Közeli strand
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 7:28 am
Today at 12:13 am
Yesterday at 11:55 pm
Yesterday at 11:40 pm
Yesterday at 10:09 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. Márc. 13, 2017 11:05 pm-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
-
-
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
-
-
Oktatás
4
1
Média, művészet
2
-
Civilek
-
1
Elit
1
1
Törvényen kívüliek
1
-
Összesen
9
5
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Közeli strand



Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Közeli strand •• Vas. Jan. 15, 2017 11:43 am

[Only admins are allowed to see this image]
Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

556
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Jayden C. MacSween tollából
Témanyitás Cora és Jayden •• Hétf. Máj. 01, 2017 5:11 pm

Magamban századszor is köszönetet mondok ezért a pillanatért, ezért a napért. Az az igazság, hogyha az embernek rossz napja van, valami gondja akad, sosem felejt el átkozódni, ám ha boldog, jól érzi magát, könnyű a lelke, akkor sosem jut eszébe köszönetet mondani a percért, a napért, vagy azért, aminek/akinek a jóleső érzést köszönheti.
Én véletlen sem szeretnék ebbe a hibába esni, ezért mormolok hálát újra és újra a természetnek, amiért létezik ez a csodás, elhagyatott, sziklás partszakasz, amiért én rátaláltam, és most itt fekhetek órák óta a szűrt napsütésben, ami még az én bőrömet sem pirítja agyon, és csak élvezem a tenger zúgását, ahogy a vízcseppek lassan felszáradnak a bőrömről, élvezem, hogy élek, összhangban a természettel, megfeledkezve a hétköznapok gondjairól.

Emberi energiát reggel óta nem is érzékeltem, csak a halakat, akikkel együtt úsztam, a rákokét a parton, a kagylókét, a sirályokét. Amikor, most, késő délután először éreztem, hogy közeledik felém valami, amit hirtelen nem tudok beazonosítani, először bosszús lettem, hogy ember fogja megzavarni kétnapos, önkéntes száműzetésemet, aztán eszembe jutott iménti, saját bölcselkedésem, és miközben feltápászkodtam a sátram elől, ahol feküdtem, inkább hálát adtam az elmúlt órák nyugalmáért.
Mire felnéztem, a lány már kiemelkedett a habokból és a part mentén sétálgatott, visszanézve a tengerre, ahol valószínűleg eddig úszhatott. Megpróbáltam koncentrálni, mert eléggé összezavartak az energiái, egyszerre éreztem emberét és állatét. Hmm, ezek szerint vagy kelpie, vagy selkie. Természet elemű mágusként megéreztem az élőlények energiáit, és elég jól meg is tudtam őket különböztetni egymástól, a misztikus lényekkel kapcsolatban azonban még nem volt valami nagy tapasztalatom, bár ismertem pár kelpie-t korábbról, de selkie-vel még sosem találkoztam.
A lány feltűnően szép volt, nálam pár évvel lehetett idősebb. Ahogy megfordult, hogy felkapaszkodjon a lejtős, sziklás partoldalon, találkozott a pillantásunk. Rögtön el is kapta a tekintetét, ő sem úgy nézett ki, mint aki feltétlenül társaságra vágyik. Ahhoz azonban, hogy fel tudjon mászni a sétányig, el kell mennie mellettem és a sátram mellett. Én ezt már nem annyira bántam, nagyon igyekeztem kideríteni, milyen energiák is áradnak belőle. Nem tehetek róla, folyton a tanuláson és a fejlődésen jár az eszem, ami a mágiát és a képességeimet illeti.
A lány már majdnem mellém ért, én meg igyekeztem ráhangolódni, amennyire csak tudtam. Nem tudtam, ő ebből érez-e valamit, eszembe se jutott, hogy esetleg igen.
Újra találkozott a tekintetünk, ahogy picit kerülnie kellett, hogy a partoldalon felfelé vezető kis utacskához léphessen, mert sikeresen az útba állítottam a sátram. Nem gondoltam, hogy társaságom lehet.
Ahogy rám nézett, tudtam, hogy nem fogom tudni most azonnal kideríteni, ki lehet ő, de mivel megeresztett egy halvány félmosolyt, megkockáztattam, hogy őszinte leszek, ahogy én általában szoktam. Legfeljebb ferdén néz rám és elmenekül. Ahogy meg általában mások szoktak.
- Szia! Ne haragudj, kérlek, de őszinte leszek veled: olyan rezgéseid vannak, amiket nem tudok egyértelműen hová tenni, de ha megtennéd, hogy maradsz még egy picit, sokat segítenél. Arra gondoltam, raknék egy kis tüzet, kezd hűvös lenni, és talán eszem valamit. Nem csatlakoznál?
Majd, mert nem én lennék, ha nem beszélnék túl sokat, hozzáteszem:
- Ne aggódj, nem vagyok perverz állat, és letámadni sem akarlak, ahhoz te túlságosan… - kacsintok egyet - szóval, túlságosan nő vagy.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

14
● ● Posztok száma :
Jedwards
● ● karakter arca :


Szeretettel Cora Knowles tollából
Témanyitás Jayden & Cora •• Szomb. Máj. 06, 2017 3:40 pm


Most, hogy Muire újra itthon volt lehetőségem nyílt arra, hogy megmártózzam és kinyújtóztassam végtagjaimat a hűvös tengerben, amire már pár hete nem került sor. Így kapva kaptam az alkalmon, hisz így még az állatokat se kellett felügyelet nélkül hagynom, ami azért egy nagy követ vett le a szívemről. Holott már igencsak esedékesnek éreztem a vízben való mártózást, miután erőm szépen lassan elhagyni látszott.
A vízparton különös gonddal rejtem el a ruháimat és a táskámat, hogy a jéghideg vízbe sétálva visszaváltozhassak eredeti valómmá és élvezhessem a fókalét örömeit. Egyre beljebb merészkedem a nyílt tengerbe, egyre mélyebbre is, hogy feltérképezhessem, változott-e valamit a tengerfenék, mióta utoljára itt jártam. Megannyi hal s egyéb vízi élőlény halad el mellettem, de ügyet sem vetve rájuk, boldogan úszom tovább a sötétkék vízben. Érzem, ahogy ereimbe visszaszáll az életerő és egyre erősebbé és erősebbé válok, ez pedig megnyugtat.
Habár minden más érzékem felerősödik a víz alatt, az időérzékemet remekül elveszítem ilyenkor, így hát nehéz szívvel de úgy döntök, ideje a part felé fordulnom, hogy hazaindulhassak. A habokból már újra emberi mivoltomban emelkedek ki, s habár lábaim a szárazföld felé visznek, tekintetemet nehezen emelem el a tenger hullámzó felszínéről. Ahogy viszont végre elérek a táskámig, villámgyorsasággal rángatom fel magamra a ruhadarabjaimat, levedlett fókabőrömet pedig gondosan a táskámba süllyesztem. Körbetekintve a parton, tekintetem találkozik egy fiatal, szőke hajú idegennel, de amilyen gyorsan csak lehet le is emelem róla a pillantásom. Egészen eddig abban a hitben voltam, hogy ide nem szívesen járnak emberek, erre tessék. Valakinek csak sikerül megzavarnia a nyugalmamat. Ráadásul olyan fantasztikusan választotta meg a helyét a sátorozáshoz, hogy kénytelen vagyok közelebb merészkedni hozzá, hogyha haza szeretnék jutni. Márpedig másra sem vágyom jobban, minthogy végre hazamenjek.
Táskámat a hátamra dobva végül elindulok a fiatal idegen irányába, közelebb érve hozzá pedig megeresztek egy halvány félmosolyt. Nem szokásom bunkóan viselkedni olyanokkal, akik nem érdemlik meg, így ezalól nem most teszek kivételt, pláne, hogy látom, kedvesen méreget. Arra viszont nem számítottam, hogy meg is szólít. - Szia. - Köszönök vissza neki halkan, kíváncsian hallgatva tovább a mondandóját. Felvont szemöldökkel, értetlenkedve nézek rá. Nem tűnik úgy, mintha egy elmegyógyintézetből szabadult volna, ugyanakkor a szavai némi idegességet idéznek elő belőlem. Meg többnyire kíváncsiságot. Vajon milyen rezgésekről beszél? Mit érezhet?
Amikor elárulja, hogy nem egy perverz állat, automatikusan kitör belőlem egy kisebb nevetés. Valahogy nem is illene az egész megjelenéséhez. - Nem ijedtem meg. - Állítom egy apró vállrándítás kíséretében. Nem hinném, hogyha nagyon akarnám, nem tudnám leszerelni, de ezt a gondolatomat inkább megtartom magamnak. Bár a bókját hirtelen nem tudom, hova tenni. Már ha egyáltalán bókolt azzal, hogy túlságosan nő vagyok. Nem értem, mit akarhat tőlem, de a kíváncsiság sokkal jobban dolgozni kezd bennem, mint ahogy azt először hittem. - Csatlakozhatom, de nem tudok sokáig maradni. Meg persze attól is függ, hogy mit kellene csinálnom... Milyen rezgésekről beszéltél az előbb? - Kíváncsian kérdezem, majd keresztbe fonom mellkasom előtt a karjaimat, miután gondosan megigazítottam a táskámat a hátamon. Érdekes ez a helyzet, a kíváncsiságom már az egekbe szökött és ha túl sokat nem is, de egy kicsit itt tudok maradni, hogy kiderítsem, miről is hadovált az előbb.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

22
● ● Posztok száma :
♢ Emilia Clarke
● ● karakter arca :


Szeretettel Jayden C. MacSween tollából
Témanyitás Re: Közeli strand •• Szomb. Máj. 06, 2017 6:52 pm

Ahogy ott áll előttem keresztbe font karokkal, tudom, hogy nagy szerencsém van, hogy a nő egyáltalán hajlandó maradni egy picit a társaságomban és ezáltal segíteni abban, hogy fejlődjek energia-azonosítás terén.
- Ne haragudj, nem akarok félreérthető lenni. – Nyíltan a szemébe nézek, azt akarom, hogy őszinték legyünk egymással. Ez az egyik legfontosabb emberi tulajdonság, amit az elmúlt három évben kifejlesztettem magamban régi, elnyomott, kishitű önmagamból kilépve. Bátorság, nyíltság, hit az emberekben. Persze mindig, mindent csak mértékkel és kellő körültekintéssel… de úgy érzem, eben a nőben megbízhatok.
Összekotrok pár előre odakészített lehullott faágat és némi koncentrálás után tüzet idézek elő. A tűz nem a fő elemem, de egy kis segítséggel ennyi azért még megy.
- Tehát először is ne érts félre, nincsenek hátsó szándékaim, ahogy mondtam is, számomra túlságosan nő vagy… mert, hogy meleg vagyok. – mosolygok rá, mert nem vagyok benne biztos, hogy elértette a poénos célzást. – Emellett pedig természet elemű mágus, ezért érdekelnek az energiáid. Minden növény, állat és ember energiáját különféleképpen érzékelem, ezért tudom mindig pontosan ki és mi van a közelemben. A mágikus lényekkel kapcsolatban azonban még nem vagyok elég tapasztalt és magabiztos, ezért kértelek meg, hogy maradj velem egy kicsit, hadd bizonyosodhassam meg róla, ki is vagy pontosan. Tudom, simán meg is kérdezhetném, talán el is árulnád, de azzal nem fejlődnék.
Előkészítem az egy-két órája fogott halaimat, és miután a tűzhöz teszem őket, hadd süljenek, egy percre magamba mélyedek, hálát adva a természet szellemeinek, amiért megajándékoztak ezzel a táplálékkal.
Attól tartva, hogy újdonsült ismerősöm furán fog rám nézni és itt hagy, hamar visszatérek a társalgáshoz.
- Remélem, szereted a sült halat. Kérlek, ülj le egy picit, ha van kedved. Ó, amúgy engem Jaydennek hívnak, de szólíts csak Jaynek. Tudod, én csak most érkeztem Dublinba, előtte Sligo mellett éltem egy erdőben lévő házban a mesteremmel. Ott remek lehetőségem volt előhívni a képességeimet és fejleszteni a tudásom. Valamiért úgy érzem, te is természetközeli ember vagy, ezért is szimpatizáltam veled az első pillanattól fogva.
Megpiszkálom egy kicsit a tüzet és közben a lányt figyelem. Szép, szőke lány, de a kék szemek mögött mélyebb történet rejtőzik. Egészen független, önálló embernek tűnik, ami tetszik és kíváncsivá tesz.
- Tudod, megtanultam, hogy nem lehet élni folytonos rohanásban, stresszben, számomra elengedhetetlen néha az egyedüllét, hallani a természet hangjait, egybeolvadni az örökkévalósággal, mielőtt újra visszatérek a civilizáltnak nevezett világba. De bevallom, utóbbira is van némi igényem, kiváltképp’, ha olyan emberekkel találkozom, akikkel úgy érzem, egy hullámhosszon vagyunk, ami sajnos igen ritka. De annál jobban értékelem azt a maroknyi barátot, aki körülvesz. És tudod, még egy dolog: fogalmam sincs, ezeket most miért is mondtam el neked. Bocsi. – Kissé zavartan felnevetek és megvakarom a fejem. Nem tudom megtagadni bohókás önmagam, de nem is akarom. Szimpatikus ez a lány, csak azoknak a társaságában kezdek bizalmasan, és vég nélkül dumálni, akiknek pozitívak a rezgéseik.
Ismét mélyen a szemébe nézek és tudom, hogy igazam van. Megvan.
- Jó étvágyat, selkie-lány! - nyújtok felé mosolyogva egy fapálcán szépen megpirult halacskát. – Van kedved esetleg mesélni magadról egy kicsit? Itt laksz a közelben? Mivel foglalkozol?
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

14
● ● Posztok száma :
Jedwards
● ● karakter arca :


Szeretettel Cora Knowles tollából
Témanyitás Re: Közeli strand •• Kedd. Máj. 23, 2017 8:24 pm


Összefont karokkal állok az idegen férfival szemben, felvont szemöldökkel, kérdőn konstatálom, hogy vajon mit akarhat tőlem. Kedvesen beszél, érthetően, minden bizonnyal tényleg nincsen semmi hátsó szándéka, én azonban mégse lehetek elég körültekintő, tehát egyelőre nem bocsátkozom túl nagy kedvességbe.
Figyelem, ahogy összekotor pár faágat és tüzet gyújt. Most már értem, mi is annyira furcsa benne.
- Ó, vagy úgy. - Haloványan elmosolyodom. Erre a "meleg vagyok" kijelentésre semmiképp sem számítottam, főleg azért nem, mert ezt nem szokás rögtön közölni egy vadidegennel. De hát, rendben... ő gondolom túlságosan őszinte.
- Azt látom, hogy mágus vagy. - Mondom kissé barátságosabb hangsúllyal, ahogy a tűz felé mutatok. Tovább hallgatom a szavait és meglepve tapasztalom, hogy tényleg mennyire őszintén beszél mindenről. Szinte azonnal beavat a tervébe, rögtön elmondja kicsoda-micsoda, mintha semmi baj sem történhetne. Persze nem áll szándékomban világgá kürtölni, hogy mikre képes, csupán meglep, hogy még egy fél órát se vár azzal, hogy felfedje előttem a valódi kilétét.
Nem szólalok meg, de az arcomra minden bizonnyal kiül a kíváncsiság. Valóban képes lenne arra, hogy csak úgy "kitalálja", mi is vagyok? Mégis hogyan?
Egy pillanatra se hagy szó nélkül, ami azért egy kicsit megmosolyogtat. Én nem elegyedek ilyen könnyen szóba ismeretlenekkel, maximum csak a helyi kicsi közértben, de ott viszont már nagyjából ismerem az üzlet vevőkörét. Ott nem érhetnek meglepetések. A kíváncsiságom hajt előre és az játszik közre abban is, hogy végül leülök a férfi mellé. - Én Cora vagyok. És jól érezted, odáig vagyok a természetért. Ó, és akkor hát üdv Dublinban! Hogy érzed itt magad? Tetszik a város? - Kénytelen voltam kérdéseket feltenni, mielőtt még ő tette volna meg ugyanezt. Én nem szeretem, ha kérdezgetnek, de éreztem, hogy hamarosan oda is el fogunk jutni.
Zavar, ahogy figyel, de ezt betudom a mágus énjének és annak, hogy éppen eszeveszetten próbálja kideríteni, hogy melyik fajt is képviselem. Már kezdem azt hinni, egy nyugodt percek elé nézünk, de aztán újra megszólal. - Nem gond. Ezt igazán meg tudom érteni. Habár én jobb szeretek a többi embertől elszigetelve lenni. Azért is járok ide. Itt általában nem lát senki. - A földet pásztázom, ahonnan aztán rögtön felkapom a fejem, amint kiejti a "selkie" szócskát. Ámulva nézek rá és elveszem tőle a felém nyújtott halat. - Köszönöm, neked is jó étvágyat. - Szinte csak suttogom, annyira nem tudom hirtelen hova tenni a megszólalását. Ez hogy lehetséges egyáltalán? Honnan tudja, hogy mi vagyok? Meg kell kérdeznem... - Hogy tudtad kideríteni, hogy mi vagyok? - Értetlenkedve pillantok rá, s kíváncsian várom a feleletét. Per pillanat az jobban érdekel, minthogy én válaszolgassak neki. Amúgy se nagyon szeretem bevonni az embereket az életembe, nemhogy még órák hosszat regéljek magamról.
- Nem épp a közelben lakom, de úgy-ahogy azért a környéken. Egy farmon élek és ott is dolgozom, ezért érezhetted a természetimádatot rajtam. Földet művelek, virágokat, növényeket nevelek, állatokat gondozok. De legyen elég ennyi rólam. - Direkt nem mondtam túl sok konkrétumot. Nem mintha attól félnék, hogy egyszer csak megjelenne az ajtómban, egyszerűen nem akartam magamról beszélni.
- Te mivel foglalkozol, ha nem épp... ezt űzöd? - Mutatok a tűzre, hisz fogalmam sincs, hogy fogalmazhatnám meg a kérdésem anélkül, nehogy sértő legyen. Azt mégse mondhatom, hogy varázsolgat, az olyan... lekicsinylő. Bántani meg nem áll szándékomban.
Belekóstolok a halba, s elismerően bólintok. - Nagyon finom. - Még egyet falatot bekapok a számba, aztán tekintetemet ráemelem Jayre. Talán nem kellene ennyire szigorúnak lennem vele. - Egyébként én se itt éltem mindig. Úgy tíz éve költözhettem ide, miután az édesapám meghalt. Először utáltam itt lenni, de most már sehol máshol nem tudnám elképzelni az életem. Úgyhogy ha most még mondjuk nem is nagyon lennél oda Dublinért... idővel majd biztos megszokod és talán meg is szereted. - Váó, ezzel még magamat is sikerül meglepnem. Milyen kedvesen, barátságosan beszélek hozzá. Ez igen, ügyesen csináltad Cora. Talán mégse vagyok annyira mogorva az idegenekkel, mint hittem. De hát most végül is miért legyek annyira elutasító? Jay eddig csak kedvesen viselkedett velem, sehogy máshogy. Így aztán ő sem érdemli meg, hogy másfajta bánásmódban részesítsem.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

22
● ● Posztok száma :
♢ Emilia Clarke
● ● karakter arca :


Szeretettel Jayden C. MacSween tollából
Témanyitás Re: Közeli strand •• Szer. Máj. 24, 2017 8:29 pm

Szemmel láthatóan túlságosan lerohantam szegényt. Te sosem változol meg, Jay, a nagy száddal és a szókimondásoddal… az a baj, hogy nem sok indíttatásom van megváltozni, mégha néha zavarba is hozom az embereket. Gyerekkoromban és tinédzserként teljesen elnyomottan, szeretet nélkül, félelmek között nőttem fel, és nagyon sok idő, egy csodálatos ember és a természet szellemei kellettek ahhoz, hogy meggyógyuljak lelki sebeimből és az az ember lehessek, aki ma vagyok. Persze a hegek sosem tűnnek el a szívemről, de ahogy tudom, megpróbálom élvezni az életet, értékes emberek társaságát keresni és segíteni, ahol és akinek tudok.
Mindenesetre hagyok a lánynak pár percet, hogy ne érezze magát nagyon kényelmetlenül a társaságomban és csendben eszegetem a következő sült halam, mielőtt válaszolok a kérdéseire.
- Alapvetően, amennyit eddig láttam a városból, nagyon szép hely. Csak hát, én is gyakran vagyok hasonlóképpen, mint te. – Megmosolyogtat, ahogy meghallom, azért jár ide, mert itt nem fut nemkívánatos társaságba. – Én is szeretek elvonulni, és csak a természet hangjaira koncentrálni. Sajnálom, hogy ezt az alkalmat most jól elszúrtam neked.
Ahogy meghallom, hogy egy farmon él, még inkább felélénkülök. Imádom a farmokat, a birtokot, a termőföldeket, a növényeket, az állatokat, a természet körforgását, a vetés és aratás, a virágzás és gyümölcsérés örök váltakozását. Egyszer talán én is farmon szeretnék majd letelepedni. De erőt veszek magamon, és nem zúdítom a nyakába a kérdéseimet és a lelkesedésem, mert úgy látom, nem szeretné feszegetni a témát és túl sokat kiadni magából. Ezt tiszteletben kell tartanom.
- Ha egy farmon élsz, akkor nem kell ecsetelnem, hogy mennyire tud hiányozni a nyüzsgő városközpontban a természet csendje és szabadsága. Én három évig egy faházban éltem egy erdőben, Sligo mellett, de ezt talán említettem is már...
Látom, mennyire meglepődik, ahogy helyesnek bizonyul a tippem a kilétét-milétét illetően. Az emberek általában nemigen vannak tisztában a természet elemű mágusok képességeivel, sőt, sok olyannal is találkoztam, aki a tűz, víz, föld, és levegő elemű mágusok mellett nem is tud a létezésünkről. Mondjuk nem is népes csoport a természet elemű varázslóké, ez tény.
- Igazából nem nagy trükk. Meg tudom különböztetni a különböző állatok, sőt, növények energiáit egymástól. Valahogy úgy tudnám legegyszerűbben elmagyarázni, hogy a mágikus lények hiába vannak éppen emberalakban, az energiáik különbözőek egy hétköznapi emberétől. Egy seelie-é, unseelie-é, succubusé, kelpie-é, egy szellemé, egy boszorkányé, vagy éppen egy selkie-é mind-mind másmilyen. A selkie-k esetében valahol egyszerre érezni az emberi és a fókaenergiák rezgéseit is. Röviden ennyi.
Piszkálgatni kezdem a tüzet, nem szeretném, hogy úgy érezze, egy huzamban túl sokat beszélek, tartok hát megint egy szusszanásnyi szünetet. Kellemes meglepetésemre ezúttal ő töri meg a csendet.
- Úgy érted, van-e rendes munkám is a bűvésztrükkök mellett? – nevetem el magam. – Újságíróként dolgozom egy magazinnál. Szeretem csinálni, leginkább akkor, ha olyasmiről írhatok, ami érdekel, és amit hasznosnak érzek. Az újságírásban, vagy a médiában zajló munkákban az a jó, hogy ha értékes tartalmat közvetítesz, nagyon gyorsan és egyszerűen juttathatod el mindazt egy hatalmas közönségnek, a világ minden tájára. Persze ugyanez a helyzet az értéktelen szeméttel is, és sajnos ezutóbbi ömlik legtöbbször a nyomtatott sajtóból és a tévéből is. – Örömmel hallom, hogy ízlik neki a sült hal. – Igazából egyik nagy vágyam, hogy egyszer csinálhassak a saját feltételeimmel egy olyan tévésorozatot, amiben bemutatom a világ különböző tájain élő állatokat, növényeket, megismertessem, megszerettessem őket az emberekkel, közelebb hozva ezzel a természetet és a természetjárás szeretetét, Földünk tiszteletét mindenkihez. Neked van egyébként valami egyéb szakmád, vagy hivatásod? Van, amit szívesen csinálnál? Amolyan privát küldetésféle? – Megkockáztatok egy kérdést, talán a terveiről, vágyairól szívesebben beszél. Sajnálattal hallom, hogy ezek szerint még nagyon fiatal korában elhunyt az édesapja, de a családjáról semmi esetre sem szeretném faggatni.
Kíváncsian, és remélem, nem túl tolakodóan fürkészem a tekintetét. Bátortalanul rámosolygok.
- Valamiért úgy érzem, nagyon érdekes és sokrétegű lány vagy, kedves Cora!
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

14
● ● Posztok száma :
Jedwards
● ● karakter arca :


Szeretettel Cora Knowles tollából
Témanyitás Re: Közeli strand •• Vas. Máj. 28, 2017 11:10 pm

Inkább érdekesnek, s helyenként viccesnek találtam a lerohanását, mintsem ijesztőnek. Bár a meglepettségem nyilvánvalóan kiült az arcomra, hisz nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy ilyen egyszerűen leszólítsanak idegen emberek. A farmhoz mondhatni közeli vegyesboltban már ismertem az eladót, az oda járó vásárlókat, velük sose esett nehezemre beszélgetni. Olyanok voltak a többnyire idősebb asszonyokból álló vásárlók, mintha kedves, jótét tündérkeresztanyák lettek volna. Állandóan azt hajtogatták, túl vékony vagyok, biztos nem eszek eleget. A "férjemről" kérdezősködtek, akim igazából nincs is, de még mindig jobbnak láttam, ha ebben a hitben éltek, minthogy elmagyarázzam nekik, milyen kapcsolat is van Muire és köztem. Ez senkire sem tartozott, csak kettőnkre, így hát se nem ellenkeztem, se nem helyeseltem, mikor "férjemként" emlegették. Mondjuk egyszer valóban oltári nagyot hazudtam nekik, de azt muszáj volt, mivel állandóan a gyerektémán lovagoltak, ezt pedig csírájában kellett elfojtanom. Tehát hazudtam, hogy természetes úton nem lehet gyerekem. És szomorúan néztem mellé, s így le is álltak a babaprojekt utáni érdeklődésről. Onnantól kezdve pedig a kedves, érdeklődő bájcsevejeken kívül csak recepteket cseréltünk, aminek külön örültem. Nem szeretem, ha az idegenek sok mindent tudnak rólam, s hiába szimpatikus az előttem álló férfi, neki se fogok túl sok mindent elárulni magamról. Egyszerűen ilyen vagyok és kész.
- Nem szúrtad el, már úgyis hazafelé tartottam. - Nem akartam goromba lenni vele, mikor ténylegesen, minden szavából a kedvesség áradt, csak épp még nem voltam teljességgel tisztában azzal, hogy miként viselkedhetnék ugyanolyan lazán és nyitottan, mint ő.
- Én életem első tizenhat évében Galway-ben éltem. Ott is születtem, ott nőttem fel. De ma már inkább Dublint tekintem az otthonomnak, mondjuk Galway-be úgyse köt már semmi sem. - Ha már ő is nevesítette a helyet, ahol élt, akkor én is felfedtem ennyit a múltamból.
Kíváncsiskodtam a képességét illetően, bár egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy talán nem volt túl illendő dolog. De amennyit beszélt és amennyi információt megosztott saját magáról, úgy nem igazán aggódtam, hogy esetleg zokon vennék az érdeklődésemet. És végül is igazam lett, hisz minden nehézség nélkül válaszolt nekem.
- Ez igazán érdekes lehet, mármint átélni, érezni ezeket. Néha nekem is jól jönne, ha azonnal tudnám, hogy kivel is van dolgom. - Nem hinném, hogy olyan túl sok természetfeletti lény fordulna meg körülöttem, de azért az ilyennel sose árt úgy igazából tisztában lenni.
Elmosolyodtam, ahogy bűvésztrükk-ként említette a képességét és kíváncsian hallgattam, ahogy a munkájáról beszélt. Régen én is szerettem írni, ma már azonban valahogy nem hódolok ennek a hobbimnak. Túl sok időmet veszi el a farm és az állatok gondozása, hogy erre valahogy már nem jut időm. Nem mintha panaszkodnék, hisz imádok a farmon tevékenykedni, csak hát, nekem tényleg csak ott zajlik az életem, s máshol egyáltalán nem.
- Ez egy nagyon szép cél, Jay. Remélem összejön, én szívesen megnézném a műsorodat mondjuk vacsora közben. Pláne, mert Galway-en és Dublinon kívül máshol még nem is jártam a világban. - Emiatt viszont nem szomorkodtam sohasem. Volt pár hely, amit szívesen megnéztem volna, az igaz, de, hogy huzamosabb ideig távol legyek az otthonomtól, az nem ment volna. Amúgy is utálom a változásokat, rosszul is viseltem őket mindig is, talán ezért is örülök annak, hogy már tíz éve egyfajta állandósság van az életemben. Másnak lehet, hogy ez unalmas lenne, de nekem pont ez ad biztonságérzetet és ez nyújt örömöt.
- Nem, nincsen, én csak a farmnak élek. - Kérdésén több percig el kellett gondolkodnom. Privát küldetésféle? Hát ezen még sohasem agyaltam, így most talán kissé nehézkesen menne a válaszadás. - Egyébként nem hiszem, hogy lenne bármi küldetésfélém. Én boldog vagyok, ha a farmon minden rendben van, ha tavasszal a virágoskert életre kel, ha egészségesek az állatok... Ennél többre valahogy nem vágyom. - Kíváncsian vártam, vajon ezek után miféle kérdések özönlenek majd a fejébe. A legtöbb ember ilyenkor jön elő a szerelem és a családalapítás kérdéssel, bár nem értem, miért kellene ezeknek mindenképpen megvalósulnia egy nő életében. Ezek nélkül is éppen elég nő vagyok.
- Hát... köszönöm? Bár nem érzem magam túlságosan érdekesnek. Legalábbis megváltani a világot biztosan nem én fogom. - Nem igazán tudtam mit felelhettem volna erre a köszönömön kívül. Túlságosan is egyszerű nőnek hiszem magam, így nem hittem, hogy bármi érdekesség lehet bennem.
- Te most itt fogod tölteni az éjszakát? Meddig? - Kíváncsian biccentettem fejemmel a sátor irányába. Nem vagyok túlságosan kényes, de valahogy el nem tudtam volna képzelni, hogy ne az otthoni, hatalmas franciaágyban hajthassam nyugovóra a fejemet.
- Amúgy mindig ilyen könnyedén ismerkedsz? Én nem tudok idegenekkel ilyen nyíltan beszélni, pláne nem személyes dolgokról...
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

22
● ● Posztok száma :
♢ Emilia Clarke
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Közeli strand ••

Tell me your secrets


Közeli strand
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Külváros-