Külsõ étterem
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 1:52 pm ✥

✥ Today at 11:04 am ✥

✥ Yesterday at 10:09 pm ✥

✥ Yesterday at 9:34 pm ✥

✥ Yesterday at 8:05 pm ✥

✥ Yesterday at 4:00 pm ✥

✥ Yesterday at 10:24 am ✥

✥ Yesterday at 9:36 am ✥

✥ Vas. Okt. 14, 2018 3:59 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Külsõ étterem •• Hétf. Júl. 17, 2017 9:43 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Forrás: google



A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 24, 2018 4:15 pm-kor.
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Szer. Nov. 08, 2017 10:03 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

I love you to the Death Star and back

Negyedik alkalommal indulok ki a külső rész egy nyugisabb részére, hogy elszívjak egy - vagy egyszerre kettő - nyugtató szálat. Az agyamra megy a család, akiket ide csődítettek a szüleink egy egész estén át tartó nagyzolásra. Mert mást sem hallottam eddig, csak hogy milyen új autó került a huszadik unokatestvéremhez és hogy milyen gyönyörű diplomamunkát adott le. Meg a kérdések, amelyek meteorként záporoznak még most is, hogy egyértelműen kifelé slisszolok és nem győzök a menő James Bondos mozdulataimmal kitérni a halszagú öregek elől.
Útközben finoman megérintem Amélie vállát, amelyből rájöhet, hogy most neki is jut egy kis lélegzet, osztozok vele a szabadságon. Már a terem másik feléből is láttam a homlokán lüktető eret az üvöltve, hogy kurvára mentsetek ki innen. Egy percig sem szórakoztat a gondolata, hogy nagyanyám faggatja az unokákról és arról, hogy hol jár a leendő férje. Tudom, hogy pontosan ezek a témák foglalkoztatják és semmi más. Gyerek gyerek gyerek, nyál, tetű, pénz ami másra költhető...
Ha jön, akkor szépen előre engedem a hűvösre, hadd fagyjon meg ő előbb. Én már odabent összehúzom magamon a kabátot, és gyors léptekkel haladok a hátsó, sövényeken túli rész felé. Ha csak öt perc nyugtunk lesz, már azért is megérte.
Kényelmetlen ez az új cipő, amit anyámtól kaptam "csak úgy, mert a fia vagyok", de a kedvéért viselem. Nem mintha ettől boldogabb lenne a nyomorult élete. Szerintem az egyetlen, aminek örülni tud, ha a húgomat cseszteti valami miatt. Mondjuk, mert éppen egy szál haját a borzolásom után nem igazította vissza a helyére.
- Még egy kérdés a hullákról, de én is felkötöm magam bazmeg - morgom a biztonságos területre érve és már emelem is a számhoz a szálat, amit útközben előszedtem zsebem rejtekéből. Néhány mozdulat és szitokszó a gyújtónak, ami az istennek sem akar meggyulladni, aztán már szívom is mélyen a tüdőmbe a nikotint.
Szabad kezemet Ami nyakára fonom, ezáltal közelebb húzom magamhoz. Tudom, mennyire utálja, hogy ennyit bagózok, de most csak azért is kap egy füstöt csókot a feje búbjára. Olyan apró, hogy minden nehézség nélkül hajolok fölé. Ezek olyan dolgok, amiket nem csinálunk négynél több szem között, pedig jól esik. Ő az egyetlen, aki képes kirángatni a valóságomból.
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
82
● ● Reag szám :
61
● ● karakter arca :
Nariman Malanov


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Csüt. Nov. 09, 2017 2:01 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

I know.

Csöndesen, magamra erőszakolt figyelemmel hallgatom a nagyanyámat, az édeset, a drágát, a vén szipirtyót, aki világra hozta a kevésbé vénebb, ám annál szipirtyóbb anyámat és belülről haldoklom. Nem bírom elviselni a nehéz parfümillatát, az újonnan csináltatott fogprotézisétől penetráns szájszagát, sem pedig a mondanivalóját, amik legalább annyira undorítóak számomra, mint a lehelete. Férj, gyerek, és minden egyéb, ami egy jól megkomponált érdekházassággal jár, mert a szerelem, mint olyan nem opció, az elvakít, haszontalan, különben is, túl jómódú a családunk az önállósult párválasztáshoz. Ahhoz képest mennyire nem vagyok egy hullámhosszon anyával, ahhoz képest, hogy éppen csak megtűr, állandóan tesz róla itt legyek díszruhában, szinte erőlteti a jelenlétemet ezeken a családi összejöveteleken. Mi ez a félmunka? Ha utál, csinálja tisztességesen, szívességet tenne vele, távol tartana, megkímélve az ehhez hasonlatos tortúráktól. Ó, nagyikám, el sem tudod képzelni, milyen szívesen befognám azt az aszott ánuszra hajazó szádat. Valaki, bárki, mentsen meg, vagy legalább a föld nyíljon meg alattam!
A földnyílás elmarad, helyette érkezik a bátyám, hálásan dobban a szívem, amint a vállamon érzem a suta érintését, az este folyamán először költözik mosolyféleség az ajkaimra. Nyájasan kérek elnézést és köszönök el a nagyitól, nem mer visszatartani, hiszen ha Valentinnak szüksége van rám, az nem játék, az csakis fontos dolog lehet, ami felett nincs befolyása. Nem kommentálom ezt a mentalitást, helyette követem a testvéremet, a kinti hűvösre azonban gálánsan előre enged a kedves, noha ezt jelen helyzetben kicsit sem bánom. Hatalmas kortyokban – lehetséges egyáltalán ez? – lélegzem be a friss levegőt, miközben a kíváncsi tekintetek elől iszkolunk sövényen túlra.
- Ha nem lépsz közbe, már a nagyi holttestéről szólna a diskurzus… - megingatom a fejemet, nyújtózom egy nagyot, lágyan libabőrözve.
Ezután szótlanul figyelem Leny pöfékelésre készülését, nyelvem hegyén az intelem, amit aztán lenyelek, ma éjszakára szögre akasztom a szentanya szerepet. Azt sem bánom, hogy összefüstöl, meleget keresve bújok az ölelésbe, karomat a derekára fonva, fejem a mellkasán pihen. Lehunyt szemekkel hallgatom a szívverését, megnyugtat a hang, a közelsége, ilyenkor kicsit visszarepülök az időben, abba a nagyon-nagyon kezdeti stádiumba, mikor nem fogtuk fel az elvárások súlyát.
- Rühellem ezt az egészet, Leny. Még egy szó a férjekről, a kölykökről, és itt vér fog folyni. Nem azért küzdöttem végig az egyetemet, a kiképzéseket, hogy mást se lássanak bennem, csak egy két lábonjáró inkubátort. – igazán ki sem tudok fakadni, pusztán ledöbbent a családom hozzáállása, akik egyszerre várnak kimagasló karriereredményeket, majd háziasszonnyá való visszaminősülést.
Igaz, Valentin pont elég a szakmába. Összepréselem a számat, azután felnyújtom a kezem és elcsenem a testvéremtől a kis rákkeltőt, hogy szívjak egy slukkot belőle. Értem én a stresszoldó képességét, érzem is, ettől függetlenül továbbra sem szívlelem. Még egy szippantás, aztán visszanyújtom a szálat.
- Mr. Tökéletes, mesélj valamit. Valami érdekeset, két napja nem láttalak.– paskolom meg a bátyám hasát és úgy nézek fel rá.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Pént. Nov. 10, 2017 12:27 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Nehéz lenne arra válaszolni, miért hagyom, hogy ennyi idősen is befolyásoljon a családom. Az az igazság, hogy amikor kicsik voltunk, nem mondhattunk nekik ellent, különben csak még nagyobb szopás lett volna a gyereküknek lenni. Aztán az élet úgy hozta, hogy a későbbiekben már teljesen mindegy volt. Alig voltam tizenöt amikor már lőgyakorlatra jártam és belekóstoltam az életbe, amit nekem szántak. Ekkor már minek változtatnék feleslegesen? Egy-két év alatt pedig egészen belelendültem a dolgokba és amit mostanra felhalmoztam, a munka, a pénz, a rengeteg siker, hát ezekért nem bánom.
A családi összeröffenések általában hosszú távon térülnek meg és talán ez az, ami miatt mindig megjelenek. Húzom ugyan a szám és lehetőleg kikerülöm azt a bizonyos huszadik unokatestvért, de arra gondolok, hogy öt év múlva lehet, hogy pont annak a parókás, pödrött bajszú nagybácsinak a segítségére lesz szükségem. És akkor ő ott lesz, mert én megdicsértem a kurva ronda, halszálkamintás zakóját.
Ami, drága másik felem, csillogó árnyékom megkönnyebbülten lép ki előttem a szabadba, ahol minél messzebb, minél eldugottabb helyre sétálunk. Nem érdekel most a benti szarság, a hülye dumák, egyszerűen csak szeretnék elszívni egy cigit az egyetlen normális ember társaságában.
- Ennyi bűnügyes között? Legalább hoznád ki, ásnád el, én meg majd rossz nyomra vezetek mindenkit - rezzenéstelen arccal viccelődök vele. Nos igen, nem könnyű az élet úgy, hogy a család elég nagy része ebben és az ehhez közeli munkakörben foglalatoskodik. Jog, bűnüldözés, meg minden ilyesmi. Ha valaki már nem is egy ezekhez hasonló, vagy legalább szintben ezekhez közelítő diplomával rendelkezik, akkor annak annyi, mindenki úgy néz rá, mint a fekete bárányokra.
Vetek egy pillantást a mellettem állóra, tudom nagyon jól, mit gondol. Azt viszont ő is tudja, hogy most nagy szükségem van erre a nikotinra, egy nagyobb mennyiségben, hogy aztán még egy kis ideig el tudjam viselni a benti légkört.
Védelmezően ölelem magamhoz, csak úgy, mint amikor kis királylányként vonyított egy aprócska esést követően, vagy mint amikor stresszessé vált az egyetem, magasak voltak az elvárások és kellett valaki, aki elbújtatta ezek a szörnyűségek elől.
A füst száll az ég felé, és én hallgatom, amint kiadja magából a haragot. Nem vagyunk egyek, de közben mégis, így szavai nem lepnek meg egy pillanatra sem.
- Faszok mind, ne is törődj vele. Vagy mondd legközelebb, hogy nyolc hónapos terhes vagy, de kurva jól tartod magad - teszek egy aprócska javaslatot két slukk között, ha már ezt várják el tőle, hát feleljen meg. Az már nem érdekes, hogy csak szóban, vagy valóságosan...
Fél szemöldökömet felvonom amint kiveszi a kezemből a szálat, de nem fűzök hozzá semmit. Felesleges lenne annak tudatában, hogy milyen kellemetlenül érzi magát. Legyen csak jobban, a dohány segíteni fog.
- Ma is két ügyem volt. Komolyan, egyesek annyira bénák, nem elég kreatívak. Baltát vág a csaj fejébe, és elássa tőle negyven méterre tele ujjlenyomattal - felsóhajtok, mert mostanság tényleg elég unalmas az élet az irodában. Jó lenne valami újdonság, valami, amivel lehet foglalkozni. De így, hát így csak Roxy marad nekem.
- Átjössz hétvégén? Star Wars est? Chips, szósz, kóla? Egy kis zöldség - kérdőn pillantok le rá, miután beleszívok az idő közben hozzám visszakerült szálból. Persze Amélie tudhatja, hogy a zöldségek alatt nem éppen paradicsomot és paprikát értek, még ha nagy buli lenne előtte piacozni is...
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
82
● ● Reag szám :
61
● ● karakter arca :
Nariman Malanov


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Hétf. Nov. 13, 2017 2:19 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ha nem ismerném a testvéremet, rácsodálkoznék arra a lélekjelenlétre, amivel a családunkat kezeli. A szüleinket, a nagyszülőket, meg a körítést, azokat a bizonyos huszadik unokatestvéreket, akik lassan összemosódnak előttem. Már nem nevek és nem arcok, nem tudok hozzájuk személyiséget kötni, hisz mindegyik egy hatalmas, mohó masszává állt össze, ami egyre terjed, növekszik, bekebelezi a felső tízezret. Ott vannak a jelentős pozíciókon, keselyűként körözve a dög fölött, folyton éhesen, várva az újabb létrafokra, mire felléphetnek. Ha ügyesen idomulsz hozzájuk, a feléd nyújtott kéz áldás, csillogó ajándékok miliője, ha azonban ellenük szegülsz, gyakorlatilag halott vagy. Mert megtehetik. Ennyire egyszerű.
S Valentin kiváló színész, anélkül hunyászkodik meg, hogy ezt valóban megtenné, de a lélekjelenlét? Nincs benne semmi erő, nincs abban semmi méltóság, s én csupán egy töredékét láttam annak a káosznak, annak a mélységnek, amibe belehullik, a helyet, ahová a drogok juttatják, s ahol a drága Roxanne-je várja, ölelő karokkal. A testvérem, a másik felem, mégsem tehetek semmit, pusztán a partvonalon állok, abban bízva, hogy időben elérhetem őt. Mielőtt késő. Akármelyikünknek.
- Azt hiszed… Annál, hogy nem vagyok terhes, már csak az a rosszabb, ha az vagyok, de nem attól, aki nekik tetszene. Nem vagyok berendezkedve arra a harci helyzetre és fesztiválra, ami ezzel járna. – megingatom a fejemet, azután arrébb lépek egy kicsit a bátyámtól, a füst után szinte újra szomjazom a friss levegőt.
Amilyen hűvösnek tűnt a kint, most annyira kellemesen érzem magam, nem teljesen gondtalannak, de ne legyen túl mohó az ember, a mihez képest ez így szinte már tökéletes. Míg én hallgatok, Valentin mesél, a szavaira elmosolyodom, az ügy, ebből a szempontból roppant komikus, a mögötte húzódó tragédiára igyekszem nem fókuszálni. Olyan gyakoriak a találkozásaink a halállal, kezdem családtagnak érezni a vén kaszást. Hiába göngyölítünk fel egy-egy esetet, hiába van meg a tettes, a végén éppúgy le kell ereszteni azokat a koporsókat a földbe, részvét ide-oda, legtöbbször nem az élőt ölelhetik magukhoz a hozzátartozók, csupán azok emlékeit. Megköszörülöm a torkomat, nesze neked családi összejövetel, meg a pozitív gondolatok. Lehuppanok egy padkára, ami akár valami virágláda is lehet, nem érdekes, ülök.
- Éppenséggel ráérhetek. Ugyan nem tudom mi ez a nagy mániád a Star Wars-szal, de meggyőzhető vagyok. – emelem fel a karjaimat mintegy megadásként, megszokott koreográfia, hogy Valentin valamire rákattan, én meg megyek utána, sodródva az árral.
A zöldséges résznél azonban felvonom a szemöldökömet.
- Vegyem úgy, hogy hármasban leszünk? – szegezem a kérdést Leny-nek.
Tudhatja mire, pontosabban kire gondolok. Lehet nem kéne felhoznom, de…
- Hogy állsz vele, mostanság? Roxanne-nel. – a kérdésem ártatlannak tűnhet, de valamivel több van mögötte, mint elsőre tűnhet.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Hétf. Nov. 13, 2017 6:20 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Az a helyzet, hogy egy rahedli rokont csődítenek össze a szüleink néhanapján. Mondanám, hogy kíváncsi vagyok, vajon ők mennyire élvezik ezt az egészet, de...ja, kurvára nem érdekel. Nem is figyelem az arcukat, nem próbálok meg titkokat kiolvasni belőlük. Ez nem a hatásköröm. Én itt csak magamra figyelek, hogy a jól berögzült csevegések mellé néha megereszthessek egy-egy félmosolyt, csak amennyi tőlem telik.
Az egyedüli, aki előtt nem kell megjátszani magam, az a másik felem. Az elcseszett, akire csak én nem tekintek így. Mindent megadnék érte, még ha mások ezt nem is látják. Az ő élete kevésbé sikerült fényűzőre, mint az enyém, a kitüntetések és díjak is főként nálam landoltak. Az ilyenekre viszont úgy tekintek, hogy ketten kaptuk, ez kettőnké, mert mi egyek vagyunk. Hiszi vagy sem - bár biztosan tudja -, nem cserélném el őt a munkámra.
- Ja, apád büszkeségévé válnál, ha a rőtszakállú faszid csinálna fel - vigyorodok el arra, ahogy megjelenik előttem apánk arca amint megtudja, hogy honnan érkezik az unokája. El kéne ezt játszani... Majd ha Ami terhes lesz egyszer...tíz év múlva erőszakkal, ezt fel fogom használni.
Amint elenged, kezemet zsebre vágom, és már csak a cigit ölelem magamhoz ujjaimmal. Még a szememet is lehunyom, olyan jól esik a nikotin a tüdőmnek. Mennyei, az egyetlen boldogságom ebben a szar világban.
Épp annyira érdekes a munkánkról beszélni, mint amennyire a családról. Pontosan tudjuk, mit csinál a másik, ügyeket oldunk meg, én meg zavarom el azokat, akiknek nem akarok segíteni. Viszont a filmek, az együtt töltött idő érdekes, hisz az egy olyan dolog, amikor ki tudunk bújni az álarcok mögül. Igaz, a telefonunk ugyanúgy bekapcsolva marad, de legalább a jelvény lekerül.
- Nem akkora mánia, de sok rész, harcok, leköt - vonok vállat, aztán lassacskán eltaposom a fűben a csikket. Ez persze nem az egyetlen, amivel beérem, már veszem is elő a következőt amint Amélie felhozza Roxyt. Sötét pillantással nézek rá.
- Sehogy, mint mindig. Csak van. Duruzsol a fülembe, folyton más... Más az arca, nem szokott ennyit változni - kicsit összezavarodva mondom a tényeket. Halkan beszélek, hogy még véletlenül se hallja meg más. Az a része az életemnek nem publikus. Semennyire.
- Tudod, hogy nem akarja átvenni a helyedet. Irigykedik a kapcsolatunkra, neki nincs testvére - úgy beszélek róla, mintha egy élő, létező személy lenne. Mondjuk...a múltkor bárban talált Roxanne...ő már majdnem olyan volt. Arról még a húgomnak sem kell tudnia.
- Miért, te hogy állsz a pasiiddal? Vagy nőkkel? - felvonom a szemöldököm miközben tekintetemet rászegezem. Kíváncsian várom válaszát, hisz nem csak neki illik tudnia az én magánéletemről.
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
82
● ● Reag szám :
61
● ● karakter arca :
Nariman Malanov


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Szer. Nov. 15, 2017 8:49 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Mélyet szippantok a hűs levegőből, hátradőlve a karjaimon támaszkodom meg, tekintetem a csillagos eget kémlelné, ha azt most nem takarnák el a lustán mozgó felhők. Az sem kizárt Leny bagófüstje homályosítja el a látásomat, de maradjunk a felhők költői képénél. Szívesen kezdenék sóhajtozásba, ám az túl lehangoló volna, annyira nem menthetetlen a helyzet, különben is, nem szakítanám félbe ilyesmivel a bátyámat.
- Nincsen rőtszakállú faszim és ha sikerülne felcsinálnia, akkor a gyereket el is keresztelhetnénk Jézusnak, legalább akkora csoda lenne a művelet. – jegyzem meg csöndesen, inkább magamnak, mintsem neki, noha tudom mire céloz, aztán tova hessegetem a témát.
Ha egyszerre beállítanék otthonra egy lehetséges terhesség hírével, valószínűleg élőcélpontként betennének valami extra lövészeti kiképzésre. Plusz pont annak, aki eltalál, meg valami díszes kitüntetés, ha a kölyköt is kiszaggatják belőlem: Soha ne menj szembe a család akaratával! Csók puszi, remélem tanultál a leckéből. Ha látszik rajtam a hajlandóság, talán odalöknek valami „Jobbulj” kosarat, nehogy megszólja a körük őket, amiért szívtelenek a kislányukkal. Most szakad fel belőlem egy sóhaj, felkelek a virágosládikáról, kinyújtóztatom a végtagjaimat, látványosan ignorálva a testvérem sötét pillantását. Roxy, Roxy, édes kicsi Roxanne, bár ne úgy élnél a bátyám jelenében, hogy közben mérgezed őt. Felhorkanok Valentin feltevésére, felemelem a mutatóujjamat, mintegy csittre intve őt.
- Az a nap, amelyen elvesz tőlem, lesz az utolsó jelenése ezen a Földön, és különben sem féltem a „helyemet”. – tompán, kissé talán baljósan cseng a hangom, minden szavamat komolyan gondolom.
Ha létezik egyetlen ember ezen a sárgolyón, aki számít nekem, az a testvérem. Azt akarom, hogy boldog legyen, hogy jól legyen, és bárki másként, bárki ellene cselekedne ennek, beleértve Roxanne-t, annak annyi a szememben.
- Amitől én tartok, hogy miket szedsz, mennyit… hogy jöjjön a kis múzsád. – lehalkítom a hangerőmet, csakis a fiú hallhatja miket mondok.
Persze, nem ő lenne, ha nem terelné el a témát magáról, az én dolgaim is szépen porondra kerülnek, amitől ideges kis mosolyba rándul a szám széle. Sakk.
- A pasik szerencsére állnak és pont elég ideig egy-egy menetre. A nők meg csak nő és köszöni szépen, gondolom, jól szolgál az egészsége… mert… nem tudom mi van vele, kerülöm, mint a tüzet. – nyelek egyet, bosszúsan legyintve, ugyanis Claudia nagyobb fejtörést okoz, mint az összes szeretőm csokorba fogva.
- Lehet követnem kéne a példádat és csak képzelegni az ideálisról, lehet te csinálod jól. – szurkálódom egy csöppet, pusztán szeretetből, jelen érzelmiállapotomban magam sem tudom komolyan venni magamat.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Szer. Nov. 15, 2017 10:43 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Jó hát azért nekem szólj elsőnek, ha egy ebihal úszkálna benned, jó? - ilyen egy igazi jó fej testvér. Már csak azt nem ajánlom fel neki, hogy ugorjon át, felrakom a konyhapultra és a nagy kés meg csipesz segítségével kiszedem belőle az ivadékot. Pedig ha tényleg ilyen kétségbeejtő lenne a helyzet, még meg is tenném. Annyira csak nem lehet nehéz turkálni benne, nem?
Más családokban a verseny tárgya az, hogy kinek lesz előbb családja. Népes család sok gyerekkel, kutyával, macskával, faszom tudja mivel. Kis kerítés meg anyám kínja, csak arról már nem beszélnek, hogy anyuci a két lába között már saláta, szexuális életet is csak gyerekcsinálás címen élnek, a kutya meg összehugyozza a házat. Ráadásul apuka más lyukra jár, a fejes saláta már nem akkora divat, a gyerekek meg nem tudnak teljesíteni az iskolában, mert az anyjuk drogozott a terhesség alatt. Csodás családok. Ezzel szemben mi azért versengünk, kinek lesz később, melyikünk tolja meg egy újabb nyomozóivadékkal a családot. Na, hát ha rajtam múlik, akkor én nem teszek eleget ennek.
- Nem értem, miért nem vagytok barátnők - ingatom meg a fejem válaszul, értetlenkedve. Erre mondjuk az egyszerű válasz az, hogy mert bazmeg a fejedben él. Nem is várom, hogy kifejtse, épp elég tudnom azt, hogy Roxyt vissza kell fogni. Soha nem fog annyit lépni előre, hogy megpróbálhassa átvenni Ami helyét.
- Ritkán és minőségit - ennyivel kell beérnie. Azt jól tudja, hogy nem vagyok valódi drogfüggő. Néhanapján, hetente egyszer-kétszer nyúlok valamilyen szerhez, de ha akarnám, meg tudnám állni. Ebben biztos vagyok. Abban már kevésbé, hogy akarnám is. Szeretem azt a világot amiben vannak színek, amiben ott van a szöszi és néha a húgom. Kiszakadni ebből, ami körülvesz most minket.
Nem is akarom, hogy folyton ez legyen a téma, bármennyire is szeretem őt amiért óv, talán a saját életével kellene ennyit foglalkoznia. Azt már kevésbé bírom, hogy ilyen csapongó, mintha csak a szeretőkkel tudná kárpótolni magát a családja miatt.
- Elmehetsz ám a picsába is - fél szemöldökömet felvonva pillantok le rá. - Mindjárt foglak, beviszlek oda és bemutatlak valami kevésbé rokon faszinak, vigyen el egy körre és kérje meg a kezed. Ő lesz a nagy ő. Na? - miközben beszélek, az épület felé mutatok. Jobb, ha a számat inkább a cigi szívására használom, és legalább egy perc csend ül közénk.
- Mit kérsz karácsonyra? Vibrátort? - terelem más, könnyedem témára a beszélgetésünket. Valahogy az előbb elhangzottakat ez egy picit kiegyensúlyozza. Súlyos, nehéz témákat érintettünk, na de jönnek ám az ünnepek...
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
82
● ● Reag szám :
61
● ● karakter arca :
Nariman Malanov


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Hétf. Nov. 20, 2017 11:18 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ritkán és minőségit. Mit mondhatnék erre? Hogy a bátyám drogfogyasztási szokásai is jobbak, mint az összes pozitív családi megnyilvánulás és kapcsolat Le Roux körökben? Ritkán tapasztalunk ilyet, s annak a minőségét jobb nem feszegetni: halottról vagy jót, vagy semmit, tartja a mondás. Elhúzom a számat, nem túlzottan, csöppet, majdhogynem a látszat kedvéért, egyébiránt nincs affinitásom a hisztire, a vitaszításra pláne nem. Ez követően megborzongok, hála a hidegnek, és Valentin szavainak, amik ki nem mondott, be nem vallott félelmeimet elevenítik meg előttem olyan horrorisztikus pontossággal, hogy világgá tudnék szaladni.
- Te csak ne belternyésztgess engem, mert tényleg tömeggyilokot rendezek záros határidőn belül. Arról nem beszélve, simán kinézem a szüleinkből, hogy akár ezt is képesek lennének meglépni… - a szépen felmázolt sminkem most nagy szolgálatot tesz, így nem olyan élesen szembetűnő az a leheletnyi zöld árnyalat, ami a témától előbukkanhatott az arcomon.
Mielőtt belesüppednék egy laza lájtos emózásba, a drága testvérem könnyedebb témák felé evezi csónakunkat, amiért kifejezetten hálás vagyok, én is evezőt ragadok, uccu neki, húzzunk a búbánat elől a… Huncut bukszusok felé? Pancsi, pancsi, hol az a francos vízesés, amin át lezúghatunk a megváltó halálba? Toppantok egyet, meg még egyet, kis helyben ugrálás, agyfasz és megfagyás elleni stresszoldó koreográfia, azután a testvéremre pillantok a döglött halakat idéző tekintettel.
- Úgy érzed, nem tudsz eleget a húgod szexuális életéről? Milyen meghitt pillanat lenne a nagy családi ajándékbontás közepette kicsomagolni anyáék előtt valami Pussydestroyer-t. – romantikus filmek ártatlan hősnőit mímelve kulcsolom össze a kezeimet, szempillát rebegtetek, ajkaimon álmodozó mosoly ül.
Milyen pazar jelenet lenne, micsoda műsor. Apám faarca, anya pókerarca, a nehezen titkolt szájhabzás előtti csönd. Nem bírom ki, elnevetem magamat, a könnyem is szépen, takarosan potyogni kezd, nem győzöm óvatosan felitatgatni a blúzom ujjával a sós cseppeket. Remélem ez vegytiszta jókedv és nem az idegösszeomlás sunyi előszele…
- Csak a szánk jár, hm? Olyan illedelmesen jelenünk majd meg, ahogy mindig szoktunk, ugyanúgy végigszenvedjük a jópofizást, és ugyanúgy kiszökünk valami eldugott helyre, stikában panaszkodni, meg bagózni, mint most. – körbemutatok, aztán Leny „szárnya”, pontosabban karja, kabátja alá vetemedem, mert kezdenek a bimbóim gyémántvágóvá meredni a hűvösben.
Miután pedig kellő testhőt szerzek életrevalóbb felemtől, elmosolyodom. Nem olyan rossz ez az élet.
- De most viccen kívül, kicsit sem akarnál nyitott lenni olyan női egyedek irányába, akiket rajtad kívül más is láthat? Esetleg megjelenhetsz velük szülői valagnyalásokon? – tudom, már régen túlevickéltünk a búbánat tavon, de nekem vissza kell tekintenem.
Mert én már csak ilyen idegesítő kistesó vagyok, haha, fityisz neked, bátyó, ettél volna meg az anyaméhben!
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Kedd Nov. 21, 2017 6:09 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Tudom vakarcs, hogy szeretnél Lannister kapcsolatot, de babám, nem áll fel rád. Gondolom amikor belekakiltál a fürdővízbe elment tőled a kedvem - adom elő a nagy csalódottat visszaemlékezve a gyerekkori pillanatunkra. Elvigyorodok és beleszívok a cigibe. Jó érzés itt lenni vele és kicsit ugratni. Ő az egyetlen aki nem veszi magára, ha magamat adom. Nem fél, nem alázkodik meg, csak elfogad. Mondjuk nem is tehetne mást miután négy évesen megfenyegettem, hogy mindenkinek el fogom mesélni a kaksisztorit, ha nem úgy táncol, ahogy én fütyülök. Na jó, nem pont így, de a lényeget értette.
Ha otthon lennénk, most hangosan nevetnék fel parádézásán. Az a fej, amit vág, nem is értem, miért nem szökött el és ment színésznőnek. Az jobban állna neki. Aztán bedugnám a Star Warsba, én meg beköltöznék a mozikba és csorgó nyállal figyelném életem nőjét a vásznon. Igen. Határozottan jobb lett volna.
- Előttük marad a kasmír pulcsi, valami csinos fehér, a huszadik. De nyugi, megtartjuk a saját karácsonyunkat is - kacsintok rá, mivel ez egy nagyon titkos dolog. Minden évben nálam is áll a fa - hahaha - a maga eleganciájával fekete-fehér díszítésben, de csak azért, hogy amikor Amélie átjön és pizzával beülünk a nappaliba szarabbnál szarabb karácsonyi filmeket nézni, legyen mi alá bedugni az ajándékokat.
- Mint mindig, cica - sóhajtva ölelem magamhoz, takarom be a kabátommal. Újabb bagós puszit nyomok a hajába, és látom, hogy vészesen a vége felé közeledek a második szálnak. Megfordul a fejemben, hogy gyorsan meg kéne pattanni amíg nem keresnek minket, ám mielőtt ezt szóba hoznám, már megint előhozakodik a sógornő témával.
- Minek tegyem ki bármelyik nőt is ennek a szarnak? Ha én meg is szeretném, ő néhány ilyen alkalom után sikítva menekülne az életemből - akarva-akaratlanul is Roxyra gondolok. Arra a Roxyra, aki a bárban besétált az életembe és akkor először megadta magát nekem. Nem is tudom, gondoltam-e valaha rá úgy, mint valódi nőre, vagy csak mint múzsára. Amélie azonban erről nem kell, hogy tudjon, szavaimból pedig kiveheti, miért is nem tartok meg nőket hosszabb távon. Egy-egy alkalom, néha valami vacsora, vagy szexmentes tevékenység is beleér, de a család ne kerüljön képbe.
- Vissza kellene mennünk - szólalok meg ismét, mikor a cigi is már rendesen az ujjam közelében parázslik.
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
82
● ● Reag szám :
61
● ● karakter arca :
Nariman Malanov


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Kedd Nov. 28, 2017 2:43 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Most lebuktam. – biggyednek le az ajkaim a Lannisteres megjegyzésre, majd elvigyorodom, a kakás sztori… nos, még mindig fájó pont, de elhessegetem magamtól a kínos érzést, ami a szégyennel összekarolva olykor-olykor felbukkan, hogy megkeserítsen.
- Különben is, apáék szemében én Tyrion vagyok, nem pedig egy Cersei. – teszem hozzá a miheztartás végett, majd elhallgatok és csöndesen hallgatom a testvéremet.
Még egy kicsit odébb vannak az ünnepek, de szinte már dugig van a határidőnapló a szüleink által szervezett partykkal, összejövetelekkel, rongyrázásokkal. Nem mintha nem lehetne kihagyni egyet-kettőt, csak éppen nem érdemes, mert az felér a halálos ítélettel. Megbélyegeznek, majd hallgathatod a panaszkodást, míg világ a világ, és akkor már jobb túlesni az éles bevetésen. Szerencsére meg vannak a saját kis hagyományaink, szokásaink, amik sokkal jobbak, amik képesek életben tartani minket. Engem legalábbis biztosan, mert ezek nélkül hamarabb menne el a józan eszem, mint így alapesetben.
- Viszont ha nem sikítana, akkor az elég komoly bizonyosságát mutatná annak, ő az igazi. A nagybetűs, az acélidegzetű, az antilófasz, amit a szüleinknek le kell nyelnie. – jegyzem meg vigyorogva, azután sóhajtok egyet, lezártnak tekintve a témát.
Mára elég a valós és képzeletbeli, szülőknek tetsző/nem tetsző leendő párokból, meg nem született utódokból, meg úgy mindenféle baromságból. Bármennyire is gyűlöletes a gondolat, a cigiszünetnek lassan vége, vissza kell térnünk a valóvilágba, és nyelni még egy tucatnyi békát, mire hivatalosan véget érne az est.
- Kellene. – értek egyet bagós felemmel, és szavamat megerősítendően arrébb lépek tőle, vissza a fagyba, vissza a merev bimbókhoz, a nagyi protkós leheletéhez.
Megvárom, míg Leny csikket olt, aztán a fényt és álszentséget oltó party felé fordulok, ami a rejtekhelyünkről nem igen látszik, de a sötét erőt még innen is érezni.
- Adjunk ennek még egy órát, maximum kettőt. Aztán színleljünk valami fontos hívást és húzzunk el gyorskaját falni. – vázolom a tervet, azután megemberelem magamat és teszek egy lépést a pokol bejárata felé.
Meg még egyet, ha a bátyám is velem tart. Meg még egyet, ha ténylegesen az oroszlánok elé vetjük magunkat, mert ilyen elcseszettek vagyunk.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Szer. Jan. 31, 2018 8:19 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


karakterleadás miatt
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Csüt. Május 10, 2018 11:40 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Remi && Shana


Az elmúlt napokban sokat gondolkodtam, nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet ez az egész amibe belevágunk Remivel. Nagyon édes tőle, hogy rábólintott a hülye ötletemre, de biztos, hogy működni fog? Mármint, hogy a francba fogjuk eljátszani a szerelmes párt, amikor tulajdonképpen semmi nincs közöttünk? Leszámítva a testi vonzalmat és azt, hogy érezzük magunkat együtt, de ez még nagyon távol áll a szerelemtől. Mérföldekre. Én pedig sosem voltam jó hazudozó, nem vagyok jó színésznő és félek, hogy körülbelül fél óra után lelepleződünk, akkor pedig majd hallgathatom anyám kioktatását. Megfordult a fejemben többször is, hogy visszalépek, még nem késő, nem keverem bele magunkat ilyen kellemetlen helyzetbe, de nem tettem. Magam sem tudom, hogy miért. Kitalálhattam volna, hogy a pasim nagyon elfoglalt és nagyon sajnálja, de nem tud eljönni. Ezer dolgot találhattam volna ki, hogy mentsem ami menthető, de mégsem tettem. Bár iszonyatosan rettegek, hogy nem fog működni ez a színjáték, de azért kíváncsi is vagyok arra, hogy milyen lesz. Milyen lesz úgy Remivel tölteni az időt, hogy nem csak kettesben vagyunk, hogy nem eshetünk egymásnak bármelyik pillanatban. Milyen lesz eljátszani, hogy boldog vagyok, szerelmes, és, hogy fogok-e érezni valamit. Szabadon ölelhetem, csókolhatom, de vajon ez mennyivel fogja befolyásolni a kapcsolatunkat? Vajon nem fog sérülni ebben az egész színjátékban? Kérdések, melyek folyamatosan ott kavarognak a fejemben, miközben a tükör előtt állok és végigmérem magam. Az orgona lila ruha tökéletesen simul vonalaimhoz, kiemeli amit kell és eltakarja a hibákat. Ez a szín ugyan nem az én világom, de mint a húgom koszorúslányának kötelességem azt hordani amit szeretne. Hajam laza kontyban van összefogva a fejem tetején, csatok helyet apró fehér virágok díszítik. Általában a kedvenc meggypiros rúzsomat használom, de ettől a mai eltekintek és a vörös egy sokkal szolidabb változata kerül a számra. Próbáltam felkészíteni Remit a nagy találkozásra amennyire csak tudtam, de persze nem várhatom el tőle, hogy mindenre emlékezzen, már az is nagyon boldoggá fog tenni, ha megjegyzi anya nevét és nem keveri össze a húgaimat. Rápillantok az órára. Reminek már tíz perce itt kellene lennie. Mondtam, hogy mi hamarabb oda kell érjünk, mert segítenem kell öltözni a húgomnak, fogadni a vendégeket. Fárasztó lesz ez a nap, folyton csak mosolyogni, megjátszani magad, örülni, pedig legszívesebben elásnám magam a föl alá. Vagy jó messzire utaznék. Csöngetnek, én pedig szinte rohanok az ajtóhoz, hogy mosolyogva tárjam ki a partnerem előtt.
- Szia. Késtél! ölelem magamhoz gyorsan. - Nagyon jól nézel ki. Várj, van itt valami neked. invitálom beljebb, majd az asztalról elveszem a kis csokrocskát, és feltűzöm az öltönyére. Pont olyan virágokból van, mint az én kezemen látható karkötő.
- Koszorúslány vagyok, te meg a partnerem, úgyhogy kötelező viselet, a húgom szerint persze.  hajolok hozzá közelebb, hogy puszit nyomjak az arcára, majd lábaimat bújtatom bele a cipőkbe. Remélem nem látja rajtam, hogy mennyire izgulok. A gyomrom dióméretűre zsugorodott, a lábaim és kezeim remegnek. Biztosak vagyunk mi abban, hogy ezt végig akarjuk csinálni?
- Mehetünk! irányítom is ki a lakásból, majd követem őt az autója felé, mielőtt beülnénk azonban még megtorpanok a nyitott ajtó előtt.
- Biztos vagy ebben az egészben Remi? Még meggondolhatod magad. bátortalanul nézek a férfire. Most már láthatja rajtam, hogy mennyire izgulok és félek. Mielőtt azonban válaszolhatna bepattanok az autóba, most nincs itt az ideje a félelmeknek, a húgom számít rám. Életemben először nem azzal kellene foglalkoznom, hogy nekem mi a jó.
- Akkor kedvesem, taposs a gázra. Mindenre emlékszel amit mondtam neked a családomról? És, akkor ha mostantól szívemnek vagy nem is tudom...édesemnek szólítalak az megfelel? basszus ez már most baromi ciki. Nem is pillantok rá a férfire, inkább az utat nézem. Hosszú lesz a nap.

■ ■  iloveu■ ■credit

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
114
● ● Reag szám :
67
● ● karakter arca :
Dua Lipa


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Szomb. Május 19, 2018 1:48 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Shana & Remi

Igyekeztem nem arra gondolni az elmúlt napokban, hogy mi is áll előttem, mit vállaltam el, mert ha folyamatosan azon járt volna az eszem, akkor lehet felhívtam volna Shant, hogy lemondjam ezt az egészet. Nem tudom mit gondoltam, amikor beleegyeztem… illetve igen, kicsit ittas voltam és kanos, valószínű bármit kért volna én belementem volna, de már nem mondhatom le, és nem is akarom. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz ez az esküvő, milyen az amikor Shan és én nem egymásnak esünk szinte rögtön hanem beszélgetnünk kell mások előtt, táncolnunk, és minden ehhez hasonló, amit egy normális pártól elvárnak egy esküvőn. Talán még fogdoshatom is egy kicsit, de nem akarok illetlen lenni, igyekszem majd vissza fogni magam, ami sikerülni is fog, hiszen nem vagyok már kamasz kisfiú. Kíváncsi vagyok, hogy Shan ugyan olyan a családja körében, mint amikor velem van, vagy teljesen másként fog viselkedni? Remélem nem, mert az azt jelentené, hogy megjátssza magát teljesen.
Igyekeztem minden információt megjegyezni a családjáról és arról is, hogy hogyan jöttünk össze, mióta vagyunk együtt, milyen seggfej voltam, amikor azt hittem nem január elsején van a születésnapja, hanem elnéztem a dátumot ezért október tizedikén köszöntöttem fel. Kellenek ilyen sztorik is, különben pillanatok alatt lebuknánk, és nem szeretném Shant kellemetlen helyzetbe hozni, épp ezért volt amikor az éjszaka közepén kezdtem el üzenetekkel bombázni mindenféle információért és hogy megerősítse a régieket. Lehet, hogy számtalanszor megbánta már azt, hogy elhívott, de én csak próbáltam a legtöbbet megjegyezni a mi kis történetünkről.
A dress code-nak megfelelően felöltöztem, majd most már a saját kocsimmal indultam el Shanért. (Sikerült végre kiderítenem, hogy melyik az enyém).
Én időben elindultam, de tényleg! Csak azok a hülye közlekedési lámpák folyamatosan akkor váltottak pirosra amikor oda értem hozzájuk, ezért egyre csak nőttek és nőttek a késés percei, amiért Shan egészen biztosan ki fogja tekerni a nyakamat, hiszen számtalanszor mondta, hogy időben oda kell érnünk, mi nem késhetünk. A jegyes pár késhet, de a vendégek és a rokonok nem, hiszen még számos dolgot el kell majd intéznie, nekem nem, vagyis nem tudok róla.
Csöngetek, az ajtó kinyílik, de nem tudom alaposabban megnézni őt magamnak, mert miután puszit nyomott az arcomra máris rendezkedni kezd és valami gazt tűz az öltönyömre.
- Shan, nagyon sajnálom, de az esküvőről ne aggódj nem fogunk elkésni, minden közlekedési szabály át fogunk hágni, hogy időben oda érjünk. - próbálom megnyugtatni, mert úgy tűnik kissé feszült, de lehet nem is a késés miatt, hanem azért, mert velem kell mennie? Elhívhatott volna mást is, de nem tette.
- Úgy tűnik te akarod meggondolni magad, miattam ne aggódj, én jól elleszek, majd igyekszem nem láb alatt lenni, ha pedig valamelyik rokonod túlságosan is idegesít majd téged vagy egy vendég akkor bedobhatsz mint villámhárítót, vagy csak ügyelek, hogy ne legyen üres a poharad. - Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne most berúgni, mert akkor hamar lebuknánk… basszus, de nem fogom kibírni az egész estét szín józanon. Meg kell majd találni az arany középutat.
Az autóba beülünk, majd el is indítom a kocsit, és besorolok a forgalomba.
- Igyekeztem mindent megjegyezni, de most nem akar eszembe jutni hogy a szöszbe is hívják a vőlegényt? - pillantok rá, majd elmosolyodok. - Ne aggódj, mindent tudok, és úgy szólítasz ahogyan szeretnél, szívem, édesem, bogaram, de még a tökfejre is hallgatni fogok ha viccelni támad kedved. – felelem, majd az első piros lámpánál oda hajolok hozzá hogy megcsókoljam röviden.
- Nagyon szép vagy.-
mondom neki a szemeibe nézve, komolyan is gondolom és gyakorlásnak sem rossz, hiszen fel kell vennünk egy szerepet… nekem ez már a második lesz. Nagyon remélem, hogy nem lesz ott senki sem aki esetleg ismerheti a régi Remit, mert ha igen akkor nagy bajba kerülhetek, hiszen miért parádézok itt Shan mellett, mikor nekem elvileg menyasszonyom van?
Az út alatt igyekszem a forgalomra és Shanra is figyelni. - Még meggondolhatod magad, mondhatod, hogy a sofőröd voltam és ha kiszálltál még elhajthatok. Biztosan szeretnéd, hogy végig csináljuk ezt az egészet? – Azt szeretném, hogy egészen biztos legyen a dologban, mert most még leléphetek ha szeretné.
- Mikor megérkezünk hagyd hogy kinyissam neked az ajtót, ne gondolják azt, hogy egy tuskó vagyok. -




■ ■ ■  hug  ■ ■credit

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
28
● ● Reag szám :
17
● ● karakter arca :
Tobias Sorensen


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Szomb. Május 26, 2018 7:03 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Remi && Shana


Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem izgulok a mai nap miatt, félek, hiszen egy olyan szívességre kértem meg Remit, ami akár balul is elsülhet. Mi van akkor, ha ezután soha többé nem akar majd látni, ha megismeri az igazi, alkohol és drogmentes énem és nem fog tetszeni neki? Vagy, mi van akkor, ha a színjátékunk túlságosan jól sikerül és nem tudom majd lekoptatni a családomat az áll pasimról? Aggódom, és bármennyire is próbálok nyugodt lenni, valahogy nem sikerül. Túl sok minden forog kockán és szinte már rettegek a következményektől. Nem azt bántam meg, hogy Remit hívtam el magammal, hiszen nála jobb partnert nem is kívánhatnék, azt bánom, hogy egyáltalán megfordult ilyen ökörség a fejemben. Mármint...mi a garancia arra, hogy jól fog elsülni ez az egész? Hogy az esküvő után Remi nem fog elküldeni a francba? Mármint...olyan kevés az olyan ember az életemben mint ő, aki nem kérdez, de elfogad és akibe megbízhatok. Nem akarom, hogy tönkremenjen ez a kapcsolat. Vagy nevezzük bárminek. Alig várom már, hogy túlessünk ezen az egészen, az, hogy késik egyáltalán nem segít abban, hogy jobban érezzem magam. Feszült vagyok, izgulok és mindezek mellé még rettegek is. Tudom, hogy le kell nyugodnom, hiszen a túlságos izgulással én magam fogok elbaszni mindent, azt meg nagyon nem szeretném.
Kissé félszegen mosolygok rá Remire. Látszik rajta, hogy ő is nagyon izgul, cseppet sem segítek azzal, hogy még én is nehezítem a helyzetét.
- Azért csak óvatosan, nem szeretnék sittre kerülni a húgom esküvője helyett. kuncogok fel. Az lenne még csak az igazi botrány, azt hiszem sem a szüleim, sem pedig a testvéreim nem bocsátanának meg jó hosszú ideig, már így is számtalanszor eljátszottam az esélyeimet náluk, tudom, hogy mindenki türelme véget ér egyszer.
- Nem, nem gondoltam meg magam, nincs senki akivel szívesebben színészkednék...csak félek kicsit. Inkább arra figyelj, hogy ne igyak túl sokat, és még véletlenül se szívjak be. Anya azonnal észrevenné rajtam. Ha valaki meg nagyon rámenő, tudd, hogy táncolni bármikor elrabolhatsz. remélem nem bántottam meg őt, nem szerettem volna, csak azt akartam, hogy tudja, nem késő, ha meg akarja gondolni magát. Amíg odaérek még mindig ki tudok találni valami frappáns hazugságot. Idegesen, hangosan zakatoló szívvel a mellkasomban figyelem az utat. Az esemény innen nincs túlságosan messze, úgyhogy ha szerencsénk van, és nem lesz túl nagy a forgalom, bőven időben odaérünk, hogy még segíthessek a húgomnak.
- Oliver. bevallom, amikor először találkoztam a férfivel egyáltalán nem volt szimpatikus, nem akartam, hogy a húgom mellett legyen, de idővel bizonyította, hogy érdemes a húgom szerelmére, úgyhogy elfogadtam. - A tökfej egy nagyon édes becenév. Szerintem tökéletes. felnevetek és érzem, ahogy a feszültség lassan oldódni kezd bennem. Talán mégsem lesz ez a nap olyan szörnyű, mint a rémálmaimban. Végigsimítok az arcán és viszonozom ajkának puha játékát. Magam sem értem, hogy miért érzem ennyire nyugodtnak és békésnek magam mellette.
- Köszönöm. Az orgona lila nem a színem. igazítok kicsit a ruhámon. Mindig is inkább a sötétebb árnyalatokat részesítettem előnyben, sötétebb a bőrszínem, mint a húgaimé és mindig idiótán éreztem magam a világos színekben. De ez most nem rólam szól, és ha a húgom azt kérné, hogy bikiniben legyek, akkor bizony még amiatt sem ellenkeznék. Tekintetemmel az utat és az előttünk elhaladó autókat figyelem.
- Ugyan már, ne viccelj! Szépen megfogod a kezem, együtt megyünk be, mindent a megbeszéltek alapján csinálunk és egy napig én leszek a legtökéletesebb nő az életedben. Mindent ahogy megbeszéltünk. Próbálom biztatni a mosolyommal, s ha bár én is félek, abban biztos vagyok, hogy senki mással nem lennék most itt, csak vele.
- Rendben. És egyáltalán nem vagy tuskó.

- Megérkeztünk. Pillantok rá a srácra körülbelül tizenöt perc múlva, miközben lassan begurulunk a helyszín parkolójába. Idegesen nézek rá Remire, megnyugvást keresve tekintetében. Megvárom amíg talál magunknak egy helyet, majd kérésének eleget téve csak akkor szállok ki az autóból, ha kinyitotta annak az ajtaját nekem. Összekulcsolom ujjainkat és rámosolygok.
- Minden rendben lesz. sétálunk a hátsó kis házikó felé, ami a szálloda egy melléképülete, pontosan azért lett kibérelve, hogy legyen ahol elkészüljön a húgom, ahová bepakolja az ajándékokat és ahová félre vonuljon, ha sírni támadna kedve. Már éppen kopognék az ajtón, amikor édesanyám mosolygós arca jelenik meg, hosszú szőke haja most nem omlik a vállaira, laza kontyot visel, elegáns mint mindig.
- Shana, édesem. Végre ide értetek. ölel magához, ismerős illata bekúszik az orromba, és megnyugszom. Tudom, hogy otthon vagyok.
- Anya, hadd mutassam be neked Remit. Már sokat meséltem róla. Remington Heyward. pislogok hol Remire, hol az anyámra. - Remi, Ő pedig az anyukám, Aferdita Dumont. Édesanyám arcán széles mosoly terül el és elegánsan, de ellentmondást nem tűrve öleli magához a partnerem.
- Nagyon örülök Remington. Kérlek, gyertek beljebb. A húgod már készülődik odafent. Segítesz neki? érdeklődik anyukám miközben szélesre tárja az ajtót, hogy beléphessünk a házba.
- Megyek segítek neki, addig megleszel? Fordulok Remi felé mosolyogva. - Anya, ne ostromold nagyon a kérdéseiddel, hadd levegőhöz jutni. lopok egy gyors csókot Remitől, majd sarkon fordulok és meg sem állok a húgom szobája előtt.
- Tölthetek egy kis pezsgőt fiatal ember? kérdezi az időközben megjelenő, ősz halántékú apám. - Őszintén örülök, hogy itt van, kezdtem azt hinni, hogy a lányom csak kitalálta, hogy van partnere. Étienne vagyok. nyújtja kezét kézfogásra.

■ ■  iloveu■ ■credit

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
114
● ● Reag szám :
67
● ● karakter arca :
Dua Lipa


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Szer. Jún. 13, 2018 12:36 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Shana & Remi

Hazugság, trükközés és félre vezetés. Ezek kombinációjára volt szükség ahhoz, hogy eljöhessek ma az esküvőre és senki se kezdjen el kételkedni a szavaimban. Van egy féltő anyám, aki még mindig úgy kezel, mintha öt éves lennék, elmagyarázza hogy hogyan vezessek, azt is, hogy hogyan ne és ha tehetné az életem minden egyes pillanatát rejtet kamerával követné. Nem hibáztatom, sőt még valamilyen szinten jól is esik, hisz így van lehetőségem megtapasztalni, hogy milyen lehet egy igazi családban élni. Meglehetősen bosszantó és kimerítő. Ott volt még Loreen is, akivel még mindig nem tudom, hogy mit kezdjek, az összes találkozás kínos és kellemetlen vagy lehet, hogy csak nekem az? Ezek után már felüdülés volt arra gondolni, hogy egy napig, illetve több mint egy napig megszabadulhatok tőle és olyas valakivel tölthetem az időmet akivel könnyen egy hullámhosszra tudunk kerülni, bár az nagyon megnehezíti a dolgot, hogy nem ihatunk (csak mértékkel) és számos kíváncsi tekintet fog minket méregetni.
Az elindulás úgy ahogy sikeresen ment, időben kiszöktem a garázsba, ahol gyorsan átöltöztem, majd indultam is, hogy felvegyem Shant. Lehet nem késtem volna ha nem a garázsban öltözök fel, hanem a szobámban, de az számos kérdést vont volna maga után, magyarázkodni pedig sem időm sem pedig kedvem nem volt.
Szerencsére Shan nem harapja le a fejemet a késésért, és már indulunk is, a telefonom pedig mondja az utat, ezért nem kell folyamatosan a közlekedési táblákat lesnem az út közben.
- Erre figyelhetek. Van nálad drog, vagy a helyszínen valahol? Mert akkor azt kérem szépen, mindet, és akkor ezzel nem lesz gond. A poharat majd kiveszem a kezedből ha kezdenél sokat inni és magamba döntöm majd én az alkoholt, szóval ha nem akarod, hogy én leigyam magam akkor neked is figyelned kell. A tánc…- el is felejtettem, hogy az ilyen eseményeken táncolni is illik és Shan is biztosan elvárja tőlem, de ha ő nem is akkor a családja tuti rossz szemmel nézne rám ha nem vinném táncba a lányukat. - Ha borzalmasak a rokonaid és a meghívott vendégek akkor egész este a táncparketten leszünk, hogy ne kelljen csevegni senkivel sem. - jobb ötletem nincs, de remélem nem kell majd egész este táncolni.
Nevetésére elmosolyodok, úgy tűnik, hogy kicsit sikerült felengednie. - Én akkor tökfej leszek, te milyen cuki becenevet szeretnél magadnak? Vagy teljesen rám bízod? - nyílván elvárják majd, hogy tündérmókusnak vagy kiscsillagnak szólítsam őt és jobb előre megbeszélni, mintsem ott találjak ki valamit ő meg nem hallgat rá, mert nem tudja, hogy róla van szó.
Ahogy egyre közeledünk az úti célunkhoz úgy leszek egyre idegesebb, de ezt próbálom leplezni, csak onnan látszik, hogy egyre erősebben fogom a kormányt. Végül a GPS bemondja, hogy 10 méter és megérkezünk, majd le is parkolom a kocsit.

- Akkor kezdődjön a játék - Shanra mosolygok, majd kiszállok a kocsiból, majd elé sietek és szépen illedelmesen kinyitom neki az ajtót. Hiába nem látok most senkit se a közelben ez nem jelenti azt, hogy egy koszorúslány sem leskelődik a függönyökön keresztül. Azt szeretném, hogy a nap végére Shan mindegyik rokona azt mondja, elképzelni sem tudnának jobb párt a lánynak.
Ujjai az enyémek közé csúsznak, és megyek vele a vesztő helyre. Na jó nem az, de lehetne az is. Nem hiszem, hogy tudnánk akkorát bakizni a következő jó néhány órában, amit ne lehetne helyre hozni vagy kimagyarázni.
A terv szövögetése közben láttam képet Shan rokonairól, mégis meglep, mikor személyesen is kell velük találkoznom. Shan annyira más mint az anyukája, de lehet, hogy csak a különböző hajszín miatt nem tűnik fel elsőre a hasonlóság. A hölgy kezéért nyúlnék, de nincs erre lehetőségem, mert Shan után engem is magához ölel.
- Mrs. Dumont, nagyon örülök, hogy végre megismerhetem! - Őszintén szólva nem vagyok valami jó ebben a „bemutatlak a szüleimnek” dologban, de most annyira fogok igyekezni amennyire csak lehet, hogy minden a legjobban és a leggördülékenyebben menjen.
Reméltem, hogy Shan nem megy el mellőlem egy pillanatra sem, de az anyukája máris keresztbe tesz ezen tervemnek, mikor a húgához küldi.
- Menj csak nyugodtan, addig megismerkedem a szüleiddel. - hangzik el tlem az illedelmesnek szánt válasz, majd röviden viszonozom a csókot és csak nézem ahogy sarkon fordul és elmegy. Szemtelenül megbámulom a fenekét, nem csak azért, hogy a szülei lássák, a lányuk teljesen megbabonázott, hanem a saját szórakoztatásomra is, hiszem Shannak eszméletlen alakja van.
Nem maradok egyedül, Shan apukája szinte azonnal oda lép hozzám, amint a lánya lelépett.
- Nem kérek, köszönöm. Remington vagyok, nagyon örülök, hogy megismerhetem! - fogok vele kezet. Erős és határozott kézfogása van, ami jelenthet jót is, és rosszat is egyaránt. - Nem, csak eddig sajnos nagyon elfoglalt voltam a munkám miatt, ezért nem sikerült sort kerítenünk a bemutatkozásra, de most végre megismerkedhetem Shana családjával. Nagyon csodás lánya van.- felelem, majd igyekszem könnyed beszélgetésbe elegyedni Shan apukájával, de nem telik el sok idő, mire az anyukája lecsap rám és elhív, hogy segítsek az ajándékos asztal rendezésénél. Ez persze csak ürügy, mert elkezd alaposan kifaggatni, hol élek, hol nőttem fel, mi a foglalkozásom, majd egyre inkább a Shan és a köztem lévő dolgokról kezd el kérdezgetni, illetve inkább elvárná, hogy én meséljek, és mesélek is, amit előre megbeszéltünk Shannal, mikor pedig Mrs Dumont elfordul előveszem a telefonom és írok egy gyors sms-t.

„Anyukád kezéből már csak egy vallató lámpa hiányzik lassan. Ments meg mielőtt a nemi életünkről is kifaggat!”

Ugyan sejtem, hogy erre azért nem kerülhet sor, mégis tartok tőle, hogy a megismerkedéses és a randevús történetek után hamarosan arra is kitérne.



■ ■ ■  hug  ■ ■credit

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
28
● ● Reag szám :
17
● ● karakter arca :
Tobias Sorensen


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Pént. Jún. 29, 2018 4:17 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Remi && Shana


Eléggé hozzászoktam már, hogy hazudnom kell a szüleimnek, minden bizonnyal, ha megtudnák, hogy milyen életet is élek valójában végképp kiábrándulnak belőlem. Nem akarom még ennél is jobban bántani őket, vagy netalán elveszíteni. Talán önzőség hazudni nekik, de biztos vagyok abban, hogy így megvédem őket is a további csalódásoktól és magamat is a teljes egyedülléttől. Nem hazudok mindenben, inkább azt mondanám, hogy elferdítem a valóságot. Nem tudhatják meg, hogy drogozom, hogy viszonylag könnyen kapható vagyok és nem mondok nemet a kalandokra. Nem tudnak Francoról sem, és azt akarom, hogy ez így is maradjon. Azért találtam ki, hogy van valakim, mert elegem van a sajnálkozó pillantásokból, a lenézésből, a folyamatos kérdésekből és így minden alkalommal van kifogásom, ha nem akarok találkozni velük. Tudom, hogy a szüleim szeretnek és a legjobbat akarják nekem, egyszerűen csak nem bírom elviselni, ha beleszólnak és irányítani akarják az életem. Felsóhajtok.
- Tényleg muszáj ezt? nézek kérlelő szemekkel Remivel. Tényleg el akarja venni tőlem a cuccot, amikor ez lesz a menekülésem, ha mindenből elegem van már? - Mindig van nálam. Odaadom, de kérlek tartsd magadnál, ha nagyon szükség lenne rá. Vagy...legalább olyan helyen, ahol senki nem találja meg. Rendben? sóhajtok és előhalászom a táskám mélyéről a tenyerébe nyomom. Nagyon remélem, hogy nem fogja elveszíteni valahol. - Nem tudsz táncolni? nézek rá kérdő tekintettel. Ezt el is felejtettem megkérdezni tőle. Felnevetek és hálás tekintettel fürkészem a partnerem arcvonásait.
- Nem annyira borzalmas a család, csak a kérdésekre kell ügyesen válaszolni. Gondolj csak bele, nem lennék ennyire fantasztikus, ha undokok lennének? nevetek fel ismét, majd figyelem az utat. Egyre izgatottabb vagyok és már mélyen legbelül alig várom, hogy túlessünk a hivatalos körökön, hogy aztán végre csak Remivel lehessek és ne kelljen minden szavamra vagy mozdulatomra ötszörösen figyelni.
- Rád bízom. Tudni fogom, hogy ha cicámnak szólítasz valakit, az csakis én lehetek. Legalábbis remélem. a napok óta bennem tomboló feszültség egyre inkább feloldódni tűnik, és valahol nagyon mélyen bennem elhiszem, hogy ez a nap mégsem lesz katasztrófa.

Idáig mindig pont úgy alakul ahogy azt már fejben végig játszottam. Mindketten kitörő örömmel fogadnak. Látom anyán, hogy mennyire boldog és, hogy hosszú évek óta először most elhiszi, hogy boldog a lánya. És a magam sajátos, elcseszett módján az is vagyok, arról nem tehetek, hogy a boldogság számomra mást jelent, mint nekik. Nekem elég a zene, az alkohol, a drogok...és most már azt is mondhatom, hogy Remi. Amikor hosszú idő után újra találkoztunk a bárban, éreztem, hogy ezúttal más lesz, hogy megváltozott benne valami, és minden erőmmel próbálom elfelejteni azt a tényt, hogy menyasszonya van, és amíg velem hempereg valaki várja otthon. Vagy amikor én várom, ő valaki mással kefél. Megrázom a fejem, hogy eltereljem a gondolataimat, nem szabad most ilyesmiken törnöm a fejem. Máskor sem szabadna.
Valami furán bizsergető, de jó érzés kerít hatalmába ahogy bemutatom a „képzeletbeli” pasimat a szüleimnek és ahogy beszélgetni kezdenek. Idegességnek nyomát sem látni Remin, szóval ha aggódik is nagyon jól leplezi. A kötelesség viszont elszólít, kissé vonakodva ugyan, de kénytelen vagyok magára hagyni őt a ragadozókkal. Koszorúslányként kötelességem segíteni a húgomnak. Marion gyönyörű, úgy néz a menyasszonyi ruhában, mint egy királynő, mosolya az arcáról levakarhatatlan. Nagyon szerencsés Oliver, hogy az én szépsége tesóm őt választotta. Segít neki megigazítani a sminkjét, a haját és örömmel vegyült féltékenység és szomorúság uralkodik el rajtam. Eszembe jutnak azok a pillanatok, amikor én úsztam a boldogság tengerében, amikor órákat töltöttem a megfelelő ruha kiválasztásával. Aztán eszembe jut a pillanat, amikor megtudtam, hogy a vőlegényem halálos beteg, emlékszem a küzdelmünkre, a csatánkra, majd a veszteségünkre is. A virágok émelyítő illata helyett a halál és félelem szaga kerít hatalmába és hirtelen pánikszerű félelem veszi át a hatalmat rajtam. Éppen ebben a pillanatban jelzi az üzenetet a telefonom. Morogva olvasom el az üzenetet, és válaszolok röviden, miszerint néhány perc és kimentem. Sűrű bocsánatkérések közepette hagyom magamra a húgaimat és már robogok is le a lépcsőn, hogy kimentsem Remit anyám karmai közül.
- Remi, segítenél odakint le ellenőrizni az asztalokat? Bocsi anya. kulcsolom össze ujjainkat és már vonlak is magammal a kerti asztalok irányába.
- Innom kell de azonnal. Reminek fogalma sincs a vőlegényemről, semmit nem meséltem még eddig róla. Nem szoktam Michaelről beszélni, arról sincs fogalma, hogy egyszer már a házasság küszöbén voltam.
- Utálom az esküvőket. Miért jöttem ide? Vigyél haza, nem akarok itt lenni... veszek el az egyik asztalról egy pohár pezsgőt és felhajtom.- Mit keresek én itt Remi? Kit akarok átverni? Ha még mindig ott áll mellettem akkor a karjaiba vetem magam. Szükségem van az ölelésére. Most jobban, mint eddig bármikor.

■ ■  iloveu■ ■credit

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
114
● ● Reag szám :
67
● ● karakter arca :
Dua Lipa


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Hétf. Júl. 16, 2018 9:04 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Shana & Remi
Jó ötlet az, hogy itt vagyok? Bárki megláthat, hiszen nincsen semmi biztosíték sem arra, hogy nem lesz itt egy ismerősöm sem… illetve Remi ismerőse. Az a legrosszabb, hogy ha titokban megfigyel valaki aki ismer engem arról sem lesz tudomásom, csak akkor amikor a családom vagy az ál menyasszonyom a fejemhez vágja majd, hogy mégis miért fogdostam és csókoltam meg egy másik nőt egy csomó ember előtt.
Mégis… úgy érzem itt kell lennem, hisz Shannak kell egy támasz, aki most én leszek. Minden róla szól, a következményekkel majd ráérek holnap törődni.
Elkérem tőle a drogot és nem csodálkozom azon, hogy nem akarja oda adni, ha nekem lenne rá szükségem én sem adnám ki szívesen a kezemből, de az a legbiztosabb ha legalább felügyelni tudom azt, hogy mégis mennyit fogyaszt.
Elveszem tőle és egyelőre csak zsebre teszem, de majd jobban el fogom rejteni, mert innen bárki kiveheti, vagy simán ki is eshet.
- Ha kell vissza adom, vagy legalább adok belőle, ha csak egy kevés kell. Ne aggódj nem vagyok szent, tudom, hogy néha baromira szükség van ezekre a szerekre. - A kocsi kesztyűtartójában van pár spangli a biztonság esetére, de ezt nem fogom elárulni neki, legyen elég az amit ő hozott, az enyémhez majd hozzá nyúlunk akkor amikor végre vége van ennek az egész felhajtásnak.
- A tánc… vannak vele problémáim, az megy amikor egy klubban kell a zenére mozogni, de a bankett óta egyszer sem keringőztem, de ha vezetsz majd akkor olyat is táncolhatunk. - Az árvaházban nem igazán foglalkoztak azzal, hogy tánc tanárhoz küldjenek minket, vagy legalább az alap lépéseket megtanítsák nekünk.
Úgy tűnik kezd feloldódni, de ki tudja, hogy ez mennyi ideig tart majd?
- Igazad van… lehet el kell kezdenem majd flörtölni a szüleiddel, legalábbis anyukáddal, meg a tesóiddal, akkor tuti megtalálom velük a közös hangot. - Ettől inkább tartózkodom majd, de végső megoldásnak ez is megteszi majd.

Nem szeretem, ha faggatnak, és ugyan már előre átrágtuk Shannal az összes kérdést (legalábbis remélem, hogy az összest) ami elő jöhet, mégis úgy érzem, mintha egy hatalmas vallató lámpát tartanának a fejemhez miközben a kezemre van kötve egy igazság vizsgáló és csak arra vár, hogy hazudjak. Mégis igyekszem könnyeden elbeszélgetni Shan anyukájával, igyekszem érdeklődni felőle, hogy minél kevesebb kérdésre kelljen válaszolnom, de ez épp az ellenkezőjére sül el, mert még több kérdést kapok és lehet csak én érzem így és valójában ez egy teljesen normális beszélgetés, legszívesebben elmenekülnék, de nem tehetem, csak annyit, hogy írok egy segítség kiáltó sms-t, melyre hamarosan meg is érkezik a válasz és onnantól fogva sokkal könnyebben megy minden.
Hatalmas mosoly terül el ajkaimon amint megjelenik a megmentőm és el is visz magával. Megfogom a kezét és ujjaimmal finoman simogatni kezdem kézfejét, hátha rá is átragad valami abból amit most érzek, de nem, úgy tűnik, hogy valami nagyon nincs rendben vele, és ezt szerencsére meg is osztja magától velem.
Szorosan magamhoz ölelem, hátha így a támasza tudok lenni egy kicsit, de kétlem, hogy beérné egy öleléssel.
- azért vagy itt, mert itt kell lenned, ha hazamész azt talán sohasem bocsájtják meg neked, de én azért vagyok itt, hogy megkönnyítsem a dolgodat. - mondom, miközben a gerince mentén simogatom a hátát. - Végig csináljuk, lépésről lépésre, de ha végképp nem megy akkor megígérem, hogy haza viszlek, de próbáld meg. - szám az arcára siklik, majd az ajkaira, de csak egy puszit kap, hogy ha valaki esetleg ránk nézne azt gondolja nem tudunk elszakadni egymástól, ne pedig azt, hogy Shannak éppen pánik rohama van.
- Próbálj meg másra gondolni. Ez nem esküvő, ez nem egy családi dolog, ez egy… színdarab, mindenkinek játszania kell a szerepét, és mi leszünk a legjobb színészek. Vagy… inkább gyere lépjünk le egy kicsit, és amikor kezdődik ez az egész akkor újra előjövünk. - ez máris sokkal jobban tetszik, és ha hagyja, akkor elhúzódok tőle, de a kezét továbbra sem engedem el, és elindulok a szálloda irányába, miközben a szabad kezemmel elkapok egy tálcát amin egy üveg pezsgő van és némi harapni való. - Ezeket elfogyasztjuk amíg várakozunk, de akár üvegezhetünk is vagy valami más játék esetleg? A múltkori felelsz vagy mersz jól sikerült




■ ■ ■  hug  ■ ■credit

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
28
● ● Reag szám :
17
● ● karakter arca :
Tobias Sorensen


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Szomb. Júl. 28, 2018 1:16 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Remi && Shana


- Ajánlom neked, hogy ne veszítsd el. teszek egy kissé dühös megjegyzést. Ha jelentkezni kezdenek rajtam az elvonási tünetek, azt mindenki nagyon hamar észreveszi rajtam. Mintha egy teljesen másik nő venné át a helyem, és olyankor bizony mindenre képes vagyok, hogy egy kis szert juttassak a szervezetembe.
- Ha szóltál volna hamarabb, akkor tartottam volna neked néhány órát, hogy legalább az alaplépéseket elsajátítsd. De ne aggódj, megoldjuk. szeretek táncolni, régen, még a vőlegényemmel sokszor jártunk klubokba és különböző tánc estekre is, ahol idővel elsajátítottuk a legalapvetőbb lépéseket. A halála után próbáltam visszatérni a megszokott kis helyünkre, de néhány ott töltött óra után, a mellkasomat nyomó fájdalom csak nőtt, így lemondtam róla.
- Remington Heyward, az egyetlen ember akivel ma flörtölhetsz az itt ül melletted. koppintok rá játékosan az orrára, miközben a távolban már észlelhető a helyszín, a gyomrom pedig görcsbe rándul.

Valahol mélyen legbelül, még napokkal ezelőtt éreztem, hogy ez az egész rossz ötlet. Mármint, nem az, hogy Remit sikerült rávennem egy ilyen őrült színjátékra, hanem az, hogy én egyáltalán itt vagyok. Tudtam, hogy ki fogok borulni, hogy ez túl sok lesz nekem egyszerre. Tudtam, hiszen még mindig nem vagyok teljesen túl a történteken, még mindig emlékszem a menyasszonyi ruhára amit felpróbáltam, még mindig emlékszem a virágok illatára és rengeteg süti ízére amit végigkóstoltunk, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbbet a nagy napra. Egyik nap még boldogságban úsztunk, alig  vártuk, hogy elkezdhessük közös életünket, mint férj és feleség, a másik nap, meg már azért harcoltunk, hogy felépüljön, és az ország legjobb orvosait jártuk sorra, a remény utolsó sugarába kapaszkodtunk. Mindenki néhány hónapot jósolt neki, de ő küzdeni akart, velem akart maradni, majdnem egy évig harcolt, míg végül feladta és elment, hatalmas űrt és soha be nem gyógyuló sebet hagyva maga után. Mindez már hosszú évekkel ezelőtt történt, bőven volt időm arra, hogy feldolgozzam a történteket és tovább lépjek, most mégis, itt állok remegő lábakkal, könnybe lábadt szemekkel, ahogy a gyönyörű kishúgomra nézek a menyasszonyi ruhájában és csakis az én szerencsétlenségemre tudok gondolni. A fájdalom, bár soha nem múlt el, de tompult, most mégis ismét olyan erővel csap le rám, ami teljesen megbénít. Olyan szorosan simulok Remihez, amennyire csak lehet, bújok hozzá, mint egy megsebzett kiscica. Fejem a mellkasának támasztom és csendben hallgatom szívdobigását, így próbálva lenyugtatni magam. Meg kell nyugodnom, el kell üldöznöm a félelmet és fájdalmat magamból, nem engedhetem, hogy a pánikroham tönkretegyen mindent, ez a nap nem rólam szól, és igaza van a partnerem nem bocsátanák meg nekem, ha elrohanok. Én sem bocsátanék meg magamnak. Gyengéd puszija után elmosolyodom.
- Szerencsés vagyok, hogy itt vagy nekem. őszintén gondolom amit mondok, nem csak azért jár a szám, hogy eltereljem vele kusza gondolataimat. Tényleg úgy érzem, hogy szerencsés vagyok, amiért itt van velem, és bár tudom, hogy ez az egész nem valóság, hogy neki más nő mellett van a helye, mégis jól esik és szeretem a gondolatát annak, hogy itt van velem.
- Igazad van. Ez nem esküvő, ez csak egy színdarab és a nap végén mi fogjuk megnyerni a legjobb színészeknek járó díjat. keserédes mosoly jelenik meg az arcomon. - Köszönöm. suttogom szavaimat ajkaira, majd megcsókolom. Az egyetlen jó dolog a mai napon, hogy Ő mellettem van. Csendben sétálok mellette, egyre egyenletesebben veszem a levegőt, és gondolataimat próbálom távol tartani a fájdalomtól.
- Csak keressünk egy csendes helyet, igyuk meg a pezsgőt és ne csináljunk semmit. veszem ki a kezéből az üveget, miközben a szálloda kertjében sétálunk és tekintetemmel egy eldugott, csendes helyet keresek. Belekortyolok a piába. Sosem voltam az a pezsgőző nő, én inkább az erősebb, erőteljesebb ízeket kedvelem, de most ez is megfelel.
- Ott jó lesz. mutatok az egyik üresen álló padra egy fa és néhány rózsabokor menedékében.
Lehuppanok, és lerúgom a lábamról a a cipőmet, hogyha Remi is leül mellém, lábaimat végig nyújthassam az ölében. Néhány percnyi csend után, és pár korty pia után átnyújtom neki az üveget, majd megszólalok.
- Tudod, hosszú évekkel ezelőtt én is voltam menyasszony. Én is voltam annyira boldog, mint most a húgom. Annyi különbséggel, hogy az én esküvőmből temetés lett. rápillantok a férfire, ha elég figyelmes láthatja rajtam, hogy mennyire nehéz erről beszélnem. Felsóhajtok.
- Michael nagyon tehetséges zongorista volt, kedves, bátor, udvarias és nagyon okos. Egy koncerten ismerkedtünk meg, és szinte azonnal egymásba szerettünk, ő volt a lelkitársam, a jobbik felem. Néhány hónap múlva megkérte a kezem. Alig vártuk, hogy összeházasodjunk, terveink voltak. Karriert akartunk építeni közösen, családot szerettünk volna, gyerekeket. Két fiút és egy kislányt. észre sem veszem, hogy miközben beszélek egy kövér könnycsepp jelenik meg a szemem sarkában és folyik végig az arcomon.
- Az eljegyzésünk után még fél évet volt mellettem. A leukémia elvette tőlem. csak most pillantok rá ismét a férfire. Nem tudom miért meséltem el neki, úgy gondolom, hogy megérdemli az őszinteséget.
- Soha többé nem lesz még egy Ő az életemben. összekulcsolom ujjainkat. Remélem, hogy most már érti miért tört rám hirtelen a roham. Miért vagyok az, aki.

■ ■  iloveu■ ■credit

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
114
● ● Reag szám :
67
● ● karakter arca :
Dua Lipa


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Hétf. Aug. 20, 2018 12:05 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Shana & Remi
Nem gondoltam, hogy mg kell majd nyugtatnom Shant, nem gondoltam arra, hogy a dolgok ilyen irányt vehetnek fel, de így lett és nem tudok vele mit csinálni, csak sodródom az árral, abban reménykedve, hogy nem jön majd egy örvény, hogy teljesen beszippantson. Azt hittem, hogy végig jól fogjuk érezni magunkat, nem törődve semmi mással, de úgy tűnik Shannak nagyon rosszul esik ez az egész, amit nem értek. Ez egy esküvő, a testvéréé, akkor jól kéne magát éreznie, vagy maximum a boldogságtól kéne sírnia, de ő lassan pánikrohamot kap és ha nem találok ki valamit gyorsan akkor egész letében mérges lesz magára amiért elrontotta a tesója esküvőjét.
Most már értem miért kellett neki egy kísérő, méghozzá egy olyan, mint én. Aki nem áll hozzá túl közel, de mégis ismeri annyira, hogy tudjon kezelni egy ilyen szituációt. Nekem pedig a legésszerűbb megoldásnak egyelőre az ital tűnik és az, hogy valahogy próbáljam meg elterelni a gondolatait.
Az italhoz hamar hozzá is jutunk, már csak a gondolatelterelés van hátra, bár lehet az lenne a legjobb ha kibeszélne magából mindent ami bántja, bár egy ilyen szituációban alkalmasabb hallgató fél lenne egy barátnő, mint egy ál pasi, de megteszem majd azt amit csak tudok.
- Rám számíthatsz Shan. - mondom, majd csókot kapok, ajkai puhák és finomak ezért igyekszem elnyújtani, már amennyire hagyja ilyen lelki állapotban.
Bólintok, majd megyek vele, nem veszem vissza az üveget egyelőre, csak arra figyelek, hogy ne akarja az egészet egyszerre meginni. Hiába nem olyan magas egy pezsgő alkohol tartalma, azért ez is az ember fejébe tud szállni, de egyelőre nincs ilyenről szó. Leül a kis padra én pedig helyet foglalok mellette, a lábait pedig szinte azonnal felpakolja az enyémekre. Nincs ezzel semmi gond sem, egyik kezem ráteszem a lábára és simogatni kezdem.
Vallomás, amire nem számítottam. Információ, amit a régi és az új énem előtt is titok volt ez idáig. Nem tudom mihez kezdjek ezzel az infóval, én még sohasem voltam ilyen helyzetben ezért jó tanácsot nem tudok neki adni és ez zavar. Egy ismerősöm pocsékul érzi magát én pedig tehetetlen vagyok ez ellen.
Én sem vagyok könnyű helyzetben, csak az én esetem teljesen más, nekem van egy menyasszonyom, akit nem akarok, nekem nem ő az életem szerelme.
- Nagyon sajnálom. - Szólalok meg végül és elveszem tőle az üveget, hogy én is belekortyoljak. Egy ilyen vallomás után nekem is kell némi alkohol. Vagy jóval több.
- Mikor megismerted akkor már beteg volt, vagy később alakult ki? - Kíváncsi vagyok melyik lehet, de én inkább az utóbbira tippelnék.
- Ha olyat keresel, mint amilyen ő vlt, akkor nem is fogsz találni, csak azt tehetd, hogy keresel valakit, aki mellett jól érzed magad, a többi pedig majd kialakul. - Ebben viszont már nekem is van tapasztalatom, de ezt nem fogom az orrára kötni. Neki is vannak titkai, és nekem is. Az enyémekről nem szerezhet tudomást.
Ránézek az órámra, és végig gondolom a mai menetrendet, még van körülbelül másfél óránk amíg kezdődik az egész esküvő, de előtte a vendégek fogadásánál már be kellene vetnünk magunkat, de nem baj, még addig is bőven maradt arra idő, hogy Shan valamennyire megnyugodjon.





■ ■ ■  hug  ■ ■credit

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
28
● ● Reag szám :
17
● ● karakter arca :
Tobias Sorensen


Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Külsõ étterem
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Similar topics

-
» Fáradt ninja étterem
» Uroniko étterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Mariott Hotel-