Ötös szoba
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 5:08 pm ✥

✥ Today at 3:02 pm ✥


✥ Today at 9:58 am ✥

✥ Today at 8:08 am ✥

✥ Today at 12:27 am ✥


✥ Today at 12:16 am ✥


Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Ötös szoba •• Hétf. Júl. 17, 2017 9:50 pm

Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2089
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Oscar Collard tollából
Témanyitás ✥ Re: Ötös szoba •• Szer. Feb. 14, 2018 6:25 pm



Gjerta & Oscar

Ebéd után sétálni akartam vinni, de a közelsége mindenen túl tett. Nem bírtam magammal. Esküszöm nem ment a dolog. A következő két óra úgy elrepült, szinte észre se vettem. De élvezem a társaságát és nem akartam nélküle eltölteni egy percet sem. Noha tudtam, hogy megfog történni a dolog. De addig is, tényleg elakartam csábítani minden módon. Már megtörtént kilenc évvel ezelőtt, de muszáj volt a kezembe venni az irányítást. Kinéztem egy hotelt, mert máshol hol kellene csinálni? Nálam megint nem, meg gondolom náluk sem… szóval ez egy ilyen.
Még ha csak egy két óráról is van szó, már megéri. Akarom ezt a nőt. Visszakapni mindenestül. Ő az én feleségem. A gyerekeim anyja, akiért a mai napig megbolondulok. Nem tehetek róla.
Végig mértem, aztán hirtelen átkaroltam a derekát, kezembe vettem Pénelopé arcát, és mélyen a szemeibe néztem. - Elképesztően jól nézel ki.
Elkaptam, becserkésztem és leterítettem. A nőnek vége! Szemében az a tűz ég, amelyet annyira hiányoltam. A mindent elsöprő vágy.  
- Mondtam már, hogy mindenféle megvilágításban imádlak? - súgtam szinte Gjerta szájába, hogy érezze a leheletemet. - Ne érts félre. Veled akarok lenni, nem csak… ágyba bújni veled. - most már képtelen vagyok türtőztetni magam, és hatalmasat fújtatok. Nyugton próbálok lenni, de a férfiasságom odalent egészen makacs. Hiányzott egész lényében a nő.
Minden kérdés nélkül beviszem a hálószobába, rátérdelek az ágyra, magam elé helyezem őt, nagyon óvatosan, mintha az egyik drága festményem lenne.
Ahogy néz, teljesen kikészít.
- Nem szeretnélek megsérteni… - ajkait bámulom, majd szemeibe meredek. Ajkunk összeér, heves csókot kap. Merevedésem a lába között, a legjobb helyen van.
Felszisszenek, és szinte felfalom. Nyelvünk heves, kiéhezett táncba kezd. Nem is gondoltam, hogy ennyire hiányzik nekem. A csókjában benne van minden… szenvedély, vágy és csodálat. Elveszi az eszemet. Hirtelen elhúzódok, összeér a homlokunk.
- Annyira hiányoztál. - súgom. Találkozik a tekintetünk, a szemem könnybe lábad. Megharapom az ajkát, és a nyakába fúrom magam. Ujjaim a tarkóját cirógatják, hüvelykemmel az arcát és a száját simogatom. Minden egyes porcikáját magamba szívom, ahogy csak egy művész képes rá.  
Feltárjam a kidolgozott mellizmaimat, amit annyira szeretett harapdálni? És a kockás hasamat, amit képtelenség nem megérinteni?
- Azt nem felejtettem el, mennyire imádom a testedet. - válaszolom ökölbe szorított kézzel. Egyre nehezebben lélegzem. Alig bírom türtőztetni magam. A nyakához hajolok, és mélyen beszívom az illatát.
- Nem akarom, hogy még egyszer hozzád érjen... - sejtheti kire is célzok, nyakára hintem csókjaimat, hiszen magamévá akarom tenni itt és most. Nem érdekel, hogy férjnél van, nem szereti azt az embert, mi ketten együtt leszünk, vagy így vagy úgy. Hosszú perceken át csak a nyakával játszottam, nyaldostam, harapdáltam.
- Annyira szeretlek. Gyere vissza hozzám. Szükségem van rád. - nem csak nekem, William-nek is, Austin-ek pedig rám.
- Ebben az évben újra eggyé kell csiszolódnunk. - emelkedtem fel, hogy tekintetébe nézzek, hogy ellene van-e a dolognak, vagy igenis tényleg.szeretné ő is. Vagy túl gyors lennék? Pontosan tudom, mit lát maga előtt. Egy férfit, aki csak arra vár, hogy jól megrakja őt, de én nem kefélek, szeretkezek. Az illata a vele töltött csodálatos hetekre emlékeztet: sok nevetés, mennyei szex, szerelem. Minden, amire épp most szükségem van. Gjerta mellett nem vagyok egyedül. Sok mindent kell megbeszélnünk. Köztük azt, hogy miképp hagyja ott ezt az őrjöngő dúvadat.


avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
56
● ● Keresem :
Mikkel öcsém
● ● karakter arca :
Hugh Jackman


✥ Szeretettel Gjerta P. Jeunet tollából
Témanyitás ✥ Re: Ötös szoba •• Csüt. Feb. 15, 2018 8:05 pm



Gjerta & Oscar
+16


Pontosan tudtam, hogy a tűzzel játszom és ha nem játszok elég ügyesen, akkor jobban fog égetni, mint az elviselhető lenne. Közelsége megrészegített, mint a bor teszi idővel, ugyanakkor nem feledhettem el, hogy óvatosnak kell lennünk, ha nem akarunk még több bajt az életünkbe, viszont a percek múlásával ez egyre nehezebb lett, hiszen vágytam rá. Túlzottan is és minden egyes tettével csak még közelebb vont magához, mintha semmi se állhatna már közénk.
Keze könnyedén siklott derekamra, amivel szorosan tartott közel magához. Kezem mellkasára siklott, miközben a szívem egyre inkább őrültebb ritmust kezdett járni. Az illata, a ruhák alatt megfeszülő izmok, a tudat, hogy mennyire is akar… mind-mind szinte önmagában is elegendő lett volna ahhoz, hogy leterítsen, mint egy vad a prédáját, de így együtt? Még inkább megőrjített. -  Örülök, hogy tetszik a látvány. Azt hiszem, hogy nekem se lehet okom panaszra, vagy talán mégis. Túl keveset látok Mr. – ajkaim játékos mosolyra görbültek, miközben játékosan megcsókoltam őt, hogy utána megpróbáljak egy kisebb távolságot felvenni tőle, míg legalább elérünk a megfelelő szobába. Mert ha így haladunk, akkor talán olyat látnának, ami nem egy ilyenre való és félő, hogy inkább tiltólistára keverednénk, vagy olyan helyre, amelyre szerintem egyikünk se vágyik…
- Nem hiszem. – mosolyodtam el, ahogyan figyeltem őt. Lehelete ajkamat cirógatta. A viselkedése pedig egészen hízelgő volt. – Pedig most olyan vagy, mint egy bolond szerelmes férfi, aki beleszeretet a szeretőjébe, vagy éppen egy kamasz, aki alig várja, hogy kicsomagolja az ajándékát. – léptem hozzá egészen közel, hogy testem övéhez simuljon. Leheletem fülét cirógatta, ahogyan a végét szinte suttogtam neki. Ágyéka testemhez simult, aminek köszönhetően majdnem felnyögtem alig hallhatóan, de még tartottam magam. Ennek köszönhetően pedig ágyékom puhán összehúzódott.
- Megsérteni? – csúszott ki ajkaim között a kérdés, mintha csak hirtelen ez lehetne a megállj azelőtt, hogy ajkaink egymásra lelnek ismét. Annyira csábító volt, szinte égetett, hogy újra érezhessen, ahogyan birtokol és olyan érzéseket kelt életre, amiket senki se tudott. Csak ő, míg végül kicsit előre mozdulva végül egymásra leltünk és forró csókban forrtunk össze. Csók közben közelebb vonom magamhoz és még az se érdekel, ha ennek köszönhetően hamarosan hátam a puha ágyhoz simul.
- Te is nekem. – szívem egyre inkább hevesebb ütemre kezd el járni, ahogyan a régi időket felidézi, azt ahogyan újra és újra egymásra találtunk. Hevessége ellenére is volt benne valami gyengédség, ahogyan egyre inkább őrületbe kergetett az érintésével. Kezem újra mellkasához siklott, de most minden kérdés nélkül gomboltam ki az ingjét, mintha csak kicsit őt is sürgetni akarnám.
Hallom szavait, látom, ahogyan kezét ökölbe szorítja. Figyelem őt, majd ahogyan közelebb hajol, úgy fogom meg a kezét. Lassan húzom végig ujjaimat karján, hogy aztán ökölbe szorított kezét „kinyissam”, majd kezét egyre inkább vágyaim forrása felé vezessem a szoknyám alatt. Már a tudat is megőrjített teljesen, gyengéd érintésének köszönhetően, ahogyan combomon végig vezettem a kezét kéjes sóhaj tört fel a torkomból.
Viszonzom a csókokat, majd szavaira felpillantok rá és kezem ajkára siklik. – Shhh… - tudom, hogy kire gondol, és pontosan tudja, hogy én se akarom, de jelenleg a helyzet nem olyan, amibe bármelyikünk is jobban bele tud szólni. És most nem akarom elrontani. Ujjamat gyengéden húzom végig az ajkán, hogy utána szenvedélyes csókkal ajándékozza meg, majd egy aprót alsó ajkába harapjak. Ahogyan pedig nyakam vonalával játszadozik újabb és újabb sóhajokkal adom tudtára, hogy mennyire is élvezem, miközben kezem elindul vándor útra. Ingje lekerül róla, majd pedig kezemmel végig simítok ismét a férfiasságán, ha elérem, de még mindig csak a nadrágján keresztül, mintha csak még inkább ingerelni és kicsit talán bosszantani akarnám őt.
Szívem hevesebben dobbant szavainak köszönhetően, de a tetteivel már sikerült elvennie az eszemet, amikor pedig hirtelen megemelkedik és távolabb kerül tőlem, akkor egy kisebb „fájdalmas” sóhaj tör fel akaratlanul is, hiszen közel akartam magamhoz érezni. A lehető legközelebb. Egy pillanatra visszadőlök az ágyra és próbálom magam összeszedni, majd végül lassan felülök, majd felállok, hogy közelebb kerüljek hozzá. Igaz, vélhetően már jó pár centivel alacsonyabban, mint előtte, mert esélyesen a korábbi hevességben valahol már elhagytam a magassarkúmat.
- Nekem is szükségem van rád, arra, hogy a családunk újra egységben legyen. Szeretlek Oscar és hidd el, hogy azon leszek, hogy minél hamarabb teljesülhessen ez. – pillantok fel rá komolyan, de ha most akarja ezt megbeszélni, akkor rosszul tette, hogy részben elvette már az eszemet azzal, ahogyan felperzselt már elsőízben. Inkább majd utána, de most… Pipiskedtem kicsit, hogy megcsókolhassam és az ágy felé csalogathassam őt.


avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
70
● ● karakter arca :
Scarlett Johansson


✥ Szeretettel Oscar Collard tollából
Témanyitás ✥ Re: Ötös szoba •• Kedd Feb. 20, 2018 3:11 pm



Gjerta & Oscar


+18

Olyan lennék, mint egy bolond szerelmes? Megesik, főleg mikor őt látom. Mikor érezhetem a bőrének érintését, mikor hallhatom a hangját, mikor rápillanthatok. Eszem veszi és ez tetszik, szóval hamar a lényegre térünk. Elégedetten vettem tudomásul, hogy benne van a játékban és nem kezd el ellenkezni, nem akar elszaladni. Ha ez lett volna, nyilván nem tartom vissza, de szerencsére nem így történt. Szerintem így sokkal kellemesebb lesz a folytatás. Amúgy sem nézem ki belőle, hogy megfutamodik az ilyen dolgok elől, ráadásul ez nem csak nekem ígéretes alkalom, minden bizonnyal ő is éppen úgy fogja élvezni, mint én.
Ajkaim elszakadnak az övétől, hogy amíg ő kezeivel indul felfedezőútra, addig én számmal tegyem ugyanazt, arcélére hintve apró csókokat. Egyik kezemmel a feje mellett támaszkodtam meg, míg másik lesiklott fenekére, ujjaim markoltak a puha húsba. Minden mozdulatom határozottságról árulkodott, nem voltam finomkodós kedvemben, de fájdalmat sem kívántam okozni, éppen csak annyit, ami tovább fűti vágyainkat. De aztán a nadrágjaimat is leküldtem a földre, hamar érezni akarom őt.
Másik kezemmel is feneke alá nyúltam, hogy egy határozott mozdulattal emeljem meg. Ölem az övének feszült, a tudtára hozva, hogy mennyire vágyom rá, hogy mennyire készen állok. Türelmem azonban még volt egy kevés, mit kihasználva először kebleihez hajoltam, ajkammal fedezve fel feszes halmait. Szívem vad ritmusa az övével futott versenyt, elégedett sóhajom leheltem kebleire, majd behatoltam és hatalmas sóhajjal nyugtáztam, hogy magába fogadott.
Néhány pillanat volt csupán, mire ajkaim megtalálták az övéit, csókot követelve tőle a felvett lassabb ritmus idejére. Egyik kezemmel a feje mellett támaszkodtam meg, míg másikkal combjába markolva tartottam. Kényelmes, lassú lökéseim fokozatosan váltak egyre gyorsabbá, ahogyan vágytól fűtve együtt űztük, hajtottuk a beteljesülést. Szaporán kapkodtam a levegőt, már nem faltam ajkait, szemeimet lehunyva emeltem feljebb a fejem. Szükségem volt rá.
Elégedett nyögés szakadt torkomból a beteljesülés pillanatában, combján lévő kezeim ujjaim vadul markoltak a puha húsba, arra azért figyelve, ne okozzak kárt benne. Arcom aztán vállgödrébe hajtottam, vad zihálásom lassan csillapodott, forró leheletemmel nyakának bőrét cirógattam. Majd felemelkedtem, hogy csókjaimmal hintsem ajkát, majd nyakát.
- Mindenképp vissza kell jönnöd hozzám. - suttogtam a fülébe, miközben újabb és újabb csókokkal halmoztam el a vállgödrét. Még mindig benn voltam, nem akartam kicsusszanni, élvezni akartam őt végig. De aztán megtörtem a melegséget, mellé heveredtem, onnan figyeltem rá.
- Mindent megfogunk oldani életem, csak ki kell várni. - mosolyodtam el, nem volt kedvem kiszállni mellőle, még várakoztam, szóval addig a keblein simítottam végig, majd hasa tájékán.
- Lennél újra  a feleségem? - érdeklődtem meg, nagyon kíváncsi voltam, sőt fűtött még a gondolata is a dolognak. Szerintem nem is volt eszement gondolat, újra fölé hajoltam felső testemmel, hogy még több csókkal halmozzam el, majd szabad kezem lecsusszant a combjára, majd szeméremdombjára. Ott pedig a legérzékenyebb pontját vettem célpontba, körkörös mozdulatokkal ingereltem. Hiszen akartam őt, mindennél jobban és ha akad bőséggel ideje rám, akkor nem mond nemet. Hiányzott csontostul bőröstül.



avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
56
● ● Keresem :
Mikkel öcsém
● ● karakter arca :
Hugh Jackman


✥ Szeretettel Gjerta P. Jeunet tollából
Témanyitás ✥ Re: Ötös szoba •• Kedd Feb. 20, 2018 8:21 pm



Gjerta & Oscar
+18


Hangyányit féltem, hogy amilyen könnyedén megjelent a varázs közöttünk, olyan könnyedén fog elillanni, ha végre a ruhák lekerülnek rólunk, vagyis inkább rólam, hiszen tisztában voltam azzal, hogy nem minden kéklőfolt tűnt el a testemről, hogy a bántalmazás jeleit nem fogja semmi se elrejteni már a testem különféle pontjain, de szerencsére nem így lett. Sejtettem, hogy mennyire dühítheti őt, amiért így kell látnia, de szerencsére a vágy jobban eluralkodhatott rajta is, legalábbis a tettei és rezdülései erről árulkodtak.
Ahogyan öle testemhez simult a forróság még inkább elöntött, és az iránta érzett szenvedély csak még inkább eluralkodott rajtam. Ágyékom pedig még inkább összehúzódott, ahogyan érezhettem, hogy mennyire is vágyik rám. Ajkainak az érintése csak olaj volt a tűzre, testemet egyre inkább megőrjítette, amit nem voltam rest kifejezni olykor egy-egy sóhajjal, vagy éppen érintéssel is. Izgatásának a hatása pedig nem csak érezhető volt, hanem látható is, amit a halmaimmal művelt. Egy pillanatra talán még levegőt is elfelejtettem venni, amikor újra magamban érezhettem, mint oly sok éve nem. Nem éltem apácaéletet, hiszen a lányom létezése is ezt mutatja, még ha utóbbi időben már nem engedtem ilyen téren közel a férjemet, de sose volt annyira mámorító senkivel se, mint vele egy-egy vágytól fűtött és lopott „percek”.  Légzésem egyre hevesebb lett, mellkasom is egyre hevesebben emelkedett,  hogy idővel kiegészítve őt űzzük a beteljesülést, ami közösen már annyira régóta nem adatott meg, mégis, mintha csak tegnap vesztem volna el ebben az őrült mámorban ezzel a férfival. Apró kéjes sóhajok, nyögések pedig olykor kiszaladtak ajkaimon, ahogyan lehunytam a szememet, hogy még inkább átéljem a pillanatot, míg végül a testem megremegett és neki köszönhetően újra érezhettem, hogy milyen érzés is ezt a mámort átélni igazán.
Hallottam nyögését, éreztem, ahogyan húsomba vájnak az ujjai, amikor ő is elérte a csúcsot. Hevesen emelkedett a mellkasom, ahogyan rám dőlt, de egyáltalán nem bántam, hogy nem szakítja meg ezt a bensőséges pillanatot. Lehelete cirógatta a bőrömet, ahogyan vállgödrömbe fúrta arcát. „Hajába túrtam”, majd tarkója vonalán át a hátán simítottam végig, miközben próbáltam rendezni a légzésemet. Csókot kicsit kábán viszonoztam, majd amikor ajkaival nyakam vonalára tévedt, akkor alig hallhatóan elkuncogtam magam, hiszen olykor csiklandós tudtam lenni ott is.
- Vissza fogok… - suttogtam egy kisebb sóhajba bújtatva a szavakat, hiszen ajkainak a játéka túlzottan is jól esett. Amikor mellém dőlt, akkor pár pillanat erejéig nem mozdultam meg, csak a plafont bámultam, mintha abban reménykednék, hogy így kevésbé lesz mezítelentestének a látványa hatással rám, vagy éppen a tudat, hogy mennyire is közel fekszik hozzám, vagy éppen az, hogy milyen mámorító érzés volt az, ahogyan a testünk összeforrt ősi vágyak beteljesülése közben.
- Tudok türelmesen várni, mert tudom, hogy mi fog a végén várni… - pillantottam rá egy sokat sejtető mosollyal az arcomon, majd ahogyan kezével újra testemen simított végig egy aprót alsóajkamba haraptam, mert próbáltam volna megőrizni a józaneszemet, de szemmel láthatóan bármit elkövetett volna azért, hogy elvegye a józanságomat. Ha borral nem tudta, akkor másképpen és túlzottan is jó ebben, hiszen pontosan tudja, hogy miként tegye meg.
Kérdésének köszönhetően meglepettség ült ki az arcomról, még annak ellenére is, hogy túlzottan szívet melengető volt, hogy újra szeretné, ha a felesége lennék. Szívem hevesebben dobbant ennek köszönhetően. Mielőtt viszont értelmes választ nyöghettem volna ki, addigra a keze túlzottan is délre tévedett. Így pedig egészen nehéz volt másra koncentrálni, mint arra, hogy miként is ingereli a testemet és milyen hatással is van rám. Újabb sóhaj csúszott ki ajkaim között, testem olykor megrezdült, kezemmel pedig ágyneműbe markoltam, mintha csak a józanságba, akarnék kapaszkodni… nem túl nagy sikerrel…
Bármennyire is mámorító érzés volt a kényeztetése, végül inkább úgy mozdultam, hogy kiszakadjak belőle és fordítottam a helyzeten. Most az ő háta simult az ágyhoz, én pedig könnyedén máztam fölé, hogy megcsókoljam őt. – Hmm, miféle csalfajátékot játszol? – kérdeztem meg játékosan. – Felteszel egy kérdést és máris belendülsz, hogy biztosan nyert ügyed legyen? – nyomtan játékosan egy puszit orrára, miközben lábaimmal a teste mellett két oldalt támaszkodtam meg. Kezem délebbre siklott, ahogyan ajkaimmal is lejjebb sétáltam, hogy kicsit „megharapdáljam” mellkasát, ahogyan régebben is tettük, majd újra felpillantottam rá. Kezeimmel feje mellett támaszkodtam meg, ahogyan egészen közel simult a testünk egymáshoz. – Nem kell elvenned az eszem, hogy igent mondjak. Bármikor és bárhol örömmel kimondanám az igent, hogy újra a feleséged legyek. – pillantottam íriszeibe komolyan, mert ez volt az igazság. Szerettem hajdanán is őt és sose múlt el, így egy percig se haboztam volna akkor se, ha másabb körülmények között teszi fel a kérdést. Utána pedig ha benne volt egy újabb lepedőgyűrésben, vagy éppen az igen megünneplésében, megpecsételésében, akkor készségesen vettem részt benne, csábítottam el rá, hogy újra együtt gyűrjük újra össze a lepedőt.


- Szeretlek. – pillantottam rá kicsit pilledten, kábán, de boldogságtól sugárzó arccal, miközben talán már órák óta élveztük a szobarejtekét. Csókot is kapott a szavaim mellé;  utána rövid időre még a fejemet a mellkasán pihentettem. Inkább látni se akartam, hogy vajon mekkora felfordulást okozhattunk ebben a szobában…. Ha pedig nem dobott be valami újabb témát, ami netán korábban félbemaradt, akkor felkeltem az ágyból, hogy zuhanyzó irányába vigyenek a lépteim. – Ne tűnj el! – pillantottam hátra a fürdőajtóból, miközben mosolyogva mértem végig és vélhetően ő is hasonlóan tehetett, hiszen nem takartam el testemet semmivel se. De talán itt volt tényleg az ideje annak is, hogy ne csak tettekkel beszélgessünk, még ha túlzottan is csábító volt, hanem szavakkal is.


avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
70
● ● karakter arca :
Scarlett Johansson


✥ Szeretettel Oscar Collard tollából
Témanyitás ✥ Re: Ötös szoba •• Csüt. Feb. 22, 2018 4:01 pm



Gjerta & Oscar

Szeretek biztosra menni a dolgokban, nem szeretném, ha egyszer csak kiderülne, hogy fele annyira sem akarta ezt az egészet, hogy csak én rángattam bele. Azt akarom, hogy mindketten ugyanúgy akarjuk. Hogy mit? Mindent. Visszakapni azt, amit kilenc éve szabadjára engedtünk. Nem múlt el a láng közöttünk, ez pedig minden másodpercben látszik.
Két szerelmes, akik kihagytak pár kettesben töltött éjszakát. Újra együtt kell hogy legyünk és nem magunk miatt, hanem a fiúk miatt is. Muszáj, hogy újra eggyé legyen a családunk. Hogy ne két család legyünk, akik egykor egyek voltak. Az élet nem cseszhet ki velünk újra. Újra a feleségemnek kell hogy legyen. Bármit is kell megtennem, hát megteszem, mert újra a feleségemet akarom látni benne. A gyerekeim anyját. Gyűlölöm a tudatot, hogy itt és most nem váll el a féregtől és nem költözik hozzám. Idő kérdése, hát már kissé türelmetlenül várom a pillanatot, hogy az enyém legyen. Hogy Will visszakapja az anyukáját, hogy visszakapjam a régi életemet. Az eddig leélt életemmel semmi gond nincs, élvezem a fiammal töltött perceket, sőt imádom, de még jobb lenne, ha együtt lennék, mind a négyen. Vagyis öten, ha a kislányt is számításba veszem. Pedig beleveszem, ő is valamilyen mód hozzám is tartozik, még ha vér szerint nem is lesz sose az enyém.
De hát mindig is nagycsaládot akartam, szóval ideje lesz tenni érte. Imádom a nőt az őszinteségéért, hogy újra a feleségem akar lenni. Már nem érdekel semmi más ebben a szent pillanatban, újra és újra a magamévá akarom tenni őt.
Ahogy felkelt, ahogy kiejtette a szavakat pár lépéssel odébb, csak elmosolyodtam, úgy néztem végig rajta. Bár… nem tűnök el innen, de utána mehetek, hogy együtt fürödhetünk, mint a régi szép időkben. Tehát ahogy voltam mezítelenül nyitottam ki a fürdő ajtaját és a zuhany felé léptem, boldogan, kielégülten és úgy éreztem, hogy ez örökké tarthat.
- Van még ott hely nekem is? - érdeklődtem, miközben elhúztam a kabinajtót, majd beléptem én is a sugár alá. Csak egy csókot nyomtam a vállgödrébe, majd neki álltam én is a tusolásnak. Lesem vettem a tekintetem róla, a bőrét néztem, a sérüléseket, amiket az az állat elkövetett vele, rajta. Az egyiken simítottam végig, fogaim összekoccantak a haragtól, de elhúztam onnan a kezem és tovább foglalatoskodtam, hogy letisztítsam magam. Hamar megvoltam, egy törölközővel végig dörgöltem magam, majd visszatértem az ágyhoz, hogy várjak rá. Körülnéztem a szoba falán és elég kellemesnek bizonyult. Kényelmes volt, de csak erre a napra vettem ki. Ahogy kisétált ő is, hát újra felfigyeltem rá, mosolyogva pillantottam végig rajta.
Tudom, hogy nem mehet ez így tovább, beszélnünk kell sok mindenről és erre most kell sort kerítenünk, mert most van némi időnk rá. Sort fogunk keríteni rá mindenképp, mert nekem ő kell, Will-nek is ő kell. Hiszen ő az anyja, nem volt jó dolog a lelépése, de ebben én is közreműködtem és már bánom.
De most rendbe tudjuk hozni, erre vágyom, erről álmodom.



avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
56
● ● Keresem :
Mikkel öcsém
● ● karakter arca :
Hugh Jackman


✥ Szeretettel Gjerta P. Jeunet tollából
Témanyitás ✥ Re: Ötös szoba •• Csüt. Feb. 22, 2018 7:46 pm



Gjerta & Oscar



Forró víz könnyedén zúdult rám a zuhanyzóban, miközben a pára egyre inkább beterített mindent. Most mégis túlzottan is jól esett ez a forróság és fullasztó, párás levegő se érdekelt. Lehunytam a szemem, ahogyan arcomat felemeltem, hiszen minden porcikám, a lényem minden tagja szinte azért kiálltot, hogy maradjunk még, vagy együtt távozzunk, sose érjen véget ez a nap. Régóta nem éreztem magam már ennyire szerencsésnek, mint vele a mai napon, régóta nem volt ennyire érzéki az együttlét se senkivel se, mint vele. Kötődtem hozzá és most még inkább vágytam a társaságára, miközben tudtam, hogy otthon vár a családom és nem mutathatom majd ki azt, hogy mennyire is boldogan telt a napon, hogy mennyire is mámorítóan vagyok. Emlékek túlzottan is elevenné váltak, ahogyan az elmúlt órákban történt eseményekkel eggyé mosódtak. Gondolataimból hangja repített vissza a valóságba. Sietve pillantottam rá, kicsit megtöröltem a zuhanyzó falát is, hogy lássam őt, majd bólintottam egyet.
- Számodra mindig akad hely, életem. – szólaltam megvégül, miután végre nem arcomba folyt a víz. Csókjába, amivel a vállgödrömnél ajándékozott meg jólesően beleborzongtam. Mosolyom széles lett, ahogyan rápillantottam, hogy utána nedves tincseimet kiszedjem arcomból és folytassam tovább a tisztálkodást, aminek igazából még neki se kezdtem igazán. Amikor egyik sérülésemhez ért, akkor akaratlanul is összerezdültem, részben talán amiatt, mert még fájt mindig a helye, vagy csak fájó emlékeket eszembe juttatta, még ha nem is akarta. Arcának rezdülése eléggé beszédes. Óvatosan érintem meg a karját, majd ha rám figyel, akkor kezem arcára siklik.
- Ne hagyd, hogy ez elrontsa a mai napot. Ahhoz túlzottan is jó volt, idejét se tudom már, hogy mikor éreztem magam ennyire jól és boldognak. – léptem hozzá közelebb, majd kisebb pipiskedést követően megcsókoltam, mintha csak ezzel akarnám visszahúzni őt a korábbi kis idillünkbe, majd pedig távolabb lépve tőle, hagytam, hogy befejezze a zuhanyzást. Figyeltem a távolodóalakját. Rövid ideig még maradtam, majd megtöröltem a hajamat, testem köré pedig egy törölközőt csavartam. Tudtam jól, hogy talán a neheze most fog jönni, most kapnak teret a szavak. Mosolyát látva én is elmosolyodtam, majd pedig könnyedén huppantam bele az ölébe, mint megismerkedésünk hajnalán vagy frissházasként voltam eléggé bohókás ehhez. Újabb csókkal ajándékoztam meg őt.
- Gondolom ideje végre kicsit másképpen is beszélnünk. – pillantottam rá komolyan, ha pedig úgy éreztem, hogy jobb, ha inkább én is az ágyon foglalok helyet, akkor kimásztam az öléből, mert nem akartam semmiféle kényelmetlenséget okozni, vagy elvonni a figyelmét megint.
- Azt tudjuk, hogy mit szeretnénk, de esetleg azon gondolkodtál már, hogy a fiúknak miként kellene elmondani? Vagy miként kellene ezt az egészet kivitelezni? – kérdeztem egy apró sóhajjal, mert amióta kimondta azt, hogy legyek újra a felesége és én boldogan mondtam igent, azóta az ujjamon lévő gyűrű még inkább égetett, mint eddig tette. S hirtelen tudtam, hogy én is egy lettem a hűtlen feleségek közül, de mégse tudtam megbánni ezt, mert megérte. Minden egyes lopott pillanatot megér, amit Oscarral tölthetek el, míg nem jövünk rá arra, hogy miként is hagyjam ott Josephet és egyesüljön újra a családunk.



Bocsi, ez most nagyon nyomi lett. doboz
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
70
● ● karakter arca :
Scarlett Johansson


✥ Szeretettel Oscar Collard tollából
Témanyitás ✥ Re: Ötös szoba •• Szomb. Márc. 03, 2018 3:50 pm



Gjerta & Oscar

A zuhanyzás kissé felélénkített abból a mámoritas pillanatból, de Gjerta jelenléte több mint elegendő nekem. Újabb huncutkodásra adnám a fejem, de most nem csak ezért vagyunk itt. Többről szól ez a pillanat mint néhány lepedőgyürködés. Így aztán a szavait figyelembe vettem, a sérüléseit elhanyagoltam, nem engedtem be az életembe azokat tovább. Most csak mi ketten vagyunk, senki más. Nem vehetik el tőlünk ezt a pillanatot. Nem hagyhatom, így aztán visszatérek a szoba rejtekébe, megvárva őt és az újabb pillanatot. Kettőnk nagy pillanatát. Ahogy az ölembe ül, úgy simítok rá combjára, mosolyom pedig a csók után teljesedik ki. Óh édes istenem, még mindig ugyanolyan csodás teremtés, mint akkoriban volt. Felejthetetlen emlékek voltak a mieink.
Szavaira csak bólintottam és nem hagytam, hogy lemásszon rólam, lehet így is beszélni, megértem így is a helyzet komolyságát. Tudom jól, hogy mi következik, hogy újra a család együtt lehessen. Ehhez pedig erőfeszítések kellenek. Nagy erőfeszítések. De túl leszünk ezen is, túléljük és újra együtt leszünk. Mert nem érhet véget így. Tenni kell valami és ha ez kell, hát lépek ez ügyben. Bármit, bármikor.
- Fogalmam sincs hogy tudnánk ezt finoman adagolni nekik… - húztam el ajkaimat, majd a falakat bámultam, hátha ad valamiféle támpontot. Persze, amúgy nem ad semmit, egyedül kell kitalálnunk mindezt.
- Hogy mondjam meg Will-nek, hogy 9 év után újra az anyjával vagyok? És hogy mellé van még két tesó is. Hogy mondod el Austinnek, hogy az apja végre hajlandó vele lenni? - érdeklődtem. Hangomban nem található kétségbe esés, sem határozatlanság. Biztos vagyok minden kérdésemben, csak a válaszok azok, melyek kissé furán hathatnak rám. De kíváncsi vagyok mind két gyerek reakciójára, hogy kilenc év után mit művelnének le ha egyesülnénk? Nehéz dolog lesz mindez, de én erős vagyok fizikailag és lelkileg is. Nem jelenthet gondot. Ez olyan mint a csatatér. Nyerni kell, vagy elbukni, de ha utóbbi, akkor nem térhetünk haza. Nem nyerhetünk békét ott ahová tartozunk.  
- Nem azt mondom, hogy félek a gyerek elé állni ilyen dologgal, de ez miért tűnik bonyolutabbnak, mint ahogy elképzelem? - húzódik mosolyra ajkaim, majd fejet ingatok, mindegy-hagyjuk mód.



avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
56
● ● Keresem :
Mikkel öcsém
● ● karakter arca :
Hugh Jackman


✥ Szeretettel Gjerta P. Jeunet tollából
Témanyitás ✥ Re: Ötös szoba •• Szomb. Márc. 03, 2018 7:13 pm



Gjerta & Oscar



Ujjaimmal szórakozottan simítok végig a tarkója vonalán, majd arcán, miközben őt fürkészem a csókot követően. Nem mozdulok az öléből, miután ő se enged el. Mosolyom szinte a fülemig érne, ha lehetséges volna ez. Még mindig hihetetlen, hogy itt vagyunk és a vágy, az érzések… Nos, igen, még a zuhany se tudta teljesen eltűntetni, de most ideje komolyabb dolgokról beszélnünk, hiszen esélyesen a következő hetekben még látni fogjuk egymást. Olykor talán kikötünk egy-egy hotelben, vagy valahol, de örökké egyikünk se fogja ezt bírni, így mielőbb megoldást kell találnunk rá.
Megköszörülöm a torkomat, amikor azt mondja, hogy van két tesója is. Az egyikről már tud és ő nem tudja, hogy miként is csüngött a nyakamban Will, amikor kiderült a dolog. Szinte még mindig érzem azt az ölelést, mintha abban mind a 9 év benne lenne.
- Willmanó… - csúszik ki ajkaim között máris a becenév, amit adtam a fiamnak. Sietve igazítom a vizes tincseimet a fülem mögé. – Will tud Tara-ról már, amikor betoppant hozzám véletlen az üzletbe, akkor találkoztak már. Te nem tudod, hogy miként csüngött a nyakamban, hogy mennyire sírt szegény és mennyire boldog volt, hogy végre találkoztunk. Azóta néha látjuk egymást, de megígértük egymásnak, hogy egyelőre a mi titkunk lesz. – vallok be mindent, ami vélhetően nem fog teljesen tetszeni Oscarnak, de lévén egykoron még mi se tudtuk azt, hogy miként is fognak alakulni a dolgok, így jobbnak láttam titkolni mindenki előtt.
- Will azt mesélte, hogy egyszer megmondta neked, hogy ne merj hazavinni másik anyát, csak engem…. Ezek után szerinted nem örülne? – pillantok a hajdani és esélyesen a leendő férjemre kíváncsian, mert talán Willel annyira nem is lesznek gondok ilyen téren, azt meg én se sejtettem, hogy alig telik el kicsit több mint egy hónap és minden a fejetetejére fog állni, mert Joseph meghal általam…
- Mert bonyolultabb is. Ez nem olyan egyszerű elmondani és sok minden függ attól is, hogy miként fogadják a hírt. Szerintem Austin örülne egy testvérnek, de mi van…. – hallgatok el egy pillanatra. Mély levegőt veszek és lassan fújom ki. – Will melyik iskolába jár? De Belleville Általános iskolába? Lehetséges, hogy ők már találkoztak is, de mi nem is tudunk róla? – döbbenet kicsendül a hangomból, de lévén Will mennyire jól titkolta az apja elől is azt, hogy találkozunk mostanság, akkor ezt se tartom kizártnak. Ha pedig így van, akkor lehettünk annyira vakok, hogy netán megesett már az is, hogy szerepet cseréltek, de mi észre se vettük? Ennyire rossz szülők mi se lehetünk… - Esetleg szervezhetnénk valami közösprogramot, ahol elmondjuk nekik az egész történetet és azt, hogy mit tervezünk? – teszem még hozzá egyre halkabban, mert hirtelen nem tudok attól szabadulni, hogy netán tényleg a két fiú már találkozott egymással. Azt pedig reméltem, hogy Will soha nem találkozott a mostani férjemmel, vagyis aki a törvény előtt az, de a szívem és a lelkem szerint csöppet se tartok annak.


doboz
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
70
● ● karakter arca :
Scarlett Johansson


✥ Szeretettel Oscar Collard tollából
Témanyitás ✥ Re: Ötös szoba •• Kedd Márc. 06, 2018 12:43 pm



Gjerta & Oscar

Ahogy mesélni kezdi, hogy Vill találkozott a kisebb testvérével csak elmosolyodok és még sírt is… nos ez elszomorít. Főleg mert magamat hibáztatom, én hagytam hogy kicsúszon a családom a kezeim közül. Soha nem akarom szomorúnak látni a gyerekemet. A gyerekeimet és a felségemet. Nem akarok tovább ebben élni, kerülni a család másik felét. Elég volt. Kezdeni kell ezzel valamit. Amit hallok csak mosolyogva ingatom meg rá a fejem. Will árulkodik. Elmondta az anyjának, hogy még valamikor azzal állt elém, hogy ne hozzak haza neki új anyukát, mert neki a régi kell. Nem kertelt, elém állt és a szemembe mondta. Mennyi lehetett mikor először mondta? Hat-hét éves? Nem is látni más nőket a házam táján.  Betartottam a szavam és neki is kedvezek ezáltal. Nincs új anyu, nincs igazodás. Majd anyut visszaszerezzük. Egy szép napon. Ez volt az egyezségünk. És ezt szeretném betartani is, haza viszem neki az anyukáját. Ahogy az tőlem csak kitelhet.
- Megteszek mindent, hogy a fiaim végre mosolyogva nézzenek szembe a világgal. - szigorú arcvonásaim vannak, de halál komoly szavak csendülnek a szobában. Szavait hallva, hogy ki fog örülni jobban a tesójának… hát majd elcsitítjuk a kedélyeket, ha nagyon oda lennének a dologtól. Majd hozzászoknak idővel, hogy nincsenek egyedül. Egy csapat vagyunk, egy nagycsalád. Kilenc év után viselkedjünk úgy.
- Együtt majd minden el fog simulni, még ha idő is kell hozzá, de akkor is elsimul. - mosolyodok el, miközben figyelem arcát, majd újra kérdez, amire igazán el kell gondolkodnom.
- A  Bellev-ben. - hirtelen csak a nevének ezen része jut eszembe, remélem ő azért tudja a teljes nevet a sulinak. Lehetséges hogy valóban összetalálkoztak már, nem tudom, lehet még nem. Biztos semmiben sem vagyok ilyen téren, szóval… nem félek.
- Will-en látszik, ha valamit rejteget, de nem láttam rajta semmi árulkodó jelet. - vallom meg, igaz mostanában nem is figyeltem annyira, de nem is gond ha találkoztak, max azért nem látom rajta, mert nem érdekli. De Will-t ne érdekelne egy tükörképe? Kétlem, hogy elmenne mellette anélkül, hogy ne tegyen fel kérdéseket. Akár neki, akár nekem, bármiről, amitől felé lyukadunk ki. Mert ő ilyen, szereti terelgetni a beszélgetést az ő érdeklődési irányába.
- Vigyük el őket Disneylandbe, aztán ha tudunk beszélni velük, akkor majd... lesz valami. Nem tudom különben... eljöhetnétek hozzánk is. - vetek fel két ötletet is hamarjában. Aztán amire rábólint, akkor majd azt fejtegetjük boncolgatjuk tovább.





avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
56
● ● Keresem :
Mikkel öcsém
● ● karakter arca :
Hugh Jackman


✥ Szeretettel Gjerta P. Jeunet tollából
Témanyitás ✥ Re: Ötös szoba •• Kedd Márc. 06, 2018 5:32 pm



Gjerta & Oscar



- Efelől kétségem se volt. Azt hiszem bátran mondhatom, hogy Will-nek te vagy a legnagyobb szuperhős, de attól még hiányzol neki, amikor nem vagy otthon vele, vagy netán késel. – semmi vádló nem volt a hangomban és nem féltem attól se, hogy netán félre fogja érteni. Tudom, hogy rám több időt kellett várnia a fiunknak, de attól még ez volt az igazság. Emlékszem arra, amiket a fiam mondott, hiszen úgy hallgattam minden egyes történetét, ahogyan általában a gyerekek szokták hallgatni a felnőttek meséit. Mindent szerettem volna tudni és megadni neki mind azt, amit az elmúlt 9 évben nem volt lehetőségem.
- Milyen kis pozitív vagy ma, ez tetszik. – mosolyodom el, hogy apró csókot hintsek a hajdani és esélyesen a leendő férjem ajkaira. Talán nem lesz egyszerű, de szerintem lehetetlenség se, hogy összebarátkoztassuk, elfogadják egymást a gyermekeink, és a lányom. Mondjuk Tara miatt nem aggódom, mert igazán kis szeretetgombóc, mint én. Mindig mindenkit ölelgetne és agyon puszilgatna, hogy jobb kedvük legyen. Eleinte vélhetően nem értene semmit se, vagy nem sokat, de idővel szerintem részéről nem lenne gond. A fiúk pedig más kérdés, de remény hal meg utoljára.
Könnyedén ismétlen meg az iskola nevét, amit korábban is említettem, mert akkor ezek szerint csak a szerencsének köszönhető az is, hogy nem osztálytársak lettek volna, hiszen ha úgy lenne, akkor biztosan megkerestek volna minket a tanárok emiatt. Vajon miért nem tették meg eddig? Miért nem szóltak arról, hogy a fiamtükörképe jár ugyanoda, vagy éppen fordítva? Találkoztak már? Ismerve a sors fura játékait, biztosan.
- Lehet túlzottan profi lett ebben, hiszen elég csak arra gondolnod, hogy azt se sejtetted, hogy ő és én találkoztunk már. – mosolyodom el, hiszen még kisujjesküt is tettünk a fiammal, mintha csak valami csínyre készültünk volna, amiről senki se tudhat. Mosoly kúszik arcomra, ahogyan bevillannak az emlékképek arról, hogy milyen érzés is volt először újra a karjaimban tartani, vagy éppen az ő reakciói, annyira hihetetlenek.
- Lehet utóbbi célszerűbb lenne, mert ha elrohanna bármelyik hirtelenjében, akkor könnyebb megtalálni, mint esetleg Disneylandben. – vagy ha éppen jelentet rendezne valamelyik, akkor is könnyebb otthon kezelni ezeket a dolgokat, mint megannyi idegen előtt. Kicsit tartok tőle, de együtt képesek leszünk átvészelni a dolgokat. – Szeretlek. – arcán simítok végig, hogy újabb csókot lopjak tőle. – Sietned kell már? – ha nem, akkor vélhetően még akadt „pár óránk” óránk kellemesebb időtöltésre, ha pedig már menni kellett, akkor úgyis készülődni kezdtünk, hogy kilépve az ajtón újra visszazökkenjünk a csöppet se békés hétköznapokra. – Majd szólj, hogy mikor és hol találkozzunk. – tettem még azért hozzá, mert ha hozzájuk mennénk, akkor úgyis neki kell előbb a terepet előkészíteni, mintsem neked.

|| Köszönöm játékot, nagyon élveztem! *.* hug

avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
70
● ● karakter arca :
Scarlett Johansson


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Ötös szoba •• Pént. Márc. 09, 2018 4:25 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2089
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Ötös szoba ••

Tell me your secrets

Ötös szoba
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Mariott Hotel-