Tizenhetes szoba
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 5:08 pm ✥

✥ Today at 3:02 pm ✥


✥ Today at 9:58 am ✥

✥ Today at 8:08 am ✥

✥ Today at 12:27 am ✥


✥ Today at 12:16 am ✥


Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Tizenhetes szoba •• Hétf. Júl. 17, 2017 9:51 pm

Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2089
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Tizenhetes szoba •• Pént. Júl. 28, 2017 7:16 pm


Muire & Grace



I've been a lonely soul, roaming the streets, late at night.



Hónapok teltek el. Egy kicsivel több, mint egy év. És nem lett jobb. Nem lett könnyebb a lelkem. Nem lett egyszerűbb elfogadni a tényt, miszerint meghalt a férjem.
Kétségbeejtő és mérhetetlenül szomorú és sanyarú volt az életem. Üres, kopár és kietlen. A napjaim azzal teltek, hogy munkába jártam, az uszodába, a lőtérre, újabb-, és még újabb kezelésekre az Írországi pszichológusomhoz, majd a lakásba, amit béreltem. Elköltöztem ugyanis a James-szel közösen vett lakásunkból, mert egyszerűen képtelen voltam együtt élni az emlékeivel, a holmijával, az illatával; a szellemével. Nem tudtam aludni. Folyvást kattogott az agyam. Magamat hibáztattam-, és hibáztatom a mai napig a történtek miatt. Mi mást tehetnék? Ki mást okolhatnék?
Aztán, úgy négy-öt hónappal ezelőtt feladtam mindent, ami oda kötött Dublinba. A házat, ahol a férjemmel éltünk, amit el akartam adni és, amit azóta sem vett meg senki sem. Felmondtam a munkahelyemen. Lemondtam a lakásom bérlési jogáról, egyszerűen felbontottam a szerződést és összepakoltam. Aztán szedtem a sátorfámat és magam mögött hagytam azt az életet, minden, élesen szúró, mélyre vágó emlék szilánkjával.
Fogalmam sem volt róla, hogy hova mehetnék. Haza, Ausztráliába, a farmra, a családomhoz. Tudniuk kellett, hogy mi történt, és tudniuk kell, hogy igazuk volt: soha nem lett volna szabad elhagynom a vörös homok alkotta vermemet, a családi farmot, és végképp nem szabadott volna rendőrnek, nyomozónak mennem. Ott kellett volna maradnom, ahogy nekik, és szarvasmarhákat kellett volna tenyésztenem, ahogy ők is teszik. Folytatnom kellett volna, amit a Hopkins család megkezdett előttem, és át kellett volna vennem a farm vezetését. E helyett én elszöktem, mert túlságosan is önző voltam, és csak és kizárólag magammal foglalkoztam. A szabadságommal, a munkámmal, a vágyaimmal.
Persze... újfent nem bírtam sokáig az elszigeteltséget, ami a farm állandó és örökös velejárója. Engem nem erre teremtettek. Olyan voltam, mint egy kalitkában vergődő, szárnya szegett rabmadár. Minden csak rosszabb lett. Nem tudtam minden figyelmemet lekötni, és nem tudtam teljesen elterelni a gondolataimat. Tudtam-, és tudom, hogy tovább kell lépnem, de én... egyszerűen leragadtam. Belesüppedtem az önvád, az önsajnálat mély, posványos gödrébe, és dagonyáztam a saját bűntudatomban.
Ha nem volna eléggé egyértelmű, újfent leléptem. Még nekem is hihetetlen, hogy nem tanultam az esetből, nem tanultam a saját hibámból.
Úgy tekintettem erre az egészre, mint egyfajta zarándokútra. Egy útra, amely elvezet engem a megbocsátáshoz, az elengedéshez, vissza, saját magamhoz – de egy jobb, bölcsebb, megfontoltabb, cseppet sem önző, vagy önös érdekek által vezérelt verziómhoz.
India felé vettem utamat, bár ott csak pár hetet töltöttem. Ott tanultam meg az első, és legfontosabb leckét.
Volt Delhiben egy árvaház, ahol az egyik szobában több száz csecsemő feküdt a saját ágyában. Egy szobában száz csecsemő. El tudják ezt képzelni? És tudják, mi volt még abban a zsúfolt szobában? Csend. Nem lehetett egyebet hallani, csak a gyerekek lélegzetvételét. Megkérdeztem ennek az okát, és a választ soha nem fogom elfelejteni, amit akkor kaptam.
„Miután a gyerekek idekerülnek, folyton sírnak, azonban ez az állapot csak egy hétig tart. Egy hét múlva mindegyikük elhallgat. Tudni akarja miért? Mert mindegyikük tudja, hogy soha, senki nem fogja őket megvigasztalni. Abbahagyják a sírást, amikor rájönnek, hogy senki sem siet a segítségükre, hogy megvigasztalja őket. Sem most, sem tíz perc múlva, sem egy hónap múlva, sem később. Soha, senki.”
A tény, és annak rideg közlése ledöbbentett, ugyanakkor elszégyelltem magamat, amiért én hónapokig nyalogattam a sebeimet. Nem hagyhattam, hogy az önsajnálat egyik rétege, a másik után ellepjen; meg kellett emberelnem magam. Erősebbnek kellett lennem.
És erősebben, bátrabban élek.
Nagy szükségem volt arra, hogy elengedjem az önzőségemet, és másokkal is foglalkozzak, hogy a világgal foglalkozzak, a szépségeivel, a mocskával. Látnom kellett a világot. Azt a részét is, amit nem akartam látni: vannak, akiknek nagyobb szomorúság és fájdalom jutott osztályrészül, mint nekem, ráadásul nem is önhibájukból adódóan.
Szóval... vissza kellett térnem az életembe, saját magamhoz. Bármennyire is rettegtem a visszatéréstől. Nem bujkálhattam örökké a várárokkal körülvett, bástyás végvárrendszerem mögött emelt márvány és alabástrom toronyban, hét lakat alá zárva, vergődve olyan múltbéli tettek és emlékek alkotta béklyókban, melyek ellen tenni már nem tudok.
A főiskola alatt egy évet ötlöttem Párizsban, egy cserediák-program keretein belül. Úgy gondoltam ez egy jó kezdet lehetne.
Párizsban pedig minden ugyanolyan, és mégis minden más.
Mélyen magamba szippantom a levegőt, aminek még most is olyan illata van, mint vagy húsz évvel ezelőtt. Az utcák, a házak, a macskakövek, a lámpaoszlopok, a kirakatok... változatlanul változatlanok. Egy-két bolt bezárt, helyükön másik nyílt.
A hotelben szállok meg tehát, már ki is vettem egy szobát az ötödiken, és elkértem az aktuális napilapot. A bőröndömet – ennyi maradt az életemből, egyetlen bőrönd, se több, se kevesebb – a hordár már felvitte a szobámba, én pedig a bár felé vettem az irányt.
Szépen megmunkált, fényes, sötétbarna fafelületek és sötétzöld és –vörös bársony huzatok. Puha, skarlát színű szőnyeg feszül a hajópadlón. A pultnál karcsú lábú, magas székek nyújtózkodnak. Halovány borostyánszínnel égnek a lámpák, kétes fénybe vonva a helyiséget, finoman keveredve és vegyülve a kinti sötétséggel – a Nap ugyan még lemenőben van, de a város már szürkületbe csavarodott. A pulthoz lépek.
- Vodkát kérek, tisztán – csúsztatok egy bankót a pultra, a visszajárót pedig otthagyom, miután elvettem a poharat. Az egyik U-alakú kanapéhoz megyek, amelyik az ablak mellett van, és az asztalra rakom a poharat, majd hanyag eleganciával az ülőalkalmatosságra ereszkedem és az újságot az ingatlanhirdetéseknél nyitom ki.
Kisvártatva, régről ismerős idegen lép mellém.
(...)


Words: ??? ▲ Music: I'm a wolf ▲ Note: I'm a wolf, you're the moon.
avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás ✥ Re: Tizenhetes szoba •• Pént. Júl. 28, 2017 7:35 pm

Ma is olyan helyen jártam, amit általában derékból el szoktam kerülni, mert rosszul vagyok már akkor, mikor csak belépek a helységbe. De elintézendő ügyem volt bent a rendőrfőnökkel, és ezért mindenképpen be kellett mennem. Egy-két ismerős arcot megláttam, ahogy végigsétáltam a sorok között, de ez most nem lényeges. Miután elintéztem a rendőrfőnökkel a kis nézeteltérésünket, és tisztáztuk a helyzetet a végsőkig, már haladtam is tovább. Boltba is el kellett még mennem. Vagyis nem kellett, mert a farmomon igazából minden alapvető dolgot meg tudok találni szinte, ami kellhet, elég nagy a telek ahhoz, meg elég régóta is műveljük már. De most, akármennyire is szeretem azt a helyet, nem volt valami sok kedvem kimenni oda, és addig is a lakásomban húzom meg magamat, ott meg ki van ürülve a hűtő már. Van még egy-két elintéznivalóm a városban, és ezek nem olyanok, amiket le lehet tudni néhány perc vagy óra alatt. Főként azért sem, mert egy-két eredményre bizony várnom kell akár egy napot is. Ha nem többet. Cora meg bőven elboldogul egyedül is a farmon. Ha történne valami, akkor úgy is egyből szólna. Ha valaki, ő tényleg bármikor el tud érni. Az apja a legjobb barátom volt, és megesküdtem neki, hogy gondját fogom viselni a családjának, ha vele történne valami. Történt, és én pedig azóta is tartom magam a szavamhoz. Lehet, hogy nem vagyok egy példakép, de az erkölcsöm és a becsületem a helyén van. Meg a sajátos kód, ami szerint élek.
Zsebre dugott kézzel mászkálok a járdán, mert hihetetlen, hogy nem tudtam sehol sem találni a bolthoz közel lévő parkolót, ezért sétálgatnom kell ennyit. Legyen ez a legnagyobb gondom, tényleg. Közben nézegetem a kirakatokat, az utcát, hogy ne csak előre bámuljak, mereven, mint a fasz. Aztán egyszercsak egy ismerős arcot pillantok meg a hotel bárpultja előtt. Legalábbis nagyon ismerősnek tűnt így félig oldalról, félig hátulról. Kicsit lelassítottam ekkor, hogy meglássam, tényleg az-e, akire gondolok. De nem sikerült, ezért aztán vállat vontam, és inkább megindultam be a bárpult felé. Mit veszíthetek? Maximum egy „bocsánat, másnak hittelek”, vagy ha egész jó bőr, akkor még meg is hívom egy italra. Hát na, férfiból vagyok, és távolról sem vagyok olyan, aki megvetné az élet élvezeteit. Meg így legalább nem nekem kell kipakolnom az ágyamból valakit, hanem fordítva. Én meg aztán nem fogok a kelleténél tovább lenni akárhol is. Ha látok esélyt még egy-két menetre, akkor talán.
Miután közelebb érek, egyre inkább úgy érzem, hogy tudom ám, ki ült az előbb a pultnál, és ezért is huppanok le mellé magabiztosan a kanapéra. - Nocsak. Mit keres itt az én kedvenc szöszim? - kérdezem tőle mosolyogva. Ha nem is a kedvenc szőkém, de benne van a top háromban mindenképpen. Ami elég nagy szó, mert nem olyan könnyű ám az én listám élére kerülni. - Mennyi ideje is már? Tíz éve? Mit csinálsz itt Párizsban? - kérdezem tőle kíváncsian, mert tényleg érdekel, hogy mi szél fújhatta őt erre. Hm… kicsi a világ, nem hittem volna, hogy egyhamar látni fogom még őt. Mondjuk… nem is egyhamar láttam őt újra, mégiscsak venni kellett néhány új naptárat.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
107
● ● Keresem :
A gyönyörű Corám
● ● karakter arca :
Jason Momoa


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Tizenhetes szoba •• Szomb. Okt. 14, 2017 10:54 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2089
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Roderick Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Tizenhetes szoba •• Pént. Ápr. 13, 2018 11:58 pm


●●●● Balzac  & Rod ●●●●


Újabb hétvége, azaz újabb fotózás. Nem voltam egy nagyon befutott modell, csak hétvégente álltam kamera elé. Ez inkább mellékállás volt. Hétköznap egy nagy cégnél dolgoztam és lestem a főnökasszony minden kívánságát. Nem kerestem rosszul, de nagyon jól se, ezért kellett még valami másik munka is. A modellkedés mindig is érdekelt. Már szinte kiskoromban is modell szerettem volna lenni. Mindenem meg volt hozzá, szóval elég könnyen alkalmaztak kisebb divattervezők és a nevem is kezdett elterjedni. Nem a nagy cégeknek pózoltam és nem voltak rólam plakátok kint az utcán, de már volt, hogy egy boltban vagy az interneten megláttam magam. Valahol el kellett kezdeni. Ha abbahagytam volna az irodai melóm, akkor lehet, hogy híres modellé válhattam volna, de az kockázatos. Nem akartam feladni a biztos munkahelyet. Szükségem volt minden pénzre. Ez a fotózás más volt, mint  többi. Egyrészt nem az ügynökségem stúdiójában voltunk. Ott állandóan volt valami, szóval sokszor mentünk ki másik helyszínre. Kellett néha a háttér változás is, de ez nem azért volt. Ehhez hasonló még nem volt. Nem ruha fotózás volt, hanem egy cég reklámjához kellett. Nem is engem fotóztak, hanem volt egy srác, akiről kellett képeket csinálni. Én csak azért mentem, mert az a valaki nem volt valami gyakorlott a kameráknak való pózolásban. Az volt a feladatom, hogy segítsek neki. Nem feltétlenül azért alakult így, mert annyira profi lennék. Nem vagyok béna, de vannak tőlem jobbak is, viszont konkrétan engem kerestek fel. Egy idősebb nő, akivel párszor összefeküdtem. Ő mondta, hogy segítsek ennek a srácnak, szóval én intéztem a fotózást meg mindent. Csak egy fotós jött. Amíg ő beállította a dolgokat, én kimentem a hotel recepciójára. Ott vártam az alanyt, akiről nagyjából tudtam, hogy hogyan néz ki, mert elmondták. Az egyik fotelben ültem és ott vártam rá. Pont a bejárat felé néztem, szóval rögtön észrevettem. Nem voltam benne biztos, hogy ő az, szóval csak bámultam, de végül felálltam és odamentem hozzá.
- Szia, te vagy Balzac, aki a fotózás miatt jött? - kérdeztem mosolyogva. Ilyen korán nem is nagyon jött be más ember az épületbe, szóval csak ő lehetett az.
- Roderick Wrighton vagyok és én fogok neked segíteni. - még mindig vigyorogtam és közben felé nyújtottam a kezem.


clothes ||  Remélem jó lett  pirulo   ||  ©️
avatar
Civilek
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
72
● ● karakter arca :
River Viiperi


✥ Szeretettel Balzac Fortier tollából
Témanyitás ✥ Re: Tizenhetes szoba •• Pént. Ápr. 27, 2018 7:14 pm

Rod & Balzac

- Komolyan szükséges ez a fotózás cucc? – Kérdezem sóhajtva Augustentől, miközben bezárom magam mögött a lakásom ajtaját.
- Igen. Habár neked hála, egyre népszerűbb az ügynökségem, de soha nem árt egy kis plusz reklám és a te jóképű fizimiskáddal, elég jól tudnánk népszerűsíteni a vállalkozást. – Győzköd, mire csak tudomásul veszem. Hogy őszinte legyek, nem sok kedvem van kamerák előtt pózolni. Egyrészt, nem szeretem, másrészt meg mindig megvan annak a lehetősége, hogy apám kezébe kerül, és habár egyáltalán nem érdekel a véleménye, azért mégis rossz belegondolni ebbe az eshetőségbe. De hát, ha a főnök fotókat akar, akkor fotókat akar. Ráadásul már nem is igen mondhatom le, hiszen az egyik kedves ügyfelem még szerzett is valakit, aki leszervezi az egészet, plusz még segít nekem szerencsétlen kezdőnek is, hogyan is kéne az egészet végigcsinálni, úgyhogy már nincs visszaút. De azért, biztos, ami ziher megkérdeztem a főnökömet.
- Hát jó. De ezért szabadnapot kérek. – Mondom neki beletörődve, majd mikor nevetve beleegyezik, leteszem a telefont és beszállok a kocsimba. Még egyszer megnézem a pontos címet, majd elindulok, és bízok a legjobbakban.

Hamar odaérek a hotelhez, de még kell pár perc, hogy összeszedjem az összes pozitív dolgot, ami ma történhet, mert így legalább mosolyogva tudok kiszállni az autómból. Tényleg nem szeretem magát a fényképezőgép előtt pózolok dolgot, de ha már így alakult ebben is biztos lesz valami jó dolog, ami segít nekem ezt átvészelni. Igyekszem úgy hozzáállni az egészhez, hogy hamar megleszünk, jó fej emberekkel ismerkedek majd meg és ezután nem is kell majd többet csinálnom ilyet. Ezek után a gondolatok után a kezdeti borongós hangulatom eltűnik, és már tényleg őszinte mosollyal tudok belépni az ajtón. Annyit tudok, hogy a srác, aki segíteni fog nekem, itt fog várni, és valóban,nem is telik sok időbe, hogy megjelenjen valaki előttem, és bemutatkozzon.
- Szia, igen, én lennék. – Biccentek mosolyogva, és kezet fogok vele.
- Örülök, hogy megismertelek, Roderick. Remélem, elnézed majd nekem, ha nagyon szerencsétlenkednék, eléggé új nekem ez az egész. -  Vallom be, azt hiszem jobb, ha ezt már az elején leszögezem. Akkor is mindig elmenekültem, mikor apámat és a családját próbálták a lesifotósok elkapni egy-egy képre, még szerencse, hogy nem maradtam náluk, hanem elhúztam, amilyen hamar csak lehetett.
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
16
● ● karakter arca :
Chace Crawford


✥ Szeretettel Roderick Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Tizenhetes szoba •• Kedd Május 15, 2018 11:42 pm


●●●● Balzac  & Rod ●●●●



Nem igazán tudtam, hogy hogyan is kéne ezt az egészet. Nem voltam rendesen felkészülve. Azt se tudtam, hogy milyen fotózásról van szó. Semmilyen infót nem kaptam. Ezért kicsit féltem is a dologtól, de próbáltam úgy tenni, mint aki profi és nem tart az ilyen akadályoktól. Még azon is izgultam, hogy milyen lesz az alanyom, akin segítenem kell. Mikor belépett, megnyugodtam, mert szimpatikusnak tűnt. Nem olyan volt ránézésre, mint akitől tartanom kéne, vagy aki mellett fapofával kell majd lennem végig.
- Mondta Madam Latourelle, hogy egy jóképű srácot keressek, de nem tudtam, hogy félnem kell, nehogy másba szeressen bele a kamerám. - bókoltam egy kicsit, nem azért, mert akartam tőle valamit, csak a hangulatot akartam kicsit feldobni, meg önbizalmat adni neki, hogy jobban teljesítsen a kamera előtt. Ha engem kértek meg, akkor nem lehetett sok tapasztalata ilyen téren, úgyhogy erre szüksége lehetett.
- Nyugodtan hívhatsz Rod-nak vagy Rody-nak, vagy ahogy szeretnél. Bármilyen becenévre hallgatok. - Közvetlen próbáltam lenni. Nem csak azt akartam, hogy jó képek legyenek, de azt is hogy jó legyen a hangulat.
- Nem probléma, azért vagyok itt, hogy segítsek. Az elején én nagyon gáz dolgokat műveltem a kamera előtt, de nem lett belőle semmi. - legyintettem.
- Gyere és közben mesélj, hogy legyen valami elképzelésem a ruhát meg a pózokat illetően. - Úgy tettem, mint az igazi profik és elindultam a terem felé.
- Mire készül ez a fotózás? Van valamilyen elvárás a megbízótól? Esetleg ruha ötleted van e vagy keressek én valamit? - kezdtem bele a kérdezgetésbe.


clothes ||  Remélem jó lett  pirulo   ||  ©️
avatar
Civilek
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
72
● ● karakter arca :
River Viiperi


✥ Szeretettel Balzac Fortier tollából
Témanyitás ✥ Re: Tizenhetes szoba •• Szomb. Május 19, 2018 4:14 pm

Egy kicsit alábbhagy az idegességem, ami azóta bennem lappang, hogy kiderült ez a fotózás dolog, de úgy tűnik Rod elég jó fejnek tűnik, így pedig már csak nem lesz annyira rossz az egész. Legalábbis ebben reménykedem, hogy nem fog katasztrófába fulladni ez a zseniális ötlet, ami a főnököm fejéből pattant ki.
- Köszönöm, de én a helyedben ettől nem tartanék. – Vigyorgok rá, kissé nyugodtabban, kevésbé feszülten, mint az elején.
- Rendben, Rod, te is hívj csak nyugodtan, ahogy szeretnél. Zac, vagy Bal, teljesen mindegy. – Ajánlom fel neki én is. Oké, tényleg ideje pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, úgyis ez a specialitásom. Ha rosszul is sikerülnének a képek, akkor nyugodt szívvel meg tudom majd mondani a főnökömnek, hogy én megmondtam. Ha meg nem, akkor több ügyfelünk lesz. Egyikkel sem járok rosszul. Mosolyogni meg akkor is tudok, ha nem kell, szóval azzal csak nem lesz gond.

- Miért, miket csináltál? – Érdeklődöm meg tőle kíváncsian. Közben elindulunk a terem felé, amitől megint elkezd bennem növekedni az a fránya idegesség. De nem mutatom ki. Inkább koncentrálok a beszélgetésünkre.
- A képek promóciós célt fognak szolgálni. Az a cél, hogy minél több ügyfelet vonzzuk be a céghez, ehhez pedig megmagyarázhatatlan módon a főnököm valamiért engem választott. Az a biztos pont, hogy olyannak kell tűnnöm, mint aki alig várja, hogy megbízzák egy újabb munkával. Ruha szempontjából pedig… – Kicsit elgondolkozom.
- Mivel legtöbbször elegánsabb eseményre bérelnek fel, ezért azt hiszem, öltöny lenne a legjobb, vagy valami elegánsabb. De a többit rád bízom. – Igen, azt hiszem semmi más nincs, amit a főnök elvárna tőlem. Csak mosolyogjak és legyek jóképű. Az pedig majd kiderül, hogy ezt majd sikerül-e megoldanom, vagy sem.
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
16
● ● karakter arca :
Chace Crawford


✥ Szeretettel Roderick Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Tizenhetes szoba •• Yesterday at 12:33 pm


●●●● Balzac  & Rod ●●●●



Már amikor megláttam, éreztem hogy nem lesz szenvedés ez a nap. Olyan srácnak tűnt, akivel simán el tudok lenni egy nap. Miután megszólalt, csak megerősített ebben.  Megdicsértem a külsejét, hátha nem izgul majd annyira a képek miatt, na meg tényleg nem volt egy csúnya srác. Illedelmes srác volt, mert kaptam vissza is egy bókot tőle.
- Menő becenevek. Tetszik Zac. - Még mindig vigyorogtam. Lehet ez már kezdett ijesztőbe átmenni, de nem tudtam, hogy hogyan tudnám barátságossá tenni neki az egészet. Ha izgul meg fél a kamera előtt, akkor az a képeken is meglátszik. Nyugodtnak és magabiztosnak kell lenni. Nyilván nem várhattam el profizmust és a megbízója se.
- Már most égessem be magam? Ciki sztorik, bár szerintem mindenkivel megtörténtek hasonlók. - Tényleg gáz dolgok voltak és nem sokaknak meséltem el, de arra gondoltam, hogy hátha az is megnyugtatja őt egy kicsit, hogy mindenki bénázik az elején.
- Ugye én rendes ruhamodellként dolgozok és kaptam már olyan ruhát, aminek nem tudtam melyik a teteje meg az alja és rosszul vettem fel. De a kamerát is felborítottam már, sőt már volt olyan is, hogy leestem a díszletről. - Reméltem, hogy ezekkel a sztorikkal nem ijesztek rá még jobban.
- Milyen fajta cég? Nekem is van másik állásom egy cégnél. Ilyen titkár szerű valami vagyok. Neked is hasonló? - Próbáltam barátságosan kíváncsiskodni, hisz több dolgot kellett tudnom ahhoz, hogy tudjam milyen képeket csináljunk.
- Öltöny, vettem. Abból van egy pár darab. - Közben lassan meg is érkeztünk az emeltre, ami csak a miénk volt. Egyik szobában volt a fényképész meg a díszlet a másikban az öltöző és a harmadikban meg ilyen mozgatható ruhaállványokon a ruhák. Először benyitottam a ruhás szobába. Tele volt ilyen gurítható fém állványokkal, amikre vállfával akasztottuk a ruhákat.
- Csak egy kell innen nekünk, de nyugodtan nézelődhetsz, hátha megtetszik valami. - mondtam, miközben én az öltönyöket kerestem. Ruhatípus és méret alapján voltak csoportosítva. Nem tudtam pontosan a méreteit, de egy jó modell már ránézésre is meg tudja mondani nagyjából. Amint meglett, elkezdtem tolni magam előtt. Kimentem a szobából és az öltözőnek kinevezett szoba ajtajában álltam meg.
- Ez  lett berendezve ilyen öltöző szerűségnek. Itt tudsz majd elkészülni a fotózásra. - kinyitottam és beengedtem magam előtt.
- Ajánlhatok párat? Azt veszed fel amúgy, amelyiket szeretnéd, de van pár ötletem. - Már le is kaptam kettőt az állványról és felmutattam neki.
- Ha sima egyszerűt szeretnél, akkor szerintem ez legyen. -  Közben feljebb emeltem a bal kezemben lévőt, ami teljesen átlagos fehér ing volt, fekete zakóval, de menő vékony nyakkendővel.
- Ha egy kicsit extrábbat, akkor ez. - mutattam a másik kezemben lévő kék inget, szürkés és csíkos zakóval.
- De mivel szimpatikus vagy, így még a sajátomat is odaadhatom, ha nagyon extravagánsat szeretnél. Illene a szemedhez. - Leraktam a pultra a ruhákat, majd elővettem a nagyon kék szettem.
- De ha sok időd van, akkor lehet mind a három is. - ajánlottam fel neki, mert én egész nap ráértem. Nem terveztem mást.


clothes ||  Remélem jó lett  pirulo   ||  ©️
avatar
Civilek
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
72
● ● karakter arca :
River Viiperi


✥ Szeretettel Balzac Fortier tollából
Témanyitás ✥ Re: Tizenhetes szoba •• Yesterday at 2:12 pm

Csak újra rámosolygok, mikor mondja, hogy tetszenek neki a beceneveim. Aztán csak követem és kíváncsian hallgatom, hogy milyen cikis sztorit is tudna velem megosztani. Nem is kell rá sokáig várnom, és tényleg igyekszem nem túlságosan kinevetni, de azért egy halk nevetés, csak kiszakad belőlem, főleg amikor a végére ér.
- Remélem, azért én nem fogok így járni. – Jegyzem meg nagy vigyorral.
- De persze, mindenki járt már így. Én is sok mindenben tudok bénázni, ha arról van szó. – Teszem hozzá, mintegy megnyugtatásként. De ez a kis sztorizás sokat segített nekem, máris kevésbé érzem magam félszegnek a fotózás miatt.
- Nem, nem titkár vagyok. Escort. – Válaszolok a kérdésére, feszélyezettség nélkül, mintha ez teljesen mindennapi dolog lenne. Nekem az, bár a többség azért általában mindig elcsodálkozik, mikor szóba kerül a foglalkozásom. Elég sokan vannak előítélettel, ezzel kapcsolatban, pedig ez is ugyanúgy egy átlagos munka, ami szolgáltatást nyújt.

Közben beérünk a ruhás szobába, ahol annyi ruha van, amiből elég nehéz lenne választani. Tipikusan az vagyok, aki ha el is megy magának vásárolni valamit, csak berohanok az üzletbe, megfogom az első nekem tetsző, és méretben jó ruhadarabot, megveszem, és már jövök is ki az üzletből. Még annak ellenére is, hogy tényleg elég sokszor kell előkelő eseményre felöltöznöm, de hát eddig nem volt probléma a választásaimból. Most viszont ezt nevezik bőség zavarának. Biztos, hogy nem tudnék választani. Aztán megyünk is tovább az öltözőhöz, és megkönnyebbüléssel fogadom, hogy Rodnak viszont van ötlete.
- Persze, sőt, mivel nekem ötletem sincs, örömmel fogadok bármilyen tanácsot, végül is te mégis csak jobban értesz hozzá. – Mondom egy hálás mosollyal. Aztán érdeklődve figyelem a szetteket, amiket mutat. Lényegében mindegyik elég jónak tűnik, és mivel időm is, mint a tenger…
- Lehet mind a három, ha van időd neked is. Döntésképtelen vagyok. – Vallom be, látszik, hogy tényleg nem nagyon szoktam válogatni.
- A főnököm úgyis örülni fog, ha több képből is tud választani. – Sőt, egyenesen ki fog ugrani a bőréből.
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
16
● ● karakter arca :
Chace Crawford


✥ Szeretettel Roderick Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Tizenhetes szoba •• Yesterday at 5:01 pm


●●●● Balzac  & Rod ●●●●


- Csak nem - nevettem én is vele, hisz tényleg viccesek voltak ezek a sztorik. Bár akkor inkább elsüllyedtem volna, olyan kínosan éreztem magam, mikor megtörténtek.
- Persze, ezért nem is bánkódok rajta. Csak az a pár félresikerült kép emlékeztet rá néha. - A modellszakmának ez is nagy hátránya volt. A bakikról is maradt bizonyíték, így mindig ott volt bennem a tudat, hogy valamelyik fotós tárhelyén van egy kép arról, ahogy egy zuhanyzós fotózásnál magamra rántottam az egész karnist és a zuhanyzófüggönyt, mikor megcsúsztam.
Elkezdtem faggatni a melójáról is, de olyan válasz érkezett, amire egyáltalán nem számítottam.
- Wow, nagyon érdekes lehet. Hogy működik ez? Gazdag, idősebb nők fizetnek, hogy elmenj velük bálokba meg ilyen helyekre? - valamennyire ismertem ezt a dolgot, de sose találkoztam olyannal, aki tényleg ezt csinálta. Nem bírtam ki, hogy ne faggatózzak.
A ruhák hamar meglettek és mehettünk is az öltözőbe.
- Régen amúgy én se értettem hozzá csak figyeltem, hogy a tervezők miket aggatnak rám és valahogy ráéreztem. - Régen egyáltalán nem érdekelt a divat meg a ruhák. Mára azonban tényleg odafigyelek rá.
- Szuper, akkor először ezt vedd fel. - Az átlagos elegáns ruhát raktam elé.
- Egy kis sminket kérsz? Tudom, hogy elég furán hangzik, de azokat a pasikat is szokták, akik a kamera előtt állnak. Könnyebb így, mint gépen átszerkeszteni. De nem erőltetem rád. - Ez volt a szakmának az a része, amit nem nagyon hangoztattam. Fura, hogy egy fiú sminkeli magát, de a fotók miatt szükség volt rá. Természetesen nem olyan durván, mint a lányok, csak az apró bőrhibák miatt. Meg nem is magunknak csináltuk, hanem volt ott külön ember erre.
- Ja és nincs most bent sminkes, de egy ilyen alap cuccot fel tudok vinni, ha el szeretnél tüntetni valamit. - Ha beleegyezett, akkor gyorsan megcsináltam neki, ha nem akkor jött a következő lépés.
- Na most hagylak átöltözni és elrendezem a díszletet. Ha kész vagy, gyere a tizenhetes szobába. Az az egyetlen a folyosón, amibe még nem voltunk. -
Már mentem is kifelé, hogy felkészüljek a fotózásra. Egy luxus szállodai szoba volt maga a díszlet is.


clothes ||  Remélem jó lett  pirulo   ||  ©️
avatar
Civilek
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
72
● ● karakter arca :
River Viiperi


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Tizenhetes szoba ••

Tell me your secrets

Tizenhetes szoba
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Mariott Hotel-