Lakosztály
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 2:30 pm ✥
✥ Today at 2:11 pm ✥
✥ Today at 2:05 pm ✥
✥ Today at 1:11 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Lakosztály •• Hétf. Júl. 17, 2017 9:49 pm

Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1223
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Timothy Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Lakosztály •• Szomb. Szept. 16, 2017 9:00 pm



George  & Timothy

Még a Meyer ház előtt

A könyvet olvasgatom, amelynek az írása kétséges… kissé túlontúl is unalmas a művészetnek ezen írás formája. Nem is értem miért untatom jobban magamat a vártnál, azaz a mostaninál is jobban. Felsóhajtva zárom be a könyvet, és a gondolataimnak adok helyet, amik a célomat vázolják.
Nem találom a helyemet, nem tudom, hogy mi lenne a legtermészetesebb dolog a számomra. Válaszokat szeretnék találni arra a rengetegnyi kérdésre, ami felötlött bennem, de sajnos nem találok semmit azon kívül, hogy megtörök. Ezerszer is végig gondoltam az eddigi életemet, és rájöttem, hogy mennyi mindent elvesztegettem, avagy épp arra döbbentem rá, hogy nincs is jövőm. Persze ez mind mind hazugságokra épülő vár. Ami majd szépen leomlik. Egyszer.
Megszólalt a telefonom.
George.
Egy szusszanással vettem fel egy gyors válasszal. Nem különösebben zavar, hogy szinte rám ront. S ennek fényében talán nem is csoda, hogy miként indítja el a beszélgetést:
"Tim, tíz perc múlva ott leszek, kellesz."
- Ez ám a szerelmi vallomás….vettem- vettem. - azzal bontottam a vonalat és felvettem a cipőmet.
Einstein reinkarnációja vagyok ezt már megkaptam sok zsarutól, szóval egészen megkedveltem a háborúmat magammal. Pénzügyi szakma? Fenéket! Bizonyítási szándék? Büszkeség? Nem akarok elmenni, de kell. Fogalmam sincs, mi lesz mindebből, hogy hazatérek-e valaha, de a zsigereimig hatolóan érzem, hogy mennem kell, mert csak így tanulom meg azt, amit tétlenül ücsörögve sose fogok tudni. Van az a pillanat, amikor egész egyszerűen nem úgy látod magad körül az eseményeket, ahogy józanul tennéd. Hagyjam abba? Még el sem kezdtem igazán. Hogy élvezem-e? Ja, másokat kiidegelni. Hallom az autó hangját majd kilépek hozzá, a kulcsom már a kezemben hogy bezárjam az ajtót, a szüleim nincsenek itthon szerencsére, így megúszom a felesleges fent tartást. Ám szavaival nem nyugtat meg…
Ahogy tartja a Tiki mondás: minden össze passzol, beillik a hiányzó kirakós a helyére. Akkor mi a probléma?
Visszaaraszolok nem sok kedvvel a házba, majd a szobámba hogy holmi elegáns gúnyát vegyek elő a szekrényből, majd bontatlan állapotban a kezemben, no meg a bőrcipő is amit találtam, azzal térek vissza a kocsijához.
- Bocs. De nem vagyok hajlandó addig felöltözni, míg meg nem mondja a helyzet bonyolultságát… tudja csak diszkréten böfögje fel. - nyitom is ki az ajtót, hogy a hátsó ülésre passzoljam a gúnyát. Majd át öltözőm ha valóban létfontosságú, addig nem majomkodnék díszesben. Nem az én területem.  



avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
74
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Lucky Blue Smith
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel George Riverdale tollából
Témanyitás ✥ Re: Lakosztály •• Szomb. Szept. 16, 2017 11:07 pm



Timothy & George

Szerelmi vallomás? Nagyot nézek a kijelzőre, mielőtt a tartóba csúsztatom a készüléket. Aztán leesik és egy grimaszt vágva, elnevetem magam.
- Bolond vagy, fiam.
A mai szlengek nem az én zsánereim, tanulom is, mivel egyáltalán nem lennék hiteles vele, ezért nem használom, a jelentésüket szeretem tudni, mert mindig jól jön vészhelyzetben is és megfigyeléskor is, na meg a nyomozás során.
Szerencsére minden ellenkezés nélkül fordul vissza, közben átvedlek a járműben, ha lát valaki, kap egy ingyen sztriptízt, ha meg nem, akkor sem zavar, hogy csak a kocsibelső látja, mit is teszek.
Furcsa volt az első találkozásunk, s azonnal rácsaptam, élve a lehetőséggel. Öreg vagyok, de nem rozzant agyú, azonnal felismertem, mikre mennénk együtt. Megszólalt bennem az apavér és a zsaruvér is, mert katonának már jó ideje nem tartom magam. Éppen ezért a fiút sem feltétlenül a szigorú vasszigorral kezelem, csak ha szükséges.
Csak nézem a visszapillantóból, ahogy bedobja a holmikat, majd a kijelentését.
- Bocs. De nem vagyok hajlandó addig elindulni, amíg át nem vedlesz két percen belül, ellenkező esetben keresek másik embert. Ha meleg lenne nagyon a helyzet, tudod, hogy el sem vinnélek – nézek rá komolyan. Amikor a nyúl visszalő, vagy a fagyi visszanyal, már nem is tudom hirtelen, melyik lenne a jobb. Csak jelzem, hogy ez most nem a randira hívás és kelletés időpontja.
- A többit útközben elmondom – nyúlok hátra, majd a mappát megfogva a holmijával, előbbit az ölembe téve, hozzányomom a cuccait.
- De ha így nem vállalod – tárom szét a karom.
Valójában nincs más emberem, akihez fordulhatnék, még ha olyan feltűnő jelenség is Tim, az agya és a frenetikus memóriája az most nagyon kell, mert olyan üzletet látunk, ami nem minden évben történik meg.
- Kettőszázért sem vállalod? – lebegtetem meg előtte a másik lehetőséget. Van tarifája, de tudok felfelé srófolni, ha szükséges.


avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
13
● ● Posztok száma :
Jeffrey Dean Morgan
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Timothy Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Lakosztály •• Vas. Szept. 17, 2017 10:36 am



George  & Timothy

Hallgatom szavait, tekintetemben csak az értelem ül, nem vagyok azok miatt se dühös, se szomorkás…kellemetlennek sem mondanám….csak egyszerűen ez a kiöltözős nem az én erőségem. A pillantásától kis híján összerezzentem, de erővel kényszerítettem magam rá hogy ne mutassam gyöngének magam előtte. Felszegve államat néztem tekintetébe és álltam morcos pillantását. A felszólításának azonnal engedelmeskedtem, látszólag higgadtan mozdultam meg.
- Most bezzeg villámütésre érdeklem, hah? - kérdezem, s bár örülök a kijelentésének nem igen hiszem el. Fogalmam sincs, hogy miben mesterkedik jelenleg, de azt tudom, kisegítem kellemetlen helyzetéből...
- Különben sincsen csütörtök! - morgolódom halkan, amint a pénzről beszél…pénz beszél, kutya ugat… A csütörtök meg... a szerelem napja...
- A kémia nem működik kettőnk között. - életem legkeményebb küzdelme ezzel az emberrel van. Főleg hogy még „le is fizet”. Jó, hát megmondtam a legelején is, hogy ingyen nem dolgozom senki mellett, de hatalmas összegeket meg hajlandó vagyok visszautasítani, a kisebbet megemeltetni…
- Tudja mit? Inkább sörhasa legyen, mint púp a hátán miattam. Maga a főnök Főnök. - sóhajtok aprót miközben a ruhákra nézek, majd körül nézek, bevágódom a kocsiba, levetem a cipőmet, a nadrágomat is, majd a pólómat egy varázsütésre ledobom magamról. Vézna srác vagyok, majdnem hogy csak hulla sápadt bőrrel, de nem ez a lényeg. Felveszem az inget, a zakót, nyakkendőt nem kötök - nem is tudok - majd az öltönynadrágot is magamra húzom… cipő. Csak húzzunk a rákba mielőtt a család megneszeli mi folyik otthon. A szomszédok nem érdekelnek, nálunk mindig történik valami, különben meg mindenki azt, hisz amit csak akar. Aztán kiugorva a járgányból széttárom a karomat, megfelel-e a bácsinak(?) módban.
A többi cuccom a hátsó ülésen hagyom, ha kell letakarom valamivel ne legyen feltűnő, otthon nem hagyhatom, ha így toppanok haza, anyám kitér a hitéből. Nem ismerne rám, mindenki tudja mennyire gyűlölöm ezt a csicsás öltözködést.
Bevágódom az anyósülésre, ha indulhatunk végre, be is kötöm magam, zsaruval vagyok vagy mi a szösz.
- Szóval milyen kellemetlen nap lesz a mai? - érdeklődőm unottan, fejem nekidöntve az anyósfelőli oldal ablakának, pillantásom a fickón időzik. Nekem csak egy dolgom van mindig a fickó mellett. A papírokból kiolvasni a lényeget, szájról olvasni, nyomok után figyelni, mimikáról olvasni, hiszen ha valaki izzad, az már egy nyom.
Már megszoktam, hogy csak ezért kellek ennek az ipsének, de nem érdekel, hasznossá teszem magam a lustaságom mellett is. Szóval teszem amihez értek...

Öltözet 1
Öltözet 2


avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
74
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Lucky Blue Smith
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel George Riverdale tollából
Témanyitás ✥ Re: Lakosztály •• Vas. Szept. 17, 2017 5:42 pm


Legalább most már nem teszi tele a nadrágját, ha úgy nézek rá, ahogy most. Az élet könnyedén elbánik a gyengékkel, érte meg kár lenne, eszes fiú, csak olyan lusta, mint a föld.
- A hogy mit mondtál? Nem értettem, tudod a mai szlengek még mindig nem az erősségeim – mosolygok rá, míg beszélek, aztán remélem, elmondja. Megsérteni nem tud ilyen beszólásokkal, főleg, mert nem annak szánta, azt messziről látni.
- Randira nem hívlak, ne is reménykedj – nézek rá, a következőt nem értem. – Péntek van. Még a The Cure szerint is a péntek a szerelem napja. Másoknál a pénzé, lévén akkor kapnak fizetést – vezetem le a logikát. Fogalmam sincs, ismeri-e a bandát, annyira nem szívem csücskei, idegesítő felhangjaik vannak. Rock. Az az én világom. Meg a country. Ebben nőttem fel, levetkőzni nem fogom, nem is akarom.
Ránézek, még a fejem is úgy fordítom felé, hogy lássa, a „nahát, végre ráébredtél, minő megállapítás” arcomat.
- Nem a feleséged vagyok – kedvelem én, a lustaságából fakadóan vannak összezörrenéseink, mert bár mondhatnám, hogy de jó lenne, ha fiaim csak ennyi rossz tulajdonsággal bírnának, de pont ez egy olyan része a dolognak, amikor azt mondanám, bárcsak kettő másik lenne helyette... Jószívű, segítőkész és még akkora arccal sem rendelkezik, hogy ne férne be a kocsiba. A többi része szintén nem foglalkoztat.
Az ajánlat bejön, félmosollyal fordulok előre, a nőket inkább nézem vetkőzés közben.
- Ez már jó – most már szélesen mosolygok, ahogy kiugrik a kocsiból és körbeforog, hogy megnézzem. A nyakkendőt meg majd megkötöm neki, ha odaérünk.
- Öltönyös – frenetikus megállapítás. Beindítom a kocsit és a forgalomba sorolok, s hamarosan a hotel felé kanyarodok.
- Egy tervrajzot akarnak eladni, fű alatt, aki meg megveszi, szabadalmaztatni akarja. Eredetileg lakosztályon kötötték volna meg az üzletet, de megkaptam a fülest, hogy egészen véletlenül nincs szabad szoba, lakosztály – valaki elrendezte, hogy ne legyen. – így a lenti étteremben fogják megkötni az üzletet. Testbeszéd, szájról olvasás kell. Ki kivel van, melyik oldalra játszik, vagy inkább saját zsebbe, ki a gyenge pont. Nem üthetünk még rajtuk, mert kellenek a további szálak. Csak megfigyelni leszünk ott. Mint apa-fia. Hát nem nagyszerű? – pillantok rá mosollyal.
A parkolóba beállok, s elveszem a nyakkendőt, hogy amikor kiszáll, elé álljak, egyértelműsítve, miért teszem.
- Nyakkendő viselése kötelező. Készen vagyunk – csapom meg a bal felkarját a vállánál, majd ráfogok a vállára, mint ahogy az apák szokták a fiakkal, akikre büszkék.
- Szólíts apának, s én fiamnak foglak – adom elő a mondatot sejtelmesen.
Belépve, a főpincér az asztalhoz igazít, s megkapjuk a menüt is.
- Negyedóra múlva fognak érkezni, te látsz rájuk jobban, én csak egy tükörből – nézek a háta mögé.
Hamarabb érkeztünk, így nem keltünk olyan feltűnést, hiszen vannak már az étteremben.
- Nem suliban kéne most lenned? – Csak úgy beugrik, mintha suliba járna, s már nincs nyár.

avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
13
● ● Posztok száma :
Jeffrey Dean Morgan
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Timothy Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Lakosztály •• Vas. Szept. 17, 2017 8:08 pm



George  & Timothy

Nem vagyok papagáj, hogy ismételgessek, vagyis totál lusta vagyok ugyanazt elmondani… nem rágom meg senkinek se a szavaimat. Ez van, én már megszoktam, hogy nem mondom el kétszer ugyanazt… lusta dög vagyok ehhez is és ez nem fog változni… már megszokta a családom is. Inkább jobban figyelnek a szavaimra, mert ha átsiklanak felette, sose mondom el újra.
- Miért most nem arra hívott? - heccelem, persze hogy komolytalanok a szavaim, nem is feltételeztem róla olyasmit, hogy fiatal szexi jóképű csávókat csábít magához. Még elképzelni is undorító. Az meg más tészta, hogy kinek mi a szerelem napja… van aki a csütörtököt ismeri, mint jómagam, így erre sem fogok külön kommentátort fogadni. A The Cure meg… most keressek rá a neten? Ne már… tiszta gáz.
Bejön neki az öltönyöm, de a rövid és velős szó… csak szemforgatást von maga után. ezt még egy óvodás is megtudta volna fejteni, de nekem ennél bővebb infó kell.
A kocsiban hamar megkapom a kiterített vázlatot, az adatokat és minden szükséges információt. Máris lett egy gondolkodós fejem.
- Milyen épület tervrajza? - ennyit kérdezek egyelőre, hiszen a többi az én dolgom lenne, a többit már ő elecsetelte, nekem már bőven elég a munkába álláshoz. Még ha az egyszerű munkának is tűnik.
Az apa fia szóra azonban kissé megütközők, felhúzott szemöldökkel fordulok felé. Nem viccel. Tutira nem… nem lehetett volna egyszerűbb, ha haverokként érkezünk oda? Nem, inkább apa fia…remek.
Kösz Főnök, tényleg.
Csak kisebb mosolyt villantok vissza, de ismét a tájra fókuszálok, meg arra, mégis milyen tervrajz lehet ennyire fontos, hogy fűért és rengeteg lóvét öljenek bele… Mennyi őrült rohangál mostanában erre…
A férfi elé lépek, hogy segítsen a nyakkendő helyrerakására, csak bólintással nyugtáztam a kötelező szót. Ha az, akkor nincs mit tenni. Ahogy megragadja a vállam kissé összerezzenek, nem mostanában történt velem ilyesmi. Szavai közben a szemeibe mélyedek, affinitása meglep mint ötlet, nem is értem a dolgot.
- Rendben. - eleve komoly a dolog, hát még ha bemegyünk oda és ott kell előadnom magam… meg neki is persze. Érdekes dolgok lesznek úgyis alakulóban, szóval jobb lesz figyelni.
Az asztalnál hátra dőlve olvastam a lapot, közben fel-felpillantottam az apámra is. Nem szólok, feleslegesen mondok bármit is, de úgyis tudja, hogy számíthat rám. Szeretem ezt a fajta munkát, ezt az összedolgozást, még úgy is hogy titkosan bújok meg mellette. A családom mit sem tud erről. A suli felhozatalára csak lapozok egyet az étlapon.
- Lógok. Melyik asztalhoz fognak ülni? - kérdezek vissza, hiszen ha totálisan elvegyülnek a többi vendéggel, akkor rácsesztünk de nagyon. Pár nő a párjával már érkezőben van, totál el vannak a maguk kis világában. Ahh, az a rózsaszín felhő, eljegyzés miatt érkeztek, ott a friss gyűrű az ujjaikon. Egy másik pár... nos a férfi házas... a nő meg valami luvnya lehet, a megjelenése totál gáz és eleve nem illik a taghoz, valószínűleg a csávó plusz élvezetre vágyik, mert a neje túl unalmas.
Végül megérkezik egy kétszekrényes ürge egy feleakkora fickóval... valami harmadik félről társalognak épp, hogy lehet késni fog.
- Ők azok? - pillantok társamra, majd a vizembe kortyolok, közben a pincér is mutat valami életjelet magáról és az ételünk felől érdeklődik. Én annyira elmerülök a két jómadárban, hogy csak kis fáziskéséssel szólalok meg. Nem tudom mit rendelt George.
- Ugyanazt, amit az úr. - mosolygok a pincérre, tekintetem a terem többi tagjára siklott, majd szusszanva egyenesedtem fel.


Öltözet 1
Öltözet 2


avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
74
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Lucky Blue Smith
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel George Riverdale tollából
Témanyitás ✥ Re: Lakosztály •• Kedd Szept. 19, 2017 7:21 pm


Nem válaszol, amit nem szeretek. Felé fordulok.
- Eeee... jó. Kezdjük elölről. Mondjuk onnan, hogy dunsztom sincs, mi volt a válaszod, s ezért kérdeztem rá – nézek rá komolyan. Megszokhatta már, hogy ha nem mond valamit el normálisan, akkor máshogy szedem ki belőle. Márpedig ebből most egy kukkot sem értettem. Milyen villámcsapás?
Csak egy rejtélyes mosolyt kap válaszul, érzem a heccelését. A nők a gyengéim, vagyis egy nő. Kár, hogy nem tudunk meglenni egy fedél alatt huzamosabb ideig.
Az öltönyöst viccnek szánom, s folytatom is tovább a mondanivalómat, látom, hogy kapcsol át a feje a másik üzemmódba.
- Nem csak épületnek van tervrajza. Ez egy chip tervrajza. Jelentősen megspórolja az energiafogyasztást, és ez szúrja egyeseknek a szemét. Másokét meg azért, mert nem az övék a tervrajz.
A felém fordulás olyan látványos, hogy szinte a mellkasomban érzem a bicskáját.
- Jó, lehetünk haverok is – adom meg magam. – Bár nem tudom, hogy vennék be azt a mesét, hogy egy vén fószer egy tinivel csavarog.
- Ezentúl nem fogsz – le fogom kérdezni az órarendjét, s csakis az óráin kívül fogom munkába hívni. – Neked jobbra, nekem balra, a sarokban – mélyedek el az étlapban.
Nem pillantok fel egyik érkezőre sem, hiszen új tagot nem várunk az asztalhoz és ételt rendelünk. Ez nem jelenti azt, hogy ne is látnám. A menübe mélyedve válaszolok, majd rápillantok Timothyra, mintha másról beszélnénk.
- Igen.
Marhafelsált kérek körettel s hozzá egy jókora adag süteményt is, borral kísérőként. Előételnek beafsteaket kérek. Finoman bokán lököm a fiút, mert túlzottan belemerült a figyelésbe, márpedig így lebukunk.
- Két adagot kérünk – mosolygok a pincérre, majd ahogy elfordul tőlünk, s távolabb lép, mosol lehervad, úgy nézek Timothyra.
- Értékelem a szívatást, ezt ne meló közben tedd. Ha belemerülsz, ahogy az előbb, a fogás megérkezéséig sem jutunk. Miért lógsz? – Nem dobok fel mentőkötelet a válaszokra, hagyom, hogy kisajtolja magából. Még úgysem térnek rá a lényegre előbb körbeszimatolnak gyanús alakok után.

avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
13
● ● Posztok száma :
Jeffrey Dean Morgan
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Timothy Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Lakosztály •• Kedd Szept. 19, 2017 8:14 pm



George  & Timothy

Csak sóhajtok, azonnal nem kap választ a kérdésére, még hogy nem értette. Csak lapos nézéssel figyelem, majd legyintek. Tényleg mindegy.
- Villámcsapásra érdeklem önt ma… de ezelőtt 2 órával hírét sem halottam magáról. - feleltem leegyszerűsítve, mintha bármi közöm is lenne az ő magánéletéhez. Szinte nulla közöm van hozzá, szóval lényegtelen, nem is érdekel  a családja.
- Chip… -  legegyszerűbb egycellás vagy egy bonyolultabb? Génexpressziót akarnak elemezni?
- Miért érdekelne bárkit is a mikroszatellita polimorfizmusok és deléciók ezreinek, tízezreinek párhuzamos világa? - húzódnak fel szemöldökeim, miközben a fickó szemeibe meredek. Főleg ha nem is értenek hozzá… vagy valamit beindítani akarnának? Amit nem kéne elindítaniuk? Azt meg nem hiszem el, hogy spórolni akarnának…az ilyennel a legbénábbak játszanak csak. De ha a főnök itt van, akkor az már nem lehet béna... itt valaki nagyobban játszik. Még annál is nagyobban. Ez biztos.
- Maradjon az apa-fia buli…úgy az igazi. - egyezek bele, mert igaza van. Én nem mennék a bátyám menedzserével el még egy ebédre sem, sem semmi ilyesmire…azt se tudom ő mennyi idős… szóval maradjunk ennél a pozíciónál. Szerencsém van, hogy ő nem az apám…előbb tudná meg a dolgokat mindenről…nem lennék szerencsés.
Ahogy kimondom a lógás szót, ő máris replikázik. Kissé szúrósan meredek rá… de inkább kussolok. Nem lenne jó, ha még nyomozna is egy kicsit utánam. Elsülnék kicsit szégyenemben, ha az első ember aki tudja a valóságot…az a főnököm…és nem a családom tagja. Ezt meg jobb lenne még előtte is titokban tartani. Kicsaptak…nagy kaland. Jó ez így.
A hely felé pillantok, melyet megadott, majd fel is térképeztem hamar. Ők figyelnek mindenkire…rálátnak az egész étteremre… Biztos jó helyen ülünk?
Hamar elmélyültem a többiek megfigyelésében, még az új érkezőket is hamar lecsekkoltam… de aztán George szavai és rúgása az ami visszahoz a valóságba.
- Nem mindegy az neked miért lógok? - hamar váltok a helyzethez megfelelően, ha már itt vannak a megfigyeléseink alanyai is.
- Utálom az új pénzügyi tanárt…mondjuk ez vissza is érvényes… meg utálja a lusta embereket. - mutatok itt két hüvelykujjal oldalról magamra nyak felé. Egy elcsábítós mosolyt is varázsolok neki…. mintha meghatná.
- Remélem a tegnapelőtti buliról nem akarsz kérdezősködni? - unottan dőlök hátra, közben elpillantok a vendégeink felé is.
- És igen...én mentem neki a kocsidnak... - bólogatok felhúzott szemöldökkel apára pillantva. - De még mielőtt megszólalsz... fizetem a helyre állítását. Eskü.... de nem ez miatt vagyunk most itt...nem? - az emberünk szájára kalandozik a tekintetem. Pénzről beszélnek, stukkeről és kártyáról... igen, ez már biztos a mi emberünk. A másik tag kissé merev, nem bízik meg a másikban, vagy a körülötte ücsörgőkben... a tekintete meg...mint aki már ivott. Alkesz lenne? Vagy gyógyszeres... a karikák a szeme alatt feketék, akkor az utóbbi. Szerencsétlen.




Öltözet 1
Öltözet 2


avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
74
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Lucky Blue Smith
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel George Riverdale tollából
Témanyitás ✥ Re: Lakosztály •• Szer. Szept. 20, 2017 9:24 pm



- Aha. Akkor a helyes kifejezés: mint egy villámcsapásra, máris érdeklem – értelmezem a válaszát. Mi az istennek rövidítenek? Tényleg ennyi lesz a válasz a jövőben, mint a csá, csumi, szega? A nyelvem tépném ki. Ehhh.... lapozzunk... – Bár nem értem, ez hogy jön ide. Jó ideje ismerjük egymást – gondolkodom el.
- Az apád sem vagyok, s belőled biztosan hiányzik valami. Pár huzal biztosan. Ezért dolgozhat olyan jól az agyad – nézek rá, megkocogtatva a halántékom. Nem futja fölöslegsen az áramköröket. Az enyémhez már kell némi sör és szex a karbantartáshoz.
Aztán felsóhajtok.
– Az energia az egyik legnagyobb biznisz. Ha olyan energiaforrást lelsz, amely a semmiből teremti elő az energiát, vagy a nanomilliomod részére csökkenti le az energiafogyasztás, az káoszhoz vezet, melyet azok indítanak el, akik uralni akarják az energiapiacot. De ezt pont neked mondom, aki pont gazdasági okostojás lesz? – Nézek rá értetlenül. – A mappában benne van, amit érdemes tudni róla, nekem már így is magas, amit elmondtak – arról meg nem is beszélek, hogy olyan kifejezéseket használt, amit csak a fiamnak köszönhetően ismerhetek, ő bújt ilyen témájú cuccokat és képes volt órákat beszélni róla. Jó apjaként félbe nem szakítottam, de jól gyakoroltam az értelmes nézést. S lám, milyen jól jön ilyenkor, hogy nem toltam vissza a szobájába, hogy tanuljon ott.
- Megbeszélve – bólintok. A józan ész döntött benne, vagy újragondolta, lényegtelen. Használja a fejét, ez a fő.
Nem válaszol a sulira, vajat érzek a füle mögül illatozni. Bajban lenne?
A kérdését kifejezetten szó nélkül hagyom, csak nézek rá. Nem fog szavakkal kisiklani a kezeim közül. Mint ahogy a pénzügyi tanáros és lusta megjegyzésére sem reagálok. Ami részemről azt jelenti, hogy beharaptam a koncot, nem eresztem.
- Miért, az is volt? Elég korán eltipliztél haza. Unalmas volt a buli? – csipkelődök vele.
Hagyom, hogy közben figyelni is tudjon, és egyben a látszatot is fenn akarom tartani, mintha valóban beszélgetnénk, mint apa és fia.
- A mit csináltál? – vonom fel a szemöldököm. – Csak nem kanárisárga kocsira cserélted a Mazdát? – adom a mérges meghökkentet.
- Valóban nem. Jó kocsiba ültél te éjjel? Mit szívtál? Kokó, Marishka, vagy vodka-narancsot?
Belép egy újabb fazon, s szerencse, hogy éppen úgy van a kezem, hogy nem eshet ki belőle semmi.
- Aki most jön, arra különösen figyelj – nem más, mint az egyik nagy energetikai cégnek a vezetője. Az pedig azt jelenti, hogy nagyobb a hal, mint gondolta bárki is. Én is. – Fekete alapon fehér halszálkás öltöny, bordó nyakkendő.
Az étel meg is érkezik, el tudjuk magunkat foglalni vele egy időre.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
13
● ● Posztok száma :
Jeffrey Dean Morgan
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Timothy Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Lakosztály •• Csüt. Szept. 21, 2017 8:22 pm



George  & Timothy

Az csak egy dolog hogy mióta is ismerjük egymást… még mielőtt kicsaptak a suliból, azelőtt hetekkel, ha jól rémlik, de nem is fontos. Ismerjük egymást, mint két házas lassan úgy, kiolvasom a tekintetéből mit akar, de van a lustaságom ami miatt sose akarok cselekedni. Ez így van rendjén.
Nem tudom hogy sértésnek vegyem e a szavait…még hogy hiányzik belőlem pár huzal. Tikkel a szemem párat, de nem szólok, hiszen valahol mélyen tudom, igaza van. Jobb vagyok, még sem hangoztatom. Magamban tartom, nem kell mindenkinek tudnia mi zajlik le olykor bennem… George nem használ ki, ő nem csak a hasznot nézi amit húzhat belőlem.
- Majd elkérhetem azt a mappát fusiban. Vagy bármely más mappát, amiben kellene egy kis extrém segítség? - érdeklődöm előre fordulva, hiszen elég nagy segítség vagyok nekik, szóval mindkettőnknek megéri. Sőt, a rendőrségnek is. Ők nyerik sorozatban az ügyeket, én meg jó pénzhez jutok. Mondjuk én élvezem ezt, nem is kéne hogy pénz adjanak, de ha ők felhozták, én nem visszakozok.
- Unalmas? Átment pornóvá… meg ököl harcba. Nem akartam a jóképűségemet beveretni. - mutattam bal hüvelykujjammal az arcomra. Gyerekpofim van még. Könnyedén alkalmazkodom a helyzethez, mintha ebbe születtem volna bele és ezer éve művelném.
- Szerintem Marikát… - gondolkodtam el egy pillanatra, közben a látogatóra emeltem a tekintetem. A Főnök szerint is fontos ember, a kinézete alapján meg fontos ember lehet, főleg ha hozzájuk csatlakozik. Kissé mérgesebben nézem, mint a többieket, de az ételünk érkezése eltereli a figyelmem.
- Köszönjük. - pillantottam a pincérre, majd végig néztem az ételen, aztán a halszálkás díszpintyünkre emeltem tekintetem. Végül vissza az ételemre, kést ragadtam és a húsba vágtam, majd jóízűen bekaptam egy darabot.
- Szóval… Mi miatt is hívtál el ide? Nincs szülinapom, semmi említésre méltót nem cselekedtem… - George mellett rájuk is figyeltem, semmit sem kommunikáltak még a bordó nyakkendőssel, még csak egymást között ecseteltek.
- Franciaországban egy atomerőmű van, ugye? - hajoltam közelebb a Főnihez, hogy megérdeklődjem tőle, jelenleg arról megy a társalgás, bár szerintem még nem is tértek a témára igazán.
- Megakarja vásárolni az ürge… kész vicc. - ültem vissza egyenesbe, majd tovább falatoztam, majd vizet is hörpintettem mellé. Még hogy meg venni… kinek lenne annyi pénze hogy ilyet vegyen… miért kellene neki? Rejtegetés miatt? Valami nagyobb dolog miatt. Egy ilyen hely azért veszélyes, nem? Marcoule a Párizsból délre tartó A7-es autópálya mentén található Gard megyében, Avignontól mintegy 25 kilométerre található. A létesítmény területén nincsenek atomreaktorok. Ők mégis akarnak oda valamit…
Pont belenézek az újonnan jött ipse szemébe, felénk néz....hoppá...találj ki valamit.
- Tetszik az úr öltönye...nem akarsz szülinapomra meglepni eggyel? - mosolyodok el apára nézve, közben a körettel is megismerkedek közelebbről.




Öltözet 1
Öltözet 2


avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
74
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Lucky Blue Smith
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel George Riverdale tollából
Témanyitás ✥ Re: Lakosztály •• Szer. Szept. 27, 2017 8:20 pm

- Minek neked fusiban, amikor belenézel és örök élet, meg egy nap, míg emlékszel rá? Én már holnap nem tudom, milyen cipő volt rajtam ma – ami túlzás, s nem csak, mert van hat pár ugyanolyan típusú, elnyűhetetlen túracipőm, amit a melóhoz veszek fel, s van három fekete, teljesen ugyanolyan cipőm puccos helyekre, mint ez. Az is tény, hogy felkopna az állam, ha tényleg aranyhal aggyal rendelkeznék. – Ha kell, félreállhatok, míg átnézed teljesen – ajánlom fel. Mivel elég furcsa lenne, ha beállítanánk mappával az étteremben.
Elnevetem magam, azért tökigyerek a maga módján, még ha ficsúrosan is nyomja.
- Ettől érzem néha úgy, hogy keresem rajtad a szoknyát és a színes lakkot a körmödről? – Cukkolom. Nekem túl lányos a megjelenése, mostanában ez a menő, meg a nyeszlett külső. Nem baj, hamarabb kipusztulunk, ahogy egy biológus haverom közölte röhögve hat pofa sör után.
- Annyira nagyon ne puszilkodj vele, még a végén halálosan beleszeretsz – nézek rá komolyan. Nem vagyok az apja, de láttam már pár dolgot ezzel kapcsolatban. Én inkább mattrészegre iszom le magam, ha ki akarom ütni magam, vagy keresek egy jó kis lepedőaffért.
- Miért? Nem lehet veled csak úgy leülni? Kell mindennek oka legyen? – Nézek rá értetlenül. – Szépen is nézünk ki, hogy nem futhatok csak úgy össze a saját fiammal – vonom össze a szemöldököm.
– Egy híján te is éppen olyan húszas vagy, mint anyád – veszek be bosszúsan egy falatot a számba, alaposan megrágva, hagyva időt Timnek, hogy figyeljen.
- Jól jegyezd meg, amit hallottál, kétszer nem fogom elmondani – iszok a borból. Ezzel azt jelzem, hogy szó szerint jegyezzen meg tényleg mindent, mert sok fog múlni most azon, mire emlékszik és hogyan.
- Meg mi nem kéne még? – Replikázok. – Kocsi, öltöny... yachtot ne vegyek? Vagy repülőt? Majd ha befejezted a lógást az iskolából, akkor majd újrabeszélhetjük a kérdést – csak felpillantok a férfira, mintha valóban csak az öltönyét nézném meg, aztán úgy is siklik le a tekintetem róla.
- Avignonban vízerőmű van – nézek Timre, miután már beszédbe elegyedtek az asztalnál. – És egyike a Tricastin erőműveknek – gondolkodva simítom meg a borostás képem. – Az viszont az, amit keresünk. Nevek, anyagok és helyszínek kellenek – nézek Timre, aztán tovább falatozom. Mi fog még ebből kialakulni?

avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
13
● ● Posztok száma :
Jeffrey Dean Morgan
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Timothy Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Lakosztály •• Pént. Szept. 29, 2017 11:19 am



George  & Timothy

Szavaira cinkos mosollyal válaszolok. Ennyi, s nem több. Kellenek a mappák, azok is, amiket nem adhatna oda. Ki kell derítenem a titkos infókat. Ő meg már vénember, öreg az ilyenekhez, szóval lényegtelen. Legyintek egyet, ráér. Tényleg.
Keresi rajtam a szoknyát? Hominak néz? Melegnek? Jó persze csak cukkol, meg miegymás, de nem. Egyik sem igaz rám…max az utóbbi, ha szívtam. Mégsem teszem szóvá, csak szúrósan meredek rá.
- De..persze lehet, de nem szokásod. Csak ha akarsz valamit a magad javára. - villantok sunyi apró mosolyt. Geci vagyok? Hát lenne rá alapom, de figyelem a társaságunkat is. Apámra pillantok a majdnem fenyegetőzése végett. Jól jegyezem meg. Meg lesz, meglesz. Naná hogy meg.
- Hát kellene a Challain kastély… felvásárolnád? A két szép kék szememért? - vigyorgok mint a tejbetök, villantom rá a fogsoromat és csak reménykedem. Túl nagyot kérhettem? Elsiklok a lógás mellett, noha apa nem túlzottan hozza fel a dolgot, tudom, hogy igenis rá fog járni a témára.
Avignon és Tricastin. Pörög az agyam a múltkori olvasmányomnak, felcsillanak a szemeim és visszafordulok az említettek felé. El sem emelem a tekintetem a szájuk mozgásáról, szerencsére elég artikuláltan beszélnek, hogy ki tudjak venni bármit is belőlük. A kaján kívül…
- Szerda, 1 hét múlva. Éjjel... 11. - adom meg neki a lényeget, amit eddig megadtak egymásnak. Egy papírt is áttolnak a kétajtós szekrényforma alaknak, valószínűleg térkép, vagy helyszín cím. A srác olvassa, kiolvasom és a kocsijának színét is mondja.
- Fekete BMW, a találkozó hely egy park…a városon kívül. Délre. - nézek rá a főnökre, újra enni kezdek, jóízűen és kissé gyorsabban is. Éhes vagyok. Remélem eleget segítettem, tekintetem újra a fiúkhoz siklik, közben kajolok és olvasok is.
- Elmegy a találkozóra? - halkan kérdezem két falat között, miközben George-ra vetem pillantásom, hiszen nyomoz utánuk. És tutira menni fog.
- Magával mehetek? - érdeklődőm tovább. Jól jöhetek megint majd, főleg ha megfigyelni akar és nem akar a közelükbe menni. De lehet nem, mert veszélyes...nah persze. Újabb pillantás a társaság felé…esznek,isznak mulatoznak…beszélgetnek erről a napról. Semmi nagyobb lényeg. Vagy mégis?
- Két nevet mondott. Vladimir és Rolher. - szűkülnek össze a szemeim a nevek hallatán, hiszen nem ismerem őket… nem is kell. Talán a társam tud róluk valami lényegesebb infót.



Öltözet 1
Öltözet 2


avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
74
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Lucky Blue Smith
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel George Riverdale tollából
Témanyitás ✥ Re: Lakosztály •• Szomb. Szept. 30, 2017 12:28 pm




A mappát átadom majd neki, de el nem viheti, nem azért, mert nem bízok benne. Ami azért nagy szó. Hanem mert őt féltem, s tudom, ha mások kezébe kerül, az ő élete azonnal veszélybe.
- Ismersz. Rám ütöttél ebben – villantom vissza a mosolyt, a tuchéval együtt.
- Majd mindjárt kap a két szép szemed két kék nagy taslit. Az fogja még majd csak igazán kiemelni a szemed színét. De ha vállalod a szállodaigazgatói teendők minden nyűgét és nyilát, holnapra a kezedben lesz az aláírt szerződés – levegőt ígérgetni én is tudok, könnyedén. – Persze, sajnos ezt csakis a megfelelő papírokkal teheted meg, így kénytelen leszel elviselni addig a fizimiskámat – mosolygok rá újfent.
Vésem a fejembe az információkat, amiket kiolvas, vagyis leolvas.
- Milyen parkot kérsz hozzá? – Kérdezem, utalva arra, hogy pontosítson a parkkal kapcsolatban, hol találkoznak.
- El – eszek én is, ha már kifizetem, akkor kerüljön is belém az az étel, amit megrendeltem. – Nem – az a része már veszélyes ehhez, s tudja, ha oda próbálna lógni, én tekerem ki a nyakát, nem véletlenül. Még várok, a megérzésem azt súgja, hogy valami kimaradt. S lám, be is jön, mint ahogy a várakozás is.
A két név ismerős, túlzottan is. Majd a kocsiban odalapozok Timnek hozzájuk, van róluk pár szép dolog. Az egyik hacker, a másik mérnök.
- A fenébe – ha igaz, amit most összeraktam magamban, akkor nem csak, hogy felvásárolnak valamit, de használni is fogják, egyből a bemutató után. – Jövő hét szerdán éjjel sehová sem mész, magadra zárod az ajtót – ellentmondást nem tűrően nézek rá.
- Végeztél? Meg kéne nézni a kastély prospektusát, van pár személyzetis, akinek érdemes lenne jobban utánanézni – intek a pincérnek, aki a kézjelből veszi, hogy számlával fáradjon ide.
- Ha azt kéred, csomagolják be, itt fejelem le az asztalt – készpénzt veszek elő, azt csúsztatom diszkréten a tartóba, elég vaskos jattal, ami a hallgatás bére is, ha szemet is szúrtunk, továbbra is apa és fia leszünk.
A kocsiba ülve, elindulunk, s jóval távolabb állunk meg, kezembe veszem a mappát is, keresem a két nevet.
- Miket mondtak még? Összeg? Teljesítmény? Hatókör? – odalapozok először a hackerhez. Előbb néznék bunyósnak, mint hackernek, ez is az álcája.
- Vladimir. A legjobb hackerek közé tartozik, az erőműveket pedig imádja megfúrni.
Hallgatom a válaszát, ha van, minél többet tudunk, annál jobb.

avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
13
● ● Posztok száma :
Jeffrey Dean Morgan
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Timothy Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Lakosztály •• Szomb. Szept. 30, 2017 1:57 pm



George  & Timothy

Csak ingatom a fejem és elhúzom a szám. Nem nyerő az ötlete semmilyen téren sem. Se a füles, se az, hogy máshol legyek kék. Nem akarok egy ilyen miatt magyarázkodni, persze nem tenné meg.
- Bele fogok idő előtt rokkanni. - somolygok az orrom alatt.
- Még hogy több időt eltöltsek veled a fontosabb napokon túl is… - replikázok egy fintort levágva ingatom tovább a fejem. A zsebemből toll kerül elő. Egy szalvétára írom a park nevét, bár úgy tudom, az nem teljesen ott van, ahol mondták… Montreau park.
A megbeszélés folytatása ott lesz, még ha a kivitelezést máshol fogják megtartani…
A szalvétát átcsúsztatom hozzá, had törje a fejét rajta, elmegy igy is úgy is. És nélkülem akarja mindezt…ez olyan…igazságtalan. Ha ilyenkor szüksége van rám…akkor a másik helyzetben miért nem? Ott is simán tudok a segítségére lenni. De nem…. mert nem. Olyan izé. Főleg mikor a sehova sem mehetekkel nyaggat… nem az apám, hogy megtiltson dolgokat. A saját apámnak sem fogadok szót, szembe mentem a terveivel, hátat fordítottam neki… Csak mérgesen nézek rá, de aztán ahogy int a pincérnek, elfordítom róla a tekintetem.
- Végeztem. Nézzük meg, azzal is végezni akarok, hamar. - bólintok, levegőt is kifújom, hamar nyugodtságot erőltetek magamra, bólintok a maradék étel elvitelére, a pénzt kifizette, aztán már a férfi nyomában is vagyok. Hamar helyet foglalok az autóban, mikor végre nyugodtabb helyre él, ki is csatolom magam, hogy könnyedén felé tudjak fordulni.
- Minden mást a helyszínen akarnak megbeszélni, nem bíztak a körülöttük sündörgő pincérben… - húztam fel a szemöldököm, hiszen a pincér egyszer ment oda hozzájuk, amikor az ételüket kérték, meg a kaja kivitelénél és ennyi. Aztán nem is volt jóformán a közelükben sem…észre vették volna a figyelő tekintetemet? Vagy csak alaposan és óvatosak?
Vladimirt figyelem, egy bokszolónak, pankrátornak elmenne, kétajtós szekrényforma, de mégis heckerként űzi a napjait. Érthető, hogy senki sem őt keresné fel a fizimiskája miatt.
- Sok pénzt akarnak kikövetelni, de beszéltek valami nagyvállalat fejéről is, hogy majd tőle lesz minden, a papírokat is elintézi. Nevet nem említett. - a fényképről a férfira pillantottam, hogy arcát fürkésszem.
- Magával kell mennem. A füle akarok lenni, a segítsége. Ott is szüksége lehet rám.


Öltözet 1
Öltözet 2


avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
74
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Lucky Blue Smith
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel George Riverdale tollából
Témanyitás ✥ Re: Lakosztály •• Vas. Okt. 01, 2017 4:24 pm


Nem ütném meg, annak nagyon erős és nyomós okkal kell történnie, például újraélesztésnél, vagy ha nagyon bepánikolna. Egy kijózanító pofonnál nincs nagyszerűbb. De erről itt most szó sincs, így biztos lehet benne, hogy nem fog megvalósulni az ígéretem.
Csak képet vágok arra, hogy mennyit bírna ki mellettem. Holott már eddig is egészen jól elviselte az amúgy nem könnyű természetem.
A szalvétát átveszem és elolvasás után megtörlöm vele a szám, eltüntetve a leskelődés nyomait. Nagy a kísértés, hogy elmenjek, a tarkóm sok gyanús sejtelem igazolódását ígéri.
Nem felel arra, hogy maradjon nyugodtan a hátsóján. Vagyis juszt sem fog.
A távozásra viszont veszi a lapot, így viszonylag kevés várakozás után már a kocsimban ülünk. A motor jár, nem véletlenül. Jó a fülem, kifelé már ezt nehezebb meghallani, s jó a szemem, hogy tudjam, követnek-e bennünket.
Magam elé nézve, képzeletben szívom a fogam. Túl egyszerű lett volna, ha mindent itt tárgyalnak meg.
- Milyen valami nagyvállalat? – Jár a fejemben a névsor. – Gillaume, Tribeck, Montperry? – Mást annyira nem tudnék mondani, aki a közelébe érhet ennek a tudásnak. De mivel ezt a fajta észt nem nekem osztogatták, akár még új szereplő is lehet a porondon.
Ránézek és válasz közben a fejem is megrázom.
- Nem. Az ott már valóban veszélyes lesz. Ketten megint pedig végképp túl feltűnőek – hagyom, hogy forgassa a mappát, a zakóm belső zsebéből egy borítékot veszek ki, s átnyújtom neki. A fizetsége, s nem is kevés. Rizikós volt ez a helyzet is, de még a kezelhető tartományban.
- A kisegítésért. Sokat jelentett. Köszönöm – mások talán nem köszönik meg, én igen. Fogalma sem lehet a kölyöknek, milyen szituban volt.
A park azonban egyáltalán nem a kispályás pálya. Még az olyan vén és tapasztalt csókák is lyuggatott bőrrel távozhatnak onnan, mint én.
Visszasorolok a forgalomba, s kerülővel tartok Timothy házához, s úgy állok meg, ahogy szoktam, így nem kell neki magyarázkodni, na meg, nekem sem.
- Ha meglátlak a parkban, kitekerem a nyakad – mosolygok rá búcsúzóul, mielőtt kiszállna a kocsiból. Ha otthagyja a ruháit, lesz majd rá mód, hogy visszaadjam.

//Köszönöm a játékot, s megy mindjárt egy pm is! //

avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
13
● ● Posztok száma :
Jeffrey Dean Morgan
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Timothy Meyer tollából
Témanyitás ✥ Re: Lakosztály •• Vas. Okt. 01, 2017 5:08 pm



George  & Timothy

Csak a fejemet tudom ingatni a felsorolásakor, arról nem ejtettek szót, nem értettem kristálytisztán, elfordult közben. Hiába a felsorolás, találomra egyet nem választhatok, mert ha még sem az, akkor van igazán szívás. Ráadásul ha félre lép és összejátszik két vállalat? Összebeszélnek?
Veszélyes és feltűnő? Értem én, mégis aggódok érte. Egy idegenért. Feltudom én ezt valaha is fogni? Egy idegenért aggódom… nagy bennem a segítőkészség és kézre akarom keríteni a mai munka áldozatait.
- Jó persze, én felfogtam…tényleg. - szusszanok a két lapozás között, hiszen persze hogy félt, segítem a munkáját, ha nem lennék, már nem lenne senki se a segítségére. Segíteni akarok, olyanra használni az átkomat, amivel a segítségére lehetek.
A nekem nyújtott borítékra figyelek csak fel, majd a főnökre emelem tekintetem. Magyarázatot ad. Nem várom el tőle, hogy minden közös munkánál, amikor felkeres, pénzt adjon. Óvatosan visszanézek a papírra, majd kisebb hezitálást követően el is veszem azt. Őszinte mosoly kúszik arcomra, szavai jólesően érnek.
- Én köszönöm, hogy elvitt. Nagy öröm, ha segíthetek. - felelem, majd el is rakom a borítékot, nem nézem meg mennyi pénz van benne. Annyi amennyi, nem lényeg. Számomra.
Az autó ismét indul, percek múlva a szokott helyen áll meg a jármű. Mielőtt kiszállnék, információkkal lát el, kellő infókkal. Csak elmosolyodom, kikászálódok a kocsiból, a hátsó ülésekhez sorolok, hogy kiszedjem a ruháimat, aztán megyek is az épület felé, még visszafordulok egy mosollyal, Gregor távozását nézem.
Ám ahogy a szobámba érve ledobálom a cuccaim és vetkőzésnek indulna az egész…az egyik cipőm van csak meg… A másik a kocsiban maradt. A kedvenc cipőm…most felvehetek fel egy másikat. EHH.
A pénzzel teli borítékot a fiókba teszem a többi mellé, már akad egy pár ott, még nem költekeztem belőle. Egy könyvet rápakolok, majd visszacsukom. Most hogyan pihenjek, mikor ezen fogok kattogni?



// Én is nagyon köszönöm *---* PM vissza ///


avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
74
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Lucky Blue Smith
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Lakosztály •• Vas. Okt. 01, 2017 6:39 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1223
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Lakosztály ••

Tell me your secrets

Lakosztály
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Lóherés Lakosztály
» Szakés Macska bár + Enheriel és Snowcat lakosztálya

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Mariott Hotel-