Fogadótér és bejárat
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 12:29 pm ✥
✥ Today at 12:11 pm ✥
✥ Yesterday at 10:46 pm ✥
✥ Yesterday at 10:46 pm ✥


Témanyitás ✥ Fogadótér és bejárat •• Szer. Júl. 19, 2017 8:14 pm

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2422
● ● Reag szám :
1587
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Fogadótér és bejárat •• Hétf. Aug. 07, 2017 9:49 pm


Rafi && Panda
Egyre inkább kezdem gondolkozni azon, hogy lehet tényleg lassítanom kéne, de a történelem se lassított sose és egyelőre úgy éreztem, hogy egyedül a munkám az, amiben magabiztos tudok lenni és nem kell attól tartanom, hogy mikor mondok olyat, vagy teszek éppen amit nem kellene.  Sietve indultam el a parkolóból az egyeteme főbejárata felé, hiszen a nyárkurzusok javában tartottak, nekünk pedig a kiállítást is népszerűsíteni kellett, meg hamarosan egy kisebb rendezvény is tervben van véve, amibe az egyetem vezetősége is örömmel bólintott rá. Sietve pillantottam fel az égre, ami egyre inkább borússá vált, a téren meg nem sokan rohangáltak, de nem kis érdekelt. Körülbelül félúton jártam, amikor rákezdte az eredetileg nyári zárpornak tűnő vihar. Hiszen pár pillanattal később már dörögni és villámlani is kezdett. Amennyire lehetséges annyira kezdtem rohanni az egyetem irányába, ahol is megláttam a félig lelógó kifüggesztésre váró plakátot, amit az ajtó fölé kellett volna kiraknia az illetékesnek. Az eső egyre inkább rákezdett, a látótávolság pedig vele együtt csökkeni kezdett. A lelógó madzagokat pedig túlzottan is nem biztonságosnak nyilvánítottam magamban. Értem én, hogy vihar készülődik, de akkor se ártana befejezni a munkát vagy valahogy biztonságosabban félbehagyni.
Kíváncsian pillantok körbe, de a tér eléggé néptelenné válik és hamarosan meg is pillantom a létrát. Rövid ideig habozok, de végül a cipőmből kibújva felmászok rajta, ruhámat kicsit feljebb húzva, hogy ne akadályozzon. A létra kicsit meginog, amikor a tetejére érve próbálom megfogni a „plakát” lefelé csüngő oldalát, de még ez se érdekel, mert addig nem nyugszom, amíg el nem érem, de alig, hogy elkapom túlzottan is megbillenek. Egy kisebb sikítás hagyja el az ajkaimat, ahogyan a plakátba kapaszkodva csüngök, az esőnek köszönhetően pedig nem csak a ruhám ázik át, de még a hirdetmény is egyre inkább csúszóssá válik. Nagyot nyelek, majd lepillantok, majd újra a létrára. Ha sikerülne kicsit megbillennem arra, akkor talán…  de alig, hogy befejezném a gondolat menetet az erősebb szellő nem csak engem lendít meg, ahogyan feltámad, hanem a létrát is. Sőt még jó pár méteren keresztül magával is viszi, míg végül egy falnak nem csapódik. A kezem egyre inkább csúszik, amikor is egy alakra leszek figyelmes, ahogyan az egyetem felé fut.
- Segítség!! Kérem!! – próbálom túl harsogni a viharhangjait, mert is biztos, hogy nem sokáig fogok tudni itt fennmaradni. Ha észrevett, akkor arra is fel fog tudni készülni, hogy netán elkapjon, ha nem, akkor nem kizárt, hogy csak úgy rá fogok pottyanni, ha előtte nem esik el az útközepén hagyott táskámban és cipőmben. - Itt vagyok fent! - teszem még hozzá, ha netán észrevett volna.



■ ■ - ■ ■  Akkor megérkeztem.    nyau  ■ ■credit


**
avatar
● ● Posztok száma :
827
● ● Reag szám :
331
● ● Keresem :
My Mom && Him && My doctor
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Fogadótér és bejárat •• Szer. Aug. 09, 2017 11:08 am

Panda && Rafi

Hála az égnek, végre az egyetemen is nyári szünet volt, így az állatkerti munka meg a válóperes ügyvéd mellett legalább nem kellett ide is rohangálnom... olyan gyakran. Hittem én. Múlt héten csak azért kellett bejönnöm, hogy a következő szemeszter óráit egyeztessük, ezen a héten csak azért, mert múlt héten valamit elcsesztek... kíváncsi vagyok, vajon jövő héten is kell jönnöm, vagy van esély rá, hogy megúszom? Ha már nyári szünet van...?
Sietek is, amilyen gyorsan csak tudok, minél előbb túlesek rajta, annál előbb szabadulok alapon... De nagyjából félúton járhatok a parkoló és az épület között, amikor koromsötét fellegek takarják el a napot és az eget, majd mielőtt még 20-ig számolhatnék, leszakad az ég is... Hogy a jó édes franc essen belé!
Fussak vissza a kocsihoz, amíg alább hagy, vagy inkább az épület felé? Ha el is ázok, de legalább annyival közelebb lennék?
Végül az utóbbi mellett döntöttem, bízva a jó kondimban, igaz, mielőtt még beérhettem volna az épületbe, hirtelen meg is torpantam, ahogy egy számomra idegen hang ütötte meg a fülemet. Értetlenül néztem körbe, hisz rajtam kívül senki sem volt a közelben, s már épp indultam volna tovább, amikor megint meghallom, és felfelé pillantva a hang forrását is sikerül beazonosítani.
A szemeim szinte tükörtojás méretűre kerekednek, ahogy észreveszem a magasban, a plakáton csüngő nőt, ahogy lobog a szélben, mint valami győzelmi zászló, és olyan szinten sokkol a látvány, hogy az se zavar, hogy már bőrig áztam idő közben. Alig akarok hinni a szememnek, hogy tényleg jól látok, de úgy tűnik, valóban akadnak ilyen elborult alakok...
- Mi a fenét csinál maga odafent?! – kiáltok vissza neki, mert kétlem, hogy hozzá hasonló csinibabák dolgoznának a plakátozós cégeknél, ráadásul a ruhája sem épp úgy néz ki, mint ha egyenruha lenne...  
- Bírja még egy kicsit? – sétálok közelebb, miközben a tekintetemmel a létrát keresem, mert nem tartom valószínűnek, hogy odafentről mászott volna ki, és ugrott volna le. Amíg azonban nem biztosít arról, hogy nem fog lepottyanni, amint elmozdulok alóla, nem indulok én sem a létráért, mert lehet, hogy fájdalmas lenne, ha a nyakamba esik, de még mindig szerencsésebben megússza, mint ha össze-vissza töri magát.

■ ■   dafuq   ■ ■ credit

avatar
Online
● ● Posztok száma :
486
● ● Reag szám :
206
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt


Témanyitás ✥ Re: Fogadótér és bejárat •• Szomb. Aug. 19, 2017 7:16 pm


Rafi && Panda
- Tényleg ezt akarja megvitatni most, hogy mennyire is komoly, vagy inkább segítene? – kérdezem meg kissé türelmetlenül, hiszen az előbb sikítottam amiatt, mert már kicsit megadta magát a plakát, erre most még tényleg erről beszélgetünk? Égetően fontos lenne az, hogy innen lekerüljek, mert nem akarok darabokra törni se, mert azt nem bírnám ki. Nem fájdalommal van a gond, hanem azzal lenne, hogy nem mozoghatnék, az meg kínzás lenne, meg amúgy is annyi a dolgom mostanság. Miért kell nekem mostanság mindig valami fura és eléggé érdekes helyzetbe keverednem?
- Akkor segítek, ha eddig nem lett volna egyértelmű, de nem bírom már sokáig. – mondom teljesen komolyan, mert ez az igazság. Oké, járok edzeni és nem is azzal van a baj, hogy ne bírnám megtartani a saját testsúlyomat, de egyre jobban fúj a szél és az se segít, hogy ez az ízé egyre inkább csúszósabbá válik, ahogyan egyre jobban átázik az anyaga, ha egyáltalán át tud ázni és nem eleve már pár csepptől ennyire csúszóssá válik.
- Igazán biztató… - morgom az orrom alatt, megpróbál. Komolyan, ha ezt élve megúszom, akkor agyon puszilgatom – na jó nem- , de azért az tuti, hogy hálás leszek. Nem vagyok téliszonyos, de még lenézni se a legjobb ebben az időben. Egy újabb széllökés, mire én is megmozdulok még kicsit. Komolyan úgy himbálódzok ott picit, mint egy idióta. Haboznék, de nem merek, így inkább elengedem, sikítok és úgy érzem, hogy sose fogok talajt érni, hirtelen annyira soknak tűnik a zuhanás, de aztán hamarosan megérzem a kezét, de aztán nem állunk meg, hanem tovább zuhanunk és koppanással érünk földet. Egy kisebb nyöszörgés elhagyja az ajkaimat, de legalább vélhetően senkinek semmilyen nem tört, hiszen még a lépcsőn se zúgtunk le. Éppen hogy a peremnél megálltunk.
- Jól van? – teszem fel a kérdést, majd kapcsolok, hogy le kellene másznom a férfiról, amit ha villámmódjára nem is, de végül sikerül és úgy pillantok rá, de legszívesebben elterülnék ismét a földön. – Én… én köszönöm! Megmentette az életemet! – mondom még mindig kicsit sokkos állapotban, de hát ez az igazság.

bénáztam, felülírtam a reagom Rolling Eyes

■ ■ - ■ ■  Akkor megérkeztem.    nyau  ■ ■credit


**


A hozzászólást Pandora Fournier összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 19, 2017 10:31 pm-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
827
● ● Reag szám :
331
● ● Keresem :
My Mom && Him && My doctor
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Fogadótér és bejárat •• Szomb. Aug. 19, 2017 9:08 pm

Panda && Rafi

- Jesszus, ez komoly?! – kiáltok vissza neki, miközben továbbra is úgy ömlik az eső, mint ha dézsából öntenék. Mégis, ki az az elmebeteg aki ilyen időben ilyesmin stresszel ahelyett, hogy valami menedéket keresne a zord idő elől? Amúgy is, nincs az a hülye, aki ilyen időben kint lenne, maximum mi ketten, szóval már csak amiatt is alaptalan a félelme, majd megigazították volna, amikor eláll a vihat. Nők... ki érti őket?!
- Honnan tudjam? – oké, értem én, hogy hülye kérdés volt, de ha olyan sürgős lenne a helyzet, akkor gondolom ő sem beszélne ilyen sokat... sokkal inkább visítozna kétségbeesetten, hogy csináljak már valamit. Még jó, hogy mégsem indultam a létrát keresni, miután finoman szólva leoltott, hisz mint hamar megtudom, hiába keresném... csak a homlokomat ráncolva fordulok az épület irányába, amerre a szél fúj, és észre is veszem a fal tövében, valami természetellenes szögben széttöredezve... ha nem is teljesen használhatatlan, rá akkor sem állnék azok után, ahogy kinéz, maradok tehát a helyemen. Az agyam lázasan kattog, mégis, mi a fenéhez kezdjek? Keressek valamit, amire eshet, vagy sem? Csak mert ahogy gyorsan körbenézek, semmi olyat nem látok, aminek hasznát vehetnénk, viszont ha meg itt hagyom és leesik, abból sokkal rondább sérülés lesz... Sok választásom nem marad tehát...
- Ha szólok, engedje el a plakátot! Megpróbálom elkapni! -  kiáltok végül vissza neki, miközben megpróbálok nagyjából alatta helyet foglalni, és lelkiekben felkészülni arra, hogy ez valószínűleg mindkettőnknek fájni fog, igaz, két rossz közül még mindig ez a kisebbik rossz. Már csak azt kéne megvárni, hogy két széllökés közben engedje el azt a vackot, mielőtt még felkenődne a homlokzatra esés előtt... kellemetlen lenne. Várok is néhány másodpercet, várva, hogy az éppen tartó széllöket elveszítse az erejét, kitörlök némi vizet a szememből, bár sok értelme nincs, amikor pedig érzem, hogy az esőcseppek kevésbé fájdalmasan szúrkálják az arcbőrömet, elkiáltom magam, „Most!”. S minden képességemet beleadva igyekszem, hogy a lehető legjobban kapjam el a magasból érkezőt... reméljük, sikerül.

■ ■  Cool  ■ ■ credit

avatar
Online
● ● Posztok száma :
486
● ● Reag szám :
206
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt


Témanyitás ✥ Re: Fogadótér és bejárat •• Szomb. Aug. 19, 2017 10:31 pm


Rafi && Panda
- Tényleg ezt akarja megvitatni most, hogy mennyire is komoly, vagy inkább segítene? – kérdezem meg kissé türelmetlenül, hiszen az előbb sikítottam amiatt, mert már kicsit megadta magát a plakát, erre most még tényleg erről beszélgetünk? Égetően fontos lenne az, hogy innen lekerüljek, mert nem akarok darabokra törni se, mert azt nem bírnám ki. Nem fájdalommal van a gond, hanem azzal lenne, hogy nem mozoghatnék, az meg kínzás lenne, meg amúgy is annyi a dolgom mostanság. Miért kell nekem mostanság mindig valami fura és eléggé érdekes helyzetbe keverednem?
- Akkor segítek, ha eddig nem lett volna egyértelmű, de nem bírom már sokáig. – mondom teljesen komolyan, mert ez az igazság. Oké, járok edzeni és nem is azzal van a baj, hogy ne bírnám megtartani a saját testsúlyomat, de egyre jobban fúj a szél és az se segít, hogy ez az ízé egyre inkább csúszósabbá válik, ahogyan egyre jobban átázik az anyaga, ha egyáltalán át tud ázni és nem eleve már pár csepptől ennyire csúszóssá válik.
- Igazán biztató… - morgom az orrom alatt, megpróbál. Komolyan, ha ezt élve megúszom, akkor agyon puszilgatom – na jó nem- , de azért az tuti, hogy hálás leszek. Nem vagyok téliszonyos, de még lenézni se a legjobb ebben az időben. Egy újabb széllökés, mire én is megmozdulok még kicsit. Komolyan úgy himbálódzok ott picit, mint egy idióta. Haboznék, de nem merek, így inkább elengedem, sikítok és úgy érzem, hogy sose fogok talajt érni, hirtelen annyira soknak tűnik a zuhanás, de aztán hamarosan megérzem a kezét, de aztán nem állunk meg, hanem tovább zuhanunk és koppanással érünk földet. Egy kisebb nyöszörgés elhagyja az ajkaimat, de legalább vélhetően senkinek semmilyen nem tört, hiszen még a lépcsőn se zúgtunk le. Éppen hogy a peremnél megálltunk.
- Jól van? – teszem fel a kérdést, majd kapcsolok, hogy le kellene másznom a férfiról, amit ha villámmódjára nem is, de végül sikerül és úgy pillantok rá, de legszívesebben elterülnék ismét a földön. – Én… én köszönöm! Megmentette az életemet! – mondom még mindig kicsit sokkos állapotban, de hát ez az igazság.


■ ■ - ■ ■  Akkor megérkeztem.    nyau  ■ ■credit


**
avatar
● ● Posztok száma :
827
● ● Reag szám :
331
● ● Keresem :
My Mom && Him && My doctor
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Fogadótér és bejárat •• Csüt. Szept. 21, 2017 6:52 am

Panda && Rafi

- Segítek, segítek, nyugi van... – veszem a lapot, a kezem járjon, ne a szám, bár szerintem még mindig jóval szűkszavúbban reagáltam le a történteket, mint ő, odafent... ami mellesleg elismerésre méltó, kíváncsi vagyok, hogy hány kora beli csaj bírná ilyen sokáig megtartani a saját súlyát. Na nem mint ha olyan súlyosak lennének – igaz akad olyan is – inkább olyan puhányok. Kíváncsi lennék, vajon volt-e rendőr, esetleg katona, vagy csak valami fitnesskirálynő, de sem a hely, sem az idő nem alkalmas ahhoz, hogy ilyeneket tárgyaljunk meg. Mást nem, majd később, csak jussunk el odáig!
- Oké, egy pillanat! – kiáltok vissza, ahogy megpróbálok úgy helyezkedni, hogy amennyiben pottyanna a leányzó, úgy a lehető legnagyobb eséllyel kapjam el, és az sem lenne hátrány, ha a lépcsőn nem zúgnánk le édes kettesben, más sem hiányozna a frissen varrt karomnak. Mondjuk van egy sanda gyanúm, hogy amúgy sem a boldogság fog könnyeket csalni a szemembe, ha elkapom.
Végül csak eljön az a bizonyos pillanat, amikor a szél ereje alább hagy, megadom a jelet, majd a következő néhány pillanat olyan volt, mint ha valami filmben peregnének a képkockák megállíthatatlanul. Egy lépés korrigálás, egy pillanattal később már jön is a fájdalmas találkozás, mielőtt pedig feleszmélhetnék, már mindketten a földön kötünk ki. Bár a derekam és a karom sajog az esés miatt, de annyira talán nem vészes, hogy törés legyen belőle, ahogy pedig elnézem a másikat, ahogy felpattan, valószínűleg ő is könnyebb sérülésekkel úszta meg az esést. És csak ez számít most.
- Túlélem. Hát maga? – ülök fel első körben, csak megdörzsölgetve a derekamat, miközben fellesek rá a továbbra is szakadó esőben – Szívesen. Mit szólna hozzá, ha a későbbiekben kerülné az ilyen helyzeteket? – kérdezek vissza tőle, mielőtt fél lábra kecmeregnék, majd talpra állnék, leporolva a ruhámat, bár minek, mert szerintem így is sikerült bőrig áznom az esőben, hiába, csak pár perce vagyok kint.
- Mit szólna hozzá, ha inkább valami forró ital mellett folytatnánk a társalgást? Tudom, tudom, ilyen mutatványért kijárna valami töményebb is, de mégis csak iskoláról van szó... legalább addig is elmesélheti, hogy honnan szedte ezt a hajmeresztő ötletet, hogy Pókembert játszik az egyetem homlokzatán. – vagy legalább leülünk öt percre, amíg a szívverésünk helyreáll valami normál tempóra, mielőtt mindenki menne a dolgára.

■ ■  Cool  ■ ■ credit

avatar
Online
● ● Posztok száma :
486
● ● Reag szám :
206
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt


Témanyitás ✥ Re: Fogadótér és bejárat •• Csüt. Szept. 21, 2017 12:04 pm


Rafi && Panda

Legszívesebben visszaszólnék, hogy fordított helyzetben ő se lenne éppen nyugodt, és én legalább a legtöbb nőhöz képest is egészen jól viselem a helyzetet szerintem. Se nem sírok, se nem kiabálok és remegek a félelemtől, de az tény, hogy nem sokáig fogok tudni kapaszkodni, így itt lenne az ideje, ha végre valamit tenne is és nem csak a szája járna, mert különben a betonon fogok koppanni és az nagyon nem lesz kellemes. Jobb esetben megúszom maradandó sérülések nélkül, rosszabbik esetben pedig még tolószékbe is kerülhetek, azt már nem. Sok mindent elviselnék, de szerintem az lenne az utolsócsepp ebben az őrült világban, amibe belecsöppentem a halálom után.
Persze, hogy egy kisebb sikítás elhagyja az ajkaimat, amikor végül elengedem a plakátot és esni kezdek. Fogalmam sincs, hogy miként fogok földet érni egészen addig, amíg nem érzem őt, majd a kemény földet. Nem is értem, hogy a filmekben miért is rajongunk annyira a hasonló megmentőkért és történésekért. Feleannyira se poénos, mint amennyire elsőre tűnt. Sajog minden egyes porcikám, de megtanultam azt, hogy nem hagyhatjuk azt, hogy a testünket a fájdalom uralja, mi erősebbek vagyunk és tudom a lábamat, kezemet is mozgatni, ahogyan a nyakamat is, így akkora baj csak nem lehet. A kisebb sérülésekkel meg el leszek, nem vagyok én se porcelánból. A lényeg az, hogy komolyabb baj nélkül megúsztam és remélhetőleg ő is.
- Szintén, legalábbis egyelőre azt hiszem egyben maradtam. – mosolyodom el barátságosan, amikor pedig ismét megszólal, akkor elnevetem magam és a fejemet is megrázom, miközben lassan felállok, ha már az előbb ülésbe tornáztam magam. Biztosan tiszta sár vagyok már, meg víz is. Annyira nem is érdekel, nem lehet mindig tökéletes. Inkább csak az számít, hogy néha a legpocsékabb pillanatban is találjunk valami pozitív dolgot, mint most is. – Ne aggódjon, igyekezni fogok, nem áll szándékomban se magamat, se mást összetörni. – felelek pontosan annyira komolyan, mint várható. Elhiheti, hogy most se akartam bajba keveredni, inkább csak nem akartam, hogy valaki fennakadjon a félig lelógó plakátban.
- Úgy gondolja, hogy az egyetemisták nem rejtegetnek alkoholt? – pillantok rá mosolyogva, majd sietve bólintok, hiszen nem éppen jó érzés még inkább elázni, de szerintem már így is bugyiig áztam. – Remekül hangzik. – kapom fel a táskámat a földről, az egyik sarokból, ahova sodorta a szél, majd kibújva a cipőmből - ami hiába volt magassarkú, már így is állt a víz –indultam el befelé az épületbe. Lehet nem illik, de inkább ez, mint magán uszodámban sétálgassak most. – Hmm, talán csak megirigyeltem a filmszerepet és be akartam bizonyítani, hogy egy nő is remekül el tudná játszani. – nem gondolom komolyan, majd alig, hogy beérünk a folyósora sietve csavarom ki hosszú fürtjeimből a vizet, aminek köszönhetően még több szempár szegeződik ránk. – Félbehagyták a felpakolást és tartottam attól, hogy ebben a viharban valaki beleakadna, így meg akartam igazítani, de nem úgy sült el a dolog teljesen, ahogyan terveztem, de aztán jött maga a hős a lovag. – pillantok rá mosolyogva, miközben ázott verebekként lassan indulunk el a megfelelő irányba, gondolom az étterem, vagy a büfé felé. – Maga szerint ennyire pocsékul festhetünk, vagy csak ennyire lehengerlően festünk, hogy hirtelen köpni-nyelni nem tudnak? – hajolok kicsit közelebb a férfihoz, ahogyan szép lassan elcsendesedik a látványunknak köszönhetően a folyosón tartózkodó tömeg. A cipőmet és a táskámat is a kezemben cipelem, miközben a nagy csendnek köszönhetően szerintem már azt is lehet hallani, hogy a vízcseppek földet érését is szinte hallani lehet, ami belőlünk hullik.


■ ■ - ■ ■    nyau  ■ ■credit


**
avatar
● ● Posztok száma :
827
● ● Reag szám :
331
● ● Keresem :
My Mom && Him && My doctor
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Fogadótér és bejárat •• Csüt. Okt. 05, 2017 9:43 pm

Panda && Rafi

Szakad az eső, a kisasszony odafent lobog a szélben, én meg jobb híján valahol alatta igyekszem nem elbénázni a dolgot és miután megadom neki a jelet, lehetőleg elkapni – ami sikerül is, igaz, olyan lendülettel érkezik, hogy egy szempillantás alatt vesz le a lábamról vele, ahogy mindketten a földön kötünk ki. Biztosra veszem, hogy néhány kék-zöld folttal gazdagabb leszek holnapra, de azt hiszem, sikerült mindkettőnknek törés nélkül megúszni a dolgot, legalábbis úgy néz ki, ez pedig már félsiker!
- Most az is bőven elegendő, azt hiszem. – amúgy meg mindketten felnőttek vagyunk, ha holnapra kiderülne, hogy tévedtünk a törést illetően, vagy valami más baj jelentkezne, majd elvonszoljuk a fenekünket egy dokihoz.
- Helyes, remélem is! – mosolyodok el a szavait hallva, persze képzelem... most se akarta összetörni magát, mint ahogy valószínűleg következő alkalommal is könnyű szerrel keveredik bajba, csak mert másoknak akar segíteni... vagy dolgozni? Tudja a fene.
- Ó, azok biztosan! De valószínűleg nem a büfőben, hanem a kollégiumi szobájukban. – azt meg inkább kihagynám, ha nem gond, elég bonyolult az életem enélkül is, úgyhogy... ha már az alkohol kiesett, akkor legalább valami meleg italt vadásszunk a helyi választékból.
Csak figyelem, ahogy a a táskáját felkapja, a cipőit meg le, majd ahogy mellém ér, indulhatunk is tovább, az épület fedezékébe ez elől a cudar idő elől, szép kis víztócsákat hagyva magunk után minden egyes lépéssel. Ha akarnék, szerintem legalább egy fél lavórnyi vizet sikerülne kifacsarni a ruháimból, így nem lepődök meg egy csöppet sem rajta, a cipőm is cuppog minden egyes lépéssel, de ilyen csiszolt márvány padlón inkább nem rizikóznék csúszós zokniban, nem akarok megint a padlóra kerülni ilyen hamar.
- Ahány feldolgozás van már belőle, simán készíthetnének egyet női főszereplővel is. – jegyzem meg, igaz, nem láttam mindet, de mást nem a reklámokból értesültem róla. Néhány évente mindig előrukkoltak valami újjal, most is volt egy egészen friss, ha emlékezetem nem csal.
- Ez komoly? Én biztos nem szenvedtem volna ilyesmivel, ki az az idióta, aki ilyen időben egyáltalán kimerészkedik? – közlöm a véleményemet, ám ahogy kimondom, azzal a lendülettel már le is esik, hogy milyen öngólt sikerült rúgnom... történetesen én is kint voltam, és éppen befelé igyekeztem az egyetem épületébe.
- Na jó, inkább maradjunk annyiban, hogy máskor kicsit jobban aggódjon a saját épsége miatt is, ne csak másokéért, rendben? – kérdezek rá, miközben az aulát átszelve bekanyarodunk az egyik folyosóra, mit sem törődve a legtöbb, minket bámuló, csodálkozó diákkal.
- Még szép, hogy a második! – vágom rá gondolkozás nélkül – Mondjuk remélem, a a diákjaimnak máshol van órája, nem szeretnék a hét témája lenni az előbbi kis mutatványunkkal. Bár a mai világban... Ami nincs fent a neten, az meg sem történt? Vagy mit szoktak mondani rá? – kérdezek vissza, és belegondolva, hogy mennyien ücsörögnek most is a közelben, esélyes, hogy valakinek eszébe jutott videóra venni, hogy mit bénázunk...
- Egyébként mi járatban itt az egyetemen? Diák vagy tanár? – érdeklődöm, hisz a kora alapján mindkettő lehetséges, bakot lőni pedig nem szeretnék, fogunk égni így is, ha felkerülünk a netre.

■ ■  Cool  ■ ■ credit

avatar
Online
● ● Posztok száma :
486
● ● Reag szám :
206
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt


Témanyitás ✥ Re: Fogadótér és bejárat •• Szomb. Okt. 07, 2017 7:22 pm


Rafi && Panda

- Hmm, lehetséges, vagy éppen a táskájuk mélyén. Rég volt már az egyetem. – rántom meg a vállaimat, pedig annyira nem is. Igaz, én rendőr-akadémián végeztem, vagyis a valódi életemben, az újban? Inkább ne firtassuk, de az is biztos, hogy nem tegnap kerültem ki az iskolapadból, hanem az elmúlt több mint egy évben már a múzeumban dolgoztam. Egyedül most az egyszer örültem a családi hírnévnek, mert segített bejutni oda és nekem nagy szükségem volt arra a helyre, hogy elrejtőzhessek és kicsit normális életet élhessek.
- Biztosan sokan leülnének a képernyő elé. Főleg, ha a szerepet játszó hölgymeny eléggé dekoratív lenne, vagy tévedek? – pillantok rá egy kisebb pimasz mosoly kíséretében, hiszen férfiból van. Legtöbb férfinak azért sokat jelent a külső is, illetve elég csak mondjuk a Tomb Raider filmeket is megnézni. Azért eléggé beszédes az is, hogy kikapta és sokan miért rajonganak érte. Mindegy is, hiszen sose volt bajom az alakommal. Igaz totálisan másabb, mint az előző volt, de már megtanultam elfogadni és legalább nem férfi testben tértem magamhoz. Ez azért megnyugtató tényező.
Elnevetem magam azon, amit mond és sokat mondó pillantással fordulok felé először, de mielőtt megszólalhatnék, máris rájön arra, hogy most éppen magát nevezte idiótának. Mosoly tovább is ott bujkál az arcomon és kicsit megrázom a fejemet is.
- Igyekszem észben tartani, ahogyan ön se rohangáljon viharban, amiben szinte nem is lát. – én lehet ellenkező esetben inkább a kocsimban maradtam volna. Várok egy kicsit, ha pedig nem múlik az eső, akkor csak elhajtok. Majd visszajövök később, hiszen most se úgy tűnik, mint aki órára sietve, így nem is értem, hogy mi dolga lehetett itt, de hát én se ismerem az összes professzort, tanárt.
- De azt hiszem úgy mondják, de annyira én se vagyok fiatal, hogy eszerint éljek. – vágom rá habozás nélkül. Sőt, én inkább kerülném a nyilvánosságot és minden hasonló dolgot, de azért egy kisebb kuncogást is jár arra, amit mondott. – Most miért? Magából lehetne a hős, aki megmentett egy nőt, vagy úgy érzi, hogy inkább mást mondanának Önnek? – pillantok rá kérdőn, hiszen ő mégis csak jobban ismeri a diákjait. Vajon mennyi idős lehet, hogy már itt tanít? Vagy csak kisegítőtanár és nem is állandó professzor az egyetemen?
- Jó tudni, hogy kinézi belőlem, hogy diák is lennék. Louvre képviseletében vagyok itt, a plakát is amiatt került volna ki. – adok végül választ, hogy egyik tippje se nyert, de mielőtt folytathatnám egy idősebb ember ront be, aki történetesen az egyetemen vezetője.
- Miss Fournier, ugye nem esett baja? Hozhatunk bármit? – kezd bele és még folytatja is. Lemondóan sóhajtok és a férfi könnyedén láthatja, hogy mennyire nincs kedvem ehhez az egészhez.
- Jól vagyok, ne aggódjon. Egyébként is igazán kellemes a társaságom, így nincs okuk aggódni semmi miatt.  Nem az egyetem hibája, így nincs miért aggódnia a támogatás miatt se. – húzom el kicsit a számat, mire ő még mond pár szót, én csak újból kifejtem, hogy tényleg nincs semmire se szükségem, mire végre távozik.
- Hol is tartottunk? – pillantok a társaságomra, miközben a forróitalt szorongatom, amit sikerült szereznünk, mielőtt ránk rontottak volna. – Mit is tanít Ön itt? – tényleg érdekel, hogy mi lehet a szakterülete, az is sokat elárul az emberekről.

■ ■ - ■ ■    nyau  ■ ■credit


**
avatar
● ● Posztok száma :
827
● ● Reag szám :
331
● ● Keresem :
My Mom && Him && My doctor
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Fogadótér és bejárat •• Szomb. Dec. 02, 2017 11:16 pm

avatar
● ● Posztok száma :
2422
● ● Reag szám :
1587
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Fogadótér és bejárat ••

Ajánlott tartalom

Fogadótér és bejárat
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Sorbonne Egyetem :: Egyetem épülete-