Külsõ étterem
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 5:08 pm ✥

✥ Today at 3:02 pm ✥


✥ Today at 9:58 am ✥

✥ Today at 8:08 am ✥

✥ Today at 12:27 am ✥


✥ Today at 12:16 am ✥


Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Külsõ étterem •• Hétf. Júl. 17, 2017 9:43 pm


Forrás: google



A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 24, 2018 4:15 pm-kor.
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2089
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Valentin Théo Le Roux tollából
Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Szer. Nov. 08, 2017 10:03 pm

I love you to the Death Star and back

Negyedik alkalommal indulok ki a külső rész egy nyugisabb részére, hogy elszívjak egy - vagy egyszerre kettő - nyugtató szálat. Az agyamra megy a család, akiket ide csődítettek a szüleink egy egész estén át tartó nagyzolásra. Mert mást sem hallottam eddig, csak hogy milyen új autó került a huszadik unokatestvéremhez és hogy milyen gyönyörű diplomamunkát adott le. Meg a kérdések, amelyek meteorként záporoznak még most is, hogy egyértelműen kifelé slisszolok és nem győzök a menő James Bondos mozdulataimmal kitérni a halszagú öregek elől.
Útközben finoman megérintem Amélie vállát, amelyből rájöhet, hogy most neki is jut egy kis lélegzet, osztozok vele a szabadságon. Már a terem másik feléből is láttam a homlokán lüktető eret az üvöltve, hogy kurvára mentsetek ki innen. Egy percig sem szórakoztat a gondolata, hogy nagyanyám faggatja az unokákról és arról, hogy hol jár a leendő férje. Tudom, hogy pontosan ezek a témák foglalkoztatják és semmi más. Gyerek gyerek gyerek, nyál, tetű, pénz ami másra költhető...
Ha jön, akkor szépen előre engedem a hűvösre, hadd fagyjon meg ő előbb. Én már odabent összehúzom magamon a kabátot, és gyors léptekkel haladok a hátsó, sövényeken túli rész felé. Ha csak öt perc nyugtunk lesz, már azért is megérte.
Kényelmetlen ez az új cipő, amit anyámtól kaptam "csak úgy, mert a fia vagyok", de a kedvéért viselem. Nem mintha ettől boldogabb lenne a nyomorult élete. Szerintem az egyetlen, aminek örülni tud, ha a húgomat cseszteti valami miatt. Mondjuk, mert éppen egy szál haját a borzolásom után nem igazította vissza a helyére.
- Még egy kérdés a hullákról, de én is felkötöm magam bazmeg - morgom a biztonságos területre érve és már emelem is a számhoz a szálat, amit útközben előszedtem zsebem rejtekéből. Néhány mozdulat és szitokszó a gyújtónak, ami az istennek sem akar meggyulladni, aztán már szívom is mélyen a tüdőmbe a nikotint.
Szabad kezemet Ami nyakára fonom, ezáltal közelebb húzom magamhoz. Tudom, mennyire utálja, hogy ennyit bagózok, de most csak azért is kap egy füstöt csókot a feje búbjára. Olyan apró, hogy minden nehézség nélkül hajolok fölé. Ezek olyan dolgok, amiket nem csinálunk négynél több szem között, pedig jól esik. Ő az egyetlen, aki képes kirángatni a valóságomból.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
79
● ● karakter arca :
Nariman Malanov


✥ Szeretettel Amélie R. Le Roux tollából
Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Csüt. Nov. 09, 2017 2:01 pm

I know.

Csöndesen, magamra erőszakolt figyelemmel hallgatom a nagyanyámat, az édeset, a drágát, a vén szipirtyót, aki világra hozta a kevésbé vénebb, ám annál szipirtyóbb anyámat és belülről haldoklom. Nem bírom elviselni a nehéz parfümillatát, az újonnan csináltatott fogprotézisétől penetráns szájszagát, sem pedig a mondanivalóját, amik legalább annyira undorítóak számomra, mint a lehelete. Férj, gyerek, és minden egyéb, ami egy jól megkomponált érdekházassággal jár, mert a szerelem, mint olyan nem opció, az elvakít, haszontalan, különben is, túl jómódú a családunk az önállósult párválasztáshoz. Ahhoz képest mennyire nem vagyok egy hullámhosszon anyával, ahhoz képest, hogy éppen csak megtűr, állandóan tesz róla itt legyek díszruhában, szinte erőlteti a jelenlétemet ezeken a családi összejöveteleken. Mi ez a félmunka? Ha utál, csinálja tisztességesen, szívességet tenne vele, távol tartana, megkímélve az ehhez hasonlatos tortúráktól. Ó, nagyikám, el sem tudod képzelni, milyen szívesen befognám azt az aszott ánuszra hajazó szádat. Valaki, bárki, mentsen meg, vagy legalább a föld nyíljon meg alattam!
A földnyílás elmarad, helyette érkezik a bátyám, hálásan dobban a szívem, amint a vállamon érzem a suta érintését, az este folyamán először költözik mosolyféleség az ajkaimra. Nyájasan kérek elnézést és köszönök el a nagyitól, nem mer visszatartani, hiszen ha Valentinnak szüksége van rám, az nem játék, az csakis fontos dolog lehet, ami felett nincs befolyása. Nem kommentálom ezt a mentalitást, helyette követem a testvéremet, a kinti hűvösre azonban gálánsan előre enged a kedves, noha ezt jelen helyzetben kicsit sem bánom. Hatalmas kortyokban – lehetséges egyáltalán ez? – lélegzem be a friss levegőt, miközben a kíváncsi tekintetek elől iszkolunk sövényen túlra.
- Ha nem lépsz közbe, már a nagyi holttestéről szólna a diskurzus… - megingatom a fejemet, nyújtózom egy nagyot, lágyan libabőrözve.
Ezután szótlanul figyelem Leny pöfékelésre készülését, nyelvem hegyén az intelem, amit aztán lenyelek, ma éjszakára szögre akasztom a szentanya szerepet. Azt sem bánom, hogy összefüstöl, meleget keresve bújok az ölelésbe, karomat a derekára fonva, fejem a mellkasán pihen. Lehunyt szemekkel hallgatom a szívverését, megnyugtat a hang, a közelsége, ilyenkor kicsit visszarepülök az időben, abba a nagyon-nagyon kezdeti stádiumba, mikor nem fogtuk fel az elvárások súlyát.
- Rühellem ezt az egészet, Leny. Még egy szó a férjekről, a kölykökről, és itt vér fog folyni. Nem azért küzdöttem végig az egyetemet, a kiképzéseket, hogy mást se lássanak bennem, csak egy két lábonjáró inkubátort. – igazán ki sem tudok fakadni, pusztán ledöbbent a családom hozzáállása, akik egyszerre várnak kimagasló karriereredményeket, majd háziasszonnyá való visszaminősülést.
Igaz, Valentin pont elég a szakmába. Összepréselem a számat, azután felnyújtom a kezem és elcsenem a testvéremtől a kis rákkeltőt, hogy szívjak egy slukkot belőle. Értem én a stresszoldó képességét, érzem is, ettől függetlenül továbbra sem szívlelem. Még egy szippantás, aztán visszanyújtom a szálat.
- Mr. Tökéletes, mesélj valamit. Valami érdekeset, két napja nem láttalak.– paskolom meg a bátyám hasát és úgy nézek fel rá.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
16
● ● karakter arca :
Daisy Ridley


✥ Szeretettel Valentin Théo Le Roux tollából
Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Pént. Nov. 10, 2017 12:27 pm

Nehéz lenne arra válaszolni, miért hagyom, hogy ennyi idősen is befolyásoljon a családom. Az az igazság, hogy amikor kicsik voltunk, nem mondhattunk nekik ellent, különben csak még nagyobb szopás lett volna a gyereküknek lenni. Aztán az élet úgy hozta, hogy a későbbiekben már teljesen mindegy volt. Alig voltam tizenöt amikor már lőgyakorlatra jártam és belekóstoltam az életbe, amit nekem szántak. Ekkor már minek változtatnék feleslegesen? Egy-két év alatt pedig egészen belelendültem a dolgokba és amit mostanra felhalmoztam, a munka, a pénz, a rengeteg siker, hát ezekért nem bánom.
A családi összeröffenések általában hosszú távon térülnek meg és talán ez az, ami miatt mindig megjelenek. Húzom ugyan a szám és lehetőleg kikerülöm azt a bizonyos huszadik unokatestvért, de arra gondolok, hogy öt év múlva lehet, hogy pont annak a parókás, pödrött bajszú nagybácsinak a segítségére lesz szükségem. És akkor ő ott lesz, mert én megdicsértem a kurva ronda, halszálkamintás zakóját.
Ami, drága másik felem, csillogó árnyékom megkönnyebbülten lép ki előttem a szabadba, ahol minél messzebb, minél eldugottabb helyre sétálunk. Nem érdekel most a benti szarság, a hülye dumák, egyszerűen csak szeretnék elszívni egy cigit az egyetlen normális ember társaságában.
- Ennyi bűnügyes között? Legalább hoznád ki, ásnád el, én meg majd rossz nyomra vezetek mindenkit - rezzenéstelen arccal viccelődök vele. Nos igen, nem könnyű az élet úgy, hogy a család elég nagy része ebben és az ehhez közeli munkakörben foglalatoskodik. Jog, bűnüldözés, meg minden ilyesmi. Ha valaki már nem is egy ezekhez hasonló, vagy legalább szintben ezekhez közelítő diplomával rendelkezik, akkor annak annyi, mindenki úgy néz rá, mint a fekete bárányokra.
Vetek egy pillantást a mellettem állóra, tudom nagyon jól, mit gondol. Azt viszont ő is tudja, hogy most nagy szükségem van erre a nikotinra, egy nagyobb mennyiségben, hogy aztán még egy kis ideig el tudjam viselni a benti légkört.
Védelmezően ölelem magamhoz, csak úgy, mint amikor kis királylányként vonyított egy aprócska esést követően, vagy mint amikor stresszessé vált az egyetem, magasak voltak az elvárások és kellett valaki, aki elbújtatta ezek a szörnyűségek elől.
A füst száll az ég felé, és én hallgatom, amint kiadja magából a haragot. Nem vagyunk egyek, de közben mégis, így szavai nem lepnek meg egy pillanatra sem.
- Faszok mind, ne is törődj vele. Vagy mondd legközelebb, hogy nyolc hónapos terhes vagy, de kurva jól tartod magad - teszek egy aprócska javaslatot két slukk között, ha már ezt várják el tőle, hát feleljen meg. Az már nem érdekes, hogy csak szóban, vagy valóságosan...
Fél szemöldökömet felvonom amint kiveszi a kezemből a szálat, de nem fűzök hozzá semmit. Felesleges lenne annak tudatában, hogy milyen kellemetlenül érzi magát. Legyen csak jobban, a dohány segíteni fog.
- Ma is két ügyem volt. Komolyan, egyesek annyira bénák, nem elég kreatívak. Baltát vág a csaj fejébe, és elássa tőle negyven méterre tele ujjlenyomattal - felsóhajtok, mert mostanság tényleg elég unalmas az élet az irodában. Jó lenne valami újdonság, valami, amivel lehet foglalkozni. De így, hát így csak Roxy marad nekem.
- Átjössz hétvégén? Star Wars est? Chips, szósz, kóla? Egy kis zöldség - kérdőn pillantok le rá, miután beleszívok az idő közben hozzám visszakerült szálból. Persze Amélie tudhatja, hogy a zöldségek alatt nem éppen paradicsomot és paprikát értek, még ha nagy buli lenne előtte piacozni is...
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
79
● ● karakter arca :
Nariman Malanov


✥ Szeretettel Amélie R. Le Roux tollából
Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Hétf. Nov. 13, 2017 2:19 pm

Ha nem ismerném a testvéremet, rácsodálkoznék arra a lélekjelenlétre, amivel a családunkat kezeli. A szüleinket, a nagyszülőket, meg a körítést, azokat a bizonyos huszadik unokatestvéreket, akik lassan összemosódnak előttem. Már nem nevek és nem arcok, nem tudok hozzájuk személyiséget kötni, hisz mindegyik egy hatalmas, mohó masszává állt össze, ami egyre terjed, növekszik, bekebelezi a felső tízezret. Ott vannak a jelentős pozíciókon, keselyűként körözve a dög fölött, folyton éhesen, várva az újabb létrafokra, mire felléphetnek. Ha ügyesen idomulsz hozzájuk, a feléd nyújtott kéz áldás, csillogó ajándékok miliője, ha azonban ellenük szegülsz, gyakorlatilag halott vagy. Mert megtehetik. Ennyire egyszerű.
S Valentin kiváló színész, anélkül hunyászkodik meg, hogy ezt valóban megtenné, de a lélekjelenlét? Nincs benne semmi erő, nincs abban semmi méltóság, s én csupán egy töredékét láttam annak a káosznak, annak a mélységnek, amibe belehullik, a helyet, ahová a drogok juttatják, s ahol a drága Roxanne-je várja, ölelő karokkal. A testvérem, a másik felem, mégsem tehetek semmit, pusztán a partvonalon állok, abban bízva, hogy időben elérhetem őt. Mielőtt késő. Akármelyikünknek.
- Azt hiszed… Annál, hogy nem vagyok terhes, már csak az a rosszabb, ha az vagyok, de nem attól, aki nekik tetszene. Nem vagyok berendezkedve arra a harci helyzetre és fesztiválra, ami ezzel járna. – megingatom a fejemet, azután arrébb lépek egy kicsit a bátyámtól, a füst után szinte újra szomjazom a friss levegőt.
Amilyen hűvösnek tűnt a kint, most annyira kellemesen érzem magam, nem teljesen gondtalannak, de ne legyen túl mohó az ember, a mihez képest ez így szinte már tökéletes. Míg én hallgatok, Valentin mesél, a szavaira elmosolyodom, az ügy, ebből a szempontból roppant komikus, a mögötte húzódó tragédiára igyekszem nem fókuszálni. Olyan gyakoriak a találkozásaink a halállal, kezdem családtagnak érezni a vén kaszást. Hiába göngyölítünk fel egy-egy esetet, hiába van meg a tettes, a végén éppúgy le kell ereszteni azokat a koporsókat a földbe, részvét ide-oda, legtöbbször nem az élőt ölelhetik magukhoz a hozzátartozók, csupán azok emlékeit. Megköszörülöm a torkomat, nesze neked családi összejövetel, meg a pozitív gondolatok. Lehuppanok egy padkára, ami akár valami virágláda is lehet, nem érdekes, ülök.
- Éppenséggel ráérhetek. Ugyan nem tudom mi ez a nagy mániád a Star Wars-szal, de meggyőzhető vagyok. – emelem fel a karjaimat mintegy megadásként, megszokott koreográfia, hogy Valentin valamire rákattan, én meg megyek utána, sodródva az árral.
A zöldséges résznél azonban felvonom a szemöldökömet.
- Vegyem úgy, hogy hármasban leszünk? – szegezem a kérdést Leny-nek.
Tudhatja mire, pontosabban kire gondolok. Lehet nem kéne felhoznom, de…
- Hogy állsz vele, mostanság? Roxanne-nel. – a kérdésem ártatlannak tűnhet, de valamivel több van mögötte, mint elsőre tűnhet.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
16
● ● karakter arca :
Daisy Ridley


✥ Szeretettel Valentin Théo Le Roux tollából
Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Hétf. Nov. 13, 2017 6:20 pm

Az a helyzet, hogy egy rahedli rokont csődítenek össze a szüleink néhanapján. Mondanám, hogy kíváncsi vagyok, vajon ők mennyire élvezik ezt az egészet, de...ja, kurvára nem érdekel. Nem is figyelem az arcukat, nem próbálok meg titkokat kiolvasni belőlük. Ez nem a hatásköröm. Én itt csak magamra figyelek, hogy a jól berögzült csevegések mellé néha megereszthessek egy-egy félmosolyt, csak amennyi tőlem telik.
Az egyedüli, aki előtt nem kell megjátszani magam, az a másik felem. Az elcseszett, akire csak én nem tekintek így. Mindent megadnék érte, még ha mások ezt nem is látják. Az ő élete kevésbé sikerült fényűzőre, mint az enyém, a kitüntetések és díjak is főként nálam landoltak. Az ilyenekre viszont úgy tekintek, hogy ketten kaptuk, ez kettőnké, mert mi egyek vagyunk. Hiszi vagy sem - bár biztosan tudja -, nem cserélném el őt a munkámra.
- Ja, apád büszkeségévé válnál, ha a rőtszakállú faszid csinálna fel - vigyorodok el arra, ahogy megjelenik előttem apánk arca amint megtudja, hogy honnan érkezik az unokája. El kéne ezt játszani... Majd ha Ami terhes lesz egyszer...tíz év múlva erőszakkal, ezt fel fogom használni.
Amint elenged, kezemet zsebre vágom, és már csak a cigit ölelem magamhoz ujjaimmal. Még a szememet is lehunyom, olyan jól esik a nikotin a tüdőmnek. Mennyei, az egyetlen boldogságom ebben a szar világban.
Épp annyira érdekes a munkánkról beszélni, mint amennyire a családról. Pontosan tudjuk, mit csinál a másik, ügyeket oldunk meg, én meg zavarom el azokat, akiknek nem akarok segíteni. Viszont a filmek, az együtt töltött idő érdekes, hisz az egy olyan dolog, amikor ki tudunk bújni az álarcok mögül. Igaz, a telefonunk ugyanúgy bekapcsolva marad, de legalább a jelvény lekerül.
- Nem akkora mánia, de sok rész, harcok, leköt - vonok vállat, aztán lassacskán eltaposom a fűben a csikket. Ez persze nem az egyetlen, amivel beérem, már veszem is elő a következőt amint Amélie felhozza Roxyt. Sötét pillantással nézek rá.
- Sehogy, mint mindig. Csak van. Duruzsol a fülembe, folyton más... Más az arca, nem szokott ennyit változni - kicsit összezavarodva mondom a tényeket. Halkan beszélek, hogy még véletlenül se hallja meg más. Az a része az életemnek nem publikus. Semennyire.
- Tudod, hogy nem akarja átvenni a helyedet. Irigykedik a kapcsolatunkra, neki nincs testvére - úgy beszélek róla, mintha egy élő, létező személy lenne. Mondjuk...a múltkor bárban talált Roxanne...ő már majdnem olyan volt. Arról még a húgomnak sem kell tudnia.
- Miért, te hogy állsz a pasiiddal? Vagy nőkkel? - felvonom a szemöldököm miközben tekintetemet rászegezem. Kíváncsian várom válaszát, hisz nem csak neki illik tudnia az én magánéletemről.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
79
● ● karakter arca :
Nariman Malanov


✥ Szeretettel Amélie R. Le Roux tollából
Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Szer. Nov. 15, 2017 8:49 pm

Mélyet szippantok a hűs levegőből, hátradőlve a karjaimon támaszkodom meg, tekintetem a csillagos eget kémlelné, ha azt most nem takarnák el a lustán mozgó felhők. Az sem kizárt Leny bagófüstje homályosítja el a látásomat, de maradjunk a felhők költői képénél. Szívesen kezdenék sóhajtozásba, ám az túl lehangoló volna, annyira nem menthetetlen a helyzet, különben is, nem szakítanám félbe ilyesmivel a bátyámat.
- Nincsen rőtszakállú faszim és ha sikerülne felcsinálnia, akkor a gyereket el is keresztelhetnénk Jézusnak, legalább akkora csoda lenne a művelet. – jegyzem meg csöndesen, inkább magamnak, mintsem neki, noha tudom mire céloz, aztán tova hessegetem a témát.
Ha egyszerre beállítanék otthonra egy lehetséges terhesség hírével, valószínűleg élőcélpontként betennének valami extra lövészeti kiképzésre. Plusz pont annak, aki eltalál, meg valami díszes kitüntetés, ha a kölyköt is kiszaggatják belőlem: Soha ne menj szembe a család akaratával! Csók puszi, remélem tanultál a leckéből. Ha látszik rajtam a hajlandóság, talán odalöknek valami „Jobbulj” kosarat, nehogy megszólja a körük őket, amiért szívtelenek a kislányukkal. Most szakad fel belőlem egy sóhaj, felkelek a virágosládikáról, kinyújtóztatom a végtagjaimat, látványosan ignorálva a testvérem sötét pillantását. Roxy, Roxy, édes kicsi Roxanne, bár ne úgy élnél a bátyám jelenében, hogy közben mérgezed őt. Felhorkanok Valentin feltevésére, felemelem a mutatóujjamat, mintegy csittre intve őt.
- Az a nap, amelyen elvesz tőlem, lesz az utolsó jelenése ezen a Földön, és különben sem féltem a „helyemet”. – tompán, kissé talán baljósan cseng a hangom, minden szavamat komolyan gondolom.
Ha létezik egyetlen ember ezen a sárgolyón, aki számít nekem, az a testvérem. Azt akarom, hogy boldog legyen, hogy jól legyen, és bárki másként, bárki ellene cselekedne ennek, beleértve Roxanne-t, annak annyi a szememben.
- Amitől én tartok, hogy miket szedsz, mennyit… hogy jöjjön a kis múzsád. – lehalkítom a hangerőmet, csakis a fiú hallhatja miket mondok.
Persze, nem ő lenne, ha nem terelné el a témát magáról, az én dolgaim is szépen porondra kerülnek, amitől ideges kis mosolyba rándul a szám széle. Sakk.
- A pasik szerencsére állnak és pont elég ideig egy-egy menetre. A nők meg csak nő és köszöni szépen, gondolom, jól szolgál az egészsége… mert… nem tudom mi van vele, kerülöm, mint a tüzet. – nyelek egyet, bosszúsan legyintve, ugyanis Claudia nagyobb fejtörést okoz, mint az összes szeretőm csokorba fogva.
- Lehet követnem kéne a példádat és csak képzelegni az ideálisról, lehet te csinálod jól. – szurkálódom egy csöppet, pusztán szeretetből, jelen érzelmiállapotomban magam sem tudom komolyan venni magamat.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
16
● ● karakter arca :
Daisy Ridley


✥ Szeretettel Valentin Théo Le Roux tollából
Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Szer. Nov. 15, 2017 10:43 pm

- Jó hát azért nekem szólj elsőnek, ha egy ebihal úszkálna benned, jó? - ilyen egy igazi jó fej testvér. Már csak azt nem ajánlom fel neki, hogy ugorjon át, felrakom a konyhapultra és a nagy kés meg csipesz segítségével kiszedem belőle az ivadékot. Pedig ha tényleg ilyen kétségbeejtő lenne a helyzet, még meg is tenném. Annyira csak nem lehet nehéz turkálni benne, nem?
Más családokban a verseny tárgya az, hogy kinek lesz előbb családja. Népes család sok gyerekkel, kutyával, macskával, faszom tudja mivel. Kis kerítés meg anyám kínja, csak arról már nem beszélnek, hogy anyuci a két lába között már saláta, szexuális életet is csak gyerekcsinálás címen élnek, a kutya meg összehugyozza a házat. Ráadásul apuka más lyukra jár, a fejes saláta már nem akkora divat, a gyerekek meg nem tudnak teljesíteni az iskolában, mert az anyjuk drogozott a terhesség alatt. Csodás családok. Ezzel szemben mi azért versengünk, kinek lesz később, melyikünk tolja meg egy újabb nyomozóivadékkal a családot. Na, hát ha rajtam múlik, akkor én nem teszek eleget ennek.
- Nem értem, miért nem vagytok barátnők - ingatom meg a fejem válaszul, értetlenkedve. Erre mondjuk az egyszerű válasz az, hogy mert bazmeg a fejedben él. Nem is várom, hogy kifejtse, épp elég tudnom azt, hogy Roxyt vissza kell fogni. Soha nem fog annyit lépni előre, hogy megpróbálhassa átvenni Ami helyét.
- Ritkán és minőségit - ennyivel kell beérnie. Azt jól tudja, hogy nem vagyok valódi drogfüggő. Néhanapján, hetente egyszer-kétszer nyúlok valamilyen szerhez, de ha akarnám, meg tudnám állni. Ebben biztos vagyok. Abban már kevésbé, hogy akarnám is. Szeretem azt a világot amiben vannak színek, amiben ott van a szöszi és néha a húgom. Kiszakadni ebből, ami körülvesz most minket.
Nem is akarom, hogy folyton ez legyen a téma, bármennyire is szeretem őt amiért óv, talán a saját életével kellene ennyit foglalkoznia. Azt már kevésbé bírom, hogy ilyen csapongó, mintha csak a szeretőkkel tudná kárpótolni magát a családja miatt.
- Elmehetsz ám a picsába is - fél szemöldökömet felvonva pillantok le rá. - Mindjárt foglak, beviszlek oda és bemutatlak valami kevésbé rokon faszinak, vigyen el egy körre és kérje meg a kezed. Ő lesz a nagy ő. Na? - miközben beszélek, az épület felé mutatok. Jobb, ha a számat inkább a cigi szívására használom, és legalább egy perc csend ül közénk.
- Mit kérsz karácsonyra? Vibrátort? - terelem más, könnyedem témára a beszélgetésünket. Valahogy az előbb elhangzottakat ez egy picit kiegyensúlyozza. Súlyos, nehéz témákat érintettünk, na de jönnek ám az ünnepek...
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
79
● ● karakter arca :
Nariman Malanov


✥ Szeretettel Amélie R. Le Roux tollából
Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Hétf. Nov. 20, 2017 11:18 am

Ritkán és minőségit. Mit mondhatnék erre? Hogy a bátyám drogfogyasztási szokásai is jobbak, mint az összes pozitív családi megnyilvánulás és kapcsolat Le Roux körökben? Ritkán tapasztalunk ilyet, s annak a minőségét jobb nem feszegetni: halottról vagy jót, vagy semmit, tartja a mondás. Elhúzom a számat, nem túlzottan, csöppet, majdhogynem a látszat kedvéért, egyébiránt nincs affinitásom a hisztire, a vitaszításra pláne nem. Ez követően megborzongok, hála a hidegnek, és Valentin szavainak, amik ki nem mondott, be nem vallott félelmeimet elevenítik meg előttem olyan horrorisztikus pontossággal, hogy világgá tudnék szaladni.
- Te csak ne belternyésztgess engem, mert tényleg tömeggyilokot rendezek záros határidőn belül. Arról nem beszélve, simán kinézem a szüleinkből, hogy akár ezt is képesek lennének meglépni… - a szépen felmázolt sminkem most nagy szolgálatot tesz, így nem olyan élesen szembetűnő az a leheletnyi zöld árnyalat, ami a témától előbukkanhatott az arcomon.
Mielőtt belesüppednék egy laza lájtos emózásba, a drága testvérem könnyedebb témák felé evezi csónakunkat, amiért kifejezetten hálás vagyok, én is evezőt ragadok, uccu neki, húzzunk a búbánat elől a… Huncut bukszusok felé? Pancsi, pancsi, hol az a francos vízesés, amin át lezúghatunk a megváltó halálba? Toppantok egyet, meg még egyet, kis helyben ugrálás, agyfasz és megfagyás elleni stresszoldó koreográfia, azután a testvéremre pillantok a döglött halakat idéző tekintettel.
- Úgy érzed, nem tudsz eleget a húgod szexuális életéről? Milyen meghitt pillanat lenne a nagy családi ajándékbontás közepette kicsomagolni anyáék előtt valami Pussydestroyer-t. – romantikus filmek ártatlan hősnőit mímelve kulcsolom össze a kezeimet, szempillát rebegtetek, ajkaimon álmodozó mosoly ül.
Milyen pazar jelenet lenne, micsoda műsor. Apám faarca, anya pókerarca, a nehezen titkolt szájhabzás előtti csönd. Nem bírom ki, elnevetem magamat, a könnyem is szépen, takarosan potyogni kezd, nem győzöm óvatosan felitatgatni a blúzom ujjával a sós cseppeket. Remélem ez vegytiszta jókedv és nem az idegösszeomlás sunyi előszele…
- Csak a szánk jár, hm? Olyan illedelmesen jelenünk majd meg, ahogy mindig szoktunk, ugyanúgy végigszenvedjük a jópofizást, és ugyanúgy kiszökünk valami eldugott helyre, stikában panaszkodni, meg bagózni, mint most. – körbemutatok, aztán Leny „szárnya”, pontosabban karja, kabátja alá vetemedem, mert kezdenek a bimbóim gyémántvágóvá meredni a hűvösben.
Miután pedig kellő testhőt szerzek életrevalóbb felemtől, elmosolyodom. Nem olyan rossz ez az élet.
- De most viccen kívül, kicsit sem akarnál nyitott lenni olyan női egyedek irányába, akiket rajtad kívül más is láthat? Esetleg megjelenhetsz velük szülői valagnyalásokon? – tudom, már régen túlevickéltünk a búbánat tavon, de nekem vissza kell tekintenem.
Mert én már csak ilyen idegesítő kistesó vagyok, haha, fityisz neked, bátyó, ettél volna meg az anyaméhben!
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
16
● ● karakter arca :
Daisy Ridley


✥ Szeretettel Valentin Théo Le Roux tollából
Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Kedd Nov. 21, 2017 6:09 pm

- Tudom vakarcs, hogy szeretnél Lannister kapcsolatot, de babám, nem áll fel rád. Gondolom amikor belekakiltál a fürdővízbe elment tőled a kedvem - adom elő a nagy csalódottat visszaemlékezve a gyerekkori pillanatunkra. Elvigyorodok és beleszívok a cigibe. Jó érzés itt lenni vele és kicsit ugratni. Ő az egyetlen aki nem veszi magára, ha magamat adom. Nem fél, nem alázkodik meg, csak elfogad. Mondjuk nem is tehetne mást miután négy évesen megfenyegettem, hogy mindenkinek el fogom mesélni a kaksisztorit, ha nem úgy táncol, ahogy én fütyülök. Na jó, nem pont így, de a lényeget értette.
Ha otthon lennénk, most hangosan nevetnék fel parádézásán. Az a fej, amit vág, nem is értem, miért nem szökött el és ment színésznőnek. Az jobban állna neki. Aztán bedugnám a Star Warsba, én meg beköltöznék a mozikba és csorgó nyállal figyelném életem nőjét a vásznon. Igen. Határozottan jobb lett volna.
- Előttük marad a kasmír pulcsi, valami csinos fehér, a huszadik. De nyugi, megtartjuk a saját karácsonyunkat is - kacsintok rá, mivel ez egy nagyon titkos dolog. Minden évben nálam is áll a fa - hahaha - a maga eleganciájával fekete-fehér díszítésben, de csak azért, hogy amikor Amélie átjön és pizzával beülünk a nappaliba szarabbnál szarabb karácsonyi filmeket nézni, legyen mi alá bedugni az ajándékokat.
- Mint mindig, cica - sóhajtva ölelem magamhoz, takarom be a kabátommal. Újabb bagós puszit nyomok a hajába, és látom, hogy vészesen a vége felé közeledek a második szálnak. Megfordul a fejemben, hogy gyorsan meg kéne pattanni amíg nem keresnek minket, ám mielőtt ezt szóba hoznám, már megint előhozakodik a sógornő témával.
- Minek tegyem ki bármelyik nőt is ennek a szarnak? Ha én meg is szeretném, ő néhány ilyen alkalom után sikítva menekülne az életemből - akarva-akaratlanul is Roxyra gondolok. Arra a Roxyra, aki a bárban besétált az életembe és akkor először megadta magát nekem. Nem is tudom, gondoltam-e valaha rá úgy, mint valódi nőre, vagy csak mint múzsára. Amélie azonban erről nem kell, hogy tudjon, szavaimból pedig kiveheti, miért is nem tartok meg nőket hosszabb távon. Egy-egy alkalom, néha valami vacsora, vagy szexmentes tevékenység is beleér, de a család ne kerüljön képbe.
- Vissza kellene mennünk - szólalok meg ismét, mikor a cigi is már rendesen az ujjam közelében parázslik.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
79
● ● karakter arca :
Nariman Malanov


✥ Szeretettel Amélie R. Le Roux tollából
Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Kedd Nov. 28, 2017 2:43 pm

- Most lebuktam. – biggyednek le az ajkaim a Lannisteres megjegyzésre, majd elvigyorodom, a kakás sztori… nos, még mindig fájó pont, de elhessegetem magamtól a kínos érzést, ami a szégyennel összekarolva olykor-olykor felbukkan, hogy megkeserítsen.
- Különben is, apáék szemében én Tyrion vagyok, nem pedig egy Cersei. – teszem hozzá a miheztartás végett, majd elhallgatok és csöndesen hallgatom a testvéremet.
Még egy kicsit odébb vannak az ünnepek, de szinte már dugig van a határidőnapló a szüleink által szervezett partykkal, összejövetelekkel, rongyrázásokkal. Nem mintha nem lehetne kihagyni egyet-kettőt, csak éppen nem érdemes, mert az felér a halálos ítélettel. Megbélyegeznek, majd hallgathatod a panaszkodást, míg világ a világ, és akkor már jobb túlesni az éles bevetésen. Szerencsére meg vannak a saját kis hagyományaink, szokásaink, amik sokkal jobbak, amik képesek életben tartani minket. Engem legalábbis biztosan, mert ezek nélkül hamarabb menne el a józan eszem, mint így alapesetben.
- Viszont ha nem sikítana, akkor az elég komoly bizonyosságát mutatná annak, ő az igazi. A nagybetűs, az acélidegzetű, az antilófasz, amit a szüleinknek le kell nyelnie. – jegyzem meg vigyorogva, azután sóhajtok egyet, lezártnak tekintve a témát.
Mára elég a valós és képzeletbeli, szülőknek tetsző/nem tetsző leendő párokból, meg nem született utódokból, meg úgy mindenféle baromságból. Bármennyire is gyűlöletes a gondolat, a cigiszünetnek lassan vége, vissza kell térnünk a valóvilágba, és nyelni még egy tucatnyi békát, mire hivatalosan véget érne az est.
- Kellene. – értek egyet bagós felemmel, és szavamat megerősítendően arrébb lépek tőle, vissza a fagyba, vissza a merev bimbókhoz, a nagyi protkós leheletéhez.
Megvárom, míg Leny csikket olt, aztán a fényt és álszentséget oltó party felé fordulok, ami a rejtekhelyünkről nem igen látszik, de a sötét erőt még innen is érezni.
- Adjunk ennek még egy órát, maximum kettőt. Aztán színleljünk valami fontos hívást és húzzunk el gyorskaját falni. – vázolom a tervet, azután megemberelem magamat és teszek egy lépést a pokol bejárata felé.
Meg még egyet, ha a bátyám is velem tart. Meg még egyet, ha ténylegesen az oroszlánok elé vetjük magunkat, mert ilyen elcseszettek vagyunk.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
16
● ● karakter arca :
Daisy Ridley


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Szer. Jan. 31, 2018 8:19 pm


karakterleadás miatt
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2089
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Shana Dumont tollából
Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Csüt. Május 10, 2018 11:40 am

Remi && Shana


Az elmúlt napokban sokat gondolkodtam, nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet ez az egész amibe belevágunk Remivel. Nagyon édes tőle, hogy rábólintott a hülye ötletemre, de biztos, hogy működni fog? Mármint, hogy a francba fogjuk eljátszani a szerelmes párt, amikor tulajdonképpen semmi nincs közöttünk? Leszámítva a testi vonzalmat és azt, hogy érezzük magunkat együtt, de ez még nagyon távol áll a szerelemtől. Mérföldekre. Én pedig sosem voltam jó hazudozó, nem vagyok jó színésznő és félek, hogy körülbelül fél óra után lelepleződünk, akkor pedig majd hallgathatom anyám kioktatását. Megfordult a fejemben többször is, hogy visszalépek, még nem késő, nem keverem bele magunkat ilyen kellemetlen helyzetbe, de nem tettem. Magam sem tudom, hogy miért. Kitalálhattam volna, hogy a pasim nagyon elfoglalt és nagyon sajnálja, de nem tud eljönni. Ezer dolgot találhattam volna ki, hogy mentsem ami menthető, de mégsem tettem. Bár iszonyatosan rettegek, hogy nem fog működni ez a színjáték, de azért kíváncsi is vagyok arra, hogy milyen lesz. Milyen lesz úgy Remivel tölteni az időt, hogy nem csak kettesben vagyunk, hogy nem eshetünk egymásnak bármelyik pillanatban. Milyen lesz eljátszani, hogy boldog vagyok, szerelmes, és, hogy fogok-e érezni valamit. Szabadon ölelhetem, csókolhatom, de vajon ez mennyivel fogja befolyásolni a kapcsolatunkat? Vajon nem fog sérülni ebben az egész színjátékban? Kérdések, melyek folyamatosan ott kavarognak a fejemben, miközben a tükör előtt állok és végigmérem magam. Az orgona lila ruha tökéletesen simul vonalaimhoz, kiemeli amit kell és eltakarja a hibákat. Ez a szín ugyan nem az én világom, de mint a húgom koszorúslányának kötelességem azt hordani amit szeretne. Hajam laza kontyban van összefogva a fejem tetején, csatok helyet apró fehér virágok díszítik. Általában a kedvenc meggypiros rúzsomat használom, de ettől a mai eltekintek és a vörös egy sokkal szolidabb változata kerül a számra. Próbáltam felkészíteni Remit a nagy találkozásra amennyire csak tudtam, de persze nem várhatom el tőle, hogy mindenre emlékezzen, már az is nagyon boldoggá fog tenni, ha megjegyzi anya nevét és nem keveri össze a húgaimat. Rápillantok az órára. Reminek már tíz perce itt kellene lennie. Mondtam, hogy mi hamarabb oda kell érjünk, mert segítenem kell öltözni a húgomnak, fogadni a vendégeket. Fárasztó lesz ez a nap, folyton csak mosolyogni, megjátszani magad, örülni, pedig legszívesebben elásnám magam a föl alá. Vagy jó messzire utaznék. Csöngetnek, én pedig szinte rohanok az ajtóhoz, hogy mosolyogva tárjam ki a partnerem előtt.
- Szia. Késtél! ölelem magamhoz gyorsan. - Nagyon jól nézel ki. Várj, van itt valami neked. invitálom beljebb, majd az asztalról elveszem a kis csokrocskát, és feltűzöm az öltönyére. Pont olyan virágokból van, mint az én kezemen látható karkötő.
- Koszorúslány vagyok, te meg a partnerem, úgyhogy kötelező viselet, a húgom szerint persze.  hajolok hozzá közelebb, hogy puszit nyomjak az arcára, majd lábaimat bújtatom bele a cipőkbe. Remélem nem látja rajtam, hogy mennyire izgulok. A gyomrom dióméretűre zsugorodott, a lábaim és kezeim remegnek. Biztosak vagyunk mi abban, hogy ezt végig akarjuk csinálni?
- Mehetünk! irányítom is ki a lakásból, majd követem őt az autója felé, mielőtt beülnénk azonban még megtorpanok a nyitott ajtó előtt.
- Biztos vagy ebben az egészben Remi? Még meggondolhatod magad. bátortalanul nézek a férfire. Most már láthatja rajtam, hogy mennyire izgulok és félek. Mielőtt azonban válaszolhatna bepattanok az autóba, most nincs itt az ideje a félelmeknek, a húgom számít rám. Életemben először nem azzal kellene foglalkoznom, hogy nekem mi a jó.
- Akkor kedvesem, taposs a gázra. Mindenre emlékszel amit mondtam neked a családomról? És, akkor ha mostantól szívemnek vagy nem is tudom...édesemnek szólítalak az megfelel? basszus ez már most baromi ciki. Nem is pillantok rá a férfire, inkább az utat nézem. Hosszú lesz a nap.

■ ■  iloveu■ ■credit

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
102
● ● karakter arca :
Dua Lipa


✥ Szeretettel Remington Heyward tollából
Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem •• Szomb. Május 19, 2018 1:48 pm

Shana & Remi

Igyekeztem nem arra gondolni az elmúlt napokban, hogy mi is áll előttem, mit vállaltam el, mert ha folyamatosan azon járt volna az eszem, akkor lehet felhívtam volna Shant, hogy lemondjam ezt az egészet. Nem tudom mit gondoltam, amikor beleegyeztem… illetve igen, kicsit ittas voltam és kanos, valószínű bármit kért volna én belementem volna, de már nem mondhatom le, és nem is akarom. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz ez az esküvő, milyen az amikor Shan és én nem egymásnak esünk szinte rögtön hanem beszélgetnünk kell mások előtt, táncolnunk, és minden ehhez hasonló, amit egy normális pártól elvárnak egy esküvőn. Talán még fogdoshatom is egy kicsit, de nem akarok illetlen lenni, igyekszem majd vissza fogni magam, ami sikerülni is fog, hiszen nem vagyok már kamasz kisfiú. Kíváncsi vagyok, hogy Shan ugyan olyan a családja körében, mint amikor velem van, vagy teljesen másként fog viselkedni? Remélem nem, mert az azt jelentené, hogy megjátssza magát teljesen.
Igyekeztem minden információt megjegyezni a családjáról és arról is, hogy hogyan jöttünk össze, mióta vagyunk együtt, milyen seggfej voltam, amikor azt hittem nem január elsején van a születésnapja, hanem elnéztem a dátumot ezért október tizedikén köszöntöttem fel. Kellenek ilyen sztorik is, különben pillanatok alatt lebuknánk, és nem szeretném Shant kellemetlen helyzetbe hozni, épp ezért volt amikor az éjszaka közepén kezdtem el üzenetekkel bombázni mindenféle információért és hogy megerősítse a régieket. Lehet, hogy számtalanszor megbánta már azt, hogy elhívott, de én csak próbáltam a legtöbbet megjegyezni a mi kis történetünkről.
A dress code-nak megfelelően felöltöztem, majd most már a saját kocsimmal indultam el Shanért. (Sikerült végre kiderítenem, hogy melyik az enyém).
Én időben elindultam, de tényleg! Csak azok a hülye közlekedési lámpák folyamatosan akkor váltottak pirosra amikor oda értem hozzájuk, ezért egyre csak nőttek és nőttek a késés percei, amiért Shan egészen biztosan ki fogja tekerni a nyakamat, hiszen számtalanszor mondta, hogy időben oda kell érnünk, mi nem késhetünk. A jegyes pár késhet, de a vendégek és a rokonok nem, hiszen még számos dolgot el kell majd intéznie, nekem nem, vagyis nem tudok róla.
Csöngetek, az ajtó kinyílik, de nem tudom alaposabban megnézni őt magamnak, mert miután puszit nyomott az arcomra máris rendezkedni kezd és valami gazt tűz az öltönyömre.
- Shan, nagyon sajnálom, de az esküvőről ne aggódj nem fogunk elkésni, minden közlekedési szabály át fogunk hágni, hogy időben oda érjünk. - próbálom megnyugtatni, mert úgy tűnik kissé feszült, de lehet nem is a késés miatt, hanem azért, mert velem kell mennie? Elhívhatott volna mást is, de nem tette.
- Úgy tűnik te akarod meggondolni magad, miattam ne aggódj, én jól elleszek, majd igyekszem nem láb alatt lenni, ha pedig valamelyik rokonod túlságosan is idegesít majd téged vagy egy vendég akkor bedobhatsz mint villámhárítót, vagy csak ügyelek, hogy ne legyen üres a poharad. - Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne most berúgni, mert akkor hamar lebuknánk… basszus, de nem fogom kibírni az egész estét szín józanon. Meg kell majd találni az arany középutat.
Az autóba beülünk, majd el is indítom a kocsit, és besorolok a forgalomba.
- Igyekeztem mindent megjegyezni, de most nem akar eszembe jutni hogy a szöszbe is hívják a vőlegényt? - pillantok rá, majd elmosolyodok. - Ne aggódj, mindent tudok, és úgy szólítasz ahogyan szeretnél, szívem, édesem, bogaram, de még a tökfejre is hallgatni fogok ha viccelni támad kedved. – felelem, majd az első piros lámpánál oda hajolok hozzá hogy megcsókoljam röviden.
- Nagyon szép vagy.-
mondom neki a szemeibe nézve, komolyan is gondolom és gyakorlásnak sem rossz, hiszen fel kell vennünk egy szerepet… nekem ez már a második lesz. Nagyon remélem, hogy nem lesz ott senki sem aki esetleg ismerheti a régi Remit, mert ha igen akkor nagy bajba kerülhetek, hiszen miért parádézok itt Shan mellett, mikor nekem elvileg menyasszonyom van?
Az út alatt igyekszem a forgalomra és Shanra is figyelni. - Még meggondolhatod magad, mondhatod, hogy a sofőröd voltam és ha kiszálltál még elhajthatok. Biztosan szeretnéd, hogy végig csináljuk ezt az egészet? – Azt szeretném, hogy egészen biztos legyen a dologban, mert most még leléphetek ha szeretné.
- Mikor megérkezünk hagyd hogy kinyissam neked az ajtót, ne gondolják azt, hogy egy tuskó vagyok. -




■ ■ ■  hug  ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
21
● ● karakter arca :
Tobias Sorensen


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Külsõ étterem ••

Tell me your secrets

Külsõ étterem
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Mariott Hotel-