Dombos terület
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Fontos hír


Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Yesterday at 10:55 pm
Yesterday at 10:50 pm
Yesterday at 9:04 pm
Yesterday at 8:30 pm
Yesterday at 7:47 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Szept. 02, 2017 9:11 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Dombos terület



Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Dombos terület •• Szomb. Jan. 14, 2017 11:45 pm

[Only admins are allowed to see this image]
Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

846
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás Re: Dombos terület •• Kedd Márc. 14, 2017 10:24 pm

[Only admins are allowed to see this image]
Van valami őszinte abban a szakállas viccben, amikor a sárkány, látva, hogy egy újabb lovag jön kiszabadítani a fogva tartott királylányt, felsír kínjában: már megint konzerv...?!
Nos igaz, én kelpie vagyok, nem sárkány, és nem is konzerven élek, de mit le mondjak, a véradáson bezacskózott vér is csak egy fokkal jobb kategória. Kezdem visszasírni a régi szép időket, amikor még olyan könnyedén ment a vadászat, csak farkas alakot öltve egy séta az erdőben, és szinte biztos volt a siker, hogy akad megfelelő áldozat valami gyógynövényeket gyűjtögető nő, vagy magányosan fát vágó pasas képében. Bezzeg manapság...
Az egy dolog, hogy erdő is sokkal kevesebb van, meg az emberek sem nagyon mozdulnak ki a városból, hát még, hogy elég egy farkastámadás a hírekben ahhoz, hogy egyből hajtóvadászatot indítsanak ellene... szar ügy, mi?
Ettől függetlenül azonban nem adtam el, ha nem is farkasként, de mikor milyen alakban, hetente többször is eljárok kocogni a környékre – részben testmozgásként, hisz miért szenvednél egy konditeremben, amikor szarvas módjára rohangálhatsz a közeli réteken, vagy bagoly alakot öltve repkedhetsz éjszaka a város felett? Ma valahogy rókás kedvem volt, így végül egy apró termetű, koromfekete róka bőrébe bújva indultam portyára abban a hiszemben, hátha a séta mellé a vacsi is összejön. Ha meg nem, akkor sem futok ki az időből.
Épp az egyik domb alján lévő tavacskában oltottam a szomjamat, belegázolva a sekély vízbe, amikor valami különös illatot sodort felém a szél, én pedig kíváncsian emeltem a fejem a magasba, az adott irány felé nyújtogatva a nyakam, hogy mégis, kinek a közeledtét jelzi? Nem ismerős, legalábbis így elsőre, így hát csak a nyakamat nyújtogatva várok, hogy felbukkanjon az idegen. S ha felbukkan, vajon mi célból érkezik? Mennyi idő, mire észreveszi, hogy én is itt lapulok? Vajon nem-e menekül majd sikítva, ha lassan, óvatosan felé indulok?
avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets

262
● ● Posztok száma :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● Keresem :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Dombos terület •• Szer. Márc. 15, 2017 7:16 pm

Végre hétvége van, és én úgy döntöttem, hogy ma nem nyitok ki. Főleg, hogy odakint szép az idő. Apám nincs a városba. A fiúknak meg van a maguk dolga, én pedig így szabad vagyok. Úgy, hogy el is döntöttem, hogy ma kirándulok egyet. Legalább nem fogják rám, hogy a városban flangálok, ahol bármi megtörténhet. Fogtam a kis hátizsákomat, ezt azt beledobáltam, majd megcéloztam a külvárosi zöld övezetet, ahol számos lehetőség van arra, hogy sétáljunk, kiránduljunk. És hol is máshol érezhetném magamat leginkább szabadnak?
Nem mondanám, hogy fogoly vagyok a saját családomba, és az leszek örökre, de vannak elvárások, amiknek igyekszem megfelelni. Olyan ez az egész néha bilincs nélküli rab lennék, de ezt se mondhatom igazán, mert nem csapja rám senki az ajtót. Inkább csak belül érzem magamat annak, mert minden meg van számomra határozva. Én értem, tényleg értem, hogy miért kell szabályok szerint élnünk,de attól lehetne még szabadabban élni, és nem ennyire követni a régi hagyományokat, mint apám teszi. Néha, komolyan azaz érzésem, hogy csak velem teszi ezt, a fiúkra annyira nem vonatkozik.
Amint nem volt ember a közelembe felfedtem a magam köré vont illúziót, hogy még szabadabbnak érezhessem magamat. Ne legyek korlátok közé szorítva, de leginkább ne fogyasszam az energiáimat, amiket aztán a vásárlókból kell feltöltenem.
Némi séta után lelek rá egy nagy kőre, amit már a távolból kiszemeltem magamnak, hogy alkalmas hely lesz kicsit pihenni, és lábat lógatni miközben gyönyörködhetek a kilátásban.
Helyet foglalva kibontottam a hajamat is, hogy a szél hagy kapjon bele, mi ez ha nem szabadság érzés? Na meg azért arra is jó, hogy ha erre vetődik valaki és nem veszem észre, nem fülel le szó szerint másságom miatt.
Ahogy itt ültem észrevettem valamit a fűben lapulva. Elég sötét volt a színe, és mozgott is, tudtam, hogy valamiféle állat, és nem mozdultam meg, hátha közelebb jön kicsit, hogy megnézhessem magamnak.
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás Re: Dombos terület •• Csüt. Márc. 16, 2017 7:24 pm

[Only admins are allowed to see this image]
Csak lapultam mozdulatlanul a kis tavacska szélénél, a fülemet hegyezve. Már nem csak azt a finom illatot éreztem, hanem léptek zaját is, a fű susogását, apró gallyak reccsenését, mígnem egyszer csak abbamaradtak, én pedig, miután győzött a kíváncsiságom, végül szép lassan, mint valami lassított felvétel, indultam meg a nő felé. Egészen addig, amíg felém nem pillantott, mert akkor azzal a lendülettel vágódtam hasra a fűben. Várva, várakozva, majd valamivel később óvatosan kilesve a fűből, hogy még mindig néz-e?
Végül hasonkúszásban settenkedek közelebb hozzá, még szerencse, hogy a rókák nem nőnek nagyra, így a lopakodás sem egy nagy kunszt. Persze, ha megpróbálna közelebb jönni, egyből húzom a nyúlcipőt, és hátrálok néhány métert, de amennyiben csak ücsörög a székeség azon a nagy kövön, úgy mint a kis herceg rókája, én is egyre közelebb bátorkodom menni hozzá. Nagyjából addig, amíg oda nem érek én is a kőhöz, hogy aztán a nyakam nyújtogatva vegyem alaposabban szemügyre magamnak, megszimatolva így közelről is.
Hmm, nem rossz, nem rossz! Sőt mi több, olyan helyes teremtés, hogy legszívesebben míg ő a kilátásban gyönyörködik, addig én csak leheverednék ide, és őt nézném, de... a fenébe is, nem ezért jöttem! Viszont elég sok időt töltöttem eddigi életem során seelie-k közt ahhoz, hogy ha biztosra ne is tudjam, de elég erős legyen a gyanúm most is – egy közülük valót sodort erre az élet. Meresztgetem is a szemeimet, hogy mikor kap bele a szél annyira a hajába, hogy megleshessem a hegyes fülét, vagy tart kellően ártalmatlannak ahhoz, hogy a tündér varázst megtörve valami ritka és különleges szemszínnel kápráztasson el.
avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets

262
● ● Posztok száma :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● Keresem :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Dombos terület •• Hétf. Márc. 20, 2017 7:47 pm

Ültem, és élveztem a levegőt, a szelet, de leginkább a szabadság érzését. Fiatalon olykor tombolt bennem a lázadás lehetősége, de tiszteltem az apámat, és a nevelőm is erre sarkalt. Aztán, hogy mi történt később? Nem tudom, talán csak belesavanyodtam a megszokásba, a szokásokba, ami körém épült, mint egy fal. Sosem arról szólt ez az egész, hogy nem akarta apám, hogy ne készüljek fel az életre. Igazán talán sosem tudom meg, hogy miről szólt ez az egész, hogy ne lépkedjek akkorákat előre, míg mások hozzám képest szinte repültek az élettel, ami körül vette őket.
Életem során így is találkoztam nehézségekkel, igaz a legtöbbet a saját családom okozta. De bármi is történt, vagy nem történt valahol mélyen mindig fenn tartom azt a jogot magamba, hogy személyiségem, és értékrendem magamnak megfelelően alakítsam, ahogy az életemet is, és még is magamat kötöm gúzsba. De itt kint, a szabadban nem érzem azokat a látszólagos láncokat, amik körül ölelnek. Szabad vagyok, jelenleg valómat se kell elrejtenem. Így, amikor elengedtem az illúziót mosolyra húzódik az ajkam. Lehunyom egy pillanatra a szememet. Élvezem, ahogy a szél a hajamba kap, félre dobom azt, amikor az arcomba fújja, és szanaszét áll. Tündér szememmel nézem a tájat. Apám most biztos megszidna. Mindig azt kérte, hogy a szememet rejtsem el, akkor is, ha csak mi vagyunk. Sokáig nem értettem, aztán mikor egyszer a tükörbe néztem, majd anyám fényképére megértettem a dolgot. Neki is olyan kékesszürke alapú, mint az enyém, ahogyan nála is játszottak a kék és arany árnyalatai.
A szemem sarkából újra megláttam a rókát, így amikor nem figyelt kerestem egy kényelmes pozitúrát, hogy ne nagyon mozogjak ,és a magam füvet kezdtem figyelni. Vártam, hogy a fekete fülek mikor bukkannak elő. Nem láttam még ilyen kíváncsi állatot. Neki van bátorsága megnézni engem, pedig jóval kisebb. Nekem meg nincs annyi , hogy szembeszálljak apámmal, és kiálljak magamért. Tehetek én erről? Lehet, hogy valaki azt mondaná, hogy igen, de szeretem, ő a családom, ő az apám. Szerintem ez elég indok kell, hogy legyen arra, hogy ne szálljak vele szembe. Tudom, hogy a világon vannak olyanok, akik mindezek ellenére megteszik, de én még se vagyok erre képes.
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás Re: Dombos terület •• Szer. Márc. 22, 2017 10:55 pm

[Only admins are allowed to see this image]
Egy lépést közelítek, várok, még egy lépést, megint várok... mint a mesebeli kis herceg rókája, csak nem telik el egy-egy nap, amíg csökken a kettőnk közti távolság, másrészt pedig nem hercegünk van – hercegnőnk. Legalábbis a szőke tincseivel és kékes árnyalatú íriszeivel simán lehetne akár az is.
Az emberek többsége egészen megbolydul, ha valami vadon élő állatot lát, ami nagyobb, mint egy bogár, biztos a városi élet az oka, viszont a kövön pihenő nő úgy tűnik, nem tartozik közéjük. Sőt...! Még engem is meglep, hogy milyen türelmesen ücsörög, a gondolataiba merülve. Vajon mi járhat a fejében?
Meg is nézem magamnak jó alaposan, mielőtt gondolnék egy merészet, és elrugaszkodva a földről, felpattanok mellé a kőre. Igaz, elsőre megcsúszik a mancsom a szélén, de szerencsére sikerül időben visszanyernem az egyensúlyomat, nem terülök el hanyatt vágódva a fűben mint valami rakás szerencsétlenség. Helyette megrázom a bundámat, majd mint aki jól végezte dolgát, követelek figyelmet magamnak. Amennyiben még mindig úgy tesz a nő, mint ha nem vett volna észre, úgy először csak az orrommal kezdem bökdösni a kezét, majd vagyok olyan szemtelen is, hogy mint valami kényelmes házimacska, foglaljak helyet az ölében.
Mondjuk azt nem tudom, hogy lesz ebből vadászat, sőt mi több, egyre inkább látom a vesztemet, hogy ebből minden lesz, csak vacsora nem, de annyi baj legyen. Úgy sem szorít még annyira az idő, hogy vészhelyzet lenne, másrészt pedig ismerkedni mindig jó buli, nem igaz?
avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets

262
● ● Posztok száma :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● Keresem :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Dombos terület •• Csüt. Május 18, 2017 9:21 pm

[Only admins are allowed to see this image]
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

846
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Dombos terület ••

Tell me your secrets


Dombos terület
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Tisztás terület
» Magashegységi területek
» Lápos terület
» Város temetőjétől és a rét közti dombos rész
» Az Új Ellenállás területei

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Külváros-