Dombos terület - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 10:01 pm ✥
✥ Yesterday at 6:52 pm ✥
✥ Yesterday at 5:11 pm ✥
✥ Yesterday at 4:51 pm ✥
✥ Yesterday at 12:55 pm ✥


Témanyitás ✥ Dombos terület •• Szomb. Júl. 15, 2017 10:07 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Szomb. Ápr. 07, 2018 7:45 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Időben. Vajon ha nem teszi meg, amit tett, akkor is a terrorelhárítók távcsöve elé került volna a Hentes? Egy ember halála is tragédia. A legjobb lett volna már előbb elkapni. Ebbe nem szólok bele, mert nem tudhatom, mi mindent tettek meg és hogy volt-e mulasztás. Az egy másik világ.
- Ez szép dolog. Családi okokból választottad ezt a pályát, ha megkérdezhetem?
Sok katonaszülő akarja a gyerekét is egyenruhában látni. Felnézek azokra, akik ezt az utat választják. Védik a hazát, a becsületet, az emberek biztonságát. Vagy néha pont ellene tesznek, olyan is van, tudom. Guillaume-ból nem nézném ki.
- Jó ez a magabiztosság, hogy tudod, mit tehetsz a rosszfiúk ellen. Megpróbálom átérezni, remélhetőleg akkor nálam is elmúlik a félsz.
Jó kezekben van az ügyem. Bízom a srácban. Eddig csak segített. Nem sokat szokott beszélni erről a kislányról, se a zseniről.
- Számítógépzseni? Mármint jársz valakivel? Ennek örülök!
Végre egy vidám mosoly jut neki. Nem tudtam, van-e kapcsolata, de ez most úgy hangzik. És az nagyon ráfér. Ennyi teher mellett nagyon kell a gyengédség, a szerelem. Az mindenkinek kell.
- Értettem, főtörzs!
Még tisztelgek is, folytatva a mókát. Nem szeretem mindig humorral elnyomni a bajokat, inkább megoldom őket, de ez olyan, amit másra kell bíznom. Én meg nem aggódhatok örökké. Be kell vetni a csodafegyvert. Ha vicc, hát legyen vicc! A komoly részét úgyis megtárgyaltuk.
- Igen, igen, csak ez új nekem, korábban nem találkoztam ilyesmivel. Köszönöm a jótanácsokat, megfogadom őket! Nyáron már vígan rohanok bele a tengerbe. Ez csak egy rossz álom lesz, ami egyszer megkísértett.
Fontos, hogy rájöjjek, hogy nyugodhatok meg. Apo-t is nekem kell támogatnom és ha ez a téma szóba kerül, készen kell lennem.
- Haha, képesek rá!
Lehet, hogy a magánéletben nem olyan kemény? Sajnos sokan járnak így, mindent megtesznek a hivatásukért, de a családdal nem bírnak. Én igyekszem másképp élni.
- Hány éves is a gyerkőc?
Mondta már, hogy van egy kis angyalka, akire vigyáz. Ezek szerint néha inkább ördögfióka. A gyerekeknek kell is rosszalkodniuk. Valami baj van, ha sose teszik.
- Ez nagyon titokzatosan hangzik. Ha úgy érzed, hogy szeretnél róla beszélni, bennem bízhatsz. Meghallgatlak és nem adom tovább senkinek.
Eszembe jut, hogy ha figyelnek, akkor akár le is hallgathatnak. Talán most is fülelnek. Mikor nem fognak? Beült a fülembe az a rohadt bogár...
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Hétf. Ápr. 09, 2018 11:28 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Irvin

- Lehet, ezen még soha se gondolkodtam. Gyerek voltam, amikor egy rablás során megölték a szüleimet a szemem láttára. A nagyszüleim neveltek fel, a nagymamám szerint nem megtört, hanem erősebbé tett az az eset. Talán emiatt álltam be először katonának, majd pedig jött magával a többi. Talán az én életem mindig is ez volt, megóvni másokat, de nem egyszerű rendőrként. – nem, annál azért többre akartam vinni. Esélyesen talán még az is közrejátszott, hogy az se érdekelt volna, ha az idegenlégióban ennyi év után otthagyom a fogamat is, hiszen önként és dalolva maradtam többet, mint kellene.  
- Ha azt hiszed, hogy mi nem félünk, akkor tévedsz. Egyszerűen csak nem hagyhatjuk, hogy megbénítson és túlzott erővel csapjon le rá. Mi inkább az erőt keressük abban is és előnyünkre próbáljuk fordítani. – mindenki fejében átfut, hogy látjuk-e még azokat, akiket szeretünk. Van-e értelme annak, amit teszünk, hiszen örökkörforgás az egész. A rosszak sose fogynak el és legtöbb esetben inkább csak egyre kegyetlenebbek lesznek.
- Valami olyasmi. Igazából én se tudom. Gáz mi? Lassan már járókeret kell, erre talán pont most szeretek bele egy nőbe… - elnevetem magam, miközben a fejemet csóválom. Bonyolult el, piszok bonyolult és most még inkább azzá kezd el válni. Miért nem tudom hagyni a francba a megérzéseket és a nyomozást? Mert ha nekem szemet szúrt, akkor másnak is fog, csak időkérdése.
Amikor pedig tisztelegni kezd, akkor legyintek egyet, hogy ne marhuljon már ennyire, de azért láthatóan mosolyra görbül a szám a nevetés mellett. Neki se kellett soha a szomszédba menni, ha hülyéskedésről volt szó. Vajon, ha gyerekként találkozunk, akkor legjobb haverok lettünk volna? Akkor másabb utat jártam volna be, erre már soha nem fogunk választ kapni.
- Ígérem, hogy szólni fogok, ha bármiről tudnod kell. De ne aggódj ennyit, még a végén az asszonykád rám fog haragudni, amiért túlhamar őszülni kezdesz. – mondtam komoran, mert tényleg nincs miért aggódni. Nem kellene, kézben tartjuk az ügyet, a dolgokat, amennyire csak tudjuk. Biztonságban vannak, az eddigi megfigyelések is ezt mutatják.
- Gyerkőc? Kész nő már Minou, a nevelt lányom.  17 éves már. Tavaly került hozzám, miután a cimborám meghalt egy bevetés során. – komor a hangom, nem vidám történet. Senki se vágyik erre, hogy ilyet kelljen átélnie. Annak viszont örülök, hogy a leányzóval egészen jól összeszoktunk már és tényleg olyanok vagyunk, mint egy család. Még akkor is, ha ilyen tragédia húzódik az egész mögött.
- Tudom-tudom, de még magam sem tudom mit gondoljak. Talán a nő, akit szeretek hamisjátékos részben. S olyanokkal keveredett össze, akikről talán még ő se tudja, hogy mekkora gazemberek. – mormogom az orrom alatt. – Túlzottan zavaros az egész és remélem, hogy tévedek, a végén egy másik hackert fogok találni ott, nem pedig őt. De inkább én, mint mások jöjjenek rá erre. Nem könnyű. – vakargatom meg az államat, majd megrázom a fejemet is, hogy inkább hagyjuk is. Elég volt a komor dolgokból is.
- Lesznek még szebb napjaink is és ne aggódj, nem szokásunk lehallgatni ártatlanokat. – teszem még hozzá, mert nem lepődnék meg, ha a korábbi dolgok miatt azt hinné, hogy netán ez is játszik. Ha játssza, akkor ennyit se mondtam volna el neki.


avatar
● ● Posztok száma :
92
● ● Reag szám :
82
● ● karakter arca :
Milo Ventimiglia


Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Csüt. Ápr. 12, 2018 8:57 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Érdekes, hogy ezen még sosem agyalt. Neki teljesen természetes, hogy így éli az életét. Nekem meg teljességgel elképzelhetetlen. Ettől szép az élet, hogy ilyen különböző emberek léteznek.
- Sajnálom, hogy ez történt veled gyermekkorodban. Én is elvesztettem a szüleimet, de már nagykoromban, földrengéseben. Én akkor már Párizsban éltem, ők meg otthon, Haitin. Látni őket holtan biztosan sokkal, de sokkal rosszabb...
Amit mond a félelemről, az nagy beszéd, nagyon nagy, tanulságos. Mégsem tudom átérezni.
- Jó lenne ezt eltanulni.
De nem vagyok rá képes. Nem ilyen gyorsan. Félek, sok mindentől félek. Attól, hogy Apo nincs többé, hogy újra átélem, amit a szüleimnél. Hogy nem tettem meg mindent, hogy nem mondtam el, nem mutattam ki, mekkora bennem a szeretet.
- Dehogy gáz! Ha találsz valakit, akivel megvan a teljesség, az sohasem késő. Járókeret, az... Meg infúzió és elektromos kiskocsi.
Morbid ezzel viccelni, de ha ő elkezdte, én folytatom. Guillaume a közelében sincs ezeknek, nagyon is jó egészségnek örvend és butaság, hogy ilyeneket beszél. Ha most kezd szeretni, hát kezdjen! Nagy erővel, ha lehet. Bátorítóan beszélek hozzá. Jó érzés, hogy talán tudok neki segíteni.
- Gondolj bele, ekkora rőzsével hogy néznék ki őszen? Mint valami őrült tudós.
Nagy göndör haj, szürkén vagy kifehéredve. Helló, dr. Frankenstein! Végre túlléptünk a drámáinkon és viccelődünk. Végig megvan a mélység, de pingpongozunk felette. Ez jó, nagyon jól esik most.
- Tizenhét? Hopp, akkor picit eltévedtem. Tényleg lassan felnőtt lesz. Ő hogy gondolkodik erről?
Egy éves a történet. Sajnálom szegény lányt. Jó kezekbe került, de hogyan? Úgy, ahogy egy gyereknek sem kéne. Az apja egy hős volt, biztos vagyok benne, ahogy abban is, hogy ezt csak később fogja megérteni.
- Bepalizták? Te és a gazemberek biztos nem lesztek jóban, ha tényleg ez történt. Gondoltál már arra, hogy mi lesz, ha tényleg megtudsz valamit, ami nem fog tetszeni? Én az igazság mellett vagyok, hiszek abban, hogy az utat tör magának. De vajon el tudjuk viselni? Mindenhogyan, minden formájában?
Szeretném tudni, mit gondol erről a szomszédom. Én is ismerek olyan nőt, aki remek informatikus vagy szerelő, minek is mondjam, nem tudom. De amiről ő beszél, az keményebben, veszélyesebben hangzik.
- Akkor jó.
Most már leesik, hogy ha épp menne a magnó, akkor ennyit se beszéltünk volna. Hát igen. Én nem vagyok ügynök, nem is lennék soha jó benne.
- És mikor megyünk sörözni legközelebb? Hétvége?
Ki kell kapcsolódni. Nekem sokat segített ez a beszélgetés is, de egy korsó mellett, hangzavarban, finom italok fogyasztása közben még jobb lenne. Szükségünk van rá.
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Szer. Ápr. 18, 2018 7:17 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Irvin

- Részvétem haver. – ennyire telik tőlem, nem érzéketlenség ez, vagyis remélem. Egyszerűen csak sok halált láttam már, az élettel jár és addig van rendjén, amíg a szülőt temeti el a gyerek, nem pedig fordítva. Igaz, ott is csak abban az esetben, ha már megéltek bizonyos kort, de megtanultam, hogy a halál nem válogat. Viszi akit éppen vinni akar, nem tehetünk ellene semmit se.
- Eltanulni? Nem hiszem, hogy lehetséges, inkább jön magától. – katonának se mindenki való. Mindenki másképpen él meg dolgokat, másképpen dolgozza fel, vagy csak szimplán mást gondol bizonyos helyzetekben. Ezért ennyire színes a világ, ennek köszönhető az is, hogy ennyi szakember található különböző helyzetekben. Nem kell olyanná válnia, amilyen én vagyok. Kaptam már meg, hogy tuti kihaltak belőlem az érzések is azért, ami a munkám és ami a múltamat jelenti, s lehetséges, hogy részben így van, de még nem teljesen.
- Esélyesen igazad van, de vedd hozzá a munkámat. Nincs garancia arra, hogy mindennap haza fogok térni. Nem tudom, hogy megéri-e ekkora kockázatot vállalni. – mormogom az orrom alatt. Nem vagyok én túlérzelgős, inkább jelenleg csak racionalista próbálok lenni. A munkám nem olyan, hogy egy irodában ülök, felrobbanhatok, lelőhetnek, megkínozhatnak és még a felsorlás rohadt hosszú lenne, miközben nem olyan, amit bárki is szívesen hallana, vagy szembesülne vele. Mi viszont tisztában vagyunk mindezzel.
- Bemutatkozhatnál úgy, mint Einstein. -  röhögök egy jót, mert akkor lehet már tényleg úgy nézne ki. De manapság nem ritka az, hogy hosszabb a haja az idősebbeknek. Mai világban kevés olyan dolog van, ami nem megengedett ilyen téren a férfiaknál. Bár azt még mindig nem tudom megérteni, hogy egy a mai fiatalok miért akarnak úgy kinézni, mint a nők, de szerencsére nem az én dolgom és nincs is fiam, hogy férfit kelljen nevelnem.
- Kicsit. – mosolygom jót az orrom alatt, majd megrántom a vállaimat. – Azt hiszem, hogy már elfogadta a dolgokat és inkább próbálja a legjobbat kihozni a helyzetből. Vannak még döcögősebb napjaink, de szerencsére rend és béke van. – hálás vagyok azért, hogy nem egy problémás leányzóról van szó, mert akkor lehet én kezdenék hasonlítani egy őrült tudósra. Bár van egy olyan sejtésem, hogy a rázós rész csak mostanság fog jönni. Túl sokat lóg együtt Rafi haverom fiával.
- Inkább az igazság, mint hazugság. Remélem, hogy tévedek, de ha nem, akkor csak abban reménykedek, hogy fogalma sincs, hogy nem pehelykönnyűeknek segített, hanem valódi rosszaknak. – komor a hangom, mert nem olyan dolog, amivel az ember szívesen szembe nézne, de előbb ki kell deríteni az igazságot. Rá kell jönnöm, hogy tényleg Sandy lehet a láthatatlan kéz, vagy teljesen tévúton jártam és szerencsére semmi ilyenhez nincs köze.
- Én benne vagyok, ha meló nem szól közbe, de akkor mindenképpen jelzek. A szokott helyre, vagy nézzünk meg valami másabb bárt? – sose volt ellenemre egy kis sörözés. A csajoknak meg nem hiszem, hogy lenne, mert akkor max. ők ketten találkoznak. Lehet Raphaëlt is el kellene hívni? Szerintem ők ketten jól kijönnének egymással…


avatar
● ● Posztok száma :
92
● ● Reag szám :
82
● ● karakter arca :
Milo Ventimiglia


Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Csüt. Ápr. 26, 2018 7:25 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Értem. Tudom, hogy Guillaume-nak nem kenyere az érzelgősség. Ez a két szó mindent elmond, szívből jön és komolyan vehető. Bólintok csak, így mutatom, hogy értékelem az együttérzést. Rég volt, borzasztó volt, magam mögött hagytam. És mégsem.
- Szóval így.
Én nem vagyok ebben ilyen biztos. Ha én nem is tanulom meg, lehetséges megszokni.
- Guillaume, gondolom, sok családos munkatársad van, aki ugyanebben a cipőben jár. Veszély éjjel, veszély nappal. De kell a szeretet. Kell a törődés. Adni kell és kapsz is.
Emlékeztetem arra, hogy nem csak a munkájával teheti meg. Egy kollégáját se ismerem, egyszerűen csak józanul gondolkodom és nem lehet máshogy. Nem lehet. Ha ő félti a szeretteit, azt megértem, túlzottan is, de nem szabad, hogy ezért tönkretegye magát. Azt senki nem érdemli meg, aki a jóért harcol.
- A színpadon Albert Einstein. Levágta a bajuszát. Vagy szakállat növesztett hozzá.
Elmosolyodom. Vicces volna. Lehet, hogy egyszer megcsinálom. Szürke, őszes hajfestés, egy estére. És egy brutális műbajusz. Meg nyelvnyújtás.
- Az jó. A helyes úton jár.
Úgy hallatszik. Egy kamasszal sosem könnyű. Emlékszem az én fiatalkoromra. Mindent akartam, egyszerre és semmit se abból, amit a szüleim. A húgom mellettem volt, ahogy a mai napig itt van. Egy igazgyöngy.
- Én azt mondom, járj utána. Ne csapd be önmagad, láss tisztán! Utána eldöntheted, mi legyen?
Lehet, hogy ezzel összetör egy szívet és az övé is darabokra hullik, de legalább nem a valótlanság táptalaján növeszt valami olyat, ami később több kárt okoz, mintha ki se fejlődött volna. Tetszik, hogy mindketten az igazságban hiszünk. Guillaume ezért is választotta a hivatását. És végülis én is. Keresem az igazságomat, akár sikeres leszek vele, akár nem.
- Mehetünk másikba! Nem baj, ha újat is kipróbálunk.
Az meg sem fordul a fejemben, hogy elhozzam Apo-t. A férfitémák kibeszélése nem neki való. De ha örülne neki, megkérdezem majd Guillaume-ot. Biztos barátságosan fogadná és tudnánk másról is beszélni. Mi bármiről tudunk.
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Pént. Ápr. 27, 2018 9:19 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Irvin

- Mikor lettél ekkora bölcs? Csak nem a szerelem ártott meg kedves barátom? – húztam az agyát, mert a cimboráknak szokásuk. Igen, akadnak családosak, olyanok is, akik most tervezik. Ahogyan megtapasztalhattam azt is, hogy milyen fájdalmas tud lenni a halálunk a hátrahagyottaknak. Nem célom meghalni, de ez nem ezen múlik és pont ettől tartok én is.  Mi lesz akkor, ha bajom esik? Akkor mi lesz Minouval, hiszen egyszer már át kellett élnie és nem történhet meg újra, de magam mögött se tudnám hagyni a dolgokat. Ebben nőttem fel, ebben lettem férfi és ebben is fogok vénné válni, ha előbb nem visz magával a mindenki árnyékában megbújó halál.
Hangosan nevetek a viccelődésén, mert belőle kinézném azt, hogy képes lenne nem csak most így előadni a dolgokat, hanem tényleg megtenni. Biztosan a címlapokon lenne vele. Vajon ő nem tart attól, hogy ha együtt látják a lánnyal, akkor kiderül az is, hogy mivel foglalkozott, vagy éppen miként találkoztak? Persze, hogy tudok róla, mégis csak nyomozás célpontjai voltak, hiába volt az egész tévedés. Nem hoztam fel, mert nincs közöm hozzá és nem kell tudnia arról, hogy mennyire is mélyre láttunk az életükben.
- Az lesz, az lesz. – fürkészem a területet továbbra is. Nem tehetek róla szakmai ártalom. – Aztán majd eldől, hogy mi lesz. – szeretem azt a nőt, még akkor is, ha az őrületbe kerget és hamarabb fogok hetvenévesnek tűnni mellette, mint alapból lennék. Nem akarom elhinni, hogy képes volt letérni az útról. Miért tette? Tényleg nem sejtette azt, hogy menyire rosszba keveredett? Remélem, hogy nem, mert ha igen… akkor fogalmam sincs, hogy mi lesz. Egyébként se tudom, de legalább egy fokkal jobb lenne a helyzet.
- Rendben, akkor majd megbeszéljük. Hívj, ha bármi van. Jobbulást nektek, meg kitartást és jó volt látni. – mondom neki egy őszinte mosollyal, ahogyan visszatérünk a megfelelő irányba. – Visszavigyelek a városba, vagy kocsival jöttél?- attól függően, hogy mit mond úgy cselekszem. Ideje visszamennem és hamarosan újra magamra ölteni az munkaruhámat, hogy megpróbáljuk szebbé tenni láthatatlanul is ezt a várost, vagy lehet inkább azt kéne mondanom, hogy biztonságosabbá.


Köszöntem a játékot és menni fog egy pm! Smile
avatar
● ● Posztok száma :
92
● ● Reag szám :
82
● ● karakter arca :
Milo Ventimiglia


Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Szomb. Ápr. 28, 2018 3:13 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Lehet. És lehet, hogy neked is jót tenne egy ilyen ártalom.
Ez igazi haveri társalgás, már csak a sörszag és egy jó klub hangzavara hiányzik hozzá. Meg valami kellemes háttérzene. Prédikálni nem fogok, nem akarom Guillaume torkán lenyomni, amit én gondolok. Finoman terelgetem csak, hogy ne vonjon meg magától olyasmit, amivel teljes lehetne az élete.
Ezt az Einstein-dolgot nem fogom elfelejteni. Ha megcsinálom, meg fogom említeni, ki segített az ötletadásban, persze úgy, hogy Guillaume-nak ne legyen belőle baja. Tudom, hogy nem kell neki a nyilvánosság. Majd kitalálom, hogy mikor süssem el ezt. Akár az egész zenekar beöltözhetne.
- Jól van, haver.
Most én paskolom meg a vállát. Ezt se kell túlbeszélni. Látom, hogy nem csak rám figyel. Vajon számít valamire vagy ez csak megszokás nála? Érdekes életforma.
- Köszönöm, át fogom adni Apo-nak! Részemről a szerencse és kösz mindent! Sokat segítettél, megint.
Nem először húzott ki a bajból. Néha szükségem van a látásmódjára is, most ennél is többet adott.
- Kocsival vagyok, kösz! Kellemes napot! Nagyon örültem!
Vidámabban, kevesebb aggódással megyek az autóm felé. Éhes maradtam, mert meggondolatlanul eldobtam a szendvicset. Majd valahova beugrom. Visszajött az étvágyam. Művészlélek vagyok, ilyenkor megérzem a hátrányait...

// Én is köszönöm és válasz is ment! Smile //
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Dombos terület •• Vas. Ápr. 29, 2018 8:20 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Dombos terület ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom

Dombos terület
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» Kirigakure főterén

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-