Kert és lovarda
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 3:07 pm
Today at 1:39 pm
Today at 8:07 am
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. Márc. 13, 2017 10:05 pm-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
1
1
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
3
4
Oktatás
12
6
Média, művészet
9
5
Civilek
3
3
Elit
2
4
Törvényen kívüliek
1
3
Összesen
32
28
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Kert és lovarda •• Szer. Júl. 19, 2017 11:56 am

Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

707
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Nora Wellner tollából
Témanyitás Re: Kert és lovarda •• Szomb. Aug. 12, 2017 11:46 pm

Pandora && Nora

Micsoda meglepetés lesz! Lefogadom, hogy mukkani sem fog tudni majd, vagy épp ellenkezőleg le fog támadni egy rakás kérdéssel, mindenesetre egy biztos, nagyon megfog lepődni, ugyanis egyáltalán nem közöltem az érkezésemet előre. Mint derült égből a villámcsapás, úgy fogok visszatérni a bagett illatú, parfümös, romantika városába.
Ahogy az öt órás út felénél tartva a kocsi morogva gyűri maga alá az aszfaltot, az elképesztően forró levegő a letekert ablakon át az arcomba csap, én pedig csak azon gondolkodom mit fogok először mondani. Egy hosszú perc után rájövök, hogy semmit. Egy árva szót sem akarok és  nem is kell, csak vissza akarok már jönni és meg akarom ölelni és megköszönni, hogy még akkor is mellettem volt amikor több száz kilométer választott el minket egymástól. Pedig milyen csúnyán eltűntem te jó ég! Havonta egyszer egy telefon, egy email pofátlanul kevés kommunikáció téren és főleg felé. De ami ezt illeti az összes közösségi média felületről eltűntem, és szinte senkivel sem kommunikáltam az elmúlt 3 hónapban.
Most amikor átszáguldok Auxerre hídján, átszelve a várost és tudom, hogy már kevesebb mint az út fele van hátra izgalom fog el és ez végre jó jel. Ismét elfog az utazás iránti vágy, a megérkezés kellemes, semmihez sem fogható érzése. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ezt mondom vagy érzem, de jól esik visszatérni egy biztos pontra, egy bázisra, ami számomra jelen pillanatba Párizst jelenti, azon belül is egy csodálatos hatalmas villát. Mocskosul szerencsésnek tartom magam, hogy egy ilyen rendkívüli nő a legjobb barátom, s biztos vagyok abban is hogyha a sorstól kaphattam volna egy nővért ő lenne az! De valószínűleg anyánk nem bírt volna el két ilyen önfejű és vad lánnyal ezért az univerzum másképpen rendezte. Ahogy sok minden másba is beleszólt. Amikor másfél éve útnak indultam Oroszországból, nem terveztem, hogy majd a hegyekbe menekülök 3 hónapra önkéntes lelkigyakorlatra. Igazság szerint 3 hónapnyi sírásra és tombolásra. Mégis így történt. Azt sem terveztem, hogy valaki miatt ennyire kifordulok magamból és minden értelemben elvesztem az eszemet. Mindig úgy érzetem, hogy engem senki és semmi nem fog letéríteni az útról.
Megpillantva Párizs külvárosának első épületeit nagyot sóhajtok.
- Megjöttünk! - jobb kezemmel hátra nyúlok és megvakarom a melegtől kótyagosan szunyókáló Axel fülét mire ő egy fokkal izgatottabban kezd el nézelődni.  Gyorsítok egy kicsit, bár tisztában vagyok, hogy itt sűrűn mérnek a rend éber őrei. Kicsit gáz lenne rögtön egy csinos csekkel kezdeni a visszatérésem de üsse kő. Kicsit vadabb módon cikázok a sávok között, a kelleténél jobban rám mászva az előttem haladókra. Páran értetlenül mutogatnak és minden bizonnyal cifra francia káromkodásokat morognak amikor elhajtok mellettük. Mindig is a gyors és sportos vezetés volt az egyetlen ami azonnal kikapcsolt és felszabadította minden gondolataim.

Mezítláb a szandálommal a kezemben sétálok be a Fournier villa hatalmas kapuján nyomomban a két izgatott farkaskutyával. Alig vállig érő hajamat most egy kis kalap nyomja le és hiába a kis farmernadrág meg a fehér póló a hőség még így is embertelen a nap sugarai pedig perzselőek. A kert egy csoda és vétek lenne nem végigsétálni a zöldellő puha gyepen, amit láthatólag milliméter pontosra nyírtak és gyanítom többet költenek a gondozására mint én a kocsim karbantartására. Lassan a félkör alakú lépcső tetejére sétálok, és neki dőlök a gyönyörűen megmunkált kovácsolt vas korláthoz. A tekintetem körbehordozom a kerten.  A rózsák a rekkenő húség ellenére gyönyörű színben pompáznak és szegélyezik a villához vezető apró kavicsos utat. Maga a ház pedig rettentően tiszteletet parancsoló és szinte már mesébe illő. Axel és Alice kergetőzve futkároznak a bokrok és sövények között, valahonnan messziről pedig a lovak kíváncsi és ideges prüszkölése halaltszik. Várok, türelmesen s közben élvezem a kert nyugalmát és szépségét.
Mikor megpillantom magas vékony alakját a villa díszes ajtajában nem mozdulok csak nézem egy hosszú pillanatig. Haja hosszú egyenes sötét lófarokban lifeg mögötte a léptei ütemére. Gyorsan mégis finoman lépked felém a fehér kavicsos ösvényen. A két kutyám azonnal felé veszik az irányt és boldog ugrándozások közepette üdvözlik őt. A szívem egy nagyot dobban a viszont látástól. A szám lassan mosolyra húzódik. Tudom, hogy most sokkal de sokkal jobban nézek ki mint amikor utoljára láttuk egymást. Az a beesett karikás szemű, falfehér lefogyott nő aki a nap nagy részében aludt és fekete kávéval működött a halvány árnyékom volt csupán. Aztán mikor megelégelt a saját elcseszett vegetálásom leléptem, anélkül, hogy magyarázkodtam vagy búcsúzkodtam volna. Emlékszem csak azt ismételgettem: el kell mennem, el kell innen mennem. És leléptem. Itt hagytam a legjobb barátnőmet aki befogadott, mellettem állt és a testvéreként szeret, miért?! Bánat miatt. Szerelmi bánat miatt. Utólag visszatekintve olyannak látom magam mint egy hisztis kis tini az első nagy szerelme után. De mentségemre szóljon, hogy ez a szerelem mindent elsöprő volt. Tudom mindenki ezt mondja...
Én viszont három hónappal ezelőtt azt hittem meghalok. Tudom mindenki így érez. De én most éreztem ilyet életemben először. Térdre borulva zokogtam mint egy kislány, őszintén, hosszan és fulladozva. Kétségbeesésemben anyámat szólongattam, imádkoztam, könyörögtem és hajlandó lettem volna lepaktálni az ördöggel is ha az kicsit enyhít a szenvedésemen.  A szívfájdalom aztán átment fizikai fájdalomba, a mellkasomra mázsás súly láthatatlan súly került, megnehezítve ezzel a légzést, a mozgást és úgy az egész létezésemet.
Csak most hónapok múlva érzem azt hogy könnyebb.
Lefelé lépkedek a hófehér lépcsőkön, szikrázó és boldog tekintetem egy pillanatra sem veszem le Pandoráról. Nem tudom mit gondol most, a lelkem mélyén talán kissé tartok tőle, hogy neheztel rám, őszintén szólva nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy megbántottam és rosszban vagyunk. Egyetlen szót sem szólok amíg leérek elé, csak nézek rá sugárzó tekintettel. Az íriszeimben ott csillog az, hogy mennyire hiányzott, mennyire hálás vagyok, hogy újra láthatom és a legmélyén ott bűntudat és a bocsánatkérés amiért így elviharzottam.
- Ez a kert mindig is ilyen nagy volt vagy az utóbbi pár hónapban kibővítetted?! - bal kezemmel hátul megigazítom a kalapomat miközben nevetve körbepillantok. Amikor a tekintetem újra visszatalál Pandorára a mosolyom kiszélesedik, a kezem a válla felé nyúl és ha engedi akkor szorosan magamhoz húzom. Egy hosszú pillanatig ölelem miközben egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkaim. Megcsap az ismerős illata, érzem az erős szorítását. Hirtelen magyarázkodni akarok, bocsánatot kérni és szabadkozni aztán amikor újra a szemébe nézek elvetem a gondolatot. Nem kell, legalábbis most ebben a pillanatban nem kell.
- Hiányoztál! Hogy vagy? - kérdezem tőle lágy hangon még mindig fogva az alkarját. Tisztában vagyok vele, hogy hívatlanul és váratlanul toppantam be, de ennyire már ismerhet. Az én belépőm már csak ilyen.




No past, no future ... just the moment.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

95
● ● Posztok száma :
My russian handsome soulmate.
● ● Keresem :
Lily Collins
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Kert és lovarda •• Vas. Aug. 13, 2017 1:20 pm

Pandora && Nora

Ritka volt az olyan pillanat, amikor itthon voltam egésznap. Képes voltam még a szabim alatt is bemenni dolgozni, hiszen még mindig jobb volt elbújni az irodában, mintsem a családom fura pillantásait vagy kérdéseit elviselni. Főleg, hogy mindenki másképpen fogta fel Pandora tettét, de már lassan kezdtem elfogadni, hogy egyetlen egy olyan személy se akad a közelemben, aki elhinni azt, hogy jól vagyok olyan értelemben, vagy éppen hinne abban, hogy két év alatt megkomolyodtam és a „halál” megváltoztatott engem. Na jó, az ő szemükben inkább a tettem változtatott meg, de nem is érdekelt. Egy apró sóhaj bukott ki ajkaim között, majd lassan lemásztam az ágyról, miután lepakoltam magam mellé az éppen aktuális könyvet, amiben elmerültem pár órára. Sietve pillantottam a telefonomra, de még mindig semmi se. Pedig igazán reménykedtem abban, hogy majd keresni fognak és be kell mennem megint dolgozni. Bármit elkövetnék azért, hogy a többieket elkerüljön most. Sietve pásztáztam a birtokot a verőfényes napsütésben, amikor is egyszer csak beugrott, hogy miként is szökjek meg mások elől.
Könnyedén váltottam át a ruhámat a lovaglóruhára, hiszen fő a kényelem még akkor is. Így is néha már kezdett elegem lenni az állandó magassarkúkból, de sok választásom nem volt ilyen téren. Ha meg nem látta senki se, akkor az irodámban is levettem. Lassan fújom ki a levegőt, majd pedig egy kisebb üveget megtöltök vízzel és sietős léptekkel haladok az istálló felé. Már most megtisztítom a kiválasztott lovat, megfésülöm a sörényét, mielőtt elkezdeném felnyergelni, pedig pontosan tudom, hogy utána is meg kell majd takarítani, csutakolni a lovat, de még se érdekel. Szeretek lovagolni, azt, ahogyan a szellő a hajamba kap és kicsit szabadnak érezhetem magam. Úgy érzem, minta olyankor elmenekülhetnék a világ elől és nem kellene soha többé visszajönnöm.  A nyereg könnyedén kerül a helyére és éppen meghúzom, amikor is furán kezdenek viselkedni a lovak. Nem értem, hogy mi történik, de abban biztos vagyok, hogy valaki vagy valaki közelednek és azért csinálják ezt. Húzok egyet a nyergen, majd pedig sietve csukom vissza a karámot, hogy elinduljak kifelé az istállóból. Sok mindenre számítottam, de rá nem.
Megdöbbenés mellett könnyedén szökik arcomra egy baráti mosoly. Sietős léptekkel indulok el feléjük, de még mindig nem értem, hogy mit is kereshet itt. Habozás nélkül guggolok le, amikor a kutyák odaérnek hozzám és kifejezik örömüket. Megsimogatom őket, kicsit megszeretgetem őket, majd amikor Nora is odaér, akkor sietve állok fel, hogy a karjaimba vonjam őt. Nem sok barátom van az új életemben, de ő az volt, még akkor is, ha nem ismert minden titkot. Elnevetem magam a szavain.
- Én biztosan nem, maximum a szüleim tennék meg, de megnyugtatlak ez mindig is ennyire nagy volt. – pillantok rá jókedvűen majd nyomok két baráti puszit az arcára, hogy utána engedjem, mielőtt még megfojtanám az ölelésemmel. Kíváncsian mérem végig őt, de tény, hogy jobban néz ki, mint amikor legutóbb láttuk egymást. Nem is kicsit, mintha tényleg sikerült volna pihenni és rendbe szednie magát. – Ha tudom, hogy jössz, akkor készültem volna. Most csak mázlid van, hogy itt találsz és nem a munkahelyemen. – mondom neki komolyan, majd pedig ismét guggolok, hogy a „kis” szőrmókokat ismét megszeretgessem. – Mi szél fújt erre, csak átutazóban, vagy maradni is fogsz? – kérdezem meg kíváncsian, miközben a kutyák továbbra is csaholnak és örülnek annak, hogy itt lehetnek, meg valaki kényezteti őket.

Lesz még jobb is. dobozcredit



no one forgets the truth;
they just get better at lying.
avatar
Elit
Tell me your secrets

349
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Kert és lovarda ••

Tell me your secrets


Kert és lovarda
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Előkert és előszoba
» Tian (Ígéret Földje)
» Kert
» Kert és erdő a birtok körül

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Villák, kúriák :: Fournier villa-