és engedtem, hogy kitörjön a rácsok mögül. Felnevetek, és szememben az ellenkezés szikrája csillan, nem fogom olyan könnyen megadni magam, bár igazából mélyen legbelül érzem, hogy ebben a játékban most én maradtam alul. Felsikítok ahogy durván és követelőzve hatol belém, élvezem mozgásának és döféseinek minden tizedmásodpercét.
- Ezt akartam és még ennél is többet... lihegem szavaimat a fülébe. Lábaimat gyors mozdulatokkal kulcsolom át dereka körül, ezáltal még mélyebben és még intenzívebben tud bennem mozogni. Körmeimet a hátába mélyesztem, érezze a fájdalommal vegyes vágyakozás érzését. Egyre szaporábban veszem a levegőt, egyre hangosabb sikolyok törnek fel mellkasomból és bár talán vissza kellene fognom magam kicsit, hiszen ki tudja ki fültanúja most édes egymásra találásunknak.
- Hol rejtegetted eddig az oroszlánt, hmm? suttogok nyakának vonalára, majd fogaim közé fogom a vékony bőrt és ráharapok. - Mi rejtőzik még benned hmm...? teszem fel neki a kérdést. Egyre szorosabban vonom őt magamhoz, lábaimat átjárja a bizsergés.
- Csak most ne hagyd abba... sikítok fel újra és újra. Fejem a homlokának támasztom és, ha van annyi könyörület benne, hogy tovább ostromol odalent néhány másodperc múlva átjár az orgazmus földöntúli gyönyöre.
- Szeretlek...szeretlek...szeretlek... lihegem szavaimat ajkaira két csók között.

■** ■  iloveu■ ■[/url]credit

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
114
● ● Reag szám :
67
● ● karakter arca :
Dua Lipa


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Hétf. Ápr. 02, 2018 1:16 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

+18

Megvadult csődör vagyok, aki letépte a láncait, aki mindent megtett volna azért, hogy megszerezze a vágyott nőt, s aki akkor sem tud lenyugodni, amikor eléri a célját. Elnevetem magam, amikor azt mondja, hogy ennél többet akar, így nem vagyok rest többet nyújtani, olyan mélyre és olyan erővel fúrom magam belé, hogy szinte már nekem fáj a tapasztalat, de reakcióit látva érzem, tudom, hogy jó úton járok. Hogy minden egyes sóhaja szerelemben fogant fájdalmas gyönyör, hogy izmainak legapróbb rezdülése kínok között életre hívott vágy, hogy ajkának legkisebb remegése is szűnni nem akaró tiltakozásban született mámor. Én okoztam minden fájdalmát, s most én vagyok az, aki mindettől megszabadítom őt. Kérlelhetetlenül ostromlom, tempóm egyetlen pillanatra sem lanyhul, egyetlen ütemet sem téveszt, s mintha egy gép lennék, egy húsból és vérből szerkesztett masinéria, aminek egyetlen célja, hogy boldogságba repítse a szeretett nőt.
Kérdéseire nem válaszolok, egyrészt most más dolgom van, másrészt izzadó kettősünk sem engedi meg, hogy szavakra fecséreljem az időt. Lábait derekam körül érzem, bilincsbe fognak hosszú végtagjai, de olyan édes, olyan gyönyörű őrrel, mint ő, a rabság minden egyes pillanatát vállalom. Csókolom őt, el próbálom venni tőle az éltető oxigént, hogy még erősebben tapasztalja döfölő munkám, hogy még jobban nedvesedjen játékom miatt, de amikor érzem, hogy sikítani készül, hagyom, engedem, követelem tőle, hogy engedje ki az orkán erejű nyögéseket. Érzem, hogy teste a teljesítőképesség határán van, hogy rálépett a gyönyör ösvényére és lassan megérkezik a célállomáshoz, s vele ellentétben én kegyes vagyok, én hagyom beteljesülni, s akkor sem hagyom abba az ostromot, amikor remegése majdnem kibillent az egyensúlyból, amikor izmainak összehúzódása szinte megfej, amikor magom ültetem el ágyásába.
- Én is szeretlek! - fakad száraz ajkaimon a vallomás, de csókjai megnedvesítik szám cserepét. Nem engedem eltávolodni, nem hagyhatom, hogy összefonódott testünk magányosságot találjon egy ilyen elemi beteljesülés után, s még mindig benne meredő péniszemmel hátrálok pár lépést, hogy az ágyra üljek. - Szeretlek Shana!
Vallok neki ismét, majd mellkasára hajtom a fejemet, fülemmel hallgatom vadul kalapáló szívének ütemtelen ritmusát. - Azt hiszem, ez az alárendelt dolog nem nekem való, viszont azt már tudjuk, hogy mennyire megvadulok, ha maszturbálsz előttem...
Nevetem el magam, s még mindig lihegve nézek fel rá, majd hatalmasat nyelek, s arcát érintve kotrom ki a bőrére ragadt hajtincseket. Újra csak nyelek, s miközben figyelem gyönyörű valóját, sóhajtok egyet, mintha valami óriási dologra készülnék, s valahol így is van.
- Azt kérdezted az előbb, hogy rejtegettem eddig ezt az oldalamat és mi rejtőzik még bennem? - sóhajtva pillantok el mellette, majd nézek ismét a szemeibe, őszintén és kétségek nélkül tartva vele a kontaktust. - Egész életemben, minden egyes helyzetben vissza kell fognom magam, higgadtnak kell lennem, átgondolnom, hogy mit mondok és mit teszek, de melletted, veled el tudtam engedni magam... Azt hittem, a szexben is erre vágyom, hogy ez a sors az enyém, és azt gondoltam, hogy veled ezt meg is élhetem, de éppen az ellenkezője igaz, éppen az kell nekem, hogy uralkodjak, hogy az akaratomat érvényesítsem, hogy legyen mellettem, aki behódol ennek az akaratnak. Érted, mire gondolok?
Újra csak nyelek, újra húzom egy pillanatra az időt.
- Azt hiszem, az egy hónap alatt most éreztem először, hogy veled voltam, hogy teljesen el tudtam magam engedni, hogy nem fogott vissza semmi és azt hiszem, ezt tetszik, akarom még, újra akarom érezni, milyen teljesen felszabadulni... Ez ... nem rémít meg téged?
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Kedd Ápr. 03, 2018 7:16 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Franco && Shana


+18

Másokat talán megrémisztene az a hirtelen fordulat, ami az elmúlt percekben bekövetkezett, mintha nem is ugyanazzal az emberrel lennék együtt, akivel már lassan egy hónapja ízlelgetjük egymást, de én én nem félek tőle. Engem feltüzel és még inkább a gyönyör mezsgyéjébe taszít az amit a szemében látok megcsillanni. Talán nem vagyok normális, de érzem, hogy bármi történik is most közöttünk az még inkább mélyíteni fogja a kapcsolatunkat, tudom, hinni akarom, hogy így lesz. Nem tudok parancsolni az érzéseimnek, nem tudok gátat szabni az egyre mélyebbről feltörő érzelmeknek, a vágynak. Csak élvezem kettősünk összefonódását, az erőt amivel rendíthetetlenül ostromol. Talán vissza kellene fognom magam, de az a gyönyör olyan erővel söpör végig rajtam, hogy képtelen vagyok bárminek is ellenállni, képtelen vagyok csendben maradni, utat kell engednem a mellkasomat nyomó és feltörni vágyó sikolyoknak. Hadd érezze, hogy mit vált ki belőlem, hadd hallja, hogy az  az elemi erő amivel rohamoz milyen érzéseket vált ki belőlem. Nem akarom visszafogni magam, arra vágyom, hogy sikolyom betöltse a teret, hogy irigykedve pillantson mindenki a kéjes nyögések irányába, hogy megtudja Francescot mit vált ki belőlem. Lábaimat szorosan fonom át dereka körül, hogy még mélyebben érezhessem magamban, úgy kapaszkodok belé, mintha nem lenne holnap, mintha most elszívnánk egymástól a levegőt, hogy aztán élettelenül hulljunk alá a padlóra. Testem remeg az élvezet, a fájdalom, a vágyódás és szerelem egyvelegének hatásától, többet és többet akarok belőle, addig amíg bírjuk lélegzettel, amíg  ernyedten össze nem esünk egymást ölelve. Ki gondolta volna, hogy egy véletlen találkozásnak ekkora szerepe lesz az életemnek, ki gondolta volna, hogy az a férfi akit akkor megláttam mostanra az életem legfontosabb része lesz? S bár szeretném még húzni az időt, szeretném minél tovább érezni magamban férfiasságát, a rám törő orgazmusnak nem tudok megálljt parancsolni, orkánként söpör végig a testemen én, pedig mint a gyenge fűszál engedelmeskedem neki. Testem megfeszül, minden részecskémet átjárja a kielégüléssel járó élvezet, és hosszú idő után először most érzem teljesen egésznek magam. Még mindig ölel magamhoz, még most sem vagyok képes elengedni őt, még éreznem kell testének közelségét, hallanom szaporább lélegzetvételét, még ízlelnem kell ajkait. Lihegve hajtom fejem mellkasára, nyugodt vagyok, boldog és ebben a szent a percben azt érzem, hogy semmi sem lehetetlen, amíg Franceso mellettem van nincs olyan akadály amin mi nem tudunk átlendülni.
- Szeretem hallani tőled. nyomok egy apró puszit ajkaira, miközben már az ágyban ül, még mindig ölelem őt, még mindig nem mozdulok el öleléséből. Vele együtt nevetek, figyelmem azonban nem kerüli el, hogy arcvonásai megváltoznak, a szeme másképp csillan, és felsóhajt. Kérdő pillantásokkal mérem végig oly nagyon szeretett valóját. Ujjaimmal a hátán simítok végig, de közben egyetlen másodpercre sem veszem le tekintetem róla, ilyenkor azt kívánom, hogy bárcsak képes lennék olvasni a gondolataiban, bárcsak beláthatnék fejébe és igazán tudnám, hogy mi az amire éppen gondol. Figyelmesen hallgatom szavait, egyetlen pillanatra sem szakítva meg a szemkontaktust, azt akarom, hogy érezze itt vagyok vele és bármi történjen is, bármit is érez vagy gondol én mellette vagyok. Elgondolkodom azon amit mondd, na nem azért, mert kételkednék magunkban, csak meg szeretném érteni őt, nem csak nézni akarom hanem látni is. Jó lenne megérteni, hogy milyen is ő valójában és társa lenni nem csak akkor ha mosolyog, hanem akkor is ha éppen rossz passzban van. Felsóhajtok.
- Nem rémít meg. mosolyommal pecsételem meg a mondandómat. - Francesco, én azt akarom, hogy mellettem önmagad légy, nem akarom, hogy másnak akarj tűnni, mint ami vagy. Azt szeretném, hogy bátran dobd le magadról az álarcot és légy önmagad. Ne az a férfi akinek mások akarnak látni, nem az áldozat, ne a türelem szobra, hanem az aki valójában vagy. Én szeretlek, és elfogadlak téged olyannak amilyen vagy. csókot hintek ajkaira, hogy nyomatékosítsam szavaimat mielőtt folytatom.
- Nem kell egy szelíd báránynak lenned, ha egy oroszlán lakik benned. ujjaimmal végigsimítok arcának vonásain.
- Kísérletezzünk. ismét gyengéd csókot hintek ajkaira.
- Ismerni akarom az igazi Francescot. Ha eddig nem mutattad meg azt aki igazából vagy, akkor kezdjünk mindent elölről. Ismerkedjünk meg. Tabuk nélkül. Benne vagy?

■** ■  iloveu■ ■[/url]credit

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
114
● ● Reag szám :
67
● ● karakter arca :
Dua Lipa


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Csüt. Ápr. 05, 2018 9:39 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

+18

Mintha a tökéletes harmónia költözött volna ennek a faháznak a négy fala közé, úgy pihenek Shana karjai között és úgy szorítom magamhoz szerelmem alakját. Jó így, sosem gondoltam volna, hogy valaha érezni fogok szívemben ilyen lángot, hogy elmém képes lesz megszabadulni az összes mardosó gondolattól, hogy lelkem képes úgy kötődni, mint ahogyan hozzá láncolódik. S még akkor sem változik a hangulat, amikor mesélek neki, amikor szavaim valót és igazat közvetítenek, amikor hagyja, hogy minden gondolatom átadjam neki. Meghallgat, mert valóban érdeklem, mert tudni akarja a válaszokat, s nem csak azért tűri végig a mondandóm furcsa összefüggéseit, mert kötelességének érzi. Ezért is szeretem őt, minden egyes porcikám vágyik rá és ha az élet most érne véget, boldogan néznék szembe az apokalipszis négy lovasával is.
- Benne vagyok. - sóhajtok fel, majd mosolygok rá, arra a gyönyörű mosolyra, az igéző szempárra és a csábító vonásokra. Kicsit feljebb ülök az ágyon, ki is csusszanok belőle, majd elterülök a lepedők selymes érintésében. - Gyere...
Intek neki a kezemmel, majd ha mellém fekszik, átkulcsolom karjaimmal, s egyik lábamat combjaira teszem, mintha így akarnám ezt a másodpercet örök kalodába zárni.
- Amit most el fogok neked mondani, azt senki nem tudja rólam, soha senkinek nem beszéltem még róla, és bízom benned annyira, hogy tudjam, kettőnk között fog maradni. - fülébe suttogom a szavakat, csendben, mozdulatlanul teremtek köré nyugodt hangulatot, bár a felvezetésem inkább tűnt egy rémtörténet első sorainak, mégis remélem, hogy nyugodt hangom elsimítja benne a félelem felhangjait.
- Mindig is voltak és még most is vannak vágyaim, amit el kellett nyomnom, amiket nem oszthattam meg senkivel, mert ... szégyent érzek beszélni róluk. Látod, most is görcsbe szorul a gyomrom csak attól, hogy készülök elmondani... - próbálom elnevetni a dolgot, de reakcióm nem volt őszinte, s ha most látná a szemeimet, félelmet tükrözne felé a pupillám. Hatalmasat nyeltem, majd egy apró szorítok az ölelésemen, s nyakába csókolok, hogy nyugtassam zilált agytekervényeim.
- Egy ... egy prostituálthoz jártam.
Szünetet tartottam, majd kifújtam a levegőt. - Szeretem a latex érintését, látványát, ahogyan csillog a fényben, ahogyan végigsimítasz rajta és érzed a másik testének legapróbb részletét is. Szerettem őt nézni, amikor ruhadarabról ruhadarabra ölti magára annak az estének a kinézetét, amikor a fekete és vörös csodálatos játéka feszült hibátlan testén, amikor a szegecsek és bilincsek zárták őt béklyóba ... amikor ajkai között vált egyre nedvesebbé a szájpecek.
Szemeimet becsuktam, s észre sem vettem, hogy férfiasságom tanúskodott leginkább a kimondott szavak mellett, s meredve hirdette vágyaim igazát. Szuszogtam életem szerelme mellett és nem értettem, miért ilyen nehéz neki erről beszélni, hiszen ha mással nem is, vele mindent meg kellene tudnom beszélni. Negyven év hallgatását azonban nem tudja egyetlen gyönyörű hónap feloldani, bármennyire is erős érzelmek kötöttek hozzá.
- Mindig maszkot viselt, sosem láttam az arcát, s ettől még izgalmasabb volt, még jobban hergelt, még inkább megbabonázott, hogy nem tudom kihez tartozik a száj, melybe a farkamat erőltetem, hogy nem tudom kié a szem, aki ezt minden egyes alkalommal megkönnyezi... És sikított, nyögött, szinte az életéért küzdött, mert kemény voltam vele mindig, mert nem érdemelt irgalmat, és fájdalmat okoztam neki, kínok között élvezett el, szenvedés volt neki minden egyes alkalom ... de soha nem utasított vissza. Nem csak a pénz, ó a végén már fizetnem sem kellett neki, de teljesen az uralmam alá vontam, rendelkeztem vele. Bárhol és bármikor, mindent megtett nekem, s ettől még jobban beindultam. Birtokoltam őt, és...
Lazítottam ölelő szorításomon, majd kíváncsi ujjam öléhez vonult, lassú és körkörös mozdulatokkal kereste Shana kulcsocskáját, majd amint megtalálta a mennyek kapujának bejáratát, mélyre hatolt az olyannyira ismert barlangban. - ...és téged is birtokolni akarlak. És ha most azt hiszed, hogy érted mit akarok ezzel mondani, akkor gondold át újra... Azt akarom, hogy az enyém legyél, hogy tőlem függjél, hogy akár egyetlen pillantásomból is képes legyél olvasni, hogy tudd, hol a helyed és ne legyen benned egy cseppnyi kétely sem, bármit parancsolok neked.
Még mindig ujjammal kényeztetem, és minél halkabban suttogom szavaimat a fülébe, annál erősebben dolgozik kezem csodálatos résében és afelett. - Jól gondold meg, mit válaszolsz, ha megkérdezem újra, hogy ez nem rémít meg téged?
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Pént. Ápr. 06, 2018 11:29 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Franco && Shana


Tényleg, őszintén szeretném megismerni őt, megérteni ami amit érez, amit gondol. A párkapcsolatok alapja az őszinteség, így fontos nekem, hogy érezze, bármit elmondhat. Tudom, hogy egy hónap még édes kevés ahhoz, hogy az ember rábízza a társára a titkait, de bízom abban, hogy kis lépésekkel, majd elérünk arra a szintre, amikor nyíltan beszélhetünk mindenről. Legalábbis bízom abban, hogy ez a pillanat is bekövetkezik az életünkben. Rámosolygok és mellé fekszem. Fejem a mellkasán pihentetem, ujjaimmal szórakozottan rajzolgatok köröcskéket mellkasára. Nem pillantok rá, csak hallgatom szavait, szívének egyre gyorsuló dobbanásait. Hallgatom szavait, csendbe burkolózok és próbálok nyugalmat erőltetni magamra. Megrémít a felvezetője, mindenféle gondolat cikázik elmém útvesztőjében. Fogalmam sincs, hogy mit követhetett el, mi az a hatalmas titok amiről ilyen félve és nehezen beszél, de nem szólalok meg, csendben figyelek és próbálom elüldözni a démonokat akik láthatatlanul lebegnek fejem fölött. A várakozás ólomként nehezedik vállaimra, a pillanat és a csend megfeszül közöttünk. Mondanék valamit, biztatnám, hogy megbízhat bennem, de képtelen vagyok szólásra nyitni szám, egyszerűen nem hagyják el ajkaimat a szavak. Némán fekszem csak mellette, ölelésébe fúrom magam és figyelek. Meg akarom érteni, meg kell értenem, mert azt szeretném, hogy ez működjön, hogy jó páros legyünk és bízom abban, hogy ha őszinték vagyunk az élete nem görgethet elénk olyan akadályt amit nem tudunk együtt megoldani. Arra azonban amit hallok azt hiszem nem vagyok lelkileg felkészülve. Ahogy beszél, amiket mond félelemet kelt bennem, egy hónapja most először jár át a félelem mellette. Azt hittem mindenre fel vagyok készülve amit mondani tud, de tévedtem, erre egyáltalán nem lehet felkészülni és most azt kívánom bárcsak soha nem jutott volna eszembe az igazság feszegetése, néha tényleg jobb a tudatlanság. Ahogy a prostituáltról beszél, ahogy felidézi a vele töltött pillanatokat a féltékenység lángja lobban fel szemeimben. Miért van olyan érzésem, hogy ez a nő nem csak egy egyszerű kurva, hanem annál valami sokkal több? Miért érzem úgy, hogy Francot érzelmek köthetik a sosem látott, maszkos nő irányába? Nem kerüli el figyelmem az sem, hogy férfiassága merevedik ahogy elmeséli a nővel megélt pillanatait. Fáj a tudat, hogy valaki más ilyen hatással van rá, hogy amíg én fekszem itt mellette ő egy másik nőre gondol. Egy másik nő emléke ébreszt benne vágyakat. Nem akarok pótlék lenni, először Cécile, most pedig egy éjszakai pillangó. Nem akarok nők emlékeivel harcolni, hiszen én egyiket sem tudom túlszárnyalni. Talán mindez hiba volt és talán pont most fogok felébredni az egy hónapja tartó csodaszép álomból. Össze kell szednem a gondolataimat, ki kell szellőztetnem a fejem, végig kell gondolnom az imént hallottakat, azt hiszem ez nekem most sok és fura és fájó. Felsóhajtok ahogy hozzámér, egész testemben bizseregni kezdek ujjainak játékától, de ezt most nem akarom...ez nem most nem fog menni.
- Vedd le rólam a kezed...kérlek... bármennyire is rosszul érzem most magam, de eltaszítom őt magamtól. Az érzéseim a felszínre tőrnek és csak nagy nehezen tudom visszafogni a kitörni vágyó könnyeimet.
- Megrémít! Most igazán félek... kibontakozok öleléséből és felállok, hogy az előbb szétdobált ruháimat ismét magamra öltsem.
- Én nem egy darab hús vagyok Franco. Nem csinálhatsz azt velem és akkor amikor éppen kedved van hozzá, én nem vagyok az alárendelted. Őszinteséget akartam, de megrémít amit mondtál. Nem fogok elveszni az akaratod alatt. Én szeretlek, de nem vagyok képes más nő árnyékában élni. Nézz magadra! mutatok merevedésére. - Csupán attól égnek áll a farkad, hogy rá gondolsz. Egy másik nőre. Először Cécile, most pedig egy olcsó ribanc árnyékban kell élnem? Ez nem fog menni. idegesen gombolom be ingem gombjait. - Mondd csak, idáig kire gondoltál? Kit képzeltél magad alá miközben engem dugtál? Engem szeretsz te egyáltalán vagy őket? Tudod, én mindent megadnék neked amire vágysz, mert szeretlek, de akit igazán szeretünk annak nem akarunk fájdalmat okozni, és nem akarjuk, hogy más legyen, mint aki. Én nem fogok az alárendelted lenni, nem fogom elveszíteni önmagam, csak azért, hogy te egy jó nagyot kefélhess, nem leszek a prostituáltad. Vagy én kellek neked vagy ő. Ez ennyire egyszerű. letörölgetem könnyeimet. - Most elmegyek. Azt pedig intézd el magadnak, mert én biztosan nem érek hozzád egy újjal sem. mutatok farkára, majd idegesen veszem a hátamra a kabátomat, és még mindig saját gondolataimmal és érzéseimmel küzdve lépek ki az ajtón. Fogalmam sincs merre megyek, lábaim visznek előre, magam mögött hagyom a faházakat, már semmi mást nem látok magam körül csak fákat és havat.

■** ■  iloveu■ ■[/url]credit

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
114
● ● Reag szám :
67
● ● karakter arca :
Dua Lipa


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Pént. Ápr. 06, 2018 1:43 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Őszinteséget várt tőlem, mégis amikor elmondtam neki életem talán legnagyobb titkát, akkor elutasít. Sebezhetővé lettem előtte, sokkalta többet tud rólam, mint bárki más és erre az a válasza, hogy vegyem le róla a kezemet. A padlóra küld, megtipor, ahogyan feláll mellőlem és elkezd öltözködni, s egy pillanatra képtelen vagyok bármit reagálni az adott helyzetre, hiszen nem erről volt szó, nem így indultunk neki a beszélgetésnek. S persze ez is hazugság, hiszen pontosan tudom, hogy mit akarok!
Felpattannék, a falhoz szorítanám, belé fojtanám a szót és ordítanék vele, szemeimbe újra gyilkos vágy ülne ki, izmaim haragja kényszerítené általa nem akart élményekre, de nem mozdulok. Mert egyre inkább érzem azt, hogy nem engem akar. Hogy kifogásokat keres arra, hogy ne lehessünk együtt.
- Rád gondoltam végig... - mint halottnak a csók, úgy mondom ki a szavakat, hiszen ő már régen eldöntötte magában, hogy nekem más nő kell. Hogy másra vágyom, hogy nekem ő nem elég... Nincs erőm harcolni vele, pedig kellene, lenne bennem akarat, de már másodjára tartunk itt, ez már a második alkalom, hogy gyanúba kever. Sóhajtok... Sóhajtok, hiszen az első alkalomnál adtam neki okot, de most, ő járt a fejemben, őt képzeltem el a testére feszülő latexben, az ő bájai miatt ébredt férfiasságom, miatta és érte vert hevesebben a szívem. Mindez azonban már nem számít, lényegtelen, s mint eddig életem során olyan sokszor, újra elárult valaki, újra magamra maradok a vágyaimmal, a szenvedélyemmel, újra meg kell tanulnom felállni, továbblépni ... újra meg kell tanulnom visszazárni a kiszabadult szellemet a palackból.
- Maradj! - kiáltom a bevágódó ajtónak, de többre ismét csak nem telik. Hatalmasat nyelek, becsukom a szemeimet, majd a párnát az arcom elé fogom, úgy szorítom, mintha meg akarnám magam fojtani, pedig csak a kiengedett hangomat akartam tompítani, hogy ordításom ne verje fel a szomszédokat.
Újra csak sóhajtok, amikor elvörösödött fejjel hunyom le a szememet, majd halk kopogást hallok messziről, s amikor megáll a neszelés, nedves nyalogatást érzek a kézfejemen. Az oldalamra fordulok, megsimogatom Bella buksiját, s mintha tudná, mintha nagyon jól tudná, hogy ennek az egésznek éppen itt és most lett vége, úgy próbál vígasztalni egyszerű eszközeivel. - Te sosem hagysz el, igaz?
Vakarom meg az állát, majd felülök az ágyon és körbenézek. A nyakkendőket a tűzre dobom, majd magam is felöltözök, s valahol örülök annak, hogy nem csomagoltam ki, hiszen így a becsomagolással sem megy el az idő.
- Mehetünk? - Bella csak egy nyüszítéssel válaszol, még maradna, hiszen az neki is feltűnt, hogy most kevesebben indulunk, mint ahányan érkeztünk, engem viszont nem érdekel, ráparancsolok. Az éjszakai portás sem nagyon értette a dolgot, hiszen a bejegyzés szerint csak pár órája érkeztem és már megyek is, de kifizettem a foglalást, nem törődtem a további részletekkel.
Táskáimat a kocsi csomagtartójába tettem, kutyámat a hátsó ülésre parancsoltam, majd lehúztam a kocsit a töltőről és vártam. Vártam, hogy az isteni beavatkozás megakadályozza, hogy elinduljak, de amint elfordítottam a slusszkulcsot, az autó akkumulátorának töltöttsége hetvennyolc százalékot mutatott, a rádión sem szólalt meg egy érzelmes dal, ami visszatartott volna. Kifaroltam a parkolóhelyről és a GPS kérdésére csak annyit válaszoltam: haza.

// Köszönöm a játékot!
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben •• Pént. Ápr. 06, 2018 4:16 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


karakterleadás miatt
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Faház az erdõben ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Faház az erdõben
Second Chance frpg
4 / 4 oldal

Similar topics

-
» Fenyőerdők
» Mindenes Faház

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-