Városszéli Motel
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Fontos hír


Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Yesterday at 10:55 pm
Yesterday at 10:50 pm
Yesterday at 9:04 pm
Yesterday at 8:30 pm
Yesterday at 7:47 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Szept. 02, 2017 9:11 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Városszéli Motel •• Szomb. Júl. 15, 2017 10:31 pm

*****
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

846
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Mila Seydoux tollából
Témanyitás Re: Városszéli Motel •• Csüt. Aug. 31, 2017 10:55 pm


Gale &&  Mila
Bőségzavarom van, ahogyan a sarki bolt italválasztékát fürkészem. Annyi üveg, és mind olyan színes. Van, ami gyümölcsös, van olyan, amelyik nem az, és olyan is, amelyiket valami hegyi tűfenyő levelének alsó részéből szűrt folyadéka ízesíti, vagyis ehhez hasonló. Mondanám, hogy otthon vagyok az italok világában, de akkor oltári nagyot kamuznék. Egyszer-kétszer volt alkalmam belekóstolni ezekbe a függőséget okozó szemetekbe, de nem fogok itt térdre borulni a felsorakoztatott választék előtt, és áldani minden hatalmat, mert éppenséggel ilyen mennyei ízvilágot küldött nekünk, földi halandók számára. Szóval az egy-két alkalom bőven elég volt. Jó, volt az három is. Mikor az idegeim vékony húrjain táncoltak akkor négy, és öt is. Kinek hazudok? Azonban ez nem azt jelenti, hogy hirtelen én lettem a mámoros folyadék istennője, és tudom minden egyes fortélyát az üveg csapdájába zárt kábulatnak.  Állatira izgatott vagyok, és ez nem kifejezés. Ez nem csak egy egyszerű este, hanem ez Az este. A hét azon napja, amikor előveszem kedves, segítőkész énemet, beszerzek pár ellazító italt, meg valami agybutító filmet a biztonság kedvéért, és felkarolom a főnökömet egy kis kikapcsolódásra. Ó, nincs semmi közöttünk, - a szigorúan megőrzött távolságon, és a ruhákon kívül, - csupán jó asszisztense, szárnysegéde szeretnék lenni. Olyan, aki ott van még hajnal kettőkor is, ha segítségre van szükség, és nem vall kudarcot. Azt nem ígérhetem, hogy képben leszek, de ott vagyok, és ez azért eléggé nagy szó. Nem mindenki tenné meg. Lehet én sem, de mivel erre nem volt még lehetőség, így addig a pillanatig fényezhetem magamat, ahogyan csak akarom. Egyébként sem lenne rá bizonyítéka, hogy ezt mondtam, én pedig ha tanultam valamit apámtól az az volt, hogy bizonyíték hiányában tagadni kell. Mindent. Még az igazságot is. Szőke tincseimen szántok végig ujjaimmal, és enyhe nyújtózkodások árán veszem le az egyik üveget, ezzel örömet szerezve a pénztárban ácsorgó pasasnak, akinek valószínű ez volt az egyetlen örömteli pillanata egész műszakja alatt. Sóhajtok egyet, a kosárba helyezem az ízesített löttyöt, és a pénztár felé haladva dobálok be még pár dolgot, amivel nem lőhetek mellé. Direkt húzom az árgus szemekkel méregető tag agyát, és olyan sorokba is bemegyek, ahonnan nincsen az égvilágon szükségem semmire sem. Gale csak később érkezik, én pedig túl korán vágtam neki a motel felé vezető útnak. Anyám, még kódszavunk is van: ejtőernyő. Azt hinné az ember, hogy ez egy tipikusan olyan szó, amelyet hétköznapi beszélgetésekbe nem lehet csak úgy beleszúrni, de mégis. A páciensnek olyan érzelmi hullámai vannak, mintha egy ejtőernyőzésből tért volna vissza. Értelmesnek nem mondanám, de az emberi kacifántos érzelemspirálokat úgysem érti senki sem, így azt is mondhatom, hogy kígyószerű mozgásra hasonlóan kúszott végig rajtam az izgatottság, akkor sem vághatná senki sem a fejemhez, hogy marhaságokat hordok össze. Úgy sietek ki fizetés után a boltból, mintha az életem múlna rajta, mert éreztem, hogy beszélni akar hozzám. Láttam abban a sötét tekintetben, hogy próbál elcsábítani, és talán ha öt percnél tovább maradok, még le is térdel elém, hogy örök hűséget fogadjak neki. Én pedig nem bírom a bezártságot, az elkötelezettséget. Olyan madárka vagyok, akinek szárnyalnia kell, nem egy pénztáros csávóval hemperegnie. Az én szárnyaim most a főnököm felé vannak beprogramozva, és nem adom ennél lejjebb. A motel csupán tízpercnyi útra van a bolttól, de háromszor kerülöm meg, mert nem vagyok biztos a dolgomban. Veszek egy mély levegőt, megállok egy pillanatra, és körülnézek. Más motel még a környéken sincs, szóval ez lehet az. Leállítva az autót emelem meg a fenekemet, és farmerem hátsózsebéből egy agyonstrapált cetlit húzok elő, amin a cím szerepel. A hátsó ülésen matatva akadok rá a szemüvegemre, és miután hunyorgások után felkapom a fekete keretes csodát, jobban átlátom a dolgaimat. Nyugtázva magamban, hogy jó helyen vagyok, szállok ki a szinte már elhagyatott környéken, és várok. Magam sem tudom mire. Talán egy szénabálára vagy egy vad vágtára cowboyokkal, de mivel egyik sem érkezik, ezért én hagyom el az autóm közelségét, hogy az olcsó motel biztonságába meneküljek. Egy egyszerű szoba, a motelhez tartozó kissé lepukkant bár rész, és egy biliárdasztal, megfűszerezve a falra függesztett darts táblával. Ez minden, de kezdetnek megteszi. Ígértem már egy lealázást Dr. AztaMindenitDeJóképűVagyok  főnökömnek, talán most lehetőségem is akad rá. Kikérem a kulcsot, és csak egy számot küldök a híváslista tetején szereplő telefonszámra, hogy tudja, mit kell keresnie, majd elindulok a szoba felé.
■ ■ Zene ■ ■  ■ ■credit
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

5
● ● Posztok száma :
Amanda Schull
● ● karakter arca :


Szeretettel Gale Thompson tollából
Témanyitás Re: Városszéli Motel •• Vas. Szept. 03, 2017 12:07 pm

to Mila


Sohasem tartoztam azon férfiak közé, akik szűklátókörűséggel lettek megáldva. A szüleim nevelésének hála egészen más értékeket képviseltem, jól példázza az is, hogy történetesen van egy béranyánk, akit családtagként kezelünk, és a feleségem sincs kiakadva minden kis zördülésemtől. A munkámból kifolyólag szeretem feszegetni a határokat, megismerni más emberek indíttatását. Párizsba költözni felért egy kínzással eleinte, mert annyira nem kedveltem a helyet, és osztottam a húgom nézeteit. Nem vagyok egy átlagos pasas, nálam a tabu is szabad, és nem szeretem, ha mások berögzült elképzeléseit rám aggatják. Házas ember voltam, szerettem a feleségemet, gyereket akartunk, és emellé a munkám adta a másik legnagyobb mozgatórugót az életemben. Párizsban megnyitni egy új praxist nem könnyű, szinte lehetetlen, hiszen a franciámon van mit csiszolni, még akkor is, ha félig az vagyok az anyám által, és ott van a megszokott, bezárt stílus. Az emberek fele megrökönyödik, ha eljön hozzám, mert nem rejtem véka alá a véleményemet, és felteszem azokat a kérdéseket, amitől a legjobban félnek. Nálam nyílt lapokkal játszunk, mert addig nem tudok segíteni sem, amíg valaki saját magát is becsapja. A fényes jövő felé vezető út első lépése az új asszisztens keresése volt. Pár napig egy Amber nevezetű hölggyel dolgoztam össze, de nem bírta a kiképzést, a rugalmasnak nem mindig mondható időbeosztásomat. Apuka leszek, és ez kötelezettségekkel jár, mint állandó vizsgálatok, vásárlások. Blair fontos szerepet játszik az életünkben, és nem szeretném, ha rosszul érezné magát nálunk. Egy szó, mint száz..egy új asszisztenciát kellett keresnem, aki végül egy szőke istennő lett. A feleségem a másik szőkeség otthon, van bennem hajlam a fétisre, de azért messze állok a konkrét diagnózistól. Mila rajongó jellem, az első interjú alkalmával feltűnt ez a kis apróság, és nagyon szeret pörögni, akárcsak én. A szakmai tapasztalata gyér volt, de én láttam benne fantáziát, és tehetséget, ezért felvettem. Az önálló döntéshozással sohasem akadt gondom, és másnap már ő volt a rendelőm másik bearanyozó ága. Elsőre megértette, hogy nekem nem a betegség alapján kell rangsorolni a pácienseket, hanem nő és férfi, aztán meg korosztály szerint. Nem vehetem egy kalap alá a középkorúakat, a fiatalokat, és az öregeket. Minden életkor más sajátosságokkal jár együtt, és a női és a férfi agy között is hatalmas különbség van. Minden észérvet félretéve Mila lett a szárnysegédem, és elég hamar jutottunk el arra a szintre, hogy szokásokat építsünk ki, vagy megmutassuk a másik gyenge pontjait is.
Debbie és Blair elmentek valahova, talán még a húgom is csatlakozott ehhez a duóhoz, de abban már nem voltam biztos, mert mostanában többet ült a gép előtt, hogy Adriannel egyetlen pillanatot se szalasszon el. A legnagyobb vágya az volt, hogy visszamehessen Ausztráliába, de ezt eddig a család egyik tagja sem teljesítette neki, így én voltam az első, aki elgondolkodott rajta, hogy egy hétvégére átugrik vele. Na mindegy, majd alakul a dolog. Ma este az asszisztensemmel mulatom az időt, és egy motelbe megyünk. Ugye megcsalás szaga van? Azonban semmi ilyen szándék nincs benne, csak megismerjük egymás hibáit. A családjáról vajmi keveset tudok, ahogyan ő is az enyémről, én viszont szeretem megismerni a munkatársaimat, és egyenlő félként kezelni. A motel nem túl bizalomgerjesztő, de az előítéletek helye nem most van itt. Fogom magam, és leparkolok az épület oldalán, majd éppen akkor jelez a telefonom, hogy sms-t kaptam. Megnyitva már látom is a szobaszámot, így a recepción meg sem kell állnom, és egyenesen odamehetek a ma este színhelyére. Kopogás helyett szimplán benyitok egy széles mosollyal az arcomon.
- Helló…na megvannak a kért kellékek? – a billiárd és a darts is nagyon menő, jó régen játszottam, de kedvelem őket.
- Téttel kezdünk? Töltsd ki két pohárba, aztán indulhatunk is. – ma csak egy sima fekete pólóban, és egy farmerban jöttem el. A hétköznapok eleganciája maradjon a rendelő keretein belül.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit



A hozzászólást Gale Thompson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 17, 2017 5:16 pm-kor.
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

18
● ● Posztok száma :
Ryan Reynolds
● ● karakter arca :


Szeretettel Mila Seydoux tollából
Témanyitás Re: Városszéli Motel •• Hétf. Szept. 04, 2017 2:27 pm


Gale &&  Mila
Az erkölcsileg romlottság és a tiltott percek járják körbe az egész motelszobát, és szinte az én sejtjeimbe is beköltözik ezáltal ez a fajta lopott érzés. Lepakolom a vásárolt cuccokat, a boltban szerzett műanyagpoharakat, és úgy rendezem, hogy az esztétikusan nézzen ki az asztalon. Szinte hihetetlen, hogy egy rosszul összerakott kompozíció mennyire el tud rontani mindent. Az emberek tekintete önkéntelenül vonzza a szépet, a tökéleteset, ezzel ellentétben arra, amiben hiba leledzik, kevésbé figyelnek fel. Ezért kell ügyelni egy étterem berendezésére, a színeire vagy éppenséggel az asztalon tálalt vacsora elrendezésére. Talán köszönetet kellene mondanom az idősebb Seydouxnak, aki megtanította, hogy a szépség, és a figyelem középpontja kéz a kézben járnak. Természetesen ő volt az a személy is, aki vetkőzős pókert játszott egy csoport ingatlanügynökkel, és egyéb felvágós elittel, majd a ruhájukkal tért haza. Állítása szerint a tagok jó stílussal rendelkeztek, és ezzel kompenzálták az ocsmány képüket. Szóval ne kövezzenek meg, hogyha azt mondom, néha bizonytalan vagyok mit tanulhatok el az öregemtől, és mit nem.
Izgatottan várakozok, és nem tudom leplezni örömömet amiatt, hogy a főnökömmel tölthetek pár lopott órát. Nem mintha bűnösek lennénk vagy bármi. Vele kapcsolatban egy a mottó: Semmi tapi, csak pacsi. Amíg ezt észben tartom, nem lesz probléma. Mégis egy lány örvendhet titokban, mert amíg fejben elzárom a kis összezavarodott gondolataimat, addig nem kell a külvilágnak magyarázkodnom önmagam miatt.
Körbejárom a nagynak nem nevezhető szobát, melyben elég tágas részt foglal ez az ágy, szinte ebből áll az egész. Nem okoz nagy meglepetést a dolog, ugyanakkor mégis igyekszem a magam módján kikerülni a bútordarabot. Nem bízok a szemétben. Tudom, hogyha ráülök, vagy netalántán gyengeségemben eldőlök rajta, akkor két dolog fog történni: Mila bealszik, vagy a másik, hogy a rosszabb Mila ébred fel. Gale valószínű egyikért sem rajongana igazán, és a munkám fontos. Asszisztensének lenni egy olyan elismert pszichológusnak, mint ő? Nos, nem minden bokorban terem ilyen lehetőség. Nem szúrhatom el, csak mert nem vagyok híve a saját elveimnek. Várakozásom közben a szobához tartozó teraszt választom következő célomként, de mielőtt kimennék, a kilincs egy rosszabb mozdulat következtében megadja magát, és a kezemben marad. Elhúzva a számat forgok úgy, hogy vissza tudjam tenni a helyére, de sehogy sem akar összejönni.
- Gyerünk már. - toporgok a teraszajtó előtt állva, és ha van szemtanúja eme kis műsornak, most biztos vagy sokkot kap vagy éppen a mentőt hívja, aki szépen elvitet engem egy zárt, és otthonosnak nem nevezhető helyre. Éppen újabb próbát teszek arra, hogy visszahelyezzem a nyitáshoz alkalmas tárgyat, amikor a szobához tartozó ajtó hirtelen kinyitódik, én pedig ijedtemben ugrok egyet, és a hátam mögé rejtem a kilincset, miközben két kezem csapdájába zárom. A fenébe...tudhattam volna, hogy tökéletes időzítéssel rendelkezik. Legszívesebben most felpofoznám magamat, ehelyett úgy vigyorgok, mint a tejbetök.
- Mr. Thompson...Gale..helló. - köszönök mindenféleképpen, és szinte ösztönösen integetek, csak azt nem veszem figyelembe, hogy mindezt azzal a kezemmel teszem, melyben ott lapul meg a kilincs.
- Ó, minden megvan persze. Ez pedig? - biccentek fejemmel a kilincs felé. - Kiderült, hogy a teraszajtó csupán a dekoráció része, és nincs benne az árban. Borzalmas.
Rosszalló fejcsóválás közepette fordulok úgy, hogy ismét megpróbálkozzak a kilincs visszatételével, és most elsőre sikerül. Jellemző. Szőke tincseimet a fülem mögé igazítva indulok meg a kis asztal felé, majd bontom fel az alkohollal töltött üveget, és töltök a két műanyag pohárba. Az egyiket felé nyújtom, a másikat pedig ami az én kezemben maradt arra szánom, hogy most lealázzam a főnökömet.
- Mi mással, Gale? - vonom fel egyik szemöldökömet érdeklődően, majd tovább folytatom.
- Négy kört játszunk. Ha én nyerek, mosolyogva fogod megengedni, hogy beszerezzem azt a bőrfotelt, amiért mindig úgy fintorogsz, mintha citromba haraptál volna. Tudod mit? Jobb ötletem van! Te fogod bevinni nekem. - mutatok rá egyenesen, és széles vigyor kúszik az arcomra.
- Te jössz. Bár a helyedben nem nagyon törném a buksimat, mert esélyed sincs. - kapok be egy szem chipset a kibontott zacskóból, és egy ártatlan vállvonással pecsételem le mondandómat.
■ ■ Zene ■ ■  ■ ■credit
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

5
● ● Posztok száma :
Amanda Schull
● ● karakter arca :


Szeretettel Gale Thompson tollából
Témanyitás Re: Városszéli Motel •• Vas. Szept. 17, 2017 5:21 pm

to Mila


Nem lenne ésszerű, sem megmagyarázható, hogy miért bérelek ki egy szobát az asszisztensemmel, de már a születésem óta nem úgy működöm, ahogyan kellene. A szüleim a nyílt beszédre tanítottak, nem rejtegetek semmit, és nincs okom arra se, hogy a feleségem ne bízzon meg bennem, amikor bevállaltam a béranyaságot is. Kedvelem Blairt is, és lehetséges, hogy nem a hétköznapi értelemben vagyunk család, de én ezt választottam, és kitartok mellettük. A bizalom nemcsak erre jellemző, hanem a munkámra is, ezért ha valakibe energiát fektetek, és jónak látom, az igyekvés ott van a tetteiben, akkor nálam nyert ügye van. Mila szorgos, és friss a szakmában. A tapasztalok híján más biztos nem alkalmazta volna, de én megtettem, és nem csalódtam idáig benne, így hogyan is mondhattam volna nemet egy kis csapatépítőre? A recepciót egy az egyben kihagyhatom, mert már sms-ben értesítve lettem az előzményekről, és tudom, hogy merre visznek a lábaim. A környezet nem túl bizalomgerjesztő, de ha minden meglesz az estéhez, akkor panaszra nincs okom. A szervezést most Milára bíztam, nem akartam belekontárkodni az ötletébe, én csak igent mondtam, és jöttem a megbeszélt időpontban. Az ajtót kinyitva egy széles mosollyal köszöntöm, és körül is nézek a szobában. Az öltözékemet a nem hivatalos formára cseréltem el, és örülök, hogy nem feszeng a jelenlétemben, mint a legtöbb női nemű egyed. A kezdeti látvány meg kellene, hogy akasszon, amiért egy kilincs van a kezében, de csak finoman felnevetek a jeleneten.
- Nem hiszem el, hogy a teraszajtó kilincse nálad maradt. Szerintem a későbbiekben ne környékezd meg, mert kieshetsz, főleg, ha alkohol is lesz a szervezetedben. Add ide, talán sikerül megszerelnem. – lépek oda hozzá lezseren, és ha megkapom tőle, akkor jól szemügyre veszem, és átszelve a tágas helyiséget állok meg a másik felében az ominózus ajtó előtt.
- Nem egy mai darab…de igen…itt az egyik csavar. – hajolok be az asszisztensem előtt, és felveszem a földről az alig látható eszközt. Megforgatom a kezeim között, de ő is bepróbálkozik vele, és akkor a helyén marad a szerkezet.
- Ehhez mégsem kellek. – vonom meg a vállamat, és elhajítom a kis vasdarabot, aztán körülnézek a játékasztalokon, miközben Mila alkoholt tölt ki nekünk.
- Lehetett volna más is, de szeretem a biliárdot. – veszem el tőle a poharamat, és csak röviden emelem fel, utána bele is kortyolok, mert máris a szabályokra térünk át.
- A bőrfotel? Vannak jobb terveim is arra, hogy mit kellene a rendelőben átalakítani, és biztos ebben akarsz fogadni? – sóhajtok egyet, és elveszem az egyik dákót, ha már ezért jöttem el, hogy ma lealázzam a kisasszonyt.
- Én viszem be? Előbb kezdjük el a játékot…honnan kellene tudnom, hogy értesz hozzá? A fehér golyót simán összekeverheted a többivel, és akkor már szinte borítékolható a győzelmem. – magabiztosan húzom ki magam, de a szavaim mögött egy kis játékosság lapul, mert a szőkesége ellenére tudom, hogy nem buta, elvégre én alkalmazom. A kis háromszöget felhelyezem középre, és beigazítom a golyókat is a kezdéshez.
- A krétát merre találom? – pillantok fel átmenetileg, aztán csak fogom magam, és átbattyogok a másik térfélre a fehérrel együtt.
- Még szép, hogy én jövök, mivel én kezdek. – vigyor költözik az ajkaimra, és egy erős lökéssel nyitom meg a játékunkat, aminek köszönhetően az első teli kék le is megy.
- Hoppá…azt hiszem ez az enyém lesz. Mit mondtál….ha én nyerek, akkor lógsz nekem egy masszázzsal, rendben? – öltöm ki rá a nyelvemet, és beviszem a következőt is. Az egyetem alatt verhetetlen voltam, de erről neki nem kell tudnia egyelőre.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

18
● ● Posztok száma :
Ryan Reynolds
● ● karakter arca :


Szeretettel Mila Seydoux tollából
Témanyitás Re: Városszéli Motel •• Kedd Szept. 19, 2017 8:46 pm


Gale &&  Mila
Sokszor megfordult a fejemben első találkozásunk óta, hogy a főnököm nem erről a bolygóról származik. Nemcsak azért, mert szerintem példaértékű a munkájában, hanem mert bármibe belefog, Gale megsemmisíthetetlen. Meg azért vegyük hozzá, hogy kinézetre sem kell panaszkodnia, bár ezt csak másoktól hallottam, én nem igazán vettem észre. Jó vicc Mila, nagyon jó vicc. Szóval, a kis elkalandozó elmém azzal állt elő, hogy létezik egy olyan bolygó, ahol a sok jól kinéző férfiuraság megjelenik, majd a földre küldik őket, hogy tönkretegyék szegény, védtelen nők idegeit. Így lenne? Talán. Gale-t elnézve egészen biztos. Bár tartom tőle a kiszámolt pár lépés távolságot, és igyekszem úgy viselkedni, hogy még véletlenül se jöjjön rá titkolt érzéseimre, azért van egy sejtésem, hogy az utóbbival kapcsolatban csúfosan bebuktam. A szüleim arra neveltek egészen 12 éves korom óta, hogy soha nem szabad túlságosan kiadni magadat, különben az emberek elveszítik irántad az érdeklődést. Más emberekkel tökre működik a pókerarc meg a testtartás, amit anyával gyakoroltam a tükör előtt, meg a bevásárlóközpontban, és kint a téren, amely azt sugallta a külvilág felé, hogy: Hé, idenézz, soha nem tudhatod, meg ki vagyok. Azonban a szüleim sem számoltak a Gale Thompson féle mindent letaroló kinézettel, amely képes másodpercek alatt semmivé változtatni évek kemény munkáját. Anya, apa, miért nem készítettetek fel erre?! Úgy érzem magamat, mintha nyitott könyv lennék előtte, és ez nem tuti. Nagyon nem.
A megérkezése eléggé távol áll a hétköznapitól, melyre én vagyok a bizonyos pont a teraszajtó kilincsével a kezemben. Természetesen hős lovagom a segítségemre siet, én pedig ártatlanul vigyorgok, mintha semmiről sem tehetnék, de azért bólintok egyet megelőzően a figyelmeztetésére.
- Ó, ilyenek nem hinném, hogy meg fognak történni. Tudomásul vettem a kapcsolatomat azzal a kilinccsel, többet nem próbálkozok be nála. – jegyzem meg gyorsan, mégis inkább úgy döntök, hogy saját magam szerelem vissza, ha már én okoztam a problémát. Meg amúgy is, nem vagyok én olyan elveszett kislány, és egy részem a nap minden percében szeretné megmutatni, hogy bár az agyam néha kilométerekkel arrébb van a helyétől, de nem vagyok haszontalan szőkeség, aki csak réti nyuszi módjára pislog, ha a nagyfőnök belép az ajtón.
Az alkohol kitöltése után előhozakodok a biliárd ötletével, meg mellé az egyetlen dologgal, ami a kényelmemet szolgálná egy hosszú nap után, amit ott töltünk. Természetesen neki is akadnak ötletei, de most csak az én igényeimre tudok figyelni.
- Gale, szükségem van arra a bőrfotelre. Anyucinak kényelem kell, és az a szék nem elégíti ki ezt eléggé. – vallom be, de már húzza is az agyamat a képességeimet firtatva. Oldalra biccentve fejemet mérem végig az előttem állót, végül sóhajtok egyet.
- A meglepetés erejével szeretnék élni. Terítsem ki egyből a kezdésnél a lapjaimat? Milyen ellenfél lennék akkor? – hozakodok elő én is a kérdéseimmel, majd miután a krétát megszerezzük, és felkészülünk a közös játékunkra, ő vállalja át a kezdő szerepet. Elhelyezkedik, én pedig úgy figyelem őt, mint egy tanulmányt, amit sajnálatos módon nem tanítottak meg akkoriban az iskolapadokba roskadva. Miközben előnyt szerez, ő is elmondja végre mit vár el tőlem a nyeréséért cserébe.
- Én nem emlékszem semmi ilyesmire, de legyen. – a fejemet ingatom, végül beleegyezek a feltételekbe, de ki gondolta volna, hogy itt nem áll le? Lehetséges, hogy valami másban kellett volna fogadnom vele? Nem, ilyen könnyen nem adhatom fel.
- Mindenkinek jár egyszer a gyereknap. Élvezd ki, mert a fotel az enyém lesz. – támaszkodok meg egyik kezemmel az asztal szélén, teljes elszántsággal, hogy legyőzöm a főnökömet, amibe már nem is vagyok annyira biztos, mint a legelején.
■ ■ Zene ■ ■ ■ ■credit
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

5
● ● Posztok száma :
Amanda Schull
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Városszéli Motel ••

Tell me your secrets


Városszéli Motel
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Városszéli szórakozóhely

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros-