Elõadótermek
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 6:54 pm ✥
✥ Yesterday at 12:29 pm ✥
✥ Yesterday at 12:11 pm ✥
✥ Csüt. Jan. 17, 2019 10:46 pm ✥
✥ Csüt. Jan. 17, 2019 10:46 pm ✥


Témanyitás ✥ Elõadótermek •• Szer. Júl. 19, 2017 8:09 pm

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2422
● ● Reag szám :
1587
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Elõadótermek •• Szomb. Szept. 02, 2017 5:12 pm

Raquel && Timothy

Nehéz egy olyan migrénnel együtt dolgozni, ami éppen leterít a lábadról, a másik pedig az, hogy mennyire nehéz koncentrálnod úgy, hogy az egyik diákod a teremben minden áldott nap szopattad és tegnap sikerült a bugyijába jutnod.
De hát az egyetem első napja, vegyük úgy, hogy ismerkedtünk a tantárggyal és csak kaptak valami ízelítőt, hogy mi vár rájuk az év többi részébe. A sok matek és áfák után nem lesz könnyű dolguk. Meg kell, hogy izzadjanak azért, hogy megkapják azt a jegyet, amit ők szeretnének.
Kemény tanár vagyok és ezt nem is szoktam hangoztatni. Viszont most úgy tűnik, hogy rés lett a pajzson, amit nem engedhetek meg magamnak. Az óra végeztével lassan szálingóztak a diákok és le sem vettem a szemem a barna szépségről, aki ott ült a sorok között.
- Raquel. – ejtem ki a nevét, mintha a fogamat húznák, és úgy pillantok fel a pódiumról, hogy lássam a lány arcán. Még vannak páran bent a teremben, ezért meg kell válogatnom a szavaimat. Legszívesebben azért szemen köpném magam, hogy nem tűnt fel eddig.
- Beszélhetnénk? – megkerülve az asztalomat támaszkodtam neki, hogy teljes figyelmemet élvezze a lány. Bár tegnap este is megkapta a maximumot, amit kérhetett. Megráztam a fejem, nem szabad ilyenre gondolnom. Pár, viszlát, szállt a levegőbe, én pedig csak bólintottam, mivel a szememet nem vettem le róla. A lány, aki tegnap a prédám volt, ma olyan unottan hallgatta végig az órámat, hogy már sértésnek venném.
Megvártam, míg hallótávolságon belül érkezik, hogy ne kelljen másnak is azt hallgatni, hogy mit is akarok vele.
- Szóval, nem kell, gondolom elmondanom azt, amire gondolok. – a nadrágom derekán megakasztva a kezeimet teszem keresztbe a lábam, ahogy végig siklik a tekintetem a lányon.
A munkám sokat jelent és nem hiszem, hogy ért annyit a tegnap este, hogy ezért kirúgjanak. Számomra csak egy lány volt az éjszakából, sem nevek, sem arc. Viszont, most minden másnap reggel pofonvágott. Tekintve, hogy a munkahelyemen történt a dolog megköszörültem a torkom.
- Remélem, nem gondolsz hülyeségekre, amikkel mindkettőnket bajba sodornál. – hunyorítok, ahogy próbálom leolvasni az arcáról a dolgokat, de hát nem megy ez olyan könnyen, főleg, ha a partnered egy nő. Mi férfiak könnyebben megbeszéljük, de a nők teljesen más téma. Mindig megütöm a bokámat, viszont most elég nagy a tét.
- Mit akarsz? – ez a kérdés azért remélem érthetővé tette, hogy én jelenleg a munkámat megtartani és soha többé nem látni. Mint a többieket, egy halovány emlék. Egy ürítés, egy átmulatott éjszaka. Nem pedig mindennap látni és rettegésbe élni. Nem az a férfi vagyok, aki megijedne. Vannak eszközeim, ami azt illeti, ha mocskosan akar játszani, én is így fogok.

■ ■ kezdőnek remélem megfelel   ■ ■ credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Elõadótermek •• Vas. Szept. 03, 2017 2:50 pm


to Tim
Olyannyira hihetetlen az egész szitu, hogy akivel pát órája még együtt hemperegtem az ágyban, aki több héten át idegesített a hülyeségeivel, az nem más, mint a marketing tanárom. Hogy az egyetemi éveim alatt az első napon, az első órán pont vele kell összefutnom, ez a sors fintora. Attól, hogy a szex oltári volt vele, az még nem jelenti azt, hogy az elmúlt időszakot csak úgy elfelejtem. Sosem találkoztam még hozzá hasonló öntelt, idegesítő alakkal. - Azt hiszem, Mr. Cahill óráit ezentúl is látogatni fogom. Elég szexi, ahogy magyaráz. - hajol közel hozzám a mellettem ülő csaj, én pedig elmosolyodva helyeslek. Hát igen, én is látogatni fogom, az már biztos. Valószínűleg ő ennek felettébb nem fog örülni, ugyanis látszik rajta, hogy ideges kissé a tudat miatt, sőt elképzelhetőnek tartom, hogy ahányszor rám siklik a tekintete, előjönnek az éjszaka emlékképei. Nem volt józan, ahogy én sem, de ez nem mentség arra, hogy rohadt jó volt az a pár órácska, amit együtt töltöttünk. Nem mondom, hogy nem érdekes dolgokról beszél, de egyrészt kicsit másnapos vagyok, másrészt pedig ez a bevezető nem annyira érdekel. Az biztos, hogy nem ússza meg, hogy minden egyes héten itt üljek az előadáson, akár az első sorban is.
Mikor befejezi az órát, összepakolom a jegyzeteket, becsúsztatom a táskámba, és lassan indulok el kifelé a teremből, mikor meghallom a nevem.
- Igen Tanár Úr? - fordulok vissza apró mosollyal az arcomon. Gondolom most majd arról akar beszélni, hogy tartsam a számat, és még véletlenül se szóljam el magam senki előtt. Lassan visszasétálok felé, megállok előtte, és kissé oldalra biccentem a fejem, ahogy a kezei megakadnak az övszíjánál. Újabb jelenetek elevenednek meg lelki szemeim előtt, ahogy belépve a lakásba rögtön egymásnak estünk, és csak úgy kapkodtuk egymásról a ruhákat lefelé.
Újabb mosoly fut át az arcomon, majd a szemébe nézek.
- Mire? Hogy tegnap miként gyűrtük össze a lepedőt? Hogy milyen szenvedéllyel csókoltuk egymást? Vagy arra, hogy a gyönyörtől jópárszor belemélyesztettem a körmeimet a hátadba? - sorolom, miközben felváltva a szemét és a száját nézem. Halkan felnevetek, körbenézek. Nyilván nem szeretném, ha kiderülne, vagyok akkora tekintettel a másik emberre, hogy nem okozok neki hatalmas zűrzavart. Azért jó egy kicsit húzni az agyát. Megérdemli azok után, amit leművelt velem.
- Én? Ugyan. Nekem semmi bajom nem származna belőle. Nyugalom, tartom a szám. - vigyorgok, mintha ezt nem teljes komolysággal gondolnám. – Persze, ha továbbra is azzal ütöd majd el az időt, hogy különböző módszereket találsz ki arra, hogy dühössé tégy, akkor csak emlékezz arra, hogy a kezemben az aduász. - összefonom a karjaim a mellkasom előtt, és áthelyezem a súlyom az egyik lábamra.
Annak viszont nem örülök, hogy otthagytam a telefonszámom az asztalán. Elég meggondolatlan volt részemről. Ki tudja, talán legközelebb telefonbetyárkodásra adja a fejét még a végén. Amúgy sem értem, mi ütött belém.
- Nem akarok én semmit, Mr. Cahill. Esetleg majd egy-egy jobb jegyet marketingből. - vonok vállat, majd tekintetem újra a kezére téved. Akaratlanul is az alsóajkamba harapok, mikor eszembe jut, miket művelt vele tegnap éjjel.
- És én vagyok az első a diákok közül? Tiltott gyümölcs? Vagy már párszor túlestél ilyen kellemetlen beszélgetésen és rutinos vagy? - kérdezem, bár ahogy elnézem, ez lehet az első eset. Kétlem, hogy egy egyetemi tanár játszadozni merne ilyesmivel, bár amilyen elszánt egy figura, bármit eltudok képzelni róla.
- Azt viszont tudni akarom, hogy mi a francért szívattál heteken át? Mi örömöd lelted benne? Ez olyan, mint az óvodában, mikor a kisfiú meghúzza a kislány copfját, tudod... - vonom fel a szemöldököm. Gondolom bejövök neki, és azért csinálta, de ezt máshogy is a nő tudtára lehet adni mostanság már, nem ilyen gyerekes módon. Mindegy, ezentúl szerintem nem lesz mersze ilyenekhez folyamodni. Ha mégis, nem valószínű, de ki tudja, ha eléggé felhúz, képes leszek megfenyegetni. Habár nincs a birtokomban bizonyíték, de képes leszek szerezni, ha addig fajul a helyzet. Én utálom, ha direkt felidegesítenek, és amint a történtek mutatják, egyáltalán nem nehéz ezt megtenni.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Elõadótermek •• Szomb. Okt. 14, 2017 10:53 pm

avatar
● ● Posztok száma :
2422
● ● Reag szám :
1587
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Elõadótermek •• Szer. Okt. 25, 2017 11:13 pm



Sumimasen, dear
Mikor a professzor úr bejelent látom az arcán, hogy kissé ideges. Normális esetben nem is érteném mi a gondja, remekül áll a hajam, frissen vasalt az ingem, amin még véletlenül sincsenek kis avokádók, fényesre van suvickolva a cipőm is, egyszerűen semmi gond nem lehet velem…leszámítva azt apró tényt. hogy tizenhárom egész perce úgy csuklom, mintha létfeltételem lenne. Ha mégcsak beszélnem kellene ez nem jelentene gondot, tündérien elcsukladoznék, de ha énekel az ember, akkor azért nyomorultul veszi ki magát a dolog.  Míg a senseiem valamit magyaráz a darabomról én azon gondolkodom, hogyan is fogom elénekelni úgy a Torreádor dalát, hogy megpróbálok kizárólag a szünetek és a levegővételek alkalmával belecsuklani és, ha sikerül vajon a darab felére fulladok meg vagy már három sor után eldőlök liluló fejjel. Végül nem halogathatom tovább, kiállok a pódium közepére és azt gondolom –régi japán szokás szerint- jöjjön vissza tegnapelőtt, aki kitalálta, hogy a nyílt napon épp azt kell megmutatnia az egyetemnek, hogy milyen csodálatosan nemzetközi „Hölgyeim és uraim, nézzék ezt az idegességtől szánalmasan csukló japánt, milyen…japán és milyen jó, hogy épp a Sorbonne-t választotta, nem igaz?” Kicsit már bánom is, hogy elvállaltam ezt a mait, bólintok a zongoránál ülő fiatalembernek, miszerint mehet a menet, megszólalnak az első hangok, mindenki engem bámul, kicsit hányni is tudnék ebben a nagy pillanatban. Mikor viszont kinyitom a számat szerencsére nem a reggelim jön ki rajta, hanem hangok, méghozzá azok,amiket Bizet akart hallani az ezernyolcszázas évek derekán. Első sorba belecsuklom, talán még a másodikba is, aztán egyszerűen vagy nem ezt figyelem, vagy elmúlik a zavaró a körülmény. Mikor befejezem mindenki tapsol, a professzorom arcán sem látszik, hogy azonnali hatállyal vissza akarna postázni Okinawába, szóval azt hiszem kezdhetek örülni a sikeremnek. Utánam még énekel egy német lány, de annyira elfáradtam a nagy koncentrációban, hogy nem tudok megfelelően figyelni. A program után az egyetlen vágyam valami jó zsíros, túlsózott kaja, tehát kifelé veszem az irányt az egyetemről, mikor álmodozásom közepette az ebédről majdnem belegyalogolok egy kissé céltalannak tűnő leányzóba.
-Ne haragudj-mosolygok rá kedvesen-nagyon rossz helyen állsz, keresel esetleg valamit?

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Elõadótermek •• Hétf. Okt. 30, 2017 5:27 pm

Haku && Aimee

- És végül, de nem utolsó sorban… Ez egy osztályprogram, szóval kérek mindenkit, hogy délután kettőre legyenek itt, az egyetem aulájában. Nem szeretnék senkit keresni, mert épp eltévedt, vagy épp jobb híján a szomszédos kocsmában mulatnak, mert amúgy sem akarnak egyetemre jelentkezni. Értve vagyok? - Daniel Choi mély hangja visszhangzik az egyetem épületében, mire a válasz csak egy unott ‘igenis’ vagy épp egy hosszan elnyújtott ‘Jóó’, aztán a végzős osztály már széled is szét, élükön Aimee Labelle-el. Olyan gyorsan el is húzza a csíkot, egy kis programokat leíró lapocskával,a min ott van, hogy mi merre található, mint senki más. Mert ő nem akar a kelleténél több időt eltölteni a tanárral. Pedig a lány osztálytársai nagy része talán még szíves örömest tartózkodnának mellette, hisz valljuk be, tanár létére eléggé helyes, és ez még neki is feltűnt. Néha az órákon azon is kapja magát, hogy egyszerűen nem is a tananyagra figyel, hanem… Hanem arra a férfira, aki ott áll a pódiumon, és próbál egy kis tudást verni a fejükbe. És ez nagyon nem tetszik neki, mert nem jó az, ha nem arra figyel az ember, amire kéne. Na meg a másik ok, amiért igyekszik kerülni, az az aprócska incidens az étteremben, amit Dan is látott. Azóta nem is akarja békén hagyni, hiába mondta meg neki Aimee, hogy nem kell a segítsége, egyedül is megoldja, csak nem hagyta őt békén…
Nem is néz semerre, nincs is semmi elképzelése, hogy ő milyen órát akar megnézni, csak benyit az egyik terembe, ahol már egyébként elkezdődött a nyílt óra, és leül a hátsó sorok egyikében. Igazság szerint azt se tudja, hogy milyen órára jött be, annyira nem érdekli az egész nap. Mert nincs is semmiféle elképzelése, hogy hol, és mit akar tovább tanulni. Még az sem biztos, hogy egyáltalán egyetemre akar menni, vagy hogy egyáltalán itt maradnak Párizsban, miután megszerezte az érettségijét. Persze azt ő is tudja jól, hogy egy érettségivel manapság semmire nem meg az ember, ezekkel az alkalmi munkákkal pedig semmit nem ér el. De azt tudja, hogy itt nem maradhatnak… Talán… talán addigra sikerül annyi pénzt összespórolnia, hogy el tudjanak utazni valahova jó messzire, és ott új életet tudjanak kezdeni.
Na de addig is… Nyílt óra… valami zeneszakos, éegalábbis Aimee-nak annak tűnik, abból ítélve, hogy az a helyes ázsiai ott lent épp valamit énekelni próbál. Nem is bírja ki, hogy ne kuncogjon fel a csuklását hallva, de azért igyekszik nem nagy feltűnést okozni, mert mégiscsak valami vendég, vagy valami olyasmi itt most. És az egész órát a padon könyökölve hallgatja végig, szinte teljesen unottan, s mikor az oktató bejelenti az óra végét, már pattan is fel, hogy menjen egy következőre, mikor az ajtóban állva megpillantja Danielt. Szó mi szó, nagyon nézi őt, így egész biztos abban, hogy valamit akar tőle. De sajnos ez az érzés nem kölcsönös, így azonnal fordul is meg, és inkább letrappol a lépcsősoron, hogy nemes egyszerűséggel belegyalogoljon a nemrég még.
- Ohh bocsi… rosszkor zavarlak…? - mosolyog vissza rá, ahogy egy fél lépést hátrál, és megigazítja a haját. - Nem tarthatnálak még egy kicsit fel…? Csak kíváncsi lennék, hogy milyen itt tanulni… egy diák szemszögéből…
Mosolyog rá kíváncsian, mintha tényleg annyira érdekelné a dolog...
egynek elmegy <3 ~ gönc ~ 521
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Elõadótermek •• Csüt. Nov. 09, 2017 11:52 pm



Sumimasen, dear
Tehát minden megvan,aminek meg kell lennie. Megaláztam magam a nyíltnapon, ritmusra csuklottam, már amennyire ez egyáltalán lehetséges és most szerencsémre mehetek a dolgomra, már nincs mit csinálnom az egyetemen és ennek őszintén örülök. Aki ezek után azt meri gondolni, hogy kissé nevetséges emberi lény vagyok, az örüljön neki, hogy nem a franciairodalom órámra sikerült beülnie, attól tartok, ha részt vettem volna a nyílt foglalkozáson ott is kénytelen lettem volna én kapni a főszerepet, mint a csoport egyetlen külföldi tagja. Nagyon sok helyzetben szeretem a figyelmet, de mikor épp ugrál a rekeszizmom vagy arról van szó mire gondolhatott a költő…hát engem érdemesebb békénhagyni, ha nem akarnak kabarét. A naturalizmus nem tett jót nekem a múlt órán, egyenesen belepirultam a rendkívül egyértelmű ábrázolásokba, nem szoktam én ehhez hozzá, aztán meg persze kapom, hogy a polipos pornó és hentai országából jöttem. Mintha legalábbis kötelező lenne igazodnom Japán szexuális devianciáihoz és utána nem kiakadni semmin, szabad ember vagyok és totálisan jogomban áll kiakadni azon, hogy a franciák már a tizennyolcadik században is mennyire odavoltak a testnedvek mindenféle keveredéséért, ellenben a szifilisz meg a többi randa nemi betegség már gondolom nekik sem tetszett. Lényeg a lényeg, gyomorfekélyt kapok a naturalizmustól, most mégis éhes vagyok, mennék is utamra, hogy egyik valamit, amit aztán a gyomorsavam hosszan marhat, mikor a szó minden értelmében összefutok a vadidegen lánnyal, aki örömteli benyomást kelt bennem mert…nézzed már, hát ázsiai! Micsoda kellemes véletlen, ami azt illeti az sem zavar, hogy valószínűleg nem japán-teljesen biztos, hogy nem japán- nekem egy megfelelően húzott szem is elég tud lenni, ahhoz, hogy otthon érezzem magam.  Mielőtt azonban rettenetes örömködésbe kezdenék afelett, hogy legalább egy kontinensről származtathatóak vagyunk megérdeklődöm, hogy mégis minek hatására állja el az utat nagyjából mindenki elől.
-Lehet jókor is?-gondokodom el, de aztán hagyom a nyelvészkedést és próbálok magamhoz képest normálisan viselkedni.
-Egyébként…nem, nem hiszem-mondom, de kicsit megijeszt, hogy pont hozzám jött ide az egyetemmel kapcsolatban tudakozódni, mikor gyakorlatilag még csak az órarendet sikerült megérteni, meg esetleg a könyvtár működését, ahol meg kell jegyezzem, rendkívül kevésnek bizonyult a japán nyelvű könyv, nagy bánatomra.
-Izéé…hát ez igazán megtisztelő, hogy pont engem kérdezel-túrtam bele a hajamba kissé zavartan- és válaszolok is bármilyen kérdésre, csak épp…-a mondatomat az szakította félbe, ahogy a gyomrom egy hatalmasat korgott-elég éhes vagyok.
Tagadni is nehezen tudnám, olyanokat kopog a szemem, hogy még otthon is hallani, szóval remélem, ha a kisasszony nagyon akar valamit, hajlandó lesz azt a büfé környékén is.


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Elõadótermek •• Szomb. Nov. 25, 2017 8:33 pm

Haku && Aimee

Igazság szerint a háta közepére sem kívánta a mai napot. Mert hát ő az osztálytársaival ellenben nem akar egyetemre menni. Vagyis hát... természetesen ő is eljátszadozott a gondolattal, hogy mi lenne ha... De nem. Mindig, mikor a továbbtanulás gondolata kezdett gyökeret verni a fejében, az utolsó sejtig kipuszította onnan a gondolatot. Na persze ő is tudja, hogy nem lenne rossz, ha tovább tudna tanulni, mert egy érettségivel nem sok helyen fogják tudni alkalmazni, az a részidős munka pedig bármennyire is szereti, nem fog elég lenni, hogy elköltözhessenek az apjától. De hát amellett a férfi mellett nem tudna tanulni rendesen. Így sem tud már a gimiben tökéletesen szerepelni, vannak megakadásai annak köszönhetően, hogy szinte mindig gyomorgörccsel indul el otthonról, és úgy is ér haza, és még éjjel sem tud teljes nyugodtsággal aludni. Így meg az egyetemre való bekerülésének az esélye szinte egyenlő a nullával. Legalábbis itt Párizsban. De hát mégis hova tudná vinni az öccsét innen, hogy együtt maradjanak?
Ezen gondolatok közepette ül is be az egyik előadóba. Igaz, azt se tudja, először, hogy milyen órára sikerült bepottyannia, csak akkor esik le neki, hogy ez valami énekóra lehet, mikor az a helyes ázsiai fiúcska elkezd énekelni. Vagyis pontosabban valami fura egyvelegét előadni az éneknek és a csuklásnak. Hát ilyet még Aim se hallott soha, így legalább a fiú ezzel az akciójával egy csöpp kis figyelmet csepegtetett a lányba. Vagy sokkal inkább a meglepettséget, ami végül nevetésbe csapna át, ha nem lenne már a végzős gimnazistának elég önuralma, hogy ne hangoskodjon ezen a számukra minden bizonnyal igen fontos, az érdeklődők számára pedig valószínűleg nagyon is érdekes órán.
Csak az a baj, hogy ez az egész Aimee-t egyáltalán nem is tudja lekötni. Persze, az a srác egészen szórakoztatta, de miután ő eltűnt a pódiumról, az óra további részében csak teljesen unottan ücsörgött, arra várva, hogy véget érjen ez az óra. Mert azért azt ő is tudja, hogy elég nagy tiszteletlenség valami közepén lelépni arról az adott dologról. Így - cseppet sem - türelmesen várja ki, míg az oktató mindenkitől elköszön, és már pattan is fel, hogy az elsők között megszökhessen innen. Vagyis csak tenné, ha nem látná meg a drágalátos osztályfőnökét az ajtóban ácsorogva, és úgy vizslatva őt, mint amikor nagyon akar tőle valamit. Na de hát... ez a személy a második a listán, akit a mai nap a háta közepére kíván. Így hát azzal a lendülettel is fordul sarkon, hogy be is támadja azt a helyes kis japánt, aki szerencséjére még nem lépett le olyan hamar.
- Lehet... Van amikor egy zavaró tényező pont olyankor jön, mikor az ember nagyon akarja... - mosolyodik el kedvesen, ahogy válaszol arra a minden bizonnyal költőinek szánt kérdésre. Ő felőle akár még ilyen semmikről is beszélgethetnek, ha a másiknak éppen erre van kedve. Ő nem akadályozza meg benne, a lényeg, hogy minél több idejét lefoglalja, és elhalassza a tanárával való kellemetlen beszélgetés időpontját. Épp ezért is teszi fel azt a kérdést, mintha olyan nagyon érdekelné, hogy milyen is az egyetem egy ide járó szemével. Az igazság azonban az, hogy ez foglalkoztatja őt most a legkevésbé, de legalább a srác arra jó lesz, hogy Dan legalább a nap végéig eltűnjön a képből...
- Ohh... Éhes vagy...? - kuncogva pillant le a nemrég még vészesen morgó Pocakra, hogy aztán pár pillanattal később visszavezesse a tekintetét azokba a húzott szemekbe, amik hasonlítanak a sajátjára, és mégsem... Mert ő csupán csak félig örökölte azokat a bizonyos ázsiai géneket, így az ő szeme talán kerekebb a többi keleti népéhez képest, de hát ezt senki nem tudná megmondani róla első ránézésre. Az itteniek talán még a tizedik alkalommal se. - Persze... Beszélgethetünk ott is... nem akarnám, hogy a gyomrod feleméssze magát a buta kérdéseim miatt... - pillant rá bájosan elmosolyodva, ahogy még félre is áll, engedve hogy előre menjen, hisz ő minden bizonnyal jobban tudja az utat a büfé felé.
egynek elmegy <3 ~ gönc ~ 521
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Elõadótermek •• Szomb. Márc. 17, 2018 11:14 am

avatar
● ● Posztok száma :
2422
● ● Reag szám :
1587
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Elõadótermek ••

Ajánlott tartalom

Elõadótermek
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Sorbonne Egyetem :: Egyetem épülete-