MÛTÕK
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:10 pm ✥
✥ Today at 8:54 pm ✥
✥ Today at 8:30 pm ✥
✥ Today at 4:50 pm ✥
✥ Today at 4:46 pm ✥
✥ Today at 4:42 pm ✥
✥ Today at 4:34 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ MÛTÕK •• Hétf. Júl. 17, 2017 10:01 pm

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1404
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Geneva Girard tollából
Témanyitás ✥ Re: MÛTÕK •• Szomb. Nov. 11, 2017 12:29 am


Doktor úr, a vakbele sose fáj?


Bejöttem  kórházba. Hölgyeim és uraim ide tessék figyelni, Geneva Girard, akinek még háziorvosa sincs, annyira egészséges már huszonegy éve, most éppen orvosra vár, ugyanis akadt egy kis problémája. Immár egy hete fáj a hasam, de annyira, hogyha nem lennék kemény, mint  a kád széle, tuti ordítanék, ha rosszul tűrném a fájdalmat talán még sírnék is, de az már komolyan megalázó lenne, tehát nyilván nem fogok. A tényekről annyit, hogy múlt szerdán arra ébredtem, hogy kicsit fáj  a hasam a köldököm környékén, de akkor még azt se nagyon tudtam, hogy ez most külső vagy belső fájdalom.  Biztos mindenki tudja milyen az a kellemetlen érzés, amiről nem tudod megállapítani, hogy most a köldökpiercingedet nyomtad bele az éjszaka folyamán teljes testsúllyal a belső szerveidbe, vagy éppenséggel nem kellett volna megenni hidegen a kínait halál aznaposan, de az is lehet, hogy ezeknek keveréke volt az a reggeli rossz. Pár napja rájöttem, hogy egyik sem, ez valami teljesen más, ugyanis, mikor tegnap az irodában tüsszentettem egyet, azt hittem a szemem kipattan a helyéről a hirtelen nyilallástól. Gondoltam magamban” Nézzed már, hát mi a fene van velem, hogy ki akar ugrani a májam a helyéről”, ittam rá egy pohár vizet, de nem nagyon segített, aztán pár nap alatt rájöttem, hogy ez a szúró érzés beköltözött mellém a csinos kis lakásomba és mindenhova követ. Hogy rohadna meg! Motorral mentem haza és nem hazudok, úgy folyt a könnyem, mintha a családomat ölték volna és előtte még végignézették volna velem a hosszas kínzásukat. Ez már tényleg beparáztatott, nem nagyon normális dolog, az tuti. Végül két napot döglöttem a takaróm alatt, de a fájdalom mindig visszajött, vagy konstans sajgott elviselhető, de azért zavaró módon vagy néhány óránként, de akkor legalább olyan intenzitással, hogy hánytam a fájdalomtól.  Szóval ezen a napsütötte szerda reggelen én úgy döntöttem, hogyha ez így folytatódik, akkor megdöglöm, tehát berobogtam a kórházba és most várom a végítéletet. Undok hely ez, fertőtlenítő meg halálszag van, nem is tudom melyik az utálatosabb, ha csak ezek közül lehet választani. Ott ücsörögtem és arra gondoltam, hogy jézusmariska, csak semmi komoly bajom ne legyen, mert ha lesz, én rögtön elájulok. Biztos csak összeszedtem valami influenzát vagy ebolát, olyan vészes nem lehet, hát megesik az emberrel, hogy fájdogál a bele, kicsit hőemelkedése van és hasonlók, nem lehet komoly, nem lehet az. Mikor az orvos megérkezik már a halálba kergetem magam a hülye ötleteimmel és igenis nagy szükségem van rá, hogy valaki megnyugtasson, nem vagyok szifiliszes. Mellesleg az doktorka nem is rossz pasi, nem állítom, hogyha akárcsak hozzáérne a hasamhoz nem hánynám le, de még mindig kellemesebb látvány, mint valami ősöreg mókus, aki hivatásszerűen tapogat.
-Dokikám, de jó, hogy megérkezett-sóhajtok fel-már azt hittem itt kell meghalnom.

avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
4
● ● Posztok száma :
* Bella Thorne
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Axel Poésy tollából
Témanyitás ✥ Re: MÛTÕK •• Hétf. Nov. 13, 2017 10:51 am

-Anyád szövettani vizsgálatának eredmény megjött már? - Vágyakozva végigfuttattam tekintetemet kecses dereka vonalán, majd onnan tovább egyre feljebb haladva, végig a gerincén, hogy aztán a tarkóján lévő tetováláson mélázhassak néhány másodpercig.
-Nem. Még csak tegnap volt a mintavétel. Amióta megtudta, hogy lehet, hogy rákos, teljesen kifordult önmagából, mintha más ember lenne. Életmódot váltott, nem eszik húst, és mindenből csak biot hajlandó venni. Arról a rohadt Chia magról ne is beszéljünk! Múltkor tudod mit csinált? Cukor és édesítőszer és tulajdonképpen mindenmentes fagyit. Bezzeg azt a rohadt Chia magot nem hagyta ki belőle! Olyan volt, mintha tejszínhabba áztatott kaviárt ennénk. - Még most is feláll a szőr a tarkómon, ha fel kell idéznem annak a förtelmes katyvasznak az ízét.
-Nem hibáztathatod érte. Inkább az életmód váltás, minthogy megírja a végrendeletét, és befeküdjön az ágyba meghalni. - Ujjai fürgén ténykednek rózsaszín melltartójának pántja körül, majd feláll az ágy széléről és tanácstalanul végignéz a földön heverő ruhák halmazán.
-Nem találom a köpenyem... - Jegyzi meg, miközben csuklójáról lehúzza a hajgumiját és lófarokba rendezi hullámos, hosszú eperszőke fürtjeit.
Lynette fél éve dolgozik nálunk, mint ápolónő és három hónapja van viszonyunk. Van egy üzletember vőlegénye, a fickónak pedig egy minden lében kanál lánya az előző házasságából.
-Talán azért, mert nincs is még rá igazán szükséged. - Kiülök az ágy szélére, megragadom a derekánál fogva és az ölembe húzom.
-Neeee Axel, mennem kell. Ki kell szednem McGregor bácsit a sz*ból és még nem is gyógyszereltem.
-Mmm... ez őrjítően hangzik... - Duruzsolom nyakának porcelán bőrébe, kezemet végigcsúsztatom feszes hasán és ujjamat beakasztom rózsaszín csipkés bugyijának derekába, amikor megszólal a csipogóm.
-Hallod? Neked is feladatod van. - Kuncog, én pedig félhangosan eleresztek valami nem túl kedves cenzúrázandó szót.
-Nincs Isten! - Drámázom tovább, és csak akkor kezdem el elfogadni a tényeket, amikor az alsógatyám a képemen landol.
-Gyerünk már, szedd össze magad! - Pimasz vigyorra húzódnak rózsaszín ajkai, szemeiben ravasz fény csillan, ami engem is mosolygásra késztet.
-Hamarosan revansot veszek. - Fenyegetően ráncolom a homlokom, majd felhúzom nadrágom sliccét, megigazítom a köpenyem gallérját és az ajtó felé indulok.
-Hagyd majd kívül a kulcsot és fordítsd rá a zárat. - Ezzel kilépek az ajtón és elindulok az ambulancia felé, ami szokás szerint tömve van betegekkel. Vannak olyanok, akik több hetes panasszal ülnek a folyosón és várják, hogy sorra kerüljenek, de olyan is akad, aki valamelyik sarokban gubbaszt másnaposan és még mindig az előző napi bulit piheni ki.
Egykedvűen benyitok a vizsgálóba.
Fiatal nő, egy hete tartó, fokozódó jobb alhasi fájdalom.
-Üdv, Dr.Axel Poésy vagyok. - Lépek oda a vizsgálóágyhoz és tartva magam a formaságokhoz, először bemutatkozom.
-Még bármi megtörténhet. - Felelek kissé csípősebben a kelleténél és gyorsan végigmérem. Csinos, fiatal nő. Azt is megmerném reszkírozni, hogy még tanul. Talán csak egy kis lógásra vágyik.
-Mióta fáj a hasa Miss.... - Vetek egy gyors pillantást a kartonján álló névre.
-...Girard..? - Jönnek a szokásos kérdések, amiket fel kell tennem.
-Láz, hőemelkedés, hányás? - Faggatózom tovább miközben a csuklója után nyúlok, hogy ellenőrizhessem a pulzusát.
-Szeretném megvizsgálni a hasát. - Térek a lényegre, és amennyiben beleegyezik, megkérem, hogy kicsit hajlítsa be a térdeit, és segítek neki feljebb húzni a pólóját, a nadrágját pedig egy kicsit lejjebb tolni. Tekintetemet természetesen nem tudja elkerülni a nadrág alól kivillanó fehérnemű széle és a köldökében lévő piercing sem.
-Nyújtott térddel emelje meg a jobb lábát. Fokozódik a fájdalom? - Kanyarodom vissza a vizsgálathoz az intim testrészeiről és innen már megpróbálok minden erőmmel a hasfájására koncentrálni. Nem lesz egyszerű.



Ad astra per aspera
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
7
● ● Posztok száma :
Colton Haynes
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Geneva Girard tollából
Témanyitás ✥ Re: MÛTÕK •• Szomb. Nov. 18, 2017 8:49 am


Doktor úr, a vakbele sose fáj?


Már a temetésemről fantáziálok, mikor megérkezik a drága doktor úr. Fehér koporsóm lenne, remélhetőleg minél drágább anyagból, hiszen nem kell sajnálni rá a pénzt, a koporsó jó esetben úgyis egyszeri kiadás. Apám sírna, mint a záporeső, anyámat a gutaütés kerülgetné és bánná már nagyon, hogy sosem vette meg nekem azt a hupilila maserattit, amire úgy vágytam tizennyolc éves korom óta, azt meg pláne, hogy még azt a nyomorult Citroen C1-et is eladta a seggem alól. De nem kíntathatom tovább anyámat fejben, innentől kezdve jobban járok, ha Dr. Poésyre figyelek, nehogy tényleg szükség legyen arra a fehér koporsóra. Furcsa, de eszembe sem jutott, hogy az orvos nem valami apámmal egykorú, kopaszodó rémség lesz, hanem egy ilyen magas, jókiállású faszi, akin határozottan  nem néz ki rosszul a fehér köpeny. Hát a doktor úr nem láthatóan nem döglik bele a kedvességbe, már  eleve egy enyhén szarkasztikus megjegyzéssel indít, amire csak összevonom a szemöldököm.
-A bármi annyira nem a kedvencem-jegyzem meg hasonló stílusban és hátrasöpröm szépen göndörített hajamat. Remélhetőleg nem fog végig úgy bámulni rám, mintha hármat köhögtem volna és ezzel rohantam volna be a kórházba, mondván, hogy torokgyíkom van. Nyilván nem ülnék itt, ha nem lenne olyan bajom, amivel már nem tudok nagyon mit kezdeni,a házi praktikákat egy hét alatt bőven végigpróbáltam, de semmi nem segített, bár lehet az alkoholizálás nem is nevezhető házi praktikának, de hát mostmár k*rva mindegy.
-Ebben a sorrendben láz nélkül-válaszolok a kérdésére és hagyom, hogy a csuklóm tapogassa, nem tudom mennyire lényeges most, hogy hányat ver a szívem percenként, de ha ez a mániája, én el nem rontom az örömét. Ezután jön az igazi vizsgálat, na erre várok már hosszú percek óta, bólintok és csinálom, amit mond, kicsit furcsán sandítok rá, mikor kicsit lejjebb húzza a farmeromat, de úgy vagyok vele, hogy biztosan szükséges, ha meg nem…hát legalább nem valami ronda, gusztustalan perverz nyúlkál hozzám, ha nem lenne minden bajom, még lehet, hogy élvezném is a helyzetet. Bár lehet, hogy valami diszkrétebb alsót választok, mint a neonrózsaszín csipketanga, ha tudom, hogy látszani fog, de ezen már nem tudok segíteni, ha megdöglök se, amúgy meg inkább ne dögöljek meg, ha már választhatok.
Jó kislány vagyok, nem ellenkezek fölöslegesen, csinálom, amit a pasi mond és lám csak lám, már meg is érkezik az ismert görcsös fájdalom, amitől a falra tudnék mászni, most azonban csöndben szenvedek.
-Maradjunk annyiban, hogy rohadtul nincs kedvem röhögni-válaszolom összeszorított fogakkal. Sajnos itt nem fetrenghetek a fájdalomtól, ahogyan azt otthon szoktam, itt kénytelen vagyok normálisan viselkedni.


avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
4
● ● Posztok száma :
* Bella Thorne
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: MÛTÕK ••

Tell me your secrets

MÛTÕK
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Kórház-