Pandora szobája erkéllyel
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 10:41 am
Yesterday at 10:04 pm
Yesterday at 8:54 pm
Yesterday at 8:37 pm
Yesterday at 8:37 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥




A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Okt. 17, 2017 9:10 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Pandora szobája erkéllyel •• Szer. Júl. 19, 2017 1:02 pm



Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Gaston Boucher tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel •• Szomb. Szept. 30, 2017 5:19 pm


You know it's time to go
'Cause here comes trouble
Pandora & Gaston

Már egy hét is eltelt azóta a bizonyos liftes dolog óta, és bár nem nagyon szoktam visszasírni nőket, mert általában pótolni szoktam mindet, most mégis valami különös oknál fogva egyre többet gondoltam Pandorára. Nem mondhatnám, hogy annyira az esetem volt, hiszen még Héloisenak is nagyobb a melle mint az övé, azonban egészen felcsigázott abban a végtelenül szenvedélyes pillanatban, már-már annyira, hogy kéjes sóhaját örömmel hallgatnám máskor is, bár igaz valamivel romantikusabb környezetben. Nincs bajom a nyílt terekkel, de azért az ágy mégis több lehetőséget nyújt ahhoz, hogy immár teljes egészében felfedezzem a testét, és egy hét koplalás után még kapcsolatot is színlelnék csak azért, hogy újból megkaphassam.
Arról nem beszélve pedig, hogy az ingemben távozott, a legjobb Guccimban, amit mindenképpen muszáj volt visszakapnom. Promó cucc volt, kifejezetten nekem szánták és őszintén szólva megvisel a hiánya.Tudok ugyanis tárgyakhoz, helyekhez ragaszkodni, vagy épp ruhákhoz is, így nem meglepő, ha ehhez az egyedi darabhoz is igazi, férfias szerelem kapcsol.
Valójában nem nagyon akarnék az előtérben ácsorogni, így mikor az autóm befordul a kaviccsal meghintett úton, nyíl egyenesen startolok befelé, hogy minél előbb áttörhessek a védelmi hálón. Hogy honnan tudom, hogy itthon van? Nos nem tudom. De mivel már hét óra elmúlt, és ő nem dolgozik, csak ötig, gondolom nem nagyon lehet máshol. A liftes esetből tanulván úgy gondolom apuci kellően fogja, és ez reménnyel tölt el azzal kapcsolatban, hogy itthon találom.
Nem csengetek, csak bemegyek.
Kezem az ódon kilincsre simul, majd szinte már nesz nélkül osonok be az óriási villába. A takarítónő épp fülessel a fülén végzi az utolsó simításokat a szépen megterített asztalnál, ebből kiindulva már tudom, itt bizony vacsora várható. A konyhából kellemes illatok szálldogálva cirógatják az orromat és tudom pofátlan vagyok, és még tiszteletlen is, de nem bánnám ha meghívnának hogy töltsem itt az est hátralévő részét.
Még vetek egy pillantást a nekem háttal dúdolgató nőre, majd a lépcsőn macskamód rohanok fel. Fülemet majd mindegyikhez odatapasztom és kizárásos alapon abba az egybe nyitok be, ahol nem hallok beszélgetést.
Bingó!
A szoba üres, és milyen jó ez a hinta izé! Azonnal beleülök. Lábamról lehúzom a zoknit, majd törökülésbe vágódom benne és lágyan hintázni kezdek. Hát ez marhajó!
hug || ©
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

51
● ● Posztok száma :
Nolan Funk
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel •• Szomb. Szept. 30, 2017 5:55 pm

To Gaston

Egy hét is eltelt azóta az eset óta, de még mindig olykor eszembe jutott. Nem véletlen volt az se már, hogy szinte egyetlen egy szabadpercet se hagytam magamnak, hogy gondolkodni tudjak, vagy emlékezni. Ki kell verni a fejemből, nem történhet meg még egyszer. Nem kell a tiltott gyümölcsöt többször megkóstolni. Főleg azok után nem, amik még utána következtek. Sose történt még olyan velem, mint azon az estén. Nem is tudom, hogy mi sokkolt jobban, amit tettünk, vagy amit utána követtem el, netán az amit Domitól tudtam meg. Ki kell vernem a fejemből azt a pillantást, azt a nézést, az érintését, ami még mindig olykor olyan volt, mintha magamon érezném.
Alig, hogy hazaestem a munkából máris sietve öltöztem át, hogy utána kilovagoljak a birtokon. Nem voltunk lótenyésztők, mint a Campbell család, de attól még mi is hódoltunk ennek a régi nemesi szokásnak. Szerencsére pedig én is eléggé hamar belejöttem, és az egyik kedvenc időtöltésem lett. Ahogyan vágtáztam úgy éreztem, hogy szabad vagyok, még ha szinte be is zárt a birtokra az apám, hogy ne hozzak rá még több szégyent. Az újságok már azelőtt arról csámcsogtak, hogy miként mostam be az egyik filmsztárnak, hogy kijutottunk volna a liftből. Emiatt hagyta ott apám a tárgyalást is, de ahelyett, hogy javítottam volna a helyzeten, inkább rontottam. A címlapok tele voltak a rólunk készült képekkel. Ha valahol nem a pofozás pillanata volt, akkor az, amint éppen Gaston ingjében ácsorgok, mint valami idióta, de még se érdekelt. Az újságok könnyedén végezték a kukában, miközben apám szép lassan elsimította a dolgokat és elült végre a por, vagy legalábbis nem az első oldalon szerepeltünk. Utáltam az újságokban szerepelni és mióta Pandoraként tértem vissza el is tűnt a korábbi botránykirálynő, egészen addig a végzetes partiig, legalábbis sokak szerint.
Fogalmam sem volt, hogy mióta lehettem már kint a szabadban, amikor is ideje volt visszaindulnom, mielőtt lekésném a rideg házban eljátszott családi vacsorát. Utáltam minden ilyen vacsorát, hiszen ebben a házban nem sok szeretet rejtőzött, hiába volt hatalmas, itt a pénz számított és az, hogy minden a családfő akarata szerint történjen. De azzal senki se törődött, hogy valójában ki hogyan érez, vagy éppen ki miként van. Mintha csak ez valamiféle múzeum lett volna és a család csak a kirakatba lett volna jó, de amúgy? Amúgy csak egy gond lett volna.
Lecsutakoltam a lovat, kifésültem a sörényét, miután megszabadítottam a nyeregtől és a többi a dologtól, majd pedig kapott enni és inni. Amikor pedig végeztem, akkor elindultam a bejárat felé. Könnyedén nyomtam le a kilincset, hiszen ilyenkor nem szoktuk zárni. Mary-t könnyedén pillantottam meg, mire mosolyogva köszönök neki.
- Jó estét, Pandora! – örültem, hogy végre elfogadta, hogy nyugodtan szólíthat a keresztnevemen.
- Szép estét, Mary. Valami hír a többiekről? – pillantok rá kérdőn, hiszen elméletileg fél óra múlva családi vacsora lenne. Addig legalább lezuhanyozhatok és rendbe szedhetem magam úgy, ahogyan elvárják. Főleg, ha apa bizonyos üzletpartnerei is jönnek.
- Igen, idetelefonáltak, hogy félórát késnek, így a vacsora később lesz. Az öccse a szobában van, az édesanyja és a húga pedig még nem tértek vissza. – számol be arról, hogy ki merre van. Azt meg tudtam, hogy úgyis apám üzent, hogy késnek.
- Köszönöm. – csak ennyit felelek mielőtt felszaladnék a lépcsőn egyenesen a szobám felé. Könnyedén bontom ki a hajamat és már el is kezdeném lehámozni magamról a felsőmet, miközben az ostorral és a lovaglósapkával is egyensúlyozom, hogy közben lenyomjam a kilincset, de alig hogy belépek az ajtón megpillantok egy ismerős arcot, amint a „hintaszékben” ül.
- Szerintem nem mondtam, hogy érezd magad otthon vagy helyezd magad kényelembe. Másrészt meg ez betörésnek számít. – feleltem teljesen higgadtam a kezdeti sokk után, még ha nem is voltam ennyire higgadt. A pólómat visszahúztam magamra, a lovagló sapkát és az ostort pedig leraktam az asztalra, de előtte még a lábammal belöktem az ajtót. Miért vert félre a szívem egy-két ütem erejéig? Fogalmam sincs, vagyis nem akarom tudni, ahogyan újra érezni azt a fura érzést se, ami kezdett a hatalmába keríteni. Egyszerűen nem hagyhatom azt, hogy megint a bűvköre alá kerüljek.
- Az ingedért jöttél? – teszem fel a kérdést kíváncsian, miközben pár lépésre megállok tőle és úgy pillantok le rá. Főleg, hogy kikászálódhatna a székemből. Az az egyik kedvenc helyem, tárgyam az egész nyamvadt rideg villában. Persze, hogy egyszerre dobnám ki őt, ugyanakkor még se. Nem, erre még nem is gondolhatok. Sietve próbálom meg kizárni azt, hogy milyen érzés is volt legutóbb elveszni a karjai között. De igazából azt se értem, hogy miként jutott be egyáltalán a birtokra…


 hug ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

486
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Gaston Boucher tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel •• Vas. Okt. 01, 2017 11:42 am


You know it's time to go
'Cause here comes trouble
Pandora & Gaston

Olyan sokáig nem kell várnom.
Pedig már épp sikerül totálisan kényelembe helyezni magam. Ez a szék tök jól hintázik, puha is, és komolyan mondom, férfi létemre elgondolkodom azon, hogy nekem is szükségem van egy ilyenre. Levezetném a felgyült stresszt, és lehet hogy a forgatókönyveket is szívesebben olvasnám egy ilyenben ülve. Tuti valami spéci cucc.... állapítom meg, majd ujjammal jólesően megnyomkodom a körülölelő anyagot. Lágy, mégis stabil. Kezem átfogja a tartó ruhát, majd a karikát is megkocogtatom, de elég stabilnak tűnik, így nem fenyeget az a veszély, hogy esetleg leszakad alattam. Mondjuk nem is igazán vagyok nehéz, a versenysúlyom nem értem még el, úgyhogy hiszek abban, hogy ha Pandora alatt nem szakad le, akkor alattam sem fog.
Kimerülten, kiengedett hajjal, és lószagtól bűzölögve érkezik meg a szobájába, én pedig kérdései hallatán csak legyezni kezdek az orrom előtt. Nem bírom a lovak szagát, oké, hogy csodás és okos állatok, és a vágtázásnál nem nagyon van szebb dolog, de nem lehetne kifejleszteni nekik valami dezodort? Mondjuk virágillatút... Mert akkor talán még meg is kívánnám.
- Szerintem nem az a gond, hogy beleültem ebbe a csodás dologba, hanem hogy ... hány napja nem fürödtél? - szegezem neki a kérdést, majd tettetett aggodalommal pillantok a "hintaszékre".
- Gondolom ezzel a szaggal úgysem ülnél bele, nem? - kérdezek vissza, majd rosszallóan ráncolni kezdem a homlokomat. Hát hozzám biztos ilyen illattal nem jöhetne be! És amúgy meg nem is értem, hogy hogy nem sejtette ittlétemet. Pedig én aztán húzok magam után lágy illatcsíkot és a liftes eset után már tudnia kellene, hogy itt vagyok. Szagról!
- És eltaláltad, az ingem miatt jöttem első körben. Tudod szeretem a Guccit. És ez spéci darab, kifejezetten nekem. Szóval nem lenne gond, ha visszakérném?! Persze csak miután megfürödtél, mert így ne nyúlj hozzá! Félek sosem jönne ki belőle a szag... vagy valamit belekensz, és utána életem végéig meghülyülök tőle. Nem bírom a betegségeket! - borulok ki egy pillanatra és bele se merek gondolni hogy milyen betegségeket terjeszthet egy ló, és utána ő is. És ebben a pillanatban már mindjárt nem is találom olyan vonzónak.
- Jelents fel! De előbb valami fertőtlenítőszerrel ápold le magad... - mondom ismét, mert nem tudok túllépni a témán, majd lágyan meglököm magam a "hintaszékben".
- Szerinted egy ilyet férfias kiadásban is legyártanak? - kérdezem őszintén, majd lágyan végigsimítok a finom anyagon.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen kislányos szobában laksz... - vigyorodom el, és nézem a reakcióját. Imádom bosszantani...
hug || ©
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

51
● ● Posztok száma :
Nolan Funk
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel •• Vas. Okt. 01, 2017 12:45 pm

To Gaston

Biztos vagyok abban, hogy nem a házvezetőnő engedte be, mert akkor szólt volna róla. Tényleg ennyire hidegen hagyott volna a jelenléte, mint amennyire mutattam? Valójában nagyon nem, de akkor se engedhettem meg azt, hogy kifejezzek bármilyen érzelmet. Még talán a bosszúságot és az ellenszenvet könnyebben adtam volna a tudtára, de azt, hogy részben a bőröm alá jutott és nem tudom elfelejteni, sokszor eszembe jut akár akarom, akár nem.. Nahh, azt már a világért se árulnám el neki. Főleg azok után nem, hogy a legjobb barátnőm bátya. El kell felejtenem, hiszen tiltottabb gyümölcs ennél már nem is lehetne. Miért van az, hogy pont az kell nekünk, ami nem lehet a miénk, vagy miért pont a tiltott gyümölcsök a legédesebbe és miért vágyunk arra, hogy újra ízlelhessük? Miért vágyom annyira arra, hogy újra megperzseljen és láthatatlan tetoválással bélyegezzenek meg a lángjai? Nem, ez kész ostobaság, legszívesebben még le is kevernék egyet magamnak, hogy észhez térjek.
- Pont annyi ideje, hogy a hozzád hasonló szánalmas alakok a közelembe se akarjanak jönni. – felelem pontosan annyira kedvesen, mint várható. Gyerünk, inkább bosszantson, mintsem utat törjön magának a falaimon és újra elvesszek, mert ha még egy apró darabot magával visz, akkor… akkor az már nem lesz jó, az még több bonyodalmat fog szülni és az nem történhet meg.
- Mert ha igen, akkor sietve pattansz ki onnan, mert félsz, hogy szagod lesz és a nők nem fognak a lábaid előtt heverni? – gúnyos és ironikus a hangom, de mást nem érdemel. Nem érdemelhet, nem lehet újra kedves, nem mutathatok magamból még többet, mert az a vesztemet, vagy inkább a vesztünket okozná. Bármennyire is csábító, bármennyire is vágyom arra, hogy elveszhessek, a felszín alá láthassak, mert nem lehet. És hosszú idő után azt hiszem ez a csata még annál is nehezebb, hogy valaki másnak a testében kell élnem. Vágyni valakire, akit nem kaphatsz meg, mert egyszerűen nem lehet, a tűzbe önként belesétálni, ami végül talán örökre megégett és nem menekülhetsz többé. Egyszerre volt csábító és egyszerre akartam kidobni a szobámból, mert semmi keresnivaló itt. Sőt, ha apám megtudja, hogy itt van, akkor nem kizárt, hogy hamarabb heréltetné ki, mintsem kezet fogjon vele. Ez a gondolat, mert tetszett, mert ha ráveszem, hogy maradjon, akkor bármennyire is idegesítsen, akkor legalább az apámmal ismét szembe fordulhatok, még ha kicsinyesen is. Nem is rossz.
- Nem hordozok fertőzést, de igazából most kellene meglepődnöm, hogy ezt mondod? Azok után, amiket eddig gondoltál, mondtál rólam, már nem igazán tudok. Meg ha ennyire tartasz a betegségektől, akkor inkább a kurváidtól kellene félned, nem? – nyersen fogalmaztam? Eléggé, de legalább rájöhet arra, hogy amit gondolok azt ki is merem mondani nő létemre. Tudom, sokak szerint még mindig a nőknek csendben kellene maradniuk, de én nem fogok.
- Tényleg ennyire vágysz a bilincsre? – billentem oldalra a fejemet, majd pedig hajamba túrok és egy aprót sóhajtok. Ellépek tőle, hiszen ennek így semmi értelme sincs, ahogyan annak se, hogy tovább fürkésszem őt. Még a végén elvesznék abban a szempárban jobban, mint kellene. Erősnek kell maradnom.
- Nem tudom, de férfiak nem szoktam ilyenekben üldögélni, csak a kislányok. – pillantok hátra rá, ha már annyira lekislányozta a szobámat. Egyébként is semmi köze hozzá, hogy milyen a szobám. Inkább élek ilyen szobában, mint egy rideg villában, mint amilyen ez is. Itt legalább otthon érzem magam. Sietve húzom le a felsőmet, majd a hecc kedvéért még hozzá is vágom, hogy utána megváljak a nadrágomtól is és egy szál fehérneműben felkapjam a törölközőmet, majd a szekrényből kivegyek egy ruhát, de aztán megtorpanok. Inkább az ingje mellett döntök és egy farmer mellett. A kettő együtt tökéletes lesz, és legalább szívhatom a vérét is, hogy még se kapja vissza.
- Nos, tudod legalább már tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy ne akarj rám mászni. Ez azért megnyugtató. – tiszta fehérneműt is kiveszem, majd pedig elindulok a fürdő felé, de még az ajtóban megtorpanok.
- Ha nem akarod elveszíteni a büszkeségedet, akkor jobb, ha eltűnsz, mielőtt apám rád talál. – azzal a lendülettel bevágom a szobámból nyíló fürdő ajtaját, hogy rendbe szedjem magam. Remélhetőleg a szék és a hozzávágott felső pedig lefoglalja annyira, hogy ne törje rám az ajtót ebben a 10 percben. Sietve bújok bele a ruhámba, majd megszárítom a hajamat és mély levegőt veszek. Az ingjét kellően kigombolva hagyom, ha azt hiszi, hogy csak úgy beállíthat és mindent megkap, amit akar. Akkor téved, nem is kicsit. Talán direkt akartam megint bosszantani, kísérteni a sorsomat. Gyerünk, nem lesz semmi baj se, képes vagy rá. Talpon tudsz maradni és elsétálni továbbra is férfiak mellett, vagyis mellette, ahogyan mások mellett tetted. Nem lehet ekkora hatással rám.  

 hug ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

486
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Gaston Boucher tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel •• Vas. Okt. 01, 2017 1:17 pm


You know it's time to go
'Cause here comes trouble
Pandora & Gaston

- Mikor a múltkor az érintésemtől nyögdécseltél a liftben, nem is találtál annyira szánalmasnak. Vagy lehet te is azok közé a nők közé tartozol, akik csak színlelnek? Á az nem lehet... szerintem voltam olyan jó, hogy azok a hangok élvezetből szóltak... - mélázok el és kicsit el is komolyodom, miközben visszaidézem a pillanatot. Testemen egy fél pillanat alatt végigszalad a borzongás jóleső érzése, kezemen az apró, világos szőrszálak az égnek merednek és azzal is tisztában vagyok, hogy valami más is kezd hasonló sorsra jutni ha továbbra is ezen gondolkodom.
- Én büdösen is mindenkinek kellek, ne sértegess! - húzom el a számat és még fel is morranok mindehhez. Sosem kellett túlzottan megerőltetnem magam, ha nőre vágytam, ő az első olyan, akinél nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt elképzeltem. Először sikerült totálisan csúcsra járatnia, felesel, és komolyan mondom azt az ólajtó száját muszáj valamivel ismét befognom. Azt nem értem csak, hogy hogyan csinálja. Hogy hogy képes két perc alatt eljuttatni abba az állapotba, hogy mindennél jobban meg akarjam büntetni! Hiszen mikor idejöttem még jókedvű voltam, vidám, és inkább kacér, mint bunkó, és most meg... már megint kezdi kihozni belőlem az állatot.
- Áh, nem szoktam fizetni a nőknek. Felesleges... ingyen is elvállalják. Bár nem tudom, hogy most te a múltkoriért, végül is összeszedted a pénzt a földről? - kérdezem nem épp finom stílusban és már tudom is, hogy mennyire messzire mentem. A múltkori pofon és narancslé józanítólag hatott, vajon most mit fog hozzámvágni? Tekintetem az ostorra vetül, majd a szám fintorra szalad. Hát jó, lehet hogy ezt a kijelentést, kérdést nem is igazán gondoltam át.
- Csak vicceltem! - próbálom menteni a menthetőt, majd kipattanok a hintázó székből és fedezéket keresve az ágyra startolok. Magamhoz veszem a benne lévő óriási medvét, amit remélem nem valami szexuális segédeszközként használ - nem értem miért jut mindig a szex az eszembe róla - és magam elé tartom. Ha igazi lány, pont ebbe szokta hullatni a könnyeit mikor épp megáll a világ, én pedig jó helyen vagyok. Mackót nem bánthatja, nem akarja, így tehát engem se.
- Ne hantázz! Szerintem megy a szemem színéhez. És látom az arcodon, hogy tetszik a látvány. Én, a szobádban... veled... a medvéddel.... - gonoszkodom tovább és arcomra kiül az a bizonyos Gastoni rohadék vigyor, ami csak bizonyos eseteknél alkalmazok.
- Pedig nyugodtan bevallhatod magadnak is, meg nekem is, alig várod, hogy legyen végre valami! - mondom, majd ahogy bevonul a fürdőbe hangosan felvihogok.
- És azt is nyugodtan beismerheted, hogy hiányozna neked az én férfiasságom, és biztos vagyok abban, hogy megvédenéd! - kiabálok utána, miközben durcásan bevonul a fürdőbe. imádom hogy ilyen mufurc, azt mondjuk már kevésbé, hogy a levedlett, bűzlő felsőjét a fejemhez vágja.
Lányosan felsikkantok, és a szívem vadul kalimpálni kezd. Ez bosszúért kiállt! A ruhadarabot a medve mancsaival emelem fel a földről, csak hogy ne kelljen hozzá nyúlnom, majd míg hallgatom a víz lágy duruzsolását egy férfias mozdulattal kihajítom az erkélyre. Ne bűzölögjön ott nekem tovább!
Apropó víz...
Miért pont most kell elmennie tusolni? Miért nem hív engem is? És különben is nem ér, hogy a meztelen testét előlem takargatja... Persze nem is bírok magammal... rányitok. Sajnos későn. Mert épp a Guccimba feszít.
- Öhm... remélem azért már csak akkor vetted fel, miután lecsutakoltad magad... - jegyzem meg durcásan majd jobb ötletem támad.
- Amúgy mivel ezért jöttem, már le is veheted, és itt sem vagyok!

hug || ©
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

51
● ● Posztok száma :
Nolan Funk
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel •• Vas. Okt. 01, 2017 2:09 pm

To Gaston

- Tegyük fel, hogy valódiak voltak… - kezdek bele és minden idegszálamra szükségem van, hogy ne áruljam el, hogy még mindig képes lázba hozni, ha csak arra gondolok, ami akkor történt. Vagy éppen mennyire is vágynék arra, hogy újra bebarangolja a kezével a testemet. Túlzottan is vágyom rá, de erőt veszek magamon és folytatom tovább. – Attól még, hogy valami egyszer igazán jó volt, nem jelenti azt, hogy újra megtörténik, vagy éppen akkora hatással lehet ránk ismételten az az illető. – teljesen higgadtan csendülnek a szavaim, pedig a vérem megint kicsit kezd felforrni, a lábam köze pedig összerándul már a gondolatnak köszönhetően is, hogy mennyire is mámorító érzés volt elveszni a játékában, vagy éppen magamban érezni őt. „Verd ki a fejedből! Nem gondolhatsz erre! ” ostorozom magam és minden erőmmel ezen vagyok. Vajon rá is hatással van az, hacsak rágondol, vagy neki nem okozott semmi maradandó dolgot az a perzselés, ami minket ölelt körbe?
Megforgatom a szemeimet, de nem is felek semmit se a szavaira. Képzelem mennyire kelhet ő úgy mindenkinek. Inkább csak a pénze kell, nem más, de ha erre nem jött rá még, akkor lehet nem nekem kellene felvilágosítanom róla. Éljen csak a kis álomvilágában, hogy mindenki annyira hagyat dobja magát a mosolyának, vagy a pillantásának köszönhetően. Vélhetően a pénzt is felmutatja, mielőtt megkapná, amit akar. Vagy csak azért kell a nőknek, hogy elmondhassák még azzal a hírességgel is ágyba bújtak. Szánalmas és felszínes.
- Cseszd meg! - nem szoktam így beszélni. - Nem, nem szedtem össze, de csak nem ekkora sokkot okoztam neked, hogy már ez se rémlik? – szemtelen mosoly és pillantás pedig könnyedén kúszik az arcomra. Lehet nagy volt a kavarodás, de akkor is. Talán nagyobb hatással voltam rá, mint mutatni akarja, hiszen a szavai ezt sugallják. Ez pedig valamilyen szinte jóleső bizsergéssel tölt el, pedig nem lenne szabad. Az pedig nem volt kérdés, hogy az első tárgyat irányába hajítottam nem finomkodva, az ostort vagy őt sajnáltam jobban? Mindegy már, hiszen a tárgy egyenesen felé repült, az meg rajta múlott, hogy mije is fog fájni, mennyire ügyesen tudja elkapni. Az pedig, hogy viccelt-e, vagy nem. Már nem számított, mert a tárgy egyenesen felé süvített, mint akin nyomott akar majd hagyni.
Az pedig, hogy az ágyamba vándorol? Tetszett-e? Egy részemnek túlzottan is, a másik felemnek viszont nem. Mintha egyszerre a dühtől és a vágytól kezdett volna forrni a vérem. Tényleg ennyire nagyra tartja magát? Komolyan, miért játssza ezt a szerepet, miért nem engedi, hogy valaki átlásson a falakon, mint múltkor engedte?
- Vagy inkább csak te vágysz erre, hogy tetsszen? Szeretnéd, mi? Vagy netán ezt még magadnak se akarod bevallani, mert ha az inged kellett volna igazán, akkor küldhettél volna mást is vagy üzenhettél volna. – őt fürkészem félmeztelen állapotban, hiszen a pólómat már levettem. Mintha csak direkt húzni akarnám az agyát, hogy lássa azt, amit egyszer megkaphatott, de többször nem fog. – Legyen valami? Mégis mire gondolsz? Arra, hogy eltűnj a szobámból? Valóban várom. – rántom meg a vállaimat, miután kibújtam a nadrágomból is, majd pedig sietősen távozok a fürdőbe otthagyva neki a felsőmet. Az eszem megáll, de leginkább amiatt, hogy nem csak eltaszított magától, hanem egyre inkább kezdte felhívni magára a figyelmemet.
Szerettem volna élvezni a vízjózanító hatását, de most azt is tudtam, hogy nem engedhetem meg magamnak. Hamarabb kell végeznem, mintsem ő betérjen ide, mert annak nagyon nem lesz jó vége. Szavaira nem felelek semmit se, mert ha így is lenne, akkor se akarnám magamnak bevallani. Hiányozna e a becsesebb testrésze? Nem kizárt, de inkább valahogy az hiányzik, amit mutatott magából, amikor a felszín alá engedett. Ez pedig újra totálisan őrültség. Nem engedhetek meg magamnak ilyet, egyszerűen nem lehet.
Hívtam volna? Talán, ha nem lenne ekkor pöcs, mint amennyire mutatja magát De így legalább én kaphattam egy kisebb józanságot és már éppen a hajamat igazítom, amikor benyit minden kopogás nélkül.
- Nem tanították meg, hogy mielőtt belépsz valahova, azelőtt illik kopogni? Az időzítéseden van még csiszolnod. – teszem fel úgy a kérdést, mintha meg se hallottam volna a szavait és igazán édes mosoly kúszik az arcomra. Kérdésére csak egy sokat sejtető pillantást kap, de nem felelek, hogy mikor is vettem fel, de az újabb szavaira elnevetem magam.
- Ezért jöttél? El is kéne hinnem? – lépek egészen közel hozzá, de nem kellett volna, hiszen az illata ismét megbódít. Kezem mellkasára siklik, majd játékosan megpaskolom azt. – Ügyes próbálkozás, de ha annyira akarod, akkor vedd el, vagy talán visszaadom, ha úgy gondolom megérdemled. – azzal a lendülettel megpróbáltam mellette ellépni és visszatérni a szobába. – Vagy gyere el a vacsorára és utána a tiéd lehet… - vetem fel, de nem pillantok rá, akár el tudtam lépni, akár nem mellőle. Mintha csak saját magamnak ásnám a szakadékot a javaslatommal, de amennyire magának való úgyis egyből nemmel felelne rá. Így nincs okom aggódni se, hogy hamarabb szaladt ki a számom egy olyan dolog, aminek nagyon nem kellett volna.

 hug ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

486
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Gaston Boucher tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel •• Kedd Okt. 03, 2017 12:41 pm


You know it's time to go
'Cause here comes trouble
Pandora & Gaston

- Biztos hogy valódiak voltak, mert én jó vagyok... - mondom szerényen, hiszen teljesen egyértelmű, hogy istencsászárkirály vagyok az ágyban, és ha nincs is több jó tulajdonságom, ez akkor is igaz.
- Nem kell ilyen elutasítónak lenned! Hát ha tetszett és jó volt, akkor miért ne lehetne jó még egyszer? - kérdezem, és valójában magam sem értem, hogy miért vetem fel ezt az ötletet. Általában nem vágyok ugyanarra a nőre többször, mégis amióta betettem a lábam a szobájába, megőrülök érte. Szinte már fizikailag fájdalmat okoz a kínzó vágyakozás, és ez több mint őrület. Hiszen nem csak most érzem ezt, hanem amióta otthagytam a liftben. Soha nem akartam senkit többször, nem gondoltam volna, hogy épp ő lesz az, aki valami hasonlót kivált belőlem. Ez pedig félelmetes és újszerű.
Tudtam, hogy hozzám vág valamit, éreztem.
Mindig ezt teszi, mikor valami olyat mondok, ami nem kedvére való. Mintha csak saját magammal állnék szemközt, annyira biztos vagyok a tetteiben. Lehetséges kiismerni valakit egyetlen találkozás után? Vagy egyszerűen csak túlzottan hasonlít rám? Ha nő lennék, én már réges-régen hozzádobtam volna valamit magamhoz, így nem csodálkozom azon, hogy meg is teszi.
De miért pont az ostort?
Férfiasan felsikkantok, majd mikor a hosszú tárgy felém repül magam elé rántom a medvéjét. Szegénynek leviszi a fejét, de legalább én nem sérültem meg túlzottan. Mondjuk rá is játszhatnék, hátha pont úgy megsajnálna mint a liftben, de azt hiszem jelenleg nem venné be.
- Megőrültél? Levitted szegény fejét! - dohogok, miközben színpadias mozdulatokkal simogatni kezdem Mackó fejét.
- El sem hiszem, hogy lehetsz ekkora állatkínzó! Bántod itt, pedig semmi rosszat nem tett veled! Ne sírj, majd én hazaviszlek és megvédelek ettől a csúnya nénitől! - gügyögöm neki gyerekesen, és bár lehet nem hiszi, de ha az ingem nem kerül vissza, én tényleg magammal viszem a medvéjét. Amolyan rablási célzattal, és a váltságdíj az ingem lesz.
Előttem vetkőzik.
Először is, nem igazán értem, hogy miért teszi, hiszen nem akar tőlem semmit. Másodszor, már rég le kellett volna vetkőznie, akkor mikor meglátott. Miért csak ilyen későn?
Harmadszor.... Mi a fene van velem?
Torkomba óriási gombóc nő, a tekintetem megállás nélkül törékeny alakját követi, simogatja, és akármennyire is bűzlik, akármennyire is nem akarok tőle semmit, mégis nagyot kell nyelnem , és vissza kell fognom magam, hogy ne érjek, hozzá, hogy ne én vigyem a fürdőbe a zuhany alá.
Hála az égnek nem előttem vetkőzik meztelenre. Egy szerencséje van, hogy hozzám vágja a felsőjét, és legalább van mivel elfoglalnom magam egészen addig, míg le nem tusol, és amig rá nem töröm az ajtót.
Mert rátöröm.
Én nem fogok kinn várni fél órákat!
Csak adja ide az ingem és ...
Természetesen rajta van. A Gucci. Az ingem! Amiért ide jöttem. Ráadásul pofátlan mint én, ez pedig mosolyt csal az arcomra. Piszkálja az alvó oroszlánt, keze a mellkasomra simul, én pedig elégedetten szimatolok közben a levegőben, testéből már nem a büdös ló szag, hanem valami finom, friss, tiszta illat száll.
- Oké, vacsorázzunk! - mondom, miközben elsétál mellettem kacéran, én pedig igaz próbálom magam visszafogni, mégsem vagyok rá képes. Utána nyomulok, és épp az ágy előtt érem utól. A kezéért nyúlok, majd magamhoz rántom. Kezem a tarkójára siklik, ujjaim alatt érzem nedves tincseit, majd erőszakosan, vadul csókolom meg ajkait. Büntetésből! HOgy tudja, ki a főnök. Mert én vagyok a férfi!
És mert annyira vágytam az ízére - és ezt soha nem vallanám be!

hug || ©
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

51
● ● Posztok száma :
Nolan Funk
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel •• Kedd Okt. 03, 2017 1:39 pm

To Gaston

- Sok jó dologhoz kettő ember kell, nem gondolod? – pillantok rá kérdőn és megforgatom a szemeimet, amit viszont utánamond, azzal eléggé meglep. Pár pillanat erejéig még képes a szavakat is belém fojtania, majd közelebb lépek hozzá ismét. – Ezzel most azt akarod kifejezni, hogy szívesen ismételnéd meg? És honnan veszed, hogy eggyel beérnéd, ha eddig se tetted? – fonom lassan össze magam előtt a karomat. Tudom, hogy szemét vagyok, amiét így ráhárítom az egész dolgot, mintha én nem akarnám megismételni az egész dolgot, de ha már ő hozta fel, akkor inkább vesézzük ki az ő dolgait, mintsem az enyémeket, hogy mit is érzek. Főleg, hogy azt se tudom, hogy mit érzek. Egyszerre képes még mindig dühíteni a viselkedése, a szavai, az arroganciája, ugyanakkor még mindig vonz valami felé. Mint a fény a bogarakat, pedig tudják, hogy a vesztüket okozhatják, ezért kell óvatosnak lennem, nagyon óvatosnak, mert én nem eshetek csapdába. Nem kerülhetek újra a bűvköre alá, a kalitkájába, ami egyszerre kecsegtet szabadsággal, vágyakkal, mert ott van az a tény is, hogy múltkori után se leltem meg az összes darabkámat, mintha csak az ott maradt volna nála a nagysietségben. Többet pedig nem veszíthetek, a várfalaknak állniuk kell.
Sikítása nem érdekel, mert megérdemelte volna, hogy őt találjam el és ne szegény medvét, de szerencsére még a reflexei nagyon is a helyén vannak. Ez pedig igazán balszerencse, vagy csak sejti, hogy ideje féltenie a nyakát és a fejét is, ha nem akar szarabbul járni, mint múltkor.
- Kár, hogy az övét és nem a tiédet. – felelek ennyit csak totálisan úgy, mint aki tényleg ezt sajnálja igazán, nem pedig azt, hogy a macinak „baja esett”.
Ajkamba harapok és hitetlenkedve nevetem el magam. – Csak nem szuvenírre vágysz? Ha már másképpen nem kaphatod meg azt az illatot, ami múltkor annyira tetszett? – kérdezem meg eléggé pimaszul ahhoz, hogy utána a ruháimat elkezdjem levenni. Hogy direkt itt vetkőzöm-e? Erre még szerintem az öt éves is tudná a választ, hogy igen. Direkt kísértem őt, direkt kínzom, hogy ha akarná se, akkor se kaphatja meg ezt, de annyira nem őrültem meg, hogy felfedjem a fehérnemű alatti fedett részeket is.
Szükségem van a kisebb távolságra, hiszen túlzottan is csábító volt az ágy szabad fele, túlzottan is hívogató volt, mintha az a medve se lett volna ott. Ahogyan ott feküdt, vagy éppen a pillantásával mért végig…
Mi van velem?
NEM AKAROM EZT ÉREZNI! KI AKAROM VERNI A FEJEMBŐL!
Egyszerűen csak muszáj elfelejtenem, de ha örökké nem is állhat mellettem Fourtuna, akkor legalább most pár perc erejéig megteszi, amíg el nem készülök és bele nem bújok a „ruhámba”, vagyis félig az. Igazából azt se tudom, hogy kit bosszantana jobban az, hogy Gaston ingje van rajtam, a tulajdonosát, amiért nem kapja csak úgy vissza és nem minden úgy történik, ahogyan kellene, vagy inkább apámat idegesítené, hogy a kikészített ruha helyett egy ilyenben teszem tiszteletem az asztalnál.
Mosolya… Azt hiszem nem sok híja volt, hogy megint elveszítsem az eszem, de azt is tudom, hogy bármikor örömmel elvesznék, még kérés nélkül is abban a mosolyban, ami rövid időre a képére kúszott. Kezem mellkasára tévedt, mintha csak a játék most kezdődne, hiszen ez talán egy csata, de vajon nyerhet bármelyikünk is? Együtt bukunk vagy együtt nyerünk? Miféle játék lenne ez, magam sem tudom, ahogyan a szavaim se könnyítik meg a helyzetet.
- Mi, ez most komoly? Ennyire egyszerűű… - kezdenék bele, amikor is megérzem ujjait a karom köré fonódni, majd hirtelen megránt és neki ütközöm, de mielőtt még a felháborodásomat fejthetném ki, azelőtt ajkait az enyémekre tapasztja. Érzem, ahogyan a keze tarkómhoz téved, beleborzongok, a csókja heves és szinte követelődző, birtokló. Nyelvünk táncra kél egymással, miközben karomat köré fonom, pedig legszívesebben ellökném magam, de még se teszem. Inkább csak hozzásimulok, mintha csak túl régóta vágytam volna, hogy újra megízlelhessem ezt az érzést, ami neki köszönhetően kelt életre. De mielőtt még én dönthetnék arról, hogy ezt inkább most kellene befejezni valaki kopog és máris benyit.
- Elnézést, nem tudtam, hogy vendégje van kisasszony. – szólal meg hebegve habogva Mary, mire sietve távolodom el Gastontól. Ajkamba harapok, kezem a nadrágom zsebébe csúszik, de nem nézek a férfira.
- Nem történt semmi se, nem rég még én se tudtam róla. – ebből pedig a házvezetőnő érezheti, hogy valaki engedély nélkül tette be a lábát és legközelebb jobban kellene figyelnie. Főleg, ha erről a férfiról van szó, aki ennyire megkavarja a gondolkodásomat és a cselekedeteimet.
- Az apja megérkezett, várja magát. Az úr is csatlakozik a vacsorához? – pillant rám kérdőn, mielőtt becsukná az ajtót. Én csak sietve bólintok, de még mindig nem mozdulok meg. Az ajtót fürkészem, hogy meneküljek vagy inkább maradjak… mind a kettő túlzottan csábító volt…
 hug ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

486
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Gaston Boucher tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel •• Kedd Okt. 03, 2017 2:23 pm


You know it's time to go
'Cause here comes trouble
Pandora & Gaston

- Nem nagyon tiltakoztál a liftben, szóval nem hinném, hogy csak én akarnám... - felelem pimaszul, és tudom, most ezen megint ki fog borulni, de ilyen az, mikor az igazság telibe talál és fáj. Mert szerintem neki ez rohadtul fáj. Nem én vagyok az esete, nem szokott az olyan emberekhez mint én. Értem ezalatt a szép, a kedves, a tökéletes férfiakat. Hiszen én vagyok millió lány vágyálma, és elhiszem hogy nagyon nehéz lehet megbírkózni ezzel a teherrel. Azzal, hogy nagyon sokan fognak kiborulni ha kiderül kettőnk kis románca.
- Attól, hogy jó volt a szex, és szívesen megismételném, még nem jelenti hogy elköteleződtem. És miért beszélünk rólam? Beszéljünk rólad! Meg arról, hogy milyen hatalmas érzéseket váltok ki belőled minden találkozásnál. Kár tagadnod, hogy totál oda vagy értem, és mint a liftben, most is beindultál. - vágom a fejéhez pofátlanul. Nem vagyok jártas a kapcsolatokban, ez tény, viszont abban igen, hogy felismerem a női vonzódást. Tök mindegy mit mond, mit tesz, látom rajta a vágyat, ahogy a tekintete végigsiklik rajtam, hogy nincs ellenére a közeledésem. Már csak azt kéne elérnem, hogy ne tiltakozzon mindig, és talán, ha épp jókedvem lesz, akkor megtartom őt egyedül. Persze azt sem nevezném kapcsolatna, az túl félelmetes lenne... de talán hosszabb időt is eltöltenék vele, benne, és ezáltal felrúgnám a saját magamnak felállított szabályaimat.
- Ezen a macin maximum a könnyeidet érzem, meg a nyáladat, mert tuti ezen alszol és belefolyatod... - állapítom meg, majd kicsit összenyomom a medve fejét.
- Látod? Tök nyomott már! Eldeformáltad! Jobb is ha megmentem innen. És tudod majd kimosom.... a bacilusok miatt... - viszem be az utolsó ütést, hogy ezzel ko-t adjak, és végre sértetten és dühösen elvonulhasson zuhanyozni.
Ki ez a lány? És miért sodorta az ég az utamba? Millió kérdésem lenne vele kapcsolatban, azzal kapcsolatban, hogy miért is vonzz ennyire. De a válaszokat nem találom a fejemben. Mintha nem is léteznének. Mintha egy hatalmas nagy rejtély lenne, melyet meg kell fejtenem, csak valahogy ezzel kapcsolatban olyan rosszak az előérzeteim.
Úgy érzem, ha megfejtem, én is elbukok vele együtt, azt pedig nem szeretnék. Gaston mindig nyer, és mindig ő kerekedik felül a dolgokon. Muszáj fölékerekednem!
Nem tudom magam visszafogni. Egyszerűen egyszerre dühít és vonzz, és ez egy kombináció, ami gyilkos kettőnkre nézve. Nem bírom ha lekezelnek, már hozzászoktam ahhoz, hogy mindenki imád, és kikészülök attól, ahogy bánik velem. A liftben is azért akartam neki megmutatni, hogy ki vagyok én, mert egyszerűen kihozza belőlem az állatot. Pont mint most.
Nem akartam megcsókolni. Nem akartam utána nyúlni, mégis megtettem. De egyszerűen vonzz az az édes szája, hogy csókolhassam minden alkalommal mikor valami butaságot mondd, vagy csinál. Az én kis dívám!
Szám a szájára tapad, nyelvem jólesően esdekel a bebocsátásért, és mikor meg is kapom az engedélyt úgy csókolom mintha nem lenne holnap, mintha csak mi lennénk a világon, és mi ketten menthetnénk meg a földet a teljes pusztulástól. Elveszek az ízében, az odaadásában, és még többet kell belőle éreznem. Kezem a fenekére kúszik, szinte már felemelem magamhoz, hogy még közelebb kerülhessek hozzá. Szemem lecsukódik, azt sem tudom volt - e már olyan, hogy lehúnyt szemmel csókoltam egy nőt. Nem is lényeges a kérdés, hiszen ránk törnek. Elhúzódik tőlem, a nő pedig bejelenti a vacsorát. Persze, hogyne maradnék. De előtte azért én tuti kirúgnám a némbert mégis mi a faszt képzel magáról hogy csak úgy bemászik más szobájába!
Hangosan felhorkanok, majd egy lépéssel hátrébb sétálok.
- Oké, tehát vacsora. Ebben óhajtasz megjelenni? - kérdezem, mert annyira nem örülnék annak, ha ebben látnám. Még leeszi a végén, és dobhatom ki valami zsírfolt miatt.
- Én nem szeretném... - mondom, majd a nő után becsukom az ajtót, és a benne lévő kulcsot el is fordítom. Míg felteszi az én plusz terítékem, míg mindenki lekászálódik az épp elegendő idő elég sok mindenre.
Elé állok, hogy kénytelen legyen rám nézni.
- Elég jól áll rajtad az ingem.... de nélküle... jobban tetszel... - suttogom, majd lágyan csókolni kezdem a nyakát, hogy a maradék ellenállásától is megfosszam. Ujjaim a gombokkal játszanak, és folyamatosan haladva gombolják ki azokat. A nyaka után a kulcscsontját kezdem harapdálni és egyre lejjebb araszolok.
- Mondd, ha hagyjam abba! - súgom a bőrének, és bár nem hiszem hogy képes lennék rá, azért az esélyt megadom magunknak. Neki... Önmagamnak...

hug || ©
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

51
● ● Posztok száma :
Nolan Funk
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel •• Kedd Okt. 03, 2017 3:07 pm

To Gaston

- Az akkor volt és nem most. – lehet, hogy ott nem volt ellenemre, de most még se hagyhatom azt, hogy újra a bőröm alá férkőzzön, hogy olyan dallamokat csaljon elő, mint még soha senki. Egyszerűen csak nem engedhetem meg neki, hogy még egy darabot kiszakítson belőlem, legyen szó bármennyire is pici darabkáról.  Amikor elér az újabb mondandójában az „elköteleződtem” részhez, akkor könnyedén nevetem el magam és úgy nézek rá, mint aki nem tudja eldönteni, hogy ezt most komolyan kiejtette e vagy nem.
- Szerintem egy szóval se említettem azt, hogy elköteleződtél volna emiatt, de érdekes, hogy te ebből máris erre gondolsz és védekezel. – pimasz mosoly pedig ott bujkál az ajkaimon, mert kíváncsian várom, hogy inkább hallgatni fog, vagy megpróbálja megmagyarázni azt, hogy most miként is keverte ezt bele. Többször is le lehet feküdni valakivel, anélkül, hogy elköteleznéd magad és még jól is érzed magad. Ebben semmi rossz sincs, de pont ettől fura, hogy ő máris ezt felhozta. Vajon ő sose kóstolta kétszer még ugyanazt, azt az „almát”? – Odalennék érted? Ha vágynék is rád, akkor se jelenti azt, hogy minden vágy beteljesülhet, vagy be kell teljesülnie. Olykor egy kis önfegyelem jó, mert legalább biztosan nem fojtom meg a másik felet egy kanál vízben, ha még tovább mutatja az arrogáns képét. – billentem oldalra a fejemet, miközben kicsit negédesen csendül a hangom. Ha már úgyis szerinte olyan érzéseket vált ki belőlem, akkor csapjuk a vágyak mellé oda azt is, hogy tényleg olykor legszívesebben megfojtanám egy kanál vízbe, vagy én lökném a tengerbe a viharban, ha tehetném. De azt is tudom, hogy múltkor is így éreztem, és balszerencsémre nem csak ő zuhant, hanem én is zuhantam vele együtt.
- Nem vagyok ötéves, hogy összenyálazzam. – vágok egy nem éppen kedves fintort neki, majd amikor még hozzátesz, arra csak egy nem éppen kedves pillantást kap és egy hangos ajtócsapódást, ahogyan eltűnök.
Fel kellene szívódnia, ha én már nem tudok, hiszen ez mégis csak az szobám, ez az otthonom, de még szerintem olykor egy temetőben is nagyobb a buli, mintsem ebben a házban. Sivár és rideg, ez pedig olykor még engem is meg tud rémiszteni, hogy miként tudtak ilyen környezetben felnőni. Egyszerűen csak ijesztő, még talán annál is, amit ő művel velem, vagy inkább egálban vannak? Az érintés, a közelsége perzsel, ahogyan az érintése is.
Lehetséges az, hogy egy víz csalogat, ellen akarsz állni, hiszen tudod, hogy a végzeted hordozza magában, mármint hogy belefulladhatsz, de akkor se tudsz ellenállni? Mintha csak az életet jelentő forrás lenne, ami nélkül nem élhetsz túl, mert hirtelen így éreztem. Csak még egy lépés és a mélység el fog nyelni és többé nem fogok tudni kikeveredni, legalábbis tartok ettől. Egy lépést hátrálnék, de helyette csak hozzásimulok, miközben elveszem a  csókban, szemeimet lehunyom, ujjammal gyengéden simítok végig a tarkója vonalán, miközben az ő keze egyre lejjebb indul. Tűz vagy víz? Talán mind a kettő, hiszen egyszerre éget meg és egyszerre nyel el… minket…
Egyszere bosszankodom Mary megjelenése miatt, ugyanakkor hálás is vagyok, hiszen félő volt, ha nem jelenik meg, akkor hamarosan már nem csak az egyikünk trónolt volna az ágyamon, hanem együtt. Bármennyire is csábító volt a gondolat, attól még igazán bosszantó is, hogy megint sikerült szép lassan a bűvköre alá vonnia és elvenni az eszemet, elérnie azt, hogy akarjam őt… Egyáltalán valaha elmúlt ez az érzés, miután egyszer már részem volt „megízlelni” őt? Nem, azt hiszem teljesen nem, most pedig csak erősödött a vágyam.
- És eddig úgy tűnt, hogy túlzottan adok arra, hogy mit szeretnél és mit nem? – kérdezem minden habozás nélkül, miközben a zár elfordul hála neki, így pedig bennragadok vele a szobámban, legalábbis egyelőre. Biztos voltam abban, hogy más már rég levette volna, de nekem jelenleg eszem ágában se volt. Inkább csak tovább akartam bosszantani, felhúzni az agyát.
- Akkor nekem adod, hogy le tud máskor is hámozni rólam? – pimasz vagyok, talán túlzottan is, ami sose vallott rám, de most még se tudom fékezni a nyelvem. Hmm, talán túlzottan is élvezem ezt az adok-kapok játékot. Kihívás is van, ahogyan önuralom is kell hozzá, mert pontosan tudom, ha beadnám a derekam, akkor nem csak túlzottan élvezném, mint múltkor tettem, hanem még több bonyodalmat szabadítanék el. Lehelete bőrömet cirógatja, majd pedig ajkaival téved a nyakamra. Kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat, hiszen túlzottan is élvezem. Az ing egyre inkább megadja neki magát, hiszen ahogyan múltkor én róla, úgy most ő segít leszedni rólam az inget. Ajkának játéka, gyengéd és ingerlő harapdálásai pedig egyre inkább szítják benne a tűzet. Szavai perzselnek, ahogyan a lehelete is. Kezem ökölbe szorul a háta mögött, pár pillanatra újra lehunyom a szemem, de egyetlen egy kép elegendő ahhoz, hogy hirtelen meghátráljak.
- Hagyd abba. – érezhető, hogy nem könnyű kimondanom, majd sietve hátrálok meg. A kezemet feltartom magunk közé. – Kérlek… - nem szoktam kérni, de most mégis érezheti, hogy ha nem is ezt akarom, akkor se is okkal teszem és pár pillanattal később az ajtón megint kopogtatnak. Hiába látható a vágy a pillantásomból, valami visszatart, még pedig valakinek a dühe, ha nem jelenek meg hamarosan lent.
- Kicsim? Kell segítség a ruhában? Apád egyre inkább türelmetlenebb! Nyisd ki az ajtót. – hallom az anyám hangját, mire idegesen túrok a hajamba, majd a széken pihenő lilás ruhára téved a pillantásom.
- Minden rendben van anya, hamarosan megyek. – nem többes számot mondok, hiszen ő még mindig elsétálhat, ha nem akar egy katasztrófának a részese lenni. Hátrálok, nagyot nyelek, mert mindennél jobban vágyom arra, hogy elszökhessek innen és elveszhessek az ölelésében, de azt is tudom, hogy mi vár a családra, ha nem teszem azt, amit az apám akar, nem leszek a bábja valamennyire.
Lesütöm a pillantásomat, majd egyszerűen hátat fordítok neki. Az ing, a nadrág, a melltartó szinte egymás után kerül le rólam, hogy utána a ruhába belebújjak. A cipzárt valamennyire felhúzom. – Most az egyszer segítenél nem le, hanem felöltözni? – remeg meg a hangom, majd ha belemegy, akkor elhúzom a hajamat a cipzárról, hogy felhúzhassa azt a ruhahátulján. Bármennyire is tökéletesnek tűnik a család, bármennyire is irigyelnek sokan, ő megízlelhette ezt a szeletet is az életemből, hogy nem mindig tehetem azt, amit kell… mert talán szép lassan ő is rájön, hogy mire vagyok jó apám szemében. Főleg a  ruhát látva, ami majdnem többet mutat, mintsem takar. Igen, még az ingjében is szívesebben mentem volna le.
 hug ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

486
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Gaston Boucher tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel •• Csüt. Okt. 12, 2017 12:21 pm


You know it's time to go
'Cause here comes trouble
Pandora & Gaston

- Igen tudom, és az érdeklődésed el is veszett irányomba... - bólogatok miközben a szememet forgatom látványosan. Elég sok mindent el tudok hinni, de ezt, ezt semmiképp sem veszi be a gyomrom. Na persze! Én vagyok Gaston Boucher! Ez alapból magyarázat mindenre! Az irányomba táplált hatalmas vonzódásra is! Mindamellett, hogy piszok jóképű vagyok.
- Nem védekezek, csak lefektetem a határokat. Túlbeszéled, túlgondolod... és már megint annyit blablázol, mint az első alkalommal. Miért nem tudod néha csak egy kicsit befogni? - szegezem neki a kérdés, mert mérhetetlenül idegesít hogy állandóan dumál. De még ha legalább ruhákról beszélne, vagy kocsikról, vagy épp arról mennyire szeret engem... de nem! Őt nem ilyen fából faragták! Ő egyszerűen csak visszabeszél. Mert lételeme hogy visszavágjon, hogy fitogtassa tehetségét és megállás nélkül felül akarjon kerekedni. Kár hogy ez a fajta uralkodási vágya máshol nem jön ki ennyire erőteljesen. Csak akkor ha épp le kell önteni valakit, vagy tájékoztatni kell a másikat minden hibájáról, vagy épp arról, hogy mi nem tetszik.
- Drágám! Fel kell világosítsalak! Te pont ugyanolyan arrogáns vagy mint én! - jelentem ki neki, majd bólogatok is hozzá. Sőt, ha hagyja, akkor még együttérzően a vállát is megveregetem. Mit hisz, itt csak én vagyok aki nehéz természet? Hát nem! Ki kell ábrándítsam!
Persze megint sikerül megsértenem. Már nem is csodálkozom ezen a tényen, hiszen mindig valami olyat sikerül mondanom, ami nem jó, ami nem tetsző. De hát nem szabad meghazudtolni magunkat, nem igaz? Miért legyünk mások, mikor önmagunk is lehetünk? Ő pedig ezt a Gastont ismeri, mint ahogy én is azt a lányt ismerem, akit mutat felém. A benne rejlő félelem, jóság és szeretet valahová mélyre van eltemetve, mint ahogy a múlt fájdalmait én is túl mélyre ástam. És nem akarom senki kedvéért előhozni, ebben pedig nagyon is hasonlítunk. Mindkettőnknek van sötét titka, mély, fájdalmas pillanataink és egyikünk sem büszke erre. És nem is eléggé őszinte ahhoz, hogy megbirkózzunk ezekkel nyíltan és szabadon.
Nem hagyhatom, hogy csak úgy elanyátlanodjon.
Megcsókolom.
Követelőzően hajolok a szájára, ajkam lassan mozdul és bár akármennyire is nem akartam ennyire beleélni magam mégis átadom magam ízének, puhaságának. Nyelvem bebocsátásért küzd, majd mikor elfogadja a kihívást egyre közelebb húzom magamhoz. És már-már el is felejtem a külvilágot, mikor beront a házvezetőnő.
Szétrebbenünk.
A pillanat tovaszáll, és nem vagyok biztos abban, hogy ennek így kellene véget érnie. Így mikor a nő távozik, utána lépek és nemes egyszerűséggel bezárom a szoba ajtaját. Nem hagyok menekülési lehetőséget neki. Kezem az ing alá téved, szám a nyakát csókolja, fogammal puha bőrét karcolgatom, majd már épp elmerülnék testének ismételt felfedezésében, mikor újabb dörömbölés hallatszódik.
Egy beletörődő és ideges sóhajjal veszem tudomásul, hogy ez a délután nem a miénk, és akármennyire is szeretném, hogy az legyen a szex miatt, itt nekem most nem osztottak lapot.
- Hát jó! - mondom, majd ha már szépen kért és az anyja is megzavarta kettőnk édes légyottját, inkább a ruhájának pántjával kezdek el babrálni. Felhúzom hátul az apró, rejtett cipzárt, majd megigazítom az egész nagyon rafinált hátmegoldást. Az anyag tökéletesen illeszkedik a bőrére, annak világos színét csodásan kiemeli ruhájának mályva árnyalata.
- Jól áll ez a ruha, bár nem értem, hogy egy családi közösen eltöltött vacsorához miért kell így kiöltözni. Mintha a nője lennél apádnak, már bocs. De tudtommal a családi vacsorák azért vannak, mert a legegyszerűbb módon igyekeznek összehozni az egy fedél alatt élő embereket. Na nem mintha nekem túl sok ilyenben lett volna részem, de mindig is így képzeltem... játszós ruha, boldog nevetések, örömteli pillanatok... - mondom, miközben eligazgatom az utolsó pántot is a ruháján. Szám még egy utolsó csókot lehel vállának édes bőrére, majd hátrébb lépek és kezemet karba fonom.
- Akkor lemenjek? Éhes vagyok!

hug || ©
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

51
● ● Posztok száma :
Nolan Funk
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel •• Csüt. Okt. 12, 2017 1:01 pm

To Gaston

Lefektetni határokat, komolyan mintha dedóban lennénk és inkább magát akarná meggyőzni ezekről a határokról, mintsem engem. Eddig is ő volt elsődlegesen, aki a tettek mezejére lépett, nem én. Így szerintem saját magával kellene ezt megbeszélnie és nem velem. Megforgatom a szememet a mondandója végére.
- Miért zavar ennyire, ha egy nőnek van saját gondolata és véleménye? Ennyire ijesztő lenne számodra? Inkább ne is válaszolj rá. – rázom meg a fejemet, mert nem akarok belemenni. Nem fogom azt sajnálni, hogy nem egy üres fejű liba vagyok, akiknek még a vinnyogása is idegesítőbb tud lenni, mint bármi más az adott helyen. Nem értettem, hogy mit esznek a pasik az olya nőkben. Jah, tudom. Nem kell félniük, hogy a másiknak vannak gondolatai és saját akaratai, azon kívül, hogy miként teszi szét a lábát.
- Arra még nem gondoltál, hogy azért vagyok az, mert ezt hozod ki belőlem? Azt kapod, amit adsz, így szokás mondani, nem? – kérdezem meg ártatlanul, de annál inkább pimasz mosoly keretében. Mindenki épít várfalakat maga köré. Valaki nagyobbat és masszívabbat, míg valaki más éppen hogy csak egy kicsit. Miénk erősek voltak, míg rést nem talált a másik rajta. A titkainkat megőrizzük és vannak olyan titkok, amik örökre azok is maradnak. Tudom, a titkok felemészthetnek, de mégis vannak olyan dolgok, amiket nem lehet sose kimondani.
Képes lennék elveszíteni a fejemet, hagyni hogy újra felülkerekedjen és a falaimat újra kicsit megtépázza, ha nem toppan be a házvezető ő. Ő az, aki először megment, aki esélyt ad arra, hogy ne engedjek a csábító csókjának, a közelségének, ami úgy vonz, mintha csak a mágnes két ellentétes pólusai egymást. Hmm, lehet ezért is tudunk újra és újra kicsit a másik bőre alá férkőzni, emiatt nem tudunk csak úgy elsétálni a másik mellett, mert olyanok vagyunk, mint a mágnes? Vonzzuk egymást, de közben meg nem akarnánk, vagy magam sem tudom, hogy mit akarok. Főleg akkor nehéz megmondani, amikor így néz rám, vagy éppen amikor ajkaival a bőrömet perzselik. Aztán mégis eljön a pont, amikor inkább a kötelességtudat és a húgom védelme legyőzi az általa ébresztett mámorító érzéseket és erre az újabb kopogás szintén rásegít.
Miért kell ennek ennyire bonyolultnak lennie? Miért nem tudom csak úgy kidobni a szobámból, kiradírozni, mint az eltévesztett betűket a füzetből a kisdiákok. Mintha csak ő maga lenne számomra a végzet, aki egyszerre hordozza magában a veszélyt és egyszerre az édes, mámorító földi gyönyöröket is. Ez pedig kész őrültség, tekintve azt, hogy még mindig olykor legszívesebben megfojtanám, vagy neki esnék.
Meglepődök, amikor ennyire könnyedén belemegy abba, hogy segít. Csendesen állok és várok, hiszen mit kellene mondani? Szökjük el innen? Keressünk egy csendesebb zúgott csak azért, hogy én megkaphassam azt, amit akarok és ő is, hogy aztán minden menjen úgy tovább, mintha mi sem történt volna? Eddig se ment minden úgy, ahogyan kellene, így ez se a legjobb ötlet. Főleg, hogy már nem vagyunk felelőtlen tinédzserek se, még ha talán olykor kicsit úgy is viselkedünk a másik közelében. Amikor pedig csókot hint ismét a bőrömre, abba beleborzongok és pár pillanat erejéig még libabőrös is leszek, mert túlzottan is jó érzés.  
- Köszönöm. – felelek csak ennyit először, miközben hallgatom tovább, hogy mit is mond. Egy aprót sóhajtok, megigazítom a hajamat, belebújok a cipőmbe, majd egy utolsó pillantást vetek a tükörre, vagyis abban saját magamra, majd az ajtóhoz sétálok, elfordítom a kulcsot. – Nem minden családi vacsora, amit annak mondanak. Vagy annak indul, de végül nem az lesz belőle, mert apám egyik embere betoppan, ahogyan most is fog. Ez elég magyarázat a ruhára? – vonom fel a szemöldökömet, majd kinyitom az ajtót. A kérdésére hátrapillantok.
- Ha szeretnél, akkor jöhetsz. – szavaimban nem sok érzelem bújik meg, de talán a pillantásom annál is beszédesebb, hogy bármennyire is meg akarom legtöbb esetben fojtani őt, attól még örülnék annak, ha ott lenne. Sietve indulok el lefelé a lépcsőn, nem megvárva őt, mert minél előbb túl akarok lenni a formaiságokon és talán azt akarom, hogy a lehető legkevesebbet kapjon el belőle Gaston is. Mielőtt pedig megtenném az utolsó lépcsőket, még hátra pillantok rá, ha elindult volna utánam. – Most még megszökhetsz, ha szeretnél. Rajtad áll, hogy maradsz-e, vagy nem, hiszen terítéket már kaptál. – majd pedig alig, hogy megtenném az utolsó lépcsőket meg is jelenik apám új üzlettársa, aki sietve nyújtva felém a karját. Kisebb hezitálás után elfogadom, majd hagyom, hogy kicsit közelebb vonjon.
- Gyönyörű vagy ma este is Pandora. Jó újra látni, apád mondta, hogy te is csatlakozol hozzánk, ha már a többi gyermek nem képviselteti magát. – legszívesebben elhúzódnék tőle. Testtartásom távolságtartó, mint akit satuba fogtak és nem szabadulhatna belőle.
- Biztos vagyok abban, hogy a neveletlenségükért kárpótolni fog téged Maximo. – majd amikor közelebb hajolna, akkor sietve fordítom el a fejemet, hogy meg ne tudjon csókolni, vagy puszit nyomni az arcomra. Kezem a derekamon lévő kezére siklik, majd lassan eltolom magamról. Próbálom még azelőtt menteni a menthetőt, mielőtt esetleg a mögöttem érkező férfinak esetleg elszállna az agya a látott jelent miatt. Vagy igazából nem is tudom, hogy mit reagálna rá, meg egyáltalán miért is érdekel? Miért nem akarom, hogy a másiknak ugorjon vagy baja essen? Csak felejtsd el, ez nem helyes, a legjobb barátnőd bátya. Rohadt életbe! Talán ideje lenne menned, még a vacsora kihűl, hiszen késtetek és vélhetően sok megbeszélni valótok van még. – töröm meg végül sietve a csendet, hogy kevésbé legyen kínos a pillanat, de aztán betoppan apám is anyámmal a nyomában. Amennyiben Gaston a maradás mellett döntött, akkor éppen mondana már valamit az apám, amikor is rá pillant. Békés lenne e a pillantása? Nem, csöppet se. Őt okolja a múltkori ballépésemért, így mégis mit várna az ember.
- Netán Ön is csatlakozna hozzánk Mr. Boucher? – kérdezi meg kimértem és nem sok jóval kecsegtető hangon, de apám mindig is ilyen volt. Ha éppen valaki olyat lát meg, akit zsigerből gyűlöl, annak is képes az úriember mi voltát mutatni, hogy közben éreztesse azt a másikkal, hogy mennyire is nem kellene itt lennie.  
 hug ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

486
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Gaston Boucher tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel •• Csüt. Okt. 12, 2017 2:56 pm


You know it's time to go
'Cause here comes trouble
Pandora & Gaston

- Engem nem zavar a saját gondolat, szivi, de Te néha kicsit túlzásokba esel... - húzom el a számat, hiszen tényleg így gondolom. Nem baj hogy nem olyan hülye mint egy marék molylepke, de azért nem is kell mindent túlkombinálni. Minden szavamra van valami csipkelődő válasza, mindent jobban tud, minden kis összezörrenésből igyekszik ő kijönni jól... hát komolyan mondom, nem vérremenő csatákat folytatunk, és én is jobban szeretem a sebezhető, és esendő nőket, akik nem tökéletesek, és akik mellett én is férfi lehetek. Nem mondom hogy hunyászkodjon meg, talán ha azt tenné nem is keltette volna fel a figyelmemet, egyszerűen csak legyen befogadó és megadó, szerintem kettőnk nem létező kapcsolatának ez a nyitja.
Valószínűleg meglepi, hogy nem erőltetem a szex témát. Jó, hát nem hazudhatok, nem mondhatom, hogy egyáltalán nem érdekel a dolog, és nem fut át az agyamon az, hogy az ágyra lökjem, és addig kényeztessem míg csak ki nem élvezi magából a frusztrációját. De hát egyszer én is lehetek rendes, ha már ilyen szépen kértek, így inkább azzal foglalatoskodom, ami jelenleg szükséges. Ruhájának rafinált pántjait igazgatom a hátán, és bár tudom, hogy én nem vagyok kiöltözve, és úgy öltözve, mint aki épp gálára készült, azért az ing és a zakó még mindig megállja a helyét, még akkor is, ha ehhez képest a ruhája túlontúl sok is.
De hát ki vagyok én, hogy véleményt formáljak, ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem ezt az egészet? Csak Gaston Boucher, akinek nyilván mindent lehet, így persze hogy nem bírom befogni, és el is mondom mit gondolok.
- Teljesen mindegy, hogy mennyire kellene egyértelműnek lennie, a hivatalos dolgokat, jobb lenne olyan helyen intézni, ahol ilyeneket intéznek. Mondjuk egy étteremben. Igaz, én nem nagyon ebédelek együtt senkivel, lévén, hogy egyedül élek, de ha mondjuk hivatalos ügyben találkozom Marc-kal, akkor biztos hogy étterembe megyünk. Azt a szentélyt, ahol néha napján együtt szoktunk Fifázni, azt nem csúfítom el holmi üzleti ügyekkel, és nem is engedek be mindenkit. - mondom ki a véleményemet, és tudhatja, hogy őszintén is gondolom. Ami a szívemen az a számon, ha tapló is vagyok ezáltal, ha nem. Nem szoktam túl sokszor kedves lenni az emberekkel, azonban most ez egy olyan helyzet és pillanat, mikor igyekszem megmaradni a normális emberek között, és nem épp a taplóság mintapéldánya lenni.
Mikor felajánlja hogy el is szökhetek, nos ez meg sem fordul a fejemben. Éhes vagyok, és ha már itt esz a fene, akkor legalább megnézem hogy főznek Fournier-éknél. Remélem jól! Az hogy az apjával találkozom, vagy másokkal? Nos ez egyáltalán nem zavar. A bunkóságot és a gyökérséget mindegy ki előtt alkalmazom. Így is úgy is megdugtam a lányát a liftben, ezen pedig az sem változtat, ha esetleg letépi a fejem a vacsoránál.
Megvonom a vállam, majd a lányra nézek, és követem, ha elindul előttem, le egészen a lépcső aljáig.
Kár tagadnom, mikor meglátom azt a nyálasfejű idiótát Pandorara vigyorogni olyan érzésem támad, mint mikor a suli után elvertek. Egy ütést kapok a gyomromra és a hirtelen feltörő féltékenység (??????) szinte már teljesen elvakít. Hé! Hiszen az előbb még én csókolgattam, én cirógattam a finom kis bőrét, senkinek semmi joga, hogy pont utánam ennyivel hozzáérjen! Akkor fogdossa, ha nem látom, vagy ha nem vagyok itt! Bár ahogy elnézem a leányzó sem rajong túlzottan a társaságért, úgyhogy jó színész módjára közbe avatkozom.
- Helló Minimó! - köszönök nem épp fényes modorral, majd kezem Pandora derekára kulcsolódik, úgy húzom magamhoz közelebb.
- Gaston vagyok, Pandora barátja. - nyomom meg a barát szót, majd lágyan megcsókolom az arcát, és finom puszit hintek a vállára is.
- Szerintem is lélegzetelállító ebben a ruhában, örülök hogy más tetszését is elnyerte. Viszont a siklókat ő sem szereti és én sem, szóval ha lehetne, kérem, tartsa a kezét a zsebében! - mosolyodom el, és még csak véletlenül sem nyújtom a kezem baráti kézfogásra. Ezt lekésted, haver!
- Á, Mr. Fournier! Köszönöm hogy rám küldte a bejárónőt, és az külön megteríthetett a számomra! Öröm elfogadni a meghívást erre a fantasztikus étkezésre. És mennyire megkönnyebbülés, hogy már nem kell bemutatkoznom, hiszen ismer! A lánya barátja vagyok... - azt már nem teszem hozzá, hogy ugye tudja-e hogy a liftből..
hug || ©
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

51
● ● Posztok száma :
Nolan Funk
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel •• Csüt. Okt. 12, 2017 5:42 pm

To Gaston

Legszívesebben visszaszólnék, de inkább csak lenyelem a békát, hiszen ez sehova se vezetne. Tudom, hogy igaza van, de az is érdekes, hogy csak vele viselkedem így, mintha csak abban reménykednék, hogy így végre lekopik és nem kell féltenem a falakat.  Egyébként se lenne szabad ég egy másodpercre se újra összegabalyodnunk, hiszen a legjobb barátom bátya. Miként lehetek ennyire balszerencsés? Nem elég, hogy Mr. Arrogancia van rám ilyen hatással, de történetesen egy számomra fontos személyhez is köze van. De ahogyan lenni szokott, amitől leginkább elfutnánk, az elől nem lehet. Vagy csak saját magamat ámítanám, hogy el akarok előle menekülni, hogy nem akarom azt, hogy még egy darabot magával vigyen? Ez túlzottan is bonyolult és az se segít éppen, hogy a ruhámmal bíbelődik, hiszen olykor ujja a bőrömhöz ér és szinte perzsel, vagy éppen csak többre vágynék, de nem lehet. Muszáj lemennem oda, muszáj eljátszanom egy szerepet, hogy a húgomnak normális élete lehessen. Komolyan, mintha csak a világ ebben a házban még inkább kezdene kifordulni önmagából, mintha pontosan olyan életet kellene élnem, amit megvettem, ami ellen tenni akartam. Most is védelmezek valakit, de közben olyan áldozatot hozok meg, ami még nekem is fogcsikorgatva megy csak. Csak egy este, bájcsevegés, semmi több. Próbálom magam nyugtatni némán, hogy ez olyan lesz, mint a többi üzleti vacsora. Túl lehet élni, legfeljebb utána néha nem tudom, hogy kitől is undorodom jobban, magamtól, mert végig csináltam, ha egy határt nem is lépünk át sose, vagy apámtól, amiért képes erre egy-egy üzlet miatt, vagy inkább az üzlettársaiktól, amiért ennyire számít nekik a látvány és társai, amit az idő magával hoz.
- És olykor nem zavaró a magány, ami körbevesz? – pillantok rá kérdőn direkt kikerülve a többi dolgot. Nem most fogok belemenni a család dolgaiba. Nem tartozik igazán rá, ahogyan senki másra se. Itt jobban el lehet rejteni apám dolgait is, vagy éppen miként imád kedvére tenni egy-egy üzlettársának, de mindegy is. Tökéletes család, ami belülről szinte teljesen romokban hever és csak emberek együttélése. Ezt nehéz lenne elmagyarázni, hiszen fogalmam sincs arról, hogy neki se volt éppen sose igazán jó családi élete, de ha lenne testvére – mármint akivel együtt nőtt fel -, akkor tudná, hogy legtöbb esetben védelmezzük őket. A nagyobbak, a kicsiket.
Hamarosan pedig már le is sétálunk a társasághoz és alig tennék meg egy lépést, mert máris megjelenik apám által meghívott személy. Egy kisebb fintort kell lenyelnem, vagy éppen azt az életérzést, amikor valaki a pacsuliában fürdött, de az illemet ismerem és elég arra gondolnom, hogy egyszer miként rángatta el apám a húgomat egy üzleti vacsorára, hogy többé ne akarjam ilyennek ki tenni őt. Szerencsére viszont nagy meglepetésemre akad egy megmentőm. Sok mindenre számítottam, hogy de ilyet tenne? Hahh, hamarabb hittem volna, hogy piros hó fog esni, vagy csak ennyire zavarná, ha másnak a társaságában lát, még akkor is, ha szemmel látható a távolságtartásom is az illetőtől? Passz, szeretnék olykor a felszín alá látni, de érzem, hogy azt nem adja annyira könnyedén, vagy talán sehogy se.
- Maximo. – morogja az orra alatt ,ahogyan bosszúsan Gastonra néz, majd kihúzza magát. Komolyan, mintha éppen a pillantásával akarná megölni a másikat.
- Sajnálom, még nem volt alkalmam bemutatni titeket egymásnak. – búgom teljesen hihetően és mosoly kúszik az arcomra, amikor viszont megérzem ajkainak az érintését a bőrömön, akkor szinte sóvárgom azért, hogy tűnjünk el innen és inkább hámozza le rólam a ruhát, de nem lehet. Mielőtt pedig menthetnék a helyzeten, azelőtt belendül Gaston, majd pedig jön egyből apám is. Remek, ez egyre jobb helyzet lesz.
- A barátja, mi? Tudja, maga csak egy pojáca, aki talán nagyobbat fog zuhanni, mint hinné. – lép közelebb, hogy csöppet se barátságosan mondja ezt apám Gaston képére, én pedig automatikusan nyúlok a mellettem álló férfi kezéért, mintha csak alá akarnám támasztani ezzel a mesével is apám előtt azt, amit mondott. – De talán ideje volt végre jobban megismerkedünk, ha már a lányom kezére fáj a foga, nem? – hamis mosoly, nem sok jóval kecsegtet. Tud meg, hogy ki mit szeret, mi a munkája, hogy utána pont ott csaphass le rá, ahol nem várná, vagy ahol kegyetlen dolog. Egy mosoly, amit ismerek, és sokan mások is. Nagyot nyelek, majd előre engedve őket sietve állok meg Gaston előtt.
- Köszönöm, de fogd vissza magad, ha nem akarod magad bajba sodorni. Öltönyt viselő úriember, de valójában maga az ördög. – mondok csak ennyit, mielőtt besietnék az étkezőbe, hogy helyet foglaljak. Nem sokan mondanák ezt az apjukról, de nekem semmilyen értelemben se volt az. Elvett a valódi szüleimtől és még az a lány se voltam, mert valójában Jasmine vagyok, aki meghalt egyszer már.
- Mr Boucher, meddig is óhajt maradni? A vacsorára ugrottak be, vagy más tervei vannak? – töri meg a csendet apám, mire a mellettem ülő férfira pillantok. Közben pedig elkezdik felszolgálni a levest.– Vagy esetleg már nem talált magának elegendő szórakozást Párizsban? Ha nem tévedek, akkor csak nem olyan régen érkezett szerény kis városunkban, vagy rosszul tudom? – teszi még hozzá fürkészően. Anyával összepillantunk, de hallgatunk. Mi tudjuk jobb ilyenkor nem közbe szólni, mert ez egy csata, ami elkezdődik és talán sose lesz vége. Ha nem most, akkor majd máskor bontakozik ki.

 hug ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

486
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Gaston Boucher tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel •• Csüt. Okt. 12, 2017 6:47 pm


You know it's time to go
'Cause here comes trouble
Pandora & Gaston

- A saját magam társasága mindig a legmegnyugtatóbb. - mondom lágyan és tényleg így is gondolom. Nincs szükségem emberekre magam körül azért, hogy esetlegesen megoldjam a gondjaimat. Elég csak kinézni az ablakomon, adni magamnak időt, és idővel lenyugszom és megtalálom azt a megoldást, amit mindig is kerestem. Eddig egyedül vele kapcsolatban nem találtam még semmit. Sokat töprengtem rajta, azon, hogy mi is legyen, vagy épp van kettőnkkel. Nem jutottam sok mindenre. Próbáltam lemondani róla, azonban valahogy soha nem jutottam el odáig, hogy ténylegesen is azt mondjam, köszönöm nem kérek belőle. Mindig találtam valami kifogást azzal kapcsolatban, hogy miért is kellene látnom, és ez egyrészt aggodalommal töltött el, másrészt pedig kíváncsisággal.
Szarok én az ingemre ugyanis, nem ezért jöttem. Hanem azért, hogy megtudjam mi is ez az egész. Hogy talán egy újabb találkozás majd döntésre sarkall, és netalántán arra, hogy lezárjam magamban a Pandora fejezetet és valami újabb felé vegyem az irányt.
Persze megint nem az történt, amit szerettem volna. Szinte már teljesen magától értetődő hogy mellé állok, mikor az a nyálgép taperolni kezdi. Nem vagyok a pasija, de színész vagyok és ha kell eljátszom a szerepemet mellette. Leszek a társa, ha ezt kívánja meg tőlem a helyzet, és ahogy elnézem kettejük táncát, Pandora undorát, igenis közbe kell avatkoznom.
Nem vagyok kedves, de hát Minimo sem az. Pont telibe leszarja, hogy épp a lány mennyire ki akar siklani a karjai közül. Enyves keze a derekára tapad, én pedig egyszerűen nem bírom nézni ezt és egy némán megadó sóhajjal érkezem meg elrontani a hangulatát.
- A Minimo jobban hangzik. Tudja a méret miatt. - adom meg a választ fel sem tett kérdésére, majd Pandora derekát karolom át, hogy úgy húzzam közelebb. Ajkammal lágyan érintem meg sima bőrét, és ettől még az apja sem tántoríthat el. Nem érdekel milyen menő család, az sem érdekel ha az életemet teszik tönkre vagy épp megfenyegetnek. Már gyerekként is végigálltam egyetlen pisszenés vagy épp jajszó nélkül a bántalmazást, most sem moccannék egy tapodtat sem. Ha ettől érzi magát többnek, hogy engem vegzál, és a lánya életét keseríti... hát tegye. Majd megbánja akkor mikor haldoklik...
- Színész vagyok, ehhez értek. Kövezzen meg érte, uram! Ebből a pojáca létből is meg lehet élni... - billentem a fejemet félre és nézek egyenesen a szemébe. Nem én vagyok az, akit meg lehet félemlíteni. Nyugodtan megfenyegethet, ha botrányt robbant ki, akkor abból csak én profitálok, hiszen mindenki bukik a hírességek magánéletére.
- Gondoltam egy vacsorába csak nem halunk bele... - vonom meg a vállamat. Nem akarok vele tiszteletlen lenni, nem ez volt a célom, viszont bátorságot önt belém Pandora ujjaimra kulcsolódó keze, és valami fura és megmagyarázhatatlan módon azt érzem, hogy hegyeket is megmásznék, vagy épp bármilyen vis maioron keresztül tudnék száguldani. Mert ő itt van. És mert támogat.
Egy pillantást vetek rá, szemem végigsiklik bársonyos arcán, és nem kell megérintenem hogy tudjam mennyire selymes a bőre és milyen odaadó is tud lenni ha akar. És mikor épp nem idegesít halálra akkor igenis csodálatos lány és különben is mi a franc van velem???
- Ó igazából Pandorát szerettem volna elvinni egy randevúra, de hát mondta hogy első a kötelesség, és volt kedves, meginvitált. Cserébe átrakattam az asztalfoglalásunkat máskorra, és megbeszéltük hogy ezután a vacsora után elmegyünk kicsit sétálni. Tudja meg kell ismernünk egymást jobban, mielőtt ténylegesen a kezét kérném. - vágok vissza az apjának, majd kihúzom a széket, hogy leendő nejem helyet tudjon foglalni. Követem a példáját én is, majd ha kezét esetleg az asztalon pihentetné hiéna módon kapok utána és kulcsolom át tenyeremmel ujjait. Valahogy bátorságot ad.
- Ó már jó ideje itt vagyok a városban, Uram! És ön? Tölt időt a családjával is, vagy inkább csak az üzlet miatt láthatjuk? - kérdezek vissza majd felveszem a szemkontaktust és rámosolygok. Ha harc, hát legyen harc...
hug || ©
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

51
● ● Posztok száma :
Nolan Funk
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel •• Csüt. Okt. 12, 2017 8:24 pm

To Gaston

Egyre inkább érdekel, hogy mi lehet a története, miért szereti ennyire a magányt, vagy viselkedik olykor úgy, hogy legszívesebben megölné őt az ember… pedig nem lenne szabad érdekelnie, de ha a felszín alá pillanthatunk akár rövid időre is, akkor az túlzottan képes magával rántani és még inkább érdekel minket, hogy valójában mi is rejtőzhet ott. Egy veszélyes játék, mint a fekete lyukról tartják. Elnyel mindent, de kijutni onnan nem lehet, én pedig lassan így kezdem érezni magam a közelében. Már kijutni az érzésekből, amiket ébreszt bennem képtelenség, még akkor is, ha továbbra is részben viccnek tartom az egészet, ahogyan ezt a fura keringőt járjuk a magunk módján. Olykor közelebb lépve a másikhoz, ezzel pedig megperzselve magunkat, míg máskor mindent elkövetünk, hogy a lehető legtávolabb legyünk a másiktól.
Maximo felhúzza az orrát és már éppen valamit mondani akarna, amikor is megzavarnak minket, én pedig hálás vagyok érte, hogy hirtelen elhallgat ő is és rövid időre legalább Gaston is. Nem kell attól tartanom, hogy egymás torkának esnének, de közben azt a tényt se tudom kizárni, hogy mennyire is jól eső érzés az, ahogyan a kezét derekam köré fonja, ahogyan ruhán keresztül is érzem az érintését, vagy éppen a közelségét. Túlzottan is jól eső érzés, mint még talán soha, ez pedig eléggé ijesztő számomra.
- Tudja, pontosan emiatt nem hiszek magának édes fiam, mert színész. Ezt tanulja, hogy miként verjen át embereket. Nem hiszem azt, hogy komolyan akarná a lányomat, de ha csak egyszer rossz helyzetbe fogja hozni, akkor megbánja azt, hogy valaha átlépte ezt a küszöböt. – fenyegetően csendül apám hangja és tudom jól, hogy a pletykáknál van rosszabb is, de nem akarok erre gondolni. Nem akarom, hogy ez tovább folytatódjon, mert elég csak arra gondolnom, hogy Gastonnak árt az apám és máris mintha valami láthatatlan kéz gyomorszájon vágna és fuldokolnék. Nem akarom, hogy baja essen, nem akarom, hogy valaki ártson neki, azt meg pláne nem, hogy miattam. Ezt túlzottan is tisztán látom, kár lenne tagadni.
- Csak aztán nehogy a szálka a torkán akadjon. – mosolyodik el baljósan az apán, aminek köszönhetően automatikusan az ujjaim Gaston kezébe csúsztatom és hagyom, hogy az ujjaink egymásba fonódjanak. Mintha csak így akarnám kifejezni, hogy mellette állok és támogatom őt, bármi is történjen. Mintha a tudatalatti tisztábban látna és cselekedetre ösztönözne.
- Gondoltam, hogy te is szívesen megismernéd őt, ha már múltkor nem volt szerencséd hozzá. Másrészt meg szemmel láthatóan nem ijedt tőled meg apa, így legalább egy dolog biztos, hogy nem a vagyonodra fáj a foga. – felelem teljesen higgadtan, miközben totálisan minden vagyok csak az nem. Apám pillantása a kezünkre siklik, amit még mindig nem engedek el. Talán nem csak Gastonnak volt szüksége támaszra, hanem nekem is. Végül nem felel semmit se, csak int, hogy ideje végre asztalhoz ülni. Még rövid idő és biztosan én fogok ebből a házból elsőre kirohanni, ha tovább megy az egymás kóstolgatása.
Pillantásom rövid időre találkozik Gastonéval, mire sietve kapom el végül, mintha csak attól félnék, hogy még inkább a felszín alá fog látni, hogy sietve induljak el a többiek után az ebédlőbe.
- Valóban? – pillant ránk, miközben a leveseket kimerik a részünkre. – Ezt érdekes hallani, mert azt hinné az ember, ha valakivel kezd komollyá válni a dolog, akkor arról hallani is lehet, de magáról? Inkább csak azt hallottam, hogy szereti kihasználni a nőket és megkapni azt, amit bármelyik elvetemült rajongó képes lenne odaadni, hogy magával lehessen rövid időre. Ezt minek is szokás nevezni? – kérdezi meg teljesen higgadtan, miközben Maximo, anya és én is egyre inkább kényelmetlenül érezzük magunkat. Nem sok kell ahhoz, hogy felpattanjak és miután kiosztottam őket inkább magukra hagyjam, s akár még ki is vágtassak a birtokon, hogy kicsit lehiggadhassak. De mielőtt megtehetném Gaston keze az asztalon pihenő kezemre siklik, mire csak lopva pillantok rá. Ujjainkat most ő kulcsolja össze, ami fura módon képes újra békességet csempészni.
- Muszáj ezt? Mit számít az, hogy a múltban ki mit tett, vagy úgy érzed, hogy az itt ülőknek annyira patyolat tiszta a múltja, hogy másra mutogathass? – nyomom meg az utolsó pár szót erőteljesebben, miközben farkasszemet nézek a legnagyobb ördöggel. Nem fordítja el a fejét, de ahogyan a szája megrándul halovány mosolyra leárulja őt, hogy sejti mire gondolok… - És valóban terveztük, hogy elmegyünk utána sétálni. – teszem hozzá higgadtabban, majd egy barátságos mosoly keretében pillantok Gastonra.
- És merre is mennétek sétálni? Tudja, szeretném biztonságban tudni a lányomat, hiszen eléggé szeszélyes időket élünk, remélem megérti egy apa félelmeit. Főleg a legutóbbi városban tett látogatásukat követően. – fordítja a figyelmét ismét Gastonra, amikor pedig meghallja a szavait, akkor elneveti magát.
- A várost ápolni kell és ne aggódjon, a családommal is töltök elég időt, ha nem így lenne, akkor vélhetően nem is cseperedtek volna fel ilyen remekül, vagy másképpen látja? És ön a családjával? – kérdezi meg kíváncsian, majd pedig hozzá is teszi, hogy jó étvágyat. Elhúzom a kezemet és a levest csendesen kanalazom ki, hogy utána jöhessenek majd a különféle húsok, saláták és köretek.


 hug ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

486
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Gaston Boucher tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel •• Vas. Okt. 15, 2017 8:04 pm


You know it's time to go
'Cause here comes trouble
Pandora & Gaston

- Nem gondolom, hogy annyira jó színész lennék, hogy Önt be tudjam csapni. És természetesen nem is áll szándékomban. - mondom, majd még jobban rászorítok Pandora kezére. És ha már ezt megteszem, akkor látványosan emelem fel azt, és lehelek rá édes csókot, csak azért, hogy mindenki megszemlélhesse milyen lovagias és gáláns is tudok lenni, ha muszáj. Igaz itt most nincs szó muszájról, hiszen megtehettem volna, hogy megvárom a lányt a szobájában, azonban én mégis úgy döntöttem, hogy inkább veszem a fáradtságot és lekisérem, és ezzel együtt be is mutatkozok a családjának.
Az apjáról sok mindent nem tudok, igazából annyira nem is vágyok arra, hogy megismerjem. A beszéde és a lekezelése miatt egy hatalmas pöcs lehet, de hát az én családom sem volt ám tökéletes, anyám kurvaságával az élen, így inkább nem is ítélkezek.
- És ezt Pandorától hallotta? Hogy csak kihasználom a nőket? Ilyet meséltél rólam, kicsim? - nézek a lányra játékos mosollyal érdeklődve. Mik ki nem derülnek. Még a végén mégis téma vagyok a házban?
- Na de uram! Soha nem állítottam, hogy szűzies életet élnék. Senkit nem használok ki, nem igérek olyan dolgokat, amiket nem tudok megtartani. Nem fogadtam hűséget senkinek, nem mondtam hogy komoly kapcsolatot tervezek, semmi ilyen nem hagyta el a számat. Viszont Pandorával komolyak a szándékaim. Nem véletlenül ülök itt, ha csak egy éjjelt szeretnék kapni tőle, akkor azt nem így bonyolítanám. - jegyzem meg kimérten, majd kellemesen elmosolyodom, rávigyorgok Pandára, majd az italom után nyúlok, és még mindig vigyorogva emelem a magasba.
- Igyunk a kapcsolatok kezdetére! - majd miután ezt kimondtam már le is húzok egy kortyot a boromból, melyet az étel mellé töltöttek ki.
Az ital nem rossz, egészen jó évjárat, és nem igazán érdekel, hogy Fournier papa meg akar gyilkolni a pillantásval. Egyszerűen csak elnézek mellette, majd a figyelmemet Minimóra fordítom. Kihívóan rávigyorgok, majd Panda kezét kezdem el ismét simogatni, mindezt úgy, hogy meredten figyelem a reakcióját. Először csak felköhög, majd ahogy ujjam körözni kezd Panda finom bőrén a dühtől vörössé válik a feje. Épp ezt akartam elérni, így pedig el is engedem, nem szenvedtetem tovább egyiküket se.
- Igaz, bár szerintem sokszor inkább a szülői jelenlétre van szükség. Arra, hogy támaszai legyünk egymásnak, és ne csak megszabjunk dolgokat. Kérdését pedig köszönöm, anyámat nemrég temettem el. Apám pedig meghalt öt évvel ezelőtt. - húzom el a számat, és innentől nem óhajtom firtatni a témát. Hogy Léah-ról is beszélnem kellene? Nos nem igazán érzem úgy, hogy itt az ideje. Túl friss még a dolog, és még nem barátkoztam meg teljesen a dologgal, hogy van egy testvérem, és amúgy is semmi köze ahhoz, hogy mi van a családommal. Én sem szólhatok bele abba, hogy szarul csinálja, amit csinál, hogy a gyerekei félelemben élnek, és ez baromira nem tisztelet, ez valami egészen más, de köze sincs hozzá.
- Csak itt a környéken, nem gondoltam hogy elrabolom a világ végére. A kert is megteszi, ha megengedi. - mondom, majd a villámra felhúzok egy húst és a számba teszem. Jó a szakácsuk, remek!
hug || ©
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

51
● ● Posztok száma :
Nolan Funk
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel •• Hétf. Okt. 16, 2017 9:23 am

To Gaston

- A hazugok is ezt mondják, ahogyan a szemfényvesztők és megannyian. – mondja higgadtan apám, miközben arcának vonásai megkeményednek, ahogyan látja miként is szorít rá a kezemre még inkább Gaston, vagy éppen lehel rá gyengéd csókot. Nem akartam báb lenni és bármennyire is idegesíteni akartam apámat, végre kikerülni a játékai alól, pontosan most annyira akartam innen eltűnni. Nem akartam én ezt végigcsinálni. Egyáltalán mit művelünk? Gaston nem tartozik nekem semmivel se, akár simán elsétálhatnak az ajtón, nem kellene megvédenie apám üzelmeitől, vagy éppen kiállnia mellettem, de mégis megteszi. Lehet mesélni, hogy ez színjáték, de mégis egy hangyányi részem azt súgta, hogy a tetteiben van igazság és nem minden a színészi vénáinak köszönhető. Ez pedig ijesztő volt, túlzottan is, hiszen nem tudtam mit kezdeni ezen megérzésekkel.
- A lányomtól? – neveti el magát jókedvűen apám, mintha most hallotta volna a legjobb viccet az évben. – Ki kell ábrándítanom, de a lányom egy szóval se említette, bármennyire is szeretné. Ha bármit is meg akartam volna tudni, hogy mi is történt maguk között a legutóbb, akkor azt is harapófogóval kellett kihúzni belőle, így pedig talán ideje lenne elgondolkoznia, hogy a bűvereje talán még se annyira lehengerlő, mint gondolja. – felel apám, mielőtt felelhetnék Gaston kérdésére. Kicsim? Hahh, mibe keveredtem? Ha tudom, hogy ez lesz a vége ennek az egésznek, akkor lehet inkább a húgomat elrabolva tűnök el estére a házból és mindenki csináljon azt, amit szeretne. Hiányzott a régi életem, nem is kicsit, a családom, az a szeretet, amiben felnőttem, de itt? Semmi se volt, csak érdek és zsarnokoskodás.
Apám tenyere hangosan csattan az asztalon. – Hogy merészeli! – düh könnyedén fut az arcán, mielőtt viszont folytathatná sietve szólalok meg.
- Elég legyen! Ez egy vacsora, és vélhetően Maximot se érdekli ez a viszály, ami köztetek van. Kérlek. – pillantok apámra, majd Gastonra. Apám lenyeli, ami kikívánkozna belőle, azt pedig reméltem, hogy Gaston is visszább fog venni, mert ennyire elcseszett vacsorán se vettem még részt. Pohárért nyúlok én is, majd koccintok, ahogyan illik és iszom pár kortyot, ahogyan mindenki. Remélem hamarosan megjön az étel és legalább addig is hallgatni fog. Anyám bocsánatkérően néz rám, ahogyan én is rá. Mintha hirtelen két szék közé estem volna.
Ideges voltam-e? Nem is kicsit, de talán leginkább szomorú, hogy itt semmi se mehet úgy, ahogyan kellene. Éreztem Gaston gyengéd érintését, ami segített kicsit megnyugodni, pedig ha tudtam volna, hogy miért teszi, akkor talán én lettem volna az első, akinek véget vet és elhúzza a kezét, hiába volt jól eső az érintése.
Apám helyett is süllyedek, majd Gastonra pillantok. – Részvétem. – és láthatja és érezheti, hogy ezt nem csak úgy mondom, hanem mintha ismerném az érzést. Lehet a szüleim valójában élnek, de mégis el kellett őket temetnem, hiszen a lányuk számukra halott. Jasmine többé nincs, eltemették, meghalt szolgálatközben. Vajon Pandora valódi szülei élnek még? Ők tudják, hogy a lányuk merre van, ők nem akarták volna?
- Pont maga akarja megmondani, hogy miként neveljem a gyerekeimet. Talán, ha a szülei látnák, akkor is inkább forgolódnának, mintsem büszkék lennének a léha életére és az arroganciájára. – nyers, durva szavak, mintha semmi érzelem nem szorult volna apámba és ez volt az a pont, amikor már nem bírtam tovább. Az evőeszközök a tányérra hullottak, a tányért eltoltam, mert ettől még az étvágyam is elment. Mielőtt pedig bárki mondhatott volna bármit is, sietve toltam ki a széket.
- Köszönöm, de elment az étvágyam. Sose hittem volna, hogy idáig képes vagy süllyedni, hogy már a veszteséget se tiszteled. – mondtam kisebb megvetéssel a hangomban, majd felálltam. Gaston megfogta a kezemet, akkor elhúztam. Nem akarok maradni. Felálltam, akár illett, akár nem. Azért pedig hálás voltam, hogy Domit nem említette. Tudom a titkát, de ő még nem is sejti. Könnyebb-e így? Nem, de talán helyesebb. – Köszönöm a vacsorát. – majd ahogyan Maximo sietve állva fel csak megrázom a fejemet. – Egyedül is kitalálok. – azzal elindultam, de mielőtt kiléphettem volna az étkezőből, azelőtt apám mennydörgő hangja rázta meg a helységet.
- Ülj le most azonnal! Nem fejeztük be még ezt, te hoztad ide őt, akkor viseld is el! – elnevettem magam, majd apámra pillantottam. Pár pillanatig farkasszemet néztem vele.
- Nem! Nem vagy az apám! – hidegen csendült a hangom, miközben valójában túlzottan is fájt ezt kiejteni, de ez volt az igazság. Már tudtam a titkát. Hallottam ahogyan anyám a nevemet ejti, ahogyan apám parancsára visszaül az asztalhoz, de nem érdekelt, egyszerűen csak magam mögött hagytam a helyet. Hangosan csapodott be mögöttem a bejárati ajtó. Lassan indultam el a füvön, idővel kibújva a cipőből és még az éjszakai csípős idő se érdekelt hirtelen, hogy miként mar a szellő a húsomba, hogy miként leszek libabőrös vagy táncol a lenge ruhám a szellővel. Csak felbámultam az égboltra és a csillagokat figyeltem, mintha azoktól várnék valamiféle megnyugvást, választ erre az egész helyzetre.

 hug ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

486
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Gaston Boucher tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel •• Hétf. Okt. 16, 2017 10:05 am


You know it's time to go
'Cause here comes trouble
Pandora & Gaston

- Lehet hogy csak félti, azt a törékeny dolgot, amit én jelentek számára. - jegyezem meg kimérten, és a szemébe nézek. Tartom a szemkontaktust, soha nem voltam beszar, és nem hiszem azt, hogy valaki attól erős lesz, ha válogatott sértéseket vág valaki fejéhez. Nem fogok meghunyászkodni senki kedvéért, és tőlem lehet bármilyen befolyásos, a tényen mit sem változtat. Hogy itt ül a kis trónszékén és uralkodik a családja felett. Előírja mit viseljenek, mihez milyen arcot vágjanak, és lekorlátozza őket, annyira amennyire lehet. Ettől pedig nem lesz jó apa, jó ember... csak egy pöcs... a saját szemétdombján.
Kissé megcsóválom a fejem, majd az épp magából kikelő férfira pillantok. Ismét.
- Ne haragudjon, de Ön sérteget azóta, mióta csak meglátott. Nekem nagyobb okom lenne kikérni magamnak ezt a viselkedést, hiszen mégis csak Maga a házigazda, ez pedig nem vet túl jó fényt önre. Bár nyilván nem az én véleményem érdekli, hiszen a szemében csaló vagyok és szélhámos, aki csak hazudni tud. - felelem kissé leereszkedően, de már a hangnem sem érdekel. Totálisan leszarom mit gondol rólam, milyen valóságot vél felfedezni a szavaim mögött, ám ha van egy cseppnyi esze, akkor inkább nem szól vissza, mert nem akarja magát még jobban lejáratni. Én azt hittem, Pandora apja egy igazi befolyásos ember, üzletember, aki millió emberrel ápol jó kapcsolatot, azt azonban álmomban sem hittem volna, hogy az ember nem fordulhat meg a házában, mert rögtön a sarokba állítják és megdorgálják. Anyám nem dorgált meg soha, ő maximum annyit mondott, hogy soha ne hagyjam magam többet, és ezt a mondatát, ha mást nem is, itt is kiválóan alkalmazom.
Kezem még mindig Pandora ujjait simogatják, miközben Minimót kiöli a fészkes fene. Mikor már nem bírja tovább az apja és az én csatározásomat hangosan kikéri magának ezt az egészet, én pedig egy mosolygós pillantással jutalmazom meg. Tetszik, hogy kiáll mellettem, bár nagy valószínűséggal csak nem bírja elviselni a sok szöveget, amit én is, meg az apja is elejtünk. Így talán engem lep meg a legjobban, hogy kifejezi részvétét, és hogy megelégeli az apjának a szavait. Feldúltan viharzik ki a teremből, én pedig, miután eltűnt éteri alakja a hatalmas ajtó mögött, csak beletörlöm a számat a szalvétába és felállok a helyemről hogy utána menjek.
- Tudja, egy élmény volt. És a szüleim nem hinném hogy forgolódnak, viszont ön most űzte el magától azt a gyermekét, aki minden körülmények között kiállt a családjáért. Én erre nem lennék olyan büszke... - mondom, majd a válaszát meg sem várva Pandora után sietek.
Márkás cipőm talpa hangosan nyifog a csúszós kövön, és mivel nem tudom merre ment meg kell kérdezzem a bejárónőt. Kellemesen mosolyogva mutatja az irányt, én pedig szedve a lábaimat futok ki a jótékony friss levegőre, majd mikor utólérem a lányt, kérdés nélkül terítem a zakómat annak vállaira.
- Nem kellett volna ezt tenned. Hidd el, akkora egóm van, hogy nem veszem magamra. - mondom neki, majd elkapom a kezét, hogy magamhoz szorítsam azt.
- Valami gond van? Csak mert úgy érzem, hogy azért ez többről szól, mint rólam! - szegezem neki a kérdést és addig nem eresztem, míg nem válaszol.
hug || ©
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

51
● ● Posztok száma :
Nolan Funk
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Pandora szobája erkéllyel ••

Tell me your secrets


Pandora szobája erkéllyel
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Villák, kúriák :: Fournier villa-