Egyetemi könyvtár
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 12:29 pm ✥
✥ Today at 12:11 pm ✥
✥ Yesterday at 10:46 pm ✥
✥ Yesterday at 10:46 pm ✥


Témanyitás ✥ Egyetemi könyvtár •• Szer. Júl. 19, 2017 8:08 pm

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2422
● ● Reag szám :
1587
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Egyetemi könyvtár •• Vas. Nov. 26, 2017 8:09 pm

to; Denis

Fáradt vagyok, nem hat semmi. Hiába próbálkoztam a koffein tablettával, a kávéval és az energiaitallal, ma nagyon elért a vég. Azt hiszem, az időjárás sem tesz igazán jót, hiszen a kedvemet szegi a borús, esőre álló idő. Ilyenkor  használhatatlan vagyok, olyan, mintha az agyam kisült volna, s jó ha azt tudom magamról, hogy ne azon az ajtón menjek be, amin egy pisilő fiú van. Mert bizony megtörtént esett ám ez is. Csak néztem, de nem láttam, így belibbentem a férfi mosdóba. Mondjuk az élmény nem egy meghatározó dolog, mert túl szemérmessé váltak hirtelen a bent lévők. Komolyan, mintha kislányok közé cseppentem volna.
Na, de ami tényleg a lényeg. Bejutottam az órára, kemény kétórányi alvás után, mert én biza ilyen mazochista vagyok. Nyilván értelme nem igazán volt, hiszen a szemináriumi óráknak, amúgy sem látom hasznát. Az oktató csak szövegel, diákat vetít, te meg próbálod túlélni. Szerencsémre a hátsó sorok egyikében mindig akad hely, talán már tudják a többiek is, hogy nekem ez az óra maximum az alvásra kell. Ötpercnyi szövegelés után mindig elalszom, s csak arra kelek fel, mikor oldalba böködnek. Ezzel jelzik, hogy még tíz perc van vissza, ideje lenne valamit leírni. Én pedig lazán betolom a jógyerek formát és írok kemény két sort. Többre úgysincsen szükség a mai világban, hiszen a fénymásoló nagyon jó barátja tud lenni az embernek.
Mikor nincs sok idő a következő óráig, néha megesik, hogy bejutok a könyvtárba. Ilyenkor próbálom összeszedni magamat egy kávé társaságában, meg behozom a lemaradásomat. A lehető legtöbb információt gyűjtöm be, amit a szaktársak megosztanak. Persze a fele nem érdekel, mert már hányni tudnék attól, hogy melyik lány kivel, hol és miért. S az sem izgatja igazán a fantáziámat, hogy melyikük imádkozott előtte este a porcelánistenséghez. Elég ilyeneket látnom a bárban.
Ha lehetőségem van rá, 10-15 perc után inkább otthagyom őket és letelepszem egy gép elé, hogy egy kis tudást szívjak magamba. Otthon van saját gépem, a legelső dolog volt, amit a kevéske kis fizetésemből beszereztem, mert hát az informatikus szaknál bizony szükség van rá. Azonban hordozni magammal az nem mindig jön össze.
– Hogy rohadnál meg - egy erősebbet csapok az asztalra. Az itteni gépekkel az a baj, hogy a teljesítményük elég gyér. Ha már egy jobban felépített oldalt akar megnyitni az ember, akkor a képernyő lazán befagy, s fel is út le is út. Nyilván ez a legrosszabb pillanatban történik mindig. Volt már olyan, hogy a mellettem ülő srácnak éppen egy felnőtt tartalom ugrott fel, mikor lefagyott a gépe. Szerintem vagy öt percig visítottam rajta, mielőtt segítségére siettem, kifejezetten tetszett, hogy szegény gyerek egyre vörösödik, majdnem elérte a hajam színét, az arcán lévő pír. Szerencsére nekem mentés közepette akad meg, bár annak nem örülök, hogy éppen fontos dologban voltam benne. Unalmamban szoktam program kódot írni, aminek talán majd egyszer hasznát vehetem. Hát éppen most is annak kellene a pendriveomra kerülnie, de ez a hulladék, csak nem akarja beadni a derekát.
Adok még egy kis esélyt a dolognak, hagyom nyugalomban a gépet, míg elindulok a sorok között, hogy egy könyvet felleljek. Bár tudom, hogy ez a pihentetés semmit sem fog érni, de történtek már ezen a helyen csodák. Hátha most is szerencsém lesz.

Nem tudok kezdeni, sorry : (


A hozzászólást Anaelle Charpentier összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Nov. 27, 2017 1:10 pm-kor.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Egyetemi könyvtár •• Vas. Nov. 26, 2017 10:47 pm

to Anaelle

Új reményekkel jöttem ki a korházból, de a suli szar, túl hülye vagyok hozzá. Az első anatómiai órámon azt hittem elsírom magam. Állítólag angol nyelvű kurzus, de alig hallottam angol szót, inkább lati kurzusnak nevezném. Aztán ott volt az a molekuláris biokémia fakultatív… Hát ott olyan undorító képleteket rajzoltattak velünk, hogy azt már el sem tudom magyarázni.. És a legrosszabb az, hogy a többieknek úgy néz ki, hogy ezek simán mennek, csak nekem nem. Elég hamar rá kellet jönnöm, hogy a test, vagyis, akit birtoklok sokkal jobb volt az ilyenekben, mint én. Így vagy feladom, vagy valahogy pályát módosítok. A tanulmányi osztállyal nem sokra mentem, mivel azok egy valag francia nyomtatványt adtak, amit, azt sem tudtam mikre jó. Annyit tudtam kibogozni az angol makogásukból, hogy lehet, ha találok olyan szakot, s vállalom a különbözetett. Illetve ki is kell választanom, hogy milyen szakra menjek át.
Szóval nem csak az idő, hanem a helyzetem is eléggé borongós, vagy szebb szavakkal eléggé borzalmas. Tegnap este valami kampus buliba, de nagyon korán leléptem, mert dög unalom volt. Sok fiatal, akik elvileg eszesek lennének, azok hülyére isszák magukat, s teszik a kemény gyereket a csajoknak, persze egyikük sem merne elkötni egy kocsit, vagy bezúzni egy másik ember arcát. Szóval az sem az én világom, így inkább a könyveimben merítettem magam, vagy, hogy pontos legyek egy bizonyos könyve. A vén csaló még itt is kiadott egy önsegítő könyvet. A legtöbb, amit leírt az csak egy nagy baromság, de tényleg igaz dolgok is vannak benne. PL, hogy nincs második esély, bár erre én lennék az ellen példa.
Mivel nem akarok olyan lenni, aki egész nap a szobájában gubbaszt, így inkább a könyvtárban olvasok. Szerintem én vagyok az egyetlen, aki Rajat Bharadwaj-tól a Lélek Útját olvassa a könyvtárba, de nem érdekel, hogy mások mit gondolnak. Az olvasásból viszont egy csattanás zökkent ki. Sajnos azt nem értem, amit mond, de biztos vagyok benne, hogy nem valami karácsonyi jókívánságot mondott a gépnek a vöröske. A kitörése mosolyt csal az arcomra, de úgy döntök, hogy különösebben nem foglalkozok vele. De valahogy még sem tudok olvasni, s inkább felé pislantok. Amikor feláll a gép mellől, s elindul a sorok között, én sem tudom, hogy miért, de én is felállok, s kezemben a könyvvel utána megyek, majd a sorok között angolul megszólítom.
-Szia! Denis vagyok. – mondom neki angolul, majd megpróbálkozom ugyan evvel franciául is. – Bonzsúr. Én ettem Denis.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Egyetemi könyvtár •• Hétf. Nov. 27, 2017 1:06 pm

to; Denis

A fáradtságnak köszönhetően, nem pörög annyira az agyam, mint kellene. Ezért mozdulataim is lassabbak, a megszokottnál. Persze annak, aki nem ismer, ez nem furcsa, hiszen ilyenkor ütöm meg a normális emberi szintet. Merthogy én pörgők, hadarok és hadonászok, lyukat beszélek bárki hasába. Ehhez viszont az éjszakai két óra és a másfél órás tanórának az átalvása édes kevés. Szerintem még a csiga is hamarabb jut a-ból b-be, mint én.
A sorok között haladok, s keresem Bjarne Stroustrup – A C ++ programozási nyelv című könyvéhez tartozó kódot kutatom. Közben abban reménykedem, hogy a hátam mögött hagyott gép, végre összekaparja magát és elmenti, amivel szórakoztam. Cudar lenne, még úgyis, hogy bármikor képes vagyok arra, hogy újra alkossam a kódot.
Leguggolok, hogy az alsó sorban megbúvó könyvet végre magaménak tudhassam, s ekkor egy ismeretlen hang, angolul kezd el karattyolni nekem. Felismerem a nyelvet, még beszélni is képes vagyok, ha nagyon muszáj, bár jobban szeretem, ha a már Franciaországban vagyunk, akkor ezen a nyelven kommunikálunk.
Összeráncolom a homlokomat, karjaimat összefonom mellkasom előtt, miután felegyenesedtem és így nézek a srácra. Merev és kissé talán visszautasítónak tűnő testtartásom, csak akkor lazul, mikor meghallom a franciáját. Persze moderálom magamat, nem röhögöm képen, csupán egy szolid mosoly ül ki az arcomra. Egy picit töprengek, hogy mi is legyen, majd jobb kezemmel a zsebembe nyúlok és kiveszek belőle egy kis aprót. A szabad kezébe pedig beleejtem, mert hát mit is akarna tőlem, mint egy kis aprót kávéra? Ezt szavak nélkül is megoldjuk. Neki legalább nem kell újra a francia nyelvvel próbálkoznia.
– A lenti automatában lévő kávé jobb, mint az itteni - angolul közlöm vele, had érezze a törődést, s ha engedi, bizony én már lépkedek is vissza a géphez, hogy szembesülhessek azzal a szomorú ténnyel, hogy ez bizony feladta a harcot. Beállt a kék halál, s elszállt, amivel szórakoztattam magamat.
– Rohadj meg – közlöm újra ezt a mondatot a géppel, majd egy sóhajtás közepette áramtalanítom és a pendriveomat belesüllyesztem a táskámba. A könyvet leteszem az asztalra, s lopva pillantok körbe, hátha valaki újfent arra vetemedik, hogy megszólít. Így, hogy a kedvem elment attól, hogy ezzel az őskori leletnek számító géppel szórakozzak, inkább társalognék.
.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Egyetemi könyvtár •• Csüt. Dec. 07, 2017 3:09 pm

to Anaelle

Mindenkinek volt már legalább egyszer olyan szar napja, hogy azt kívánta volna bárcsak fel sem ébredt volna… Reggel sót öntött a kávéjába, majd bele is ívott. De ha ez nem lett volna elég, akkor mikor indulna a kocsija, az lerobban, így kénytelen tömegközlekedéssel menni. De mivel nem szokott tömegközlekedéssel menni, így nem tudja, hogy a jegye már 2 éve lejárt, s erre csak akkor ébred rá, amikor kap egy zsíros bírságot. De persze még le is szállítatják a járműről. Sebaj, gondolja az emberünk, már csak pár sarok, szép az idő, inkább lesétálja, de ahogy egy ilyen napnál szokott lenni, jön a hirtelen zápor, ami elől nincs menekvés. Elázik. Persze mivel nem kocsival ment be, így el is késik, és amilyen mázlija van, a főnök pont az ajtóban várja… Ezt a végtelenségig lehetne fokozni, s miire az ember hazaér, már félve kapcsolja be a tv-t, mert attól tart, hogy az is bedöglik. Szóval egy ilyen napon, egy apró kis pozitív dolog erőt, s reményt adhat. S mi lenne akkor, ha ez a szörnyű nap nem egyetlen napig tartana, hanem napokon, heteken keresztül, akkor a legkisebb dolog is, akkora reménnyel tudná eltölteni a szerencsétlent, amelyet mások el sem tudnak képzelni. S valahogy ez a vöröske is így hat rám. Reményt ad, hogy nem csak pocsék napok vannak, hanem történhet az emberrel némi jó dolog is. Hiába áll fel kissé mogorván karba tett kezekkel, mégis így is siker élményként tudom elkönyvelni, hiszen nem küldött el a büdös francba, anélkül, hogy ide nézett volna. Mázlimra, ha már háttal guggolt nekem, még van lehetőségem rápillantani az alsóbb idomaira, s alaposan szemügyre venni a vonalait, miközben feláll. Bár amikor már szembe fordul velem, akkor inkább a szemét figyelem, de akaratlanul is egy-egy pillanatra lepillantok a melleire, ha már keresztbe tett kezeivel felhívja a figyelmet rájuk.
Miután nagy nehezen kinyögtem a szükséges szavakat franciául is, bár szerintem nem tökéletesen, de érthetően. Bár az, hogy egy marék aprót ad a kezembe, kissé elbizonytalanít benne. De szerencsére az angolja, érthetőbb, mint az én franciám. Szóval le akar rázni. Megtehetném, hogy annyiban hagyom a dolgot, de akkor lehet, hogy soha nem tudom meg a nevét, s lehet, hogy soha nem találkozunk ismét.
-Rend ben. – válaszolom neki franciául, s indulok gyorsan a lenti automatákhoz, bár a lépcső előtt megtorpanok, s visszanézek rá, hogy ellenőrizzem nem –e akar távozni. Ahogy elnézem még el lesz a gépén, szóval inkább kimegyek a könyvtárból, s gyorsan a büfébe sietek.
Alig telhet el negyed óra mire visszaérek, egy kisebb tálcával, rajtuk poharakkal a büféből. A könyvtáros egyből megállít, hogy ide tilos ételt-italt hozni, de sikerül meggyőznöm, hogy nem lesz baj, s nekem engedje meg. Alap esetben biztos, hogy kibaszott volna velük együtt, de bedobtam a „terrortámadás” áldozat vagyok kártyát, így egy kicsit megenyhült. Mert hát ki akar gonoszkodni egy tolószékessel, vagy egy olyannal, akit felrobbantottak az elmúlt fél évben?  Így teljes magabiztossággal lépek oda vöröskéhez, s kezdek neki az italok lepakolásának.
-Espersso –rakom le az első papír poharat - Americano, Cappuccino, Machiatto, Latte, Café au lait – rakosgatom sorba a papírpoharakat, míg végül egy tányér vanília fagyi marad a tálcán, amit eszpresszóval öntöttek el, végül azt is oda rakom neki az asztalra. – És végül egy Affogato
-Nem tudtam, hogy mit iszol. – mondom neki továbbra is angolul, miközben kirakom a kávék mellé a pénzt is, amit adott.


■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Egyetemi könyvtár •• Csüt. Dec. 07, 2017 7:20 pm

to; Denis

Lassan pakolni kezdek. Ezt mára buktam, másik gépnél pedig nem is fogok próbálkozni, hiszen mint látható volt, értelmetlen. Az iskolai gépeket szerintem kifejezetten arra tervezik, hogy a hallgatók idegeire menjenek, s a lehető legrosszabb pillanatokban adják fel. A kevés vagyonomat rátenném erre az elméletre. Még azt is kinézem a rendszergazdákból, hogy kémprogramot tesznek a gépekre, s néha jókat nevetnek azon, hogy ki mennyire szívta meg. Ha pedig véletlenül nem történik ilyesmi, akkor majd ők beleavatkoznak, hogy ne legyen jó a gyanútlanoknak. Legalábbis én biztosan ezzel szórakoztatnám magamat az unalmasabb percekben. Na majd, ha egyszer véletlenül túl sok idővel leszek ellátva, akkor beülök egy internetkávézóba, hogy egy keveset szórakozzak mások kárára. Bár, ahogy ismerem magamat, utána még szívességből mindenkinek megcsinálnék mindent, mert a lelkiismeretem nem hagyna nyugodni. Ez pedig nem igazán enne gazdaságos.
Igazán tévedhetne erre valaki, mert mikor egyedüli magányomba burkolózok és nincsen kedvem olvasgatni, akkor idióta ötleteket tudok összetenni. Ha pedig a magány olyan szintre lép, hogy már el is kezdem tervezgetni a megvalósítást, akkor bizony visszafordíthatatlan lesz a dolog. Kérlek.
S az univerzum, olyan viccet játszik, melyet egy kiváló stand up comedys is megirigyelne. Merthogy küld valakit. Összeszűkült szemekkel nézem, ahogy visszamasíroz hozzám, s egy tálcát tol elém. Komolyan nem értem. Nem tudom elképzelni, hogy mi a francot akar, vagy mi a fenét gondolt, amikor ezeket megvette.
– A Latte jó lesz – nyúlok is érte, de tekintetemet csak nem veszem le a srácról. – Úgy gondoltam, hogy magadnak veszel és lépsz tovább. Nem azért adtam az aprót, hogy nekem hozz – elhúzom a számat. Ez így eléggé bunkónak és parasztnak hat. Pedig én tényleg nem abból a indíttatásból adtam neki az aprót. Azt hittem azt kér, mert hát az ettem… Hát most, na. Gondoltam régen evett, meg a szemei alatt lévő Gucci táskák is arról árulkodnak, hogy koffein vagy alvás sem ártana neki. De hát az ágyamat mégsem ajánlhattam fel.
– Azért köszönöm – teszek bele édesítőt, majd levetem magamat, a gép előtt lévő székre. Nem fogok ácsorogni, mint egy megszeppent jó kislány, sőt még csak kellemetlenül sem érzem magamat a szituáció miatt. Egyszerűen csak ehh. Meg se tudom fogalmazni.
– Anaelle vagyok, ez az előbb elmaradt – nem nyújtom a kezemet felé, mert inkább élvezem a pohár által sugárzott meleget. Fagyos vagyok, a kezeim szinte mindig jéghidegek, mintha egy jégkirálynő lennék. Jobb ezzel nem ijesztgetni másokat.
– Te pedig Denis? Vagy Denist megetted? – teli vigyor. Én ettem Denis, hát.. Ha megette egészségére, ha pedig így mutatkozott be, akkor örvendek. Nem röhögöm képen emiatt. Én se vagyok tökéletes, még a humorom is eléggé szar.

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Egyetemi könyvtár •• Szomb. Jan. 20, 2018 3:57 pm

avatar
● ● Posztok száma :
2422
● ● Reag szám :
1587
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Egyetemi könyvtár ••

Ajánlott tartalom

Egyetemi könyvtár
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Sorbonne Egyetem :: Egyetem épülete-