Kettes számú kórterem
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 10:41 am
Yesterday at 10:04 pm
Yesterday at 8:54 pm
Yesterday at 8:37 pm
Yesterday at 8:37 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Okt. 17, 2017 9:10 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Kettes számú kórterem •• Hétf. Júl. 17, 2017 9:59 pm

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Armand Assante tollából
Témanyitás Re: Kettes számú kórterem •• Kedd Aug. 22, 2017 9:40 pm

Gale - Armand

A kórlapról felpillantva megáll bennem az ütő. Az hogy lehet, hogy csak így beengedik azt hozzá, aki majdnem a túlvilágra küldte?! Nem számolom, hány órát görnyedtem a műtőasztal felett, s masszíroztam legalább kétszer kézzel a férje szívét, hogy legyen szíves, és ne patkoljon el. Mi az isten haragját csinálhattak ezek, hogy ez lett a vége? Ez a része igazából már nem rám tartozott, de a beutaló mellé, amely a párterapeutának szólt végül, miután mégis megtudtam, mi okozta azt, hogy képes legyen szögbelövővel nekiesni a férjének, kapott tőlem egy fejmosást, miszerint a szeretetet általában máshogy szokták kifejezni.
Én biztosan nem engedtem volna be ezt a némbert, de én csak egy szív- és mellkas sebész vagyok, így csak ennyit mondhattam neki – természetesen kedvesen hűvös hangon:
- Kérem, rövid ideig zavarja, sokat kell pihennie és ne zaklassa fel – fú, de ordítanék volna a kórházi biztonságiaknak legszívesebben, hogy ezt a nőszemélyt szó szerint dobják ki, ne csak a szobából, de a kórházból is!
Nyomogatom szórakozottan a lift gombját, aztán rájövök, hogy egyszerűbb felrobognom az emeletre, edzek is, meg mire le, meg föl után odaérkeznék, ahova akarok, addigra már rég a kávémat szürcsölném boldogan.
Felfelé rohanva viszont nem számolok a súly tehetetlenségi törvényével és nekiütközök valakinek, neki hátulról.
- Hejj, bocs, nem éppen a hátsóddal próbáltam szorosabb kapcsolatba kerülni. Tudod, nagy errefelé a huzat – s robognék felfelé tovább, ezért igyekszem megkerülni azt, akinek nekiütköztem.
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

19
● ● Posztok száma :
Nikolaj Coster-Waldau
● ● karakter arca :


Szeretettel Gale Thompson tollából
Témanyitás Re: Kettes számú kórterem •• Szomb. Aug. 26, 2017 5:13 pm

to Armand


A kórházban konkrét praxisom nincsen, magánjellegű kérésekre, vagy konzultációra szoktak behívni, és most is emiatt vagyok jelen. A kocsimat egy-két perce hagytam a parkolóban, mert egy sürgős eset miatt szólítottak el az egyik betegem mellől, akinek identitási problémái akadtak. Az asszisztensemet megkértem, hogy tegye át az időpontját holnapra, és ingyen látom el, de ez halaszthatatlannak tűnt. Az ügyeletes diszpécser nem írta le az esetet, csak annyit mondott, hogy a sértett fél a műtőben van, és nekem azonnal beszélnem kellene a házastárssal, többek között, mert a rendőrség is úton van, és kikérik a szakmai véleményemet. A fehér ing, és a nyakkendő most nem segítenek, de útközben megkapom a felakasztós kitűzőmet is, és már rohanok, hogy még elérjem a mostani felvonót. A kórházban őrület van, még magam is új vagyok a városban, és a felkérésnek hála lett jó pár betegem is. Az átállás nem könnyű, a családom zűrös háttere azonban nem zavarhatja meg a munkámat. Egy pácienst tolnak fel éppen az intenzívre. A vele tartózkodó fiatal ápolónőre rá is mosolygok, aztán kilépek oldalasan a kardiológia szárnyára, ahol az említett betegem hozzátartozója van. A rendfenntartók még nem érkeztek meg, így odaandalgok a pulthoz.
- Helló…dr. Thompson vagyok, és Mrs. Hamilton miatt vagyok jelen. Esetleg megmutatná, hogy merre találom? – a pult mögött ülő hölgyemény útbaigazítást ad, és megköszönve a kiterjedt információhadat, nem vagyok rest a folyosó ama szakaszára fordulni, de legnagyobb szerencsétlenségemre valaki belém jön, és majdnem fel is lök a lendületnek hála.
- Szia…a huzat nem akkora, mint a vakságod, öreg… - porolom le az ingemet, és utána tekintek fel a munkatársamra, aki az osztályvezető főorvos is.
- Nocsak…Assante ez aztán a kellemes meglepetés. – nyomom meg az utolsó két szót, mert már régen láttam a nagy hírben álló doktor urat.
- Kávéelvonáson vagy? – szélesedik ki a mosolyom, és egy kicsit félrelépek, hogy ne tartsuk fel a többieket, akik itt szeretnének közlekedni.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit



A hozzászólást Gale Thompson összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 03, 2017 11:58 am-kor.
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

23
● ● Posztok száma :
Ryan Reynolds
● ● karakter arca :


Szeretettel Armand Assante tollából
Témanyitás Re: Kettes számú kórterem •• Szomb. Aug. 26, 2017 9:01 pm

Galet jelöltem meg konzultánsnak, mert tudom, hogy ehhez érteni fog. Én máshoz értenék most legszívesebben, de inkább visszatolom magamba a kikívánkozó káromkodást, és intézkedek, ahogy meglátom, ez a nő még mindig itt flangál. A rendőrség hol a fenében marad? Így három nővért, akik egyenként NDK úszóbajnokok is lehetnének, beengedek a nővel.
A pultos profi, csak az után esik ki a szeme Gale után, hogy az elfordult, megkapva a szükséges információkat.
- Ha csigák baktatnak sugárhajtású előtt, ne csodálkozzon, ha dimenziót vá... helló – a hang ismerős, aztán megfordulok, mert a válasz kedvemre való, s felismerem Galet, egyből szélesre vált a mosolyom.
- Szintén! – a fene egye meg, ha most csaj lennék, bevágódhatnék a nyakába, kifejezve, mennyire is király, hogy ismét látom. Így csak a vállát lapogathatom meg. Pfff....
- Fene régen találkoztunk, Gale! Jó látni!
Hátsó, korántsem titkolt szándékkal jelöltem meg őt szakértőként. Megtudva, hogy itt lézeng, rácsaptam a lepkehálót.
- Még ha más kifejezést használtál volna, rávágtam volna, hogy igen – utalok a foglalkozására. És ahh, már vagy tíz éve hiányolom azt, hogy Violetként az én Armandom... úúúhh, nincs az a mennyei érzés, ami felérne a vele töltött pillanatokkal.
- Amint látom, ketten osztozunk a hiányban– nézek a karórámra, témát váltva, legalábbis rólam le. – Elmondhatom, hogy te jöttél szuperszónikussal. S ha már itt vagy – lépek ki vele a folyosóra, végül is felérve, ahová tartottam. -, személyesen is tájékoztatnálak, amiért iderendelődtél.
Kinyitom az irodám ajtaját, s betessékelem.
- Kávét? Ígérem, csak pár percre tartanálak fel, hogy szaladhass a pácienshez. Cserébe, ha ráérsz utána, jó lenne folytatni ezt a csevejt – a naptáramba lapozok, elméletileg frissen van vezetve. Ráérek, jól emlékszem.
- Szóval – térek a munkára, azután is ráérünk egymást ugratni. – ahogy hozzám került a páciens, szerintem mind a kettőre ráfér némi terápia, de ez a te területed – mentem fel egyből magam, lévén, nem vagyok szakértő a témában. Kisgyereket előbb pelenkázok be egy kézzel, mint hogy én bárkinek párkapcsolati tanácsot adjak. Elég ehhez a válópapírom. Pasiként megbuktam, de csak, mert Violetként mindig is fogok létezni belül.
- A sérülés hirtelen felindulásra utal, s ahogy a nő elhaladt mellettem, a vállán zúzódásokat láttam, már szóltam az egyik nővérnek, hogy őt is vizsgálják meg. Nem hiszem, hogy az elméje elborult lenne, nem a nővérre gondolok most, ő biztos nem. De ezt is rád bízom – mert jobban el tudja ezt dönteni, kell-e elmeorvosi szakértő.
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

19
● ● Posztok száma :
Nikolaj Coster-Waldau
● ● karakter arca :


Szeretettel Gale Thompson tollából
Témanyitás Re: Kettes számú kórterem •• Szer. Aug. 30, 2017 9:45 pm

to Armand


Megszoktam, hogy nagy a hajtás idebent a kórházban, de most én is egyike vagyok azon személyeknek, akik a szakmaibelieket erősítik, és nem hozzátartozó, vagy ismerősként vagyok jelen. A nővérpultnál útba igazítanak Mrs. Hamiltont illetőleg, és már fordulnék is a folyosó felé, de a lépcsőn felfelé igyekvő orvos simán belém jön, és be nem áll a szája. Máskor biztosan csípősebb megjegyzést tennék, de egyből felismerem Armandot, és vele együtt a kedvem is egy fokkal jobb lesz, a szorult helyzet ellenére is.
- A csigáknak is kijár a tisztelet, teeee…örülök neked. – a mosolyom jó pár árnyalattal lesz szélesebb, és mi tagadás, de kedvelem a kitűnő mellkas sebészt, akinek megvan a híre a kórház berkein belül, megosztó személyiség, de én a pozitív oldalt erősítem vele kapcsolatban. A szokásos pacsizás helyett a jobb vállamat lapogatja meg, én is megérintem, és az udvarias körökön kívül megérdeklődném, hogy mi szél hozta erre, vagy éppen hova siet ennyire, de beelőz.
- Mindig csak akkor jövök, ha baj van, és mostanában egyre több. A praxisomat is félbe kellett hagynom. Szerintem az emberek kezdenek megőrülni, vagy hasonló. – kacsintok rá, mert ez részben igaz is. Közeledik az ősz, és a nyár utolsó szele meglegyinti a párizsiakat is.
- Tudod, hogy megy ez… - vakarom meg a tarkómat, és a másik irányba lesek, de aztán fel is lépünk a feljebb lévő lépcsőfokra, mert igencsak nagy a forgalom, és csak útban vagyunk.
- Ó, szóval te hívtál? Azt nem mondták meg a telefonban, hogy ki az értesítő, sőt igazából az esetről sem tudok oly sokat még. Egy Mrs. Hamilton nevezetű hölgyeményt keresek még a rendőrök érkezése előtt, mert akkor aztán csak rosszabb lesz a helyzet…megijed, és a hazugságra is elszánhatja magát. – sóhajtok, de amennyiben meginvitál valamerre, akkor követem Armandot. Az irodája lesz az ideiglenes menedékünk ebben az őrületben, és ha már elhalkul minden, akkor belépek, és körültekintek.
- Ez a helyiség nem változott semmit. Egy kávé jöhet… - vágom rá, és megállok az asztala mellett, a székfoglalással még nem próbálkozom, és kíváncsian vezetem rá a tekintetemet.
- Benne vagyok, igazából kicsit jobb lenne a nagyobb szünet, mert ma leszívtak a betegeim. – mondom ki végül, de ha elkezdi a mondandóját, akkor nem szakítom félbe.
- Pontosan milyen sérüléseket szenvedett el a férj? – térek rá a lényegre, hogy beavasson orvosilag is, aztán a nőre tett megjegyzésén csak felhúzom a szemöldökömet.
- Szerinted megvédte magát? Nem lenne kirívó eset, ha önvédelem lett volna, és családon belüli erőszak a háttér. – megfogom az egyik képkeretet, és elmosolyodom.
- Szépek a kölykök. Hány évesek? – nézek rá, és felé tartom a képet.
- Mindjárt beszélek egyébként a nővel. Tudnál szerezni egy elkülönített termet? – hozakodom elő a kérésemmel.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit



avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

23
● ● Posztok száma :
Ryan Reynolds
● ● karakter arca :


Szeretettel Armand Assante tollából
Témanyitás Re: Kettes számú kórterem •• Pént. Szept. 01, 2017 7:03 pm

Ah, tényleg nagyon hiányzott Gale. A szaktekintélye mellett a humora, ahogy veszi a lapot, üdítő színfolt a számomra.
- Elmúlik a tavaszi turbékolás, jönnek a repülő csészealjak – vonogatom a szemöldököm. Nálunk nem repülő csészealjak voltak. Csak egy papírt tolt elém, hogy írjam alá. Megegyeztünk bíróságra járkálás nélkül, s voltaképpen akkor szerettem bele még jobban a most már volt feleségembe. Ő is szeret, csak rohadtul nem tud velem élni, mert vannak vonásaim – Violet vagyok, az isten szerelmére! – amit nem akar elfogadni. Hagytam elmenni, nem akartam gyötörni.
- A válásom óta annyira nem – jegyzem meg mosollyal. Párkapcsolatban sem voltam, futókalandok megestek, de az nem kapcsolat. Az izé.
- Én bizony – vágom rá egyből. – Nem kerülsz ki a radarom alól, te vagy a legjobb szakember és hozzákapcsolva még a baráti kapcsolatot, tarolsz a mezőnyben. Nem szeretném, ha unatkozni kezdenél – de azért megütötte a fülem, hogy a praxist abbahagyta, s hogy akkor jön, amikor gondok vannak. Ez vajon a magánéletére is vonatkozott? Mivel most dolgozunk, felvésem a fejembe az információt, s majd előhozakodok vele a munka után.
- Biztos valami telihold lehet, de a zsaruk még nem interjúvolták meg, az egyik megfigyelőbe fektettem be, őt is megvizsgáltattam, miután kihajítottam a férje szobájából. Igen, bement hozzá a műtét után – ami nem tudom, hogy jó vagy rossz-e, de mindenestre nem engedem őket össze még. – Szólhatok, hogy még nincs kihallgatható állapotban, hogy te legyél az első – nézek rá komolyan. Csak egy szavába kerül.
- Máris – megnyomom a konzolt, az asszisztens jelentkezik be. – Kérnénk... kérek két kávét és kérem, Mrs. Hamiltonhoz ne engedjenek be senkit, míg Dr. Thompson meg nem vizsgálta.
Még mindig nehéz a női, állandó elnézést kérek, hogy létezem és ki merem nyitni a számat szlengeket, pedig szerintem tartottak karakánnak, aki a serpenyővel és a nyújtófával előbb vág fejbe, ha rosszat tettél, mint bocsit kérne. De a női beszéd más, mint a férfi, s még mindig van kihallás belőlem.
- A volt nejem rendezte be. Pedig akkor már jó pár éve nem voltunk együtt – teljesen nem zárkóztunk el egymástól, s nyomon követjük a másik életének alakulását. S azzal, hogy nem rendezgetem át a szobámat, pedig Armandom mindig megőrült attól, hogy évente máshogy lett berendezve a ház, jelzi, mennyire is fontos ő nekem.
- Akkor mondd le a mai melóidat, elrabollak – na, ez az igazi Armand. Violet.
Kedvelem Galet, s nem csak, mert a legjobbnak tartom a szakmájában, hanem ahogy viselkedik, bánik a betegeivel. Taníthatná a többi dokinak, szerintem az egyik legagyafúrtabb ember, s a kérdezései, hát, az egekbe tudnám őt dicsérni. Nem véletlen segítek a háttérből, ha arról van szó.
A kávék megérkeznek, egy-egy üveg ásványvíz kíséretében.
- Szögbelövőt használt – teszem elé a mappát. Mivel érinti a feleséget, ezért mutatom meg neki. – Fél centivel arrébb, vagy öt centivel előrébb áll, akkor a temetésre készülhetne. A szív károsodott, de még menthető volt, a tüdőt is érte a lövés, a kettő együtt terhelte meg a testet.
Elgondolkodom a válaszán. Nőként tisztábban vettem ezeket a jeleket, de néha jól jön, hogy belül azért remélem, még maradt ebből is egy kis Violet.
- Inzultus lehetett, a tartásából ítélve, a sebei pedig kérdést vetettek fel, előtte is verekedtek-e. Pár napos sérülés is volt rajta, de az történhetett valós balesetből is. Ezért is kértem sokrétű megvizsgálást nála.
Nem vagyok bíró, orvosként mindenkinek joga van ellátásban részesülnie.
- Veronica most kezdi az iskolát – meleg mosoly költözik az arcomra. Szeretem a családom, ezen a válás sem változtatott. – Gaspar már nyolc éves, igazi nagyfiú – ami a verekedésben jelenik meg, de szerintem csak a család, mint olyan hiányzik neki. Nagyon apás.
- Persze – nyúlok a telefon után, hogy vagy átszállítsák egy másik szobába, vagy a többieket el onnan. – Öt perc és mehetsz.
- S nálad? Család, barátnő? Fene régen találkoztunk már.
Nem leégetem a nyelvem? Iszok rá pár kortyot a hidegebb vízből. Szeretem egy húzásra felhajtani a rövid kávét, de most ízlelgetni akartam.
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

19
● ● Posztok száma :
Nikolaj Coster-Waldau
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Kettes számú kórterem •• Csüt. Szept. 07, 2017 10:05 pm



karakterleadás miatt játék lezárva
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Kettes számú kórterem ••

Tell me your secrets


Kettes számú kórterem
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Kórház-