Dombos terület
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 2:30 pm ✥
✥ Today at 2:11 pm ✥
✥ Today at 2:05 pm ✥
✥ Today at 1:11 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Dombos terület •• Szomb. Júl. 15, 2017 10:07 pm

Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1223
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Szer. Okt. 11, 2017 10:19 pm


Team Edmucas


A tegnap úgy voltam vele, hogy ha törik ha szakad, akkor ma munka után elcsábítom Ed-et egy kis túrára. Mindkettőnknek kell a friss levegő, tehát jó lesz elterelni a gondolatainkat is valami másra. Nekem eleve sikerült, mert már attól bezsongott kis ugráló kenguru lettem, hogy beleegyezett eljön. A többi nem számít, csak az ő legyen mellettem ne az egyik haverom, akivel nem tudnék olyan komolyan elbeszélgetni mint például vele esetleg. Jó szoktam én viccelődni is ha kell, de ha a munkahelyen vagyunk, akkor próbálok normálisan viselkedni. Elvégre ő a főnök, tőle kapom a pénzt, a tisztelet így is úgy is kijár neki. Hiába a nagybátyám, hiába vagyok az unokaöccse, az étteremben sima jóakaratú alkalmazottként igyekszem viselkedni. Tehát fő az engedelmesség. Ha esetleg hallgatnék mondjuk másra is rajta kívül a családban és engedelmes lennék, akkor szerintem meg lennék élve, ám nem tudnám, hogy mire vagyok képes a szüleim nélkül. Így azonban tudom, hogy nem halnék meg nélkülük és tudnék mit kezdeni az életemmel. Otthon mindenféle szükséges dolgot összepakoltam egy hátizsákba, tonhalas szendvicset készítettem, sört egy alkoholmentest direkt neki, mert nem állt szándékomban hazagyalogolni és reméltem, hogy neki sincs. Meg egy vastagabb felsőt, ha esetleg szükségét érezném, vizet és persze kólát. Tudom, egészségtelen és nem is javasolják túrázásra, de úgy nézek én ki, mint aki nélkülözni szokta a Pepsi Max-ot? Na persze, hogy nem!
– Tudom, hogy jó lesz és nem fogunk összeszedni semmiféle kullancsot! – én és a csodás beszólásaim, ami még csak alig hiányozna, tekintve, hogy otthon a csodás hölgyeink úgy nyírnának ki minket ahogy vagyunk. De az ilyen túráknak egy a húszhoz az esélye, hogy kullancsot is összeszedjünk, meg biztos, hogy nem fogunk a fűben üldögélni ha nem muszáj. Plusz nem is a vicc kedvéért tűrtem vagy inkább gyömöszöltem a nadrágom szára végét a cipőmbe. Így kevesebb az esélye annak, hogy otthon kellemetlen vendégünk lesz egy kis bogár személyében.
– Mára elég szép időt mondtak, szóval az időjárással szerintem nem lesz semmi baj. Nem érhet minket esős meglepetés. – egy ideje kénytelen voltam az időjárást is figyelni, úgy a tévében, mint a mobilomon, hogy képben legyek mikor kell és lehet esetleg békés sétákat megtervezni, így persze, hogy ez a túra is véletlenül beleesett vagy kitalálódott a fejemben. Tudom, most az otthon hagyottak mérgelődnek, hogy miért nem hívtuk vagy hoztuk el őket is. De a válasz nagyon egyszerű. Ketten jobban haladunk és nem aggódunk más épsége miatt, és itt most nem csak Vero terhességére gondolok, hanem egy lehetséges bokaficamra Natalie-nál amiért biztos magamat hibáztatnám.
– Amúgy jól vagytok?
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Cobrastyle Note:  meglepetés! pirulo  iloveu  


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
70
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ϡ Dylan O'Brien
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Pént. Okt. 13, 2017 6:44 pm



Lucas & Edmund

A srácok, meg az ő kis ötleteik. Mondtam már hogy zűrös napoknak nézünk elébe, de Lucas csalafinta volt, levezetjük mindezt egy túrával. Jó ötletnek tűnik? Hát… majd eldől minden.
Összepakoltam, hiszen hirtelen jött ötlete volt, vagy sem, ő már összecuccolt magának, szóval tőlünk indultunk, miután én is pakoltam pár dolgot a táskámba. Pár szendvics, kisebb flakon víz, bár egy sose elég, menten öt került a táskába. Meg néhány elsősegély felszerelés… hiába… a vér nem válik vízzé. Főleg így, hogy múltkor ránk robbantották a metró állomást.
- Miért lenne bármi gond? - ingatom a fejem, ahogy a kullancsokkal jön Ilyenkor úgy tudom már nincsenek is. Bár ki tudja, nem igaz? Magamra kaptam a túrázós ruhám.
Aztán le is léphettünk. Kocsival mentünk ki, onnan meg elég hosszú sétára nézhettünk elébe. Meg is lódulhatunk, ha neki sincs kifogása ellene, hiszen ezért jöttünk. Szavaira elnevetem magam.
- Remélem is öcsém, mert ha ránk szakad az ég, te gyalogolhatsz hazáig. - kihalható a humor a hangomból, nem gondoltam én ezt komolyan, nem hagynám magára egyiküket sem. Ma csak ketten leszünk, de jó is így, a nők valóban csak lassítanának, Verot meg amúgy sem hozhatom ki. Elég egy esés, vagy bokaficam, vagy bármi bogár csípés… jól van ő otthon.
- Jól… bár most hogy volt ez a metrós balesetem…Vero rövid pórázra fogott. Annyira gáz a helyzet, mondjuk az ő szempontját is megértem, de remélem hamar elfelejti az esetet. - panaszkodok, vagy valami hasonló, miközben a térdig érő fűben haladok végig, alattam megroppannak a gallyak.
- Vero is jól van, főleg hogy most egyre közelebb kerültünk a kilencedik hónaphoz… dönthetünk az otthoni szülés mellett. A doki rendben talált mindent az utolsó vizitnél. - elvigyorodva nézek rá a srácra. Végül körül nézek merre is vagyunk, merre kéne tovább mennünk, aztán a jobb oldalt választva haladok tovább. - Na és te? Elmondtad neki az érzelmeidet... - tudom, halottam róla. - Nem volt könnyű, mi? Hogy fogadta? - pillantok hátra rá a vállam fölött. Közben egyre magasabb területekre érünk és olykor meg kell állnom hogy vagy bevárjam Lucast, vagy egyéb más dolgok miatt, mondjuk a tájékozódás miatt.








One life


avatar
Elit
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Csüt. Okt. 26, 2017 5:41 pm


Team Edmucas


Szükségem volt rá. Ez holtbiztos. Erre az egész kikapcsolódásra. A friss levegőre. Arra, hogy ne otthon kuksoljak és azon morfondírozzak vajon mihez is kezdek magunkkal ezután. Mert nem akarok külön szobát. Nem akarok átsutyorogni hozzá az éjszaka leple alatt vagy ott elaludni, arra fogva, hogy az ő ágya esetleg mennyivel puhább, mint az enyém. Holott mindkettő holt egyforma. Csak annyival másabb amikor az ő dolgai vesznek körül minket, nem az enyém amihez már hozzá szoktam. Különben ez az egész jót tesz. Hogy egy kicsit elvonulok tőle, a rokonaimmal vagyis inkább jelen esetben Ed-el vagyok. Ő mindig el tudja terelni a figyelmem, megért, okos tanácsokat ad és ugyanígy Vero is. Én őszintén megvallom, nem tudom, hogy ezek ketten hogy találták meg ilyen jól egymást, de örülök, hogy így történt. Tényleg. Egy percet se sajnálok abból a tíz évből amin eddig mindannyian keresztül mentünk miután megismertük őt. Maximum azokat amikor épp kiábrándítottam őket a fiúgyermekekből, mert például Linn igazi mintanővér volt. Most is az, de ha bárki ilyesmit mondana neki, akkor még elszállna és jobb ha nem dicsérjük őt az égig. Mert rá a földön van szükségünk. Én meg most kivételesen nem akarok vele problémát. Épp, hogy beszélgetünk egymással. Szóval ennek csak örülhetek, nem igaz?
– Fogalmam sincs. Tudom, hogy kígyószezon sincs, de jobb vigyázni, szétnézni meg ilyenek. – magyarázok, mintha olyan hű de nagyon bölcsen értenék én az ilyesmihez. De amúgy nem. Csak drága jó anyám gyerekkoromban óvatosságra intett és ez csupán berögződés.
– Nyugi. Jó időpontot választottam a túrázgatásra. – vigyorodok el. Mintha valóban már vagy tíz napja ezt a napot tervezgetném. De amúgy nem. Csak a tegnapelőtt pattant ki az agyamból és egyértelműen, hogy a legelfoglaltabb emberre, rokonra esett a választásom. A múltkor például kiderült, hogy mennyi mindent megtesz egy nap alatt, ha tudja. Szóval úgy éreztem muszáj a nagybátyámat magammal ráncigálnom, mint például az öcsémet vagy bárki mást, aki nem finnyáskodik és él hal a természetért vagy legalább nem ijed meg egy kis sétától. Elég nyugodtan haladok utána, talán túlságosan is nyugodtan és lassan. Minek sietni ugyebár? A természet nem szalad el, így nekünk se kell alapon cammogok, mint egy medve. Közben persze figyelem Ed szavait is, mert nem dísznek tettem fel a kérdést, hogy hogy vannak.
– Nőből van, tuti, hogy nem fogja egyhamar elfelejteni. Szerintem majd csak egy év után várhatsz teljes szabadságot. – csak tréfálok, tudom, hogy Vero csak félti a nagybátyámat és nem azért tartja őt rövid pórázon, – hogy Ed szavaival éljek – mert… Ah mindegy. Nem értek én ehhez. Ezt csak Vero tudhatja.
– Otthon fog szülni? A kicsi Roselle otthon fog megszületni? Wáááá… – békapattogás. Majdnem örömtánc, meg miegymás, mert így legalább…
– Ti ezt akarjátok? – aztán elkomolyodva megállok. Nem próbálom az előnyeit sem pedig a hátrányait nézni annak, hogy mi lehet egy szüléskor. Meg nem is kell, az én esetemben legalábbis. Mert a férfiak nem szülnek, csak jelen vannak ha kell és a biztató támasz szerepét játsszák.
– Én ööö… el hát. Amúgy nem. Azt hittem belepusztulok, mire végre elmondom, de megérte. Nem akadt tőle ki és hozzátok se kellett költöznöm szóval… Az csak jót jelent, nem? – azzal próbálok utána igyekezni, mert az egy dolog, hogy én nézelődni jöttem, de ha nem tájékozódunk és lemaradok akkor az káprázatos lesz.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Cobrastyle Note:  pirulo  iloveu  


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
70
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ϡ Dylan O'Brien
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Kedd Okt. 31, 2017 4:49 pm



Lucas & Edmund

Csupán mosolyogva fejet ingatok. Ez a srác… kész. A nővérem nevelése, jól látszik. Ő is állandó jelleggel figyelemre intett, hogy mindig nézzek szét. Most átadta a srácoknak ugyanezt, idegesítőbb stílusban.
- Lucas…erdei siklóink vannak meg a büdös kígyók…azt jobb elkerülni… ha megijednek egy bűzölgő váladékkal borítanak el bennünket. Tényleg jobb, ha elkerüljük őket. - vakarom meg a tarkómat, miközben kifejtem a problémát a srácra pillantva. Nem veszélyesek, max ha leköpnek, de egyik sem halálos. Franciaország ilyenben szerencsés.
- Teljes szabadságot? Lucas… Ő a feleségem. - nevetem el magam, majd rápillantok. Felnőtt férfi, gyerekképpel, de a nővérem gyerekeként ezt nem tartom számon. Vero a feleségem, így elnézem neki az aggódást, noha nem szeretem ha feleslegesen aggódik. Ezt a részét hagyja rám...
Roselle nevére csak mosolyogni tudok, kérdésére pedig választ sem kap, eldöntöttük.
- Igen, hónapokon keresztül gondolkodott rajta, én kérdeztem, aztán nemrégiben adott csak konkrét választ. - figyelem a fákat, figyelem a talajt esetleges veszélyes dögök miatt, de csak szöcskék ugrándoznak szét olykor. Még mindig vagytok, mi?
- Igen. És szerintem jól döntöttünk. - mosolyodom el lágyan, miközben a gallyak ropognak a talpam alatt. Mindketten biztonságban lesznek, orvos is jelen lesz meg minden. Én is tartok a dologtól, de a szívem ezerrel repdes, hogy végre a karjaimban tarthatom az ifjabb Rimbaudot.
- Fizetek egy csomót kölcsön gépekért, lesz orvos is, bába is. Biztonságban lesz mind a két hölgyike. - nyugtatom meg, hogy ne legyen sem mérges rám, se pedig aggódó, mert nem kell aggódnia.
- Vigyáz, itt akadnak gödrök, ki ne menjen a bokád. - figyelmeztetem, mert majdnem pórul jártam, nem akarom visszacipelni a kocsiig, mert bénák voltunk. Kerüljük el a figyelmetlenséget, én azt mondom. Kérdésemre hát nem valami összetett választ kapok… hogy kellene nekem ezt értelmeznem?
- És neki is az érzelmei veled kapcsolatban ugyanazok, hasonlók, mint a tiéd őiránta? Mert meghallgatott és nem vágott hozzád semmit… az még úgy para ám. Főleg ha később válaszol rá. Mondott valamit amúgy? - állok meg én is, majd visszanézek rá, előre veszem a táskám, belőle az italomat és jól meghúzom.
- Kijöhetnénk bográcsozni is. Vagy piknikezni. Mindenki. Szó szerint mindenkivel. Anyád, Vero meg a leány, Te és a kis barátnőd, Rollo meg az ő kis csaja, a nővéretek meg a párja… - az öcsémet meg sem említem, ha 13-14 év alatt egyszer sem bukkant elő, már nem is fog. Már nem számítok rá. Jó persze megrendítene a hír, ha kiderülne már rég nem is él… de még tartom a lelket magamban, hogy na mégis.
- A suli után mihez kezdesz amúgy? Mi is a célod egyébként? - régen beszéltünk már erről és lehet már nem is az amit előzőleg beszélt. Lehet hogy ezt a témát nem most kellene felhozni, de nem árt ha kitárgyaljuk és átrágjuk együtt.










One life


avatar
Elit
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Szer. Nov. 01, 2017 10:57 pm


Team Edmucas


Tudom, tudom, tudom. Nem kellene három évesként viselkednem, aki alig vagy egyáltalán be se tudja kötni a cipőjét vagy ami még rosszabb fordítva veszi fel. Végtére is, nem holt egyedül vagyok itt, hanem a nagybátyámmal, akinek a közelében ha akarnék se tudnék ötvenévesen bölcs emberként viselkedni, aki tud mindent és megért már sok dolgot, mert nincs így. Vagyis egyes helyzeteket lehet, hogy kevésbé bölcsen reagálok le. Én és a túrázgatás nagyon távol esünk egymástól, de már képtelen voltam a négy fal között vagy a város utcáit járva lézengni, meglenni. Ezért jó ha friss oxigénhez jutunk, jutok többféle szempontból. Itt ugyanis nagyon sok dolgot nem tudnék elrontani, neki meg nem kell százharmincnégy felé figyelnie, mint az étteremben vagy esetleg otthon Vero mellett.
– Jól van na, csak vicceltem. Szívom a véred, mint mindig. – van, hogy persze teljesen véletlenül. Ez már berögződött szokás, hogy magamra haragítok másokat, hátha velem veszekedve pont megnyugszanak. De a nagybátyámmal teljesen más a helyzet, ő túl makacs ahhoz, hogy vegye a lapot és veszekedni kezdjen… pont velem. Ahhoz túl nyugodt. Különben sem az a tipikus ordibáló típus, hanem inkább… Barátságosan szigorú. Ez a jelző illik rá. Azt hiszem. Próbálok megmagyarázni valakit, aki olyan és úgy viselkedik, mint ő az életben. Rá mindig számíthatok. Őt joggal lehet… isteníteni. Mert már amióta az eszemet tudom imádom őt. Persze volt, hogy egy kicsit bizonytalankodtam vele kapcsolatban, de aztán ráeszméltem, hogy Ed teljesen más világ, mint a gorombábbik verziója. Ez meg volt vagy… már nem tudnám megmondani mikor, de jó régen. Talán ő még emlékszik arra, hogy milyen félve közelítettem hozzá, mert azt hittem ő is leharapja a fejem amiért hozzá merek szólni. Szerintem már akkor kiderülhetett, hogy Ed, Edd n Eddy teljesen más, mint például Harimari. Az embernek joggal lehet olyan kérdése, hogy miért nevezem így Ed-et és Har-t is. Egyszerű: az egyiküket szeretem annyira, hogy egy gyereksorozat címét adjam neki, a másikat meg kevésbé így érthető. Jó persze, simán lehet azt mondani, hogy becenevek terén totál beteg vagyok, de ha egyszer rám tör a (negyven)öt perces akkor ilyenek történnek. A Kicsi tata és mama elnevezések is szerintem ilyesmikből születhettek anno, amikor töpörtyű voltam.
– Jó. Akkor csak tartsatok ki mind a hárman. Igazából már alig várom, hogy láthassam is a kicsit teljes nagyságban szóval… De persze tudom, hogy ti jobban várjátok őt, mint én, de akkor is. Az én csöpp unokatestvérem is lesz, nem akárkié. – rosszabb vagyok szerintem mint a nagyanyám, aki már látni akarja a többi unokáit. Úgy értem Ed első gyerekét, aztán szerintem a többit is.
– Tudod, kezdetben nem hitt a fülének. Tipikus én, szegénnyel egy jó ideje azon tréfálkozunk, hogy nem is sima barátok vagyunk, meg össze fogunk házasodni meg igazából ezért is költöztünk össze. Hogy érthető, az a sokk amit akkor kapott amikor a lehető legkomolyabb arccal próbáltam előadni neki a helyzetet. Különben ismersz. Drámai előzmény, baljóslatú bevezető, aztán konkrét agyfagyasztó magyarázat vallomásba burkolva. De ő is szeret. Ez most már biztos és nem sima barátként. – most meg elkezdhetne nőni tőle a májam, hogy végre sikerült ezzel is eldicsekedni Ed-nek. Nem csak arról tartani az orgiákat, hogy ilyen meg olyan rossz a kedvem, amiért titkolózok Natalie előtt.
– Igazából mindenről a volt barátnőim tehetnek, hogy teljesen az ő szöges ellentéte voltak. De nem csak kinézetileg, hanem belsőleg is. Néhányat meg szerencsétlenségére ismert, ezért is hathatott rá teljesen hihetetlenül mindaz amit mondok neki. – magyarázkodok. Közben persze igyekszem én is a lábam elé nézni. Mert nem jönne jól ha haza kellene szökdécselnem fél lábbon.
Elsősorban csak bólogatok a kijelentésére, miszerint eljöhetnénk mindannyian ide bográcsozni vagy piknikezni. Csak utólag jutott el a tudatomig amit mondott igazából.
– Várj… az öcsémnek van barátnője? – erről persze nem mert dalolni a dalai láma, amikor nálunk volt. Hmmm csak engem nyúzott. Vagy lehet csak mostanság lett valakije? Ha otthon lennék, akkor biztos észre vettem volna, de így…
– Még első sorban suli után egy darabig nem vállalkozok az apa szerepére. Ez bizonyos. Ezt próbálom magam előtt tartani. Mert kell egy biztos közeg, pontosabban a gyerekvállalás előtt meg akarom ezt teremteni. Én nem akarok az osztálytársaim közül egy néhány lenni, aki a gyerekével és a szüleivel él egy légkörbe, mert tizenkilenc évesen nem használta az eszét. Ahol az idősek szava szent, aztán vagy elfogadod amit parancsolnak vagy nem. A munka terén meg… Szerintem még egy jó darabig boldogítani foglak téged az éttermedben. Mert ha hiszed, ha nem, de szeretek ott lenni. A konyhán. Odakint pincéri munkát soha az életbe nem vállalnék. – de az utóbbit szerintem ő maga is tudja rólam, tehát nem kell ragozni neki tovább, szerencsémre.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Cobrastyle Note:  pirulo  iloveu  


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
70
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ϡ Dylan O'Brien
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Vas. Nov. 05, 2017 4:03 pm



Lucas & Edmund

- Megígérem neked Lucas, hogy az unokahúgodat bármikor megdajkálhatod… de akkor pelenkáznod is kell. Gyakorolnod kell… tudod, saját gyerek, saját kis család. - kioktatás? Nem, csak törődők vele ekképpen is. A lányomat meg akármikor meglátogathatja, ez nem is kérdés. Ő bármikor jöhet a tesóival együtt…az anyjuk is… az öcsémmel már ennyire nem lennék kegyelmes, nála ott virítana az ajtómon a hatalmas nem táblácska. No de itt sincsen, szóval lényegtelen az egész.
Ahogy a lányról és a kettejük dolgáról beszél, kapcsolatukról, mosoly szökken a szőrös képemre.
- Óh. Hát ez nagyszerű Lucas. Te vagy nagyszerű. - felelem boldogan, hiszen hetek óta várt erre a pillanatra, és épp ideje volt váltania.
- Könnyebb lettél tőle, nem igaz? -  pillantok rá sokat tudó ábrázattal, a sunyi mosoly ott ficánkol a képemen azért.
Kérdésére vállat vonok. - Nem tudok róla, de attól még lehet, nem?
Ahogy hallgatom őt, bevárom, had érjen csak mellém, elém, had kövesem most én őt kicsit. Szeret nálam lenni?
- Ezt jó hallani. - különben meg örülök neki, hogy ennyire tetszik neki mindez, amit adtam számára.
- És igen, addig nem lehet gyereket csinálni, míg nem vagy  a helyzet magaslatán. Kell egy biztos háttér, fedél a fejed fölé, munka, hogy bármikor tudd mozgósítani a pénzed ha kell. És persze, hogy a gyereked ne kelljen nélkülöznöd semmiben. - jó persze én könnyen beszélek, én már megteremtettem magam köré mindent, pénzt, házat, munkahelyet, feleséget. De nem volt könnyű idáig eljutni.
- Na és Ő szeretne már gyereket? - kérdezem óvatosan meg, hiszen kitudja kinek mennyire kényes ez a téma.
Kikerülök egy kisebb gödröt, átlépni nem próbálom, kicsit szélesebb annál, szóval kerülök egyet és úgy követem a srácot, közben nézelődök, ismerős a terep de feljebb már kacifántosabb lesz az út.







One life


avatar
Elit
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lucas Morneault tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Szer. Nov. 15, 2017 9:45 am


Team Edmucas


Amit mindig is nagyon bántam az az, hogy Ed-ből és Vero-ból csak egy van a világon. Szerintem a korosztályom határozottan meg lenne élve, ha olyanok vennék körül őket is, mint a nagybátyám és nagynéném. Nem hiszem, hogy együtt rossz párost alkotnának, éppen ellenkezőleg, úgy gondolom nagyon csalódott lennék ha Ed tíz évvel ezelőtt valaki mással ismerkedik meg és az illető felettébb idegesítő. Vagy inkább nagyon kötekedő és semmi sem tetszik neki elkezdve attól, hogy milyen nagybáty igényesek vagyunk akkor s, most is esetleg. De Vero más, hála a jó égnek. Olyan mintha a vér szerinti rokonunk lenne, nem csak egyszerűen a kettejük közti házasság miatt lenne a családunk része. Különben is, akit Ed szeret az rossz ember nem lehet, ahogy tartaná a mi mondásunk, vagy inkább az enyém. Na mindegy. De szerintem a többiek is ugyanezt állítanák, tehát olyan nagyon nem hazudok.
– Jól van, de csak a te jelenlétedben fogok gyakorolni még azért is. Különben, azt el tudom viselni ha te röhögsz ki, Vero előtt tuti szégyellném, hogy mennyit szerencsétlenkedek esetleg. Ha belejövők akkor biztos nem kell senki figyelő tekintete csak na… Jobb szeretem ha figyelnek. Tudod, mint amikor biciklizni tanultam! Teljesen mindegy volt, hogy az illető épp elengedte a biciklit és tekertem egyedül, amint nem éreztem valaki lélekjelenlétét máris gyarapodott a térdem egy újabb horzsolással. Meg a csillagokat lehozó krokodil könnyek hullatásával esetleg a te vagy a szüleim emléktárháza. Csak ugye az öt éves gyerek maradjon inkább a hajtánynál vagy bármi másnál amivel nem dől fel. – rémlik, hogy azt is csak azért tettem, mert menőzni akartam Linn előtt. Hogy lássa milyen ügyes vagyok és hasonló hülyeségek amikről úgy hittem, hogy idegesíteni tudom s, lehet szegényt. Makacs kis gyerkőc voltam ha ilyesmiről volt szó, az biztos. De különben hat és fél éves voltam amikor mondhatni rendesen megtanultam biciklizni. Addig mindig történt egy kisebb nagyobb baleset.
– Igen, most már nem rágódom rajta, hogy vajon mi lesz és hogyan fogadja az egészet ha esetleg elmondanám neki, mert most tudom. Csak még túlságosan új ez az egész. Ő meg nem a volt barátnőim, nem is ugyanazokat szereti. Amivel semmi baj sincs. Sőt ennek határozottan örülök. – lelkes vagyok a témától, hát persze. Olyannyira, hogy nem a lábam alá nézek, ennek köszönhetően meg beletaposok egy hangyabolyba is, de még ezt is figyelmen kívül hagynám, ha Natalie-ról van szó, semmi sem számít ami körül vesz.
– Lehet, hogy van. Amióta nem vagyok otthon biztos bátrabb lett és önállóbb. Remélhetőleg. – persze tudom, hogy Rollo-ról van szó. Ha nem ismerném akkor bizonyára valami mást mondanék. De persze szerintem őt se kell félteni. Annyira. Már nem a totyogó testvérem akinek példát kellett volna mutatnom.
– Plusz felelősséggel jár. Nem azért kell egy gyerek két pár életébe, hogy csak legyen mi összekösse őket, hanem mert tényleg akarják. Mint például te és Vero. Bocs, hogy veletek példázok de nincs jobb példám rajtatok kívül. – itt elnevetem magam, mert tényleg nincs. Csak ennél rosszabb és igen, még mindig a volt osztálytársamra gondolok. Amikor arról érdeklődik, hogy Natalie szeretne-e már gyereket kicsit elgondolkodom.
– Szerintem ő ugyanúgy vélekedik a témáról mint én. Egyetem után, az a legelfogadhatóbb válasz amit mondani tudnék most. – magyarázkodok, ha képes volnék szerintem a lábammal is gesztikulálnék, de helyette csak a kezemmel hadonászok, egyfajta megerősítésként, hogy ezzel nekem nincs is akkora gondom, mert még nem tudnék a saját gyerekemre figyelni. Egyetem után talán.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Words: ki számolja? Music: Cobrastyle Note:  pirulo  iloveu  


Take risks. If you win you will be happy. If you lose you be wise. Ϡ
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
70
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ϡ Dylan O'Brien
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Yesterday at 1:02 pm



Lucas & Edmund

Alap, hogy valaki felügyelete alatt fogja pelenkázni a kicsit. Nem azért, mert nem bíznánk meg benne. Hanem csupán azért, hogy útmutatást adjunk neki, mit merre hajtson és tapaszon… szóval jah. Mondjuk majd egy gyorstalpaló rám is rám fér majd, szóval mindketten gyakorolhatunk pelenkázásban.
- Nekem is új lesz ez a pelenkázós dolog, meg mondjuk ez az egész, szóval majd együtt szerencsétlenkedünk és együtt tanulunk. - a múlt igenis szép dolog, főleg ha emlékeznek is rá, akármelyikre. A biciklizésre, az első motorra ülésre, vagy épp a kocsi vezetésre, vagy akár az első részeg pillanatra. Mindketten emlékszünk valamire a másik életéből, szóval no para.
Az a fiatal lány, akiről mesél, megmosolyogtat, hiszen olyan odaadással mondja a magáét, hogy el tudom képzelni a helyzetet. A lányt meg eleve a kezdetek óta szimpatikusnak találom, még hozzá úgy, hogy egyszer kétszer futottunk csak össze, mikor Lucast fuvaroztam, meg rengeteget hallottam is róla.
Rollót meg mindenki ismeri a családban, szóval nem kell ismeretterjesztőt tartani az öcsikéről, hiszen ha nincs is nő az életében, hát akkor harcol egyért a későbbiekben… vagy egy gyors numera? Fogalmam sincs mit gondoljak az ifjabbról, hiszen nem sűrűn látom őt a városban lányok körgyűrűjében. De attól, hogy még nem látom, még lehet neki, nem? Naná!
A gyerek vállalás felelősség, én is jól tudom, mi is csak egyetem után kezdtünk gondolkodni rajta, de nekünk évekig nem jött össze. Ez megint más. Meg az is, hogy neki hamarabb lesz egy fia, vagy lánya és nem harmincéves fejjel. Jó persze, én is örülök Vero terhességének, hogy pár hét és a karomban tarthatom majd a gyereket, de ha előbb lett volna… de jó is így, hogy így lett. Szerintem mindketten jobban jártunk és még a macskát sem kell elpasszolni senkinek. Nem is adnám. Vero kinyírna érte.
És meg kell hogy álljak, ez az erőltetett menet kikészít, pihenjünk egy két percet. Persze, nem ez miatt álltam, meg, de nem kell sietnünk, előttünk az egész nap.
- Helyes Lucas. A tanulás elsőbbséget élvez, még egy gyereknél is. Nem kell elcseszni az életeteket azzal, hogy az órára beviszitek a gyereket, mert nem tudjátok elhelyezni... és vagy tanultok, vagy gyereket neveltek. - mert ez így van, a kettő meg nehezen összekapcsolható. Van aki lepasszolja a családjának, mondjuk az anyjának és meg van oldva a helyzet. De az a nagy helyzet, hogy nem az anyjának szüli az a gyereket. Nem? Hát de.
- Lucas, te szerencsés ember vagy. - pillantok rá a srácra, főleg ha beér, akkor tudok csak végig nézni rajta, majd a vállára ejtem a kezem. Mosollyal a képemen nézek rá, erre a felnőtt fiatalra, aki a szemem előtt nőtt fel, érett férfi lett és én büszke vagyok rá.
- Na go. - bökök a fejemmel a domb teteje felé és az utunk folytatására, hogy most ő vezessen, én majd tartom az iramot, amit diktál.
- Amúgy nem leszek pár napig az étteremben. Szóltam a srácoknak odabent, neked most így külön is megemlítem. Vero szülésének időpontja előtt pár nappal már otthon leszek, max 1-2 órára betoppanok majd az étterembe, de ha megszültünk, hát nem nagyon leszek az étterem közelében sem. Egy hétig biztosan fent fog állni ez az állapot. - közlöm a tényeket a beállt csendben.
- Tudod tartani majd a frontot nélkülem is? - tettem fel a nagy kérdést, mert igen, neki is vannak nagy feladatai, amiket rá bíztam és nem, nem a mosogatás és az előklézítés.









One life


avatar
Elit
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Dombos terület ••

Tell me your secrets

Dombos terület
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Tisztás terület
» Magashegységi területek
» Lápos terület
» Város temetőjétől és a rét közti dombos rész
» Az Új Ellenállás területei

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-