Félreeső út
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 1:04 am ✥

✥ Yesterday at 11:42 pm ✥

✥ Yesterday at 10:41 pm ✥

✥ Yesterday at 10:37 pm ✥

✥ Yesterday at 10:23 pm ✥

✥ Yesterday at 10:05 pm ✥

✥ Yesterday at 9:59 pm ✥

✥ Yesterday at 9:39 pm ✥

✥ Yesterday at 9:21 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Félreeső út •• Szomb. Júl. 15, 2017 10:06 pm

Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1784
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Timothy Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Félreeső út •• Kedd Okt. 03, 2017 8:24 pm



George & Timothy

A múltkori találkánk nem éppen úgy sikeredett, ahogy akartam. A férfi nem akarta, hogy az összeröffenésen, akiket kikémleltünk, jómagam is ott legyek. Aham, mintha az olyan könnyű lenne. Pláne odaaza lenni egy húggal egy házban meglenni. Aki persze rettentő mód idegesítő. Nem tudok vele percekre egy szobában meglenni, mert valamelyikünk úgyis robban. Szóval mivel egész héten be nem áll a pufókája, a hisztijei sem álltak be, szóval mégis csak úgy döntöttem, jobb helyen leszek George mellett. Darren a forgatásai miatt nem ér rá, őt nem is zargatnám, őt semmiféleképpen nem. Meg van a maga kis élete, én ezt elfogadtam, nem kellek oda a nyakára. Ám mielőtt útra indultam, alaposan felszereltem magam egy térképpel, ugyanis fingom sincs merre van a megbeszélt hely. Nem járok Párizson kívül, persze hogy nem ismerem. Igaz, hogy a szobában is átnéztem minden egyes szegletét a google térképpel, hát segítségnek éppen elég volt. Végig gondoltam mindent, amit a főnök mondott a két ipséről, az egyik egy hacker…pedig beillene egy ketrecharcosnak…vele kell jobban vigyázni. Persze hogy elsőre is felfogtam George szavait, hogy nem akar ott meglátni, de tényleg nem akarok itthon lenni a húgommal. Vagy ő vagy én és mivel ő egy igazán kis idióta hebrencs, így én lépek le. Idővel. Csak összepakolom a rendőrség által megkapott aktákat, a laptopomat két üzenet elküldése után offolom, a fiókomba zárom és felöltözőm.  
Szerda, 1 hét múlva. Éjjel... 11.
Este 21:45 van. A húgom még fent van, pedig reggel suliba kellene mennie, mondjuk nekem is kéne, de még sem… más dolog akadt a horgomon. Egy kis utánpótlás. Agy formában. Egy zseblámpát kaptam le a polcomról, egy régi ütött kopott semmire se jó teniszlabdát dugtam el a zsebembe, tényleg van belőle rengeteg, egy hiányzik, senki sem kérdezi meg a hollétéről. Motor kulcs eltéve.
Végül a gördeszkámat is felkaptam. Nem szoktam kint hagyni a ház különböző pontjain, ugyanis a húgomnak szokása elpakolgatni, vagy épp kidobálni más holmijait, mert oda épp mást akar tenni. Hát nah! Az ajtómból még visszanézek, majd mivel mindent elpakoltam biztos helyre, így el is zúztam otthonról. Anyáék „randira” mentek, szóval csak Sue van itthon, ő meg magára gyújthatja a házat is, nem fog ma érdekelni. Tett ma eleget, hogy ez ne érdekeljen. Egy 16 évest nyugodtan egyedül lehet hagyni, nem? Engem simán magamra hagytak, szóval én miért ne hagyjam őt magára? A szülők úgy is 11 körül érkeznek haza.
- Sus. Leléptem az éjjel-nappaliba. Kell valami? - koppantottam be hozzá, válasza után léptem csak le, de azt is ízibe. Ki az ajtón, ki a garázsba, ahol a motoromat tartom, kigurultam vele a ház elé, lezártam a garázsajtót, felpakoltam a deszkát rá, majd léptem is. Kressz szabályok betartása szerint közlekedtem, még a tempót is betartottam, láttam pár ismerős arcot, intettem is, majd gyorsabbra vettem a figurát és a város szélére robogtam. A térkép a fejemben volt, nem kellett már semmi sem, csak az, hogy megtaláljam az adott helyszínt. A várost elhagytam hamar, a terület ismeretlen volt, így óvatosan vezettem. Úgy 5 km után állítottam csak le a motorom és egy zugosba állítottam, ahol nem volt feltűnő. Az útra sétáltam, körülnéztem, majd a deszkámra pattanva gördültem tovább. Úgy 800 méter hosszan lejtővel könnyű repeszteni, nem voltam hangos, tök csendesen megérkeztem az ismerős autó mellé. George kocsija volt. Megálltam mellett és benéztem az ablakon. Üres. Az órát néztem. Háromnegyed 11… még épp időben vagyok. A deszkámat a kocsi mellé helyeztem és besétáltam halkan a fás területre. Nem is kellett mélyre mennem. Az alakját egyből kiszúrtam. Egy kidőlt fa és egy éppen kidőlni látszó takarásában álldogált. Várakozott. Háttal állt tőlem. Hiszen a távolban síri csend volt.
Roppant alattam az avar, szóval megtorpantam, tudom hogy fegyver van nála, jobb ha nem használja. Ha felém fordult, csak elvigyorodtam. És vállat is vontam. Mondtam, hogy segíteni akarok.

Öltözet


avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
102
● ● Keresem :

A rendőrkapitány fia
● ● karakter arca :
Lucky Blue Smith


✥ Szeretettel George Riverdale tollából
Témanyitás ✥ Re: Félreeső út •• Pént. Okt. 06, 2017 9:11 pm

Még a találka előtt kiértem, körbenézni a terepen, no és persze előtte is párszor. Tisztában akartam lenni az előnyeimmel és a hátrányaimmal, már ami a terepet illeti. Nem tűnt túl rózsásnak az egész helyzet, kezdem úgy látni a dolgot, hogy ez nekem talán túl nagy falat. Vagy én vagyok túl beszari. Ami egyáltalán nem vagyok, csak tudom, meddig tudok nyújtózkodni. Unokázni azért még szeretnék, például.
A kocsit nem szemet szúróan helyeztem el, gyanút sem kelt. Jó helyen van, ahol van, s én is, rejtőzködve. Mert hallani akarom a beszélgetést, nem pedig megakadályozni. Jóval többet nyerek, ha hagyom őket akár még üzletet is kötni, annál tovább tudom göngyölíteni a szálakat.
A fánkok nem a barátaim, a kávék sem annyira, ha várakozom. A cigi meg végképp nem. Jól jönnek ilyenkor a vadászatban is csiszolt türelmem és módszereim. Ha már egyszer nagyvadra vadászom.
Van fegyverem, de nem csak tűzfegyver. Az elmaradhatatlan vadászkésem mellé az eszemet is bepakoltam, s egy botot is. Elég vastag, hogy egy csapással elnémítsak bárkit, s elég vékony, hogy akár felnyársaljak rá valakit. Vadászaton jól jön, a fa odvas részében meg ellapulgat, míg várakozom.
A zajra lendítés nélkül döföm hátrafelé a botot, fordulás közben.
Amit látok, nem, hogy ínyemre nincs, hanem mérhetetlenül fel is bőszít. Van fogalma egyáltalán, hogy ezzel felvéste a nevünket egy sírkőre?! Mivel dumának helye itt nincs, na meg a kölyöknek sem, így vágok egy képet és előveszem a lőfegyverem, rászegezem.
- Kettőig számolok – tudom, hogy tud szájról olvasni, ezért némán formálom szavaim, van elég világosság hozzá a sötétben is.
Nagyon remélem, hogy hatni fog és elhúz. Nagyon remélem, hogy szót fogad és ért a jó szóból is.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
13
● ● karakter arca :
Jeffrey Dean Morgan


✥ Szeretettel Timothy Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Félreeső út •• Hétf. Okt. 09, 2017 7:20 pm



George & Timothy

Nos, igen, nem számítottam üdvözlő kézfogásra, sem jó pofizásra, sem egy kellemes mosolyra, hogy hát mégis itt vagy. A fegyverével nézhettem farkas szemet. Szó szerint. Csak álltam ott majd kisikló szívveréssel, olyan gyorsan és ütemtelenül verdesett. Nyeltem egyet, ahogy kiolvastam a másodperces türelmi időszakot… hátra léptem egyet, majd még egyet, de onnan már nem voltam hajlandó. Kezem ökölbe szorult, mindkettő mondhatni. Szúrós szemekkel figyeltem a fegyver csövet. Félnem kéne, félek is, de a harag, hogy rám tarja… nagyobb. Hogy merészeli? Segíteni jöttem! Még ha mondta is, hogy semmi keresni valóm nem lesz itt. De igenis van!
Segíteni akarok! És nem képes felfogni. Hát értse már meg ember! Jó persze, ezért le fogja harapni a fejem, meg egyéb következményei is biztos lesz majd, de vállalom őket. Az isten szerelmére, csak tegye már el! Mély levegőt vettem, majd kifújtam, kezeim ellazultak és közelebb lépdeltem, mintha nem vennék tudomást a rám szegeződő fegyverről.
Lassan, de annál magabiztosabban léptem elé, a fegyver a mellkasom előtt 1-2 centire volt. A férfi tekintetébe figyeltem, majd elmosolyodtam.
- Ha segítség kell, szóljon. Tudom, hogy ez mekkora felelősség magának, de higgye el… nem tudnám elviselni, ha magával történne itt valami és egyedül van…megérti? - halkan beszélek, hogy senki más ne halljon minket, csak ő hallja meg és fogja is fel, legyen akármekkora dühe. Értse meg, hogy akár idegen, akár sem, mert már hónapok óta neki dolgozom, igeni képes vagyok aggódni érte. Egy ideig még figyelem őt, majd a távolba meredek, amerre ő is a felügyelete alatt tartotta a tájat. Nincs mozgás. Ez még jót jelent, vagy már rosszat?
- Majd később csesszen le ezért, oké? Valaki jön. - guggolok is le, hiszen rejtve vagyunk a bokrok és a kidőlt fa miatt, de a fehér hajam nem illik a képbe, szóval kapucnit húzok. Eltűrök a képemből egy ágat és pár levelet, hogy lássak valamit. Egy kétajtós szekrény kaliberű férfi jön a másik oldalról, még jó hogy hatalmas területről beszélünk… De mi van, ha már járt mögöttünk és látta a főni kocsiját? Akkor vagyunk ám bajban.
Azt nem látom, hogy lenne fegyvere, valószínűleg jól elrejtette… Körül néz, figyel minden neszre, ugyanúgy én is figyelem őt és a mögötte érkező másik tagot. Elegáns öltöny, királyi magatartás… gondolom testőrként hozta magával az előző csávót, vagy ő a már korábban említett hacker? Mindegy is most… akad is bökkenőnk, jön a harmadik ügyfél, neki már látható a fegyvere is. Semmit sem bíznak a véletlenre. Megvakarom a tarkómat, majd George-ra vetek egy kérdő pillantást. Aztán visszameredek a srácokra, hiszen kezet fognak és beszélni kezdenek. A senki sem követett szindróma és a 100%-ig biztos vagyok ebben válasz. Körülnéztek egyáltalán rendesen?


Öltözet


avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
102
● ● Keresem :

A rendőrkapitány fia
● ● karakter arca :
Lucky Blue Smith


✥ Szeretettel George Riverdale tollából
Témanyitás ✥ Re: Félreeső út •• Vas. Okt. 15, 2017 9:33 am

Semmi rezzenés vagy változás a tekintetemben, vagy az arcomon. Volt alkalmam gyakorolni, színésznek is elmehetnék. Hátrál. Jó döntés, megmarad az élete. Akikre várok, nem kispályások és még csak nem is lágyszívűek. Ezért nem szóltam, hogy jöjjön. Az fix, hogy innen élve nem menne el. Erre tessék, itt van.
Közelebb jön, vissza, a fegyvert továbbra is rászegezem. Blöff, amihez tartanom kell magam. Eszem ágában sincs lelőni, bár ha az életét mentem meg általa, habozás nélkül lábon lövöm, vagy kevésbé veszélyes helyen. Kicsit a nagyért, ennyit megér, s hogy a hülyeségéből jól jöjjön ki.
A szavai meglepnek. Ha valóban igaz, amit mond, nem a hősködés szava hívta erre. Félt. Mint ahogy saját dühöm is annak szól inkább, hogy féltem. Tojáshéj még a hátsóján, élete meg még hosszan előtte, ami nekem már jócskán a hátam mögött. Értem már annyira nem lenne kár. S valahogy valóban nem izgatott ez a kérdés. Ami baj, könnyen hibázik az ember ezzel. Ami a kölyök életébe is kerülhet.
- Szóltam? Nem. Vagyis egyértelmű, hogy nem kell segítség. A te kétbalkezességed semmiképpen sem. Az eszed kell, nem a lábad vagy a karod. Húzás innen, vagy kúszva mész haza, nem érdekel, mit szólnak a szüleid. Legalább élve kerülsz haza – kis szünet után válaszolok a végére is. – Megértem. S jól esik. És akkor is tűnés innen. Semmi keresnivalód itt.
Sértőek és kemények lehetnek szavaim, amik érte szólnak, hogy életben tartsam, ha balul sülne itt el a dolog. Aminek az esélye megugrott, hogy Tim megjelent.
Nem zavar, hogy mellkasa érinti a fegyverem csövét és egyben zavar. Nem mutathatom ki, hatni akarok rá.
- Nagyszerű – mormogom, s visszateszem a fegyvert a helyére, s lassan mozdulok a fához, amire egy magasabb bokor hajlik. Kiváló búvóhely, több oldalról sem látni.
A bevonulókat figyelem, mint valami moziban. Az utolsóra azonban magamban szívni kezdem a fogam.
- Lucien – nézek Timre. – Még az aktában sem volt, mint lehetséges partner. Nagy kartellező.
Vagyis: rohadt nagy bajban vagyunk, ha kiszagolják, itt vagyunk. Nem igazán egy lágyszívű alak.
Nem aggódom a kocsin, azt mindig jól el tudom rejteni, s hamar el tudok vele tűnni. Ha odaérek, ha el tudom indítani a motort. Megvakarom a barkóm.
Kihallok egy mondatot. Az összes energia erőművet egyszerre hackelni? Az lehetetlen. Lucien embere az aktatáskát leteszi és kinyitja. Prototípus, képes energiát termelni, rengeteget a semmiből. De nem a népnek akarják adni, hanem uralni azt. Ezt rebesgetik egy ideje, de engem nem ez érdekel, hanem, hogy kik vannak benne, s mit terveznek. Már az gáz, hogy kartellgyanú van az egészben.
Vladimir pedig egy laptopot vesz elő és felcsapja, s elkezd rajta dolgozni.
- Ahogy sejtettem – húzom el a szám. Szólni kellett volna másoknak is, mivel tudom, hogy rengeteg tégla van mindenhol, így nem tehettem meg. Ezért veszélyes itt.
- Ezek most akarják megcsinálni – és még várnunk kell, míg belekezdenek. Erőműveket leállítani nem egyszerű dolog. De az első gyanúja az egyik, energiaiparban jártasnak, akkor merült fel, amikor szisztematikusan álltak le blokkok, különböző erőművekben. Vagyis valaki próbál ismerkedni a rendszerrel. Ő bérelt fel, s jó sokáig vizsgáltam a csajszit is, mert szokásuk blöffölni, én is szeretek. Lehet, hogy pont ő a legnagyobb kutya az egészben, csak fedezni akarja magát. Eddig nem úgy nézett ki, de nem nyomtam ki az ébergombot őt illetően.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
13
● ● karakter arca :
Jeffrey Dean Morgan


✥ Szeretettel Timothy Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Félreeső út •• Vas. Okt. 15, 2017 4:46 pm



George & Timothy

Akárhogyan is sérteget, akármit is vág a fejemhez, szíven szúrnak, de nem mozdulok. Sehová sem. Vághat bármit a fejemhez, megbánthat, lelőhet…akkor is maradni fogok, mert féltem őt. Mintha…apám lenne, vagy valami ilyesmi, de közel áll hozzám. Sokszor besegítek neki, ez is hasonló pillanat lenne, ha hagyná. De elakar üldözni, biztonságban akar tudni. Tudom jól, hogy ahol biztonságban lehetek bárki vagy bármi elől, az csakis Darren lehet. De őt képtelen vagyok bele vonni az életem szőrnyű részeibe, a hazugságok kereszttűzébe, ő nem élné túl. semmiképp sem. Ezért is hallgatom el mindezt tőle. Nem adhatom át mindezt számára, mert túlaggódná. Igen, tutira túl aggódná a dolgot és egyből a fejemet mosná, előkapná a szigorú bátyó fejet. Jönne a rengeteg kérdésével és válaszokat akaró fejével, akaratával. Előhozná a durvábbik énjét és úgy rohanna le… senki sem akarja ezt a jelenetet látni, ugye?
Ezért sem mondok neki semmit erről a helyzetről, senkinek, ami azt illeti. Senkinek semmit.
Haza megyek élve, mert hiszek magamban, hiszek George-ban és tudásában, szakértelmében. De aztán érkeznek a vendégeink is, meg kell húznunk magunkat, s így is teszünk hamar. Hárman érkeznek egymás utánban, szájról olvasok, Georg-ra pillantok, aki hamar zavart lesz, mérges.
- Konkurens? - kérdezek vissza, ahogy kiejti Lucien „foglalkozását”. A részt vevő cégek magasabb árakat és profitot érhetnek el, miközben nem jár társadalmi előnyökkel. Versenyellenes szövetség. Az, hogy milyen mértékű a verseny - kartell általi - korlátozására visszavezethető áremelés nagysága, vagyis az árfelhajtó hatás, a kartellár és a versenyár összehasonlításával számszerűsíthető. De… A kartellezés a legsúlyosabb versenyjogi jogsértés, az ilyenben vétkes vállalkozást komoly pénzbírsággal büntetik. És ezek mégis akarnak valamit. De mit?
Egy laptop kerül elő és a srác gépelni kezd valamit. De nem látom mit, pedig baromi kíváncsi lennék rá.
De hiába tekergetem a nyakam, valahogy csak nem az igazi itt egy helyben lenni... innen nem látom. Elnézek George mellett, meg a másik irányba, de visszatekintek az előzőre. Az avart nézem, nem lenne jó mozogni rajta, sok az apró gally, melynek reccsenésére bárki felfigyelhet. Maradnom kell, az a biztos.
Az egyik fickó felfigyel valamire, nézelődik, talán gyanús neki valami, talán tud valamit amit mi nem. A lépéseit figyelem, feje és tekintete mozgását... gyanúsan méregeti a fákat, a környezetet. Elengedem az ágat, halkan visszasorol a helyére, szóval majd kicsit később visszanézek rá. Helyette a főnire pillantok kissé aggódva. Hallok egy fegyvert is, melyet épp felhúznak, majd egy dörrenést is, amire összerezzenek és összeszorítom a szemeimet.
Visszanézek, elhúzom az ágat, az egyikük lelőtte a másikat, egy következő fél került elő... Le...lelőtte... Hevesen kezdem el venni a levegőt, a vér látványa nem épp a kedvencem,pánikrohamom lesz tőle. Le kell lépnem, kiteljesedik. Számoljunk. 1...2...3....4... a szívem hevessége megugrik egy pillanat alatt.
Elengedem újra az ágat, lehuppanok a földre és koncentrálok. Nem rángathatom bele őt is ebbe, nem hagyhatom, hogy miattam sérüljön meg. A másodpercek peregnek, én még mindig azt érzem, hogy valami hatalmas préselődik a mellkasomhoz, mely oxigént lop el tőlem. De a számolás segít, újra és újra neki látok. Ezúttal sikerül. Lenyugszom, megnyalom a szám, szusszanok, a Főnökre pillantok, bólogatok párat kissé aggódó tekintettel és visszafordulok az eseménykehez. A gépre koncentrálok, nem a halottra.
Számolom a billentyűk leütését, mindegyiknek más koppanása van, figyelem az ujjainak útját, majd képzeletben összeteszem a fejemben a keresését, az üzenetet... ez egy levél. Bár... visszatekintek a férfire, George-ra.
- Levelet ír, erről az egészről, hogy kiiktatták a besúgót, elkezdték. Fizessenek. - suttogom, hangomon pánik uralkodik még az előző esemény miatt, de visszatekintek újra. Egy újabb bőrönd kerül elő, majd még egy. Mindkettőt kinyitásra bírják. Az egyikben pénzkötegek vannak, a másikban egy nagyobb fegyver.
- Az egy AMP-69... - döbbenek le egy pillanat alatt, ahogy kiszedik a táskából és összerakják mutogatóba. Kifújom a levegőm, a szívem még mindig sokat ver egyszerre, mivel jól tudom mi található nem messze tőlünk a fűben.


Öltözet


avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
102
● ● Keresem :

A rendőrkapitány fia
● ● karakter arca :
Lucky Blue Smith


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Félreeső út •• Pént. Okt. 20, 2017 4:18 pm



karakterleadás miatt játék lezárva
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1784
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Anne C. Shirley tollából
Témanyitás ✥ Re: Félreeső út •• Vas. Nov. 12, 2017 5:13 pm

Ben && Anne
Különös, amikor a pirkadat hozza magával a pusztulást, vagy az új fejezetben az ismeretlen önmagunk lehetséges tükörképe, a múltunk, ami jelen és jövő is egyben

- Hééééé! Álljon meg! - ordítom a mellettem elhúzó autós után, aki hasonlóan ideges lehet, amiért padlógázzal halad tova. Majd elképzelem, hogy a kórházba sietnek oly nagyon, mert egy apró csöppség születik a szerető családba. Az apa pánikol, a nejét nyugtatja, aki az anyák magasztos kötelességtudásával, csillogó szemekkel tekint a jövőbe.
Az út szélére sodródtam, igyekszem feltápászkodni. Felszisszenek. A gépeeeem! Ugye annak nincs semmi baja nincs? Istenem, mondd, hogy épségben van, kérlek légy jó hozzám, ha már a hajam színével büntetsz! Előrekúszok, hogy a kosárka fogságából szabadítsam ki a raboskodó kincset. A kosaram, a kosár! Ne-ne-ne-ne-nee! Nem hiszem el, eltörött. Tovább szakítom, hogy a deformált részek alól előkerülhessen, minden, ami benne volt. A nyelvem kidugom a nagy koncentrálástól, remegő ujjak kutakodnak a roncsok alatt. A puha tokot tartom a kezemben, cipzár, gép. Kérlek, kapcsolj be, nagyon-nagyon szépen kérlek, könyörgöm, ne legyen bajod, esedezve kérlek! Villogni kezd a jelző, majd bekapcsol a kijelző. Fekete. Nem-nem-nem-nem-nem! Az objektívet tapogatom. Ó, csak a kupak. Újra belenézek, tiszta a kép. Nagy sóhaj száll a levegőben. Megúszta. A fedő már nem volt ilyen szerencsés, az elrepedt, de a gépet a bélés megmentette.
A biciklim nem tudom mennyire lehet ép. A vázról úgy tetszik hiányzik némi festék, viszont a kormány deformálódott csak el számottevően. A ruhám őriz pár szakadást az eséstől, azt hiszem kócos lehetek, koszos. Még nincs erőm felállni. Oly rémisztően festhetek, mint amikor zöldre színezte a hajamat az a festék. Ezüstös tükörben sem szeretném látni önmagam, a pocsolya, pedig megalázó volna.
Mi ez a fémes íz? Vércseppek színezik a földet. Porból lettem, porrá leszek? Visszaadom magam a földnek? Milyen eszményi lenne most meghalni, mint a színész, aki a színpadon leli halálát, utolsó leheletével is Thaliát dicsőítve, ki egész lelkével őt vallotta életében. Az operatőr, aki vágóképeket akart készíteni a szabadban. Hiszen én még csak elindultam, ez nem is ugyanaz. Bár az volna! A világ ébred a felkelő Nap sugaraival, gyönyörű és pompázatos volna most elhagyni...

■ ■ Zene ■ ■ ezzel az a baj, hogy rajtad van a vér, de még járhatsz így oké, kiéltem magam, szeretet van hug iloveu ■ ■credit



Hey Carrots!
Anne with an e, please
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
10
● ● karakter arca :
Rose Leslie


✥ Szeretettel Benjamin Peverell tollából
Témanyitás ✥ Re: Félreeső út •• Vas. Nov. 12, 2017 7:13 pm

To Anne

//Trágár szavakat tartalmazhat//
Csak élvezem, ahogy maxra tekerhetem a kocsiban a hangerőt egy kiadós munka derekán. Noha csak kis szabadidőm akadt, amiben dolgomat intézem, most mégis kiélvezem a pillanatot. A nap sem süt már igazából, de a szemcsit feltolom az orromra.
Azonban nem sokáig haladunk, amikor az úton a többi autó araszolni kezd előttem, végül beáll a dugó. Mi a... errefelé nem szokott sosem akkora lenni a forgalom, hogy beálljunk. De a csigatempóban való araszolás közben kezdem megpillantani, mi történhetett. Elsodortak egy biciklist, az előttem haladó faszfejek pedig csak a dudát tudják tenyerelni. Hát szép. Sóhajtok egyet, miközben felteszem a napszemüveget a fejem tetejére. Én nem fogok csak úgy elmenni innen, előbb adom le a diplomámat. Inkább lehúzódok , felhajtok félig a padkára és megállok. Rögvest kiszállok a kocsiból, hogy megközelítsem a lányt. A bicikli kereke még mindig forog, ő pedig az úton térdepel nekem háttal. Mit motyog? Felvonom a szemöldökömet, ahogy szófoszlányok ütik meg a fülem. Biztos alaposan beüthette a fejét.
Odalépek hozzá, leguggolok, hogy segítsek összepakolni neki, akkor csak ráfogok a csuklóira és rápillantok. De hát vérzik az orra! Ő meg ezekkel foglalatoskodik?
- Jól vagy? - kérdezem meg azonnal aggodalmas arckifejezéssel, miközben a zsebemből előhalászom a csomag papírzsepit, hogy egy kézzel kiügyeskedjek belőle legalább két darabot. Finoman hátra döntöm a fejét.
- Maradj így. - azzal erősen ráfogom az orrára a zsepit. - Most pedig állj fel, beviszlek. Orvos vagyok, megvizsgállak. - ellentmondást nem tűrve állítom fel a földről, remélhetőleg nem fog ellenkezni. Legyen akármilyen cucca itt, én még a biciklit is komolyan képes vagyok itt hagyni...
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
83
● ● karakter arca :
Kit Harington


✥ Szeretettel Anne C. Shirley tollából
Témanyitás ✥ Re: Félreeső út •• Kedd Nov. 28, 2017 7:01 am

Ben && Anne
Különös, amikor a pirkadat hozza magával a pusztulást, vagy az új fejezetben az ismeretlen, önmagunk lehetséges tükörképe, a múltunk, ami jelen és jövő is egyben
Tűűűűűűűt. Tűtűűűűűtűűűűűűűűt. Szólal meg a dudaszimfónia, ami visszaránt mások világába. Mintha megint Skóciában lennék. Persze az ottaninak a hangját ezerszer jobban hallgatnám, mint ezt a rémes lármát. Micsoda zaj! Mily szerelmes türelmetlenség! Mindenki beleesett a vágyaiba, a céljaiba, és most rohannak, hogy utolérjék őket, én meg feltartom őket.
- Megyek már, megyek, csak védelmembe veszem az én édes gépemet, ezért igazán nem haragudhat senki, biztosan megértik, hiszen ez a hangzavar csak annak szólhat, hogy felébresszenek, hogy tudják életben vagyok-e, elvesztettem-e édes ép eszem, megdermedtem-e, hiszen, ha igen, okvetlenül segíteni akarnak - fejtegetem immáron hangosan az eshetőségeket, miközben a vérem ontom itt az Eszményi Türelmetlenség útján.
Kővé dermedve bámulom a kar végén található férfi arcát. A hajszálain átütnek a fények, amik a feje köré is glóriát vonnak. Kétségtelen: eljött az idő. Bennakad a levegő talán ez az utolsó. Készen kell állnom, igaz?
Csöpp. Csöpp. Újra lefelé nézek tétován. Vércseppek.
Kizárólag a kamerámmal, vagyok hajlandó indulni a túlvilágra, ha el kell véreznem, még biztosan van egy kis időm, egy átlagos ember szervezetében található mennyiség ismeretében, pedig elég sok lehet az a kicsi.
- Hogy jól vagyok-e? Rengeteg mindent el szeretnék még intézni, mielőtt meghalok. Tudna várna egy kicsit? Értem, hogy az égiek küldötte, de biztosan van még időnk egy, s másra, még ha megváltani nem is fogom a világot, mint Jézus. Noha, én nem hiszem, hogy egészen úgy történt, pedig olyan fenséges volna, nem gondolja? Ó persze, maga mindent tud. Nos, én nem vagyok igazán keresztény, csak Adelaide miatt imádkozom esténként térdepelve, én máshogy tennék, de szerinte ez és a vasárnapi mise tesz valakit azzá és semmi más.
Csurran, cseppen. Hátraszegi a fejem, még a zsepit is rászorítja, amitől egyenesen nem kapok levegőt. Ó, szóval siet, értem. Ó, csak egy kicsit maradhatnánk, megcsodálni ezt a világot, és benne gyönyörködve kimúlni!
- Maga nem úgy emlékszik, hogy előre kell bukni ilyenkor? Bocsásson meg, de inkább elvérzek, mint megfulladok, mindenképpen szebb halál. Sokkal előkelőbb. Így haltak meg sokan elődeink. Shakespeare is így írja meg sok hősét, nem lehetne, hogy én is inkább... - kérdezem orrhangon. Adelaide biztosan megjegyezné, hogy vegyek levegőt is, de hiszen, ha elegek a lopott szusszantások! Persze a számon át ezek sokkal nehezebbek. Előre billentem a fejem, talán le is fejelem, inkább vérezzek el, csak kapjak levegőt.
- Várjon, maga orvos? - mintha lesokkoltak volna. - Persze, nem mehetek betegen a Paradicsomba, még megfertőznék ott mindenkit, előbb ki kell kúrálnia... Minden világos.
Nagyot sóhajtok, majd az utasításait követve emelkedem meg és rogyok össze. Majdnem. Körülnézek, s megcsodálom még egyszer utoljára a dudaszimfóniát is, igazán hiányozni fog, az az undok Will is.
- A koordinációs zavar is hátráltató tényezőnek számít az úton? - nézek rá, akárhol is találjam. - Mint látja a lábaim nem az igaziak, kicsit szédülök is, ez normális ilyenkor? Mondja, hogy ez nem azt jelenti, hogy a Pokolba tartunk, Adelaide.... Mrs Caulfield kitérne a hitéből, és többet nem találkozhatnék velük, hiszen ők Jackkel,akarom mondani Mr. Caulfielddal biztosan a fényes Naphoz kerülnek, a lágy felhők fölé, ahol az Isten és Szépség lakik, s bűvös szekerén szánkázva hoz álmot a világunkra. Persze tudom, hogy nem így hívták, nem emlékszem a nevére. Milyen ironikus, hiszen én úgy szeretem a szép neveket. És mi a baj azzal, ha az istenek mégis többen vannak, Mrs. Caulfield szerint persze eretnekség ilyesmit állítani, de mégis? Maga nem emlékszik a nevére?

■ ■ Zene ■ ■ szeretet van hug iloveu ■ ■credit



Hey Carrots!
Anne with an e, please
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
10
● ● karakter arca :
Rose Leslie


✥ Szeretettel Benjamin Peverell tollából
Témanyitás ✥ Re: Félreeső út •• Kedd Nov. 28, 2017 12:00 pm

To Anne

Átlagos napra számítottam néhány vizsgálattal, amikor kocsiba ültem. Nem gondoltam volna, hogy mindjárt kórházba menet előtt mentőst is kell játszanom. Márpedig az orvos ott segít, ahol tud. Hiába vagyok nőgyógyász, alapvető általános orvosi tudást én is sajátítottam el a szakosodás előtt. Tehát a nem súlyos eseteket, amihez nem kell eszköz, azokat lazán zsigerből kell, hogy tudjam kezelni. Nem habozok, amikor meglátom a biciklit a még mindig forgó kerekével, mellette a nőt térdepelni a táskájánál. Nem vesz észre, magyaráz. Vajon a viselkedése pánikszerű, vagy csak ennyire sokat pofázik? De nem filózok ezen, amikor meglátom a vércseppeket a földön, már guggolok is le hozzá. Zsepi az orron, enyhén hátra döntöm a fejét de inkább reflexből mint nem. Azért próbálok arra is figyelni, hogy mit mond. Enyhén mosolygásra késztetnek a szavai.
- Ha szabad megjegyeznem, ez még nem a vég, csak eleredt az orra vére. – ha már ő magázódik, maradok én is annál, üsse kő. Amint felsegítem, alaposan megfogom a tenyerét, hogy stabil támasztást adhassak neki, miközben a válla után nyúlok. Nincs a helyzet magaslatán. Hagyom, hogy előre dönthesse a fejét most már, hisz hivatalosan is így a szabályos. Csak hát mégis kellett rá vetnem egy pillantást, nem igaz?
- Beteg is? Felőlem a Paradicsomba anyaszült meztelenül is beléphetne, hogy Isten mit szólna hozzá, az már nem érdekel.
Nem egészen láttam, mi történik vele, így muszáj lesz kifaggatnom. Kinyitom az anyósülés felől az ajtót és leültetem őt. Oké. Egészen közel hajolok hozzá, miközben lenyitom a kesztyűtartót. Mivel nálam nem iazán vannak olyan holmik amik egy ilyen vizsgálat esetén jól jönnek, így voltaképpen lényegtelen, hogy akad nálam néhány szülészetis kellék. Elő a zseblámpával. Kelletlenül is de a szemeibe világítok vele, hogy figyeljem, jól reagálnak-e a pupillák.
- Annak. Elmesélné, mi történt pontosan? – kérdezem, miközben kikapcsolom a zseblámpát és visszahajítom a kesztyűtartóba. Zsepit cserélek, mert a másik már kezd átázni. Aztán végül felmutatom a mutatóujjam. Igyekszem nem foglalkozni azzal, mennyit beszél közben.
- Kövesse! – adom utasításba, közben persze beszélhet nyugodtan. Az időhúzásnak is megfelelne a dolog, hisz azt várom, elmúlik-e magától a vérzés. De bárhogy igyekszem rászorítani az orrnyergére, az csak nem akar.
- Hogy érzi, eltörhetett az orra? – nem akarom jobban megszorítani, sem megmozgatni a porcot, nehogy jobban eleredjen a vérzés.
- Beviszem a sürgősségire, ott majd szakszerűbben meg tudják vizsgálni. A reflexei jók, de ez nem zárja ki, hogy enyhébb agyrázkódást is kaphatott. A gépét csak fogja az ölébe. És fogja meg így az orránál, ahogy én is teszem. – befelé fordítom, lassan eleresztem az orrnyergét és a kezébe adom a csomag zsepit. Aztán vetek egy pillantást a biciklire. Aki bármit is láthatott, az már mind továbbhajtott. Főképpen az, aki megtolta. Jegyzőkönyvet odabent is fel tudunk venni, így amint beülök a kocsiba, elintézek egy gyors telefont a rendőrség felé. Továbbítom, hogy hol történt az eset és hogy a pácienst hol keressék. Előbb beviszem, mint hogy jön ki mentő érte. Majd odabent kifaggathatják.
- Kösse be magát, a biciklijére majd vigyáznak a rendőrök. – azért segítek neki, ha szükséges, hisz egy kézzel mégsem olyan egyszerű. Majd magamat is bekötöm. Indítom a kocsit, de már hallom a szirénákat. Épp elindulok, ahogy intek a szembe érkező rendőrnek.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
83
● ● karakter arca :
Kit Harington


✥ Szeretettel Anne C. Shirley tollából
Témanyitás ✥ Re: Félreeső út •• Csüt. Dec. 14, 2017 11:53 pm

Ben && Anne
Különös, amikor a pirkadat hozza magával a pusztulást, vagy az új fejezetben az ismeretlen, önmagunk lehetséges tükörképe, a múltunk, ami jelen és jövő is egyben
- De hátha mégis - ellenkezem különös vágyakozással, hiszen csak ezért lehet itt, s ragyoghat aranyglória az arca körül, valóban egészen olyan, mint az angyalok, persze nyilván a szárnyait idelent nem láthatjuk, túl sokan vannak körülöttünk, nem érthetnék meg, s sarlatánnak kiáltanák ki, neki pedig bizonyára nincs kedve a gyarló emberiség szidalmazó szavához.
- Nagyon köszönöm a segítségét, igazán gáláns, Isten biztosan örül, hogy ilyen nagyszerű ember az egyik angyala - mosolygok rá derűsen, miközben leülök, ha nem lenne, még a lábamon sem állhatnék egyenesen. Szinte kicsordulnak a könnyeim, hiszen a meghatottság a szívemig ér, hogy annyira fontos lehetek valaki számára, hogy a legpáratlanabb jóságú, legkedvesebb, legmegértőbb, legelőzékenyebb... legjóillatúbb (az Úr küldöttei használnak parfümöt?) szolgálóját küldje értem a Földre. Várjunk egy percet! Szolgálati autót is kapnak? Ez biztosan álommunka lehet, remélem sok korábbi hajléktalan is dolgozik köztük! Akkor ösztönből megtanulnak vezetni is, kapnak égi okmányokat idelenti használatra? Annyi kérdés!
- Ó, nem vagyok beteg, leszámítva mindezt, másról nem tudok, noha sokszor mondták már, hogy furcsa vagyok, de az nem lehet szörnyű kór, ha valakinek igen gazdag a fantáziája, vagy mégis? De bizonyára Isten nem rökönyödne meg rajta, ha úgy járul valaki a színe elé, hiszen maga is így teremtett minket. Maga miként szeretne oda belépni? Egyáltalán oda készül? Maga szerint milyen lehet? Minden olyan gyönyörű, zöld, virágzó, napsugaras, mint ahogy mondják, amit elképzelnek...?
- Kérem, nyugtasson meg, hogy ezt nem azért csinálja, mert bűnözőnek vél! Egészen úgy érzem magam, mint holmi kihallgatáson érezhetik magukat az ártatlan gyanúsítottak - panaszolom a lámpafény hatására, a reflektort sem foghatom fel, hogy képesek elviselni, akik a másik oldalon állnak, ezt is szinte azonnal taszítom, és takarom el a szabad kezemmel előle az arcomat.
- A Szépségé? Valóban így hívnák? Különös, mintha egészen más rémlene - merengek el a válaszon, de minthogy nem jut eszembe, emellett újabb kérdéseket tesz fel, annyiban hagyom. - El kell keserítsem, ugyanis nem sokra emlékszem. Csak a tájra, az festői volt, egészen mennyei, azt csodáltam, amikor elhajtott mellettem az az autós, s felborultam. És milyen jó, hogy így történt! Hiszen, ha nem így esik mindez, akkor sosem ismerem meg magát, pedig egy igazi angyal, mindigis akartam találkozni eggyel, de Mrs. Caulfield szerint ők... vagyis maguk titokban, álruhában járnak idelent, nehogy felismerjék, talán nem szeretik a rajongást, mert ha eggyel is találkoztam volna, mint ahogy most magával, akkor megünnepeltem volna, s utána béke lett volna a szívemben. Most már valóban azt sem bánom, ha meghalok. Minden megpróbáltatás ellenére is egészen szép életem volt, árvának szebb nem is juthatna. - közben utasításai szerint persze követem az ujját is jobbra-balra, akár az ingaóra, azonban a fejemet nem hagyja mozdítani, akárhogy is próbálnám.
- Ha hazudok biztosan rájön, a teljes igazság, hogy nem tudom az milyen érzés lehet, de mint nem hallja, nem ordítok úgy, mint némelyik mára réginek minősülő, meglehetősen gagyi akciófilmben, így azt feltételezem, nem. De mivel egészen jól bírom a fájdalmat, talán meg sem érzem, annak a lábának a fénye biztosan tartalmazott nyugtatót is a fotonok között... Elmondaná mit kellene ilyenkor éreznem, ha eltörött? - érdeklődöm meg tőle, bízva abban, hogy megadja a választ, hiszen mindenhez ért, felsőbbrendű a gyarló emberek közt.
Az angyalok közt is vannak foglalkozások? Úgy beszél, mint egy orvos, olyan hivatalos, biztosan ilyennek kellene lennie? Mintha inkább evilági lenne... Vagy csak hozzászokott a légkörhöz, a beszédünkhöz, s hogy ne rémüljünk meg az idegenségétől, a fennköltségétől, alkalmazza, azt hiszem erről lehet szó. Egyébként egészen könnyen engedelmeskedem neki, Adelaide biztosan szóvá tette volna már, hogy miért lehet ez így, de ha tudná! Mindent értene.
Amíg telefonál, körülnézek a takaros kis szolgálati autóban, a lélegzetem is eláll. Az autóban néhány gyűrött papíron kívül (minek az neki?) nem találok mást. Vajon felforr benne a méreg, ha belesek a kesztyűtartóba? Annyira érdekfeszítő, hogy mire lehet szüksége a munkája során egy angyalnak. Óvatosan kémlelem, miközben újabb itatót emelek az orromhoz, úgy tűnik nem figyel, rám sem hederít, tehát kinyitom a kesztyűtartót, hogy feltárulhasson a kincsek kincse. Könyv, szemüveg... Nem jó a látása? Vajon hányasra lehet szüksége, felveszem az okulárét, hogy kitalálhassam. Kissé homályos, de nem vészes, szinte meg is szoknám. Mi van még itt? - furakodik be a szabad kezem, ami a füles illesztést is kihajtotta. Ez valami egészen puha, könnyed anyag. Ó és - kiemelem. Egy unikornis plüss! Tüzetesen megvizsgálom. Ilyenek várhatnak rám odaát? De nincs időm ezen gondolkozni, az ölembe ejtem az újra megszólalásának meglepetésére.
- Máris - erőlködök félkézzel, és próbálom rángatni ki az övet, bár olyan kecses volnék, akár a balettáncos, ki éppen nyújt! Még szerencse, hogy ebben is a segítségemre van. - Várjon, a biciklimet tényleg itt akarja hagyni? Nem hagyhatjuk itt! - könyörgök aggodalmasan, hiszen egyik első emlékem volt Jackéknél, az egyik legszebb ajándék, akárhova megyek, jönnie kell velem. - De ígérje meg, hogy nem esik bántódása! - kérlelem.
Bosszúsan ingatom a bokáimat jobbra-balra, semmit sem szól. Akkor majd én beszélek
- Az angyaloknak van neve? Ó, hát persze,hogy van! Elnézést! Mi a magáé? - teszem fel a kérdést orrhangon, mialatt felé fordulok a tamponált orrlyukaimmal, amikből lógnak kifelé a tekert zsebkendők, talán így nem kell foglalkoznom vele egy ideig.

■ ■ Zene ■ ■ szeretet van hug iloveu ■ ■credit



Hey Carrots!
Anne with an e, please
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
10
● ● karakter arca :
Rose Leslie


✥ Szeretettel Benjamin Peverell tollából
Témanyitás ✥ Re: Félreeső út •• Hétf. Dec. 18, 2017 2:40 pm

To Anne

Nem válaszolok az ellenkezésére. Első sanda gyanúm, hogy vagy nagyon makacs és/meg van zavarodva, vagy beverte nagyon a buksiját. Elvégre miért vérzik csak úgy az orra? Persze eshetett arcra is, le is nyúzhatta a nóziját, de vérezhet amiatt is, mert beverte a fejét. Annyi tézis van, amit ilyenkor figyelembe kell venni, annyi megoldás, eshetőség, amit fel kell állítani. Ezért kihívás néha nekem az, hogy orvos vagyok. Jól kell teljesítenem, ugyanakkor a döntéseim súlyossága folyamatosan lenyomatát hagyja maga után. Elég néha csak egy rossz lépés, hogy aztán az egész nagyon rossz irányba mehessen el. Nem vagyok a pontatlanság híve, így igyekszem ebből a helyzetből is a legjobbat kihozni.
- Isten mindenkin segít. - vágom tömörre a választ. Talán ha nem tud mire válaszolgatni, akkor nem beszél ennyit. Ugyanis az elkövetkezendő percekben komplett szóáradatot zúdít rám. Arra tanítottak engem világ életemben, hogy legyek másokkal megértő és elfogadó. Noha én annyira nem vagyok hitbuzgó, engem is úgy neveltek a szüleim, hogy valaki odafent figyel minket. Más vallását pedig amúgy sem illik bántani, hisz legbelül mindannyian teljesen egyformák vagyunk gondolkozástól függetlenül.
Ellátom az alapvető műveleteket, noha egyre jobban kezd aggasztani a tény, hogy az eséstől bizony lehet egy kis agyrázkódása. Mindenképpen kell neki röntgen, ha más nem. Én pedig most felelősnek érzem magam abban, hogy bekísérjem és megvárjam vele az eredményeket. Vagy legalábbis értesítsem bármilyen rokonát, hogy bejöjjön hozzá, hogy ha tudja, haza vigye.
- Gazdag fantázia igazi adomány egyeseknek, én nem tudok úgy megírni egy tudományos cikket, hogy elég érdekes legyen. De igyekszem, ami azt illeti. - felveszem vele végül rendesen a kontaktot, meg akarok győződni arról, hogy minden rendben van-e vele. A jeleket akarom látni, hogy megfelelően kapcsol. A koordinációs reflexei jók, komoly baja nem eshetett. De az orra vére még nem állt el, ami már azért meghaladja a pár perces időt.
- Nem vélem bűnözőnek, de balesetet szenvedett. Majd gondolom a rendőrök is kifaggatják, ki boríthatta fel. Szóval ha egy picit megerőlteti magát, tudna mégis mondani valamit? - kérdezem rutinszerűen. Noha nem vagyok egy nagy balesetis, gyakornok koromban bizony néha oda is benéztem. Amikor az első kérdések felcsendülnek, mindig sablonszerűen jönnek egymás után. Rutinom ugyan nincs benne, de megpróbálkozom. Nem tudom mit válaszoljak a kérdésére, egy picit összezavar a csapongós kérdéseivel, válaszaival. Tisztában van vajon azzal, miről beszél?
- Nos... ha hozzáér, akkor fáj. Fáj? Nincs annyira megduzzadva az orra, mint ha komolyan törött volna, de sosem lehet tudni. Meg is roppanhatott a csont. Odabent bizonyára többet fogunk megtudni. Magánál van az egészségkártyája? - újabb kérdés, figyelemmel követem a reflexeit.
Aztán beülök én is a kocsiba. Gyorsan elintézek egy telefont, a szokásos tempóban elmondok mindent, a nevemmel pedig hitelesítem azt, hogy nem beszélek semmiféle humbukról. Hisz nem tudom sem a nevét, sem mást. Ezt úgy gondolom elkérheti majd odabent a sürgősségi szakorvos. Ha nem erre jövök, még ennyit sem tudnék segíteni neki. Vajon mit csinálna, a biciklije mellett ülne vérző orral?
- Hé, ne matasson a kocsiban. - ahogy leteszem a telefont rá is szólok. Visszatuszkolom a kesztyűtartóba a plüsst is meg a szemüveget is. Elindulok most már tényleg.
- Látta azt a rendőrt? Ő majd vigyáz a biciklire. Nem mozdítjuk így el, hogy bármi nyomon követhető. Talán térfigyelő kamera is van itt a kereszteződéseknél, bárhol. - nem ismerem ennyire ezt a környéket, így csak találgathatok. Az is valami, hogy ennyire gördülékenyen megy a kommunikáció. Nem állok az útjába, főleg, hogy most pár információval lehetek okosabb is.
- Benjamin Peverell, hát a magáé? Itt él? - bár gondolom igen ha biciklit használ - Dolgozik valamit? Akcentusa mindig is volt, vagy csak most, hogy beütötte a fejét? Skótnak tűnik ez alapján... - hát persze, ezt a csengést csak az hallja ki, aki hasonlóképp beszél. Noha én rengeteget jártam emiatt beszédfejlesztőhöz, hogy igazán franciásan tudjam ejteni a franciát, néha megfeledkezem róla.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
83
● ● karakter arca :
Kit Harington


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Félreeső út •• Szomb. Feb. 17, 2018 1:12 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1784
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Kieran Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Félreeső út •• Vas. Feb. 18, 2018 9:10 pm


...:: Riley ::...
Hosszú nap… hosszú hét és már nagyon elegem van belőle, egyre több megrendelés, éjszakába nyúló munka, ha így megy tovább akkor mindenkit lemondok a pics@ba és kiveszek egy hét szabit, de az is megoldás lenne a problémámra ha szimplán kevesebb vendéget vállalnék el… De nem teszem, az idióta kis csajokat elküldöm a fenébe a komolyabb munkákat pedig megtartom de így is annyi van, hogy két hétre teljesen tele van a naptáram. Nem panaszkodom… vagyis de egy kicsit igen. Talán a mai este után minden sokkal jobb lesz. Kivételesen hamarabb szabadultam, igaz, most is már 6 óra van, ráadásul péntek. Az ember ilyenkor bulizni vágyik és én nem is fogok mást tenni. Pár ismerőssel egy közeli kis lebujba fogunk benni, sport bár vagy hogy hívják hivatalosan. A csajok foci mezben vagy éppen szexi bízónak öltözve szolgálják ki a vendégeket, és most egészen biztos, hogy haza fogom vinni az egyiküket. Vagy akár többet is ha ahhoz lesz kedvem.
Bezárom a szalont, szokás szerint én megyek el utoljára és holnap reggel én fogok elsőként megérkezni ezért szinte mindig nálam van a fő kulcs, amivel a legkönnyebben be lehet jutni a szépen berendezett, modern tetováló szalonba.
Elindulok a bár irányába, majd hamarosan rezegni kezd a telefonom, üzenetem érkezett.
A bár mellett elsétálok, még véletlenül sem nézek be az ajtón, még a végén elcsábulnék, és Riley meg is érdemelné. Részleteket nem tudok, csak hogy segítségre van szüksége és egy címet küldött. Ha valami hülyeség miatt hívott esküszöm, hogy kitekerem a nyakát aztán különféle kínzásoknak fogom alávetni. Ami a legjobb, hogy meg is tehetem, hiszen az öcsikém.
Nem fogom bántani, régen nagyon jó volt a viszonyunk, talán újra jóban lehetünk… talán.
Motorral megyek a megadott címre, mivel sajnos nem a szomszéd utcában sikerült bajba keverednie hanem a város másik felén. Ahogy közeledek felé nem akarom elhinni amit látok, egy kerítés tetején gubbaszt, alatta pedig egy kutya figyeli, farok csóválva.
Leállítom a motort és nem tudom vissza fogni a nevetést.
- Komolyan képes voltál ezért ide rángatni? - kérdezem tőle továbbra is nevetve.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
19
● ● Keresem :
Grace~my sweetheart
● ● karakter arca :
Vinnie Woolston


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Félreeső út ••

Tell me your secrets

Félreeső út
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-