Dombos terület
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 2:00 am ✥

✥ Yesterday at 11:53 pm ✥

✥ Yesterday at 11:25 pm ✥

✥ Yesterday at 11:18 pm ✥

✥ Yesterday at 9:31 pm ✥

✥ Yesterday at 9:24 pm ✥

✥ Yesterday at 8:54 pm ✥

✥ Yesterday at 8:32 pm ✥

✥ Yesterday at 8:29 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Dombos terület •• Szomb. Júl. 15, 2017 10:07 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2167
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Szer. Okt. 11, 2017 10:19 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Team Edmucas


A tegnap úgy voltam vele, hogy ha törik ha szakad, akkor ma munka után elcsábítom Ed-et egy kis túrára. Mindkettőnknek kell a friss levegő, tehát jó lesz elterelni a gondolatainkat is valami másra. Nekem eleve sikerült, mert már attól bezsongott kis ugráló kenguru lettem, hogy beleegyezett eljön. A többi nem számít, csak az ő legyen mellettem ne az egyik haverom, akivel nem tudnék olyan komolyan elbeszélgetni mint például vele esetleg. Jó szoktam én viccelődni is ha kell, de ha a munkahelyen vagyunk, akkor próbálok normálisan viselkedni. Elvégre ő a főnök, tőle kapom a pénzt, a tisztelet így is úgy is kijár neki. Hiába a nagybátyám, hiába vagyok az unokaöccse, az étteremben sima jóakaratú alkalmazottként igyekszem viselkedni. Tehát fő az engedelmesség. Ha esetleg hallgatnék mondjuk másra is rajta kívül a családban és engedelmes lennék, akkor szerintem meg lennék élve, ám nem tudnám, hogy mire vagyok képes a szüleim nélkül. Így azonban tudom, hogy nem halnék meg nélkülük és tudnék mit kezdeni az életemmel. Otthon mindenféle szükséges dolgot összepakoltam egy hátizsákba, tonhalas szendvicset készítettem, sört egy alkoholmentest direkt neki, mert nem állt szándékomban hazagyalogolni és reméltem, hogy neki sincs. Meg egy vastagabb felsőt, ha esetleg szükségét érezném, vizet és persze kólát. Tudom, egészségtelen és nem is javasolják túrázásra, de úgy nézek én ki, mint aki nélkülözni szokta a Pepsi Max-ot? Na persze, hogy nem!
– Tudom, hogy jó lesz és nem fogunk összeszedni semmiféle kullancsot! – én és a csodás beszólásaim, ami még csak alig hiányozna, tekintve, hogy otthon a csodás hölgyeink úgy nyírnának ki minket ahogy vagyunk. De az ilyen túráknak egy a húszhoz az esélye, hogy kullancsot is összeszedjünk, meg biztos, hogy nem fogunk a fűben üldögélni ha nem muszáj. Plusz nem is a vicc kedvéért tűrtem vagy inkább gyömöszöltem a nadrágom szára végét a cipőmbe. Így kevesebb az esélye annak, hogy otthon kellemetlen vendégünk lesz egy kis bogár személyében.
– Mára elég szép időt mondtak, szóval az időjárással szerintem nem lesz semmi baj. Nem érhet minket esős meglepetés. – egy ideje kénytelen voltam az időjárást is figyelni, úgy a tévében, mint a mobilomon, hogy képben legyek mikor kell és lehet esetleg békés sétákat megtervezni, így persze, hogy ez a túra is véletlenül beleesett vagy kitalálódott a fejemben. Tudom, most az otthon hagyottak mérgelődnek, hogy miért nem hívtuk vagy hoztuk el őket is. De a válasz nagyon egyszerű. Ketten jobban haladunk és nem aggódunk más épsége miatt, és itt most nem csak Vero terhességére gondolok, hanem egy lehetséges bokaficamra Natalie-nál amiért biztos magamat hibáztatnám.
– Amúgy jól vagytok?
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Cobrastyle Note:  meglepetés! pirulo  iloveu  


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
76
● ● karakter arca :
ϡ Dylan O'Brien


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Pént. Okt. 13, 2017 6:44 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Lucas & Edmund

A srácok, meg az ő kis ötleteik. Mondtam már hogy zűrös napoknak nézünk elébe, de Lucas csalafinta volt, levezetjük mindezt egy túrával. Jó ötletnek tűnik? Hát… majd eldől minden.
Összepakoltam, hiszen hirtelen jött ötlete volt, vagy sem, ő már összecuccolt magának, szóval tőlünk indultunk, miután én is pakoltam pár dolgot a táskámba. Pár szendvics, kisebb flakon víz, bár egy sose elég, menten öt került a táskába. Meg néhány elsősegély felszerelés… hiába… a vér nem válik vízzé. Főleg így, hogy múltkor ránk robbantották a metró állomást.
- Miért lenne bármi gond? - ingatom a fejem, ahogy a kullancsokkal jön Ilyenkor úgy tudom már nincsenek is. Bár ki tudja, nem igaz? Magamra kaptam a túrázós ruhám.
Aztán le is léphettünk. Kocsival mentünk ki, onnan meg elég hosszú sétára nézhettünk elébe. Meg is lódulhatunk, ha neki sincs kifogása ellene, hiszen ezért jöttünk. Szavaira elnevetem magam.
- Remélem is öcsém, mert ha ránk szakad az ég, te gyalogolhatsz hazáig. - kihalható a humor a hangomból, nem gondoltam én ezt komolyan, nem hagynám magára egyiküket sem. Ma csak ketten leszünk, de jó is így, a nők valóban csak lassítanának, Verot meg amúgy sem hozhatom ki. Elég egy esés, vagy bokaficam, vagy bármi bogár csípés… jól van ő otthon.
- Jól… bár most hogy volt ez a metrós balesetem…Vero rövid pórázra fogott. Annyira gáz a helyzet, mondjuk az ő szempontját is megértem, de remélem hamar elfelejti az esetet. - panaszkodok, vagy valami hasonló, miközben a térdig érő fűben haladok végig, alattam megroppannak a gallyak.
- Vero is jól van, főleg hogy most egyre közelebb kerültünk a kilencedik hónaphoz… dönthetünk az otthoni szülés mellett. A doki rendben talált mindent az utolsó vizitnél. - elvigyorodva nézek rá a srácra. Végül körül nézek merre is vagyunk, merre kéne tovább mennünk, aztán a jobb oldalt választva haladok tovább. - Na és te? Elmondtad neki az érzelmeidet... - tudom, halottam róla. - Nem volt könnyű, mi? Hogy fogadta? - pillantok hátra rá a vállam fölött. Közben egyre magasabb területekre érünk és olykor meg kell állnom hogy vagy bevárjam Lucast, vagy egyéb más dolgok miatt, mondjuk a tájékozódás miatt.








One life


avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
154
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Csüt. Okt. 26, 2017 5:41 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Team Edmucas


Szükségem volt rá. Ez holtbiztos. Erre az egész kikapcsolódásra. A friss levegőre. Arra, hogy ne otthon kuksoljak és azon morfondírozzak vajon mihez is kezdek magunkkal ezután. Mert nem akarok külön szobát. Nem akarok átsutyorogni hozzá az éjszaka leple alatt vagy ott elaludni, arra fogva, hogy az ő ágya esetleg mennyivel puhább, mint az enyém. Holott mindkettő holt egyforma. Csak annyival másabb amikor az ő dolgai vesznek körül minket, nem az enyém amihez már hozzá szoktam. Különben ez az egész jót tesz. Hogy egy kicsit elvonulok tőle, a rokonaimmal vagyis inkább jelen esetben Ed-el vagyok. Ő mindig el tudja terelni a figyelmem, megért, okos tanácsokat ad és ugyanígy Vero is. Én őszintén megvallom, nem tudom, hogy ezek ketten hogy találták meg ilyen jól egymást, de örülök, hogy így történt. Tényleg. Egy percet se sajnálok abból a tíz évből amin eddig mindannyian keresztül mentünk miután megismertük őt. Maximum azokat amikor épp kiábrándítottam őket a fiúgyermekekből, mert például Linn igazi mintanővér volt. Most is az, de ha bárki ilyesmit mondana neki, akkor még elszállna és jobb ha nem dicsérjük őt az égig. Mert rá a földön van szükségünk. Én meg most kivételesen nem akarok vele problémát. Épp, hogy beszélgetünk egymással. Szóval ennek csak örülhetek, nem igaz?
– Fogalmam sincs. Tudom, hogy kígyószezon sincs, de jobb vigyázni, szétnézni meg ilyenek. – magyarázok, mintha olyan hű de nagyon bölcsen értenék én az ilyesmihez. De amúgy nem. Csak drága jó anyám gyerekkoromban óvatosságra intett és ez csupán berögződés.
– Nyugi. Jó időpontot választottam a túrázgatásra. – vigyorodok el. Mintha valóban már vagy tíz napja ezt a napot tervezgetném. De amúgy nem. Csak a tegnapelőtt pattant ki az agyamból és egyértelműen, hogy a legelfoglaltabb emberre, rokonra esett a választásom. A múltkor például kiderült, hogy mennyi mindent megtesz egy nap alatt, ha tudja. Szóval úgy éreztem muszáj a nagybátyámat magammal ráncigálnom, mint például az öcsémet vagy bárki mást, aki nem finnyáskodik és él hal a természetért vagy legalább nem ijed meg egy kis sétától. Elég nyugodtan haladok utána, talán túlságosan is nyugodtan és lassan. Minek sietni ugyebár? A természet nem szalad el, így nekünk se kell alapon cammogok, mint egy medve. Közben persze figyelem Ed szavait is, mert nem dísznek tettem fel a kérdést, hogy hogy vannak.
– Nőből van, tuti, hogy nem fogja egyhamar elfelejteni. Szerintem majd csak egy év után várhatsz teljes szabadságot. – csak tréfálok, tudom, hogy Vero csak félti a nagybátyámat és nem azért tartja őt rövid pórázon, – hogy Ed szavaival éljek – mert… Ah mindegy. Nem értek én ehhez. Ezt csak Vero tudhatja.
– Otthon fog szülni? A kicsi Roselle otthon fog megszületni? Wáááá… – békapattogás. Majdnem örömtánc, meg miegymás, mert így legalább…
– Ti ezt akarjátok? – aztán elkomolyodva megállok. Nem próbálom az előnyeit sem pedig a hátrányait nézni annak, hogy mi lehet egy szüléskor. Meg nem is kell, az én esetemben legalábbis. Mert a férfiak nem szülnek, csak jelen vannak ha kell és a biztató támasz szerepét játsszák.
– Én ööö… el hát. Amúgy nem. Azt hittem belepusztulok, mire végre elmondom, de megérte. Nem akadt tőle ki és hozzátok se kellett költöznöm szóval… Az csak jót jelent, nem? – azzal próbálok utána igyekezni, mert az egy dolog, hogy én nézelődni jöttem, de ha nem tájékozódunk és lemaradok akkor az káprázatos lesz.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Cobrastyle Note:  pirulo  iloveu  


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
76
● ● karakter arca :
ϡ Dylan O'Brien


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Kedd Okt. 31, 2017 4:49 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Lucas & Edmund

Csupán mosolyogva fejet ingatok. Ez a srác… kész. A nővérem nevelése, jól látszik. Ő is állandó jelleggel figyelemre intett, hogy mindig nézzek szét. Most átadta a srácoknak ugyanezt, idegesítőbb stílusban.
- Lucas…erdei siklóink vannak meg a büdös kígyók…azt jobb elkerülni… ha megijednek egy bűzölgő váladékkal borítanak el bennünket. Tényleg jobb, ha elkerüljük őket. - vakarom meg a tarkómat, miközben kifejtem a problémát a srácra pillantva. Nem veszélyesek, max ha leköpnek, de egyik sem halálos. Franciaország ilyenben szerencsés.
- Teljes szabadságot? Lucas… Ő a feleségem. - nevetem el magam, majd rápillantok. Felnőtt férfi, gyerekképpel, de a nővérem gyerekeként ezt nem tartom számon. Vero a feleségem, így elnézem neki az aggódást, noha nem szeretem ha feleslegesen aggódik. Ezt a részét hagyja rám...
Roselle nevére csak mosolyogni tudok, kérdésére pedig választ sem kap, eldöntöttük.
- Igen, hónapokon keresztül gondolkodott rajta, én kérdeztem, aztán nemrégiben adott csak konkrét választ. - figyelem a fákat, figyelem a talajt esetleges veszélyes dögök miatt, de csak szöcskék ugrándoznak szét olykor. Még mindig vagytok, mi?
- Igen. És szerintem jól döntöttünk. - mosolyodom el lágyan, miközben a gallyak ropognak a talpam alatt. Mindketten biztonságban lesznek, orvos is jelen lesz meg minden. Én is tartok a dologtól, de a szívem ezerrel repdes, hogy végre a karjaimban tarthatom az ifjabb Rimbaudot.
- Fizetek egy csomót kölcsön gépekért, lesz orvos is, bába is. Biztonságban lesz mind a két hölgyike. - nyugtatom meg, hogy ne legyen sem mérges rám, se pedig aggódó, mert nem kell aggódnia.
- Vigyáz, itt akadnak gödrök, ki ne menjen a bokád. - figyelmeztetem, mert majdnem pórul jártam, nem akarom visszacipelni a kocsiig, mert bénák voltunk. Kerüljük el a figyelmetlenséget, én azt mondom. Kérdésemre hát nem valami összetett választ kapok… hogy kellene nekem ezt értelmeznem?
- És neki is az érzelmei veled kapcsolatban ugyanazok, hasonlók, mint a tiéd őiránta? Mert meghallgatott és nem vágott hozzád semmit… az még úgy para ám. Főleg ha később válaszol rá. Mondott valamit amúgy? - állok meg én is, majd visszanézek rá, előre veszem a táskám, belőle az italomat és jól meghúzom.
- Kijöhetnénk bográcsozni is. Vagy piknikezni. Mindenki. Szó szerint mindenkivel. Anyád, Vero meg a leány, Te és a kis barátnőd, Rollo meg az ő kis csaja, a nővéretek meg a párja… - az öcsémet meg sem említem, ha 13-14 év alatt egyszer sem bukkant elő, már nem is fog. Már nem számítok rá. Jó persze megrendítene a hír, ha kiderülne már rég nem is él… de még tartom a lelket magamban, hogy na mégis.
- A suli után mihez kezdesz amúgy? Mi is a célod egyébként? - régen beszéltünk már erről és lehet már nem is az amit előzőleg beszélt. Lehet hogy ezt a témát nem most kellene felhozni, de nem árt ha kitárgyaljuk és átrágjuk együtt.










One life


avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
154
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Szer. Nov. 01, 2017 10:57 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Team Edmucas


Tudom, tudom, tudom. Nem kellene három évesként viselkednem, aki alig vagy egyáltalán be se tudja kötni a cipőjét vagy ami még rosszabb fordítva veszi fel. Végtére is, nem holt egyedül vagyok itt, hanem a nagybátyámmal, akinek a közelében ha akarnék se tudnék ötvenévesen bölcs emberként viselkedni, aki tud mindent és megért már sok dolgot, mert nincs így. Vagyis egyes helyzeteket lehet, hogy kevésbé bölcsen reagálok le. Én és a túrázgatás nagyon távol esünk egymástól, de már képtelen voltam a négy fal között vagy a város utcáit járva lézengni, meglenni. Ezért jó ha friss oxigénhez jutunk, jutok többféle szempontból. Itt ugyanis nagyon sok dolgot nem tudnék elrontani, neki meg nem kell százharmincnégy felé figyelnie, mint az étteremben vagy esetleg otthon Vero mellett.
– Jól van na, csak vicceltem. Szívom a véred, mint mindig. – van, hogy persze teljesen véletlenül. Ez már berögződött szokás, hogy magamra haragítok másokat, hátha velem veszekedve pont megnyugszanak. De a nagybátyámmal teljesen más a helyzet, ő túl makacs ahhoz, hogy vegye a lapot és veszekedni kezdjen… pont velem. Ahhoz túl nyugodt. Különben sem az a tipikus ordibáló típus, hanem inkább… Barátságosan szigorú. Ez a jelző illik rá. Azt hiszem. Próbálok megmagyarázni valakit, aki olyan és úgy viselkedik, mint ő az életben. Rá mindig számíthatok. Őt joggal lehet… isteníteni. Mert már amióta az eszemet tudom imádom őt. Persze volt, hogy egy kicsit bizonytalankodtam vele kapcsolatban, de aztán ráeszméltem, hogy Ed teljesen más világ, mint a gorombábbik verziója. Ez meg volt vagy… már nem tudnám megmondani mikor, de jó régen. Talán ő még emlékszik arra, hogy milyen félve közelítettem hozzá, mert azt hittem ő is leharapja a fejem amiért hozzá merek szólni. Szerintem már akkor kiderülhetett, hogy Ed, Edd n Eddy teljesen más, mint például Harimari. Az embernek joggal lehet olyan kérdése, hogy miért nevezem így Ed-et és Har-t is. Egyszerű: az egyiküket szeretem annyira, hogy egy gyereksorozat címét adjam neki, a másikat meg kevésbé így érthető. Jó persze, simán lehet azt mondani, hogy becenevek terén totál beteg vagyok, de ha egyszer rám tör a (negyven)öt perces akkor ilyenek történnek. A Kicsi tata és mama elnevezések is szerintem ilyesmikből születhettek anno, amikor töpörtyű voltam.
– Jó. Akkor csak tartsatok ki mind a hárman. Igazából már alig várom, hogy láthassam is a kicsit teljes nagyságban szóval… De persze tudom, hogy ti jobban várjátok őt, mint én, de akkor is. Az én csöpp unokatestvérem is lesz, nem akárkié. – rosszabb vagyok szerintem mint a nagyanyám, aki már látni akarja a többi unokáit. Úgy értem Ed első gyerekét, aztán szerintem a többit is.
– Tudod, kezdetben nem hitt a fülének. Tipikus én, szegénnyel egy jó ideje azon tréfálkozunk, hogy nem is sima barátok vagyunk, meg össze fogunk házasodni meg igazából ezért is költöztünk össze. Hogy érthető, az a sokk amit akkor kapott amikor a lehető legkomolyabb arccal próbáltam előadni neki a helyzetet. Különben ismersz. Drámai előzmény, baljóslatú bevezető, aztán konkrét agyfagyasztó magyarázat vallomásba burkolva. De ő is szeret. Ez most már biztos és nem sima barátként. – most meg elkezdhetne nőni tőle a májam, hogy végre sikerült ezzel is eldicsekedni Ed-nek. Nem csak arról tartani az orgiákat, hogy ilyen meg olyan rossz a kedvem, amiért titkolózok Natalie előtt.
– Igazából mindenről a volt barátnőim tehetnek, hogy teljesen az ő szöges ellentéte voltak. De nem csak kinézetileg, hanem belsőleg is. Néhányat meg szerencsétlenségére ismert, ezért is hathatott rá teljesen hihetetlenül mindaz amit mondok neki. – magyarázkodok. Közben persze igyekszem én is a lábam elé nézni. Mert nem jönne jól ha haza kellene szökdécselnem fél lábbon.
Elsősorban csak bólogatok a kijelentésére, miszerint eljöhetnénk mindannyian ide bográcsozni vagy piknikezni. Csak utólag jutott el a tudatomig amit mondott igazából.
– Várj… az öcsémnek van barátnője? – erről persze nem mert dalolni a dalai láma, amikor nálunk volt. Hmmm csak engem nyúzott. Vagy lehet csak mostanság lett valakije? Ha otthon lennék, akkor biztos észre vettem volna, de így…
– Még első sorban suli után egy darabig nem vállalkozok az apa szerepére. Ez bizonyos. Ezt próbálom magam előtt tartani. Mert kell egy biztos közeg, pontosabban a gyerekvállalás előtt meg akarom ezt teremteni. Én nem akarok az osztálytársaim közül egy néhány lenni, aki a gyerekével és a szüleivel él egy légkörbe, mert tizenkilenc évesen nem használta az eszét. Ahol az idősek szava szent, aztán vagy elfogadod amit parancsolnak vagy nem. A munka terén meg… Szerintem még egy jó darabig boldogítani foglak téged az éttermedben. Mert ha hiszed, ha nem, de szeretek ott lenni. A konyhán. Odakint pincéri munkát soha az életbe nem vállalnék. – de az utóbbit szerintem ő maga is tudja rólam, tehát nem kell ragozni neki tovább, szerencsémre.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Cobrastyle Note:  pirulo  iloveu  


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
76
● ● karakter arca :
ϡ Dylan O'Brien


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Vas. Nov. 05, 2017 4:03 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Lucas & Edmund

- Megígérem neked Lucas, hogy az unokahúgodat bármikor megdajkálhatod… de akkor pelenkáznod is kell. Gyakorolnod kell… tudod, saját gyerek, saját kis család. - kioktatás? Nem, csak törődők vele ekképpen is. A lányomat meg akármikor meglátogathatja, ez nem is kérdés. Ő bármikor jöhet a tesóival együtt…az anyjuk is… az öcsémmel már ennyire nem lennék kegyelmes, nála ott virítana az ajtómon a hatalmas nem táblácska. No de itt sincsen, szóval lényegtelen az egész.
Ahogy a lányról és a kettejük dolgáról beszél, kapcsolatukról, mosoly szökken a szőrös képemre.
- Óh. Hát ez nagyszerű Lucas. Te vagy nagyszerű. - felelem boldogan, hiszen hetek óta várt erre a pillanatra, és épp ideje volt váltania.
- Könnyebb lettél tőle, nem igaz? -  pillantok rá sokat tudó ábrázattal, a sunyi mosoly ott ficánkol a képemen azért.
Kérdésére vállat vonok. - Nem tudok róla, de attól még lehet, nem?
Ahogy hallgatom őt, bevárom, had érjen csak mellém, elém, had kövesem most én őt kicsit. Szeret nálam lenni?
- Ezt jó hallani. - különben meg örülök neki, hogy ennyire tetszik neki mindez, amit adtam számára.
- És igen, addig nem lehet gyereket csinálni, míg nem vagy  a helyzet magaslatán. Kell egy biztos háttér, fedél a fejed fölé, munka, hogy bármikor tudd mozgósítani a pénzed ha kell. És persze, hogy a gyereked ne kelljen nélkülöznöd semmiben. - jó persze én könnyen beszélek, én már megteremtettem magam köré mindent, pénzt, házat, munkahelyet, feleséget. De nem volt könnyű idáig eljutni.
- Na és Ő szeretne már gyereket? - kérdezem óvatosan meg, hiszen kitudja kinek mennyire kényes ez a téma.
Kikerülök egy kisebb gödröt, átlépni nem próbálom, kicsit szélesebb annál, szóval kerülök egyet és úgy követem a srácot, közben nézelődök, ismerős a terep de feljebb már kacifántosabb lesz az út.







One life


avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
154
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Szer. Nov. 15, 2017 9:45 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Team Edmucas


Amit mindig is nagyon bántam az az, hogy Ed-ből és Vero-ból csak egy van a világon. Szerintem a korosztályom határozottan meg lenne élve, ha olyanok vennék körül őket is, mint a nagybátyám és nagynéném. Nem hiszem, hogy együtt rossz párost alkotnának, éppen ellenkezőleg, úgy gondolom nagyon csalódott lennék ha Ed tíz évvel ezelőtt valaki mással ismerkedik meg és az illető felettébb idegesítő. Vagy inkább nagyon kötekedő és semmi sem tetszik neki elkezdve attól, hogy milyen nagybáty igényesek vagyunk akkor s, most is esetleg. De Vero más, hála a jó égnek. Olyan mintha a vér szerinti rokonunk lenne, nem csak egyszerűen a kettejük közti házasság miatt lenne a családunk része. Különben is, akit Ed szeret az rossz ember nem lehet, ahogy tartaná a mi mondásunk, vagy inkább az enyém. Na mindegy. De szerintem a többiek is ugyanezt állítanák, tehát olyan nagyon nem hazudok.
– Jól van, de csak a te jelenlétedben fogok gyakorolni még azért is. Különben, azt el tudom viselni ha te röhögsz ki, Vero előtt tuti szégyellném, hogy mennyit szerencsétlenkedek esetleg. Ha belejövők akkor biztos nem kell senki figyelő tekintete csak na… Jobb szeretem ha figyelnek. Tudod, mint amikor biciklizni tanultam! Teljesen mindegy volt, hogy az illető épp elengedte a biciklit és tekertem egyedül, amint nem éreztem valaki lélekjelenlétét máris gyarapodott a térdem egy újabb horzsolással. Meg a csillagokat lehozó krokodil könnyek hullatásával esetleg a te vagy a szüleim emléktárháza. Csak ugye az öt éves gyerek maradjon inkább a hajtánynál vagy bármi másnál amivel nem dől fel. – rémlik, hogy azt is csak azért tettem, mert menőzni akartam Linn előtt. Hogy lássa milyen ügyes vagyok és hasonló hülyeségek amikről úgy hittem, hogy idegesíteni tudom s, lehet szegényt. Makacs kis gyerkőc voltam ha ilyesmiről volt szó, az biztos. De különben hat és fél éves voltam amikor mondhatni rendesen megtanultam biciklizni. Addig mindig történt egy kisebb nagyobb baleset.
– Igen, most már nem rágódom rajta, hogy vajon mi lesz és hogyan fogadja az egészet ha esetleg elmondanám neki, mert most tudom. Csak még túlságosan új ez az egész. Ő meg nem a volt barátnőim, nem is ugyanazokat szereti. Amivel semmi baj sincs. Sőt ennek határozottan örülök. – lelkes vagyok a témától, hát persze. Olyannyira, hogy nem a lábam alá nézek, ennek köszönhetően meg beletaposok egy hangyabolyba is, de még ezt is figyelmen kívül hagynám, ha Natalie-ról van szó, semmi sem számít ami körül vesz.
– Lehet, hogy van. Amióta nem vagyok otthon biztos bátrabb lett és önállóbb. Remélhetőleg. – persze tudom, hogy Rollo-ról van szó. Ha nem ismerném akkor bizonyára valami mást mondanék. De persze szerintem őt se kell félteni. Annyira. Már nem a totyogó testvérem akinek példát kellett volna mutatnom.
– Plusz felelősséggel jár. Nem azért kell egy gyerek két pár életébe, hogy csak legyen mi összekösse őket, hanem mert tényleg akarják. Mint például te és Vero. Bocs, hogy veletek példázok de nincs jobb példám rajtatok kívül. – itt elnevetem magam, mert tényleg nincs. Csak ennél rosszabb és igen, még mindig a volt osztálytársamra gondolok. Amikor arról érdeklődik, hogy Natalie szeretne-e már gyereket kicsit elgondolkodom.
– Szerintem ő ugyanúgy vélekedik a témáról mint én. Egyetem után, az a legelfogadhatóbb válasz amit mondani tudnék most. – magyarázkodok, ha képes volnék szerintem a lábammal is gesztikulálnék, de helyette csak a kezemmel hadonászok, egyfajta megerősítésként, hogy ezzel nekem nincs is akkora gondom, mert még nem tudnék a saját gyerekemre figyelni. Egyetem után talán.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Cobrastyle Note:  pirulo  iloveu  


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
76
● ● karakter arca :
ϡ Dylan O'Brien


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Kedd Nov. 21, 2017 1:02 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Lucas & Edmund

Alap, hogy valaki felügyelete alatt fogja pelenkázni a kicsit. Nem azért, mert nem bíznánk meg benne. Hanem csupán azért, hogy útmutatást adjunk neki, mit merre hajtson és tapaszon… szóval jah. Mondjuk majd egy gyorstalpaló rám is rám fér majd, szóval mindketten gyakorolhatunk pelenkázásban.
- Nekem is új lesz ez a pelenkázós dolog, meg mondjuk ez az egész, szóval majd együtt szerencsétlenkedünk és együtt tanulunk. - a múlt igenis szép dolog, főleg ha emlékeznek is rá, akármelyikre. A biciklizésre, az első motorra ülésre, vagy épp a kocsi vezetésre, vagy akár az első részeg pillanatra. Mindketten emlékszünk valamire a másik életéből, szóval no para.
Az a fiatal lány, akiről mesél, megmosolyogtat, hiszen olyan odaadással mondja a magáét, hogy el tudom képzelni a helyzetet. A lányt meg eleve a kezdetek óta szimpatikusnak találom, még hozzá úgy, hogy egyszer kétszer futottunk csak össze, mikor Lucast fuvaroztam, meg rengeteget hallottam is róla.
Rollót meg mindenki ismeri a családban, szóval nem kell ismeretterjesztőt tartani az öcsikéről, hiszen ha nincs is nő az életében, hát akkor harcol egyért a későbbiekben… vagy egy gyors numera? Fogalmam sincs mit gondoljak az ifjabbról, hiszen nem sűrűn látom őt a városban lányok körgyűrűjében. De attól, hogy még nem látom, még lehet neki, nem? Naná!
A gyerek vállalás felelősség, én is jól tudom, mi is csak egyetem után kezdtünk gondolkodni rajta, de nekünk évekig nem jött össze. Ez megint más. Meg az is, hogy neki hamarabb lesz egy fia, vagy lánya és nem harmincéves fejjel. Jó persze, én is örülök Vero terhességének, hogy pár hét és a karomban tarthatom majd a gyereket, de ha előbb lett volna… de jó is így, hogy így lett. Szerintem mindketten jobban jártunk és még a macskát sem kell elpasszolni senkinek. Nem is adnám. Vero kinyírna érte.
És meg kell hogy álljak, ez az erőltetett menet kikészít, pihenjünk egy két percet. Persze, nem ez miatt álltam, meg, de nem kell sietnünk, előttünk az egész nap.
- Helyes Lucas. A tanulás elsőbbséget élvez, még egy gyereknél is. Nem kell elcseszni az életeteket azzal, hogy az órára beviszitek a gyereket, mert nem tudjátok elhelyezni... és vagy tanultok, vagy gyereket neveltek. - mert ez így van, a kettő meg nehezen összekapcsolható. Van aki lepasszolja a családjának, mondjuk az anyjának és meg van oldva a helyzet. De az a nagy helyzet, hogy nem az anyjának szüli az a gyereket. Nem? Hát de.
- Lucas, te szerencsés ember vagy. - pillantok rá a srácra, főleg ha beér, akkor tudok csak végig nézni rajta, majd a vállára ejtem a kezem. Mosollyal a képemen nézek rá, erre a felnőtt fiatalra, aki a szemem előtt nőtt fel, érett férfi lett és én büszke vagyok rá.
- Na go. - bökök a fejemmel a domb teteje felé és az utunk folytatására, hogy most ő vezessen, én majd tartom az iramot, amit diktál.
- Amúgy nem leszek pár napig az étteremben. Szóltam a srácoknak odabent, neked most így külön is megemlítem. Vero szülésének időpontja előtt pár nappal már otthon leszek, max 1-2 órára betoppanok majd az étterembe, de ha megszültünk, hát nem nagyon leszek az étterem közelében sem. Egy hétig biztosan fent fog állni ez az állapot. - közlöm a tényeket a beállt csendben.
- Tudod tartani majd a frontot nélkülem is? - tettem fel a nagy kérdést, mert igen, neki is vannak nagy feladatai, amiket rá bíztam és nem, nem a mosogatás és az előklézítés.









One life


avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
154
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Kedd Jan. 16, 2018 10:03 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Team Edmucas


Próbálok komoly lenni mellette, de kénytelen vagyok nevetni azon amikor megemlíti, hogy majd együtt fogunk szerencsétlenkedni. Végül is, teljesen érthető. Nem születik minden férfi eleve apának, hanem azzá kell válnia. Vannak olyanok, akikből pocsék apa lesz, de tudom, hogy Ed-ből nem olyan apa válik. Hanem sokkal másabb. Sőt biztosan tökéletes lesz. Tudom, majdhogynem mellette nőttem fel. Ott volt minden örömömnél és baklövésemnél is, vagyis majdnem. Akkor biztosan amikor először próbáltam meg biciklizni két kerékkel és horzsolás lett a vége. De ő azt mondta, hogy mire felnövök csak egy emlékeztető karcolás vagy még annyi se marad, ami azt mutatja, mennyire erős vagyok és minden ilyesmit túl lehet élni. Én meg felnéztem rá, most is felnézek. Sőt talán én is egyre okosabb és kitartóbb lettem. Az sokat számított, hogy a szüleink mellett néha ő is ott állt mellettünk. Vagy csak simán tanácsokat adott, hogy azért mégse kéne mindent olyan hű de nagyon nagy dobra verni, inkább a részemről, mintsem a szüleim részéről. Mert nekem nem tetszett az elnyomás. Hogy irányítani akarnak, hogy mindent jobban tudnak nálam. Vagy meg akarják mondani a jobb vagy a bal utat válasszam. Én az van, hogy szeretek tévedni és maszatos lenni, meg kockáztatni egyáltalán nem, de idővel ahhoz is hozzá szokom. Előtte persze jól agyon rágom a témát, de unszolva is beadom a derekam.
– Akkor kész öröm lesz veled együtt megtanulni pelenkázni! – százwattos vigyor kerül az arcomra, mert tényleg egy élmény lesz az biztos. Nem tartok attól, hogy rosszul sülne el a dolog, mert biztosan nem. Hiszen mindenből csak okulni tudunk. Engem talán elijeszt a saját gyerkőc gondolatától egy darabig, vagy éppen ellenkezőleg. De utóbbira még nem szívesen gondolok, mint mondtam első a tanulás, majd munka amivel biztos talajt és környezetet teremthetek a jövendőbeli családomnak végezetül így sorjában a többi.
Én ugyanis nem lesz az a személy aki meggondolatlanul fejest ugrik dolgokba, hogy aztán szégyen szemre a szüleimmel kelljen élnem és nekik kelljen nevelniük a saját csemetémet mert én képtelen lennék rá. Nem! Iszonyodom a gondolattól is. Szóval tutira nem fogom meghagyni a drága jó Zéphyrine Morneault-nak azt az örömöt, hogy az orrom alá dörgölje: elbuktam. Csúnyán pofán vágtam magam és rá van szükségem, pontosabban a segítségére.
– Igen, pontosan! Tudtam, hogy te megértesz Ed és tudod miről próbálok hadoválni! – képzeletben ennél a pontnál kisgyerek módjára megöleltem, de a valóságban amúgy nem. Nem, most viselkedek. Inkább a lábam elé nézek. Próbálom utolérni. Sikerül is. Szerencsére. A kezére pillantok ami a vállamon pihen, majd vissza rá.
– Persze. Nem véletlen Lucky Luke az Insta nevem. – tréfálok, tudom, hogy érti csak nyúzom az idegeit.
– Jó. Értem én. Tudom, hogy mire gondoltál, csak próbáltam viccelődni. Igazából ez nem szerencse tárgya, hanem a megfelelő kapcsolatoké. A mi esetünkben, a te meg az én esetemben, a jó rokoni viszony. Te kisegítesz én meg azonnal hálálkodó kisgyerekké válok két másodperc lepergése alatt. Nem tudom, hogy milyen szar helyzetben lennék ha nem volnátok ti. Már bocs a szóhasználatért. De ez az igazság… – bizonyára otthon szerencsétlenkednék, anya az őrületbe kergetne, én már elkezdtem volna fenyegetőzni, hogy így meg úgy és mindezt a testvéreim is hallanák. Azt meg nem akarom. Elmenne a híre rendesen. Ezért jobb, hogy minden úgy van ahogy most van. Legalábbis szerintem. Amikor azt mondja, hogy mehetünk elindulok a domb felé. Nyugodtan és kimérten amennyire tőlem telik.
– Mindent amit tudok tőled tanultam. Ha baj van kreálok egy gyors kérdést üzenetben és kész. Te meg válaszolsz és kész. Ennyi. Ne aggódj emiatt. Még akkor se, ha pont rólam van szó. Inkább korlátozódj a kicsire addig. Kíváncsi leszek, hogy hány kiló meg ilyenek. Szóval ne felejtsd el megírni!
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Cobrastyle Note:  pirulo  iloveu  


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
76
● ● karakter arca :
ϡ Dylan O'Brien


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Hétf. Jan. 22, 2018 3:09 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Lucas & Edmund

Megtanulni és megtanítani. Átadni a fiatalabb generációnak. Hát ha ez rajtam áll, vagy múlik, hát örömmel vetem bele magam az egészbe. A családom miatt is, magam miatt is. Akár szórakozottan állok neki, akár komolyan, ugyanolyan eredmények fognak majd születni. Ha meg Lucasnak is lesznek porontyai abban is biztos leszek, hogy a legjobban fogja csinálni ezt az egészet. És számítok rá. Ahogy fordítva is.
Az meg hogy mi az insta, vagy a beceneve, hát azt hiszem remek jellemmel áldotta meg a sors, szóval nem parázok, hogy eltolna valamit. Ha meg mégis? Hát akad pár segítsége. Minden csak elhatározás kérdése. Ha a döntés a sajátunk, magunkért tesszük, akkor működhet.
Azt meg tényleg remélem, hogy ír egy sms-t ha elakadna valamiben, hogy gyors felhívjam vagy valami, hogy kisegítsem. Ennyi kijár. Több is, neki is, meg vissza is. Főleg hogy hány kilóval születik meg a törpe. A domb tetejére hamarabb felértünk mint azt gondoltam, ott a térdeimre támasztottam meg magam és onnan lestem lefelé. elfáradtam? Hát jah. Olyasmi.
-  Baszki, egy hétig ki nem jövök a zuhany alól! - és akkor még nem számoltam azzal, hogy mit szól a családom, ha meglátnak. Bár kis szerencsével ez nem fog megtörténni. Ha meg mégis, akkor feltételezem, még 10 év múlva is fel emlegetik… de hátha mégsem. Tekintetem Lucas-ra emelem. Büszke vagyok rá.  Egyszerre tud kemény, és érzékeny lenni. Szabad… független lenni, ugyanakkor másokkal is törődni. Nagyon érdekes, és összetett személyiség.
- Na menjünk még pár kört. - vágom rá magabiztosan, úgy vigyorogva, mint egy komisz kölyök. Azt szokás mondani, annyi idős vagy, amennyinek érzed magad.
Még tekergőztünk a környéken, iszogattunk, de minden mókának vége szakad. Hiszen mindkettőnknek annyi mondanivalója volt a másiknak, hogy észre sem vettük mennyire elment az idő. Mondjuk ez volt a cél, hogy szellőzzünk.  Az együtt töltött idő kellemes volt, amire bármikor szívesen gondolok vissza. És bármikor az övé lehetek, csak szólnia kell és én meghallgatom.



//Ha már nincs semmi más, köszönöm szépen, nagyon jó volt. Ha nem írsz már rá, záratnád?///








One life


avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
154
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Vas. Márc. 04, 2018 11:58 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2167
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Irvin Hibou tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Pént. Márc. 09, 2018 6:54 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


// Guillaume & Irvin //

Amikor az emberre hirtelen rátör a történelem, a világ és a rendszer aktuális helyzete és majdnem összeomlik minden, amiért dolgozott, amiért él, az nagyon padlóra tudja küldeni az egyént. Én ki nem állhatom az ilyesmit és megint megtörtént velem. Mikor azt hittem, segítettem az aktív részvétellel, rájöttem, hogy nem, inkább a figyelem középpontjába kerültem. Valaki elírt egy sort, rossz helyre kattintott és a terrorellenes erők berúgták az ajtómat, felforgatták a lakásomat, engem pedig elvittek. Azóta már rend van otthon, a tisztázás pedig elvileg folyamatban. Megalázó volt és amit a szomszédoknak, meg az ismerősöknek mondok, azt nem mindenki hiszi el. Rágalmazás volt a javából!
Ennek a jóbarátnak vagyok nagyon hálás, ennek a rendes srácnak, aki hitt nekem, aki azt mondta, mindent megtesz, hogy fény derüljön az igazságra. Én nem csak azt szeretném, hogy az ártatlanságomat bebizonyítsák és többet ne zargassanak. Az igazi bűnöst utol kell érnie az igazságnak. Az áll minden felett. Hentesek, nem is egy. A fodrászüzleti balhé csak csepp volt a tengerben és az a bizonyos Pierre se sima hajszobrász volt, ahogy a hentes se csak a bárdhoz értett. Szegény Apo majdnem sokkot kapott, mikor megtudta, mi történt. Még jó, hogy akkor nem volt nálam. Neki már nem szabad ilyeneket átélnie. Nem tudom, mire számítsak. Most azt érzem, hogy felhők gyűlnek az égen, keselyűk a domboldalban és annyira remeg alattam a föld, hogy lassan meg is nyílik. Zaklatott arccal, idegesen rágó fogazattal eszem egy olcsó sonkás szendvicset. Rohanó nap volt, egész nap alig jutott valami a gyomromnak és most se érek rá, mert tárgyalás van. Nem hivatalos, gondolom, azért kellett ilyen kies helyre jönni. Amit mellesleg nagyon kedvelek, mert szép a táj. Az órámra nézek. Kicsit korábban értem ide. Talán mégis lett volna idő rendesen étkezni. Áhh...
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
120
● ● karakter arca :
Aidan Turner


✥ Szeretettel Guillaume A. Lacourt tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Pént. Márc. 09, 2018 8:40 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Irvin


Túl sok szarság jött össze és az se jött éppen kapóra, hogy a közben egy asztal is megismerkedett a fallal, mert  fiaim elbasztak egy ügyet. Két napig nem voltam, két napról beszélünk és máris rossz személyt kaptak el.  Fogalmam sincs, hogy hol hagyták az eszüket, de afelől se volt kétség, hogy egy ártatlan embert kaptak el egy nagyobb hal helyett. Persze, faggassuk az ártatlan haiti férfit, miközben hamarosan talán az egyik terrorszervezet lecsap, mert hagytuk elsétálni az itteni fejét. Hogy lehettek ennyire híg agyúak? K*rva életbe, b*sszák meg! Rohadt pipa voltam még a hetek múlásával és az se segített sokat, hogy egyre inkább kutakodni kezdtem Sandy után és csöppet se tetszett az, hogy milyen körökben is megfordult… szeretném hinni, hogy múltidő, de mégse tudok hinni benne, hogy minden csak a múlt lehet és nincs közte jelen. Valójában még magam sem tudom, hogy kikhez van pontosan köze, vagy tudja-e, de a legutóbbi késelés dolog után azt hiszem nem volt meglepő, hogy még inkább próbáltam rájönni a dolgokra és nem Párizs legszebb negyedét jártam be eddig, ahol virágok vannak ültetve a járda szélére és a házak csalogatják az embert. Inkább elriasztanak, de még semmi kézzelfoghatóm nincs, egyszerűen nem tudok rájönni arra, hogy mi folyik itt. Nem megy és ez még inkább felhúz.
Szerencsére sikerült a haverom nevét tisztázni, de elvesztettük a nyomokat és félő, hogy most nem fogunk időben érkezni. Hiába megannyi kiképzés, sikeres rajtaütés és lefegyverzés, ha most elbukunk. Lassan fújom ki a levegőt, ahogyan a hajamba túrok. Nap már magasan jár, miközben pásztázom a területet. Egészen hamar kiszúrom őt, de a napszemüvegemet nem veszem le.
- Helló! – kezemet nyújtom felé, ahogyan szoktuk, hogy utána elinduljak az egyik ösvényen, remélhetőleg ő pedig követni fog. – Mit tudsz arról a fodrászról? Egyszerűen megölték és semmit se hallottál előtte? Nem tűnt idegesnek? – kezdtem egyből a faggatással. Nem tehetek róla, szakamaiártalom. Dühösen fújtattam, kezemet a zsebembe csúsztattam, hogy utána ránézzek.
- Sajnálom, nem tudom, hogy mi üthetett a többiekbe, miként történt meg, de ne aggódj! Töröltek minden feljegyzést rólad! – tudom, hogy a mai világban egy balul elsült letartoztatás is mennyire megbélyegezheti az embert. – Hogy vagytok? – hallottam hírét, hogy a kedvese a kórházban van és az életéért küzdött. Bele se akarok gondolni, hogy mit tennék akkor, ha újra Minou kórházba kerülne, vagy netán Sandy keveredne oda.

avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
76
● ● karakter arca :
Milo Ventimiglia


✥ Szeretettel Irvin Hibou tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Vas. Márc. 11, 2018 6:44 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Épp rágódom egy falaton, mikor a köszönés ér. Kitágult szemekkel bólogatok és nyújtom a kezemet. Ahogy lenyelem a szendvicsdarabot, már válaszolok is.
- Szevasz! Bocs, csak egész nap kapkodás volt és most van időm kajálni.
Sétálgatunk? Benne vagyok. Nem bánom, hogy közben kell ennem. Máskor is csinálok. Néha úgy érzem, ritkán ülök asztalnál evés közben. Ilyen az elfoglalt emberek élete.
- Ha arra gondolsz, hogy számított volna erre, azt egyáltalán nem láttam rajta. Nem volt ideges. Egyébként először láttam, a netről néztem ki az üzlet címét, mert épp nem ért rá az a fodrász, akihez jártam. Jól beválasztottam, mi?
Végignéztem egy gyilkosságot, aztán még rám is akarták fogni. Vagy nem tudom, mit akartak, a kérdésekből nem derült ki.
- Eléggé rosszul esett és tudod, az ilyesminek híre is szokott menni. Most kicsit izgulok, hogy lesz-e olyan bulvárlap, amihez eljut a hír. Nem tőletek. A szomszédoktól, kotnyeleskedőktől...
Szóltam a többieknek és a menedzsernek is. Ha beüt a krach, már készen lesznek a hivatalos válasszal. Nagyon ciki. A legcikibb, hogy sokan képesek elhinni, minden kérdésfeltevés nélkül. Mert egy buta cikkben olvasták.
- Köszönöm, hogy segítettél. Ez sokat jelent nekem. Megdöbbentő, hogy ilyen világot élünk. Rátörnek az emberre, mert valaki összekeverte az aktákat.
Guillaume rendes srác. Egy hős, akként viselkedett a kocsmában is és biztos vagyok benne, hogy most se lett volna kötelessége rendet tenni. Megtette. Tudom, hogy nem hazudik, hanem tényleg töröltette a baklövést. Nyilván nekik is jobb...
- Vagyunk. Így, többes számban, már ez is jó hír.
Nem volt biztos. Kicsit előreszaladtak a dolgok. Ha lehet hinni az orvosi "jóslatoknak", akkor elértünk a lejtő aljára, ahonnan már csak felfelé vezet az út.
- Gondolom, tudsz mindent, amit a zsaruk - térek vissza a témára.
- Az egyik helyszínelővel beszélgettem ott, próbáltunk rájönni, miért csinálhatta az az ember. Nem láttuk az értelmét. Bejön, kivág egy embert az üvegen át és elmegy. Az ujjlenyomat alapján be tudták azonosítani. Ezek szerint terrorista, hogy ti is foglalkoztok vele?
Lehet, hogy nem válaszolhat. Azt meg fogom érteni. De akkor is kíváncsi vagyok.
- Tudod, mi jutott eszembe? Talán nem is hentes volt az a pasas, csak úgy nézett ki. A kötényén akár...más emberek vére is lehetett, nem csak állatoké. Szerinted? Guillaume, én tényleg segítek, ha tudok valamiben. Először láttam gyilkosságot és borzasztó érzés volt. A srác nem halt meg rögtön, a mentők szóltak később, hogy vége, de láttam az eseményt, láttam, mi vezet a halálhoz. Ami egyébként is érzékenyen érint mostanában...
Rossz érzés kezd kerülgetni. Nincs is már étvágyam a szendvicshez.
- Ő is benne volt valamiben? Arra gondoltunk, hogy csak haragszik rá ez a hentes...
Lehet, hogy egyik terrorista leszámolt a másikkal? Vagy egy titkosügynökkel, aki rájött valamire. Miért kellett belekeverednem?
- Lehetséges, hogy veszélyben vagyok? - kérdezem nagyot nyelve, aggódó hangon.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
120
● ● karakter arca :
Aidan Turner


✥ Szeretettel Guillaume A. Lacourt tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Vas. Márc. 25, 2018 11:05 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Irvin

- Jó étvágyat.  Le akarsz ülni, arrébb vannak padok is. – vagy legalábbis olyan  dolgok, amikre le lehet ülni és nyugodtan meg tudja enni a kajáját. Ismerős érzés, sokszor én is egy-egy bevetés között kapok be pár falatot és ennyi volt. A munka nem vár, a bűnözőket el kell fogni, mielőtt még lecsapnának, néha pedig már este sincs erőm enni. Lehet ez is segít abban, hogy megtartsam ennyi évesen is a jókondimat.
- Legközelebb inkább ne onnan válasz és kicsit jobb üzletbe menj, ahova többen járnak. – pillantok rá mosolyogva és barátilag. Bólintok, hogy értettem. Ezek szerint akkor a kivégzés még őt is váratlanul érhette. Vajon árulónak tartották, vagy miért arra a fickóra esett a választás? Megannyi kirakósdarabka nem került még a helyére, de előbb vagy utóbb minden a helyére fog kerülni. Muszáj, mert nem történhetnek újabb robbantások, az itt élők nem élhetnek félelemben. Azt már nem!
- Hírzárlat van a nyomozás miatt, így egyik se meri lehozni. Azt viszont nem garantálhatom, ha netán interjút adtok, akkor nem lesz olyan újságíró, aki a téged ért pletykákat nem hozza fel. Azt nem befolyásolhatjuk és nem feltétlenül fogják összekötni a mi nyomozásunkkal. – nem tudok ez ellen semmit se tenni. Ennyit tudtunk elérni, hogy egyelőre viszonylagos hírzárlat van. Meghalt egy fodrász, tragikus és szomorú, hiszen kinek árthatott? Talán valahol volt is róla cikk, de amióta megkaptuk mi az ügyet, azóta megpróbálunk mindent kordában tartani. Ez már nem az én felelősségem, nekem „csak” el kell kapnom azt, aki tette és a szervezet fejét, mielőtt még túlzottan is késő lenne.
- Addig jó, amíg azt hiszed az aktákat keverték össze. – húzom el a számat, majd dühösen rúgok bele egy tobozba. Messzire repül, de rohadtul nem nyugtat meg. – A nyomozásban többször is felmerült a neved és az ujjlenyomatod. Valaki rád akarta kenni, vagy csak túlsokszor fordulsz meg rossz helyen. – nem nézek rá, a messziségbe bámulok. Ha ő leült, hogy befejezze a kaját, akkor csak megálltam mellette, a padnak dőlve és próbáltam rájönni arra, hogy mi is folyik itt.
- Nem érdekel, hogy mit mondanak a zsaruk. Én tőled akarom hallani, mert te voltál ott. Talán ők el is felejtettek megemlíteni egy-két dolgot, ami fontos lehet. – tettem még hozzá komolyan, mert tényleg nem érdekel a legtöbb fakabát. Hasonló a célunk, csak mi kicsit feljebb állunk az egészben és azt is tudom, hogy mennyi korrupt dolgozik ott, így tényleg az érdekelt, hogy ő mit látott és mit tud.
- Vagy csak ez volt az álca. – rántom meg a vállaimat, miközben az orrom alatt dörmögőm a szavakat. – Ezek szerint valaki besétált az üzletbe, elkapta a fodrászt, kivágta az ablakon, majd elsétált. Semmi több? – meglepettség és érthetetlenség bőven csendül a hangomban. Talán akkor nem is akarták megölni, vagy ennél több történt, de annyira megviselte őt, hogy nem is emlékszik rá. Megcsömörlött a nyomozás és ez egyre jobban dühített.
- Megfigyelnek páran, hogy miért is keveredtél bele, így azt mondhatom, hogy eddig semmi gyanúsat nem láttunk. Nincs okod aggódni. – kezemet a zsebembe süllyesztem. – Az egyik terroristaszervezethez volt régebben köze, így van okunk aggódni és talán a halála nem is annyira véletlen, de ennél többet nem mondhatok. – nem akarok még több bajt szabadítani a nyakára.
- Mit mondanak az orvosok? – térek vissza a másik témához, hiszen aggódom érte. A barátom, remek ember és érdekel az is, hogy miként vannak. Még akkor is, ha jó pár gondolattal korábban kellett volna ezt kérdeznem, de ami késik, az nem múlik.


avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
76
● ● karakter arca :
Milo Ventimiglia


✥ Szeretettel Irvin Hibou tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Szomb. Márc. 31, 2018 5:18 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Nem, kösz, eddig ültem. Inkább haladjunk.
Nem ragaszkodom én székhez-asztalhoz. Ez csak egy szendvics, nem egy csúcsebéd.
- Ha tudsz ajánlani egy jó fodrászt, legközelebb hozzá megyek - felelek vigyorogva.
Pedig annyira nem is vicces. Honnan tudtam volna, hogy itt gyilkosság fog történni, ráadásul terrorba keveredek? Jó helynek tűnt a honlap szerint.
- Tudom, hogy arra nincs hatásotok. Meg fogom oldani. És köszönöm, amit tettél értem.
Hálásan csendül a hangom. Nem itt tartanék, ha Guillaume nem nyúlt volna bele az ügybe. Talán még előzetesben lennék és azt aztán lehozná pár pletykalap.
Megdöbbenve nézek rá. Nem hiba volt? Vagy nem ilyen hiba? Hátborzongató arra gondolni, hogy többször is előkerültem náluk.
- Te jó ég... Túl sokszor? Ennél a Pierre-nél először voltam. Ha elmondod, milyen gázos helyen láttak még, nem megyek oda többet. Úristen, terroristának néznek, komolyan?
Gondolok egyet és le is esik.
- Azért, mert bevándorló vagyok, ugye? Haitiről jöttem, hisz tudod. Sok ott a fekete, a vuduhívő. Gyakorlatilag mindenki hisz, én is valamennyire. De a vudu máshogy okoz félelmet, nem úgy, mint a terroristák.
A kérdés az, hogy mit hisz az én barátom? Ismer és nyilván mellettem áll, azért segített. De vajon mit hisz, mit gyanít igazából? És a többiek az irodában? Nem jó érzés gyanúsítottnak, megfigyeltnek lenni. Ijesztő. Ijesztő...
- Lehet. Egy zsaru felvette a vallomásomat és beszéltem egy helyszínelővel is. Vele jobban jöttek az ötletek. Elmondom akkor elölről. Pierre épp a  hajamat mosta, mikor megjelent ez a nagydarab. Odament, megfogta és kidobta a kirakat üvegén keresztül, mint egy darab szemetet. Nem tudom, mondott-e valamit, túl ideges voltam, nem figyeltem. Engem nem bántott, egyszerűen csak kisétált. Még csak idegesnek sem tűnt. Kövér volt vagy inkább kövérkés, pufók arcú és szemüveges. Rövid, barna hajjal. Véres köténnyel, mintha az üzemből jött volna. És rengeteg erő volt benne! Nem tudom, milyen vastag egy ilyen üveg, de úgy átdobta rajta, mintha függöny lett volna.
Hogy hentes volt-e vagy csak annak álcázta magát? Talán sose tudom meg. Ahogy Guillaume folytatja, elmegy az étvágyam. Az útmenti kukába dobom a szendvicset. Lehangoltan kérdezek vissza.
- Ezután is? Mindig figyelni fognak? Ez már önmagában aggasztó. Miért figyelnek, ha semmit nem követtem el?
Emlékszem, mit mondott a nő. Talán veszélyben lehet, mert láttam az elkövetőt. Volt ott pár vendég. Mindet megfigyelik?
- Fodrász, mellékállásban terrorista. Vagy fordítva. A mai világban már senkiben nem lehet bízni?
Szeretem Franciaországot, Párizst, nagyon is, de ha az elmúlt időszakra gondolok, azt mondom, hogy jobb volt otthon. Haitin nyoma sincs ilyesminek. Itt élek, ezt akartam. De nem pont ezt. Mit tehetnék? Ha Apo is veszélyben van, ha őt is figyelik... Végigfut a hátamon a hideg, ahogy arra gondolok, hogy valaki megtámadja. Vagy hogy őt is beviszik kihallgatni. Láncon, bilincsben.
- Nem sokat. Kétséges, hogy mi lesz. Figyelj, Guillaume, én nem szeretnék nagyon beleavatkozni ebbe, sőt minél távolabb vagyok, annál jobb, de... Apolline-t ki lehetne hagyni ebből az egészből? Daganattal vitték be, újra kellett éleszteni. Szerencsére megmaradt és van esély rá, hogy meggyógyul. Neki egyáltalán nincs szüksége a meghurcoltatásra. Tudsz valamit tenni?
Szinte könyörgök. Én még elvagyok a vádakkal, a megfigyeléssel. Idegesíteni fog, ezután nem megyek ki az utcára ugyanúgy és otthon se leszek nyugodt. Soha. De Őt meg kell kímélni. Túl sok csapást kapott már az élettől.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
120
● ● karakter arca :
Aidan Turner


✥ Szeretettel Guillaume A. Lacourt tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Vas. Ápr. 01, 2018 2:31 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Irvin

- Rendben, majd elküldöm a címet és a nevet. – nem mintha annyira fodrászhoz járó típus lennék. Szerintem a legtöbb férfi egyáltalán nem az, aki sokat jár ilyen helyekre. Mármint akik tényleg férfiak és nem a mostani piperkőcök, akikről olykor hirtelen meg se lehet mondani, hogy férfiról vagy nőről van-e szó.
- Nézd a jó oldalát, lehet még nagyobb hírverést kap legalább a bandátok. Téged tisztáztak, így nincs miért aggódni és sokan nem bírják a mi fejünket, sokan kelnének szerintem a védelmedre, a banda védelmére is. Ingyen reklám. – én se gondoltam komolyan, de igyekeztem mindig minden rosszban meglelni valami jót is. Képzelem, hogy ez mennyire sovány vígasz lehet számára. Lassan fújtam ki a levegőt, miközben a kezemet a zsebembe csúsztattam. Nem kellett volna megtörténni ennek az egésznek és pont ezért aggaszt még inkább a kialakult helyzet. Tartok attól, hogy van egy téglánk és nem ok nélkül lett elsőre egy ártatlanra terelve a gyanú.
Idegesen simítok végig a fejemen, miközben a tájat fürkészem. Hallom amit mond, de nem tudom mit kellene mondanom. Helyén van az esze, erre elég hamar rájöttem és a csapatom egyes tagjain kívül egyedül őt tartom még a barátomnak, pedig még mindig alig ismerem. Ugyanakkor azt tudom, hogy  helyén van a szíve és soha nem akarnak ennek az országnak ártani. Bárki bármit is higgyen.
- Nem erről van szó. Mondjuk azt, hogy túlzottan hasonlított rád valaki és te jártál ott a fodrászatban. Valakik pedig úgy gondolták, hogy ez egy jel és akkor rakjuk mellé még azt, amit mondtál. Túl sok terrorista jött mostanság ebbe az országba is. Mindenkit jobban át akarnak világítani, meg akarják előzni a terrorcselekményeket. – borostámon simítok végig, ami ennek köszönhetően kicsit karcoshangot hallat, de még ezt is elnyomja a természet zaja. – Nem kell aggódnod, nem vagy egyik listán se. Valaki összekeverte a dolgokat és áldozat lett belőled. – próbálom megnyugtatni már amennyire lehetséges. Az aggódalmaimat pedig teljesen eltűntetni. Nem miatta aggódom, hanem amiatt, hogy netán tényleg beférkőzött valahogy egy tégla a bázisra és az egész figyelem elterelés volt. Nem tudom elhinni, hogy véletlen nézték volna be.
- Gondolom az élettől még nem ment el a kedved, ha a szendvicstől el is ment. – sandítok rá, miközben egyre inkább beljebb haladunk a sétányon. Két haver beszélget, ebben nincs semmi különös, de azt is tudom, ha elválnak útjaink, akkor újra mások fogják rajta tartani a szemüket. – Ne aggódj már ennyit. – verem barátilag hátba. Nem túl erősen, de azért úgy, hogy megérezze. – A te javadat szolgálja most az, hogy rövid ideig megfigyelünk. Szemtanú vagy és ki tudja, talán akkor nem foglalkozott veled, de ha azokról van szó, akikre gyanakszunk, akkor így biztonságosabb számodra is. Lehet azért nem ölt meg téged akkor, mert azt hitte, hogy rád kenhető valamilyen módon a dolog. – rántom meg a vállaimat is, hiszen soha se lehet tudni, hogy egy-egy bűnöző fejében mi fordul meg. Egyébként is ez akkora marhaság nem is lenne, tekintve azt, hogy elsőre tényleg bizonyos emberek őt gyűjtötték be. Kész szerencse, hogy ennyire hamar értesültem róla.
- Héééé. – teszem a kezemet a vállára, hogy megállítsam és rám nézzem. – Nem fognak se téged, se őt bevinni sehova se. Tisztázva letettek, de mivel úgy néz ki, hogy tényleg kurvára rosszkor voltál rossz helyen most a javatokat szolgálja az, ha valaki állandóan rajtatok tartja a szemét. Nem fognak bekopogtatni, nem is veszitek észre őket, hiszen az elmúlt napokban se tűnt fel, de ha nem bánod, akkor nem arra kelnék, hogy megtalálták a hulládat, vagy a barátnődét. – nem túl nagy vígasz, amit mondok, de inkább az őszinteség, mintsem kamuzzak neki. – Azt meg remélem, hogy hamarosan jobban lesztek. – tettem még hozzá, hogy utána egy kisebb biccentéssel jelezzem, hogy ideje tovább haladnunk. Ha van kérdése, akkor fel fogja tenni, ennyire már ismertem, amennyire lehetséges én meg fogom neki válaszolni, de mindent én se mondhatok el.

avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
76
● ● karakter arca :
Milo Ventimiglia


✥ Szeretettel Irvin Hibou tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Hétf. Ápr. 02, 2018 9:52 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Köszönöm!
Van az a szint, mikor már sehogy sem áll és gátat kell szabni a burjánzásnak. Volt ennél sokkal hosszabb hajam is. Már gondoltam rá, hogy lenyíratom rendesen, rövidre. Néha szükség van fodrászra.
- Igyekszem erre gondolni...
Ezt maximum a főnöke gondolhatná komolyan vagy bármelyik kollégája, aki nem ismer. Guillaume rendesebb ennél. Most is csak tartani akarja bennem a lelket. Nem jó beismerni, hogy szükségem van rá. Sajnos olyan erővel kerültem szembe, ami megijeszt. Ismeretlen.
- Az jó, hogy ez a szándék és biztos szükség is van rá, te ezt nyilván jobban tudod. Remélem, elkapjátok őket.
Nem akarom szapulni a többieket, hogy miért olyan jelet vesznek észre, amit nem kéne. Nem néztek utána? Hogy érthettek félre ennyi mindent? Melyik terrorista áll ki minden hétvégén a színpadra, melyik tör a hírnév felé? Ehhez tényleg nem értek, inkább nem szólok bele.
- Nem, attól nem szokott elmenni. Szerencsére.
Ez sose volt jellemző rám. Mindig megtaláltam, aki és ami miatt érdemes tovább lépni. A szomszédra nézek, mikor hátba ver. Szomorkásan, de reménykedve. Aztán az utat lesem magam előtt. A hajamat markolgatom két kézzel, aztán hátralököm, áll, ahogy áll. Nagyot sóhajtok. Jobb lett volna, ha nem mondja el, hogy figyelnek. Most tudom, hogy veszélyben lehetek és azok is, akik körülöttem vannak.
- Te hogy bírod ezt? Hogy bírod, hogy akik ellen harcolsz, azoknak a célkeresztjébe kerülhetsz? Vagy nem te, hanem a szeretteid? Nekem borzasztó ez a gondolat és olyan érzés, hogy nem tudom, mikor lesz vége. Ha egyet elkaptok, lehet másik és még egy, így tovább. Bocsánat, hogy ennyit kérdezek, de teljesen felkavart és kíváncsi vagyok, te hogy oldod fel magadban ezeket a feszültségeket?
Nyilván nem csak egy technika, hogy gondolsz egyet és csiribí-csiribá, minden szép és jó. Beszélgetünk.
Ahogy arra gondolok, hogy engem is kiszemelt az elkövető, már az elején... Fura, de ez jó. Mert akkor nem akar megölni. Csak besározna, az ellen meg lehet védekezni, bár nem egyszerű. Ez is ijesztő azért. Megremegek kicsit.
- Haitin attól félnek az emberek, hogy megszállja őket egy szellem. Valamelyik ős, valamelyik nagyhatalmú, egy loa. Vagy nem őket, hanem a nagymamát, a gyereket. Hogy kirántja a kezükből a gyeplőt és semmit nem tehetnek, mert az áldozatok, a szertartások is kétségesek, van, aki évekig csinálja őket és ugyanott tartott. De fél abbahagyni. Itt meg azt akarják elérni, hogy egyáltalán élni féljenek az emberek...
Érzem, hogy a haver nagyon bátorító akar lenni. Sokat segít, amit mond. És ahogy mondja. Apo-nak nem adom tovább. Nem szívesen titkolózom előtte, de neki van elég baja és ha tehetném, én is elfelejteném az egészet. Nem kell még egy rettegnivaló.
- Jó, akkor nem most fogok menni a dílereimhez.
Kínomban viccelni próbálok, a nevetésem is erőltetett. Lecsekkoltak, tudhatják, hogy a drog nem az én műfajom. Vigyáznak rám. Ránk. Profik, tényleg nem tűnt fel. Megborzongok a hullák említésétől. Mégis ez adja meg a lökést. Nem vagyok hulla. Nem sikerült nekik, ha ez lett volna a terv. És nem is vagyok rács mögött. Semmi nem sikerült nekik! Újabb sóhaj szakad ki belőlem, de ez már felszabadultabb.
- Nagyon köszönöm, Guillaume! Azt is, amit eddig tettetek és azt is, amit ezután fogtok. Még ha nem is leszek tisztában a részletekkel. Sőt nem is akarok velük tisztában lenni. De bocsánat, én még meg sem kérdeztem, hogy te hogy vagy úgy egyébként? Minden rendben van?
Teljesen maga alá temetett az én nagy problémám. Már lassan kikandikálok a rám omló hegy alól. És foglalkozok azzal is, aki végig csak segített. Nem tudom, hányan vannak, akik megkérdezik tőle ugyanezt.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
120
● ● karakter arca :
Aidan Turner


✥ Szeretettel Guillaume A. Lacourt tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Kedd Ápr. 03, 2018 10:44 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Irvin

- Reméljük, hogy időben. – hagyom ennyiben a dolgot, mert néha nem az a kérdés, hogy elkapunk-e valakit, hanem sokkal inkább az, hogy még időben meg fog-e történni, mielőtt valami nagyobb tragédia bekövetkezne.
Sokszor nehéz eldönteni azt, hogy mi a helyes és mi nem az, ahogyan azt is, hogy mit kellene tenni, vagy éppen nem tenni, elmondani. Az élet tele van kételyekkel és kétségekkel is. Főleg az én szakmámban is. Egy meggondolatlan lépés is megannyi életbe kerülhet, olykor talán csak egybe, de nem lehet. Egyetlen egy élet is annyira fontos, mint többszáz másik. Észnél kell lenni és úgy éreztem, ha legalább tudja azt, hogy követjük, akkor legalább ha valami gyanúsat észlel, akkor szólni fog. Szóljon is, mert nincs kedvem temetésre járni mostanság.
- Katona voltam, majd legionista és most pedig a különleges erőknél vagyok. Én ebben nőttem fel és mást nem tudnék elképzelni. – pillantok a haveromra komolyan, hiszen nem titok, hogy mit jártam be. A második dologról meg többet nem fogok mondani, nem is tehetném meg és be is tartom az eskümet ennyi év után is. – Ha hagynám, hogy a félelem megbénítson, akkor nem ezt a munkát végeznék. Fontos számomra a legjobb barátom lánya, aki olyan mintha már az enyém lenne, ahogyan egy számítógépzseni is, de talán pont úgy bírom ki, hogy nem gondolok arra, hogy mi lenne akkor, mert nem lesz. Figyelek és megóvom őket, másrészt meg akiket üldözők, azok inkább ölnének meg több embert, mintsem egyet. – hiszen nekik a pusztítás a lényeg, nem pedig az, hogy egy embert megöljenek. Persze, akadnak kivételek, mindenhol vannak, de aki a „háborúban nő fel” az képes másképpen kezelni a helyzeteket. Nem lesz könnyebb, a szart lesz az! Egyszerűen csak inkább arra gondolunk, hogy megvédjük a szeretteinket és esélyük sincs a közelükbe jutni.
Jókedélyűen nevetem el magam azon, amit mond. Ő és a dílerek. Úgy érzem, hogy távolabb nem is állhatnának egymástól.
- Megy ez neked. Őrizd meg a humorodat. Nincs okod félni. Hamarabb el fog ez múlni, mintsem kettőt pislognál. Sok rendfenntartószerv őket keresik, ha itt vannak még, akkor meglesznek, ha már rég határon túl vannak, akkor meg neked se lesz bajod. – ütögetem meg a lapockáját, hogy utána a kezemet újra a zsebembe csúsztattam. Nem kell tudnia azt, hogy most se vagyok fegyvertelen, de nem látok esélyt arra, vagyis minimálisat, hogy meg akarnának támadni most minket.
- A korábbiakra visszatérve. Ha elérik, hogy féljünk, akkor már rég elvesztünk. Sose szabad hagyni, hogy félelembe taszítsanak minket, mert akkor ők győztek. Ne add fel, mire nyár lesz, addigra mindennek vége lesz és fel se tűnik neked. – próbáltam megnyugtatni, de ehhez talán a nők jobban értenek, hogy miként űzzék el mások félelmeit. Nem így voltam összerakva. Katona vált belőlem és tényleg az is maradtam, aki kapott egy nevelt lányt, miután a legjobb barátja meghalt. Minou már olyan, mintha a saját lányom lenne. Szeretem és fontos számomra, ahogyan egy apának a lánya lehet az és akkor még bekerült mellé Sandy is a képbe. Sok minden történt az elmúlt időben, de mégse vagyok képes megállni, azt mondani, hogy elég volt és visszavonulok. Túl sok mindent kell még megtenni, nem tudnám csak úgy lerakni a fegyvert, a lantomat…
- Jól vagyok, csak fáradtan. Nem sok pihenés adatott meg. Tudod, a nők kiszipolyoznak. – nevettem el magam, hiszen a nevelt lányomról tudott. Sandyről meg fogalmam sincs. – Megvagyok, csak.. csak talán olyanba vágtam a fejszémet, aminek most én se akarnék a végére járni, de muszáj. Inkább én, mint mások tegyék meg. – ültem le végül az egyik padra, mert nem tudtam mit kezdjek a megérzéseimmel. Főleg, hogy titkos nyomozásról volt szó. Senki se tudott róla és nem is tudhat, mert ha netán kiderül az igazság, akkor… akkor nem tudom mi lesz, de ha én jövök rá és tényleg róla van szó, akkor még megúszhatja, vagy nem? Magam sem tudom, hogy mit tennék azzal a nővel, aki képes volt ennyi évtized után megragadni és felkelteni úgy igazán a figyelmemet. Nem csak egy estére.

avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
76
● ● karakter arca :
Milo Ventimiglia


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Tell me your secrets

Dombos terület
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Similar topics

-
» Tisztás terület
» Magashegységi területek
» Lápos terület
» Város temetőjétől és a rét közti dombos rész
» Az Új Ellenállás területei

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-