Erdõs rész - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 10:01 pm ✥
✥ Yesterday at 6:52 pm ✥
✥ Yesterday at 5:11 pm ✥
✥ Yesterday at 4:51 pm ✥
✥ Yesterday at 12:55 pm ✥


Témanyitás ✥ Erdõs rész •• Szomb. Júl. 15, 2017 10:09 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google



A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 18, 2018 3:00 pm-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Erdõs rész •• Vas. Feb. 25, 2018 1:41 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Sam && Raph

- Lehet, hogy mondasz valamit, fiam. Majd ha öl minket az unalom...! - most furcsa belegondolni, hogy ilyen korszaka is lehet az életünknek, pláne annak fényében, hogy az elmúlt hónapok mennyire eseménydúsan teltek, de ki tudja? Még ha most nehéz is elkészülni, valószínűleg Samnek van igaza, és valahol hiányozna az egész.
- Nem rossz, az tény. Aztán ne csodálkozzak, ha a katasztrófavédelem helyett hirtelen a költészet kezd érdekelni? - kérdezek vissza komolytalanul, mert igaz, szép dolog az, ha valakinek érzéke van hozzá, nekem mindenesetre nem sok jutott belőle. Mondjuk Samet se tudnám annak az elvont költő fazonnak nézni, de ki tudja? Lehet, hogy egyszer majd pont ezzel fog meglepni.
A maradék néhány métert csendben tesszük meg az etetőkig, ahol a tekintetemmel már az említett kis kamerákat kutatom, mielőtt felfigyelnék a fiam jelzésére. Kíváncsian kapom a tekintetem abba az irányba, amerre mutat, amikor pedig észreveszem a két kis rókát, csak jót mosolygok rajtuk. Úgy tűnik, egyelőre még nem vettek észre, így intek Samnek, hogy ne mozduljon... úgy sem kell sok neki, hogy a két kis vörös érzékelje a közelségünket, és aztán egy szempillantás alatt tűnjenek el a szemünk elől.
- Sokan azt hiszik, hogy mennyivel nagyobbak termetre, holott mint egy nagyra nőtt macska. - jegyzem meg töprengve, miközben a kamerákkal babrálok, hogy kicseréljem a memóriakártyákat bennük, majd a belső kabátzsebembe süllyesztve azokat, amiken a felvételek vannak. Valószínűleg Samnek ez nem nagy újdonság, elvégre az állatkertben már egészen közelről találkozhatott velük, inkább az lehet az újdonság varázsa, hogy most nem kifutókban, hanem természetes élőhelyükön láthatta őket.
- Találtál valami érdekeset? - lépek a kölyök mellé, miután végeztem, magam is a lábnyomokat szemlélve, itt az etetők körül egészen sok akad belőlük. Hiába, a kaja nagy úr.
- Jól van. Akkor majd foglalunk valami időpontot a hivatalba, aztán elindíthatjuk ezt a procedúrát is. Addig meg lassan kezdheted gyakorolni az új aláírásodat. - bólintok mosolyogva, bár visszaemlékezve, amikor az esküvő után Léa neve változott, akkor is többet kellett várni magára az időpontra, mint utána az iratok elkészülésére.  Reménykedjünk benne, hogy nem kell egy örökkévalóságig várni rá.
- Anyáddal meg a nővéreddel szoktál beszélni? - váltok hirtelen témát, mert legyünk őszinték, egy névváltoztatás azért nem kis dolog, és élete nagy részét mégis csak velük élte le. Az elsővel azóta sem beszéltem, miután megkért, hogy vigyázzak a fiunkra, a másodiknak a létezéséről meg csak Samtől tudok. És lehet, hogy a névváltoztatás az ő döntése, de azért valahol érdekelt az is, hogy vajon a családja többi tagja hogyan fogadja, fogadná ezt az egészet?


■■  Cool ■■ credit

avatar
● ● Posztok száma :
473
● ● Reag szám :
199
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt


Témanyitás ✥ Re: Erdõs rész •• Csüt. Márc. 01, 2018 5:49 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Raphaël & Samuel

Nem hinném, hogy egyszer a költészet felé kezdenék vonzódni, tekintve, hogy nem értek hozzá és nem is bonyolódtam még sose bele… így aztán ez egy olyan téma, amiből nem kérek többet, köszönöm. Az én terepem az állatkertben van és a katasztrófavédőknél, bár ez még képlékeny dolog, még elválik mennyire leszek jó benne. De visszatérve a természetre és a benne lévő jelenségekre… vad rókák és ezt apa is megmosolyogja. A kamera babrálása nem hoz lázba, tekintve nem értek hozzá, apára hagyom, szavaira pedig csak elmosolyodom és körbe nézek a másik etető környékén.
Kérdésére csak a fejemet ingatom.
- Nem sok, csak a lábnyomok… - mondjuk azok közül is vannak érdekesek, kicsik és nagyok egyaránt, sokféle. Szóval sokan járnak erre, hol ezért hol azért. De megint csak akad itt érdekesebb dolog… Deschamps leszek. Szóval a procedúrát is elindíthatjuk, de mégis mennyi idő ez?
- És ez mennyi időbe telik? Egy hét? Három? - mert még sosem foglalkoztam ilyesmivel, szóval alap hogy megmozgatja a fantáziámat a dolog. Valahogy jó dolog ez tényleg, hogy idekerültem, hogy apa felkarolt, hogy vele lakhatok és hogy képes ilyesmit is meglépni értem. Azt hiszem, jó dolgom van nála. Örülök is neki, főleg annak, hogy elfogadott olyannak, amilyen vagyok. Hiszen nem vagyunk egyformák… jó persze akadnak vonások, amik közösek és hasonlók. De leginkább annak örülök, hogy a felesége is elfogadott. Hogy nem zavart el, hogy nem mentek szét ez miatt, hogy nem veszekedtek miattam. Nem érzem úgy magam, mintha teher lennék. Beilleszkedtem a családba és ott segítek, ahol csak tudok. Apa újabb kérdésére elhúzom a számat. Hát erre mi lenne a legjobb válasz? Beszéltem-e bármelyikükkel is? Hallgatok, szavakat keresek… de megtalálom őket kis idő elteltével is.
- Anyát egyszer próbáltam hívni, még aznap este, mikor elmondtad ezt az egészet, de kinyomott. Nem kíváncsi rám… mondjuk elhiszem, ha eddig nem keresett, akkor ezek után meg főleg nem fog…Visszamenni meg nem akarok, hogy megkérdezzem mégis mi van velük… - húzom keserű mosolyra ajkaimat, hiszen ez elég gáz, hogy a saját anyám nem érdeklődik utánam, se Hector. Mintha örülnének a hiányomnak. Hát jó, ezt még megtudom emészteni, de ami a nővérem körül forog…
- Maelys terhes… nem tudom hogyan mondhatnám el neki ezt az egészet úgy hogy ne akadjon ki, hogy ne hozzam rá a frászt és a haragot… - vontam vállat, hiszen ez egy nehéz dolog.
- Amúgy meg lelépett a férjétől… még velem sem beszél…nagyjából elseje óta… Sebastian mondott valamit, hogy miatta és a munkája miatt lépett le valahová… de az hogy még engem sem hív fel…ez bosszantó… mérges vagyok rá. Kinyomja a hívásomat, nem hív vissza… mégis mit tettem én, hogy ezt érdemlem? - pedig olyan jól elvoltunk karácsonykor pár órát… ezek szerint csak mímelt mosolya volt, csak eljátszotta, hogy boldog. Seb meg… segített kicsit izmosodnom, talán ez is betette nála a kaput, hogy bokszolni tanított. Vagyis tanít, mert még mindig akad mit… de kezd kocka hasam lenni, szóval nyerő hapsi leszek. Egy igazi szívtipró.
- Szóval nem tudom… ha elmondom ha nem, elveszíthetem a nővéremet ezek után és félek… mégis csak testvérek vagyunk… hazudtam neki az ittlétem okáért. Azt mondtam neki, mikor ide jöttem, hogy tovább tanulás miatt jöttem, nem miattad. - jó hát ebből majd úgyis az lesz, hogy elé kell majd állnom és elmondanom az igazságot anyáról és a kapcsolatáról… aztán vagy felképel, mert hónapokon keresztül hazudtam neki, vagy megnyugszik a lelke, hogy nekem már könnyebb lesz Hector nélkül. Bár még az esküvőről sem tud, se a gyerekről, így aztán lesz mit magyaráznia, ha egyszer majd….



avatar
● ● Posztok száma :
164
● ● Reag szám :
142
● ● Keresem :
Our Family

● ● karakter arca :
Cohl Mohr


Témanyitás ✥ Re: Erdõs rész •• Vas. Márc. 04, 2018 2:09 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Sam && Raph

- Azok előfordulnak egy erdőben. Pláne a kaja közelében. - pillantok felé miközben a kamerákkal babrálok, van egy sejtésem, hogy milyen féléket tanulmányozhat a sárban. A kérdésére azonban elgondolkozok pár pillanatra, mielőtt reagálnék rá.
- Nos... amikor Léával összeházasodtunk és megváltozott a neve, akkor nagyjából olyan 2-3 hetet kellett várni a következő szabad időpontra. Ahhoz képest az iratok már viszonylag gyorsan elkészültek, pár nappal később már lehetett menni érte. Szerintem legrosszabb esetben is maximum egy hónap alatt le lehet tudni, de esélyesen még annyi sem kell hozzá. - gondolkozok hangosan, és abból kiindulva, hogy január vége van, ha minél előbb ráállunk a témára, márciusra jó eséllyel már el is készülnek az új iratai, és használhatja azokat.
Amikor meglátom a fiam arcára kiülő érzéseket, egy pillanatra csak elbizonytalanodok... ilyen rosszat kérdeztem volna? Ha nem akar, akkor nem fogom erőltetni a témát, így részemről akár indulhatunk is vissza az ösvényen a kocsi felé...
- Lehet, hogy csak épp én ért rá telefonálni? - gyenge próbálkozás, tudom, pláne annak fényében, hogy azóta mennyi idő telt el, és Elisabethnek is lett volna bőven alkalma visszahívni. Vagy felhívni, csak úgy.
- Sajnálom, Sam. - tudom, nem valami sok, de sejtem, mennyire eshet szarul neki, pláne annak fényében, hogy élete nagy részét az anyja mellett élte le. Szomorú dolog, és kíváncsi lennék, hogy mi áll az egész mögött, de ha ő nem tudja, akkor úgy sem én leszek az, akinek elcsiripelné az anyja. Hátha változik majd idővel...
- Nahát, nagybácsi leszel? Gratulálok! - kérdezek vissza meglepetten, első reakció gyanánt, de ahogy tovább hallgatom a történteket, nos, annyira ilyen téren sem egyszerű a helyzet, úgy tűnik. Apró könnyedség talán, hogy legalább már nálunk, otthon nem olyan feszült a légkör, mint eddig volt.
- Nézd, fiam... a nővéredet te ismered jobban, ahogy azt is, hogy hogyan kéne közölni vele a híreket, de ha elfogadsz egy tanácsot tőlem, jobb az ilyesmiken minél előbb túlesni. Legalább te sem emészted magad miatta, meg annál kisebb lesz a hiszti, hogy miért titkoltad eddig előtte, tán nem bízol benne? - húzom el a számat, és ha van egy kis sütnivalója Samnek, akkor sejtheti, hogy Léával nálunk is ez volt a legnagyobb probléma annak kapcsán, hogy kiderült ez az apa-fia rokoni szál.
- Ami meg a lelépését illeti, lehet, hogy csak összejöttek a dolgai, vagy egy kis időre van szüksége egyedül. A hormonok ilyen állapotban erősen rá tudják nyomni a bélyegüket az ember hangulatára, viselkedésére. Ha a hívásokra nem reagál, próbáltál  már írni neki? - kérdezek vissza. Nem akarok abban tanácsot adni, hogy hagyja amíg visszajön, vagy csak azért is keresse meg és menjen utána, mert nők... sosem lehet tudni, hogy melyiküknél épp melyik járna több sikerrel, de ha beszélni nem is akar vele, egy üzenetet még csak olvasna... már ha nem törli ki azon nyomban. De tény, hogy egyszerűbb, mint élő szóban, vagy szemtől szemben beszélni valakivel, ha rossz az ember kedve.
- Az azért kissé erős lenne véleményem szerint, ha ezért nem állna többé szóba veled, pláne azok után, hogy együtt nőttetek fel. Vagy ennyire rossz néven venné, hogy velünk élsz? - vagy hogy nem rendes, csak féltestvérek?  Vagy esetleg ő még nem is tud erről az egészről sem?
- Remélem, azért sikerül rendeznetek a dolgaitokat. Én a helyedben nem húznám sokáig a dolgot, lehet, hogy nem lesz a legkönnyebb beszélgetés, de talán jobb mielőbb túlesni rajta. - apai jó tanács, aztán vagy megfogadja, vagy nem, az már rajta áll.
- Ha pedig egyszer azon a fronton is lecsillapodik a helyzet, szívesen megismerném őt... őket is. - fűzöm még hozzá, hisz bár sok közöm nincs a nővéréhez, mégis csak a fiam testvére, aki itt él a városban...

■■  Cool ■■ credit

avatar
● ● Posztok száma :
473
● ● Reag szám :
199
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt


Témanyitás ✥ Re: Erdõs rész •• Hétf. Márc. 05, 2018 4:34 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Raphaël & Samuel

Apa szavain elgondolkozok, hiszen ha két három hét, talán az egy hónap… akkor talán jó is lesz, vagy nem tudom. De mindegy is. A lényeg, hogy nem Hector nevét kell viselnem és nem is hamisítok alá semmilyen iratot ezen oknál fogva. Csak gyakorolnom kell az aláírást…úh akkor a suliban is szólnom kell majd? Hát az remek lesz. De megoldható. mindenképp megoldom.
Az meg hogy anyám nem képes felhívni sutyiba, mert „apám” nem szereti ha telefonálgat erre arra… nos, nem tudom. Olyan, mintha nem is érdekelném már, lehet a nővéremet már hatszázezerszer hívta már. Szarul esik? Eléggé, ami azt illeti. De van egy szebb dolog is a családban. A nővéremnek gyereke lesz és ezt apával is megosztom, gratulál is, szélesre húzódnak az ajkaim, hiszen ez legalább remek hír. Nem úgy, mint az, hogy ő még nem tudja, hogy ki is az én vér szerinti apám. Csak fogalmam sincs, hogy ez kinek lenne nagyobb törés ha kiderülne. Anya titkolta el, én csak az utóbbi hat hónapban… Anyára kéne haragudnia, nem rám, bár fogalmam sincs mi lesz ha elmondom, de apa igazat szól…minél előbb, annál jobb lesz majd, nem?
- Bízom én, meg szeretem is…csak ez nem olyan könnyű. Attól félek, hogy távolabbra kerül tőlem. Még ennél is… - el hall a hangom, aztán hallgatok és őt figyelem, a tanácsaira koncentrálok, mégis csak tapasztaltabb valamennyivel mint én. Mondjuk hogy ilyen téren mennyire? Nos nem tudom.
Írjak neki? SMS-t… már azzal is próbálkoztam igazából egy hete, de nem kaptam választ rá, nem tudom… mentem is már hozzájuk, de senki sem nyitott ajtót, vagy csak épp Sebastien. Áh! Nők! amióta terhes, teljesen bolond. Eszét vesztette. Megveszett… bár ha elmondaná az okot…
- Nem tudom. Mondtam neki még korábban, hogy nálad lakom kis ideig, míg össze nem tudom szedni magam… - tarkót vakarok, hiszen örült is neki meg nem is, hiszen nem is értette, hogy miért a főnökömnél lakom, miért nem vettem ki egy lakást valahol. Azt hiszem az drága mulatság lenne, jó nekem apánál is. És igen, megint csak neki tudok igazat adni, jobb ezt nem húzni, hallogatni, később már rosszabb is lesz, főleg olyan téren, hogy „miért most mondtad?! Miért nem akkor mikor megtudtad!?”. Talán még megúszhatom minden féle veszekedés nélkül.
- Már én is beakartam őket mutatni nektek, csak mindenki mindig elfoglalt, de majd kerítünk időt erre is. - vigyorgok mint a tejbe tök, hiszen Maelys jó fej, ha épp nem sír valamin, a férje meg ha nincs agyon csapva, akkor ő meg tök segítőkész. Engem is megtanított bokszolni és már tök jól megy jó pár dolog. Már izmokat is szereztem magamra, titokban meg edzek is még jobban. Kezdek alakulni, már rég nem az a vézna srác vagyok mint mikor idekerültem Párizsba. Azt hiszem ki lettem kupálódva.



avatar
● ● Posztok száma :
164
● ● Reag szám :
142
● ● Keresem :
Our Family

● ● karakter arca :
Cohl Mohr


Témanyitás ✥ Re: Erdõs rész •• Vas. Márc. 18, 2018 8:53 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Sam && Raph

- A dolognak ezt a részét valahogy meg tudom érteni. - jegyzem meg, miközben a kamerával babrálok, én is hasonlóan vívódtam, hogyan is kéne a feleségemmel közölni, hogy a gyakornok, aki nálunk lakik, nos... a fiam is. Szerencsére mi már túl voltunk ezen a bizonyos beszélgetésen, ami mondhatni, egész jól zárult, remélem, hogy Sam és a nővére is meg tudják majd beszélni a dolgokat.
- Hidd el, Sam... felnőtt vagy, ezután egyre több, hasonlóan nehéz dolgot kell még megtenned, amiket senki sem fog helyetted. - van, ami kellemesebb, míg némelyik inkább kellemetlen lesz, de ilyen az élet. Mindenesetre abból kiindulva, hogy a nővérével élte le eddigi élete nagy részét, sokkal jobban ismeri, mint én, vagy más a városban, bízok benne, hogy megoldják.
- Sejtem, csak nem jött az értetlenkedés, hogy miért egy munkatársadnál laksz, amikor a nővéred is a városban lakik, és bármikor segítene? - kérdezek vissza, költőinek szánva a kérdést, így igazából választ sem várok rá, hacsak nincs valami fontos mondanivalója rá. A nők és az állandó aggodalmaskodásuk meg kombinálásuk... Mondjuk úgy tűnik, Elisabeth pont a kivétel, ami a szabályt erősíti, ha azóta se kereste a fiát.
- Ne is mondd, velünk mindig történik valami. De szerencsére Rosie már egészen rendbe jött, ha lehet, ne törd magad össze, és akkor ha sikerült rendeznetek a dolgokat, majd megejtjük azt a bizonyos találkozót. Mindent a maga idejében. - mondjuk ha úgy nézzük, hogy tavaly nyáron őt kis híján a fókák támadták meg, én is valahogy akkortájt estem át a teraszajtón, utána jött Rosie... Léa meg nem ez a kétballábas fajta hála az égnek, reméljük, hogy egy darabig most békesség lesz otthon. Naiv ábránd, nem igaz?
- Jut eszembe, ha már nagybácsi leszel, mesélj csak! Unokaöcsi vagy hugi lesz? Vagy egyáltalán mikorra van kiírva a nővéred? Van már ötletük névre? - kanyarodok vissza az előbbi témához, majd ha Sam kigyönyörködte magát a sárban rejlő állatnyomokban, akár indulhatunk is vissza az autóhoz. Kivéve, ha túl sok az energiája, és sétálni szeretne még, mert akkor mehetünk kerülővel is. Annyira nem vészes a táv, szerintem az állatkertben is simán többet rohangálunk napi szinten, mint ami távot most teljesítünk, maximum ott annyi a könnyítés, hogy nem csúszkál az ember össze-vissza a sárban.

■■  Cool ■■ credit

avatar
● ● Posztok száma :
473
● ● Reag szám :
199
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt


Témanyitás ✥ Re: Erdõs rész •• Szomb. Márc. 24, 2018 1:43 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Raphaël & Samuel

A nővérem meg én elég jól megértjük egymást, bár az miatt kissé bizonytalan vagyok, miként is fogja fogadni ezt az egész nagy hírt. Ha szeret, akkor elfogad így is, Deschamps-ként is. Apa szavai nem hogy megnyugtatnak, hogy felnőttként több minden szakad majd a nyakamba, inkább visszavágyódom kölyöknek és akkor kellett volna találkoznunk, mikor 10 vagy 15 lettem… nem most 18 éves fejjel. Jó hát így is betudunk pótolni sok mindent. Sörözgetünk, pasis dolgokról dumálunk, meg esetleg a nőkről… de bepótolhatnánk még igen csak sok mindent… de nem szaladok előre.
- Ettől félek én is…. - forgatom meg a szemeimet, hogy felnőttként sok nehézségen fogok átmenni… Hát jó, ezen én is elgondolkodtam már amúgy. A nővérem szerintem még ha nem is mondta, biztos furcsállta ezt az egész a főnökömnél lakom szituációt… nem mondhattam azt neki, hogy költözök hozzájuk. Persze, ő már házas ember, mindjárt itt van egy gyerek már nekik és még én is a nyakukon legyek. Áh. Felejtős. Nem mintha útban lennék vagy valami, de jobb ha nem vagyok ott… Még akkor sem, ha épp segítene azzal… Nem, ha ott lennék, akkor csak az lenne, hogy mindent a seggem alá pakolna, sündörögne körülöttem. Ő csak pihenjen. Nekem jó így, hogy suliban is vagyok, meg dolgozok is. Bevállaltam és megy a kettő. Nem panaszkodhatok.
- Nem terveztem össze törni magam…. - vigyorogtam magam elé, hiszen nem mindegy hova is lépek, elég csúszós ez az egész hely. -…bár ember tervez, isten végez. - vontam vállat, ha jön egy hurrikán hát az ellen nem igazán tudnék mit tenni. De rábólintok a találkozásra, majd egyeztetünk meg minden, csak…előbb fel kell tárnom a nővérem előtt ezt az egészet.
Ám kérdései ellepnek, felnevetek ezen az egészen, majd megingatom a fejem.
- Fiú lesz a kis szaros. Időpontot nem tudok… csak úgy névre sem igazán tudok mit mondani, bár a Lys megengedte, hogy a második nevét én válasszam ki… nos még ötletem sincs… - válaszolom meg, hiszen tényleg nem tudok semmit, a legutolsó infóm annyi, hogy a kritikus időszakon túl van és hát gömbölyödik rendesen, amit nem szeret. Érthető okokból… bár a nőket ilyen téren úgysem fogom megérteni… A visszafele út jöhet arra amerről jöttünk, nem kell kerülő, ismét apa után indulok meg, még lopva vissza pillantok, hátha… de semmi. Ma nem jött elő nekünk az a fehér csoda..talán a felvételeken.
- Amúgy ha Rosie nem lány lett volna, fiú neven gondolkodtatok? - kíváncsiskodok, mert hát z elején senki sem tudhatta, hogy fia vagy lánya lesz éppenséggel. Szóval kíváncsi vagyok milyen fiú név lett volna náluk a nyerő.


avatar
● ● Posztok száma :
164
● ● Reag szám :
142
● ● Keresem :
Our Family

● ● karakter arca :
Cohl Mohr


Témanyitás ✥ Re: Erdõs rész •• Szomb. Ápr. 07, 2018 8:11 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Sam && Raph

- Ugyan, felesleges. Jobb úgy sem lesz tőle, elkerülni sem lehet, szóval... csak fel a fejjel. Egyébként meg, a kényelmes fajtádat, fiam! - csóválom a fejemet, mert oké, hogy a gyerekkor mennyivel gondtalanabb, mint a felnőttkor, vagy legalábbis amíg az ember a szüleivel él és tanul, de azért utána sem olyan rossz, sőt! Megvan a maga szépsége, arról nem is beszélve, milyen sikerélményt tud okozni az, ha egyedül sikerül megbirkózni egy-egy elénk gördülő problémával.
- Pont az a baj velük, hogy tervezni senki sem szokta, jön az magától. - értek egyet vele, hisz én se azért estem át a teraszajtón még múlt nyáron, mert annyira élvezném azt, hogy tele van varratokkal a karom és a legkisebb mozdulat is fáj, egyszerűen csak... mindegy, inkább hagyjuk!
- Mit ne mondjak, nem vagy túl tájékozott. Ha most találkoznánk először, azt gondolnám, hogy lelkes sem igazán, hogy még csak nem is érdeklődtél ilyenekről. - nézek felé, de remélem, szó sincs ilyesmiről. Mondjuk azok után, hogy az imént ecsetelte, náluk sem a legjobb az összhang, meg hogy elzárkózott a nővére, valamilyen szinten érthető a dolog.
Mivel a felvételek, amikért jöttünk, megvannak, indulhatunk is vissza, amikor pedig meghallom Sam kérdését, egyből elmosolyodok. Cseles kérdés, de remélem, hogy nem azért kérdezi, mert neki semmi jó nem jutott eszébe az unokaöcsi második keresztnevének.
- Az igazat megvallva egészen hamar kiderült, hogy kislány lesz, szóval fiú nevekben annyira nem gondolkoztunk. De mivel eredetileg karácsony után nem sokkal kellett volna érkeznie, emlékszem, felmerült a Noel név is, ha már az is karácsonyt jelent, meg fiúknak, lányoknak is jó. Mint név, sokáig a Benoît is tetszett, de mivel akkoriban elég felkapott név lett, már csak azért se adtam volna a gyerekemnek. De ha már nevek, a hagyományos francia nevek valahogy szimpatikusabbak, mint ezek az újak, minden nemzetiségből átvett, "modern" nevek. Ha születne még egy fiam, előbb nevezném mondjuk Thomas-nak, mintsem Mohamednek vagy Yusufnak. - hiába van ott napjainkra a leggyakoribb, Franciaországban használatos nevek között, na, azért gondolom mindenkinek van egy sejtése, hogy miért...
- Egy jó tanács, ha az unokaöcsinek választasz nevet, én a helyedben többel is készülnék. Mert az egy dolog, hogy a vezetéknevével jó hangzása legyen, de az sem árt, ha a másik keresztnévvel is szépen cseng, és amíg azt nem tudod... - gondolom a szülők úgy sem változtatnának csak azért, az meg ha nem cseng szépen, a gyerekkel lenne kitolás. Már ha a szülők végül azt is bevésnék az anyakönyvbe.
- De amúgy ne stresszelj rajta sokat, úgy is van még időd, csak ne hagyd az utolsó pillanatra. - érkezik az újabb jó tanács, tudom, nem törvényszerű, hogy a kisbabák mindig hetekkel előbb érkezzenek, mint kéne, de miután mi Rosie-val pont így jártunk... remélhetőleg minden rendben lesz a nővérénél, aztán akár a pici érkezése előtt, vagy után, valamikor majd megejtjük azt a találkozót is, hisz lassan ideje lesz.

■■  Köszönöm a játékot! hug  ■■ credit

avatar
● ● Posztok száma :
473
● ● Reag szám :
199
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt


Témanyitás ✥ Re: Erdõs rész •• Hétf. Ápr. 09, 2018 11:33 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Erdõs rész •• Vas. Jún. 17, 2018 11:00 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Christine & Duke



Mindenkinek kell valami hobbi, nekem ilyen volt a regény írás, a fantáziadús történetekkel és a furmányosabbnál furmányosabb bűntények kitalálásával. Őszintén szólva sosem gondoltam volna, hogy azok a kis sztorik amiket írtam világhírű íróvá tesznek egy nap, pláne nem hogy ez lesz majd a ”munkám” avagy mindenki azt hiszi hogy ez a munkám, de így alakult és hálás voltam azért hogy nem kell mindenkinek elmesélnem mit dolgozom, mivel egy részt a tényleges hivatásomat nem is mondhattam volna el, másrészt ha ismernek a könyvek borítójáról az mindent elmond. Persze nem mindenki szerette a történeteimet és nem mindenki olvasott krimit így gyakorta megesett hogy nem ismertek fel, de ez mind semleges volt számomra, örültem ha rajongókkal találkozhattam, de nem igényeltem az efféle figyelmet, mert sosem érdekelt igazán mit gondolnak az emberek rólam.
Elég masszív és kiforrott világképpel rendelkezem már jó rég óta, ezért egy afféle enyhe örömmel nyugtáztam a hírnevet, emellett pedig végeztem a rendes feladatom. És ha már itt tartunk a mai napom is erről fog szólni. Korán ébredtem, magamra kapva egy melegítőt és elindulva a reggeli kocogásomra a semmi közepén, hisz azért kerültünk ide, hogy értelmes kiképzést adjak pár irodistának és nyomozónak. A közelharc nem volt bonyolult dolog, pláne nem volt lehetetlen megtanulni, az egyetlen nehéz része az volt mint a legtöbb ilyen dolognak, hogy rengeteget kell gyakorolni, és minek után egy kéthetes tréning nem igazán tudja olyan szinten megtanítani a dolgokat mint évek tapasztalata, én komolyan kételkedtem abban hogy van-e értelme ennek az egész táborozósdinak,  de mint mindenkinek, nekem is voltak feletteseim akik kimondták hogy ezt kell csinálni, és mivel mindig is követtem a parancsokat és tökéletesen végrehajtottam őket, a mostani eset sem lesz kivétel ez alól. Hosszú 10 kilóméteres reggeli futás után kellemes bizsergő érzéssel a lábamban indultam meg a szállásom felé, ahol megmosakodtam, majd magamra öltöttem egy másik melegítőt, és elindultam a gyülekező helyre, ahol én és a csapatomból két másik ember vittük el a továbbképzésre jött ügynököket egy másik helyszínre, ahol aztán erőnléti és technikai edzésen estek át. Azt hallottam elég népes táboruk volt, de mint általában ilyenkor, gyakran túlóráznunk kellett hogy egyesével tudjunk egy kicsit foglalkozni mindenkivel és legyen valami értelme is az egésznek.
~ Most Malibun szürcsölgethetném a koktélokat, ha nem veszem fel azt a telefont indulás előtt… ~
Mert ugye történetesen épp nyaralásra készültem, amikor jött a telefon hogy ez most különlegesen sürgős és menjek be, pedig biztos voltam és vagyok benne, hogy semmi olyan nincs ebben az egészben amit ne lehetett volna megcsinálni azután hogy visszajövök, vagy hogy esetleg valaki más tartsa meg. Én hibáztam, mivel felvettem egy munkához kapcsolódó telefont mielőtt felszálltam volna a gépre, ha nem teszem simán elmegyek úgy hogy onnan már nem rángatnak vissza, de hát ez van, ez is egyfajta nyaralás ha úgy vesszük.
- Jó reggelt, hölgyek és urak. Szeretném leszögezni, hogy ennek a tréningnek sokkal több idő kéne mint két hét, ha tényleg meg akarnának tanulni valamelyest közelharcolni és ismeretlen ellenséges területen túlélni akkor legalább egy hónapig kéne összezárva lennünk, de az ügynökség nem adott ennyi időt… szóval használjuk ki értelmesen a dolgot, és hozzuk ki a legtöbbet az időből ha már össze vagyunk zárva. -
Léptem fel egy pillanatra az egyik Jeep hátuljára, hogy onnan intézzek pár szót az összegyűlt csoporthoz.  Valószínűleg ők is sejtették hogy nem fűlik a fogam az egészhez, mivel a hangomon is hallgató volt, hogy az egész egy nyűg, de ettől még nem változtattam azon hogy 100%ot beleadok ebbe is mint mindenbe amit csinálok.
Mivel ide kerültek továbbképzésre, én lettem az közvetlen felettesük a képzés végéig, és pont mint a hadseregben, itt is komolyan volt véve az összes kiképzés, amit tartottunk. Végignézve a tömegen egy nőt pillantottam meg aki láthatóan szintén annyira lelkesedett az ittlétért mint én magam, röviden bólintottam felé, majd lelépve a kocsi hátuljáról intettem mindenkinek majd fenn hangon így szóltam.
- Szóval 20 kilométer futással kezdünk bemelegítésként, fel a hegyre és vissza. Aki később ér le mint én az extra feladatokra számíthat az igazi gyakorlat elkezdése előtt. -
Nem akartam szemét lenni velük, de sajnos ez a része a kiképzésnek megkövetelte a keménységet az emberekkel szemben. Gyors ütemben megindultam a hegyen felfelé.
avatar
● ● Posztok száma :
5
● ● Reag szám :
1
● ● karakter arca :
Robert Downey Jr.


Témanyitás ✥ Re: Erdõs rész •• Hétf. Jún. 18, 2018 10:32 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Edzőtábor.
Fura egy szó erre az egészre, de jobbat hirtelen nem találok.
A főnökség ötlete volt az egész, de igazából én is látok benne rációt, annak ellenére, hogy sokkal szívesebben lennék valahol máshol.
Ugyanakkor azt is megértem, hogy engem delegáltak ide, hiszen éppen elégszer megkapta,, többek között az úgy nevezett társamtól is, hogy én csak úgy potyára kerültem be a DGSE-hez, nem kellett túlélnem a felvételi válogatást, sem az utána következő alapkiképzést.
Hát, ja, nekem csak azt kellett túlélni hozzá, hogy lelőttek akció közben!
Mindegy. Most megvan az ő örömük is, mert pár más irodistával és nyomozóval együtt engem is kiválogattak erre a különleges továbbképzésre.
Igazság szerint csak azt sajnálom, hogy Romily ügynök nincs itt, megnézném, hogy ő hogyan teljesítené a feladatokat.
Akármik is lesznek azok.
Mert leszólni aztán ő is le tudott.
Kora reggel van, és az előírásos melegítőben várakozom a többiek között. Alatta póló, a lábamon kényelmes edzőcipő. Az nem kincstári.
Körbenézek, másfél tucatnyian lehetünk, rajtam kívül csak egy nő van. Nem ismerem. Szőke, elég csinos. Na jó, csinosabb, mint én, dús idomokkal megáldott. A többiek férfiak, huszonöt és ötven közöttinek nézem őket. Lehet, hogy az idősebbeknek ez afféle szinten tartó tábor is. Nem tudom, sosem voltam még ilyenen.
Érdeklődve nézem az érkező kommandós kiképzőinket. Amennyire tudom, ők is DGSE-s profik, kommandósok, deszantosok vegyesen. Az operatív csoport színe virága.
Talán akad, aki közülük ott volt a Gare du Nord-on is. Nem tudom. Ott valamennyien maszkot viseltek.
Most látni az arcukat.
Annak a barna hajú fickónak is, aki felugrik az egyik dzsip platójára és megszólít minket.
Ismerős. De hirtelen nem tudom honnan, csak azt, hogy ismerem, láttam már.
A köszönésére halkan és kollektíven mormolunk választ.
A szavait hallva úgy érzem, hogy a háta közepére sem kíván minket, bár teljesen normálisan köszönt minket, de talán a hangsúly vagy a hangszín az, ami árulkodó.
A homlokomat ráncolom, fürkészve nézem, úgy vélem, ő lehet a kiképzők főnöke, és persze nem mutatkozik be. Talán kommandóséknál ez nem szokás.
Hirtelen rám pillant, talán észrevette, hogy bámulom, és aprót biccent. Visszabólintok.
És ekkor esik le, az egyik krimi borítóján láttam az arcát, amit nem is olyan régen olvastam. Gyilkosság a hegyekben, azt hiszem ez volt a címe, vagy valami hasonló. Egész jó könyv volt, szórakoztató és értelmesen összerakott. Az írója… Thomas Goldberg.
Nofene!
Valaki nagyon ráér két akció közben.
Elvigyorodom.
De csak azért, hogy a vigyor a következő percben az arcomra fagyjon. Ez az alak nem százas. Húsz kilométer futás, hegynek fel és le? Mégis mit hisz, ki bír lenyomni csak úgy egy félmaratont.
A többiek hallhatóan morognak.
Én meg magamban hálát adok Merle dokinak, aki biztatott, hogy kezdjek újra rendesen edzeni.
Többen máris elindulnak. Nekem ennél több eszem van.
Leveszem a felsőm, majd a melegítőnadrágot is letolom. Egy biciklis rövidnaci van rajtam alatta, a póló alatt pedig sportmelltartó. Én kérem készültem!
A lerakott cuccainkhoz lépek, felveszem az övtáskámat és felcsatolom. Ami benne van, az nem sok, pár papírzsepi, a mobilom, és egy könnyű műanyag palackban víz. Van egy érzésem, hogy itt nem lesznek frissítő állomások, mint a városi futóünnepeken.
A hegyre fel meg le magam választhatom az utat, vagy van valami jelzés? – kérdezek rá, és közben csinálok pár egyszerű nyújtógyakorlatot.
Nem érdekel ez a pár perc időveszteség. Végtére is nem sprintversenyről van szó. Húsz kilométeren bőven lesz időm behozni ezt a pár percet... meg az ösvény kanyarulatában eltűnő többieket.
Amint kapok választ, én is indulok a többiek után… bár lehet, hogy Monsieur Goldberg is velünk fut.
Kiderül.
A szavai alapján erre gondolok, és nem arra, hogy a tíz évvel ezelőtti szintidejéhez mér minket. De meglátjuk.
avatar
● ● Posztok száma :
156
● ● Reag szám :
146
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Erdõs rész ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom

Erdõs rész
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-