Sürgõsségi osztály
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 10:41 am
Yesterday at 10:04 pm
Yesterday at 8:54 pm
Yesterday at 8:37 pm
Yesterday at 8:37 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Okt. 17, 2017 9:10 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Sürgõsségi osztály •• Hétf. Júl. 17, 2017 10:05 pm

****
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Thierry Xanders tollából
Témanyitás Re: Sürgõsségi osztály •• Hétf. Aug. 21, 2017 7:41 pm

Maisie && Thierry
Nincs is tél! Nincs is jég! Nincs is már zsindely a háztetőn a kölykök személyében, úgyhogy magamban annyit káromkodhatok, amennyit csak akarok. Sose törtem még el semmimet, de az az érzésem, hogy ennek a behajlított ujjnak nem így kellene állnia. Pedig nem fáj, az ég a tanúm tök jól vagyok, épp csak a bal kisujjam és gyűrűsujjam nem a tenyeremre megszokott irányban hajlik be, hogyha mozdítom, hanem arra merőlegesen. Bitangul néz ki. Anatole közölte, hogy azonnal takarodjak be a kórházba, amíg szépen mondja. Mások a fogalmaink a szépről. Illetve anyának és nekünk mások. Én tőle egész szépnek véltem ebben a szituban. Szebbnek, mint Roxanne bőgését. A röhögéstől természetesen.
Igen, én is így reagáltam volna, ha látom azt, amit nekik sikerült. A saját cipőfűzőmben buktam fel, mert a jobbal ráléptem a balra, amikor fogócskáztam Jane néni unokáival anyám határozott tiltása ellenére a házunk lépcsőjén. Ki gondolta volna, hogy éppen én zúgok el? Harminchárom éves felnőtt férfi vagyok, aki nem hallgat az anyja intelmeire és aki ura a mozgáskoordinációjának. Majdnem.

Utálom a kórházat. Ha meglátok valakit fehér köpenyben, rögvest keresztbe áll még a fing is a seggemben, hogy Gaspard egy régi klasszikusával éljek. azzal, ami ahányszor eszembe jut, mindig fájdalmasan szaggatja az űrt bennem. Mert Gaspard már sose fog ilyet mondani és Yolene sem helyesel rá. S az orvosok egyiküket sem tudták megmenteni. Sem itt Párizsban, sem abban a mocskos Moszkvában, ahová Yolene kergette a szerelmet. Két város, időeltolódás és mégis ugyanaz az itteni idő. Két telefon, két halál, egy nagy, örökké vérző seb.
- Hogy ficamodhatott ki és törhetett el egyszerre? - ütközöm meg a diagnózison. - Nincs erre valami szabály, hogy egyszerre csak az egyiket csinálják az ujjak? Agybaj - reagálom le a doktor szavait. A lesajnáló, szegényhülye mosolya fel se tűnik. Azzal vagyok elfoglalva, hogy minél jobb páciens legyek, minél kevesebbet töltsek itt.

Határeset. Ahhoz képest hamar kijutok, hogy mennyit is várhattam volna, de ahhoz képest meg nagyon későn, hogy mennyit szerettem volna itt lenni. A váróba tessékelődve teszem le a seggemet az egyik székre, s csodás, könyékig gipszelt, egymáshoz rögzített két ujjamat --mi a fenének két ujj töréséhez-ficamához ekkora gipszet elpazarolni?!-- nézegetve sürgetem az időt, megint. Meg kell mondjam, Anatolenak kijár egy gipszes pofon. Amíg el nem jöttem ide, hogy ezek a szadisták helyére rángassák a ficamomat, nem fájt az ujjam. A doki kezei között pedig leszidtam a csillagokat is az égről. Rém kínos volt.
Felpillantok, amikor a nevemet mondják. Lendületesen pattanok fel, s érek a nővérpulthoz --vagy hogy hívják ezt a barikádot-- akkor, amikor egy ismerős szőke üstök gazdája is megjelenik. Tyű, az se tegnap volt, amikor utoljára láttam őt! Csettintek is a nyelvemmel üdvözlésem jeléül, s végigsvenkelek Maisien.
- Hello Királylány! Mégis mi járatban itt? - csak csókolóztunk, részegek voltunk. Ő nagyon én kevésbé. Nem volt téma a foglalkozása azt hiszem. A nyelvén kívül nem érdekelt más, vessen rám ezért akárki követ. Jó kis este volt.

■ ■  Egynek elmegy, remélem. ■ ■ credit



One good thing about music, when it hits you, you feel no


pain.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

13
● ● Posztok száma :
danny o'donoghue
● ● karakter arca :


Szeretettel Maisie Wheaton tollából
Témanyitás Re: Sürgõsségi osztály •• Hétf. Aug. 21, 2017 8:20 pm


Thierry && Maisie
Egy új nap. Napok összefolynak, szinte azt se tudom, hogy milyen nap van. Épp a műtőből kifelé tartok, hiszen sikeres volt, ismét megmentettünk egy beteg lábát. Nehéz volt, mert az erek nagy mértékbe sérültek és annyit kellet plasztikázni, hogy a kezeim már görcsbe állnak. Emlékszem, hogy a férj úgy szorított magához, mikor megmondtam neki, hogy a felesége a körülményekhez képest jól van, és nem kellet amputálni, hogy azt hittem minden csontom eltörik. Nem szeretek amputálni, akkor inkább órákat töltök a műtőbe és rekonstruálok egy – egy eret. De akkor is megmentem. Nehéz lehet egy lábbal élni, főleg ha csak a pszichológiai részét nézzük. Én se tudnám feldolgozni.
Itt pedig mindent belevetettem, hiszen ők csak a vétlen áldozatok voltak. Egy részegautós beléjük rohant és a nő lába beleszorult a kocsiba és engem hívtak segítségül a traumás orvosok. Csak azért jöttem át a sürgősségire, hogy felkeressem a családot, hogy az én részem készen van. Most már a hölgyön múlik, hogy felépül-e vagy sem.
Mielőtt megint beráncigálnának a műtőbe eliszkolok, hogy legalább egy kávét megigyak, mert a fáradtság lassan kikészít és a fejem is hasogat.
A folyosó hosszan vezet és nem is figyelek senkire, vagy épp senkire. Csak a megszokott utamat folytatom. Aztán a nővérpult előtt valaki megszólít. Meglepetéstől megtorpanok és megdörzsölöm a homlokomat.
- Dr. Wheaton, jó napot! – köszönnek a nővérek teljesen egyszerre, amire én csak bólintok és az előttem állóra szegezem a pillantásomat. Nem ismerős, de ő úgy beszél velem, mintha valami régi ismerőse lennék. Megköszörülöm a torkom és csípőre teszem a kezem.
- Bocsánat, ismerjük egymást? – értetlenül nézem a férfit, aki szinte már szemérmetlenül néz végig és összébb húzom a köpenyemet. De a választ sem várom meg, mert indulok is tovább. Hát ennyire pofátlan módon sem szólítottak le, és nincs időm a vicces kedvű emberekre. Lemerem fogadni, hogy részeg és azt hiszi, hogy most menő, hogy beszólt egy a harmincadik óráját töltő ügyeletes orvosnak, aki egésznapját a műtőben tölti.
A nővérek nagy szemekkel pislognak utánam, szinte érzem a kíváncsi tekintetüket a hátamon, de az utamat semmi nem szabhat akadályt. Kivéve, hogy épp akkor jönnek a mentősök és egy csomó embert hoznak be. Tömegkarambol. Az utamba akadály került, így nincs választásom, megállok. Pedig örömmel menekülnék, miután királylánynak neveznek. Még sosem hívtak így. Tekintve, hogy a szakorvosok közül én vagyok az egyetlen, aki egy kicsit is megerőlteti magát, hogy ott legyen mindenhol és én vagyok az egyetlen, aki tényleg mindig itt van. Visszasétálok a pulthoz, ahol a férfit hagytam.
- Van valami? – kérdezem a lányokat, miközben nem akarok tudomást venni a mellettem lévőről, a nővérek átadják a tablettet és olvasgatom, hátha ismét a műtőbe kell, költözzek. Lelkesen olvasom az új dolgokat is. De szerencsére eresnek nem kell ott lennie. Talán nem is bírnám ki azt a műtétet.
De eztán nem bírom ki, hogy ne szólaljak meg.
- Üdvözlöm, Dr. Wheaton vagyok, itt dolgozom, segíthetek? – ha már ennyire beszélgetős kedvében volt, most már ráérek, hogy elmondhatja, hogy mire ez a nagy haverság.
■ ■ Zene ■ ■ edi ■ ■credit



she's fire and lightening
and everything frightening
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

35
● ● Posztok száma :
Elizabeth Olsen
● ● karakter arca :


Szeretettel Thierry Xanders tollából
Témanyitás Re: Sürgõsségi osztály •• Hétf. Aug. 21, 2017 9:14 pm

Maisie && Thierry
A doktori cím elhangzása megakasztja további vigyorgó kedvemet. Nem sokon múlik, hogy el ne fintorodjak. Nem szeretem az orvosokat, valami fóbia lehet, mint az, amikor valaki fél a bohócoktól. Nem vizsgáltattam ki magam soha --szépen is lehetne, hiszen a vizsgálatot is orvos végzi, hogyha valami kompetens személyt akarok választani-- így nem tudom, hogy ez milyen fóbia. Csak egynek a nevét ismerem, az agórafóbiának, de most ha megölnének se tudnám megmondani, hogy az mégis mitől való rettegést jelent.
Reagálnék valamit, de elszelel, mintha itt sem lett volna. Hihetetlen, hogy mennyivel szimpatikusabb volt részegen. És még ő hiszi azt, hogy én vagyok ittas? Hogy is van az a bagollyal, meg az ugráló madártársával?
- Ej, nők! - legyintek gipszeletlen kezemmel, s már lökném el magam a pulttól, hogy az ambuláns lapomat eltéve hazafelé induljak, amikor a véletlen tragédia az én malmomra hajtja a vizet, hát maradok.
- Igen, ezt már mondtad - bólintok, jelezve ezzel, hogy semmi baj a memóriámmal, az előbb is világosan kifejtette, hogy doktor is meg Wheaton is. - Nem a fülészeten voltam, hanem a kötözőben, Maisie királykisasszony - kacsintok rá a végére. Kíváncsian mérem végig, merőben más így egyenruhában, mint azon a bulin volt. Ha így találkoztunk volna, akkor sose tetszik meg. Igaz, ahogy hallom én se neki a töménytelen mennyiségű tömény nélkül. - Eszerint nem emlékszel rám - vonom le a következtetést a mindent tudók szemtelen vigyorgásával körítve. - Találkoztunk egy átmulatott éjszakán. Meg kell valljam, kicsit sajnáltam, hogy nem kerestél fel azóta, de sejtettem, hogy annyi pia után baj lehet a memóriáddal. Nem találtad meg a szalvétát a telefonszámommal?
Mintha rémlene, hogy írtam neki ilyet, mert ő nem akarta megadni a magáét és akkor viccesnek tűnt a szerepcsere. Elvégre a telefonszám szalvétán való átadása eléggé női szokás. Ha belegondolok igen kínos rám nézve, hogy ezt itt és most emlegetem, de annyira csak nem lehet cink, mint neki az, hogy a munkahelyén a nővérek füle hallatára emlegetem a kalandunkat. Direkt nem konkretizálva a részleteket, hadd piruljon az a csinos pofija. Már ha egyáltalán zavarba jön. Kíváncsi vagyok meddig hagyja, hogy ezen a helyszínen beszélgessünk arról, amibe a visszatérésével keverte magát, s amely helyzetet én maximálisan kiélvezek épp. Bármit, csak ne kelljen úgy néznem rá, mint dokira. Két okom is van arra, hogy elképzeljem a fehér köpenye nélkül. Egy: mert szexi volt az a csók és én nem felejtettem el. S kettő: mert utálom az orvosokat, feszengek a közelükben, hát nem akarom annak látni egyiket sem, ami.


■ ■  Egynek elmegy, remélem. ■ ■ credit



One good thing about music, when it hits you, you feel no


pain.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

13
● ● Posztok száma :
danny o'donoghue
● ● karakter arca :


Szeretettel Maisie Wheaton tollából
Témanyitás Re: Sürgõsségi osztály •• Pént. Aug. 25, 2017 6:03 pm


Thierry && Maisie
Néha meglepődöm, hogy mennyire másként gondolkodom, mint egyes emberek. De nem baj, hiszen ezért is vagyunk ilyen sokszínűek. Mennyire unalmas lenne már az életünk, ha mindenki ugyan olyan lenne. Mindenkinek meg van a maga keresztje, talán ezért is akarok olyan goyrsan menekülni a helyszíntől, ahol egy vicces kedvű beteg azt hiszi, hogy szórakozhat a doktorokkal, mert olyan jó dolog feltartani őket és kihozni a sodrukból. Tekintve, hogy sokadik órája nem aludtam, így elég ingerlékeny vagyok. De hát nincs menekvés, a sürgősségi kijáratát eltorlaszolják a mentők, akik egy többszörös traumát hoznak be. Kíváncsian fürkészem a történteket, így visszbaktatok a púltzho, hiszen ott tudok meg a legtöbbet. Viszont a fickó még mindig nem tágított. Mérgesen fújom ki a levegőt. Nem szeretem ha becéznek, ez meg már szinte túlságosan is intim volt, hiszen én itt dolgozom és megbecsülésért küzdő orvos vagyok, nem pedig egy királylány, aminek beállított és a nővérek is persze hegyezik a fülüket. Én pedig próbálok elején tisztázni a dolgokat, de csak jobban belegabalyodom. Francba.
- Látom, hogy hol voltál. – jegyzem meg, hiszen a látásommal nincs probléma, azzal már annál inkább, hogy kezd elfogyni a türelmem és úgy érzem, hogy sikerül felrobbannom, ha továbbra is beszélgetnem kell vele. Viszont, ameddig a mentősök nem mennek el, nem sok reményem van ennek elérésére.
- Hogy mi van? – ingerülten markolom meg az ép karját, hogy elrángassam onnan, ahol már szinte kiesnek a helyükről úgy figyelik a beszélgetésünket és messze tőlük az ablakhoz húzva teszem csípőre a kezem és először próbálok elszámolni jó sokáig, hogy egyáltalán ne akarjam levenni a fejét, amiért olyat állít rólam, ami rohadtul nem igaz. A memóriámmal pedig semmi probléma. Egyszerűen csak fáradt vagyok, de biztos nehezen esik le neki a dolog. De hát mindegy. Próbálok nem tudomást venni róla.
- Ide figyelj, ez a munkahelyem, itt nem egy nőcske vagyok, akit számon kérhetsz, hogy mi miért történt. Nem találkoztam semmilyen telefonszámmal egy szalvétán. Másrészt, pedig biztosan okom volt kerülni téged. Másrészt, pedig nem szokásom átmulatni az éjszakákat. Szóval nagyon is keversz engem, mert most már kezdesz felhúzni! – ingerültségemre nincsenek szavak, ahogy próbálom összerakni a dolgokat, de ha megfeszülök, sem tudom hova tenni őt. Nem ismerek senkit sem. Az ő arca pedig egyáltalán nem ugrik be. Csak azt tudom, hogy mérges vagyok, amiért ilyen helyzetbe hozott a nővérek előtt. A legnagyobb pletyka gépek az egész kórházba. Mint a futótűz úgy terjengnek a dolgok. Elkezdek fel alá járkálni, hogy lenyugodjak, viszont nem megy.
- Tisztázzuk, nem ismerjük egymást, összekevertél valakivel. Oké? – a hajamba fúrva az ujjaimat veszek egy nagy levegőt, másképp úgy se tudnánk ezt lezárni, bármennyire is akarom.
■ ■ Zene ■ ■ edi ■ ■credit



she's fire and lightening
and everything frightening
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

35
● ● Posztok száma :
Elizabeth Olsen
● ● karakter arca :


Szeretettel Thierry Xanders tollából
Témanyitás Re: Sürgõsségi osztály •• Szomb. Aug. 26, 2017 10:25 pm

Maisie && Thierry
Mulattat a pletykálkodás, a pletykák hallgatása, s jelen esetben a nővérkék tettetett munkavégzése a felcsipegethető információmorzsa reményében.
- Ott még nem elég párhuzamosak a papírok a pult szélével - mutatok egy helyet, szórakozva szemtelenkedve így azzal a nővérrel, aki az irathalmot rendezi át már negyedszer a nővérpulton csak azért, hogy ne kelljen lemaradnia egyetlen szóról se a doktornő és közöttem.
- Oké, oké, nem kell bekapni - emelem fel megadón mindkét kezemet. Ez a művelet a gipszessel különösen vicces, komédisztikus alapot szolgáltat a játéknak, melyet kifejezetten élvezek. Pláne, mert felszívja magát, mint egy dühös pocok, s a visszakérdezésében ott remeg egy egész cunami energiaszintje.
- Egy szóval nem mondtam, hogy nőcske volnál bárhol. Örültem, hogy látlak, mert kellemes emlékeim vannak rólad. Úgy tűnik viszont, hogy nem vagy hozzászokva ahhoz hogy bárki kedveskedjen neked a női mivoltodban. Ne legyél már ennyire karót nyelt! Az orvosok nem szoktak szórakozni szerinted? - azt, hogy szerintem nem mind baszatlan boszorka nem teszem hozzá, erős lenne még tőlem is és nem csak ezen a helyen.
- Elkérhetem? - nyúlok a köpenyzsebében tárolt toll felé, s akár igent mond, akár nem én már ki is kapom onnan, hogy ilyen pofátlanul tegyek szert egy darab papírra is, melyet a nővérpult post it halmából emelek el. Csak itt és csak hivatalosan vegyük úgy, vagy akkor is tagadsz, ha meghívlak egy kávéra kórházon kívül?
A tollal együtt a post itet is Maisie kezébe nyomom, miután ráírtam a kérdésemet. Látom, hogy nagyon bosszankodik, nem akarom túlfeszíteni a húrt. Röhejes amúgy, amit csinál, de ezt megtartom inkább magamnak. Ki tudja. Talán a pasija is a kórházban dolgozik csak részegen elfelejtette közölni velem, hogy párja van? Na az lenne csak a kínos szituáció.


■ ■  Egynek elmegy, remélem. ■ ■ credit



One good thing about music, when it hits you, you feel no


pain.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

13
● ● Posztok száma :
danny o'donoghue
● ● karakter arca :


Szeretettel Maisie Wheaton tollából
Témanyitás Re: Sürgõsségi osztály •• Pént. Szept. 01, 2017 7:42 pm


Thierry && Maisie
A munkahelyemen megtalálni, na, ennél nincs is megrázóbb. Nem szeretem, ha munkaközben zavarnak. Főleg nem, ha éppen kellemetlen helyzetbe akarnak hozni. A férfi nem mondhatni erőszakosnak, inkább csak bunkónak és kezdek bepipulni. Hogy merészel itt, a nővérek előtt így bemártani. Itt mindenki úgy tudja, hogy apáca életet élek, se alkohol, sem férfiak. Erre jön Ő. Majd úgy tesz, mintha valami útszéli szajha lennék, akit felpróbált. Bár én semmire nem emlékszem kicsit sértve érzem magam.
- Fejezd be! – mérges voltam, hiszen látszólag ő jót mulat az én nyomoromon és a nővérek elképesztő harcán, hogy ne tűnjön fel a semmittevésük, miközben az információkat próbálják feldolgozni és minél jobban gondolkodni, hogy honnan ismerhetném őt. Megrázom a fejem, hogy ennyire gyerekesen viselkedik, mindennek meg van a helye és ideje, de úgy tűnik, hogy a neveltetés e része elfelejtődött.
- Felfogtad, hogy ezzel a mondatoddal és az előzőekkel mit tettél velem? Fogalmam sincs ki vagy, honnan kéne, ismerjelek. De fogd fel. Nem tudom, miről beszélsz. – úgy nézek rá, hogy érezze, tényleg fogalmam sincs, hogy ki ő. Aztán pedig kezdem feladni az egészet, mert úgy tűnik, hogy azt hiszi, én csak hazudok. Pedig nem. HA hazudom, akkor az orrom mindig megremeg és ez ellen nem tudok mit tenni. Viszont a mozdulata és számomra túl intim és legszívesebben rácsaptam volna a kezére, de biztos címlap sztori lenne, hogy a doktor veri a betegét. Nem kell a felhajtás. A cetlire vetek egy pillantást és cinikus nevetés feltör belőlem.
Elveszem a tollat és a lehető legnagyobb betűkkel rá írom, hogy Nem. Majd laza mozdulattal elindulok mellette.
- Hagyj békén. – most már kezdek jobban frusztrálttá válni és ez nem tenne jót, tekintve, hogy még bári jöhet, amitől a műtőbe kell mennem.
De nem sokáig jutok, rájövök, hogy goromba voltam és a sarkon megvárom, hogy jöjjön ki.
- Ne haragudj, hosszú nap. Nem akartam ennyire…undok lenni. – túrok a hajamba.
■ ■ Zene ■ ■ edi ■ ■credit



she's fire and lightening
and everything frightening
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

35
● ● Posztok száma :
Elizabeth Olsen
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Sürgõsségi osztály •• Szomb. Okt. 14, 2017 10:49 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Sürgõsségi osztály ••

Tell me your secrets


Sürgõsségi osztály
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Hírszerzési osztály

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Kórház-